nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet
az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról
2011-01-01
2011-10-06
3

9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet

az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról1

A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 47. § (2) bekezdésének 1. pontjában foglalt felhatalmazás alapján az önkormányzati és területfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 168/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának c) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § A létesítmények, építmények létesítésére – ideértve a tervezést, az átalakítást, illetve a módosítást is –, valamint a létesítmények, építmények, gépek, berendezések, eszközök és – a robbanó és robbantó anyagok kivételével – az anyagok használatára, technológiák alkalmazására vonatkozó tűzvédelmi szabályokat, tűzvédelmi műszaki követelményeket a rendelet mellékletében foglalt Országos Tűzvédelmi Szabályzat (a továbbiakban: OTSZ) tartalmazza.

2. § (1) Az illetékes hivatásos önkormányzati tűzoltóság – más, legalább azonos biztonsági szintet nyújtó előírások megtétele esetében – kérelemre az eltérést engedélyezheti az OTSZ

a) 3. rész II. fejezetének 1. táblázatában meghatározott legkisebb távolság alól, továbbá a 3. rész II. fejezetének 3.4.; 3.5.1.; 3.5.2.; 3.5.3.; 6.1.; 6.2.; 6.5.; 6.7.; 6.8.; 6.9.; 6.10.; 6.11. pontjai, valamint

b) 5. rész I/4. fejezetének 4.8.4.; 4.8.4.1. pontjai, az I/5. fejezetének 1.1.; 1.2.; 1.4.; 2.11.; 4.5–5.4.1.; 5.4.9.; 5.4.11.; 5.4.13.; 5.1–5.3.; 5.5–7.; pontjai, az I/6. fejezet 1.1–1.7.2.; 1.7.5.; II. fejezet 3.10–3.14; 6.3.; 7.1.; 7.8–7.12.; 9.1–9.4.; 10.3–10.3.6.; 12.10.; 12.11.; 12.15.; 17.1.; 19.1.; 19.5.; 20.1.; 20.4.; 20.7.; 20.8.; 21.2.; 21.4.; 21.5.; 23.10–23.15.; 24.1–25.11.; 26.2–28.2. pontjai előírásai alól.

(2) Az OTSZ

a) 1. rész I. fejezete, a II. fejezete, a III. fejezete, a VII. fejezetének 2.7. pontja, a VIII. fejezetének 1.4. pontja és XIV. fejezetének 1.2. pontjai,

b) 3. rész I. fejezete, a III. fejezetének 1. címe, és a IV. fejezete,

c) 4. rész XI. fejezete,

d) 5. rész I/1–3. fejezete, az I/4. fejezet 1.1–1.2.9.; 2.5.; 3.6.1–3.6.3.; 3.6.6.; 3.6.7.; 3.7.2–3.7.2.3.; 4.8.5; 4.8.6.; 4.8.12.3. pontjai és az M1. melléklete, az I/5. fejezet 1.3.; 2.1.; 3.1.; 3.2.; 4.1.; 4.2.; 4.4.; 5.4.2–5.4.4.; 5.4.6.; 5.4.7.; 5.4.10.; 5.4.12. pontjai, az I/6. fejezet 1.7.3.; 1.7.4 pontjai, az I/7. fejezet 2.1.1.; 2.2–2.3.1.3.; 3 pontjai., az I/8. fejezet; az I/9. fejezet 1–2. pontjai, az I. cím: 3.1.3.; 3.3.1.; 3.3.3.; 3.3.4.; 3.3.4.1–3.3.5.5. pontjai és az 1. sz. függelék, az M1.; M2. mellékletek, valamint az M4. melléklet, a II. cím: 2.1–2.1.2.; 5.4. pontjai, az V. cím, az I/10. fejezet 1–5. pontjai, a II. fejezet 1–3.2.; 3.9.; 4.1–5.3.; 6.4.; 6.6.; 10.1.; 10.2.; 11.10.; 12.2–12.4.; 12.8.; 12.9.; 17.2.; 17.3.; 18.1.; 19.2.; 19.4.; 20.3.; 20.6.; 21.3.; 23.1.; 23.2.; 23.5–23.7.; 26.1. pontjai

rendelkezései alól eltérés nem engedélyezhető.

(3) Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság – más, legalább azonos biztonsági szintet nyújtó előírások megtétele esetében – kérelemre az eltérést engedélyezheti az OTSZ – (1)–(2) bekezdésben nem említett – rendelkezéseitől.

(4) Az OTSZ-ben hivatkozott szabványoktól eltérő, de azokkal legalább azonos biztonsági szintet nyújtó műszaki megoldást kérelemre az (1) és (3) bekezdésben kijelölt hatóság jóváhagyja.

(5) A kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a tűzvédelmi műszaki követelmény, tűzvédelmi szabály vagy szabvány alkalmazásának pontos helyszínét, az érintett építmény, szabadtér, dolog megnevezését;

b) az érintett tűzvédelmi műszaki követelmény, tűzvédelmi szabály vagy szabvány azon részét, amelyre az eltérési kérelem vonatkozik;

c) a tűzvédelmi műszaki követelménytől, tűzvédelmi szabálytól vagy szabványtól való eltérés indokát;

d) a kérelemhez mellékelni kell a tervezett eltérő megoldás olyan részletességű műszaki dokumentációját, amely bizonyítja, hogy az eltérő megoldás a rendelettel megállapított tűzvédelmi műszaki követelményben, tűzvédelmi szabályban vagy szabványban foglalt előírásokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújt.

(6) A rendelet mellékleteiben meghatározott műszaki követelményektől való eltérés, a más hatóság hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárást megelőzően engedélyezhető.

3. § Az e rendeletben meghatározott technikai jellegű előírásoknak nem kell megfelelnie az olyan termékeknek, amelyeket az Európai Unió valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elő, illetve hoztak forgalomba, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő, az ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy az irányadó előírások az emberi egészség és élet védelme, valamint a közbiztonság tekintetében az e rendeletben meghatározottal egyenértékű védelmet nyújtanak.

4. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba.

(2) A már üzemelő tűz és hiba átjelző rendszereket legkésőbb 2013. március 1-ig a rendelet 2. rész IV. fejezetének 4.6. pontjában foglalt tűzvédelmi műszaki követelmények szerint át kell építeni. A már üzemelő tűz és hiba átjelző rendszerek 4.6.2. a) pontban meghatározott regisztrációját legkésőbb 2008. október 1-ig végre kell hajtani.

(3)2

(4) A (3) bekezdés a rendelet hatálybalépését követő napon hatályát veszti.

(5) E rendelet tervezetének a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, – a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított – 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8–10. cikkében előírt egyeztetése megtörtént.

Melléklet a 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelethez3

OTSZ 1. rész

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

I. FEJEZET

TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉKEK KARBANTARTÁSA

1    Fogalom meghatározások.

1.1.    Készenlétben tartó: az a személy vagy szervezet, amely jogszabály által tűzoltó készülék készenlétben tartására kötelezett.

1.2.    Karbantartás: (ellenőrzés és javítás) műszaki és adminisztratív tevékenységek összessége, melyek célja, hogy a tűzoltó készülék eredeti állapotát megtartsa, vagy abba azt úgy állítsa vissza, hogy képes legyen az eredeti funkcióit ellátni.

1.3.    Karbantartó szervezet: karbantartó személyeket alkalmazó, tűzoltó készülék javító műhelyt fenntartó hatóság által regisztrált vállalkozás.

1.4.    Karbantartó személy: karbantartó szervezet alkalmazásában (munkaviszonyban vagy egyéb szerződéses jogviszonyban) álló, jogszabályban meghatározott végzettséggel és gyakorlattal rendelkező természetes személy (tűzoltó készülék ellenőr).

1.5.     Hatóság: Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, mely regisztrálja a karbantartó szervezet nevét, címét és felügyeli tevékenységét.

1.6.    OKF azonosító jel: egyedileg sorszámozott és a sorozatszám első három karaktere által a karbantartó szervezetet azonosító, hamísítás elleni védelemmel ellátott (hologramos) matrica, melyet a regisztrált karbantartó szervezetek a hatóság által kijelölt forgalmazótól vásárolhatnak meg.

2    Általános előírások:

a)    tűzoltó készülék karbantartást kizárólag a hatóság által regisztrált karbantartó szervezet végezhet,

b)    A karbantartó szervezet irányítja és felel a karbantartó személy(ek) munkájáért,

c)    a tűzoltáskor működésképtelen tűzoltó készülékről a hatóság felé bejelentést kell tenni; a tűzoltóság a tudomására jutott esetekről a hatóságot értesíti,

d)    a karbantartási időszakokra vonatkozó a rendelet hatályba lépése előtt kiadott eltérési engedélyek érvényüket vesztik.

3    A készenlétben tartó feladatai:

a) a készenlétben tartó vagy képviselője, megfelelő időközökben, rendszeresen vizsgálja a tűzoltó készülékeket, melynek során ellenőrzi, hogy minden egyes tűzoltó készülék:

aa) a tervezett telepítési helyen van,

ab) a tűzoltó készülék látható, a használat nem ütközik akadályba és a tűzoltó készülékkel szemben állva a magyar nyelvű használati utasítás olvasható,

ac) valamennyi nyomásmérő vagy jelző műszer jelzése a működési zónában található,

ad) a tűzoltó készülék zárolása sértetlen és ép, hiánytalan szerelvényekkel ellátott.

ae) a tűzoltó készülék felülvizsgálata esedékes-e;

b) a készenlétben tartó szükség esetén köteles gondoskodni a hiányosságok megszűntetéséről, az ellenőrző vizsgálatokat lehetőleg havonta, de legalább negyedévente kell elvégezni és a tűzvédelmi szabályzathoz kapcsolva az 1. rész I. fejezetének 5. függelékében meghatározottak szerint kell dokumentálni;

c) az a) pont szerinti vizsgálatokat karbantartó személy is végezheti;

d) a készenlétben tartónak kell gondoskodnia, a készenlétben tartott tűzoltó készülékek az 1. rész I. fejezetének 1. függelékében meghatározott időközönkénti, arra jogosult általi karbantartásáról; a részben vagy teljesen kiürült, (kiürített) tűzoltó készülékek újratöltésről;

e) az időszakot le kell rövidíteni, ha azt a környezeti körülmények vagy egyéb veszély indokolja.

4    A tűzoltó készülék karbantartó felszereltsége és működése.

4.1.    A karbantartó szervezetnek a javító műhelyében legyen meg a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi általános és speciális felszerelése, műszaki útmutatást, technológiát tartalmazó leírása.

4.2.     A műhely helyiségeinek száma, alapterülete és kialakítása tegye lehetővé a különböző munkafázisok elvégzését, a munkaegészségügyi szabályok betartását; az oltópor tárolására, átfejtésére és a nyomáspróba (vizes technológia) végzésére külön helyiségeket kell biztosítani.

4.3.    A karbantartó szervezet legalább az alábbi, a mérések műszaki igényeinek és a joghatású mérésre vonatkozó előírásoknak megfelelő mérő- és ellenőrző eszközökkel, felszerelésekkel rendelkezzen:

a)    a mérendő tömegnek megfelelő méréshatárú osztású és pontosságú mérleg (belsőpalack esetében legfeljebb 1 grammos osztású és legalább 1 grammos pontosságú)

b)    világító tartályvizsgáló tükör,

c)    nyomásmérő 1,6 % pontosságú,

d)    nagyító,

e)    menet ellenőrző idomszer,

f)    nyomáspróba berendezés (tartály, fejszerelvény, portömlő vizsgálatához),

g)    zártrendszerű portöltő,

h)    páratartalom mérő,

i)    biztonsági szelep beállító,

j)    nyomaték kulcs,

k)    tolómérce,

l)    gyártó által javasolt célszerszámok,

m)    csavarkulcsok, fogók,

n)    befogó-rögzítő szerkezet(ek ),

o)    azonosítható plombafogó.

4.4.    A karbantartó szervezetnek nyilvántartást kell vezetnie a karbantartó személyek szakvizsga bizonyítványainak számairól, érvényességéről és a kizárólagosan az adott személy által használt azonosítókról.

4.5.    A karbantartó szervezetnek a tűzoltó készülék karbantartó tevékenységre vonatkozóan minőségirányítási rendszert kell bevezetnie és alkalmaznia, és a rendszer működését legkésőbb a regisztrációtól számított egy éven belül – bármely nemzeti rendszerben akkreditált tanúsítótól származó – tanúsítvánnyal kell igazolnia.

4.6.    Ha a karbantartó a tanúsítványt nem szerzi meg, vagy a lejárt tanúsítványt nem újítja meg, a hatóság a nyilvántartásból törli, és tűzoltó készülék karbantartást nem végezhet.

5    Biztonsági intézkedések.

6.1.    Tűzbiztonság a karbantartás idején:

a)    a készenlétben tartónak számolnia kell azzal, hogy a karbantartási és az újratöltési eljárások a megelőző tűzvédelmi intézkedések hatékonyságát időlegesen csökkenthetik,

b)    a helyszínen nem javítható és a selejt tűzoltó készülékek pótlásáról a készenlétben tartónak kell gondoskodni.

6.1.    Személyi biztonság a tűzoltó készülék szétszerelésekor:

a)    meg kell győződni arról, hogy a tűzoltó készülék tartályában vagy szerelvényében van-e nyomás,

b)    a gyártó által előírt befogó szerkezetet kell alkalmazni, majd az elsütőfejet vagy a szelep szerkezetet lassan kell meglazítani, és amikor a nyomásleeresztő hornyon minden maradó nyomás eltávozott, csak akkor szabad a szerelvényeket teljesen kicsavarni.

c)    ha a tűzoltó készülékben visszamaradt nyomást nem sikerül megszüntetni, a további szerelést nem szabad folytatni, amíg a gyártó által kiadott biztonsági intézkedéseknek nem tettek eleget,

d)    a szén-dioxiddal oltó vagy egyéb nagy nyomással működő tűzoltó készülékek, és a hajtóanyag palackok szelepeit befogás nélkül eltávolítani tilos,

e)    szén-dioxiddal vagy gázzal oltó tűzoltó készülékek karbantartását, az ártalmas gőzök miatt, csak jól szellőztetett környezetben szabad végezni,

f)    a tűzoltó készülékek szétszerelésekor a karbantartó személynek gondoskodni kell arról, hogy a tűzoltó készülékről esetleg elszabaduló alkotóelemek, szerelvények sérülést ne okozzanak.

6    Élettartam és selejtezés.

6.1.    A tűzoltó készülékek, és alkatrészek élettartama a következők kivételével nem haladhatja meg a 20 évet:

a)    a szén-dioxiddal oltó és a hajtóanyag palack,

b)    az 50 kg és az annál nagyobb töltettömegű tűzoltó készülékek szakértői névjegyzékben szereplő szakértő véleménye alapján, 20 éven túl is üzemben tartható, de a meghosszabbítása nem lehet több mint, kétszer 5 év.

6.2.    Az alábbi tűzoltó készülékek nem vehetők át karbantartásra:

a)    olyan tűzoltó készülék, melyhez a gyártó által ajánlott alkatrészek és oltóanyag, technológiai utasítás nem áll rendelkezésre,

b)    a forgalomból kivont vagy a szabálytalanul forgalomba került tűzoltó készülék,

c)    az újra nem tölthető tűzoltó készülék, ha a tűzoltó készüléken a felhasználhatósági határidő már lejárt,

d)    ha a tűzoltó készülék gyártója, gyártási időpontja nem állapítható meg (nem olvasható),

e)    olyan tűzoltó készülék, melynek életkora az 1. rész I. fejezetének 1. függelékében meghatározott élettartamot elérte.

6.3.    A karbantartó személy köteles írásban értesíteni a készenlétben tartót, ha a tűzoltó készülékek karbantartása nem végezhető el.

6.4.    A selejtezésről a tulajdonos gondoskodik; a tűzoltó készüléket ki kell üríteni, és roncsolással használhatatlanná tenni.

7    A karbantartást igazoló címke.

7.1.    A karbantartás elvégzését az igazoló címke és az OKF azonosító jel felragasztásával kell jelölni, mely a gyártó jelöléseit nem takarhatja el;

7.2.     az OKF azonosítót, a címkét részben átfedve, de az adatokat nem takarva kell felragasztani;

7.3.     a karbantartás során a korábban használt karbantartást igazoló címkéket – kivéve a legutolsó közép- vagy teljes körű karbantartást és gyártói végellenőrzést, vagy újratöltést igazoló címkéket – az OKF azonosító jellel együtt el kell távolítani.

7.4.    A címke tartalma:

a)    „FELÜLVIZSGÁLVA” szó,

b)    a karbantartó szervezet neve és címe,

c)    a karbantartó személy aláírása, vagy az aláírással egyenértékű azonosító jelzése,

d)    a karbantartás jellege (alap-/közép-/teljes körű karbantartás, újratöltés),

e)    a karbantartás dátuma (év, hónap), és érvényessége (a következő alap-karbantartás esedékessége) hónapokban; és/vagy a következő alapkarbantartás esedékessége (év, hónap),

7.5.    A címke kivitele:

a)    öntapadós,

b)    közérthető nyelvezetű,

c)    segédeszköz nélkül olvasható, a betűméret minimum 3 mm, legkisebb és legnagyobb betűméret aránya kettőnél nagyobb nem lehet.

d)    nem zavaró lógóval, emblémával kiegészíthető,

e)    anyagát úgy kell megválasztani, hogy élettartama arányos legyen a felülvizsgálat érvényességi idejével.

7.6.    Az OKF azonosító kizárólag a karbantartást igazoló címkével együtt, és csak egyszer használható fel.

7.7.    Az MSZ 1040 szerint gyártott tűzoltó készülékek esetében nyomáspróba adatait (év, hó, a nyomáspróbát végző jele) a tűzoltó készülék tartályán (palackján) maradandó és jól látható módon, adattáblán fel kell tüntetni.

8    Karbantartás.

8.1.    Általános szabályok:

a)    a tevékenységet a karbantartó által fenntartott műhelyben, megfelelően felszerelt mozgó szervizben, vagy a készenlétben tartó által rendelkezésre bocsátott helyiségben is megtörténhet, ha a műhelyfeltételek adottak,

b)    a tűzoltó készülékeken és hajtóanyag palackokon karbantartásakor az 1. rész I. fejezetének 2.–4. függelékében meghatározott műveleteket kell elvégezni,

c)    a karbantartó személynek ellenőriznie kell, hogy a tűzoltó készülék minden szempontot figyelembe véve használatra alkalmas, és nem tartozik a 6.2. pontban felsorolt tűzoltó készülékek közé,

8.2.    A karbantartó személy az alábbi esetekben a tűzoltó készüléket készenlétben tartásra alkalmatlannak minősíti:

a)    ha a tűzoltó készülék felépítése veszélyes állapotú,

b)    ha a tűzoltó készülék alkalmazása esetén veszélyes lehet,

c)    ha a tűzoltó készülék állapota miatt nem működőképes,

d)    ha a tűzoltó készülék, vagy a hajtóanyagpalack töltetének vesztesége, nyomásának csökkenése meghaladja a gyártó által megadott értéket,

8.3.    Ha a tűzoltó készüléken a hiba a helyszínen nem javítható ki, a karbantartó adatait, a dátumot és a „JAVÍTÁSRA SZORUL” feliratot tartalmazó címkével kell szembetűnő helyen ellátni és írásban tájékoztatni kell a készenlétben tartót.

8.4.    A nem javítható vagy .6.2. pontban felsoroltak közé tartozó tűzoltó készülék a karbantartó személynek „SELEJT” felirattal kell ellátni és erről írásban kell tájékoztatni a készenlétben tartót.

8.5.    A karbantartást követően a felhasználásra alkalmas tűzoltó készüléket a karbantartó személynek a karbantartást igazoló címkével kell ellátnia.

8.6.    A karbantartó személynek a tűzoltó készülék felfüggesztését és egyéb felszereléseit is meg kell vizsgálni, és a tapasztalt hibáról, sérülésről a készenlétben tartót írásban tájékoztatnia kell.

8.7.    A ciklusidőket alapkarbantartás esetében a legutolsó karbantartástól, közép- és teljes körű karbantartás esetében a tűzoltó készüléken feltüntetett gyártási időponttól kell számításba venni.

8.8.    Az 5. és 15. évben esedékes középkarbantartás magába foglalja az éves alapkarbantartás műveleteit is; a 10 éves teljes körű karbantartás magába foglalja az éves és az 5. évi műveleteket is; amikor a tűzoltó készülékek teljes körű karbantartása esedékes, az eljárást a 4. függelék szerint kell végrehajtani és figyelembe kell venni az újratöltésre vonatkozó előírásokat is; a 4. függelék előírásai mellett a gyártó ajánlásait kell betartani.

8.9.    Amennyiben vizet alkalmaznak a különböző eljárásoknál, a tűzoltó készüléket az újratöltést megelőzően teljesen ki kell szárítani.

8.10.    A szén-dioxiddal oltók és a hajtóanyag palackok karbantartására és hidraulikus vizsgálataira, a hatályos nemzeti szabályozásokat kell alkalmazni.

8.11.    Tűzoltó készülékek újratöltése:

a)    az újratöltött tűzoltó készülékeken legalább alapkarbantartást kell végezni, vagy a soron következő fokozat (közép- vagy teljes körű karbantartás) műveletei is elvégezhetőek,

b)    a részlegesen használt tűzoltó készüléket teljesen ki kell üríteni, és az oltóanyagot ki kell selejtezni,

c)    a tűzoltó készülékek újratöltését a gyártó által megadott eljárások, és utasítások szerint kell végezni,

d)    az újratöltött tűzoltó készülékeken az újratöltés időpontját fel kell tüntetni.

8.12.    Alkatrészek pótlása:

a)    kizárólag a gyártó által megadott, jóváhagyott vagy szállított alkatrészeket és oltóanyagot szabad használni,

b)    ha a gyártó megszűnt és az eredeti alkatrészek nem állnak rendelkezésre a forgalmazási engedéllyel forgalomba hozott tűzoltó készülékek esetében a hatóság, tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvánnyal forgalomba hozott tűzoltó készülékek esetében a tanúsító szervezet engedélyezheti helyettesítő alkatrészek és oltóanyag felhasználását.

8.13.    Az oltóporral kapcsolatos műveletek.

a)    Az oltóport érintő műveletek megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy a b) pontban előírt feltétel teljesül.

b)    Oltóport tartalmazó tűzoltó készüléket csak a lehető legszárazabb körülmények között – ahol a relatív páratartalom legfeljebb 70%, a környezeti hőmérséklet 20 °C –, a vizsgálatokhoz szükséges legrövidebb ideig szabad szétszerelni, hogy a légköri nedvesség az oltóport ne károsítsa.

c)    Az oltópor típusoknak egymáshoz vagy a szennyező anyagokhoz való keveredését meg kell akadályozni; egyidejűleg csak azonos típusú oltóport tartalmazó tűzoltó készüléket szabad szétszerelni és megvizsgálni.

d)    A megbontott gyári csomagolású, de teljesen fel nem használt oltóporokat légmentesen kell tárolni.

8.14.    A környezetre ártalmas anyagok, hulladékok kezelése.

a)    A környezeti elemekre, különösen a légkörre káros töltetű (halon, HCFC, HFC, stb.) tűzoltó készüléket nem szabad a szabadba kiüríteni; a töltési és lefejtési műveleteknél a gáz visszanyerésére alkalmas, zárt rendszerű eljárást kell alkalmazni, és szükség esetén az ilyen oltóanyagot regenerálni vagy ártalmatlanítani kell.

b)    A selejtezendő oltóanyagot, alkatrészeket a környezetvédelmi előírások betartásával kell kezelni.

9    A karbantartó személy képzése és gyakorlata.

9.1.    A karbantartó személynek legalább 3 hónapos gyakorlat és egy tanfolyamon való részvételt követően – a hatályos jogszabály alapján – sikeres vizsgát kell tennie (szakvizsga).

9.2.    A szakvizsga érvényességi idejének meghosszabbítására 5 évenként ismételten vizsgát kell tenni, a felkészítő tanfolyam újbóli elvégzésének kötelezettsége nélkül.

1. függelék az 1. rész I. fejezetéhez

A tűzoltó készülékek élettartama és a karbantartási időközök

 

A tűzoltó készülék típusa

Alapkarban-
tartás4
(2. függelék)

Közép-
karbantartás1
(3. függelék)

Teljes körű karbantartás1
(4. függelék)

A tűzoltó készülék élettartama

1

Porral oltó, vizes oltóanyag-bázisú habbal és vízzel oltó

1 év

5 és 15 év

10 év

20 év

3

Törőszeges porral oltó 2

1 év

15 év

10 év

20 év

4

Gázzal oltó

1 év

-

10 év

20 év

5

Valamennyi szén-dioxiddal oltó

1 év

-

10 év

A vonatkozó szabályozás szerint

6

Az MSZ 1040 szabványsorozat alapján gyártott tűzoltó készülék (szén-dioxiddal oltó kivételével)

hat hónap

-

5 év

20 év, de legkésőbb 2014.12.31-ig3

1 A kötelező ellenőrzési és javítási ciklusidők tűrési ideje 2 hónap.

2 Az eredetileg zárt (törőszeges) porral oltó tűzoltó készülékeket – újratöltésre - vissza kell juttatni a gyártóhoz

3 Lásd még: 6.1.

2. függelék az 1. rész I. fejezetéhez

Az alapkarbantartás műveletei:

Sor-
szám

A karbantartás tárgya

1

2

3

4

5

Az elvégzendő feladatok és tevékenységek

1.

A biztonsági és jelzőszerelvények ellenőrzése:

X

X

X

X

X

A tűzoltó készülék működőképességének megállapítása érdekében ellenőrizni kell a biztonsági és a jelzőszerelvényeket.

2.

A nyomásmérők ellenőrzése és átvizsgálása, a tűzoltó készülék üzemi nyomásának ellenőrzése:

X

X

 

 

 

A nyomásmérők ellenőrzése során, ha nem működnek akadálymentesen, vagy ha a mért nyomásérték az előírttól eltér, akkor a gyártó által megadottak szerint kell eljárni. A hajtóanyag mennyiségét nyomásméréssel kell ellenőrizni.

3.

A tűzoltó készülék külső szemrevételezése

X

X

X

X

X

Meg kell vizsgálni, hogy a tűzoltó készülékek kifogástalan és biztonságos működését gátló korróziós hiba, horpadásos vagy domború deformáció vagy egyéb károsodás látható-e. Ha ilyenek találhatók, akkor a gyártó által megadottak szerint kell eljárni.

4.

A szén-dioxiddal oltó tűzoltó készülék tömegellenőrzése:

 

 

 

 

X

A tűzoltó készülék tömegét le kell mérni, és ellenőrizni kell a palackba beütött értékkel. A szén-dioxid-veszteség legfeljebb 10% lehet.

5.

Az ürítő tömlő és lövőke ellenőrzése:

X

X

X

X

X

Ellenőrizni kell a tömlő és a lövőke állapotát, meg kell győződni arról, hogy használatra alkalmas, kifogástalan állapotban vannak.

6.

A matrica ellenőrzése:

X

X

X

X

X

Ellenőrizni kell a matrica épségét, olvashatóságát és megfelelő tartalmát.

7.

A vízzel és habbal oltó tűzoltó készülékek tartályainak kiürítése:

 

 

X

 

 

Az oltóanyagtöltetet egy tiszta edénybe kell kiönteni és a gyártó által megadottak szerint kell ellenőrizni, további használatra való alkalmasságát megvizsgálni.

8.

A porral oltó tűzoltó készülék oltópor-
ellenőrzése:

 

 

 

X

 

Vizsgálni kell az idegen anyagok jelenlétét, a csomósodást és a rögképződést. A tűzoltó készülék forgatásával az oltóport fel kell lazítani, ügyelve arra, hogy az ne folyhasson ki. Amennyiben a fenti felsorolt hibák valamelyike is látható, valamint nem válik folyóssá az oltópor vagy bármilyen elváltozás tapasztalható, azt ki kell selejtezni, majd a 4. függelék 2. megjegyzésében foglaltak szerint újra kell tölteni.

9.

A tűzoltó készülék szerelvényeinek ellenőrzése:

 

 

X

X

 

Szükség esetén levegő átfúvatással meg kell tisztítani a tűzoltó készülék szerelvényeit. Meg kell győződni arról, hogy a tömlő, a lövőke, a szűrő (ha van ilyen felszerelve), a felszállítócső és a töltőszelep hibátlan. Hiba esetén ki kell javítani, vagy cserélni kell azokat. Ellenőrizni kell a működtető és ürítő szerelvényeket (ha van ilyen felszerelve). Meg kell tisztítani, fel kell újítani, vagy új szerelvénnyel kell pótolni, ha szükséges.

10.

A működtető- és az elsütőfej-szerelvény ellenőrzése:

X

X

 

 

X

Ahol a működtető- és az elsütőfej-szerelvény kiszerelhető a töltet kibocsátása nélkül, meg kell tisztítani, és ellenőrizni kell a hibátlan működőképességet, valamint az alkatrészek épségét. A sérült elemeket szükség esetén cserélni kell. A mozgó alkatrészeket és a csavarmeneteket a gyártó ajánlása szerinti kenőanyag alkalmazásával védeni kell.

11.

A hajtóanyag-palack leszerelése:

 

 

X

X

 

A rögzítő szerelvények meglazításával a hajtóanyagpalackot le kell szerelni.

12.

A hajtóanyag-palack vizsgálata:

 

 

X

X

 

A hajtóanyagpalackok külső szemrevételezése. A sérült palackok pótlásakor a gyártó előírásai szerint kell eljárni. A palack tömegét le kell mérni, és az értéket a palackon lévő beütéssel kell összehasonlítani. Ha a palackban az előírt értékhez képest 10%-kal nagyobb veszteség van, akkor a gyártó előírása szerint a hajtóanyagpalackot ki kell cserélni.
A nyomástartó edények nemzeti szabályozásai alkalmazhatók.

13.

Az O gyűrűk, alátétek cseréje:

X

X

X

X

X

A tömítőelemek ellenőrzésekor vagy cseréjekor a gyártó előírásai szerint kell eljárni. Ha a tömlő zárófóliás tömítőgyűrűvel van szerelve, azt minden esetben cserélni kell.

14.

A vízzel, habbal oltó tűzoltó készülékek tartályainak belső vizsgálata:

 

 

X

 

 

A műveletet világító segédeszközzel kell elvégezni. Ellenőrizni kell a tartályok külső és belső bevonatának épségét és korróziómentességét. A sérült bevonatot fel kell újítani.

15.

A porral oltó tűzoltó készülékek tartályainak vizsgálata:

 

 

 

X

 

A műveletet világító segédeszközzel kell elvégezni. Ellenőrizni kell a tartály korróziómentességét.

16.

A vízzel, habbal oltók újratöltése:

 

 

X

 

 

A gyártó előírásait figyelembe véve az eredeti töltetet vissza kell tölteni, vagy újjal kell helyettesíteni.

17.

A tűzoltó készülékek összeszerelése:

X

X

X

X

X

A gyártó előírásait figyelembe véve kell elvégezni. A véletlen működtetés megelőzése érdekében biztosító-szerelvényt kell alkalmazni és egyedi azonosítására alkalmas plombafogóval fémzárolni, vagy azzal egyenértékű eljárást kell használni.

18.

A karbantartást igazoló címke kitöltése:

X

X

X

X

X

Minden karbantartási ciklust jelölni kell az 1. rész I. fejezetének és 8. pontban foglalt előírások szerint.

3. függelék az 1. rész I. fejezetéhez

A középkarbantartás műveletei

1.

A táblázatban megadottak az 1. rész I. fejezetének 2. függelékben szereplőkkel együtt végzendők el.

2.

A nyomásjelző műszerrel felszerelt, állandó nyomású tűzoltó készüléken, a gyártó előírásai szerint, a nyomásjelző működőképességét kell ellenőrizni.

3.

A tűzoltó készüléket ki kell üríteni.

4.

A gyártó útmutatása szerint meg kell vizsgálni az oltóanyagot.

5.

Nagyítóval részletesen vizsgálni kell a tűzoltó készüléket. Vizsgálni kell, hogy léteznek-e korróziós, sérült helyek:

a) a zárószerelvényeken, az elsütőfej-szerelvényen,

b) a nyomásmérő és jelző eszközön,

c) a tömlő- és a pisztolyszerelvényen.

6.

Világítóeszköz és tükör segítségével meg kell vizsgálni a tartály belsejét, különös tekintettel a korróziós nyomokra és a belső bevonat hibátlanságára vonatkozóan. A hegesztési varratok épségét fokozottan vizsgálni kell. A tevékenység során a gyártó előírásai szerint kell eljárni, kétes esetekben, pedig a gyártóhoz kell fordulni.

7.

Meg kell vizsgálni minden záróelemet, a csatlakozó menet, alak, méret és bevonat szempontjából.

8.

A tűzoltó készüléket, a gyártó előírásait figyelembe véve meg kell tölteni oltóanyaggal, és össze kell szerelni.

9.

A biztosító- és biztonsági szerelvények felszerelését követően, a karbantartást igazoló címkét ki kell tölteni.

4. függelék az 1. rész I. fejezetéhez

A teljes körű karbantartás műveletei

1.

A táblázatban szereplő feladatokat az 1. rész I. fejezetének 2. és 3. függelékében felsorolt eljárásokkal együtt kell elvégezni.

2.

A tűzoltó készülékek teljes szétszerelését követően a hibás részeket selejtezni szükséges, majd ezeket újjal kell pótolni.

3.

A tartályt a rajta lévő jelölés értékének megfelelő nyomáson nyomáspróbának kell alávetni.
A jelöletlen tartályokat javítani nem szabad, azokat selejtezni kell.

Az MSZ 1040 szerinti tűzoltó készülékeknél a nyomáspróbát a legfeljebb 25 kg össztömegű tűzoltó készülék esetén festetlen, az annál nagyobb össztömegű tűzoltó készülék esetén a hegesztési varratok környezetében, fémtiszta állapotban szükséges végezni (kivéve:

a)    a gyári porszórásos festéssel gyártott tartályok,

b)    szén-dioxiddal oltók alumínium palackjai,

c)    olyan belső védőbevonattal rendelkező tartályok, melyeknél a festék eltávolítás vagy az újrafestés a belső bevonat épségét megsértheti).

4.

Nyomáspróbának kell alávetni a biztonsági szelepet és a tűzoltó készülék mindazon szerelvényét, amely a működtetés során a nyomás által terhelt.

5.

A biztonsági szerelvényt (biztonsági szelep, stb.) a gyártó előírásait figyelembe véve ellenőrizni és szükség esetén beállítani vagy cserélni kell.

6.

Meg kell tölteni, össze kell szerelni, és biztosítószerelvénnyel kell ellátni a tűzoltó készüléket, majd ki kell töltetni a karbantartást igazoló címkét.

5. függelék az 1. rész I. fejezetéhez

Karbantartási igazoló napló

..............................................................

A készenlétben tartó neve:

..............................................................

Az ellenőrző vizsgálatokat végző neve(i):

A tűzoltó készülékek ellenőrzési és javítási nyilvántartása

A karbantartó(k) neve(i):.................................................................................................

.........................................................................................................................................

.........................................................................................................................................

Sor-
szám

A tűzoltó készülék

A vizsgálat dátuma (negyedév)

Javítás szükséges

Megjegyzés

 

készenléti helye

Típusa

gyári száma

I.

II.

III.

IV.

 

 

Vizsgálatot végző aláírása:

 

 

 

 

6. függelék az 1. rész I. fejezetéhez

Karbantartási igazoló címke

 

Felülvizsgálva

 

Karbantartás típusa:

(alap, közép, teljes körű karbantartás, újratöltés)

 

Karbantartó szervezet neve, címe:

(csak regisztrált karbantartó szervezet lehet)

 

Karbantartást végző személy neve, aláírása:

 

Karbantartás ideje:

 

Érvényes /

Gültig bis / Valid to:

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

II. FEJEZET

JELZŐTÁBLA VÍZVEZETÉKEKHEZ ÉS TŰZOLTÓ VÍZFORRÁSOKHOZ

1.    FELHASZNÁLÁSI TERÜLET.

1.1.    A jelzőtáblák (a továbbiakban: tábla) kialakításuktól függően a következők:

a)    A jelű tábla: ivóvíz-távvezetékekhez,

b)    B jelű tábla: helyi vízelosztó vezetékekhez,

c)    C jelű tábla: bekötővezetékekhez,

d)    D jelű tábla: tűzoltó vízforrásokhoz.

2.    KÖVETELMÉNYEK.

2.1.    a jelzőtábla méretei: a táblák és az írásjelek méreteit, továbbá a felirati mezők elrendezését az 1. rész II. fejezete függelékének 1-8. ábrái tartalmazzák; az A, B és C jelű táblák esetén a távolságjelző kereszt szárszélessége 4-5 mm, szárhosszúsága 35 mm; a távolsági adatok esetén az egész métereket a tizedméterektől vesszővel kell elválasztani; a D jelű, egyben a tűzcsapot jelző táblára vonatkozó 4. ábra az alaptábla méreteit is mutatja; a D jelű táblára vonatkozóan az 1. rész II. fejezete függelékének 4-8. ábrája példaként mutatja az egyes tűzoltó vízforrások tábláinak kialakítását és feliratozását.

2.1.1.    a jelzőtábla anyaga: a táblák és az írásjelek anyaga a 2.1.2. pontjának b) alpontjában meghatározott követelményeket kielégítő – anyagában színezett – műanyag; meglevő hálózatok tábláinak pótlásához a fejezet követelményeit kielégítő fémtáblák is felhasználhatóak,

2.1.2.    a jelzőtábla kivitele:

a)    a „Víztávvezeték” feliratot az „A” jelű táblán, továbbá a „Víz” feliratot a „B” jelű táblán, fent, középen, a „C” jelű táblán pedig, jobbra, fent kell elhelyezni,

b)    a jelzőtáblának az időjárási és mechanikai hatásokkal szemben ütés-, korrózió-, és öregedésállónak, valamint színtartónak kell lennie; hosszan tartó UV sugárzás, nedvesség vagy ingadozó hőmérséklet hatására sem következhet be a táblák olyan mértékű alakváltozása és elszíneződése, amely a feliratozás olvashatatlanságát eredményezné,

c)    a nem használható tűzcsap (1. rész II. fejezete függeléke 8. ábra) jelölésére átlósan elhelyezett, a keret szélességével és színével megegyező csíkot kell elhelyezni – levehető módon – a tűzcsapot jelző táblán (1. rész II. fejezete függeléke 4. ábra).

2.1.3.    a jelzőtábla színe:

a)    a tolózárat jelző tábla (A, B és C jelű tábla) alapszíne RAL 5010 enciánkék, betű-, szám- és jel színe (a továbbiakban: feliratozása) RAL 9002 szürkésfehér,

b)    az ürítőzárat jelző tábla (A és B jelű tábla) alapszíne RAL 6018 sárgászöld, feliratozása RAL 9002 szürkésfehér,

c)    a légtelenítő szerelvényt jelző tábla (A és B jelű tábla) alapszíne RAL 5010 enciánkék, feliratozása RAL 9002 szürkésfehér,

d)    a házi főelzárót jelző C jelű tábla alapszíne RAL 5010 enciánkék, feliratozása RAL 9002 szürkésfehér,

e)    a válaszzárt jelző tábla (nyomásövezeti zónahatáron A és B jelű tábla) alapszíne RAL 3000 tűzvörös, feliratozása RAL 9002 szürkésfehér,

f)    A tűzcsapot, a sekély kutat, a mély kutat és a medencét jelző D jelű tábla alapszíne RAL 9010 fehér, kerete RAL 3000 tűzvörös, feliratozása RAL 9005 fekete.

2.1.4.    a jelzőtábla feliratozása:

a)    az írásmód függőleges, vastag vonalú, közepes írás,

b)    a felirati mezők tartalmának részletezése az A, B és C jelű táblákon (1. rész II. fejezete függeléke 1-3 ábrája);

ba)     a szerelvény nyilvántartására való legfeljebb 12 helyiértékű szám vagy barcode (az A, B és C jelű táblához),

bb)     a szerelvény rendeltetésére utaló rövidítések a következők:

Z    tolózár,

L    légtelenítő szelep,

H    házi főelzáró,

AL    önműködő légtelenítés,

Ü    ürítőzár,

VZ    válaszzár nyomásövezeti zónahatáron,

c)    a csővezeték névleges átmérője (DN) mm-ben,

d)    távolsági adatok méterben, felülnézetben balról vagy jobbról, és elölről; az üresen maradt bal vagy jobb oldali mezőbe a szerelvény kezelőszervének nyitási irányát kell feltüntetni, balra forgó nyíl, ha felülről nézve az óramutató járásával ellentétes vagy jobbra forgó nyíl, ha az óramutató járásával megegyező a szerelvény nyitási iránya,

e)    utalás a vezeték üzemeltetőjére (az A és a B jelű tábla esetén).

2.1.5.    a felirati mezők tartalmának részletezése a „D” jelű táblák ábrái alapján:

a)    a szerelvény rendeltetésére utaló rövidítések a következők szerint;

T    tűzcsap,

M     medence,

hT     habtűzcsap,

E     52mm kiömlőnyílású tűzcsap,

K    kút,

b)    A vízforrás jellemző adatai;

ba)    a T után levő szám annak a nyomócsőnek a névleges átmérőjét (DN) jelenti mm-ben, amelyről a megjelölt tűzcsap a vizet kapja; ebből a számból következtetni lehet a tűzcsap vízhozamára,

bb)    az M után levő szám – 999 m3-ig – a medence űrtartalmát jelenti m3-ben. 999 m3-nél nagyobb űrtartalmú medence jelölése a következő;

bba)    1000-1999 m3-ig a harmadik számjegy helyére 1,

bbb)    2000-2999 m3-ig a harmadik számjegy helyére 2,

bbc)    3000-3999 m3-ig a harmadik számjegy helyére 3 kerül, és így tovább, az első két számjegy helye, pedig üresen marad; az 1. rész II. fejezete függeléke 7. ábráján feltüntetett három nulla (000) a számjegyek helyét mutatja,

bc)    a K után levő szám a kút átlagos vízszintjének a talajszinttől mért mélységét jelenti m-ben (Sekély kút az, amelynek az átlagos vízfelszíne a talajszinttől mérve 6 m-nél nincs mélyebben, míg a mély kút átlagos vízfelszíne ennél mélyebben van),

c)    távolsági adatok méterben, felülnézetben balról vagy jobbról, és elölről; az üresen maradt bal vagy jobb oldali mezőbe vagy a tábla valamelyik alsó sarkába a szerelvény kezelőszervének nyitási irányát kell feltüntetni, balra forgó nyíl, ha felülről nézve az óramutató járásával ellentétes vagy jobbra forgó nyíl, ha az óramutató járásával megegyező a szerelvény nyitási iránya,

2.1.6.    ha a csővezetékben ipari víz van, akkor a rövidítések elé „I” betűt (az ipari víz rövidítését) kell tenni (IZ, IT),

2.1.7.    a háromágú nyíl a vízforrás helyének az irányát jelenti a melléje vagy alája írt számokkal, jobbra, balra, és előre; a kör alakú nyíl az elzárószerelvény nyitási irányát mutatja,

2.1.8.    Az „E” betűt a tábla alsó sarkában kell elhelyezni.

3.    ELHELYEZÉS.

3.1.    A táblát céljának megfelelő helyen, 1,5m és 2m közötti magasságban, maradóan és jól látható módon kell felerősíteni. Felerősítéskor ügyelni kell arra, hogy a tábla el ne fordulhasson. Föld alatti vagy föld feletti tűzcsap vagy habtűzcsap jelzésére a táblát a tűzcsaphoz tartozó szerelvényszekrény felett kell elhelyezni.

A medence tábláján, ha a medencében szívócső van, amelyhez a tűzoltó szivattyú közvetlenül csatlakoztatható, a távolságot jelző számok a szívócső távolságát, egyéb esetben pedig, a szívóakna fedélnek a táblától mért távolságát kell megadni.

4.    ALKALMAZÁS.

4.1.    Táblával kell megjelölni minden föld alatti és föld feletti tűzcsapot, oltóvíztároló medencét, kutat és egyéb vízforrást.

4.2.    Nem kell külön táblával megjelölni a fali tűzcsapot.

1. függelék az 1. rész II. fejezetéhez

Jelzőtáblák

Példák


1. ábra
A jelű tábla


2. ábra
B jelű tábla

 

A C jelű táblán a szerelvény nyitási irányát nem kell feltüntetni.

b = 18

h = 28

 


3. ábra
C jelű tábla


4. ábra

Az alaptábla méretei
(Tűzcsapot jelző tábla)


5. ábra
Sekély kutat jelző tábla


6. ábra
Mély kutat jelző tábla


7. ábra
Medencét jelző tábla

 

 


8. ábra
Nem használható tűzcsapot jelző tábla

III. FEJEZET

A TŰZOLTÓ-VÍZFORRÁSOK ÉS TARTOZÉKAIK FELÜLVIZSGÁLATA, KARBANTARTÁSA

1.    ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK.

1.1.    A tűzoltó-vízforrások üzemképességéről, megközelíthetőségéről, fagy elleni védelméről, az előírt rendszeres ellenőrzések, felülvizsgálatok, karbantartások és javítások elvégzéséről, a fenntartónak kell gondoskodnia.

1.2.    Felülvizsgálatot, karbantartást, javítást csak külön jogszabályban meghatározott szakvizsgával5 rendelkező személy végezhet.

1.3.    A vizsgálatok alapján feltárt hiányosságok megszüntetéséről a fenntartónak haladéktalanul gondoskodni kell. A meghibásodott vízkivételi helyek és azok szerelvényeinek javítását, szükség esetén cseréjét azonnal el kell végezni.

1.4.    A vízkivételi helyekről nyilvántartást kell vezetni, amely legalább tartalmazza:

a)    a vízkivételi hely egyértelmű azonosítását,

b)    az ellenőrzés, felülvizsgálat, karbantartás, javítás időpontját,

c)    az ellenőrzést, felülvizsgálatot, karbantartást végző nevét, szakvizsga bizonyítványának számát, megállapításait,

d)    a javítást végző nevét, szakvizsga bizonyítványának számát és a javítás megnevezését.

2.    A TŰZOLTÓ VÍZFORRÁSOK ELLENŐRZÉSE, KARBANTARTÁSA ÉS FELÜLVIZSGÁLATA SORÁN ELVÉGZENDŐ ÁLTALÁNOS FELADATOK.

2.1.    A tűzoltó vízforrások ellenőrzése, karbantartása és felülvizsgálata során minden esetben meg kell vizsgálni, vagy el kell végezni:

a)    a tűzoltó-vízforrások jelzőtábláinak meglétét, adatainak helyességét és épségét,

b)    az előírt feliratok, jelzések meglétét, olvashatóságát,

c)    értelemszerűen a vízkivételi helyeknek az év minden szakában tűzoltógépjárművel történő megközelíthetőségét, a szerelvények hozzáférhetőségét, a szerelvények és a tartozékok rendeltetésszerű használhatóságát,

d)    a vízhálózatról működő vízforrások esetében a hálózat átöblítését a tiszta víz megjelenéséig,

e)    a korrózió elleni védelem épségét, a védelem sérülése esetén annak javítását.

3.    AZ EGYES TŰZOLTÓ VÍZFORRÁSOK ELLENŐRZÉSÉNEK, KARBANTARTÁSÁNAK, FELÜLVIZSGÁLATÁNAK EGYEDI ELŐÍRÁSAI.

3.1.    Beépített tűzoltó berendezések: tömlődob alaktartó tömlővel; falitűzcsap-szekrények lapos tömlővel (továbbiakban: falitűzcsap-szekrények).

3.1.1.    A falitűzcsap-szekrényeket és tartozékait félévenként kell karbantartani, ellenőrizni, évente felülvizsgálni és egyes tartozékokat ötévenként nyomáspróbázni,

3.1.1.1.    a féléves ellenőrzés, karbantartás során az 1. rész III. fejezetének 2. pontjában meghatározott általános feladatokon felül legalább ellenőrizni kell:

a)    a falitűzcsap-szekrények akadálytalan megközelíthetőségét,

b)    az ajtók, kiforgatható tartók értelemszerű és megfelelő működtethetőségét,

c)    a szerelvények épségét, működtethetőségét,

d)    a tartozékok meglétét,

3.1.1.2.    a féléves karbantartás során, az általános feladatokon felül legalább el kell végezni:

a)    a gyártó által előírt karbantartásokat, javításokat,

b)    a tartozékként elhelyezett vízzáró lapos tömlő áthajtogatását.

3.1.1.3.    amennyiben a falitűzcsap szekrények éves felülvizsgálatát a vonatkozó MSZ EN 671-3 szabvány előírásai szerint végzik el és dokumentálják, úgy azt megfelelőnek kell tekinteni. A szabványtól eltérő felülvizsgálati eljárás egyenértékűségét az OKF állapítja meg.

3.1.1.4.    A falitűzcsap-szekrények tartozékát képező alaktartó és lapos tömlők ötéves nyomáspróbázása esetén:

a)    amennyiben a falitűzcsap-szekrények tartozékát képező alaktartó tömlők és az MSZ EN 14540 szabványnak megfelelő lapos tömlők nyomáspróbáját a vonatkozó MSZ EN 671-3 szabvány előírásai szerint végzik el és dokumentálják, úgy azt megfelelőnek kell tekinteni; a szabványtól eltérő felülvizsgálati eljárás egyenértékűségének megállapítására az OKF jogosult; a nyomáspróbát az 1. rész VI. fejezetének 14. függeléke szerint kell elvégezni,

b)    amennyiben a falitűzcsap-szekrényben nem az MSZ EN 14540 szabványnak megfelelő szivárgásmentes lapos tömlő van elhelyezve, úgy a nyomáspróbát az 1. rész VI. fejezetének 10. pontja szerint kell elvégezni,

c)    az alaktartó és lapos tömlőkön a nyomáspróba jelölése az 1. rész VI. fejezetének 10. pontja szerint kell elvégezni,

3.1.2.    a javítás, karbantartás, felülvizsgálat elvégzését követően a falitűzcsap-szekrényeket ellenőrző plombával kell ellátni.

3.2.    Fali tűzcsap és szekrény száraz felszálló vezetékkel (továbbiakban: száraz tüzivíz-vezeték rendszer):

3.2.1.    a száraz tüzivíz-vezeték rendszert legalább félévenként kell ellenőrizni, karbantartani, felülvizsgálni és ötévenként nyomáspróbázni,

3.2.2.    a féléves ellenőrzés, karbantartás, felülvizsgálat során az 1. rész III. fejezete 2. pontjában meghatározott általános feladatokon felül ellenőrizni kell;

a)    a betáplálási pont tűzoltógépjárművel történő akadálytalan megközelíthetőségét,

b)    a száraz felszálló-vezeték betáplálási pontján 2 db „B” jelű csonkkapocs meglétét,

c)    a szekrények akadálytalan megközelíthetőségét,

d)    az ajtók értelemszerű és megfelelő működését,

e)    a szerelvények épségét, működtethetőségét,

f)    a szekrényben a tűzcsap és a rászerelt „C” jelű csonkkapocs és az azt lezáró kupakkapocs meglétét,

g)    szekrény nélküli kiépítés esetén a szabad megközelíthetőséget, az elzáró szerelvények, a csonkkapcsok és a kupakkapcsok meglétét,

h)    a csővezeték légteleníthetőségét,

3.2.2.1.    a tűzcsapszekrényből az oda nem illő tárgyakat el kell távolítani,

3.2.3.    a teljes száraz tüzivíz-vezeték rendszert 5 évenként vízzel nyomáspróbázni kell; a próbanyomás értéke – a betápláló csonknál mérve – 1,5 MPa; a nyomáspróba alatt az elzáró szerelvényeknél minimális csepegés megengedett.

3.3.    Föld alatti és föld feletti tűzcsapok (továbbiakban: tűzcsapok):

3.3.1.    az épületek, építmények használatba vételi eljárása során a legkedvezőtlenebb fogyasztási időszakban végzett mérésről felvett vízhozam mérési jegyzőkönyvvel igazolni kell a szükséges oltóvíz mennyiség meglétét; a mérést az épület, építmény 100 m-es körzetén belüli tűzcsapok egyidejű működésével kell elvégezni; amennyiben az oltáshoz szükséges oltóvíz víztározóról és vízhálózatról együttesen került biztosításra, akkor a vízhozam mérés csak a vízhálózatból kiveendő vízmennyiségre vonatkozzon,

3.3.2.    a föld feletti tűzcsapokat legalább félévenként ellenőrizni, karbantartatni és évente felülvizsgálni kell;

3.3.2.1.    a féléves ellenőrzést, karbantartást a gyártó előírásai és az 1. rész III. fejezetének 2. pontjában meghatározott általános feladatok alapján kell elvégezni,

3.3.2.2.    az éves felülvizsgálat során a féléves ellenőrzés, karbantartás feladatain felül legalább ellenőrizni kell a csonkkapcsok állapotát, rögzítettségét, a tömítések épségét, állapotát; a kupakkapcsok állapotát, szerelhetőségét, tömítéssel ellátott kupakkapocsnál a tömítés épségét, állapotát, az elveszés elleni biztosítás meglétét; a biztonsági ház(ak) állapotát, nyithatóságát, zárhatóságát; a kupakkapcsok levétele után a tűzcsap szelep működtetésével a tűzcsap üzemképesség; a tűzcsapban mérhető statikus nyomást; mindkét csonkon egyidejűleg mérve a tűzcsap vízszállítását; a víztelenítő rendszer működését,

3.3.3.    a föld alatti tűzcsapokat legalább félévente kell ellenőrizni, karbantartani és évente felülvizsgálni,

3.3.3.1.    az ellenőrzést és karbantartást a gyártó előírásainak megfelelően és az 1. rész III. fejezetének 2. pontjában meghatározott általános feladatok alapján kell végrehajtani, és ezen felül legalább el kell végezni a tűzcsap környezetének tisztítását; a tűzcsap szekrényének megfelelő nyithatóságának ellenőrzését; a tűzcsap szekrényének kitisztítását; a fejszerelvényt védő fedél vagy menetes zárósapka állapotának, földalatti tűzcsapkulccsal történő nyithatóságának ellenőrzését; a ház, és a szelep szivárgásának ellenőrzését; a víztelenítő rendszer ellenőrzését; a csatlakozó menet zsírzását,

3.3.3.2.    a tűzcsapszekrény megfelelő nyithatóságának ellenőrzésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy a nyitott fedél nem akadályozhatja a tűzcsap működtetését,

3.3.3.3.    az éves felülvizsgálat során a féléves ellenőrzés, karbantartás feladatain felül legalább ellenőrizni kell a csatlakozófej állapotát, idomszerrel a menet épségét, a tömítő felület állapotát; üzempróbával a tűzcsap megfelelő működését; a tűzcsapban mérhető statikus nyomást; a tűzcsap vízszállítását; a víztelenítő rendszer működését,

3.3.4.    amennyiben a tűzcsap vízszállítását ugrómagasság méréssel végzik, az ugrómagasság alapján meghatározható vízmennyiség értékeit az 1. rész III. fejezetének 1. táblázata tartalmazza.

1.    táblázat - Ugrómagasságból meghatározható vízmennyiség

Ugrómagasság (méter)

Kivehető vízmennyiség
(liter/perc)

Ugrómagasság (méter)

Kivehető vízmennyiség
(liter/perc)

0,01-0,1

150-400

1,21-1,30

1475-1500

0,11-0,2

450-600

1,4

1550

0,21-0,3

630-730

1,5

1600

0,31-0,4

740-850

1,6

1700

0,41-0,5

860-950

1,8

1800

0,51-0,6

960-1000

2

1900

0,61-0,7

1050-1100

2,5

2100

0,71-0,8

11450-1200

3

2300

0,81-0,9

1225-1250

3,5

2500

0,91-1,00

1275-1325

5

3000

1,01-1,10

1350-1400

 

 

3.4.    Szerelvényszekrények tűzcsapokhoz:

3.4.1.    a szerelvényszekrényeket és tartozékait legalább félévente kell ellenőrizni, évente ellenőrizni és karbantartani, és egyes tartozékokat ötévenként felülvizsgálni és nyomáspróbázni,

3.4.2.    az időszakos ellenőrzés gyakoriságának megállapításakor figyelembe kell venni a kérdéses szekrény környezeti körülményeit és/vagy tűzveszélyt és kockázatot, de a legalább félévenkénti ellenőrzés a következőkre kell, hogy kiterjedjen az 1. rész III. fejezetének 2. pontjában meghatározott általános feladatokon felül;

a)    a szerelvény szekrény megfelelő helyen van-e,

b)    a szekrény elhelyezkedése jól láthatóan jelölt-e,

c)    a fali felfüggesztés esetén a felfüggesztő szilárd és a célnak megfelelő-e,

d)    a szekrény sérülésmentes, ajtaja megfelelően és szabadon nyitható-e,

e)    a szükséges szerelvények megtalálhatók-e,

f)    a szerelvények megfelelően rögzítettek-e,

g)    van-e megfigyelhető hiányosság, korrózió okozta vagy egyéb károsodás akár a szekrényen, akár a benne lévő szerelvényeken,

3.4.2.1.    a tárolt felszerelés és a szekrény sérülésmentes legyen, nem lehet rozsdás vagy lyukas; a tartozékként elhelyezett vízzáró lapos tömlőket át kell hajtogatni; az áthajtogatás során szemrevételezéssel ellenőrizni kell a tömlő állapotát; a sérült, szennyeződött tömlőt cserélni kell,

3.4.3.    az éves ellenőrzés és karbantartás során az általános és a féléves feladatokon felül a szekrényben elhelyezett szerelvények állapotát ellenőrizni kell, gyakorlati próbával a föld alatti vagy föld feletti tűzcsapkulcs, vagy az egyetemes kapocskulcsok megfelelősségét és biztonságos használhatóságát (a kulcsokon rendellenes deformáció, repedés nem megengedett); ha szükséges az állványcső megfelelő működtethetőségét vagy az áttétkapocs állapotát; a sugárcső megfelelősségét, biztonságos és könnyű működtethetőségét,

3.4.3.1.    a szekrényen és a felszereléseken a gyártó által előírt karbantartásokat el kell végezni,

3.4.3.2.    a vizsgálat során nem megfelelőnek minősített tartozékokat cserélni kell.

3.4.4.    A szerelvényszekrények egyes tartozékait 5 évenként kell felülvizsgálni és nyomáspróbázni,

3.4.4.1.    amennyiben a szerelvényszekrényben az MSZ EN 14540 szabványnak megfelelő szivárgásmentes lapos tömlők vannak elhelyezve és azok nyomáspróbáját, a vonatkozó MSZ EN 671-3 szabvány előírásai szerint végzik el és dokumentálják, úgy azt megfelelőnek kell tekinteni; a szabványtól eltérő felülvizsgálati eljárás egyenértékűségének megállapítására az OKF jogosult,

3.4.4.1.1.    a nyomáspróba során az 1 rész VI. fejezetének 14. függeléke szerint kell eljárni,

3.4.4.2.    amennyiben a szerelvényszekrényben nem az MSZ EN 14540 szabványnak megfelelő szivárgásmentes lapos tömlő van elhelyezve, úgy a nyomáspróbát 1. rész VI. fejezetének 10. pontja szerint kell elvégezni,

3.4.5.    a tömlőkön a nyomáspróbát az 1. rész VI. fejezetének 10. pontjában meghatározottak szerint kell jelölni.

3.4.6.    A föld alatti tűzcsaphoz elhelyezett állványcsövön idomszerrel ellenőrizni kell a csatlakozó menet épségét; a föld alatti tűzcsap kifolyócsonkjával egyező csonkra függőleges helyzetben felszerelt állványcsövön a szerelvények zárt állásában 1,0 MPa túlnyomású vízzel tömítettségi próbát kell végezni, a vizsgálat eredményes, ha 2 perc vizsgálati idő alatt a kiömlő ágakon szivárgás nem tapasztalható,

3.4.7.    az ellenőrzéseket és karbantartásokat az MSZ EN 671-3 7. pont szerint vagy az OKF által megállapított egyenértékű módon kell dokumentálni,

3.4.8.    a tűzvédelemnek az ellenőrzés és karbantartás ideje alatt az MSZ EN 671-3 8. pontnak, vagy az OKF által megállapítottaknak kell megfelelnie.

3.5.    Medencék, tartályok (továbbiakban: víztárolók) és egyéb vízforrások:

3.5.1.    a víztárolókat félévente kell ellenőrizni, karbantartani, ötévenként felülvizsgálni és egyes elemeket nyomáspróbázni,

3.5.2.    a féléves ellenőrzés és karbantartás során az 1. rész III. fejezetének 2. pontjában meghatározott általános feladatokon felül meg kell vizsgálni a víztárolók vízszintjét (vízmennyiségét), az utántöltésre való szerelvények állapotát, szükség szerint a szívóvezeték állapotát, a lábszelep működőképességét,

3.5.2.1.    szükség esetén a víztárolót algátlanítani, takarítani, iszaptalanítani kell, nagymértékű szivárgás észlelése esetén a szivárgást meg kell szüntetni,

3.5.2.2.    fémből készült tartályok esetén azokat szükség szerint rozsdátlanítani és festeni kell,

3.5.3.    az ötéves felülvizsgálat során az általános és féléves feladatokon felül el kell végezni;

a)    a víztároló leürítését, tisztítását,

b)    a víztároló szerkezetének, szigetelésének szükség szerinti javítását,

c)    a szívóvezeték nyomáspróbáját,

d)    a fémszerkezetek festését,

e)    a tároló feltöltését, a szerelvények próbáját,

3.5.4.    a szívóvezeték nyomáspróbáját a szívókosár nélküli, lezárt szívóvezetéken vízzel kell elvégezni, a próbanyomás értéke 1,5 MPa, időtartama 5 perc, a nyomáspróba alatt a szerelvényeknél szivárgás nem megengedett.

3.5.5.    egyéb víztároló (víztornyok, vízművek tárolói) esetén félévenként ellenőrizni kell a szívócső meglétét, karbantartottságát, a tűzoltásra tartalékolt (előírt) víz meglétét és a vízvételezés céljára kialakított kifolyócsonk megközelíthetőségét.

3.6.    A természetes vízforrások (folyó, patak, tó stb.) vízkivételi helyek szerelvényeinek és felszereléseinek vizsgálatakor, ellenőrzésekor az előírásokat értelemszerűen kell alkalmazni.

IV. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

TŰZOLTÓ KAPCSOK6

1.    A TŰZOLTÓ KAPCSOK CSOPORTOSÍTÁSA.

1.1.    Típus szerint (a kapocstípusok a felhasználástól és a rendeltetéstől függően):

a)    tömlőkapocs a tűzoltó tömlők bekötésére és csatlakoztatására alkalmas szerelvény,

b)    csonkkapocs a menetes csővégre szerelhető szerelvény,

c)    kupakkapocs a tűzoltó vízforrások lezárására alkalmas szerelvény,

d)    áttétkapocs a különböző méretű csatlakozófejek összekapcsolására alkalmazható közdarab.

1.2.    Méret szerint:

1.2.1.    a tömlőkapcsok méretjele, a csatlakoztatható tűzoltótömlő és a hozzá tartozó kapocs legkisebb belső átmérője az 1. rész IV. fejezetének 1. táblázata szerint,

1.    táblázat

Méretjel

A tömlő névleges átmérője [mm]
(vonatkozó szabvány szerint)

A kapocs legkisebb belső átmérője [mm]

125-A

125

110

110-A

110

100

75-B

75

65

52-C

52

45

25-D

25

18

38-E

38

30

38-H

38

30

1.2.2.     a csonkkapcsok méretjele és legkisebb belső átmérője az 1. rész IV. fejezetének 2. táblázata szerint,

2.    táblázat

A kapocs méretjele

Legkisebb belső átmérő [mm]

125-A

110

110-A

100

75-B

65

52-C

45

25-D

18

38-E

30

38-H

30

1.2.3.    az áttétkapcsok méretjele és legkisebb belső átmérője az 1. rész IV. fejezetének 3. táblázata szerint,

3.    táblázat

A kapocs méretjele

Legkisebb belső átmérő [mm]

125/110 =A/A

100

110/75 = A/B

65

75/52 = B/C

45

52/38 = C/E

30

52/25 = C/D

18

38/25 = E/D

18

1.3.    Az 1. rész IV. fejezetének 1–3. táblázataiban található adatoktól eltérő méretű kapocstípusok a vonatkozó jogszabályok alapján egyedi engedélyezésre kötelezettek.

2.    A TŰZOLTÓ KAPCSOK KIALAKÍTÁSA ÉS TÖMEGE.

2.1.    A tömlőkapcsok megengedett legnagyobb tömegét az 1. rész IV. fejezetének 4. táblázata tartalmazza.

(Példa a tömlőkapocs kialakítására az 1. rész IV. fejezetének 1. ábrája)

1.    ábra

Megnevezés

1. Kapocstest

2. Bekötőhüvely

3. Rögzítőgyűrű

4. Tömítőgumi

4.    táblázat

A kapocs méretjele

A kapocs tömege legfeljebb [kg]

125-A

3,10

110-A

2,80

75-B

1,10

52-C

1,50

25-D

0,70

38-E

0,85

38-H

1,50

2.2.     A csonkkapcsok megengedett legnagyobb tömegét az 1. rész IV. fejezetének 5. táblázat tartalmazza.

(Példa a csonkkapocs kialakítására az 1. rész IV. fejezetének 2. ábrája)

2.    ábra

Megnevezés

1. Kapocstest

2. Tömítőgumi

3. Tömítés

5.    táblázat

A kapocs méretjele

Tömeg legfeljebb [kg]

125-A

1,85

110-A

1,80

75-B

0,60

52-C

0,40

25-D

0,18

38-E

0,25

38-H

0,85

2.3.     A kupakkapcsok megengedett legnagyobb tömegét az 1. rész IV. fejezetének 6. táblázata tartalmazza.

(Példa a kupakkapocs kialakítására az 1. rész IV. fejezetének 3. ábrája)

3.    ábra

Megnevezés:

1 Kapocstest

2 Kupak

3 Tömítőgumi

4 Rögzítőgyűrű

6.    táblázat

A kapocs méretjele

Tömeg legfeljebb [kg]

125-A

1,85

110-A

1,50

75-B

0,75

52-C

0,55

25-D

0,15

38-E

0,25

38-H

0,80

2.3.1.    A kapcson az elveszés elleni biztosítás lehetősége legyen kialakítva.

2.4.    Az áttétkapcsok megengedett legnagyobb tömegét az 1. rész IV. fejezetének 7. táblázata tartalmazza.

(Példa az áttétkapocs kialakítására az 1. rész IV. fejezetének 4. ábrája)

4.    ábra

Megnevezés:

1 Kapocstest (nagyobb méret)

2 Kapocstest (kisebb méret)

3 Közbetét

4, 5 Tömítőgyűrű

6 Rögzítőgyűrű

7 Biztosítócsavar

7.    táblázat

A kapocs méretjele

Tömeg legfeljebb [kg]

A/B-110/75

1,75

B/C-75/52

0,85

C/D-52/25

0,45

C/E-52/38

0,55

3.    A TŰZOLTÓ KAPCSOK TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI.

3.1.    A csatlakozó fejek és a tömítőgumik kialakítására az érvényben lévő szabvány, vagy az OKF állásfoglalása az irányadó.

3.2.     A kapcsok üzemi nyomása min. 1,6 MPa, a 38-H jelű kapcsok üzemi nyomása min. 4,0 MPa.

3.3.    Az 1,6 MPa üzemi nyomású kapcsokat az MSZ EN 573 1~4 szabványsorozat szerinti ötvözött alumíniumból vagy az MSZ EN 1706 szerinti ötvözött alumínium öntvényből, vagy azzal mechanikai tulajdonságaiban egyenértékű anyagból kell készíteni; a 38-H jelű kapcsok anyagát a szilárdsági követelmények figyelembevételével a gyártó határozza meg.

3.4.    Az alumíniumötvözetek megengedett rézszennyezettsége legfeljebb 0,05 % lehet.

3.5.    A megmunkált felületek érdessége Ra < 25 mm, a kapcsok felületén balesetveszélyt jelentő és sérülést okozó éles élek és sarkok nem lehetnek.

3.6.    A megmunkálatlan felületek hibáinak (dudorok, lunkerek) mérete az adott felületre vonatkozó tűrésmező 50 % -át nem haladhatja meg.

3.7.    A rögzítőgyűrűt a korrózió ellen felületvédelemmel kell ellátni.

3.8.    A kapcsok szerkezeti kialakítása tegye lehetővé a kapcsok csatlakoztathatóságát (össze- és szétkapcsolhatóságát) az OKF által jóváhagyott mintakapcsokkal az 1. rész IV. fejezetének 8. táblázat szerinti forgatónyomatékkal.

8.    táblázat

A kapocs méretjele

Kapcsolási nyomaték [Nm]

megengedett legkisebb

megengedett legnagyobb

125-A

10

30

110-A

10

30

75-B

5

8

52-C

3

5

25-D

1

3

38-E

3

5

38-H

3

5

3.9.    A kapcsok a hatályos tűzvédelmi műszaki követelményben előírt kapocskulcsokkal kapcsolhatóak legyenek.

3.10.    Nyomásállóság:

a)    az 1,6 MPa üzemi nyomású kapcsok csatlakozási tömörségét 2,5 MPa, szilárdságát 4,5 MPa próbanyomáson,

b)    a 38-H jelű, 4,0 MPa üzemi nyomású kapcsok csatlakozási tömörségét 6,5 Mpa, szilárdságát 10,0 MPa próbanyomáson,

c)    az A, B és C méretjelű kapcsok vákuumállóságát 0,08 MPa légritkítás esetén kell meghatározni az 1. rész IV. fejezetének 4.1 és 4.2. pontjainak előírásai szerint.

3.11.    A nyomó kivitelű tömítőgumi 60±5 Shore „A” keménységű, a szívó-nyomó kivitelű tömítőgumi pedig, 55 ±5 Shore „A” keménységű, legalább mérsékelten vegyszerálló gumi legyen.

3.12.    A tömítőguminak 60 %-os, 30 percig tartó összenyomást maradó alakváltozás nélkül kell elviselnie az 1. rész IV. fejezetének 4.3 pontja szerint vizsgálva.

4.    A TŰZOLTÓ KAPCSOK VIZSGÁLATI MÓDSZEREI.

4.1.    Az 1,6 MPa üzemi nyomású kapcsokat a 2,5 MPa tömörzárási és a 4,5 MPa szilárdsági, a 38-H jelű, 4,0 MPa üzemi nyomású kapcsokat a 6,5 MPa tömörzárási és a 10,0 MPa szilárdsági próbanyomáson 2 percen keresztül kell vizsgálni. A szilárdsági nyomáspróba alatt a tömítőguminál a vízgyöngyözés megengedett.

4.2.    A kapcsok vákuumtömörségét az 1. rész IV. fejezetének 3.10. c) pontja szerinti légritkításnál 5 percen keresztül kell vizsgálni. A vákuumcsökkenés legfeljebb 0,005 MPa lehet.

4.3.    A tömítőgumi összenyomhatóságát (1. rész IV. fejezetének 3.11. pontja) párhuzamos lapok közötti összenyomással kell vizsgálni. Az összenyomás alatt a tömítőgumi magasságát három, egymáshoz viszonyítva 120°-ra levő helyen meg kell mérni. Induló méretként a három mérés számtani középértékét kell felvenni. A 30 percen keresztül tartó 60%-os magassági méretre való összenyomás után 15 perccel maradó alakváltozás nem megengedett.

5.    A TŰZOLTÓ KAPCSOK MEGJELÖLÉSE.

5.1.    A kapcsok kapocstestén jól olvasható és maradó módon a következőket kell feltüntetni:

a)    a gyártó nevét vagy jelét,

b)    a gyártás évét,

c)    a kapocs méretjelét az 1. rész IV. fejezetének 1.2. pontja szerint.

V. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

MŰANYAG ALAPANYAGÚ TŰZOLTÓ KUPAKKAPCSOK

1.    A MŰANYAG ALAPANYAGÚ TŰZOLTÓ KUPAKKAPCSOK KIALAKÍTÁSA ÉS TÖMEGE.

1.1.    A műanyag alapanyagú (továbbiakban: ma.) kupakkapcsok megengedett méretsorát és legnagyobb tömegét az 1. rész V. fejezetének 1. táblázata tartalmazza.

1.2.    (Példa az ma. kupakkapcsok kialakítására az 1. rész V. fejezetének 1. és 2. ábrája)

1.    táblázat

A kapocs méretjele

Tömeg legfeljebb [kg]

75-B

0,75

52-C

0,55

25-D

0,15

38-E

0,25

1.    ábra

A-A

Megnevezés:

1 Kapocstest

2 Tömítőgumi

2.    ábra

1.3.    Az ma. kupakkapocs készülhet tömítéses vagy tömítés nélküli kivitelben.

1.4.    Az ma. kapocs anyagában piros vagy tartósan pirosra festett legyen.

1.5.    Az ma. kapcson az elveszés elleni biztosítás lehetősége legyen kialakítva.

2.    A MŰANYAG ALAPANYAGÚ TŰZOLTÓ KUPAKKAPCSOK TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI.

2.1.    Az ma. kupakkapcsok és a tömítőgumik kialakítását és méreteit a tűzoltó kapcsokra vonatkozó hatályos tűzvédelmi műszaki követelmény alapján kell meghatározni.

2.2.    Az ma. kupakkapocs üzemi nyomása min. 1,0 MPa, az üzemi nyomás alatti zárást a kapocs -20 és +40°C hőmérsékleti tartományban biztosítsa.

2.3.    A gyártáshoz felhasznált műanyag biztosítsa az ma. kupakkapocs legalább 10 éves élettartamát.

2.4.    A kapcsok felületén balesetveszélyt jelentő és sérülést okozó éles élek és sarkok ne legyenek.

2.5.    Az ma. kupakkapcsok szerkezeti kialakítása tegye lehetővé a kapcsok csatlakoztathatóságát (össze- és szétkapcsolhatóságát) az OKF által jóváhagyott mintakapcsokkal az 1. rész V. fejezetének 2. táblázata szerinti forgatónyomatékkal.

2.    táblázat

A kapocs méretjele

Kapcsolási nyomaték [Nm]

megengedett legkisebb

megengedett legnagyobb

75-B

5

8

52-C

3

5

25-D

1

3

38-E

3

5

2.6.    Az ma. kupakkapcsok a hatályos tűzvédelmi műszaki követelményben előírt kapocskulcsokkal kapcsolhatóak legyenek.

2.7.    A kapcsok szilárdságát és a csatlakozás tömörségét 1,6 MPa próbanyomáson kell meghatározni az 1. rész V. fejezetének 3.1 és 3.2 pontjainak előírásai szerint.

2.8.    A tömítőgumi feleljen meg a tűzoltó kapcsokra vonatkozó hatályos tűzvédelmi műszaki követelményeknek meghatározott feltételeknek.

3.    A MŰANYAG ALAPANYAGÚ TŰZOLTÓ KUPAKKAPCSOK VIZSGÁLATI MÓDSZEREI.

3.1.    Az ma. kupakkapcsok szilárdságát és tömörzárását az etalon kapocshoz csatlakoztatva 2,5 MPa próbanyomáson 2 percen keresztül kell vizsgálni (statikus szilárdsági vizsgálat). A nyomáspróba alatt a tömítőguminál a vízgyöngyözés megengedett. A vizsgálatot az alábbi hőmérsékleteken kell elvégezni:

a)    -20 oC-on,

b)    +20 oC-on,

c)    +40 oC-on.

3.1.1.    A kapcsokat a vizsgálat előtt a vizsgálati hőmérsékleten, 24 órán keresztül kell temperálni.

3.2.    A dinamikus szilárdsági vizsgálathoz, az etalon kapocshoz csatlakoztatott ma. kupakkapcsot ciklikusan kell terhelni. A próbanyomást legfeljebb 2,0 MPa/perc változási sebességgel kell 0-ról 1,6 MPa ra emelni, majd 0-ra csökkenteni. A mérést szobahőmérsékleten kell folyamatosan 100-szor megismételni. A mérési sorozat elején és végén a fő méreteket ellenőrizni kell. A mérési sorozat végén maradó alakváltozás nem megengedett.

4.    A MŰANYAG ALAPANYAGÚ TŰZOLTÓ KUPAKKAPCSOK MEGJELÖLÉSE.

4.1.    Az ma. kupakkapcsok kapocstestén jól olvasható és maradó módon a következőket kell feltüntetni:

a)    a gyártó nevét vagy jelét,

b)    a gyártás évét,

c)    a kapocs méretjelét az 1. rész V. fejezetének 1.1. pontja szerint,

d)    a megengedett legnagyobb üzemi nyomás értékét.

4.2.    A kapcsokon a kapocs tulajdonosát fel lehet tüntetni.

5.    A MŰANYAG ALAPANYAGÚ TŰZOLTÓ KUPAKKAPCSOK ALKALMAZÁSA.

5.1.    A ma. kupakkapcsok a legfeljebb 1,0 MPa megengedett legnagyobb nyomású vízhálózatoknál alkalmazhatóak.

VI. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

VÍZZÁRÓ LAPOS NYOMÓTÖMLŐK ÉS TÖMLŐ SZERELVÉNYEK SZIVATTYÚIHOZ ÉS JÁRMŰVEIKHEZ

1.    ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK.

1.1.    Az e fejezetben előírt követelmény kizárólag azokra a tömlőkre vonatkozik, amelyeket normál körülmények között legfeljebb -20°C, klimatikus körülmények között -30°C legalacsonyabb környezeti hőmérsékletre szántak.

1.2.    Ezen követelménynek megfelelő tömlőt olyan tömlőkapcsokkal kell ellátni, amelyek megfelelnek a hatályos jogszabály, műszaki követelmény, honosított szabvány előírásainak.

1.3.    Külön előírások vonatkoznak a tömlőszerelvényekre, ha a tömlő a kapoccsal már összeszerelt, és ezt a tömlő gyártója végezte (lásd 1. rész VI. fejezet 9. pont), valamint a magasnyomású tömlőkre (lásd 1. rész VI. fejezet 7. pont).

1.4.    Agresszív környezetben elhelyezett, az MSZ EN 671-2 előírásainak megfelelő tűzcsapszekrényekben az e rendelet szerinti 3-as, vagy 4-es kategóriájú tömlők alkalmazhatók.

1.4.1.    Minden megadott nyomás túlnyomás (manometrikus nyomás) és Mpa egységekben kifejezett.

2.    Az e jogszabályban hivatkozott szabványoktól eltérő műszaki megoldás megfelelősségét az OKF állapítja meg.

3.    MEGHATÁROZÁSOK ÉS DEFINÍCIÓK.

3.1.    A tűzvédelmi műszaki követelmény az alábbi meghatározásokat és definíciókat használja, amelyek közül az üzemi nyomás, próbanyomás és repesztő nyomás megfelel az MSZ EN ISO 8330 szabványban megadottal:

a)    lapostömlő az a lágy falú tömlő, amely belső nyomás hiányában úgy esik össze, hogy a tömlő belső felületei érintkeznek, és a tömlő sík keresztmetszeti formát vesz fel,

b)    magasnyomású lapostömlő olyan lapostömlő, amelynek magasabb a megengedett üzemi nyomása, mint a szivattyúkat meghatározó MSZ EN 1028-1 szabvány 4. táblázatában megadott értékek,

c)    tömlő bevonat olyan vékony bevonat, – általában lakkozásként alkalmazott bevonat, – amely tömítőanyagként viselkedik, és amelyen keresztül a tömlő köpeny szálai valószínűleg kidudorodnak,

d)    tömlőborítás olyan borítás, amely teljesen körbeveszi a tömlő köpenyt, különálló összetevőt képezve,

e)    tömlő köpeny a körkörösen szőtt varrat nélküli megerősítés.

4.    OSZTÁLYOZÁS.

4.1.    Általános osztályozás esetén a tömlőnek meg kell felelnie a felépítés és teljesítmény szerint megkülönböztetett négy osztály egyikének. Minden tömlő osztályban a bélésnek a lehető legsimábbnak kell lennie, hogy minimálisra csökkenjen a súrlódás. A tömlő gyártójának kell tömlő köpenyt szőnie, és a béléssel összeállítania.

4.2.    1. osztály (borítatlan tömlő), amelyet a következő rétegrenddel kell kialakítani:

a)    egy vízálló gumi vagy műanyag bélés,

b)    szintetikus szálú köpeny.

4.3.    2. osztály (tömlő külső bevonattal vagy bevonat nélküli tömlő kiegészítő láncfonallal), amelyet egy vízálló gumi vagy műanyag bélés rétegrenddel kell kialakítani:

a)    vagy külső bevonatú tömlőhöz műszálas köpeny önmagában vagy kombinálva kiegészítő láncfonallal,

b)    vagy bevonat nélküli tömlőhöz műszálas köpeny kiegészítő láncfonallal.

4.4.    3. osztály (tömlő vékony külső bevonattal), amelyet a következő rétegrenddel kell kialakítani:

a)    egy vízálló gumi vagy műanyag bélés,

b)    szintetikus szálú köpeny,

c)    vékony, a köpenyen külsőleg alkalmazott gumi vagy műanyag bevonat, amelynek vastagsága 0,5 mm vagy kevesebb az 1. rész VI. pontjának 1. függelékében meghatározottak szerint.

4.5.    4. osztály (tömlő vastag külső bevonattal), amelyet a következő rétegrenddel kell kialakítani:

a)    egy vízálló gumi vagy műanyag bélés,

b)    szintetikus szálú köpeny,

c)    vékony, a köpenyen külsőleg alkalmazott gumi vagy műanyag bevonat, amelynek vastagsága nagyobb, mint 0,5 mm az 1. rész VI. pontjának 1. függelékében meghatározottak szerint.

5.    MÉRETEK, TŰRÉSEK ÉS LEGNAGYOBB TÖMEGEK.

5.1.    Belső átmérő és maximális tömeg: a tömlő belső átmérője és tűrése, amennyiben azt az MSZ EN ISO 4671 szerint mérik, meg kell, hogy feleljen az 1. rész VI. fejezetének 1. táblázatában megadott értéknek; a tömeg per méter érték legalább a tömlő 2m hosszúságú, kapcsok nélküli darabján mért adat és nem haladhatja meg az 1. rész VI. fejezetének 1. táblázatban megadott értéket.

1.    táblázat – belső átmérő, a belső átmérő tűrései és legnagyobb hossz egységre vonatkoztatott tömeg

Belső átmérő
mm

Belső átmérő tűrése
mm

hossz egységre vonatkoztatott tömeg
kg/m

 

 

1. osztály
legfeljebb

2. és 3. osztály
legfeljebb

4. osztály
legfeljebb

25

-0,5 - +1,0

0,18

0,20

0,23

38

-0,5 - +1,5

0,24

0,29

0,35

52

0,35

0,42

0,50

75

0,55

0,66

0,79

110

-0,5 - +2,0

0,91

1,08

1,32

125

-0,5 - +2,5

1,14

1,30

1,70

152

-0,5 - +2,5

1,28

1,70

1,80

5.2.     Hossz, hossz tűrések és rugalmasság: a tömlő névleges hossza 20m (hossztűrés MSZ ISO 1307 szerint). Ettől eltérő méretű tömlő megfelelő szakmai indokkal alkalmazható.

6.    A KÉSZ TÖMLŐ HIDROSZTATIKAI TELJESÍTMÉNY KÖVETELMÉNYEI.

6.1.    Deformáció: üzemi nyomás alatt a tömlő mérettartása feleljen meg az 1. rész VI. fejezetének 2. és 3. táblázatában megadott követelményeknek. (MSZ ISO 1402 szerint vizsgálva); az induló vizsgálati nyomás 0,07 MPa, a vizsgálati végnyomás feleljen meg az 1. rész VI. fejezetének 4. táblázatában megadott értéknek; a csavarodási vonalnak az óramutató járásával megegyezőnek kell lennie.

2.    táblázat – Méret és külső átmérő változás

Változás

Tűrés az

1. és 2. osztályú tömlőkre

3. és 4. osztályú tömlőkre

%

%

hosszban

 

 

Legfeljebb 110 mm belső átmérőjű tömlők

0,0 - +5,0

0,0 - +5,0

125 mm és 152 mm belső átmérőjű tömlők

0,0 - +3,0

0,0 - +2,0

külső átmérőben

 

 

Minden tömlőre

0,0 - +5,0

0,0 - +10,0

3.    táblázat – Csavarodási vonal

Belső átmérő
mm

Maximális csavarodás
°/m

25

120

38

100

52

80

75

60

75 felett

40

4.    táblázat – Üzemi nyomás, próbanyomás és minimális repesztési nyomás

Nyomás (MPa)

Belső átmérő mm-ben

25-75

110

125 – 152

Legnagyobb üzemi - nyomás a

1,5

1,2

1,0

Próbanyomás b

2,25

1,8

1,5

Minimális repesztő nyomás

4,5

3,6

3,0

a     Hogy figyelembe vegyük a szivattyú zárási nyomását, a maximális üzemi nyomás rövid időre 0,2 MPa-al meghaladhatja a maximumot.

b     Statisztikai alapú mintavételezési terv szükséges annak bizonyítására, hogy az adott tételből származó tömlő megfelel a próbanyomás követelményeknek.

6.2.    Azokra a tömlőkre, amelyek normál üzemi nyomása magasabb, mint az 1. rész VI. fejezetének 4. táblázatában megadott érték, az 1. rész VI. fejezetének 7. pontját kell alkalmazni.

6.3.    Próbanyomás alatti deformáció vizsgálata esetén a nyomástartási vizsgálatot három, egyenként 1 méter hosszúságú mintán kell elvégezni (MSZ ISO 1402 szerint), az 1. rész VI. fejezetének 4. táblázatában meghatározott próbanyomáson. A vizsgálat során a mintadarab nem mutathat szivárgást, repedést, hirtelen vetemedést, torzulást vagy egyéb hibára utaló jelet.

6.4.    Minimális repesztő nyomás vizsgálatakor három darab, egyenként 1 méter hosszúságú mintát kell az MSZ ISO 1402 szerint meghatározott repesztő nyomásnak kitenni. Egyetlen mintadarab sem repedhet alacsonyabb nyomáson, mint az 1. rész VI. fejezetének 4. táblázatában megadott minimális repesztő nyomás érték.

6.5.    Ezen követelményben szereplő tömlők üzemi nyomás értékeit az 1. rész VI. fejezetének 4. táblázata adja meg, de ez nem zárja ki a magasabb üzemi nyomáson használt tömlőket (lásd az 1. rész VI. fejezetének 7. pontja).

6.6.    Meghajlított tömlő nyomás vizsgálata esetén az 1. rész VI. fejezetének 2. függelékében meghatározott vizsgált mintadarab szemrevételezéses vizsgálattal ellenőrizve nem repedhet, vagy mutathat hibát az 1. rész VI. fejezetének 4. táblázatban megadott próbanyomás értéken történt vizsgálat előtt, sem azt követően.

6.7.    Tapadás vizsgálatakor az MSZ EN 28033 szabvány 1 típusú vizsgálata szerinti mérés során a tapadás a bélés és a köpeny között nem lehet kevesebb, mint 1,0 kN/m, a bevonat és a köpeny között nem lehet kevesebb, mint 1,6 kN/m. A mintadarab szélessége minden esetben (25±0,5)mm és a tömlő hossztengelyére merőlegesen kivágottnak kell lennie. A gyűrűt keresztben fel kell vágni és kinyitni, hogy szalagot képezzen. A tapadás meghatározásánál a motorhajtású befogók mozgási sebessége olyan legyen, hogy a rétegek elválasztásának sebessége elérje az (50±5)mm/min értéket. Amennyiben a tapadás értékének megállapítása nem lehetséges a nagy tapadás miatti szakadás következtében, úgy azt megfelelőnek kell elfogadni. Minden tapadást meg kell kísérelni megmérni és az eredményt dokumentálni kell.

6.8.    Gyorsított öregedés vizsgálatakor az 1. rész VI. fejezetének 3. függeléke szerinti vizsgálat esetén mindhárom, repesztő nyomás hatásának kitett mintadarab feleljen meg az 1. rész VI. fejezetének 6.4. pontjában meghatározott követelményeknek. A repesztő nyomás eredmények átlagértéke nem csökkenhet jobban, mint 25%, az 1. rész VI. fejezetének 6.4. pontban meghatározott induló átlagos repesztő nyomás érték. A tapadás a feltekert mintadarab bélése és a köpenye között nem lehet kevesebb, mint 0,9 kN/m és a feltekert mintadarab a bevonata és a köpenye között nem lehet kevesebb, mint 1,4 kN/m.

6.9.    Amennyiben a gyártó, forgalmazó és a felhasználó megegyeznek, dörzsállósági vizsgálat végezhető 1. rész VI. fejezetének 6.9.1., 6.9.2. és 6.9.3. pontokban meghatározottak szerint.

6.9.1.    A dörzsállósági teszt a különböző tömlő konstrukcióktól és/vagy anyagoktól függően eltérő. Két eljárás különböző értékeket ad, ezért a méltánytalan megkülönböztetés elkerülése érdekében ezt jelezni szükséges. Továbbá fontos szem előtt tartani, hogy az 1. rész VI. fejezetének 5. táblázatában megadott dörzsállósági kategóriák, és az ahhoz tartozó fordulatok száma és az 1. rész VI. fejezetének 6. táblázatában szereplő kettős löket érték nem korreláltatható.

6.9.2.    Az 1. és 2. osztályú tömlőket dörzsállóságuk szerint kategóriába kell sorolni. A dörzsállósági kategóriákat az 5. táblázat tartalmazza. Az 1. rész VI. fejezetének 4 függeléke alapján vizsgált tömlő abba a kategóriába tartozik, amelyhez tartozó fordulatokat alkalmazva az ötből legalább négy mintadarab nem reped ki. C kategóriájú a tömlő, amennyiben a maximális fordulatot követően ötből legalább négy mintadarab nem reped ki az 1. rész VI. fejezetének 4. táblázatában megadott üzemi nyomás érték mellett

5.    táblázat – Dörzsállósági vizsgálat bevonat nélküli tömlőre (1. és 2. osztályba tartozó tömlők)

 

Fordulatok száma

Kategória

A

B

C

1. tömlőosztály

?50

?100

=100+nyomáspróba üzemi nyomáson

2. tömlőosztály

?75

?150

=150+nyomáspróba üzemi nyomáson

6.9.3.    A 3. és 4. osztályú tömlőket dörzsállóságuk szerint kategóriába kell sorolni. A dörzsállósági kategóriákat a 6. táblázat tartalmazza. Az 1. rész VI. fejezetének 5. függeléke alapján vizsgált tömlő abba a kategóriába tartozik, amelyhez tartozó kettős löketeket alkalmazva az ötből legalább négy mintadarab nem reped ki.

6.    táblázat – Dörzsállósági vizsgálat bevonatos tömlőre (3. és 4. osztályba tartozó tömlők)

Belső átmérő (mm)

A repedés előtt befejezett kettős löketek minimális száma

3. osztályú tömlő

4. osztályú tömlő

A

B

C

A

B

C

25, 38, 52

20

40

60

20

40

60

75

20

40

60

30

60

90

110

20

50

70

35

70

100

125 és 152

20

50

80

40

80

110

6.10.    Alacsony hőmérsékletű hajlékonyság esetén az 1. rész VI. fejezetének 6. függeléke alapján vizsgálva a minden tömlőosztály belső bélése és a bevonatos tömlők (3. és 4. osztályú tömlők) külső bevonata nem törhet, vagy válhat le a köpenyről 15 ciklust követően. A vizsgálati hőmérséklet az alábbi legyen:

a)    standard vizsgálati hőmérséklet (-20±2)°C,

b)    hideg klimatikus körülmények között használt különleges vizsgálati hőmérséklet (-30±2)°C.

6.11.    Forró felülettel szembeni ellenállás vizsgálatakor az 1. rész VI. fejezetének 7. függeléke alapján vizsgálva, az 1. rész VI. fejezetének 7. táblázatában meghatározott tömlőosztályra megadott hőmérsékletén négy vizsgálatból egy sem eredményezhet a vizsgálati darabon szivárgást a fűtött rúd alkalmazásának kezdete és annak eltávolítása közötti 30 s időn belül.

7.    táblázat – Forró felülettel szembeni ellenállás vizsgálati hőmérsékletei

Tömlő osztály

Vizsgálati hőmérséklet

1

(300± 10)°C

2, 3 és 4

(350± 10)°C

6.12.    Hajlítási töréssel szembeni ellenállóság vizsgálatakor az 1. rész VI. fejezetének 8. függeléke alapján vizsgálva, a tömlő belső átmérőjének 10-szeresének megfelelő hajlítási sugarat alkalmazva, vizuális megfigyelés alapján a tömlő nem mutathat törést.

6.13.    Nyomásveszteség vizsgálatakor az 1. rész VI. fejezetének 9. függeléke alapján vizsgálva az egy méter tömlőhosszra eső nyomásveszteség nem haladhatja meg az 1. rész VI. fejezetének 8. táblázatában megadott értéket a hozzátartozó térfogatáram mellett.

8.    táblázat – Legnagyobb nyomásveszteség követelmények

Belső átmérő

Térfogatáram

Legnagyobb nyomásveszteség

mm

l/min

kPa/m

25

180

13300

38

400

8800

52

750

6400

75

1600

4400

110

3400

3000

125

4400

2700

152

6500

2200

6.14.    A tömlők olajszennyeződéssel szemben ellenállását mindegyik osztályba tartozó tömlőn az 1. rész VI. fejezetének 10. függeléke szerint meg kell vizsgálni. Az 1. rész VI. fejezetének 6.7. pontjában megadott módszer szerinti vizsgálat során megállapított eredő tapadás érték csökkenésének mértéke az olajszennyeződés hatás vizsgálat következtében nem lehet nagyobb, mint 60%. A gyártó, forgalmazó és a felhasználó közti megállapodás értelmében további, szigorúbb vizsgálat is végezhető különböző folyadékokkal és/vagy magasabb vizsgálati hőmérsékleten.

7.     MAGASABB NYOMÁSÚ LAPOS TÖMLŐK NAGYNYOMÁSÚ SZIVATTYÚKHOZ.

7.1.    Azokhoz a lapos tömlőkhöz, amelyeket az 1. rész VI. fejezetének 4. táblázatában megadott üzemi nyomásnál magasabb nyomáson használnak, így az MSZ EN 1028-1 szerinti magasnyomású egységgel szerelt tűzoltó szivattyúkhoz, a gyártó által megengedett üzemi nyomás, a vizsgálati nyomás és a repesztő nyomás egymáshoz viszonyított arányai nem lehetnek kisebbek, mint 1: 1,5 : 2,25.

7.2.    A tömlőknek meg kell felelniük minden, a tömlő szerkezet szerinti osztályára vonatkozó követelményének. A hidrosztatikai követelményeket minden belső átmérőjű tömlő esetében úgy kell meghatározni, hogy a kezdeti vizsgálati nyomás 0,07MPa; azon tömlőknél, amelyek üzemi nyomása kisebb, mint 2 MPa, a végnyomás 1,0 MPa, a 2 MPa-nál magasabb üzemi nyomású tömlőknél pedig, 2,0 MPa. A magasnyomású lapostömlők tömegére és a hajlítási sugárra nincs korlátozás azoknál a tömlőknél, amelyek üzemi nyomása magasabb, mint 2,0 MPa. A 38-as névleges belső átmérőjű, és min. 4,0 MPa megengedett üzemi nyomású lapostömlő jele: 38-H. A tömlőt 38-H jelű tömlő kapoccsal kell szerelni. Az ettől eltérő paraméterű magasnyomású lapos tömlő a hatályos jogszabálynak megfelelően engedélyköteles.

8.    JELÖLÉS, MEGNEVEZÉS.

8.1.    A tömlő mindkét végén, a bekötéstől 2m távolságra, jól olvashatóan és maradandó módon legalább a következő jelöléseket kell elhelyezni.

a)    a gyártó neve vagy védjegye (gyártó az 1. rész VI. fejezetének 4.1. pontja szerint),

b)    a tömlő osztálya és belső átmérője mm-ben,

c)    a legnagyobb megengedett üzemi nyomás MPa (bar)-ban,

d)    a gyártás éve, negyedéve,

e)    a különleges vizsgálati hőmérséklet értéke, ha alacsonyabb, mint -20°C (lásd az 1. rész VI. fejezetének 6.10. pontját),

f)    a jóváhagyás számát és a tanúsító szervezetet vagy annak hivatkozását, ahogy az értelmezhető. (példa: XXX - 1 - 52 - 1,5 (15bar) - 2005/2.n.év, - 30, jóváhagyási hivatkozás)

8.2.    A tömlő megnevezésének tartalmaznia kell

a)    a tömlő osztályát, belső átmérőjét,

b)    a tömlő hosszát,

c)    a bekötését,

d)    a tömlőre vonatkozó műszaki (példa: az 1. osztályú, 75 mm belső átmérőjű, 15 m hosszú bekötetlen tömlő megnevezése: tűzoltó nyomótömlő 1-75-15m-OTSZ; a 3. osztályú, 52mm belső átmérőjű, 20 m hosszú bekötött tömlő megnevezése: tűzoltó nyomótömlő 3-52-20m-K-OTSZ; az 1. osztályú, 38 mm belső átmérőjű, 15 m hosszú magasnyomású bekötött tömlő megnevezése: magasnyomású tűzoltó nyomótömlő 1-38H-15m-K-OTSZ).

9.    TÖMLŐ SZERELVÉNYEK.

9.1.    Abban az esetben, ha a tömlőkapcsokat a tömlő gyártója szereli fel, a tömlőrendszer biztonságosságát az 1. rész VI. fejezetének 11. függeléke alapján vizsgálva a gyártónak kell ellenőriznie a forgalmazó, felhasználó felé történő kiszállítás előtt. Eszerint nem lehet semmilyen szivárgásra utaló jel, a tömlő és kapocs egymástól nem mozdulhat el. Meghatározott körülmények között nem a tömlő gyártója szereli kapcsokkal a tömlőt. Ebben az esetben a forgalmazónak, vagy ha a tömlőt a felhasználó kötötte be, akkor a felhasználónak kell gondoskodnia, hogy a tömlő biztonságosságát megvizsgálják.

9.2.    A tömlő gyártójának a magyarországi forgalmazáshoz olyan kapcsokkal kell ellátnia a tömlőt, amelyek megfelelnek a hatályos jogszabály vagy honosított szabvány előírásainak.

10.    FELÜLVIZSGÁLAT, IDŐSZAKOS NYOMÁSPRÓBA.

10.1.    A használatba vett tömlőszerelvényt minden olyan használati alkalmat követően, amikor sérülés gyanítható, vagy javítás után, valamint a gyártó által megadott, de legalább a vonatkozó jogszabály által meghatározott gyakorisággal felül kell vizsgálni, és időszakos nyomáspróbának alávetni.

10.2.     A felülvizsgálat és nyomáspróba menete:

10.2.1.    a tömlőszerelvényt tisztítás után szemrevételezéssel kell ellenőrizni; a sérült köpenyű, a kapocs bekötéseknél erősen kopott tömlőt javítani vagy selejtezni kell; ellenőrizni kell a tömlőn és a kapcsokon a jogszabály által előírt feliratok meglétét; az előírt jelölések hiányában a tömlőszerelvényt biztonságossági okokból nem szabad nyomáspróbázni,

10.2.2.     a szemrevételezéssel megfelelőnek minősített tömlőszerelvényt időszakos nyomáspróbának kell alávetni az 1. rész VI. fejezetének 12. függeléke alapján; a nyomáspróba értékeit a 1. rész VI. fejezetének 9. táblázata tartalmazza; amennyiben a 75 mm névleges belső átmérőnél nagyobb belső átmérőjű tömlőszerelvények gyártó által megengedett üzemi nyomása nagyobb az 1. rész VI. fejezetének 9. táblázatában megadott értéknél és a tömlőszerelvények alkalmazási körülményei ezt indokolttá teszik, a felülvizsgálatot a gyártó által megadott üzemi nyomáson kell elvégezni.

9.    táblázat – Az időszakos felülvizsgálat nyomáspróba értékei.

Névleges belső átmérő mm-ben

Nyomás (MPa)

25-75

1,5

110

1,2

125 - 152

1,0

magasabb nyomású lapos tömlők

gyártó által meghatározott legnagyobb megengedett üzemi nyomás

10.3.     A tömlőszerelvény megfelelő, ha a vizsgálati idő alatt a kapcsoknál, bekötéseknél és a tömlő köpenyén szivárgás, valamint a tömlő köpenyén repedés, rendellenes deformáció nem észlelhető. A nem megfelelő tömlőt javítani vagy selejtezni kell. Ezen követelménynek megfelelő tömlők javíthatóak.

10.4.    A felülvizsgálat és időszakos nyomáspróba után a tömlőn a gyártó által meghatározott, a tároláshoz előírt karbantartási műveleteket el kell végezni.

10.5.     A felülvizsgálat és az időszakos nyomáspróba elvégzését a tömlőn a gyártói jelölés után kell jelölni. A jelölésnek legalább tartalmaznia kell:

a)    a felülvizsgálat évét, hónapját,

b)    a felülvizsgáló nevét, védjegyét, vagy jelzetét.

10.6.    A felülvizsgálat és időszakos nyomáspróba elvégzését a felülvizsgáló külön jogszabály alapján köteles dokumentálni7.

1. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Vizsgálat a tömlő bevonat vastagság méréshez

A.1.     Berendezés

Optikai nagyító, 0,01 mm osztású skálával

A.2.     Eljárás

A tömlőből egy gyűrű alakú mintát kell vágni és megmérni a szálak teteje és a borítás felülete közötti távolságot a gyűrű egymástól négy egyenlő távolságra eső pontján körbe az optikai nagyító segítségével.

A mért értékek átlagát kell kiszámítani a borítás vastagságának értékéhez. Ahol a bevonat változó vagy bordázott, a mérést a legvékonyabb ponton kell végezni.

2. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Törési nyomás vizsgálat

B.1.     Alapelv

Ez a módszer a tömlő szivárgását vagy sérülését vizsgálja, a nyomás alatt tartott, megtört vizsgálati darabon.

B.2.     Vizsgálati darab

A vizsgálati darab egy 2,0 m hosszúságú tömlő.

B.3.     Berendezés

Nyomásfokozó szivattyú, mely vízzel, mint vizsgáló közeggel legyen képes a 4. táblázatban meghatározott vizsgálati nyomás fenntartására.

B.4.     Eljárás

A mintadarabot össze kell kapcsolni a nyomásfokozó szivattyúval, fel kell tölteni vízzel, és légteleníteni kell, mielőtt a tömlő szabad végének lezárása megtörténne. A vizsgálati darabban 0,07MPa nyomást kell fenntartani, miközben hozzávetőleg a közepénél 180°-ban vissza kell hajtani a hossza mentén. A szabad véget hozzá kell kötni a tömlőhöz olyan szorosan rögzítve, ahogy csak lehet, úgy hogy éles törés alakuljon ki, miközben biztosítani kell, hogy a kötés ne akadályozza meg a vizsgálati darab átmérőjének további növekedését.

Emelni kell a nyomást a vizsgálati darabban, amíg a vizsgálati nyomás 60 s alatt nem éri el a 4. táblázatban meghatározott értéket. A nyomást 1 percig kell fenntartani. Meg kell vizsgálni a mintadarabot, szivárgást vagy nyomásvesztést okozó sérülésre utaló jelet keresve.

B.5.     Vizsgálati jegyzőkönyv

A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza a következőket:

a)    a vizsgált tömlő teljes megnevezését,

b)    hivatkozást ezen követelményre,

c)    a megfigyelt szivárgás vagy sérülés igazolását,

d)    a vizsgálat időpontját.

3. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Gyorsított öregedés vizsgálat

C.1.     Vizsgálati darab

Négy, egyenként 1m hosszúságú vizsgálati darabot kell vizsgálni.

Megjegyzés:    Javasolt a vizsgálati mintákat a tömlő eredeti repesztő nyomás és tapadás vizsgálati darabjával szomszédos részéből venni.

C.2.     Eljárás

Három vizsgálati darabot 180°-ban, hozzávetőleg a közepénél a hossza mentén vissza kell hajtani és lapos helyzetében össze kell kötni.

Lazán fel kell tekerni a maradék vizsgálati darabot.

Öregíteni kell mind a négy vizsgálati darabot levegőben, 14 napig, (70 ± 1)°C szabályozott hőmérsékletű szekrényben.

Öregítést követően a három félbehajtott vizsgálati darabot ki kell egyenesíteni, és repesztő nyomás vizsgálatnak kell alávetni az 1. rész VI. fejezetének 6.4. pontjának meghatározása szerint.

A maradék vizsgálati darabot a 1. rész VI. fejezetének 6.7. pontjában meghatározott tapadás vizsgálatnak kell alávetni.

4. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Felületi dörzsállóság vizsgálat

D.1.     Vizsgálati darab

Öt, egyenként 0,35 m hosszúságú vizsgálati darabot kell vizsgálni.

D.2.     Berendezés

D.2.1.    Vizsgálati berendezés (lásd D. 1. ábra) a nyomás alatt álló, forgatható vizsgálati darab felületének a koptatásához oldalirányban mozgó, folyamatosan megújuló koptató szalaggal.

A forgatott kapocs tengelyirányban rögzített, míg a másik kapocs vezető mentén elmozdulhat tengelyirányban.

A koptató kar forgatható himba alakban tengely körül elfordulhat felfelé és a kar súlya olyan, hogy 105 N erővel hat a vízszintesen beállította vizsgálati darabra. Ez a vizsgálati kar ide-oda mozgást végez a tömlő tengelye mentén 18 – 20 mm/s sebességgel, 80 mm-es tartományban, a lehúzás irányában automatikusan váltakozva. Az irányváltások holtideje nem lehet több mint, 0,1s.

A koptató kar hordozza a koptató szalagot, amely 4 mm-t mozog a tömlő hossza mentén minden kettős löketre, és a vizsgálati darabot hosszában alulról síkgörgő támasztja alá.

D.2.2.    Legalább 2 literes légtartály kapcsolódik a berendezéshez, a nyomás megtartása érdekében vízveszteség esetére.

D.2.3.    A koptató anyag egy tekercs csiszolóvászon, amely 50 mm széles és hozzávetőleg 50 m hosszú. A hordozó réteg szintetikus 15, a koptatásra használt anyag jó minőségű zsugorított alumínium oxid (Al2O3), legalább 70 tömeg% Al2O3 tartalommal, amelynek a FEPA (Koptató Termékek Európai Gyártóinak Szövetsége) Grain Size Standard (Szemcse Méret Szabványa) (1971) által meghatározott 60P szemcse méretűnek kell lennie

Jelölések:

1.

mintadarab

11.

súlyterhelés

2.

hajtómű

12.

iránykapcsoló

3.

tengelyirányú elmozdulást lehetővé tevő csapágyazás

13.

tömlő alátámasztó görgő

4.

csatlakozótelem

14.

koptató szalag

5.

vízcsatlakozás

15.

adagoló

6.

kifolyócsonk

16.

koptatószalag tekercs

7.

nyomásmérő

17.

fordulatszámláló

8.

légüst

18.

kapcsoló

9.

hajtókar

19.

elektromos tápegység

10.

koptatókar

20.

hidraulikus tápegység

D.1.    ábra – Felületi dörzsállósági vizsgáló berendezés

D.3.     Eljárás

Helyezze a vizsgálati darabot a gépbe. Csatlakoztassa a nyomásfokozó szivattyút, töltse fel a rendszert vízzel (20±3 oC), és légtelenítsen. Fokozza nyomást 0,5 MPa-ig, és ellenőrizze, hogy a koptató kar és a vizsgált tömlő vízszintességét. Kezdje forgatni a vizsgálati darabot (27±1) 1/perc fordulattal az óra járásával megegyezően, a vízcsatlakozás felől nézve. (lásd D1 ábrát)

Az 5. táblázatban meghatározott számú fordulat után terheljük meg a tömlőt a 4. táblázat szerinti üzemi nyomásig. Ismételjük meg a vizsgálatot a fennmaradó négy vizsgadarabbal.

D.4.     Vizsgálati jegyzőkönyv

A vizsgálati jegyzőkönyv a következőket tartalmazza:

a)    a vizsgált tömlő teljes megnevezését;

b)    hivatkozást ezen követelményre;

c)    a koptatási eredményeket, melyek tartalmazzák a fordulatok számát és bármely sérülést;

d)    a vizsgálat időpontját.

5. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Pontszerű dörzsállóság vizsgálat

E.1.     Vizsgálati minta

A tömlő öt, egyenként 1 m hosszú vizsgálati darabját kell vizsgálni. Mivel a dörzsállóságot kell meghatározni a tömlőn körbe öt egyenlő távolságra lévő helyen, a dörzsállósági vizsgálat előkészítéseként, minden egyes vizsgálati darabot meg kell jelölni az öt helyzet valamelyikénél, az egyik felületet használva kiindulási pontként.

E.2.     Berendezés

E.2.1.     A koptató vizsgáló berendezés (lásd E.1 ábrát), a vizsgálati darab felszínének koptatására szolgál ide-oda mozgás révén. A koptató szalag egy hordozóra van rögzítve, amely 45° szöget zár be a vizsgálati darab vízszintes tengelyével és 20° szöget a vizsgáló berendezés ide-oda mozgásának irányával.

Az ide-oda mozgás frekvenciája 50-60 kettős löket percenként és egy löket hossza 230 mm legyen.

A berendezés lefelé, a vizsgálati mintára kifejtett ereje 15,5 N legyen.

Megjegyzés:     A berendezést célszerű egy dobozba helyezni, amelynek szilánk álló átlátszó borítása van, és ajánlott a dobozt rozsdaálló anyagból készíteni.

E.2.2.     Egy légfúvókát kell a vizsgáló berendezésre helyezni, amely folyamatos légáramot hoz létre a hulladéknak a dörzsölt területről történő eltávolítására.

E.2.3.     A koptató anyag 25 mm x 300 mm méretű csiszolóvászonból áll.

A koptató anyaghoz használt koptató legyen jó minőségű zsugorított alumínium oxid (Al2O3), idegen anyagoktól mentes, legalább 93 tömeg% Al2O3 tartalommal, amelynek a FEPA (Koptató Termékek Európai Gyártóinak Szövetsége) Grain Size Standard (Szemcse Méret Szabványa) (1971) által meghatározott 50P szemcse méretűnek kell lennie. A vászon jó minőségű pamut legyen, amelynek láncfonal irányú minimális szakító szilárdsága 1,392 N és a vetülék irányú szakító szilárdsága minimum 431 N.

A koptató szalagot minden egyes próba után cserélni kell.

a) oldalnézet

 

b) felülnézet

 

 

 

 

 

Jelölések:

 

 

 

1.

ellensúly

7.

vizsgálati minta

2.

forgócsap

8.

véglezáró

3.

löket számláló

9.

vízcsatlakozás

4.

magasságállító

10.

tömlőtartó

5.

koptató szalag tartó

11.

légmunkahenger

6.

csúszórudak

 

 

E.1.    ábra – Pontszerű dörzsállóságot vizsgáló berendezés

E.3.     Eljárás

A vizsgálati darabot el kell helyezni a tartón, megakadályozva a csavarodását és csatlakoztatni kell a nyomó szivattyúhoz, majd fel kell tölteni vízzel, kiszorítva minden levegőt. Amikor a nyomás elérte a 0,7 MPa értéket ellenőrizni kell, a koptató kar vízszintes helyzetét. El kell indítani a gépet, és koptatni kell a vizsgálati darabot kirepedésig. Fel kell jegyezni a repesztésig megtett kettőslöketek számát.

A maradék négy vizsgálati darabon a vizsgálatot meg kell ismételni.

E.4.     Vizsgálati jegyzőkönyv

A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza a következőket:

a)    a vizsgált tömlő teljes megnevezését;

b)    hivatkozást ezen követelményre;

c)    az öt koptatás eredményeként a kirepedésig megtett kettős löketek számát és azok átlagát;

d)    a vizsgálat időpontját.

6. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Alacsony hőmérsékletű hajlékonyság vizsgálat

F.1.     Vizsgálati darab

Minden tömlőből két vizsgálati darabot kell vizsgálni, amelynek mérete a 25 mm belső átmérőjű tömlők esetében 80 mm x 40 mm, a többi tömlőnél 100 mm x 40 mm (a téglalap nagyobbik oldalát az egy 0,3m hosszúságú tömlő hosszából kell venni (vetülék irányban).

Megjegyzés: A vizsgálati mintát nem kell kondicionálni.

F.2.     Berendezés

F.2.1.    Az F.1 ábra által megadott méretű két befogó pofa tartja a vizsgálati mintát megfelelő helyzetben. Az egyik befogó pofa rögzített, míg a másik mozgatható. A pofák közötti rés zárt helyzetben (lásd F.2 ábrát), háromszorosa kell legyen a tömlő teljes vastagságának, beleértve a bordákat is, ahol ez értelmezhető. A jellemző berendezést az F.3 ábra adja meg.

F.3.    A pofák közötti rés nyitott helyzetben a vizsgálati darab kiegyenesedett állapota plusz további 50 mm a tömlő hosszanti nyújtására, amely a mozgatható pofa által kifejtett 250N húzóerőt eredményez. A mozgatható pofa 10 mm/s sebességgel mozogjon ide-oda. A jellemző berendezést a F.3 ábra mutatja.

F.3.1.    Fagyasztó, amely képes fenntartani (-20 ± 2) °C és (-30 ± 2)°C hőmérsékletet.

Jelölések:

1. rögzített pofa

2. mozgó pofa

Méretek mm-ben

F.1.    ábra – Befogó pofák

Jelölések:

1. mozó pofa

2. rögzített pofa

3. résszélesség a tömlő vastagságának háromszorosa (beleértve a bordát is, ha van)

4. tömlő bélés belseje

5. tömlő minta

F.2.    ábra – A vizsgálati darab elhelyezése a szorítópofák között

Jelölések:

1. mozó pofa

2. vizsgálati darab

3. rögzített pofa

Méretek mm-ben

F.3.    ábra – Alacsony hőmérsékleti vizsgáló berendezés

F.4.     Eljárás

A vizsgálati darabot és a berendezést a fagyasztóba (F.2.2) kell tenni, és el kell végezni a vizsgálatot a 1. rész VI. fejezetének 6.10. pontja szerinti hőmérsékleten.

Be kell fogni a vizsgálati darabot a tömlő bélésénél fogva (és/vagy a bevonatnál a 3. és 4. osztályú tömlőknél), ahogy azt az F.2 ábra mutatja, olyan módon, hogy a szabad hossz a pofák között körülbelül 50 mm legyen.

Azonnal zárt helyzetbe kell mozgatni a pofákat és 10 percig úgy hagyni. Azután a mozgatható pofával le kell folyatni egy vizsgálati ciklust 10 mm/s sebességgel és 250N erővel.

Egy vizsgálati ciklus 60 másodpercig tart a következők szerint:

- A pofák nyitási ideje:    5 s

- Nyitott helyzet:    10 s

- A pofák zárási ideje:    5 s

- Zárt helyzet:    40 s

15 ciklust követően meg kell vizsgálni, hogy a darabon mutatkozik-e törés, valamint a borítás vagy a bélés szétválása a köpenytől.

F.5.     Vizsgálati jegyzőkönyv

A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza a következőket:

a)    a vizsgált tömlő teljes megnevezését;

b)    hivatkozást ezen követelményre;

c)    ha volt megfigyelt repedés vagy szétválasztódás;

d)    a vizsgálat hőmérsékletét;

e)    a vizsgálat időpontját.

7. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Forró felülettel szembeni ellenállás vizsgálat

G.1.    Vizsgálati darab

A vizsgálati darab a mintatömlő hozzávetőlegesen 0,5m hosszúságú darabja. Meg kell jelölni a vizsgálati darabot 4 helyen, körülbelül 90° intervallumban a kerület mentén úgy, hogy 2 jelölés egybeessen a tömlő sík élével.

G.2.     Berendezés

G.2.1.    Izzószál rúd, egy elektromosan fűtött körülbelül 80? ellenállású spirál vezeték, amely egy 21 mm átmérőjű kerámia csőre van tekerve és ezt egy legalább 95m% SiO2 (sziliciumdioxid) tartalmú kvarc cső foglalja magába. A G.1 ábra mutat egy példát a kialakításra.

G.2.2.     Hőmérsékletszabályozó és regisztráló, amely képes a beállított hőmérsékletet 15s-on belül a kezdeti értékre visszaállítani és fenntartani a beállított hőmérsékletet a meghatározott határok között.

G.2.3.     Termoelem J vagy K típusú (nem összecsavart), burkolt típus, 1,5mm átmérőjű.

G.2.4.     Terhelő súly, amelyet arra alakítottak ki, hogy az izzószál rúd (G.2.1) a függőlegesen rögzített vizsgálati darabra 4N-nak megfelelő erővel (F) hasson.

G.2.5.     Szekrényke vagy kisméretű zárt tér, a helyi légmozgások kizárására az izzószál rúd és a vizsgálati darab közeléből.

Méretek mm-ben

G.1. ábra – Példa egy alkalmas fűtőszál rúd kialakításra

Jelölések:

1.    hőmérséklet szabályozó

2.    adatrögzítő vagy számítógép

3.    fűtőrúd

4.    J vagy K típusú termoelem

5.    tömlő

6.    mérési pont

7.    vizsgálati terület

8.    fém mandzsetta

G.2.    ábra – A fűtőrúd tömlővel érintkező pontja

Méretek mm-ben

Jelölések:

1.    lapos felület    6.    csavar M5

2.    furat Ć 1,6x10    7.    rugó

3.    csap M5x6    8.    alátét M5

4.    furat Ć 5,5    9.    távtartó

5.    gyűrűtest    10.    csavarmenet M5

G.3.    ábra – Bronz mandzsetta felépítése

G.3.     Eljárás

Függőleges helyzetben kell összekapcsolni a vizsgálati darabot, fel kell tölteni a vizsgálati hőmérsékletű (15±5)°C-os vízzel, kiszorítva az összes levegőt és 0,7 MPa nyomásnak kell kitenni.

Szobahőmérsékleten be kell állítani a vizsgálati darabot és az izzószálon lévő gyűrűt úgy, hogy annak sík lapja érintkezzen a vizsgálati darabon elhelyezett jelölés egyikével.

El kell emelni az izzószál rudat a vizsgálati darabtól, majd be kell kapcsolni a hőmérsékletszabályozót és beállítani a vizsgálati hőmérsékletet az 1. rész VI. fejezetének 6.11. pontja szerint. A vizsgálat folyamán fenn kell tartani, és regisztrálni kell a hőmérsékletet.

Az izzószál rudat 4 N erővel kell nekinyomni a vizsgálati darabon lévő jelölésnek.

30 s elteltével el kell távolítani a rudat és meg kell vizsgálni a mintadarabot szivárgásra.

Amennyiben szivárgás jelentkezik 30 s–on belül, le kell állítani a vizsgálatot és a meghibásodásig eltelt időt fel kell jegyezni.

Ha nem keletkezik szivárgás, a vizsgálatot meg kell ismételni további három jelölt helyzetben, miután biztosítottuk, hogy a gyűrű érintkező felülete tiszta legyen.

G.4.    Vizsgálati jegyzőkönyv

A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza a következőket:

a)    a vizsgált tömlő teljes megnevezését;

b)    hivatkozást ezen követelményre;

c)    minden vizsgálati eredményt másodpercben;

d)    a vizsgálat hőmérsékletét;

e)    a vizsgálat időpontját.

8. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Töréssel szembeni ellenállóság vizsgálat

H.1.     Vizsgálati minta

A vizsgálati darab kapcsokkal együtt legalább 15 m hosszú legyen.

H.2.    Berendezés

H.2.1.     Két fa vagy fém lap, amelyek megakadályozzák a nyomás alá helyezett tömlő kifelé történő elmozdulását. Az egyik oldal rögzített, míg a másik elmozdítható és az előzőtől megadott távolságon rögzíthető. (lásd H.1 ábrát egy jellemző eszközre)

Jelölések:

1.    a tömlő kiindulási helyzete

2.    vizsgálati helyzet

3.    elmozdítható tömlőág

4.    a két határoló közötti távolság (a tömlő belső átmérőjének 22x)

5.    csatlakozások

H.1.    ábra – Tipikus vizsgáló berendezés

H.3.     Eljárás

A nyomásmentes tömlőt el kell helyezni az eszközben (H.2.1) görbített helyzetben, hogy az oldallapok lapok távolsága 22-szerese legyen a tömlő belső átmérőjének. Fel kell tölteni a tömlőt vízzel, kiszorítva a levegőt, 1,0 MPa nyomás alá kell helyezni, és halványan meg kell jelölni mindkét határoló fallal érintkező pontján.

Megjegyzés: Az eljárás kijelöli a tömlő görbített szakaszát, amely tartalmazhatja a fellépő töréspontot.

Húzzuk meg a tömlő végét, hogy kiegyenesítsük az eredeti görbített szakaszt az oldallapok mentén.

Végül ellenőrizzük, hogy észlelhető törés mutatkozik-e a tömlő új görbült szakaszán.

H.4.    Vizsgálati jegyzőkönyv

A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza a következőket:

a)    a vizsgált tömlő teljes megnevezését;

b)    hivatkozást ezen követelményre;

c)    volt megfigyelt törés vagy sem;

d)    a vizsgálat időpontját.

9. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Nyomásveszteség vizsgálat

I.1.    Elv

A nyomásveszteség vizsgálat célja, hogy kiszűrjék azokat a tömlőket, amelyeknek magas a súrlódási vesztesége vagy durva a belső bélése.

I.2.    Vizsgálati darab

A vizsgálati darab két különböző hosszúságú tömlőből áll, az egyik kapcsolt hossza hozzávetőlegesen (1± 0,1) m és a másik hozzávetőleg (20 ± 0,2) m, mindkettő kapcsokkal készre szerelve. A kapcsok a külön tűzvédelmi műszaki követelményben előírtaknak feleljenek meg.

I.3.    Berendezés

I.3.1.    Szabályozható vízforrás, amely képes az 1. rész VI. fejezetének 8. sz. táblázatában megadott térfogatáramok és 0,6 MPa bemenő nyomás biztosítására.

I.3.2.    Nyomásmérő

I.3.3.    Nyomáskülönbség mérő

I.3.4.     Szabályozó szelep, amely lehetővé teszi egyértelmű vízmennyiség (l/min) átszivattyúzását a vizsgálati mintán.

I.3.5.     Nyomásmérő adapter, amely a vizsgálati darab előtt és mögött helyezkedik el és hasonló, mint amit a I.1 ábra szemléltet. Az adapter arra szolgál, hogy a lehetővé tegye a nyomáskülönbség mérését. Ennek érdekében három egymással kompatibilis, a vizsgált tömlővel azonos belső átmérőjű adapter cső szükséges.

Jelölések:

1.    Gyűrű alakú kamra a kerület mentén lévő 4 lyukkal, egymástól 90° szögben.

2.    a tömlő átmérőjének legalább háromszorosa

3.    tömlő átmérőjének legalább háromszorosa

4.    tömlő belső átmérője -0 + 10%

I.1.    ábra - Jellemző nyomásmérő adapter (lásd J.2 ábrát)

Jelölések:

1.    gyűrű alakú kamra a kerület mentén lévő 4 lyukkal, egymástól 90° szögben.

2.    1 m vizsgálati darab

3.    (20±0,2) m vizsgálati darab

4.    vízáram

5.    nyomásmérő

6.    nyomáskülönbség mérők

7.    szabályozó szelep

I.2.    ábra - Tömlő vizsgálati darabok sorban

I.4.     Vizsgálat

A vizsgálati darabot le kell fektetni vízszintes helyzetben hajlítás nélkül.

A vizsgálati darabokat sorrendben csatlakoztatni kell a nyomásmérő adapter csövekhez (I.2.5) (ahogy azt a I.2 ábra mutatja) és a szabályozható vízforráshoz (I.2.1).

El kell érni a 8. sz. táblázatban megadott szükséges vízáramot, 0,6MPa nyomás mellett. Meg kell mérni a vízáramlásnak kitett vizsgálati darab hosszát (m1 az 1 m darab aktuális hossza, m20 a 20méteres darabé). Meg kell határozni a nyomáskülönbség mérők (I.2.3) segítségével a nyomásveszteséget az adapterek között.

Ki kell számolni a tömlő egy méterére eső nyomásveszteséget a két tömlő vizsgálati darab segítségével, a következő képlettel:

Nyomásveszteség [kPa/m] =

P20 - P1

m20 - m1

Ahol:    P20    a nyomásveszteség a 20 m hosszúságú tömlőn, KPa-ban;

P1    a nyomásveszteség az 1 m hosszúságú tömlőn, KPa-ban;

m20    a vízáramlásnak kitett 20 méteres tömlő aktuális hossza méterben;

m1    a vízáramlásnak kitett 20 méteres tömlő aktuális hossza méterben.

I.5.    Vizsgálati jegyzőkönyv

A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza a következőket:

a)    a vizsgált tömlő teljes megnevezését;

b)    hivatkozást ezen követelményre;

c)    méterre eső nyomásveszteség, KPa /méterben;

d)    a vizsgálat időpontját.

10. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Olajszennyeződés vizsgálat

J.1.    Vizsgálati darab

A mintadarab keresztirányú mintáját úgy kell kialakítani, hogy a tömlő hossztengelyére merőleges irányban le kell vágni abból egy 25mm±0,5mm széles gyűrű alakú darabot, majd a gyűrű felvágása után a kapott szalag egyik végétől 20 mm-re a folyadékzáró réteget fel kell fejteni a szövetszerkezettől kb. 25 mm szakaszon. A hosszirányú minta esetében a tömlő hossztengelye irányában kell egy 110mm±10mm de minimum 2r? hosszúságú és 25mm±0,5 mm széles darabot kell kivágni. A keresztirányú mintához hasonlóan ennél is kb. 25 mm hosszan kell a folyadékzáró réteget felfejteni.

J.2.    Reagens motorolaj: általános motorolaj (minőség: SAE 15W40).

J.3.    Berendezés

Üveg edény cca. Ć100 mm, falmagasság legalább 50mm

J.4.    Eljárás

Az előkészített mintadarabokat – 1 hosszanti és 1 keresztirányú mintát a reagensbe kell meríteni és legalább 168 óra időtartamig lefedve, szobahőmérsékleten állni kell hagyni. A reagálási idő letelte után a mintákat le kell tisztítani száraz ruhával vagy itatóspapírral és szobahőmérsékleten (20±2°C), szemrevételezést követően meg kell mérni a tapadást (adhéziót) az olajból történt eltávolítást követő 1 órán belül, az 1. rész VI. fejezetének 6.7. pontja szerint.

J.5.    Vizsgálati jegyzőkönyv

A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza a következőket:

a)    a vizsgált tömlő teljes megnevezését;

b)    hivatkozást ezen követelményre;

c)    a tapadás eredményeit;

d)    a vizsgálat időpontját.

11. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

Tömlőszerelvény vizsgálat

K.1.     Vizsgálati darab

A szerelt tömlőt, együttesen a kapcsokkal kell vizsgálati darabként használni.

K.2.    Eljárás

Meg kell növelni a nyomást az 1. rész VI. fejezetének 4. sz. táblázatában megadott próbanyomás értékre és fenn kell tartani legalább 1 percig, megvizsgálva ezen idő alatt, hogy bármelyik kapocs elmozdul-e vagy szivárog.

Le kell engedni a nyomást hagyni, hogy a szerelvény lazuljon 1percig, majd ismét meg kell emelni a nyomást az 1. rész VI. fejezetének 4. sz. táblázatában megadott próbanyomás értékére és fenn kell tartani további 1 percig. Ez alatt figyelmesen meg kell vizsgálni a kapcsok elmozdulását vagy szivárgását.

Le kell engedni a nyomást és újra vizsgálni.

Megjegyzés:    A statisztikai alapú mintavételi terv használható annak bizonyításául, hogy az adott tétel megfelel ennek a követelménynek.

12. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

A tömlőszerelvény időszakos felülvizsgálata és nyomáspróbája

L.1.    Vizsgáló berendezés

A vizsgálati nyomás előállítására alkalmas nyomásfokozó berendezés, önműködő nyomáskapcsolóval, és túlnyomás elleni biztonsági szeleppel. A berendezést egy vagy több, külön jogszabályban előírt csonkkapoccsal kell felszerelni. A berendezésnek és tartozékainak biztosítania kell a vízzel feltöltött tömlők légtelenítését, és a nyomás legfeljebb 2 MPa/perc nyomásfelfutási sebességgel történő egyenletes növelését.

L.2.    Eljárás

L.2.1.    A tömlőszerelvényt egy lapos felületen egyenes vonalban ki kell fektetni, a vizsgáló berendezéshez csatlakoztatni és a szabad végét lezárni, majd 0,2 MPa nyomáson vízzel fel kell tölteni és légteleníteni. Ezután a nyomást növelni kell az 1. rész VI. fejezetének 9. sz. táblázatában megadott értékre, majd a tömlőszerelvényt ezen a nyomáson kell tartani 2 percig. Ezt követően a nyomást fokozatosan csökkenteni és a tömlőszerelvényt vízteleníteni kell.

L.2.2.    A nyomáspróba során a tömlőszerelvények nem kapcsolhatók sorba.

Megjegyzés:    a vizsgálat során a tömlő szabad hosszirányú nyúlását és csavarodását biztosítani kell!

13. függelék az 1. rész VI. fejezetéhez

A tömlő és tömlőszerelvény gyártási vizsgálatának rendje

M.1.    A gyártás során a gyártónak a tömlőn, és a tömlőszerelvényen az M.1 táblázat szerinti tétel és gyártásvizsgálatokat kell elvégeznie és dokumentálnia.

M.1.1.    Tétel vizsgálat: egy tömlőn, vagy minden legyártott tételből származó minta tömlőn elvégzendő vizsgálatok

M.1.2.    Gyártás vizsgálat: minden egyes legyártott tömlőn elvégzendő vizsgálatok

M.1.    táblázat – A tömlő és tömlőszerelvény gyártási vizsgálata

Előírt vizsgálat
(hivatkozás az 1. rész VI. fejezetének vonatkozó pontjára)

Tétel vizsgálat

Gyártás vizsgálat

Belső átmérő (5.1)

ü

ü

Tömlőborítás rétegvastagság (csak 3. és 4. osztályú tömlőre) (4.4 és 4.5)

ü

-

Hossz tűrés (5.2)

ü

ü

Legnagyobb tömeg (5.1)

ü

ü

Hosszméret változás üzemi nyomáson (6.1)

ü

-

Külső átmérő változása próbanyomáson (6.1)

ü

-

Csavarodás üzemi nyomáson (6.1)

ü

-

Nyomáspróba (6.3)

ü

ü(1)

Minimális repesztő nyomás (6.4)

ü

-

Törési nyomás (6.6)

ü

-

Tapadás (6.7)

ü

-

Gyorsított öregítés (6.8)

-

-

Alacsony hőmérsékletű hajlékonyság (6.10)

-

-

Ellenállás, forró felülettel szemben (6.11)

-

-

Koptatás állóság (6.9)

-

-

Töréssel szembeni jellemzők (6.13)

-

-

Nyomásveszteség (6.14)

-

-

Olajszennyeződés (6.15)

-

-

Tömlőszerelvény(1) (ahol értelmezhető) (9.1)

ü

ü

(1):    tömlőszerelvény esetén a nyomáspróbát a tömlőszerelvényen kell elvégezni a gyártónak vagy a tömlő bekötőjének az 1. rész VI. fejezetének 9.1 pontja szerint.

VII. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

ÁLLVÁNYCSŐ FÖLD ALATTI TŰZCSAPHOZ

1.    ÁLLVÁNYCSŐ TÍPUSA, MEGNEVEZÉSE.

1.1.    Az állványcső készülhet 2 db B-75 méretjelű (megnevezése „B” állványcső) vagy 2 db C-52 méretjelű (megnevezése „C” állványcső) csonkkapoccsal szerelt kifolyónyílással.

2.    ÁLLVÁNYCSŐ KIVITELE.

2.1.    Tájékoztató szerkezeti megoldás az 1. rész VII. fejezetének 1. ábrája szerint. Az alkalmazott csonkkapocs feleljen meg a csonkkapcsokra vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelmény előírásainak. A méretek ellenőrzése az 1. rész VII. fejezetének 5.1. pontja előírásai szerint kell elvégezni.

1.    ábra

2.1.1.    A csonkkapocsnak a hatályos jogszabály, honosított szabványnak kell megfelelnie.

2.2.    A kiömlőágakban egy-egy, egymástól függetlenül működtethető elzárószerelvényt kell beépíteni.

2.3.    Az elzáró szerelvények 1,0 MPa túlnyomáson Ł10Nm nyomatékkal legyenek működtethetők. A vizsgálatot az 1. rész VII. fejezetének 5.2.3. pontja előírásai szerint kell végrehajtani.

2.4.    A csonkkapcsokat elfordulás ellen rögzíteni kell.

2.5.    Az állványcsőtörzshöz a szerelvényház elforgathatóan csatlakozzon.

2.6.    Az állványcsőtörzs merev markolattal legyen ellátva.

2.7.    Az állványcső alsó részére (csatlakozó) feleljen meg a földalatti tűzcsaphoz történő csatlakoztathatóság érdekében a földalatti tűzcsapokra vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelmény előírásainak. A menetméreteknek az 1. rész VII. fejezetének 2. ábrája előírásainak kell megfelelnie. A méreteket az 1. rész VII. fejezetének 5.1. pontja szerint kell ellenőrizni.

2.    ábra

2.7.1.    Az 1. rész VII. fejezetének 2. ábrájában az (1)-el jelölt menet a földalatti tűzcsapra vonatkozó jogszabály, honosított szabvány szerint.

2.8.    A csatlakozó megbontható és elfordulás ellen rögzített legyen.

2.9.    Az állványcső tömege legfeljebb 11 kg lehet.

2.10.    Az állványcsőnek a korrózióval szemben ellenállónak kell lennie. Meg kell felelnie az MSZ EN 671-1 9.3. pontjában meghatározott követelményeknek; a vizsgálatok végrehajtását az MSZ EN 671-1 D melléklet előírásai alapján kell elvégezni.

3.    ÁLLVÁNYCSŐ HIDRAULIKUS TULAJDONSÁGAI, NYOMÁSÁLLÓSÁGA.

3.1.    A teljesen nyitott kiömlőágakban – áganként – 800 liter/min átfolyó vízmennyiségnél a nyomásesés a „B” állványcsövön legfeljebb 0,1 MPa, a „C” állványcsövön legfeljebb 0,16 MPa lehet.

3.2.    Az állványcső elzáró szerelvényei zárt állapotban 1,0 MPa túlnyomás esetén nem szivároghatnak. A vizsgálatokat az 1. rész VII. fejezetének 5.2.1. pontja alapján kell elvégezni.

3.3.    Az állványcső szerkezeti elemei 1,6 MPa túlnyomással szemben legyenek ellenállóak. A vizsgálat alatt és után a szerkezeti részeken maradandó alakváltozás és sérülés nem megengedett. Az erre vonatkozó vizsgálatokat az 1. rész VII. fejezetének 5.2.3. pontja alapján kell elvégezni.

4.    MEGJELÖLÉS.

4.1.    A szerelvényházon az alábbi adatokat kell maradandóan feltüntetni:

a)    a gyártó nevét vagy jelét,

b)    a gyártás évét, hónapját,

c)    a gyártó által a termékre alkalmazott típusazonosító jelet.

5.    VIZSGÁLATI MÓDSZEREK.

5.1.    Méretellenőrzés során a méreteket alkalmas mérőeszközökkel kell ellenőrizni. A csatlakozó méret ellenőrzése gyakorlati illeszkedési próbával vagy méretellenőrzéssel történhet. Tömítettség, működtetés és szilárdsági vizsgálatok.

5.1.1.     A földalatti tűzcsap kifolyócsonkjával egyező csonkra függőleges helyzetben felszerelt állványcsövön, a szerelvények zárt állásában 1,0 MPa túlnyomású vízzel tömítettségi próbát kell végezni. A vizsgálat eredményes, ha a kiömlőágakon 2 perc vizsgálati időtartam alatt szivárgás nem mutatkozik

5.1.2.    A nyitó vizsgálatot az 1. rész VII. fejezetének 5.2.1. pontjában meghatározottak végrehajtását követően kell elvégezni.

5.1.3.     A szilárdsági nyomásállósági vizsgálat előkészítése az 1. rész VII. fejezetének 5.2.1. pont előírásai szerint történik. A kifolyócsonkok csonkkapcsait kupakkapoccsal le kell zárni, a légtelenítést el kell végezni, az elzáró szerelvényeket nyitott állásban kell hagyni. A vizsgálati nyomást 1,6 MPa-ra kell beállítani. A vizsgálat időtartama 5 perc. Az elzáró szerkezeteknél percenként 2-3 csepp szivárgás megengedett.

VIII. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

PÓTÁLLVÁNYCSŐ FÖLD ALATTI TŰZCSAPHOZ

1.    A PÓTÁLLVÁNYCSŐ KIVITELE.

1.1.    A pótállványcső a földalatti tűzcsaphoz csatlakoztatható közbetétből és egy 75-B méretű csonkkapocsból összeállított, elzáró szerelvény nélküli áttét.

1.2.    Tájékoztató szerkezeti megoldást az 1. rész VIII. fejezetének 1. ábrája tartalmazza. Az alkalmazott csonkkapocs feleljen meg a csonkkapcsokra vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelmény előírásainak. A méretek ellenőrzését az 1. rész VIII. fejezetének 4.1. pontja szerint kell elvégezni.

1.    ábra

Jelölések:

1. Csonkkapocs B-75

2. Tömítőgumi

3. Trapézmenetes közbetét

4. Tömítőgumi

1.3.    A pótállványcsövet úgy kell kialakítani, hogy a legkisebb átfolyó keresztmetszet nem lehet kisebb a csonkkapocs megengedett legkisebb belső átmérőjénél.

1.4.    A pótállványcső közbetétjének csatlakozó része feleljen meg a földalatti tűzcsaphoz történő csatlakoztathatóság érdekében a földalatti tűzcsapokra vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelmény előírásainak. A menetméreteknek az 1. rész VIII. fejezetének 2. ábrájában előírtaknak kell megfelelnie. A méretek ellenőrzését az 1. rész VIII. fejezetének 4.1. pont előírásai szerint kell végrehajtani.

2.    ábra

1.4.1.    Az 1. rész VIII. fejezetének 2. ábrájában az (1)-el jelölt menetnek a földalatti tűzcsapra vonatkozó jogszabálynak, honosított szabványnak kell megfelelnie.

1.5.    A csonkkapcsot elfordulás ellen rögzíteni kell.

1.6.    A pótállványcsőnek a korrózióval szemben ellenállónak kell lennie. Meg kell felelnie az MSZ EN 671-1 9.3. pontjában foglalt követelményeknek, az erre vonatkozó vizsgálatok végrehajtását az MSZ EN 671-1 D melléklet előírásai alapján kell elvégezni.

2.    A PÓTÁLLVÁNYCSŐ HIDRAULIKUS TULAJDONSÁGAI, NYOMÁSÁLLÓSÁGA.

2.1.    A pótállványcső szerkezeti elemei 1,6 MPa túlnyomással szemben legyenek ellenállóak. A vizsgálat alatt és után maradó alakváltozás, sérülés, szivárgás nem megengedett. Az erre vonatkozó vizsgálatot az 1. rész VIII. fejezetének 4.2. pontja előírásai szerint kell végrehajtani.

3.    A PÓTÁLLVÁNYCSŐ MEGJELÖLÉSE.

3.1.    A közbetéten az alábbi adatokat kell maradandóan feltüntetni:

a)    a gyártó nevét vagy jelét,

b)    a gyártás évét, hónapját,

c)    a gyártó által a termékre alkalmazott típusazonosító jelet.

4.    VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

4.1.    A méreteket alkalmas mérőeszközökkel kell ellenőrizni. A csatlakozó menet és csonkkapocs méretellenőrzése gyakorlati illeszkedési próbával vagy méretellenőrzéssel történhet.

4.2.     A pótállványcsövet a földalatti tűzcsap kifolyócsonkjával egyező csonkra kell felszerelni. A csonkkapcsot kupakkapoccsal le kell zárni, a légtelenítést el kell végezni. A vizsgálati nyomást 1,6 MPa-ra kell beállítani. A vizsgálat időtartama 5 perc.

IX. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

OSZTÓ TŰZOLTÓTÖMLŐHÖZ

1.    AZ OSZTÓ KIALAKÍTÁSA.

1.1.    Az osztó készülhet három vagy négy ágú kialakításban.

1.2.    Ajánlott megoldások:

a)    háromágú kivitelben B-CC és C-EE;

b)    négyágú kivitelben a B-CBC csonkkapoccsal szerelt kialakítás.

1.2.1.    Megjegyzés:

a)    a fenti kialakítástól eltérő kivitelű osztók egyedi engedélyezésre kötelezettek a hatályos jogszabályok alapján,

b)    a három vagy négyágú kialakítástól eltérő osztók vizsgálata esetén a műszaki előírás vonatkozó részeit kell alkalmazni.

2.     AZ OSZTÓ KIVITELE.

2.1.    Tájékoztató szerkezeti megoldásokat az 1. rész IX. fejezetének 1. és 2. ábrája tartalmazza.

1.    ábra - B-CC és C-EE jelű háromágú osztó

2.1.1.    Az 1. rész IX. fejezetének 1. ábráján a zárójelbe foglalt jelzések a C-EE jelű osztóra vonatkoznak.

2.    ábra - B-CBC jelű négyágú osztó

2.2.    A kiömlő ágakban egy-egy, egymástól függetlenül működtethető elzáró szerelvényt kell beépíteni. Az elzáró szerelvények 1,0 MPa túlnyomáson maximum 10 Nm nyomatékkal legyenek működtethetők.

2.3.    Az osztó kifolyónyílásaira alkalmazott csonkkapocs kivitele és méretei feleljenek meg a vonatkozó jogszabály, műszaki követelmény, honosított szabvány előírásainak.

2.4.    A csonkkapcsokat úgy kell rögzíteni, hogy az megakadályozza elfordulásukat.

2.5.    A négyágú osztót hordfogantyúval kell kialakítani.

2.6.    Az osztó aljára tartólábakat kell elhelyezni. Kialakításukkal szembeni követelmény, hogy az osztó vízszintes felületre helyezése után az osztó testének legalacsonyabb pontja és a sík felület között a távolság minimum 5 mm legyen.

2.7.    Az osztónak a korrózióval szemben ellenállónak kell lennie. Meg kell felelnie az MSZ EN 671-1 9.3. pontjában előírt követelményeknek, a vizsgálatokat az MSZ EN 671-1 D melléklet előírásai alapján kell elvégezni.

3.    AZ OSZTÓ HIDRAULIKUS TULAJDONSÁGAI, NYOMÁSÁLLÓSÁGA.

3.1.    A teljesen nyitott kiömlő ágakban – a „B” ágban 800 l/min, a „C” ágban 400 l/min, az „E” ágban 300l/min, a „D” ágban 200 l/min átfolyó vízmennyiségnél – legfeljebb 0,05 MPa nyomásveszteség lehet.

3.2.    Az osztó elzáró szerelvényei zárt állapotban 1,6 MPa túlnyomás esetén nem szivároghatnak. Az erre vonatkozó vizsgálatot az 1. rész IX. fejezetének 5.1. pontja előírásai szerint kell elvégezni.

3.3.    Az osztó szerkezeti elemei 2,5 MPa túlnyomással szemben kell ellenállónak lennie. A vizsgálat alatt és után a szerkezeti részeken maradó alakváltozás, sérülés nem megengedett. Az erre vonatkozó vizsgálatot az 1. rész IX. fejezetének 5.2. pont előírásai szerint kell elvégezni.

4.    AZ OSZTÓ MEGJELÖLÉSE

4.1.    Az osztón jól láthatóan és maradandó módon fel kell tüntetni:

a)    gyártó neve vagy jele,

b)    gyártás éve, hónapja,

c)    a gyártó által a termékre alkalmazott típusazonosító jel.

5.    VIZSGÁLATI MÓDSZEREK.

5.1.    Az osztón a szerelvények zárt állásában 1,6 MPa túlnyomású vízzel tömítettségi próbát kell végezni. A vizsgálat időtartama 2 perc.

5.2.    A kifolyócsonkok csonkkapcsait kupakkapoccsal le kell zárni, a légtelenítést el kell végezni, az elzáró szerelvényeket nyitott állásban kell hagyni. A vizsgálati nyomást 2,5 MPa-ra kell beállítani. A vizsgálat időtartama 5 perc. Az elzáró szerkezeteknél percenként 2-3 csepp szivárgás megengedett.

X. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

GYŰJTŐ TŰZOLTÓTÖMLŐHÖZ

1.    A GYŰJTŐ KIALAKÍTÁSA, FŐ MÉRETEI.

1.1.    A fejezet tárgya két 75 mm belső átmérőjű tűzoltó tömlőszerelvényben áramló oltóanyag mennyiség egyesítésére használatos gyűjtő tűzvédelmi műszaki követelményei és vizsgálati előírásai.

1.2.    Tájékoztató szerkezeti megoldás az 1. rész X. fejezetének az 1. ábrája szerint.

1.    ábra

2.    A GYÜJTŐ KIVITELE.

2.1.    A gyűjtő beömlő ágaira 75-B méretjelű, a kiömlő ágra pedig, 110-A méretjelű csonkkapcsot kell szerelni a vonatkozó jogszabály, műszaki követelmény, honosított szabvány követelményei szerint.

2.2.    A csonkkapcsokat úgy kell rögzíteni, hogy az megakadályozza elfordulásukat.

2.3.    A csavarmenettel összeszerelt részeket lelazulás ellen rögzíteni kell. Amennyiben a biztosítás ragasztásos eljárással megoldott, úgy az alkalmazott ragasztóanyag nevét, típusát a műszaki leírásban és a karbantartási utasításban meg kell adni.

2.4.    A gyűjtő tömege legfeljebb 4,7 kg lehet.

2.5.    A gyűjtőnek a korrózióval szemben ellenállónak kell lennie. Meg kell felelnie az MSZ EN 671-1 9.3. pontja követelményeinek, a vizsgálatot az MSZ EN 671-1 D melléklet előírásai alapján kell végrehajtani.

3.    A GYŰJTŐ HIDRAULIKUS TULAJDONSÁGAI, NYOMÁSÁLLÓSÁGA.

3.1.    A két beömlőágban – áganként 800 l/min azonos átfolyó vízmennyiségnél – legfeljebb 0,05 MPa nyomásveszteség lehet.

3.2.    A gyűjtő elzáró szerelvényei zárt állapotban 1,0 MPa túlnyomás esetén nem szivároghatnak. A vizsgálatot az 1. rész X. fejezetének 5.1. pontja előírásai szerint kell elvégezni.

3.3.    A gyűjtő szerkezeti elemei 1,6 MPa túlnyomással szemben legyenek ellenállóak. A vizsgálat alatt és után maradó alakváltozás, sérülés nem megengedett. A vizsgálatot az 1. rész X. fejezetének 5.2. pontja előírásai szerint kell elvégezni.

4.    A GYŰJTŐ MEGJELÖLÉSE:

4.1.    A gyűjtő házán jól láthatóan és maradandó módon fel kell tüntetni:

a)    gyártó nevét vagy jelét,

b)    gyártás évét,

c)    a gyártó által a termékre alkalmazott típusazonosító jelet.

5.    VIZSGÁLATI MÓDSZEREK.

5.1.    A gyűjtőn légtelenítés után 1,0 MPa túlnyomású vízzel tömítettségi próbát kell végezni. A vizsgálati mintát a kiömlőnyílásán keresztül kell nyomás alá helyezni, majd mindkét beömlő ágnak – a vizsgálatot külön-külön elvégezve – a tömítettségét ellenőrizni kell. A próbanyomás időtartama 5-5 perc legyen.

5.2.    A beömlőnyílás csonkkapcsait kupakkapoccsal le kell zárni, a légtelenítést el kell végezni. A vizsgálati mintát a kiömlőnyílásán keresztül kell nyomás alá helyezni. A vizsgálati nyomást 1,6 MPa-ra kell beállítani. A vizsgálat időtartama 5 perc legyen.

XI. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

TŰZOLTÓ SUGÁRCSÖVEK

1.    A TŰZOLTÓ SUGÁRCSÖVEK TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI.

A fejezet tárgya a tűzoltás céljára alkalmazható, legfeljebb 1,6 MPa üzemi nyomású sugárcsövek tűzvédelmi műszaki követelményei és vizsgálati előírásai. Ezen előírás nem vonatkozik az MSZ EN 671 szerint vizsgált beépített oltóberendezések, valamint a magasnyomású rendszerek tartozékát képező sugárcsövekre.

1.1.    A tűzoltó sugárcsövének és tartozékai anyagának, valamint az alkalmazott bevonatoknak korrózióállónak kell lennie. A sugárcső markolatát, vagy a kezelő által használt elemeit, a használatot könnyítő bevonattal kell ellátni, a kialakítása tegye lehetővé a biztos kézben tartást.

1.2.    A tűzoltó sugárcső kivitele szerint lehet:

a)    egyszerű sugárcső (jele: E),

b)    többcélú sugárcső (jele: T).

1.3.    Az 1. rész XI. fejezete 1.2. pontjának a) alpontjában meghatározott egyszerű sugárcső külön-külön alkalmas kötött vagy szórt sugár képzésére; az 1. rész XI. fejezete 1.2. részének b) alpontjában meghatározott többcélú sugárcső különféle sugárképek előállítására alkalmazható, a sugárképek külön-külön vagy együttesen is használhatóak.

1.4.    A sugárcső megengedett legnagyobb üzemi nyomása 1,6 MPa.

1.5.    A sugárcsőnek elzárhatónak kell lennie. A sugárcsövön csak egy elzárási lehetőség alakítható ki.

1.6.    Az egyszerű sugárcső legalább az alábbi üzemmódokkal rendelkezzen:

a)    zárt állás,

b)    szórt sugár, és

c)    kötött sugár.

1.7.    A többcélú sugárcső a fenti sugárképek előállítása mellett legyen alkalmas egyidejű védőfüggöny képzésére is. Amennyiben a sugárcső a többi üzemmód mellett egyidejű védőfüggöny képzésére is alkalmas, a kialakításához felhasznált folyadékmennyiség 15%-nál nagyobb mértékben ne csökkentse a védőfüggönnyel együttesen alkalmazott hatásos sugártávolságot.

1.8.    A tűzoltó sugárcső beállítási helyzete és jelölése:

1.8.1.    a forgathatóan beállítható sugárcsövek nyitási és zárási iránya legyen megjelölve,

1.8.2.    a karos kezelésű sugárcsöveken a zárt, kötött valamint a szórt beállítási helyzetet jelölni kell,

1.8.3.    a kombinált (különösen a karral zárható, de a sugárképek beállítására forgatható) kialakítás esetén a nyit-zár állást, valamint a különböző sugárképek beállítását jelölni kell,

1.8.4.    a sugárcsövön a jelöléseket használati helyzetben jól olvashatóan és maradandó módon kell feltüntetni,

1.8.5.    a sugárcsövön egyéb beállítási lehetőségek is feltüntethetők. (különösen a szabályozható térfogatáram).

1.9.    A sugárcső működését szabályzó kezelőelemek a gyártó által megadott üzemi nyomáson legfeljebb 10 Nm nyomatékkal legyenek működtethetők.

1.10.    A sugárcsövet a teljesítményének megfelelően 75-B; 52-C; 38-E vagy 25-D méretjelű csonkkapoccsal kell ellátni.

1.11.    A sugárcső hordheveder használatára legyen alkalmas 52-C vagy nagyobb méretjelű csonkkapocs esetén.

1.12.    A sugárcsövön balesetveszélyes kialakítás, különösen élek, sarkok nem lehetnek.

1.13.    A menetes kötéseket lelazulás ellen biztosítani kell. Amennyiben a biztosítás ragasztásos eljárással megoldott, úgy az alkalmazott ragasztóanyag nevét, típusát a műszaki leírásban és a karbantartási utasításban meg kell adni.

2.    A TŰZOLTÓ SUGÁRCSÖVEK MECHANIKAI ÉS NYOMÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÁSA.

2.1.    A sugárcsövön törés és látható szivárgás ne legyen az 1. rész XI. fejezet 1. függelékének 1. pontja szerinti ütőszilárdság vizsgálat során. Kivételt képeznek az előírás alól a sugárcső azon tartozékainak sérülései, amelyek a sugárcső működőképességét, biztonságos használatát nem befolyásolják.

2.2.    A sugárcső nem szivároghat az 1. rész XI. fejezete 1. függelékének 2. pontja szerinti nyomáspróba vizsgálat során.

2.3.    A sugárcső szerkezeti elemei a kezelőre nézve balesetveszélyt jelentő mértékben nem károsodhatnak az 1. rész XI. fejezete 1. függelékének 3. pontja szerinti repesztő vizsgálat során. Az alkatrészek csatlakozási helyein a szivárgás megengedett.

3.    A TŰZOLTÓ SUGÁRCSÖVEK HIDRAULIKAI TULAJDONSÁGAI.

3.1.    A sugárcsőnek legyen olyan beállítása, hogy kötött és szórt sugár esetén a gyártó által meghatározott üzemi nyomáson mért térfogatáram érje el az 1. rész XI. fejezetének 1. táblázatban megadott értékeket az 1. rész XI. fejezete 2. függelékének 1. pontja szerinti átáramló vízmennyiség vizsgálat során.

1.    táblázat

Sugárcső csonkkapocs méretjel

Legkisebb átáramló vízmennyiség [liter/perc] üzemi nyomáson

75-B

250

52-C

150

38-E

100

25-D

50

3.2.     A sugárcső által előállított sugárképek az alábbi sugárszögeket képezzék:

a)    kötött sugár Ł 1°,

b)    hosszú szórt sugár ł 10°,

c)    rövid szórt sugár ł 45°,

d)    védőfüggöny ł150°.

3.2.1.    Az 1. rész XI. fejezetének 3.2. pontjára vonatkozó vizsgálatot az 1. rész XI. fejezete 2 függelékének 3. pontja szerint kell elvégezni.

3.3.    Kötött és szórt sugár esetén a hatásos sugártávolság a gyártó által meghatározott üzemi nyomáson az 1. rész XI. fejezete 2. függelékének 2. pontja szerinti vizsgálat esetén az alábbi értékeknél ne legyen kisebb:

a)    kötött sugár esetén >15 m,

b)    hosszú szórt sugár esetén >10 m,

c)    rövid szórt sugár esetén >5 m.

4.    A TŰZOLTÓ SUGÁRCSÖVEK KORRÓZIÓÁLLÓSÁGA.

4.1.    A sugárcső működtethető maradjon az 1. rész XI. fejezetének 3. függelékében meghatározottak szerint elvégzett vizsgálatok után is. A működtető nyomaték legnagyobb mért értéke 15 Nm lehet.

5.    A TŰZOLTÓ SUGÁRCSÖVEK MEGJELÖLÉSE

5.1.    A sugárcsövön, maradó módon és jól olvashatóan fel kell tüntetni az alábbiakat:

a)    a gyártó nevét vagy jelét,

b)    a gyártás évét,

c)    üzemi nyomását és az ahhoz tartozó teljesítményadatokat,

d)    a gyártó által a termékre alkalmazott típusazonosító jelet.

1. függelék az 1. rész XI. fejezetéhez

1.    Ütőszilárdság.

1.1.    A sugárcsövet egy, a méretjelének megfelelő 20±1 m hosszúságú tömlőre kell csatlakoztatni, a sugárcsövet zárt helyzetbe kell állítani és a rendszert vízzel, fel kell tölteni. A légtelenítést el kell végezni, majd egy arra alkalmas nyomásfokozó berendezéssel a nyomást 1,2±0,05 MPa-ra kell növelni.

1.2.    A vizsgálat 20±10°C környezeti hőmérsékleten végezhető. A padozat anyaga beton legyen. Az ütközési pontot a felelős vizsgálatvezető határozza meg, a legkedvezőtlenebb pontok kijelölésével.

1.3.    A sugárcsövet a padozat fölé kell emelni 1,5±0,05 m-rel, majd a padozatra ejteni. Az eljárást ötször kell megismételni.

1.4.    Amennyiben a vizsgálat során nem sérülésből adódó nyomáscsökkenés lép fel (a sugárcső a kezelőelemre esik, és nyitott állásba kerül, stb.), úgy a vizsgálati nyomást ismét elő kell állítani, és a szilárdsági próbát folytatni kell.

2.    Nyomáspróba.

2.1.    A sugárcsövet egy, a nyomás fokozására alkalmas eszközhöz kell csatlakoztatni. 1,8 MPa próbanyomás alá kell helyezni. A nyomásfelfutás sebessége 2,0±0,2 MPa/perc átlagos nyomásfelfutási sebesség legyen. A próbanyomást 305±5 s-ig kell tartani, majd kb. 10s alatt lecsökkenteni. Ezt a ciklust háromszor kell elvégezni.

3.    Repesztőnyomás.

3.1.    A sugárcsövet egy, a nyomás fokozására alkalmas eszközhöz kell csatlakoztatni. Zárt állásban 4,2 MPa vizsgálati nyomás (repesztőnyomás) alá kell helyezni 60+5 s-on keresztül.

2. függelék az 1. rész XI. fejezetéhez

1.    Legkisebb átáramló vízmennyiség.

1.1.    A sugárcsövön átáramló vízmennyiséget a sugárcső előtt mért üzemi nyomáson, (üzemi nyomás adatának hiányában 0,6±0,025 MPa-on) kell mérni. A térfogatáram mérés történhet mérőperemmel vagy köbözéssel. A mérőperemmel történő mérés elrendezése az 1. rész XI. fejezete 2. függelékének 1. ábráján látható.

1.    ábra

1: sugárcső

2: mérőperem

3: szivattyú

4: manométer

5: mérőperem kijelző műszere

2.    Hatásos sugártávolság.

2.1.    A sugárcső hatásos sugártávolságát, a sugárcső gyártó által megadott üzemi nyomáson ±0,025 MPa (ennek hiányában 0,6±0,025 MPa) kell mérni. A sugárcsövet 1,2±0,05 m magasságban a vízszinteshez képest 30°-ban megdöntött helyzetbe kell állítani. A szélsebesség nem lehet nagyobb, mint 1,0 m/s. Mérni kell a teljes lövéstávolságot. A hatásos sugártávolság a teljes sugártávolság 0,9 szerese. Mérési elrendezés az 1. rész XI. fejezetének 2. függeléke 2. ábrája szerint.

2.    ábra

A mennyiségmérő

B nyomásmérő

C zárószelep

D sugárcső

I1 hatásos sugártávolság

I2 legnagyobb sugártávolság

3.    Szórtsugaras működés.

3.1.    A sugárcsövet 1,2±0,05 m magasságban vízszintesen kell elhelyezni. A szélsebesség nem lehet nagyobb, mint 1,0 m/s.

3.2.    A sugárcső elé az 1. rész XI. fejezete 2. függelékének 1. táblázatában meghatározott távolságban egy, a sugárszög mérésére alkalmas vizsgálóeszközt kell függőlegesen helyezni. (A vizsgálóeszköz képes legyen a sugár függőleges és vízszintes átmérőjének meghatározására.) A vizsgálati nyomást a sugárcső üzemi nyomására±0,025 MPa (ennek hiányában 0,6±0,025 MPa) kell beállítani.

3.3.    A mozgatható lapokat széthúzva meg kell állapítani a lapok között azt a minimális távolságot, ahol még az oltóanyag sugár áthalad.

1.    táblázat

Sugárkép megnevezése:

A vizsgálóeszköz távolsága a sugárcsőtől:
[m]

Megfelelés, ha a sugárkép átmérője függőleges és vízszintes irányban:
[mm]

kötött

5

<100

hosszú szórt

3

ł500

rövid szórt

1

ł800

védőfüggöny*

0,3

ł2200

3.3.1.    A védőfüggöny mérése egyszerűsített eljárással, mérőszalaggal is történhet, és elegendő csak a sugárkép vízszintes átmérőjét mérni.

3.4.    A vizsgált sugárcső megfelel az adott sugárkép előállítására, ha van olyan beállítási helyzete, amelynél a 1. rész XI. fejezetének 3.3. pontjában meghatározott követelmények teljesülnek.

3. függelék az 1. rész XI. fejezetéhez

1.    Korrózióállóság

1.1.    A sugárcsövet nyitott állapotban egy, az MSZ EN ISO 9227 szerinti sópermetező kamrába kell szabadon elhelyezni. Az alkalmazott sóoldat 5 tf%-os legyen. A vizsgálat időtartama 240±8 óra. A mintát, a vizsgálatot követően szemrevételezni kell. A felületkezelt részeken korrózió nem megengedett. A szemrevételezés megfelelőssége esetén, a mintán a gyártó által megadott üzemi nyomáson működési próbát kell végezni és meg kell mérni a nyitáshoz szükséges nyomatékot.

1.2.    Követelmények az 1. rész XI. fejezetének 4. pontja szerint.

XII. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

HABSUGÁRCSÖVEK

1.    A HABSUGÁRCSÖVEK TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI.

(A tűzoltó sugárcsövekre csatlakoztatható habfejlesztő adapterekre a tűzvédelmi műszaki követelmény előírásait értelemszerűen alkalmazni kell.)

1.1.    A habsugárcsövek besorolása és elnevezése az 1. rész XII. fejezetének 1. táblázata alapján a névleges térfogatáram, az előállított habtípus alapján történjen.

1.    táblázat

Előállított habtípus

Jele

Habkiadósság (Hk)

Habkategóriák elméleti határai

Elfogadási határok

nehézhab

N

5< HkŁ20

5< Hk

középhab

K

20< HkŁ200

50< Hk

(Példa az elnevezésre: 200 liter/perc névleges térfogatáramú 70-es habkiadósság előállítására alkalmas habsugárcső: 200/K.)

1.2.    A habsugárcső elégítse ki a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos alábbi követelményeket:

a)    az eszköz külső felülete éles élektől, sarkoktól mentes legyen,

b)    az eszköz és alkatrészei, valamint tartozékai rendeltetésszerű használat esetén sérülést nem okozhatnak, valamint a kezelő testi épségét nem veszélyeztethetik.

1.2.1.    A habsugárcső kezelőelemeinek és azok felületeinek kialakítása tegye lehetővé a biztonságos és csúszásmentes kézben tarthatóságot.

1.2.2.    A menetes kötéseket lelazulás ellen biztosítani kell. Amennyiben a biztosítás, ragasztásos eljárással megoldott, úgy az alkalmazott ragasztóanyag nevét, típusát a műszaki leírásban és a karbantartási utasításban meg kell adni.

1.3.    Az eszköz lehet szabad átfolyású vagy elzárható kivitelű. Gömbcsap elzáró elem használata esetén a nyitott – zárt helyzetet – amennyiben azt a működtető elem nem határozza meg – egyértelműen – jelölni kell. Az előre-hátra működtethető konstrukciós kialakítás esetén a zárt állapot elérése a kezelő elem előretolásával történjen.

1.4.    A habsugárcső csatlakozó eleme (csonkkapocs) feleljen meg a vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelmény, honosított szabvány követelményeinek.

2.    A HABSUGÁRCSŐVEK NYOMÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÁSA.

2.1.    Tömítettség vizsgálata:

2.1.1.    Elzáró szerelvénnyel nem rendelkező habsugárcsövek, esetén a habsugárcső szerkezeti elemeinek illesztései a gyártó által megadott üzemi nyomás 1,5 szeresénél nem szivároghatnak,

2.1.2.    elzáró szerelvénnyel rendelkező habsugárcsövek esetén a habsugárcső nem szivároghat az 1. rész XII. fejezete 1 függelékének 1. pontja szerinti nyomáspróba vizsgálatok során.

2.1.3.    A repesztőnyomás vizsgálata esetén a habsugárcső szerkezeti elemei a kezelőre nézve balesetveszélyt jelentő mértékben nem károsodhatnak az 1. rész XII. fejezete 1 függelékének 2. pontja szerinti vizsgálatok során; az alkatrészek csatlakozási helyein a szivárgás megengedett. A vizsgálatot csak elzáró szerelvénnyel rendelkező habsugárcsövek esetén kell elvégezni.

3.    A HABSUGÁRCSÖVEK HIDRAULIKUS TULAJDONSÁGAI.

3.1.    A habsugárcső térfogatáram mérését a gyártó által megadott üzemi nyomáson ±0,025 MPa kell végezni. A vizsgálat során mért térfogatáram, a gyártó által megadott érték ±10% kell legyen (térfogatáram). A térfogatáramra vonatkozó vizsgálatokat az 1. rész XII. fejezete 2 függelékének 1. pontja szerint kell elvégezni.

3.2.    A hatásos sugártávolság a gyártó által megadott üzemi nyomáson ±0,025 MPa az 1. rész XII. fejezete 2. függelékének 2. pontja szerinti vizsgálat esetén az alábbi értékeknél ne legyen kisebb:

a)    nehézhabsugár esetén >15 m,

b)    középhabsugár esetén > 3 m.

3.3.    A vizsgálat során alkalmazott habanyag koncentrátummal elért habkiadósság és a szabványos habsugárcső által azonos összetételű oldattal elért habkiadósság aránya legyen nagyobb, mint 75%. (Habzási jellemző = Hk vizsgált sugárcső / Hk MSZ EN 1568 modell sugárcső ? 0,75) A habkiadósságra vonatkozó vizsgálatokat a 1. rész XII. fejezete 1 függelékének 3. pontja szerint kell elvégezni.

4.    HABSUGÁRCSŐ MEGJELÖLÉSE.

4.1.    A habsugárcsövön maradandó módon és jól láthatóan jelölni kell az alábbiakat:

a)    a gyártó által a termékre alkalmazott típusazonosító jelet,

b)    az üzemi nyomást (MPa vagy bar mértékegységben),

c)    a habsugárcső 1. rész XII. fejezetének 1.1 pontjában meghatározott megnevezését,

d)    a gyártó nevét vagy jelét,

e)    a gyártás évét.

1. függelék az 1. rész XII. fejezetéhez

1.    Nyomáspróba.

1.1.    A sugárcsövet egy, a nyomás fokozására alkalmas eszközhöz kell csatlakoztatni és zárt állásban 1,8 MPa vizsgálati nyomás (próbanyomás) alá kell helyezni. A nyomásfelfutás sebessége 2,0±0,2 MPa/perc átlagos nyomásfelfutási sebesség legyen. A próbanyomást 305±5 s-ig kell tartani, majd kb. 10s alatt lecsökkenteni. Ezt a ciklust háromszor kell elvégezni.

2.    Repesztőnyomás.

2.1.    A sugárcsövet egy, a nyomás fokozására alkalmas eszközhöz kell csatlakoztatni. Zárt állásban 4,2 MPa vizsgálati nyomás (repesztőnyomás) alá kell helyezni 60+5 s-on keresztül.

2. függelék az 1. rész XII. fejezetéhez

1.    Legkisebb átáramló vízmennyiség.

1.1.    A sugárcsövön átáramló vízmennyiséget a habsugárcső előtt mért üzemi nyomáson, (ennek hiányában 0,6±0,025 MPa-on) kell mérni. A térfogatáram mérés történhet mérőperemmel vagy köbözéssel. A mérőperemmel történő mérés elrendezése az 1. rész XII. fejezete 2. függelékének 1. ábráján látható.

1.    ábra

1: sugárcső

2: mérőperem

3: szivattyú

4: manométer

5: mérőperem kijelző műszere

2.    Hatásos sugártávolság.

2.1.    A habsugárcső hatásos sugártávolságát a habsugárcső gyártó által megadott üzemi nyomáson ±0,025 MPa (ennek hiányában 0,6±0,025 MPa) kell mérni. A sugárcsövet 1,2±0,05 m magasságban a vízszinteshez képest 30°-ban megdöntött helyzetbe kell állítani. A szélsebesség nem lehet nagyobb, mint 1,0 m/s. Mérni kell a teljes lövéstávolságot. A hatásos sugártávolság a teljes sugártávolság 0,9 szerese. Mérési elrendezés az 1. rész XII. fejezete 2. függelékének 2. ábrája alapján.

2.    ábra

A mennyiségmérő

B nyomásmérő

C zárószelep

D sugárcső

l1 hatásos sugártávolság

l2 legnagyobb sugártávolság

3.    Habkiadósság.

3.1.    A vizsgálatokat 20±5 °C-on kell végezni. A megadott hőmérséklettartomány a kül- és beltérben végzett vizsgálatokra egyaránt érvényes.

3.2.    El kell készíteni a vizsgálathoz alkalmazni kívánt szükséges mennyiségű habképzőanyag-víz oldatot. A bekeverési koncentrációt az alkalmazott habképzőanyag gyári előírásainak figyelembevételével kell megválasztani. Meg kell mérni a vizsgálat kezdete előtt az oldat hőmérsékletét, majd 10 liter oldatot félre kell tenni.

3.3.    Külső bekeverő eszközök használata nem megengedett, kivéve, ha az a vizsgálni kívánt habsugárcső részét képezi. Ebben az esetben ellenőrizni kell a külső bekeverő eszköz gyártó által megadott bekeverési jellemzőit, majd a mért adat alapján 10 liter habképzőanyag-víz oldatot kell készíteni. A víz hőmérsékletét a vizsgálat előtt meg kell mérni. Ezután a habkiadósságot a mérésére alkalmas módszerrel meg kell határozni.

3.4.    A vizsgálatokhoz használt koncentrátum egyedi jellemzőinek kiküszöbölés érdekében összehasonlító kiadósság mérést kell végezni egy szabványos modell sugárcsövön. Az előzőkben elkülönített 10 liter oldatot az MSZ EN 1568 szerinti habsugárcső táplálására kell használni a szabvány előírásai szerint. A vizsgálat megkezdése előtt az oldat hőmérsékletét be kell állítani úgy, hogy az megegyezzen a vizsgált habsugárcső vizsgálata során mért oldathőmérséklettel, ±2°C tűrésen belül. A habkiadósság ellenőrző mérését az MSZ EN 1568 szabvány előírásai szerint kell elvégezni.

3.5.    A szabványos teszt habsugárcsővel fejlesztett hab kiadósságát kell hasonlítani a vizsgált habsugárcsővel ugyanazon habképzőanyag koncentrátummal elért hab kiadósságával.

XIII. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

FÖLD FELETTI TŰZCSAPOK

1.    A FÖLD FELETTI TŰZCSAPOK ALAKJA, MÉRETE.

1.1.    A föld feletti (a továbbiakban:ff.) tűzcsapok kialakítására és méreteire a vonatkozó jogszabály, hatályos honosított, harmonizált szabvány az irányadó.

1.2.    A gyártói előírások szerint telepített ff. tűzcsapoknak a felső kifolyócsonkok középvonalának magassága a talajszinttől mérve 650 és 900 mm közé kell esnie.

2.    AZ FF. TŰZCSAPOK KÖVETELMÉNYEI.

2.1.    Az ff. tűzcsapok kialakítása, anyaga, szilárdsága, működtetése feleljen meg a vonatkozó jogszabály, hatályos honosított harmonizált szabvány előírásainak vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtson.

2.2.    A tűzcsap szelepét a hatályos tűzvédelmi műszaki követelményben meghatározott ff. tűzcsapkulccsal kell működtetni.

2.3.    Az ff. tűzcsapok kifolyócsonkjaira, a tűzoltó kapcsokra a vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelmény szerinti csonkkapcsot (a továbbiakban: csonkkapocs) kell szerelni. A csonkkapcsot meglazulás, elfordulás ellen biztosítani kell.

2.4.    A közterületen telepített ff. tűzcsapokon legalább 2 db, a tűzoltó kapcsokra vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelményben előírt 75-B méretű csonkkapocsnak kell lennie.

2.5.    A csonkkapcsokat elveszés ellen biztosított kupakkapoccsal kell lezárni.

2.5.1.    A kupakkapocs anyaga 1,6 MPa üzemi nyomásig alkalmazott tűzcsapok esetében szilárdságilag feleljen meg tűzoltó kapcsokra vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelményeknek.

2.5.2.    A legfeljebb 1,0 MPa üzemi nyomásig alkalmazott tűzcsapok esetében a hatályos tűzvédelmi műszaki követelménynek megfelelő műanyag kupakkapocs is alkalmazható.

2.5.3.    A kupakkapcsok kialakítása feleljen meg a tűzoltó kapcsokra vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelménynek. Eltérő kialakítás estén biztosítani kell, hogy az ff. tűzcsapkulccsal a kupakkapocs biztonságosan nyitható és zárható legyen.

2.6.    Az ff. tűzcsap ellátható biztonsági házzal vagy házakkal. A házat úgy kell kialakítani, hogy az ff. tűzcsapkulccsal biztonságosan nyitható és zárható legyen, a tűzoltó nyomótömlők csatlakoztatását és a csatlakoztatáshoz használt kapocskulcsok használatát ne akadályozza.

2.7.    A száraz típusú ff. tűzcsapokat önműködő víztelenítő rendszerrel kell ellátni.

2.8.    A ff. tűzcsap talajszint feletti részét piros színű bevonattal kell ellátni. A jól láthatóság érdekében a fejrész alatt 50 mm-re egy 100 mm szélességű fehér csík elhelyezése ajánlott.

2.9.    A korrózióálló acélból és a horganyzott acélcsőből készült tűzcsapházakat nem kell bevonattal ellátni, de a piros fejrész alatt közvetlenül körben egy 100 mm széles fehér és alatta egy 50 mm széles piros kombinációból álló jelölést kell elhelyezni.

2.10.    Az ff. tűzcsaphoz magyar nyelvű telepítési utasítást kell a vásárló rendelkezésére bocsátani.

XIV. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

FÖLD ALATTI TŰZCSAP ÉS TŰZCSAPSZEKRÉNY

1.    A FÖLD ALATTI TŰZCSAP ÉS TŰZCSAPSZEKRÉNY ALAKJA, MÉRETE.

1.1.    A föld alatti (a továbbiakban: fa.) tűzcsap és tűzcsapszekrény kialakítása, mérete, szilárdsága, jelölése és beépítése feleljen meg a vonatkozó jogszabály, honosított harmonizált szabvány előírásainak, vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtson.

1.2.    A fa. tűzcsap csatlakozó fejszerelvényét menetesre kell kialakítani. Minimális menethossz 45 mm. A fejszerelvény homlokfelületén tömítés felfekvésére alkalmas sík felületet kell kialakítani. Az fa. tűzcsap csatlakozó fejszerelvényének ajánlott kialakítást az 1. rész XIV. fejezetének 1. és 2. ábrája tartalmazza.

1.    ábra

(orsómenet méreteket a 2. ábra tartalmazza)

2.    ábra

1.2.1.    Az orsómenetnek az 1. rész XIV. fejezete 2. ábrájának (1)-el jelölt leírásnak kell megfelelnie.

1.3.    Az fa. tűzcsapon a szeleporsót úgy kell kialakítani, hogy a hatályos tűzvédelmi műszaki követelménynek megfelelő fa. tűzcsapkulccsal nyitható legyen. Szeleporsó csatlakozó méretei az 1. rész XIV. fejezetének 3. ábrája előírásainak feleljenek meg.

3.    ábra

1.4.    Az fa. tűzcsap fejszerelvényét szennyeződés bejutása ellen záró-, vagy védősapkával kell ellátni. A záró- vagy védősapkának az fa. tűzcsapkulccsal nyithatónak kell lennie.

1.5.    Az fa. tűzcsapszekrénynek fa. tűzcsapkulccsal nyithatónak kell lennie. A nyitott szekrény fedele a tűzcsap rendeltetésszerű használatát nem akadályozhatja.

XV. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

TŰZCSAPKULCSOK

1.    TŰZCSAPKULCSOK ALAKJA, MÉRETEI.

1.1.    A föld alatti (továbbiakban: fa.) tűzcsapkulcs kialakítását és méreteit az 1. rész XV. fejezetének 1. ábrája tartalmazza.

1.2.    A föld feletti (továbbiakban: ff.) tűzcsapkulcs kialakítását és méreteit az 1. rész XV. fejezetének 2. ábrája tartalmazza.

1.    ábra

2.    ábra

2.    A TŰZCSAPKULCSOKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK.

2.1.    A tűzcsapkulcsok anyagának 400 – 500 N/mm2 szakítószilárdságú acélnak vagy azzal szilárdságilag egyenértékű más anyagnak kell lennie.

2.2.    A tűzcsapkulcsok készülhetnek öntéssel, kovácsolással vagy hegesztéssel.

2.3.    Az fa. tűzcsapkulcs merev vagy oldható átfűzhető karral is készülhet. Az ff. tűzcsapkulcsok egyéb más működtető elemekkel is elláthatók. A kialakítás nem befolyásolhatja a 1. rész XV. fejezetének 2. ábráján feltüntetett kötelezően elhelyezendő működtető elemek rendeltetésszerű használatát.

2.4.    A tűzcsapkulcsot – amennyiben nem korrózióálló anyagból készült – korrózióvédelemmel kell ellátni.

2.5.    Az fa. tűzcsapkulcs tömege legfeljebb 8 kg, az ff. tűzcsapkulcs tömege legfeljebb 4 kg lehet.

2.6.    A tűzcsapkulcsot 250 Nm forgatónyomatékra kell méretezni.

3.    A TŰZCSAPKULCS MEGJELÖLÉSE.

3.1.    A tűzcsapkulcson, maradandó módon kell jelölni:

a)    a gyártó nevét vagy jelét,

b)    a gyártás évét.

XVI. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

KAPOCSKULCSOK TŰZOLTÓ KAPCSOKHOZ

1.    A TŰZOLTÓ KAPCSOK ÖSSZEKAPCSOLÁSÁRA ALKALMAZHATÓ KAPOCSKULCSOK (a továbbiakban: kapocskulcsok) CSOPORTOSÍTÁSA.

1.1.    A kapocskulcsok felhasználástól és a rendeltetéstől függően:

a)    minden tűzoltó kapocshoz alkalmazható egyetemes,

b)    több kapocsmérethez alkalmazható kombinált,

c)    egy vagy több kapocsmérethez alkalmazható speciális kivitelűek lehetnek.

2.    A KAPOCSKULCSOK KIALAKÍTÁSA.

2.1.    Az egyetemes kapocskulcs alkalmas minden méretfokozatú (110-A méretig) tűzoltókapocs összekapcsolására és szétkapcsolására, valamint a vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelményeknek megfelelő földfeletti tűzcsap működtetésére, amennyiben annak fejkialakítása ezt lehetővé teszi. Az egyetemes kapocskulcs kialakítását és méretét az 1. rész XVI. fejezetének 1. ábrája tartalmazza.

2.2.    A kombinált kapocskulcs több méretfokozatú tűzoltókapocs összekapcsolására és szétkapcsolására alkalmas. Jellemzően egyoldalas kialakítású, csúszásmentes bevonattal ellátott szárral kell rendelkeznie. A 110-A, 75-B, 52-C méretű tűzoltókapcsok, és a 75-B, 52-C méretű tűzoltókapcsok összekapcsolására alkalmas kombinált kapocskulcsok kialakítására az érvényben lévő szabvány, vagy az OKF állásfoglalása az irányadó.

2.3.    A speciális kapocskulcs egyedileg kialakított kapocskulcs, amely egy vagy több méretű tűzoltókapocs összekapcsolására alkalmas.

1.    ábra - egyetemes kapocskulcs

3.    A KAPOCSKULCSOK TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI.

3.1.    A kapocskulcs kialakításának ki kell elégítenie a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos követelményeket, így:

a)    az eszköz felületének éles élektől, sarkoktól mentesnek kell lennie,

b)    az eszköz rendeltetésszerű használat esetén sérülést nem okozhat, valamint a kezelő testi épségét nem veszélyeztetheti.

3.2.    A kapocskulcsok anyagának öntöttacél vagy azzal mechanikai tulajdonságaiban egyenértékű egyéb anyagnak kell lennie. A korrodáló fém felületeket tartós korrózióálló bevonattal kell ellátni.

3.3.    A kapcsolófelületek megfelelősségét az 1. rész XVI. fejezetének 5. pontjában, előírtak szerint kell ellenőrizni.

3.4.    A kapocskulcsot 75-B méretig a hatályos tűzvédelmi műszaki követelményeknek megfelelő tűzoltó kapcsokra előírt kapcsolási nyomaték háromszorosának, 110-A és e feletti méretnél kétszeresének megfelelő nyomatékkal az 1. rész XVI. fejezetének 5.2 pontjának előírásai szerint terhelve, a terhelést törés, és maradandó alakváltozás nélkül kell elviselnie.

4.    A KAPOCSKULCSOK MEGJELÖLÉSE.

4.1.    A kapocskulcson jól olvasható és maradó módon a következőket kell feltüntetni:

a)    a gyártó nevét vagy jelét,

b)    a kapcsolható tűzoltókapocs méretjelét.

5.    A KAPOCSKULCSOK KAPCSOLÁSI ÉS SZILÁRDSÁGI VIZSGÁLATA

5.1.    A kapcsolási vizsgálat során, a kapocskulcson feltüntetett kapocsméretek össze és szétkapcsolhatóságát gyakorlati próbával kell ellenőrizni a tűzoltókapcsokra vonatkozó tűzvédelmi műszaki követelmény szerinti etalon kapcsokkal.

5.2.    A szilárdsági vizsgálat során a kapocskulcsot az etalon tűzoltókapocsra kell csatlakoztatni. Az 1. rész XVI. fejezetének 3. 4. pontjában meghatározott nyomatékhoz szükséges terhelő erőt a kapocskulcs értelemszerű kézi működtető felületének külső 1/3-ánál kell kifejteni. A terhelő erőt fokozatosan kell növelni és legalább 10 másodpercig tartani, majd megszüntetni. A vizsgálatot minden, a kulcson feltüntetett kapocsméretnél ötször kell elvégezni.

XVII. FEJEZET

TŰZOLTÓ TECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

SZERELVÉNYSZEKRÉNYEK FÖLD ALATTI ÉS FÖLD FELETTI TŰZCSAPOKHOZ

1.    A FÖLD ALATTI (továbbiakban fa.) ÉS FÖLD FELETTI (továbbiakban ff.) TŰZCSAPOKHOZ TARTOZÓ SZERELVÉNYSZEKRÉNYEK (az 1. rész XVII. fejezetének vonatkozásában a továbbiakban: szerelvényszekrények) TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI.

1.1.    A szerelvényszekrény anyagának nem éghető anyagúnak kell lennie.

1.2.    Az fa. tűzcsap és az ff. tűzcsap szerelvényeinek elhelyezésére használatos szerelvényszekrény kivitele szerint lehet:

a)    függeszthető,

b)    falba süllyesztett.

1.3.    A szerelvényszekrény méreteit úgy kell meghatározni, hogy az 1. rész XVII. fejezetének 1. táblázata szerinti szerelvényeket (tartozékokat) a kezelhetőséget nem akadályozó módon lehessen elhelyezni.

1.    táblázat

A szerelvények (tartozékok)

megnevezése

hivatkozás

darabszám

föld alatti

föld feletti

tűzcsaphoz

C-jelű állványcső

*

1

-

Tűzcsapkulcs

*

1

1

52 mm belső átmérőjű nyomótömlő szerelvény

MSZ EN 14540

2

2

Sugárcső 52-C

*

1

1

Egyetemes kapocskulcs

*

2

2

75/52-B/C-jelű áttétkapocs

*

-

1

1.3.1.    Az 1. rész XVII. fejezetének 1. táblázatában a *-al jelölt hivatkozások esetében a tartozékoknak a hatályos honosított szabványok vagy jogszabályban foglalt tűzvédelmi műszaki követelményeknek kell megfelelniük.

1.4.    A szerelvényszekrénynek szilárdságilag megfelelően méretezettnek kell lennie. A szerelvényszekrény szilárdsága akkor megfelelő, ha 5 perc vizsgálati idő után a szekrény ajtaja legalább 120°-os szögben kinyitható és használatot befolyásoló alakváltozások nem keletkeznek. Az erre vonatkozó vizsgálatot az 1. rész XVII. fejezete 1. függelékének 1. pontja szerint kell elvégezni.

1.5.    A szerelvények (tartozékok) úgy legyenek a szerelvényszekrényekben rögzítve, hogy tegyék lehetővé a gyors kiemelést. A szerelvények a szekrény aljával nem érintkezhetnek. A szerelvények tartóelemeinek megfelelő szilárdságúnak kell lennie. A tartóelemek szilárdsága megfelelő, ha 5 perc vizsgálati idő alatt a szerelvények a tartóelemből nem mozdulnak ki. A tartóelemek maradó alakváltozása nem megengedett. Az erre vonatkozó vizsgálatot az 1. rész XVII. fejezete 1 függelékének 2. pontja szerint kell elvégezni.

1.6.     A függeszthető szerelvényszekrény hátlapján, felül két, alul legalább egy rögzítési pontnak (fül, furat stb.) kell lennie. A falba süllyesztett szekrényt maradó módon rögzíteni kell.

1.7.     A szerelvényszekrény jól szellőztetettnek kell lennie és a belső vízelvezetést is lehetővé kell tenni. Amennyiben a szerelvények tárolására a szekrény alján elhelyezett tartókat alkalmaznak, azok behelyezett állapotukban nem akadályozhatják a szekrény szellőzését és a szabad vízelvezetést. A szerelvényszekrény jól szellőztetettnek minősül, ha a vízelvezető-szellőző nyílások területe az alsó zárólemez belső alapterületének legalább 0,2%-a. A vízelvezetést gyakorlati próbával kell ellenőrizni.

1.8.     Az acél alkatrészeket korrózióvédelemmel kell ellátni. Az alkatrészek lehetnek festett vagy festetlen kivitelűek. A szerelvényszekrény felületét RAL 3000 piros színnel kell ellátni. Az acél alkatrészek korrózióállóságára vonatkozó követelmény az MSZ EN 671-2 9.1. pontjának történő megfelelés, az erre vonatkozó vizsgálatot az MSZ EN 671-2 B melléklet alapján kell végrehajtani.

1.9.     A szerelvényszekrényeknek legyen ajtaja, ami zárható kivitelű is lehet.

1.10.    A zárható szerelvényszekrényeket vésznyitó berendezéssel kell ellátni. A zárat törhető anyagú tárcsa is védheti. Ha a vésznyitás elérését törhető üvegtárcsa védi, ezt úgy kell kialakítani, hogy a nyitóberendezés működtetésekor és széttörésekor ne maradjanak vissza kiálló részek vagy éles élek, amelyek sérüléseket okozhatnak. A felülvizsgálat felügyelet és karbantartás céljából a zár kulccsal nyitható legyen.

1.11.    A szekrények más oltóberendezést, valamint tűzjelzéshez kézi jelzésadót is tartalmazhatnak, ha ezek a berendezések a tartozékok kivételét a szerelvényszekrényből nem korlátozzák, vagy akadályozzák.

1.12.    A szerelvényszekrény ajtók legalább 150°-ban nyithatóak legyenek, és ne akadályozzák a tartozékok kivételét.

1.13.     Az ajtónak kellően merevnek, nyithatóságának és zárhatóságának kifogástalannak kell lennie. (Amennyiben az ajtó redőny, úgy annak egy kézzel nyithatónak kell lennie.) Az ajtó merevsége akkor megfelelő, ha 5 perc vizsgálati idő elteltével terhelés nélkül zárható marad. Csapóajtó kialakítása nem megengedett. Az erre vonatkozó vizsgálatot az 1. rész XVII. fejezete 1 függelékének 3. pontja szerint kell elvégezni.

1.14.    Az ajtó felső részén jól olvasható, minimum 60 mm magas betűkkel TŰZCSAPSZERELVÉNYEK feliratot kell elhelyezni. A felirat kialakítása történhet festéssel, öntapadó fóliával, vagy bármilyen maradandó módon történő feliratozással. A felirat színe a háttér színtől eltérő legyen a jól láthatóság érdekében.

1.15.    Amennyiben a szerelvényszekrények más oltóberendezést, vagy tűzjelzéshez kézi jelzésadót is tartalmaznak, azok megnevezését is jól láthatóan fel kell tüntetni, az 1. rész XVII. fejezetének 1.14. pont előírásai szerint.

1.16.    A tartozékként elhelyezett vízzáró lapos nyomótömlők tárolhatóak tömlődobon vagy tömlőkosárban is. A tömlőtároló követelményei az MSZ EN 671-2 4.3. pont előírásai szerint.

2.    A SZERELVÉNYSZEKRÉNYEK MEGJELÖLÉSE.

2.1.    A szerelvényszekrényen, maradandó módon és jól olvashatóan fel kell tüntetni az alábbiakat:

a)    a gyártó nevét vagy jelét,

b)    a gyártás évét, hónapját,

c)    a termék tanúsítvány vagy engedélyszámát,

d)    a gyártó által a termékre alkalmazott típusazonosító jelet.

1. függelék az 1. rész XVII. fejezetéhez

1.    Szerelvényszekrények szilárdsági vizsgálata.

1.1.    A szerelvényszekrényt rendeltetésszerű használatának megfelelően rögzíteni kell. A vizsgálat céljára használni kívánt, az 1. rész XVII. fejezetének 1.3. pontjában meghatározott szerelvények tömegét (mszerelvények) meg kell mérni.

1.2.    A szerelvényeket a gyártó utasítása alapján kell elhelyezni a szerelvényszekrényben. Ezután a szekrény aljába egyenletesen elosztott többletterhelést kell tenni, majd a szekrényajtót be kell csukni. A vizsgálat időtartamának 5 percnek kell lennie. A vizsgálati terhelés az alábbi képlettel számolható:

fa. tűzcsap szerelvényszekrény;

,

ff. tűzcsap szerelvényszekrény;

,

1.2.1.    Az 1. rész XVII. fejezete 1. függelékének 1.2. pontjában meghatározott kfa =51,5, a kff=33,5. A k értékeket a szerelvényszekrényben kötelezően elhelyezésre kerülő, szerelvényekre vonatkozó jogszabályokban, szabványokban meghatározott legnagyobb megengedett tömegre vonatkozó követelmények összegének 1,25 szerese adja meg.

2.    Szerelvények tárolására szolgáló elemek szilárdsági vizsgálata.

2.1.    A szerelvényszekrényt rendeltetésszerű használatának megfelelően rögzíteni kell. A vizsgálat céljára használni kívánt, az 1. rész XVII. fejezetének 1.3. pontjában meghatározott szerelvények tömegét meg kell mérni. A szerelvények tömegét alkalmas módszerrel az alábbi táblázatban szereplő értékre kell növelni, majd a szekrényben rendeltetésszerűen el kell helyezni.

1.    táblázat

Szerelvény megnevezése

Vizsgálati tömeg [kg]

C-jelű állványcső

16,5

Tűzcsapkulcs földalatti tűzcsaphoz

12

Tűzcsapkulcs földfeletti tűzcsaphoz

6

52-C jelű nyomótömlő tömlőkapoccsal

12,5

Sugárcső 52-C

3,8

Egyetemes kapocskulcs

2,3

75/52-B/C-jelű áttétkapocs

0,9

3.    A szerelvényszekrény ajtajának merevségi vizsgálata.

3.1.    A szerelvényszekrényt rendeltetésszerű használatának megfelelően rögzíteni kell. Az ajtót 90°-ban ki kell nyitni, majd felső szélére középen 10 kg szabadon függő tömeget kell rögzíteni.

3.1.1.    Amennyiben az ajtón szerelvényeket helyeznek el, úgy a vizsgálati terhelés az ajtón elhelyezett szerelvények összes tömege, de legalább 10 kg legyen.

XVIII. FEJEZET

TŰZOLTÓ MÁSZÓÖV

1.    A TŰZOLTÓ MÁSZÓÖV (az 1. rész XVIII. fejezetének vonatkozásában, a továbbiakban: öv) KIVITELE.

1.1.    Az öv tervezésében, konstrukciójában, anyagfelhasználásában, a fém alkatrészek korrózióvédelmében feleljen meg az MSZ EN 358 szabvány (a továbbiakban: szabvány) erre vonatkozó előírásainak. A szabvány 4.3. pontjában meghatározott munkahelyzet beállító rögzítő kötél és járulékos elemei elhagyhatóak.

1.2.    Az övet min. 180 mm-es méretű, a bal oldali „D” csathoz kapcsolt zárkapoccsal kell felszerelni. A zárkapocs feleljen meg az MSZ EN 362 szabvány előírásainak A zárkapocs az övről szerszám nélkül, ne legyen levehető. A zárkapocs nyitóeleme tegye lehetővé egy min. 45 mm átmérőjű hengeres testre való rákapcsolást.

1.3.    A nyitó elem használati helyzetben jobbra nézzen.

1.4.    A zárkapocs hordhelyzetben oldalra rögzíthető legyen.

1.5.    A deréktámasz párnázása mind a zárkapocs használati helyzetében, mind a két „D” csat egyidejű alkalmazása során (kétcsatos kikötés) biztosítson megfelelő gerincvédelmet.

1.6.    A csatoló hevederen a névleges mérethez képest minimum ± 50 mm állítási lehetőségnek kell lennie. A heveder szabad végét úgy kell kialakítani, hogy a csatból ne lehessen kifűzni és helytelen csatolás esetén se csúszhasson szét, továbbá a hevedervég viselje el a teljes próbaterhelést. A méretre húzott heveder szabad részének az övön rögzíthetőnek kell lennie

1.7.    Az öv bal oldalán tűzoltó bontóbalta tok rögzítésére csatos hevedertartó és tömlőtartó-kötél tartó kapocs elhelyezése szükséges.

1.8.    Egyéb eszközök rögzítésére kétoldalt összesen 1-2 hevederpánt és akasztókapocs elhelyezése (lámpa, kézi rádió, munkakés, bicskatok, stb. rögzítéséhez) szükséges.

2.    AZ ÖV MÉRETEI.

2.1.    A gyártási méretsor legalább 900 mm-től 1200 mm-es névleges méretig terjedjen, 100 mm-es lépcsőkben.

3.    AZ ÖV SZILÁRDSÁGA.

3.1.    Az öv statikai szilárdsága feleljen meg a szabvány 4.2.2. pont előírásainak.

3.2.    Az öv dinamikus szilárdsága feleljen meg a szabvány 4.2.3. pont előírásainak.

4.    AZ ÖVVEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK.

4.1.    Az öv vizsgálatát a szabvány 5. pontja szerint kell értelemszerűen elvégezni.

5.    AZ ÖV HASZNÁLATÁRA, KARBANTARTÁSÁRA, A MEGJELÖLÉSÉRE ÉS A CSOMAGOLÁSÁRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK.

5.1.    A használatra és a karbantartásra vonatkozó utasításokat a szabvány 6.1. pontja szerint kell elkészíteni. Meg kell határozni az öv gyártó által szavatolt használati idejét (kihordási idő).

5.2.    A mászóövön jól láthatóan és maradandóan bármilyen megfelelő eljárással, amely nem károsítja az anyagot, fel kell tüntetni a következő információkat:

a)    a gyártó vagy a gyártó nevében és a szabvány előírásaival felelősséget vállaló szállító nevét, védjegyét vagy bármely más azonosítóját,

b)    a gyártási azonosítókat, amelyek tartalmazzák azt a gyártási sorozat- vagy sorszámot, amely lehetővé teszi a termék eredetének megállapítását,

c)    a gyártási évet és hónapot,

d)    a szál alapanyag-azonosítóját, amelyet gyártáskor használtak,

e)    a tanúsító megnevezését vagy jelzetét, a tanúsítvány számát,

f)    figyelmeztetést a gyártó utasításainak betartására.

6.    AZ ÖV CSOMAGOLÁSA.

6.1.    Minden egyes munkahelyzet-beállító derékövet nedvességálló csomagolásban kell szállítani.

7.    AZ ÖV HASZNÁLAT ELŐTTI, UTÁNI, NEGYEDÉVES ÉS IDŐSZAKOS TERHELÉSES FELÜLVIZSGÁLATA.

7.1.    Az öv egyéni védőeszköz, állapotáért, épségéért a használója felelős. Köteles minden szolgálatváltáson és a szolgálat közbeni használat után az övet szemrevételezéssel ellenőrizni az 1. rész XVIII. fejezetének 7.2. pontja szerint. A teherviselő elem sérülése esetén az övet használatból azonnali hatállyal ki kell vonni.

7.2.    A negyedéves ellenőrző vizsgálat szemrevételezéssel történik. Meg kell állapítani, hogy a teherviselő és egyéb varratoknál nincs-e szakadás, felfeslés, a teherviselő hevedernél sérülés, kezdődő szakadás. A zárkapocsnál ellenőrizni kell a deformáció mentességet, a jó zárhatóságot, a biztosító elem megfelelő működését. A mozgó pofának könnyen, a zárási helyzetbe magától visszatérően kell működnie. A biztosító elem nyitása-zárása kézi erővel könnyen elvégezhető legyen.

7.3.    Az évenkénti vagy a gyártó által meghatározott ciklus szerinti (de legalább évenkénti) terhelési próbát szemrevételezéssel kell kezdeni az 1. rész XVIII. fejezetének 7.2. pontja szerint.

7.3.1.    Ellenőrizni kell a gyártási évet. A kihordási idő lejárta után az övet használni tilos, a további eljárást (újraminősítés, selejtezés, stb.) a gyártó által meghatározott módon kell elvégezni!

7.3.2.    A szemrevételezéssel megfelelőnek minősített övet a gyártó által előírt módon kell terhelni.

7.3.3.    Gyártói előírás hiányában a terhelés menete:

7.3.3.1.    az övet egy 350 mm átmérőjű (800-as, 900-as övnél 300 mm átmérőjű) hengeres testen kell átvetni és a legnagyobb megengedett méretre beállítva szabályosan becsatolni,

7.3.3.2.    az övet a zárkapcson keresztül kell 3000 N erővel 30 másodpercig terhelni. A húzóerőt fokozatosan kell a megadott értékig növelni, és a terhelési idő után csökkenteni.

7.4.    A terhelési próba során az övön maradandó alakváltozásnak nem szabad keletkeznie.

7.5.    Az ellenőrző vizsgálatoknál, terhelési próbánál hibásnak minősített övet használatból azonnal ki kell vonni, a javításra vagy selejtezésre intézkedni kell.

OTSZ 2. rész

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.    A beépített tűzoltó és tűzjelző berendezéseket (a továbbiakban tűzvédelmi berendezés) úgy kell létesíteni (tervezés és kivitelezés) üzemeltetni, felülvizsgálni, karbantartani, hogy rendeltetésüknek megfelelően, hatékony működésükkel a keletkezett tüzet korai szakaszában érzékeljék, jelezzék és/vagy és eloltsák, valamint a beavatkozás megkönnyítsék, és a tűzkárt csökkentsék.

2.    A fenti tűzvédelmi biztonságossági követelmények teljesülnek, ha a létesítést, üzemeltetést, felülvizsgálatot és karbantartást

a)    magyar nemzeti szabvány szerint,

b)    szabvány hiányában, tűzvédelmi műszaki követelmény szerint,

c)    vagy a termék tanúsítása során jóváhagyott vagy az OKF által engedélyezett módon végzik.

3.    tűzjelző/tűzoltó berendezés kell létesíteni:

a)    e rész 1. táblázatában foglalt esetekben,

b)    ahol azt egyéb jogszabály meghatározza;

c)    az a) és b) pontok rendelkezéseiben foglaltakon kívül ott, ahol azt a fennálló veszélyhelyzetre, az építmény nemzetbiztonsági, nemzetgazdasági vagy adatvédelmi jellegére, az építményben tartózkodók biztonságára, valamint a tűzoltóság vonulási távolságára tekintettel a tűzvédelmi hatóság előírja.

4.    A tűzvédelmi berendezés létesítésére vagy átalakítására (módosítás bővítés) műszaki tervdokumentációt kell készíteni melyet a – 2. pontban meghatározott esetekben – a tűzvédelmi hatósággal engedélyeztetni kell.

A telepített vagy átalakított berendezések a – 2. pontban meghatározott esetekben – használatbavételét a tűzvédelmi hatósággal engedélyeztetni kell

4.1.    Tűzvédelmi berendezést tervező és a kivitelezésért felelős műszaki vezető, műszaki ellenőr és az üzembe-helyező mérnök – a fali-tűzcsap (tömlőberendezés) kivételével – csak az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által nyilvántartott, tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező személy lehet.

4.2.    A beépített tűzjelző és oltóberendezés szerelését, telepítését, felülvizsgálatát, javítását és karbantartását tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező személy végezheti.

4.3.    Felülvizsgálatot, karbantartást kizárólag az OKF regisztrált, nyilvántartott szervezet végezhet.

5.    Az OKF a felülvizsgáló, karbantartó szervezet kérelmére regisztrálja annak nevét, címét és erről nyilvántartást vezet, és a nyilvántartásból kérelemre, vagy jogutód nélküli megszűnés esetén törli.

6.    Az OKF a felülvizsgálók, karbantartók tevékenységét felügyeli.

6.    A tűzjelző és oltó központok folyamatos felügyeletéről gondoskodni kell. Az átjelzés kialakítása a 2. rész IV. fejezetben (Beépített Automatikus Tűzjelző Berendezések) meghatározottak szerint kell kialakítani és működtetni.

1. táblázat a 2. rész I. fejezetéhez: Tűzjelző és/vagy tűzoltó berendezések létesítése

A rendeltetés jellege

Beépített tűzjelző berendezés

Beépített oltóberendezés

1. Szállásépület

1.1. Középmagas és magas épületekben, ha a rendeltetés 13,65 méter felett kerül kialakításra

igen

igen

1.2. Többszintes épületekben, ha egy időben legalább 20 ember elhelyezése biztosított

igen

 

2. Iroda, igazgatási és oktatás, óvoda, bölcsőde rendeltetés

2.1. Magas épületekben, ha a rendeltetés 30,00 méter felett kerül kialakításra

igen

igen

2.2. Többszintes és középmagas épületekben 500 m2 alapterület felett

igen

 

2.3. Pénzintézetek épületeiben

igen

 

2.4. Az épületek számítógép-központjaiban, ha alapterületük meghaladja a 150 m2-t

igen

igen

3. Egészségügyi rendeltetés

3.1. A háromszintesnél magasabb rendelőintézetben

igen

 

3.2. Fekvőbeteg-ellátás

igen

 

3.3. Fekvőbeteg-ellátás középmagas és magas épületben, ha a fekvőbetegelhelyezés 13,65 méter felett is történik

igen

igen

3.4. Fekvőbeteg-ellátás, ha az egy tűzszakaszban lévő ágyszám meghaladja a 300 főt

igen

igen

4. Speciális egészségügyi és szociális rendeltetés

4.1. Fogyatékos személyek (mozgássérültek, vakok, siketek stb.) elhelyezésére, tartózkodására és/vagy időskorúak (60 év felett) egészségügyi, ellátás és/vagy felügyelet melletti elhelyezésére szolgáló, legfeljebb kétszintes épületekben, ha az egy tűzszakaszban lévők száma meghaladja a 100 főt vagy egyirányú kiürítés esetén az 50 főt

igen

 

4.2. Fogyatékos személyek (mozgássérültek, vakok, siketek stb.) elhelyezésére, tartózkodására és/vagy időskorúak (60 év felett) egészségügyi, ellátás és/vagy felügyelet melletti elhelyezésére szolgáló kétszintesnél magasabb épületekben, ha a rendeltetés a harmadik szinten vagy a felett kerül kialakításra, a rendeltetés szintenként összesített alapterülete meghaladja a 3000 m2-t

igen

igen

5. Kényszertartózkodásra szolgáló épület

5.1. Ha az egy tűzszakaszban lévő személyek száma meghaladja a 100 főt vagy háromszintesnél magasabb épületben

igen

6. Művelődési rendeltetés

6.1. Ha a befogadóképesség meghaladja a 300 főt

igen

 

6.2. Múzeum, könyvtár, levéltár esetében, amennyiben azok összesített alapterülete meghaladja az 1000 m2-t

igen

 

6.3. Színházakban a színpad védelmére, ha annak belmagassága meghaladja a 8 métert

igen

igen

6.4. A művelődési rendeltetésű épület talajszint alatti helyiségeiben, amennyiben azok alapterülete meghaladja az épület földszinti alapterületének 80%-át, és a számított tűzterhelés meghaladja az 1500 MJ/m2-t

igen

igen

6.5. 13,65 m építményszint felett lévő filmszínházakban, továbbá ott, ahol a nézőterek összesített befogadóképessége meghaladja az 1000 főt

igen

igen

7. Sportcélú épület

7.1. Zárt sportcélú épület esetén, ha bármelyik tűzszakasz területe meghaladja a 2000 m2-t
(ha az épületet eredeti rendeltetésétől eltérő rendezvényekre is használják, akkor az eltérő rendeltetésre tekintettel az épület adottságait figyelembe véve kell az oltóberendezés szükségességét meghatározni)

igen

 

8. Kereskedelmi rendeltetés

8.1. Vásárcsarnokok, fedett piacok, ha bármelyik tűzszakasz területe meghaladja a megengedett tűzszakasz méret 50%-át

igen

 

8.2. Áruházak, bevásárlóközpontok, melyeknek szintenként összesített alapterülete meghaladja
a 2000 m2-t

igen

 

8.3. Áruházak, bevásárlóközpontok, melyeknek szintenként összesített alapterülete meghaladja
a 8000 m2-t

igen

igen

8.4. Kereskedelmi rendeltetés három szint és szintenként összesített 1000 m2 alapterület felett

igen

 

8.5. Kereskedelmi rendeltetés 13,65 méter felett

igen

igen

9. Raktározási, tárolási rendeltetés

9.1. Az 500 m2 feletti alapterületű raktárhelyiségek - kivéve az ömlesztett mezőgazdasági tárolóhelyiséget -, melyekben éghető anyagok, termékek tárolását végzik. A tárolt anyagok és az épület tűzvédelmi jellemzőinek és az oltási körülmények figyelembevételével kell az oltóberendezések szükségességét meghatározni, különös tekintettel a 6,00 méternél nagyobb tárolási magasságú, 1500 MJ/m2-nél nagyobb tűzterhelésű és 3000 m2-t meghaladó összesített alapterületű helyiségekre.

igen

 

9.2. Többszintes mélygarázs, melyben szintenként 20-nál több gépjárművet tárolnak, és az alsóbb szintek elhagyása csak a felette lévő szinteken keresztül történhet.

igen

igen

9.3. Zárt garázs, mely 13,65 méter felett kerül kialakításra

igen

igen

9.4. Gépesített garázs, vagy többszintes zárt garázs, melyben szintenként 20-nál több gépjárművet tárolnak

igen

igen

10. Mezőgazdasági és ipari termelő épület

10.1. Középmagas és magas épületek (egyéb esetekben az előállított, feldolgozott anyag és az épület tűzvédelmi jellemzőinek, valamint oltási körülményeinek figyelembevételével kell a berendezések szükségességét meghatározni)

igen

11. Egyéb

11.1. Porrobbanás-veszélyes berendezés(ek) belső terében, ha a szakhatóság előírja

igen

igen*

* Robbanás elfojtó berendezést kell létesíteni.

Vegyes rendeltetésű épületek esetében az 1-11. pontban szereplő rendeltetéseknél meghatározott követelmények figyelembevételével kell a tűzjelző és/vagy oltóberendezést létesíteni."

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

II. FEJEZET

BEÉPÍTETT TŰZOLTÓ BERENDEZÉSEK

1.    ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁS.

E fejezet valamennyi beépített tűzoltó berendezésekre előírásokat állapít meg, melyeket az egyes oltóberendezés vonatkozó speciális előírások hiányában kell alkalmazni.

2.    LÉTESÍTÉS.

2.1.    Általános előírások.

2.1.1    Oltóberendezést jogszabály, illetékes tűzvédelmi hatóság előírása által meghatározott helyen a tervező megítélése szerint kell létesíteni, amelybe kizárólag jóváhagyott, az érvényes műszaki specifikációknak bizonyítottan megfelelő (megfelelőségi tanúsítvánnyal vagy engedéllyel rendelkező) rendszer elemek és oltóanyagok tervezhetőek és építhetők be, és méretezési eljárás, szoftver alkalmazható.

2.1.2    Az önkéntesen (nem jogszabályi vagy hatósági kötelezés miatt) létesített berendezés esetében is e fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, a tervjóváhagyás és használatbavétel kivételével.

2.1.3    Az e fejezetben meghatározottak érvényesek a berendezések felújításának, lényeges átalakításának vagy bővítésének esetében is.(Lényeges átalakítás többek között a sprinkler esetében ötnél több szórófej, gázzal-oltók esetében fúvókák számának változása, habbal oltó esetében a habgenerátorok vagy habsugárcsövek számának változása).

2.1.4    Nagy habkiadóságú habbal oltó berendezés esetén a védett tűzszakaszokban elhelyezendő berendezések számát úgy kell megállapítani, hogy a habbal oltók működésének kezdetétől számítva legfeljebb 5 perc alatt a tűzszakasz teljes térfogata feltölthető legyen.

2.2.    Tervezés.

2.2.1    Oltóberendezést csak érvényes tűzvédelmi szakvizsgával és a szakterületnek megfelelő építészeti-műszaki tervezői jogosultsággal rendelkező személy tervezhet.

2.2.2    A oltóberendezésről magyar nyelvű minden munkarészre kiterjedő kivitelezési tervdokumentációt kell készíteni, mely a kivitelezők, szerelők számára a megvalósításhoz szükséges és elégséges minden közvetlen információt, utasítást tartalmaz.

2.2.3    A tervdokumentációt a nemzeti szabványok előírásain túlmenően, a megrendelő vagy annak megbízottja igényeinek, valamint a kivitelezési technológiának megfelelő bontásban és jelrendszerrel, de legalább az alábbi tartalommal kell elkészíteni

a)    tartalomjegyzék

b)    a műszaki leírás az alábbi tartalommal:

ba)    Előzmények: a berendezés létesítésének oka, az általános — jogszabályban, műszaki követelményben foglalt— előírásokon kívül megállapított követelmények, a jogszabályban meghatározott esetekben megtartott egyeztetés megtörténte.

bb)    Az építmény (létesítmény) adatai: a berendezés működését befolyásoló, az építmény kialakításával (szintszám, legfelső használati szint magassága, alapterület, belmagasság) és rendeltetésével, az épületszerkezetekkel, épületgépészettel (szellőzés, hűtés, fűtés, stb.), a tűzszakaszok kialakításával, a benntartózkodók számával és a kiürítéssel, kapcsolatos adatok.

bc)    A technológia és tárolt anyagok jellemzői: az építmény helyiségeiben előforduló rendeltetésekkel, technológiákkal, a helyiségekben gyártott, feldolgozott, tárolt, forgalomba hozott, beépített anyagokkal kapcsolatos adatok.

bd)    Védett szakaszok és azok besorolása,

be)    A berendezés adatai: az adott tervezési feladat során érintett tulajdonságának, valamint a működésének és az azt befolyásoló tényezőknek az ismertetése rendszer paraméterekkel,

bf)    Vezérlések: a tűzoltó központ, vagy a tűzjelző központhoz csatlakozó vezérlő eszközök (modulok) vezérlési feladatai, a vezérelt eszközök, a vezérlési összefüggések, időzítések és esetleges késleltetési idők.

bg)    Felügyelet, átjelzés: Az állandó felügyelet megoldásának módja. Meglévő létesítmény esetében, vagy abban az esetben, amikor a felügyelet biztosításának feltételei ismertek: a tulajdonos (bérlő, üzemeltető, használó, stb.) nyilatkozata a felügyelet megoldásának módjáról.

bh)    Méretezési eljárás eredményei.

bi)    Automatikus átjelzés esetén az átjelző típusa, az átjelzett információk bontása, az átjelzés vezérlésének logikai összefüggései, időzítése, késleltetése.

c)    a nyomvonalterv alaprajzokon és metszetekben (függőleges csőterv), hogy a berendezés minden elemének helyzete és a kivitelezés szempontjából szüksége adata látható legyen. (az oltóközpont és a távindítás helyének, a csővezetékek nyomvonalának és valamennyi szerelvény (kifúvórózsák, sprinklerek és egyéb elhelyezésének feltüntetésével, csővezetékek, szerelvények azonosításához szükséges jellemzőket),

d)    Elvi működési vázlat, vagy elvi működési rajz, ha a működés a nyomvonalterv alapján a nem egyértelmű. (az indítást, működési és jelzési mód ismertetésével),

e)    A berendezés kezelési és karbantartási utasítása (a biztonsági és balesetvédelmi előírások megjelölésével),

f)    Tervezői nyilatkozat.

2.2.4    A tervdokumentációban egyértelmű jelöléseket, jelkulcsot kell alkalmazni.

2.2.5    Az egyes különálló tervlapokon szerepeltetni kell:

a)    az építmény megnevezését, az ingatlan címét és helyrajzi számát,

b)    az adott tervrajz szabatos megnevezését, típusát és méretarányát önálló ábránként,

c)    a tervező (k) nevét, eredeti aláírását, szakképesítését, a tervezői névjegyzékben szereplő nyilvántartási számát, tűzvédelmi szakvizsga bizonyítvány számát.

d)    a tervezés dátumát,

e)    a létesítési engedélyt kérelmező (tulajdonos) nevét és (képviselőjének) eredeti aláírását.

2.2.6    A méretezéshez a berendezésre vonatkozó műszaki specifikációban meghatározott eljárásokat kell alkalmazni és figyelembe venni. Ennek hiányában vagy az adott feladatra való alkalmas tanúsított eljárás is alkalmazható.

2.2.7    Az oltóberendezés terveinek jóváhagyása:

a)    A jogszabályi vagy hatósági kötelezés, vagy eltérési engedély alapján létesített oltóberendezés kiviteli, felújítási vagy átalakítási terveit - 2 példányban - az illetékes tűzvédelmi hatóságnak kell benyújtani jóváhagyás céljából.

b)    A jóváhagyott tervdokumentáción a tűzvédelmi szakhatóság a jóváhagyás tényét és időpontját rögzíti, és egy példányt a kérelmezőnek visszaad.

2.3.    Kivitelezés.

2.3.1    A kivitelezésért felelős műszaki vezető rendelkezzen érvényes tűzvédelmi szakvizsgával

2.3.2    Az elkészült berendezésről a kivitelezőnek az átadáskor a következőket kell dokumentálnia:

a)    A beépített szerkezeti elemek és anyagok csővezetékek minőségi tanúsítványát, megfelelőségi igazolását

b)    a berendezés csővezetékeinek tisztítását, átmosását,

c)    üzembe helyezés előtti vizsgálata megtörténtét, az elvégzett üzemi próbákat,

d)    a kezelőszemélyzet oktatását,

e)    a berendezés helyszíni nyomáspróbáját,

f)    szükség esetén a megvalósulási tervet.

2.2.3    Megjelölés, feliratok; az oltórendszer közelében, a védett helyiségben fel kell tüntetni

a)    a kézi indítási, tiltási lehetőségeket,

b)    az oltóanyag hatását,

c)    a késleltetési időt,

d)    szükség esetén a helyiség elhagyásának kötelezettségét és módját.

e)    oltási zónák, szerelvények üzemszerű állapotát (nyitott vagy zárt).

3.    ÜZEMBEHELYEZÉS, HASZNÁLATBAVÉTEL.

3.1.    Az üzembe helyező mérnök

Az üzembe helyező mérnöknek teljes körűen meg kell győződnie arról, hogy a telepítést kielégítő módon végezték, a felhasznált eljárások, anyagok és részegységek megfelelnek a jogszabályban nemzeti szabványban és az engedélyezett/elfogadott tervdokumentációban foglalt követelményeknek, továbbá, hogy a megvalósulási tervdokumentáció szöveges és rajzos elemei, valamint az átadásra kerülő kezelési utasítások a telepített rendszerre igazak.

Képesítési követelménye a tervezőével azonos (tűzvédelmi szakvizsga), és legyen meg a berendezéssel kapcsolatos szakismerete.

Az üzembe helyező mérnöknek szemrevételezéssel és üzemi próbák során vizsgálnia és ellenőriznie kell a telepített rendszer helyes működését.

3.2.    Üzembe helyezés előtti vizsgálatok.

3.2.1    Az oltóberendezés nyomásnak kitett részeinek szilárdságát együttesen, vagy szakaszonként, nyomáspróbával kell ellenőrizni és a csőhálózatának tömörségét is ellenőrizni kell.

3.2.2.    Működési próbák.

3.2.2.1. Gázzal oltók:

a)    az oltó és hajtóanyag palackok szelepeinek tényleges kinyitása nélkül minden indítási lehetőséget ki kell próbálni.

b)    az önműködő indítást az érzékelők, a vezérlőegységek mesterséges működtetésével és a működési állapotnak megfelelő helyzet előállításával kell próbálni.

c)    Indítási módozatonként külön-külön ellenőrizni kell a következőket:

ca)    a védett helyiségben a vészjelzés működését,

cb)    csak a helyiséghez tartozó elosztószelep nyitási vezérlésének - megfelelő késleltetés után való - létrejöttét, ezt követően (vagy egyidejűleg) a megfelelő számú palackok nyitási vezérlésének létrejöttét,

cc)    a működés tényének és helyének jelzését, a nyílászárók lezárását - ha az nem az oltógáz nyomásával van vezérelve -, az egyéb működések próbáját (szellőzés leállítása, áramtalanítás, utánfúvás indítási feltétele, túlnyomás stb.).

d)    Ellenőrizni kell (a palackok egyenkénti vagy csoportos felemelésével) a töltethiány- (szivárgás-) jelzés működését.

e)    Ezt követően éles próbát kell tartani, indítási rendszerenként legalább 1 db palack tényleges nyitásával, ha lényeges oltóanyag veszteség nélkül elvégezhető.

3.2.2.2. Vízalapú oltórendszerek:

a)    nyomástartó é nyomásfokozó szivattyúk egyenkénti indítási próbája,

b)    próbavezetéken tömegáram-mérés, végponti mérések,

c)    száraz rendszernél kompresszor ellenőrzés.

3.2.2.3. Tűzcsapoknál: meg kell mérni a térfogat-áramot (mérő-sugárcsöves ellenőrzés, stb.) az egyidejűség figyelembevételével; közvetlenül a vízvezeték hálózatról táplált rendszernél a legkedvezőtlenebb fogyasztási időszakban.

3.3.    Az üzembe helyezési (használatbavételi) eljáráson a tervező, a kivitelező, az üzemeltető megbízottja, és ha a berendezés használatba vétele engedélyhez kötött az I. fokú tűzvédelmi hatóság képviselője legyen jelen.

3.4.    Az oltóberendezés üzembe helyezésére csak a kivitelezésért felelős műszaki vezető jogosult.

Az üzembe helyezést az üzemeltetési naplóba be kell jegyezni.

Az oltóberendezés üzemkész és ellenőrzött állapotban legyen, és a következők álljanak rendelkezésre:

f)    az oltóberendezés jóváhagyott kiviteli terve,

g)    az oltóberendezés kezelési és karbantartási utasítása,

h)    a minőségi bizonyítványok és a nyomás-, a mechanikai, továbbá a villamos próbák, ellenőrzések jegyzőkönyvei

i)    az üzemeltetési napló (a kezelők megnevezésével és az oltóberendezés adatainak a feltüntetésével).

j)    a kivitelező nyilatkozata, hogy a berendezés a terveknek megfelel, és az elvégzett üzemi próbák alapján üzemképes állapotban van.

3.4.    Üzembehelyezési nyilatkozat és jegyzőkönyv.

3.4.1.    Az üzembehelyezési nyilatkozat tartalmazza:

k)    Az üzembehelyező mérnök megállapítását arra vonatkozóan, hogy a tűzoltó berendezés a vonatkozó jogszabály, nemzeti szabvány, hatósági előírás, valamint a létesítéshez kapcsolódó egyeztetések során rögzített követelmény, és az ezt tükröző elfogadott, engedélyezett tervdokumentáció szerint készült

l)    A tűzjelző berendezés rendeltetésszerű használatára való alkalmasságának megállapítását

m)    Az elfogadás és használatbavételre vonatkozó javaslatot

3.4.2.    Az üzembehelyezési jegyzőkönyv tartalmazza:

a)    Az ellenőrzés tárgyát, (beleértve a létesített berendezés típusát és a létesítés helyét)

b)    A tűzjelző berendezés működésének ellenőrzése során tapasztalt tényeket

c)    Az ellenőrzésen résztvevők nevét és az adott létesítés során betöltött szerepét

d)    Az ellenőrzés, és a jegyzőkönyv készítés időpontját és helyét

e)    Az ellenőrzésen résztvevők aláírását

4.    ÜZEMELTETÉS ÉS KARBANTARTÁS.

4.1.    A gyártó (kivitelező) kezelési utasításainak betartásával biztosítani kell a berendezés biztonságos és hatékony üzemeltetését.

4.2.    Üzemeltetői ellenőrzések.

4.2.1.    Gázzal oltók:

a)    naponta szemrevételezéssel ellenőrizni kell az oltóanyag mennyiségét és a megengedettnél nagyobb oltóanyag-hiány esetén a kezelési utasítás szerint kell eljárni.

b)    Havonta szemrevételezéssel meg kell vizsgálni a fúvókák, a csővezeték és az oltóközpont állapotát, el kell végezni a víztelenítést, és ki kell próbálni a riasztó-, az indító- és a jelzőrendszer működését.

4.2.2.    Automatikus működésű vízalapú berendezések:

a)    Napi szemrevételezés

aa)    víz-, és oltóanyag-ellátás szemrevételezése

ab)    nyomásérték ellenőrzése

ac)    nyilvánvaló hiányosságok feltárása

ad)    fagymentességének ellenőrzése

b)    Heti ellenőrzés

ba)    napi ellenőrzés

bb)    próbariasztás ellenőrző szelep(ek) nyitásával,

bc)    szivattyúk automata és kézi indítása

bd)    elzáró szerelvények ellenőrzése

be)    vízellátást üzemi hálózatról tápláló vízáram- és nyomás ellenőrzése

c)    Havi ellenőrzés

ca)    napi és heti ellenőrzés

cb)    manométer mutatók és manométer szelepek ellenőrzése

cc)    szivattyú próbaüzem, elektromos meghajtás esetén min. 15 perc, belső égésű motor esetén min. 30 perc (kivéve a habanyag bekeverő szivattyút)

cd)    szivattyú szivárgási veszteségének megállapítása

ce)    belső égésű motor tömlőcsatlakozásainak szivárgásmentessége

cf)    szivattyú elektromos motorjának áramfelvétele a megengedett maximális teljesítménynél (elegendő a 90%-os teljesítményig történő meghatározás is)

cg)    tartalék áramforrás ellenőrzése

ch)    elektromos felügyeleti berendezések ellenőrzése

ci)    riasztás átjelzése tűzoltóságnak

cj)    ellenőrzési igazolás kiállítása a tűzoltóság és a biztosító részére

4.2.3.    A rendszeres ellenőrzésre automatikus felügyelő rendszer-szoftver is működtethető.

4.2.4.    Az esetleges hibákat haladéktalanul ki kell javítatni.

4.2.5.    A berendezés működéséről és karbantartásáról naplót kell vezetni, a naplóba be kell vezetni minden, a berendezésre vonatkozó megjegyzést, eseményt, a próbák megtörténtét és eredményét az időpont (óra, perc) feltüntetésével.

4.3.    Karbantartás:

a)    az oltóberendezés csővezetékeit és a szerelvényeit tisztán kell tartani, a rájuk rakódó szennyeződéseket el kell távolítani, a tömítetlen csöveket, csőkötéseket ki kell cserélni,

b)    a beépített habbal oltó berendezés oltóanyag-kiömlő nyílása és a védendő anyag között az oltóanyag bejuttatása érdekében megfelelő távolságot kell szabadon hagyni,

c)    az észlelt és a kijavított hibákat az üzemeltetési naplóba be kell vezetni,

d)    a karbantartást követően az oltóberendezés működőképes állapotban legyen,

e)    ha a karbantartó személy a berendezés működésképtelenségét tapasztalja - melyet kijavítani nem tud - köteles írásban értesíteni az üzemeltetőt.

4.4.    Az üzemeltetési napló legalább a következőket tartalmazza:

a)    a berendezés főbb adatai,

b)    a kezelők nevét,

c)    a karbantartásra jogosultak neve és bizonyítvány száma,

d)    a karbantartás milyen specifikáció alapján történt,

e)    az időszakos vizsgálatok eredménye,

f)    az oltóberendezés működése és meghibásodása az időpont (óra, perc) feltüntetésével,

g)    a ki- és bekapcsolás időpontjai (nap, óra, perc),

h)    a munkát végző(k) neve és az észlelt és kijavított hibákat.

4.5.    Az oltóberendezés előrelátható üzemen kívül helyezését (és ismételt üzembe helyezését) 8 nappal előbb, előre nem látott kikapcsolását pedig, azonnal be kell jelenteni az illetékes tűzoltóságnak.

4.6.    Gázzal oltó esetében oltóanyag pótlására a védett tűzszakaszban lévő (mértékadó) oltóanyag mennyiség 100% megfelelő és töltött, tartalék palackot kell állandóan készenlétben tartani, ha a védett térben a tevékenység folyamatos és/vagy nem szüneteltethető az oltóanyag pótlásának idejére.

4.7.    A kezelést csak az oltóberendezés működésére kioktatott személyeknek szabad végezni. A berendezés kezelési utasítását és az üzemeltetési naplót meg kell őrizni, és a hatóság részére ellenőrzéskor be kell mutatni.

5.    FELÜLVIZSGÁLAT.

5.1.    Az üzemeltető köteles legalább évenként a teljes berendezést tűzvédelmi karbantartói szakvizsgával rendelkező, a berendezés felülvizsgálati-karbantartási előírásait ismerő személlyel felülvizsgáltatni.

5.2.    A felülvizsgálat során a műszaki specifikációk, és gyártói előírások figyelembevételével ellenőrizni kell a következőket:

a)    az oltóberendezés általános állapotát,

b)    az oltóberendezés környezetét annak működésével összefüggésben,

c)    az oltóanyag mennyiséget (térfogat, tömeg vagy nyomás, paraméterek vizsgálatával),

d)    az indító-, a jelző- és a kiegészítő berendezések működését,

e)    a tartalék oltóanyag és egyéb tarkalék anyagok mennyiségét,

f)    az ismételt vizsgálatot igénylő berendezések legutolsó próbájának az időpontját (nyomáspróba, stb.).

g)    a karbantartási munkák (víztelenítés stb.) végrehajtását,

h)    az üzemeltetési naplót,

i)    az oltóberendezés üzemképességét éles próbával egybekötve

6.    AZ EGÉSZSÉGRE KÁROS ÉS VAGY A LÁTÁST KORLÁTOZÓ OLTÓANYAGOK

6.1.    Az egészségre káros hatású oltóanyaggal működő, vagy a teljes légtér elárasztására tervezett berendezéseknek emberek tartózkodására szolgáló helyiségbe történő beépítése esetén olyan riasztóberendezést kell létesíteni, amely az oltóberendezés működésbe lépése előtt - a vonatkozó jogszabályokban meghatározott kiürítési időt is számításba véve - figyelmeztető jelzést ad.

6.2.    A menekülő útvonalakat úgy kell jelölni, hogy az oltóberendezés működése közben is jól láthatóak legyenek.

7.    SPRINKLER ÉS NYITOTT SZÓRÓFEJES BERENDEZÉSEK KÜLÖNLEGES ELŐÍRÁSAI.

7.1.    A sprinkerberendezéssel védett épületekben, ha egy tűzszakasz befogadóképessége meghaladja a 300 főt, független tartalék vízforrást kell biztosítani (kettős vízforrás).

7.2.    A sprinklerberendezéshez más oltóvízrendszert (tűzcsap, stb.) csatlakoztatni csak az elsőfokú tűzvédelmi szakhatóság hozzájárulása esetén szabad.

7.3.    Sprinkler vagy nyitott szórófejes oltóberendezés és hő- és füstelvezető berendezés együttes létesítése esetén az élet és a vagyonbiztonság mérlegelése után az elsőfokú tűzvédelmi szakhatóság állásfoglalása alapján kell a berendezések közötti indítási sorrendet meghatározni.

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

III. FEJEZET

SZÉN-DIOXIDDAL OLTÓ BERENDEZÉS

E fejezet tárgya a helyiségek, berendezések stb. tűz elleni védelmére használatos, beépített, nagynyomású, palackos szén-dioxiddal oltó berendezés (a továbbiakban: oltóberendezés) fogalom-meghatározásai, követelményei és vizsgálati előírásai.

A fejezet az egyéb rendeltetésű oltóberendezések (járművédelem, stb.) létesítéséhez irányelvnek tekinthető.

1.    FOGALOM-MEGHATÁROZÁSOK.

1.1.    Teljes elárasztás.

Zárt terű helyiség vagy berendezés elárasztása az oltáshoz szükséges szén-dioxiddal.

1.2.    Zárt terű helyiség

Az a helyiség, amelynek a nem zárt felülete kisebb, mint a teljes határoló felület 1%-a vagy a nagyobb felület az oltás megkezdésekor önműködően záródik.

1.3.    Védett tér

Az a tér, amelyet az oltás érdekében az oltóanyaggal el kell árasztani.

1.4.    Helyi elárasztás

A helyiség egy térrészének elárasztása az oltáshoz szükséges szén-dioxiddal.

1.5.    Utánfúvás

A térből elszivárgott szén-dioxid pótlása.

1.6.    Szén-dioxid-telep

Egy indító berendezéshez tartozó, közös gyűjtőcsőre kapcsolt, szén-dioxiddal töltött palack(ok) rendszere.

1.7.    Gyűjtőcső

Különböző szerelvényekkel ellátott csőszakasz, amelyhez - visszacsapó szelep közbeiktatásával - szén-dioxid-telep kapcsolódik.

1.8.    Oltóközpont

A szén-dioxid-telepnek és tartozékainak elhelyezésére való helyiség vagy elkerített térrész.

1.9.    Indító berendezés

A szén-dioxid-telepet működésbe hozó szerkezet.

1.10.    Elosztóvezeték

Az elosztószeleptől az elárasztandó térig vagy térrészig terjedő csővezeték.

1.11.    Elosztószelep

A szén-dioxidot az elárasztandó térbe vagy térrészbe irányító szerelvény.

1.12.    Kifúvó-vezeték

Az elárasztandó térben levő csővezeték.

1.13.    Fúvóka

Szerelvény, amelyen át a szén-dioxid az elárasztandó térbe áramlik.

1.14.    Palackszelep

Szerelvény a szén-dioxid-palack lezárására és gyors nyitására.

1.15.    Merülőcső

A szén-dioxid-palackba nyúló, a palackszeleptől a palack aljáig érő, alsó részén ferdén levágott cső.

1.16.    Legkisebb elméleti koncentráció

A számított szén-dioxid-koncentráció tf.%-ban.

1.17.    Legkisebb tervezési koncentráció

A legkisebb elméleti koncentráció 20%-os biztonsági tényezővel növelt értéke tf%-ban.

1.18.    Térfogati tényező

A teljes elárasztáshoz szükséges szén-dioxid tömege a számított térfogatra vonatkoztatva kg/m3-ben.

1.19.    Kibocsátási intenzitás

A térfogategységre vonatkoztatott szén-dioxid-tömegáram kg/s x m3-ben.

1.20.    Feltételesen körülzárt tér

A helyi elárasztáskor számításba vett, legalább 1 m oldalhosszúságú olyan téglatest, amelynek lapjai legalább 0,5 m-re vannak a védett tértől, berendezéstől, és magukba foglalnak minden lehetséges szivárgási, szóródási területet.

2.    KÖVETELMÉNYEK.

2.1.    Általános előírások.

2.1.1.    Az oltóberendezésnek a fejezetben nem rendezett létesítési és használatbavételi kérdéseiben a II. fejezet szerint kell eljárni.

2.1.2.    Az oltáshoz használható szén-dioxid az ipari szén-dioxidra vonatkozó műszaki követelmények szerint.

2.1.3.    Ha a védett helyiség térfogata 1000 m3-nél nagyobb, akkor a helyiség védelmére 1000 m3-enként külön szén-dioxid-telepet kell létesíteni. Több szén-dioxid-teleppel védett, egymás mellett levő helyiségeket úgy kell csatlakoztatni az egyes telepekhez, hogy a szomszédos helyiségeket más-más telep védje.

2.1.4.    Teljes elárasztás használható ott, ahol a határoló szerkezetek tűzállósági határértéke legalább 0,2 h.

2.1.5.    Az oltóközpont külső helyiségben való elhelyezésekor a határoló épületszerkezetek elégítsék ki a II. tűzállósági fokozatra vonatkozó tűzállósági határérték követelményeket (5. sz. rész I/3. fejezet).

2.1.6.    Teljesen zárt, túlnyomást nem tűrő helyiségben a túlnyomás kiegyenlítésére - lehetőleg a helyiség legmagasabb pontján - szellőzőnyílás vagy önműködően záródó nyomáskiegyenlítő legyen. A szellőzőnyílás felületét a következő összefüggéssel kell számítani:

A =

23,9Qö

60vpmeg

ahol A a szellőzőnyílás felülete, mm2

Qö az össztömegáram, kg/s

Pmeg a helyiségben megengedett túlnyomás, bar

Megjegyzés: A pmeg ajánlott értékei:

a)    könnyűszerkezetes épületekre 0,012 bar,

b)    átlagos épületekre 0,024 bar, és

c)    vasbeton épületekre 0,048 bar.

2.1.7.    A védett helyiség ajtaja kifelé nyíló és önműködően záródó legyen.

2.2.    A szén-dioxid tárolása.

2.2.1.    A szén-dioxid tárolása a gázpalackok tárolására és szállítására vonatkozó műszaki követelmények és a szabályzat, valamint a következő előírások szerint:

2.2.1.1.    A palackszelepet biztonsági lefúvó-szerelvénnyel (haladótárcsa, biztonsági szelep) kell ellátni.

2.2.1.2.    A palackba merülőcsövet kell szerelni.

2.2.1.3.    A palack megjelölése a 3.1.5. pont szerint.

2.3.    A szén-dioxid-készlet mennyiségének meghatározása.

2.3.1.    A teljes elárasztáshoz szükséges koncentrációk folyékony és gáznemű anyagokra az 1. táblázat szerint.

1. táblázat

Az anyag megnevezése

A legkisebb elméleti
szén-dioxid-koncentráció,
tf%

A legkisebb tervezési
szén-dioxid-koncentráció,
tf%

Acetilén

55

66

Aceton

26

31

Benzol

31

37

Butadién

34

41

Bután

28

34

Ciklopropán

31

37

Széndiszulfid

55

66

Szén-monoxid

53

64

Földgáz

31

37

Etán

33

40

Etiléter

38

46

Etilalkohol

36

43

Etilén

41

49

Etiléndiklorid

44

53

Benzin

28

34

Hexán

29

35

Hidrogén

62

73

Izobután

30

36

Kerozin

28

34

Metán

25

30

Metilalkohol

26

31

Pentán

29

35

Propán

30

36

Profilén

30

36

Edző-kenő olaj

28

34

2.3.2.    Azon anyagok tüzének oltásához, amelyek legkisebb tervezési koncentrációja legfeljebb 34 tf%, a szén-dioxid térfogati tényezője a védett térfogat függvényében a 2. táblázat szerint.

2. táblázat

A védett térfogat,
m3

A szén-dioxid térfogat tényezője,
kg/m3

felett

-ig

-

5

1,15

5

15

1,07

15

50

1,01

50

150

0,9

150

1500

0,8

1500

-

0,77

2.3.3.    Ha az anyag legkisebb tervezési koncentrációja a 34 tf%-ot meghaladja, a 2. táblázat szerinti térfogati tényezőket meg kell szorozni az 1. ábrából meghatározható anyagátszámítási tényezővel.

1. ábra

2.3.4.    Mélyfészkű tüzek (műanyag hab- vagy textilbálák, kábelkötegek stb. tüzei) oltásához a térfogati tényezőket kísérlettel lehet meghatározni. Egyes védett terekhez és berendezésekhez szükséges tervezési koncentráció és térfogati tényező a 3. táblázat szerint.

3. táblázat

Tervezési koncentráció,
tf%

A szén-dioxid térfogati tényezője,
kg/m
3

A védett tér, berendezés megnevezése

50

1,34

Általános szigetelésű elektromos vezetékek (kábelek, kábelterek)

50

1,6

60 m3 térfogatúnál kisebb villamos gépek, kábelcsatlakozások

65

2,01

Irattárak, nagy mennyiségű papír tárolására való helyiségek, mechanikus szellőzésű fedett árkok

75

2,66

Porszűrők, szőrmetárolók

2.3.5.    Ha a védett tér hőmérséklete 100 °C-nál nagyobb, akkor minden további 3 °C hőmérséklet-növekedésre a fentiek szerint számított szén-dioxid-tömeget 1%-kal növelni kell.

2.3.6.    Ha a védett tér hőmérséklete -15 °C-nál kisebb, akkor minden további 0,5 °C hőmérséklet-csökkenésre a fentiek szerint számított szén-dioxid-tömeget 1%-kal növelni kell.

2.3.7.    A védett tér határoló felületén levő le nem zárható nyílások (a tervezett nyomáskiegyenlítő nyílás, stb.) miatti veszteséget pótolni kell. Az egységnyi felületre vonatkoztatott szén-dioxid-veszteség (R) - a szén-dioxid-koncentráció (KCO2) és a nyílás középpontja feletti légtérmagasság (h) függvényében - a 2. ábra szerint.

2. ábra

2.3.8.    A felületi tűz (folyadéktűz, festett fémfelület tüze stb.) oltásakor a tervezési koncentrációt 1 percen belül kell elérni.

2.3.9.    Helyi elárasztású oltórendszerek szén-dioxid-tömegáramát a védett felszín vagy térfogat beborítására szolgáló összmennyiség és a teljes oltáshoz szükséges időtartam alapján kell meghatározni, és a szén-dioxid így számított mennyiségét 40%-kal növelni kell.

2.3.10.    A megközelítően sík és a vízszintes felületű, a padozattól legfeljebb 0,3 m-rel magasabb berendezés és tárgy védelméhez a szén-dioxid-mennyiséget felszíni módszerrel kell meghatározni.

2.3.10.1.    A védett felület felett a fúvókák száma és elhelyezése olyan legyen, hogy az egyes fúvókák által védhető területek összeérjenek.

2.3.10.2.    Az egyes fúvókák által védett terület nagyságát a fúvókák magasságának a változtatásával kell beállítani. A fúvókák által védett területhez kell hozzárendelni az áramlási sebességet. Tervezéskor a ténylegesen választott fúvóka gyártó által megadott jelleggörbéjét kell alkalmazni.

Megjegyzés: A 3. és a 4. ábra egy adott fúvóka jelleggörbéjét tartalmazza.

2.3.10.3.    A kiáramló szén-dioxid az égő anyagot a védett térből ne szórja ki.

Megjegyzés: Az alkalmazott fúvókák tömegáramainak összege adja az össztömegáramot. Az oltáshoz szükséges szén-dioxid-mennyiséget az össztömegáram és a kibocsátási idő szorzata adja.

3. ábra

4. ábra

2.3.10.4.    A szén-dioxid-mennyiség kibocsátási ideje 30 másodpercnél kevesebb ne legyen.

2.3.10.5.    A legkisebb kibocsátási időt - újragyulladási veszély esetén, és ha a teljes oltáshoz hosszabb hűtési idő szükséges - növelni kell. A növelés mértékét szakértő bevonásával kell meghatározni. Azon anyagok oltásakor, amelyek gyulladáspontja a forráspont alatt van, a kibocsátási idő 3 percnél több legyen (paraffin, fűtőolajok, stb.).

2.3.11.    Bonyolult gépalakzatok védelmekor, ha a felszíni módszer nem alkalmazható, a térfogati módszert kell alkalmazni.

2.3.11.1.    Az oltóberendezés össztömegárama a számításba vett térfogatra 0,26 kg/s x m3 (16 kg/min x m3) legyen.

2.3.11.2.    Ha a feltételezett körülzárt tér felületei részben valóságos falakkal esnek egybe, akkor az össztömegáram arányosan csökkenthető 0,06 kg/s x m3-ig (4 kg/min x m3-ig).

2.4.    A szén-dioxid mennyiségének ellenőrzése.

2.4.1.    Az oltótelepek szén-dioxid mennyiségét tömegméréssel kell ellenőrizni. Az ellenőrzés csoportos vagy egyedi (palackonkénti) lehet.

2.4.2.    Az oltótelepen tárolt szén-dioxid 10%-ának az elszivárgását - csoportosan vagy egyedileg (palackonként) - jelezni kell. A tömeghiány jelzése vizuálisan érzékelhető és/vagy önműködő rendszerű legyen. Csak vizuális jelzés a naponkénti leolvasás (ellenőrzés) esetén van megengedve.

2.4.3.    A tartalék palackok töltöttségét beépítés előtt és azt követően legalább félévenként ellenőrizni kell.

2.4.4.    Ha a szén-dioxid-telep tömeghiánya eléri a 10%-ot, észlelése után a hiányt azonnal meg kell szüntetni. Ha egyedi (palackonkénti) ellenőrzés esetén a 10% elszivárgást meghaladó mértékű hiány leolvasásának nincs lehetősége, vagy a hiány nincs összegezve és a szén-dioxid-telep teljes mennyiségére vonatkoztatva, akkor a 10% tömeghiányt jelző palackokat azonnal ki kell cserélni.

2.4.5.    A szén-dioxid pótlására 100% mennyiségű és töltött, tartalék palackot kell állandóan készenlétben tartani.

2.5.    Szén-dioxid-telep, oltóközpont.

2.5.1.    A beépített, nagynyomású szén-dioxiddal oltó berendezésnek (szén-dioxid-telepnek) a következőket kell tartalmaznia:

d)    a szén-dioxid-palackokat,

e)    a szén-dioxid mennyiségének ellenőrző és az indítóberendezés végrehajtóegységeit,

f)    a palackok közös vagy csoportosított gyűjtőcső rendszerét, továbbá

g)    a közvetlenül az oltóberendezéshez csatlakozó szerelvényeket (visszacsapó, elosztó-, ürítő- és biztonsági szelepek stb.).

2.5.2.    Az oltóközpontot külön helyiségben, a védett tér közelében kell elhelyezni, de az árasztandó helyiségben is elhelyezhető, ha annak légtere 2000 m3-nél nagyobb. Ebben az esetben az oltóközpontot a helyiség többi részétől sodronyhálóval vagy nem éghető anyagú válaszfallal kell elkülöníteni.

2.5.3.    Az oltóközpont padozata környezeténél ne legyen alacsonyabban.

2.5.4.    Az oltóközpontnak legyen szellőzése. Természetes szellőzéskor az alsó és a felső szellőzőnyílás a szabadba nyíljon és az alsó nyílásnak (szellőző alagút) a szabad tér felé legalább 2%-os lejtése legyen. Az alsó szellőzőnyílás a helyiség legalacsonyabb pontján legyen. Ha az oltóközpont bejárata nem a szabadba nyílik, akkor a bejáratnál olyan kiemelhető, legalább 0,2 m magas küszöböt kell építeni, amely az alsó szellőzőnyílás felső szélénél magasabb.

2.5.5.    Az oltóközpont hőmérséklete 0 és +30 °C között legyen.

2.5.6.    Az oltóközpontban elhelyezhetők a tartalék szén-dioxid-palackok és a tömegmérésre használatos mérleg is.

2.6.    Csővezetékek, utánfúvó.

2.6.1.    A csővezeték jól hegeszthető acélból készüljön (a varrat nélküli, szavatolt minőségű acélcsövek, a varrat nélküli acélcsövek méretei és számított tömege és a normál és vékony falú, csőmenetvágásra alkalmas méretű acélcsövekre vonatkozó műszaki követelmények szerint).

2.6.2.    A csővezetékek külső korrózió ellen védve legyenek, a belső részeket pedig beépítés előtt ki kell tisztítani és a fúvókák felszerelése előtt levegővel ki kell fúvatni.

2.6.3.    A csővezetékeket falon kívül, az ürítőnyílások és a kiömlő szerelvények felé legalább 5%-os lejtéssel kell szerelni. Ha ez nem valósítható meg, akkor a tömegáram számításakor a számított nyomásértéket módosítani kell (6. táblázat).

2.6.4.    A gyűjtőcső próbanyomása legalább a palackok próbanyomásával legyen azonos. Az elosztóvezeték próbanyomása legalább 80 bar, a kifúvó-vezeték próbanyomása legalább 20 bar túlnyomás legyen.

2.6.5.    A gyűjtőcső, az elosztó- és a kifúvó-vezeték, valamint a fúvókák átbocsátó keresztmetszetét a tervezett össztömegáramból kell meghatározni.

2.6.6.    Az utánfúvó rendszer olyan legyen, hogy a szén-dioxid befagyás és dugulás nélkül áramolhasson ki.

2.7.    Szerelvények, fúvókák.

2.7.1.    A szerelvények és a fúvókák anyaga óntartalmú ötvözet ne legyen.

2.7.2.    A palackszelep gyorsnyitó rendszerű és fajlagos átbocsátó keresztmetszete legalább 2,6 mm2/kg legyen, próbanyomása pedig egyezzen meg az alkalmazott palack próbanyomásával.

2.7.3.    A palackszelep kivezető csatlakozása és a palackhoz csatlakozó menet a vonatkozó műszaki követelmények szerint.

2.7.4.    A palackszelep lefúvó szerelvényének átbocsátó keresztmetszete legalább 12 mm2, nyitási nyomása pedig legfeljebb a palack tervezési nyomásával azonos legyen. Hasadólemezes megoldáshoz csak a gyártó minőségi bizonyítványával ellátott hasadólemez használható.

2.7.5.    Biztonsági szelepeket kell használni minden zárt csőszakaszban (az elosztószelepes gyűjtőcsövön, stb.). Ennek nyitási nyomása legfeljebb a palack tervezési nyomásával legyen azonos. A biztonsági szelep átbocsátó keresztmetszete akkora legyen, hogy a szerelvényekben a próbanyomásnál nagyobb nyomás ne keletkezhessen. Hasadó-lemezes megoldás nem használható.

2.7.6.    A palackszelep és a gyűjtőcső közé visszacsapó szelepet kell elhelyezni. A palack eltávolításakor a visszacsapó szelep a gyűjtőcsövön kell maradjon. A visszacsapó szelep fajlagos átbocsátó keresztmetszete legalább 1,7 mm/kg legyen. Próbanyomása legalább a csatlakozó szerelvények próbanyomásával legyen egyenlő.

2.7.7.    Az elosztószelep követelményei a szén-dioxiddal oltó berendezéshez való elosztószelepre vonatkozó műszaki követelmények szerint. A 40 típus legfeljebb 24 db, az 50 legfeljebb 38 db (30 kg töltetű) palack csatlakoztatásához használható.

2.7.8.    Ürítő- (víztelenítő-) szerelvényt kell beépíteni minden víztelenítésre kerülő csőszakaszba. Az ürítőszerelvény nyomás alatt is balesetmentesen nyitható legyen. Próbanyomása egyezzen meg az ürítőszerelvényt tartalmazó csővezetékszakasz próbanyomásával.

2.8.    Indítóberendezés.

2.8.1.    Az indítás kézi vagy önműködő lehet.

Az önműködő indítóberendezés vezérlése mechanikus ( többek között a hőhatásra szétváló kapocsra vonatkozó műszaki követelmények felhasználásával) vagy villamos (az V. sz. fejezet szerinti tűzjelző berendezés kimenőjelével vezérelt, stb.) lehet. A kézi indítás az oltóközpontban legyen végezhető. Az indításhoz legfeljebb 100 N erő kifejtésére legyen szükség.

2.8.2.    A közvetlen indításra (szelepek nyitására) felhasználható:

- az első- (nyitó-) súly helyzeti energiája,

- a pneumatikus vagy hidraulikus rendszer, és a

- piropatron (robbanópatron).

2.8.3.    Az önműködő berendezés tegye lehetővé a szén-dioxid-telep megbízható és a kívánt működési módnak megfelelő indítását, valamint - szükség esetén - a különböző vezérléseket (szellőzés leállítás, nyílások zárása stb.).

2.8.4.    Szükség esetén - ha az oltóközpont nem közelíthető meg könnyen és gyorsan - kézi távindítás is használható. Az indítószerelvényt indokolatlan működtetés ellen védeni kell (betörhető üveglappal, stb.).

2.8.5.    Az indítás folyamatában az elosztószelepek ne nyíljanak később, mint a palackszelep.

2.8.6.    Az indítóberendezés - a szén-dioxid-telep helyi kézi indítója kivételével - kikapcsolható legyen (karbantartás idején, stb.).

2.9.    Jelzőberendezés.

2.9.1.    Ha a védett helyiségben állandó jelleggel személyek tartózkodnak, vagy ha különleges körülmények azt megkövetelik, akkor elárasztás előtt a helyiségben hang- és fényjelző berendezést kell működtetni, és az indítóberendezést olyan késleltetővel kell felszerelni, amely a szén-dioxid kiáramlását - a helyiségben levők menekülése céljából (5. sz. rész I/6. fejezet) - legfeljebb 1 percig megakadályozza.

2.9.2.    A jelzőberendezés egyértelmű, megbízható optikai és akusztikai jelzéseket adjon.

2.9.2.1.    Az oltóberendezés indítását a védett helyiségben és/vagy az állandó ügyelet helyén jelezni kell. Több szén-dioxid-telep és/vagy többféle indítási lehetőség esetén azt is jelezni kell az ügyelet helyén, hogy az oltóberendezésnek mely része működött.

2.9.2.2.    Önműködő szivárgásjelzéskor jelezni kell a 10%-os szén-dioxid-tömeghiányt.

2.9.2.3.    Optikai jelzéssel jelezni kell az indítóberendezés és a jelzőberendezés villamosenergia-ellátásának a meglétét.

2.9.2.4.    A hangjelzés oly módon legyen törölhető, hogy újabb jelzéskor ismét működjön.

2.10.    Áramellátás.

Az indító és a jelzőberendezés áramellátását minden más fogyasztótól független biztosítójú áramkörről kell megvalósítani. Ha az önműködő indítórendszer villamos vezérlésű, akkor kettős villamos betáplálás vagy tartalék áramforrás legyen.

3.    MEGJELÖLÉS, FELIRATOK.

3.1.    Megjelölés.

3.1.1.    A szén-dioxid-telepen jól látható és maradó módon a következőket kell feltüntetni:

h)    a gyártó jelét,

i)    a típusjelet,

j)    a gyártási számot,

k)    a palackok mennyiségét (db), a villamos feszültséget, és

l)    a felvett áramerősséget.

3.1.2.    Az elosztószelepek mellett fel kell tüntetni azok hovatartozását, a helyiség, a gép stb. megnevezésével.

3.1.3.    A csővezetékek és a szerelvények színjelölése a csővezetékek színjelölésére vonatkozó műszaki követelmények szerint.

3.1.4.    A névlegesnél kisebb töltetű palackon a tényleges töltet mennyiségét kell feltüntetni.

3.1.5.    A palackot piros színűre kell festeni és a felső harmadában egy 100 mm széles, szürke színű körgyűrűvel kell megjelölni.

3.2.    Feliratok.

Az oltóberendezésen és a kapcsolódó helyiségeken - jól olvasható és maradó módon - a következő feliratokat kell elhelyezni:

3.2.1.    Az oltóközpont és a tartalék palackok tárolására használatos helyiség bejáratánál

SZÉN-DIOXID-VESZÉLY! A SZELLŐZŐNYÍLÁSOK ELTAKARÁSA TILOS!

3.2.2.    A védett helyiség bejáratánál és a védett gépnél

SZÉN-DIOXIDDAL ELÁRASZTHATÓ HELYISÉG (GÉP)! VÉSZJELZÉSKOR VAGY A GÁZ KIÁRAMLÁSAKOR A HELYISÉGET AZONNAL EL KELL HAGYNI! AZ OLTÓBERENDEZÉS MŰKÖDÉSE UTÁN CSAK ALAPOS SZELLŐZÉST KÖVETŐEN SZABAD A HELYISÉGBE BELÉPNI!

3.2.3.    Ha a védett helyiségben nincs vészjelzés, amely az oltóberendezés működésére figyelmeztet (személyek nem tartózkodnak állandó jelleggel a helyiségben), a bejáratnál

SZÉN-DIOXIDDAL ELÁRASZTHATÓ HELYISÉG!

BELÉPÉS ELŐTT A HELYISÉGET ALAPOSAN KI KELL SZELLŐZTETNI! A BENTTARTÓZKODÁS IDEJÉRE AZ OLTÓBERENDEZÉS TÁVINDÍTÁSÁT KI KELL KAPCSOLNI!

Megjegyzés: Önműködő kikapcsolás esetén az utolsó mondat elmarad.

3.2.4.    Az oltóberendezés üzemen kívül helyezésekor az oltóközpontban és a kézi indítás helyein

A BEÉPÍTETT, SZÉN-DIOXIDDAL OLTÓ BERENDEZÉS ÜZEMEN KÍVÜL HELYEZVE!

3.2.5.    Az indító- és a jelzőberendezésen, valamint a kijelző egységeken a rendeltetésre utaló, egyértelmű feliratok legyenek.

4.    VIZSGÁLAT.

4.1.    Az oltóberendezés részegységeinek a vizsgálata

4.1.1.    A részegységek minden egyes darabját gyártáskor vagy legkésőbb közvetlenül a beépítés előtt a következők szerint meg kell vizsgálni. A vizsgálat eredményét jegyzőkönyvben vagy minőségi bizonyítványban kell rögzíteni. Ellenőrizni kell - a 2.6. és a 2.7. pont figyelembevételével - a csővezetékek és a szerelvények átbocsátó keresztmetszetét, a csatlakozó menetek épségét és tűrését, a megjelöléséket (3.1. pont) és a feliratokat (3.2. pont), valamint el kell végezni a nyomáspróbákat.

4.1.2.    A szerelvények nyomáspróbáját hideg vízzel, nyitott állásban, a kivezetőnyílások lezárásával kell végezni. Ezt követően a szerelvények zárt állásában, azok zárképességét kell ellenőrizni. Ha a záróelem egyúttal biztonsági szerelvény is, annak működését meg kell akadályozni. A nyomáspróba megfelelő, ha a próba során szivárgás, csöpögés nem mutatkozik, és 1 percen belül nyomáscsökkenés nem tapasztalható.

4.1.3.    Ellenőrizni kell a biztonsági szerelvény nyitási nyomását. A próba sikeres, ha az üzemi nyomás eléréséig szivárgás nem mutatkozik.

4.1.4.    A visszacsapó szelep zéróképességét ellenőrizni kell. A próba sikeres, ha a szelep 1 percen belül legfeljebb 0,5 ml vizet enged át.

4.1.5.    Az elosztószelep vizsgálata a beépített, szén-dioxiddal oltó berendezéshez tartozó elosztószelepre vonatkozó műszaki követelmények szerint.

4.1.6.    Az indító-berendezés részegységeit külön-külön vagy a berendezés összeszerelt állapotában együttesen kell megvizsgálni. A vizsgálatot a működtető energia jellemzőjének (villamos feszültség, pneumatikus, hidraulikus nyomás stb.) alsó és felső tűréshatárán kell végezni. A vizsgálat során nem szükséges a valóságos feltételeket megvalósítani, ha a vizsgálati körülmények megnyugtató módon mesterségesen előállíthatók, és számíthatók vagy mérhetők, vagy ha a részegységek minősége tanúsítva van. A vizsgálat sikeres, ha indítási-működési hiba nincs.

4.1.7.    A jelzőberendezést és annak vezérlőegységeit, tartozékait részenként vagy összekapcsolva kell vizsgálni a működtető energia jellemzőjének alsó és felső tűréshatárán. Minden jelzésállapotot és működési módot ki kell próbálni. A vizsgálat sikeres, ha a jelzőberendezés hiba nélkül működik.

4.2.    Az oltóberendezés üzembe helyezés előtti vizsgálata.

4.2.1.    Az oltóberendezés részeinek szilárdságát nyomáspróbával kell megvizsgálni (2.6. pont). A gyűjtő csőrendszer vizsgálatát zárt elosztószelep-állással, hideg vízzel, legalább 1 percig kell végezni. A vizsgálat sikeres, ha ez idő alatt a szelepházon szivárgás nem mutatkozik. A csőrendszer többi tagjának - lezárt kifúvónyílásokkal - a vizsgálatát hasonlóan kell végezni. A vizsgálat együttesen vagy szakaszonként is elvégezhető.

4.2.2.    A palackok szelepeinek tényleges kinyitása nélkül minden indítási lehetőséget ki kell próbálni. Az önműködő indítást az érzékelők, a vezérlőegységek mesterséges működtetésével és a működési állapotnak megfelelő helyzet előállításával kell próbálni.

4.2.3.    Indítási módozatonként külön-külön ellenőrizni kell a következőket:

m)    a védett helyiségben a vészjelzés működését,

n)    csak a helyiséghez tartozó elosztószelep nyitási vezérlésének - megfelelő késleltetés után való - létrejöttét, ezt követően (vagy egyidejűleg) a megfelelő számú palackok nyitási vezérlésének létrejöttét,

o)    a működés tényének és helyének jelzését, a nyílászárók lezárását - ha az nem az oltógáz nyomásával van vezérelve -, az egyéb működések próbáját (szellőzés leállítása, áramtalanítás, utánfúvás indítási feltétele stb.).

4.2.4.    Ellenőrizni kell (a palackok egyenkénti vagy csoportos felemelésével) a töltethiány- (szivárgás-) jelzés működését. Ezt követően éles próbát kell tartani, indítási rendszerenként legalább 1 db palack tényleges nyitásával.

4.3.    Időszakos vizsgálat.

4.3.1.    Naponta ellenőrizni kell a szén-dioxid mennyiségét. A megengedettnél nagyobb szén-dioxid-hiány esetén a kezelési utasítás szerint kell eljárni.

4.3.2.    Havonta szemrevételezéssel meg kell vizsgálni a fúvókák, a csővezeték és az oltóközpont állapotát, el kell végezni a víztelenítést, és ki kell próbálni a riasztó-, az indító- és a jelzőrendszer működését.

4.3.3.    Félévenként el kell végezni az oltóberendezés karbantartását, tömegméréssel ellenőrizni kell a tartalék szén-dioxid és az egyéb tarkalék anyagok mennyiségét. Ezeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

4.3.4.    Évenként teljes felülvizsgálatot kell végezni. A felülvizsgálatkor ellenőrizni kell a következőket:

- az oltóberendezés általános állapotát,

- a karbantartási munkákat,

- a naplót,

- az ismételt vizsgálatot igénylő berendezések legutolsó próbájának az időpontját (a csővezetékek nyomáspróbáját, stb.). El kell végezni továbbá az oltóberendezés üzemképességének az ellenőrzésére való vizsgálatot, éles próbával egybekötve. A felülvizsgálatról értesíteni kell a területileg illetékes I. fokú tűzvédelmi hatóságot.

5.    ÜZEMBE HELYEZÉS, ÜZEMELTETÉS.

5.1.    Az oltóberendezés terveinek jóváhagyása.

5.1.1.    Oltóberendezést csak a tervező megítélése vagy az illetékes hatóság előírása alapján szabad létesíteni.

5.1.2.    Új típusú oltóberendezés gyártásához az illetékes hatóság engedélye szükséges. Az engedélyezési kérelemhez az oltóberendezés 5.1.4. pont szerinti terveit kell benyújtani 2-2 példányban.

5.1.3.    Az oltóberendezés kiviteli, felújítási vagy átalakítási terveit az 5.1.4. pont szerinti összeállításban - 2-2 példányban - az illetékes hatóságnak kell benyújtani jóváhagyás céljából.

5.1.4.    A tervdokumentációnak a következőket kell tartalmaznia:

p)    a gyártó megnevezését,

q)    a műszaki leírást (a berendezés rendeltetésének, főbb jellemzőinek és működésének ismertetésével),

r)    a nyomvonaltervet (az oltóközpont és a távindítás helyének, a csővezetékek nyomvonalának, a kifúvórózsák és egyéb szerelvények vázlatos elhelyezésének feltüntetésével),

s)    a működési vázlatot, és elvi működési rajzot (az indítást, működési és jelzési mód ismertetésével),

t)    a berendezés kivonatolt kezelési és karbantartási utasítását (a biztonsági és balesetvédelmi előírások megjelölésével).

5.2.    Az oltóberendezés üzembe helyezése.

5.2.1.    Üzembe helyezéskor az oltóberendezés üzemkész és ellenőrzött állapotban legyen.

5.2.2.    Az oltóberendezés üzembe helyezésére csak a gyártó vagy vizsgázott megbízottja jogosult.

5.2.3.    Az üzembe helyezési eljáráson a tervező, a kivitelező, az üzemeltető megbízottja és az I. fokú tűzvédelmi hatóság képviselője legyen jelen.

5.2.4.    Műszaki átadáskor a következők álljanak rendelkezésre:

u)    az oltóberendezés jóváhagyott kiviteli terve 1 pld-ban,

v)    az oltóberendezés kezelési és karbantartási utasítása 2 pld-ban,

w)    a minőségi bizonyítványok és a nyomás-, a mechanikai, továbbá a villamos próbák, ellenőrzések jegyzőkönyvei és a napló (a kezelők megnevezésével és az oltóberendezés adatainak a feltüntetésével).

5.3.    Az oltóberendezés üzemeltetése, kezelése és karbantartása.

5.3.1.    Az üzemeltetésre, a kezelésre és a karbantartásra a kivitelező, és a gyártó kezelési utasítása az irányadó.

5.3.2.    A kezelést csak az oltóberendezés működésére kioktatott személyeknek szabad végezni.

5.3.3.    Az oltóberendezés működéséről naplót kell vezetni, amelybe legyenek bevezetve:

a)    a berendezés főbb adatai,

b)    a kezelők neve,

c)    az időszakos vizsgálatok eredménye,

d)    az oltóberendezés működése és meghibásodása az időpont (óra, perc) feltüntetésével,

e)    a ki- és bekapcsolás időpontjai (nap, óra, perc),

f)    a munkát végző(k) neve és a kijavított hibák.

5.3.4.    A karbantartás során ellenőrizni kell a következőket:

a)    az oltóberendezés általános állapotát a karbantartás megkezdésekor,

b)    a szén-dioxid mennyiséget,

c)    az indító-, a jelző- és a kiegészítő berendezések működését,

d)    a víztelenítés, a tartalék palackok mennyiségét és töltöttségét, és

e)    az oltóberendezés általános állapotát a karbantartás után.

f)    A karbantartást követően az oltóberendezés működőképes állapotban legyen (ürítőszerelvény zárt állapotban, az indítóberendezés élesre állítva stb.).

5.3.5.    Az oltóberendezés előrelátható üzemen kívül helyezését 8 nappal előbb, előre nem látott kikapcsolását pedig azonnal be kell jelenteni a területileg illetékes I. fokú tűzvédelmi hatóságnak. Ugyancsak be kell jelenteni az oltóberendezés ismételt üzembe helyezését is.

FÜGGELÉK

F1.    A SZÉN-DIOXID FIZIKAI ÉS KÉMIAI TULAJDONSÁGAI

A szén-dioxid színtelen, szagtalan, savanykás ízű és nagy hőmérsékleten is nagyon stabil vegyület. Normális körülmények között (0 °C, 1,0 bar) gáz-halmazállapotú anyag. A hőmérséklet és a nyomás hatását a szén-dioxid fizikai állapotára az 5. ábra mutatja.

5. ábra

A szén-dioxid fizikai jellemzői

Anyagmennyiség, mol

44,01

Levegőre vonatkoztatott sűrűség

1,53

Sűrűség: légnemű halmazállapotban (0 °C, 1,0 bar), kg/m3

1,976

folyadék halmazállapotban (-37 °C), kg/m3

1,101 x 103

szilárd halmazállapotban (-79 °C), kg/m3

1,56 x 103

Szublimációs hőmérséklet, °C

-78,4

Kritikus hőmérséklet (tkr), °C

31,1

Kritikus nyomás (PKR), bar

73,0

Kritikus sűrűség (PKR, tkr), kg/m3

463,82

Szublimációs hő, kJ/kg

573,0

Hármaspont-adatok: bar

5,1

°C

-56,7

Átütési feszültség (25 °C-on), KV/cm

26,4

F2.    A SZÉN-DIOXID ÉLETTANI HATÁSA

A tiszta levegő kb. 300 ppm szén-dioxidot tartalmaz. A szén-dioxid imissziós értéke 600 ppm, 8 órára megengedett munkahelyi anyagkoncentráció (MAK) értéke 5000 ppm.

Az 1,74 tf% szén-dioxidot tartalmazó gázelegy belégzésekor a tüdő légcseréje a normális másfélszeresére emelkedik. Zárt helyiségben, amelyben a szén-dioxid-koncentráció fokozatosan növekedett 5,5 tf%-ig, az oxigénkoncentráció pedig csökkent 14,5 tf%-ig, a következőket állapították meg:

-    a tüdő légcseréje erősen fokozódott 0,5 x 10-3 -0,58x10-3 m3/s-ig (30-35 l/min-ig),

-    az oxigénfogyasztás növekedett,

-    a vérnyomás növekedett,

-    a testhőmérséklet kissé csökkent, és

-    a fizikai munkaképesség csökkent.

A szén-dioxid-koncentrációt fokozatosan 8 tf%-ig növelve, a következőket állapították meg:

-    erős légúti izgalom, köhögés,

-    forróságérzés a mellkasban,

-    szembántalmak, fejfájás, fülzúgás jelentkezik,

-    csökken a gyors cselekvőképesség.

A szén-dioxid hatása erősebb, ha egyidejűleg az oxigénkoncentráció is csökken. 9 tf%-nál nagyobb szén-dioxid-koncentrációnál eszméletvesztés lép fel. Igen nagy töménységben 20%-nál a halál légzésbénulás következtében néhány másodperc alatt beáll, rendszerint görcsök nélkül, vagy csak igen enyhe görcsök közben. A szív túléli a légzés megállását. Emiatt az újraélesztési lehetőség fennáll. Szén-dioxid-mérgezéskor mesterséges lélegeztetés és oxigénadás lehet a segítség.

A szén-dioxid hatása a bőrre

Azok a személyek, akik légzőkészülékkel tartózkodtak a kb. 20 tf% szén-dioxidot tartalmazó légtérben, a bőrük kivörösödésére, borzongásra, zsibbadásra, forróságérzésre és verejtékezésre panaszkodtak.

F3.    AZ OLTÓBERENDEZÉS TERVEZÉSÉNEK A MENETE

Kiindulási adatok:    az oltótelep hőmérséklete 21 °C,

    a palacknyomások átlaga 51,7 bar.

F3.1. Az elárasztandó térfogat (V) meghatározása.

F3.2. A tervezési koncentráció (C) meghatározása az 1. táblázat alapján tf%-ban.

F3.3. Szükség esetén az anyagátszámítási tényező kiszámítása az 1. ábra alapján.

F3.4. A térfogati tényező (Tt) meghatározása a 2. vagy a 3. táblázat, és az F3.26. pont alapján kg/m3-ben.

F3.5. A térfogati tényező módosítása az F3.3. pont adatával.

F3.6. A szén-dioxid-alapmennyiség kiszámítása az F3.1. és az F3.5. pont adataiból kg-ban:

Ma = T x V

F.3.7. Módosító tényezők figyelembevételével a teljes szén-dioxid-mennyiség meghatározása a 2.3.5., a 2.3.6., a 2.3.7. és 2.3.10. pont, valamint a 2. ábra szerint kg-ban:

Mt = K x Ma + P

F3.8. A teljes kibocsátás időtartamának (ők) meghatározása a 2.3.8., a 2.3.11.4. és a 2.3.11.5. pont alapján percben.

F3.9. Az össztömegáram (Qö) meghatározása az F3.6.-F3.8., vagy a 2.3.12.2. és a 2.3.12.3. pontok szerint kg/s-ban.

F3.10. A csővezeték nyomvonalának a megtervezése és a szerelvények darabszámának a meghatározása. A számítás első részében 1 db fúvókát kell feltételezni az elágazás helyén.

F3.11. A csőhosszúságok (L), a feltételezett belső átmérők (D) és a szerelvények ismeretében az egyenértékű (Leg) csőhosszúságok meghatározása az 1. nomogram vagy a 4. és az 5. táblázat szerint. A számított egyenértékű csőhosszúságok összegezése méterben.

1. nomogram

Egyenértékű csőhosszúságok hegesztett csővezeték-szerelvényekre a 4. táblázat szerint.

4. táblázat

Névleges átmérő

Könyökcső

90°-os ívcső vagy T-idom*
m

T-idom**
m

Cső karmantyú vagy tolózár
m

 

 

45°
m

90°
m

 

 

 

mm

hüvelyk

 

 

 

 

 

10

3/8

0,06

0,21

0,15

0,49

0,09

15

1/2

0,09

0,24

0,21

0,64

0,12

20

3/4

0,12

0,34

0,27

0,85

0,15

25

1

0,15

0,43

0,34

1,07

0,18

32

1 1/4

0,21

0,55

0,46

1,40

0,24

40

1 1/2

0,24

0,64

0,52

1,65

0,27

50

2

0,30

0,85

0,67

2,10

0,37

65

2 1/2

0,37

1,01

0,82

2,50

0,43

80

3

0,46

1,45

1,01

3,11

0,55

100

4

0,61

1,65

1,34

4,08

0,73

125

5

0,76

2,04

1,68

5,12

0,91

150

6

0,91

2,47

2,01

6,16

1,07

* Ha a T-idomban az áramlás iránytörés nélkül történik.

** Ha a T-idomban az áramlás iránytöréssel történik.

Egyenértékű csőhosszúságok a csavarmenettel ellátott csővezeték-szerelvényekre az 5. táblázat szerint.

5. táblázat

Névleges átmérő

Könyökcső

90°-os ívcső vagy T-idom*
m

T-idom**
m

Csőkarmantyú vagy tolózár
m

 

 

45°
m

90°
m

 

 

 

mm

hüvelyk

 

 

 

 

 

10

3/8

0,18

0,40

0,24

0,82

0,09

15

1/2

0,24

0,52

0,30

1,04

0,12

20

3/4

0,30

0,67

0,43

1,37

0,15

25

1

0,40

0,85

0,55

1,74

0,18

32

1 1/4

0,52

1,13

0,70

2,29

0,24

40

1 1/2

0,61

1,31

0,82

2,65

0,27

50

2

0,79

1,68

1,07

3,41

0,37

65

2 1/2

0,94

2,01

1,25

4,08

0,43

80

3

1,16

2,50

1,55

5,06

0,55

100

4

1,52

3,26

2,04

6,64

0,73

125

5

1,92

4,08

2,56

8,35

0,91

150

6

2,32

4,94

3,08

10,00

1,07

F3.12. Az áramlási egyenlet következő mennyiségeinek a kiszámítása:

Leg

m/mm1,25,

p

kg/s x mm2

D1,25

D2

F3.13. Az F 3.12. pont alapján kiszámított mennyiségekkel, a 6. ábra alapján a szájnyílási nyomás (csővezetéki végnyomás) meghatározása, ha szükséges, akkor előjelhelyesen módosítani kell a 6. táblázat adataival. A szájnyílási nyomás (Psz) legalább 13 bar legyen.

 

6. táblázat

Átlagnyomás

Nyomáskorrekció

bar

bar/m

51,7

0,0795

48,23

0,0679

44,78

0,0576

41,34

0,0460

37,89

0,0400

34,45

0,0339

31,00

0,0282

27,50

0,0235

24,11

0,0192

20,67

0,0158

17,22

0,0124

13,78

0,0090

F3.14. A fajlagos tömegáram (Qf) meghatározása a szájnyílási nyomásból a 7. táblázat alapján kg/s x mm2-ben.

7. táblázat

Szájnyílási nyomás bar

Fajlagos tömegáram

 

 

kg/min.mm2

kg/sxmm2

51,7

3,258

5,43x10-2

50,0

2,705

4,5x10-2

48,3

2,403

4,00x10-2

46,5

2,174

3,62x10-2

44,8

1,995

3,32x10-2

43,1

1,840

3,06x10-2

41,4

1,706

2,84x10-2

39,6

1,590

2,65x10-2

37,9

1,488

2,48x10-2

36,2

1,397

2,32x10-2

34,5

1,309

2,18x10-2

32,8

1,224

2,04x10-2

31,0

1,140

1,90x10-2

29,3

1,062

1,77x10-2

27,6

0,985

1,64x10-2

25,9

0,908

1,51x10-2

24,1

0,830

1,38x10-2

22,4

0,760

1,26x10-2

20,7

0,690

1,15x10-2

17,2

0,549

0,91x10-2

13,8

0,418

0,69x10-2

F3.15. A fajlagos tömegáramhoz tartozó fúvóka effektív keresztmetszet (Af) számítása mm2-ben:

Af =

Qö

Qf

F3.16. Több fúvókás megoldás esetén minden szájnyílási nyomást meg kell határozni.

F3.17. Ha az elosztóvezeték szimmetrikus - az elágazástól azonos hosszúságú és keresztmetszetű csövek vezetnek a fúvókákhoz -, akkor az elágazóvezeték-szakaszok tömegárama:

Qö

 

kg

n

 

s x mm2

ahol n az egyforma csőszakaszok száma

F3.18. Ki kell számítania következő mennyiségeket:

F3.19. A 6. ábra alapján meg kell határozni az F3.13. pontban számított Psz nyomáshoz tartozó egyenes és az F3.18. pont alapján számított

Qö

 

kg

n x D2

 

s x mm2

görbe metszéspontjához tartozó

értéket.

F3.20. Összegezni kell az F3.18. pontban számított tényleges

F3.19. pontban számított

látszólagos értékeket.

F3.21. Az összegezett Leg/D1,25 értékből és az F3.18. pontban számított Qö/(n x D2) értékből a 6. ábra alapján meg kell határozni a szájnyílási nyomást (Psz).

F3.22. A 7. táblázat alapján meg kell határozni a fajlagos tömegáramot (Qf).

F3.23. A fajlagos tömegáramból és a megkívánt Qö/n tömegáramból számítható a fúvóka effektív keresztmetszete mm2-ben:

 

 

Qö

 

Af =

 

n

 

Q’f

6. ábra

F3.24. Helyi elárasztás esetén, a felszíni módszer alkalmazásakor - a választott fúvókakarakterisztika alapján - ellenőrizni kell a számított tömegáram - beszórható felület összefüggést. Ha nem felel meg, akkor a számítást módosított kiinduló adatokkal meg kell ismételni.

F3.25. A választott fúvóka karakterisztika alapján meg kell határozni a fúvóka tervezési magasságát.

F3.26. Teljes elárasztás esetén, ha a térfogati tényezők táblázatban megadott értékénél pontosabb számítás szükséges, akkor a következő összefüggéseket és a 2. nomogramot kell használni, amely a t = 10 °C feltételezéssel készült.

Mx(t+273)x1,864x103=Vc

ahol M a szén-dioxid tömege, kg

t a helyiség hőmérséklete elárasztás után, °C

Vc a szén-dioxid térfogata, m3

Vc/Vn = A

ahol Vn a helyiség számított térfogata, m3

CO2 tf% = 100(eA-1)/eA

ahol A a szén-dioxid és a helyiség térfogatának hányadosa

e természetes logaritmus alapszáma (2,7182...)

Hasonló információt szolgáltat a 7. ábra, amely az elméleti határokat is megadja. A 7. ábra t=20 °C feltételezéssel készült.

7. ábra

2. nomogram

F4.    SZTATIKUS FELTÖLTŐDÉS.

F4.1. A tiszta gázok áramlásukkor nem töltődnek fel, de a csak technikai tisztaságú gázok rendszerint tartalmaznak szilárd vagy cseppfolyós részecskéket, és így ezek feltöltődhetnek. Különösen erős lehet a feltöltődés, ha hirtelen expanzió következtében a gőz cseppfolyósodik vagy szilárd hó képződik. Az áramló folyadékok is feltöltődnek. A folyadékok porlasztásakor a feltöltődés lényegesen nagyobb mértékű és független a folyadék vezetőképességétől. Tehát szén-dioxiddal működő berendezések esetében, akár folyadékfázisban, akár gőzfázisban történik a kiáramlás, számítani kell sztatikusan feltöltött felhőkre, amelyek kisülése a környezet vezető tárgyaihoz vagy egymáshoz képest gyújtóképes szikrát eredményez. Az elektrosztatikus töltések kifejlődése nem mindig okoz tűz- vagy robbanásveszélyt, csak ha a következő feltételek együttesen teljesülnek:

a)    az elektroszatikus töltés keletkezési sebessége elegendő nagyságú,

b)    a szétválasztott töltések felhalmozódnak,

c)    a környező közeg nyomása, összetétele és hőmérséklete szempontjából megfelelő energiájú kisülési szikra létrejön,

d)    a szikra gyúlékony vagy robbanóképes közegben keletkezik.

F4.2. Az A és B tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben, továbbá mindenütt, ahol a sztatikus feltöltődésből tűz vagy robbanás keletkezhet, csak a feltöltődés ellen védett gépi berendezés használható. A töltés felhalmozódásának csökkentése, valamint a felhalmozódó töltés veszélytelen elvezetése elérhető:

a)    a vezető testek földelésével,

b)    szigetelőkön a feltöltődési sebesség csökkentésével, többek között. az áramlási sebesség csökkentésével a csővezetékben,

c)    a szigetelőkön a felhalmozódott töltések elvezetési sebességének növelésével, így a levegő nedvességtartalmának a növelésével,

d)    a felületi vezetőképesség növelésére felhasználható anyagok úgynevezett antisztatikumok alkalmazásával,

e)    a keletkezett töltések semlegesítésével, a levegő mesterséges ionizálása révén.

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

IV. FEJEZET

A BEÉPÍTETT AUTOMATIKUS TŰZJELZŐ BERENDEZÉSEK MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI, TERVEZÉS, KIVITELEZÉS, ÜZEMBE HELYEZÉS, HASZNÁLATBAVÉTEL, ÜZEMELTETÉS, FELÜLVIZSGÁLAT ÉS KARBANTARTÁS

1.    A BEÉPÍTETT AUTÓMATIKUS TŰZJELZŐ BERENDEZÉSEKRE (a 2. rész IV. fejezetének vonatkozásában, a továbbiakban: berendezés)VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1.    A berendezés tervezése, kivitelezése és üzemeltetése során a következőket kell biztosítani:

a)    a tűz korai szakaszában jelezzen,

b)    a jelzést megbízhatóan továbbítsa,

c)    azt késedelem nélkül egyértelmű figyelemfelhívó tűzriasztás formájában jelenítse meg,

d)    legyen érzéketlen mindazokra a behatásokra, amelyekre nem szabad jeleznie,

e)    szükség esetén végezze el a kiürítést segítő, a tűz terjedését gátló, valamint a tűzoltását biztosító berendezések, eszközök vezérlését,

f)    azonnal és egyértelműen jelezze a berendezés meghibásodását, működési zavarát.

1.2.    E fejezetben szabványhivatkozásoknál a kiadvány legutóbbi változatát kell alkalmazni, kivéve a dátummal ellátott hivatkozások esetét.

1.3.    A berendezés elemei feleljenek meg a vonatkozó jogszabály, honosított harmonizált szabvány, ezek hiányában nemzeti szabvány (különösen: MSZ EN 54 és MSZ EN 50200 sorozat) előírásainak, vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

1.4.    A tervezést, végző személyek vagy az adott tevékenységben érintett szervezet tagja rendelkezzen a jogszabályban meghatározott képesítéssel és jogosultsággal.

1.5.    A kivitelezést, üzembe helyezést, karbantartást és felülvizsgálatot végző személyek vagy az adott tevékenységben érintett szervezet tagja rendelkezzenek a jogszabályban meghatározott képesítéssel.

1.6.    Az üzemeltetést (felügyeletet, kezelést, ellenőrzést) ellátó személyeket a tevékenység végzéséhez szükséges ismeretekről oktatásban kell részesíteni.

2.    A BERENDEZÉSEKRE VONATKOZÓ FOGALOM MEGHATÁROZÁSOK.

A követelmények alkalmazása során, az MSZ EN 54 sorozatban használt fogalom meghatározásokon túl a 2. rész IV. fejezetének 2.1. – 2.43. pontjában meghatározott fogalmakkal egészülnek ki.

2.1.    Áramkör: a tűzjelző berendezésre csatlakoztatott vezetékek, részegységek és elemek összekötött halmaza, melyek a tűzjelző rendszer többi részével csak a tűzjelző központon keresztül vannak kapcsolatban, és amelyet csak a tűzjelző központ vezérel.

2.2.    Beszállító: az a szervezet, amelytől a telepített rendszer összes hardver részegységét és/vagy szoftverét beszerzik. Ha a telepített rendszer összes részegységét és/vagy szoftverét egy szervezet biztosítja, akkor azt rendszer beszállítónak nevezik.

2.3.    Elfogadás: a megrendelő döntése arról, hogy a terv, a létesített tűzjelző berendezés megfelel a jogszabályban, nemzeti szabványban foglalt, és az előzetes egyeztetésen megállapított követelményeknek, abban az esetben, ha a tűzjelző berendezés létesítését jogszabály, nemzeti szabvány vagy a tűzvédelmi hatóság nem írja elő.

2.4.    Előjelzés: olyan figyelmeztető jelzés, mikor egy érzékelő által észlelt jel meghaladja a normál szintet, de még nem éri el a tűzjelzéshez tartozó szintet.

2.5.    Felderítési távolság: az az úthossz, amelyet a felderítő személynek meg kell tenni az érintett zónán belül a tűz pontos helyének megtalálásához.

2.6.    Hálózati rendszer: több tűzjelző központ összekapcsolásával létrehozott rendszer, melyben az egyes tűzjelző központok egymással információ cserére képesek.

2.7.    Harmadik fél: a telepítőtől, a beszállítótól és a vevőtől független testület vagy szervezet.

2.8.    Hamis riasztás: az a riasztás, amely nem égési folyamattól származik.

2.9.    Hiba: a berendezésnek vagy a tápellátásnak olyan jellegű meghibásodása, mely veszélyezteti a rendszer megfelelő működését.

2.10.    Hibajel: jel, amely egy hiba bekövetkeztére hívja fel a figyelmet.

2.11.    Hibajelzés: emberek számára érzékelhető hibajel.

2.12.    Hierarchikus rendszer: olyan hálózat, melyben több tűzjelző központ működik, úgy, hogy egy tűzjelző központ van kijelölve fő tűzjelző központnak, amely az alábbi funkciókat tudja ellátni:

a)    jelek fogadása az alárendelt tűzjelző központokról,

b)    az alárendelt tűzjelző központok állapotának kijelzése, részleges vagy teljes kezelése.

2.13.    Kioktatott személy: az adott feladattal kapcsolatban a szükséges tudással, jártassággal és tapasztalattal rendelkező személy, aki a feladatot megfelelően, más emberek veszélyeztetése nélkül el tudja látni.

2.14.    Integrált rendszer: olyan rendszer, mely a tűzjelzési és tűzriasztási funkciók mellett más, nem tűzjelzéssel kapcsolatos funkciókat is ellát.

2.15.    Javítás: eseti jellegű munka a létesített tűzjelző rendszer hatékony működésének visszaállítására.

2.16.    Karbantartás: szemrevételezésből, szervizből (ellenőrzésből) és javításból álló munka a telepített rendszer hatékony működésének biztosítására.

2.17.    Képzettség: a jogszabályoknak megfelelő hozzáértés, szakértelem.

2.18.    Készenléti üzemi terhelés: a rendszer teljesítmény igénye az elsődleges tápforrás hiánya során, ha egyébként a rendszer nyugalmi helyzetben van.

2.19.    Kiegészítő berendezés: olyan berendezés, melyet a tűzjelző berendezés indít vagy, amely a tűzjelző berendezést indítja.

2.20.    Megrendelő: a telepített rendszer kifizetéséért elsődlegesen felelősséget vállaló személy vagy szervezet.

2.21.    Műszaki átadás: az a folyamat, melynek során a telepítő vagy más szerződő fél bizonyítja a megrendelőnek, hogy a telepített rendszer megfelel a megadott követelményeknek.

2.22.    Nyugalmi állapot: a telepített rendszer hálózatról táplált állapota, melyben sem tűzriasztás, sem hibajelzés, sem tiltás nincs a rendszerben.

2.23.    Rendszeres karbantartás: megadott időközökben a rendszeren elvégzett munkafolyamatok, beleértve a tisztítást, újra-beállítást, beszabályozást és cserét.

2.24.    Rendkívüli karbantartás: a normál működéstől eltérő, meghatározott esetekben elvégzett munkafolyamat.

2.25.    Részegység: az EN 54-13 szabványban I. típusú vagy II. típusú komponensnek definiált eszköz.

2.26.    Távkezelő és/vagy távkijelző egység: a tűzjelző központ összes vagy néhány kijelzését megjelenítő, részleges vagy teljes kezelését lehetővé tevő berendezés.

2.27.    Telepítés (szerelés, installálás): az a folyamat, melynek során a rendszer részegységeit és elemeit felszerelik és összekapcsolják.

2.28.    Telepített rendszer: a telepítés befejeztével létrejövő rendszer.

2.29.    Telepítő: a telepítési folyamat minden egyes részéért felelős személy vagy szervezet.

2.30.    Tervező: az 5. pontban leírt munkákért felelős személy

2.31.    Térképes tabló: a védett épület térképes megjelenítése, az épület elrendezésére utaló aktív kijelzésekkel.

2.32.    Téves riasztás: az a tűzjelzés, amely olyan égéstől származik, ami nem minősül tűznek.

2.33.    Tűzriasztás: emberek számára érzékelhető tűzjelzés.

2.34.    Tűzriadó szervezés (intézkedések tűz esetén): azoknak az előre eltervezett eljárásoknak, intézkedéseknek az összessége, melyeket tűz esetén végre kell hajtani.

2.35.    Tűzriasztási terhelés: az a maximális (általában elektromos) teljesítmény, amelyre tűzjelzés állapotban szükség van.

2.36.    Tűzjelzés: az a jel, amely tűz bekövetkeztére hívja fel a figyelmet.

2.37.    Üzemeltetői ellenőrzés: előre megadott időnként elvégzett rutin vizsgálat, melynek során a rendszert, a rendszer működését és kijelzéseit manuálisan ellenőrzik.

2.38.    Üzembe helyezés: az az eljárás, amelynek során a telepítő meggyőződik arról, hogy az általa felszerelt rendszer megfelel a megadott követelményeknek.

2.39.    Üzembe helyező mérnök: a megrendelő által megbízott üzembe helyezést és az üzembe helyezéssel kapcsolatos szemlét, ellenőrzést elvégző, tűzjelző berendezés tervezésére képesített személy.

2.40.    Üzemeltető: a tűzjelző és tűzriasztó berendezés által védett épület (vagy az épület egy részének) üzemeltetéséért felelős személy vagy szervezet.

2.41.    Zóna: a védett helyszín területileg elkülönített alrésze, melyen belül - más alrészektől függetlenül - bizonyos funkciókat végre lehet hajtani az alábbiak figyelembevételével:

a)    a funkció különösen az alábbi lehet:

aa)    a tűz bekövetkeztének jelzése (jelzési zóna),

ab)    tűzriasztások, vezérlések kiadása (riasztási zóna),

b)    a jelzési és riasztási zónáknak nem kell azonosaknak lenniük.

2.42.    Zóna-kártya: egy vagy több zónára vonatkozó hordozható zóna-térkép.

2.43.    Zóna-térkép: az egyes zónák elhelyezkedését, területi határait és a zónák megközelítési útvonalait ábrázoló térkép.

3.    A BERENDEZÉS LÉTESÍTÉSE.

3.1.    A létesítés szakaszai és a résztvevők.

3.1.1.    A tűzjelző berendezés létesítése, engedélyeztetése/elfogadtatása során a következő szakaszok állapíthatók meg:

a)    a létesítési kötelezettség megállapítása, a kiindulási elképzelések rögzítése,

b)    követelmények tisztázása,

c)    terv készítése,

d)    engedélyezés, elfogadás (a 2. rész IV. fejezetének 3.2.2. pontja szerint),

e)    telepítés,

f)    üzembe helyezés,

g)    engedélyezés, elfogadás (a 2. rész IV. fejezetének 3.2.2. pontja szerint).

3.1.1.1 Az engedélyezésre a 2. rész IV. fejezetének 3.2.2. pontjában meghatározott esetekben van szükség. Egyéb esetekben az elfogadás során a megrendelő a hatóság bevonása nélkül, a 2. rész IV. fejezetének 1.3. pont betartásával győződik meg a tűzjelző berendezés megfelelősségéről.

3.1.2.    Résztvevők, akik a beépített tűzjelző berendezés létesítésében és üzemeltetésében vesznek rész:

a)    megrendelő, vagy üzemeltető, vagy az általa megbízott felelős személy,

b)    tervező, vagy kivitelező, vagy üzembehelyező mérnök vagy felülvizsgálatot és karbantartást végző személy,

c)    harmadik fél:

ca)    a jogszabályban meghatározott esetekben, az engedélyezésben közreműködő szervezet;

cb)    az elfogadtatásban feladatot ellátó szervezet, vagy személy,

cc)    egyéb, a rendszerrel szemben követelményt támasztó szervezet.

3.2.    Létesítési, engedélyezési kötelezettség.

3.2.1.    A létesítési kötelezettséget a 2. rész I. fejezet 2. pontja szerint kell megállapítani.

3.2.2.    Az engedélyezési kötelezettséget a 2. rész I. fejezet 2. és 3. pontja szerint kell megállapítani.

3.2.3.    Vagyonvédelmi jelzések fogadása: a tűzjelző berendezés vagyonvédelmi jelzéseket abban az esetben fogadhat, ha a beépített tűzjelző berendezés alkalmazását jogszabály vagy tűzvédelmi hatóság nem írja elő.

3.3.    Egyeztetés.

3.3.1.    Egyeztetési kötelezettség: a tervezés megkezdése előtt, továbbá a 2. rész IV. fejezetének 6.1. pontjában foglalt esetekben egyeztetést kell tartani, mely során tisztázni kell a tervezett tűzjelző berendezés létesítésével, átalakításával, bővítésével, az engedélyezett vagy elfogadott terv módosításával kapcsolatban felmerülő követelményeket.

3.3.2.    Az egyeztetés résztvevői:

a)    a tervezés első szakaszában az egyeztetésre minden esetben sort kell keríteni a megrendelő és a tervező között,

b)    a létesítendő rendszer követelményeit általában a megrendelőnek kell megállapítani miután egyeztetett más érdekelt felekkel;

c)    más érdekelt felek: a harmadik fél képviselője, a rendszer forgalmazója, a rendszer telepítője, a védendő épület más tűzvédelmi rendszereit tervezők vagy telepítők,

d)    amennyiben az engedélyezett vagy elfogadott terv szerinti megvalósítás nem, vagy csak részlegesen lehetséges, az egyeztetésre a megrendelő, a tervező és a telepítő részvételével kerüljön sor,

e)    ha a telepítendő rendszer létesítését jogszabály vagy a tűzvédelmi hatóság írja elő, az egyeztetést minden esetben a tűzvédelmi szakhatóság bevonásával kell megtartani, és követelményeit – a tervezés, kivitelezés és üzemeltetés során – meg kell valósítani.

3.3.3.    Az egyeztetés során tisztázni kell a tűzjelző berendezés tervezésére, telepítésére, üzembe helyezésére vonatkozó követelményeket, a következők figyelembevételével (egyeztetés tartalma):

a)    a követelmények között szerepelni kell, ha egy harmadik fél részéről is engedélyeztetni, elfogadtatni, tanúsítani kell a rendszert,

b)    az engedélyeztetésre a jogszabályban foglalt esetekben kell sort keríteni.

c)    amennyiben egyszerre több testület részéről is szükség van a rendszer jóváhagyására, és e testületek különböző követelményeket támasztanak a telepített rendszerre vonatkozóan, akkor a rendszert a legszigorúbb követelményeknek megfelelően kell megtervezni,

d)    abban az esetben, ha két jóváhagyó testület egymással ellentétes követelményeket állítana, egyeztetések révén kell megoldani az ellentéteket.

3.3.4.    Az egyeztetések során a következőket kell tisztázni:

a)    a jogszabályban, nemzeti szabványban, e műszaki követelményben nem szabályozott kérdéseket (különösen e műszaki követelményekben nem említett érzékelők alkalmazási feltételei),

b)    a hálózatba kapcsolt, vagy hierarchikus rendszer használatának műszaki feltételeit,

c)    a tűzoltóságra történő automatikus átjelzés információinak bontását,

d)    a műszaki követelményben rögzítettektől eltérő, szigorúbb követelmények;

da)    a védendő térrész, helyiség, tűzszakasz, építmény, szabadtér, létesítmény tűzvédelmi kockázatát és adottságait figyelembe véve szigorúbb követelmények kerülhetnek meghatározásra,

e)    a műszaki követelményben meghatározott esetekben a követelményektől való eltérés feltételei;

ea)    A követelményektől eltérő, a biztonságot kedvezőtlenül nem érintő megoldások állapíthatók meg a következő esetekben:

eaa)    a 2. rész IV. fejezetének 4.2.6. pontja szerinti alacsony kockázatú terek esetében,

eab)    4.3.4.1. pont szerinti jelzési zóna méretének meghatározásakor,

eac)    4.5.3. pont szerinti tűzjelző központ elhelyezésének meghatározásakor,

ead)    4.7.2. pont szerinti érzékelők alkalmazásának magassági korlátainak meghatározásakor,

eae)    4.8.2. pont szerinti vezetékek tűz elleni védelmének meghatározásakor,

eaf)    5.6. pont szerinti tűzjelző központ elhelyezésének meghatározásakor

eag)    5.7. pont szerinti távkezelő és/vagy távkijelző berendezés elhelyezésének meghatározásakor,

f)    a tűzeseti vezérléseket,

g)    a tűzriasztás módját és működését.

3.3.5.    A tervezett beépített tűzjelző berendezés működési feltételeit befolyásoló kérdésekben a tervező rendelkezésére bocsátott adatszolgáltatást írásban kell rögzíteni (dokumentáció).

Az egyeztetésen elhangzottakról és a meghatározott követelményekről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza:

a)    az egyeztetésen résztvevők nevét és az adott létesítés során betöltött szerepét,

b)    az egyeztetés, és a jegyzőkönyv készítés időpontját és helyét,

c)    az egyeztetés tárgyát (beleértve a létesített berendezés típusát, és a létesítés helyét),

d)    az egyeztetés megállapításait,

e)    a jelenlévők lényeges nyilatkozatait,

f)    az egyeztetésen közreműködők aláírását.

3.3.5.1.    Amennyiben nem oldható meg az egyeztetést követően közös jegyzőkönyv felvétele, úgy a tapasztaltak feljegyzésben is rögzíthetők. A feljegyzés abban az esetben minősül hitelesnek, ha azt valamennyi fél aláírja.

3.3.6.    Az egyeztetés kezdeményezése a tervező felelőssége. Az egyeztetésen elhangzottakat rögzítő hiteles dokumentumban foglalt követelmények képezik a tervezés alapját.

3.3.6.1.    A dokumentumban foglaltaktól való eltérés csak az érdekeltek írásban történt hozzájárulásával lehetséges.

3.3.6.2.    A megrendelő a tervező számára a tervezett beépített tűzjelző berendezés működési feltételeit befolyásoló kérdésekben adatszolgáltatás ad, melynek tényszerűségéért felelős.

3.3.6.3.    Az adatszolgáltatás módosítását az adatok módosulásának a követelményekre gyakorolt hatását mérlegelve valamennyi érdekelt féllel ismertetni kell.

3.3.6.4.    A jegyzőkönyvet (feljegyzést), ha a felek nem állapodnak meg másként, a tervező készíti.

4.    A BERENDEZÉSEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK.

4.1.    A tűzjelző berendezés által biztosított védelem jellege szerint lehet:

a)    életvédelmi,

b)    értékvédelmi,

c)    vagy a kettő kombinációja.

ca)    az életvédelmi és értékvédelmi szempontok közös megjelenése esetén mindig a szigorúbb követelményeket kell betartani. Az életvédelmi jellegnél legalább kiürítési útvonalak védelmét ellátó rendszert kell létesíteni.

4.2.    Az automatikus érzékelők által biztosított lefedettség alapján a következő védelmi szinteket különböztetünk meg:

a)    teljes körű védelem,

b)    tűzszakasz védelem,

c)    kiürítési utak védelme,

d)    helyi (részleges) védelem,

e)    berendezés védelme.

4.2.1.    Teljes körű védelem esetén az épület valamennyi részének automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani, kivéve a védelemből kihagyható tereket

4.2.2.    Tűzszakasz védelem esetén egy vagy több meghatározott (általában tűzvédelmi szempontból kockázatos) tűzszakasz valamennyi részének automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani, kivéve a védelemből kihagyható tereket. A lefedett területek határait a tűzszakaszok határai képezik.

4.2.3.    Kiürítési utak védelme esetén Az épület kiürítési útvonalainak, valamint az, azokra veszélyt jelentő helyiségeknek automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani, kivéve a védelemből kihagyható tereket.

4.2.4.    Helyi (részleges) védelem esetén az épület egyes rendeltetéseinek, helyiségeinek (általában tűzvédelmi szempontból kockázatos) automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani.

4.2.5.    Berendezés védelem esetén a berendezésekben keletkező tüzek korai észlelését és jelzését (általában a berendezésen belül felszerelt) automatikus érzékelővel kell biztosítani.

4.2.6.    Védelemből kihagyható területek.

4.2.6.1.    A tűzvédelmi szempontból alacsony kockázattal bíró területeken, hacsak nincsenek egyéb elvárások, nem szükséges automatikus érzékelőket elhelyezni.

4.2.6.2.    Az alacsony kockázatúnak minősülnek általában, az a)-e) pontokban foglalt terek - ettől eltérően, az egyedi kockázat mértékének megítélésével, a 2. rész IV. fejezetének 3.3. pontja szerinti egyeztetés során eltérő követelmények támaszthatók:

a)    fürdőszoba, zuhanyzó, mosdó-, WC helyiség, feltéve, hogy a helyiségben nem tárolnak éghető anyagot, vagy nincs hulladéktároló.

b)    függőleges felszálló akna vagy függőleges kábel-csatorna, amelyik alapterülete kisebb, mint 2 m2, feltéve, hogy a födémek és falak áttörései a jogszabályban előírt tűzgátló tömítéssel vannak ellátva, és nem tartalmaznak biztonsági berendezéshez kapcsolódó vezetéket (kivéve a legalább 30 percig működőképes, tűzálló kábeleket).

c)    nem fedett rakodóterek, rámpák.

d)    szellőzés nélküli 20 m3-nél kisebb fagyaszott-élelmiszer tároló raktárak.

e)    alacsony kockázatú álpadló alatti, illetőleg álmennyezet feletti terek.

4.2.6.3.    Álpadló alatti tér alacsony kockázatúnak minősíthető, a következő feltételek figyelembe vételével:

a)    az álpadló járófelületét tartó szerkezet nem éghető anyagú,

b)    az álpadló járófelületét képező szerkezet legalább nehezen éghető anyagú,

c)    az álpadló alatti fallal le nem választott tér hossza vagy szélessége nem haladja meg a 10 métert,

d)    az álpadló alatti térben bármelyik 1 m2 alapterületre meghatározott tűzterhelés kisebb, mint 25 MJ,

e)    az álpadló alatti tér magassága nem haladja meg a 0,5 métert, és a padló feletti belmagasság nem haladja meg a 4,0 métert, az álpadló füsttömör kialakítását bármely 1,0 x 1,0 méteres felületén 40%-os mértékben füstöt áteresztő legalább 1 cm átmérőjű áttörésekkel, lukakkal, nyílásokkal megszakítják,

f)    nem tartalmaz biztonsági berendezéshez kapcsolódó vezetéket (kivéve a legalább 30 percig működőképes, tűzálló kábeleket).

4.2.6.4.    Álpadló alatt kialakított terekben automatikus érzékelőt kell elhelyezni, ha a 2. rész IV. fejezet 4.2.6.3. a)-e) pontjai közül legalább kettő nem teljesül.

4.2.6.5.    Álmennyezet feletti tér alacsony kockázatúnak minősíthető, a következő feltételek figyelembe vételével:

a)    az álmennyezet tartó valamint térelhatároló szerkezete nem éghető anyagú,

b)    az álmennyezet felett fallal le nem választott tér hossza vagy szélessége nem haladja meg a 10 métert,

c)    az álmennyezet feletti térben bármelyik 1 m2 alapterületre meghatározott tűzterhelés kisebb, mint 25 MJ,

d)    az álmennyezet feletti tér magassága nem haladja meg a 0,8 métert,

e)    nem tartalmaz biztonsági berendezéshez kapcsolódó vezetéket (kivéve a legalább 30 percig működőképes, tűzálló kábeleket).

4.2.6.6.    Álmennyezet felett kialakított terekben automatikus érzékelőt kell elhelyezni, ha a 2. rész IV. fejezet 4.2.6.5. a)-e) pontjai közül legalább kettő nem teljesül.

4.2.7.    Védelmi szint megállapításakor az épületben, tűzszakaszban teljes körű védelmet kell biztosítani:

a)    középmagas, magas közösségi épületekben,

b)    többszintes és 20 főnél több vendég befogadására szolgáló szállodákban,

c)    egészségügyi létesítmények fekvő betegellátást biztosító tűzszakaszaiban,

d)    speciális egészségügyi valamint szociális létesítményekben,

e)    kulturális és művelődési épületek közönségforgalmi tűzszakaszaiban, ahol az emeleti szinten lévő helyiségek befogadóképesség meghaladja a 300 főt, vagy a földszinti helyiségek befogadóképessége meghaladja az 500 főt,

f)    2.000 m2 összesített területet meghaladó kereskedelmi épületben,

g)    ahol azt a fennálló veszélyhelyzet, az építményben tartózkodók biztonságának, valamint a tűzoltóság beavatkozási adottságainak figyelembevételével, a tűz helyszínének gyors beazonosítása érdekében a tűzvédelmi hatóság előírja.

4.2.7.1.    A 4.2.7. g) pont a kötelezés alapján létesülő tűzjelző berendezések esetében alkalmazandó, egyéb esetekben a megrendelő és a tervező a 2. rész IV. fejezet 3.3. pontja szerinti egyeztetése során tisztázandó a védelmi szint.

4.3.    Rendszertervezési követelmények.

4.3.1.    A rendszerhez csatlakoztatott minden eszköz az MSZ EN 54-13 szerint tanúsított, vagy ellenőrzöttnek kell lennie, vagy legalább azzal egyenértékű kompatibilitást kell biztosítani.

4.3.1.1.    Be kell tartani az eszközök dokumentációjában leírt, a rendszer tervezésére vagy kialakítására vonatkozó korlátozásokat.

4.3.1.2.    A benyújtott dokumentációnak ismertetni kell az MSZ EN 54-13-ban megkövetelt, vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtó vizsgálat során feltárt korlátozásokat.

4.3.2.    A rendszert úgy kell megtervezni, hogy a vezetékek vagy csatlakozások hibáinak hatása korlátozott legyen.

4.3.2.1.    A rendszernek olyannak kell lennie, hogy bármely áramkörének egyszeres vezetékhibája, 8 az alábbi funkciók közül egynél többnek a helyes működését egyszerre nem akadályozhatja:

a)    automatikus tűzérzékelést 9;

b)    a kézi jelzésadók működését 10;

c)    a tűzriasztást jelző hangjelzők működtetését 11;

d)    a bemeneti/kimeneti eszközökről/re a jelzésátvitelt 12;

e)    a kiegészítő berendezések működésének indítását 13,

4.3.2.2.    Egynél több funkciós integrált eszközök használata esetén (kombinált érzékelő és hangjelző, stb.), izolátorokat kell beépíteni az eszközök házába az egyszeres vezetékhiba hatásának e fejezet szerinti korlátozására.

4.3.2.3.    Az áramköröket úgy kell kialakítani, hogy egy egyszeres vezeték szakadás vagy zárlat esetén:

a)    legfeljebb 32 eszköz válhat működésképtelenné,14 és

b)    a hiba miatt működésképtelenné vált eszközöknek azonos zónában kell lenniük15, és

c)    a hiba miatt működésképtelenné vált eszközöknek azonos funkciójúaknak kell lenniük16

4.3.2.4.    A rendszernek olyannak kell lenni, hogy bármely áramkörének egyszeres vezetékhibája nem akadályozhatja:

a)    a tűzjelzés észlelését egy jelzési zónára megengedett területnél nagyobbról17, vagy

b)    a tűzriasztás jelzés megszólaltatását egy riasztási zónára megengedett területnél nagyobbon18, vagy

c)    a tűzriasztást jelző eszközök működtetését az épületen belül (azaz, legalább egy hangjelzőnek működőképesnek kell maradnia)19.

4.3.2.5.    A rendszernek olyannak kell lennie, hogy bármely jelzőáramkör két hibája esetén nem eshet ki a védelemből 10.000 m2-nél nagyobb terület vagy több mint 5 tűzszakasz (amelyik érték a kisebb, azt kell alkalmazni)20.

4.3.2.6.    Ha a tűzjelző berendezés kiegészítő berendezések működését is indítja, akkor a vezetékhibák hatására vonatkozóan lehetnek még további korlátozások, melyek a tűzjelző berendezés tervezésére is hatással lehetnek. Ezeket a megszorításokat a kiegészítő berendezés telepítési követelményei között kell megadni. Minden ilyen követelményt már 2. rész IV. fejezet 3.3. pontja szerinti egyeztetés során és a tűzjelző rendszer tervezésekor kell figyelembe venni.

4.3.2.7.    Egy áramkörön levő két hibát úgy kell tekinteni, mint azt az esetet, amikor két vagy több hiba keletkezik egy beavatkozás hatására. Egyes épületekben olyan mértékű lehet a kockázat, hogy az előzőekben meghatározott területek túl nagyok lehetnek. A 2. rész IV. fejezet 3.3. pontja szerinti egyeztetés során további korlátozásokról lehet dönteni, amelyeket azután tervdokumentációban kell szerepeltetni.

4.3.3.    A tűzjelző berendezést úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy hibajelzés keletkezzen az alábbi eszközök felé menő kábelezés bármely zárlata vagy szakadása esetén:

a)    érzékelők és kézi jelzésadók felé,

b)    tűzriasztó eszközök (hang-, fényjelzők, stb.) felé,

c)    bármely hiba átjelzést szolgáltató kiegészítő berendezés felé,

d)    bármely tűz átjelzést szolgáltató kiegészítő berendezés felé,

e)    bármely tűzvédelmi szempontból fontos kiegészítő berendezés felé.

4.3.4.    Jelzési zónák.

4.3.4.1.    Az épületet úgy kell jelzési zónákra osztani, hogy a tűzjelzés helyét gyorsan és egyértelműen azonosítani lehessen a tűzjelző központ kijelzései alapján. Biztosítani kell a kézi jelzésadókról érkező tűzjelzések azonosíthatóságát.

4.3.4.2.    A zónák kialakításánál figyelembe kell venni:

a)    az épület belső elrendezését,

b)    minden olyan tényezőt, amely a mozgást vagy a tűz felderítését gátolja,

c)    a riasztási zónák kialakítását,

d)    az esetleges veszélyes környezetek jelenlétét.

4.3.4.3.    Különös figyelemmel kell kialakítani a zónákat, ha a tűzjelző berendezés más, tűzvédelmi szempontból fontos berendezéseket is működtet.

4.3.4.4.    Az automatikus tűzjelző rendszerrel védett területeken, a terület jelzési zónákra osztását az alábbiak szerint kell elvégezni:

a)    egy zóna alapterülete nem lehet 1600 m2-nél nagyobb,

b)    ha a zónába 5-nél több helyiség tartozik, akkor vagy a tűzjelző központnak kell pontosan jeleznie a helyiséget, ahonnan a jelzés jött, vagy minden helyiség bejáratánál másodkijelzőkkel kell jelezni, hogy hol jelzett az érzékelő,

c)    ha a zóna mérete nagyobb, mint egy tűzszakasz, akkor a zóna határainak tűzszakasz határoknak kell lenniük és a zóna alapterülete nem, lehet 400 m2-nél nagyobb,

d)    minden egyes zóna az épületnek csak egyetlen emelete, szintje lehet, kivéve, ha:

da)    a zóna lépcsőházat, világítóaknát, liftaknát vagy más hasonló szerkezetet tartalmaz, amely ezen a szinten túlnyúlik, de azonos tűzszakaszba tartozik, vagy

ea)    az épület teljes alapterülete 300 m2-nél kisebb.

4.3.4.5.    A zónák kialakítása a zónán belüli látási viszonyok, felderítési távolságok, a zónán belüli helyiségek rendeltetésének, és elhelyezkedésének figyelembevételével az a)-d) pontokban foglalt követelményektől eltérően is megállapítható a 2. rész IV. fejezet 3.3. pontja szerinti egyeztetés során, amelyeket a tervdokumentációban fel kell tüntetni.

4.3.4.6.    A zóna méretének növelése során a 4.3.2. pont hibák korlátozására vonatkozó előírásait be kell tartani. A zóna méretének növekedése nem okozhatja a jelzésazonosítás biztonságának csökkenését.

4.3.5.    Riasztási zónák.

4.3.5.1.    Az épület riasztási zónákra történő felosztása attól függ, hogy az egyes területeken milyen különböző riasztásokat kell megvalósítani.

4.3.5.2.    Nincs szükség riasztási zónákra, ha az egész épületben azonos riasztást valósítunk meg (bármely eszközről érkezik tűzjelzés, az épület összes hang-, fényjelzője megszólal és a vezérlések működésbe lépnek.), és legalább két riasztási áramkört hoznak létre.

4.3.5.3.    A riasztási zónák kialakításának összhangban kell lenni a tűz esetén megteendő intézkedésekkel.

4.4.    Tűzjelzések azonosítása.

4.4.1.    A beépített tűzjelző berendezést úgy kell tervezni, hogy az érzékelő vagy kézi jelzésadó jelzése alapján a tűz helyszínét gyorsan be lehessen azonosítani. Címezhető érzékelőket kell alkalmazni a következő esetekben:

a)    középmagas, magas valamint a bármely szintszámú 8.000 m2 szintenként összesített alapterületet meghaladó közösségi vagy vegyes rendeltetésű épületekben az épület közösségi tűzszakaszaiban,

b)    ha egy zóna 5 vagy több helyiség védelmét látja el, és nem alkalmaznak fényjelző eszközöket (másodkijelzőket),

c)    ahol azt a fennálló veszélyhelyzet, az építményben tartózkodók biztonságának, valamint a tűzoltóság beavatkozási adottságainak figyelembevételével, a tűz helyszínének gyors beazonosítása érdekében a tűzvédelmi hatóság előírja.

4.4.1.1.    A 2. rész IV. fejezet 4.4.1. c) pont a kötelezés alapján létesülő tűzjelző berendezések esetében alkalmazandó, egyéb esetekben a megrendelő és a tervező a 2. rész IV. fejezet 3.3. pontja szerinti egyeztetése során tisztázandó a címezhetőség követelménye.

4.4.2.    Másodkijelzők alkalmazása.

Az érzékelők tűzjelzését fényjelző eszköz (másodkijelző) csatlakoztatásával kell helyileg beazonosíthatóvá tenni a következő esetekben:

a)    hagyományos (kollektív címzésű) és címezhető rendszerek esetében egyaránt a takart terekben (álmennyezet felett, álpadló alatt kialakított terekben, felszálló aknákban, stb.) elhelyezett érzékelők esetében,

b)    hagyományos (kollektív címzésű) rendszerek esetében a beazonosítás idejének csökkentése érdekében helyiségekben elhelyezett érzékelők tűzjelzését megjelenítő fényjelző eszköz (másodkijelző) csatlakoztatásáról kell gondoskodni, ha egy zóna 5 vagy több helyiség védelmét látja el,

c)    ahol azt a fennálló veszélyhelyzet, az építményben tartózkodók biztonságának, valamint a tűzoltóság beavatkozási adottságainak figyelembevételével a tűz helyszínen történő gyors beazonosítása érdekében a tűzvédelmi hatóság előírja,

4.4.2.1.    A c) pont a kötelezés alapján létesülő tűzjelző berendezések esetében alkalmazandó, egyéb esetekben a megrendelő és a tervező a 2. rész IV. fejezet 3.3. pontja szerinti egyeztetése során tisztázandó a másodkijelzők alkalmazása.

4.4.3.    Szöveges és grafikus megjelenítések.

4.4.3.1.    A tűz helyének megjelenítésére, valamennyi esetben, a beépített tűzjelző berendezés érzékelőinek, kézi jelzésadóinak elhelyezési helyeit szövegesen tartalmazó zóna-kimutatás a következőkben felsorolt módszereket kell alkalmazni (címezhető rendszer esetében a kimutatás a jelzési zónákat tartalmazza).

4.4.3.2.    A 4.4.3.1. pontban meghatározotton túl, a beépített tűzjelző berendezés érzékelőinek, kézi jelzésadóinak elhelyezési helyeit tartalmazó rajzot (zónatérképet) kell alkalmazni:

a)    többszintes és 500 m2-t meghaladó alapterületű,

b)    a bármely szintszámú és 2.000 m2-t meghaladó alapterületű épületek, valamint

c)    több mint 100 automatikus érzékelőt és kézi jelzésadót tartalmazó beépített tűzjelző rendszer esetében.

4.4.3.3.    A 2. rész IV. fejezet 4.4.3.1. és a 4.4.3.2. pontokban meghatározotton túl, számítógépes grafikus felületet, vagy térképes tablót kell alkalmazni:

a)    a három szintnél nagyobb épületek esetében,

b)    a 8.000 m2 alapterületet meghaladó épületek esetében,

c)    a több mint 1000 automatikus érzékelő és kézi jelzésadó esetében,

d)    valamint ahol azt a fennálló veszélyhelyzet, az építményben tartózkodók biztonságának, valamint a tűzoltóság beavatkozási adottságainak figyelembevételével a tűz helyszínen történő gyors beazonosítása érdekében a tűzvédelmi hatóság előírja.

4.4.3.4.    A 2. rész IV. fejezet 4.4.3.2. és a 4.4.3.3. pontokat a kötelezés alapján létesülő tűzjelző berendezések esetében kell alkalmazni, egyéb esetekben a megrendelő és a tervező 2. rész IV. fejezet 3.3. pontja szerinti egyeztetése során dönt a számítógépes grafikus felület, vagy térképes tabló alkalmazásáról.

4.4.3.5.    A 2. rész IV. fejezet 4.4.3.1. a 4.4.3.2. és a 4.4.3.3. pontokban foglalt követelménytől a megrendelő és a tűzvédelmi szakhatóság együttes hozzájárulásával lehet eltérni.

4.5.    Tűz- és hibajelzések fogadása.

4.5.1.    Állandó felügyelet.

A beépített berendezés központját (távkijelző, távkijelző- és kezelő) állandó felügyeletű helyre kell tervezni.

4.5.2.    Automatikus átjelzés.

4.5.2.1.    Állandó felügyelet kiváltására a beépített tűzjelző berendezés, nem felügyelt helyen elhelyezett központjának (másodlagos kezelő és/vagy kijelző egységének) tűz és hiba jelzésének továbbítása történhet:

a)    a létesítményen belül elhelyezett állandó felügyeleti helyre,

b)    a létesítményen kívül elhelyezett állandó felügyeleti helyre, amely megfelel 2. rész IV. fejezet 4.6. pontban foglaltaknak.

4.5.2.2.    Átjelzést kell biztosítani állandó felügyelet kiegészítésére, azon felül, az alábbi esetekben:

a)    az 50 méter legfelső használati szint feletti lakóépületek esetében,

b)    a magas közösségi épületek esetében,

c)    a középmagas ipari/mezőgazdasági termelő/tároló épületek esetében,

d)    a középmagas szálloda és szállásjellegű épületek esetében,

e)    a fekvőbeteg ellátást szolgáló épületek esetében,

f)    a speciális egészségügyi és szociális épületek esetében,

g)    a többszintes és tömegtartózkodásra szolgáló kulturális és művelődési épületek esetében,

h)    a 8 méternél magasabb színpaddal rendelkező színházak esetében,

i)    az 5.000 főnél nagyobb befogadóképességű sportcsarnokok esetében,

j)    a 8.000 m2-nél nagyobb alapterületű, vagy három szintnél magasabb kereskedelmi létesítmények esetében, továbbá

k)    ahol azt jogszabály, vagy

l)    tűzvédelmi hatóság előírja.

Az l) pont a kötelezés alapján létesülő tűzjelző berendezések esetében alkalmazandó, egyéb esetekben a megrendelő és a tervező a 2. rész IV. fejezet 3.3. pontja szerinti egyeztetése során tisztázandó a tűzoltóságra automatikusan továbbított átjelzés szükségessége.

4.5.2.3.    Átjelzés a tűzoltóságra.

A 2. rész IV. fejezet 4.5.2.1. és a 4.5.2.2. pontokban foglaltak szerint meghatározott automatikus átjelzést a tűzvédelmi hatóság döntésétől függően összevont ügyeletre vagy, az elsődleges működési terület szerinti tűzoltóság hírközpontjába (továbbiakban tűzoltósági ügyelet) kell közvetlenül irányítani.

4.5.2.4.    Átjelzett információk bontása.

A tűz és hiba átjelzések bontását a 2. rész IV. fejezet 3.3. pontja szerinti egyeztetés során kell meghatározni.

4.5.3.    Tűzjelző központ elhelyezése.

A tűzjelző központot olyan helyen kell elhelyezni, hogy:

a)    a kijelzések és kezelések a tűzoltóság és a helyi kezelőszemélyzet számára könnyen elérhetőek legyenek, (az épületen belül a tűzjelző központ eléréséhez a kiérkező tűzoltónak ne kelljen 5 méternél nagyobb szintkülönbséget és vízszintesen 50 méternél többet megtenni),

b)    az elhelyezés és a világítás révén a látható kijelzések és feliratok könnyen észlelhetők és leolvashatók legyenek,

c)    a háttérzajtól a hangjelzések hallhatók legyenek,

d)    a környezet tiszta és száraz legyen,

e)    a berendezés mechanikai sérülésének veszélye elhanyagolható legyen,

f)    a tűzkockázat alacsony legyen, és a helyiség védve legyen a tűzjelző rendszerrel.

4.5.3.1.    Ha a tűzjelző központ egynél több szekrényben helyezkedik el, akkor:

a)    minden egyes szekrényre vonatkozóan biztosítani kell a 2. rész IV. fejezet 4.5.3. pontjának a.- f.) alpontokban leírtakat,

b)    a szekrények közötti csatlakozásoknak a tűz és a mechanikai károsodás ellen megfelelően védettek legyenek,

c)    a szekrények közötti összeköttetések felügyeltek legyenek.

4.5.3.2.    Ha gyakorlati okokból a tűzjelző központ csak olyan helyre szerelhető, ahol a 2. rész IV. fejezet 4.5.3. pontjának d.- f.) alpontja követelményei nem biztosíthatók, akkor a tűzjelző központ védelmére külön óvintézkedéseket kell tenni.

4.5.3.3.    Ha a tűzoltó központ elhelyezésénél nem biztosítható a 2. rész IV. fejezet 4.5.3. pontjának a) alpontban meghatározott a tűzoltói megközelítésre vonatkozó követelmény, akkor a kedvezőtlen elhelyezés ellensúlyozására teendő intézkedéseket a 2. rész IV. fejezet 3.3. fejezet szerinti egyeztetésen kell tisztázni.

4.5.3.4.    Elsődleges ellensúlyozó műszaki megoldás távkijelző (szükség esetén távkijelző és távkezelő) egység elhelyezése. További megoldás a tűzjelző központhoz vezető út jelölése. A követelményt egyeztetés során szükséges megállapítani.

4.5.4.    Távkezelő és/vagy távkijelző egység.

4.5.4.1.    Távkijelző egysége(ke)t indokolt elhelyezni, ha a tűzjelző központ távol van a tűzoltósági bejárattól, vagy ha az épületben több tűzoltósági bejárat is van.

4.5.4.2.    Távkezelő és vagy távkijelző egységet kell az állandó felügyeletű helyen minden esetben elhelyezni, ha a tűzjelző központ nem állandóan felügyelt helyen van felszerelve.

4.5.4.3.    A távkijelző egységeket olyan helyeken kell elhelyezni, melyek megfelelnek a 2. rész IV. fejezet 4.5.3. pontja a.- f) alpontjainak.

4.5.4.4.    Amennyiben a távkijelző és/vagy távkezelő elhelyezésénél nem biztosítható a 2. rész IV. fejezet 4.5.3. pontja a) alpontban meghatározott tűzoltói megközelítésre vonatkozó követelmény, akkor a kedvezőtlen elhelyezés ellensúlyozásra teendő intézkedéseket a 2. rész IV. fejezet 3.3. fejezet szerinti egyeztetésen kell tisztázni.

4.5.4.5.    Több távkezelő egység esetén, ha a rendszer megengedi a több helyről történő szimultán kezelést, biztosítani kell, hogy ne lehessen ellentétes kezeléseket végrehajtani különböző helyekről.

4.5.5.    Tűzoltósági kezelő felület.

4.5.5.1.    Ha a tűzjelző központhoz a beavatkozó tűzoltók számára egységes kezelői felület csatlakozik, akkor az feleljen meg a következő követelményeknek:

a)    jelezze ki a tűzjelző központ nyugalmi állapotától eltérő állapotát: a riasztási állapotot és a hibajelzési állapotot,

b)    jelezze ki, ha a tűzoltóság automatikus riasztása, az elsődleges távjelzés már működésbe lépett,

c)    tegye lehetővé a hangjelzés törlését,

d)    tegye lehetővé a tűzjelző központ törlését,

e)    a törlések véletlen, vagy jogosulatlan működtetése ellen külön jogosultságot biztosító kapcsoló elememet (kulcsos kapcsoló, vagy kettős nyomógomb) kell alkalmazni, (2. rész IV. fejezet 1. ábráján „bekapcs. működés” feliratú kapcsoló).

1. ábra

A tűzoltósági kezelő felület ajánlott kapcsolása.

4.6.    Tűz és hiba átjelző berendezés és távfelügyelet.

4.6.1.    A tűz és hiba átjelző rendszer műszaki követelményei:

a)    a tűz és hiba átjelző az MSZ EN 54-21 szerint vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtó módon készüljön,

b)    ha az átjelzés fogadó berendezés nem összevont, vagy tűzoltósági ügyeleten van elhelyezve, akkor az összevont ügyeletre, vagy a tűzoltóságra csak a tűzjelzéseket kell átjelezni.

c)    a tűz-átjelzést az elsődleges működési terület szerinti hivatásos önkormányzati tűzoltóságra kell irányítani, amennyiben ehhez a feltételek adottak,

d)    Az összevont ügyeleten, vagy tűzoltósági ügyeleten kívül működtetett átjelzés fogadó berendezés összevont ügyeletre, vagy tűzoltóságra történő tűz-átjelzéseit is automatikus és felügyelt kapcsolaton keresztül kell megoldani, kivéve, ha az összevont ügyelet, vagy a tűzoltósági ügyelet nem tud automatikus jelzést fogadni. Ebben az esetben megengedett telefonon keresztül történő tűzjelzés.

e)    ha a tűzjelzés távfelügyeleti központból és telefonon, szóban történik, akkor az csak a 112-e egységes segélyhívó számra, vagy összevont ügyelet, illetve az elsődleges működési terület szerint illetékes tűzoltóság 105-ös segélyhívó számára történhet.

4.6.2.    A tűz és hibaátjelzést fogadó központ és üzemeltetőjével szemben támasztott követelmények:

a)    az OKF-nél regisztrálva legyen,

b)    a működtetett tűz és hiba átjelző rendszer feleljen meg a vonatkozó szabványnak, vagy azzal egyenértékű biztonságot adjon,

c)    az átjelző berendezés fogadó központban állandóan, kioktatott személyi felügyeletet kell biztosítani,

d)    a tűzjelzés esetén, a tűzjelző valamint tűz és hiba átjelző berendezés meghibásodása esetén szükséges teendőket meg kell határozni,

e)    a tűzjelzést adó létesítményről legalább a következő adatokat tartsa nyilván, és szükség esetén továbbítsa az összevont, vagy a tűzoltósági ügyeletre:

ea)    a létesítmény címét, rendeltetését, tűzveszélyességi osztályát,

eb)    a létesítményt befogadó épület (föld felett, föld alatt) szintszámát,

ec)    az oltást akadályozó körülményeket (különösen, gázpalackokat, éghető folyadékot, izotópot),

ed)    közműelzárók helyét (különösen gáz, víz, elektromos, távhő),

ee)    külső tűzoltó vízforrásokat (tűzcsap, tartály, medence) helyét,

ef)    a tűzoltást segítő körülményeket (hő- és füstelvezetés indítását/leállítását, beépített oltóberendezést),

eg)    kapcsolattartó nevét, telefonszámát,

f)    a tűzjelzést adó létesítmény, tulajdonosa, üzemeltetője, kezelője, használója és a felügyeleti központ üzemeltetője közötti szolgáltatói szerződés, tartalmazza a téves, és hamis riasztásokból bekövetkező események (kivonulás, vonulásból való visszahívás) elfogadható számát, és az ezen felül történő eseményekből származó költségek mértékét, megtérítésének felelősségét és módját.

4.7.    Az érzékelők és kézi jelzésadók elhelyezésének általános szabályai.

4.7.1.    Az érzékelők és a kézi jelzésadók, valamint az egyéb eszközök felszerelésénél, illetőleg az épített környezet kialakításánál biztosítani kell, hogy azok a karbantartások, felülvizsgálat vagy javítás során hozzáférhetőek legyenek.

4.7.1.1.    Az eszközök elhelyezési és egymástól való távolsági korlátaira vonatkozó rendelkezések a 2. rész IV. fejezet 4.7.2. és 4.7.3. pontjaiban találhatók.

4.7.1.2.    Az automatikus tűzérzékelőket úgy kell elhelyezni, hogy a védett területen keletkező bármely tűz megfelelő égésterméke jelentősebb hígulás, csillapítás vagy késedelem nélkül elérhesse az érzékelőt, továbbá figyelembe kell venni a gyártó által megadott minden vonatkozó utasítást.

4.7.1.3.    Kézi jelzésadókat kell elhelyezni a kiürítési útvonalakon, a kiürítésre számításba vett lépcsőkre vezető ajtóknál (a külső vagy a belső oldalon) és a szabadba vezető ajtóknál, hogy bárki, aki a tüzet észleli, gyorsan és könnyen riaszthassa a szükséges erőket.

4.7.1.4.    Kézi jelzésadók helyezhetők el különösen veszélyes technológiájú, területeken (helyiségben, épületben, szabadtéren). Mozgásukban korlátozott személyek esetén különösen figyelmet kell fordítani a kézi jelzésadók elhelyezési magasságára.

4.7.1.5.    Ha a jogszabály nem határoz meg előírást az érzékelőre vonatkozóan, akkor a gyártó ajánlásait kell figyelembe venni.

4.7.2.    Érzékelők elhelyezésének magassági korlátai a 2. rész IV. fejezetének 1. táblázata tartalmazza az alábbiak szerint.

2. táblázat

Érzékelők alkalmazásának magassági korlátai

Érzékelő fajtája

A helyiség magassága (m)

? 4,5

4,5-6,0

6,0-7,5

7,5-9,0

9,0-12,0

12,0-20,0

20,0-25,0

>25

Hőérzékelő
A1
(MSZ EN 54-5)

MF

MF

MF

FMF1

NMF

NMF

NMF

NMF

Hőérzékelő
A2
(MSZ EN 54-5)

MF

MF

FMF1

NMF

NMF

NMF

NMF

NMF

Hőérzékelő
B, C, D, E, F, G
(MSZ EN 54-5)

MF

FMF1

NMF

NMF

NMF

NMF

NMF

NMF

Pontszerű füstérzékelő
(MSZ EN 54-7)

MF

MF

MF

MF

FMF2

FMF3

NMF3

NMF3

Vonali füstérzékelő
(MSZ EN 54-12)

MF

MF

MF

MF

FMF4

FMF5

FMF5

NMF5

Jelmagyarázat:

MF — megfelelő
FMF — feltételesen megfelelő
NMF — nem megfelelő

Megjegyzés:

1    Csak értékvédelem esetén, az érdekelt felek közötti egyeztetés során születő megállapodás esetén.

2    Az érzékelők által védett terület nagysága nem haladhatja meg a 80 m2-t.

3    Más működési elvű füstérzékelőkkel (vonali füstérzékelő, aspirációs érzékelő) közösen Az érzékelők által védett terület nagysága nem haladhatja meg a 60 m2-t.

4    Az érdekelt felek közötti 2. rész IV. fejezet 3.3. fejezet szerinti egyeztetés során születő megállapodás esetén.

5    Kiegészítő sor alkalmazásával és/vagy más működési elvű füstérzékelőkkel (pontszerű füstérzékelő, aspirációs érzékelő) közösen.

A táblázatban szereplő eszközöknek vagy a hivatkozott szabványnak feleljenek meg, vagy azzal legalább azonos mértékű biztonságot nyújtsanak.

4.7.3.    Érzékelők által védett területen a pontszerű füst- és hő érzékelők számát és elhelyezését úgy kell megválasztani, hogy a 2. rész IV. fejezetének 2. táblázatában megadott „A” területet ne lépjük túl.

4.7.3.1.    A pontszerű füstérzékelők két zónától függő vagy két érzékelőtől függő elrendezése során a 2. táblázatban megadott maximális ellenőrzési területeket legalább 30 %-kal csökkenteni kell.

4.7.3.2.    A pontszerű hő érzékelők két zónától függő vagy két érzékelőtől függő elrendezése során a 2. táblázatban megadott maximális ellenőrzési területeket 50 %-kal kell csökkenteni.

4.7.3.3.    A kétzónás- vagy kétjelzős függőségnél a két egymástól függően működtetett jelző közötti távolság nem lehet kevesebb, mint 2.5 méter.

4.7.3.4.    Kettőnél több érzékelő vagy 2-nél több zóna függősége a tűzjelzés állapot eléréséhez megindokolt eseteket kivéve nem megengedett.

4.7.3.5.    Több tűzjellemzőt észlelő érzékelők esetén, (füst, hő, stb.) az ellenőrizendő helyiség magasságától és alapterületétől függően az érzékelőkre a 2. rész IV. fejezetének 2. táblázatában megadott ellenőrzési terület érvényes.

4.7.3.6.    Több tűzjellemzőt észlelő érzékelők nem számítanak integrált kétjelzős függőségnek, mivel a különböző szenzorok helyi szétválasztása nem lehetséges.

4.7.3.7.    Olyan jelzők alkalmazása esetén, amelyek különböző tűzjellemzőket detektálnak, a tűzjelzés állapotáig eltelt idő meghosszabbodhat.

4.7.3.8.    A többszenzoros füstérzékelőt egy füstérzékelőként kell figyelembe venni.

4.7.3.9.    Egyes érzékelőknél lehetővé tudják tenni az érzékelőn belül egyes szenzorok kikapcsolását, miközben a megmaradó nem lekapcsolt jelzőrész továbbra is teljesíti a normatív előírást, pl. egy többszenzoros füstérzékelőt átkapcsol hő érzékelőre. Amennyiben ezt a funkciót használják, úgy ezt a jelzőt hő érzékelőként kell tervezni.

4.7.3.10.    Csak ha ezen előírások szerint történt a tervezés, akkor szabad ezt az üzemmódot a 2-es jogosultsági szinten (MSZ EN 542) kiválasztani. Egyébként a lehetséges átkapcsolási funkciót a különböző üzemmódokra a legalább 3-as jogosultsági szinten kell felszabadítani vagy lezárni.

3. táblázat

Pontszerű hő-, és füstérzékelő által ellenőrzött terület nagysága

A helyiség

Az érzékelő fajtája

A födém dőlésszöge

alapterülete

magassága

Kisebb 20o-nál

Nagyobb 20o-nál

A1 (m2 )

A1 (m2)

kisebb mint 80 m2

12 m-ig

Füstérzékelő

80

80

nagyobb mint 80 m2

6 m-ig

Füstérzékelő

60

90

6 m-12 m között

80

110

kisebb mint 30 m2

7,5 m-ig

Hőérzékelő2

30

30

6,0 m-ig

Hőérzékelő2

4,5 m-ig

Hőérzékelő2

nagyobb mint 30 m2

7,5 m-ig

Hőérzékelő2

20

40

6,0 m-ig

Hőérzékelő2

4,5 m-ig

Hőérzékelő2

1 A: egy érzékelő által ellenőrzött terület maximális ellenőrzési terület

2 az érzékelő megválasztásánál az 1. táblázatot kell figyelembe venni.

4.7.3.11.    A legnagyobb (vízszintes) távolság egy pontszerű automatikus érzékelő és a födém egy tetszőleges pontja között az ideális négyzetes felosztástól való eltérés esetén, a tetőhajlás és a maximális ellenőrzési terület figyelembevételével a füstérzékelők esetében a 2. rész IV. fejezetének 2., a hő érzékelők esetében a 3. ábrájáról olvasható le.

2. ábra

A pontszerű füstérzékelők vízszintes távolsága

Magyarázat a 2. ábrához:

A”: maximális ellenőrzési terület érzékelőnként

Dh”: a tető egy tetszőleges pontjának vízszintes távolsága a legközelebb lévő érzékelőhöz.

á”: az a szög, amelyet a tető-/mennyezethajlás a vízszintessel képez. Ha egy tetőnek, mennyezetnek különböző hajlásai vannak, a legkisebb előforduló elhajlást kell figyelembe venni.

3. ábra

A pontszerű hőérzékelők vízszintes távolsága.

Magyarázat a 3. ábrához:

A”: maximális ellenőrzési terület érzékelőnként.

Dh”: a födém (mennyezet) egy tetszőleges pontjának vízszintes távolsága a legközelebb lévő érzékelőhöz.

á”: az a szög, amelyet a tető-/mennyezethajlása a vízszinteshez képest. Ha egy tetőnek, mennyezetnek különböző hajlásai vannak, a legkisebb előforduló hajlást kell figyelembe venni.

4. táblázat

Vonali füstérzékelők által védett terület

A helyiség belmagassága

A felügyelt szélesség

A védett tér bármely pontjának legnagyobb vízszintes távolsága a legközelebbi védő sugártól

6 méter alatt

12 méter

6m

6-16 méter között1

13 méter

6,5m

16 méter felett1

14 méter

7m

Megjegyzés:1    12 méter felett kiegészítő sor alkalmazásával és vagy más működési elvű füstérzékelőkkel
(pontszerű füstérzékelő, aspirációs érzékelő) közösen.

4.7.3.12.    A tető valamint a födém dőlése függvényében növelhető az őrizhető szélesség (és ezzel a védett terület) dőlési fokonként 1%-kal, de legfeljebb 25 %-kal.

4.7.3.13.    Amennyiben a helyiség szélessége nem haladja meg az őrizhető szélesség 20 %-kal növelt értékét, alkalmazható egy darab őrzősugár.

4.7.4.    Érzékelők elhelyezése magasság szerint tagolt helyiségek, továbbá elektronikus adatfeldolgozó helyiségek védelme esetében.

4.7.4.1.    Amennyiben egy helyiség magasságát egy zárt, vagy rácsrostélyként kiképzett pihenő, vagy emelvény osztja meg, úgy ez alatt kiegészítő füst- vagy hő érzékelők beépítése akkor szükséges, ha mind a három meghatározó méret (az emelvény, vagy pihenő (l) hossza, (b) szélessége és az (A) területe), a (h) magasságtól függő, a 2. rész IV. fejezetének 4. táblázatában megadott határértéket meghaladja.

4.7.4.1.1.    A rácsos rostélyokat, pihenőket a lehetséges lefedés miatt, mint zárt szerkezetet kell figyelembe venni.

4.7.4.1.2.    Több egymás fölött fekvő emelvény esetében csak a legalsó szintet kell a pontszerű füstérzékelővel ellátni, ha a fölötte lévő emelvényszintek között csak kis tűzterhelés (kisebb, mint 25 MJ/m2) van.

4. ábra

A magasság megosztó emelvény, vagy pihenő méretei

5. táblázat

A pontszerű füst- és hő érzékelők szükségessége emelvények, rácsos rostélyok és egyéb hasonló berendezések alatt.

Az érzékelő típusa

Magasság

(h)

Hosszúság

(l)

Szélesség

(b)

Terület

(A)

Hőérzékelő

< 7,5m

> 2 m

> 2 m

> 9 m2

Füstérzékelő

< 6 m

> 2 m

> 2 m

> 16m2

6 - 12m között

> 3,5 m

> 3,5 m

> 31,5 m2

4.7.4.2.    Az elektronikus adatfeldolgozó helyiségek (számítógéptermek, szerver helyiségek) védelme különleges követelményeket állít a tűzjelző tervezésével és felszerelésével szemben.

A különböző értékkoncentrációk miatt az ellenőrizendő adatfeldolgozó térségekben, beleértve a kiszolgáló helyiségeket, a helyi adottságoknak megfelelően tervezett tűzjelzőkre van szükség. Az építészeti leválasztások különösen fontos szerepet játszanak.

5. ábra

Ellenőrzési zónák:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. ellenőrzési zóna

 

 

 

 

 

2. ellenőrzési zóna

 

 

 

 

 

3. ellenőrzési zóna

4.7.4.2.1.    Az ellenőrzési zónák közötti építészeti leválasztások határozzák meg a tűzjelző berendezés kivitelezését.

4.7.4.2.2.    Ellenőrzési zónák:

a)    1. ellenőrzési zóna az elektronikus adatfeldolgozó helyiség, adathordozó archívum beleértve az álmennyezeteket és az álpadlókat (ennek analógjára hasonló módon védendők a telefonközpontok, kapcsoló- és vezérlő helyiségek valamint irányító központok),

b)    2. ellenőrzési zóna az 1. ellenőrzési zónával határos, használatukat illetően az adatfeldolgozó területhez tartozó helyiség vagy helyiségek, (beleértve az álmennyezeteket is,) többek között a munka előkészítésre és a periférikus eszközök részére; amennyiben a megnevezett felhasználási területet kevesebb, mint 30 perces tűzállóságú válaszfalak választják el az 1. ellenőrzési zónától, úgy a tűzjelzőt az 1. zónára előírtak szerint kell létesíteni.

c)    3. ellenőrzési zóna további, a 2. ellenőrzési zónával határos nem az elektromos adatfeldolgozó területhez tartozó helyiség vagy helyiségek

4.7.4.2.3.    Az egyes ellenőrzési zónáknak különálló jelzési zónát kell képezniük. A helyiségek közös álmennyezetének és az álpadlóknak mindig egy saját jelzőzónát kell képezniük. Ezek az egyes ellenőrzési zónákban nem léphetik túl a következő értékeket:

a)    1. zóna:    500 m2 ,

b)    2. zóna:    1600m2 ,

c)    3. zóna    1800m2 .

4.7.4.2.4.    Az 1. ellenőrzési zónákban túlnyomórészt parázsló tűz fejlődéssel kell számolni, csak füstérzékelőket kell alkalmazni.

4.7.4.2.5.    A pontszerű füstérzékelők számát úgy kell megválasztani, hogy a 2. rész IV. fejezetének 5. táblázatban megadott ellenőrzési területeket ne lépjük túl. Az érzékelőket úgy kell elhelyezni, hogy a mennyezetnek egy pontja se legyen távolabb egy érzékelőtől, mint az 5. táblázatban megadott értékek (tető- födémhajlás 20? -ig).

6. táblázat

Az ellenőrzött terület nagysága.

 

Ellenőrzési terület érzékelőnként

 

1. ellenőrzési zóna

2. ellenőrzési zóna

3. ellenőrzési zóna

Álmennyezet feletti tér

40m2

60 m2

Az általános
előírás (a 2. rész IV. fejezetének 1. táblázat) szerint

Helyiség

25 m2

40m2

Álpadló alatti tér

40m2

60m2

4.8.    Vezetékek.

4.8.1.    A vezetékeknek az alábbi követelményeket kell teljesíteni:

a)    meg kell felelniük a berendezés gyártója vagy szállítója által megadott követelményeknek,

b)    különösen figyelni kell a vezetékek áramvezetési és jel csillapítási paramétereire,

c)    teljesíteni kell a kábel gyártójának a túlfeszültség elnyomásra vonatkozó paramétereit,

d)    a kábeleket IP 34 védettségi fokozatú vagy legalább azzal egyenértékűen tömített szorítós végkifejtésnek kell lezárni,

e)    a jelzőáramkör szigetelési ellenállása (egymás közt és a föld felé) legalább 2 MW legyen,

f)    a jelzőhálózat vezeték-ellenállása, valamint levezetési ellenállása ne haladja meg a tűzjelző központ által megengedett értéket.

4.8.2.    A vezetékeket alacsony tűzkockázatú területeken kell vezetni, annak érdekében, hogy a tűz során keletkező hő ne befolyásolja a berendezés alap-, az érzékeléssel, tűzriasztással, vezérléssel tűz- és hibaátjelzéssel kapcsolatos működését, továbbá a tűzoltási és tűzvizsgálati tevékenységet segítő adatszolgáltatást.

4.8.2.1.    A következőkben felsorolt vezetékeknek valamint azok tartó- és függesztő szerkezetének legalább 30 percig ellen kell állniuk a tűznek, vagy ilyen időtartamú védettséget kell számukra biztosítani. Ilyen vezetékek:

a)    a tűzjelző központ és a hangjelzők, fényjelzők, kiürítési riasztást hangosító rendszer közötti vezetékek,

b)    a tűzjelző központ és bármely különálló tápegység közötti vezetékek,

c)    a tűzjelző központ és bármely távkijelző, távkezelő és kijelző egység közötti vezeték,

d)    a tűzjelző központ különálló részeit összekötő vezetékek,

e)    a tűzjelző berendezés vezérléseinek vezetékei,

f)    a tűz- és hibaátjelző berendezés vezérlésének vezetékei,

g)    az érzékelők, kézi jelzésadók vezetékei a következő esetekben:

ga)    30 métert meghaladó legfelső használati szinttel rendelkező tűzszakaszban,

gb)    az 1000 főnél nagyobb befogadóképességű helyiséggel rendelkező tűzszakaszban,

gc)    a 8.000 m2-nél nagyobb összesített alapterületű közösségi rendeltetésű tűzszakaszban,

gd)    azokon a kábelszakaszokon, ahol a visszatérő hurok két ága egyetlen véletlen esemény (tűz) hatására károsodhat (szintek közötti felszállók).

4.8.2.2.    A vezérlések vezetékei (kivéve a hangjelző, és a tűz- és hibaátjelző berendezés vezérlését) készülhetnek a tűznek nem ellenálló, vagy védelem nélküli kábelekből amennyiben:

a)    valamennyi vezérlés késleltetés nélkül indítja a vezérelt eszközt, és

b)    a vezérlési vezetékek füstérzékelővel védett tereken haladnak át, és

c)    a tűzvédelmi szakhatóság és a megrendelő (vevő) hozzájárul a kialakításhoz a 2. rész IV. fejezetének 3.3. pontja szerinti egyeztetés során.

4.8.3.    A vezetékek mechanikai sérülés elleni védelme érdekében a vezetékeket a kábeltálcákon rögzíteni kell, vagy csatornákba, vagy csövekbe húzva kell vezetni.

4.8.3.1.    A vezetékek mechanikai szilárdságának meg kell felelniük a felszerelés módjával.

4.8.3.2.    Hurokáramkörök tervezésekor ügyelni kell arra, hogy a hurok két ága egyetlen véletlen esemény hatására ne károsodhasson (egy jármű elvágja egyszerre a hurok mindkét ágát, stb.). Ha ez a veszély fennáll, akkor ez ellen vagy mechanikai védelemmel, vagy az ágak, megfelelő elkülönítésével kell védekezni.

4.8.4.    Elektromágneses zavarok ellen, a károsodások és a téves riasztások elkerülése érdekében a berendezést (beleértve a vezetékezést is) nem szabad olyan helyen elhelyezni (vezetni), ahol várhatóan erős elektromágneses zavarok léphetnek fel. Ha ezt nem lehet biztosítani, akkor megfelelő elektromágneses védelemről kell gondoskodni.

4.9.    Hangjelzők és fényjelzők elhelyezése.

4.9.1.    Az építményben létesített tűzjelző berendezés célja, bármely védelmi jelleg esetén, hogy a tűz keletkezésének észlelése után azt jól beazonosíthatóan, más jelzésektől elkülöníthetően, jelezze a helyiségben, tűzszakaszban, épületben, építményben tartózkodók számára. Ennek érdekében hangjelzőket kell telepíteni a következő esetekben:

a)    bármilyen rendeltetésű középmagas és magas épületekben,

b)    a szállodákban, szállásjellegű épületekben,

c)    az egészségügyi rendeltetésű épületekben, tűzszakaszban,

d)    a mozgásukban korlátozottak vagy egyéb fogyatékkal élő személyek elhelyezésére szolgáló épületekben, tűzszakaszban,

e)    az oktatási-nevelési intézményekben, tűzszakaszban,

f)    továbbá ott, ahol azt a bent tartózkodók biztonságára való tekintettel a tűzvédelmi hatóság előírja.

4.9.2.    A 2. rész IV. fejezet 4.9.1. pont, f) alpontja a kötelezés alapján létesülő tűzjelző berendezések esetében alkalmazandó, egyéb esetekben a megrendelő és a tervező a 2. rész IV. fejezetének 3.3. szerinti egyeztetése során tisztázandó a hangjelzők és fényjelzők szükségessége.

4.9.3.    A hangjelzés érzékelésében hátrányban lévők, és ahol a megengedettnél nagyobb hangerőre volna szükség (zajos üzemek területén) a hangjelzőket más jelzőeszközzel (fényjelző) kell kiegészíteni.

4.9.4.    A hangjelzők helyének számának tervezésére vonatkozó előírások a 2. rész IV. fejezetének 5.4. pontjában találhatók.

4.10.    Vezérlések és kapcsolódó rendszerek.

4.10.1.    A tűzjelző központ valamint a tűzjelző hálózaton elhelyezett vezérlő elemek meghatározott esetekben vezérelhetnek kapcsolódó rendszereket (beépített tűzoltó berendezés, hő- és füstelvezetés,).

4.10.2.    Más rendszereket csak abban az esetben lehet a tűzjelző berendezéshez csatlakoztatni, ha a csatlakoztatás után a rendszer vagy egyes részegységeinek működése még mindig az MSZ EN 54 megfelelő részeinél megadott működési határok között marad, és a csatlakoztatott rendszer a tűzjelző berendezésekkel foglalkozó tanúsító testület követelményeinek megfelel.

4.10.3.    A vezérlések felügyelt vezetéken történjenek.

4.11.    A beépített tűzjelző berendezés tápegysége kimeneti teljesítményének elegendőnek kell lennie a rendszer maximális igényeinek kielégítésére.

4.11.1.    A rendszer elsődleges tápforrása a nyilvános elektromos hálózat. Egyedileg, helyileg létrehozott tápforrást csak akkor lehet alkalmazni, ha megbízhatósága legalább olyan, mint a nyilvános hálózaté, vagy ahol az nem áll rendelkezésre.

4.11.1.1.    A tűzjelző rendszer elsődleges tápforrását el kell látni egy, csak erre a célra szolgáló leválasztó-védő eszközzel.

4.11.1.2.    A leválasztó-védő eszközt, amennyiben az érdekelt felek a 2. rész IV. fejezetének 3.3. pontja szerinti egyeztetés során másban nem állapodtak meg, a lehető legközelebb kell elhelyezni a tápforrás épületbe való belépési pontjához.

4.11.1.3.    Biztosítani kell, hogy jogosulatlan személy ne szakíthassa meg az elsődleges tápforrást. Ennek érdekében a leválasztó eszközt jogosulatlan hozzáférést gátló módon kell elhelyezni és vagy a rendeltetésre és a jogosulatlan lekapcsolás tilalmára utaló felirattal kell ellátni.

4.11.1.4.    Több tápegység alkalmazásakor, minden egyes tápegység tápforrása feleljen meg a fenti követelményeknek.

4.11.1.5.    A segéd tápegységek felügyeletét minden esetben meg kell oldani (tápfigyelő relé használatával, melynek kontaktusa hagyományos központ esetén sorba köthető a jelzőáramkörrel, intelligens központ esetén monitor modullal illeszthető).

4.11.2.    Az elsődleges tápforrás hibája esetén akkumulátorokkal kell biztosítani a másodlagos tápforrást. Az akkumulátorok kapacitásának elegendőnek kell lennie a rendszer táplálására minden várható hálózat kimaradás vagy más javítási munkák elvégzésének idejére.

4.11.3.    Az esetleges hálózat kimaradása vagy hálózat hibája esetén a másodlagos tápforrásnak biztosítania kell:

a)    legalább 24 órán keresztül a rendszer működését

b)    és még ezután legalább 30 percen keresztül a riasztási terhelést.

4.11.4.    A másodlagos tápforrás áthidalási idejére a 2. rész IV. fejezetének 4.11.3. pontjában megadott idők általában elegendőek a legtöbb normál alkalmazásnál, de lehetnek olyan esetek, amikor hosszabb áthidalási időt kell biztosítani. Ezekben az esetekben az erre vonatkozó követelményeket a 2. rész IV. fejezetének 3.3.pontja szerinti konzultáció során kell figyelembe venni.

4.11.5.    Az akkumulátorok öregedéséből származó kapacitás csökkenést általában úgy kell figyelembe venni, hogy a kiszámolt kezdeti kapacitást 25%-kal meg kell növelni.

4.11.6.    Az akkumulátor kapacitást általában egy 20 órás kisütési periódus alatt leadott árammal specifikálják. Nagyobb kisütési sebesség esetén az akkumulátor kapacitása jóval a névleges érték alá eshet. Az ilyen esetekre vonatkozóan javaslatot lehet kérni az akkumulátor gyártójától, forgalmazójától.

4.11.7.    A regenerálható energiaforrás szükséges kapacitását K (Ah-ban) a következő képlet szerint kell kiszámolni:

K= 1,25 (I1x t1+ I2x t2)

ahol:

t1 az áthidalási idő, órákban,

t2 a riasztási idő, órákban

l1 az összáram, amelyet a tűzjelző áramkimaradás estén Amperben felvesz,

l2 összáram, amelyet a tűzjelző a riasztáskor felvesz, Amperben.

4.11.8.    Ha az áramkimaradás zavarjelzése késik, a késési időt az áthidalási időhöz kell számítani. Az egyenletben szereplő 1,25-ös faktort csak a 24 óránál rövidebb áthidalási időknél kell figyelembe venni.

4.12.    Azonosítás.

4.12.1.    Gondoskodni kell arról, hogy a tűzjelző berendezés minden elemét egyértelműen lehessen azonosítani, továbbá, hogy a központ jelzését könnyen a jelző eszközhöz lehessen kapcsolni.

4.12.2.    Az automatikus érzékelők, kézi jelzésadók, hangjelzők, fényjelzők, vezetékágak, elosztók, stb. azonosítására feliratozást (címkéket) kell alkalmazni.

4.12.3.    Az automatikus érzékelők, és kézi jelzésadók jelölésének olyannak kell lenni, hogy az elhelyezett azonosító számok és/vagy betűk feleljenek meg a tűzjelző központ által kijelzett azonosítónak.

4.12.4.    Az azonosítóknak láthatóknak kell lenni a padlószintről, létra vagy egyéb segédeszköz használata nélkül is.

4.12.5.    Rejtett helyre szerelt érzékelők esetén (álmennyezet felett vagy álpadló alatt, stb.) duplikált azonosítókat kell alkalmazni, melyek a padlószintről láthatók.

4.12.6.    A jelölés legkisebb méretére – elhelyezési magasságtól függően – a 2. rész IV. fejezetének 6. táblázatban foglaltak az irányadók

7. táblázat

Jelölés legkisebb mérete

Jelölés elhelyezési magasság

Jelölés minimális magassági mérete
(mm)

4 méter alatt

10

4-6 méter között

15

6-8 méter között

20

8-10 méter között

25

10-12 méter között

30

12-14 méter között

40

14-16 méter között

50

16-18 méter között

60

18-20 méter között

70

20 méter felett

80

5.    A BERENDEZÉSEK TERVEZÉSE.

5.1.    A beépített tűzjelző berendezés terve tartalmazza:

a)    a tervező - külön jogszabályban meghatározott - nyilatkozatát, a műszaki leírást és a rajzokat.

b)    a terv szolgáltasson adatot:

ba)    a követelmények érvényre juttatásának ellenőrzéséhez, és

bb)    a tűzjelző rendszer telepítéséhez.

c)    a terv rendelkezzen azonosítóval (tervszám), mely alapján egyértelműen megállapítható a terv részeinek (műszaki leírás, rajzok) készülte és összetartozása.

5.1.1.    A műszaki leírás.

5.1.1.1.    A műszaki leírás tartalmazza a kiindulási adatokat, melyek a következők:

a)    előzmények, amelyeknek tartalmaznia kell a beépített tűzjelző berendezés létesítésének okát, az általános – jogszabályban, műszaki követelményben foglalt – előírásokon kívül megállapított követelményeket, a jogszabályban meghatározott esetekben megtartott egyeztetés megtörténtét,

b)    az építmény (létesítmény) adatai, amelynek tartalmaznia kell a beépített tűzjelző berendezés működését befolyásoló – az építmény kialakításával (szintszám, legfelső használati szint magassága, alapterület) és rendeltetésével, az épületszerkezetekkel, épületgépészettel (szellőzés, hűtés, fűtés, stb.), a tűzszakasz kialakításával és elhelyezkedéssel, az a benntartózkodók számával és a kiürítéssel kapcsolatos – lényeges adatokat,

c)    a rendeltetés, technológia és tárolt anyagok jellemzői, a beépített tűzjelző berendezés működését befolyásoló – az építmény helyiségeiben előforduló rendeltetésekkel, technológiákkal, a helyiségekben gyártott, feldolgozott, tárolt, forgalomba hozott, beépített anyagokkal kapcsolatos – lényeges adatokat, különös tekintettel a várható tűzjellemzőkre.

5.1.1.2.    A műszaki leírás tartalmazza a berendezés tervezésének alapelveit, amelyek a következők:

a)    a védelmi elvek, amelyeknek tartalmazni kell az általános előírások, az előzmények, valamint a védendő épület adatai alapján meghatározott védelmi jelleget, és védelmi szintet.

b)    a hibák korlátozására vonatkozó elvek, amelyeknek tartalmazni kell a hibák korlátozására tett műszaki megoldásokat és jelzési zóna kialakítását,

c)    az érzékelők, jelzésadók kiválasztásának elvei, amelyeknek tartalmazni kell az érzékelők, jelzésadók működését befolyásoló, elsősorban a belmagasságból, a mennyezeti mezőben vagy annak közelében megjelenő a hő és füst áramlását meghatározó épületszerkezeti, épületgépészeti, technológiai, vagy más tényezőket és körülményeket, továbbá a kedvezőtlen hatások ellensúlyozására tervezett intézkedéseket, műszaki megoldásokat.

5.1.1.3.    A műszaki leírás tartalmazza a berendezés általános adatait, amelyek a következők:

a)    a beépített tűzjelző berendezés valamennyi, elemének, az adott tervezési feladat során érintett tulajdonsági, műszaki adatai,

b)    valamint a beépítéshez szükséges, a megfelelősséget igazoló irat számát, érvényességi idejét és a kiadó szervezetet.

5.1.1.4.    A műszaki leírás tartalmazza a berendezés felépítését és működési leírását, amelyek a következők:

a)    a tűzjelző központ(ok) (szükséges esetén távkezelő, távkijelző egység) elhelyezésére szolgáló helyiség adatai (elhelyezkedés, hozzáférési útvonal, környezeti körülmények),

b)    a felügyelet, és automatikus átjelzés leírása, mely tartalmazza:

ba)    a tűzjelző központ elhelyezési helyének paramétereit,

bb)    az állandó felügyelet megoldásának módját,

bc)    meglévő létesítmény esetében, valamint abban az esetben, amikor a felügyelet biztosításának feltételei ismertek, a felügyelet megoldásának módjáról, a tulajdonos (bérlő, üzemeltető, használó, stb.) nyilatkozatát,

be)    amennyiben a tervezési időszakban a felügyelet biztosításának feltételei nem ismertek, a terv tartalmazza a felügyelet elmaradása esetén szükséges műszaki alternatívákat,

be)    automatikus átjelzés esetén az átjelző típusát, a beépítéshez szükséges a megfelelősséget igazoló irat számát, érvényességi idejét és a kiadó szervezetet,

bf)    a jelzést fogadó szervezet adatait (név, székhely, levelezési cím, egyéb elérhetőségek),

bg)    az átjelzett információk bontását, az átjelzés vezérlésének logikai összefüggéseit, időzítését, késleltetését,

c)    automatikus érzékelők és kézi jelzésadók (szükség esetén másodkijelzők) elhelyezésének leírása, mely tartalmazza:

ca)    az érzékelők elhelyezésének megoldásait, különös tekintettel a védett- és hatás területre vonatkozó előírás megtartásának módjára,

cb)    a kézi jelzésadók elhelyezésének módját, különös tekintettel az elérési út, valamint az elhelyezési magasság vonatkozó előírásainak betartására,

cc)    a másodkijelzők elhelyezésének módját,

cd)    az eszközök azonosító jelzéssel való ellátásának módját,

d)    Riasztás megjelenítő eszközök (hangjelzők, fényjelzők, hangosbemondó) elhelyezésének leírása, mely tartalmazza:

da)    a hangjelzők elhelyezésének megoldásait, különös tekintettel a hallhatóságra vonatkozó követelmények betartására,

db)    a riasztási zónák kialakításának módját, az eszközök megszólalását kiváltó vezérlések logikai összefüggéseit, esetleges késleltetését,

dc)    a fényjelzők elhelyezésének módját,

dd)    a hangosbemondó rendszer kialakításának módját, automatikus vezérlés esetén, a megszólalást kiváltó vezérlések logikai összefüggéseit, késleltetését, a bemondott szöveg tervezett tartalmát, az üzenetek hosszát, valamint a hangjelző és a hangosbemondó közös alkalmazásának feltételeit,

de)    az eszközök azonosító jelzéssel való ellátásának módját,

e)    a vezetékezés leírása, mely tartalmazza:

ea)    a jelző és riasztó áramkörök vezetékeinek vezetését, rögzítési módját,

eb)    a nyomvonal kijelölést befolyásoló körülményeket,

ec)    az alkalmazott vezeték fajtáját, típusát és minősítését, különös tekintettel a mechanikai sérülés, a tűz, és az elektromágneses összeférhetetlenség elleni műszaki megoldásokat,

ed)    a vezetékek, elosztók azonosító jelzéssel való ellátásának módját,

f)    a vezérlések leírása, mely tartalmazza:

fa)    a tűzjelző központ, vagy a tűzjelző központhoz csatlakozó vezérlő eszközök (modulok) vezérlési feladatait,

fb)    a vezérelt eszközöket,

fc)    a vezérlési összefüggéseket, időzítéseket és esetleges késleltetési időket,

g)    a tápforrások leírása, mely tartalmazza az elsődleges és másodlagos tápforrások megoldásának módját, különös tekintettel a másodlagos tápforrás méretezésére.

5.1.1.5. e)    A műszaki leírás tartalmazza a telepítési jegyzéket, azaz a rendszerben alkalmazott elemek jegyzékét és az elhelyezésükkel kapcsolatos adatokat a 2. rész IV. fejezetének 7. táblázatban foglaltak szerint.

7. táblázat

Telepítési jegyzék

Zóna/ Elem
(hagyományos rendszer)
Hurok/Cím
(analóg rendszer)

Védett helyiség megnevezése/

Védett helyiség alapterülete

Automatikus érzékelők

Kézi jelzésadók

Egyéb eszközök (hangjelzők, fényjelzők, másodkijelzők, modulok, stb.)

Megjegyzés

 

 

 

 

 

 

 

5.1.2.    Rajzok

5.1.2.1.    A beépített tűzjelző berendezés tervéhez telepítési, bekötési és összefüggési rajzok tartoznak.

5.1.2.2.    A telepítési rajzoknak tartalmazniuk kell a (legalább M=1:200 méretarányú) léptékhelyes alaprajzokat és jellemző metszeteket.

5.1.2.3.    A metszettől abban az esetben lehet eltekinteni, ha a rajzokon lévő adatokat (belmagasság, gerendák helyzete és mérete, födém vagy a tető dőlése, tető felülvilágítók helye, stb.) a műszaki leírás félreérthetetlenül, szövegesen már tartalmazza.

5.1.2.4.    A rajzokon jelölni kell a helyiségek megnevezését és alapterületét, továbbá a kábelvezetést, a rendezők helyét, a tűzjelző központ, az automatikus érzékelők és kézi jelzésadók, a hangjelzők, a másodkijelzők, és az egyéb eszközök telepítési helyeit.

5.1.2.5.    Az automatikus érzékelők és kézi jelzésadók, a hangjelzők, a másodkijelzők, és az egyéb eszközök telepítési helye mellett fel kell tüntetni a jelzőáramkör, és zóna számát és a jelzésadó, valamint érzékelő áramköri sorszámát is.

5.1.2.6.    A bekötési rajzok, a telepítést, szerelést megkönnyítendő, tartalmazzák a jelzőáramkörök központba kötésének és lezárásának, továbbá az érzékelők, kézi jelzésadók, és egyéb eszközök bekötésének műszaki paramétereit, megoldásának módját.

5.1.2.7.    Összefüggési rajzokon jelölni kell jelző áramkörönként az érzékelőket, kézi jelzésadókat, és az egyéb eszközöket, továbbá a vezérelt eszközöket. A rajzot nem kell léptékhelyesen készíteni, azonban a védett létesítmény épületeinek, építményeinek, szintjeinek, tűzszakaszainak kiterjedését jelölni kell.

5.2.    Automatikus érzékelők elhelyezése.

5.2.1.    Minden védett helyiségbe vagy térrészben legalább egy érzékelőt kell elhelyezni. Pontszerű érzékelők esetén a védett terület bármely pontjának vízszintesen mért távolsága a legközelebbi érzékelőig ne legyen nagyobb, mint a 2. rész IV. fejezetének, 2. ábráján (pontszerű füstérzékelő esetén), vagy 3. ábráján (pontszerű hőérzékelő esetén) megadott érték. Vonali füstérzékelők esetén a védett terület bármely pontjának vízszintesen mért távolsága a legközelebbi sugártól ne legyen nagyobb a 2. rész IV. fejezetének 3. táblázat értékeinél.

5.2.2.    Elhelyezés és szerelési távolság sík valamint dőlt mennyezet esetén az érzékelőket nem szabad a mennyezetben süllyesztve elhelyezni, kivéve az ilyen szerelési módra kialakított érzékelőket.

5.2.3.    Ha a védett területen eltérő hőmérsékletű rétegződések vannak, akkor a füst várhatóan már jóval a mennyezet alatt szétterül, és réteget alkot. Ha a szétterülés magassága már előre valószínűsíthető, akkor a mennyezet közelében elhelyezett érzékelőkön kívül további érzékelőket kell elhelyezni a várható füstrétegződés magasságában.

5.2.4.    A pontszerű füstérzékelők felfüggesztésére vonatkozó követelményeket a 2. rész IV. fejezetének 8. táblázata tartalmazza, a vonali füstérzékelők felfüggesztésére vonatkozóan a 2. rész IV. fejezetének 9. táblázatát kell figyelembe venni.

9. táblázat

Pontszerű füstérzékelők felfüggesztése

Belmagasság

A tető dőlésszöge

kisebb 15o-nál

15o és 30o között

nagyobb 30o-nál

Minimális belógás

Maximális belógás

Minimális belógás

Maximális belógás

Minimális belógás

Maximális belógás

6 méterig

3 cm

20 cm

20 cm

30 cm

30 cm

50 cm

6-8 méter közt

7 cm

25 cm

25 cm

40 cm

40 cm

60 cm

8-10 méter között

10 cm

30 cm

30 cm

50 cm

50 cm

70 cm

10-12 méter között

15 cm

35 cm

35 cm

60 cm

60 cm

80 cm

Megjegyzés:    a hőérzékelőket a mennyezeten kell elhelyezni, a födémtől való belógatást kerülni kell. Amennyiben a helyiség adottságai mégsem teszik lehetővé, hogy az érzékelők a födémen, tetőn kerüljenek elhelyezésre, a belógás mértéke nem haladhatja meg a 0,3 métert.

10. táblázat

Vonali füstérzékelők felfüggesztése

Belmagasság

A tető dőlésszöge

kisebb 15o-nál

Nagyobb vagy egyenlő, mint 15o

Minimális belógás

Maximális belógás

Minimális belógás

Maximális belógás

6 méterig

30 cm

50 cm

30 cm

70 cm

6-12 méter közt

30 cm

60 cm

40 cm

90 cm

12-16 méter között

40 cm

70 cm

60 cm

110 cm

16 méter felet

50 cm

80 cm

70 cm

130 cm

5.2.5.    A födémmezőben megjelenő építészeti, épületgépészeti, belsőépítészeti elemek, berendezési tárgyak, gépek, berendezések, tárolási egységek befolyásolhatják a hő és a füst terjedését, ezért ezek hatását figyelembe kell venni.

6. ábra

Pontszerű érzékelő elhelyezése fal mellett

5.2.5.1.    Az érzékelőket (kivéve az optikai vonali füstérzékelőket) a falaktól, leválasztásoktól legalább 0,5 m távolságra kell felszerelni. Ha a helyiség 1,2 m-nél keskenyebb, akkor az érzékelőt a szélesség középső harmadába kell szerelni.

7. ábra

Pontszerű érzékelő elhelyezése gerendák (kötényfalak) mellett

5.2.5.2.    Az érzékelőket (kivéve az optikai vonali füstérzékelőket) a gerendáktól, leválasztásoktól legalább 0,5 m távolságra kell felszerelni. Ha a gerendaköz 1,2 m-nél keskenyebb, akkor az érzékelőt a szélesség középső harmadába kell szerelni.

5.2.5.3.    A füst és hő terjedését szétterülését nagyban befolyásolhatják az alulbordás födémek gerendái, amelyek irányítják, terelik az égéstermékeket, a mennyezet minden szabálytalanságát, rendellenességét (gerenda, stb.) befolyásoló körülménynek kell tekinteni, ha belógása (mélysége) eléri, vagy meghaladja a belmagasság 5%-át. Ebben az esetben a következő előírásokat kell alkalmazni:

a)    ha D > 0,25 (H-h), akkor: valamennyi gerenda közbe érzékelőt kell elhelyezni,

b)    ha D < 0,25 (H-h), akkor: minden második gerendaközbe érzékelőt kell elhelyezni,

c)    ha D < 0,13 (H-h), akkor: minden harmadik gerendaközbe érzékelőt kell elhelyezni,

ahol

D a gerendák közötti távolság (m)

H belmagasság (m)

h a gerenda magassága (m).

5.2.5.4.    Ha a mennyezet 'cellás' szerkezetű (sok kisebb alapterületű kazettával), akkor a 2. rész IV. fejezetének 1. és 2. táblázatban megadott korlátozásokat figyelembe véve, egyetlen érzékelő több cellát is lefedhet. Ilyenkor az egyetlen érzékelővel lefedhető maximális cellatérfogat nem lehet nagyobb, mint:

a)    hőérzékelők esetén : V=6 m2 x (H-h),

b)    füstérzékelők esetén: V=12 m2 x(H-h),

ahol

H belmagasság (m)

h a gerenda magassága (m).

5.2.5.4.1.    A cellatérfogat a gerenda magasság (h) és a cella alapterület szorzata. A maximális cellatérfogat az egy érzékelővel védhető, szomszédos cellák térfogatának összege. Álpadló esetén a gerenda magassága az álpadló felső szintjétől mérendő

5.2.5.5.    Amennyiben a polc, tárolt anyag (tárolási egység) valamint gép vagy berendezés 0,30 méternél jobban megközelíti a mennyezetet, vagy annak lelógó szerkezeti elemét, akkor válaszfalnak minősül. Valamennyi polccal határolt terület védelméről önálló érzékelővel kell gondoskodni. Ha a távolság nagyobb, mint 0,30 méter abban az esetben is ügyelni kell arra, hogy a polc, gép, berendezés, tárolt anyag, ne közelítse meg 0,50 méternél jobban az érzékelőt.

8. ábra

Pontszerű érzékelő elhelyezése polcos tárolás esetében

5.2.5.6.    A mennyezethez rögzített, vagy önhordó, azt megközelítő épület-gépészeti (víz, fűtés, légtechnika, stb.) elemeket gerendaként kell figyelembe venni, ha azok és a mennyezet között 0,15 méternél kisebb távolság van. Azonban, ha ez a távolság nagyobb 0,15 méternél, akkor sem közelítheti meg az érzékelő 0,50 méternél jobban a gépészeti elemet

9. ábra

Pontszerű érzékelő elhelyezése épületgépészeti elem mellett

5.2.6.    Az érzékelők elhelyezésénél figyelembe kell venni a helyiség szellőzését

5.2.6.1.    Ha a helyiség szellőzése meghaladja az ötszörös légcserét (óránként), akkor a 2. rész IV. fejezetének 2. táblázatban megadottakhoz képest sűríteni, valamint a várható füstáramlás irányában kell az érzékelőket elhelyezni. Ilyen esetekben indokolt előzetes füstáramlási próbával ellenőrizni a légáramlásokat.

5.2.6.2.    A perforált álmennyezeti elemeken keresztül történő befúvás esetében az érzékelők megfelelően korai jelzése érdekében az érzékelők felett legalább 0,6 méter sugarú kör (vagy azt befoglaló négyzetet) felületen levegőt (égésterméket, füstöt) át nem eresztő borítást kell alkalmazni. A perforált álmennyezeti elemeken keresztül történő elszívás esetében az érzékelők jelzőképességét a szellőzés az előzőekben leírt légcsere figyelembevételével nem hátráltatja, letakarás nem szükséges

5.2.6.3.    A befúvó nyílás 1,0 méteres környezetében nem szabad elhelyezni pontszerű hő-, vagy füstérzékelőt, valamint a vonali füstérzékelő sugarát. Ha az érzékelőket kényszerből mégis a befúvó nyílásoktól 1 m-en belül kell felszerelni vagy a légsebesség 1 m/s-nál nagyobb, akkor különösen figyelni kell a légmozgásnak az érzékelőkre gyakorolt hatására.

5.2.7.    Légcsatorna érzékelők elhelyezése

10. ábra

Légcsatorna érzékelő elhelyezése légcsatorna görbületnél

Jelmagyarázat:

W: légcsatorna szélessége.

Z: az érzékelő vagy a mintavevő cső távolsága a legközelebbi hajlattól, saroktól vagy beszívó nyílástól.

5.2.7.1. A légcsatorna érzékelő beépítésénél – ha a gyártó másként nem rendelkezik – a következőket kell figyelembe venni:

a)    a légcsatorna irány, és átmérő változásainál a csatorna átmérő háromszorosának megfelelő távolságot kell megtartani,

b)    a mintavevő csöveket lehetőleg a légcsatorna közepén kell elhelyezni.

5.2.7.2. A mintavevő csövek minimális hossza és a szükséges nyílások számának valamint átmérőjének tekintetében a gyártó által megadott utasításokat kell követni.

11. ábra

Légcsatorna érzékelő elhelyezése elágazásnál és a csatorna keresztmetszetben

5.2.7.3.    A nyomó ágban elhelyezett légcsatorna érzékelők a ventillátorokban keletkező tüzek gyors és korai észlelésére alkalmasak.

5.2.7.4.    A szívó ágban elhelyezett érzékelők alkalmazása válhat szükségessé, abban az esetben, ha a helyiségben felső befúvás és alsó elszívás működik egyszerre. A légcsatorna érzékelő önállóan nem alkalmas a terület védelmére.

5.2.8.    Álmennyezetek feletti védelemnél perforált álmennyezetű helyiségek esetén az érzékelők elhelyezésénél két dolgot kell megfontolni:

a)    az álmennyezet alatt keletkező tüzeket kell-e észlelni,

b)    az álmennyezet felett keletkező tüzeket kell-e észlelni.

5.2.8.1.    Ha az álmennyezet perforációja kis méretű és a szellőzés kialakítása nem teszi lehetővé a füst álmennyezet fölé jutását, akkor az álmennyezet alatt keletkező tüzek észlelésére az érzékelőket az álmennyezet alatt kell elhelyezni.

5.2.8.2.    Ha fennáll a veszélye az álmennyezet felett kialakuló tűznek, akkor az álmennyezet felett kell elhelyezni érzékelőket.

5.2.8.3.    A 4 métert nem meghaladó belmagasságú helyiségben az álmennyezet felett elhelyezett érzékelők akkor használhatók az álmennyezet alatt keletkező tüzek észlelésére, ha:

a)    a mennyezet 1,0x1,0 m-es részén a perforáció aránya >40 %, és

b)    a perforációk mérete 10x10 mm-nél nagyobb, és

c)    az álmennyezet vastagsága kisebb vagy egyenlő, mint a perforációk legkisebb méretének háromszorosa.

5.2.8.4.    A 4 métert meghaladó és ugyanakkor 9 méternél kisebb belmagasságú helyiségben az álmennyezet felett elhelyezett érzékelők akkor használhatók az álmennyezet alatt keletkező tüzek észlelésére, ha:

a)    a mennyezet 1x1m-es részén a perforáció aránya >70 %, és

b)    a perforációk mérete 10x10 mm-nél nagyobb, és

c)    az álmennyezet vastagsága kisebb vagy egyenlő, mint a perforációk legkisebb méretének háromszorosa.

5.2.8.5.    Az 5.2.8.3. és 5.2.8.4. pontokban leírt estekben az álmennyezet alatti érzékelők egyedi elbírálást figyelembe véve elhagyhatók. Az elbírálás során meg kell vizsgálni a perforációk típusát, számát és kiterjedését, az éghető anyag típusát és mennyiségét, valamint azt, hogy a szellőztetés kialakítása lehetővé teszi-e a füst álmennyezet feletti térbe való jutását.

5.3.    Kézi jelzésadók elhelyezésének tervezésekor, azok számát úgy kell meghatározni, hogy megközelítésük az építmény bármely területéről 30 méteren belül megoldható legyen.

5.3.1.    A tűzvédelmi és a használatból fakadó kockázatot figyelembe véve a távolság csökkentethető.

5.3.2.    Általában a kézi jelzésadókat a padlószinttől 1,1 és 1,6 m közötti magasságba kell szerelni.

5.3.3.    Minden kézi jelzésadónak azonosíthatónak, könnyen megközelíthetőnek, továbbá szemből és oldalirányból jól láthatónak kell lennie.

5.3.4.    Az oldal irányú láthatóság akkor biztosított, ha az előlap legalább 15 mm-rel kiemelkedik a fal, vagy burkolat síkjából.

5.4.    Tűzriasztásra szolgáló hangjelző eszközök

5.4.1.    A hangjelzésnek olyan hangerőt kell biztosítani, hogy a tűzriasztás azonnal hallható legyen bármilyen környezeti háttérzaj esetén is. A tűzriasztásra használt hang jellege (mintája) legyen az egész épületen belül azonos

5.4.1.1.    A tűzriasztásra szolgáló hangerő legalább 65 dB(A) legyen vagy legalább 5 dB(A)-lel nagyobb, mint a területen várható bármely 30 mp-nél hosszabb ideig fennálló zaj, melyet minden olyan ponton biztosítani kell, ahol a riasztás jelzésnek hallhatónak kell lenni.

5.4.1.2.    Ha a hangjelzéssel alvó embereket kell felébreszteni (szálloda, kórház, stb.), akkor a minimális hangerőnek 75 dB(A)-nek kell lenni az ágy fej felöli oldalánál.

5.4.1.3.    A beltéri alkalmazásoknál a hangjelzőtől mért 1 méter távolságon túl a hangerő nem lehet 120 dB(A)-nél nagyobb.

5.4.1.4.    Szükség esetén a hangerő az IEC651 2.típusnak megfelelő műszerrel mérhető (lassú válasz és 'A' súlyozású beállítással).

5.4.2.    A tűzriasztásra használt hang frekvencia tartománya olyan legyen, hogy az általában az épületben tartózkodók könnyen meghallják. A legtöbb ember azokat a hangokat hallja a legjobban, melyek energiájának legnagyobb része az 500 Hz és 2000 Hz közötti tartományba esik.

5.4.3.    A riasztás-jelző hangjelzők számát és típusát úgy kell megválasztani, hogy azok a 2. rész IV. fejezetének 5.4.1. pontjában javasolt hangerőt biztosítsák.

5.4.3.1.    Legalább két hangjelzőt kell elhelyezni az épületben, még akkor is, ha egy is elegendő lenne a javasolt hangerő biztosítására.

5.4.3.2.    Tűzszakaszonként, szintenként legalább egy hangjelzőt kell felszerelni.

5.4.4.    A tűzriasztáshoz használt hangjelzésnek folyamatosnak kell lennie. Ettől függetlenül frekvenciája és amplitúdója változhat.

5.4.5.    A hangosító rendszer tűzriasztásra történő alkalmazása lehetséges önállóan vagy a tűzjelző berendezés hangjelzőinek kiegészítéseként (további információt közlő) kialakított módon.

5.4.5.1.    Tűzriasztásra alkalmazható a hangosító rendszer is, ha az megfelel az MSZ EN 60849 nemzeti szabványban foglaltaknak, vagy azzal azonos biztonságot nyújtó módon van kialakítva.

5.4.5.2.    A tűzjelző berendezés hangjelző eszközeinek vezérlésével gondoskodni kell arról, hogy tűzriasztás ideje alatt minden hangforrás bemenet automatikusan kapcsolódjon le, kivéve a tűzvédelmi mikrofon(oka)t és azokat a beszéd modulokat (vagy ennek megfelelő üzenet generátorokat), melyek az üzenetet adják,

5.4.5.3.    A tűzjelző berendezés által vezérelt hangjelzők, valamint a hangosító rendszer (szövegbemondás) működése nem történhet egy időben.

5.4.6.    A tűzriasztásra szolgáló hangjelzés csak akkor használható más célokra, ha ugyanolyan módon kell reagálni rá, mint tűz esetén, azaz azonnal ki kell üríteni azt a területet, ahol a tűzriasztás szól, mégpedig a tűzriadó tervben megadott menekülési útvonalakon keresztül. Ha máshogyan kell reagálni, akkor a tűzriasztásra szolgáló hangjelzés csak egyéb, magyarázó információkkal együttesen használható.

5.5.    Fényjelző eszközök.

5.5.1.    Tűzriasztásra szolgáló fényjelző eszközök tűzriasztásra önállóan nem, csak a hangjelzők kiegészítésére lehet használni.

5.5.1.1.    A tűzriasztásra használt fényjelzőknek jól láthatóknak és a területen használt egyéb fényjelzőktől jól megkülönböztethetőknek kell lenniük.

5.5.1.2.    Megjegyzés: az érzékelőhöz csatlakoztatott fényjelző (másodkijelző) nem minősül tűzriasztásra szolgáló eszköznek.

5.5.1.3.    A fényjelzők alkalmazása alkalmazásának feltételei a 2. rész IV. fejezetének 3.3. pontja szerinti egyeztetés során tisztázandók.

5.5.2.    Fényjelző eszközök alkalmazhatók a tűz helyének azonosítása megkönnyítésére, amely elősegíti a beavatkozást. Ennek érdekében a fényjelző eszközök elhelyezése válhat szükségessé a szabad tereken, épületeken, helyiségekben.

5.5.2.1.    A tűz helyének azonosítását szolgáló fényjelzőknek jól láthatóknak és a területen használt egyéb fényjelzőktől jól megkülönböztethetőknek kell lenniük.

5.5.2.2.    A 2. rész IV. fejezetének 4.4.2 pontjában foglaltakat figyelembe véve az abban nem említett esetekre vonatkozóan a 2. rész IV. fejezetének 3.3. pontja szerinti egyeztetése során tisztázandó a fényjelző eszközök alkalmazása.

5.6.    A tűzjelző rendszer elsődleges céljain kívül, mint tűz érzékelés és riasztás, a rendszer jelei más kiegészítő berendezések működésének indítására is használhatók (különösen tűzoltó berendezés, füst- vagy tűzgátló ajtók, füstelszívó berendezés, füst- vagy tűzcsappantyúk, szellőztetés leállítás, lift vezérlés, biztonsági ajtók, stb.).

5.6.1.    Egy kiegészítő berendezés működése vagy hibája nem veszélyeztetheti a tűzjelző rendszer helyes működését, valamint nem akadályozhatja meg egy másik kiegészítő berendezés tűzeseti működtetését.

5.7.    A tervezésért és az a 2. rész IV. fejezetének 5. pontjában leírt dokumentáció teljességéért és pontosságáért a tervező a felelős. A jogszabályban meghatározott esetekben a megrendelő szerzi be a létesítéshez szükséges hatósági engedélyt.

5.8.    A tervezést végző személynek a jogszabályban meghatározott képesítési követelményekkel (tűzvédelmi szakvizsga) és jogosultsággal kell rendelkeznie.

6.    A BERENDEZÉS TELEPÍTÉSE, SZERELÉSE.

6.1.    A berendezést a dokumentációban leírtak szerint kell telepíteni, szerelni, elhelyezni. A felmerülő ellentmondásokat egyeztetés során kell megoldani. Ha a telepítés során kiderül, hogy a 2. rész IV. fejezetének 5. pontja szerint elkészített terv valamely okból nem megvalósítható, akkor minden szükségesnek látszó változtatást a tervezővel a 2. rész IV. fejezetének 3.3. pontja szerinti egyeztetés során kell tisztázni, és a kiegészítéseket a megvalósulási tervdokumentációba és a kivitelezői nyilatkozatba be kell vezetni.

6.2.    A berendezés elhelyezésénél és a vezetékek vonalvezetésénél figyelembe kell venni minden olyan különleges veszélyt, amely az épület használata során felmerülhet. Robbanásveszélyes környezetben, a vonatkozó jogszabályokban és nemzeti szabványokban foglaltakat kell követni.

6.3.    A kábelek és vezetékek szerelése

6.3.1.    A vezetékezés szerelését a nemzeti szabályozásoknak megfelelően kell elvégezni.

6.3.2.    Kábelcsatornák, és csövezések méretét úgy kell megválasztani, hogy a kábeleket könnyen be/ki lehessen húzni. Leszerelhető, vagy lenyitható fedeleket kell biztosítani a hozzáféréshez.

6.3.3.    A tűzjelző berendezés vezetékeit, kábeleit úgy kell vezetni, hogy elkerülhetők legyenek a káros hatások. A kábelezésnél elsősorban a következő tényezőket kell figyelembe venni:

a)    olyan szintű elektromágneses zavarokat, melyek meghiúsíthatják a helyes működést,

b)    a tűz károsító hatásának lehetőségét,

c)    a mechanikai sérülés lehetőségét, beleértve azokat a sérüléseket is, melyek zárlatot okozhatnak a rendszer és más kábelek között,

d)    más rendszerek karbantartási munkái során keletkező sérülések.

6.3.3.1.    A vezetékeket, kábeleket és a rendszer fémes részeit az épület villámvédelmi rendszerének fémrészeitől megfelelően el kell szigetelni. A berendezés villámvédelme feleljen meg a nemzeti szabályoknak. A zavaró hatások csökkentése érdekében a tűzjelző kábeleket más rendszerek vezetékeitől el kell különíteni:

a)    a kifejezetten csak a tűzjelző kábelek számára fenntartott kábelcsatornák, csövek és elosztók felszerelésével,

b)    más rendszerek kábeleitől mechanikailag erős, merev és folyamatos elválasztók használatával, melyek anyaga nem éghető vagy nehezen éghető (A1, A2, B) legyen,

c)    más rendszerek vezetékeitől megfelelő távolságban (általában 0,3 m) szerelve,

d)    elektromos szempontból árnyékolt vezetékek használatával.

6.3.3.2.    A tűzjelző berendezés látható módon szerelt vezetékeit, kábeleit, védőcsöveit, csatornáit legalább 2 méterenként azonosító jelzéssel („tűzjelző” felirattal) kell ellátni, kivéve az egyértelműen azonosítható vezetékeket, kábeleket, stb.

6.3.3.3.    Egyértelműen azonosíthatónak tekinthető az érzékelőhöz, jelzésadóhoz, stb. csatlakozó vezetékszakasz, védőcső, kábelcsatorna, valamint a teljes hosszában vörös színű vezeték, kábel.

6.3.3.4.    Amennyiben a tűzjelző kábelek elkülönített csatornában, csőben mennek, a megfelelően rögzített csatorna vagy csőfedél feltétele után teljesen takartak lehetnek.

6.3.3.5.    Ha a tűzjelző áramkörök összekötetéséhez több eres kábelt, flexibilis kábelt vagy flexibilis kábelköteget használnak, akkor minden egyes eret csak tűzjelzési célra lehet használni.

6.3.3.6.    Huzaljellegű egyedi hurokvezetékek csak védőcsőben, vagy azzal egyenértékű védelem mellett alkalmazhatók.

6.3.3.7.    A kisfeszültségű táp- és jelvezetéket el kell különíteni a többi tűzjelző kábeltől.

6.3.3.8.    A tűzjelző rendszer hálózati tápvezetékét nem kell más kábelektől elkülönítve vezetni.

6.3.4.    A tűzterjedés elleni óvintézkedés szükséges, ha a kábelek vagy egyéb elemek épületszerkezeten (falon, födémen) mennek keresztül. Az áttörést úgy kell elkészíteni, hogy az áttört szerkezet tűzállósága ne romoljon.

6.3.5.    Az eszközön, kívül vezetékeket, kábeleket általában nem szabad összekötni. Amennyiben ez mégis indokolt, akkor a kábel összekötéseket mindig egy megfelelő, hozzáférhető, azonosítható és mással össze nem téveszthető legalább IP 34 védettségi fokozatú kötődobozban kell megoldani. Olyan kábel összekötési és bekötési eljárást kell alkalmazni, amely a kábel megbízhatóságát és tűzállóságát nem rontja.

6.4.    A radioaktív anyagot tartalmazó érzékelők kezelésére, tárolására és felhasználására nemzeti jogszabályi követelmények vonatkoznak.

6.5.    A létesítés során engedélyezett vagy elfogadott tervtől való eltérés okát és lényegi elemeit, valamint mértékét és megoldásának módját írásban kell rögzíteni.

6.5.1.    Azon eltérést, amelyet jogszabály más hatóság jogkörébe utal, csak a feljogosított hatóság engedélyének birtokában, lehet megtenni.

6.5.2.    A kivitelezői nyilatkozatban fel kell tüntetni a telepítésért felelős személy adatait (név, beosztás, szakvizsga bizonyítvány száma).

6.6.    Az engedélyezett vagy elfogadott dokumentáció szerinti telepítésért a megrendelő vagy az általa megbízott felelős személy vagy szervezet a felelős. A telepítő köteles a megrendelőt értesíteni amennyiben a terv sérti a vonatkozó jogszabályt, nemzeti szabványt, továbbá amennyiben a terv szerinti megvalósítás nem, vagy csak részlegesen lehetséges. Ebben az esetben a megrendelő köteles a 2. rész IV. fejezetének 3.3 pontja szerinti egyeztetést kezdeményezni.

6.7.    A telepítést végző, és a telepítésért felelős személy rendelkezzen a külön jogszabályban meghatározott képesítéssel (tűzvédelmi szakvizsga).

A képesítési követelményekkel kapcsolatban nem minősül telepítési tevékenységnek:

a)    a vezetékek, kábelek, automatikus érzékelők és kézi jelzésadók, továbbá egyéb eszközök tartószerkezeteinek, aljzatainak beépítése, rögzítése,

b)    a vezetékek, kábelek elhelyezése.

7.    A BERENDZÉS ÜZEMBE HELYEZÉSE.

7.1.    Az üzembe helyezési eljárás célja annak eldöntése, hogy a telepített rendszer megfelel-e, a vonatkozó jogszabályban, a 2. rész IV. fejezetének 4. pontjában megadott követelményeknek és az engedélyezett, elfogadott tervdokumentációnak. Az üzembe helyezést követi az elfogadás, valamint jogszabályban meghatározott esetekben a használatbavétel.

Az üzembe helyezésen részt vesznek:

a)    telepítő,

b)    üzembe helyező mérnök,

c)    megrendelő vagy képviselője,

d)    tűzvédelmi szakhatóság (a jogszabályban foglaltak szerint).

7.2.    Az üzembe helyezés csak a telepítés befejezése, az üzem behelyezéshez szükséges a 2. rész IV. fejezetének 7.3. pontban foglaltak szerinti ellenőrzések megtörténte, az oktatott felügyelet biztosítása, valamint az üzembe helyezési dokumentáció átadása követően kezdhető meg.

7.2.1.    Abban az esetben, ha a vezérelt berendezések a beépített tűzjelző berendezés üzembe helyezésének időpontjában még nem üzemképesek, akkor azok működőképességét később kell ellenőrizni, azonban a vezérlések működését erre megfelelő műszaki eszközzel meg kell vizsgálni.

7.3.    Az üzembe helyező mérnöknek teljes körűen meg kell győződnie arról, hogy a telepítést kielégítő módon végezték, a felhasznált eljárások, anyagok és részegységek megfelelnek a jogszabályban nemzeti szabványban és az engedélyezett/elfogadott tervdokumentációban foglalt követelményeknek, továbbá meg kell győződnie arról, hogy a megvalósulási tervdokumentáció szöveges és rajzos elemei, valamint az átadásra kerülő kezelési utasítások a telepített rendszerre megfelelőek-e. Az üzembe helyező mérnöknek szemrevételezéssel és üzemi próbák során vizsgálnia és ellenőriznie kell a telepített rendszer helyes működését.

7.3.1.    A tűzjelző központ és kapcsolódó távkezelő, távkijelző egységek, nyomtatók tekintetében ellenőrizni kell:

a)    a tűzjelző központ előírásoknak megfelelő elhelyezését,

b)    azt, hogy a tűzjelző központ kezelő szervei rendelkeznek-e a kezelést és a tűz, vagy hibajelzés beazonosítását biztosító magyar nyelvű jelöléssel,

c)    a tűzjelző központ (szükség esetén: távkijelző egység) minden jelzésének működését. (beépített hangjelző, beépített fényjelző, LCD kijelző),

d)    a tűzjelző központ (szükség esetén: távkijelző egység) által adott információk helytállóságát és azt, hogy az információk megfelelnek a követelményeknek.

7.3.2.    Üzemi és tartalék áramforrás tekintetében ellenőrizni kell:

a)    az üzemi és a biztonsági áramforrás megfelelősségét,

b)    azt, hogy a biztonsági áramforrásra történő átkapcsolás automatikusan, késleltetés nélkül megtörténik-e, a hálózati leválasztást követően.

7.3.3.    Érzékelők, kézi jelzésadók tekintetében ellenőrizni kell:

a)    minden érzékelő és a kézi jelzésadó eszközök elhelyezésének megfelelősségét,

b)    minden érzékelőt és kézi jelzésadót úgy, hogy a gyártó által javasolt eszköz, berendezés, anyag segítségével működési próba alá kell vetni,

c)    valamennyi hurok, jelzési zóna esetében a hiba korlátozás gyakorlati megvalósulását,

d)    az érzékelők, kézi jelzésadók azonosító jelöléseinek meglétét, helyes tartalmát, és láthatóságát.

7.3.3.1.    Ha lehetséges, a rendszer üzembe helyezését az épület normális működési körülményei között (bekapcsolt szellőztető rendszer mellett, stb.) kell elvégezni.

7.3.4.    Hangjelző (fényjelző) eszközök tekintetében ellenőrizni kell:

a)    minden hangjelző (fényjelző) eszköz elhelyezésének megfelelősségét,

b)    minden hangjelző (fényjelző) eszközt működését működési próbával,

c)    minden hangjelző (fényjelző) azonosító jelöléseinek meglétét, helyes tartalmát, és láthatóságát,

d)    szükség esetén a hangnyomást (hangerőt) IEC 651 2. típusnak megfelelő műszerrel kell mérni (lassú válasz és „A” súlyozású beállítással).

7.3.5.    Automatikus tűz- és hibaátjelző eszköz tekintetében ellenőrizni kell, hogy a tűz és/vagy hibajelzéseket fogadó helyre a jelzések átjutnak-e a meghatározott módon, és az üzenetek helyesek-e és egyértelműek-e.

7.3.5.1.    Legalább egy tűz és egy hibajelzést kell az átjelző rendszeren átküldeni. Elkülönített (több területre bontott) tűzjelzés esetén valamennyi jelzést ki kell próbálni

7.3.5.2.    A fogadó állomással (tűzoltóság hírközpontja, diszpécser szolgálat, stb.) a beérkezett adatokat egyeztetni kell. Az eredményes próbát követően tájékoztatást kell adni a próba befejezéséről.

7.3.5.3.    A tűz- és hibaátjelző próbája előtt tisztázni kell a fogadó állomással a próba idejét, a nem kívánt riasztás és vonulás elkerülése érdekében. Amennyiben a tűz és hiba különböző fogadóállomásokra fut be, mindkét helyen szükséges az egyeztetés.

7.3.6.    Vezérlések, kapcsoló eszközök tekintetében:

a)    minden vezérlést próba alá kell vetni, próba során ellenőrizni kell, hogy a tűzjelző központ, vagy a vezérlő elem leadja-e a szükséges vezérlőjelet, illetőleg a vezérelt szerkezetek, berendezések végrehajtják-e a feladatukat,

b)    a jelzéstől viszonyítva késleltetett vezérléseket a késleltetésnek megfelelő ideig tartó tartalékenergia ellátás mellett kell vizsgálni.

7.3.6.1.    A vezérlés próbája során el kell kerülni az indokolatlan, magas költségkihatással, vagy kárral járó működtetést (oltórendszer elindítása, hő- és füstelvezető patronok kioldása, stb.).

7.3.7.    Egyéb eszközök vezetékek tekintetében ellenőrizni kell, hogy:

a)    az előzőekben nem említett eszközök elhelyezése, jelölése megfelelő-e, működésük biztosított-e,

b)    a vezetékek nyomvonala, az alkalmazott kábeltípusok megfelelnek-e a követelményeknek

c)    a fal és födém áttörésen való kábel átvezetés tömítettsége megfelelő-e.

7.4.    Dokumentáció.

7.4.1.    A kivitelezői nyilatkozat tartalmazza, a beépített tűzjelző berendezés telepítése során a vonatkozó jogszabály, nemzeti szabvány, hatósági előírás, valamint a létesítéshez kapcsolódó egyeztetés során megállapított követelmények érvényre juttatását (lásd a 2. rész IV. fejezete 1. függelékének 1.2. pontját).

7.4.2.    A megvalósulási terv tartalmazza:

a)    a tűzjelző berendezés a 2. rész IV. fejezetének 5.1.2. pontja figyelembevételével készített – a megvalósulást rögzítő rajzokat,

b)    a tűzjelző berendezés telepítési jegyzékét,

c)    a tűzjelző berendezés által kiadott vezérléseket, az ezekkel kapcsolatos adatokat,

d)    a tűzjelző berendezés jelzéseinek automatikus továbbításával kapcsolatos adatokat.

7.4.3.    Üzembe helyezési nyilatkozat és jegyzőkönyv.

7.4.3.1.    Az üzembe helyezési nyilatkozat tartalmazza:

a)    az üzembehelyező mérnök megállapítását arra vonatkozóan, hogy a tűzjelző berendezés a vonatkozó jogszabály, nemzeti szabvány, hatósági előírás, valamint a létesítéshez kapcsolódó egyeztetések során rögzített követelmény, és az ezt tükröző elfogadott, engedélyezett tervdokumentáció szerint készült-e.

b)    a tűzjelző berendezés rendeltetésszerű használatára való alkalmasságának megállapítását,

c)    az elfogadás és használatbavételre vonatkozó javaslatot.

7.4.3.2.    Az üzembe helyezési jegyzőkönyv tartalmazza:

a)    az ellenőrzés tárgyát (beleértve a létesített berendezés típusát és a létesítés helyét),

b)    a tűzjelző berendezés működésének ellenőrzése során tapasztalt tényeket,

c)    az ellenőrzésen résztvevők nevét és az adott létesítés során betöltött szerepét,

d)    az ellenőrzés, és a jegyzőkönyv készítés időpontját és helyét,

e)    az ellenőrzésen résztvevők aláírását.

7.4.3.3.    Amennyiben nem oldható meg az ellenőrzést követően közös jegyzőkönyv felvétele a tapasztaltak feljegyzésben (emlékeztető) is rögzíthetők. Az emlékeztető abban az esetben minősül hitelesnek, ha azt valamennyi érintett fél ellenjegyzi.

7.4.4.    Az üzemeltetési napló tartalmazza (lásd a 2. rész IV. fejezete 1. függelékének üzemeletetési naplóra vonatkozó 1.4. pontja):

a)    a tűzjelző berendezésre vonatkozó adatokat,

b)    a felügyeletre és kezelésre vonatkozó adatokat,

c)    az eseményekre vonatkozó adatokat,

d)    a rendszeres (napi, havonkénti, negyedéves) ellenőrzésekre vonatkozó adatokat,

e)    a rendszeres (féléves, éves) felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó adatokat,

f)    a rendkívüli felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó adatokat.

7.4.5.    Oktatások megtartásáról szóló jegyzőkönyv tartalmazza:

a)    az oktatást végző nevét,

b)    az oktatottak nevét (természetes személyi azonosítóját),

c)    az oktatás tárgyát,

d)    az oktatás, és a jegyzőkönyv felvételének idejét,

e)    az oktatáson részt vettek aláírását.

7.4.5.1.    Az oktatás során ismertetni kell a tűzjelző központ, a távkezelő távkijelző egység tűz- és hibaátjelző egység kezelésére, a beérkező tűz-, hiba-, téves, hamis riasztások kezelésére, a tűz esetén szükséges teendőkre, a tűzvédelmi szabályok megszegésének következményeire vonatkozó előírásokat és szabályokat.

7.4.6.    A tűzjelző berendezés gyártójának javaslata, vagy ajánlása alapján a tűzjelző központ, távkezelő kijelző kezelésének, a napi ellenőrzés végrehajtásának, a jelzések (tűz, hiba) helye beazonosításának módját, a jelzések (tűz, hiba) esetén szükséges teendőket a kezelési utasításban kell összefoglalni.

7.4.7.    Az üzemeltetéshez szükséges egyéb dokumentáció, az átjelző berendezéssel kapcsolatos irat (szolgáltatási szerződés).

7.4.8.    Az elfogadási, használatbavételi iratok, amelyek az üzembe helyezést követően tanúsítják, hogy – a jogszabályban meghatározott esetekben – a vonatkozó jogszabályban foglalt szabályok szerint kerül sor a hatósági engedély kiadására. A hatósági engedélyt nem igénylő esetekben a tűzjelző berendezés elfogadását a vonatkozó jogszabályban foglalt szabályok szerint készített jegyzőkönyvben rögzítik.

7.5.    A telepítőnek át kell adnia a megrendelőnek a 2. rész IV. fejezete 7.4.1., 7.4.2., és 7.4.4. pontokban meghatározott dokumentációt.

7.5.1.    A megrendelő köteles megbízni üzembehelyező mérnököt 2. rész IV. fejezete 7.3. pontjában foglaltak végrehajtásával.

7.5.2.    A megrendelő, tűzjelző berendezést az üzembehelyező mérnök által a 2. rész IV. fejezete 7.4.3. pontja szerint elkészített dokumentáció alapján veszi át.

7.5.3.    A jogszabályban meghatározott esetekben a megrendelő szerzi be a használatbavételhez szükséges hatósági engedélyt.

7.5.4.    Az elfogadásról szóló jegyzőkönyvet a megrendelő készíti, a telepítő közreműködésével.

7.6.    Az üzembe helyező mérnök rendelkezzen a tervezéshez szükséges jogszabályban meghatározott képesítéssel (tűzvédelmi szakvizsga), és a berendezéssel kapcsolatos szakismerettel.

8.    A BERENDEZÉS ÜZEMELTETÉSE.

8.1.    Az üzemben tartás azt jelenti, hogy a tűzjelző berendezést állandóan üzemképes állapotban kell tartani. A jelzések folyamatos fogadásáról, a műszaki követelményben meghatározott időszakonkénti ellenőrzésről, felülvizsgálatról és karbantartásról gondoskodni kell.

8.1.1.    A beépített tűzjelző berendezés, tűz- és hibajelzésének fogadására a jelzések értékelésére, a tűzoltóság felé történő továbbítására a berendezés központjánál, vagy a létesítményen belül elhelyezett kijelző egységénél személyes felügyeletről kell gondoskodni.

8.1.1.1.    A felügyelet kiváltására vagy kiegészítésére szolgáló tűz- és hibaátjelző berendezést folyamatosan üzemben kell tartani.

8.1.1.2.    Az átjelzés szolgáltatására vonatkozó szerződéstől való eltérés, vagy az abban foglaltak figyelmen kívül hagyása, vagy megsértése esetén az átjelző nem tekinthető üzemben tartottnak.

8.1.1.3.    A folyamatosan, egy időben felügyeletet ellátók száma legalább két fő legyen abban az esetben, ha a tűzjelző központ felügyeletén túl más a helyiség esetleges elhagyását igénylő feladat is meg lett határozva.

8.1.2.    Meghibásodás és kikapcsolás.

8.1.2.1.    A tűzjelző berendezés, a felügyelet kiváltására vagy kiegészítésére szolgáló tűz- és hibaátjelző berendezés meghibásodását, a hivatásos önkormányzati tűzoltóságnak a hiba észlelését és kijavítását be kell jelenteni, kivéve a részleges védelem-kiesést okozó és a várhatóan 48 órán belül elhárítható hibákat.

8.1.2.2.    A jogszabály, nemzeti szabvány vagy a tűzvédelmi hatóság által előírt beépített tűzjelző berendezés tervszerű, (átalakítás, felújítás, bővítés, stb. miatt történő) részleges vagy teljes üzemszünetét, a kikapcsolás előtt legalább nyolc nappal írásban kell jelezni az illetékes önkormányzati tűzoltóságnak.

8.1.2.3.    A téves vagy hamis riasztások elkerülése érdekében lehetséges az érzékelők tűzjellemzőjére hasonlító hatás idejére az adott zóna, vagy zónák kiiktatása, a következő feltételekkel:

a)    a kiiktatott zóna csak a téves, vagy hamis riasztást okozó hatás helyiségében lévő automatikus érzékelők működését korlátozza,

b)    a kiiktatott zóna a téves, vagy hamis riasztást okozó hatás helyiségében lévő kézi jelzésadók működését nem korlátozhatja,

c)    a berendezés műszaki kialakítását ismerő szakemberrel szükséges a zóna kiiktatás körülményeit egyeztetni, olyan módon, hogy az a létesítéssel, karbantartással, felülvizsgálattal összefüggő jogokat, kötelezettségeket ne sértsen,

d)    a zóna kiiktatásának és visszaállításának körülményeit, annak felelősségi körét, az ellensúlyozó intézkedéseket a Tűzvédelmi Szabályzatban kell rögzíteni.

8.1.2.4.    A felügyelet kiegészítésére szolgáló tűz- és hibaátjelző berendezés tervszerű (átalakítás, felújítás, bővítés miatt történő) részleges vagy teljes üzemszünetét abban az esetben kell jelezni a hivatásos önkormányzati tűzoltóságnak, ha az meghaladja a 8 óra időtartamot.

8.1.2.5.    A bejelentés tartalmazza: az üzemszünet kezdetét és végét, a védelemből kieső területek leírását (szükség esetén rajzát), és a kockázat ellensúlyozására teendő intézkedéseket, valamint az ennek végrehajtásáért felelős személyek nevét.

8.1.2.6.    A felügyelet kiváltására szolgáló tűz- és hibaátjelző berendezés meghibásodásának, tervszerű leállításának idejére felügyeletet kell biztosítani.

8.1.3.    A beépített tűzjelző berendezés jogszabályban, műszaki követelményben meghatározott dokumentációját a befogadó létesítményben meg kell őrizni, és a történt változásokat át kell vezetni. Megőrzendő iratok és selejtezhetőségük:

a)    kivitelezői nyilatkozat (nem selejtezhető),

b)    üzembehelyező mérnök nyilatkozata a részekkel (nem selejtezhető),

c)    az elfogadás jegyzőkönyve (nem selejtezhető),

d)    a jogszabályban meghatározott esetekben a használatbavételi engedély (nem selejtezhető),

e)    megvalósulási dokumentáció (az aktuális példány nem selejtezhető),

f)    oktatást igazoló iratok (tárgyévet követő december 31. után selejtezhető),

g)    üzemeltetési napló (tárgyévet követő 5. év december 31. után selejtezhető),

h)    a meghibásodás, kikapcsolás bejelentése (tárgyévet követő december 31. után selejtezhető).

8.1.4.    A berendezés üzemeltetője köteles biztosítani a jogszabályban, hatósági előírásban foglalt üzemeltetési feltételeket. A tűzjelző központ felügyeletét ellátó személy a tűz- vagy hibajelzéseket értékelve haladéktalanul tegyen jelzést a megfelelő szervezet, személy felé.

8.1.5.    A tűzjelző központ felügyeletét ellátó személy legyen kioktatva a tűzjelző központ kezelésére, az általa elvégzendő ellenőrzésekre, a tűzjelzésre és a tűz vagy meghibásodás esetén szükséges további intézkedésre. Az oktatást a munkába állás előtt, majd rendszeresen évente kell elvégezni.

9.    ELLENŐRZÉS, FELÜLVIZSGÁLAT ÉS KARBANTARTÁS.

9.1.    Ellenőrzés.

9.1.1.    Az üzembentartó által a beépített tűzjelző berendezés központja (távkijelző, távkezelő egység) felügyeletével és kezelésével megbízott személy a berendezés működésének vizsgálata kapcsán naponta ellenőrzi:

a)    ha a rendszer nincs nyugalmi helyzetben, akkor a kijelzett hibát az üzemeltetési naplóba bejegyezték-e, és, ha a hiba szakképzett beavatkozást igényel (nem a hálózat időleges kimaradásáról van szó, stb.), értesítették-e a karbantartót,

b)    az előző nap bejegyzett hibára történt-e megfelelő intézkedés,

c)    a tűzjelző központ valamennyi jelzőáramkörének jelzését (hang, fény), működését.

9.1.1.1.    Az ellenőrzés célja, hogy megállapítást nyerjen a belső hangjelző, a központ fényjelző és információ-kijelzői megfelelően működik-e.

9.1.1.2.    Az ellenőrzést a gyártó által javasolt módon kell elvégezni.

9.1.2.    Az üzembentartó által a beépített tűzjelző berendezés megfelelő működésének, a személyi, környezeti és műszaki feltételek ellenőrzésével megbízott személynek havonta ellenőrizni kell az alábbiakat:

a)    a 2. rész IV. fejezetének 9.1.1. pontjában leírtakat,

b)    az üzemeltetési naplót folyamatosan vezetik-e,

c)    a felügyeletet ellátók részt vettek-e megfelelő oktatáson,

d)    a nyomtatók működéséhez szükséges eszközök, anyagok (papír festék, festékszalag) rendelkezésre állnak-e.

9.1.3.    Az üzembentartó által a beépített tűzjelző berendezés megfelelő működésének, a személyi, környezeti és műszaki feltételek ellenőrzésével megbízott személynek háromhavonta ellenőrizni kell az alábbiakat:

a)    a 2. rész IV. fejezetének 9.1.2. pontjában leírtakat,

b)    történtek-e az épület használatában, technológiájában, kialakításában olyan változások, amelyek befolyásolják a tűzjelző berendezés működését (az automatikus érzékelők érzékelési képességét, a kézi jelzésadók hozzáférhetőségét, a hangjelzők hallhatóságát, stb.),

c)    a jelzések beazonosítására vonatkozó kimutatások, rajzok rendelkezésre állnak-e, a grafikus megjelenítő eszköz (tabló, PC) üzemképes-e.

9.2.    A felülvizsgálatok és karbantartások között megkülönböztetünk, rendszeres és rendkívüli felülvizsgálatokat. A rendszeres felülvizsgálatok célja a tűzjelző rendszer megfelelő működőképességének normál körülmények között történő ellenőrzése. Rendkívüli felülvizsgálatra van szükség: tűzeset után; téves, hamis riasztás esetén; a rendszer meghibásodása esetén, a rendszer helyszíni vagy távolról történő változtatása esetén, hosszú üzemszünet után, új karbantartóval kötött szerződés után.

9.2.1.    Féléves rendszeres felülvizsgálat és karbantartás során, az üzemeltetőnek legalább hathavonta biztosítania kell, hogy a felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó képesítéssel rendelkező személy az alábbiakat végezze el:

a)    ellenőrizze a tűzjelző berendezés (távkezelő, távkijelző egység) üzemeltetésének személyi feltételeit, (oktatott felügyelet) meglétét,

b)    ellenőrizze az üzemeltetési napló bejegyzéseit és tegye meg a szükséges beavatkozásokat a berendezés helyes működésének érdekében,

c)    ellenőrizze, a 2. rész IV. fejezete 9.1.3. b) pontjában foglalt ellenőrzés tapasztalatait, és azokat értékelve, amennyiben szükséges tegyen javaslatot a berendezés helyes működésének helyreállítása érdekében,

d)    működtessen minden zónában legalább egy érzékelőt vagy kézi jelzésadót, és ellenőrizze, hogy a tűzjelző központ helyesen észleli és jelzi ki az eseményeket, megszólaltatja-e a riasztásjelző eszközöket (hang- fényjelzők), és működteti a vezérlési funkciókat;

da)    a sérülés életveszély, vagy károsodás (oltóanyag kiáramlása, stb.) elkerülésének érdekében megfelelő eljárásokat kell alkalmazni,

e)    ellenőrizze le az elsődleges és másodlagos tápforrások működését,

f)    ellenőrizze a tűzjelző központ (távkezelő, távkijelző egység) hibajelzési funkcióinak működését;

g)    tűz- és hibaátjelző berendezés esetén ellenőrizze a kapcsolatot az összevont ügyelet, a tűzoltóság, vagy távfelügyeleti állomás felé,

h)    végezzen el minden további ellenőrzést és vizsgálatot, amit a telepítő, forgalmazó vagy a gyártó előírt.

9.2.2.    Éves rendszeres felülvizsgálat és karbantartás során, az üzemeltetőnek legalább évente biztosítania kell, hogy a felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó képesítéssel rendelkező személy végezze el:

a)    a 2. rész IV. fejezete 9.2.1. pontban foglalt feladatokat,

b)    ellenőrizze le az összes érzékelő helyes működését a gyártó ajánlásainak megfelelően,

ba)    az automatikus érzékelők, és kézi jelzésadók mennyiségét figyelembe véve, az összes érzékelő ellenőrzése felbontható, és elosztható a féléves (megállapodás esetén) negyedéves felülvizsgálatokra és karbantartásokra, amennyiben ezek során az érzékelők 50-50 %-át (25-25%-át) ellenőrzik,

c)    szemrevételezéssel ellenőrizze, hogy az összes vezeték szerelvény és berendezés biztonságosan van-e rögzítve, sértetlen és megfelelően védett,

d)    szemrevételezés során, és az üzemeltető adatszolgáltatása figyelembevételével pontosítsa, hogy történt-e bármilyen a tűzjelző berendezés megfelelő működését (az automatikus érzékelők, kézi jelzésadók, hangjelzők, fényjelzők, stb. elhelyezésének megfelelősségét) befolyásoló változás, az épület, vagy a helyiségek rendeltetésében, használatában, a technológiában, az épületszerkezetekben, épületgépészeti elemekben.

9.2.3.    A rendkívüli felülvizsgálat és karbantartás során biztosítania kell, hogy a felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó képesítéssel rendelkező személy, a 2. rész IV. fejezete 9.2.3.1. – 9.2.3.6. pontjaiban meghatározottakat elvégezze.

9.2.3.1.    Tűzeset után az alábbiakat kell elvégezni:

a)    a tűzesetet követően – függetlenül attól, hogy azt a tűzjelző berendezés jelezte-e – szemrevételezéssel teljes körűen, meg kell vizsgálni a tűz helyszínén és annak környezetében, hogy történt-e a berendezés működését befolyásoló károsodás vagy meghibásodás,

b)    meg kell vizsgálni, hogy a tűzjelző berendezés a tüzet észlelte-e, továbbá megfelelő formában és részletességgel megjelenítette-e,

c)    meg kell vizsgálni, hogy a tűzjelző berendezés szükséges működtetéseket (vezérlés, hangjelzés, riasztás továbbítást) elvégezte-e,

d)    amennyiben az ellenőrzés során a berendezés károsodása, meghibásodása, vagy beavatkozást igénylő elváltozása tapasztalható a szükséges javítást, cserét, stb. – a jogszabályban foglalt feltételek megtartása mellett – el kell végezni.

9.2.3.2.    Téves, vagy hamis riasztás esetén az alábbiakat kell elvégezni:

a)    meg kell vizsgálni, hogy milyen objektív és szubjektív körülmények vezettek a téves, vagy hamis riasztáshoz,

b)    amennyiben megállapítható a téves vagy hamis riasztást okozó körülmény, javaslatot kell tenni a felszámolására,

c)    a téves vagy hamis riasztást okozó körülmény kialakulásának megakadályozása érdekében a szükséges átalakítást, javítást, cserét, stb. – a jogszabályban foglalt feltételek megtartása mellett – el kell végezni.

9.2.3.3.    A berendezés meghibásodása esetén az alábbiakat kell elvégezni:

a)    meg kell vizsgálni, hogy milyen körülmények, okok vezettek a meghibásodáshoz,

b)    meg kell vizsgálni, hogy milyen következményekkel járt a meghibásodás a tűzjelző berendezés működésére vonatkozóan,

c)    a hiba elhárításához szükséges átalakítást, javítást, cserét, stb. – a jogszabályban foglalt feltételek megtartása mellett – meg kell tenni.

9.2.3.4.    A tűzjelző berendezés változása esetén a megváltozott részekre, és területre vonatkoztatva az éves rendszeres felülvizsgálatot kell elvégezni.

9.2.3.5.    Hosszú üzemszünet után az éves rendszeres felülvizsgálatot kell elvégezni. Hosszú üzemszünet a 30 napnál hosszabb teljes körű leállás.

9.2.3.6.    Új karbantartóval kötött szerződés után:

a)    ellenőrizni kell a szükséges iratok meglétét,

b)    el kell végezni az éves rendszeres felülvizsgálatot.

9.3.    Dokumentáció keretében az ellenőrzés, a felülvizsgálat során tapasztaltakat az üzemeltetési naplóba kell rögzíteni. A berendezés működésével, működőképességével kapcsolatban tett észrevételeket, javaslatokat az érintettek (a tűzjelző központ felügyeletét ellátó; az ellenőrzéssel megbízott; a felülvizsgálatot, karbantartást végző személy), amennyiben azok további intézkedést igényelnek, írásban kell jelezni az intézkedésre jogosult felé.

9.4.    Az üzemeltető köteles kijelölni egy tűzjelző berendezés megfelelő működésének, a személyi, környezeti és műszaki feltételeknek ellenőrzésével megbízott személyt (továbbiakban felelős személy), és biztosítani az előírt ellenőrzések megtartását, továbbá az ellenőrzések során feltárt hiányosságokat megszüntetni.

9.4.1.    Az üzemeltető köteles biztosítani a rendszeres és rendkívüli felülvizsgálat és karbantartás megtartását, továbbá a feltárt hiányosságokat megszüntetni.

9.4.2.    A felelős személy köteles a meghatározott időszakonként szükséges ellenőrzéseket végrehajtani és a tapasztaltak figyelembevételével a hiányosságokat az intézkedésre jogosult vezető felé igazolt módon írásban jelezni.

9.4.3.    A felülvizsgálatot, karbantartást végző személy köteles a szolgáltatásra vonatkozó szerződésben foglaltak szerint a meghatározott időnként a felülvizsgálatot, karbantartást végrehajtani, a tapasztaltak figyelembevételével a hiányosságokat az intézkedésre jogosult vezető felé igazolt módon írásban jelezni, az üzemeltető megbízása esetén a javításokat, cseréket, stb. elvégezni.

9.4.4.    A felülvizsgálat és karbantartás szolgáltatására vonatkozó szerződéstől való eltérés, az abban foglaltak figyelmen kívül hagyása, vagy megsértése esetén a tűzjelző berendezés nem tekinthető felülvizsgáltnak és karbantartottnak.

9.5.    A beépített tűzjelző berendezés karbantartását, szükség szerint javítását a jogszabályban, gyártó által kiadott utasításban foglaltak szerint, a jogszabályban meghatározott szakképzettségű (tűzvédelmi szakvizsga), az OKF által nyilvántartott személy végezheti.

1. függelék a 2. rész IV: fejezetéhez

1. IRATMINTÁK

1.1. TERVEZŐI NYILATKOZAT

TERVEZŐI NYILATKOZAT

Alulírott nyilatkozom, hogy a továbbiakban pontosított helyszínen történő beépített tűzjelző berendezés létesítés (bővítés/módosítás) tervezése során a vonatkozó jogszabályban, nemzeti szabványban, hatósági előírásban, a foglaltakat betartottam, ezektől eltérés nem vált szükségessé. 1

A létesítmény neve (a védett terület):    

A beépített tűzjelző berendezés adatai:    

A tervező neve:    

A tervezői képesítésről szóló irat száma:

    

A tervezői jogosultságról szóló irat száma:

    

A tervező címe (telefonszáma):    

E nyilatkozathoz tartozó munkához a ……………………………………… rajzszámú dokumentáció tartozik.

……………………………

aláírás

Megjegyzés:1        Amennyiben a vonatkozó jogszabálytól, nemzeti szabványtól, tervdokumentációtól a kivitelezés során eltértek a nyilatkozatnak ki kell térnie az eltérés lényeges elemeire, valamint a dokumentumot, amely alapján az eltérés történt mellékelni kell.

1.2. KIVITELEZŐI NYILATKOZAT

KIVITELEZŐI NYILATKOZAT

Alulírott nyilatkozom, hogy a továbbiakban pontosított helyszínem történt kivitelezési, szerelési, beüzemelési munkák során a vonatkozó jogszabályban, nemzeti szabványban, hatósági előírásban, a …………………… számú ……………………………………… által készített tervben foglaltakat betartottam, ezektől eltérés nem vált szükségessé. 1

A létesítmény neve (a védett terület):    

A beépített tűzjelző berendezés adatai:    

A létesítmény címe (telefonszáma):    

A telepítő neve:    

A telepítő címe (telefonszáma):    

E nyilatkozathoz tartozó munkához a …………………………………… rajzszámú dokumentáció, és ……………………… számú engedély tartozik.

……………………………

aláírás

Megjegyzés:1        Amennyiben a vonatkozó jogszabálytól, nemzeti szabványtól, tervdokumentációtól a kivitelezés során eltértek a nyilatkozatnak ki kell térnie az eltérés lényeges elemeire, valamint a dokumentumot, amely alapján az eltérés történt mellékelni kell.

1.3. ÜZEMBE HELYEZÉSI NYILATKOZAT

ÜZEMBEHELYEZÉSI NYILATKOZAT

Alulírott nyilatkozom, hogy a továbbiakban pontosított helyszínen történt tűzjelző létesítését, a telepítő készre jelentését követően, megvizsgáltam. Az üzembe helyezés során a mellékletben foglalt ellenőrzéseket végrehajtottam. Az ellenőrzések tapasztalata alapján megállapítottam, hogy a beépített tűzjelző berendezés a vonatkozó jogszabályban, nemzeti szabványban, hatósági előírásban, a………..…. számú ……………………………. által készített tervben foglaltaknak:

megfelel/ nem felel meg,

üzemképes / nem üzemképes

A létesítmény neve (a védett terület):    

A beépített tűzjelző berendezés adatai:    

A létesítmény címe (telefonszáma):    

Az üzembehelyező mérnökneve:    

Az üzembehelyező mérnök címe (telefonszáma):    

E nyilatkozathoz tartozó üzembe helyezési ellenőrzés tapasztalatait a ……… számozott oldalas melléklet tartalmazza.

……………………………

aláírás

1.4. ÜZEMELTETÉSI NAPLÓ

1.4.1. általános adatok

Befogadó létesítmény (neve, címe):

……………………………………………………

……………………………………………………

……………………………………………………

A létesítés oka:

c önkéntes vállalás

c kötelezés     ……………………………………..

(irat száma, kiadó szerve neve)

Tervező:

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

Telepítő:

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

Tűzjelző központ :

…………………………………………………………

…………………………………………………………

Távkezelő/távkijelző egység:

…………………………………………………………

………………………………………………………….

Automatikus érzékelők típus/darab

Füst: …………………………………………………

………………………………………………………..

Hő ……………………………………………………

………………………………………………………..

Láng …………………………………………………

………………………………………………………..

Egyéb…………………………………………………

………………………………………………………..

Másodkijelzők típus/ darab

………………………………………………………………..

………………………………………………………………..

Kézi jelzésadók Típus/ darab

…………………………………………………………

………………………………………………………….

Hangjelzők Fényjelzők Típus/ darab

………………………………………………………..

…………………………………………………………

Vezérlés (vezérelt eszköz/vezérlési összefüggés/ vezérlés időzítése)

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

Automatikus átjelzés

c Felügyelet kiváltására

c Felügyeletet kiegészítve

Az átjelzés létesítésének oka

c önkéntes vállalás

c kötelezés     ……………………………………..

(irat száma, kiadó szerve neve)

1.4.2. Üzemeltetési, kezelési adatok

ellenőrzéssel megbízott (név, anyja neve, születési idő):

……………………………..…………………………..

…………………………………………………………

………………………………………………………….

………………………………………………………….

felügyeletet ellátó személyek(név, anyja neve, születési idő):

……………………………..…………………………..

…………………………………………………………

………………………………………………………….

………………………………………………………….

………………………………………………………….

…………………………………………………………

………………………………………………………….

………………………………………………………….

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

Illetékes tűzoltóság (név, cím, elérhetőség)

………………………………………………………….………………………………………………………….

Elsődleges működési terület szerinti tűzoltóság (név, cím, elérhetőség)

………………………………………………………………….……………………………………………………………….

Az automatikus tűzátjelzést fogadó szervezet (név, cím elérhetőség)

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

Az automatikus hibaátjelzést fogadó szervezet (név, cím elérhetőség)

………………………………………………………….

………………………………………………………….

………………………………………………………….

A jelzés lemondásra vonatkozó szabályok:

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

felülvizsgáló szervezet (név, cím elérhetőség)

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

…………………………………………………………

Hiba esetén értesítendő szervezet (név, cím elérhetőség)

………………………………………………………….

………………………………………………………….

………………………………………………………….

………………………………………………………….

1.4.3. A napi ellenőrzések adatai

Dátum

Idő

A napi ellenőrzést végrehajtottam

Hiányosságot nem tapasztaltam

 

Dátum

Idő

A napi ellenőrzést végrehajtottam

Hiányosságot nem tapasztaltam

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.4.4. HAVONKÉNTI ELLENŐRZÉSEK

 

Az ellenőrzés ideje:

Az ellenőrzést végző:

A berendezés nyugalmi helyzetben van     c

A berendezés hibát jelez

c

A hiba kijavítására az intézkedés megtörtént c

A berendezés nem működik c

Az üzemeltetési naplót folyamatosan vezetik

c Igen c Nem

A felügyeletet ellátók rendelkeznek megfelelő oktatással.

c Igen c Nem

A nyomtatók tartalék papírja, festéke, festékszalagja biztosított

c Igen c Nem

Egyéb észrevétel: ………………………………………………………………………………………………….

……………………………………………………………………………………………………………………..

………………………………………………………………………………………………………………….…

……………………….

aláírás

 

Az ellenőrzés ideje:

Az ellenőrzést végző:

A berendezés nyugalmi helyzetben van     c

A berendezés hibát jelez

c

A hiba kijavítására az intézkedés megtörtént c

A berendezés nem működik c

Az üzemeltetési naplót folyamatosan vezetik

c Igen c Nem

A felügyeletet ellátók rendelkeznek megfelelő oktatással.

c Igen c Nem

A nyomtatók tartalék papírja, festéke, festékszalagja biztosított

c Igen c Nem

Egyéb észrevétel: ………………………………………………………………………………………………….

……………………………………………………………………………………………………………………..

………………………………………………………………………………………………………………….…

……………………….

aláírás

 

Az ellenőrzés ideje:

Az ellenőrzést végző:

A berendezés nyugalmi helyzetben van     c

A berendezés hibát jelez

c

A hiba kijavítására az intézkedés megtörtént c

A berendezés nem működik c

Az üzemeltetési naplót folyamatosan vezetik

c Igen c Nem

A felügyeletet ellátók rendelkeznek megfelelő oktatással.

c Igen c Nem

A nyomtatók tartalék papírja, festéke, festékszalagja biztosított

c Igen c Nem

Egyéb észrevétel: ………………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………………………………

……………………….

aláírás

1.4.5. NEGYEDÉVES ELLENŐRZÉSEK

 

Az ellenőrzés ideje:

Az ellenőrzést végző:

A berendezés nyugalmi helyzetben van     c

A berendezés hibát jelez

c

A hiba kijavítására az intézkedés megtörtént c

A berendezés nem működik c

Az üzemeltetési naplót folyamatosan vezetik

c Igen c Nem

A felügyeletet ellátók rendelkeznek megfelelő oktatással.

c Igen c Nem

A nyomtatók tartalék papírja, festéke, festékszalagja biztosított

c Igen c Nem

Az épület használatában, technológiájában, kialakításában történt változás:

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

A jelzések beazonosítására vonatkozó kimutatások, rajzok rendelkezésre állnak a grafikus megjelenítő eszköz (tabló, PC) üzemképes:

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

Egyéb észrevétel: …………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

……………………….

aláírás

1.4.6. A rendszeres felülvizsgálat és karbantartás adatai

A felülvizsgálat és karbantartás ideje
(megkezdése és befejezése):

………………………………………………………..

Az ellenőrzést végző:

………………………………………………………..

A berendezés működik

 

c Igen

c Nem

A berendezés nyugalmi helyzetben van

c Igen

c Nem

A berendezés hibát jelez

c Igen

c Nem

A hiba kijavítására az intézkedés megtörtént

c Igen

c Nem

A berendezés állandó felügyelete megoldott

 

c Igen

c Nem

A felügyeletet, kezelést ki lettek oktatva

 

c Igen

c Nem

Az üzemeltetési naplót folyamatosan vezetik

 

c Igen

c Nem

Az üzemeltető megbízottja által szolgáltatott adatok alapján a tűzjelző berendezés működését érintő környezeti vagy műszaki változás történt

 

c Igen

c Nem

A használatban vagy technológiában, valamint a berendezésben történt annak működését befolyásoló változások:

……………………………………………………………………………………………………………………..

…………………………………………………………………………………………………………………….

A tűzjelző berendezés megfelelő működésének biztosítása érdekében javasolt intézkedések:

…………………………………………………………………………………………………………………….

……………………………………………………………………………………………………………………..

Működtetett érzékelők, jelzésadók (zóna, eszköz fajta, azonosító):

………………………………………………………………………….……………………………………………

………………………………………………………………………………………………………………………

A riasztást megjelenítő eszközök működésének tapasztalatai:

……………………………………………………………………………………………………………………..

…………………………………………………………………………………………………………………….

Vezérlések működtetésének tapasztalatai:

……………………………………………………………………………………………………………………..

……………………………………………………………………………………………………………………..

A tűzjelző központ hibajelzéseinek működése során tapasztaltak:

……………………………………………………………………………………………………………………...

………………………………………………………………………………………………………………………

A tűz- és hibaátjelző berendezés ellenőrzése során tapasztaltak:

……………………………………………………………………………………………………………………..

…………………………………………………………………………………………………………………….

Az elsődleges és másodlagos tápforrás ellenőrzése során tapasztaltak:

……………………………………………………………………………………………………………………..

…………………………………………………………………………………………………………………….

Egyéb ellenőrzés során tapasztaltak:

…………………………………………………………………………………………………………………….

…………………………………………………………………………………………………………………….

Rendszeres karbantartási tevékenység leírása:

……………………………………………………………………………………………………………………..

…………………………………………………………………………………………………………………….

Cserélt, javított elemek leírása

……………………………………………………………………………………………………………………..

…………………………………………………………………………………………………………………….

1.4.7.    Az események adatai

Dátum

Idő

Riasztás-számláló

esemény leírása

szükséges intézkedés

aláírás

Megtett intézkedés aláírás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.4.8. Rendkívüli felülvizsgálat karbantartás adatai

A felülvizsgálat és karbantartás ideje
(megkezdése és befejezése):

………………………………………………………..

Az ellenőrzést végző:

………………………………………………………..

A rendkívüli karbantartás oka:

tűzeset után

téves, vagy hamis riasztás

a rendszer meghibásodása

A tűzjelző berendezés, környezet megváltozása

hosszú üzemszünet után

új karbantartóval kötött szerződés után

A felülvizsgálat során tapasztaltak

……………………………………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………………………………

A karbantartás adatai

……………………………………………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………………………………

1.4.9. Téves vagy hamis jelzések vizsgálata

A keletkezett téves vagy hamis jelzéseket megvizsgáltam …………………………. tól ……………..ig

Jelzések száma: Téves ………………. Darab    Hamis ………………………….. darab

A jelzések adatai

ideje

helye

eszköz

oka

Szükséges intézkedés

Megjegyzés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dátum

 

…………………………………

 

aláírás

2. függelék a 2. rész IV. fejezetéhez

1.    FELÜLVIZSGÁLAT ÉS KARBANTARTÁS MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓJA.

1.1.    A tűzjelző berendezés felülvizsgálata során a következő ellenőrzéseket kell elvégezni:

a)    ellenőrizni kell a központ audió és vizuális kijelzőinek működését, hallhatóságát és láthatóságát,

b)    ellenőrizni kell a tűzjelző központ kezelő gombjainak működését,

c)    az elsődleges tápellátás leválasztását követően ellenőrizni kell, hogy a tűzjelző központ megfelelően jelzi-e a hibát,

d)    az elsődleges tápellátás visszaállítását követően az akkumulátor(oka)t leválasztva ellenőrizni kell, hogy a központ megfelelően jelzi-e a hibát,

e)    a c) és d) pont szerinti vizsgálat alatt ellenőrizni kell a tűzjelző központ működőképességét,

f)    hiba-állapotokat (zárlat, szakadás, földzárlat) kell szimulálni a tűzjelző központ által felügyelt összes áramkörön, és ellenőrizni kell, hogy a központ megfelelően jelzi a hibákat, az egyes jelzőáramkörökön, a hang- fényjelzőket vezérlő kimeneteken; egyéb kimeneteken (távfelügyelet, oltó kimenet stb.),

g)    ellenőrizni kell a biztosítékok állapotát, a gyártó által előírt megfelelősséget (típus/érték).

1.2.    Az energia ellátás ellenőrzése:

a)    szemrevételezéssel ellenőrizni kell, hogy az akkumulátorok nem duzzadtak-e, nincs-e elektrolit szivárgás, a csatlakozók nem lazultak-e meg, a csatlakozások biztosak, és nincs-e túlmelegedett cella, mely az akkumulátor meghibásodására utal,

b)    méréssel kell ellenőrizni a töltést, mely során a következők szerint kell eljárni:

ba)    ellenőrizni kell, hogy az elmúlt 24 órában a központ csak a nyugalmi terhelésre dolgozott;

bb)    meg kell mérni a csatlakoztatott akkumulátor(ok) kapocsfeszültségét;

bc)    a mért értéknek 13,5-13,8V (sorba kötött két akkumulátor esetén 27-27,6V) között kell lennie,

c)    ellenőrizni kell a hálózati tápegységet, mely során a következők szerint kell eljárni:

ca)    az akkumulátor(ok) leválasztása után teljes riasztási terhelést kell szimulálni, majd ellenőrizni kell, hogy a tűzjelző központ megfelelően működik-e,

d)    ellenőrizni kell az akkumulátor életkorát. 4 évesnél régebbi akkumulátor cseréjéről gondoskodni kell.

1.3.    Automatikus érzékelők ellenőrzése:

a)    meg kell vizsgálni, hogy mechanikailag nem sérült vagy szennyezett-e (nincsen lefestve, részlegesen vagy teljesen elzáródva, eltakarva, stb.),

b)    a környezeti változásokat értékelve, meg kell állapítani, hogy az érzékelő megfelelő működése biztosított-e, típusa megfelel-e a környezet tűzkockázatának, védelmi jellegének, és a lehetséges tűzjellemzőknek,

c)    az érzékelő működőképességének ellenőrzése során annak vizsgálata történik, hogy az eszköz megfelelően csatlakozik a tűzjelző rendszerhez, és jelzőképes,

ca)    az ellenőrzések során használt eszközök és anyagok illeszkedjenek az érzékelő gyártója által javasoltakhoz, és olyanok lehetnek, melyek sem az érzékelőt sem a környezetet nem károsítják.

1.4.    Kézi jelzésadók működőképességének ellenőrzése:

a)    szemrevételezéssel kell ellenőrizni, hogy a kézi jeladó sérült-e, megfelelő pozícióba van szerelve, jól látható és könnyen megközelíthető,

b)    műanyag lapkájának benyomásával (visszaállítható típus), a törőüveg kivételével (üvegtörős típus) vagy az ellenőrzésre szolgáló teszt kulccsal működtetve a kézi jelzésadót ellenőrizni kell, hogy a tűzjelző központ képes fogadni a jelzését,

c)    kültéri alkalmazásnál, robbanásveszélyes környezetben, ellenőrizni kell, hogy a kábelbevezetésnél vagy a fedélnél a zárás nem sérült meg.

1.5.    Bemeneti eszközök (monitor, hagyományos hurokillesztő) modulok működőképességének ellenőrzése

a)    a modulra csatlakozó kontaktusokat, eszközöket egyedileg bejeleztetve ellenőrizni kell, hogy a központ képes-e észlelni a jelzést,

b)    amennyiben a modulra több kontaktus, eszköz is csatlakozik, ellenőrizni kell hogy a hibák hatásának korlátozására vonatkozó követelmények (a 2. rész IV. fejezet 4.3.2. pont) teljesülnek-e.

1.6.    Vezérlések működőképességének ellenőrzése:

a)    meg kell vizsgálni, hogy a tűzjelző központ konfigurációjában megadott bemeneti események hatására, a megfelelő helyen, időben és ideig aktiválódnak-e a kimeneti eszközök,

b)    felügyelt kimenet esetén a kimenet működőképessége mellett ellenőrizni kell azt is, hogy a központ megfelelően tudja-e jelezni a kimenet vagy vezetékezésének meghibásodását (vezetékezés zárlat / szakadás, vagy a működtető tápfeszültség hiánya),

c)    az ellenőrzések során nem aktiválható kimeneteket írásban egyeztetni kell az épület, létesítmény üzemeltetőjével, használójával; az adott funkciótól függően ezek a kimenetek az ellenőrzés idejére letilthatók vagy műterheléssel ellátva ellenőrizhetők; évente egy alkalommal azonban – valamilyen módon – mindenképpen ellenőrizni kell működőképességüket,

ca)    nem aktiválható kimenetek lehetnek az épület áramtalanítását, bizonyos kritikus beavatkozásokat (technológia leállítás, oltás), egyes területek hangjelzőit vagy a távfelügyeletre történő átjelzést vezérlő kimenetek.

1.7.    Hang- és fényjelző eszközök ellenőrzése:

a)    ellenőrizni kell, hogy a hang- és fényjelző eszközök mechanikailag nem sérültek és nem szennyezettek, a terv szerinti megfelelő pozícióban vannak, és az épület esetleges módosításai (új falak, határolók, polcok) nem csökkentették-e hatékonyságukat,

b)    a hang- és fényjelzők gyakorlati próbája előtt egyeztetni kell a létesítményért felelős személlyel, az épület üzemeltetőjével, használójával, hogy az ellenőrzések ne zavarják meg az ott tartózkodókat,

c)    ellenőrizni kell, hogy az eszközöket vezérlő kimenet meghibásodását képes-e a központ jelezni (felügyelt kimenet esetén),

d)    az ellenőrzések során vizsgálni kell, hogy mindegyik hangjelző működik, és azonos hangmintával szólal meg,

e)    ellenőrizni kell, hogy mindegyik fényjelző működik, lencséik tiszták és nincsenek takarásban.

1.8.    Riasztás- és hibaátjelző eszközöket vagy csatolót működtető kimenetek ellenőrzése:

a)    az ellenőrzés megkezdése előtt értesíteni kell a távfelügyeletet az ellenőrzések elkezdéséről és várható időtartamáról, valamint az ellenőrzések alatt az átjelzést lehetőleg le kell tiltani,

b)    a tűzjelző berendezés egyéb részegységei ellenőrzésének befejezésekor az átjelzést újra engedélyezni kell, melyről értesíteni kell a távfelügyeletet ellátót; ez után – a távfelügyelettel egyeztetve – ellenőrizni kell, hogy a rendszer tűzjelzését és/vagy hibajelzését a riasztás- és hibaátjelző eszköz vagy csatoló megfelelően továbbítja, és a jelzést a távfelügyelet venni tudja,

c)    amennyiben a távfelügyeletre nem csak összevont riasztás- és hibaátjelzés történik, akkor valamennyi átjelzést ellenőrizni kell,

d)    az ellenőrzések megtörténte után a távfelügyeletnek az adott helyszínről beérkező minden jelzést éles jelzésnek kell tekintenie.

1.9.    Távkezelő, távkijelző egységek, nyomtatók ellenőrzése:

a)    ellenőrizni kell a távkezelő, és /vagy távkijelző kezelési funkciók mindegyike megfelelően végrehajtható, a kijelzők jól láthatók, és megfelelően olvashatók,

b)    ellenőrizni kell, hogy a nyomtató minden karaktert megfelelően, olvashatóan nyomtat (nyomtató belső teszt üzemmódja),

c)    ellenőrizni kell hogy a jelzések bekövetkezésekor a nyomtató megfelelően működik-e.

1.10.    A segéd tápegységek ellenőrzése megegyezik a tűzjelző központ tápegységének és akkumulátorainak vizsgálatával.

3. függelék a 2. rész IV. fejezetéhez

1.    A TÉVES, VAGY HAMIS RIASZTÁSOK OKAI.

1.1.    A téves, vagy hamis riasztások okai a következő csoportokba oszthatók:

a)    téves riasztást okozó olyan tevékenység, amelyek az adott tűzjellemzőhöz hasonlóak, és velük azonos hatást (riasztási állapot) váltanak ki (dohányzás, hegesztés, kenyérpirítás, stb.),

b)    hamis riasztást okozó környezeti körülmények, amelyek az adott tűzjellemzőhöz hasonlóak és velük azonos hatást (riasztási állapot) váltanak ki (por, pára, gőz, stb.),

c)    az automatikus érzékelő elszennyeződése miatt bekövetkező érzékenységváltozás hatása,

d)    az eszköz meghibásodása, tönkremenetele fizikai behatásra, amely a riasztási állapottal megegyező hatást okoz,

e)    az eszköz meghibásodása, tönkremenetele elektromos, vagy elektromágneses hatásra, amely a riasztási állapottal megegyező hatást okoz. (villámlás, átjátszók, induktív nagyfogyasztók ki/bekapcsolási tranziensei stb.),

f)    jó szándékú jelzés, amikor tüzet feltételezve működtetnek egy kézi jelzésadót,

g)    rossz szándékú jelzés, amikor szándékosan, félrevezetési szándékkal működtetnek kézi jelzésadót,

h)    egyéb az a)-g) pontokba nem sorolható ok.

OTSZ 3. rész

VILLAMOS ÉS VILLAMOSVÉDELMI BERENDEZÉSEK

I. fejezet

AZ 1000 V-NÁL NEM NAGYOBB FESZÜLTSÉGŰ, ERŐSÁRAMÚ VILLAMOS BERENDEZÉSEK IDŐSZAKOS FELÜLVIZSGÁLATA21

1.    ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1.    Felülvizsgálat e fejezet szempontjából az olyan ellenőrzési művelet, amely csupán a hibák megállapítására és minősítésére irányul javítási, karbantartási műveletek nélkül.

1.2.    A tűzvédelmi felülvizsgálati kötelezettséget és a felülvizsgálat gyakoriságát e jogszabály írja elő. A gyakorisági idő szempontjából a naptári évet kell figyelembe venni. E fejezet szerinti első felülvizsgálatot, a használatbavételt követően legalább három-, hat-, vagy kilencévenként kell elvégezni.

1.3.    A telepengedélyezési, működési, vagy rendeltetés mód megváltoztatási engedélyhez kötött átalakítás során a helyiségben, épületben elhelyezett villamos berendezésein e fejezet szerinti felülvizsgálatot el kell végezni, ha:

a)    az új rendeltetéshez a jogszabály – veszélyesebb tűzveszélyességi osztályba sorolás miatt – gyakoribb felülvizsgálatot határoz meg;

b)    az új rendeltetés a helyiség, épület tűzveszélyességi osztályát nem változtatja meg, de a korábbi rendeltetéshez a jogszabályban előírt felülvizsgálat gyakoriságának 2/3-a eltelt.

1.4.    A felülvizsgálatot végzők szakképesítési követelményei

1.4.1.    A vizsgálatok vezetését és abban érdemi munka folytatását csak olyan személy végezheti, aki a jogszabályban meghatározott erősáramú berendezések időszakos felülvizsgálója szakképesítéssel rendelkezik.

1.4.2.    Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó (továbbiakban: robbanásveszélyes) helyiségek és szabadterek villamos berendezéseinek vizsgálatához a 3. rész I. fejezet 1.4.1. pontban meghatározottakon felül a sújtólég- és robbanásbiztos villamosberendezés-kezelő szakképesítés is szükséges.

1.4.3.    A robbanásveszélyes helyiségek és szabadterek villamos berendezéseinek felülvizsgálatát két, vagy több személy együttesen végezheti, ha a meghatározott szakképesítésekkel külön-külön rendelkeznek.

1.5.    A felülvizsgálat akkor kezdhető meg, ha a felülvizsgáló rendelkezik a vizsgált létesítmény tűzveszélyességi osztályba sorolásával, az első időszakos felülvizsgálat esetén a vizsgálat tárgyát képező építmény, szabadtér villamos berendezéseire vonatkozó tervezői és kivitelezői nyilatkozattal, az előző vizsgálat minősítő iratával, valamint a robbanásveszélyes helyeken alkalmazott robbanásbiztos szerkezetek irataival.

1.6.    A villamos berendezések felülvizsgálatát a vizsgálat időpontjában érvényes jogszabály, vonatkozó követelmény előírásai alapján kell elvégezni, illetőleg a berendezést minősíteni. A felülvizsgálat és a létesítés idején érvényes előírások közül az enyhébb előírás a minősítés alapját képezheti, ha időközben a helyiség jellege, vagy zóna besorolása nem változott.

1.7.    A felülvizsgálat alkalmából meg kell állapítani a villamos berendezés környezetének jellegét és a hely zóna besorolását.

1.8.    A felülvizsgálatnak ki kell terjednie azokra a hordozható berendezésekre is, amelyek a felülvizsgálat idején a vizsgált helyiségben találhatók - függetlenül attól, hogy a készülék kinek a tulajdona -, valamint azokra, amelyeket az üzem nyilatkozata szerint a technológiából kifolyóan ott rendszeresen használnak, de nem kell ellenőrizni azt, hogy minden itt használatos hordozható berendezés vizsgálatra került-e.

1.9.    Ahol a 3. rész I. fejezet szúrópróbát ír elő, azt annak feltételezésével teszi, hogy a karbantartások során minden berendezésen elvégezték a vizsgálatot, s, így a felülvizsgálattal csak azt kívánja ellenőrizni, hogy a karbantartás során végzett vizsgálatok kellő rendszerességgel és alapossággal történtek-e. Ennek megfelelően, ha a szúrópróbák akár csak egyetlen olyan hibát is kimutattak; amelyből a karbantartási ellenőrzések nem tökéletes elvégzésére lehet következtetni, a szúrópróbák alapján nem szabad a berendezést megfelelőnek nyilvánítani. Ebben az esetben karbantartási ellenőrzést kell végrehajtani, amely után a szúrópróbákat meg kell ismételni.

A szúrópróbák helyének kiválasztását a vétetlenre kell bízni, és nem szabad e helyeket oly módon kijelölni, hogy a kijelölés módja a kiválasztás véletlenségét befolyásolja (nem szabad az azonos típusú, a hasonló elhelyezésű egyedeket kiválasztani, sem a kiválasztást a berendezés összefüggései alapján meghatározni). Az azonos jellegű szúrópróba elvégzésére kijelölt helyek száma poros, marópárás, meleg és robbanásveszélyes helyeken a kiválasztható helyek számának legalább 10%-a, de helyiségenként legalább 2, az 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítésére vonatkozó követelmények előbb felsorolt előírásai alá nem tartozó helyeken a kiválasztható helyek legalább 5%-a, de helyiségenként legalább 1.

2. AZ ÁLTALÁNOS VÉDŐINTÉZKEDÉSEK FELÜLVIZSGÁLATA

2.1.    Baleset elleni védelem kialakításának vizsgálata

2.1.1.    Megtekintéssel ellenőrizni szükséges, hogy a villamos berendezések el vannak-e látva a biztonság érdekében előírt figyelmeztető és azonosító feliratokkal és jelzésekkel (adattáblákkal, stb.) továbbá, hogy ezek a feliratok és jelzések egyértelműek, tartósak és könnyen felismerhetők, olvashatók-e?

2.1.2.    Megtekintéssel és esetleg szétszereléssel ellenőrizendő, hogy mindenütt kialakított-e a jogszabályban, vonatkozó követelményben előírt leválasztási lehetőség.

2.1.3. Az olyan építményben, amelynél tartalék-áramforrás vagy tartalékcsatlakozás létesítése kötelező, megtekintéssel ellenőrizendő annak megléte, teljesítménye elegendő-e céljának ellátásához, egyben működési próbával ellenőrizni szükséges a tartalékáramforrás, vagy tartalékcsatlakozás működőképességét.

2.2.    Tűz- és robbanásveszély elleni védelem kialakításának vizsgálata

2.2.1.    Az olyan villamos készülékeknél (kapcsolók, biztosítók stb.), amelyek működése közben várhatóan készüléket elhagyó ív keletkezik, szemrevételezéssel vizsgálni kell, a várható ív útjának éghető anyag mentességét.

2.2.2.    Megtekintéssel ellenőrizni kell a jogszabályban, vonatkozó követelményben előírt független táplálás biztosítását.

2.2.3.    A „C” és „D” tűzveszélyességi osztályba sorolt éghető anyag közvetlen környezetét át kell vizsgálni. Nem lehet az éghető anyag veszélyes közelségében olyan csupasz, üzemszerűen feszültség alatt álló vezeték, fémrész vagy olyan vezeték-kötés (akár szigetelt is), gép és készülék, amelynél zárlat vagy rossz érintkezés várható fellépése esetén a keletkező ív az éghető anyagot meggyújthatja, ha ez nem teljesül, akkor nem éghető anyaggal való elválasztás biztosított-e.

2.2.4.    A robbanásveszélyes helyiségekben és szabadtereken levő villamos berendezések felülvizsgálata

2.2.4.1. Valamennyi villamos szerkezetnél ellenőrizni kell a következőket:

a)    az alkalmazott villamos szerkezetnél (az adattábla tanúsága szerint) megfelel-e az elhelyezés körülményei szerinti robbanásbiztos védelmi módnak;

b)    az alkalmazott robbanásbiztos gyártmány (az adattábla tanúsága szerint) megfelel-e az adott helyen robbanásveszélyt okozó anyag által támasztott követelményeknek (alkalmazási csoport, alcsoport, hőmérsékleti osztály);

c)    ha a robbanásbiztos gyártmányon szemmel láthatóan olyan javítást, változtatást végeztek, amely befolyásolhatja a gyártmány robbanásbiztos kialakítását (résvastagság, határhőmérséklet, stb.), ellenőrizni kell, végeztek-e a javítás, változtatás után újabb darabvizsgálatot.

2.2.4.2. Szúrópróbával kell ellenőrizni a következőket:

a)    a robbanásbiztos lámpatestben az adott hőmérsékleti osztályra vonatkozó előírtnál nagyobb teljesítményű fényforrás használatát kerülik-e;

b)    a nyomásálló tokozás illeszkedő felületei épek-e, korróziós bemaródás, mechanikus behatás okozta sérülés mentes-e stb.;

c)    a robbanásbiztos gyártmány fedele az összejelölésnek megfelelően felszerelt-e.

2.3.    Védettség kialakításának vizsgálata

A felülvizsgálat során megtekintéssel meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott villamos készülék és motor védettsége megfelel-e a környezet jellegére vonatkozó létesítési előírásnak, és látható-e rajta olyan külsérelmi nyom, amely feltételezhetően lerontja ezt a védettséget.

2.4.    Túláramvédelem kialakításának vizsgálata

2.4.1.    A berendezésben alkalmazott biztosítót, kismegszakítót szúrópróbával ellenőrizni kell, az áthidalás mentességet, és a megengedett névleges áramerősséget.

2.4.2.    Az önműködő (a túláramvédelem által működtetett) kapcsolók közül a szúrópróbára kiválasztottakat egymás után legalább háromszor be, és ki kell kapcsolni, annak a megállapítására, hogy üzembiztosan működőképesek-e. Ezeken a darabokon ellenőrzendő a névleges és beállítási áramerősség.

2.5.    Feszültségcsökkenési védelem kialakításának vizsgálata

2.5.1.    A főkapcsoló-berendezésnél megtekintéssel ellenőrizni kell azt, hogy a világítás a kapcsoló-berendezés feszültségcsökkenési védelemmel el nem látott szakaszára csatlakozik-e, és kikapcsolódás esetén a világítás üzemben marad-e.

2.5.2.    Az olyan fogyasztó-berendezésnél, amely nem mágneskapcsolón keresztül kapja táplálását, meg kell vizsgálni, hogy szükség-e a feszültségcsökkenési védelem, és ha igen, azzal ellátott-e.

3.    A VILLAMOSGÉPEK ÉS FOGYASZTÓBERENDEZÉSEK FELÜLVIZSGÁLATA

3.1.    Villamos forgógépek

A villamos forgógépeknél ellenőrizni kell, hogy fel vannak-e szerelve a távműködtetés vagy automatikus működtetés bénítására, az indítás feltételekhez való kötésére és a vészkikapcsolásra szolgáló, az 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítésére vonatkozó követelmények szerint előírt készülékek, és szúrópróbával meg kell győződni arról, hogy ezek megfelelően működnek-e.

3.2.    Transzformátorok

3.2.1.    A transzformátoroknál ellenőrizni kell a hűtőlevegő megfelelő, akadálytalan áramlását.

3.2.2.    Olajtranszformátoroknál ellenőrizni kell az olajszivárgás mentességet, az olaj nívószintjének megfelelőségét és a gázrelé (Buchholz-relé) – ha van ilyen – légtelenítettségét.

3.2.3.    A takaréktranszformátoroknál ellenőrizni kell azt, hogy olyan célra használják-e, amelyre takarékkapcsolás transzformátort szabad alkalmazni, továbbá ha a takaréktranszformátor többfázisú rendszer fázis- és nullavezetője közé kapcsolt, akkor a hálózati nullavezető a közös kapocshoz kötött-e.

3.3.    Egyenirányítók

Az egyenirányítóknál ellenőrizni kell, hogy a megfelelő szellőzés hiánya vagy más ok rendellenes melegedést okoz-e.

3.4.    Akkumulátorhelyiségek

Az akkumulátorhelyiségben ellenőrizni kell a megfelelő szellőzést, és a helyiségben fejlődő gázok kiszellőzése okoz-e veszélyhelyzetet.

3.5.    Kondenzátorok

3.5.1.    A fázisjavító kondenzátoroknál ellenőrizni kell, hogy a kondenzátorok kapcsolására megfelelő típusú kapcsolókészülék felszerelését.

3.5.2.    Kondenzátortelepeknél ellenőrizni kell, hogy az a leválasztás után fennmaradó töltés kisütésére alkalmas ellenállásokkal ellátott-e.

3.5.3.    A folyadékszigetelésű kondenzátoroknál ellenőrizni kell a szigetelőfolyadék szivárgás mentességét.

4.    VILÁGÍTÁSI BERENDEZÉSEK FELÜLVIZSGÁLATA

4.1.    Mindazokon a helyeken, amelyekre csak törpefeszültségre kapcsolt világítás megengedett, szúrópróba szerint szükséges ellenőrizni a lámpák előírásnak való megfelelősségét.

4.2.    Mindazokon a helyeken, ahol tartalék (biztonsági, helyettesítő világítás) került felszerelésre ellenőrizni kell:

a)    a tartalék világítás valamennyi lámpatestének, fényforrásának az előírt helyen és meghatározott módon való elhelyezését;

b)    biztosított-e a megengedett legkisebb időtartamra a tartalék világítás működése;

c)    üzemi világítás kimaradásakor működik-e a tartalék világítás és annak minden tagja

4.3.    Az olyan terekben, amelyekben a helyettesítő világítás létesítése kötelező, megtekintéssel kell ellenőrizni azt, hogy biztosított-e az előírt helyettesítő világítás, továbbá az elhelyezése céljának ellátásához megfelelő-e. Működési próbával kell ellenőrizni a helyettesítő világítási berendezés működőképességét.

5.    KAPCSOLÓK, KAPCSOLÓKÉSZÜLÉKEK, CSATLAKOZÓK, LÁMPAFOGLALATOK, BIZTOSÍTÓK, MŰSZEREK, ELOSZTÓTÁBLÁK, KAPCSOLÓBERENDEZÉSEK ÉS IRÁNYÍTÁSTECHNIKAI BERENDEZÉSEK FELÜLVIZSGÁLATA

5.1.    Kapcsolók

A kapcsolók felülvizsgálatára a 3. rész I. fejezet 2. pont előírásait kell alkalmazni.

5.2.    Kapcsolókészülékek

Minden szúrópróbával kiválasztott kapcsolókészüléket üzemszerű működtető energiájával legalább háromszor egymásután be és ki kell kapcsolni a működőképesség megállapítására. A próba során ellenőrizni kell a biztonsági reteszelések működőképességét is. Ha a kapcsolókészüléknek kézi hajtása is van, ezt is három be- és kikapcsolásból álló ciklussal kell ellenőrizni. A működtetőberendezés és a kapcsolókészülék jelzéseit és feliratait a 2.1.1. pont szerint kell ellenőrizni.

5.3.    Dugós csatlakozók

Mindazokon a helyeken, ahol érintésvédelem kötelezően elő van írva, megtekintéssel ellenőrizni kell, a dugaszolóaljzatok védőérintkezősek-e. Minden védőérintkezés dugaszolóaljzatot megszemléléssel ellenőrizni kell, nincs-e olyan külső sérülése, amely lehetővé tenné a téves dugaszolást. A védőérintkező bekötésének ellenőrzéséről az 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések érintésvédelmének létesítésére vonatkozó követelmény intézkedik.

5.4.    Lámpafoglalatok

A lámpafoglalatok felülvizsgálata a 3. rész I. fejezet 2. pont előírásai szerint.

5.5.    Biztosítók

A biztosítóaljzatok feliratait a 3. rész I. fejezet 2.1.1. pont, a biztosítóbetétek és aljzatok, valamint kismegszakítók át nem hidalt állapotát a 3. rész I. fejezet 2.4.1. pont szerint kell ellenőrizni.

5.6.    Műszerek

Szúrópróbával ellenőrizni kell azt, hogy a villamos energiaellátó rendszerbe beépített, biztonsági célokat szolgáló műszerek feszültség-, és árammentes állapotban nullát mutatnak-e, s üzemszerű állapotban látható kitérést adnak-e.

5.7.    Elosztótáblák

Az elosztó- (biztosító-) táblák felülvizsgálata a 3. rész I. fejezet 2.1.1. pont előírásai szerint.

5.8.    Kapcsolóberendezések

A kapcsolóberendezések olyan helyein, ahol különböző irányból érkező feszültségek párhuzamos kötése lehetséges, fázisegyeztetéssel kell ellenőrizni, hogy a fázisegyezőség fennáll-e. Ha ilyen helyen az összekapcsolható feszültségek nem egyeznek fázisban, akkor ellenőrizni kell, hogy megegyezik-e a forgásirány, és feltűnő felirat tiltja-e a párhuzamos kötést. Ha a párhuzamos kötést reteszelés is gátolja, ellenőrizni kell a reteszelés működőképességét. Ha a kapcsolóberendezésbe több áramforrásról érkezhet feszültség, ellenőrizni kell, a párhuzamos járás feltételeinek meglétét, vagy a párhuzamos járás megfelelő módon történő megakadályozását, továbbá az egyik áramforrás különálló táplálása esetén ennek fogyasztói a másik áramforrás nullavezetőjének kiegyenlítő vezetékkénti használatának megakadályozottságát. Vizsgálni szükséges a kapcsolóberendezések kapcsolási rajzának meglétét.

5.9.    Irányítástechnikai berendezések

Az irányítástechnikai berendezések felülvizsgálata során szúrópróbával kell ellenőrizni a biztonságtechnikai célt szolgáló reteszelések működőképességét.

6.    VEZETÉKEK FELÜLVIZSGÁLATA

6.1.    A vezetékek alkalmazhatósága

Ellenőrizni kell, hogy nem használják-e a földet üzemszerű áramok vezetésére.

6.2.    A vezetékek kiválasztása

A szabadon szerelt vezetékeknél a szerkezet megbontása nélkül szemmel követhető helyeken mindenütt, a többi vezetékeknél az egyéb vizsgálatok céljára feltárt minden helyen, de legalább helyiségenként egy találomra kiválasztott helyen ellenőrizni kell az alkalmazott vezetéktípus létesítési biztonsági előírásoknak való megfelelősségét.

6.3.    A vezetékek állapota

A vezetékek állapotának vizsgálatakor a 3. rész I. fejezet 6.2. pont szerinti helyeken, valamint a 3. rész I. fejezet 6.8. pont meghatározott szigetelési ellenállás vizsgálata által megállapított negatív tapasztalatú szakaszon szerszám használata nélkül, hozzáférhető helyen megtekintéssel, esetleg más módon ellenőrizni kell a vezetékeken szigetelési hiányosság mentességét és a vezeték szigetelésének – túlterhelés vagy a hosszú használati idő következtében – elöregedés mentességét.

6.4.    A vezetékek túláramvédelme

6.4.1. A vezetékek 25 A-nél nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelmi szerveinek (biztosító, kismegszakító, stb.) beépítési helyén szúrópróbaszerű megtekintéssel ellenőrizni kell a tiltás ellenére elhelyeztek-e túláramvédelmi szervet (biztosítót, kismegszakítót):

a)    a többfázisú vezetékek nullavezetőiben;

b)    a többfázisú rendszerekről leágaztatott olyan egyfázisú szakaszokban, amelyeknél a túláramvédelemhez csatlakozó tápoldali vezetékrendszerben a nullavezető külön színnel jelölt;

c)    a többvezetős (egyenáramú vagy egyfázisú) rendszerek középvezetőiben;

6.4.2. Szúrópróbaszerűen megtekintéssel vizsgálni szükséges van-e a nullavezetőben kötelező túláramvédelmi szerv az olyan egyfázisú vezetékrendszerekben, amelyeknél a nullavezető a túláramvédelem tápoldali kapcsához csatlakozó részen nincs külön színnel megjelölve.

6.5.    A vezetékek színjelzése

A 3. rész I. fejezet 6.2. pont szerinti helyeken megtekintéssel ellenőrizni kell, hogy az egyes szigetelt vezetékek színe a felülvizsgálat vagy a létesítés idején előírt színjelzésnek megfelel-e.

6.6.    A vezetékek elhelyezése

A 3. rész I. fejezet 6.2. pont szerinti helyeken megtekintéssel ellenőrizni kell a vezetékek a létesítési biztonsági előírások szerinti elhelyezését.

6.7.    Vezetékkötések és csatlakozások

A vezetékkötéseket és csatlakozásokat szúrópróbaszerűen kell ellenőrizni.

6.8.    A vezetékek szigetelési ellenállása

6.8.1. A felülvizsgálat során a vizsgált hálózatot szükség szerint az 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések követelményeire vonatkozó előírások szerinti szakaszokra kell bontani, és meggerrel vagy más hasonló szigetelésvizsgálóval meg kell mérni az egyes szakaszok üzemszerűen feszültség alatt álló részeinek a földhöz képest lévő szigetelési ellenállását. A megger vagy szigetelésvizsgáló feszültsége ne legyen kisebb, mint a vezetékrendszer üzemi- és ne legyen nagyobb, mint a vezetékrendszer névleges szigetelési feszültsége.

6.8.2. A hálózati szakasz szigetelése megfelelő, ha ellenállása szárazhelyiségben 0,2, időszakosan nedves marópárás helyiségben vagy szabadtéren 0,1 megohm, vagy ennél nagyobb.

6.8.3. Azokban a berendezésekben, amelyekben állandó szigetelésellenőrző rendszer van kiépítve, ennek ellenőrzése helyettesítheti a szigetelési ellenállás mérését.

6.8.4. Nullázott hálózatban a szigetelési ellenállás mérésének nem kell kiterjednie:

a)    a nullavezetők szigetelésére;

b)    azoknak az egyfázisú fogyasztók utolsó (a fogyasztóhoz legközelebb lévő) kapcsolója utáni 25 A-nél nem nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelmi szervekkel védett részek fázisvezetőinek szigetelésére, amelyekben egyfázisú fogyasztók vannak, ha e részekben az üzemi áramot vezető nullavezető és a nullázóvezető nincs különválasztva. (PEN-vezetős áramkörök).

7.    VÉDŐCSÖVEK ÉS TARTOZÉKAIK FELÜLVIZSGÁLATA

7.1.    A szabadon szerelt védőcsöveknél, és vezetékcsatornáknál a szerkezetek megbontása nélkül szemmel követhető helyeken mindenütt, a többi védőcsöveknél, és vezetékcsatornáknál az egyéb vizsgálatok céljára feltárt helyeken, de legalább helyiségenként egy találomra kijelölt helyen ellenőrizni kell, hogy az alkalmazott védőcső, és vezetékcsatorna típus megfelel-e a létesítési biztonsági előírásoknak.

7.2.    A szabadon szerelt védőcsöveknél, és vezetékcsatornáknál a szerkezetek megbontása nélkül szemmel követhető helyeken mindenütt ellenőrizni kell, hogy a védőcsöveken, és vezetékcsatornákon, valamint ezek kötéseinél, csatlakozásainál nincs-e olyan törés, sérülés vagy más hiányosság, amely a védőcső, és vezetékcsatorna rendszert alkalmatlanná tenné céljának elérésére.

7.3.    A szerkezetek megbontása nélkül is látható dobozoknál mindenütt ellenőrizni a dobozfedők felhelyezését.

8.    MINŐSÍTŐ IRAT

8.1. Az 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezésein az e fejezet szerint elvégzett időszakos felülvizsgálat, ellenőrzés eredményéről minősítő iratot kell készíteni.

8.2.    A minősítő irat a következőket tartalmazza:

a)    az ellenőrzés időpontját (kezdetét és végét);

b)    a vizsgált létesítmény pontos, azonosításra alkalmas megnevezését, a vizsgálat tárgya pontos, egyértelmű határainak megvonásával;

c)    a felülvizsgálat alapját képező szabványok – évszám feltüntetésével –, az eltérési engedélyeket a keltezés és az iktatási szám feltüntetésével;

d)    ha a vizsgált helyiségek, szabad terek vagy egyes részei az 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések követelményének száraz helyiségekre vonatkozó előírásain kívül más előírás hatálya alá is tartoznak, akkor annak rögzítését, mely részek milyen követelmény hatálya alá tartoznak, ki állapította ezt meg róluk, és mi volt e megállapodás alapja (személyes megtekintés, az üzem technológiai leírása, hatósági döntés, stb.);

e)    a vizsgálatkor elfogadott különféle bizonylatok (érintésvédelmi mérések; robbanás-bizonylatok stb.) felsorolását;

f)    a vizsgált berendezések minősítését (megfelel vagy nem), valamint valamennyi talált és azonnal ki nem javított hiba hiányosság felsorolását; azok helyének azonosításra alkalmas meghatározásával;

g)    összefoglaló minősítő véleményt arról, hogy e berendezés a rendeltetésszerű használatra villamos biztonsági szempontból megfelel-e, továbbá javaslatot kell adni a talált hiányosságok megszüntetésének sürgősségére, és veszélyt okozó berendezésrész esetleges ideiglenes szüneteltetésére vagy leállítására is;

h)    az ellenőrzést vezető személy(ek) nevét, aláírását, szakképzettségét igazoló vizsgabizonyítvány számát, ha a felülvizsgálatot gazdálkodó szervezet végzi, akkor cégszerű aláírást is;

i)    a vizsgálatot végző gazdálkodó szervezet nevét és telephelyét, vagy, ha a vizsgálatot magánszemély végzi, annak lakcímét;

j)    a vizsgált berendezés egyvonalas kapcsolási rajzát vagy erre való hivatkozást a tápponttól a fogyasztóberendezésekig (a fogyasztóberendezés bejelölésével), de a 25 A-es vagy ennél kisebb névleges áramerősségű túláramvédelem (biztosító kismegszakító) utáni (ezektől a fogyasztóberendezés felé eső) részek nélkül.

II. fejezet

A VILLAMOSENERGIA -FEJLESZTŐ, -ÁTALAKÍTÓ ÉS -ELOSZTÓ
BERENDEZÉSEK TŰZVÉDELME22

1.    ÁLTALÁNOS TELEPÍTÉSI ELŐÍRÁSOK

1.1.    Az e fejezet hatálya alá tartozó villamos berendezések építményét a környező építményektől legalább a rájuk vonatkozó jogszabályban előírt távolságra kell telepíteni.

Olajszigetelésű transzformátorok építményét (helyiségét, tűzszakaszát) a tűzveszélyes (jelzése: „C”) tűzveszélyességi osztályba kell besorolni.

Az egyéb villamos berendezéseket tartalmazó építményt, helyiséget a mérsékelten tűzveszélyes (jelzése: „D”) tűzveszélyességi osztályba kell besorolni.

1.2.    Az oszloptranszformátor-állomás és a 800 kg-nál kisebb mennyiségű olajat tartalmazó szabadtéri villamos berendezés elhelyezési távolsága a következő legyen:

a)    az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó építménytől, szabadtéri tárolási egységtől legalább 10 m;

b)    a „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó építménytől, szabadtéri tárolási egységtől és közösségi építménytől legalább 8 m;

c)    a „D” és „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó épület B – F tűzvédelmi osztályba tartozó héjazatú tetőszerkezetétől, és nyílászáróitól legalább 6 m.

1.3.    A megfelelő védettségi fokozatú tokozásban (épületszerkezet, fémlemez vagy más előre gyártott burkolat) elhelyezett transzformátorállomás az I.- III. tűzállósági fokozatú A1 – A2 tűzvédelmi osztályba tartozó anyagból készült külső térhatároló szerkezetű, falazatú, héjazatú) épületek nyílás nélküli határfalaihoz (tűzfalaihoz) közvetlenül csatlakoztatható, vagy egymástól (kezelési célból) legalább 1 m távolságot kell tartani.

2.    A TRANSZFORMÁTOR VILLAMOS VÉDELME

2.1.    Az 1,6 MVA-es és nagyobb teljesítményű olajtranszformátorokat gázvédelemmel és az olajhőmérséklet mérő műszerrel kell ellátni. Állandó kezelő személyzettel vagy távjelző berendezéssel ellátott állomásokban a hőmérő a megengedett legnagyobb hőmérséklet elérésekor adjon figyelmeztető jelzést. Az állandó kezelőszemélyzet és távjelző berendezés nélküli helyen elhelyezett transzformátoroknál elegendő a hőmérőknek jelzés helyett maximum-mutatóval való ellátása.

2.2.    A 10 MVA-es és nagyobb teljesítményű transzformátorokat olyan villamos védelemmel kell ellátni, amely a transzformátor belső hibája esetén azt 1 s-on belül kikapcsolja.

3. SZABADTÉRI TRANSZFORMÁTORÁLLOMÁS, SZABADTÉRI KAPCSOLÓ- ÉS ALÁLLOMÁS.

3.1. A transzformátorok olajat tartalmazó szerkezeti részei között legalább a 3. rész II. fejezet 1. táblázata szerinti távolságokat kell betartani.

1. táblázat

Olajtartalom [kg]

Legkisebb távolság [m]

800-ig

5

800 felett 105-ig

16

105 felett

20

Műszaki okok miatt a meghatározottaktól eltérő távolság esetén a transzformátorok közé a transzformátor magasságát legalább 0,5 méterrel és a kőágy szélességének megfelelő szélességű, legalább A1 EI 60 tűzállósági határértékű önhordó falnak megfelelő védőfalat kell létesíteni.

3.2. Az üzemileg egységet képező, egységenként legfeljebb 2,5 MVA névleges teljesítményű transzformátorok közé nem kell védőfalat helyezni. A 400 kV-os és nagyobb névleges feszültségű rendszerek fázisonkénti egységeit külön egységnek kell tekinteni. Egy egységnek kell tekinteni az ikresített (háromtörzsű) oszloptranszformátor-állomásokat, a közös kapcsolóberendezéssel és védelemmel ellátott (ikresített) transzformátorokat legfeljebb 2 x 2,5 MVA névleges teljesítményig, valamint az egymásnak üzemi tartalékul szolgáló, külön kapcsolóberendezéssel és védelemmel ellátott transzformátorokat 1,6 MVA névleges teljesítményig.

3.3. A transzformátor és a védőfal között legalább 1 méter szélességű szabadtávolság legyen.

3.4. Ha a transzformátorállomásnak nemcsak a transzformátora, hanem a kapcsolóberendezése is szabadtéri, akkor a transzformátor olajat tartalmazó részeitől e fejezet 3.1. pontja előírásain felül – a saját kapcsolóberendezés kivételével – legalább 10 m távolságot kell tartani.

3.5. A transzformátor sérülése esetén kifolyó, égő olaj lehűtésére és szétfolyásának megakadályozására a transzformátor alatt – az oszloptranszformátor-állomások és a 800 kg-nál kisebb mennyiségű olajat tartalmazó transzformátorok kivételével – kemény kőzúzalékból vagy kavicsból kőágyat kell készíteni. A kőzúzalék szemnagyságának 40-65 mm-nek, a kavicsénak 55-80 mm-nek, a kőzúzalék rétegvastagságának legalább 0,2 m-nek a kavicsnak legalább 0,3 m-nek kell lennie. A kőágy minden irányban legalább 0,5 m-rel nyúljon túl a transzformátor és a hűtőtáskák alaprajzi vetületén. A kőágyat minden oldalról betonfallal és alulról – a környezetvédelmi szempontoknak is megfelelően betonréteggel kell határolni. Alulról is, zárt kőágyak esetén a csapadékvíz elvezetéséről is gondoskodni kell.

3.5.1. A kőágy készíthető teljesen süllyesztett, részben süllyesztett vagy föld feletti kivitelben. Teljesen vagy részben süllyesztett kőágyat csak a várható legmagasabb talajvízszint felett szabad létesíteni. A kőágy szélén a folyadékszint átmeneti emelkedésének megfigyelésére vízaknát kell kialakítani.

3.5.2. Ha a kőágyon át lehűtött olajnak a szomszédos kőágyba vagy egyéb gyűjtőhelyre való átfolyása meg van engedve, akkor az egyes transzformátorok kőágyát elválasztó falba – a kőágy felszíne alatt 0,1 m-rel – átvezető nyílásokat kell elhelyezni.

3.5.3. A transzformátor kőágya valamint a kapcsoló- és kezelőépület és egyéb rendeltetésű (különösen telemechanikai konténer) építmények közötti távolsága:

a) 2 m-nél kisebb, a kapcsoló- és kezelőépület transzformátor felé eső határoló fala nyílásnélküli, „A1” minősítésű, és legalább a II. tűzállósági fokozatú épületnek megfelelő tűzállósági határértékűnek kell lennie,

b) 5 m-nél kisebb, de legalább 2 m távolságú, a transzformátor felé néző nyílászáró legalább „A1 EI 45” tűzállósági határértékűnek kell lennie,

c) 10 m-nél kisebb, de legalább 5 m távolságú, a transzformátor felé néző nyílászáró legalább „A1 EI 30” tűzállósági határértékűnek kell lennie,

d) legalább a 10 m távolságot megtartja, akkor a transzformátor felé néző nyílászárókra nincs tűzvédelmi követelmény.

3.6. A 2,0 MVA-nál nagyobb névleges teljesítményű transzformátorok esetében a 3. rész II. fejezet 2.5. pontjában meghatározott kőágy helyett a kifolyó, égő olaj lehűtésére és szétfolyásának megakadályozására, az olaj összegyűjtésére, elvezetésére betonból olajgyűjtő árkot, olajvezetéket és olajtároló gödröt lehet készíteni.

3.6.1. Az olajgyűjtő árkot a transzformátor körül, annak függőleges vetületétől legfeljebb 20 cm távolságban kell kialakítani, amely a kifolyt olajat összegyűjti. Az olajgyűjtő árkot nem szabad befedni, azt tisztán kell tartani.

3.6.2. Az olajgyűjtő árokból az olaj tároló gödörbe vezetésére legalább 2 %-os lejtésű földalatti vagy fedett olajvezetéket kell kialakítani.

3.6.3. Az olajtároló gödröt a transzformátor fő berendezéseitől és építményektől olyan távolságban kell elhelyezni, hogy azokat a keletkező olajtűz ne veszélyeztesse. A gödör méretét úgy kell megválasztani, hogy a transzformátor, vagy a transzformátorállomás esetén a legnagyobb transzformátor olajtartalmának legalább 70 %-át képes legyen befogadni.

3.7. Az 1,6 MVA-nál nagyobb névleges teljesítményű transzformátorok – legalább a 3. rész II. fejezet 2.3. pontjában előírt mértékig – teljesen körüljárhatóak legyenek.

4. BELSŐTÉRI TRANSZFORMÁTORÁLLOMÁS, belsőtéri alállomás.

4.1. Egylégterű transzformátorállomásban – amelynél a transzformátor és a kapcsolóberendezés közös helyiségben van – legfeljebb 1,6 MVA névleges teljesítményű olaj- vagy száraztranszformátort szabad elhelyezni. Olajtranszformátor esetén az olaj tömege legfeljebb 800 kg lehet. 1,6 MVA-nál nagyobb transzformátorteljesítmény vagy 800 kg-ot meghaladó olajtömeg esetén a transzformátort külön kamrában kell elhelyezni.

4.2. Egy kamrában több transzformátort is el lehet helyezni. Az egy kamrára jutó olajtömeg olajszigetelésű transzformátorok esetén legfeljebb 1600 kg lehet. Száraztranszformátorok esetén a megengedett összteljesítmény 10 MVA. Az 1300 kg olajnál többet tartalmazó olajszigetelésű transzformátorokat és a 2,5 MVA-nál nagyobb névleges teljesítményű száraztranszformátorokat csak külön kamrában lehet elhelyezni. Az olajmennyiségtől és a névleges teljesítménytől függetlenül közös kamrában kell elhelyezni több transzformátort, ha azok az üzemben tartás szempontjából egységnek számítanak.

4.3. A transzformátorkamrának legalább II. tűzállósági fokozatúnak kell lennie. Ha a transzformátorkamra feletti tér be van építve, akkor azt a teret a transzformátorkamra terétől legalább „A1 EI 90” tűzállósági határértékű födémmel kell elválasztani.

4.4. A transzformátorkamrába érkező vagy az abból elmenő sínezést – „A1”, „A2” anyagú átvezető lapba szerelt – átvezető szigetelőkön kell átvezetni. Kisfeszültségű sínezés esetén „B” – „C” szigetelőanyagból készített átvezető lapot átvezető szigetelő nélkül is lehet alkalmazni.

4.5. Több transzformátorkamra esetén a kamrák légterét legalább „A1 EI 90” tűzállósági határértékű fallal kell egymástól elválasztani. Ez az előírás a hűtőlevegő be- és elvezető nyílásaira, csatornáira és kürtőire is vonatkozik.

4.6. A transzformátorkamrában a transzformátoron, a hozzá tartozó sínezésen, a transzformátorhoz csatlakozó kábel végelzáróján, a transzformátorhoz tartozó esetleges szabályozótranszformátoron, a transzduktoron, a félvezetős egyenirányítón, a mérőtranszformátoron, a fojtótekercsen, a kondenzátoron, a kondenzátorhoz tartozó fojtó- és kisütőellenállásokon, az előbbiek olvadóbiztosítóin, a túlfeszültség-levezetőkön, a transzformátor szakaszolóján és a transzformátor hűtésére szolgáló szellőztető berendezésen kívül más készülék nem lehet.

4.7. Az 1300 kg-nál több olajat tartalmazó transzformátor alatt olajgyűjtő teret kell kialakítani. Az „A” – „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó környezetbe telepített transzformátor esetén már a 800 kg-nál több olajat tartalmazó transzformátorkamrában is ki kell alakítani az olajgyűjtő teret. A kamra padozatának az olajelvezetés felé minden irányból legyen lejtése. Az olajgyűjtő tér felett a 3. rész II. fejezetének 3.5. pontjában meghatározott kemény kőzúzalékot vagy kavicsszűrőt (kőágyat) kell elhelyezni, a következő esetekben:

a)    ha a szűrőréteg alatti olajgyűjtő tér befogadóképessége a transzformátor olajtérfogatának legalább az 1,1-1,2-szerese, akkor a gyűjtőtérbe került olajat nem szükséges továbbvezetni. Az olaj leszívásához olajgyűjtő tér padozatán aknát kell elhelyezni,

b)    több transzformátorkamra összekötött olajgyűjtő terében az összesített gyűjtőtér olajbefogadó képességének legalább 20%-kal haladja meg a legnagyobb transzformátor olajtérfogatát. Az olaj leszívásához olajgyűjtő tér padozatán aknát kell elhelyezni,

c)    ha a szükséges térfogatú olajgyűjtő teret a kamra alatt nem lehet kialakítani, akkor az épületen kívül fedett gyűjtőteret kell kialakítani, amelyet a kamra szűrőrétege alatti térrel csővezetékkel kell összekötni, és a lefolyónyílást és a csővezetéket úgy kell méretezni, hogy a transzformátor teljes olajmennyisége legfeljebb 10 perc alatt el tudjon távozni a gyűjtőtérbe és a csővezetékben a tűz terjedését meggátló, könnyen karbantartható folyadékzár legyen.

d)    több – legfeljebb 4 – transzformátor olaját közös gyűjtőtérbe szabad vezetni, de annak befogadóképessége legalább 20%-kal haladja meg a legnagyobb transzformátor olajtérfogatát; ha egy kamrában több transzformátor van elhelyezve, akkor a gyűjtőtér befogadóképességét a transzformátorok összesített olajtérfogata határozza meg.

4.8. A transzformátorkamrából kivezető kábelcsatornán az olaj más helyiségbe nem folyhat át.

4.9. A transzformátorkamrán a levegő be- és elvezetésére szolgáló nyílásokon kívül más nyitott (megfelelő nyílászáró nélküli) falnyílást nem szabad elhelyezni. A transzformátorkamra szabadba nyíló ajtajának „A1” minősítésűnek, és kifelé nyílónak kell lennie. Ha az ilyen ajtó folyosóra vagy belső helyiségbe nyílik, akkor annak legalább „A1 EI 60” tűzállósági határértékűnek kell lennie. Két transzformátorkamra között átjáró-ajtót nem lehet készíteni.

5. BELSŐTÉRI KAPCSOLÓBERENDEZÉSEK.

5.1. Ha a kapcsolótérben olajszigetelésű feszültségváltók vannak elhelyezve, akkor ezeket cellában (fülkében) kell elhelyezni. A feszültségváltókat a kisfeszültségű oldalon túlterhelés ellen, a nagyfeszültségű oldalon, pedig zárlat ellen védeni kell.

5.2. Belsőtéri kapcsoló-berendezésben belső kábelezésre – egyéb járulékos tűzvédelem (különösen bevonat, elhatárolás) hiányában – kizárólag lángterjedést fékező, műanyag köpenyű kábeleket szabad alkalmazni.

5.3. A kapcsoló-berendezések vezetékeinek legalább „C” tűzvédelmi osztályba sorolt szigetelésűeknek kell lenniük.

6. TŰZJELZÉS ÉS TŰZOLTÁS.

6.1. Beépített automatikus tűzjelző berendezést kell létesíteni a 3 kV-os és ennél nagyobb névleges feszültségű erőművi kapcsolóberendezés helyiségében, továbbá a 120 kV-os és nagyobb névleges feszültségű transzformátorok elhelyezésére szolgáló helyiségében.

6.2. Az atom- és hőerőművek (200 MVA névleges teljesítmény felett) szabadtéri transzformátorainak védelmére, olyan tűzoltóvíz-hálózatot kell létesíteni, amelynél a vízkivétel szempontjából legkedvezőtlenebb tűzcsapnál is legalább, 5 bar kifolyási nyomás biztosított.

6.3. A 10 MVA-nál nagyobb beépített névleges összteljesítmény feletti transzformátorállomásokon – a legnagyobb transzformátor külső főméreteiből számított burkoló felületére (az alapfelületet kivéve) számított – 48 l/perc x m2 fajlagos térfogatáram mellett, a 10 perc oltási időnek megfelelő oltóvízmennyiséget kell biztosítani.

6.4. A 400 kV-os és nagyobb névleges feszültségű, valamint a feszültségtől függetlenül a 250 MVA és nagyobb névleges egységteljesítményű transzformátorokhoz beépített oltóberendezést kell létesíteni, ha a transzformátor tüze a környezetében levő, a transzformátoréval azonos vagy nagyobb értékű berendezéseket veszélyezteti, és ez a veszélyeztetés más módon (különösen védőtávolsággal, lángvédőfallal) nem szüntethető meg.

6.5. A 120 kV és nagyobb névleges feszültségű belsőtéri transzformátorok védelmére, beépített oltóberendezést kell létesíteni.

6.6. A 15 MVA-nál nagyobb névleges teljesítményű, levegőhűtésű szinkrongép védelmére (turbógenerátor, hidrogenerátor, kompenzátor, motor) beépített, gázzal oltó berendezést kell létesíteni. Nem kell létesíteni beépített, gázzal oltó berendezést azoknál a gépeknél, amelyek villamos szigetelőanyaga – az álló- és forgórészen egyaránt – legalább az „F” hőállósági osztályba tartozik vagy nehezen éghetőnek minősül.

6.7. A 120 kV névleges feszültség feletti transzformátorállomások területén – kivéve a 3. rész II. fejezet 6.2., valamint 6.4. pontjában meghatározott eseteket – 4 db B-tűzosztályú legalább II B tűztípus oltására alkalmas szállítható tűzoltó készüléket kell elhelyezni és készenlétben tartani.

6.8. A 120 kV névleges feszültségű transzformátorállomások területén 2 db B-tűzosztályú legalább II B tűztípus oltására alkalmas szállítható tűzoltó készüléket kell elhelyezni és készenlétben tartani.

6.9. A 120 kV alatti névleges feszültségű és a 10 MVA-nál nagyobb névleges teljesítményű transzformátorállomások területén 1 db B-tűzosztályú legalább II B tűztípus oltására alkalmas szállítható tűzoltó készüléket kell elhelyezni és készenlétben tartani.

6.10. A transzformátorállomások belsőtéri kapcsolóhelyiségeiben:

a)    120 kV névleges feszültségű berendezések esetén 4 db, legalább „55A 233B” vizsgálati egységtűz oltására alkalmas tűzoltó készüléket kell elhelyezni és készenlétben tartani,

b)    3-35 kV névleges feszültségű berendezések esetén 2 db, legalább „55A 233B” vizsgálati egységtűz oltására alkalmas tűzoltó készüléket kell elhelyezni, készenlétben tartani,

c)    a kezeletlen 3-35/0,4 kV névleges feszültségű transzformátorállomások esetén nem kell elhelyezni tűzoltó készüléket

6.11. A transzformátorállomások egyéb helyiségeiben:

a)    a kondenzátortelepek tűzoltásához 1 db, legalább „55A 233B” vizsgálati egységtűz oltására alkalmas tűzoltó készüléket kell elhelyezni és készenlétben tartani,

b)    a reléteremben 2 db legalább „34B” vizsgálati egységtűz oltására alkalmas tűzoltó készüléket kell elhelyezni és készenlétben tartani,

c)    a vezérlőteremben 2 db legalább „34B” vizsgálati egységtűz oltására alkalmas tűzoltó készüléket kell elhelyezni és készenlétben tartani.

III. fejezet

VILLÁMVÉDELEM

1. CÍM

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.    A VILLÁMRA VONATKOZÓ FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1.    Villámcsapás (villám): A felhő és a föld, vagy a felhő és egy földi tárgy között létrejövő, impulzus-jellegű kisülés.

1.1.1.    Villámcsatorna: A villámnak a levegőben létrehozott, magas hőmérsékletű, villamosan vezető útja.

1.1.2.    Egyenértékű terület, m2: Annak a sík területnek a kiterjedése, amelyet a helyi villámsűrűség esetén évente ugyanannyi villámcsapás érne, mint a vizsgált építményt.

1.1.3.    Villámsűrűség, villám/km2 x év: A helyi meteorológiai viszonyok következtében egységnyi kiterjedésű (általában 1 km2), sík területet évente érő villámcsapások száma.

1.2.    Villámáram: A villám becsapási pontjában, a villámcsatornában folyó áram.

1.2.1.    Villámáram-impulzus: A villámáramnak rövid ideig tartó, gyorsan változó, nagy áramerősségű áramlökése.

1.2.2.    A villámáram-csúcsértéke vagy a villámáram erőssége, Amper: A villámáram pillanatértékei közül a legnagyobb.

1.3.    Becsapási pont: A villámcsatorna érintkezési pontja a földdel vagy egy földi tárggyal. Egy villámnak több becsapási pontja is lehet.

1.4.    Másodlagos hatások: A védendő épületet, a villámhárítót érő, vagy a közelében lecsapó villám által a védendő térben létrehozott káros hatás.

1.4.1.    Közvetett villámcsapás: A villámhárító berendezésen vagy egyéb vezetőanyagú testen átfolyó villámáram által létrehozott feszültségesés következtében egy másik (általában földelt) fémtárgyhoz kialakuló átütés.

1.4.2.    Indukált feszültség: A villám útjával közvetlen kapcsolatban nem lévő fémtárgyak között a villámáram által elektromágneses indukció útján létrehozott feszültség.

1.4.3.    Elektromágneses villámimpulzus: A villám által létrehozott impulzusszerű villamos és mágneses térerősség.

2.    A VILLÁMHÁRÍTÓ BERENDEZÉSRE VONATKOZÓ FOGALOMMEG-HATÁROZÁSOK

2.1.    Villámhárító berendezés: E célra épített vagy felhasznált alkatrészek és épületelemek összessége, amelyeknek az a feladata, hogy a védendő tárgyba becsapó villám káros hatásaitól megóvják az élő személyeket, állatokat, tárgyakat és berendezéseket.

2.1.1.    Külső villámvédelem: A villámhárító berendezésnek a villámcsapás felfogására, a villámáram levezetésére és a fölben való szétosztására szolgáló része, amely felfogóból, levezetőkből és földelésből áll.

2.1.2.    Belső villámvédelem: Azoknak a berendezéseknek és intézkedéseknek az összessége, amelyek célja a villámcsapás következtében fellépő másodlagos hatások által okozott károk elkerülése.

2.1.3.    Független villámhárító: Olyan villámhárító berendezés, ahol a külső villámvédelem csak a földelésnél kapcsolódik a védendő építményhez és annak belső villámvédelméhez. A felfogó és a levezetők a védendő építménytől különálló tartószerkezeten vannak elhelyezve és így a villámáram útja elkerüli az építményt.

2.2.    Felfogó: A villámhárítónak az a része, amelynek feladata, hogy a védendő tárgy helyett becsapási pontot képezzen a villám számára.

2.2.1.    Felfogóvezető: A felfogó-rendszerhez tartozó olyan vezető, amely közvetlen villámcsapásnak is ki van téve. (Nem számít felfogóvezetőnek az olyan összekötő vezető, amely a felfogó többi eleme által védett térben – a födém alatt, stb. – egyéb felfogó alkatrészéket köt össze.)

2.2.2.    Felfogórúd: A felfogóhoz tartozó függőleges, vagy a tetőfelületre merőleges fémrúd.

2.2.3.    Természetes felfogó: Az építménynek közvetlen becsapás ellen védendő felületén levő, fémből készült szerkeszetielem, amely a villámhárítóval fémesen össze van kötve.

2.2.4.    Gördülő gömb módszer: A felfogó szerkesztésére szolgáló eljárás, amely szerint a védőhatás megfelelő, ha egy adott sugarú gördülő gömböt a felfogó érintése nélkül nem lehet a védendő felülettel kívülről érintkezésbe hozni.

2.2.5.    Védőszög: A védendő építmény bármelyik pontjától (általában a tető szélétől) a legközelebbi felfogóhoz vezető egyenesnek a függőlegessel bezárt szöge.

2.3.    Levezető: A villámhárítónak az a része, ami a felfogót összeköti a villámhárító földeléssel.

2.3.1.    Villámhárító levezető: Villámhárító céljára épített levezető.

2.3.2.    Természetes levezető: Levezetőként felhasznált, más célra épített, fémből készült épületelem vagy alkatrész.

2.3.3.    Eredő áramút hossza: A becsapási ponttól a levezetőkig a villámhárító vezetőkön áthaladó áramutak eredő hossza a sorban és párhuzamosan kapcsolt szakaszok figyelembe vételével.

2.4.    Földelőrendszer: A fémesen összekötött különféle (villámhárító, vagy más célra épített, üzemi, védő-, továbbá természetes) földelők összessége.

2.4.1.    Villámhárító földelés: A villámhárítónak az a része, amelynek feladata, hogy a villám áramát a földbe vezesse és elossza.

2.4.2.    Földelő: A talajba fektetett és azzal vezető érintkezésben levő, fémből készült vezetőtest vagy betonba ágyazott vezetők összessége, amelyek a betonon keresztül nagy felületen érintkeznek a talajjal (e célra készített alapozás-földelő).

2.4.2.1. Villámhárító földelő: A villámhárító részét képező, e célra készített, földelő.

2.4.2.2. Természetes földelő: Olyan földelő (a talajjal vagy talajvízzel, kút, folyó, tó stb. közvetlenül vagy betonon keresztül érintkező fémtest), amely eredetileg nem földelés céljára készült, de földelőként hat.

2.4.2.3. Földelőcsoport: A villámhárító földelésnek több villámhárító földelőből álló, megbonthatatlanul összekötött része.

2.4.3.    Földelővezető: A villámhárító levezetőjét vagy egyéb részeit a földelővel összekötő vezető. A földelővezetőnek lehet föld feletti része, ami a talajszinttől a vizsgáló összekötőig, a földelendő fémtárgyhoz való állandó vagy bontható csatlakozásig terjed. A föld alatti rész a talajszint alatt levő, de azzal vezető érintkezésben nem álló (szigetelő burkolattal vagy bevonattal ellátott) szakasz.

2.5.    Mérési hely: Földelésmérés céljára kialakított csatlakozóhely.

2.5.1.    Vizsgáló összekötő: Földelésmérés céljára kialakított, a levezető és a földelővezető közötti oldható kötés.

2.5.2.    Vizsgáló csatlakozó: Az eredő földelési ellenállás mérése céljára hozzáférhető helyen kialakított, a villámhárítóval fémes össze-köttetésben levő csatlakozóhely.

2.6.    Földelési ellenállás, W: A mérési hely és a föld távoli pontján levő, árammentes, nullapotenciálú hely között fellépő feszültségkülönbség és a földelőn keresztül a földbe folyó áram hányadosa.

2.6.1.    Földelő földelési ellenállása: A vizsgáló összekötővel a villámhárító többi részétől elválasztott földelőnek a vizsgáló összekötőnél mért földelési ellenállása.

2.6.2.    Eredő földelési ellenállás: Egy épület vagy épületegyüttes földelőrendszerének eredő földelési ellenállása.

3.    ÉPÜLETSZERKEZETI FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

3.1.    Építmény: Olyan ideiglenes vagy végleges műszaki alkotás, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná). A talajtól elválasztva eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik.

3.1.1.    Épület: Olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó, időszakos vagy idényjellegű tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja.

3.1.2.    Műtárgy: Épületnek nem minősülő építmény.

3.2.    Tetőfelület: A 3. rész III. fejezet alkalmazása szempontjából az épületet vagy az építményt felülről lezáró, a vízszinteshez 75°-nál kisebb hajlásszögű és a külső légtérrel érintkező felület.

3.3.    Tetőszerkezet: A 3. rész III. fejezet alkalmazása szempontjából a tetőfelület alatt az épület tetőterét felülről határoló teherhordó szerkezet, beleértve a fedélszerkezetet, a fedélhéjazatot és a tetőfödémet is

3.4.    Épület, építmény legnagyobb magassága (M): Az épület, építmény legmagasabb pontjának az alaprajzi körvonal mentén levő legmélyebb terepszinttől mért magassága. A villámhárító, és a villámvédelem céljára felhasznált kiemelkedő fémtárgy nem számít bele a magasságba.

3.5.    Védendő felület: A tetőfelület és a terepszint felett 30 m-nél magasabban levő oldalfelületek.

3.6.    Torony: A 3. rész III. fejezet szempontjából a 20 m-nél magasabb épület vagy építmény, ha kerülete nem éri el az 50 m-t.

III. fejezet

VILLÁMVÉDELEM

2. CÍM

ÉPÜLETEK ÉS EGYÉB ÉPÍTMÉNYEK VILLÁMVÉDELMI CSOPORTOSÍTÁSA23

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK.

1.1. Az épületeket és egyéb építményeket villámvédelmi szempontból a villámhárító berendezés szükséges fokozatának és tűzvédelmi műszaki követelményeinek meghatározásához e jogszabály előírásai szerint csoportokba kell sorolni az alábbiak szerint:

a)    az épületek és egyéb építmények rendeltetése,

b)    az épületek és egyéb építmények magassága és környezete,

c)    az épületek és egyéb építmények tető szerkezete és anyaga,

d)    az épületek és egyéb építmények körítőfalainak anyaga,

e)    a másodlagos hatások következménye.

1.2. A létesítési terveken fel kell tüntetni az e jogszabály szerinti betű- és számjelekkel a villámvédelmi besorolást. A jelcsoportokat e jogszabály fejezeteinek sorrendjében és egymástól kötőjellel elválasztva kell közölni. A betűjel a csoportosítás alapját képező szempontra, az azt követő, l-től kezdődő, növekvő számjel a csoport veszélyességének, érzékenységének fokozódására utal.

2. RENDELTETÉS SZERINTI CSOPORTOK.

2.1. Az épületek a rendeltetésükre és tűzveszélyességi osztályba sorolásukra tekintettel az alábbi öt csoportba sorolhatóak:

a) közönséges építmény (a továbbiakban: R1 csoport), ideértve különösen a gyárkéményt és fémtartályt is, amely nem tartozik az R2 – R5 csoport valamelyikébe,

b) kiemelt építmény (a továbbiakban: R2 csoport), amely nem tartozik az R3 – R5 csoport valamelyikébe;

ba) az az épület és egyéb építmény, amelyet a vonatkozó jogszabály nem az ott előállított, feldolgozott, használt anyag miatt minősít „C” tűzveszélyességi osztályúnak,

bb) a tömegtartózkodásra szolgáló építmény,

bc) a talajszint feletti nagy forgalmú épület,

bd) földfeletti közműépítmény,

be) tudományos, történelmi és művészeti értékű épület, ide értve a szobrokat, valamint az emlékműveket is,

c) tűzveszélyes építmény (a továbbiakban: R3 csoport), amelyet jogszabály az ott előállított, feldolgozott, használt anyag miatt minősít „C” tűzveszélyességi osztályúnak, ide értve a „C” tűzveszélyességi osztályú anyagot tartalmazó fémtartályt is,

d) tűz- és robbanásveszélyes építmény (a továbbiakban: R4 csoport), amelyet jogszabály „A” vagy „B” tűzveszélyességi osztályúnak minősít, ide értve különösen az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályú anyagot tartalmazó fémtartályt, vagy az ilyen tűzveszélyességi osztályú gázt szállító kéményt, kürtőt is,

e) katasztrófával fenyegető építmény (a továbbiakban: R5 csoport), amely robbanás, vagy a környezetbe kijutó veszélyes anyagok révén, villámcsapás esetén a vonatkozó jogszabály szerinti katasztrófahelyzetet idézhet elő.

3. MAGASSÁG SZERINTI CSOPORTOK.

3.1. Az épületet és egyéb építményt a 3. rész III. fejezet 2. cím 3.2. – 3.5. pontja figyelembevételével, a 3. rész III. fejezet 1. táblázat alapján kell besorolni az alábbiak szerint:

a) az épület és egyéb építmény saját legnagyobb magassága,

b) az épület és egyéb építmény környezetében lévő épületek, építmények és tárgyak (műtárgyak vagy tereptárgyak) magassága,

c) az épület és egyéb építmény a környezetnek a villámcsapási veszélyt növelő hatása.

3.2. A magasság szerinti besoroláskor külön épületnek lehet tekinteni azokat az egy épülethez tartozó részeket, amelyeknek magassága legalább 5 méterrel különbözik egymástól.

Ha az épületen a tetőfelület magasságát legfeljebb 5 méterrel meghaladó magasságú, kiemelkedő tárgyak (különösen kémény, torony) is vannak, a tetőfelület magasságát kell az épület magasságának tekinteni.

3.3. A magasság szerinti besorolás szempontjából külön kezelt épület- vagy építményrészeket a rendeltetés szerinti besoroláskor egy épületnek kell tekinteni.

3.4. Magas környezet becsapási veszélyt csökkentő hatásával lehet számolni az olyan épület és egyéb építmény esetében, amelyek környezetében levő épületek, építmények vagy tárgyak (műtárgyak vagy tereptárgyak) hatására az MSZ EN 61305 szabvány szerint meghatározott villámvédelmi egyenértékű területe a sík területen ezek nélkül adódó egyenértékű területnek a tizedrésze alá csökken.

3.5. A becsapási veszélyt fokozó környezet hatásával kell számolni az olyan épület vagy egyéb építmény esetében amely:

a) a környezet vagy a terep adottságai miatt az egyenértékű területe a sík területre meghatározott egyenértékű területnél nagyobb,

b) nedves, mocsaras területen áll és egyenértékű területe legalább 1000 m2.

1. táblázat

Besorolás magasság szerinti csoportokba

Környezeti hatás

M Ł 20 m

20 m < M Ł 35 m

M > 35 m

magasságú épület, és egyéb építmény magasság szerinti besorolása

Nincs

M2

M3

M4

Magas környezet

M1

M2

M3

Becsapási veszélyt fokozó környezet

M3

M4

M4

Az M1, M2, M3, M4 magasság szerinti csoportok jeleit kell figyelembe venni a felfogó, a levezető és a földelő, valamint a belső villámvédelem fokozatának meghatározásakor
(3. rész III. fejezet 3. cím 3. – 5. táblázatainak alkalmazásakor).

4. A TETŐ ANYAGA ÉS SZERKEZETE SZERINTI CSOPORTOK.

4.1. A csoportosítás szempontjai szerint az épület:

a) a tetőfödém vagy a tetőszerkezet anyagaitól függően a 3. rész III. fejezet 2. cím 4.2. pontjában meghatározott csoportjai alapján,

b) a tetőfelület anyagaitól és szerkezetétől függően a 3. rész III. fejezet 2. cím 4.3. pontjában meghatározott csoportjai alapján,

c) a 3. rész III. fejezet 2. táblázata alapján kell besorolni.

4.1.1. Kémények, kürtők és tornyok besorolásánál a védendő felület (3. rész III. fejezet 2. cím 3.5. pontja) szerkezeti anyagait kell figyelembe venni.

4.1.2. Ha a tető egyes részei anyaguk vagy szerkezetük alapján különböző csoportokba tartoznak, de a 3. rész III. fejezet 2. cím 3.2. pontja szerint, ezek a részek nem tekinthetők különállónak, akkor az egész épületet a legmagasabb besorolású (legnagyobb sorszámú) résznek megfelelő csoportba kell sorolni.

4.1.3. A besorolásnál a tető anyagait tűzvédelmi osztályba tartozásuk szerint kell figyelembe venni.

4.2. A tetőfödém vagy a tetőszerkezet anyaga szerint lehet:

4.2.1. „A1”és „A2” vagy „B” és „C” tűzvédelmi osztályba tartozó anyag, fém alkatrészek nélkül,

4.2.2. bármilyen anyag fém alkatrészekkel, kivéve a tetőfelület alatt 50 cm-nél nagyobb távolságra levő, „A1” besorolású anyagba ágyazott fémszerkezetet (különösen betonvasat),

4.2.3. egyéb anyag, fém alkatrészek nélkül.

4.3. A tetőfelület anyaga és szerkezete szerint lehet:

4.3.1. a) „A1” és „A2” anyag, vagy legalább „B roof (t1)” anyag fém alkatrészek nélkül,

b) fémlemezzel borított „A1” és „A2” anyag vagy legalább „B roof (t1)” éghető anyag, ha a fémlemez;

ba) vastagsága kisebb, mint 0,5 mm,

bb) vastagsága kisebb, mint 1,0 mm és olvadáspontja 800 °C alatti,

bc) vastagsága kisebb, mint 3,0 mm és olvadáspontja 500 °C alatti,

4.3.2. a) fém egyedül,

b) fém „A1” és „A2” anyaggal vagy legfeljebb „B roof (t1)” anyaggal,

c) fémlemezzel borított „D”, „E”, „F” minősítésű anyag, ha a fémlemez;

ca) vastagsága legalább 0,5 mm és olvadáspontja legalább 800 °C,

cb) vastagsága legalább 1,0 mm és olvadáspontja legalább 500 °C,

cc) vastagsága legalább 3,0 mm és olvadáspontja 500 °C alatti,

4.3.3. „E” és „F” tűzvédelmi osztályba tartozó, 400 °C-nál alacsonyabb gyulladási hőmérsékletű anyag fém alkatrészek nélkül.

4.3.4. a) „E” és „F” tűzvédelmi osztályba tartozó, 400 °C-nál alacsonyabb gyulladási hőmérsékletű anyag fém alkatrészekkel, amelyek nem alkotnak zárt burkolatot,

b) „D”, „E”, „F” tűzvédelmi osztályba tartozó anyag fémlemezzel borítva, de az nem felel meg a 3. rész III. fejezet 2. cím 4.3.2. pontban előírt követelményeknek.

2. táblázat

Besorolás a tető anyaga és szerkezete szerinti csoportokba

A tetőfödém, és a tetőszerkezet anyagát leíró pont száma

4.3.1.

4.3.2.

4.3.3.

4.3.4.

pont szerinti tetőfelületű tető besorolása

4.2.1.

T1

T2

T4

T5

4.2.2.

T2

T2

T5

T5

4.2.3.

T3

T2

T4

T5

A „T1”, „T2”, „T3”, „T4” és „T5” tető anyaga és szerkezete szerinti csoportok jeleit kell figyelembe venni a felfogó fokozatának meghatározásakor (3. rész III. fejezet 3. cím 3. táblázatának alkalmazásakor).

5. FÉMTARTÁLYOK VILLÁMVÉDELMI CSOPORTOSÍTÁSA.

5.1. A T2 csoportba kell sorolni:

a) az R1 csoportba tartozó tartályokat,

b) az „A” és „B” vagy „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó anyagot tartalmazó fémtartályt, ha teteje;

ba) legalább 10 mm vastag, 500 °C feletti olvadáspontú, vagy

bb) legalább 5 mm vastag, 800 °C feletti olvadáspontú fémlemezből készült és rendszeresen nem alakul ki fölötte „A” és „B” vagy „C” tűzveszélyességi osztályú anyagból álló réteg vagy tartósan robbanásveszélyes légtér.

5.2. A T4 csoportba kell sorolni azokat a fémtartályokat, amelyek azért nem sorolhatók a T2 csoportba, mert tetejük vastagsága és anyaga nem elégíti ki a 3. rész III. fejezet 2. cím 5.1 pontjában meghatározott feltételeket.

5.3. A T5 csoportba kell besorolni az „A” és „B” vagy „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó anyagot tartalmazó fémtartályt, ha fölötte rendszeresen „A” és „B” vagy „C” tűzveszélyességi osztályú anyagból álló réteg vagy 0-ás vagy 1-es zóna kialakulásával kell számolni.

6. SZOBROK ÉS EMLÉKMŰVEK VILLÁMVÉDELMI CSOPORTOSÍTÁSA.

6.1. A fémből készült szobrokat és az emlékműveket a T2 csoportba kell sorolni.

6.2. A nem fémből készült szobrok és emlékművek T1 csoportba tartoznak.

7. A KÖRÍTŐFALAK ANYAGA SZERINTI CSOPORTOK.

7.1. A körítőfalak anyaga szerint az alábbi csoportokba sorolhatók:

a) nem éghető fal (a továbbiakban: K1 csoport), amelybe az „A1” és „A2”, tűzvédelmi osztályba tartozó anyagokból készült körítőfal tartozik, kivéve ha nem a „K2” csoportba tartozik,

b) fémszerkezetű fal (a továbbiakban: K2 csoport), amelybe az összefüggő fémszerkezetet tartalmazó vagy összefüggően legalább 0,5 mm vastag fémlemezzel burkolt körítőfal tartozik, amely a fém alkatrészek mellett esetleg más éghető vagy nem éghető építőanyagokat is tartalmaz, továbbá a fémesen összefüggő acélbetétekkel készült vasbeton fal. A K2 csoportba tartoznak a fémtartályok és az olyan fal is, amelyben a magasságuknál kisebb távolságban függőleges acéloszlopok, pillérek vagy összefüggő acélbetéttel ellátott betonpillérek futnak végig, és ezek a fémszerkezetek legalább fölül fémesen össze vannak kötve egymással,

c) éghető fal (a továbbiakban: K3 csoport), amelybe a B, C, D, E, F tűzvédelmi osztályba sorolt építőanyagokból készült vagy ilyen anyagokkal burkolt körítőfal, ha nem tartozik a K2 csoportba.

8. A MÁSODLAGOS HATÁSOK KÖVETKEZMÉNYE SZERINTI CSOPORTOK.

8.1. Az épületet és egyéb építményt a belső térben keletkező másodlagos hatások:

a) a kisülések gyújtóhatása,

b) a túlfeszültségek által a villamos berendezésekben okozható sérülések és azok következményei.

8.1.1. Az 3. rész III. fejezet 2. cím 8.1 pontban meghatározott hatások alapján a 3. rész III. fejezet 2. cím 8.2–8.6. pontjai szerint kell besorolni.

8.2. A másodlagos hatások az alábbi csoportokba sorolhatók:

a) másodlagos hatásokkal szemben érzéketlen épület (a továbbiakban: H1 csoport), amely olyan épület és egyéb építmény, amelynek belső terében villámcsapás hatására keletkező kisülés vagy túlfeszültség nem okoz károsodást, és ezért nem tartozik a 3. rész III. fejezet 2. cím 8.2. b) – e) pontokban meghatározott H2 – H5 csoportok valamelyikébe;

aa) ide tartoznak azok az épületek és egyéb építmények, amelyekben semmilyen villamos berendezés nincs, és nem tartalmaznak másodlagos kisülés veszélyét előidéző fémszerkezeteket, kivéve az összefüggő földelt fémszerkezet, ha veszélyt okozó egyéb berendezés nincs az épületben vagy egyéb építményben,

b) belső kisülés miatt helyileg keletkező veszély (a továbbiakban és az a) pont vonatkozásában: H2 csoport) amely olyan épület és egyéb építmény, amelynek belső terében villámcsapás hatására keletkező kisülés a közvetlen környezetében kisebb sérülést okozhat, de annak továbbterjedésével nem kell számolni, valamint nincs a keletkező túlfeszültség által veszélyeztetett villamos berendezés;

ba) ide tartoznak azok az épületek és egyéb építmények, amelyekben semmilyen villamos berendezés nincs, az épületben levő fémszerkezetek között azonban másodlagos kisülés keletkezhet, de ott nincs olyan anyag vagy légtér, amely ennek következtében meggyulladhat,

c) túlfeszültség miatt keletkező mérsékelt veszély (a továbbiakban és az a) pont vonatkozásában: H3 csoport), amely olyan épület és egyéb építmény, amelynek belső terében villámcsapás hatására keletkező túlfeszültség a villamos berendezésben sérülést okozhat, de annak következtében csak olyan gazdasági kár keletkezik, amelynek értéke nem éri el az elhárításához szükséges védelem költségeit, és amely belső kisülésére a b) pontban meghatározott H2 csoportra vonatkozó szabály vonatkozik;

ca) ide tartoznak azok az épületek és egyéb építmények, amelyekben a villamos berendezések szigetelési szintje miatt csak 1000 V-nál nagyobb túlfeszültség okozhat sérülést vagy csak egyes készülékekben várható kisebb hiba keletkezése; a besorolás a várható károk és a szükséges védelem költségeinek figyelembevételével egyedileg dönthető el; általában idetartoznak a belső villamos energiaelosztás készülékei, az előfizetői telefon és a lakásokban elterjedt rádió- és televíziókészülékek,

d) belső kisülés vagy túlfeszültség miatt keletkező fokozott veszély (a továbbiakban és az a) pont vonatkozásában H4 csoport), amely olyan épület és egyéb építmény, amelynek belső terében villámcsapás hatására keletkező kisülés vagy a villamos berendezésben fellépő túlfeszültség az egész épületre kiterjedő veszélyt okozhat, és ennek következtében személyek kerülhetnek veszélybe és/vagy a villamos berendezés sérülése veszélyes helyzetet idézhet elő;

da) ide tartoznak azok az épületek és egyéb építmények, amelyekben csak a villamos berendezéseknek az EMC követelményekben meghatározott szigetelési szintjénél nagyobb túlfeszültsége okozhat sérülést, de annak következtében a várható károk jelentősen meghaladhatják a szükséges védelem költségeit; ide kell sorolni az olyan létesítményt is, amelyben a villamos berendezések működésképtelensége létfontosságú szolgáltatások, különösen szellőzés kimaradását idézheti elő,

e) belső kisülés vagy túlfeszültség miatt a környezetre is kiterjedő veszély (a továbbiakban és az a) pont vonatkozásában H5 csoport), amely olyan épület és egyéb építmény, amelynek belső terében villámcsapás hatására keletkező legkisebb szikra is robbanásveszélyt idézhet elő és/vagy a villamos berendezés érzékenysége miatt, kis túlfeszültség hatására keletkező sérülés következményei az egész épületre és a környezetére kiterjedő veszélyt okozhatnak, és annak következtében fontos szolgáltatások (különösen biztonsági rendszerek, vezérlések) eshetnek ki.

III. fejezet

VILLÁMVÉDELEM

3. CÍM

A VILLÁMHÁRÍTÓ BERENDEZÉS TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI24

1.    ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1.    Az olyan épületeket és egyéb építményeket (ideértve a különleges építményeket és tárgyakat, fémtartályt, csővezetéket, terménytárolót, stb.), amelyek villámvédelméről jelen fejezet előírásai, vagy egyéb jogszabály, hatósági intézkedés alapján gondoskodni kell, akkor a jelen előírásoknak megfelelő villámhárító berendezéssel kell ellátni.

1.2.    Olyan épület vagy egyéb építmény villámhárító berendezését, ahol csak kivételesen fordul elő személyek jelenléte (terménytároló, stb.), számításokkal alátámasztott gazdasági optimum alapján a villámhárító berendezésre a jelen előírásoknál alacsonyabb fokozat is megállapítható.

1.3.    Olyan épület vagy egyéb építmény villámhárító berendezésére, amelyben a villámcsapásnak rendkívül súlyos következményei lehetnek (atomerőmű, stb.), vagy amelyben a villámcsapás másodlagos hatásaira is nagyon érzékeny és fontos berendezések (elektronikus vezérlőberendezés, számítóközpont, adatbank, stb.) vannak, az üzembiztonság és a gazdaságosság alapján a jelen előírásoknál szigorúbb követelmények is megállapíthatók.

1.4. Olyan egyedi esetekben, amelyekre a jelen előírások az épület vagy az egyéb építmény különleges alakja, szokatlan építőanyagai vagy a 3. rész III. fejezet 3. cím 1.2., valamint az 1.3. pont alkalmazása miatt részben vagy egyáltalán nem vonatkoztathatók, a jelen előírások követelményeivel a tudomány jelenlegi állása szerint egyenértékű villámhárító berendezés készíthető.

2. A VILLÁMHÁRÍTÓ BERENDEZÉS JELÖLÉSE

2.1. A létesítési terveken fel kell tüntetni e részben meghatározott betű- és számjelekkel, a villámhárító berendezés jelölését. A betűkből és számokból álló jelcsoportok a villámhárító berendezés általános felépítésével, az épülethez viszonyított helyzetével és méreteivel szemben támasztott követelményeket – fokozatokat – jelölik. A felfogóra, a levezetőre és a földelésre vonatkozó jelcsoportokat e felsorolás sorrendjében és egymástól kötőjellel elválasztva kell közölni.

2.2. A felfogó jele „V” betűjel. Ezt követi a felfogó általános elrendezésének fokozatát kifejező 0-tól 6-ig terjedő szám-fokozatjel, és az épülethez viszonyított helyzetének fokozatát kifejező o, „a”-tól „d”-ig terjedő betű-fokozatjel. Az egyes fokozatokra vonatkozó követelményeket 3. rész III. fejezet 3. cím 4. pontja tartalmazza.

2.3. A levezető jele „L” betűjel. Ezt követi a levezetők általános elrendezésének fokozatát kifejező 0-tól 5-ig terjedő szám-fokozatjel és az épülethez viszonyított helyzetének fokozatát kifejező o, „a”-tól „d”-ig terjedő betű-fokozatjel. Az egyes fokozatokra vonatkozó követelményeket a 3. rész III. fejezet 3. cím 4. pontja tartalmazza.

2.4. A földelés jele „F” betűjel. Ezt követi a földelés általános elrendezésének fokozatát kifejező 0-tól 4-ig terjedő szám-fokozatjel és a földelési ellenállásra utaló „r” vagy „x” betűjel. Az egyes fokozatokra vonatkozó követelményeket a 3. rész III. fejezet 3. cím 5. pontja tartalmazza.

2.5. Az általános elrendezés 0 fokozatjele azt jelöli, hogy villámhárító berendezés nincs. Ehhez az épülethez viszonyított helyzet szempontjából mindig „o” fokozat, földelési ellenállás szempontjából „x” tartozik. A villámvédelem nélküli épület vagy építmény jele: „V0o-L0o-F0x”.

2.6. A természetes felfogó, levezető vagy földelő fokozatjele az általános elrendezés szempontjából 1-es számjel, amihez, az épülethez viszonyított helyzet szempontjából mindig „o” fokozat tartozik.

2.7. A belső villámvédelem jele „B” betűjel. Ezt követi a belső villámvédelmet célzó intézkedések fokozatát kifejező 0-tól 4-ig terjedő szám-fokozatjel és az elektromágneses villámimpulzus elleni védelemre utaló „e” fokozatjel.

3. A VILLÁMHÁRÍTÓ BERENDEZÉS FOKOZATÁNAK MEGHATÁROZÁSA.

3.1. A villámhárító berendezés fokozatát az épület vagy egyéb építmény 3. rész III. fejezet 2. címében meghatározott villámvédelmi besorolása alapján kell meghatározni.

3.2. A felfogó fokozatát a védendő épület vagy építmény rendeltetése (R1–R5), magassága (M1–M4), továbbá a tető anyaga és szerkezete (T1–T5) szerinti csoportba való besorolást a 3. rész III. fejezet 3. táblázata alapján kell meghatározni.

3.2.1. A „V2–V5” fokozatú felfogórendszer helyett mindig használható magasabb fokozatú felfogórendszer is.

3.2.2. A „V1o” fokozatú felfogórendszer helyett csak az épület „R” és „M” csoportjának megfelelő, de csak a „T3–T5” csoportnál magasabb fokozatú felfogórendszer használható.

3.2.3. A felfogó épülethez viszonyított helyzete szempontjából szükséges „o”, „a–c” fokozat helyett bármelyik magasabb fokozat felhasználható.

3.2.4. Ha a „V0o” fokozatnak megfelelően villámhárító nem szükséges, de mégis létesítenek, akkor a felfogó elrendezésének fokozatára nincs követelmény, azonban az épülethez viszonyított helyzetére vonatkozó fokozatot 3. rész III. fejezet 3. táblázatából az épület „T1–T5” csoportja alapján kell megállapítani.

3. táblázat

A felfogó fokozatának meghatározása

A tető anyaga és szerkezeti csoport

T1

T2

T3

T4

T5

Rendeltetés szerinti csoport

Magasság szerinti csoport

A felfogó fokozata

R1

M1

M2

M3

M4

V0o

V0o

V2a

V3a

V0o

V1o

V1o

V1o

V0o

V0o

V2b

V3b

V0o

V0o

V2c

V3c

V0o

V2c

V2c

V3c

R2

M1

M2

M3

M4

V0o

V2a

V3a

V3a

V1o

V1o

V1o

V1o

V0o

V2b

V3b

V3b

V2c

V2c

V3c

V3c

V2c

V3c

V3c

V3c

R3

M1

M2

M3

M4

V3a

V3a

V3a

V4a

V1o

V1o

V1o

V1o

V3b

V3b

V4b

V4b

V3c

V3c

V4c

V4c

V3c

V4c

V4c

V4c

R4

M1

M2

M3

M4

V4b

V4b

V5b

V5b

V1o

V1o

V1o

V1o

V4c

V4c

V5c

V5c

V4c

V5c

V5c

V5c

V4c

V5c

V5c

V6c

R5

M1

M2

M3

M4

V4b

V4b

V5b

V5b

V1o

V1o

V1o

V1o

V4c

V5c

V5c

V5c

V5c

V5c

V6c

V6c

V5c

V6c

V6c

V6c

3.3. A levezető fokozatát a védendő épület vagy építmény rendeltetése (R1–R5), magassága (M1–M4), továbbá a körítőfalak anyaga (K1–K3) szerinti csoportba való besorolása alapján 3. rész III. fejezet 4. táblázata szerint kell megállapítani.

3.3.1. Az „L2–L4” fokozat helyett a levezetők elhelyezésének rendszere mindig lehet magasabb fokozatú is.

3.3.2. Az „L1o” fokozatú levezetők helyett csak az épület „R” és „M” csoportjának megfelelő fokozatú, de az eredeti „K2” helyett a „K1” vagy „K3” csoportnak megfelelő levezetőrendszer használható.

3.3.3. A levezető épülethez viszonyított helyzete szempontjából szükséges „o”, „a–c” fokozat helyett bármelyik magasabb fokozat is használható.

3.3.4. „L0o” fokozat csak abban az esetben állapítható meg, ha a felfogó fokozata „V0o”, tehát villámhárító nincs.

3.3.5. Abban az esetben, ha az „L0o” fokozatnak megfelelő levezető nincs előírva, de villámhárító mégis létesült, akkor az épület „M” és „K” besorolásának megfelelő más, az „L0o” fokozattal vagylagosan előírt fokozatot kell választani. „R1”, „M1” besorolás esetén, – mivel az „L0o” fokozattal vagylagosan nincs más fokozat előírva, – a levezető épülethez viszonyított helyzetét az „M2” csoportra vonatkozó előírás szerint kell megállapítani.

3.3.6. Az „L3a” vagy az „L3b” fokozattal vagylagosan előírt „L2a” vagy „L2b” fokozat csak akkor állapítható meg, ha a felfogórendszer „V2” fokozatú.

4.táblázat

A levezető és a földelő fokozatának meghatározása

Rendeltetés szerinti csoport

Magasság szerinti csoport

K1

K2

K3

A földelés fokozata

(a körítő falak szerint)
csoport esetén a levezető fokozata

R1

M1

L0o

L0o

L0o

F0/x

 

M2

L0o

L2a

L3a

L0o

L1o

L0o

L2b

L3b

F0/x

F2/x

F3/r

F1/x

F1/x

M3

L2a

L3a

L1o

L2b

L3b

F2/x

F3/r

F1/x

F1/x

M4

L4a

L1o

L4b

F3/r

F1/r

R2

M1

L0o

L2a

L3a

L0o

L1o

L0o

L2b

L3b

F0/x

F2/x

F3/r

F1/x

F1/x

M2

L2a

L3a

L1o

L2b

L3b

F2/x

F3/r

F1/x

F1/r

M3

L4a

L1o

L4b

F3/r

F1/r

M4

L5a

L1o

L5b

F3/r

F1/r

R3

M1

M2

M3

M4

L3a

L3a

L4a

L5a

L1o

L1o

L1o

L1o

L3b

L4b

L5b

L6b

F3/r

F3/r

F4/r

F4/r

F1/r

F1/r

F1/r

F1/r

R4

M1

M2

M3

M4

L4b

L4b

L5b

L5b

L1o

L1o

L1o

L1o

L4b

L4b

L5b

L5b

F4/r

F4/r

F4/r

F4/r

 

R5

M1

M2

M3

M4

L4b

L4b

L5b

L5b

L1o

L1o

L1o

L1o

L4c

L4c

L5c

L5c

F4/r

F4/r

F4/r

F4/r

 

3.4. A földelés fokozatát a védendő épület vagy építmény rendeltetése (R1–R5), a magassága (M1–M4) szerinti besorolása alapján 3. rész III. fejezet 4. táblázata alapján kell megállapítani.

3.4.1. A földelés fokozatának megállapításakor figyelembe kell venni a levezetőnek 3. rész III. fejezet 3. címének 2.3. pontjában megállapított fokozatát is, ezért a földelés fokozata csak a levezető fokozatával azonos sorban lévő változatok közül választható.

3.4.2. Az „F2” és „F3” fokozatú földelőrendszer helyett mindig lehet magasabb fokozatú földelőrendszert is használni.

3.4.3. Az „F1x” vagy az „F1r” fokozatnak megfelelő természetes földelő és a vagylagosan (e címnek 4. táblázatában) megadott más fokozatú mesterséges földelő minden esetben helyettesítheti egymást.

3.4.4. Ha a belső villámvédelem fokozata „B3” vagy „B4”, akkor a földelés „F0x”, „F1x” vagy „F2x” fokozata nem használható, hanem helyettük legalább „F3r” fokozatú földelőrendszert kell alkalmazni.

3.5. Az épülethez viszonyított helyzet szempontjából az „a–c” fokozatú villámhárítót mindig helyettesítheti a „d” fokozatú szigetelt villámhárító vagy az épülettől független villámhárító.

3.5.1. Ha a felfogónak az épülethez viszonyított helyzete „d” fokozatú, akkor a levezetőnek is „d” fokozatúnak kell lennie.

3.5.2. Az épülettől független villámhárító esetén, – a másodlagos kisülések veszélyének csökkenését kihasználva – az általános elrendezés szempontjából alacsonyabb fokozatú levezető és földelő alkalmazható.

3.6. A belső villámvédelem fokozatát a védendő épület, egyéb építmény rendeltetése (R1–R5), a magassága és környezete (M1–M4), továbbá a másodlagos hatások következménye (H1–H5) szerinti besorolás alapján a 3. rész III. fejezet 5. táblázat szerint kell megállapítani.

3.6.1. Az adott körülmények figyelembevételével 3. rész III. fejezet 5. táblázatában meghatározott fokozatnál magasabb fokozat is megállapítható.

3.6.2. Az elektromágneses villámimpulzus elleni védelem mértékét a várható túlfeszültségek nagyságának, gyakoriságának, a védendő berendezés értékének, túlfeszültség-állóságának, a védelem költségének és az ebből adódó kockázatának a figyelembevételével 3. rész III. fejezet 3. cím 1.2. pont alkalmazásával, műszaki-gazdasági elemzés alapján lehet megállapítani, ha a villám másodlagos hatásának következményei emberéletet közvetlenül nem veszélyeztetnek, vagy nem okoznak a környezetre kiterjedő veszélyt.

5. táblázat

A belső villámvédelem fokozatának meghatározása

Másodlagos hatás szerinti csoport

H1

H2

H3

H4

H5

Rendeltetés szerinti csoport

Magasság szerinti csoport

A belső villámvédelem
fokozata

R1

M1

B0

B0

B0

B2e

B2e

M2

B0

B0

B0

B2e

B3e

M3

B0

B0

B2

B2e

B3e

M4

B0

B1

B2

B2e

B3e

R2

M1

B0

B0

B0

B3e

B4e

M2

B0

B1

B2e

B3e

B4e

M3

B0

B1

B2e

B3e

B4e

M4

B0

B1

B2e

B3e

B4e

R3

M1

B0

B1

B2e

B3e

B4e

M2

B0

B1

B2e

B3e

B4e

M3

B0

B1

B2e

B3e

B4e

M4

B0

B1

B2e

B3e

B4e

R4

M1

B0

B3e

B3e

B3e

B4e

M2

B0

B3e

B3e

B3e

B4e

M3

B0

B3e

B3e

B3e

B4e

M4

B0

B3e

B3e

B3e

B4e

R5

M1

B0

B3e

B3e

B3e

B4e

M2

B0

B3e

B3e

B3e

B4e

M3

B0

B3e

B3e

B3e

B4e

M4

B0

B3e

B3e

B3e

B4e

4. A FELFOGÓ.

4.1. A felfogó általános elrendezésének fokozatai:

a) „V0”, sem természetes, sem mesterséges felfogórendszer nincs,

b) „V1”, természetes felfogók rendszere, amely;

ba) az épület vagy egyéb építmény fémből készült teteje lehet vagy

bb) a tetőfödém vagy a tetőszerkezet fém alkatrészeinek, vagy a tetőfelületen lévő egyéb fémrészeknek egymással összekötött olyan rendszere, amelytől a tető egyik pontja sincs 5 m-nél távolabb,

c) „V2”, egyszerűsített felfogórendszer, amely;

ca) egyetlen, legalább 2 m magas felfogórúd a 20°-nál meredekebb lejtésű sátortető (gúla, kúp) legmagasabb pontján, függetlenül a tető kiterjedésétől,

cb) egyetlen felfogóvezető a 20°-nál meredekebb lejtésű tető legmagasabb élén (a tető gerincén), függetlenül a tető szélességétől,

d) „V3”, normál-felfogórendszer, amely felfogórudak, felfogóvezetők vagy természetes felfogók olyan rendszere, amely kielégíti a következő szerkesztési követelmények valamelyikét;

da) nem lehet egy R = 100 m sugarú, gördülő gömböt a felfogó érintése nélkül a védendő felülettel kívülről érintkezésbe hozni,

db) nem lehet a védendő felületre egy d = 20 m átmérőjű képzeletbeli körlapot a felfogó érintése nélkül ráhelyezni;

dc) az épület legfeljebb 40 m magasságban lévő bármelyik pontján (különösen a tető szélén) a védőszög mindenütt kisebb, mint ? = 45°; a védőszöges szerkesztés M = 40 m-nél magasabb építmény esetén nem alkalmazható; a különböző szerkesztési követelmények (gördülő gömb, körlap, védőszög) egy rendszeren belül együtt is használhatók; a szerkesztési követelményeket és a jelöléseket a 3. rész III. fejezet 1. ábrája tartalmazza. A szerkesztési követelmények alkalmazhatósága a felfogó épülethez viszonyított helyzetének fokozatától is függ.

1. ábra

A „V3” és „V4” fokozatú felfogórendszer szerkesztési eljárásai

1. ábra a) szemléltetése: gördülő gömb eljárás „R” sugárral,

1. ábra b) szemléltetése:
a felfogók ellenőrzése „d” átmérőjű körlappal,

1. ábra c) szemléltetése:
a tető szélén adódóá” vedőszög,

e) „V4” biztonsági felfogórendszer, amely felfogórudak, felfogóvezetők vagy természetes felfogók olyan rendszere, amely a következő értékekkel elégíti ki a 3. rész III. fejezet 3. cím 4.1. pontjának d) alpontja előírásait az alábbiak szerint;

ea) R = 80 m,

eb) d = 15m,

ec) á = 30°,

f) „V5” növelt biztonságú felfogórendszer, amely felfogórudak, felfogóvezetők vagy természetes felfogók olyan rendszere, hogy egy „R” sugarú gördülő gömböt nem lehet felülről közelítve a felfogórendszer érintése nélkül a védendő felülettel érintkezésbe hozni; a gördülő gömb sugara R= 45 m,

g) „V6” különleges biztonságú felfogórendszer, amely felfogórudak, felfogóvezetők vagy természetes felfogók olyan rendszere, amely R = 20 m értékekkel elégíti ki a 3. rész III. fejezet 3. cím 4.1. pontjának f) alpontja előírásait.

4.2. A felfogó épülethez viszonyított helyzetének jelzései és a hozzá tartozó fokozatai az alábbiak:

a) „o” felfogóberendezés nincs vagy csak természetes felfogó van,

b) „a” a felfogóberendezés közvetlenül a védendő felületen van vagy a közöttük lévő távolság kisebb, mint 0,10 m,

c) „b” a felfogóvezetők és a védendő felület közötti távolság legalább 0,10 m, nem kell felfogóvezetőnek tekinteni felfogórendszerhez tartozó természetes felfogókat, valamint a 3. rész III. fejezet 3. cím 4.3.4. pontjának megfelelő összekötő vezetőket,

d) „c” a felfogóvezetők és az épület között mindenütt legalább 0,5 m távolság van, a felfogórudak legalább 0,5 m magasak, a természetes felfogókon feltételezhető becsapási pont az épülettől legalább 0,5 m távolságra van vagy a védendő felület ennél közelebb eső részét árnyékolás védi a becsapó villám hősugárzásától (3. rész III. fejezet 2. ábrája); nem kell felfogóvezetőnek tekinteni a 3. rész III. fejezet 3. cím 4.3.4. pontjának megfelelő összekötő vezetőket,

e) „d” szigetelt felfogórendszer, amelynek fémből készült elemei (felfogóvezetők, felfogórudak, összekötő vezetők tartószerkezetek) sehol sem közelítik meg a védendő felületet 0,5 m-nél kisebb távolságra vagy legalább 100 kV lökőfeszültség szilárdságú szigetelés választja el őket az épülettől,

f) az épülettől független villámhárító felfogórendszerének elemei sehol sem közelítik meg a védendő felületet úgy, hogy a megközelítési helyeken másodlagos kisülés veszélye áll fenn.

2. ábra

Az „E”, „F” anyagú tetőfelület árnyékolása hősugárzás ellen

„c” fokozatú természetes felfogó esetén


2. ábra a) szemléltetése:
betonlapok,


2. ábra b) szemléltetése:

a fedőlemez szélének lehajlítása,

4.3. A felfogó szerkezete.

4.3.1. A „V3” és magasabb fokozatú felfogórendszer esetén a tetőn lévő nagyobb fémtárgyakat:

a) össze kell kötni a villámhárítóval, ha nem teljesül rájuk a felfogók fokozatának megfelelő védőhatás vagy olyan közel vannak a villámhárítóhoz, hogy másodlagos kisülés veszélye áll fenn,

b) nem szabad összekötni a tetőn levő villámhárítóval, ha teljesül rájuk a felfogók fokozatának megfelelő védőhatás és másodlagos kisülés veszélye nem áll fenn; ettől függetlenül összeköthetők az épület egyenpotenciálra hozó (EPH) hálózatával,

4.3.1.1. Nagyobb fémtárgynak kell tekinteni:

a) a legalább 1 m2 felületű,

b) legalább 1 m hosszúságú,

c) legalább 0,5 m magasságú fémtárgyat.

4.3.2.    A felfogó vezetők rögzítése biztosítsa, hogy az időjárás hatásai következtében a felfogóvezetők eredeti helyzete ne változzon meg.

4.3.2.1. Ha a felfogó épülethez viszonyított helyzetének fokozata „d”, a felfogóvezetőket olyan szigetelő tartóra kell szerelni, amely megfelel a 3. rész III. fejezet 3. cím 4.2. pontjának e) alpontjában meghatározott követelményeknek.

4.3.2.2. Az épülettől független villámhárítóhoz tartozó felfogóvezetőket a védendő épülettől független tartószerkezetre vagy másik épületre kell elhelyezni vagy rögzíteni; a felfogóvezetők lehetnek a védendő épület felett átfeszített vezetők is, ha nem alakul ki a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.1. pontjában meghatározott veszélyes megközelítés.

4.3.3.    A felfogórudakat függőleges vagy a tetőfelületre merőleges helyzetben kell rögzíteni úgy, hogy az időjárás és a karbantartással járó igénybevételek hatásai következtében az eredeti helyzetük ne változzon meg.

4.3.3.1. A tető anyaga és szerkezete szerint „T5” csoportba sorolt épületeken csak olyan felfogórudak használhatók, amelyek a tető „D”, „E”, „F” anyagú részeit áttörve az alattuk lévő fém tetőszerkezethez vannak erősítve vagy a tetőszerkezet alatt elhelyezett összekötő vezetők útján csatlakoznak a levezetőkhöz; ez a követelmény nem vonatkozik az olyan felfogórúdra, amelynek minden pontja legalább 0,5 m távolságban van a tetőfelület „D”, „E”, „F” anyagú részeitől.

4.3.3.2. Ha a felfogó épülethez viszonyított helyzetének fokozata „d”, a felfogórudat olyan szigetelő tartóra kell szerelni, amely megfelel a 3. rész III. fejezet 3. cím 4.2. pontjának e) alpontjában meghatározott követelményeknek.

4.3.3.3. Az épülettől független villámhárítóhoz tartozó felfogórúdként az épülettől függetlenül felállított fémoszlopot vagy legalább 2 m-rel a nem fémből készült (különösen fa vagy beton) oszlop csúcsa fölé nyúló fémrúddal és levezetővel ellátott oszlopot kell használni.

4.3.4. Nem kell felfogóvezetőnek tekinteni azokat a tetőn lévő vezetőket, amelyekre az előírt, de legalább „V3” fokozatú védőhatás érvényesül; ezek a feltételek többnyire a felfogórudakat összekötő vezetőkre vonatkozóan teljesülnek.

4.3.4.1 Ha a felfogó épülethez viszonyított helyzetének fokozata „c”, a tetőfelület fölött levő összekötő vezetők épülethez viszonyított helyzetének a „b” fokozatnak kel megfelelnie.

4.3.4.2. A felfogórudak alsó részét a tetőszerkezet alatt összekötő vezetők nem számítanak felfogóvezetőnek, ezért ebben az esetben az épülethez viszonyított távolságra nincs követelmény.

4.4. Közös felfogórendszer.

4.4.1. Egymás közelében álló épületek, építmények csoportja közös felfogórendszerrel védhető, ha az a csoport minden egyes tagjára biztosítja a 3. rész III. fejezet 3. cím 3.2. pontjában megállapított, de legalább „V3” fokozatú védelmet.

4.4.1.1. Különleges épületek, építmények védelmére létesített közös felfogórendszer fokozatának megállapításakor a 3. rész III. fejezet 3. cím 3.2. pontjában meghatározott előírásokon túlmenően 3. rész III. fejezet 3. cím 8. pontja előírásait is figyelembe kell venni.

4.4.1.2. A közös felfogórendszer elemei a védendő épületektől, építményektől függetlenül vagy azok közül egyeseken is elhelyezhetőek.

4.4.2. A közös felfogórendszerrel védett épületek, építmények olyan képzeletbeli védendő felület alatt legyenek, amelyre teljesülnek a „V3–V6” fokozatra meghatározott sugarú gördülő gömbbel végzett szerkesztési követelmények.

4.5. Természetes felfogónak használható minden, a levezetőkkel fémesen összekötött, a tetőn vagy a védendő felület más részén lévő fémtárgy, ha alkalmazásával teljesülnek a felfogórendszer fokozatára 3. rész III. fejezet 3. cím 4.1. pontjában előírt követelmények.

5. A LEVEZETŐ.

5.1. A levezető általános elrendezésének fokozatai:

a) „L0”, sem természetes, sem mesterséges levezető nincs,

b) „L1”, csak természetes levezető van, amely;

ba) az épület vagy az egyéb építmény fémből készült vagy fémmel burkolt fala,

bb) olyan, fémből készült összefüggő épületszerkezet, amelynek függőlegesen végigfutó elemei (különösen oszlopok, pillérek, függőleges vázszerkezeti elemek) között a magasságuknál kisebb távolság van,

bc) vasbeton épületszerkezet fémesen összefüggő acélbetétje,

c) „L2”, egyetlen levezető olyan helyen, ahol a felfogónak bármely pontjától a levezetőig – a vezetők mentén – mért áramút vízszintes vetülete nem hosszabb 20 m-nél,

d) „L3”, legalább két levezető olyan elrendezésben, hogy a felfogónak bármely pontjától legközelebbi levezetőig a vezető mentén mért áramút vízszintes vetülete vagy a levezetőkig mért (több) áramút vízszintes vetületének eredője nem hosszabb 15 m-nél,

e) „L4”, legalább két levezető az „L3” fokozatnak megfelelő feltételekkel, ha a legközelebbi levezetőig a vezető mentén mért áramút vízszintes vetülete vagy a levezetőkig mért (több) áramút vízszintes vetületének eredője nem hosszabb 10 m-nél,

f) „L5”, a levezetők olyan elrendezése, amely megfelel az „L4” fokozatnak, de minden levezető felül (vízszintesen) össze van kötve egymással, a felfogóhoz való csatlakozástól 2 m-nél nem nagyobb távolságra (lásd a 3. rész III. fejezet 3. ábrája); a 20 m-nél hosszabb levezetők közben is össze vannak kötve (vízszintesen) egymással úgy, hogy az összekötések között a levezető mentén mért távolság 20 m-nél nagyobb nem lehet;

fa) a felső és a közbenső összekötés kialakítható a födémben, falon kívül, süllyesztve stb., mindig az épület szerkezeti adottságaitól függően,

fb) a levezető vízszintes összekötéseire „L5d” fokozat, vagy az épülettől független villámhárító esetén nincs szükség.

3. ábra

„L5” fokozatú levezetők felső összekötési zónája

5.2. A levezető épülethez viszonyított helyzetének fokozatai:

a) „o”, levezető nincs, vagy csak természetes levezető van,

b) „a”, a levezető közvetlenül a fal felületén, vagy attól 0,10 m-nél kisebb távolságra van, vagy be van építve a falba,

c) „b”, a levezető és az épület között legalább 0,10 m távolság van,

d) „c”, a levezető és az épület között legalább 0,5 m távolság van,

e) „d”, az épülettől szigetelt levezetőrendszer fémből készült elemei (vezetők, tartószerkezetek, stb.) sehol sem közelítik meg a védendő épületet 0,5 m-nél kisebb távolságra vagy legalább 100 kV lökőfeszültség szilárdságú szigetelés választja el őket az épülettől,

ea) a „d” fokozatú levezető mindig „d” fokozatú felfogóhoz kapcsolódik.

f) az épülettől független villámhárító levezetői sehol sem közelítik meg az épületet úgy, hogy 3. rész III. fejezet 3. cím 5.1. pontjában meghatározott veszélyes megközelítés alakuljon ki; az épülettől független villámhárító levezetőinek számára és elrendezésére nem vonatkoznak az áramút hosszát korlátozó előírások

5.3. A levezetők szerkezete.

5.3.1. A levezetőket úgy kell rögzíteni, hogy az időjárás és a karbantartással járó igénybevételek hatásai következtében az eredeti helyzetük ne változzon meg.

5.3.1.1. Ha a levezető épülethez viszonyított helyzete „d” fokozatú, akkor olyan szigetelő tartókra kell szerelni, amely megfelel a 3. rész III. fejezet 3. cím 4.2. pontjának e) alpontjában meghatározott követelményeknek.

5.3.1.2. Az épülettől független villámhárítóhoz tartozó levezetőket a védendő épülettől független tartószerkezetre vagy másik épületre kell elhelyezni vagy rögzíteni.

5.3.2. A közös felfogórendszerhez tartozó levezetők szerkezetének a következő követelményeknek kell megfelelnie:

a) ha épületen vannak elhelyezve, akkor az arra vonatkozó követelményeknek,

b) ha független tartószerkezeten vannak, akkor a független villámhárítóra vonatkozó követelményeknek.

5.4. Természetes levezető és kisegítő levezető.

5.4.1. Természetes levezetőként használható minden, a felfogóval és a földelővel összekötött, a környezeti és időjárási igénybevételeknek ellenálló függőleges fémtárgy, ha alkalmazásukkal teljesülnek a levezető fokozatára a 3. rész III. fejezet 3. cím 4.1. pont előírásai.

5.4.1.1. Az olyan fémtárgyakat, amelyeknek a legkisebb méretei nagyobbak, mint az előírt legkisebb méretek, a villámhárító céljára készített levezetőkkel egyenértékű természetes levezetőknek lehet tekinteni.

5.4.1.2. Az olyan fémtárgyakat, amelyek méretei nem érik el az előírt legkisebb vastagságot vagy szélességet, csak a villámhárító céljára készített levezetőknél kisebb értékű, kisegítő természetes levezetőnek szabad tekinteni, ha kielégítik a természetes felfogókra és a kisegítő természetes levezetőkre vonatkozó előírásokat.

5.4.2. Ha a levezető fokozata „L3a” vagy „L3b” vagy „L4a” vagy „L4b” a levezetőknek legfeljebb a fele lehet kisegítő természetes levezető.

5.4.3. Ha a levezető fokozata „L2a” vagy „L2b” vagy „L5b”, kisegítő természetes levezető nem használható a fokozatra előírt levezetőként.

5.4.4.    Ha a levezető fokozata „L4c” vagy „L5c”, természetes levezetők nem használhatók a fokozatra előírt levezetőként.

6. A FÖLDELÉS.

6.1. A földelés általános elrendezésének fokozatai:

a) „F0”, sem természetes, sem mesterséges földelő nincs,

b) „F1”, vagy csak természetes földelő van, amely lehet;

ba) az épület, építmény vagy tárgy talajjal közvetlenül érintkező fémrésze,

bb) az épület acélbetétes betonalapja,

bc) az épülethez, építményhez vagy tárgyhoz csatlakozó, szigetelés nélkül a talajba ágyazott nagykiterjedésű fémtárgy (csővezeték hálózat, stb.),

bd) az épület (e célra készített) betonalapföldelése,

c) „F2”, egyetlen földelő,

d) „F3”, legalább két földelő, amelyek lehetnek különállóak vagy csoportosan egymással összekötöttek,

e) „F4”, földelőrendszer, amely gyűrűsföldelő, keretföldelő, földelőháló vagy épületek (e célra készített) betonalapföldelése vagy ezekkel összekötött egyedi földelők rendszere,

6.2. A földelési ellenállás:

a) „x”, a földelési ellenállás nagyságára nincs követelmény, de a földelő felépítése és mérete megfelel a 3. rész III. fejezet 3. cím 6.3.1. pontjában meghatározottaknak,

b) „r”, a földelési ellenállás nagysága megfelelő;

ba) ha egyetlen földelő („L2” fokozat) vagy földelőrendszerhez tartozó, vizsgáló összekötővel leválasztható egyedi földelő vagy földelőcsoport esetén

R Ł 2 W vagy R Ł 6 W,    továbbá

bb) ha az épület földelőrendszerének eredő értéke

R Ł 2 W vagy R Ł 3 W.

bc) a képletekben „ń” a talaj fajlagos ellenállása W.m”, „A” az épület alapterülete m2

6.2.1. A talaj fajlagos ellenállását a vonatkozó követelmények szerint végzett mérésekkel kell megállapítani. Sűrűn beépített területeken vagy olyan területen, ahol a talajban nagykiterjedésű fémtárgyak vannak, és a mérés nem végezhető el, a 3. rész III. fejezet 6. táblázata szerinti értékekkel lehet számolni.

6.2.2. Épületcsoport közös villámvédelmének összefüggő földelőrendszere esetén az „A” területet a földelő által körülvett területnek kell venni.

6. táblázat

Talajfajták fajlagos ellenállása

Talajfajta

Fajlagos ellenállás ń
W.m

Talajvíz

20

Felületi (tó-, folyó-) víz

40

Humuszos talaj

20

Tőzeges talaj

10

Agyag, nedvesen

30

Agyag, szárazon

100

Homokos talaj, nedvesen

60

Homokos talaj, szárazon

500

Kavicsos, agyagos talaj

200

Kavicsos talaj, nedvesen

100

Kavicsos talaj, szárazon

1000

Repedéses mészkő (karszt)

200

Tömör, száraz szikla

6000

6.3. A földelés létesítése.

6.3.1.    Ha a földelési ellenállás fokozata „x”, azaz a nagyságára nincs előírás, a földelő alakja és mérete feleljen meg a következő követelmények valamelyikének:

a) legalább 2 m hosszú függőleges talajjal érintkező rúd vagy egyéb vezető,

b) legalább 4 m összes hosszúságú talajjal érintkező vízszintes vezető,

c) legalább 5 m2 talajjal érintkező felületű lemez,

d) legalább 5 m2 talajjal érintkező felületű acélbetétes betonalap.

6.3.1.1. Az épületek vízszigeteléssel ellátott betonalapja csak akkor felel meg betonalap földelőnek, ha az erre a célra felhasznált acélbetéteket körülvevő beton közvetlenül, szigetelés nélkül érintkezik a talajjal.

6.3.1.2. A földelés készítésének követelményeit, valamint a felhasználható anyagokat és a szükséges méreteket a földelőkre vonatkozó követelmények határozzák meg.

6.3.2. Ha a földelési ellenállás fokozata „r”, a földelő méretei – a 3. rész III. fejezet 3. cím 6.2. pontjának b) alpontjában meghatározott földelési ellenállástól függetlenül – feleljenek meg e címnek 6.3.1. pontban meghatározott legkisebb értékeknek.

6.4. Természetes földelőként használható minden olyan talajban fekvő, a talajjal vagy a talajvízzel közvetlenül vagy betonon keresztül érintkező fémtárgy, amely megfelel a földelő fokozatára és a földelési ellenállására vonatkozó a 3. rész III. fejezet 3. cím 6.1. és 6.2. pontja követelményeinek, és amelynek a villámhárítóval való fémes összekötése nem esik tilalom alá.

6.4.1. Szigetelő burkolattal ellátott fémtárgy csak akkor használható természetes földelőként, ha kielégíti a földelési ellenállásra vonatkozó, a 3. rész III. fejezet 3. cím 6.2. pontjának b) alpontjában meghatározott követelményeket.

6.4.2.    Az „F1x” fokozatú természetes földelő méretei feleljenek meg a talajjal érintkező fémtárgy alakját figyelembe véve a 3. rész III. fejezet 3. cím 6.3.1. pontban meghatározott méreteknek. Szigetelő bevonattal ellátott fémtárgyra ebben az estben is a 3. rész III. fejezet 3. cím 6.4.1. pontja vonatkozik.

6.4.3. Betonalap-földelés esetén az „F4” fokozat kivételével mindig kielégíti a követelményeket. Az „F4r” fokozat követelményeinek teljesítéséhez az szükséges, hogy az acélbetétek összefüggő hálózatot (különösen a keretföldelő a szükség szerint kialakított áthidalásokkal) alkossanak és a betonalap-földelés a védendő épület egész területére kiterjedjen.

6.5. Mérési hely.

6.5.1. A villámhárító földelés vizsgálatára mérési helyet kell kialakítani, amely a levezető és a földelővezető között bontható vizsgáló-összekötő vagy a levezetőn – vagy a földelővezető földfelszín fölötti részén – kialakított nem bontható (csak műszer csatlakoztatására szolgáló) vizsgáló-csatlakozó legyen.

6.5.2.    Vizsgáló-összekötőt kell alkalmazni, ha a levezető- és a földelőrendszer kialakítása olyan, hogy a földelés a villámhárító berendezésről leválasztható, és ez a leválasztás nem tilos.

6.5.3. Vizsgáló-csatlakozót kell a villámhárító berendezés bármely elérhető részén kialakítani, ha vizsgáló-összekötő a 3. rész III. fejezet 3. cím 6.5.2. pontja szerint nem alkalmazható.

6.5.3.1. Vizsgálócsatlakozót kell kialakítani általában az épület valamennyi levezetőjén vagy legalább annyin, hogy a mérési helyek (az épület alapterületén) egymástól legfeljebb 40 m távolságra legyenek. Ha ez a követelmény másként nem teljesíthető, nagykiterjedésű, csarnokszerű épület belső levezetőjén is kell vizsgálócsatlakozót kialakítani.

7. BELSŐ VILLÁMVÉDELEM

7.1.    Veszélyes megközelítés

7.1.1. Veszélyes megközelítésnek kell tekinteni azokat a helyeket, ahol a villámcsapás másodlagos hatásai következtében kisülés vagy túlfeszültség keletkezésével kell számolni. Ezeken a veszélyes megközelítési helyeken a belső villámvédelemre vonatkozó a 3. rész III. fejezet 3. cím 3.6. pontjában meghatározott fokozatának megfelelően a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.2. pontjában meghatározott védelmi intézkedésekről kell gondoskodni a veszélyek és károk elhárítása vagy korlátozása érdekében.

7.1.2. Indukált feszültségtől eredő másodlagos hatás keletkezésével kell számolni akkor, ha a villámhárító felfogója, levezetője vagy valamely velük összefüggő fémtárgy és egy függőleges irányban nagy kiterjedésű, földelt fémtárgy között a 3. rész III. fejezet 4. ábrája szerinti „s” távolság kisebb, mint a megközelítés helyétől a villámáramot vezető fémtárgy (villámhárító vezető vagy egyéb fémszerkezet) mentén a földelésig vagy a legközelebbi összekötési pontig terjedő „l” áramútnak 1/20 része.

4. ábra

Indukált feszültségből eredő másodlagos kisülés veszélye, ha „s < l/20”

7.1.3. Kapacitív töltéskiegyenlítésből eredő másodlagos hatás keletkezésével (kisüléssel vagy túlfeszültséggel) kell számolni akkor, ha a villámhárító felfogóját, levezetőjét vagy valamely velük összefüggő fémtárgyat egy szigetelt fémtárgy 1 m-nél kisebb távolságra közelíti meg úgy, hogy a villámhárító megközelített vezetőjétől, mint tengelytől számított 1 m sugarú henger palástján a szigetelt fémtárgynak, e cím 5. ábrája szerinti „A” vetülete 1 m2-nél nagyobb.

5. ábra

Kapacitív töltéskiegyenlítésből eredő másodlagos kisülés veszélye, ha „A ? 1 m2”

7.2. A belső villámvédelem fokozatai:

a) „B0” fokozat, a belső villámvédelem semmilyen védelmi intézkedést nem tesz szükségessé,

b) „B1” fokozat, amely megvalósul;

ba) az egymást megközelítő vezetők (fémtárgyak) olyan módon elhelyezett összekötésével vagy,

bb) a villámhárító vezetők nyomvonalának olyan módosításával, hogy a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.1.2. pontja szerinti veszélyes megközelítés nem jön létre (az összekötések elhelyezését és módját a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.4. pontja részletezi).

c) „B2” fokozat, amely megvalósul;

ca) a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.2. pontjának b) alpontja szerinti intézkedésekkel,

cb) a „B2e” fokozat esetén a védendő létesítményben lévő villamos rendszereknek az elektromágneses villámimpulzus elleni védelmével, abban az esetben, ha annak sérülése, gazdasági káron kívül más veszélyt is idézhet elő; a belső villámvédelem méretezése szempontjából a III–IV. védelmi szintnek megfelelő villámparamétereket kell számításba venni.

d) „B3” fokozat, amely megvalósul;

da) az egymást megközelítő vezetők (fémtárgyak) összekötésével vagy a villámhárító vezetők nyomvonalának olyan módosításával, hogy a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.1.2. és 7.1.3. pontja szerinti veszélyes megközelítés sem jön létre (a kisülésmentes összekötések elhelyezését és módját a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.5. pontja részletezi).

db) a „B3e” fokozat esetén a védendő létesítményben levő villamos rendszereknek az elektromágneses villámimpulzus elleni védelmével, abban az esetben, ha annak sérülése, gazdasági káron kívül más veszélyt is idézhet elő; a belső villámvédelem méretezése szempontjaiból a II. védelmi szintnek megfelelő villámparamétereket kell számításba venni.

e) „B4” fokozat, amely megvalósul

ea) a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.2. pont d) alpontja szerinti intézkedésekkel, de a belső villámvédelem méretezése szempontjából az I. védelmi szintnek megfelelő villámparamétereket kell számításba venni,

eb) a „B4e” fokozat esetén a védendő létesítményben levő villamos rendszereknek, az elektromágneses villámimpulzus által okozott sérülés elleni védelmével mindig, működési zavar elleni védelmével, pedig abban az esetben, ha annak következtében a gazdasági káron kívül veszélyes üzemállapot alakulhat ki vagy fontos államigazgatási, vagy biztonsági rendszerek bénulhatnak meg.

7.3. Veszélyes megközelítések kiküszöbölése.

7.3.1. A védendő létesítményben levő vezetőket és fémtárgyakat a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.1.2. pontja szerinti veszélyes megközelítés megszüntetése céljából össze kell kötni egymással úgy, hogy:

a) a megközelítés helyén vagy,

b) olyan helyen, ahol az áramút „l” hossza az „s” megközelítési távolság 20-szorosa alá csökken.

7.3.2. A védendő létesítményben levő vezetőket és fémtárgyakat a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.1.3. pontja szerinti veszélyes megközelítés helyétől 1 m-nél nem nagyobb távolságban össze kell kötni egymással.

7.3.3. A védendő létesítményben levő bármilyen veszélyes megközelítés kiküszöbölhető az egymást megközelítő fémtárgyak áthelyezésével, ha ezáltal a 3. rész III. fejezet 3. cím 7.1.2. és 7.1.3. pontjában meghatározott geometriai feltételek megszűnnek.

7.4. Belső, függőleges fémszerkezetek összekötése.

7.4.1. Ha az épület belsejében lévő függőleges fémtárgy (különösen csővezeték) legalább 20 m hosszon 1 m-nél kisebb távolságban párhuzamosan fut a levezetővel, akkor a fémtárgyat és a levezetőt, a megközelítés végén össze kell kötni egymással.

7