nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
1997. évi LXXXV. törvény
a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről
1997-10-18
infinity
1

1997. évi LXXXV. törvény

a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában,
1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről1

1. § Az Országgyűlés a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaságnak az Egyezményhez való csatlakozásáról szóló nyilatkozat letétbe helyezése 1996. május 7-én megtörtént, így az Egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 1996. december 1-jén lépett hatályba.)

2. § Az Egyezmény eredeti angol nyelvű szövege és ennek hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

,,UNIDROIT CONVENTION
ON INTERNATIONAL FACTORING

The states parties to this Convention,

conscious of the fact that international factoring has a significant role to play in the development of international trade,

recognising therefore the importance of adopting uniform rules to provide a legal framework that will facilitate international factoring, while maintaning a fair balance of interests between the different parties involved in factoring transactions,

have agreed as follows:

CHAPTER I

SPHERE OF APPLICATION AND GENERAL PROVISIONS

Article 1

1. This Convention governs factoring contracts and assignments of receivables as described in this Chapter.

2. For the purposes of this Convention, ''factoring contract'' means a contract concluded between one party (the supplier) and another party (the factor) pursuant to which:

a) the supplier may or will assign to the factor receivables arising from contracts of sale of goods made between the supplier and its customers (debtors) other than those for the sale of goods bought primarily for their personal, family or household use;

b) the factor is to perform at least two of the following functions:

– finance for the supplier, including loans and advance payments;

– maintenance of accounts (ledgering) relating to the receivables;

– collection of receivables;

– protection against default in payment by debtors;

c) notice of the assignment of the receivables is to be given to debtors.

3. In this Convention references to ''goods'' and ''sale of goods'' shall include services and the supply of services.

4. For the purposes of this Convention:

a) a notice in writing need not be signed but must identify the person by whom or in whose name it is given;

b) ''notice in writing'' includes, but is not limited to, telegrams, telex and any other telecommunication capable of being reproduced in tangible form;

c) a notice in writing is given when it is received by the addressee.

Article 2

1. This Convention applies whenever the receivables assigned pursuant to a factoring contract arise from a contract of sale of goods between a supplier and a debtor whose places of business are in different States and:

a) those States and the State in which the factor has its place of business are Contracting States; or

b) both the contract of sale of goods and the factoring contract are governed by the law of a Contracting State.

2. A reference in this Convention to a party's place of business shall, if it has more than one place of business, mean the place of business which has the closest relationship to the relevant contract and its performance, having regard to the circumstances known to or contemplated by the parties at any time before or at the conclusion of that contract.

Article 3

1. The application of this Convention may be excluded:

a) by the parties to the factoring contract; or

b) by the parties to the contract of sale of goods, as regards receivables arising at or after the time when the factor has been given notice in writing of such exclusion.

2. Where the application of this Convention is excluded in accordance with the previous paragraph, such exclusion may be made only as regards the Convention as a whole.

Article 4

1. In the interpretation of this Convention, regard is to be had to its object and purpose as set forth in the preamble, to its international character and to the need to promote uniformity in its application and the abservance of good faith in international trade.

2. Questions sondering matters governed by this Convention which are not expressly settled in it are to be settled in conformity with the general principles on which it is based or, in the absence of such principles, in conformity with the law applicable by virtue of the rules of private international law.

CHAPTER II

RIGHTS AND DUTIES OF THE PARTIES

Article 5

As between the parties to the factoring contract:

a) a provision in the factoring contract for the assignment of existing or future receivables shall not be rendered invalid be the fact that the contract does not specify them individually, if at the time of conclusion of the contract or when they come into existence they can be identified to the contract;

b) a provision in the factoring contract by which future receivables are assigned operates to transfer the receivables to the factor when they come into existence without the need for any new act of transfer.

Article 6

1. The assignment of a receivable by the supplier to the factor shall be effective notwithstanding any agreement between the supplier and the debtor prohibiting such assignment.

2. However, such assignment shall not be effective against the debtor when, at the time of conclusion of the contract of sale of goods, it has its place of business in a Contracting State Which has made a declaration under Article 18 of this Convention.

3. Nothing in paragraph 1 shall affect any obligation of good faith owed by the supplier to the debtor or any liability of the supplier to the debtor in respect of an assignment made in breach of the terms of the contract of sale of goods.

Article 7

A factoring contract may validly provide as between the parties thereto for the transfer, with or without a new act of transfer, of all or any of the supplier's rights deriving from the contract of sale of goods, including the benefit of any provision in the contract of sale of goods reserving to the supplier title to the goods or creating any security interest.

Article 8

1. The debtor is under a duty to pay the factor if, and only if, the debtor does not have knowledge of any other person's superior right to payment and notice in writing of the assignment:

a) is given to the debtor by the supplier or by the factor with the supplier's authority;

b) reasonably identifies the receivables which have been assigned and the factor to whom or for whose account the debtor is required to make payment; and

c) relates to receivables arising under a contract of sale of goods made at or before the time the notice is given.

2. Irrespective of any other ground on which payment by the debtor to the factor discharges the debtor from liability, payment shall be effective for this purpose if made in accordance with the previous paragraph.

Article 9

1. In a claim by the factor against the debtor for payment of a receivable arising under a contract of sale of goods the debtor may set up against the factor all defences arising under that contract of which the debtor could have availed itself if such claim had been made by the supplier.

2. The debtor may also assert against the factor any right of set-off in respect of claims existing against the supplier in whose favour the receivable arose and available to the debtor at the time a notice in writing of assignment conforming to Article 8 (1) was given to the debtor.

Article 10

1. Without prejudice to the debtor's rights under Article 9, non-performance or defective or late performance of the contract of sale of goods shall not by itself entitle the debtor to recover a sum paid by the debtor to the factor if the debtor has a right to recover that sum from the supplier.

2. The debtor who has such a right to recover from the supplier a sum paid to the factor in respect of a receivable shall nevertheless be entitled to recover that sum from the factor to the extent that:

a) the factor has not discharged an obligation to make payment to the supplier in respect of that receivable; or

b) the factor made such payment at a time when it knew of the supplier's non-perfomance or defective or late performance as regards the goods to which the debtor's payment relates.

CHAPTER III

SUBSEQUENT ASSIGNMENTS

Article 11

1. Where a receivable is assigned by a supplier to a factor pursuant to a factoring contract governed by this Convention:

a) the rules set out in Articles 5 to 10 shall, subject to sub-paragraph b) of this paragraph, apply to any subsequent assignment of the receivable by the factor or by a subsequent assignee;

b) the provisions of Articles 8 to 10 shall apply as if the subsequent assignee were the factor.

2. For the purposes of this Convention, notice to the debtor of the subsequent assignment also constitutes notice of the assignment to the factor.

Article 12

This Convention shall not apply to a subsequent assignment which is prohibited by the terms of the factoring contract.

CHAPTER IV

FINAL PROVISIONS

Article 13

1. This Convention is open for signature at the concluding meeting of the Diplomatic Conference for the Adoption of the Draft Unidroit Conventions on International Factoring and International Financial Leasing and will remain open for signature by all States at Ottawa until 31 December 1990.

2. This Convention is subject to ratification, acceptance or approval by States which have signed it.

3. This Convention is open for accession by all States which are not signatory States as from the date it is open for signature.

4. Ratification, acceptance, approval or accession is effected by the deposit of a formal instrument to that effect with the depositary.

Article 14

1. This Convention enters into force on the first day of the month following the expiration of six months after the date of deposit of the third instrument of ratification, acceptance, approval or accession.

2. For each State that ratifies, accepts, approves, or accedes to this Convention after the deposit of the third instrument of ratification, acceptance, approval or accession, this Convention enters into force in respect of that State on the first day of the month following the expiration of six months after the date of the deposit of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession.

Article 15

This Convention does not prevail over any treaty which has already been or may be entered into.

Article 16

1. If a Contracting State has two or more territorial units in which different systems of law are applicable in relation to the matters dealt with in this Convention, it may, at the time of signature, ratification, acceptance, approval or accession, declare that this Convention is to extend to all its territorial units or only to one or more of them, and may substitute its declaration by another declaration at any time.

2. These declarations are to be notified to the depositary and are to state expressly the territorial units to which the Convention extends.

3. If, by virtue of a declaration under this article, this Convention extends to one or more but not all of the territorial units of a Contracting State, and if the place of business of a party is located in that State, this place of business, for the purposes of this Convention, is considered not to be in a Contracting State, unless it is in a territorial unit to which the Convention extends.

4. If a Contracting State makes no declaration under paragraph 1, the Convention is to extend to all territorial units of that State.

Article 17

1. Two or more Contracting States which have the same or closely related legal rules on matters governed by this Convention may at any time declare that the Convention is not to apply where the supplier, the factor and the debtor have their places of business in those States. Such declarations may be made jointly or by reciprocal unilateral declarations.

2. A Contracting State which has the same or closely related legal rules on matters governed by this Convention as one or more non-Contracting States may at any time declare that the Convention is not to apply where the supplier, the factor and the debtor have their places or business in those States.

3. If a State which is the object of a declaration under the previous paragraph subsequently becomes a Contracting State, the declaration made will, as from the date on which the Convention enters into force in respect of the new Contracting State, have the effect of a declaration made under paragfaph 1, provided that the new Contracting State joins in such declaration or makes a reciprocal unilateral declaration.

Article 18

A Contracting State may at any time made a declaration in accordance with Article 6 (2) that an assignment under Article 6 (1) shall not be effective against the debtor when, at the time of conclusion of the contract of sale of goods, it has its place of business in that State.

Article 19

1. Declarations made under this Convention at the time of signature are subject to confirmations upon ratification, acceptance or approval.

2. Declarations and confirmations of declarations are to be in writing and to be formally notified to the depositary.

3. A declaration takes effect simultaneously with the entry int force of this Convention in respect of the State concerned. However, a declaration of which the depositary receives formal notification after such entry into force takes effect on the first day of the month following the expiration of six months after the date of its receipt by the depositary. Reciprocal unilateral declarations under Article 17 take effect on the first day of the month following the expiration of six months after the receipt of the latest declaration by the depositary.

4. Any State which makes a declaration under this Convention may withdraw it at any time by a formal notification in writing addressed to the depositary. Such withdrawal is to take effect on the first day of the mont following the expiration of six months after the date of the receipt of the notification by the depositary.

5. A withdrawal of a declaration made under Article 17 renders inoperative in relation to the withdrawing State, as from the date on which the withdrawal takes effect, any joint or reciprocal unilateral declaration made by another State under that article.

Article 20

No reservations are permitted except those expressly authorised in this Convention.

Article 21

This Convention applies when receivables assigned pursuant to a factoring contract arise from a contract of sale of goods concluded on or after the date on which the Convention enters into force in respect of the Conracting States referred to in Article 2 (1) a), or the Conracting State or States referred to in paragraph 1 b) of that article, provided that:

a) the factoring contract is concluded on or after that date; or

b) the parties to the factoring contract have agreed that the Convention shall apply.

Article 22

1. This Convention may be denounced by any Contracting State at any time after the date on which it enters into force for that State.

2. Denunciation is effected by the deposit of an instrument to that effect with the depositary.

3. A denunciation takes effect on the first day of the month following the expiration of six months after the deposit of the instrument of denunciation with the depositary. Where a longer period for the denunciation to take effect is specified in the instrument of denunciation it takes effect upon the expiration of such longer period after its deposit with the depositary.

Article 23

1. This Convention shall be deposited with the Government of Canada.

2. The Government of Canada shall:

a) inform all States which have signed or acceded to this Convention and the President of the International Institute for the Unification of Private Law (Unidroit) of:

(i) each new singnature or deposit of an instrument of ratification, acceptance, approval or accession, together with the date thereof;

(ii) each declaration made under Articles 16, 17 and 18;

(iii) the withdrawal of any declaration made under Article 19 (4).;

(iv) the date of entry into force of this Convention;

(v) the deposit of an instrument of denunciation of this Convention together with the date of its deposit and the date on which it takes effect;

b) transmit certified true copies of this Convention to all signatory States, to all States acceding to the Convention and to the President of the International Institute for the Unification of Private Law (Unidroit).

In witness whereof the undersigned pleinpotentiaries, being duly authorised by their respective Governments, have signed this Convention.

Done at Ottawa, this twenty-eight day of May, one thousand nine hundred and eighty-eight, in a single original, of which the English and French texts are equally authtentic.

UNIDROIT EGYEZMÉNY

a nemzetközi követelés-vételről

Az Egyezményben részes Államok,

tudatában annak a körülménynek, hogy a nemzetközi követelés-vételnek (faktoring) fontos szerepet kell betöltenie a nemzetközi kereskedelem fejlesztésében,

felismerve ennélfogva annak fontosságát, hogy egységes szabályok elfogadása segítségével olyan jogi kereteket biztosítsanak, amelyek megkönnyítik a nemzetközi követelés-vételt, megőrizve ezenközben a követelés-vétel különböző felei között a tisztességes érdekegyensúlyt,

megállapodtak a következőkben:

I. Fejezet

Alkalmazási terület és általános rendelkezések

1. Cikk

1. Az Egyezmény az e fejezetben ismertetett követelés-vételi szerződésekre és kinnlévőségek engedményezésére irányadó.

2. Az Egyezmény alkalmazásában ,,követelés-vételi szerződés'' az a szerződés, amelyet egyik fél (a szállító) a másik szerződő féllel (faktor) köt, és amelynek alapján

a) a szállító a faktorra engedményezi vagy engedményezni fogja az olyan adásvételi szerződésből keletkezett kinnlévőségeit, amelyek a szállító és vevői (adósai) által kötött szerződésekből erednek, ha ezek nem olyan szerződések, amelyeknek tárgyát az adós személyes, családi vagy háztartási használat céljából szerezte meg;

b) a faktornak az alábbiak közül legalább két tevékenységet el kell látnia:

– a szállító megelőlegezése, ideértve kölcsönöket és előleg folyósítását,

– kinnlévőségekkel kapcsolatos számlavezetés (könyvelés),

– kinnlévőségek beszedése,

– védelem az adós fizetési késedelme vagy mulasztása esetére;

c) a kinnlévőségek engedményezéséről az adósokat értesíteni kell.

3. Az Egyezmény alkalmazásában az ,,áruk'' és ,,adásvétel'' a szolgáltatásokat és a szolgáltatások nyújtását is magába foglalja.

4. Az Egyezmény alkalmazása során:

a) az írásbeli értesítést nem kell aláírással ellátni, de azonosíthatóan meg kell jelölni azt a személyt, aki azt küldte, vagy akinek nevében azt küldték;

b) az ,,írásbeli értesítés'' magában foglalja, de nem korlátozódik a telexre, táviratra és más távközleményre, amelyet kézzelfogható alakban reprodukálni lehet;

c) az írásbeli értesítés megtörténtnek tekintendő, ha azt a címzett kézhez vette.

2. Cikk

1. Az Egyezmény alkalmazandó, ha a követelés-vételi szerződéssel átruházott követelések olyan eladó (szállító) és vevő közötti adásvételi szerződésből keletkeztek, akiknek székhelye különböző államban van, és

a) ezek az Államok és az az Állam, amelyben a faktor székhelye van, valamennyien Szerződő Államok, vagy

b) mind az adásvételi szerződés, mind a követelés-vételi szerződés tekintetében egy Szerződő Állam joga az irányadó.

2. Ha valamelyik szerződő fél több helyen folytatja üzleti tevékenységét, úgy az Egyezménynek a fél székhelyére való utalása azt a telephelyet jelenti, amely a kérdéses szerződéssel és annak teljesítésével a legszorosabb kapcsolatban van, tekintettel a felek által a szerződés megkötését megelőzően vagy megkötésekor ismert vagy mérlegelt körülményekre.

3. Cikk

1. Az Egyezmény alkalmazása kizárható:

a) a követelés-vételi szerződés felei által, vagy

b) az adásvételi szerződést kötő felek által olyan követelések tekintetében, amelyek abban az időpontban vagy azt követően keletkeznek, amikor a faktor a kizárásról szóló írásbeli értesítést kézhez vette.

2. Ha az Egyezmény alkalmazását az előző pont szerint kizárták, úgy a kizárás csak az Egyezmény egészére vonatkozhat.

4. Cikk

1. Az Egyezmény értelmezése során figyelemmel kell lenni annak a bevezetőben meghatározott tárgyára és céljára, nemzetközi jellegére és annak szükségességére, hogy előmozdítsák az Egyezmény egységes alkalmazását, valamint a jóhiszeműség érvényesítését a nemzetközi kereskedelemben.

2. Az Egyezmény tárgyi hatálya alá tartozó, de az Egyezmény által kifejezetten nem szabályozott kérdéseket az Egyezmény alapjául szolgáló általános elvek, ilyenek hiányában pedig a nemzetközi magánjog szabályai alapján alkalmazandó jog előírásai szerint kell elbírálni.

II. Fejezet

A felek jogai és kötelezettségei

5. Cikk

A követelés-vételi szerződést kötő felek között

a) a követelés-vételi szerződésben szereplő és a meglévő vagy a jövőbeni követelések átruházásáról szóló, a faktorra vonatkozó rendelkezés nem tekinthető érvénytelennek amiatt, hogy a szerződés nem tartalmazza egyenként ezek megjelölését, feltéve, hogy ezek a követelések a szerződéskötés idején megállapíthatóan a követelés-vételi szerződés hatálya alá tartoznak;

b) a követelés-vételi szerződésnek az a rendelkezése, amely a jövőben keletkező követelések átruházását tartalmazza, azt eredményezi, hogy e követelések keletkezésük pillanatában szállnak át a faktorra anélkül, hogy szükség lenne újabb átruházásra.

6. Cikk

1. A szállító követelésének a faktorra történt átruházása attól függetlenül hatályos, hogy a szállító és adósa közötti szerződés a követelés átruházását tiltja.

2. Nem hatályos azonban az ilyen átruházás azzal az adóssal szemben, akinek az adásvételi szerződés megkötésekor olyan szerződő államban van a székhelye, amely a jelen Egyezmény 18. Cikke értelmében nyilatkozatot tett.

3. Az 1. pontban foglalt rendelkezések nem érintik a szállítónak az adóssal szemben jóhiszeműen vállalt kötelezettségeit vagy a szállítónak az adós irányában amiatt keletkezett felelősségét, hogy a követelés átruházásával megsértette az adásvételi szerződést.

7. Cikk

Az adásvételi szerződés alapján a szállítót megillető jogok vagy ezek egy része tekintetében a követelés-vételi szerződés a felek közötti érvénnyel úgy rendelkezhet, miszerint ezek a szerződés alapján vagy külön jogügylettel átszállnak a faktorra. Ide tartoznak az adásvételi szerződés olyan rendelkezései, mint a tulajdonjog-fenntartás vagy a követelést biztosító más kikötés.

8. Cikk

1. Az adós csak akkor köteles a faktornak fizetni, ha nincs tudomása arról, hogy más személy erősebb jogon követelheti a fizetést, és ha a követelés átruházásról

a) a szállító vagy ennek felhatalmazása alapján a faktor az adóst írásban értesítette;

b) az írásbeli értesítés ésszerűen megjelöli a követelést, amit átruháztak, valamint a faktort, akinek részére vagy akinek számlájára az adósnak a fizetést teljesítenie kell; és

c) az írásbeli értesítés olyan követelésekre vonatkozik, amelyek az értesítés elküldésekor vagy azt megelőzően kötött adásvételi szerződés alapján keletkeztek.

2. Függetlenül azoktól az esetektől, amelyekben az adóst a faktor részére történő teljesítés mentesíti kötelezettsége alól, az e célból teljesített fizetés csak akkor hatályos, ha az előző bekezdésnek megfelelően történt.

9. Cikk

1. Ha a faktor az adásvételi szerződésből keletkezett követelés megfizetése iránt az adós ellen pert indít, az adós a faktorral szemben felhozhatja mindazokat a kifogásokat, amelyek az adásvételi szerződésből erednek, s amelyeket az adós akkor is érvényesíthetne, ha a pert a szállító indította volna.

2. Az adós a faktorral szemben bármely, a szállítóval szembeni beszámítási kifogást is érvényesíthet, ha a kifogásnak az engedményező szállítóval szemben való érvényesítésére az adós abban az időpontban jogosult, amikor részére a követelés átruházásáról szóló, írásbeli értesítést a 8. Cikk 1. pontja szerint megküldték.

10. Cikk

1. Nem érintve az adósnak a 9. Cikkben biztosított jogait, az adásvételi szerződés teljesítésének elmulasztása, hibás vagy késedelmes teljesítése önmagában nem jogosítja fel az adóst arra, hogy a faktor részére teljesített fizetését visszakövetelje, ha joga van azt a szállítótól követelni.

2. Mindazonáltal az adós, akinek joga van a faktor részére valamely kinnlévőséggel kapcsolatban fizetett összeget a szállítótól követelni, visszakövetelheti azt a faktortól is, ha

a) a faktor ugyanazon kinnlévőség tekintetében a szállítóval szemben fizetési kötelezettségének nem tett eleget, vagy

b) a faktor a fizetést olyan időpontban teljesítette, amikor tudomása volt arról, hogy a szállító nem, hibásan vagy késedelmesen teljesített azon áruk tekintetében, amelyekre az adós a fizetést teljesítette.

III. Fejezet

Utólagos engedményezések

11. Cikk

1. Ha az Egyezményben szabályozott követelés-vételi szerződés alapján meghatározott kinnlévőséget a szállító valamely faktorra engedményezi, úgy

a) az 5–10. Cikkekben foglalt rendelkezéseket, figyelemmel a jelen Cikk 1. b) pontjában foglaltakra, a kinnlévőség bármely – akár az eredeti, akár a későbbi faktortól eredő – újabb követelés-átruházására alkalmazni kell;

b) a 8–10. Cikkeket oly módon kell alkalmazni, mintha a későbbi faktor az eredeti faktor volna.

2. Az Egyezmény alkalmazásában a további követelés-átruházásról az adóshoz intézett értesítés egyben az eredeti faktorhoz intézett követelés-átruházási értesítésnek tekintendő.

12. Cikk

Nem alkalmazható az Egyezmény olyan további követelés átruházására, amit a követelés-vételi szerződés tilt.

IV. Fejezet

Záró rendelkezések

13. Cikk

1. Az Egyezmény aláírásra nyitva áll az UNIDROIT-nak a nemzetközi követelés-vétel és a nemzetközi pénzügyi lízing szerződésre vonatkozó Egyezmény tervezeteinek elfogadása céljából Ottawában tartott Diplomáciai Konferencia záró ülésén és azt követően is bármely Állam számára 1990. december 31-ig.

2. Az Egyezményt az aláíró Államoknak ratifikálniuk, elfogadniuk vagy jóváhagyniuk kell.

3. Az Egyezmény csatlakozás céljából bármely olyan Állam számára, amely nem aláírója annak, nyitva áll ugyanattól a naptól fogva, amelytől aláírásra nyitva áll.

4. A ratifikáció, az elfogadás, a jóváhagyás vagy csatlakozás az erről szóló valamely okiratnak a letéteményesnél történő letétbe helyezésével történik.

14. Cikk

1. Az Egyezmény attól a naptól számított hat hónap elteltét követő hónap első napján lép hatályba, amelyen a harmadik ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányt letétbe helyezték.

2. Minden olyan Állam tekintetében, amely az Egyezményt a harmadik ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezését követően ratifikálja, elfogadja vagy jóváhagyja, illetőleg ahhoz azt követően csatlakozik, az Egyezmény attól a naptól számított hat hónap elteltét követő hónap első napján lép hatályba, amelyen ez az Állam a saját ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányát letétbe helyezte.

15. Cikk

Az Egyezmény nem érinti a már hatályba lépett vagy a jövőben hatályba lépő nemzetközi szerződések hatályát.

16. Cikk

1. Ha valamely Szerződő Államnak két vagy több olyan területi egysége van, ahol az Egyezményben szabályozott kérdések vonatkozásában eltérő rendelkezések vannak hatályban, úgy ez a Szerződő Állam az aláírás, ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával kijelentheti, hogy az Egyezmény hatálya valamennyi területi egységre, vagy azok közül csak egyre vagy többre terjed ki és ezt a nyilatkozatát bármikor másikkal válthatja fel.

2. Ezeket a nyilatkozatokat a letéteményeshez kell eljuttatni, és azokban kifejezetten meg kell jelölni azokat a területi egységeket, amelyekre az Egyezmény hatálya kiterjed.

3. Ha a jelen Cikk alapján tett nyilatkozat értelmében az Egyezmény hatálya valamely Szerződő Állam egy vagy több, de nem valamennyi területi egységére terjed ki, és ha valamely fél székhelye ebben az Államban van, úgy ez a székhely az Egyezmény szempontjából úgy tekintendő, mint amely nincs olyan területi egységben, amelyre az Egyezmény kiterjed.

4. Ha valamely Szerződő Állam nem tesz az 1. pont szerinti nyilatkozatot, úgy az Egyezmény hatálya annak valamennyi területi egységére kiterjed.

17. Cikk

1. Két vagy több olyan Szerződő Állam, amelyben az Egyezmény által szabályozott kérdések tekintetében azonos vagy nagymértékben hasonló rendelkezések vannak hatályban, bármikor kijelentheti, hogy az Egyezmény nem alkalmazható, ha a szállító, a faktor és az adós székhelye ezekben az Államokban van. Ilyen nyilatkozatot az Államok együttesen vagy kölcsönösen egyoldalúan tehetnek.

2. Az a Szerződő Állam, amelyben az Egyezmény által szabályozott kérdések tekintetében azonos vagy nagymértékben hasonló jogszabályok vannak hatályban, mint egy vagy több nem szerződő Államban, bármikor kijelentheti, hogy az Egyezmény nem alkalmazható, ha a szállító, a faktor és az adós székhelye ezekben az Államokban van.

3. Ha valamely Állam, amelynek tekintetében a 2. pont szerint nyilatkozatot tettek, utóbb Szerződő Állammá lesz, az említett nyilatkozat, attól a naptól fogva, amelyen az Egyezmény az új Szerződő Államra vonatkozóan hatályba lép, az 1. pont szerint közölt nyilatkozatnak tekintendő, feltéve, hogy az új Szerződő Állam csatlakozik a nyilatkozathoz, vagy kölcsönösen egyoldalú nyilatkozatot tesz.

18. Cikk

Bármely Szerződő Állam a 6. Cikk 2. pont alapján bármikor kijelentheti, hogy a 6. Cikk 1. pont szerinti követelés átruházás nem hatályos olyan adóssal szemben, akinek az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában székhelye abban az Államban van.

19. Cikk

1. Az Egyezmény alapján annak aláírásakor tett nyilatkozatokat a ratifikálás, elfogadás vagy jóváhagyás alkalmával meg kell erősíteni.

2. A nyilatkozatokat és a nyilatkozatok megerősítését írásba kell foglalni és az alakiságok betartása mellett a letéteményessel közölni kell.

3. A nyilatkozat azzal egyidejűleg válik hatályossá, hogy az Egyezmény az érintett Állam tekintetében hatályba lép. Az a nyilatkozat azonban, amelyre nézve a letéteményes az említett hatálybalépést követően kap az alakiságoknak megfelelő értesítést, attól a naptól számított hat hónap elteltét követő hónap első napján válik hatályossá, amikor az értesítés a letéteményeshez beérkezett. A 17. Cikk szerinti kölcsönösen egyoldalú nyilatkozat attól a naptól számított hat hónap elteltét követő hónap első napján válik hatályossá, amelyen a letéteményes az utolsó nyilatkozatot kézhez vette.

4. Az az Állam, amely az Egyezmény szerinti nyilatkozatot tett, azt a letéteményeshez intézett, az alakiságoknak megfelelő írásos értesítéssel bármikor visszavonhatja. Ez a visszavonás attól a naptól számított hat hónap elteltét követő hónap első napján válik hatályossá, amelyen a letéteményes az értesítést kézhez vette.

5. A 17. Cikk alapján tett nyilatkozat visszavonása az adott Állam tekintetében, a visszavonás hatályossá válásának napjával megszünteti a valamely másik Állam által ugyanazon Cikk alapján tett bármely együttes vagy kölcsönösen egyoldalú nyilatkozat hatályát.

20. Cikk

Az Egyezmény által kifejezetten megengedett fenntartásokon kívül egyéb fenntartásnak nincs helye.

21. Cikk

Az Egyezményt alkalmazni kell abban az esetben, ha a követelés-vételi szerződés következtében átruházott követelések adásvételi szerződésből keletkeznek, feltéve, hogy azt azon a napon vagy azt követően kötötték, hogy az Egyezmény a 2. Cikk 1. a) pont szerinti Szerződő Államok, illetve ugyanazon Cikk b) pont szerinti Szerződő Állam vagy Szerződő Államok tekintetében hatályba lépett, ha

a) a követelés-vételi szerződést azon a napon vagy azt követően kötötték meg, vagy

b) a követelés-vételi szerződést aláíró felek úgy állapodtak meg, hogy az Egyezményt kell alkalmazni.

22. Cikk

1. Az Egyezményt bármely Szerződő Állam azt követően, hogy az az ő vonatkozásában hatályba lépett, bármikor felmondhatja.

2. A felmondás ilyen értelmű okiratnak a letéteményesnél való elhelyezésével történik.

3. A felmondás attól a naptól számított hat hónap elteltét követő hónap első napján válik hatályossá, amikor az erről szóló okiratot a letéteményesnél letétbe helyezték. Ha a felmondásról szóló értesítésben a hatályossá válásra hosszabb határidőt állapítanak meg, úgy a felmondás az értesítésnek a letéteményesnél való letétbe helyezésétől számított e hosszabb határidő elteltével válik hatályossá.

23. Cikk

1. Az Egyezményt Kanada Kormányánál helyezték letétbe.

2. Kanada Kormánya

a) értesíti valamennyi aláíró vagy csatlakozott Államot és a Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet (UNIDROIT) elnökét

(i) az új aláírásokról, illetőleg minden ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási nyilatkozat letétbe helyezéséről, közölve egyben ennek időpontját is,

(ii) a 16., 17. és 18. Cikk alapján tett nyilatkozatokról,

(iii) a 19. Cikk 4. pontja alapján tett nyilatkozat visszavonásáról,

(iv) az Egyezmény hatálybalépésének időpontjáról,

(v) az Egyezmény felmondásáról szóló okirat letétbe helyezéséről, a letétbe helyezés és a hatálybalépés napjának egyidejű közlésével;

b) megküldi az Egyezmény hiteles másolatait valamennyi aláíró Államnak, valamennyi csatlakozott Államnak, továbbá a Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet (UNIDROIT) elnökének.

A fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak, Kormányaik szabályszerű meghatalmazásának birtokában, az Egyezményt aláírták.

Kelt Ottawában, ezerkilencszáznyolcvannyolc május huszonnyolcadikán, egyetlen eredeti példányban, amelynek angol és francia nyelvű szövege egyaránt hiteles.''

3. § A törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1996. december 1-jétől kell alkalmazni.

Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető szövegek tekintetében a Közlönykiadó minden jogot fenntart!