• Tartalom
Oldalmenü

Az 1989. évi XXXIII. törvény indokolása

a pártok működéséről és gazdálkodásáról

1989.10.30.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A pártok az állampolgárok egyesülési szabadsága alapján létrehozott olyan szervezetek, amelyek szervezeti kereteket nyújtanak a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, a politikai életben való állampolgári részvételhez. A pártoknak más társadalmi szervezetekhez képest különleges a viszonya a közhatalomhoz, ugyanis a pártok kifejezett célja és feladata, hogy képviselőik útján részt vállaljanak a közhatalomból, illetőleg politikai eszközökkel folyamatosan befolyásolják a közhatalom tevékenységét. Ennek megfelelően a pártokat – az egyesülési jog alapján létrejövő más szervezetekhez viszonyítva – többletjogosítványok is meg fogják illetni, így például a pártok állami költségvetési támogatásra jogosultak, illetve a pártok hagyományosan a választási rendszerben is különleges jogokat élveznek. A pártoknak ez a különleges helyzete indokolja, hogy a pártok működéséről és gazdálkodásáról külön törvény szülessen.
A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) nem határozza meg a párt fogalmát, hanem az alapítókra bízza, hogy politikai tevékenységüket – a már említett különleges helyzetet biztosító – szervezeti keretek között kívánják-e kifejteni.
A Javaslat az egyesülési jogról szóló törvény módosításával a pártok alapítására, a működésük törvényessége feletti felügyeletre vonatkozó szabályokat egységessé teszi az egyesülési jog általános szabályaival. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény speciális szabályokat csak a pártok munkahelyi működésére, a vagyoni kérdésekkel összefüggésben megszűnésére és a pártok gazdálkodására állapít meg.
A politikai élet tisztasága érdekében a Javaslat részletesen megállapítja a pártok vagyonára és gazdálkodására vonatkozó szabályokat. Az egyesülési jog alapján létrejövő más szervezetekhez képest szűkebb körben határozza meg azt a gazdasági tevékenységet, amelyet a párt végezhet, biztosítja azonban a pártok részére azt a jogosultságot, hogy az állami költségvetésből támogatásban részesüljenek. E szabályozás célja, hogy megelőzze a pártok közvetlen összefonódását a gazdasági élet szereplőivel. Szintén garanciális okokból a párt gazdálkodásának ellenőrzésére a végrehajtó hatalomtól független Állami Számvevőszék lesz jogosult.
A Javaslat az 1989. június 13-án megkezdett háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások napirendjén szerepelt. A tárgyalásokon a tárgyaló felek (a Magyar Szocialista Munkáspárt, az Ellenzéki Kerekasztalhoz tartozó szervezetek, valamint a Harmadik Tárgyaló Felet alkotó szervezetek és mozgalmak) képviselői egyetértettek a konszenzussal elfogadott Javaslat Országgyűlés elé terjesztésével.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. fejezet
A törvény hatálya
Az 1. §-hoz
Az, hogy egy egyesülési jog alapján létrejövő szervezet pártként kíván-e működni, kizárólag a tagok akaratától függ, ugyanis ha kinyilvánítják, hogy pártként kívánnak működni és egyéni nyilvántartott tagsággal rendelkeznek e törvény rendelkezéseinek és az egyesülési jog szabályainak megtartásán túlmenően semmilyen tartalmi ismérvnek nem kell megfelelniök. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a törvény célja az, hogy azok a társadalmi szervezetek jegyeztessék be magukat pártként, amelyek indulni akarnak a választásokon. Ezt tükrözi a Javaslat 3. §-ának (3) bekezdése, amely kimondja, hogy meg kell állapítani a társadalmi szervezet pártként való megszűnését, ha a párt egymást követő két országgyűlési képviselői választáson nem állít jelöltet.
II. fejezet
A párt működése
A 2. §-hoz
A Javaslat annak érdekében, hogy a munkahelyek ne válhassanak pártharcok színterévé, kimondja, hogy a pártok munkahelyen (szolgálati helyen, tanintézetben) szervezetet nem hozhatnak létre és nem működtethetnek.
A fegyveres erők és a rendőrség depolitizálódása érdekében mondja ki a Javaslat a hivatásos állományúak párton belüli tisztség betöltésének korlátozását. A korlátozás a rendőrség vonatkozásában a szolgálati hely szerinti közigazgatási egységen belüli vezetői tisztségre is kiterjed, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a szolgálati hely szerinti közigazgatási egységben a rendőr például a párt választmányának tagja lehet, de elnöke nem.
III. fejezet
A párt megszűnése
A 3. §-hoz
A pártok gazdálkodására vonatkozó speciális szabályokra való tekintettel a Javaslat szabályozza a párt megszűnésének lehetséges eseteit, ide értve azt az esetet is, amikor a párt csak mint párt szűnik meg, de társadalmi szervezetként tovább működik.
IV. fejezet
A párt vagyona és gazdálkodása
A Javaslat tételesen felsorolja azokat a forrásokat, amelyekből a párt vagyona képződik. Ilyen források: a tagdíjak, az állami költségvetési támogatás, a különböző adományok, hozzájárulások, a magánszemélyek hagyatéka, illetőleg a párt gazdálkodó tevékenysége és az általa alapított vállalat és egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság adózott nyeresége.
A források tekintetében a Javaslat két kifejezett tiltó rendelkezést tartalmaz; egyrészt tiltja, hogy állami költségvetési szerv, állami vállalat hozzájárulást adjon és azt a párt elfogadja, másrészt tiltja a más államtól való és az ismeretlen forrásból származó vagyoni hozzájárulás elfogadását. Az állami költségvetési szerv általi támogatás tilalmát az indokolja, hogy a költségvetési szervek célhoz kötött közpénzekkel gazdálkodnak, s ezért nem engedhető meg egyrészt, hogy ezeket a pénzeszközöket céljukat tekintve „átcsoportosítsák”, másrészt, hogy burkolt költségvetési támogatást nyújtsanak. Ugyancsak nem kívánatos, hogy az állami tulajdonban lévő állami vállalatok befolyásolják a politikai életben való részvétel anyagi lehetőségeit. A külföldi államtól – amely alatt természetesen az idegen államok minden szervét érteni kell – való vagyoni hozzájárulás elfogadásának tilalmát az indokolja, hogy a pártok vagyoni lehetőségei nagy mértékben befolyásolják választási esélyeiket, s nem kívánatos, hogy más államok belpolitikai viszonyainkra ilyen befolyást gyakoroljanak.
Természetesen a Javaslat szankcionálja is a tiltott támogatások elfogadását, egyrészt az ilyen hozzájárulást be kell fizetni az állami költségvetésbe, másrészt ugyanekkora összeggel csökken a párt költségvetési támogatása.
Az 5. §-hoz
A Javaslat a pártok működésének elősegítése érdekében – hasonlóan a külföldön kialakult gyakorlathoz – biztosítja a pártok számára a állami költségvetési támogatást. A Javaslat szerint a pártok számára nyújtandó támogatásra fordítható teljes összeget az Országgyűlés állapítja meg az éves állami költségvetésről szóló törvényben. A felosztás rendjét a Javaslat tartalmazza; a támogatásra fordítható összeg huszonöt százalékát az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok között egyenlő arányban, a hetvenöt százalékát pedig a választások eredménye alapján kell felosztani.
Természetesen ez a felosztási rend csak az új országgyűlési választások után alkalmazható, ezért mondja ki a Javaslat 19. §-a, hogy az országgyűlési képviselők következő általános választásáig a pártok költségvetési támogatásáról az Országgyűlés külön határoz.
A 6. §-hoz
Annak érdekében, hogy a pártok tevékenységük során ne fonódjanak össze közvetlenül a gazdasági élet szereplőivel, fel se merüljön, hogy a közhatalomhoz kapcsolódó tevékenységük során szerzett információkat felhasználják a gazdálkodás során, illetőleg hogy ne váljon szükségessé, hogy a pártot mint adóalanyt a végrehajtó hatalom részét képező adóigazgatási szerv ellenőrizze, a Javaslat nagyon szigorúan határozza meg a párt gazdálkodási lehetőségeit. Ennek megfelelően bevétel szerzés céljából a párt csak a politikai céljainak és tevékenységének megismertetését, népszerűsítését szolgáló kiadványokat jelentethet meg, a pártot szimbolizáló jelvényeket és más ilyen célú tárgyakat árusíthat, illetőleg a rendeltetésszerű működéséhez szükséges, vagyonát képező ingatlanrészeket, helyiségeket és ingókat hasznosíthatja alkalomszerűen.
Ha a párt ezen túlmenően kíván gazdálkodásból bevételre szert tenni, akkor pénzeszközeit – a részvényvásárlás kivételével – vagy értékpapírba fektetheti, vagy vállalatot hozhat létre, vagy egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapíthat. Ez a szabályozás egyrészt kizárja, hogy a párt mással társuljon, és így összefonódjon a gazdasági élet más szereplőivel, másrészt meg kívánja előzni, hogy a párt az állami információk birtokában számára előnyös tőzsdespekulációkat folytasson.
Természetesen a vállalat és a korlátolt felelősségű társaság tevékenysége után vállalkozási nyereségadót kell fizetni, s a párt céljaira csak az így adózott pénzek használhatók fel.
A 7. §-hoz
Ha a párt egyesülés vagy szétválás útján jogutóddal szűnik meg, a vagyon a jogutódé, illetőleg a jogutódoké lesz. Szétválás esetén a megosztás a párt belügye, ezért a Javaslat a vagyon megosztásának módját és arányát a pártra bízza.
A 8. §-hoz
A Javaslat szerint a párt vagyona akkor sem osztható fel a tagok között, ha a párt jogutód nélkül szűnik meg. Ennek indoka, hogy a párt egyrészt állami költségvetési támogatásban részesül, másrészt hogy vélhetően széles körben anyagi támogatást fognak kapni politikai tevékenységükhöz, így elfogadhatatlan, hogy az ilyen forrásokból esetleg felhalmozódó vagyont a tagok felosszák egymás közt.
A megoldást egy, a közérdeket szolgáló közalapítvány jelentheti, amelyet az Országgyűlés hoz létre. Ha a párt önfeloszlatással szűnik meg, indokolt számára lehetővé tenni, hogy ilyen célú alapítványt vagyonából maga is létrehozhasson.
A 9. §-hoz
A politikai élet tisztasága szempontjából kiemelkedő jelentőségű a pártok gazdálkodásának a nyilvánossága, amely az egyik leghatékonyabb ellenőrzési eszköz. E mellett a választók tájékoztatása szempontjából is fontos, hogy tudják: a különböző pártok milyen bevételi forrásokból működnek. Ezeket a célokat szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a pártok minden év március 31-ig kötelesek – a Javaslat 1. számú mellékletében meghatározott minta szerint – közzé tenni az előző évi pénzügyi kimutatásukat. Ez a szabályozási mód több európai ország gyakorlatában bevált és hasznosan működik.
V. fejezet
A párt gazdálkodásának ellenőrzése
A 10. §-hoz
A párt gazdálkodásának ellenőrzésére – a Javaslat szerint – a végrehajtó hatalomtól független, az Országgyűlésnek alárendelt Állami Számvevőszék lesz jogosult. A pártok gazdálkodását a politikai élet tisztasága érdekében rendszeresen indokolt ellenőrizni. Ezért mondja ki a Javaslat, hogy az Állami Számvevőszék az adott évben állami költségvetési támogatást kapott pártok gazdálkodását évente legalább egyszer ellenőrzi. Az Állami Számvevőszék nem hatóság, ezért nem kötelezheti a pártokat, hanem vagy felhívja őket a törvényes állapot helyreállítására, vagy az Állami Számvevőszék elnöke indítványozza a bíróság eljárását.
VI. fejezet
Záró rendelkezések
A 11. §-hoz
A jogegyenlőség elvének maradéktalan érvényesülése érdekében a Javaslat hatályon kívül helyez minden olyan jogszabályi rendelkezést, amely valamelyik párt vagy annak tagjával kapcsolatban rendelkezést tartalmaz.
A 12. §-hoz
A Javaslat több ponton módosítja az egyesülési jogról szóló törvényt. Erre egyrészről az Alkotmány módosítása, másrészről a pártokkal kapcsolatos néhány – az egyesülési jog általános szabályaitól eltérő – szabály megállapítása céljából van szükség. A szabályozás rendező elve az, hogy a pártok alapításával, működésével, törvényességi felügyeletével kapcsolatos szabályokat egységesen az egyesülési jogról szóló törvény tartalmazza, míg a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény csak az egyesülési jog szabályaitól alapvetően eltérő, a pártok munkahelyi szerveződésére és a pártok gazdálkodására vonatkozó szabályokról rendelkezzen.
A 13. §-hoz
A Polgári Törvénykönyv módosítását az indokolja, hogy hatályos jogunk nem ismeri a törvény által létrehozott közalapítvány intézményét. Erre vélhetően a jövőben nemcsak a Javaslat 8. §-ában említett közalapítvány vonatkozásában lesz szükség, hanem ez a magyar jogban korábban ismert jogintézmény más funkciókat is betölthet.
A 14. §-hoz
A Javaslat a már működő pártok számára is kötelezővé teszi a pártként való bejegyeztetésüket, azonban e bejegyzés nem érinti jogi személyiségük jogfolytonosságát. Erre azért van szüksége, hogy a választások idején egyértelműen megállapítható legyen, hogy mely társadalmi szervezetek működnek pártként.
A 15. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a már bejegyzett társadalmi szervezetek kinyilvánítsák, hogy pártként kívánnak működni. Ehhez az szükséges, hogy más pártokhoz hasonlóan bejelentsék, hogy a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényt magukra nézve kötelezőnek ismerik el, és ezt alapszabályukkal igazolják.
A 16. §-hoz
A Javaslat a pártként való működés előfeltételeként szabályozza a vagyonmérleg benyújtását. Erre azért van szükség, hogy a szigorú gazdálkodási szabályok megtartásának ellenőrzése során ismert legyen az a vagyoni állapot, amellyel a pártok a törvény szabályai szerint megkezdik működésüket.
A 17. §-hoz
A pártok működéséről, és gazdálkodásáról szóló törvény hatálybalépése és az Állami Számvevőszék működésének megkezdése között várhatóan lesz egy olyan időszak, amelyre átmeneti szabállyal meg kell oldani a pártok gazdálkodása ellenőrzésének hatásköri problémáit. Erről az átmeneti időszakról rendelkezik a Javaslat 17. §-a.
A 18. §-hoz
A pártok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az új szabályok érvényesítésére felkészüljenek. Ennek megfelelően a Javaslat 18. §-a megállapítja azokat a határidőket, ameddig a pártoknak a munkahelyi szerveződés és a gazdálkodás vonatkozásában eleget kell tenniük a törvény követelményeinek.
A 19. §-hoz
A pártok állami költségvetéséből való finanszírozásának a Javaslatban szereplő rendje csak az általános választások után érvényesíthető. Ezért a Javaslat az átmeneti támogatások rendjének szabályozását és az induló feltételek megteremtését külön törvény hatókörébe utalja.
_