• Tartalom
Oldalmenü

1993. évi III. törvény indokolása

a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról

1993.02.26.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az elmúlt évtizedekben feszítő ellentmondás alakult ki a szociális jogok alkotmányos, valamint nemzetközi egyezményekben meghatározott köre és annak hazai biztosítása között. Jogszabályaink számos rendelkezése nem juttatja érvényre mindazon kötelezettségeket, amelyeket Magyarország a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, továbbá a Szociális Chartának az aláírásával vállalt. Nemzetközi jogi és belső alkotmányos kötelezettségeink mellett azonban a társadalmi változások, a piacgazdaságra való átállás, a nagyarányú társadalmi jövedelmek ellenére növekvő méretű elszegényedés is sürgetően igényli az új elosztási és önálló, korszerű szociális ellátó rendszer kialakítását.
A szociális jogok gyakorlását és az ellátás igénybevételét számos esetben nem az anyagi források hiánya akadályozta, hanem az eljáró szervek és a szociális intézmények áttekinthetetlen szövevénye, valamint az ellátást igénylők kiszolgáltatottsága. A javaslat a polgár szociális ellátására való jogának érvényesítése érdekében úgy határozza meg a szociális igazgatás feladatait ellátó szerveket, hogy azok egyszerű hozzáférhetősége biztosítva legyen. A helyi önkormányzat képviselőtestülete, valamint a települési önkormányzat jegyzője – nem csupán e szempontból – jelent biztosítékot, hanem a rászorultság megállapításához nélkülözhetetlen ismeretek, valamint a jóhiszemű eljárás követelményének érvényesítése miatt is.
Jelenleg a lakosság szociális biztonságának főbb elemeit a foglalkoztatási lehetőségek, illetve a munkanélküliek ellátása, a társadalombiztosítás, valamint az önállósuló szociálpolitika képezik. Stabil társadalmi-gazdasági struktúrák, magas gazdasági teljesítmények mellett az önállósult szociálpolitika mozgás-, illetve feladatköre viszonylag szűk, Magyarországon azonban e feltételek várhatóan csak hosszabb időszak alatt teremthetőek meg. Jelenleg a társadalmi-gazdasági felkészültségek, a növekvő munkanélküliség, a profiltisztítást igénylő társadalombiztosítás a szociálpolitika feladatkörének bővítéséhez vezet, illetve új szociális igényeket keletkeztet. Ezen feladatok ellátásának szabályozását igazítani kell a már meghozott törvényekhez, illetve az elavult szabályokat is újakkal kell felváltani. Mindezekből, valamint a hatékonyabb szociális ellátórendszer megteremtésének szükségességéből adódik e terület átfogó – törvényi szintű – szabályozásának igénye.
A törvényi szabályozás igényét az a tény is alátámasztja, hogy a szociálpolitika – egyes esetektől eltekintve – kisebbségi csoportok, rétegek társadalmilag elismert érdekeit hivatott védeni, garantálni. Az európai fejlődés egyértelműen bizonyítja annak szükségességét, hogy a különböző helyzetű, szociális támogatást igénylő rétegek számára fokozatosan kiépüljenek olyan törvényi garanciák, amelyek így biztonságot teremtenek az egyén, a család számára arra az esetre, ha szociális helyzetükben minőségi romlás következne be.
A javaslat az előzőekben jelzett igényeknek és követelményeknek úgy kíván eleget tenni, hogy
a) elsősorban a rászorultsági alapon nyújtható, célzott támogatások rendszerét építi ki;
b) bővíti az önkormányzatok lehetőségeit, felelősségét a települési szociálpolitika megvalósításában;
c) a támogatásokon keresztül a családokra koncentrál, de kimondja az egyének, a családok és a helyi közösségek felelősségét is;
d) szélesíti – elsősorban a személyes gondoskodás körében – a nem állami szerződéseknek (egyházak, vállalkozók stb.) a szociális ellátó rendszeekhez való bekapcsolódásának lehetőségeit.
Ugyancsak fontos elv a szelektív normativitás, ami azt jelenti, hogy egyes lakossági csoportokat meghatározott jellemzőiken keresztül a javaslat külön megnevez, és ezek támogatásának garanciáit is kiépíti. Emellett tág teret kapnak az önkormányzatok is, hisz a javaslatban meghatározott ellátási szinteket saját erőforrásaik terhére kiegészíthetik, illetve rendeletükben további ellátások, szolgáltatások bevezetéséről dönthetnek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1–2. §-hoz
A javaslat az általános rendelkezések között a törvény céljaként a szoicális biztonság megteremtését és megőrzését határozza meg. A szociális biztonság megteremtéséhez szükséges feltételekről az állam központi szervek és az önkormányzatok gondoskodnak. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a polgárok ne lennének felelősek megélhetési gondjaik, kiszolgáltatott helyzetük rendezéséért. Az egyének, a családok és a helyi közösség aktivitása nélkülözhetetlen feltétel a szociális biztonság megteremtése szempontjából, ezért is utal a javaslat a felelősségük fontosságára.
A 3. §-hoz
A javaslat a törvény személyi hatályát a Magyarországon élő magyar állampolgárokon túl a bevándorolt, valamint a menekültként elismert személyekre is kiterjeszti. Ugyancsak itt kerül megfogalmazásra a szociális feladat- és hatáskört gyakorlók köre, valamint a törvény tárgyi hatálya is. A javaslat a tágabb értelemben felfogott szociális ellátások közül több ellátást (pl. családi pótlék, GYES, stb.) kivesz a törvény hatálya alól, egyes pénzbeli ellátások szabályozását pedig külön törvénybe utalja.
A 4. §-hoz
A javaslat az értelmező rendelkezések között foglalja össze azoknak a normaszövegben később előforduló kifejezéseknek a tartalmát, amelyek a javaslat szempontjából kiemelkedő jelentőségüek, illetve használatuk nem más jogszabályokban meghatározott tartalommal történik.
A javaslat egésze szempontjából kiemelkedő a jövedelem, valamint a vagyon definiciója. Az előbbibe tartozik minden, a magánszemély által kapott vagyoni érték, függetlenül attól, hogy az adómentesnek, vagy adókötelesnek minősül-e. A javaslat nem tekinti a vagyon körébe tartozónak azt az ingatlant, ingót, illetve vagyoni értékű jogot, amelyeknek forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének harmincszorosát nem haladja meg, illetve azt sem, amely forgalmi értékét tekintve ezt az összeget meghaladja ugyan, de hasznosítása esetén a vagyonnal rendelkező megélhetése kerülne veszélybe. A közeli hozzátartozó köre a Ptk.-tól részben eltérően került meghatározásra és ez a fogalom az alapja a család, valamint a tartásra köteles és képes személy meghatározásának is.
A javaslat a hajléktalanokra nézve két meghatározást ad. Az egyik meghatározás szerint csak az minősül hajléktalannak, akinek nincs bejelentett lakóhelye, a másik szerint e kategóriába tartoznak mindazon személyek, akik lakás hiányában éjszakáikat közterületen, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiségben töltik. Az esetben adott meghatározás gyakorlatilag az eljáró szervek illetékességét határozza meg, míg a második azt a hátrányos helyzetű állampolgári csoportot jelöli meg, akik számára speciális intézményi ellátást kell biztosítani.
Az 5–16. §-hoz
A javaslat általános szabályai között kiemelkedő jelentőségüek az eljárási rendelkezések, amelyek a szociális igazgatási eljárás során az általános eljárási szabályoktól való eltérést határozzák meg, amit a szociális ellátó rendszer sajátosságai, az e körbe tartozó ügyek jellege indokol.
A javaslt az ideiglenes intézkedések körében két ellátást (átmeneti segély, illetve hajléktalanok részére szállás biztosítása) kötelezően ír elő az önkormányzatok részére. E mellett megfogalmazza azt is, hogy ezen ellátások megtérítését kérheti az ideiglenes intézkedésre kötelezett, attól a hatáskörrel rendelkező önkormányzattól, amely az adott ügyben egyébként illetékes lenne.
Az ellátásokhoz való mielőbbi hozzájutást, a szociális igazgatási eljárás gyorsítását szolgálja a javaslat több rendelkezése, valamint közigazgatási perekben a bíróság ideiglenes intézkedés tételi jogosultsága.
A különböző ellátások jogosultjai számára garanciális jelentőségűek azok a rendelkezések, amelyek az ellátásokra való esedékességet, valamint a jogok érvényesítését szolgálják. szintén e körbe tartozó szabály fogalmazódik meg a szociális hatáskört gyakorló szervekkel szembeni végrehajtás esetén.
A 17. §-hoz
A javaslat a jogosulatlanul igénybe vett ellátások megtérítéséről úgy rendelkezik, hogy a jogosulatlanul és rosszhiszeműen szociális ellátást igénybe vevőt kötelezi az ellátás megtérítésére. A megtérítési kötelezettség ellátásonként eltérő, mivel a pénzbeli és dologi támogatások esetén a támogatás értékének visszafizetése – dologi ellátásnál fő szabályként visszaszolgáltatása –, a személyes gondoskodást nyújtó ellátások esetén pedig az intézményi térítési díj megfizetése fogalmazódik meg. Megtérítésre csak a törvény előírásainak megszegésével nyújtott ellátások, valamint a jogosult rosszhiszeműsége esetén kerülhet sor. E két feltételnek együtt kell megjelennie. A megtérítési kötelezettség szempontjából a javaslat az eljáró szervnek objektív és szubjektív határidőt fogalmaz meg, mivel megtérítés az ellátás igénybevételétől számított egy éven túl nem követelhető (objektív határidő), de ugyancsak nem követhető az a tudomásszerzéstől számított három hónapon túl (szubjektiv határidő).
A 18–24. §-hoz
A javaslat a szociális ellátásra jogosult szempontjából ugyancsak garanciális jelleggel fogalmazza meg a személyiségi jogok védelmét, amikor az adatkezelés szabályáról rendelkezik. A szociális ellátásokban részesülőkről ugyanis nyilvántartást vezetni, a nyilvántartásokba betekinteni, azokról adatot szolgáltatni csak a javaslatban foglaltak szerint lehet. Ugyancsak garanciális elv az, hogy akire nézve a nyilvántartás adatot tartalmaz az abba való betekintés mellett, jogosult az adatok helyesbítését, törlését kérni, ha annak feltételei fennállnak. Ilyen esetek fordulhatnak elő például akkor, ha az adatkezelő az ellátás megszünésétől számított 5 év után az adott személyre vonatkozó adatok törlését elmulasztja, vagy valótlan tényeket, illetve a javaslatban nem felsorolt adatokat tart nyilván.
A 25–26. §-hoz
A javaslat a pénzbeli ellátások két fő formáját különbözteti meg, ezek a települési önkormányzat jegyzője hatáskörébe tartozó normatív pénzbeli ellátás, valamint a települési önkormányzatok által nyújtható ellátások. A javaslat normatív pénzbeli ellátásként a gyermeknevelési támogatást határozza meg, a települési önkormányzatok hatáskörébe pedig a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a lakásfenntartási támogatás, az ápolási díj, az átmeneti segély és a temetési segély tartozik. A szociális ellátórendszer működtetése szempontjából kiemelkedő szereppel rendelkező önkormányzatok számára a jövőben lehetővé válik, hogy az egyes pénzbeli ellátásokat saját költségvetésük terhére kiegészítsék, illetve a törvényben, valamint más jogszabályokban nem szabályozott pénzbeli ellátásokat állapítsanak meg.
A 27–31. §-hoz
A gyermeknevelési támogatás mint új tipusú szociális ellátás fogalmazódik meg a javaslatban. E támogatást az a nő veheti igénybe, aki otthonában három vagy több kiskorú gyermeket nevel, feltéve, hogy a legkisebb gyermek három és nyolc év közötti életkorú. További felételként fogalmazódik meg, hogy az ellátást igénylőnek a legkisebb gyermek megszületését megelőzően rendelkeznie kell legalább 180 nap biztosítási idővel. Gyermeknevelési támogatásra tehát, tipikus esetben a GYES meghosszabbításaként kerülhet sor. Kizártak e támogatásból azok a családok, ahol a családban az egy főre jutó jövedelem az öregségi nyugdíj legkisebb összegének háromszorosát meghaladja, valamint ha az anya bármelyik gyermek után gyermekgondozási segélyben részesül. A támogatást – fő szabályként – a települési önkormányzat jegyzője állapítja meg, kivételesen indokolt esetben azonban a népjóléti miniszter is megállapíthatja – illetve az ellátás időtartamát 2 évvel meghosszabbíthatja – ha a törvényben meghatározott valamennyi feltétellel a kérelmező nem rendelkezik. A javaslat a gyermeknevelési támogatást nyugdíjra jogosító szolgálati időnek tekinti, ezért utána nyugdíjjárulékot, valamint társadalombiztosítási járulék nyugdíjbiztosítási ágazatára jutó járulékot kell fizetni.
A 32. §-hoz
A szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások megállapítása a települési önkormányzatok hatásköre. A települési önkormányzatok ilyen döntéseit a bíróság nem változtathatja meg, amennyiben azt bármelyik érintett fél keresettel megtámadja.
A 33–37. §-hoz
A javaslat a munkanélküliek jövedelempótló támogatását új tipusú pénzbeli ellátásként fogalmazza meg. E támogatásra a munkanélküli járulékot követően jogosultak a munkanélküliek. Nem jogosult tehát támogatásra az aki korábban munkanélküli járulékban nem részesült, illetve az sem, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át meghaladja. Amennyiben a jogosultság időtartama alatt a család jövedelmi helyzete megváltozik – a fent említett összeget meghaldja az egy főre jutó jövedelem – úgy a támogatást meg kell szüntetni. E mellett a javaslat pontosan meghatározza azt is, hogy mely esetekben – milyen támogatásokkal párhuzamosan, illetve milyen feltételek mellett – nem állapítható meg ez az ellátás.
A javaslat a jövedelempótló támogatás minimális összegét az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-ában határozza meg. Az önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy a támogatás összegét az itt jelzett mértéknél magasabban is megállapítsák.
A javaslat a hajléktalan munkanélküliek jövedelempótló támogatásának megállapítására, illetve folyósítására speciális szabályokat határoz meg. Ennek indoka az, hogy a bejelentett lakóhellyel nem rendelkező hajléktalanok után egyetlen önkormányzat sem kap normatív támogatást. Az ilyen személyek jogosultságát az önkormányzatok állapítják meg ugyan, a támogatás folyósítása azonban a költségvetésből történik. ezen indokok miatt – valamint a párhuzamos támogatások elkerülése érdekében – a fővárosi főjegyző hatásköre fogalmazódik meg a hajléktalanok részére történő támogatás folyósításánál, valamint ezen támogatások nyilvántartásánál.
A 38–39. §-hoz
A javaslat a lakhatással kapcsolatos költségek jelentős növekedései ellentételezéseként javasolja bevezetni a lakásfenntartási támogatást. E támogatási forma feltételeinek meghatározása alapvetően az önkormányzatok szabályozási jogkörébe tartozik, miként az is, hogy a lakásfenntartási kiadások körében egy adott településen mit kell figyelembe venni. A javaslat sem a támogatás összegére, sem formájára nézve előírást nem tartalmaz, csupán azt határozza meg, hogy a támogatásban részesülőknél az egy főre jutó jövedelem az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét nem haladhatja meg, a lakáskiadás indokolt költségei meg kell, hogy haladják az egy lakásban élők összjövedelmének 35%-át.
A 40–44. §-hoz
A javaslat 40–44. §-a az ápolási díj újraszbályozását tartalmazza. A jelenleg hatályos szabályozáshoz képest az egyik legjelentősebb változás a díj összegében van. Jelenleg az ápolási díj konkrét mértékét jogi norma nem szabályozza. A javaslat szerint a jövőben a 10 év fölötti súlyos fogyatékos, valamint 18 év alatti tartós beteg gondozását végző ápolónál a díj nem lehet alacsonyabb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, míg a 18 év fölötti tartós beteget ápoló díja az öregségi nyugdíj összegének 60 %-ánál nem lehet kevesebb. Szintén új rendelkezés a jelenlegi szabályozáshoz képest, hogy az ápoló az ellátás után nyugdíjjárulék fizetésére köteles.
A 45. §-hoz
A javaslat az átmenetileg, vagy tartósan létfenntartási gondokkal küzdők részére átmeneti segély megállapítását teszi lehetővé. Az átmeneti segély olyan általános támogatási forma, amelyet az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek megléte esetén bárkinek nyújtani lehet. A segély formáira, a jogosultság feltételeire stb. a javaslat előírást nem tartalmaz, azokat az önkormányzatok rendeletükben határozzák meg.
A 46. §-hoz
A társadalombiztosítás profiltisztításának eredményeként a valamennyi biztosítottnak járó temetési egély megszünt. E társadalombiztosítási ellátás helyébe a javaslat az önkormányzat hatáskörébe tartozó temetési egélyt fogalmaz meg, amely a családokat súlytó magas temetési költségek csökkentését hivatott szolgálni. A segély megállapítása terén egy szigorú szabály fogalmazódik meg, nevezetesen az, hogy ilyen támogatásban csak az részesülhet, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem az öregségi nyugdíj mindekori legkisebb összegének kétszeresét nem haladja meg.
A 47. §-hoz
A javaslat a pénzbeli szociális ellátások mellett önálló fejezetben szabályozza a dologi szociális ellátások rendszerét. Kiemelendő, hogy az önkormányzat döntése alapján gyes pénzbeli ellátások dologi ellátásként is nyújthatók.
A 48–53. §-hoz
A javaslat a dologi ellátások között szabályozza a köztemetést, valamint a közgyógyellátást. Mindkét ellátás a jelenlegi hatályos jogszabályokban is megtalálható, azonban jogforrási szintjük nem megfelelő. A jelenleg hatályos szabályozáshoz képest számottevő eltérést a javaslat nem fogalmaz meg. Új elem azonban a köztemetésnél az, hogy a köztemetésre kötelezett a köztemetés költségeinek megtérítését igényelheti a meghalt személy utolsó állandó lakóhelye szerinti önkormányzattól. A közgyógyellátással kapcsolatos változás az, hogy némileg emelkedett a méltányosságból megállapítható közgyógyellátási igazolvány után fizetendő térítés összege, illetve szigorodtak az átutalás határidejére, valamint annak igazolására szolgáló határidők.
Az 54–55. §-hoz
A korábban végrehajtott társadalombiztosítási reform eredményeként egyes a társadalombiztosítás egészségügyi szolgáltatásának igénybevételére már nem jogosultak. Éppen ezért a javaslat úgy rendelkezik, hogy mindazok számára, akik egészségügyi szolgáltatásra nem jogosultak és jövedelmük alacsony, a jegyző a szolgáltatás igénybevételére jogosító igazolványt állít ki.
Az 56–58. §-hoz
A javaslt a személyes gondoskodás körében két fő ellátási formát – az alap és szakosított ellátást – határoz meg. Ezek biztosítása az állam és az önkormányzatok feladata. Alapellátásként olyan feladatok fogalmazódnak meg, amelyek teljesítésére valamennyi települési önkormányzat kötelezhető. A szakosított ellátások egy-egy speciális rászorultsági csoport gondozására, nevelésére, ápolágására nyújtanak lehetőséget.
Az 59–65. §-hoz
A valamennyi települési önkormányzat kötelező feladatának minősülő alapellátások közül az étkeztetés és a házi segítségnyújtás igénybevételének lehetőségét valamennyi településen biztosítani kell. A gyermekek napközbeni ellátása, illetve a családsegítés szintén szociális alapfeladat, megszervezésükkel összefüggésben azonban a javaslat az előzőekben említett szigorú előírást nem tartalmaz.
A gyermekek napközbeni ellátása körében a javaslat csak azt fogalmazza meg, hogy ezen ellátásban részesülőknek milyen szolgáltatást kell biztosítani, illetve milyen esetekben, kik részére kötelező megszervezésük.
A javaslat az étkeztetés két tipusát határolja el, mivel megkülönbözteti egyrészt a szociális étkeztetést – amit szociális rászorultság esetén lehet igénybe venni –, másrészt azt az esetet, amikor valaki – szociális helyzetétől függetlenül – kora vagy egészségi állapota miatt kényszerül az étkeztetés igénybevételére.
A házi segítségnyújtás keretében azokról a személyekről – illetve gyermekekről – kell gondoskodni, akik otthonukban élnek, és önmaguk – illetve gyermekeik – ellátásról saját erőből erre nem képesek. A családsegítés a családok (egyének) szociális és mentálhigiénés ellátása.
A 66–71. §-hoz
A javaslat az ápolást, gondozást nyújtó intézmények két tipusát nevesíti, ezek az idősek és a fogyatékosok otthona. Ápolást, gondozást nyújtó intézményekben azoknak a személyeknek a teljeskörű ellátását kell biztosítani, akik önmaguk ellátására nem vagy csak folyamatos segítséggel képesek. A javaslat mindkét ellátási formánál meghatározza azt a személyi kört, akik az általános feltételeken túl ilyen intézményekben gondozhatók.
A 72–74. §-hoz
A javaslatban meghatározott rehabilitációs intézmények a pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek, valamint fogyatékosok rehabilitációját végzik. A rehabilitációs intézmények bentlakásos ellátási formák, ahol egyrészt a beutaltak utógondozását (pszochiiátriai és szenvedélybetegeknél), másrészt oktatását, képzését, átképzését stb. (fogyatékosoknál) valósítják meg. A fogyatékosok rehabilitációs intézményének feladata még, hogy az ott élőknek a családi környezetbe történő visszatérését előkészítse. Ez magában foglalja az utógondozás megszervezésének a kötelezettségét is.
A 75–79. §-hoz
A nappali ellátást nyújtó intézmények elsődlegesen az otthonukban élők napközbeni tartózkodására, étkezésére stb. nyújtanak lehetőséget. A nappali ellátást nyújtó intézmények típusai rendkivül eltérőek lehetnek. A javaslat ezek közül csak a legfontosabbakat nevesíti, ezek az idősek klubja, a fogyatékosok nappali intézménye, a nappali melegedő, valamint a szenvedélybetegek nappali intézménye. Az itt felsorolt intézmények szolgáltatásait az intézmény jellegének megfelelően más-más személyi kör veheti giénybe. Az idősek klubjában a többségében nyugdíjkorhatárt betöltött személyek ellátását végzik. A fogyatékosok nappali intézménye elsősorban a fogyatékos gyermekek gondozására, foglalkoztatására, nevelésére szolgál. A nappali melegedő főleg a hajléktalanok nappali tartózkodására nyújt lehetőséget. A szenvedélybetegek nappali intézménye elsősorban a gyógyintézeti, illetve a rehabilitációs intézményi ellátást követően nyújt gondozást a rászorulóknak.
A 80–84. §-hoz
A javaslat az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények körének meghatározásával az ideiglenes elhelyezést igénylők ellátásának feltételeit határozza meg. A javaslat e körbe tartozó intézménynek minősíti a gyermekek átmeneti otthonát, az időskorúak, valamint fogyatékosok gondozóházát, valamint a hajléktalanok ellátását szolgáló két intézményt, az éjjeli menedékhelyet és az átmeneti szállást. A gyermekek átmeneti otthona az átmenetileg gondozás, felügyelet nélkül maradó (szülők betegsége stb.) kiskorúak ellátására szolgál. Az idősek, valamint fogyatékosok gondozóháza az előzőekben említett hasonló okok miatt ellátatlan idős, illetve fogyatékos személyek elhelyezésére szolgál.
Az átmeneti elhelyezést nyújtó hajléktalan intézmények a rendezetlen életvitelű, lakással nem rendelkező éjszakai pihenésére, időleges tartózkodására nyújtanak lehetőséget.
A 85. §-hoz
A javaslat a Népjóléti Minisztérium feladataként határozza meg a 16. életévüket betöltött mozgás- és látássérültek, valamint a súlyos magatartási problémákkal küzdő fiatalok intézményi ellátásának megszervezését.
A 86–92. §-hoz
A javaslat a személyes gondoskodás körébe tartozó ellátások megszervezését a helyi önkormányzatok feladataként határozza meg. Az önkormányzati törvény által biztosított keretek között, a települési önkormányzatok lakosságszámához igazodva, egyes önkormányzatoknak többlet kötelező feladata a nappali ellátást és az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények fenntartása. Annak érdekében, hogy valamennyi rászoruló számára a szakosított ellátások is hozzáférhetőek legyenek, a javaslat a megyei (fővárosi) önkormányzatok kötelezettségeként határozza meg azon szakosított ellátások megszervezését, amelyre a települési önkormányzat nem köteles. Általános elvként fogalmazódik meg, hogy a települési önkormányzatok által fenntartott intézmények ellátási területe csak az adott településen élő lakosságra terjed ki. Ez alól kivételt képez az az eset, amikor szerződés alapján az önkormányzatok eltérően állapodnak meg, illetve amikor egy települési önkormányzat önként vállalt feladatkörébe vonja egy olyan intézmény fejlesztését és irányítását, amelynek ellátási területe több településre – vagy az egész megyére – is kiterjedt.
Ugyancsak általános elv, hogy a megyei fenntartású intézmények ellátási területe az adott megye egészére kiterjed. Lehetővé teszi azonban a törvény, hogy a fenntartó a települési önkormányzattal megállapodjon abban, hogy az adott település lakosainak ellátását meghatározott intézményben biztosítsák.
A javaslat széles körű rendeletalkotási jogosultsággal is felruházza az önkormányzatokat. Az önkormányzati rendeletekben kell többek között szabályozni a személyes gondoskodás formáit, az ellátás megszüntetésének eseteit, a térítési díjak mértékére, a díj csökkentésére, elengedésére vonatkozó szabályokat. Az önkormányzatok rendeletükben azt is szabályozhatják, hogy milyen esetekben, milyen személyi kör részére kell külön hatósági eljárás nélkül ellátást biztosítani.
A 93–94. §-hoz
A javaslat szerint a személyes gondoskodás körébe tartozó ellátások igénybevétele fő szabályként önkéntes. Bizonyos élethelyezetekben azonban az intézményi ellátást kötelezően is el lehet rendelni, ilyen eseteket azonban csak törvény állapíthat meg.
A javaslat garanciákat kíván nyújtani arra az esetre is, ha az intézményvezető annak ellenére, hogy az ellátás biztosítására köteles volna, mégsem intézkedik. Ilyenkor a jogosult az önkormányzathoz fordulhat jogosultságának megállapítása végett. Rendkívüli élethelyzetekben a beutalt azonnali elhelyezéséről kell gondoskodni. Az azonnali elhelyezés oka sokféle lehet, jogszabályban előre nem is szabályozható, ezért annak meglétéről a beutaló határozatot meghozónak (bíróság, önkormányzat) a beutaló határozatban rendelkezni kell.
A 95–99. §-hoz
A javaslat kiemelten kezeli a személyes gondoskodásban részesülők jog- és érdekvédelmét. ezért önálló alcímben került szabályozásra a beutaltak és hozzátartozóik tájékoztatására vonatkozó kötelezettség, amely az intézmény vezetőjét terheli. Ugyancsak garanciális szabály, hogy az intézmény házirendjét a fenntartónak jóvá kell hagyni és azt valamennyi beutalt számára folyamatosan hozzáférhetővé kell tenni. A jogosultak hatékonyabb érdekvédelmének megteremtése céljából a javaslat előírja, hogy valamennyi intézményben érdekképviseleti fórumot kell létrehozni. Az érdekvédelmi fórum feladata, hogy a beutaltak és hozzátartozóik panaszait kivizsgálja és intézkedjen a jogos panaszok okainak megszüntetéséről.
Tekintettel arra, hogy egy intézmény életében előforduló valamennyi probléma rendezésére az érdekképviseleti fórum nem lehet hivatott, ezért a javaslat panasz kivizsgálására jogosítja – illetve kötelezi – az intézmény vezetőjét is.
A 100–104. §-hoz
A beutaltak intézményi jogviszonya megszünésének esetei jól körülhatárolhatóak, ezért az ellátást igénybe vevők védelme érdekében a javaslat pontosan meghatározza annak eseteit. Külön kellett rendelkezni a jogviszony megszünésének arról a tipuságól, amikor a jogviszony megszüntetése az intézményvezető intézkedésén alapszik. Lehetővé kellett tenni ugyanis – általános jogorvoslati lehetőség hiányában –, hogy a jogosult az intézményvezető intézkedését vitassa és ügyében a beutaló, illetve a fenntartó önkormányzat döntsön. A beutalt védelmét szolgálja, hogy ilyen esetben az önkormányzat döntéséig az ellátást változatlan feltételekkel kell biztosítani.
A 105–113. §-hoz
A javaslat az intézményi jogviszony kérdéseiben egyes intézményekre – a rájuk jellemző speciálitások miatt – külön szabályokat is meghatároz. Ilyen külön szabályok fogalmazódnak meg a bentlakásos és a rehabilitációs intézményekre, valamint a gyermekek átmeneti otthonára.
A bentlakásos intézményeknél az általános előírásoktól részben eltérően kell szabályozni a tájékoztatási és értesítési kötelezettségeket, rendelkezni kell a beutalás időtartamáról, az elhelyezés esetleges meghosszabbításáról, az elhelyezéssel, valamint az ellátás megszüntetésével összefüggő kérdésekről is.
A gyermekek átmeneti otthonánál a külön szabályok megfogalmazását az indokolja, hogy ilyen intézményben a kiskorút fő szabályként legfeljebb öt napra lehet elhelyezni. Ugyancsak speciális előírás az, hogy ha a kiskorú veszélyeztettsége, az elhelyezés indokai előreláthatólag az öt napot meghaladóan is fennállnak, meg kell keresni a gyámhatóságot a szükséges intézkedések megtétele érdekében.
A rehabilitációs intézményi elhelyezésnél gyakran vitássá válhat, hogy a beutalt egyáltalán rehabilitálható-e, illetve az is, hogy az intézményi elhelyezést milyen időtartamig kell biztosítani. Tekintettel arra, hogy ezekben a kérdésekben szakértői vélemény nélkül megnyugtatóan nem lehet állást foglalni, a javaslat – a meghatározott esetekre – szakértői bizottság közreműködését írja elő. Ha a szakértői bizottság véleménye szerint a beutalt nem rehabilitálható, elhelyezéséről más gondozási formában kell gondoskodni. Ugyancsak intézkedni kell a rehabilitációs intézményi elhelyezés megszüntetéséről, ha a beutalt az adott intézményben tovább nem gondozható, illetve ha a beutalás feltételei már nem állnak fenn.
A 114–119. §-hoz
A javaslat egységes elvek szerint rendezi a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokért fizetendő térítési díjakat. Fontos szabály, hogy az aki térítési díj fizetésére nem képes, vagy aki után mástól térítési díj nem kérhető, az ellátásra ingyenesen jogosult.
A térítési díj új rendszerében a javaslat különbséget tesz az intézményi és a személyi térítési díj között. Az intézményi térítési díj – az ellátás típusától függően – eltérő, étkeztetésnél az az élelmezés nyersanyagköltségével (élelmezési térítés), házi segítségnyújtás esetén a gondozó óradíjának, illetve a gondozási időnek a szorzatával azonos. A szakosított ellátásoknál ugyancsak változó ez az összeg, mivel a nappali ellátást nyújtó intézményeknél az – az étkeztetéshez hasonlóan – az élelmezési térítéssel, egyéb ellátások esetében pedig az egy ellátottra jutó szűkített önköltséggel azonos.
A személyi térítési díjat az intézményi térítési díj figyelembevételével kell megállapítani. Garanciális szabály, hogy a személyi térítési díj az intézményi térítési díjat nem haladhatja meg. E mellett a javaslat arra is figyelemmel van, hogy a személyi térítési díjat a fizetésre kötelezett jövedelmére is tekintettel állapítsák meg.
A 120–122. §-hoz
A javaslat lehetővé teszi, hogy a személyes gondoskodás körébe tartozó ellátásokat az ellátásra kötelezettek non-profit szervezetekkel, vállalkozókkal, stb. kötött szerződés útján is biztosíthassák. Szígorú szabályként fogalmazódik meg azonban, hogy az ilyen megállapodásokat ellátási szerződésbe kell foglalni. A javaslat az ellátási szerződés kötelező tartalmi elemeit is meghatározza. Ugyancsak szigorú szabály, hogy a helyi önkormányzatok képviselőtestületei az ilyen szerződések megkötését, módosítását, illetve a szerződés megszüntetését hatáskörükből nem ruházhatják át. A javaslat ezzel is garanciát kíván teremteni, hogy ellátási űr ne keletkezzék.
A 123–131. §-hoz
A javaslat önálló fejezetben fogalmazza meg a szociális ellátások finanszírozásának egyes szabályait. A szociális ellátások finanszírozásának további kérdéseiről évente a költségvetési törvényben kell dönteni.
A javaslat szerint az állami költségvetésben kell biztosítani a szociális ellátások közül az államigazgatási feladatok fedezetét. A helyi közügynek tekinthető önkormányzati feladatokhoz az állam – a korábbi inaktív normatíva helyett – szociális normatívával, intézményi normatívával, valamint kötött felhasználású támogatásokkal járul hozzá.
Az inaktív normatívát felváltó szociális normatíva a települések lakosságának szociális helyzetéhez igazodva differenciált.
A 132. §-hoz
A javaslat szerint felhatalmazást kap a Kormány és a népjóléti miniszter,hogy a törvény végrehajtásával összefüggő jogszabályokat megalkossák.
A 133. §-hoz
A javaslat a törvény hatálybalépését – a 40–44. §, a 126. és 128. § kivételével – a kihirdetését követő 30. napon határozza meg. A 40–44. §-ban szabályozott ápolási díj hatálybalépéséről külön törvénynek, célszerűen a társadalombiztosításról szóló többször módosított 1975. évi II. törvénynek (Ttv.) kell rendelkezni. Ennek indoka az, hogy a javaslat nyugdíjra jogosító szolgálati időnek tekinti az ápolási díj időtartamát, ezért annak folyósítása alatt társadalombiztosítási járulékot kell fizetni. Ez a Ttv. módosítását is szükségessé teszi. Annak érdekében, hogy a Ttv. módosítása és a javaslat hatályba lépése közötti esetleges időeltolódás miatt a jogalkalmazásban zavarok ne keletkezzenek, az ápolási díjra vonatkozó szabályok hatályba lépését a Ttv. módosításával egyidejűleg célszerű meghatározni.
A 134–140. §-hoz
A javaslat megfelelő időt kíván biztosítani az önkormányzatoknak arra, hogy a személyes gondoskodás körébe tartozó kötelező ellátási formák feltételeit megteremthessék, ezért ezen ellátások biztosításának feltételeiről 1997. december 31-ig kell gondoskodni.
A javaslat e rendelkezései átmeneti szabályokat tartalmaznak, mivel egyes korábban megállapított ellátások jogosultsági feltételei újraszabályozásra kerülnek, illetve egyes szociális támogatásokat új támogatási formák váltanak fel.
_