• Tartalom
Oldalmenü

1994. évi XXXIV. törvény indokolása

a rendőrségről

1994.11.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alkotmányból és a nemzetközi szerződésekből fakadó jogi követelmények, továbbá az európai integrációhoz illeszkedés politikai perspektívája a demokratikus jogállam működési elveinek megfelelő: pártpolitikailag semleges, feladatköre és eszközrendszere tekintetében törvények által behatárolt, tevékenységében törvényesen ellenőrzött rendőrséget feltételez. Hazánk nemzetközi tekintélyének megőrzése, a közélet zavartalansága, továbbá az állampolgárok biztonságigénye megköveteli, hogy a rendőrség a bűnözés elleni küzdelem hatékony, ütőképes tényezője legyen.
A rendőrségi működés hatályos alapjogszabálya – az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet – e követelményeknek nem felel meg. A szemléletében, fogalomrendszerében és szabályozási módszerében egyaránt elavult jogszabály alkalmatlan a rendőri tevékenység korszerű közjogi megalapozására.
A javaslat célja, hogy a rendőrség feladatkörére, szervezeti és irányítási viszonyaira, a rendőrség működésére, továbbá az ennek során alkalmazott intézkedésekre és kényszerítő eszközökre, valamint az eszközalkalmazás jogi garanciáira vonatkozó szabályok megalkotásával megteremtse a rendőrség határozott és eredményes fellépéséhez szükséges stabil jogi alapokat és törvényes mozgásteret, s ezáltal hozzájáruljon a belső rend és a közbiztonság erősítéséhez.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. fejezet
A rendőrség feladata, szervezete, jogállása és irányítása
A rendőrség feladata
Az 1. §-hoz
Az Alkotmány a rendőrség feladatát a közbiztonság és a belső rend védelmében jelöli meg. E feladat legáltalánosabban az állam és a társadalom különböző szervei alkotmányos működési feltételeinek és a közélet zavartalanságának biztosítását, továbbá az állampolgárok személy- és vagyonbiztonságának alapvető jogainak védelmét jelenti az azt veszélyeztető és sértő cselekményekkel szemben.
Ez a védelem a jogellenes magatartást tanusító személyek jogainak törvényen alapuló korlátozása révén valósul meg. Erre tekintettel a feladatok törvényi szintű meghatározása során kiemelt szerepet kap a rendőrség büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó hatósági és rendészeti szerepköre, amely a bűncselekmények megelőzésére, a bűnelkövetés, illetőleg a tettes felderítésére, továbbá a bűnügyi nyomozás lefolytatására irányul. A közbiztonság megóvása magában foglalja a társadalomra csekélyebb fokon veszélyes jogszabálysértő magatartások: a szabálysértések megelőzésére, felderítésére, illetőleg a rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértések tekintetében a cselekmény elbírálására vonatkozó feladatokat is.
A törvényjavaslat a párhuzamosan előkészítés alatt álló honvédelemről szóló törvényjavaslat rendelkezéseire tekintettel tartalmazza az Alkotmányban szabályozott minősített helyzetekben ellátandó rendvédelmi feladatokat (1. § (2) bek.j) pont).
A javaslat bemutatja az igazgatásrendészet gyűjtőfogalmába foglalt feladatcsoportok leghangsúlyosabb területeit, külön nevesítve az idegenrendészet, a közbiztonságra veszélyt jelentő anyagokkal és eszközökkel kapcsolatos rendészeti igazgatást.
A tételesen felsorolt feladatcsoportok mellett nem zárható ki, hogy törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott rendelet a rendőrség számára – a belső rend és a közbiztonság védelme körébe tartozó – más feladatokat is meghatározzon, ezért a javaslat a jövőben is biztosítja ennek lehetőségét.
A 2. §-hoz
A javaslat a rendőrségi feladatkör ellátásához kapcsolódó alapelvi szintű, valamennyi tevékenységi területet és működési formát generálisan érintő követelményeket fogalmaz meg. A polgárok részére történő segítségnyújtási és felvilágosításadási, továbbá az emberi jogok tiszteletben tartására és védelmezésére, illetőleg az emberi méltóság megóvására vonatkozó kötelezettség deklarálása a rendőrség és az állampolgár új típusú viszonyát fejezi ki: a korábbi politikai, hatalmi típúsú működésről a rendőri tevékenység közszolgálati jellegére helyezi a hangsúlyt.
A rendőri működés eredményességének alapvető feltétele a társadalom tagjaival és különböző szerveivel való aktív, együttműködésre épülő kapcsolat kialakítása és fenntartása. E követelményt, mint működési alapelvet fogalmazza meg a javaslat, amikor a lakossággal, annak önvédelmi jellegű szerveződéseivel, a különböző típusú állami szervekkel és az önkormányzatokkal, továbbá a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem szempontjából fontos külföldi, illetve nemzetközi bűnüldöző és más közbiztonsági feladatokat ellátó szervezetekkel való együttműködésről rendelkezik. A rendőrség feladata ellátása során pártpolitikai befolyástól mentesen jár el.
A rendőrség szervezete és jogállása
A 3. §-hoz
A javaslat – tekintetve véve, hogy kétharmados többségi szavazatot igénylő törvényjavaslatról van szó – a rendőrségi struktúrának csak a stabil és állandó elemeit alkotó központi, területi és helyi szerveit határozza meg. A rendőrségi feladatok változásaihoz, a közbiztonság igényeihez való rugalmas alkalmazkodás követelményét szem előtt tartva nem nevesíti a rendőrség jelenleg is meglévő – szervezetileg az alapstruktúra elemeihez tartozó – speciális feladatkörű szerveit (rendőri ezred, terrorelhárító különleges szolgálat, repülőtéri biztonsági szolgálat stb.). E megfontolás alapján egyben felhatalmazást ad az alapstruktúra rendszerét nem érintő rendőri szervek létrehozására.
A jogállás meghatározásának az állami szervek rendszerébe történő illeszkedés biztosítása, a szervezethez telepíthető feladatok és hatáskörtípusok megállapítása, illetőleg az alkalmazható eszközrendszer meghatározása szempontjából van jelentősége. A javaslat rögzíti, hogy a rendőrség államigazgatási, bűnüldöző és rendészeti feladatokat ellátó állami, fegyveres rendvédelmi szerv.
Az ismérvek közül a közigazgatás gyűjtőfogalmának egyik összetevőjét alkotó államigazgatás mibenléte nem igényel különös megvilágítást. Az államigazgatás eszközrendszeréből a rendőrség tevékenységében a hatósági jogalkalmazás és a közvetlen jogszabályyvégrehajtás a hangsúlyos elem. A bűnüldözés a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó bűnmegelőző, bűnfelderítő és nyomozóhatósági feladatok foglalata. A tevékenység jellege szerint jogalkalmazás, illetve jogszabályvégrehajtás. A rendészeti szerv, mint ismérv a rendészeti típusú feladatellátásra utal. A rendészeti tevékenység jogérvényesítési módozat, így jogági sajátosságokkal nem rendelkezik. Fő jellegzetessége – szemben a jogalkalmazással – a jogszabályi előírások közvetlen kikényszerítéssel törvénő érvényesítésében nyilvánul meg. A rendfenntartó, rendvédelmi célzatú kényszerítő eszköz alkalmazásra való feljogosítás az a megkülönböztető vonás, amely egyfelől megkülönbözteti a rendőrséget és más típusú állami feladatot ellátó szervektől és meghatározza a rendőrség fegyveres, rendvédelmi jellegét. Az állami jelző fejezi ki, hogy a szóbanforgó feladatok ellátásáról való gondoskodás az államot terhelő kötelezetttség, illetőleg az kizárólag az állam szervei által láthatók el. A törvényjavaslat tehát az egységes állami rendőrség koncepciójára épül.
A költségvetési kapcsolatok rendezése a polgári jogképesség megteremtése, a költségvetési irányítás, a pénzellátás és a gazdálkodás szempontjából lényeges. A javaslat szerint a rendőrség központi állami költségvetési szerv, az állami költségvetés szerkezetében a Belügyminisztérium fejezetén belül önálló címet alkot.
A rendőrség irányítása
A 4–6. §-hoz
A Kormány az Alkotmányból eredő feladatkörében kijelölt tagja: a belügyminiszter útján irányítja a rendőrség működését. A Kormány, mint testület irányítási jogosítványait közvetlenül jogalkotási úton, a rendeletek és határozatok kiadása útján gyakorolja. Ide kapcsolódik a miniszterelnöknek az országos rendőrfőkapitány kinevezésére és felmentésére irányuló személyügyi jogköre.
Az irányítási jogkör tartalmának teljeskörű tételes jogi kimunkálása hiányzik. Ugyanakkor a Kormány időközben elfogadta az országos hatáskörű szervek irányításáról és felügyeletéről szóló 1040/1992. (VII. 22.) Korm. határozatot, amely a felügyeleti jogosítványok tételes kimunkálását adja. Ehhez, illetőleg a honvédelemről, valamint a nemzetbiztonságról szóló, párhuzamosan készülő törvényjavaslatok megoldásához igazodva indokoltnak bizonyult a különböző irányítási szintekhez – Kormány, belügyminiszter, országos rendőrfőkapitány – kapcsolódó jogosítványok részletes kifejtése.
II. fejezet
A rendőrség személyi állománya
A 7. §-hoz
A rendőrség feladatait a rendőrség személyi állománya valósítja meg. A feladatok ellátásában a hivatásos állományú fegyveres szolgálat és a polgári közigazgatás elemei egyaránt jelen vannak. A különböző karakterű tevékenységek más-más jogosítványokat, különböző szakmai ismereteket, és eltérő felelősségi formákat vonzanak. Erre tekintettel a javaslat a rendőrség személyzetét különböző jogállású csoportokra tagolja. Célja, hogy folytatódjék a rendőri szervezet demilitarizálási folyamata és a rendőrség tevékenységében világosan elhatárolódjanak a fegyveres rendészeti és a civil jellegű közigazgatási feladatok.
A személyi állomány első és meghatározó csoportját a rendőrség rendészeti és bűnüldözési funkcióit közvetlenül megvalósító hivatásos – fegyveres szolgálatot ellátó – rendőrök alkotják.
A javaslat megteremti a lehetőségét annak, hogy a rendőrség feladatkörébe utalt tradicionális – hivatali munkaszervezetben realizálódó – államigazgatási, illetőleg a rendőrség működését szolgáló funkcionális (pénzügyi, gazdasági, személyügyi stb.) igazgatási feladatokat a jövőben a köztisztviselői jogállású személyzet láthassa el.
A rendőrség móködéséhez kapcsolódó járulékos (technikai, egészségügyi, szociális stb) feladatokat – hasonlóan az azonos alaptevékenységet ellátó szervezetekhez – a közalkalmazotti jogállású állomány végzi.
Erre, illetőleg a rendőrségi feladatok változásaira tekintettel a javaslat felhatalmazást ad a belügyminiszternek, hogy a hivatásos állomány szolgálati beosztását köztisztviselői vagy közalkalmazotti munkakörré, illetőleg ez utóbbiakat szolgálati beosztássá minősíthesse át.
A rendőrség pártpolitikai befolyástól mentes működését a törvényjavaslat két módon biztosítja. Egyfelől ezt a követelményt a rendőrség működésének egészére vonatkozó elvi szintű szabályként fogalmazza meg (2. § (3) bek.). A rendőr pártpolitikai érdekektől mentes, elfogulatlan és részrehajlás nélküli működésének egyik biztosítása, ha a rendőr politikai pártokon kivül áll. E követelmény érvényesítése azonban az Alkotmány módosítását igényelné. Ezt elkerülendő a rendőr párttagságára, illetve pártbeli tevékenységére vonatkozóan a javaslat a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénnyel azonos megoldást érvényesít, nem a párttagságot, hanem a pártbeli tisztség viselését zárja ki, továbbá korlátozza a párt nevében vagy érdekében történő közszereplést. A korlátozás nem terjed ki az országgyűlési, illetőleg az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételre.
A rendőrnek vállalnia kell, hogy a szolgálati viszony létesítésekor az alkalmasság nem dokumentálható, illetve közvetlenül nem mérhető feltételeinek meglétét (pl. életvitel, emberi kapcsolatok) a rendőrség ellenőrzi. Mivel az alkalmasság kritériumainak nemcsak a szolgálati viszony keletkezésekor, hanem a szolgálat ideje alatt mindvégig fenn kell állnia, ezért a javaslat azok ellenőrzésére a szolgálati viszony fennállása alatt is lehetőséget biztosít.
A rendőrök és a rendészeti szervek hivatásos állománya szolgálati viszonyának, mint sajátos munkavégzésére irányuló jogviszony szabályozása külön törvény tárgykörébe tartozik.
III. fejezet
A települési önkormányzat és a rendőrség kapcsolata
A 8–10. §-hoz
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a települési önkormányzati feladatok körében nevesíti a helyi közbiztonságról való gondoskodást. Ez a körülmény másfelől pedig a belső rend és a közbiztonság védelmének a rendőrség által ellátandó kizárólagos állami feladatknti definiálása szükségessé teszi e két szerv kapcsolatának megvilágítását és rendezését a közbiztonsági feladatok ellátása terén. A javaslat lehetőséget teremt az önkormányzat számára – a rendőrség szervezeti és hatásköri önállóságának érintése nélkül – a helyi közbiztonság helyzetének befolyásolására.
Ennek egyik módja, hogy a települési rendőri szerv létesítésénél és megszüntetésénél előzetesen ki kell kérni a települési önkormányzat véleményét. Biztosítja a javaslat a települési önkormányzat részére, hogy megállapodást köthessen a területén működő helyi rendőrkapitányság vezetőjével a helyi közbiztonsági feladatok ellátásáról, tevékenységük összehangolásáról. A megállapodás – önkormányzati fejlesztési eszközök rendelkezésre bocsátása esetén – kiterjedhet a rendőri szerv helyi igényekhez igazodó bővítésére és fejlesztésére is. Ha az önkormányzat biztosítja a létesítéshez, illetve a folyamatos működéshez szükséges feltételeket, a településen vagy településrészen rendőrőrsöt is létre lehet hozni. Az önkormányzati fejlesztési eszközök felhasználásával létrehozott helyi rendőrőrs azonban nem egy új típusú – önkormányzati fennhatóság alatt működő – rendőri szerv, hanem továbbra is a centrális irányítású állami rendőrség szerves része.
A helyi társadalom és a rendőrség együttműködésének feltételeit erősíti a rendőrkapitányság és a helyi rendőrőrs vezetőjének kinevezésénhez, illetve felmentéséhez a települési önkormányzat részére biztosított véleményezési jog, valamint az említett rendőri szervek vezetőit évente terhelő beszámolási kötelezettség.
A rendőrség munkájának társadalmi segítésére és ellenőrzésére a rendőrkapitány a települési önkormányzattal, valamint a közbiztonság helyzetében érintett állami és társadalmi szervezetekkel együttműködve települési bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságot hozhat létre. A bizottság a település bűnmegelőzésének és közbiztonságának helyzetével, továbbá az annak fenntartásában érintett szervek tevékenységével kapcsoaltban állásfoglalás kialakítására jogosult. A bizottsági álláspont és a rendőri szerv vezetője véleményének eltérése esetén a vitás kérdésben a felettes rendőri szerv vezetőjének állásfoglalása is kikérhető.
A települési önkormányzat képviselőtestülete – az önkormányzati törvényben biztosított lehetőség alapján – saját szervezetén belül létrehozhat a közbiztonsági ügyekkel foglalkozó bizottságot. E bizottság tevékenységét a rendőrkapitány, illetőleg fővárosi szinten a budapesti rendőrfőkapitány – a feladatok ellátásához szükséges tájékoztatás megadásával – köteles előmozdítani.
IV. fejezet
A rendőrség működésének általános elvei és szabályai
A javaslat – figyelemmel a demokratikus hagyományokkal rendelkező európai államok e tárgyban alkotott és nemzetközileg is elismert jogi megoldására – körültekintő szabályozását adja a rendőrség működését a meghatározó garanciális jelentőségű alapelveknek. Ezek keretében rögzíti a törvény általi meghatározottság és az egyéni felelősség, a hivatalbóli eljárás (officialitás), a részrehajlás nélküli eljárás, a szükségessé és arányosság elvi szintű követelményét.
A rendőri feladatok ellátásának és az utasítás teljesítésének kötelezettsége
A 11–12. §-hoz
A rendőri működés alappillére a törvényi meghatározottság és az egyéni felelősség. A törvény általi meghatározottság többirányú követelményt támaszt: a rendőr köteles feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően ellátni, az állampolgáro jogait csak törvény alapján korlátozhatja és kizárólag a törvényben meghatározott kényszerítő eszközöket alkalmazhatja, amennyiben az alkalmazás törvényi feltételei fennállnak.
A rendőri tevékenység fegyveres szolgálati jellegét a rendőrség közvetlen kényszer alkalmazását igénylő közrendvédelmi és bűnüldözési rendészeti feladatai alapozzák meg. E feladatok végrehajtásához az utasítási, parancsadási rendszer nélkülözhetetlen. Ebben a rendszerben az utasítást adó felel az utasítás törvényességéért, az utasított pedig az utasítás teljesítéséért és a végrehajtás során tett intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásának törvényességéért. Ebből okszerűen fakadó igény, hogy a működés szabályait, az utasítás kiadás rendjét úgy kell kialakítani, hogy az egyéni felelősség – az utasítás és a kiadás rekonstruálhatósága révén – utólag egyértelműen tisztázható legyen.
Az utasítás végrehajtásának kötelezettsége azonban nem feltétlen és nem korlátlan: meg kell tagadni,ha a parancs teljesítésével a végrehajtásért felelős bűncselekményt valósítana meg. Nem tagadható meg azonban az olyan törvénysértő utasítás teljesítése, amely bűncselekmény elkövetésével nem jár. Ez esetben a végrehajtásért felelős köteles az utasítást adó figyelmét előzetesen felhívni az utasítás törvénysértő jellegére.
A javaslat az elöljáró jogszabálysértő utasítása miatti bejelentéshez a felettest terhelő kivizsgálási és értesítési kötelezettséget kapcsol. Mivel a jogrend megsértéséről és nem egyéni jogsérelemről van szó, ezért a bejelentést a törvényjavaslat nem jogorvoslati intézményként kezeli, így biztosítható az, hogy a bejelentés a rendőrségen, illetve a felügyeleti szerven belül elintézhető legyen. A javaslat a jogos bejelentőnek védettséget biztosít, ugyanakkor az alaptalan bejelentővel szemben felelősségrevonásra ad lehetőséget (12. § (2)–(4) bek.).
Az intézkedési kötelezettség
A 13–14. §-hoz
A hivatalbóli eljárás kötelezettsége szerint a rendőr minden olyan esetben köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha olyan tény vagy körülmény jut tudomására, amely rendőri beavatkozást igényel. Ez esetben a rendőr a törvény előírásait követve önkéntes akaratelhatározás alapján jár el. E kötelezettség a rendőrt szolgálata ellátása során és szolgálaton kivül egyaránt terheli, feltéve, hogy a szolgálaton kivül lévő rendőr képes a szolgálat ellátására. Ennek megfelelően alakul felelőssége is, amely teljeskörűen átfogja a fellépése során tett intézkedések és az annak foganatosítása érdekében alkalmazott kényszereszközök törvényességét.
A rendőr a törvény rendelkezéseinek érvényesítése érdekében mindenkivel szemben részrehajlás nélkül köteles eljárni. A törvény előtti egyenlőség alkotmányos követelményére tekintettel a rendőri intézkedés törvényi feltételeinek megvalósulása esetén a rendőr az érintett személyére tekintet nélkül – bárkivel szemben – köteles eljárni. A rendőri intézkedés során fajra, nemre, vallásra, politikai meggyőződésre tekintettel különbséget tenni nem szabad, e minőség a rendőri intézkedés megtételének vagy elmulasztásának alapja nem lehet. A részrehajlás egyéb eseteire vonatkozó rendelkezések felvétele a javaslatba nem szükséges, mert e kérdéseket a különböző eljárásjogi törvények megfelelően szabályozzák.
A rendőr az intézkedés eredményessége érdekében az azt akadályozó tárgyakat eltávolíthatja, vagy az akadályt más módon elháríthatja. A dolog elleni erőszakkal okozott kárért a károsultat kártalanítani kell. A kártalanításnak akkor van helye, ha az intézkedésre okot adó szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésében a károsultat felelősség nem terheli. A kártalanítási kötelezettség értelemszerűen akkor sem áll fenn, ha a dolog elhelyezése vagy a dologgal összefüggő egyéb körülmény a rendőri intézkedés akadályozását célozza, továbbá ha azt használója – az elhelyezés céljától ffüggetlenül – a rendőrség felhívása ellenére nem távolítja el.
A rendőr akkor is köteles a közbiztonságot fenyegető veszélyhelyzet elhárításában a megfelelő rendőri intézkedés foganatosításával közreműködni, ha a veszélyhelyzet elhárítása egyébként más szerv feladatkörébe tartozik. Ilyen esetben a rendőrt haladéktalan tájékoztatási kötelezettség terheli.
Az arányosság követelménye
A 15. §-hoz
Az intézkedés által elérni kivánt cél álbalában több módon elérhető, ily módon az intézkedő rendőr mérlegelési lehetősége széleskörű. A cél eléréséhez szükséges intézkedések és kényszereszközök kiválasztásához nyújt támpontot a szükségesség és arányosság alapelve. E szerint a rendőrnek a rendelkezésére álló lehetőségek közül azt kell kiválasztania, amely a legkisebb jogkorlátozással, a legkisebb sérüléssel vagy károkozással biztosítja az intézkedés eredményességét. A szükségesség és arányosság elve a hazai és a külföldi jogirodalomban egyaránt ismert jogelv. Közelebbi körülírására azonban nincs mód, mert egyedi esetben a rendőri fellépés törvényessége mindig csak a konkrét helyzet tényeinek és körülményeinek ismeretében ítélhető meg.
A kényszerítő eszközök alkalmazásának követeményei
A 16. §-hoz
A rendőri intézkedés eredményessége nem függhet az érintett belátásától, ezért a szükség esetén kikényszeríthető. A kikényszerítés az intézkedéssel, illetőleg az intézkedő rendőrrel szemben megnyilvánuló passzív vagy aktív ellenállás leküzdését jelenti, többnyire személyi szabadság átmeneti korlátozása révén. A javaslat erre tekintettel nagy jelentőséget tulajdonít a kényszerítés eszközrendszerének és az alkalmazási feltételek teljeskörű és törvényi szintű meghatározásának.
A rendőr feladatai ellátása céljából a törvényben meghatározott feltételek mellett mást felszólíthat arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Ha az érintett a felszólításnak nem tesz eleget vagy egyéb módon ellenszegül, a rendőri intézkedés eredményességét kényszerítő eszközök alkalmazásával is köteles biztosítani. A felszólítás megelőzi a kényszerítést.
A törvényi meghatározottság elve érvényesül a rendőri kényszerítő eszközök tekintetében is. E szerint a rendőr kizárólag a javaslatban szereplő kényszerítőeszközöket alkalmazhatja.
Ezen eszközök rendszeresítésének szabályait a belügyminiszter állapítja meg. A rendszeresítés az eszköz rendőrség általi használatbavételének elrendelését, illetőleg a rendőri állomány ilyen eszközzel történő felszerelését jelenti. A rendszeresítés során érvényesíteni kell az egészségvédelem szempontjait: gondosan vizsgálni kell a kényszerítő eszköz alkalmazásának élettani hatásait, és az eszközt úgy kell kialakítani, hogy alkalmazása – a lőfegyver kivételével – az egészség és a testi épség súlyos sérelmével és az élet kioltásával ne fenyegessen, ugyanakkor mégis kellő visszatartó erőt jelentsen a rendőri intézkedéssel szembeszegülőkkel szemben.
Rendőri kényszerítő eszközt bosszú, megtorlás céljára nem szabad alkalmazni. A kényszerítő eszköz alkalmazása nem büntetés, hanem a rendőri intézkedés kikényszerítésére, az azzal szemben megnyilvánuló aktív vagy passzív ellenállás leküzdésére szolgál. Ebből fakadóan további alkalmazásának nincs helye, ha az ellenállás megtört, s ily módon a rendőri intézkedés eredményessége a továbbiakban e nélkül is biztosítható.
Az Alkotmányból fakadó követelményekkel összhangban a rendőr nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot. Az erre irányuló utasítást köteles megtagadni, sőt az ilyen magatartást tanúsító személlyel szemben – mentességre, szolgálati beosztásra tekintet nélkül – köteles fellépni.
Az intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásának közös elvei és szabályai
A 17. §-hoz
A rendőri intézkedések többsége az intézkedéssel érintett személy valamely jogának korlátozását eredményezi. A javaslat a jogkorlátozásra tekintettel garanciális szabályknt konkretizálja a törvényhez kötöttség elvét. Kimondja, hogy az alapvető jogok, így különösen a testi sérthetetlenséghez, a személyes szabadsághoz, a magánlakás és a magántitok sérthetetlenségéhez, a tulajdonhoz fűződő jogok csak törvény rendelkezései szerint korlátozhatók.
A rendőri intézkedés, illetőleg a kényszer alkalmazása során kerülni kell a sérülés okozását, az emberélet kioltását. Ebből fakadó – a javaslat VI. fejezetében részletezett – előírást, hogy a lőfegyver használatát általában meg kell előznie az élet kioltására nem alkalmas kényszerítő eszköz alkalmazásának, továbbá, hogy a lőfegyver használata – vagyis az emberre leadott célozott lövés – esetén is lehetőleg el kell kerülni a halálos kimenetelű sérülés okozását. Jóllehet a rendőri intézkedés során esetenként számos egyidejű cselekményre, körülményre kell azonnal reagálni, a kényszerítő eszköz alkalmazásával kapcsolatos értékelési és döntési folyamatban azonban ilyenhelyzetben is meghatározó motívumnak kell lennie az emberi élet kíméletének.
A javaslat alapján a rendőri intézkedés, illetőleg a kényszerítő eszköz alkalmazása során megsérült személyek orvosi ellátására a rendőrt – az intézkedés befejezését követően – intézkedési kötelezettség terheli. Ha a sérülés ellátása kórházi kezelést igényel, értesíteni kell a sérült hozzátartozóját,illetőleg a vele közvetlen kapcsolatban álló személyt.
A 18. §-hoz
A fogvatartott vagyontárgyainak védelme, illetőleg az eltartásra szoruló hozzátartozóról történő gondoskodás vagy más fontos érdekből a fogvatartott részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hozzátartozóját vagy más általa megjelölt személyt a fogvatartásról értesíthesse. Az értesítés azonban nem veszélyeztetheti az intézkedés eredményességét. Ebben az esetben, illetőleg, ha a fogvatartott nincs abban a helyzetben, hogy e jogával élni tudjon, az értesítésről a rendőrség gondoskodik. Fiatalkorű vagy gondnokság alá helyezett fogvatartás esetén haladéktalanul értesíteni kell a törvényes képviselőt, illetőleg a gondnokot.
Fogvatartás során a rendőrségnek kell gondoskodnia a fogvatartott elhelyezéséről, a fogvatartással összefüggő egészségkárosodás megelőzéséhez szükséges ellátásáról. Az elhelyezési kötelezettség keretében kell gondoskodni a fogvatartott megfelelő táplálásáról, tisztálkodási és pihenési lehetőség biztosításáról, illetőleg az időjárás viszontagságaival szembeni védelemről.Az egészségi állapot megőrzése szempontjából a fogvatartás kezdetekor fennálló egészségi állapotot kell figyelembe venni, a fogvatartás körülményei ehhez képest nem idézhetnek elő további egészségromlást. Nem róható azonban a rendőrség terhére, ha a megbetegedés vagy a fogvatartáskor meglévő betegség súlyosbodása és a fogvatartás körülményei között nincs okozati összefüggés. A sérült, a felismerhetően beteg, illetve más okból sürgős orvosi ellátásra szoruló fogvatartottat azonban orvosi ellátásban kell részesíteni.
A 19. §-hoz
A belső rend és a közbiztonság rendészeti eszközökkel történő védelme a jogsértő magatartást tanusítók jogainak korlátozásával jár. A törvényben meghatározott joghátrányok érvényesítése tipikusan az érintett akarata ellenére történik, számos esetben pedig csak fizikai vagy fegyveres ellenállása leküzdésével lehetséges. Ily módon a rendőrség – mint a belső rend és a közbiztonság védelmét ellátó szerv – működésének sine qua non-ja a legális kényszeralkalmazás. Ezt alapozza meg a javaslat azzal, hogy mindenki számára előírja a rendőr jogszerű intézkedése iránti engedelmességet, illetőleg engedetlenség esetén megteremti a rendőri kényszerintézkedés törvényi alapjait.
A javaslat az állampolgár számára nem biztosít lehetőséget arra, hogy a rendőri intézkedés jogszerűségét mérlegelje, és az utasítás követő magatartását ennek eredményétől tegye fügővé. Amennyiben a rendőr intézkedését jogszerűtlennek ítéli, vagy az számára más okból sérelmes, módjában áll az intézkedést – a javaslat által biztosított – jogorvoslati fórumon felülvizsgáltatni, és sérelmére törvényes úton orvoslást keresni. Értelemszerűen megtagadható azonban a rendőri utasítás teljesítése, ha azzal nyilvánvalóan bűncselekmény valósulna meg, illetőleg ha az az érintett életét vagy testi épségét súlyosan és közvetlenül veszélyezteti.
A 20. §-hoz
Az előző §-ban említett engedelmesség az állampolgárt csak a rendőr intézkedésével szemben kötelezi. Ebből fakadó követelmény, hogy a rendőri minőség a kötelezettség címzettje számára félreérthetetlenül felismerhető legyen. E § a rendőri minőség igazolására vonatkozó szabályokat tartalmazza.
A rendőri intézkedéssel szembeni jogorvoslati jog gyakorlását elősegítő garanciális rendelkezés, hogy az intézkedéssel érintett kérésére a rendőr – az intézkedés befejezését követően – köteles szolgálati igazolványát felmutatni, nevét és szolgálati helyét az érintett tudomására hozni.
Titoktartási kötelezettség
A 21. §-hoz
A rendőr a szolgálat ellátása során birtokába kerülő jogszabály által védett titkot köteles megtartani. E kötelezettség alól csak jogszabály rendelkezése alapján az arra jogosult, illetőleg magántitok esetében az érintett adhat felmentést.
Fegyverviselési jog
A 22. §-hoz
A javaslat lehetővé teszi, hogy a rendőr szolgálati fegyvert viseljen. A lőfegyverhasználat, mint rendőri kényszerítő eszköz alkalmazásával kapcsolatos előírásokat a javaslat VI. fejezete szabályozza, a fegyverviselés szabályainak megállapítása pedig a rendőrség szolgálati szabályzatának tárgykörébe tartozó kérdés.
A rendőrség hatósági fórumrendszere
A 23. §-hoz
A javaslat szubszidiárius jelleggel rögzíti a rendőrhatóságok fórumrendszerét.
A rendőrség segítségnyújtási kötelezettsége
A 24. §-hoz
E paragrafus az általános érvénnyel meghatározott segítségnyújtási és felvilágosításadási kötelezettség (2. § (1) bek.) határait vonja meg oly módon, hogy azt a rendőrség feladatkörével összefüggő – a belső rend és a közbiztonság védelme körébe tartozó – segítség megadására korlátozza. Ennek keretében kimondja, hogy a magánérdek védelme csak akkor tartozik a rendőrség feladatkörébe, ha a törvényes védelem más módon nem biztosítható, illetőleg a rendőri segítségnyújtás nélkül a jog érvényesíthetősége meghiúsulna, vagy számottevően megnehezülne. Ezen túl a javaslat nem tesz különbséget a segítségnyújtás közvetlen formái (pl. veszélyhelyzet felszámolása, az abból történő mentés), vagy közvetett módozatai (pl. a sérült orvosi ellátsa) között. A segítségnyújtás csak halaszthatatlan szolgálati érdekből tagadható meg, közvetlen életveszély esetén azonban a szolgálati érdek alárendelődik az emberi élet megóvásához fűződő fontosabb érdeknek. Ha a sérülés a rendőri intézkedés következménye, akkor a 17. § rendelkezései irányadóak.
A rendőr felvilágosításadási kötelezettségének tartalma pontosan nem határolható be. Meg kell tagadni azonban, ha a kérés teljesítését jogszabályba ütközik, továbbá, ha az a szolgálat ellátását, illetőleg a rendőri intézkedés végrehajtását késlelteti, vagy más módon veszélyezteti.
Az állampolgári jogérvényesítést hivatott elősegíteni a javaslat az által, hogy lehetővé teszi a magánszemély kérésére történő igazoltatást. A javaslat a személyi adatok védelmére tekintettel az igazoltatás útján nyert adatok kiszolgáltatását megfelelő garanciákhoz köti.
Közreműködő igénybevétele
A 25. §-hoz
A rendőrség számára nélkülözhetetlen, hogy feladatai ellátásához – a hatósági jogkörben hozott határozatai és intézkedései kivételével – közreműködőt vehessen igénybe. A rendőri feladatok ellátásához járulékosan kapcsolódó, bárki által ellátható szolgáltató jellegű tevékenységről (pl. szabálytalanul parkoló gépjármű elszállíttatása) van szó, amelyet a rendőrség polgári jogviszony keretében – szerződés alapján – vehet igénybe (25. §).
Segítség és eszközök igénybevétele a rendőrségi feladatok ellátásához
A 26. §-hoz
A javaslat szabályozza a más szervezet vagy magánszemély segítségének, illetve eszközeinek igénybevételére vonatkozó feltételeket. A segítségnyújtás teljesítése csak a felkért személy életének, egészségének vagy testi épségének veszélyeztetése, továbbá a kért segítség teljesítéséhez szükséges tárgyi feltételek hiányában tagadható meg. Összhangban a büntető eljárás rendelkezéseivel, a rendőrnek segítséget nyújtó személyt a büntető jogszabályok alkalmazása során a hivatalos személyre vonatkozó jogvédelem illeti meg. Az általa harmadik személynek okozott kár a rendőrség által okozott kárnak minősül. A rendőrség a segítségnyújtónak köteles megtéríteni a segítségnyújtás során elszenvedett – azzal közvetlen összefüggésben keletkezett – kárát, illetve az ennek során vagy emiatt felmerült szükséges készkiadásait. A javaslat kizárja az elmaradt haszon miatti kártalanítás lehetőségét.
Díjkitűzés
A 27. §-hoz
A díjkitűzés az anyagi érdekeltségi motívum bekapcsolását és a közreműködés erkölcsi elismerését jelenti a rendőrség és a lakosság együttműködésében. Kivételesen alkalmazható intézményről van szó, főként a súlyos, a köznyugalmat zavaró bűncselekmények és elkövetőik felderítését, illetőleg a rejtőzködő, a szökésben lévő elkövető elfogadását hivatott elősegíteni olyan esetekben, amikor a gyors és eredményes eljárás széles körű társadalmi összefogást igényel. A díjkitűzés a nyomozás körében az elkövetés körülményeire és az elkövető személyére, a bizonyítási eszközökre, illetőleg az okozott kár megtérüléséhez szükséges információkra, illetőleg a bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátására, valamint a gyanusított elfogására terjed ki. Ugyancsak kitűzhető díj a büntető eljárás, illetőleg a végrehajtás során megszökött elkövető tartózkodási helyére vonatkozó információ nyújtásra, valamint az elfogásra.
A díjkitűzés megelőzi a díjjal ellentételezett szolgáltatást. A díj akkor fizethető ki, ha a közreműködés közvetlenül hozzájárul a díjkitűzés céljának eléréséhez, feltéve, hogy a szolgáltatott információról a nyomozó hatóságnak az információnyújtás időpontjában még nincs tudomása.
Nem tarthat igényt a díj kifizetésére az eljáró nyomozó hatóság tagja, továbbá a hatóságot a díjkitűzéssel érintett ügyben tanuvallomásával vagy más módon félrevezető személy.
A díjazást személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli. Az erre vonatkozó speciális szabályokat a 91. § tartalmazza.
A 28. §-hoz
A javaslat lehetővé teszi, hogy a rendőrség külön jogszabályban megállapított feltételek szerint hatósági engedélyt adjon személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységre. A törvény hatálybalépését követően ennek hiányában a felsorolt tevékenységek nem folytathatók.
V. fejezet
Rendőri intézkedések
Igazoltatás
A 29. §-hoz
Az igazoltatás célja a személyazonosság megállapítása, amely a további rendőri intézkedés szükségességének megítélése szemszögéből kiindulási pont. Az igazoltatás eredménytelensége önmagában is rendőri intézkedést vonhat maga után (32. §). A rendőr a személyazonosság megállapítása céljából az igazoltatottat feltartóztathatja, előállíthatja, ujjnyomatot vehet, fényképfelvételt készíthet és a testi jegyeket mérés alapján rögzítheti.
Az igazoltatáshoz kapcsolódó, az intézkedés eredményességét, illetőleg a rendőrt, valamint a másokat fenyegető veszély megelőzését szolgáló járulékos intézkedés a ruházat, csomag, illetve a jármű átvizsgálása.
Fokozott ellenőrzés, ruházat, csomag, jármű átvizsgálása
A 30–31. §-hoz
Az igazoltatás általános – adott helyen mindenkire nézve kötelező – esetét a rendőrkapitány illetőleg a rendőrfőkapitány rendelheti el a javaslatban meghatározott konkrét feltételek fennállása esetén.
A ruházat, a csomag és a jármű átvizsgálása fokozott ellenőrzés esetén, illetőleg a személyi szabadságot korlátozó inétzkedés foganatosításakor önálló intézkedés. Az intézkedés célja az intézkedő rendőr, illetőleg a személyi szabadságában az intézkedés folytán korlátozott személy testi épségének védelme, vagy valamely rendezvény, esemény, továbbá a közlekedés biztonságát vagy a közterület rendjét veszélyeztető jogellenes cselekmény megelőzése, illetve megakadályozása. E célból a közbiztonságra veszélyt jelentő anyag, eszköz lefoglalható, illetve a rendezvény, esemény helyszínére történő bevitele megtiltható.
A rendőrség a nyilvános forgalom számára nyitva álló helyen őrizetlenül hagyott és a közbiztonságra veszélyt jelentő tárgyat szükség esetén megsemmisítheti.
Felvilágosítás kérés
A 32. §-hoz
A rendőr feladata teljesítése érdekében bárkihez kérdést intézhet, akiről feltehető,hogy a feladattal összefüggő információval rendelkezik. A kérdezés idejére az érintett személy feltartóztatható. A kérdezett köteles a rendőr kérdéseire válaszolni. E kötelezettség nem korlátlan, külön jogszabályokban meghatározott esetekben – titokvédelmi előírások, vallomástétel alóli mentesség stb. – a felvilágosítás megtagadható. Az általános szabályokból következően (16. § (1) bek.) az információ megszerzésére fizikai kényszer nem alkalmazható.
Elfogás és előállítás
A 33. §-hoz
Mindkét intézkedés közös vonása a személyi szabadság megvonása, az érintett személy időleges rendőri fennhatóság alá helyezése, valamely hatóság vagy más szerv hivatalos eljárásának lefolytatása céljából.
Az elfogás és az előállítás esetköreit a javaslat kimerítően szabályozza és meghatározza egyben a személyi szabadságot korlátozó intézkedés időtartamát, amely nyolc órát nem haladhat meg, ez az időtartam a rendőri szerv vezetője által egy ízben négy órával meghosszabbítható, ha az előállítás célja a nyolc órás határidőn belül nem valósítható meg. Az előállítottat – kérelmére – tájékoztatni kell az intézkedés okáról és igazolást kell kiadni az előállítás időtartamáról.
Elővezetés
A 34. §-hoz
Az elővezetésre minden esetben az azt elrendelő bírósági vagy más hatósági határozat alapján kerülhet sor azzal szemben, aki a hatóság előtti megjelenési kötelezettségének bármely okból nem tett eleget. Az elővezetés elrendelésének feltételeit az eljárási jogszabályok tartalmazzák. A rendőrség az elrendelés törvényességét nem vizsgálja, a javaslat e kérdésben a határozatot kibocsátó szerv felelősségét rögzíti. Az elővezetést elrendelő határozat nem biztosít lehetőséget a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jog korlátozására, az intézkedés eredményességének biztosítása érdekében azonban a javaslat megteremti ennek törvényes alapját (39. § (1) bek. f) pont).
Bűnmegelőzési ellenőrzés
A 35. §-hoz
A javaslat a társadalom fokozott védelme érdekében lehetőséget teremt a potenciális bűnelkövetők rendészeti ellenőrzésére. A bűnmegelőzési ellenőrzés a börtönből szabadult bűnelkövetőkre irányuló intézkedés. Ez alapján a rendőrség ellenőrizheti valamennyi két éves letöltött szabadságvesztésből szabaduló elítéltet, valamint a visszaesőt függetlenül a kitöltött szabadságvesztés tartamától. A rendőrség az ellenőrzést határozati úton rendeli el. Az ellenőrzés során a titkos információgyűjtés külön engedélyhez kötött eszközei is igénybevehetők az alkalmazásukra vonatkozó szabályok szerint. Ily módon a szabályozás legális alapot teremt a bűnöző életmódra berendezkedő, potenciális bűnelkövetők bűnmegelőzési célú ellenőrzésére. Az ellenőrzéssel „fenyegetettség”, illetőleg e hatáskör célirányos gyakorlása jelentősen javíthatja a bűnüldözés hatékonyságát, az állampolgárok törvénytisztelő többségének eredményes védelmét a bűnüldözéssel szemben (35. §).
Személy- és tárgykörözés elrendelése
A 36. §-hoz
A javaslat a hatályos rendelkezésekkel összhangban rögzíti az eltűnt, bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanusítható személyek, továbbá a tárgyak felkutatására szolgáló intézkedést: a személy-, illetve tárgykörözést. Ennek keretében – az intézkedés eredményességének biztosítása érdekében – lehetőséget teremt az eltűnt személy képmásának, illetőleg az azonosításához szükséges adatok nyilvános közlésére.
Biztonsági intézkedés
A 37. §-hoz
A javaslat kimerítően felsorolja az önveszélyes állapot vagy a személyeket, anyagi javakat közvetlenül fenyegető veszély megszüntetése érdekében teendő rendőri intézkedéseket.
Közbiztonsági őrizet
A 38. §-hoz
A javaslat a jelenleg hatályos szabályozáshoz hasonlóan rögzíti a közbiztonsági őrizetre vonatkozó szabályokat. Az őrizet időtartama 24 óra, amelybe az előállítás idejét be kell számítani. Az őrizet időtartama 72 óra, ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt vagy a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátott pártfogó felügyelet alá helyezett személy a hatóság elől elrejtőzött vagy ettől alaposan tartani kell.
Intézkedés magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen
A 39–40. §-hoz
A magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő alapvető jog korlátozására csak törvényes felhatalmazáson alapuló hatósági határozat alapján van lehetőség. Ez alól kivétel csak törvényben meghatározott, halasztást nem tűrő esetekben, elsősorban az életvédelemhez, a közveszély elhárításához vagy a bűnüldözéshez szükséges nyomatékos okból engedhető. Ennek esetkörét határozzák meg a javaslat e §-ai.
A javaslat a rendőr intézkedési jogát a közönség számára nyitva álló helyeken lényegében nem korlátozza, az intézmény működése azonban csak indokolt esetben és a legszükségesebb mértékben korlátozható. A rendőr egyéb helyre belépését csak jogszabály korlátozhatja.
Műszeres ellenőrzés
A 41. §-hoz
A javaslat teret enged az ún. hazugságvizsgáló eszközök alkalmazásának, azt azonban az érintett előzetes írásos beleegyezéséhez köti.
Kép- és hangfelvétel készítése
A 42. §-hoz
A személyiségi jogok körében a törvény védi a képmáshoz, hangfelvételhez fűződő jogokat. A javaslat lehetővé teszi, hogy a rendőr intézkedése során az érintett személyről, illetve tárgyról kép- és hangfelvételt készítsen. Az intézkedés helyszínén a rendőr, illetőleg a más személy által készített kép- és hangfelvétel hatósági eljárásban történő felhasználását jogszabály előírásai szabályozzák.
A helyszín biztosítása
A 43. §-hoz
A nyomozás eredményessége, a jogkövetkezmények érvényesítése szempontjából fontos érdek fűződik a szabálysértés, illetőleg a bűncselekmény helyszínének biztosításához. A helyszín változatlan megőrzése az eljárást megalapozó tények és körülmények megállapítása és a bizonyítás szempontjából különleges fontosságú. A javaslat erre tekintettel intézkedési jogkört biztosít a rendőr számára a helyszín megváltoztatásának megtiltására, illetve megakadályozására.
Közlekedésrendészeti intézkedés
A 44. §-hoz
E paragrafus a közlekedésrendészeti feladatokhoz kapcsolódó rendőri intézkedés foglalatát adja. Keretjellegű rendelkezésekről van szó, amelyek anyagi jogi hátterét a közlekedési, illetőleg a közlekedésrendészeti jogszabályok adják.
A 45. §-hoz
A javaslat a közlekedés rendjének fenntartása érdekében lehetőséget biztosít arra, hogy a rendőrség közlekedésrendészeti jogkörében eljárva a közterületen szabálytalanul elhelyezett járművet elszállíthassa, továbbá – ha az így elhelyezett jármű balesetveszélyes helyzetet nem jelent – a járművet kerékbilincs alkalmazásával rögzíthesse. A kerékbilincs bűncselekmény elkövetése esetén is alkalmazható.
A szóban forgó intézkedések költsége a jármű tulajdonosát, üzembentartóját vagy használóját terheli. Az elszállítás, illetve a rögzítés miatt a járműhasználat akadálya folytán keletkezett kárért kártalanítás nem jár. Az elszállítás során a gépjárműben keletkezett kárért a szállító a szerződésen kivüli károkozás szabályai szerint felel.
A javaslat felhatalmazást ad kerékbilincs alkalmazására jogosult szervek körét, az alkalmazás feltételeit és különös eljárási szabályait rendeletben állapítsa meg.
Személy- és létesítmény biztosítási intézkedés
A 46. §-hoz
A javaslat a legmagasabb közjogi méltóságokat betöltő személyek biztonsági igényeit, továbbá a nemzetközi jogon alapuló kötelezettségeket és a viszonossági gyakorlatot szem előtt tartva rögzíti azokat az intézkedési jogosultságokat, amelyeket a Magyar Köztársaság érdekeinek szempontjából különösen fontos személyek védelme érdekében meg kell tenni. Az érintett intézkedési jogosítványok a közforgalom, a közforgalmú intézmények működésének, illetőleg a magánszemélyek jogainak korlátozását eredményezi.
A javaslat a védett személyi kör állandó, illetve eseti kijelölésére a Kormány számára ad felhatalmazást. E tekintetben meghatározó szerep jut a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek, illetőleg a nemzetközi gyakorlat alapján kialakult viszonosságnak. Értelemszerűen nincs szükség külön kijelölésre akkor, ha a törvény valamely közjogi méltóság sérthetetlenségét deklarálja.
VI. fejezet
A kényszerítő eszközök és alkalmazásuk
Testi kényszer
A 47. §-hoz
A rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés leküzdésének legenyhébb és legegyszerűbb módja, ha a fizikai erőfölényben lévő rendőr testi kényszerítést alkalmaz. Az erőfölény hiánya több rendőr együttes fellépésével, illetve mások segítségül hivásával is pótolható. Ha azonban az ebből fakadó késedelem az intézkedés befejezését akadályozná, az ellenszegülés megtörésére súlyosabb kényszerítő eszköz alkalmazható.
Bilincs
A 48. §-hoz
A bilincs a további elenszegülés, a szökés, a támadás megakadályozására szolgáló megelőző, védelmi jellegű kényszerítő eszköz. Ennélfogva alkalmazása előzetes ellenállás tanusítása nélkül vagy fizikai kényszer folyományaként is szóba jöhet. Az alkalmazás törvényi feltétele azonban, hogy kizárólag személyi szabadság korlátozásával járó rendőri intézkedés keretében (elfogás, előállítás, elővezetés, őrizetbevétel) alkalmazható.
Vegyi eszköz, elektromos sokkoló eszköz, rendőrbot, kardlap, illetőleg más eszköz alkalmazása
A 49. §-hoz
A címbeli kényszerítő eszközök alkalmazása súlyosabb érdekek fenyegetettségét – az élet- és vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető támadást –, vagy a rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés súlyosabb fokát feltételezi. Természetesen a szóban forgó eszközök nemcsak az első feltételként említett érdekek veszélyeztetési stádiumában, hanem a bekövetkezett sérelem esetén is alkalmazhatók.
A vegyi eszköz a támadó érzékszerveire kifejtett hatása folytán, az elektromos sokkoló eszköz az általa okozott elektromos impulzus – magasfeszültségű kisülés – keltette fájdalomérzet révén alkalmas a támadó akaratának és fizikai ellenállásának megtörésére. Az említett eszközök rendszeresítését gondos élettani vizsgálatok előzik meg, amelyek kizárják az élet-, a testi épség veszélyeztetését vagy az egészség károsodását.
Ha a lőfegyverhasználat feltételei fennállnak, a fenti korlátozás nem érvényesül, ekkor ugyanis az említett kényszerítő eszköz alkalmazása mindenképen kisebb fenyegetettséget jelent, mint a személyre leadott célzott lövés.
Az itt szabályozott eszközök használatát előzetes figyelmeztetés előzi meg.
A szolgálati kutya alkalmazása
A 50. §-hoz
A különlegesen kiképzett és vizsgáztatott szolgálati kutya alkalmazása a rendőrségi munka számos területén meghonosodott. Törvényi szintű szabályozást azonban csak a kényszerítő eszközként történő alkalmazása igényel. A szolgálati kutya a javaslat előző §-ában említetteknél súlyosabb kényszerítő eszköznek minősül, ennélfogva alkalmazásának módjait és feltételeit a javaslat kimerítően szabályozza.
Útzár
Az 51. §-hoz
A gépjárművel közúton menekülő bűnelkövetők elfogásának a külföldi államok gyakorlatában is bevált eszköze az útzár. Az útzár az úttestet a közúti gépjárműforgalom elől lezáró műszaki akadály. Elhelyezése veszélyezteti a közlekedés biztonságát, ezért a közlekedésben résztvevők számára szükség esetén megfelelő előrejelzésről kell gondoskodni.
A lőfegyverhasználat
Az 52–53. §-hoz
A lőfegyverhasználat az élethez és a testi épséghez való jog sérelme szempontjából a legsúlyosabb rendőri kényszerítő eszköz, ezért alkalmazására csak mások életének védelme, a fegyveres bűnözők elleni küzdelem, továbbá a rendőri szolgálat védelme céljából indokolt legális alapot teremteni és igénybevételét különleges garanciákhoz kell kötni.
A javaslat szerint a rendőrt a lőfegyverhasználati jog csak szolgálata jogszerű teljesítése során illeti meg. Szolgálatban lévőnek a rendőrség által szolgálatra beosztott, vagy az önmagát szolgálatba helyező rendőrt kell tekinteni. Az önkéntes szolgálatba helyezésre akkor kerülhet sor, ha a szolgálatán kivül lévő rendőr olyan jelenséget észlel, amely halaszthatatlan rendőri beavatkozást igényel és intézkedésre jogosult rendőr nincs jelen vagy a jelenlévő rendőri erő az intézkedés eredményességének biztosításához nem elegendő. A szolgálatba helyezés a rendőri minőségnek az intézkedéssel érintett személlyel történő közléssel valósul meg.
A lőfegyver, mint kényszerítő eszköz alkalmazására saját elhatározásból vagy utasításra kerülhet sor. Saját elhatározás esetén a lőfegyverhasználat törvényi feltételeinek fennállása az egyénileg intézkedő rendőr önállóan mérlegeli. Ha rendőri csapaterőt zárt alakzatban alkalmaznak, a lőfegyverhasználatra csak az alakzat parancsnokának utasítása alapján kerülhet sor.
A törvény alkalmazásában lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül. A szándékosság az ítélőképessége birtokában lévő rendőr tudatos és akaratlagos cselekvését fejezi ki. A személy elleni lőfegyverhasználat irányulhat egyes ember vagy tömegben lévő személy ellen. Erre nézve a javaslat differenciált szabályozást ad (54., 57. §). Nem minősül lőfegyverhasználatnak a dologra – tárgyra, állatra – leadott lövés, továbbá a figyelmeztető lövés, illetőleg a lőfegyver véletlen (akaratlan) működésbe hozása. A javaslat kizárja a lőfegyverhasználat fogalmából a gumilövedék, pirotechnikai eszköz, könnygázgránát és elfogóháló bármely kilövőeszközzel történő célbajuttatását.
Ha a lőfegyverhasználat feltételei fennállnak, bármely kényszerítésre alkalmas eszköz felhasználható és fegyverként alkalmazható. A javaslat e rendelkezéssel egyfelől az emberi élet megóvására ad esélyt, másfelől számol azzal az eshetőséggel, amikor a rendőrnek nincs módja a lőfegyver használatára. Ezekben az esetekben nem indokolt a rendőrt korlátozni sem az enyhébb hatású, sem a támadás elhárítására alkalmas, de a törvényben nem szabályozott kényszerítő eszköz alkalmazásában.
Az 54–55. §-hoz
A javaslat az ENSZ VIII. bűnmegelőzési kongresszusán elfogadott határozatot figyelembe véve szabályozza a rendőrség tagjainak lőfegyverhasználati jogát: ez a végső kényszerítő eszköz önvédelemből, a mások életét veszélyeztető súlyos bűncselekmény elkövetésének megakadályozására, az ilyen veszélyt okozó személy elfogására, illetőleg szökésének megakadályozása céljából alkalmazható. Az erre vonatkozó taxációt a javaslat 54. §-a adja meg.
A fegyveres támadás vagy ellenállás leküzdése kivételével a javaslat kizárja a lőfegyver használatát, ha az olyan személy életét, testi épségét is veszélyezteti, akivel szemben a lőfegyverhasználat feltételei nem állnak fenn. A lőfegyverhasználat vétlen személyek életét nem veszélyeztetheti, de szükséges kivételt tenni, ha az jogos védelemből vagy végszükségből elkerülhetetlen. Ilyen az az eset, amikor a terrorista, vagy a fegyveres bünöző a tömegben van és ártalmatlanná tétele célzott lövés nélkül nem lehetséges. A legpontosabb lövés is veszélyt jelenthet a környezetére, de az élet elleni bűncselekmény megelőzése enélkül nem lehetséges.
Ugyancsak kivételt tesz a javaslat arra az esetre, ha a rendőri intézkedés célja a dologra leadott lövéssel is elérhető. Indokolatlan ugyanis a személyre irányuló lövés, ha a gépjárművel menekülő bűnöző a gumiabroncs kilyukasztásával is elfogható, vagy ha a rendőr elleni támadás a reá uszított kutya lelövésével elhárítható.
Az 56. §-hoz
A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések célja egyrészt az, hogy az intézkedéssel érintett szeméély számára felismerhető legyen, hogy vele szemben milyen rendőri intézkedés történik, az intézkedés foganatosítása tőle milyen magatartást kíván, és ezáltal a lőfegyverhasználat megelőzhető, vagy elkerülhető legyen. Az előzetes figyelmeztetés annak tudatosítására irányul, hogy a felszólítottal szemben – további engedetlensége esetén – lőfegyvert fognak alkalmazni. Célja, hogy a felszólított a lőfegyverhasználat lehetséges következményeit mérlegelve dönthessen, hogy aláveti-e magát a rendőri felhívásnak, vagy azzal szembeszegülve vállalja annak konzekvenciáit.
Lőfegyver használata tömegben lévő személlyel szemben
Az 57. §-hoz
A javaslat körültekintően meghatározza a tömegben, csoportosulásban lévő személlyel szembeni lőfegyverhasználat esetkörét és feltételeit, kizárva a tömeggel szembeni válogatás nélküli lőfegyverhasználat lehetőségét. Lőfegyvert használni a tömegben, csoportosulásban részt vevő személlyel szemben csak abban az esetben szabad, ha velük szemben fennállanak az egyes személy elleni lőfegyverhasználat feltételei. Az erre vonatkozó szabályok értelmében nincs helye lőfegyverhasználatnak – a fegyveres vagy a felfegyverkezve elkövetett támadás, illetőleg a fegyveres ellenállás leküzdése kivételével –, ha az olyan személy életét, testi épségét is veszélyezteti, akivel szemben a fegyverhasználat feltételei nem állnak fenn (55. §). A tömegben lévő személyre leadott célzott lövés azonban részben a lövés leadását zavaró körülmények, részben a tömeg mozgása folytán célt téveszthet. Erre tekintettel tartalmazza a törvényjavaslat azt a rendelkezést, amely szerint nem állapítható meg a lőfegyverhasználat jogellenessége, ha a szabályos lőfegyverhasználat során olyan személyt ér találat, aki a helyszínt a rendőrség felszólítása ellenére sem hagyta el (57. § (1)–(2) bek.)
A tömegben, a csoportosulásban lévő személlyel szemben alkalmazott lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések sorában fontos szerephez jut a szétoszlatásra tett intézkedés, ha ez csapaterőben végrehajtható és a közbiztonság, a közrend ilyen módon is helyreállítható.
A csapaterő alkalmazása
Az 58. §-hoz
A tömeggel, csoporttal szemben az egyéni rendőri fellépés hatástalan, sőt kisebb rendőri erő is tehetetlen lehet, ezért ha a közbiztonság védelme másként nem biztosítható a rendőrség csapaterőben lép fel. Bizonyos rendőri feladatok teljesítése csapaterő alkalmazása nélkül nem képzelhető el, így különösen a nagy területen történő helyszínbiztosítás, eltévedt gyermek felkutatása, rendezvénybiztosítás stb.
A csapaterőben történő fellépés sajátos vonása, ha a rendőr nem egyéni elhatározás, hanem a parancsnoki utasítás szerint jár el, amely meghatározza az intézkedés típusát és az alkalmazható kényszerítő eszközök körét.
Tömegoszlatás
Az 59–60. §-hoz
A csapaterő alkalmazásának esetkörét, valamint a jogellenesen összegyűlt, illetőleg jogellenes magatartást tanusító tömeg szétoszlatására alkalmazható kényszerítő eszközök körét a javaslat kimerítően szabályozza.
A tömeg erőszakos szétoszlatásának megkezdését rendőri felhívás és figyelmeztetés előzi meg. Mindenkitől elvárható, hogy ha céljai mások, akkor a rendőri felhívásra az erőszakosan fellépő tömeget elhagyja. E lehetőség biztosítására a javaslat előírja, hogy tilos a tömeget korlátozni a helyszínről történő eltávozásában. A rendőrségtől a továbbiakban nem várható el, hogy a tömeg oszlatására tett fellépése előtt egyenként vizsgálja a tömegben résztvevők egyéni felelősségét. Erre a tömeges fellépés által előidézett veszélyhelyzetekben nincs is idő. Aki a felszólítás ellenére a tömeget nem hagyja el, vállalnia kell a rendőri fellépés következményeit.
Közös szabályok
A 61–62. §-hoz
A javaslat e cím alatti része határozza meg a kényszerítő eszköz alkalmazását megelőző általános figyelmeztetési kötelezettséget, továbbá a súlyosabb kényszerítő eszközök alkalmazása esetében a terhes nők és gyermekek kíméletére vonatkozó előírásokat.
A javaslat a kényszerítő eszközök alkalmazásáról általános jelentési kötelezettséget állapít meg a szolgálati elöljáró részére.
VII. fejezet
Titkos információgyűjtés
Az állam bűnüldöző szervei, a bűncselekmények felderítésére, elkövetésének megakadályozása, az elkövetők felkutatása érdekében ősidők óta alkalmaznak olyan leplezett erőket, módszereket és eszközöket, amelyek segítségével a bűnüldöző tevékenységük egy részét titokban végzik. A nemzetközi és hazai bűnüldözési tapasztalatok azt igazolják, hogy a bűnelkövetők cselekményük sikere és leplezése érdekében maguk is rendszeresen végeznek titkos információgyűjtést. Titkos információkat vásárolnak, zsarolnak ki, tippadókat alkalmaznak, beépülnek a potenciális sértett környezetébe, állami és gazdálkodó szervezetekbe, továbbá okmányokkal, áltevékenységgel fedik magukat, titokban behatolnak helyiségekbe, beférkőznek számítástechnikai rendszerekbe, beszélgetéseket hallgatnak le, távközlési titkokat fürkésznek ki. A szervezett, országhatárokon átlépő bűnözés, a tudomány és a technika újabb vívmányait alkalmazza. Azonos módszerek és eszközök hiánya a bűnözés számos területét a rendőrség számára hozzáférhetetlenné tenné, a bűncselekmények és elkövetőik jelentős hányadának felderítését hiúsítaná meg. A titkos információszerzés a bűnüldözés fegyvertárának nemzetközileg is elismert és alkalmazott eleme, annak ellenére, hogy a modellként számításra vehető demokratikus európai államok rendőrségi joganyagának nem tárgya.
A titkos információszerzés azonban emberi jogokat sérthet, ezért szabályozása gondos behatárolást és megfelelő garanciákat igényel. Jóllehet, a szóban forgó módszer a bünözői réteg szűk körére irányul, nem zárható ki, hogy vétlen személyekkel kapcsolatos adatok, információk is a nyomozó hatóság látókörébe kerüljenek. Az ebből fakadó lehetséges jogsérelem azonban – azon túl, hogy orvosolható – elenyésző és nem mérhető annak a társadalmi érdeknek a jelentőségéhez, amely a bűnözés elleni küzdelem eredményességéhez fűződik. A javaslat ezzel kapcsolatos legfontosabb garanciális rendelkezése az, hogy az alapvető állampolgári jogok sérelmére leginkább alkalmas titkos eszközök és módszerek alkalmazásának engedélyezését és ellenőrzését a végrehajtó hatalmi ágtól független szerv hatáskörébe utalja.
A 63. §-hoz
A javaslat nyílt szabályozását adja a rendőrségi nyomozó szervek titkos információgyűjtésére irányuló tevékenységének. Ennek keretében generálisan megállapítja a titkos információszerzés céljait, ily módon teret nyit azok felhasználása előtt, de ezáltal be is határolja a szóbanforgó módszerek alkalmazási lehetőségeit.
A javaslat bűnüldözési érdekből és a rendőrséggel együttműködő személyek védelme céljából mind az ily módon nyert adatokat, mind az együttműködő személyének kilétét, mind pedig az információszerzés technikai részleteit titoknak minősíti. Ez a legfontosabb biztosítéka az alkalmazott módszer hatékonyságának és a közreműködő biztonsága megőrzésének.
Bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés
A 64. §-hoz
A javaslat tételesen meghatározza a titkos infromációszerzés különös törvényi garanciákat nem igénylő csoportjába tartozó módozatait.
A titkos információszerzés legismertebb módszere a bünözők világával kapcsolatot tartó személyek informátorként való alkalmazása, ügynöki hálózat kiépítése.
Más jogrendszerekben előfordul, hogy az igazságszolgáltatás súlyosabb bűncselekmény leleplezése vagy bizonyítása érdekében – törvényi feljogosítás alapján – az ezt elősegítő személy kisebb súlyú jogsértése miatt eltekint a büntető felelősségrevonástól. A javaslat ennek analógiájára fogalmazza meg a csekélyebb súlyú bűncselekményt elkövetőjének a rendőrséggel történő együttműködésre vonatkozó megállapodás megkötésére irányuló lehetőséget, feltételként szabva, hogy az együttműködéssel elérhető jelentősebb bűnüldözési érdek meghaladja a megállapodás alanyával szembeni büntetőjogi igény érvényesítéséhez fűződő érdekeket. Erre akkor kerül sor, ha az együttműködés révén súlyosabb bűncselekmény felderítése, bűnbandák felszámolása, a bűnözés céljára létrejött vagy azt segítő, leplező szervezetek felderítése, terrorcselekmények megelőzése stb. várható. A megállapodás alapján a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanusítható személy kötelezettséget vállal arra, hogy a rendőrséggal – a rendőrség által meghatározott szabályok szerint – együttműködik. A nyomozó hatóság pedig a gyanusítottal szemben – az általa elkövetett csekélyebb súlyú bűncselekmény tekintetében – a nyomozást megszünteti. Tekintve, hogy a bűncselekmény törvényi tényállását kimerítő gynusított ily módon törvényesen mentesül a büntetőjogi felelősségrevonás alól, az intézménnyel való visszaélések kizárása különös törvényi biztosítékok beiktatását tette indokolttá. Ezt a javaslat a rendőrségi szervezeten kivüli kontroll beépítésével garantálja oly módon, hogy a nyomozás megszüntetését ügyészi jóváhagyáshoz köti. A jóváhagyás tehát a megállapodás érvényességének előfeltétele, amelynek hiányában a rendőrség a büntető eljárás szabályai szerint jár el.
E csoportba tartozik a titkosrendőri módszer alkalmazása is. Ez esetben maga a rendőr titkolja el rendőri mivoltát, és így szerez információkat. A nemzetközi és a szervezett bűnözés térnyerésével szükségessé vált az,hogy a jelentősebb kockázatvállalást, illetve speciális szakértelmet igénylő titkos információszerzést a nyomozó hatóság tagja végezze el.
Az informátorok, illetve a hivatásos bűnüldözők leplezésének egyik bevált módszere az, ha az érintett személy álnevet használ vagy valamilyen fedőtevékenységet végez. Ehhez esetenként olyan okmányok, hatósági jelzések szükségesek, amelyek egyaránt alkalmasak használójuk igazolására, és a bünözők megtévesztésére. E célból szükségessé válhat olyan vállalkozás folytatása is, amelynek segítségével az informátort vagy a nyomozó hatóság munkatársát jövedelemszerző tevékenysége, eszköze stb. legalizálja. A javaslat lehetővé teszi a rendőrség számára fedővállalkozások létesítését, amelyekre egyébként minden tekintetben a vállalkozásokra vonatkozó általános szabályok érvényesek (pl. vállalkozói igazolvány kiváltása, cégbejegyzés, adózás stb.).
A javaslat feljogosítja a rendőrséget arra is, hogy a törvényben meghatározott feladatai megvalósítása érdekében a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatba hozható személyeket, járműveket, helyiségeket, terepszakaszokat, útvonalakat, objektumokat megfigyeljen, és az észlelteket feljegyzés vagy technikai eszköz alkalmazásával rögzítse.
A javaslat lehetővé teszi, hogy az elrendelt nyomozás során az ismeretlen elkövető leleplezésére csapdát alkalmazzon. A csapdaállítás olyan – sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó – cselvetésen alapuló módszer, amely más személy közreműködésével, vagy technikai eszköz illetve vegyi anyag stb. alkalmazásával, közvetve vagy közvetlenül alkalmas a bűnelkövető leleplezésére, illetve elfogására.
A titkos információszerzés céljából a rendőrség bármely szervezettel vagy magánszemélyekkel titkos együttműködési megállapodást köthet.
Fedővállalkozás létrehozása, fenntartása és megszüntetése
A 65. §-hoz
A fedővállalkozások létrehozására a gazdasági társaságra és az egyéni vállalkozásra vonatkozó jogszabályok előírásai szerint kerülhet sor, a rendőrség költségvetésének javára, illetve terhére.
Együttműködők díjazása
A 66. §
A bűnözőkről történő információszolgáltatás a rendőrséggel együttműködő személyek részéről minden esetben személyes kockázatvállalást jelent, lelepleződésük súlyos egzisztenciális fenyegetettséggel járhat. Ezt a kockázatot az informátor sok esetben csak anyagi ellenszolgáltatás fejében vállalja. Az informátor megfizetése – az információ megvásárlása – sem a hazai, sem a fejlett demokráciájú európai államok gyakorlatában nem újkeletű. Ennek törvényi alapjait teremti meg a javaslat.
A rendőrség a vele együttműködő magánszemély részére tevékenységéért anyagi ellenszolgáltatást nyújthat, amely devizakülföldi esetében a Magyar Nemzeti Bank engedélyével külföldi pénznemben is teljesíthető. Ez esetben a dekonspiráció elkerülése érdekében a rendőrség az e törvény által biztosított jogcímen jogosult külföldi fizetőeszköz vásárlására, és az együttműködő részére kifizetésre.
A díjazást személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli.Az erre vonatkozó speciális szabályokat a 95. § tartalmazza.
A nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezése
A 67. §-hoz
Mód van arra, hogy a rendőrség az ügyész hozzájárulásával a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezésével információ szolgáltatásban állapodjon meg a bűncselekmény elkövetőjével, ha a bűnüldözési célhoz fűződő érdek meghaladja az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdeket.
Adatkérés
A 68. §-hoz
Az ügyész előzetes jóváhagyásával a rendőrség nyomozó szervének vezetője adatszolgáltatást kérhet a pénzintézettől, adóhatóságtól, távközlési szervezettől, ha két évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítésén nyomoz. Az adatszolgáltatás ingyenes és nem tagadható meg.
Bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés
A 69. §-hoz
A titkos információszerzés másik fő csoportja a titkos eszközökkel és módszerekkel folytatott információgyűjtés. A javaslat tételesen meghatározza a rendőrség által alkalmazható titkos eszközöket és módszereket: titkos kutatás, levélellenőrzés, telefonlehallgatás, helyiség, illetve más zárt hely kép- és hangtechnikai megfigyelése.
A szóban forgó eszközök közös vonása, hogy alkalmazásuk minden esetben az Alkotmány 59. §-ában biztosított magánlakás sérthetetlenségéhez, vagy a magántitok védelméhez való jog sérelmét eredményezi. A javaslat biztosítja, hogy e jogok korlátozására csak a törvényben meghatározott esetben és az ugyanott szabályozott feltételek fennállása esetén kiadott határozat alapján kerüljön sor.
A külön engedélyt a bíró adja.
A javaslat tételes meghatározását adja azoknak a bűncselekménykategóriáknak, amelyek felderítéséhez – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a titkos eszközök és módszerek igénybevételét megalapozó különleges érdek fűződik. A texációból felismerhetően a különleges eszközök alkalmazására kizárólag a társadalomra fokozott veszélyt jelentő bűncselekmények gyanúja esetén kerülhet sor.
A javaslat felsorolja és külön engedélyhez köti, hogy milyen esetekben van módja a rendőrségnek titkos kutatásra, felvételek rögzítésére, illetve levél, postai- és távbeszélőforgalom titkos ellenőrzésére. Ennek megfelelően titkos kutatást, levélellenőrzést, telefon lehallgatást, helyiség, illetve más zárt hely lehallgatását tételesen meghatározott bűncselekmények gyanuja esetén lehet végezni. A bűncselekmény felderítéséhez fűződő különleges érdek nemcsak a Btk.-ban meghatározott büntetési tétel nagyságában tókröződik, a cselekmény jellege, elkövetési módja más, jelentős társadalmi veszélyességet rejt magában.
A 70–71. §-hoz
A javaslat érinti azokat a legfontosabb eljárási kérdéseket, amelyek a jogalkalmazás számára nélkülözhetetlenek. Ennek keretében meghatározza a titkos eszköz alkalmazása iránti kérelem előterjesztésére jogosultak körét és a kérelem tartalmi elemeit. Az engedélyezésre a megyei, fővárosi bíróság elnöke által e feladatra kijelölt bíró részére állapít meg hatáskört.
A javaslat a titkos módszer alkalmazását legfeljebb 90 napig engedélyezi, ez az időtartam azonban az engedélyezési feltételek újbóli vizsgálata alapján – legfeljebb 90 nappal – ismételten meghosszabbítható.
Az eljárási tartalmú rendelkezés előírja, hogy az engedélyező a titkos eszköz alkalmazására vonatkozó kérelem tárgyában a benyújtástól számított meghatározott időtartamon belül indokolt döntést hoz.
A 72. §-hoz
Ha a titkos eszköz késedelmes igénybevétele a súlyos bűncselekmény felderítési vagy bizonyítási esélyétől fosztaná meg a rendőrséget, vagy a késlekedés jóvátehetetlen károkat okozna, a nyomozó hatóság vezetője – az engedélyezésre jogosult egyidejű értesítése és az engedélyezésre irányuló kérelem benyújtása mellett – elrendelheti a titkos kutatást és meghatározott időtartamra a titkos eszköz alkalmazását.
A 73. §-hoz
A titkos eszközökkel kapcsolatos törvényi garanciák sorában az engedélyezés kritériumain túl meg kell határozni az alkalmazás megszüntetésének kötelező esetkörét is. A javaslat értelmében a titkos eszköz alkalmazását haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az a célját elérte, vagy igazolódott, hogy a cél elérésére nem alkalmas, avagy az eszköz alkalmazását nem engedélyezték. Ez utóbbi esetben az így nyert adatok haladéktalan megsemmisítése is kötelező.
A magántitok védelmét szolgáló garanciális rendelkezése a javaslatnak, hogy az engedéllyel rögzített információk közül is meg kell semmisíteni azokat, amelyek az elrendeléssel nincsenek összefüggésben.
A 74–75. §-hoz
Garanciális jelentőséget tulajdonít a javaslat a technikai eszközzel készített felvételek megismerhetőségének.
VIII. fejezet
A rendőrség adatkezelése
Általános szabályok
A 76–83. §-hoz
A javaslat a rendőrség személyes adatok kezelésével kapcsolatos tevékenységét „A személyiségnek a személyi adatok automatikus feldolgozásával kapcsolatos védelméről” szóló Európa Tanács Egyezménnyel, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 87/15. számú, „A személyes adatok rendőrségi felhasználásának szabályozásáról” rendelkező ajánlásával összhangban, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény keretei között szabályozza.
A javaslat különbséget tesz a rendőrség eltérő típusú – bűnüldözési és államigazgatási – adatkezelési feladatai között és a bűnüldözési célú adatok elkülönített kezelését rendeli el. Az adatkezelésre vonatkozó külön törvényben meghatározott szabályokra figyelemmel meghatározzza az adatkezelés célját, a rendőrség által kezelhető személyes adatokat, az adattovábbítással, az adatkezelések összekapcsolásával kapcsolatos szabályokat, az adatbiztonságot szolgáló követelményeket.
A különleges adatok kezelését a javaslt szigorú feltételekhez köti. A büntetett előéletre vonatkozó adatok kivételével ilyen adatok kezelése csak konkrét egyedi ügyben lehetséges. A különleges adatok kezelését a titkos eszközök és módszerek alkalmazási területére eső bűncselekményekre szorítja.
A különleges adatok ismeretére egyes, az érintettek érdekében lefolytatott igazgatásrendészeti eljárásokban is szükség van. Ilyen eset adódik például akkor, amikor a külföldi magyarországi tartózkodásának oka az,hogy hazájában politikai meggyőződése vagy faji eredete, nemzetiségi hovatartozása miatt üldözik. Az ilyen helyzetekkel összefüggő speciális adatkezelési szabályokat külön törvények rendezik.
A rendőrség feladatainak ellátása (pl. ismeretlen elkövető, vagy eltűnt személy felkutatása) érdekében szükségges, hogy az állampolgárok személyi adatait hivatalból és a lehető leggyorsabban beszerezhesse. Ezért a javaslat tételesen felsorolja azokat az országos nyilvántartásokat, amelyek adatszolgáltatását a rendőrség igénybe veheti. Ez a felhatalmazás összhangban van azokkal a szabályokkal, amelyek ezekre az igazgatási nyilvántartásokra vonatkoznak (pl. a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántatásáról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a rendőrség az ott kezelt adatállomány teljes köréből adatokat igényeljen).
Bűnüldözési adatkezelés
A 84–89. §-hoz
A javaslat a személyes adatok védelmére vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelően tételesen megahtározza a rendőrség által bűnüldözési célból kezelhető adatok körét és a tárolás időtartamát és meghatározza a rendőrségi adatkezelési rendszerekbe történő betekintésre, továbbá az abból felvilágosítás kérésére, értesítésre vagy adatszolgáltatásra jogosult szervek és szemjélyek körét, továbbá megállapítja az érintettek jogait korlátozó, törvényi szabályozást igénylő rendelkezéseket. Meghatározza továbbá a közérdekű adatok nyilvánosságát korlátozó feltételeket.
A rendőrség bűnüldözési feladatainak eredményes ellátása érdekében elengedhetetlen, hogy bűnüldözési adatrendszereit egymással vagy más adatkezelési rendszerekkel összekapcsolja. Ezekben az esetekben a személyes adatok védelme fokozott biztosítékokat kíván. Erre tekintettel a javaslat az adatrendszerek összekapcsolásának feltételeit az általánosnál szigorúbban szabályozza és egyrészt az adatok tipusától függően megkülönbözteti, másrészt több feltételhez is köti. Alapvető feltétel, hogy a bűnüldözési rendszereket egymással, valamint a bűnüldözési és a közigazgatási rendszereket csak konkrét bűncselekmény federítése, nyomozása érdekében lehet összekapcsolni. További megszorítás, hogy mindez csak a törvényben meghatározott bűncselekmények esetén lehetséges.
A rendőri szervek munkájához szervesen hozzátartozik személy-, gépjármű- és tárgykörözési feladatok ellátása. Ez sok esetben csak akkor vezet eredményre, ha a felderítő tevékenységet a szorosan vett rendőrségi hatáskörön túl kiterjesztik más államigazgatási területre is. Ennek egyik módja, ha jelzéseket helyezhetnek el a különböző igazgatási adatbázisokban (például lakcímnyilvántartásban vagy a határellenőrzési rendszerekben) és az ügy jellegétől függően – a külön törvényekben meghatározott – korlátozó intézkedések megtételét (például feltartóztatás) vagy értesítés adását kérhetik. Ezek az intézkedések a keresett személy hollétének megállapítását, szökésének, illetve az ország területe elhagyásának megakadályozását, illetve ezekben az esetben a rendőrség értesítését célozzák, s ennyiben a rendőrségi alapfeladatok eredményes ellátásához nélkülözhetetlenek.
Államigazgatási adatkezelés
A 90–91. §-hoz
A javaslat tételesen meghatározza, hogy a rendőrség milyen közigazgatási nyilvántartásokat milyen adattartalommal vezethet és a nyilvántartás időtartamát. Utal egyben a rendőrséget érintő, külön törvényben szabályozott eljárások adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseire.
IX. fejezet
Jogorvoslat
A 92–93. §-hoz
A rendőrség tevékenysége alapvetően a büntető eljárás és az államigazgatási eljárás szabályai szerint folyik, erre tekintettel a rendőri intézkedés és a kényszerítő eszközök alkalmazása elleni jogorvoslati igény a rendőri intézkedést követő és a rendőrség hatáskörébe tartozó államigazgatási, szabálysértési vagy büntető eljárás keretében érvényesíthető. Ez esetben a sérelmes intzkedés miatt panasz a rendőrjhatósági eljárást érdemben lezáró határozat elleni jogorvoslati kérelemben terjeszthető elő. Minden más esetben a panaszt az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetőjénél lehet benyújtani és e döntés ellen jogorvoslatnak van helye.
X. fejezet
Záró rendelkezések
A 94–96. §-hoz
A 4. § indokolásában említett hivatali bűncselekmények elkövetésének veszélye a más miniszter irányítása alá tartozó rendészeti szervek esetében is fennáll, indokolt ezért, hogy a Kormány a rendészeti szervek állományának biztonsági ellenőrzéséről is a rendőrség ellenőrzését ellátó szerv útján gondoskodjék. Jelenleg az ellenőrzéssel kapcsolatos együttműködési szabályokat az érintett miniszterek által kiadott együttes utasítás szabályozza. A javaslat megteremti a rendészeti szervek biztonsági ellenőrzésének törvényi alapjait.
A díjkitűzés (27. §), valamint az együttműködők részére nyújtott díjazás személyi jövedelemadó köteles. Az együttműködő dekonspirációjának elkerülése érdekében a javaslat meghatározza az ezt biztosító különös adóeljárási szabályokat.
A javaslat meghatározza az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a rendőrség eljárása miatti panaszok kivizsgálását biztosító feltételeket.
Értelmező rendelkezések
A 97–99. §-hoz
A javaslat meghatározza azokat az értelmező rendelkezéseket, amelyek bevezetését az egységes fogalomhasználat, illetőleg a normaszöveg egyszerűsítése indokolta.
A határőrség rendészeti feladatainak ellátása feltételezi a működési feltételek, az intézkedés és kényszerítő eszköz alkalmazás, az információgyűjtés, az adatkezelés szabályainak a rendőrséggel azonos megállapítását. A határőrségről és az államhatár őrizetéről szóló törvényi rendelkezés hatályba lépéséig a határőrség rendészeti működésének legális feltételeit ez az átmeneti rendelkezés biztosítja.
Felhatalmazó rendelkezések
A 100–102. §-hoz
A javaslat a végrehajtásához szükséges törvényi szabályozást nem igénylő jogalkotási feladatok elvégzésére megadja a kormány és a belügyminiszter számára szükséges szabályozási felhatalmazást.
Hatálybalépés
A 103–111. §-hoz
A hatálybalépés időpontját úgy kell megállapítani, hogy a törvény végrehajtására köteles szervek felkészülése, továbbá a törvény rendelkezéseit alkalmazó rendőri állomány megfelelő képzése a hatályba lépésig megvalósítható legyen.
A javaslat egyúttal hatályon kivül helyezi a törvény hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket, és a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges törvénymódosításokat.
_