• Tartalom
Oldalmenü

1995. évi CXXV. törvény indokolása

a nemzetbiztonsági szolgálatokról

1996.03.27.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A magyar Országgyűlés az Alkotmányban és más jogszabályban előírt kötelezettségének tesz eleget, amikor a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét és működését törvényi szinten szabályozza. Az Alkotmány 40/A. § (2) bekezdése értelmében a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokat a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmada által elfogadott törvényben kell meghatározni. Mindezek figyelembevételével a magyar jogrendszerben első ízben jelenik meg nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló önálló törvény.
A törvényjavaslat két meghatározó alapelv érvényesítésével szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét.
Az államok nemzetbiztonsági érdekeik védelme és más nemzetek szándékainak megismerése érdekében igénybe veszik a nemzetbiztonsági szolgálatok sajátos, más szervezetek által nem helyettesíthető lehetőségeit. Ez – ahogy a nemzetközi gyakorlat mutatja – arra kötelezi az államot, hogy az ország szuverenitása, politikai, gazdasági és honvédelmi érdekeinek megóvása céljából nemzetbiztonsági szolgálatokat hozzon létre és működtessen.
Másrészt az alapvetően titkos és sajátos eszközöket felhasználó nemzetbiztonsági tevékenység megfelelő jogi szabályozást igényel annak érdekében, hogy semmilyen körülmények között ne jelenthessen veszélyforrást a demokratikus jogrendre, ezen belül az állampolgári jogokat csak akkor és olyan mértékben korlátozhassa, amennyiben az az ország nemzetbiztonságának megóvása, szuverenitásának érvényesítése céljából szükségszerű és indokolt.
A törvényjavaslat a nemzetközi tapasztalatok és a nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó külföldi jogszabályok figyelembevételével és felhasználásával – ugyanakkor a sajátos magyar viszonyokat szem előtt tartva – átfogóan szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok működését.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezete és jogállása
Az 1–2. §-hoz
Az 1. § felsorolja a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatait, amelyek eltérő működési területét, feladat- és hatáskörét a 4–9. §-ban foglaltak határozzák meg.
A törvényjavaslat szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok országos hatáskörű, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervek. A jogállás meghatározásának az állami szervek rendszerébe történő illeszkedés biztosításán túl a szervezethez telepíthető feladatok megállapítása, illetőleg az alkalmazható eszközrendszer meghatározása szempontjából van jelentősége. A törvényjavaslat a jelenlegi kétpólusú nemzetbiztonsági szervezetrendszernek megfelelően tartalmazza a polgári nemzetbiztonsági, illetve a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok szerinti elkülönítést, hozzá kötődően a működési területeket is.
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak a jelenleg hatályos szabályozástól eltérő, önálló szerepeltetése garanciális jellegű, amely azt hivatott tükrözni, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a titkos információgyűjtésre törvény által felhatalmazott szervezetek független háttér-, szolgáltató intézménye.
A javaslat a nemzetbiztonsági szolgálatok struktúrájának csak a stabil és állandó elemeit alkotó központi szerveket határozza meg. A további belső tagozódást elsősorban az ország szuverenitását, alkotmányos rendjét érintő kihívásokhoz és a nemzetbiztonsági feladatok súlyponti változásaihoz kell igazítani. E megfontolás alapján ad a tervezet felhatalmazást helyi, területi szervek létrehozására.
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai
A 3. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok működésének alkotmányos alapjait a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosítása és alkotmányos rendjének védelme adja. Ezen alapértékek érvényre juttatásának céljából látják el a nemzetbiztonsági szolgálatok a törvényjavaslatban meghatározott feladataikat.
A feladatok közös jellemzője, hogy eredményes ellátásukra az e célra létesített, különleges jogokkal és eszközökkel rendelkező állami szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok képesek.
A nemzetbiztonsági szolgálatok alapvető feladatainak ily módon történő meghatározása ugyanakkor azt is jelenti, hogy az e törvényben – vagy annak keretei között a Kormány vagy az irányító miniszterek által – meghatározott feladatokon kívül a nemzetbiztonsági szolgálatok más tevékenységet nem folytathatnak. Ennek megfelelően az e törvényben meghatározott eszközök alkalmazására vagy az egyéb különleges jogosítványok érvényesítésére – és ezáltal állampolgári szabadságjogok korlátozására – más esetekben a nemzetbiztonsági szolgálatok által nem kerülhet sor.
A 4–7. §-hoz
A nemzetbiztonsági feladatok az ország szuverenitásának érvényre juttatása és az alkotmányos rend védelme érdekében végzett tevékenységekből vezethetők le.
Hírszerzési feladat a nemzet biztonságát érintő nyílt és védett információk gyűjtése, elemzése, feldolgozása és továbbítása. E tevékenység alapvető célja, hogy az államhatalmi és közigazgatási szervek a rövid és hosszú távú külpolitikai, védelmi, gazdasági vagy más fontos döntéseiket megfelelő információk birtokában tudják meghozni.
Kémelhárítási feladat a külföldi titkosszolgálati tevékenység felderítése és elhárítása. Elfogadott tény, hogy a világ országainak túlnyomó többsége él a hírszerző tevékenység nyújtotta előnyökkel. Az ilyen tevékenységgel szembeni eredményes védekezés lehetőségéről, más országhoz hasonlóan, hazánk sem mondhat le. E tevékenység felderítése és elhárítása akkor folytatható, ha a külföldi titkosszolgálat sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság szuverenitását, politikai, gazdasági, védelmi vagy más fontos érdekét.
A nemzetbiztonsági szolgálatok alkotmányvédelmi feladatai ott és akkor jelentkeznek, amikor a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét törvénytelen eszközökkel akarják megváltoztatni vagy megzavarni, illetve az állam alkotmányos szerveit vagy azok munkatársainak hivatali tevékenységét jogszabályellenes módon próbálják befolyásolni. Mindezek közös jellemzője, hogy titkos és leplezett formában jelennek meg, súlyuknál fogva veszélyeztetik a demokratikus államrendet, s ez indokolja a nemzetbiztonsági szolgálatok sajátos eszközrendszerével történő felderítést és elhárítást. E feladatkör tehát nem politikai rendezőelvek mentén kerül meghatározásra, hanem kizárólag az Alkotmányban rögzített jogállami berendezkedést, annak alapintézményeit és alapértékeit támadó és veszélyeztető törekvések ellen ad fellépési lehetőséget és egyben kötelezettséget a szolgálatok számára.
Az ország működését nemcsak a közvetlen ellene irányuló törekvések veszélyeztetik, hanem azok a leplezett törekvések is, amelyek jelentőségüknél, hatásuk súlyánál fogva sérthetik a Magyar Köztársaság gazdasági, pénzügyi biztonságát. Ezen kiemelt veszélyeztetések – tekintettel arra, hogy a nemzet biztonságát negatívan érinthetik – indokolttá teszik a szolgálatok sajátos eszközrendszerével végzett felderítő és elhárító tevékenységet.
Egyre erősödő kihívást jelent szinte a világ összes országában a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelem elleni küzdelem. Ez a tevékenység az állami szervek részéről többelemű és (nemzetközileg is) összehangolt fellépést tesz szükségessé, és – ahogy a külföldi gyakorlat mutatja – ebben a nemzetbiztonsági szolgálatok is részt vesznek.
A kétpólusú világrendszer összeomlását követően mindenütt új és kiemelt feladatként jelentkezett a haditechnikai eszközök és szolgáltatások, valamint a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának megelőzése, felderítése és megakadályozása. Az ilyen cselekmények elleni eredményes küzdelem nem nélkülözheti a szolgálatok által alkalmazott speciális eszközöket és módszereket.
A központi államhatalmi és kormányzati tevékenység szempontjából fontos szerveket (intézményeket) és létesítményeket – az azok ellen irányuló esetleges nyílt erőszak elhárítása mellett – a leplezett, titkos törekvések ellen is védelemben kell részesíteni. Ez a nemzetbiztonsági szempontokat figyelembe vevő védelem egyes területeken magában foglalja a belső (titok)védelmi szabályok kialakításában való segítségnyújtást, az ehhez szükséges személyi és technikai feltételek megvalósulásának figyelemmel kísérését. A biztonsági védelem egyben a titkos információgyűjtés szükségességét is jelentheti. A biztonsági védelem alá eső szervek, intézmények és létesítmények körét a Kormány állapítja meg.
A nemzetbiztonsági szolgálatok ellátják a törvény mellékletében meghatározott személyek nemzetbiztonsági védelmét és ellenőrzését. A védelem és ellenőrzés szabályairól külön fejezet rendelkezik.
Az ellenőrzés másik fontos területe a magyar bevándorlási politikát érinti. A bevándorlás területén liberális politikát folytató államok is számolnak azzal, hogy az idegen titkosszolgálatok a migrációs folyamatokat saját céljaikra használják fel. Az ellenőrzés kiterjedhet a vízumkérelmet benyújtókra is. (E feladatokkal összefüggésben a nemzetbiztonsági szolgálatok más jogszabályokban meghatározott módon beutazási és tartózkodási tilalmat rendelhetnek el.)
A javaslatban tételesen meghatározott bűncselekmények elkövetésének gyanúja esetében a nemzetbiztonsági szolgálatok a bűncselekmény elkövetésére utaló személyi vagy tárgyi gyanú alapossá tétele, illetőleg annak kizárása érdekében felderítő, információgyűjtő tevékenységet folytatnak.
Meghatározott bűncselekmények esetében /5. § h), 7. § i) pontok/ a bűncselekmények, illetve azok elkövetésével gyanúsítható személyek felderítése a nemzetbiztonsági szolgálatok kizárólagos hatáskörébe tartozik, egyes bűncselekmények esetében /5. § i), j), 7. § j), k) pontok/ a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok egyaránt eljárhatnak. Ezt a differenciált szabályozást a bűncselekmények által veszélyeztetett politikai, védelmi, nemzetgazdasági érdek, illetve ezen bűncselekmények leplezett, titkos jellege indokolja. A bűncselekmények eredményes felderítése természetesen szükségessé teszi a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok közötti hatékony együttműködést.
A felderítés nem jelenti a nemzetbiztonsági szolgálatok részéről nyomozóhatósági jogkör gyakorlását, hisz konkrét ügyben a szolgálatok tevékenysége a nyomozás elrendeléséig tarthat. Az alapos gyanú megléte esetén a nemzetbiztonsági szolgálatok a bűncselekmény további felderítését a nyomozóhatóságnak adják át. A titkos információgyűjtés során szerzett bizonyítékok a Be. 61. § (2) bekezdése alapján a büntetőeljárás során felhasználhatók.
Külön kiemelést érdemel az Információs Hivatal egyetlen hatósági tevékenysége, amely szerint ellátja a rejtjelzési kötelezettséggel összefüggő rejtjeltevékenység szakirányítását és hatósági felügyeletét.
A 8. §-hoz
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat azon szervezetek háttérintézménye, kiszolgáló szerve, amelyek a titkos információgyűjtés különleges eszközeinek és módszereinek alkalmazására jogosultságot kaptak. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat ezen külön jogosítványokkal felruházott szervek részére működteti a titkos információgyűjtés eszközeit, illetve különleges technikai eszközöket és módszereket bocsát rendelkezésükre.
Speciális hatósági jogkört lát el a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a biztonsági okmányvédelem területén.
A Szakszolgálat szolgáltató jellegét erősítő fontos garanciális szabály, hogy a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek egyik csoportját saját kezdeményezésre csak a szolgáltató feladata feltételeinek megteremtése érdekében használhatja, az állampolgári jogokat legerősebben korlátozó titkos információgyűjtési eszközöket és módszereket pedig saját kezdeményezésre egyáltalán nem alkalmazhatja. E szigorú tilalom alól kivételt csak a saját belső biztonsági és bűnmegelőzési feladat jelent.
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – szolgáltató jellegére tekintettel – kormányzati tájékoztató tevékenységet nem folytathat, mindez azonban nem érinti a miniszter irányító tevékenységéhez szükséges adatok és információk részére történő jelentését.
A szolgálatok a 4. § h) (rejtjelfelügyelet) és a 8. § d) (okmányvédelem) pontokban meghatározott feladatkörön kívül hatósági jogkört nem gyakorolhatnak. E két terület tekintetében a javaslat több helyen garanciális szabályokat ír elő: a hatósági tevékenységhez kötődő adatokat elkülönítetten kell kezelni, a szolgálatok hatósági jogkörükben nem jogosultak titkos információgyűjtés végzésére, a miniszter konkrét ügyre vonatkozóan utasítást nem adhat, stb.
A 9. §-hoz
A 9. §-ban az általános jellegű, minden szolgálatra egyaránt vonatkozó feladatok kerültek megfogalmazásra.
A javaslat felhatalmazást ad a nemzetbiztonsági szolgálatoknak arra, hogy a feladataik teljesítéséhez szükséges, sajátos technikai rendszerek és eszközök beszerzését, kutatását és fejlesztését hatáskörükben végezzék. Gazdaságossági szempontok megkövetelik a speciális eszközök beszerzésének, kutatásának és fejlesztésének lehetőség szerinti központosítását.
A szolgálatok maguk gondoskodnak a belső biztonsági, bűnmegelőzési célú ellenőrzési feladatok ellátásáról és saját állományuk szakirányú képzéséről.
A tételesen felsorolt feladatcsoportok mellett nem zárható ki, hogy törvény felhatalmazása alapján a Kormány vagy az irányító miniszter a nemzetbiztonsági szolgálatok részére további feladatokat is meghatározzon, ezért a törvényjavaslat a jövőben is biztosítja ennek lehetőségét, amelynek korlátját jelenti, hogy az így kapott feladatokat a nemzetbiztonsági szolgálatok kizárólag e törvény keretei között végezhetik.
A Nemzetbiztonsági Szolgálatok irányítása és vezetése
A 10–13. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok kormányzati irányítását a Kormány két miniszter útján látja el. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a Kormány által erre a feladatra kijelölt miniszter, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelmi miniszter irányítja.
A miniszterek irányítási jogköre átfogja az országos hatáskörű szervekkel kapcsolatos államigazgatási irányítási és a költségvetési (fejezet) irányítási jogok teljes körét. Valamennyi irányítási jogkör e törvényben történő tételes felsorolása szükségtelen, mivel ezen jogköröket más jogi rendelkezések általános érvénnyel meghatározzák, valamint az irányítási jogok elemei az állam- és jogtudományi dogmatika által kidolgozottak. Így a törvényjavaslat elsősorban a nemzetbiztonsági szolgálatok irányában érvényesülő speciális irányítási jogok kiemelésére törekszik.
A minisztereknek lehetőségük van arra, hogy irányítási jogkörükben rendeletet, normatív utasítást adjanak ki, a nemzetbiztonsági szolgálatoknak feladatot határozzanak meg, illetve egyedi ügyekben is adjanak utasítást. A miniszterek nem adhatnak konkrét utasítást a hatósági jogkörben eljáró nemzetbiztonsági szolgálatok egyedi döntésének tartalmára vonatkozóan.
A miniszterek munkáltatói jogkört gyakorolnak – a kinevezés és felmentés kivételével – a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói felett (11. § (2) bekezdés k) pontja), egyben kinevezik és felmentik a főigazgató-helyetteseket; a felsőbb szintű vezetők szolgálati jogviszonyának legfontosabb döntései tekintetében jóváhagyási jogkörrel rendelkeznek.
A miniszterek hagyják jóvá a nemzetbiztonsági szolgálatok legfontosabb belső szabályzatait; ellenőrizhetik a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényes és rendeltetésszerű működését, hatékonyságát, illetve a meghatározott feladatok végrehajtását.
A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter irányítja az állami szervektől származó, a nemzetbiztonságra vonatkozó információkkal kapcsolatos elemző és döntés-előkészítő munkát. Feldolgozhatatlan és átfoghatatlan mennyiségű információ zúdul napjainkban a döntéshozókra, ami már a hatékonyságot veszélyezteti. Az információk összesítése, egybevetése és elemzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzet biztonságát alapvetően érintő döntések valós folyamatokra támaszkodva, megfelelő előkészítés után, időben szülessenek meg. Az intézmény (tevékenység) kialakítására a fejlett demokráciák ezirányú tapasztalatainak felhasználásával került sor; a szervezet konkrét működtetése a mindenkori kormányzat felépítéséhez és működéséhez igazodik.
A miniszterelnök a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatóit a miniszter előterjesztése alapján nevezi ki és menti fel. Tekintettel arra, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a belügyminiszter, illetve a honvédelmi miniszter irányítása alatt álló szervezetek tekintetében is ellát szolgáltató feladatokat, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatójának kinevezésére és felmentésére ezen miniszterekkel egyetértésben teszi meg előterjesztését.
A főigazgatók a nemzetbiztonsági szolgálatokat – azok központi, helyi és speciális szerveit – a kormányzati döntések keretei között és a miniszter irányítása mellett önálló felelősséggel vezetik.
A 13. § (3) bekezdés a főigazgatók jogkörébe tartozó általános és speciális vezetői jogosítványok (kötelezettségek) legfontosabb elemeinek felsorolását tartalmazza.
A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzése
A 14–15. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzése a szolgálatok törvényes és rendeltetésszerű működésének alapvető garanciális eleme.
Az államigazgatás egyéb területeit ellenőrző országgyűlési bizottságokhoz képest a Nemzetbiztonsági Bizottság (továbbiakban: Bizottság) által gyakorolt alkotmányos ellenőrzés különös jelentőségét az adja meg, hogy az érintett szolgálatok tekintetében az államigazgatási szervekre általánosan vonatkozó külső ellenőrzési, felügyeleti jogok és lehetőségek nem, vagy csak korlátozott mértékben alkalmazhatók. Ezért a törvényjavaslat a Bizottság alkotmányos ellenőrzési munkájának maradéktalan ellátásához minden szükséges jogot biztosítani kíván.
A Bizottság a minisztertől és a főigazgatóktól rendszeresen tájékoztatást kap a szolgálatok általános tevékenységéről.
A törvényjavaslat a Bizottság számára meghatároz általános, a hatékony ellenőrzést biztosító jogosítványokat, mint például a folyamatos tájékoztatás kérést, a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói tisztségére jelölt személyek meghallgatását, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésének részletes tervezete, illetve a költségvetés felhasználásáról szóló részletes összefoglaló jelentés véleményezését.
Az általános tájékoztatás fontos területe, hogy az igazságügy-miniszter az általa engedélyezett titkos információgyűjtés (56. §) jellemzőiről, ügytípusokról köteles tájékozatást adni a Bizottságnak. A főigazgatók a kivételes eljárás (59. §) általános jellemzőiről külön is beszámoltathatók. (A hatalmi ágak elkülönülése folytán az engedélyező bíró nem számoltatható be a Parlament által.)
A szolgálatok működésére vonatkozó általános tájékoztatáson túlmenően a Bizottság megkapja a nemzet biztonsága szempontjából fontos értékelő jelentéseket, betekinthet a nem konkrét ügyekre vonatkozó tájékoztató jelentésekbe és tájékoztatást kap a szolgálatokkal kapcsolatos kormányhatározatokról.
A szolgálatok működésével összefüggő szabálytalanságokról a Bizottság tudomást szerezhet – többek között – saját általános tájékozódása során, állampolgári panasz alapján, parancsmegtagadás esetén /27. § (2)/, valamint a szolgálatok munkatársa által tett bejelentés /27. § (3)/ során.
Ennek megfelelően ha a Bizottság a szolgálatok jogellenes vagy nem rendeltetésszerű tevékenységét feltételezi, vizsgálat lefolytatására kérheti fel a minisztert, jogszabályellenes működés észlelése esetén saját maga is folytathat ténymegállapító vizsgálatot. A megállapítások alapján a Bizottság felhívhatja a minisztert a szükséges intézkedések megtételére, kezdeményezheti a felelősség megvizsgálását.
A Bizottság ellenőrzési feladatainak ellátásához elengedhetetlen bizonyos speciális szakmai felkészültség. Ezt hivatott megalapozni az a rendelkezés, hogy a Bizottság a szolgálatok tevékenységében jártas személyeket jogosult szakértői tevékenységre felkérni. Ilyen szakértői feladatokra elsősorban a szolgálatokkal állományviszonyban álló, vagy az állományból már kikerült személyek alkalmasak. A politikamentesség biztosítása végett a Bizottság, mint testület jogosult szakértői tevékenységre felkérni – akár hivatásos állományviszonyban lévő – személyeket is.
A miniszter köteles tájékoztatás adni a Bizottság elnökének, ha a nemzetbiztonsági szolgálatok országgyűlési képviselő vagy vele közös háztartásban lévő hozzátartozója tekintetében információgyűjtő tevékenységet folytatnak.
A törvényjavaslatban foglalt parlamenti ellenőrzési jogosultságok a jelenlegi magyarországi – némely tekintetben a nemzetközi – gyakorlatnál is szélesebben, azon túlmutatóan kerültek meghatározásra.
A 16. §-hoz
A parlamenti ellenőrzés során a Bizottság jogosult tájékoztatást kérni a minisztertől és a szolgálatok munkatársaitól, illetve saját maga is végezhet ténymegállapító vizsgálatot. Az ellenőrzési jogkörök gyakorlása (ténymegállapító vizsgálat, iratbetekintés, meghallgatás és beszámoltatás) során azonban a Bizottság nem juthat olyan információk birtokába, amelyek adott esetben a szolgálatokkal együttműködő személy (forrás), illetve az alkalmazott módszer védelméhez fűződő kiemelt súlyú nemzetbiztonsági érdeket veszélyeztetné. E szűk körű korlátozás a nemzetközi gyakorlatban elfogadott elv rögzítését jelenti.
A 17. §-hoz
A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésében a Honvédelmi Bizottságnak is szerepe van, amely a miniszter rendszeres tájékoztatásából, illetve a főigazgató jelöltek meghallgatásából áll.
A 18. §-hoz
Biztonsági szempontokra tekintettel zártak a Nemzetbiztonsági Bizottság és a Honvédelmi Bizottság azon ülései, ahol a nemzetbiztonsági tevékenységet érintő ellenőrzési jogkörben járnak el.
A törvényjavaslat a nemzetbiztonsági tevékenység védelme érdekében megerősíti, hogy a Bizottságok tagjait a tudomásukra jutott állam- és szolgálati titok tekintetében – megbízatásuk megszűntét követően is – titoktartási kötelezettség terheli.
A Bizottság parlamenti ellenőrzési (felügyeleti) eljárása nem érint más bírósági vagy egyéb (hatósági) eljárást, annak megindítását és eredményét nem befolyásolja.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az állampolgári panaszok kivizsgálása során a Bizottság nem hatósági jogorvoslati fórumként jár el, hanem a panasz, bejelentés alapján általánosságban vizsgálja a szolgálatok működésének törvényességét.
A 19. §-hoz
A Bizottság tagjai széles ellenőrzési és tájékozódási jogosítványaik gyakorlása során a legszigorúbban védett információk birtokába kerülhetnek. Ezért elengedhetetlen, hogy e megbízatást csak olyan személyek lássanak el, akik megfelelnek a biztonsági követelményeknek.
Ennek érdekében a Nemzetbiztonsági Hivatal elvégzi a képviselőcsoportok által bizottsági tagságra jelölt személyek nemzetbiztonsági ellenőrzését. Az eljárás ezen szakaszában kétszer annyi jelölt nevezhető meg, mint amennyi tagot delegálhat a képviselőcsoport a Bizottságba. Ha kockázati tényező merül fel, a főigazgató erről csak az érintett képviselőt tájékoztatja; a képviselőnek módjában áll a jelöltségtől bármilyen okból és indokkal elállni. Ezt követően a képviselőcsoport vezetője ismét ajánlást tesz a bizottsági tagságra, amely már annyi jelöltet tartalmaz, amennyi tag delegálására a képviselőcsoport jogosult. Ha a szűk ajánlásban felsoroltak között is van olyan személy, aki tekintetében kockázati tényező merül fel, a jelölésről – működő bizottság esetén – maga a Bizottság dönt szótöbbséggel, a Bizottság megalakulását megelőzően pedig az Országgyűlés elnöke dönt, aki végső soron felelős az egész Országgyűlés tevékenységéért. A részletes eljárási szabályok kidolgozására a képviselői méltóság megőrzésének, a személyhez fűződő jogok védelmének és a Bizottság mindenkori működésének biztosítása végett van szükség.
A Bizottság ellenőrző tevékenysége során felhasznált információk védelmének szükségessége indokolja azt a szabályt, amely szerint a Bizottság tagjai megbízatásuk alatt nemzetbiztonsági védelemben részesülnek.
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya
A 20–23. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait a személyi állomány valósítja meg, amely munkajogi jogállása két típusú lehet. Az első csoportot a nemzetbiztonsági szolgálatok alapfeladatainak ellátásában döntő szerepet játszó hivatásos szolgálati viszonyban álló munkatársak alkotják. A személyi állomány másik csoportjába a nemzetbiztonsági szolgálatok működési feltételeit biztosító, továbbá az alaptevékenységhez kapcsolódó járulékos feladatokat végző közalkalmazotti állomány tartozik.
A törvényjavaslat alapján egyes hivatásos szolgálati beosztások közalkalmazotti munkakörré, illetve az ilyen munkakörök hivatásos szolgálati beosztássá minősíthetők át. A nemzetbiztonsági feladatok jellegének, belső arányainak változása esetén ezáltal biztosítható a két állománykategória határainak átjárhatósága.
A hivatásos állomány szolgálati viszonyának átfogó és részletes szabályairól külön törvény, a közalkalmazottak jogállásáról az 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezik.
A miniszter jogosult speciális szakmai feladatok ellátására a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú munkatársát az irányítási feladatok ellátását segítő szervezetbe berendelni. Különösen fontos ez a szabály a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter tekintetében, hisz feladatai ellátásához nem áll rendelkezésre miniszteri apparátus.
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományára vonatkozóan a törvényjavaslat néhány alapvető fontosságú, többnyire speciális többletkövetelményt előíró szabályt fogalmaz meg.
A nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai – tevékenységük jellegéből adódóan – fontos és bizalmas munkakört betöltő személynek minősülnek. Így vállalniuk kell, hogy a szolgálati, illetve közalkalmazotti jogviszony létesítésekor az alkalmasság nem dokumentálható, illetve közvetlenül nem mérhető feltételeinek meglétét (pl. rendezett életvitel, emberi kapcsolatok, kockázati tényezők hiánya) a szolgálatok ellenőrzik. Tekintettel arra, hogy az alkalmasság kritériumainak nemcsak a munkaviszony keletkezésekor, hanem annak ideje alatt mindvégig fenn kell állnia, a törvényjavaslat lehetőséget biztosít az időszakonkénti ellenőrzésre is.
A nemzetbiztonsági szolgálatok pártpolitikai érdekektől mentes, elfogulatlan és részrehajlás nélküli működésének egyik biztosítéka az Alkotmány rendelkezéseivel összefüggő azon szabály, hogy a hivatásos állományú munkatárs politikai párt tagja nem lehet, s politikai tevékenységet nem folytathat.
A hivatásos állomány tagja egyéb társadalmi szervezet működésében a belépési szándék előzetes bejelentése után vehet részt. A részvétel korlátját jelenti, hogy a társadalmi szervezet működése a nemzetbiztonsági szolgálat személyi állományával szemben támasztott fokozott követelményekkel ne legyen összeférhetetlen.
A 24. §-hoz
A személyi állomány tagjával szemben támasztott követelmény, hogy a szolgálatokkal és azok tevékenységével összefüggésben tudomására jutott állam- és szolgálati titok tekintetében szigorú titoktartási kötelezettség terheli, amely az alkalmazásának megszűnése után is fennáll. A titoktartási kötelezettség alól kizárólag a miniszter vagy az érintett nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója adhat felmentést. A titoktartási kötelezettség meghatározásának célja – a törvényi megerősítés mellett – a személyi állomány figyelmének felhívása arra a tényre, hogy amennyiben megfelelő engedély nélkül állam- és szolgálati titokról nyilatkozik, ír, „fecseg”, stb. büntetőjogi, szabálysértési, fegyelmi következményekkel kell számolnia.
A 25. §-hoz
A hivatásos állományú szolgálati tagok titkos szolgálati pótlékban részesülhetnek, legfeljebb a beosztási illetményük 25%-ig terjedően.
A nemzetbiztonsági szolgálatok működési alapelvei
A 26–27. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok működésének alapfeltételei a törvényi meghatározottság és az egyéni felelősség. A hivatásos állomány tagja köteles feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően ellátni, az elöljárója utasításait teljesíteni és a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit minden törvényes eszközzel – akár élete kockáztatásával is – érvényesíteni és megvédeni.
A nemzetbiztonsági szolgálatok olyan szervezetek, amelyeknek fegyveres szolgálati jellegét a nemzetbiztonsági feladatok alapozzák meg. Jellemző az alá-, fölérendeltség és az utasítási rendszer. Az utasítást adó az utasítás törvényességéért, az utasítást végrehajtó személy pedig a végrehajtás során tett intézkedések törvényességéért felel. Ezért a szervezeti és működési szabályokat, valamint az utasításkiadás rendjét oly módon kell meghatározni, hogy az egyéni felelősség utólag egyértelműen tisztázható legyen.
Az utasítás végrehajtásának kötelezettsége azonban nem jelenthet feltétlen engedelmességet. Ha az utasítás teljesítésével a végrehajtó bűncselekményt követne el, annak végrehajtását meg kell tagadnia.
A nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai szigorúan hierarchizált viszonyban látják el feladataikat. Az utasítások gyors és precíz végrehajtása elengedhetetlen az eredményes nemzetbiztonsági munkához. Ugyanakkor a törvényjavaslat biztosítja, hogy a feltételezett jogszabályellenes működésről a szolgálatokon kívül álló, ellenőrző szervek tudomást szerezzenek és azt kivizsgálják.
Ezért ha a munkatárs bűncselekményt követne el az utasítás teljesítésével, a feladat végrehajtását köteles megtagadni, e tényről pedig a főigazgatónak jelentést tenni. A főigazgató a jelentést továbbítja a Bizottságnak és a miniszternek.
Ha a munkatárs bármely módon a szolgálat jogellenes működését észleli, észrevételéről jelentést tehet a miniszternek. A miniszter – a szükséges vizsgálatok elvégzését követően – köteles tájékoztatást adni az esetről a Bizottságnak.
A 28. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása során együttműködnek egymással, egyéb állami szervekkel, jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel, valamint állampolgárokkal és azok közösségeivel.
A szolgálatok irányában együttműködési kötelezettség terheli az állami szerveket, az együttműködés részletes eljárási szabályait – a vonatkozó törvényi keretek között – külön megállapodásokban kell rögzíteni; e megállapodás végső esetben kormányzati döntés által kikényszeríthető.
Az állami szervezetrendszeren kívüli jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek és az állampolgárok „mellérendeltségi viszonyban” együttműködésükkel elősegíthetik a szolgálatok feladatainak eredményes végrehajtását.
A nemzetbiztonsági szolgálatok működésére, személyi állományára, illetve az együttműködő vagy egyéb érintett személyre vonatkozó adatok védelmére a 28. § (5) bekezdése alapján speciális eljárási szabályokat tartalmazó megállapodások köthetők.
A 29. §-hoz
A 29. § a nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos általános információáramlás egyik alapelvét határozza meg. A szolgálatok alapfeladatai közé tartozik a kormányzati döntések előkészítéséhez szükséges információk megszerzése, feldolgozása. A szolgálatok ezirányú tevékenysége nem lehet öncélú, „túlhajtott adatgyűjtés”, hanem a közvetlen kormányzati igényekhez kell kötődnie. Ezért biztosítja az (1) bekezdés a Kormány tagjainak, hogy feladatkörükben – a miniszter útján – a szolgálatok részére információs igényeket jelöljenek meg.
Az állami szervek a nemzet biztonságát érintő információkról kötelesek – a Kormány által meghatározottak szerint – adatszolgáltatást teljesíteni.
A 30. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok nem folytatnak „totális elhárítást”, csak a nemzet biztonságát érintő (valamely konkrét veszélyeztetettségre utaló) jelzésre lépnek működésbe az adott területen.
Ha a nemzetbiztonsági feladat ellátásához szükséges, a szolgálatok valamely munkatársuk által jogosultak – nemzetbiztonsági szempontból különleges fontosságú – állami szervnél, tartós állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetnél, valamint a javaslatban pontosan meghatározott tevékenységet folytató egyéb szervezeteknél munkaviszonyt létesíteni. Garanciális szabály, hogy az állami szervek körén belül nem kezdeményezhető munkaviszony az ügyészségnél.
A munkaviszony mindig a vezető tudtával jön létre, s a kijelölt személynek meg kell felelnie az alkalmazási feltételeknek, a foglalkoztatás speciális szabályairól megállapodást lehet kötni.
Tekintettel arra, hogy a kötelező munkaviszony létesítése az állami szervekre és a felsorolásban szereplő gazdálkodó szervezetekre, intézményekre áll fenn, egyéb szervezeteknél a szolgálatok csak kezdeményezhetik a fedett munkaviszony létrehozását, s ezt a megkeresett szervezetek nem kötelesek elfogadni.
A munkaviszonyra a vonatkozó általános munkajogi (szolgálati, közalkalmazotti, stb.) szabályok az irányadók. A kijelölt munkatárs ellátja e munkaviszonyból adódó feladatait, hivatásos szolgálati elöljáróitól csak nemzetbiztonsági feladatai tekintetében kaphat utasítást.
Az érintett állami szerv és személy biztonsága, valamint a konkrét feladat ellátása érdekében a munkajogviszony létesítésének nemzetbiztonsági jellege – eltérő megállapodás hiányában – államtitok.
A nemzetbiztonsági szolgálatok által alkalmazható intézkedések
A 31. §-hoz
A törvényjavaslat kimondja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a büntető-eljárási törvényben meghatározott nyomozóhatósági jogkört nem gyakorolhatják, ez azonban nem érinti, illetve nem zárja ki a 4–8. §-ban foglalt felderítő tevékenységet.
A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének fő jellemzője a konspirált módon végzett információgyűjtés. Az ennek során tett intézkedés az érintett személy valamely jogának korlátozását eredményezheti. A törvényjavaslat ezért az állampolgári jogok korlátozására tekintettel garanciális szabályként rögzíti a törvényhez kötöttség elvét. Kimondja, hogy alapvető állampolgári jogok, így különösen a személyes szabadsághoz, a magánlakás, magántitok és levéltitok sérthetetlenségéhez, és a személyes adatok védelméhez, valamint a birtokvédelemhez fűződő jogok kizárólag a törvényjavaslatban foglaltak alapján korlátozhatók.
A tevékenységgel elérni kívánt cél általában több módon megközelíthető, így az eljáró nemzetbiztonsági szolgálat mérlegelési lehetősége széleskörű. Az intézkedések kiválasztásához nyújt támpontot a szükségesség és arányosság követelménye. Eszerint a nemzetbiztonsági szolgálatoknak tevékenységük során a rendelkezésre álló lehetőségek (eszközök, módszerek) közül azt kell választaniuk, ami a cél eléréséhez szükséges és egyben a legkisebb jogkorlátozással jár együtt. A szükségesség és arányosság a hazai jogirodalomban és az Alkotmánybíróság döntéseiben egyaránt elismert rendezőelv. Az arányosság, mint zsinórmérték mindig csak a konkrét körülmények között vizsgálható és ítélhető meg.
A 32–33. §-hoz
Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú munkatársa a feladatkörébe tartozó bűncselekmény elkövetőjét elfogja, az elkövetőt köteles előállítani.
Az elfogás és előállítás esetén az ellenszegülés megtörésére, illetve a cselekvés abbahagyására fizikai erőfölény esetén a hivatásos állomány tagja testi kényszerítést alkalmazhat. Az erőfölény hiánya több hivatásos állományú tag együttes fellépésével is pótolható.
A bilincs önkárosítás, további ellenszegülés, illetve szökés és támadás megakadályozására szolgáló, megelőző, védelmi jellegű kényszerítő eszköz. Alkalmazható ellenszegülés tanúsítása nélkül vagy a testi kényszer folyományaként is. Az alkalmazás törvényes feltétele, hogy arra kizárólag a nemzetbiztonsági szolgálatok hatáskörébe utalt bűncselekmények elkövetésén tettenért személy előállítása során kerülhet sor, s ezen belül is csak a 32. §-ban taxatíve felsorolt esetekben.
A 34. §-hoz
A törvényjavaslat biztosítja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai szolgálati lőfegyvert viseljenek. A lőfegyverhasználat, mint kényszerítő eszköz alkalmazásával kapcsolatos előírásokat a 36. § szabályozza. A nemzetbiztonsági szolgálatok által használt szolgálati lőfegyver rendszeresítésének és használatának részletszabályait a miniszter állapítja meg. A rendszeresítés a fegyver használatba vételének elrendelését, illetőleg a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának ilyen eszközzel való felszerelését jelenti.
A 35–36. §-hoz
A lőfegyverhasználat a legsúlyosabb kényszerítő eszköz. A törvényjavaslat előírásai szerint ezért a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagját a lőfegyver-használati jog csak szolgálata jogszerű teljesítése során illeti meg. A szolgálatot teljesítőnek a nemzetbiztonsági szolgálat által a konkrét feladatra kijelölt hivatásos állományú tagot kell tekinteni. A hivatásos állomány tagjának nincs intézkedési kötelezettsége.
Lőfegyverhasználat csak jogos védelmi helyzetben és végszükség esetén, valamint a konkrétan felsorolt, súlyos bűncselekmények elhárítására és védelmi (őrzési) feladatok ellátására megengedett.
A szolgálati lőfegyverhasználat törvényi feltételeinek fennállását az alkalmazónak önállóan kell mérlegelni, utasításra csak kivételes esetekben kerülhet erre sor (pl. objektumvédelmi feladatok ellátása). A törvény alkalmazásában lőfegyver-használatnak kizárólag a szolgálati lőfegyverrel szándékosan személyre leadott lövés minősül.
A törvényjavaslat a lőfegyverhasználat esetén általános jelentési kötelezettséget állapít meg, amelyet a szolgálati elöljáró felé kell teljesíteni.
A 37. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok tagja által foganatosított kényszerítő intézkedések ellen az érintett panasszal élhet. A panaszt az intézkedést foganatosító nemzetbiztonsági szolgálat vezetőjéhez kell benyújtani, akinek e tárgyban hozott döntése a miniszter előtt megtámadható. Nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban a miniszter határozata ellen – a Fővárosi Bírósághoz benyújtható – jogorvoslatnak van helye.
A nemzetbiztonsági szolgálatok adatkezelése
A 38. §-hoz
A nemzetbiztonsági feladatok ellátásához elengedhetetlen, hogy a szolgálatok adatkezelést végezzenek. Az adat gyűjtése, feldolgozása, hasznosítása és továbbítása a különböző nyilvántartások vezetése, adatbázisok kezelése – összefoglaló elnevezéssel az adatkezelés – a nemzetbiztonsági tevékenység alapvető fontosságú eleme.
Az adatkezelésre vonatkozó szabályozási koncepció arra épül fel, hogy a személyes, közérdekű és egyéb (minősített) adatokra vonatkozó általános rendelkezéseket a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: adatvédelmi törvény), a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény, valamint az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény rendezi.
Így e törvényjavaslatban elsősorban a nemzetbiztonsági szolgálatok speciális helyzetéből és tevékenységéből fakadó különleges felhatalmazások és előírások meghatározása szükséges. Ezért a törvényjavaslat az említett jogszabályokban meghatározott lehetőségekkel élve azon rendelkezéseket rögzíti, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatokat az általánosnál szélesebb körben hatalmazzák fel a feladataik ellátásához szükséges adatokhoz való hozzáférésre, illetve az általánosnál nagyobb mértékben biztosítják számukra az általuk kezelt adatok védelmének lehetőségét.
A 38. § a fent említett jogszabályoknak megfelelően előírja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok személyes adatokat, különleges adatokat, közérdekű és egyéb (minősített) adatokat csak e törvényjavaslatban meghatározott feladataik ellátása céljából kezelhetnek.
A 39. §-hoz
A felsorolt információs adatforrások egyfelől keretet szabnak a nemzetbiztonsági szolgálatok adatgyűjtő tevékenységének, másfelől – összhangban az adatvédelmi törvényben és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényekben megfogalmazott előírásokkal – az adatkezelés tekintetében is érvényesül a „szükségességi és arányossági klauzula”.
A fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek tudtukkal történő biztonsági ellenőrzése magába foglalja azt a kötelezettséget, hogy az érintett egy, a saját, a hozzátartozóinak, valamint kapcsolatainak személyes adataira vonatkozó kérdőívet tölt ki. Ezen adatkérés egyértelmű jogalapját teremti meg a (3) bekezdésben foglalt szabály. A biztonsági ellenőrzés lefolytatásának részletszabályairól külön fejezet rendelkezik.
A 40–41. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok csak jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során jogosultak más szerv által kezelt adatok igénylésére és megismerésére. Így az adatkezelő szervek birtokában levő adatok nemzetbiztonsági szolgálatok általi megismerése és igénylése csak abban az esetben lehetséges, ha az a feladatok teljesítése céljából szükséges. Ezen célt a nemzetbiztonsági szolgálatok adat-megismerési, adatigénylési kérelmükben kötelesek megjelölni. Ennek megfelelően a szolgálatok adatkérése minden esetben csak írásban és dokumentáltan történhet.
A törvényjavaslat a szolgálatok számára általános jelleggel biztosítja az adatkérési jogosultságot (általános szabály). Más szervezetek adatkezelését rendező törvények is állapíthatnak meg további sajátos, speciális szabályokat a nemzetbiztonsági szolgálatok adatkérésére és adatkezelésére vonatkozóan (pl. pénzintézeti törvény, adóeljárásról szóló törvény).
Az adatkezelésre vonatkozó garanciális szabályok érvényesek a törvénytervezet által meghatározott szervezetek nyilvántartó rendszereiben elhelyezett jelzésekre is. Külön megjelenítésére – a honvédelmi törvényhez hasonlóan – az egyértelmű jogi helyzet kialakítása miatt van szükség.
A 42. §-hoz
A törvényjavaslat az adatvédelmi törvényben meghatározott felhatalmazással élve a nemzetbiztonsági feladatok ellátását, a szolgálatok tevékenységét veszélyeztető adatszolgáltatás elkerülése érdekében korlátozást állít fel az érintett szervek számára. Ezen adatkezelő szervek a nemzetbiztonsági szolgálatok adatkéréséről, illetve a részükre történt adatszolgáltatásról (jelzés elhelyezéséről) sem az érintettnek, sem más szervnek tájékoztatást nem adhatnak. Mivel ezen adatkérés és adatszolgáltatás ténye államtitoknak minősül, az erre vonatkozó jogosulatlan tájékoztatás a büntető jogszabályokban meghatározott következményeket vonja maga után.
A hatósági jogkörrel nem rendelkező adatkezelő szervek a szolgálatok adatkérése ellen panasszal fordulhatnak a miniszterhez.
A 43. §-hoz
A 43. § az alkotmányos adatkezelés célhozkötöttségi kritériumát erősíti meg. Az adatkezelésre vonatkozó szabályokkal összhangban a nemzetbiztonsági szolgálatok csak célhoz rendelt adatkezelést folytathatnak. E kötelezettség másik oldala, hogy a megszerzett adat csak az adott célra használható fel. Ez alól csak szűk körű kivétel érvényesül, nevezetesen: más nemzetbiztonsági szolgálat feladatkörébe eső vagy bűncselekmény elkövetésére utaló információról van szó.
A 44. §-hoz
A 44. § (1) bekezdése általános érvénnyel lehetővé teszi, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik teljesítése érdekében együttműködésük során írásban igényeljék és megismerjék más nemzetbiztonsági szolgálat által kezelt adatokat.
E szakasz (2) bekezdése a bűnüldöző, az igazságszolgáltatási és a büntetés-végrehajtási szervek számára ad lehetőséget arra, hogy feladataik elvégzése érdekében – a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott feltételek teljesülése esetén – a nemzetbiztonsági szolgálatoktól adatot igényelhessenek.
A törvényjavaslat az együttműködő személyek védelme és a nemzetbiztonsági feladatok végrehajtásának biztosítása érdekében előírja, hogy a szolgálatok az általuk teljesített adatszolgáltatás során a további felhasználásra vonatkozóan korlátokat állapíthatnak meg.
A szakasz további szabályai azt hivatottak biztosítani, hogy az adat útja mindvégig nyomon követhető legyen.
A 45. §-hoz
A 45. § megteremti annak jogalapját, hogy – a személyes adatok védelmére vonatkozó általános szabályok között – a nemzetbiztonsági szolgálatok külföldi adatkezelő részére adatokat továbbítsanak. Az elsősorban bűnüldözési (felderítési) és bűnmegelőzési feladatokat célzó nemzetközi együttműködés tekintetében ez a felhatalmazás elengedhetetlen.
A 46. §-hoz
E szakasz az adatvédelmi törvényben szabályozott rendelkezéseknek megfelelően határozza meg a nemzetbiztonsági szolgálatok által vezetett, az általuk továbbított adatokra vonatkozó adatszolgáltatási nyilvántartás tartalmát. Ez az előírás garancia arra, hogy az adat útja mindvégig nyomon követhető legyen.
A 47. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatainak eredményes ellátása érdekében egyes esetekben elengedhetetlen, hogy adatrendszereiket más adatkezelési rendszerrel vagy rendszerekkel összekapcsolhassák. Az adatkezelési rendszerek csak az adott, konkrét feladat ellátásához szükséges időtartamra kapcsolhatók össze, az eljárást követően a keletkezett adatállományokat törölni kell.
A 48. §-hoz
Ugyancsak az adatvédelmi törvény által meghatározott lehetőséggel élve a szolgálatok által kezelt adatok és a nemzetbiztonsági tevékenység védelme érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a főigazgatók az érintettnek a nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt adatairól történő tájékoztatásra és törlésre vonatkozó kérelmét, valamint a szolgálatok tevékenységével kapcsolatos közérdekű adat megismerését megtagadhassák. Az elutasított kérelmekről az adatvédelmi biztost tájékoztatni kell.
Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényben adott felhatalmazás alapján a javaslat lehetővé teszi, hogy a szolgálati titok védelme érdekében a főigazgató az érintett személy adat-betekintési jogát korlátozza.
A (4) bekezdés – ugyancsak az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény értelmében – a nemzetbiztonsági érdekeket sértő, a szolgálatok „átvilágító jellegű perbevonását” akadályozza meg. E szabály hiányában gyakorlatilag bármely állami adatkezelő állami szerv beperlésével kideríthető lenne, hogy az adott személy (felperes) vonatkozásában a szolgálatok végeznek-e (bűn)felderítő tevékenységet.
A 49–50. §-hoz
Az előző szakaszokban jelzett korlátozások mellett és azt ellensúlyozandó teszi kötelezővé a törvényjavaslat a nemzetbiztonsági szolgálatok számára az általuk kezelt személyes adatok védelmét, rendszeres ellenőrzését és a valóságnak nem megfelelő adatok helyesbítését.
A javaslat a személyes adatok védelmére vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelően tételesen meghatározza az adatok tárolásának maximális időtartamát, valamint a személyes adatok hivatalból történő törlésének eseteit.
Az 51. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok speciális rendeltetéséből adódóan bizalmasan (védetten) kell kezelni néhány, formailag ugyan nem minősített, de a szolgálatok tevékenységéhez szorosan kötődő adatot (pl. a nemzetbiztonsági szolgálatok központi objektumának adatai, általános beruházási és eszközbeszerzési szerződések). Ezen adatok csak a miniszter vagy a főigazgatók hozzájárulásával hozhatók nyilvánosságra.
Az 52. §-hoz
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény részletesen meghatározza a biztos nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos iratbetekintési jogosultságát. Tekintettel arra, hogy az adatvédelmi biztos hasonló, közjogilag fontos funkciót tölt be, célszerű a két biztos jogosítványait közel azonos módon meghatározni. Az adatvédelmi biztos feladatainak ellátása érdekében számára többletjogosultságot kell biztosítani, nevezetesen: betekinthet a szolgálatok adatkezelésével kapcsolatos belső szabályzatokba, normatív utasításokba is.
A főigazgatók kötelesek a biztosok tevékenységét elősegíteni.
Titkos információgyűjtés
Az 53. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok működésének egyik alapvető jellemzője a titkos információgyűjtés. Ennek lényege, hogy a törvényjavaslatban meghatározott feladatok ellátása során olyan leplezett és titkos erőket, módszereket és eszközöket alkalmaznak, amelyek segítségével tevékenységük nagy része a nyilvánosság kizárásával történik.
A nemzetközi és hazai tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai által érintett személyi kör és szervezetek ugyancsak élnek a titkos információszerzés lehetőségeivel. Ennek során jellemző tevékenységként jelentkezik az információ konspirált, leplezett, jogellenes megszerzése.
A technikai fejlődés eredményeképpen személyeknek és szervezeteknek lehetőségük van beférkőzni számítástechnikai információs rendszerekbe, beszélgetéseket lehallgatni és távközlési titkot kifürkészni. Ez a tevékenység nem köthető országhatárokhoz, és ennek során alkalmazásra kerül a tudomány és technika valamennyi vívmánya. Következésképpen a nemzetbiztonsági szolgálatok is csak akkor képesek feladataik ellátására, ha számukra a titkos információgyűjtéshez szükséges jogokat törvény biztosítja, és ha az ilyen tevékenységhez szükséges eszközök rendelkezésükre állnak.
A titkos információgyűjtés alapvető jogokat korlátozhat, ezért a tevékenység csak megfelelő keretek között és hatékony garanciák megléte mellett folytatható.
A szolgálatok által végzett hatósági tevékenység, (rejtjeltevékenység szakirányítása és engedélyezése, okmányvédelem) valamint egyes speciális honvédelmi feladatok ellátása során nem használhatók a titkos információgyűjtés eszközei.
A szolgálatok csak akkor alkalmazhatnak titkos információgyűjtő eszközöket és módszereket, ha az adatok más módon nem szerezhetők be.
Külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés
Az 54. §-hoz
Az 54. § tételesen meghatározza a titkos információgyűjtés körébe tartozó azon tevékenységi formákat, amelyek nem tartoznak kivételes (külső) engedélyezés alá.
A nemzetbiztonsági szolgálatok és az állampolgárok együttműködésének egyik eleme, amikor az állampolgártól az általa ismert tények tekintetében a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja felvilágosítást kér.
A nemzetbiztonsági jelleg leplezésével történő információgyűjtés során az információt szolgáltató előtt nem a nemzetbiztonsági szolgálat jelenik meg, mert a felvilágosítást kérő eltitkolja a szolgálathoz való tartozását, és így szerez adatokat. A szolgálatok feladatkörébe tartozó leplezett törekvések felderítése és elhárítása teszi szükségessé, hogy a jelentős kockázatvállalást, illetve a speciális szakértelmet igénylő titkos információszerzést a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya leplezetten végezze.
A titkos információgyűjtés legismertebb módja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat a feladatkörébe tartozó információkkal (vagy azok megszerzésének lehetőségével) rendelkező személyekkel külső személyek előtt rejtett kapcsolatot, együttműködést alakít ki. Az együttműködés ténye és tartalma államtitoknak minősül, más előtt fel nem fedhető.
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományuk és az együttműködő személyek védelmére, valamint a nemzetbiztonsági tevékenység leplezésére fedőokmányokat használhatnak fel. A fedőokmányok megfelelő hátterének biztosításához fontos, hogy rendvédelmi szerv fedőokmánya csak az érintett miniszter és az országos parancsnok tájékoztatásával alkalmazható.
A nemzetbiztonsági szolgálatoknak feladataik végrehajtása során olyan fedőintézmények alapítása is szükséges lehet, amelyek segítségével az együttműködő személy vagy a nemzetbiztonsági szolgálatok tagjának titkos információgyűjtésre irányuló tevékenységét elleplezi. Az intézmények létesítésére és működésére az általános szabályok érvényesek (cégbejegyzés, adózás, stb.).
A törvényjavaslat feljogosítja a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait, hogy feladataik megvalósítása érdekében az érintett személyt, a vele kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyeljenek, és az észlelteket technikai eszközzel rögzítsék.
A törvényjavaslat garanciális szabályként írja elő, hogy a természetes személyek magánszférájába tartozó alapvető állampolgári jogok sérelmére leginkább alkalmas titkos információgyűjtési módok (56. §) alkalmazásának engedélyezése külső (bírói vagy igazságügy-miniszteri) hatáskörbe tartozik, bármely nemzetbiztonsági feladat végrehajtása során is kívánják igénybe venni. Az 54. §-ban meghatározott egyéb titkos információgyűjtéshez a törvényjavaslat nem írja elő a külső engedély meglétét, így ezekben az esetekben az engedélyezés az alkalmazás törvényi feltételeinek vizsgálatát követően a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatóinak vagy az általuk meghatározott vezetők hatáskörébe tartozik. Ezek alkalmazása az érintett személy magánszférájába kisebb mértékű beavatkozást jelent, továbbá ezek külső engedélyeztetése szakmailag sem oldható meg.
Ennek megfelelően a nyilvános vagy a közönség számára nyitva álló helyiségben történő technikai megfigyelés (adatrögzítés), illetve a nem közcélú távközlési eszköz útján folytatott beszélgetés ellenőrzése nem külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtő tevékenység.
A törvényjavaslat biztosítja a nemzetbiztonsági szolgálatok részére, hogy különböző személyek és szervezetek által működtetett, hatósági engedélyhez kötött távközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből információt gyűjthessenek.
Az 55. §-hoz
A külföldi jogrendszerekben a bűncselekmény elkövetőjével kötött megállapodásnak (megegyezésnek) több fajtája alakult ki. Általában azért tekintenek el a kisebb súlyú bűncselekményt elkövető személy felelősségre vonásától, mert segítségével a bűnüldözés területén elérhető eredmények meghaladják a felelősségre vonáshoz fűződő érdekeket.
Emellett ugyanakkor az állam nemzetbiztonsághoz fűződő érdekei is szükségessé tehetik a bűncselekményeket elkövető személyekkel az együttműködés kialakítását.
Ezért a törvényjavaslat – a rendőrségi törvényben foglaltakhoz hasonlóan – a nemzetbiztonsági szolgálatok részére biztosítani kívánja azt a lehetőséget, hogy a bűncselekmény elkövetőjével a bűntető igényről való lemondás fejében együttműködésre vonatkozó megállapodást köthessenek. Ennek feltétele, hogy az együttműködéssel elérhető nemzetbiztonsági érdek meghaladja az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdeket. A megállapodás további feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel szemben a nyomozóhatóság a legfőbb ügyész által kijelölt ügyész előzetes jóváhagyásával tagadhatja vagy szüntetheti meg a nyomozást. A megállapodás alapján a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy arra vállal kötelezettséget, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok által meghatározott szabályok szerint, velük együttműködve információt szolgáltat. A szolgálatok pedig arra vállalnak kötelezettséget, hogy a nemzetbiztonsági érdek érvényesítése miatt a nyomozás megtagadását vagy megszüntetését kezdeményezik, ily módon biztosítva az érintettnek, hogy a megállapodással törvényesen mentesüljön a büntetőjogi felelősségre vonás alól.
A szolgálatok nem köthetnek megállapodást azzal a személlyel, aki olyan bűncselekményt követett el, amellyel más életét szándékosan kioltotta. Ez a korlátozás áll összhangban a halálbüntetés alkotmányellenességét megállapító 23/1990. (X. 31.) AB határozattal, valamint a Btk.-nak az elévülhetetlen bűncselekményekre vonatkozó szakaszaival. A korlátozó rendelkezés mellőzése azt jelentené, hogy olyan bűncselekmények tekintetében is lemondana az állam a büntetőjogi igény érvényesítéséről, amelyek büntetőjogi üldözhetőségét az Országgyűlés elévülhetetlennek minősítette.
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – tekintettel arra, hogy szolgáltató tevékenységet végez – nyomozás megtagadását vagy megszüntetését nem kezdeményezheti.
A megállapodás létrejötte estén az állam az elkövető által a sértettnek okozott kárt megtéríti.
Külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés
Az 56. §-hoz
A törvényjavaslat szerint a lakás, valamint egyéb, a közönség számára nyitva nem álló helyiség titkos megfigyelése, a levél és egyéb postai küldemények ellenőrzése, valamint a közcélú telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatás útján továbbított közlemények megismerése és technikai eszközökkel történő rögzítése külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés. Postai küldemények alatt a postáról szóló törvény által meghatározott küldeményeket, távközlési szolgáltatáson a vonatkozó törvényi rendelkezések által meghatározott szolgáltatásokat kell érteni.
Közös jellemzőjük, hogy ezen eljárások a magánlakás sérthetetlenségéhez és a magántitok védelméhez való jog sérelmét eredményezik. A törvényjavaslat biztosítja, hogy az állampolgári jogok korlátozása csak a törvényben meghatározott esetekben és feltételek megléte esetén kiadott külső, – illetve kivételesen és ideiglenes jelleggel főigazgatói – engedély alapján történjen.
Az 57. §-hoz
A törvényjavaslat érinti a jogalkalmazás számára nélkülözhetetlen legfontosabb eljárási kérdéseket. Ennek érdekében meghatározza a titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló kérelem előterjesztésére jogosultak körét és az előterjesztés tartalmi elemeit.
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója a testület szolgáltató jellegére tekintettel – a belső biztonsági és bűnmegelőzési célú ellenőrzési feladatok ellátását kivéve – nem élhet titkos információgyűjtés kezdeményezésével.
Az 58. §-hoz
A törvényjavaslat előírásai szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok az 56. §-ban felsorolt titkos információgyűjtést csak bírói vagy igazságügy-miniszteri engedély alapján végezhetik.
A nemzetközi gyakorlatban számos példa van arra, hogy az államok különbséget tesznek a bűnüldözési (és az ahhoz szorosan kapcsolódó bűnmegelőzési, bűnfelderítési), valamint az egyéb nemzetbiztonsági célból történő információgyűjtés között.
A törvényjavaslat ezen rendezőelvre tekintettel osztott külső engedélyezési rendszert határoz meg.
Konkrét bűncselekmények felderítése tekintetében – hasonlóan a Rendőrségi törvényben elfogadott megoldáshoz – a titkos információgyűjtést a Fővárosi Bíróság elnöke által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi.
Egyéb, az általános jellegű információgyűjtés során alkalmazott, az 56. §-ban meghatározott tevékenységet az igazságügy-miniszter engedélyezi. Az igazságügy-miniszter engedélyezési eljárása felett a Nemzetbiztonsági Bizottság a 14. § (4) bekezdése alapján ellenőrzést gyakorol.
Az előterjesztést elbíráló igazságügy-miniszter/bíró a titkos információgyűjtés alkalmazása tárgyában a benyújtástól számított 72 órán belül indokolt határozatot hoz. A titkos információgyűjtés esetenként 90 napig engedélyezhető, ez az időtartam a feltételek újbóli vizsgálata, illetve megléte esetén legfeljebb 90 nappal meghosszabbítható.
Kivételes engedélyezés
Az 59. §-hoz
Ha az engedélyeztetési eljárás miatti késedelem olyan felderítési vagy bizonyítási esélytől fosztaná meg a nemzetbiztonsági szolgálatokat, amely az adott ügyben nyilvánvalóan sértené a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez fűződő érdeket, a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója az engedélyezésre irányuló előterjesztés egyidejű benyújtása mellett az igazságügy-miniszter/bíró döntéséig kivételesen engedélyezheti az 56. §-ban felsorolt titkos információgyűjtés folytatását. Ugyanazon ügyben – ha közvetlen veszélyt jelentő új tény nem merül fel – a főigazgatók csak egyszer élhetnek a kivételes engedélyezés lehetőségével.
A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés megszüntetése
Az 60. §-hoz
Az igazságügy-miniszteri/bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtésre vonatkozóan a törvényjavaslat előírja, hogy meg kell szüntetni az alkalmazását, ha az engedélyben meghatározott célt elérte, további alkalmazásától eredmény nem várható vagy határideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve a kivételes engedélyezést az igazságügy-miniszter/bíró nem hagyta jóvá.
Az érintett személyek védelmét szolgáló garanciális rendelkezése a törvényjavaslatnak, hogy a főigazgatói engedély alapján rögzített információk közül meg kell semmisíteni azokat, amelyek az igazságügy-miniszter/bíró által utólag jóvá nem hagyott kivételes eljárás során keletkeztek.
A titkos információgyűjtésre vonatkozó egyéb szabályok
A 61–62. §-hoz
A 61. § a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a titkos információgyűjtés eszközeinek alkalmazására jogosult szervezetek feladat- és felelősségi körét rendezi.
A Szakszolgálatot igénybe vevő szervezet (megrendelő) köteles gondoskodni a szükséges külső vagy belső engedélyről, vagyis felel az alkalmazás megalapozottságáért.
A Szakszolgálat felel a titkos információgyűjtésnek az engedélyben és az igénylésben meghatározottak szerinti szakszerű végrehajtásáért.
A Szakszolgálat a szolgáltató tevékenysége során keletkezett adatokat a megrendelőnek köteles továbbítani.
Az átadott adat csak megbízható forrásból származó, ellenőrzött információ lehet, amelynek hitelességéért az adatszolgáltató Szakszolgálat a felelős. Az adat további felhasználásáért, illetve az erre alapozott intézkedés megtételéért (tájékoztatásért) értelemszerűen a megrendelő szolgálat felel.
A titkos információgyűjtés nyilvánosságra hozatalát akadályozza meg a törvény, amikor előírja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak nyújtott, az engedélyben foglalt tevékenység ténye államtitoknak minősül.
A titkos információgyűjtéssel kapcsolatos sajátos gazdálkodási szabályok
A 63. §-hoz
A jelenleg hatályos szabályokkal összhangban a nemzetbiztonsági szolgálatok elkülönítetten kezelhetik a titkosszolgálati tevékenységhez, titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásához közvetlenül kötődő személyi és tárgyi vonatkozású kiadásaikat. Ezt egyrészt a hagyományos „költségvetési kategóriáktól” eltérő jellegű kiadások, másrészt a közreműködők és az eszközök biztonságának védelme indokolja. A felhasználás szabályszerűségéért a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói a miniszterek útján a Kormánynak felelnek.
A törvényjavaslat lehetőséget biztosít a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, hogy a titkos információgyűjtés elősegítése érdekében titkos együttműködési megállapodásokat kössenek. Ebbe a körbe tartoznak a természetes személyek is. A nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttműködő magánszemélyek tevékenységéért anyagi ellenszolgáltatás nyújtható, ami – a biztonsági követelményekre tekintettel – adómentes.
A 64. §-hoz
A fedőintézmények létrehozására, megszüntetésére az adott intézményre, gazdasági társaságokra (egyéb jogi személyekre) és az egyéni vállalkozásokra vonatkozó jogszabályok előírásai szerint kerülhet sor, a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésének javára, illetve terhére.
A 65. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik jellegére tekintettel önállóan jogosultak külföldi fizetőeszköz kezelésére.
A 66. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok elkülönített, speciális működési kiadásai (a titkos információgyűjtéshez közvetlenül kötődő kiadások) – azok jellegére tekintettel – külső szervek által törvényességi szempontból ellenőrizhetők. A speciális működési kiadások célszerűségi és eredményességi ellenőrzésére az irányító miniszter jogosult.
Az ellenőrzések nem járhatnak a közreműködő személyek és konkrét titkosszolgálati módszerek felfedésével.
A nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés szabályai
A 67. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai közül a biztonsági védelem és ellenőrzés szabályait dolgozza ki a legrészletesebben a törvényjavaslat. E kiemelés indoka nem az, hogy a szolgálatok tevékenysége során ezen feladatok kapják a legnagyobb hangsúlyt (vagyis, hogy mennyiségileg és fontosság tekintetében ez lenne a „legnagyobb feladat”), hanem a garanciális szabályok minél szélesebb meghatározása.
Kiemelt jelentőségű nemzetbiztonsági érdek, hogy az állami élet és a közigazgatás szempontjából fontos személyek tevékenysége ellen irányuló jogellenes törekvéseket felderítsék. A szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági védelem célja nem az állandó fizikai védelem, hanem egy általános szűrő-kutató jellegű felderítő tevékenység. A védelem ellátása során a szolgálatok azokat a jelzéseket, információkat kutatják és dolgozzák fel, amelyek a védendő személyek környezetében történő ellenséges szándékú „beépülésre”, befolyásolásra (támadásra) utalnak. A védendő személyek körét a törvényjavaslat 1. sz. melléklete határozza meg, őket érintően titkosszolgálati eszköz csak beleegyezésükkel alkalmazható.
A 68. §-hoz
A nemzetközi gyakorlattal és a hazai elvárásokkal egyaránt összhangban mondja ki a törvényjavaslat, hogy a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyeket – a nemzetbiztonsági érdekek érvényre juttatása, így különösen ezen személyek befolyásolhatóságának, zsarolhatóságának, az adott munkakör betöltéséhez szükséges sajátos biztonsági feltételek meglétének ellenőrzése céljából – a nemzetbiztonsági szolgálatok biztonsági ellenőrzésnek vethetik alá.
A biztonsági ellenőrzés célja tehát azon kockázati tényezők felderítése, amelyek ellenséges szándékú kihasználásával a nemzet biztonsága szempontjából jelentős tevékenységek, illetve az ilyen tevékenységeket folytató személyek támadhatóvá, jogellenes céllal befolyásolhatóvá válhatnak.
A biztonsági ellenőrzés alá vonható fontos és bizalmas munkaköröket a törvényjavaslat melléklete határozza meg, illetve felhatalmazást ad a miniszterek részére, hogy – az állami szervek körében – további ilyen védendő munkaköröket állapítsanak meg.
Az 1995. évi LXV. tv. szerinti, – az állami szférán kívüli – titokbirtokos szervek vezetői jogosultak továbbá olyan személyek biztonsági ellenőrzését elrendelni, akik munkavégzésük során államtitkot ismerhetnek meg. Ez az ellenőrzés csak addig folytatható le, amíg az érintett személy munkavégzése során ténylegesen államtitkot ismerhet meg, vagyis az ellenőrzés nem a munkakörhöz igazodik, hanem a titok megismerésével együtt járó feladat végzéséhez. Erre a felhatalmazásra azért van szükség, hogy a Kormány eleget tudjon tenni a NATO tagországokkal már megkötött vagy tárgyalás alatt lévő titokvédelmi egyezményeknek, illetve a biztonsági védelem és ellenőrzés tekintetében is beépítsük a magyar jogrendszerbe a nemzetközi (NYEU, NATO) szabványokat és követelményeket.
A (4) bekezdés szerint egyszeri alkalommal, kinevezésük, megbízatásuk előtt biztonsági ellenőrzés alá kell vonni a titkos információgyűjtést engedélyező bírói, miniszteri tisztségre, a Nemzetbiztonsági Bizottságba tagként, illetve a Bizottság eljárásában szakértőnek jelölt személyeket.
Tekintettel arra, hogy ezen személyek tevékenységük során kiemelt súlyú államtitkok birtokába jutnak, előzetes biztonsági ellenőrzésük indokolt. Ugyanakkor tevékenységük jellege (pl. bíráskodás) már nem teszi lehetővé működésük során az ellenőrzésüket.
A 69–70. §-hoz
A törvényjavaslat egyértelműen felsorolja az ellenőrzés elrendelésére jogosult személyeket és garanciális szabályként előírja, hogy a szolgálatok biztonsági ellenőrzést csak írásbeli megkeresés alapján végezhetnek.
Nemzetbiztonsági ellenőrzést kell elrendelni a fontos és bizalmas munkakörbe történő kinevezés előtt a jelölt tekintetében. A fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek tekintetében biztonsági ellenőrzést az elrendelő mérlegelési jogkörében hozott döntés alapján kell lefolytatni. Az ellenőrzés mindig az érintett tudtával, annak írásbeli előzetes beleegyezésével történhet. Az ellenőrzéshez történő hozzájárulás az érintett munkakörök tekintetében alkalmazási feltétel.
Az állami szférán kívüli titokbirtokos szervezeteknél a hozzájárulás megtagadása azt jelenti, hogy olyan feladatot nem láthat el az érintett személy, amely során a védett, államtitkot tartalmazó információt megismerhetné.
A 71–72. §
Az ellenőrzés alá vont személy a biztonsági ellenőrzés kezdetekor kérdőívet tölt ki (3. sz. melléklet). Az „A” típusú kérdőív a legenyhébb fokozatú, a „C.” típusú a legrészletesebb biztonsági ellenőrzést teszi lehetővé. A munkakör betöltése során megismerhető államtitokra tekintettel a törvényjavaslat, illetve – felhatalmazás alapján – a miniszter vagy a titokbirtokos szerv vezetője meghatározza, hogy az érintett személy milyen típusú kérdőívet tölt ki.
Az ellenőrzésnek arányosnak kell lennie a fontos és bizalmas munkakör betöltéséhez fűződő titokvédelmi és más biztonsági követelményekkel. Ez az arányosság egyrészt vonatkozik arra, hogy az érintett személy milyen típusú kérdőívet tölt ki, másrészt arra, hogy az ellenőrzés során milyen súlyú személyiségi jogokat korlátozó eszközöket használhatnak a szolgálatok.
Az ellenőrzés során keletkezett adatokat a nemzetbiztonsági szolgálatok értékelik, majd biztonsági szakvéleményt készítenek, amely tartalmazza valamennyi kockázati tényezőt. A biztonsági szakvéleményt az elrendelő az érintett személy megbízatására, foglalkoztatására (jelölésére) vonatkozó döntése kialakításánál szabadon mérlegeli.
Ez alól kivételt jelent, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság megalakítását követően a további tagok jelölésének elfogadása tekintetében nem az elrendelő (az Országgyűlés elnöke) mérlegel, hanem a Bizottság maga dönt. Ha a Bizottság a kockázati tényezőre tekintettel szótöbbséggel nem fogadja el a jelölést, az Országgyűlés elnöke köteles új jelölt megnevezésére kérni az érintett képviselőcsoportot.
Az érintett személy a biztonsági szakvéleményben foglaltakat – a bűncselekményre utaló adatokat kivéve – megismerheti.
Az érintett személyiségi jogainak, valamint a nemzetbiztonsági feladat védelme érdekében a törvényjavaslat az ellenőrzés során keletkezett adatokat államtitokká minősíti.
Egyéb rendelkezések
A 73. §-hoz
E szabályozás indoka, hogy nemzetbiztonsági érdek súlyos veszélyével járna, ha a nemzetbiztonsági szolgálatok a munkaügyi központoknak értesítést adnának a létszámleépítéssel érintett állomány adatairól (név, beosztás, iskolai végzettség, stb.).
A 74–75. §-hoz
Az egyértelmű jogalkalmazás és jogértelmezés biztosítása érdekében van szükség a 74. §-ban megfogalmazott értelmező rendelkezésekre.
A korábban kiadott, ma még hatályban lévő jogszabályok terminológiája miatt van szükség a 75. § értelmező szabályaira.
A 76. §-hoz
A törvényjavaslat a kihirdetést követő 90. napon lép hatályba. Ezen időszak alatt a törvény által érintett szervezetek számára lehetőség nyílik a törvény rendelkezéseinek megismerésére, és azok alkalmazására való felkészülésre.
A 25. §-ban meghatározott pótlékot 1996. január 1-től kell folyósítani.
A Nemzetbiztonsági Bizottság széles tájékozódási, betekintési és kezdeményezési jogköre azt követően léphet hatályba, hogy a Bizottság tagjelöltjei tekintetében – a 19. §-ban meghatározottak szerint – elvégzik a szükséges előzetes biztonsági ellenőrzést.
A 77–79. §-hoz
A törvényjavaslat a végrehajtáshoz szükséges törvényi szabályozást nem igénylő jogalkotási feladatok elvégzésére megadja a Kormány és a miniszterek számára szükséges szabályozási felhatalmazást.
A törvényjavaslat egyúttal hatályon kívül helyezi a törvény hatályba lépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 80–81. §-hoz
A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 28. § értelmében katona által elkövetett szabálysértés esetén a vizsgálatot fegyelmi eljárás keretében kell lefolytatni. Mindez a feltétel a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében eddig is fennállt, ezért a katona fogalmának a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira történő kiterjesztése a nemzetbiztonsági szolgálatok állománya által elkövetett szabálysértések egységes elbírálása miatt válik szükségessé.
A nemzetbiztonsági szolgálatok fegyveres jellege, valamint a hierarchizált rendben történő speciális munkavégzés teszi indokolttá az ügyészségi eljárásoknak a szolgálatok hivatásos munkatársaira történő kiterjesztését.
A 82–84. §-hoz
A törvényjavaslat 55. §-ában szabályozott megállapodás, mint speciális nyomozás megtagadási, illetve megszüntetési okra tekintettel a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 127. §-át és a 139. §-át egészíti ki. Ezen túlmenően a törvényjavaslat biztosítja a különleges nyomozás megtagadási és megszüntetési okokhoz kötődő speciális eljárási szabályokat.
A 85. §-hoz
A törvényi rendelkezésre az egységes jogszabályi környezet megteremtése végett van szükség.
A 86. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományával szemben támasztott speciális követelményeknek megfelelően a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény tilalmi rendelkezése kiegészül a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokkal.
A 87. §-hoz
A törvényjavaslat a 66. §-ban megfogalmazott felhatalmazással összhangban az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 16. §-ának módosítását rendeli el, amely szerint az Állami Számvevőszék a nemzetbiztonsági szolgálatok speciális működési kiadások felhasználására vonatkozó adatait csak törvényességi szempontok szerint ellenőrzi, ezen adatokkal kapcsolatban célszerűségi és eredményességi ellenőrzést nem végezhet.
A 88. §-hoz
A javaslat az 56. §-ban megfogalmazott titkos információgyűjtéshez szükséges feltételek biztosítására kötelezi a távközlési szolgáltató szervezeteket.
A 89. §-hoz
A törvényjavaslatban megfogalmazott, a titkos információgyűjtésre vonatkozó garanciális szabályok beépítésre kerülnek a rendőrségről szóló törvénybe.
A 90. §-hoz
Az államtitokról szóló törvény módosítását az teszi indokolttá, hogy a fontos és bizalmas munkakörök felsorolását nem maga a törvény tartalmazza, hanem felhatalmazást ad e tekintetben a miniszter és a titokbirtokos szervezetek vezetői számára.
A (2) bekezdés a 17. §-sal összhangban pontosítja az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvénynek a Honvédelmi Bizottságra vonatkozó szabályait.
A 91. §-hoz
Jogharmónia megteremtése érdekében a honvédelmi miniszter feladatának bővülését indokolt átvezetni a honvédelmi törvényben is.
_