• Tartalom
Oldalmenü

1995. évi XXXII. törvény indokolása

a szabadalmi ügyvivőkről

1996.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1. Az iparjogvédelmi ügyekben a hatóságok és a bíróságok előtt hivatásszerűen képviseleti feladatokat ellátó szabadalmi ügyvivők tevékenysége egyszerre mérnöki és ügyvédi természetű. Az iparjogvédelmi ügyek jelentős részében ugyanis a műszaki és a jogi elemek nagymértékben összefonódnak.
A műszaki (természettudományi) egyetemi alapkézettséget és speciális jogi képesítést feltételező szabadalmi ügyvivői tevékenység világszerte az iparjogvédelemmel, főként a szabadalmi joggal párhuzamosan alakult ki és fejlődött külön, megbecsült hivatássá. A szabadalmi ügyvivők jelentős szerepet töltenek be a találmányok és más műszaki alkotások, valamint az árujelzők jogi védelmének biztosításában, felhasználásuk előmozdításában.
Magyarországon az 1870-es évektől kezdve jöttek létre irodák, amelyek szabadalmak „kieszközlésével” foglalkoztak.
Az önálló magyar szabadalmi rendszert megteremtő 1895. évi XXXVII. törvény az ügyvédeket és a szabadalmi ügyvivőket jogosította fel arra, hogy ügyfeleket képviseljenek a Szabadalmi Hivatal előtt.
A szabadalmi ügyvivők 1949-ig kizárólag magánirodákban működtek; 1900-ban hozták létre szakmai érdekvédelmi szervezetüket, a Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testületét, amely 1927-ben – a tagjaira kötelező – etikai határozatokat hozott.
Az 1949-ben létrehozott állami irodán kivül 1969-ben már csak néhány szabadalmi ügyvivő folytatta „megtűrt” magánpraxisát, akik 1970-től ügyvédi munkaközösségek alkalmazottaivá váltak. A szabadalmi ügyvivői magántevékenység jogi lehetőségét a jelenleg hatályos 5/1976. (III. 30.) MT rendelet szüntette meg, s elvben lehetővé tette ügyvivői munkaközösségek szervezését. 1969-től közösségi tevékenységüket a Magyar Iparjogvédelmi Egyesületen belül szervezett szabadalmi ügyvivői körben élesztették fel.
1990-es rendszerváltozás körüli időben a korábbi állami iroda gazdasági társasággá (kft-vé) alakult át, s az ügyvédi munkaközösségekből kivált szabadalmi ügyvivők szabadalmi ügyvivői munkaközösségeket alakítva folytatták működésüket.
Néhány év óta újra önálló társadalmi szervezetként tevékenykedik a Szabadalmi Ügyvivői Kamara.
2. A szabadalmi ügyvivői hivatás szabályainak teljeskörű és törvényi szintű újjáalkotása az alábbi okok miatt vált szükségessé.
– A technika felgyorsult fejlődésével párhuzamosan meghatározó jelentőségűvé válnak a fejlett világhoz felzárkózni törekvő magyar nemzetgazdaság számára is az ipari tulajdonjogokkal védett szellemi alkotások, műszaki eredmények és piaci megjelölések.
Ez együttjár a szabadalmi ügyvivői munka iránti szakmai, etikai követelmények és felelősség, valamint az ügyvivői presztizs növekedésével is.
– A magyar iparjogvédelem egészét fel kell készíteni az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezményhez (az Európai Szabadalmi Egyezményhez) való csatlakozásra, valamint a hazai iparjogvédelmi szabályozás és az Európai Unió jogszabályai közötti összhang megteremtésére. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban Magyarország vállalta, hogy 1996. végéig kérni fogja csatlakozását az Európai Szabadalmi Egyezményhez.
Egyben el kell végezni azokat a jogi harmonizációs munkálatokat, amelyek a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) keretében készülő szerződésekből, továbbá amelyek az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) ún. Uruguay-i fordulója során készített szellemi tulajdoni egyezmény szabályaiból, illetve kétoldalú kötelezettségvállalásainkból következnek. Ezeknek a sorát nyitotta meg az 1994. évi VII. törvény az iparjogvédelmi és a szerzői jogi jogszabályok – több tekintetben lényeges – módosításával.
Mindezek nemcsak a jogi szabályozás és az állami-hatósági feladatok strukturája terén igényelnek korszakváltást. Az iparjogvédelem fejlett infrastruktúrájához hozzátartozik a speciális, műszaki szaktudást igénylő jogi képviseleti tevékenység magas szintű, korszerű szabályozása, a szabadalmi ügyvivői munka színvonalának emelése is.
– Legalább ennyire fontos szempont, hogy a szabadalmi ügyvivőkre vonatkozó, az 5/1976. (III. 30.) MT rendelettel megállapított hatályos szabályozás – különösen az ügyvivői működés szervezeti kereteinek behatárolását, az ügyvivői magántevékenység kirekesztését illetően – a rendszerváltozás következtében teljességgel túlhaladottá, tovább tarthatatlanná vált.
Azért is fontos és időszerű tehát a törvény megalkotása, hogy a szabadalmi ügyvivők korszerű, a nemzetközi mércével összhangban álló szervezeti keretek között – egyéni ügyvivőként is – folytathassák tevékenységüket, s hogy köztestületként létrehozhassák szakmai, hivatásrendi kamarájukat.
3. A törvényjavaslat által érvényesített főbb jogpolitikai és jogalkotási követelmények, valamint az azok alapján kialakított szabályozás lényeges jellemzői a következők.
– A javaslat a szabadalmi ügyvivői feladatok körét – szemben az ügyvéd általános, „korlátlan” képviseleti jogosultságával
– az értelemszerű szakmai keretek közé helyezi, azaz behatárolja az iparjogvédelmi ügyekre.
A javaslat ennek során a hatályos rendelkezésekhez képest kismértékben bővíti azoknak az ún. iparjogvédelmi ügyeknek a körét, amelyekben szabadalmi ügyvivő képviselőként eljárhat.
Ez részben az új iparjogvédelmi oltalmi formáknak – az 1991. évi XXXVIII. törvénnyel a használati mintákra és az 1991. évi XXXIX. törvénnyel az integrált áramköri topográfiákra – történt bevezetéséből adódik, részben pedig olyan perekre vonatkozik, amelyek – a ténybeli alapok és a jogi megítélés szempontjából egyaránt – szorosan kötődnek a klasszikus ügyvivői feladatokhoz (a szerzőségi, az igényjogosultsággal, a szolgálati jelleggel kapcsolatos, a díjazási, az újítási és egyes versenyjogi, szoftver és know-how perek).
A szabadalmi ügyvivői tevékenység nemzetközivé válásával az ügyvivők külföldi és nemzetközi hatóságok és bíróságok előtt is eljárnak; ennek lehetőségét és feltételeit azonban nem a hazai jog, hanem az irányadó külföldi jog, illetve nemzetközi szerződés szabályozza.
– A törvényjavaslat a szabadalmi ügyvivői működés feltételeinek kereteként a Szabadalmi Ügyvivői Kamarában fennálló tagságot írja elő.
Alapvető rendelkezés, hogy a törvényi követelményeknek megfelelő személyek alanyi jogon tarthatnak igényt a kamarai tagságra.
A kamarai felvétel előfeltétele a magyar állampolgárság, a belföldi állandó lakóhely és a büntetlen előélet, valamint az, hogy a kérelmező műszaki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevél birtokában szabadalmi ügyvivői vizsgát tegyen, s hogy megfelelő felelősségbiztosítással és irodával vagy lakással rendelkezzen.
A kamarai tagság, ezzel a szabadalmi ügyvivői működési jogosultság is megszűnik, ha ezek a feltételek utóbb megszűnnek.
A szabadalmi ügyvivőkkel szemben magasabb szakmai követelményt támaszt a javaslat azzal, hogy a jövőben az szerezhet jogot az ügyvivői működésre, aki – a felsőfokú iparjogvédelmi képesítés megszerzésén kivül – letölti a három éves ügyvivő jelölti gyakorlatot és leteszi a külön szabadalmi ügyvivői vizsgát.
– A javaslat szerint a szabadalmi ügyvivői hivatást – a magántulajdon és az egyéni kezdeményezés alapján álló – különböző szervezeti formák keretében lehet gyakorolni, s a szabályozás esélyegyenlőséget biztosít a különböző szervezeti formák keretében dolgozó ügyvivőknek.
A javaslat a megfelelő szervezeti formák kiválasztásánál egyrészt az ügyvédségre vonatkozó szabályozást követi, amennyiben lehetővé teszi az egyéni szabadalmi ügyvivőként és a szabadalmi ügyvivői irodában való működést. Másrészt szabályozza azt a formát, amely ugyancsak történetileg fejlődött ki az egykori állami ügyfélképviseleti iroda korlátolt felelősségű társasággá történt átalakításával.
Fentmarad továbbá a „jogtanácsosi tipusú” működési lehetőség is, amelynek alapján a gazdálkodó szervezetnél alkalmazott szabadalmi ügyvivő munkáltatóját képviseli annak iparjogvédelmi ügyeiben.
A szabadalmi ügyvivői működésnek ezek a szervezeti formái – általában és kisebb eltérésekkel – megengedettek az Európai Unió tagországaiban is, amelyekben uralkodó a működés szabadságának elve. Az Unió legtöbb tagországában ma is működhetnek a szabadalmi ügyvivők társasági formában.
A javaslat az egyes szervezeti formákra korszerű törvényi kereteket állapít meg. Visszaállítja az ügyvivői magántevékenységet. Emellett a szabadalmi ügyvivői irodát illetően az ügyvédi irodák szabályozását (a módosított 1983. évi 4. tvr-t) követi, a szabadalmi ügyvivői társaság tekintetében pedig az 1988. évi VI. törvénynek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó előírásait veszi alapul, a szükséges eltérésekkel.
A szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek – gyakorlatban bevált – együttműködésének fentmaradása nem igényel egy erre szabott szervezeti formát és külön törvényi szabályozást; a partnerségnek ezt a formáját az érintett szabadalmi ügyvivők és ügyvédek közötti szerződések rendezhetik.
– A szabadalmi ügyvivői hivatásgyakorlás szabályozása átfogja az ügyvivő kötelezettségeit, az összeférhetetlenséget, a titoktartást, valamint az ügyfélképviselet egyéb kérdéseit.
Ezek jogi rendezését illetően jól figyelembe vehetők az ügyvédi működés szabályozásából merített analógiák.
Az ügyfelek biztonságát szolgálja, hogy az egyéni szabadalmi ügyvivő, a szabadalmi ügyvivői iroda és a szabadalmi ügyvivői társaság egyformán teljes kártérítési felelősséggel tartozik az ügyfélnek okozott kárért, a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint.
A kártérítési fedezetet a javaslat a kötelező felelősségbiztosítás előírásával garantálja.
A szabadalmi ügyvivő hivatásrendi kamarájának fegyelmi joghatósága alá tartozik.
A fegyelmi büntetések – a vétség súlyához képest – egészen a kamarai kizárásig terjedhetnek, ami a hivatásgyakorlásra vonatkozó jogosultság megszűnésével jár együtt. A kamarai fegyelmi bizottság határozata ellen a szabadalmi ügyvivő keresettel fordulhat a bírósághoz.
– A törvényjavaslat a Szabadalmi Ügyvivői Kamarát közjogi jogi személyként, a magyar jogrendszerbe az 1993. évi XCII. törvénnyel bevezetett köztestületként (Ptk. 65. §) szabályozza; a Kamara jogalanyisággal, belső önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkezik.
Ennek kapcsán a javaslat abból indul ki, hogy a szabadalmi ügyvivői kar irányában számos közfeladat, valamint a szabadalmi ügyvivők jogainak és érdekeinek védelme az ügyvivők önigazgatása útján látható el a leghatékonyabban.
A törvényjavaslat meghatározza azokat a közfeladatokat, amelyeket a Szabadalmi Ügyvivői Kamarának kell ellátnia, tartalmazza továbbá a kamarai tagsággal, a Kamara szerveivel és azok működésével összefüggő rendelkezéseket. A tevékenység részletes szabályainak megállapítása a belső szabályzatokra tartozik.
A Szabadalmi Ügyvivői Kamara feletti törvényességi felügyeleti jogkört azért bízza a javaslat a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökére, mert ez felel meg leginkább a hazai hagyománynak és a nemzetközi gyakorlatnak. Az általános szokást pedig az motiválja, hogy a szabadalmi ügyvivők tevékenységének a szabadalmi hivatalok a legfőbb szinterei.
A felügyelet szorosan korlátozódik arra, hogy a Kamara szabályzatai megfelelnek-e a jogszabályoknak, s hogy határozataiban betartja-e a jogszabályokat és saját szabályzatait. A felügyeleti jog gyakorlása felett bírósági kontroll őrködik.
A javaslat a köztestületként működő Szabadalmi Ügyvivői Kamara megalakításához, vezető tisztségviselőinek első ízben történő megválasztásához külön (átmeneti) rendelkezéseket tartalmaz.
4. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 40. §-ának az 1994. évi I. törvénnyel beiktatott (3) bekezdésére való figyelemmel megállapítható, hogy a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényjavaslat szabályozása megfelel az Európai Megállapodásban vállalt magyar kötelezettségeknek az európai jogközelítés és az Európai Unió jogszabályaival való összeegyeztethetőség tekintetében.
Az Európai Unió keretében nem alakítottak ki közös jogi szabályozást a szabadalmi ügyvivőkre nézve; ilyen jogszabályokkal a tagországok rendelkeznek.
A törvényjavaslat mindazonáltal kellően figyelembe veszi a nemzetközi jogfejlődés eredményeit, főként az Európai Unió egyes tagországainak érvényes szabályozását és gyakorlatát.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény szerinti eljárásban – a 134. cikk értelmében – hivatásos képviselőként olyan személyek járhatnak el, akiket bejegyeztek az Európai Szabadalmi Hivatal e célra vezetett névjegyzékébe.
Amikor Magyarország csatlakozni fog ezen egyezményhez, előreláthatóan nem lesz akadálya annak, hogy a névjegyzékbe magyar szabadalmi ügyvivőket is bejegyezzenek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslat a szabadalmi ügyvivő feladatának meghatározása során alapjaiban megőrzi, de több tekintetben továbbfejleszti a hatályos szabályozást.
Abból indul ki a rendezés, hogy a szabadalmi ügyvivő ügyfélképviseleti jogosultsága teljeskörű annyiban, hogy átfogja a megbízás vagy kirendelés alapján ellátott képviselettel összefüggő összes feladattípust, a bíróság és hatóság előtti eljárástól a beadvány, szerződés és más okirat szerkesztéséig, - az iparjogvédelem körében jellemző - kutatástól a szakvélemény- és tanácsadásig, tájékoztatásig.
Más vonatkozásban viszont a szabadalmi ügyvivő képviseleti jogosultsága szükségképpen, e hivatás lényegéből eredően korlátozott, csak iparjogvédelmi ügyekre terjed ki, más jogi ügyekre nem; szemben az ügyvéd általános képviseleti jogosultságával, amely – természetesen – az iparjogvédelmi ügyek körében is érvényesül.
Emiatt szükség van a szabadalmi ügyvivő képviseleti tevékenységi körének egyértelmű és pontos körülhatárolására, azoknak az ún. iparjogvédelmi ügyeknek a tételes meghatározására, amelyekben szabadalmi ügyvivő tevékenykedhet.
Az ügyvivői működés hagyományos területét képezik az iparjogvédelmi közigazgatási hatóság, a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe utalt szabadalmi, védjegy-, eredetmegjelölési és ipari mintaoltalmi ügyek és az ezek tárgyában hozott államigazgatási határozatok megváltoztatására irányuló bírósági nemperes eljárások, valamint ezeknek az iparjogvédelmi jogoknak a bitorlása (megsértése) miatt indított, s a szabadalmi előhasználattal és kényszerengedéllyel kapcsolatos perek.
A javaslat az iparjogvédelmi ügyek körét, ezzel a szabadalmi ügyvivők működési területét kétirányban bővíti. Ennek megfelelően egyrészt az ügyvivő képviselőként eljárhat az 1992-ben hatályba lépett iparjogvédelmi törvények szerinti – a használati mintákkal és az integrált áramköri topográfiákkal kapcsolatos – ügyekben és perekben is. Másrészt pedig a szabadalmi ügyvivő feladatköre a továbbiakban arra is kiterjed, hogy azokban a szerzőségi, jogosultsággal kapcsolatos, díjazási, újítási, versenyjogi, szoftver és konow-how perekben is elláthatja a képviseletet, amelyek rendszerint tárgyuknál fogva is kötődnek az ügyvivő által ellátott szabadalmi, védjegy stb. ügyekhez.
A szabadalmi ügyvivő feladatai régóta nemzetközi jellegűek annyiban, hogy hazai jogosultak külföldi és külföldiek belföldi ügyeiben is eljárnak képviselőként.
Az Európai Unióhoz és az Európai Szabadalmi Egyezményhez történő magyar csatlakozás lényegesen új tartalommal fogja megtölteni a szabadalmi ügyvivő nemzetközi tevékenységét. A szabadalmi ügyvivő külföldön az irányadó nemzetközi szerződés, illetve külföldi jog előírásai szerint láthat el képviseleti feladatokat; az a javaslat szabályozási körén kívül esik.
A 2–3. §-hoz
A javaslat szerint szabadalmi ügyvivői működés meghatározott feltételek megléte esetén és az előírt szervezeti formák keretében folytatható.
Az ügyvivői működés személyi feltételeinek foglalata a Szabadalmi Ügyvivői Kamarában fennálló tagság.
A törvényi előfeltételeknek megfelelő szabadalmi ügyvivő alanyi jogon tarthat igényt a kamarai tagfelvételre, az tőle nem tagadható meg és további feltételekhez sem köthető.
A Szabadalmi Ügyvivői Kamarába való felvételre csakis büntetlen előéletű magyar állampolgárságú személyek jogosultak, akik belföldön állandó lakóhellyel rendelkeznek.
A felvételnek két együttes szakmai-képzettségi előfeltétele van. Az első követelmény, hogy a jelentkező mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevéllel rendelkezzen, a másik szerint szabadalmi ügyvivői vizsgát kell tenni.
Az egyetemen szerzett – bármilyen szakos – mérnöki oklevél mellett a természettudományi szakos diplomák közül a vegyészi, a fizikusi, a biológiusi és az ezekhez hansonló irányultságú egyéb oklevél elégíti ki a törvényi követelményt. A figyelembe vehető egyetemi oklevelek köre a technika és a felsőoktatás fejlődése következtében bővülhet.
A szabadalmi ügyvivői vizsgára bocsátásnak már eleve feltétele a felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítés megszerzése és a szabadalmi ügyvivő jelölti gyakorlat (4. § (1) bek.).
A kamarai felvételhez rendelkezni kell szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítással vagy tagsággal a szakmai biztosítási egyesületben. Ez a garanciája annak, hogy a szabadalmi ügyvivő által az ügyfélnek okozott károk megtérüljenek.
A felelősségbiztosítás legkisebb összegét a 33. § (3) bekezdése alapján kiadásra kerülő kamarai szabályzatban kell meghatározni.
A szabadalmi ügyvivői hivatás gyakorlása megköveteli, hogy az ügyvivő a feladataihoz szükséges infrastruktúrával rendelkezzen. Ennek minimumaként a javaslat a megfelelő irodahelyiséget vagy lakást írja elő.
A gazdálkodó szerveztnél működő szabadalmi ügyvivő esetében értelemszerűen nem állnak fent azok az okok, amelyek a felelősségbiztosítás és saját iroda megkövetelése mellett szólnak.
A szabadalmi ügyvivői irodában vagy szabadalmi ügyvivői társaságban alkalmazottként működő szabadalmi ügyvivő infrastruktúrájáról pedig a munkáltató gondoskodik.
A javaslat a Szabadalmi Ügyvivői Kamarába való felvételhez ún. negatív előfeltételeket is szab. Ezek szerint nem vehető fel az, aki a szabadalmi ügyvivői foglalkozástól való eltiltás hatálya alatt áll, akkor sem ha egyébként már büntetlen előéletűnek számít.
Ugyanígy meggátolja a kamarai felvételt az, ha valaki a Szabadalmi Ügyvivői Kamarából kizárás fegyelmi büntetés (22. §), vagy a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság (Ptk. 13. § és 15. § (2) bek.) hatálya alatt áll.
Mivel a kamarai tagság együtt jár a szabadalmi ügyvivői működési jogosultsággal, összeférhetetlenség miatt nem lehet a Szabadalmi Ügyvivői Kamara tagja az, aki iparjogvédelmi ügyekben eljáró hatóságnál (a Magyar Szabadalmi Hivatalnál) vagy bíróságnál működik.
A szabadalmi ügyvivő működésének megkezdése előtt hivatásrendi kamarájának elnöke előtt esküt tesz.
A 4. §-hoz
A hatályos jogi rendezés szerint a szabadalmi ügyvivői nyilvántartásba történő bejegyzéshez a felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítés megszerzése szükséges; sem ügyvivői különvizsga, sem kötelező ügyvivő jelölti gyakorlat nincs.
Ehhez képest a javaslat a szabadalmi ügyvivői vizsga és a jelölti gyakorlat bevezetésével szakmai többletkövetelményeket támaszt a szabadalmi ügyvivői kar új tagjaival szemben.
A szabadalmi ügyvivői vizsgát az e célra – a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett szervezett – vizsgabizottság előtt kell letenni; a vizsgára bocsátást megtagadó határozat ellen bírósághoz lehet fordulni.
A szabadalmi ügyvivői vizsga részletes szabályozást igényel, amelyre miniszteri rendeletben kerül sor.
Az 5. §-hoz
A szabadalmi ügyvivő működési jogosultsága a kamarai tagság megszűnésével együtt ér véget.
A kamarai tagság megszűnésének a javaslatban szabályozott esetei részben értelemszerűen összefüggenek a kamarai tagfelvétel egyes feltételeivel, részben viszont függetlenek azoktól.
A szabadalmi ügyvivőnek a kamarai tagság megszűnésére irányuló kérelme (lemondása) az ügyvivő egyoldalú és önkéntes elhatározásán alapul.
Ennek megfelelően a tagság megszűnése a kérelem tartalmából megállapítható időponthoz igazodik. Addig, amíg a Szabadalmi Ügyvivői Kamara nem igazolta vissza a kérelmet, azt a szabadalmi ügyvivő visszavonhatja; utána újból kell kérnie a tagfelvételt.
A közügyektől vagy a szabadalmi ügyvivői foglalkozástól való eltiltással nem járó büntetőjogi felelősségrevonás nem eredményezi az ügyvivő kamarai tagságának a megszűnését.
A Szabadalmi Ügyvivői Kamarából fegyelmi határozattal történő kizárás szintén a kamarai tagság és az ügyvivői működési jogosultság megszűnésével jár.
A magyar állampolgárság és a magyarországi állandó lakóhely fenntartása az ügyvivői működés egész tartama alatt szükséges.
Ezeken kívül megszünteti a kamarai tagságot a gondnokság alá helyezés, az iparjogvédelmi hatóságnál vagy bíróságnál folytatott működés, továbbá a felelősségbiztosítás, illetve a lakással (irodával) való rendelkezés megszűnése és a szabadalmi ügyvivő halála.
A 6. §-hoz
A javaslat – a szabadalmi ügyvivői működés személyi feltételeinek a Szabadalmi Ügyvivői Kamarában fennálló tagsággal összefüggő rendezése mellett – szabályozza az ügyvivői hivatás gyakorlásának szervezeti kereteit is.
Ezek szerint az „ügyvédi jellegű” ügyfélképviselettel foglalkozó szabadalmi ügyvivő egyéni ügyvivőként, szabadalmi irodában, vagy szabadalmi ügyvivői társaságban (kft-ben) fejtheti ki tevékenységét.
A javaslat – a többivel egyenrangú formaként – visszaállítja a szabadalmi ügyvivői magántevékenységet.
„Jogtanácsosi tipusú” feladatot lát el az a szabadalmi ügyvivő, akit gazdálkodó szervezet foglalkoztat, saját iparjogvédelmi feladatainak ellátására.
Az ügyvivői működés egyes szervezeti formáira a javaslat külön-külön rendelkezéseket tartalmaz. Értelemszerű, hogy az egyéni ügyvivői tevékenység nem igényli külön a szervezeti feltételek törvényi részletezését.
A 7–9. §-hoz
Legalább két szabadalmi ügyvivő jogi személyiséggel rendelkező szervezete a szabadalmi ügyvivői iroda, amely az ugyancsak jogi képviseleti tevékenységet folytató ügyvédek működési formájaként ismert szervezettel, az ügyvédi irodával mutat közeli hasonlóságot.
Eltérés az ügyvédekre irányadó szabályozástól, hogy a szabadalmi ügyvivői iroda nemcsak tagként, hanem alkalmazottként is foglalkoztathat szabadalmi ügyvivőt; ez a különbségtétel az ügyvivők irodán belüli jogállásában az egyéni kezdeményezés, valamint az irodában felhalmozott szellemi, vagyoni értékek és hírnév megszerzése terén nyújtott eltérő hozzájárulás esetét veszi figyelembe, s biztosítja a magántulajdonhoz fűződő érdekek közvetlen érvényesülését.
Az ügyfélképviseleti jogosultság szempontjából ugyanakkor az iroda tagjaként és alkalmazottjaként működő szabadalmi ügyvivő jogállása egyforma, bármelyikük eljárhat az irodának adott megbízás vagy kirendelés alapján az ügyfél képviseletében.
A javaslat a szabadalmi ügyivői iroda szervezetét és működését csak a legalapvetőbb kérdések tekintetében szabályozza, a továbbiakat az iroda alapszabályában kell rendezni.
A jogi személyiséggel rendelkező szabadalmi ügyvivői iroda az alapszabályának a Szabadalmi Ügyvivői Kamra által történt nyilvántartásba vételével jön létre. A Kamara az alapszabály módosításait is nyilvántartja.
A szabadalmi ügyvivők hivatásrendi kamarája nem irányítja a szabadalmi ügyvivői irodát, jogosítványa kizárólag az alapszabály törvényességének ellenőrzésére terjed ki.
Ha az észlelt törvényellenességet az iroda kamarai felhívás ellenére nem szünteti meg, a Szabadalmi Ügyvivői Kamara megtagadja az iroda nyilvántartásba vételét, amely határozat ellen – a 30. § szerint – az iroda keresettel fordulhat a bírósághoz.
A szabadalmi ügyvivői iroda legfőbb szerve a taggyűlés, az irodát a vezető képviseli. Kizárólag a taggyűlés állapíthatja meg és módosíthatja az alapszabályt, választhatja meg és mentheti fel a vezetőt, s dönthet az iroda megszűnéséről.
A javaslat meghatározza az iroda megszűnési módjait, annak egyes eseteire pedig a vagyonmegosztás taggyűlési rendezését írja elő. Az iroda jogutódja annak tartozásaiért is felel; jogutód nélküli megszűnés esetén a tagok a felosztott vagyonból rájuk eső rész erejéig felelnek az iroda tartozásaiért.
A szabadalmi ügyvivői iroda az ország bármely helységében tarthat fent alirodát.
A 10–11. §-hoz
A szabadalmi ügyvivői ügyfélképviseleti tevékenységnek – a szabadalmi ügyvivői iroda mellett – a másik jogi személyiségű szervezeti formája a szabadalmi ügyvivői társaság.
A javaslat a szabadalmi ügyvivői társaságot olyan korlátolt felelősségű társaságként szabályozza, amely kizárólag szabadalmi ügyvivői feladatokat lát el.
Ezzel kizárja, hogy a társaság tevékenységében az ügyvivői hivatásból eredő bizalmi jellegű képviseleti feladatok – nem kívánatos módon – keveredjenek az egyéb természetű üzleti vállalkozások teendőivel. Ugyanez a rendelkezés lényegében már „közös nevezőre hozza” a két ügyvivői ügyfélképviseleti formát, a szabadalmi ügyvivői irodát és a szabadalmi ügyvivői társaságot.
A társaságon belüli viszonyok szabályozása szintén a szabadalmi ügyvivői ügyfélképviselet jellegéből adódó speciális elemeket tartalmaz a társasági jog általános rendelkezéseihez képest. Így csak természetes személyek lehetnek a társaság tagjai, akik közül legalább kettő szabadalmi ügyvivő.
A törzstőke legalább háromnegyede és ilyen arányú szavazati jog kell a szabadalmi ügyvivő tagokhoz tartozzon, s a vezető tisztségviselő és a tisztségviselők ugyancsak háromnegyed része a szabadalmi ügyvivő tagok közül kell kikerüljön.
Mindezek révén a javaslat egy, az európai gyakorlattal és irányzattal összhangban álló szabadalmi ügyvivői szervezetet intézményesít, amely – a szabadalmi ügyvivői irodához hasonlóan – szintén minden tekintetben megfelel az ügyfélképviseleti jellegből eredő speciális követelményeknek.
A szabadalmi ügyvivői társaság – a gazdasági társaságokra jellemzően – a cégjegyzékbe való bejegyzéssel létrejön, de nyilvántartásba vétel céljából be kell a Szabadalmi Ügyvivői Kamarához is jelenteni. A kamarai megtagadás esetén ugyancsak keresettel lehet fordulni a bírósághoz (30. §).
A szabadalmi ügyvivői társaság a tagok mellett alkalmazottként is foglalkoztathat szabadalmi ügyvivőt.
A társaságon belüli viszonyokban a tag és az alkalmazott ügyvivők jogállása különböző, annak megfelelően, amint ezt a szabadalmi ügyvivői iroda tekintetében az indokolásnak a 7–9. §-okhoz fűzött része tárgyalja. Az iroda ügyfélképviseleti feladatainak ellátásában a tagok és az alkalmazottak egyaránt résztvesznek.
A szabadalmi ügyvivői társaságra egyébként a társasági törvénynek a korlátolt felelősségű társaságra megállapított rendelkezései az irányadóak. A javaslatnak – az ügyvivői feladatok speciális követelményeire tekintettel meghozott – rendelkezéseitől nem lehet érvényesen eltérni.
A 12. §-hoz
A „jogtanácsosi jellegű” feladatokat ellátó, a gazdálkodó szervezet iparjogvédelmi ügyeit intéző szabadalmi ügyvivőt munkaviszony, közalkalmazotti vagy tagsági viszony keretében lehet foglalkoztatni, teljes vagy részidőben egyaránt.
Az ilyen keretek között működő szabadalmi ügyvivő nem szorul a gazdálkodó szervezet külön meghatalmazására, képviseleti jogosultságát jogviszonyának igazolásával együtt igazolja.
A gazdálkodó szervezet szabadalmi ügyvivője – ha a gazdálkodó szervezet ezt lehetővé teszi számára – szabadalmi ügyfélképviseleti tevékenységet is végezhet, az arra megállapított formák keretében, vagyis egyéni ügyvivőként, szabadalmi ügyvivői irodában vagy szabadalmi ügyvivői társaságban.
Ebben az esetben természetesen meg kell felelnie az adott ügyfélképviseleti formára előírt valamennyi követelménynek (pl. egyéni ügyvivőként felelősségbiztosítással és megfelelő irodahelyiséggel vagy lakással is kell rendelkeznie).
A 13–15. §-hoz
A szabadalmi ügyvivő és az ügyfél között – az ügyfélképviseleti relációkra általában jellemző módon – nem egyszerűen korrekt üzleti, hanem bizalmi viszony van.
Ennek megfelelően alapvető fontosságú a szabadalmi ügyvivők kötelezettségeinek pontos és szigorú meghatározása, a szabadalmi ügyvivők jogi és erkölcsi mértékkel nézve magas színvonalú tevékenysége, ezen keresztül a szabadalmi ügyvivői hivatás iránti közmegbecsülés fenntartása.
A javaslat a szabadalmi ügyvivőnek általában nem engedi meg, hogy egyéb munkát végezzen, más kereső foglalkozást folytasson. E tilalom alól a tudományos, a művészeti, az irodalmi, oktatási és a sporttevékenység, valamint a munkaviszonynak, közszolgálati jogviszonynak nem minősülő közéleti tevékenység képez kivételt.
Összeférhetetlenség miatt tiltja a javaslat, hogy az, aki iparjogvédelmi ügyben eljáró hatóság vagy bíróság alkalmazásában állt, e szerv előtt szabadalmi ügyvivőként járhasson el az ottani alkalmazásának megszűnésétől számított egy éven belül. Az ilyen hatóságnál, illetve bíróságnál való működés idejére a javaslat eleve kizárja a szabadalmi ügyvivői tevékenységet (2. § (4) bek. d) pont).
A szabadalmi ügyvivőnek az a lehetősége, hogy a bíróság vagy más hatóság előtt kamarai igazolvánnyal igazolhatja magát, természetesen nem jelent felmentést az alól, hogy az ügyfélképviseletet ellátó ügyvivő meghatalmazással igazolja az ügyfél képviseletére vonatkozó jogosultságát.
A javaslat a szabadalmi ügyvivő titoktartási kötelezettségét a képviselet bizalmi jellegéből eredő követelményeknek megfelelően szabályozza.
A titoktartás az ügyvivőt minden, e működése során tudomására jutott tény és adat tekintetében terheli. Ez a kötelezettsége csakis azzal szűnik meg, ha az alól az ügyfél (vagy jogutódja) felmenti.
A 16–20. §-hoz
A szabadalmi ügyvivői ügyfélképviselet részletes törvényi szabályozására garanciális okokból van szükség; ez mind az ügyfelek jogainak és érdekeinek kellő védelme miatt, mind pedig a szabadalmi ügyvivők biztonságos működése és felelőssége szempontjából fontos.
A javaslat az ügyvállalás szabadságának elvéből indul ki. Ennek megfelelően az ügyvivő a megbízást nem köteles elvállalni; ezen kívül ügyfelével, bizonyos esetekben pedig volt ügyfelével szemben nem vállalhatja el a megbízást.
Az ügyfél korlátozás nélkül, a szabadalmi ügyvivő 15 napra felmondhatja a megbízást. Az ügyvivő a megbízás elhárítása és felmondása, továbbá az ügyfél halála (a jogi személy ügyfél jogudód nélküli megszűnése) esetén is köteles a halaszthatatlan intézkedéseket megtenni, továbbá azokról az általa ismert érintett személyeket és az eljáró hatóságokat, bíróságokat értesíteni.
A szabadalmi ügyvivői megbízás elvállalására és az ügyvivői díjazásról az ügyféllel történő megállapodásra maga az ügyvivő jogosult, akkor is, ha ügyvivői iroda vagy ügyvivői társaság keretében működik.
A javaslat a szabadalmi ügyvivői díjazás összegére és megfizetésére semmilyen szabályokat nem állapít meg, azt teljes mértékben és korlátozás nélkül az ügyfél és a szabadalmi ügyvivő megállapodására bízza.
A szabadalmi ügyvivő a Pp. szabályai szerint kirendelés alapján – pártfogó ügyvivőként, ügygondnokként vagy eseti gondokként – is köteles az ügyfél képviseletét ellátni.
A javaslat tényvázlat felvételét írja elő az ügyvivő számára a megbízás elvállalásakor. A szabadalmi ügyvivő meghatalmazásának érvényességéhez – az ügyvédi meghatalmazáséval egyezően – elegendő, ha írásban készült és azt a meghatalmazó aláírta, illetve az ügyvivő ellenjegyezte.
A javaslat részletezi, hogy mely cselekményekre jogosítja fel az ügyvivőt a meghatalmazás, továbbá hogy a meghatalmazás esetleges korlátozásának magából a meghatalmazásból kell kitűnnie. A szabadalmi ügyvivő a főszabály szerint személyesen látja el a megbízást, ugyanakkor – ha ezt a megbízó nem zárja ki – helyettesítésére másik ügyvivőt, ügyvédet vagy ügyvivő jelöltet is igénybe vehet.
A javaslat meghatározza, hogy a szabadalmi ügyvivő hogyan veszi át a megbízótól az iratokat és hogyan juttatja vissza hozzá, rögzíti azoknak az iratoknak a körét, amelyeket az ügyvivő eredetiben nem köteles az ügyfélnek kiadni, továbbá megszabja az ügyvivő értesítési kötelezettségét az ügyfél javára hozzá befolyt pénzről és értékről.
A szabadalmi ügyvivő az ügyfél hozzá befolyt pénzéből beszámítással csakis lejárt munkadíj- és költségkövetelését érvényesítheti.
A javaslat annak a követelménynek megfelelően szabályozza a szabadalmi ügyvivő iratkezelési és iratmegőrzési kötelezettségét, hogy az ügyfél érdekei – helyettesítés és az ügyvivői működés közéleti tevékenység miatti szüneteltetése esetén sem – csorbulhatnak.
A 21. §-hoz
Az ügyfélképviseletet ellátó szabadalmi ügyvivők anyagi felelősségét két irányban szabályozza a javaslat.
Egyrészt, az ügyfél felé mind az egyéni szabadalmi ügyvivő, mind a szabadalmi ügyvivői iroda, mind pedig a szabadalmi ügyvivői társaság egyformán a polgári jog szabályai szerint felel az ügyfélnek okozott kárért.
Másrészt, a szabadalmi ügyivői iroda, illetve a szabadalmi ügyvivői társaság keretében működő szabadalmi ügyivő az iroda, illetve a társaság irányában – a foglalkoztatásának alapját képező jogviszonytól függően – eltérő szabályozás szerint tartozik anyagi felelősséggel: az alkalmazottak a Munka Törvénykönyvének, a tagok az irodai alapszabálynak, illetve a társasági szerződésnek megfelelően.
A szabadalmi ügyvivő az esetleges károk fedezete céljából köteles felelősségbiztosítást kötni vagy tagsággal rendelkezni a Szabadalmi Ügyvivők Biztosítási és Segélyező Egyesületében (2. § (3) bek. a) pont).
A biztosítás legkisebb összegét a 33. § (3) bekezdése szerint a Szabadalmi Ügyvivői Kamara szabályzata fogja meghatározni.
A 22–25. §-hoz
A szabadalmi ügyvivő az e hivatása gyakorlásából eredő kötelezettségének vétkes megszegése miatt a javaslat által szabályozott fegyelmi felelősséggel tartozik.
Ez a hivatással összefüggő fegyelmi felelősség – működésének szervezeti formájától függetlenül – valamennyi szabadalmi ügyvivőre egységesen kiterjed.
A fegyelmi büntetések: a megrovás, a szigorú megrovás, a pénzbírság és a kizárás a Szabadalmi Ügyvivői Kamarából; ez a skála megfelelő lehetőséget ad a cselekmény súlyával arányban álló fegyelmi felelősség érvényesítésére.
A pénzbírság legmagasabb összege a mindenkori közalkalmazotti illetményalap tízszerese.
A legsúlyosabb fegyelmi büntetés, a kamarai kizárás a szabadalmi ügyvivő működési jogosultságának a megszűnésével jár együtt.
A javaslat szabályozza a fegyelmi büntetéskiszabás szempontjait; enyhébb esetekben lehetővé teszi a büntetés kiszabásának mellőzését.
A szabadalmi ügyvivők fegyelmi felelősségrevonását a javaslat az ügyvivők hivatásrendi kamarája keretében szervezi meg. Fegyelmi vétség alapos gyanuja esetén a Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnöke indítja meg a fegyelmi eljárást, s azt a Kamara fegyelmi bizottsága – három tagból álló tanácsban – folytatja le. A Kamara maga állapítja meg a fegyelmi eljárás részletes szabályait tartalmazó fegyelmi szabályzatot. A fegyelmi eljárásban a felelősségre vont szabadalmi ügyvivőt ügyvivőtársa is képviselheti.
Garanciális jelentőségű, hogy a fegyelmi határozat ellen a felelősségre vont szabadalmi ügyvivő keresettel fordulhat a bírósághoz.
A javaslat határidőket szab a fegyelmi eljárás megindítására; előírja továbbá, hogy a szabadalmi ügyvivő megrovás és szigorú megrovás esetén egy év, pénzbírságnál három év és kizárásnál öt év elteltéig áll a fegyelmi büntetés hatálya alatt. A javaslat rendelkezik a fegyelmi büntetések kamarai nyilvántartásáról is.
A 26–27. §-hoz
A szabadalmi ügyvivői utánpótlás szervezett biztosítása érdekében a javaslat – az ügyvédjelöltéhez hasonlóan – intézményesíti a szabadalmi ügyvivő jelölt helyzetét.
Szabadalmi ügyvivő jelöltet bármely szervezeti formában működő szabadalmi ügyvivő mellett lehet foglalkoztatni. A jelölt az egyéni ügyvivővel, az ügyvivői irodával, az ügyvivői társasággal, illetve az ügyvivőt foglalkoztató gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban áll.
A szabadalmi ügyvivő jelöltként történő alkalmazás személyi feltétele az ügyvivő jelöltek kamarai névjegyzékébe való bejegyzés. Ennek előfeltétele, hogy a jelentkező rendelkezzen magyar állampolgársággal, belföldi lakóhellyel, büntetlenséggel, valamint a mérnöki vagy egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevéllel és előzetes megállapodással az ügyvivő jelölti foglalkoztatásra nézve.
A szabadalmi ügyvivő jelöltek névjegyzékébe történő bejegyzéssel kapcsolatos kizárás és törlés eseteit a javaslat a szabadalmi ügyvivőkre megállapított rendelkezésekhez (2. § (4) bek., 5. §) hasonlóan szabályozza, értelemszerű eltérésekkel.
A szabadalmi ügyvivő jelölt munkáltatójának utasításai szerint tevékenykedik; azok keretei között az ügyvivő jogkörében jár el, azzal a megszorítással, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtti képviseletre nem jogosult.
Az ügyvivő jelölt kötelezettségei és fegyelmi felelőssége tekintetében a javaslat a szabadalmi ügyvivőkre megállapított szabályokat rendeli megfelelően alkalmazni; a jelölttel szemben pénzbírság fegyelmi büntetés nem szabható ki.
A 28–33. §-hoz
A javaslat köztestületként (Ptk. 65. §) szabályozza a szabadalmi ügyvivők hivatásrendi önkormányzatát, a Szabadalmi Ügyvivői Kamarát; amely országos működési területtel és a fővárosban lévő székhellyel rendelkezik.
A Szabadalmi Ügyvivői Kamara az állam által rábízott közfeladatokat és a szabadalmi ügyvivői kar érdekvédelmi feladatait látja el, s óvja a hivatás tekintélyét.
A Kamara – a feladatainak ellátásához szükséges körben – véleményezési, javaslattételi joggal rendelkezik az illetékes állami szervek felé.
A Kamara működését – a szabadalmi ügyvivők kamarai tagdíjaiból és egyéb bevételeiből – maga finanszírozza.
A szabadalmi ügyvivői működés törvényi előfeltétele a kamarai tagság (2. § (1) bek.); a Szabadalmi Ügyvivői Kamara tagját e testületen belül – a javaslat által meghatározott – jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik.
A Kamarára bízott közfeladatok teljesítése körében – a kamarai felvétellel és a kamarai tagság megszűnésével, az ügyvivő jelöltek névjegyzékébe való bejegyzéssel és az abból való törléssel, valamint az ügyvivői szervezetek nyilvántartásba vételével kapcsolatban – hozott sérelmes határozatok ellen a Pp. általános szabályai szerint lehet keresettel fordulni a bírósághoz.
A javaslat szabályozza a Szabadalmi Ügyvivői Kamara belső szervezetét, meghatározza a kamarai szervek és a tisztségviselők feladat- és jogkörét.
A Kamara szervei: a közgyűlés, az elnökség, a fegyelmi bizottság és a számvizsgáló bizottság; a tisztségviselők: az elnök, a két alelnök és a pénztáros. A Kamarát – meghatározott rendben – az elnök, alelnök, illetve elnökségi tag képviseli.
A Szabadalmi Ügyvivői Kamara legfőbb szerve a tagok összességéből álló közgyűlés; a testületi önkormányzat legfontosabb döntéseinek meghozatala a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A javaslat szabályozza a közgyűlés határozatképességét és a határozathozatal rendjét, ezen belül azt is, hogy mely esetekben van szükség minősített szótöbbségre.
A javaslat a szakmai önkormányzat tevékenységét csak a törvényesség szempontjából legfontosabb kérdésekben szabályozza közvetlenül. E keretek között maga a Kamara állapítja meg a testületi élet részletes szabályait.
Ehhez meg kell alkotnia alapszabályát, s fegyelmi szabályzatot és etikai szabályzatot köteles kiadni; a – jogszabályi keretek között – a Kamara egyéb szabályzatokat is kiadhat.
A 34–35. §-hoz
A Szabadalmi Ügyvivői Kamara nem áll állami irányítás alatt. Tevékenysége felett az állam törvényességi felügyeletet gyakorol a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke útján.
A törvényességi felügyeletet a javaslat arra korlátozza, hogy a kamarai szabályzatok megfelelnek-e a jogszabályoknak, s hogy a Kamara határozatai megfelelnek-e a jogszabályoknak és saját szabályzatainak.
Ha a Szabadalmi Ügyvivői Kamara bármely szabályzata jogszabályba ütközik, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke felhívja a Kamarát a jogszabálysértés – adott határidőn belüli – megszüntetésére.
E felhívás eredménytelensége esetén – harminc napos határidőn belül – a Hivatal elnöke keresettel fordulhat a Fővárosi Bírósághoz.
Ugyanígy, ha a Kamara határozata ütközik jogszbályba vagy saját szabályzatába, a törvényességi felügyelet keretében a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke szabályszerű határozat meghozatalára hívja fel a Kamarát; s ennek sikertelensége esetén fordulhat a bírósághoz.
A Fővárosi Bíróság a törvényesség helyreállítása érdekében a kamarai szabályzatot, illetve határozatot megsemmisítheti, s szükség esetén új, megfelelő szabályzat kiadása, illetve határozat meghozatala iránt intézkedhet, vagy pedig összehívhatja a Kamara közgyűlését.
A 36–40. §-hoz
A javaslat tartalmazza a hatálybalépéshez és a hatályon kívül helyezéshez szükséges záró rendelkezéseket.
E körben a szabadalmi ügyvivőket érintő adó- társadalombiztosítási, stb. szabályokat is összhangba kell hozni a javaslattal.
Átmeneti rendelkezésekre a javaslat szerinti, köztestületként működő Szabadalmi Ügyvivői Kamara megalakítása érdekében van szükség.
A Kamara megalakításának előkészítése a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke által a szabadalmi ügyvivők közül kinevezett ideiglenes elnökség feladata.
Az ideiglenes elnökség által összehívott alakuló közgyűlésen a résztvevő szabadalmi ügyvivők megválasztják a Kamara szerveinek tagjait. A résztvevő szabadalmi ügyvivők a megalakulástól válnak a Kamara tagjaivá; a távolmaradókat – három hónapon belül előterjesztett – kérelem alapján szintén fel kell venni a Kamarába.
Ezt követően a Szabadalmi Ügyvivői Kamarában a tagságot a 2. § alapján lehet megszerezni.
Átmeneti rendelkezés szabályozza továbbá a működő szabadalmi ügyvivői munkaközösségek szabadalmi ügyvivői irodává, valamint a gazdasági társasági formában működő szabadalmi ügyvivői ügyfélképviseleti irodák szabadalmi ügyvivői társasággá történő átalakítását.
A felhatalmazások szerint a szabadalmi ügyvivői vizsgáról, valamint az iparjogvédelmi szakképesítésről kell miniszteri rendeleteket kibocsátani.
_