• Tartalom
Oldalmenü

1996. évi XXV. törvény indokolása

a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról

1996.06.11.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az első önkormányzati választási ciklus lezárását követő, illetve az új ciklus indulását kísérő gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos esetekben – kellően át nem gondolt gazdálkodás következtében – a helyi önkormányzatok olyan feladatok ellátását és finanszírozását vállalták, illetve vállalják, amelyek forrásai nem állnak rendelkezésükre, így az a fizetőképességük romlását, gazdálkodásuk ellehetetlenülését vonja maga után.
Az ellehetetlenülés, illetve a fizetésképtelenség kialakulásának okai többfélék lehetnek, így többek között a megalapozatlan hitelfelvétel, a beruházási program költségtervétől való jelentős eltérés, a piaci partnerek fizetésképtelensége, továbbá a veszteséges vállalkozási tevékenység.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) a gazdálkodás területén igen tág lehetőséget biztosít a helyi önkormányzatoknak azzal, hogy lehetővé teszi számukra a szabad vállalkozást, a hitelfelvételt, a kötvénykibocsátást, a kezességvállalást. Ugyanakkor az Ötv. emel bizonyos korlátokat a gazdálkodásuk elé. Megszabja, hogy hitel és kötvény fedezete nem lehet állami hozzájárulás és önkormányzati törzsvagyon. Rendelkezik továbbá arról, hogy a helyi önkormányzat csak olyan gazdasági társaságban lehet tulajdonos, amelyben felelőssége korlátozott, és hogy vállalkozásával a kötelező feladatok ellátását nem veszélyeztetheti.
Mindezek mellett a helyi önkormányzat a piacnak lényegében ugyanolyan szereplője, mint más jogi vagy természetes személy. Azonban a helyi önkormányzatok sajátosságai miatt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény hatálya nem terjed ki rájuk.
A helyi önkormányzatok legfontosabb sajátossága, hogy közjogi jogalanyok, törvényben meghatározott közfeladatok ellátását végzik és a feladataik végrehajtásához közhatalmi eszközökkel ruházták fel őket. Piaci fellépésük célja a közfeladatok ellátásához szükséges források bővítése. Említést érdemel továbbá az is, hogy a központi költségvetésből rendszeres bevételhez jutnak. Mindezekből az következik, hogy jogutód nélkül nem számolhatók fel.
A tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a likviditási problémákkal küzdő helyi önkormányzatok nem képesek önerőből úrrá lenni a helyzeten. Ugyanakkor a településen lakó állampolgárok jogos igénye, hogy az önkormányzat minden körülmények között ellássa legalább az alapvető, jogszabályban előírt feladatát és hatáskörét.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. fejezet
Általános rendelkezések
Az 1. §-hoz
A Javaslat célja, hogy – szem előtt tartva az önkormányzatok specifikumait – szabályozza a fizetőképességük helyreállítására irányuló adósságrendezési eljárást. A szabályozás – remélhetőleg – az önkormányzatot átgondoltabb gazdálkodásra, a hitelezőket pedig óvatosabb piaci magatartásra készteti.
A 2. §-hoz
A törvény alkalmazásában a helyi önkormányzaton a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata értendő. De jure valamennyi önkormányzat, így a fővárosi és a megyei ellen is indulhat adósságrendezési eljárás, de facto a kisebb önkormányzatok esetében valószínűbb a fizetőképesség ilyeténképpeni helyreállítása.
Az adósságrendezés fogalmának meghatározására azért van szükség, hogy világos legyen mindenki számára, hogy az adósságrendezési eljárás és az adósságrendezés két külön fogalmat takar. Adósságrendezési eljáráson az az eljárási rend értendő, amely a megindításra irányuló kérelem bírósághoz érkezésével kezdődik, és az eljárás jogerős befejezéséig tart. Adósságrendezés pedig az adósságrendezési eljárásnak az a része, amely a bíróság adósságrendezés megindításáról rendelkező végzésének a Cégközlönyben való közzétételével kezdődik, majd folytatódik az egyezségi szakasszal. Amennyiben a felek egyezséget kötnek, az adósságrendezés befejeződik, ellenkező esetben a vagyon bíróság általi felosztására kerül sor.
Az adósságrendezési eljárás szempontjából nagyon fontos a hitelező fogalmának pontos meghatározása, azaz, hogy ki állhat szemben az eljárás egyes szakaszaiban a helyi önkormányzattal, ki jogosult előterjeszteni igényét. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fogalom meghatározásánál azt a körülményt sem, hogy nem kizárólag a helyi önkormányzat, mint szerződő fél nem teljesítése esetén indítható eljárás, hanem az általa alapított költségvetési szerv esetében is. Nem vonatkozik ez az általa alapított gazdasági társaságra, mert az saját maga felel tartozásaiért, a helyi önkormányzat csak mint alapító szerez ott jogokat és kötelezettségeket.
Az önkormányzati vagyon és az adósságrendezésbe vonható vagyon fogalmának tisztázása szintén mellőzhetetlen, hiszen csak ily módon egyértelműsíthető a közöttük meglévő különbözőség.
A helyi önkormányzat vagyonát nem lehet teljes egészében a hitelezők kielégítésére fordítani, mert vannak jogszabályban kötelezően előírt hatósági feladatok és alapvető lakossági szolgáltatások, amelyek ellátása a helyi önkormányzatok számára kötelező, azzal nem hagyhatnak fel. Ennélfogva az ehhez szükséges vagyont nem lehet átadni a hitelezőknek. Nem vonható be az adósságrendezésbe ezen felül az a vagyon sem, amelyet törvény forgalomképtelen törzsvagyonnak minősít (pl.: az utak, parkok, terek stb.). E két vagyonrészen felüli önkormányzati vagyon azonban a hitelezők kielégítését szolgálja.
A 3. §-hoz
Az adósságrendezési eljárások speciális jellege, továbbá magas színvonalú, egységes intézése azt teszi indokolttá, hogy – megegyezően a gazdálkodó szervezetek csőd- és felszámolási eljárásaival – a megyei, fővárosi bíróság hatáskörébe tartozzanak. Az eljárásban, annak gyorsítása céljából – a polgári peres eljárás egyébként háttérszabályként alkalmazandó rendelkezései közül – sem felfüggesztésnek, sem félbeszakadásnak nincs helye. Az eljárás szünetelésére is csak addig az ideig van mód, amíg a bíróság végzésének közzétételével az adósságrendezés nem kezdődik el. Ezt követően kizárt a szünetelés, mind az egyezségi szakaszban, mind a bíróság általi vagyonfelosztási szakaszban.
A Javaslat szerint felülvizsgálati kérelemmel nem lehet újrakezdeni az adósságrendezési eljárást, még akkor sem, ha jogszabálysértés történt. Ugyanis a jogszabálysértés megállapításánál és kiküszöbölésénél előbbre való érdek, hogy a helyi önkormányzat a megkötött egyezség alapján – még annak esetleges sérelme esetén is – tovább működjön, illetve, ha a vagyon hitelezők közötti szétosztására került sor, azt a későbbiekben ne bolygassa senki. A településen lakó állampolgárok elemi érdeke az, hogy a helyi önkormányzat záros határidőn belül visszanyerje normális működési állapotát, helyreállítsa fizetőképességét. A felülvizsgálati eljárás kizárása ezt kívánja elősegíteni.
II. fejezet
Az adósságrendezési eljárás megindítása
A 4. §-hoz
Mind a helyi önkormányzat, mind annak hitelezője kezdeményezheti az eljárás megindítását. Ezzel a megoldással a Javaslat nem követi a gazdálkodó szervezeteknél kialakított csőd- és felszámolási eljárás szigorú szétválasztási rendjét. Abból indul ki, hogy majd az eljárás során kiderül, hogy van-e lehetőség egyezségkötésre (a hatályos csődeljárási szabályokhoz hasonlóan), vagy a vagyon bírósági felosztására kerül majd sor az érvényben lévő felszámolási eljáráshoz közelítően.
Az eljárás kezdeményezhetőségének esetei erőteljesen hasonlítanak a gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásában kialakított fizetésképtelenségi okokhoz. Történik ez azért, mert a helyi önkormányzat, illetve annak költségvetési szerve azzal, hogy kilépett a gazdasági szférába, magára nézve kötelezőnek ismerte el a piaci szabályokat, így azt, hogy az esedékes tartozást 60 napon belül ki kell egyenlíteni, az egyezségben foglaltaknak eleget kell tenni stb.
Az 5. §-hoz
A bírósági eljárás kezdeményezése előtt a polgármester köteles még egy utolsó kísérletet tenni a helyi önkormányzat fizetési gondjainak eljáráson kívüli megoldására. Ennek érdekében tájékoztatnia kell a pénzügyi bizottságot és a képviselő-testületet a fennálló helyzetről.
Természetesen a polgármesternek jogában áll, hogy e helyzet bekövetkezése előtt megtegye a szükséges lépéseket – az Ötv. szabályait szem előtt tartva – az adósságrendezési eljárás elkerülése érdekében.
A képviselő-testületet – az Ötv. értelmében – a polgármester képviseli, és a gazdálkodási szabályszerűségért is ő a felelős. Ebből a megfontolásból született az a jogi konstrukció, amely – a képviselő-testület döntésétől függetlenül, esetleg annak ellenére is – kötelezi a polgármestert az adósságrendezési eljárás megindítására a megjelölt időtartam „eredménytelen” eltelte után.
A helyi önkormányzat nevében csak a polgármester adhatja be a bírósági eljárás megindítására irányuló kérelmet, akadályoztatása esetében pedig az, aki az Ötv. szerint helyetteseként járhat el.
Miután az adósságrendezési eljárás a helyi önkormányzat működési területén élő emberek sorsát közelről érinti, szükséges e tényről őket a helyben szokásos módon tájékoztatni.
A Javaslat a polgármesternek számos kötelezettséget ír elő. Ezek a kötelezettségek – többségük – az eljárás előbbrevitelét, eredményes lefolytatását szolgálják. Ezért fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a polgármester feladatainak törvényi határidőben, pontosan eleget tegyen. Ezt nyomatékosítva, a Javaslat lehetővé teszi, hogy amennyiben kötelezettséget szeg, a bíróság – az eset összes körülményét mérlegelve – jelentős összegű bírság megfizetésére kötelezheti őt.
A 6. §-hoz
Az eljárás hitelező általi kezdeményezése esetén a kérelem indokolásából és a becsatolt iratokból egyértelműen megállapíthatónak kell lennie az adósságrendezési eljárás megindításához szükséges valamennyi adatnak. Fontos garanciális szabály, hogy a bíróság a kérelem egy példányának megküldésével a helyi önkormányzatot haladéktalanul értesíti, mert csak így van módja a polgármesternek nyilatkozni arról, hogy a helyi önkormányzat a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az a kérelemben foglaltakat bármely vonatkozásban vitatja, úgy álláspontja részletes indokolása mellett egyidejűleg köteles az állítás bizonyítására alkalmas iratokat becsatolni. Ha ez nem lehetséges, a törvényi vélelem alapján úgy kell értelmezni, hogy a kifizetetlen tartozás fennáll. Természetesen ezen törvényi vélelem megdönthető, csak a bizonyítási teher fordul át, a vélelem bekövetkezése után az önkormányzatnak kell bizonyítani, hogy a tartozás nem áll fenn.
A 7. §-hoz
A Javaslat nem tartalmaz kogens szabályt arra vonatkozóan, hogy a helyi önkormányzat és költségvetési szerve hitelezőjének kötelessége lenne az adósságrendezési eljárásba bejelentkezni, erről ő szabadon dönt.
Azok a hitelezők azonban, akik lejárt vagy le nem járt követelésükkel az adósságrendezési eljárásban a megjelölt határidőben nem jelentkeznek be, követeléseiket csak az eljárás jogerős befejezését követő két év eltelte után érvényesíthetik. Kérdéses azonban, hogy addigra képződik-e olyan vagyon, amelyre a jogérvényesítés eredménnyel járhat. Mivel ennek kevés az esélye, a hitelezők egyértelműen abban érdekeltek, hogy követelésüket az adósságrendezési eljárásban érvényesítsék.
A likviditási problémával küzdő helyi önkormányzat számára az adósságrendezési eljárás lefolytatása végső soron – nem vizsgálva annak társadalmi, politikai következményeit – pénzügyi szempontból előnyős lehet, hiszen helyreáll a fizetőképessége. Így van ez még akkor is, ha a fizetőképesség helyreállítása csak erőteljes vagyoni karcsúsodása árán történik. Éppen ezért – időbeli korlát felállításával – ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy a helyi önkormányzat visszaéljen az önmaga ellen indítható eljárás kezdeményezés jogával.
A 8. §-hoz
Az érdemi vizsgálat nélküli elutasításnak azokat az eseteit emeli ki a Javaslat, amelyek vagy speciális jellegűek vagy pedig a legnagyobb jelentőséggel bírnak az adósságrendezési eljárásban (pl.: hiánypótlás). Természetesen ezek mellett nem kizárt a Pp. 130. § (1) bekezdésében felsorolt elutasítási okok értelemszerű alkalmazása is.
A 9. §-hoz
A kérelem érdemi vizsgálata után a bíróság vagy elrendeli az adósságrendezés megindítását, vagy eljárást megszüntető végzést hoz. Ez utóbbi ellen – a Pp. általános szabályai szerint – valamennyi, az eljárásban résztvevő fellebbezhet. Az adósságrendezés megindításának elrendelése esetén azonban – az eljárás gyorsítása céljából – kizárt a fellebbezés, ha azt a helyi önkormányzat kezdeményezte. Hitelezői kezdeményezésre indított eljárás esetén pedig csak a helyi önkormányzat nyújthat be fellebbezést.
A bíróság az adósságrendezés megindítását elrendelő végzésében rendelkezik a pénzügyi gondnok személyéről. A pénzügyi gondnokra szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak, kiküszöbölendő mind a helyi önkormányzattal, mind annak hitelezőjével fennálló személyi vagy gazdasági kapcsolódást. Ennélfogva a pénzügyi gondnok sem munkajogi, sem közjogi kapcsolatban nem állhat a helyi önkormányzattal és annak költségvetési szervével. Továbbá semminemű gazdasági, vagyoni érdekeltség nem fűzheti őt és gazdálkodó szervezetét akár hitelezőként, akár adósként a helyi önkormányzathoz.
Az adósságrendezés megindítása
A 10. §-hoz
A csőd- és felszámolási eljárások tapasztalataiból a gazdasági élet szereplői már ismerik a Cégközlönyben történő közzététel súlyát, így ennek a megoldásnak az adósságrendezési eljárásban történő alkalmazása már bejáratott gyakorlatra épül. Az adósságrendezés megindításának időpontjához komoly jogkövetkezmények fűződnek, ezt minden, az eljárásban résztvevőnek pontosan tudnia kell, ezért szükséges a Cégközlöny megjelenésének dátumát az adósságrendezés megindításául megjelölni.
A közzététel a hitelezőknek szóló felhíváson túlmenően tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek a hitelezői igénybejelentéshez, illetve határidő számításhoz szükségesek.
Tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzatnak magánszemély hitelezője is lehet, a Javaslat a nyilvános közzététel további formáit is előírja. Ezen közzétételeknek azonban csak informatív szerepük van, megjelenésük időpontjához semmiféle joghatás nem fűződik.
A Javaslatban felsorolt államigazgatási szervek és hitelintézetek külön tájékoztatása nemcsak kötelessége, hanem érdeke is a helyi önkormányzatnak, hiszen lényeges segítséget nyújthatnak az egyezség megkötéséhez. A tájékoztató ezen túlmenően közérdeket is szolgál azzal, hogy az adó- és vámhatóság, illetékhivatal, nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzat igazgatási szervének figyelmét felhívja a követelések bejelentésére.
Az adósságrendezés megindításának egyik – jelentős – jogkövetkezménye, hogy a továbbiakban pénzügyi gondnok ellenjegyzése szükséges a helyi önkormányzat és költségvetési szervének pénzügyi cselekményeihez.
Az adósságrendezés megindításának időpontjához fűződő jogkövetkezmények
A 11. §-hoz
Az adósságrendezés megindítása azt jelenti, hogy gyakorlatilag a helyi önkormányzat valamennyi, az adósságrendezés megindításának időpontjában már fennálló és bejelentett – de esetleg csak később lejáró – követelése megmerevedik és lejárttá válik, azaz mintha a helyi önkormányzat azonnal tartozna kifizetni az egész összeget. Ez azért szükséges, mert a helyi önkormányzatnak lehetnek olyan adósságai, amik több évre szétosztva lennének esedékesek. Ha például kölcsönszerződés alapján már felvette a pénzt, de több évre húzódna a visszafizetés, akkor ez a kötelezettsége fennáll az adósságrendezés megindításának időpontjában, csak még nem járt le, a Javaslat azonban lejárttá teszi, hogy az adósságrendezés során lehessen vele számolni. Ha az adósságrendezés során egyezséget köt, akkor az egyezség alapján fogja a kötelezettségeit fizetni, ha nem jön létre egyezség, akkor a vagyon szétosztásával történik meg a kötelezettség teljesítése.
Ha nem válnának lejárttá a fennálló és bejelentett kötelezettségek, akkor egyrészt folyamatosan terhelnék a helyi önkormányzatot, ennélfogva folyamatosan lehetne indítani az adósságrendezési eljárásokat. Vagy elképzelhető, hogy az adósságrendezésbe vonható vagyont más, korábban lejárt igényekkel rendelkező hitelezők kapnák meg, míg a korábban már ténylegesen teljesített, de csak később esedékessé váló követeléssel rendelkező hitelezők még arányosan sem kaphatnák meg a pénzüket.
Az adósságrendezés megindításának időpontjában a kötelezettségek nemcsak a tőke, hanem a kamatok tekintetében is „megmerevednek”. Az adósságrendezés megindítása utáni időszakra ugyan érvényesíthetnek kamatot, azonban minden, ebben az időszakban keletkezett – szerződéses és késedelmi – kamatot a Javaslat a kielégítési rangsor végére sorol. Ebből következően csak akkor van lehetőség a kamat érvényesítésére a vagyon szétosztásakor, ha a megelőző tőke- és az adósságrendezés megindításáig felmerült kamatkövetelések teljes egészében kielégítésre kerülnek. Egyezség esetén természetesen a hitelezők úgy egyeznek meg, ahogy akarnak, elvileg a kamatkövetelés előbbre is kerülhet, a kötelező szétosztásnál azonban elsősorban a tőkekövetelések kiegyenlítésére helyeződik a hangsúly.
Szükséges rendezni a beszámítás kérdését is, mert a speciális helyzetből adódóan a Ptk. szabályait itt nem lehet alkalmazni. A felszámolási eljárásoknál szerzett tapasztalatok alapján a beszámítást csak az adósságrendezés megindítása előtt keletkezett követelések tekintetében engedi meg a Javaslat. Ellenkező esetben a nagy hitelezők – élve elővásárlási jogukkal – nem fizetnék meg a vételárat. Ezzel a többi hitelező kielégítési alapját vonnák el törvényi segítséggel. Más a helyzet a korábban keletkezett kötelezettségek esetében, mert akkor még a Ptk. szabályait kellett volna a helyi önkormányzat és hitelezője-adósa tekintetében alkalmazni, csak a beszámításra vonatkozó nyilatkozattal késtek el.
Az eljárásnak gyorsnak, hatékonynak kell lennie, ezért a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló 60 napos határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek nincs helye. A hitelező tartsa szemét az adósán, és ha megindítják ellene az adósságrendezést, úgy haladéktalanul jelentse be a követelését.
Azok a hitelezők, akik lejárt vagy le nem járt követelésükkel az adósságrendezési eljárásban a megjelölt határidőben nem jelentkeztek be, követeléseiket az eljárás jogerős befejezését követő két év eltelte után érvényesíthetik. Kérdéses azonban, hogy addigra képződik-e olyan vagyon, amelyre a jogérvényesítés eredménnyel járhat. Mivel ennek kevés az esélye, a hitelezők egyértelműen abban érdekeltek, hogy követelésüket az adósságrendezési eljárásban érvényesítsék.
A 12. §-hoz
Nem engedhető meg az, hogy bármelyik hitelező a többiek elől – akár végrehajtással, akár zálogjogát érvényesítve – a vagyontárgyakat elvigye. Ezért a Javaslat kimondja a pénzkövetelések behajtására irányuló végrehajtási eljárások megszüntetését, és a végrehajtási jog, a zálogjog, továbbá a szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom, a visszavásárlási és vételi jog megszűnését az adósságrendezés megindítása pillanatában. Az egyezség során ugyanis az e jogokkal rendelkező hitelezők visszaélhetnének helyzetükkel, akadályozhatnák az egyezségkötést, továbbá lehetetlenné tehetnék a vagyon természetbeni szétosztását.
Az eljárás gyors lefolytatása érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az adósságrendezés megindításának időpontja előtt megindult peres és nemperes eljárások a korábban eljárt bíróságok előtt folytatódnak, sőt a vitatott igények is az általános hatáskörű bírósághoz kerülnek. Ha az adósságrendezést megindító bíróság előtt folynának ezek a perek tovább, illetve a vitatott igényeket itt kellene elbírálni, akkor ezek jogerős elbírálásáig az eljárást nem lehetne befejezni. Miután a gyorsaság az egyik fő jellemzője az eljárásnak, ezt a megoldást el kellett vetni. Az igényt azonban mindenképpen be kell jelenteni az adósságrendezés megindítása után. Ennek elmulasztása esetén a hitelező 2 évig nem érvényesíthet a helyi önkormányzat ellen semmilyen követelést. Ha bejelentkezik, akkor az egyezség során, illetve a vagyon felosztásakor a neki járó összeget el kell különíteni, s ha jogerősen befejeződik a követelésének jogosságát elbíráló eljárás, azt utólag ki kell adni a részére.
A 13. §-hoz
A helyi önkormányzat gazdálkodási mozgástere az adósságrendezés megindításával jelentősen leszűkül. Vállalkozásból nem keletkezhet újabb tartozása, mert bizonytalansági tényezőt vinne az eljárásba, hiszen a helyi önkormányzat tartozásai folyamatosan változnának. A korábban keletkezett fizetési kötelezettségeinek teljesítésére is csak szűk – indokolt – körben van lehetősége.
Ahhoz, hogy a pénzügyi gondnok képet kapjon a helyi önkormányzat gazdasági helyzetéről, rendelkezésére kell bocsátani minden, ezt segítő információt, elemzést.
A pénzügyi gondnok feladatai, hatásköre
A 14. §-hoz
A pénzügyileg nehéz helyzetbe került, súlyos gazdasági problémákkal küzdő helyi önkormányzatoknak szükségük van a megfelelő szakértelemmel és válságmenedzselési tapasztalatokkal rendelkező pénzügyi gondnokra, mert valószínűsíthető, hogy annak hiányában a gazdasági kiútkeresés nem vezetne eredményre. A pénzügyi gondnok részben a helyi önkormányzatot segíti az optimális megoldás kialakításában, részben felügyeli az adósságrendezés folyamatát. E két irányú, de egy célú feladatához megfelelő jogosítványokkal látja el őt a Javaslat. Az adósságrendezés egyezségkötésre irányuló szakaszában érvelésével, véleményével kell meggyőznie az adósságrendezési bizottságot, illetve képviselő-testületet. Ha ez nem sikerül, akkor van eszköze arra, hogy a szakmailag rossz gazdasági döntést megvétózza. Ellenjegyzése nélkül ugyanis nem történhet sem kötelezettségvállalás, sem kötelezettség-teljesítés. Az alaptalan megtagadás ellen a kifogás intézménye nyújt biztosítékot.
A szükséges és célravezető önkormányzati intézkedések megtételét a pénzügyi gondnok javaslataival segíti. Ennek érdekében tanácskozási joggal részt vesz a képviselő-testület és bizottságai önkormányzati vagyonnal kapcsolatos ülésein. Mindezekhez megfelelő információkkal kell rendelkeznie, ezért az önkormányzati vagyonra vonatkozó iratokba betekintési jogot kap. Az iratbetekintés emellett szolgálhatja a korábban megkötött szerződésekre vonatkozó megtámadási jogának érvényesítését is. A megtámadás lehetőségével élve a pénzügyi gondnok – a helyi önkormányzat nevében eljárva – azoknak a helyi önkormányzat által az eljárás megindítása előtt kötött szerződéseknek az érvénytelenné nyilvánítását érheti el, amely szerződések – az ingyenesség vagy feltűnő értékaránytalanság miatt – veszélyeztetik a kötelezően előírt feladatok és hatáskörök elláthatóságát és sértik a hitelezők érdekeit.
A hitelezők jogaik védelme érdekében a pénzügyi gondnoktól felvilágosítást kérhetnek, és ehhez kapcsolódóan lehetőségük van kifogás előterjesztésére. A hitelezői választmány kialakításának lehetőségét a Javaslat nem nevesíti, mert ennek csak akkor lenne értelme, ha az többletjogosítványokkal rendelkezne a hitelezőkhöz képest. A hitelezők természetesen létrehozhatnak – jogszabályi rendelkezés nélkül is – csoportokat, vagy közös képviseletükre megbízhatnak szakértőket, azonban a hitelezői minőségükből fakadó jogosítványokon túl többletjogot a Javaslat nem ad számukra.
A pénzügyi gondnok jogszabálysértő tevékenysége vagy mulasztása ellen a sérelmet szenvedett, aki lehet a helyi önkormányzat, a hitelező, vagy külső érintett is – a felszámolási eljárásokhoz hasonlóan –, kifogással élhet az adósságrendezést megindító bíróságnál. Szubjektív határidőként a tervezet 8 napot jelöl meg, míg objektív határidőként 30 napot. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a pénzügyi gondnok intézkedése vagy mulasztása ellen, mégha egyértelműen jogszabálysértő is, 30 nap elteltével kifogást előterjeszteni nem lehet, illetve ha ezt teszik, azt a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ezért aztán az eljárás résztvevőinek – a helyi önkormányzatnak, a hitelezőknek, az egyéb érintetteknek – folyamatosan figyelemmel kell kísérniük a pénzügyi gondnok tevékenységét, hogy időben tehessék meg kifogásukat.
A bíróság – az eset körülményeitől függően – elrendelheti az intézkedés felfüggesztését a döntésig. Megalapozott kifogás esetén megsemmisítheti, megváltoztathatja az intézkedést, illetve újat írhat elő a pénzügyi gondnoknak. Megalapozatlanság esetén a kifogást elutasítja.
A 15. §-hoz
A pénzügyi gondnoknak az igénybejelentést tett hitelezők nyilvántartásba vételére és a követelések vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége azt szolgálja, hogy megállapítható legyen az a hitelezői kör, amely majd az egyezségkötéssel érintett lesz, illetőleg amely – az egyezség elmaradása esetén – az adós vagyonából az eljárás vagyonfelosztási szakaszában kielégítést kaphat. A vita későbbi elkerülése érdekében a pénzügyi gondnok tájékoztatja a hitelezőt a követelés, illetve ezek biztosítékának (zálogjog, óvadék stb.) elfogadásáról. A biztosítékok elfogadásának az adósságrendezési eljárás bíróság általi vagyonfelosztási szakaszában lehet jelentősége, mivel azok befolyásolják a kielégítési rangsorban elfoglalható helyet. A tájékoztatást – ami az eljárás további folytatása szempontjából rendkívül fontos – kifogás benyújtásával lehet kikényszeríteni.
Bírósági határozattal jogerősen elbírált követelést a pénzügyi gondnoknak el kell fogadnia, azonban, ha ilyen nincs, és a pénzügyi gondnok szerint a követelés alaptalan, akkor azt vitatnia kell. Az igény tárgyában feltétlenül bíróságnak kell dönteni, azonban az egész eljárás menetével, a célzott gyors lebonyolítással ellentétben állna, ha az igényt az a bíróság bírálná el, amely előtt az adósságrendezési eljárás folyik. Ezért a hitelezőnek az általános hatáskörű bíróság előtt kell az igényét érvényesítenie. Amennyiben az igénybejelentő a bírósági eljárást a megadott határidőben igazoltan megindította, vitatott igénnyel rendelkező hitelezőként vele számolni kell és igényét az egyezségkötésnél, valamint az adósságrendezés második szakaszában is figyelembe kell venni a rá vonatkozó speciális szabályok szerint.
A 16. §-hoz
Az adósságrendezés egyezségkötésre irányuló első szakaszában a gazdasági kérdésekben nem a pénzügyi gondnok dönt, hanem részben a képviselő-testület (az Ötv. 10. §-ában meghatározott, át nem ruházható hatásköréből eredően), részben pedig az öttagú adósságrendezési bizottság, amelynek elnöke a pénzügyi gondnok. Mivel a bizottság jelentős hatáskörrel rendelkezik, ezért fontos, hogy rövid időn belül megalakuljon. A pénzügyi gondnok, amennyiben döntésével kisebbségben marad a bizottsági határozathozatalnál, kérheti a képviselő-testülettől a döntés felülvizsgálatát. Ez a szervezeti megoldás eltér az Ötv. 24. § (1) bekezdése által szabályozott jogi konstrukciótól, amelynek értelmében a bizottság elnökét a képviselők soraiból kell megválasztani, és nincs fellebbviteli joga az álláspontjával ellentétes döntéssel szemben. Az általános szervezeti szabályoktól történő eltérést az adósságrendezési helyzet indokolja, e speciális szabályok beiktatása nélkül kisebb a valószínűsége annak, hogy az adósságrendezési eljárás eredménnyel zárul.
A 17. §-hoz
A képviselő-testület szerepe az egyezségkötési szakaszban kulcsfontosságú, nélküle nincs válságköltségvetés, reorganizációs program és ezek hiányában nem köttetik egyezség sem. Ezért feloszlatása kezdeményezhető a Javaslatban foglalt kötelezettsége – felhívás ellenére történő – megszegése esetében.
A gazdaságilag megrendült helyi önkormányzatok működése nehéz, helyi megítélése rossz, ezért elképzelhető, hogy a képviselő-testület működésképtelenné válik, vagy alkotmányellenes tevékenysége miatt a feloszlatását kezdeményezik. E kritikus helyzetben azonnal a bíróság általi vagyonfelosztást kell lefolytatni.
A 18–19. §-hoz
Az Ötv. 36. § (2) bekezdése értelmében a jegyző, mint a képviselő-testület hivatalának vezetője rendelkezik azzal a szakmai „háttérrel”, amellyel képes a válságköltségvetési rendelet-tervezetet elkészíteni. Természetesen az adósságrendezési bizottságnak jogában áll – a pénzügyi gondnok véleményének, javaslatainak figyelembe vételével – azt átdolgozni. A képviselő-testület elé kerülő rendelet-tervezet tartalmát voltaképpen e bizottság dönti el, szem előtt tartva a pozitív és negatív tartalmi kötöttségeket. A válságköltségvetésnek mindenek felett takarékosnak kell lennie, ezért a Javaslat – feladatokra levetítve – konkrétan megjelöli, hogy milyen kiadások tervezhetők benne.
Az önkormányzatok intézményeire vonatkozóan – vizsgálva a kihasználtságot és a közszolgáltatás fajlagos mutatóját – negatív szabályt tartalmaz.
Amennyiben válságköltségvetés hiányában megengedett lenne az egyezségkötés megkísérlése, ez azt jelentené, hogy a kötelezően előírt feladatok helyi ellátási formáira vonatkozóan a helyi önkormányzat korábbi rendeletei maradnának hatályban. Márpedig ezek sok esetben a helyi önkormányzat lehetőségeit meghaladóan szabályoznak bizonyos feladatokat. Ezen kívül a helyi önkormányzatnak lehetnek önként vállalt olyan feladatai, amelyek ellátásához nincs meg az anyagi fedezete. Ilyen helyzetben a válságköltségvetésben kell meghatározni – a Javaslatban meghatározott korlátok között – azokat a még elfogadható ellátási lehetőségeket, amelyeket a saját forrásaiból képes finanszírozni az önkormányzat, vagy pedig az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok részére elkülönített alaptól kért támogatás segítségével. Természetesen a támogatás igénylése az alap által előírt korlátok között lehetséges, tehát az alapra vonatkozó szabályok is korlátokat állítanak a válságköltségvetés tervezésénél a helyi önkormányzat elé, hiszen csak azok betartásával juthatnak hozzá a támogatáshoz.
Miután a válságköltségvetés csak az adósságrendezés megindítása után készíthető el, ezért lehet egy olyan időszak, amikor – még a helyi önkormányzat korábbi rendeleteinek hatályban léte alatt – az önkormányzat saját forrásai nem elegendőek a kiadások finanszírozására. Azért, hogy ebben az időszakban ne keletkezzenek kielégítetlen hitelezői igények, az így ki nem egyenlített tartozásokat a válságköltségvetésben kiadásként kell feltüntetni.
Ha 60 napon belül a válságköltségvetést nem tudják elfogadni – akár azért, mert az adósságrendezési bizottság nem csinálta meg, akár azért, mert a képviselő-testület nem fogadta el –, akkor az eljárást a IV. fejezet szabályai szerint kell folytatni, tehát indul a vagyon bírósági felosztása.
III. fejezet
Egyezségi tárgyalás
A 20. §-hoz
A sikeres adósságrendezési eljárásnak két alapfeltétele van: a jó reorganizációs program és egyezségi javaslat.
A reorganizációs programnak meg kell győznie a hitelezőket arról, hogy a helyi önkormányzat gazdasági helyzetének tényleges és mindenre kiterjedő teljes feltárásával, intézményrendszerének átszervezésével, kiadásainak csökkentésével és bevételeinek tervezett emelésével őszintén törekszik a kibontakozásra és a program erre reális lehetőséget is ad. Azt kell tehát bizonyítani, hogy a helyi önkormányzat – ha a hitelezők az egyezség révén erre lehetőséget adnak – képes a fizetőképességét visszanyerve a továbbiakban zavarmentesen működni.
Az egyezségi javaslatnak azt kell tartalmaznia, hogy a helyi önkormányzat a hitelezőknek – egyenként felsorolva – a követelésükből mikor és mennyit fizet, illetőleg erre vonatkozóan milyen javaslatot tesz.
Az egyezségi javaslatban a hitelezőket – kielégítésük nagysága, ideje szerint – különféle csoportokba lehet sorolni, és a csoportoknak tett ajánlat eltérő lehet. Ennek indoka az, hogy a hitelezői követelések igen eltérő nagyságúak, és éppen ezért a hitelezői érdekek is teljesen eltérhetnek egymástól.
Az eljárás gyorsítása céljából és ugyanakkor a visszaélések elkerülése érdekében a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők igényét is figyelembe kell venni. Érdemben az egyezség elfogadásába nem szólhatnak bele, de ha létrejön az egyezség, és utóbb a követelésükről is születik jogerős határozat, akkor a vagyonból ők is hozzájuthatnak az őket megillető részhez. Ha ki lennének zárva, úgy utóbb hiába nyernék meg a pert, nem jutna már nekik felosztható vagyon. Ha viszont teljes jogkörrel járhatnának el úgy, mint a nem vitatott hitelezők, akkor ez a többi hitelezővel szemben lenne méltánytalan, utóbb ugyanis kiderülhet, hogy nem is volt jogos a követelésük és esetleg ők hiúsították meg az egyezséget.
A 21. §-hoz
Az önkormányzatiság lényeges elemeinek fenntartására törekszik a Javaslat. Ezért az egyezség és a reorganizációs javaslat csak úgy kerülhet a hitelezőkhöz, ha az adósságrendezési bizottságot követően azt a képviselő-testület is jóváhagyta. A különlegesen szigorú szavazási szabályok a helyi önkormányzat lehetőségeit nagymértékben korlátozó program és egyezségi javaslat elfogadása miatt indokoltak.
A 22. §-hoz
A hitelezőknek ha tudnak – és akarnak – lehetőségük van az adósságrendezési bizottság helyett 30 napon belül reorganizációs programot, illetve egyezségi javaslatot kidolgozni. A Javaslatnak ez a rendelkezése, amely szerint a hitelezők is „megkínálhatják” a helyi önkormányzatot egyezségi javaslattal, csak a hatályos magyar jogban újdonság, a külföldi csődjogban már ismert és alkalmazott megoldás.
A hitelezői javaslatot – amelynek elkészítéséhez minden szükséges információt megkapnak – a pénzügyi gondnok az adósságrendezési bizottság elé, majd annak jóváhagyása esetén a képviselő-testület elé terjeszti. Ha elfogadják, a továbbiakban az lesz a helyi önkormányzat programja és egyezségi javaslata.
Ha a hitelezők a tájékoztatásukat követő 8 napon belül nem jelentkeznek, hogy javaslatot kívánnak készíteni, a pénzügyi gondnok az egyezségi javaslat hiányát bejelenti a bíróságnak.
A 23. §-hoz
Az elfogadott reorganizációs programot és egyezségi javaslatot – az egyezségi tárgyalásra szóló meghívóval – a pénzügyi gondnok a bejelentkezett hitelezőknek megküldi. Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy valamennyien előzetesen megismerjék a javaslatot és tudomást szerezzenek az egyezségi tárgyalás helyéről, idejéről.
Az egyezségi tárgyaláson történtekről jegyzőkönyvet kell készíteni az utólagos ellenőrzés és rekonstruálhatóság érdekében. Nem szükséges a tárgyaláson való jelenlét, ha nem változik a tárgyalás során az egyezség tartalma, akkor a meg nem jelent hitelező részéről adott hozzájáruló nyilatkozat a számítások során figyelembe vehető.
Mindenképpen szükséges az egyezségkötés szigorú formaságainak betartása és betartatása, hiszen a későbbi jogviták ezzel megelőzhetők.
Az egyezség csak akkor érvényes, ha azt a hitelezők Javaslat által megállapított többsége elfogadta. A törvényes hitelezői arány akkor van meg, ha az adósságrendezés megindításának időpontjában már fennálló és bejelentett követelések hitelezőinek több mint a fele megköti az egyezséget, feltéve, hogy követeléseik elérik az összes bejelentett és nem vitatott hitelezői követelés kétharmadát. Kétféle követelményről van tehát szó. Egyrészt az egyezséget kötő hitelezőknek az összes bejelentkezett hitelezőhöz képest számított számarányáról, másrészt az általuk követelt összegnek az összes hitelezői követeléshez viszonyított arányáról. Bármelyik feltétel hiánya az egyezség érvénytelenségét jelenti. Ha csoportosították a hitelezőket, akkor további érvényességi feltétel az, hogy csoportonként legalább a hitelezők fele fogadja el az egyezségi javaslatot.
Az egyezség egyben kényszeregyezség is, ami annyit jelent, hogy rendelkezései azokra a hitelezőkre is kiterjednek, akik az egyezséget nem kötötték meg, vagy szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg és elfogadó írásbeli nyilatkozatot sem tettek. Ezen hitelezők védelmét szolgálja az a szabály, amely szerint rájuk nézve sem tartalmazhat az egyezség hátrányosabb feltételeket, mint az egyezséget létrehozó hitelezőkkel szemben. Ha a helyi önkormányzat hitelezői csoportosítva lettek, akkor a hitelezői csoportokon belül nem lehet eltérő feltételeket kialakítani.
A vitatott követeléssel rendelkező hitelezők az egyezségkötésbe nem szólhatnak bele, azonban követelésüket figyelembe kell venni. Rájuk is a saját csoportjuknak megfelelő kielégítési hányad vonatkozik, ezt az összeget azonban csak akkor kaphatják meg, ha követelésüket jogerősen elbírálták. Ebben az esetben követelhetik nem csak a vagyon, hanem annak a növekményének a kiadását is, az elszámolással együtt. Ezért a mindenkori jegyző a felelős.
A 24–25. §-hoz
A későbbi jogviták elkerülése céljából a Javaslat meghatározza az egyezség tartalmi követelményeit és alaki szabályait, amelyek megtartását a bíróság hivatott vizsgálni. Amennyiben e törvényi feltételeknek megfelel az egyezség, akkor ezzel befejeződik az adósságrendezési eljárás. A végzés ellen kizárólag az egyezségkötés alaki szabályainak megsértése kapcsán van fellebbezési lehetőség, az egyezség egyéb irányú megtámadását a Javaslat nem teszi lehetővé. Mindez a kényszeregyezségből következik, hiszen, ha tartalmi szempontból is megtámadható lenne az egyezség, akkor a kényszeregyezséges hitelezők megfellebbeznék és megakadályoznák az egyezség létrehozását, teljesítését.
A pénzügyi gondnokot az eljárás befejezésével fel kell menteni és meg kell állapítani a díját. E végzés ellen van helye fellebbezésnek, de ez nem befolyásolja az eljárás befejezését.
Ha nincs lehetőség egyezségkötésre, vagy azt 180 napon belül nem sikerült összehozni, akkor azt be kell jelenteni a bíróságnak és a hitelezőknek, és ekkor megkezdődik a vagyon bírósági felosztása.
A 26. §-hoz
A Javaslat ajánlási jelleggel lehetővé teszi, hogy a hitelezők az egyezség végrehajtásának felügyeletével – a helyzetet legjobban ismerő – pénzügyi gondnokot bízzák meg. Ebben az esetben azonban az egyezségben meg kell határozni a „volt” pénzügyi gondnok feladatát, hatáskörét és díjazásának mikéntjét is, hiszen az eljárás befejezésével a pénzügyi gondnok ezen minősége és díjazása megszűnik.
A 27. §-hoz
Ha a helyi önkormányzat az adósságrendezési eljárásban kötött egyezségi megállapodást nem tartja be, az abban vállalt kötelezettségét nem teljesíti, akkor a hitelező az ismételten megindult adósságrendezési eljárásban az eredeti követelése még ki nem elégített hányadát követelheti, és nem a helyi önkormányzat egyezségben vállalt kielégítésének még fennmaradó hányadát.
A 28. §-hoz
Nem egyformák a helyi önkormányzatok és nem azonosak a problémáik sem, ezért bizonyos esetekben módot kell adni számukra, hogy a törvényi határidő meghosszabbítását kérelmezhessék. A Javaslat három esetben teszi lehetővé, hogy vagy a pénzügyi gondnok a képviselő-testülettel együtt, vagy pedig a hitelezők a követelésük szerint számított többségük szerint (akár egy nagy hitelező) kérhessék az eljárás meghosszabbítását 30 nappal.
IV. fejezet
A vagyon bírósági felosztása
A 29. §-hoz
Abban az esetben, ha az adósságrendezés megindításának időpontjától számított 60 napon belül a képviselő-testület a válságköltségvetést nem fogadja el, vagy ha 150 nap alatt nem sikerült egyezségi javaslatot készíteni és ezt a hitelezők sem akarják megcsinálni, vagy ha 180 napon belül nem jött létre egyezség, illetve, ha az önkormányzat és a hitelezői között létrejött ugyan egyezség, de ez alapján a bíróság az eljárást nem fejezi be, a vagyon bírósági felosztása következik be.
Az adósságrendezési eljárás ezen szakaszában a pénzügyi gondnok szerepe meghatározóvá válik, immáron nem pénzügyi tanácsadóként van jelen, mint az egyezségi szakaszban, hanem az „ügy uraként” előkészítője, valamint végrehajtója a vagyonfelosztásnak.
Ha van válságköltségvetés a helyi önkormányzatnál, akkor aszerint kell a működést biztosítani, ha nincs, akkor a pénzügyi gondnoknak kell – az adósságrendezési bizottság véleményének meghallgatása után – a működési válságtervet kidolgoznia a válságköltségvetésre irányadó rendelkezések szerint. A vagyon bírósági felosztásáig ebben az esetben e terv alapján kell a helyi önkormányzat működését biztosítani. Természetesen, ha a helyi önkormányzat nem ért vele egyet, akkor kifogást nyújthat be ellene a bírósághoz.
A pénzügyi gondnok feladata – az önkormányzat működtetésén kívül –, hogy megállapítsa azt a vagyoni kört, amelyet az adósságrendezésbe be lehet vonni. Ehhez tisztáznia kell azt, hogy a jogszabályokban kötelezően előírt feladatok helyben miként valósíthatók meg a leggazdaságosabban, ehhez milyen vagyontárgyak állnak rendelkezésre.
Mindezekről a pénzügyi gondnoknak egy indokolt jelentést kell készítenie, amit a bíróságnak a helyi önkormányzatnak és a hitelezőknek is megküld. Rövid határidő áll rendelkezésére, mindössze 30 nap, azonban az eljárás gyorsasága érdekében szükség van erre.
A helyi önkormányzat és a hitelezők a jelentésre észrevételeket terjeszthetnek elő. A helyi önkormányzat feltehetően jobbítani akarja a feladatok helyi ellátási formáit, és szűkíteni a hitelezőknek átadható vagyont, míg a hitelezők fordítva, az adósságrendezésbe vonható vagyon nagyságát akarják növelni. A kölcsönös észrevételek után a bíróság vagy jóváhagyja (egészben vagy részben) a pénzügyi gondnok jelentését, vagy elutasítja és új jelentés tételére kötelezi.
Az egész eljárás legnehezebb, és legnagyobb vitát kiváltó része ez, de mindenképpen szükséges konkrétan rögzíteni az adósságrendezésbe vonható vagyon körét. Ezt azonban – pontosan a helyi önkormányzat speciális jellege miatt – csak akkor lehet megtenni, ha a kötelező feladatok helyi ellátási formáit is rögzítik. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez örökre így marad az önkormányzatnál, a helyi ellátási formákra vonatkozó megállapítás kizárólag az adósságrendezés időpontjában fennálló lehetőségeket figyelembe véve rögzíti a helyzetet.
Az adósságrendezésbe vonható vagyon körének megállapítását kimondó végzés ellen mind a helyi önkormányzatnak, mind az észrevételt előterjesztő hitelezőnek fellebbezési joga van; a helyi önkormányzatnak mindig, a hitelezőnek csak akkor, ha korábban észrevételt tett a jelentésre. A pénzügyi gondnoknak nincs fellebbezési joga.
A 30. §-hoz
A jelentést jóváhagyó végzés jogerőre emelkedése után a pénzügyi gondnok már tudja, hogy mely vagyontárgyakkal számolhat a hitelezők kielégítésekor. Ezen vagyontárgyakat meg kell kísérelni értékesíteni rövid határidő alatt, hogy emiatt ne lehessen elhúzni az eljárást. Ha nem sikerül, úgy a hitelezők között kell a kielégítési sorrend és a hitelezői követelések arányának figyelembe vételével a vagyont szétosztani. A kielégítési sorrendbe történő besorolást is ebben az időszakban kell megtenni, hiszen az egyezségi szakaszban a helyi önkormányzat és a hitelezők szabadon egyezkedhettek, kötöttségek nélkül, azonban a vagyon kényszerszétosztásánál sorrendet kell megállapítani.
A hitelezők részére – a felszámolási szabályokkal összhangban – a Javaslat elővásárlási jogot biztosít, és a szerzésre vonatkozóan kimondja az illeték- és ÁFA-mentességet.
Ha a hitelező igénye még vitatott az általános hatáskörű bíróság előtt, akkor úgy kell figyelembe venni a követelését, mintha elfogadták volna az egészet, és úgy is kell besorolni. Az így neki jutó vagyontárgyakat elkülönítve kell kezelni. Ha utóbb kiderül, hogy a követelés jogos volt, akkor – elszámolás után – a jegyző köteles kiadni a vagyont, növekményeivel együtt, ha elutasították a hitelező követelését, akkor az így megmaradt vagyont a többi, a bíróság általi vagyonfelosztásban részt vett hitelező között kell – a kielégítési sorrend figyelembe vételével – szétosztani.
A 31. §-hoz
A gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásaiban érvényesített elvnek megfelelően, akinek a követelése előbb foglal helyet a kielégítési sorrendben, úgy annak a teljes kiegyenlítése után következhet a soron következő követelés kielégítése.
A vagyonfelosztás kérdéskörének sarkalatos pontja a kielégítési rangsor, amely a követelések csoportokba sorolásával meghatározza a kiegyenlítés sorrendjét. A kielégítési rangsorban prioritást élvez a rendszeres személyi jellegű juttatás, ideértve a végkielégítést is (első csoport). Ezek kiegyenlítése után kerülhet sor a szerződést biztosító mellékkötelezettségekkel (zálogjog, óvadék) biztosított követelések kielégítésére (második csoport). A rangsor harmadik helyén az államot illető tartozások vannak (harmadik csoport), megelőzve a társadalombiztosítási tartozásokat és az adókat, valamint az adók módjára behajtható köztartozásokat (negyedik csoport). Amennyiben marad még felosztható vagyon, ezek után kerülhetnek kielégítésre az egyéb követelések (ötödik csoport), s végül a kamatkövetelések (hatodik csoport).
A 32. §-hoz
A vagyonfelosztási javaslatot valamennyi érdekeltnek meg kell küldeni, akik ellene kifogást terjeszthetnek elő. Követelésükről le is mondhatnak, ha úgy ítélik meg, hogy a nekik juttatandó vagyonrész megtartása nagyobb költséggel járna, mint a követelés leírása.
A bíróság az érdekeltek véleményének figyelembe vételével dönt a vagyonfelosztási javaslatról, és az eljárást befejezi, a pénzügyi gondnokot felmenti, megállapítja díját.
Ha a végzés jogerőre emelkedik, a bíróság erről hirdetményt tesz közzé a Cégközlönyben, ezzel tájékoztatva az érdekelteket, hogy a helyi önkormányzat ellen már nem folyik eljárás.
V. fejezet
Egyéb rendelkezések
A 33. §-hoz
A pénzügyi gondnok teendőit, feladatának volumenét nagy mértékben befolyásolja a helyi önkormányzat és vagyonának nagysága, az adósságrendezési folyamat bonyolultsága és nem utolsó sorban a polgármesteri hivatal köztisztviselőinek tudása, szakmai felkészültsége. Ennél fogva nem lehet kizárólag az önkormányzat vagyonához viszonyítani díjazását, mert több más tényező is szerepet játszik abban, hogy végül is mekkora nagyságrendű feladattal kell megbirkóznia. Mindezeket mérlegelve a Javaslat csak a díjazás legkisebb és legnagyobb összegét állapítja meg, egyébként a bíróságra bízza a díj egyedi meghatározását.
Míg a pénzügyi gondnok díját a központi költségvetés fedezi, addig a munkája során felmerülő igazolt költségeket és az esetlegesen igénybevett szakértők díját a helyi önkormányzat fizeti ki. A korlátlan „költekezésnek” szab gátat a bíróság felé történő számadási kötelezettség.
A 34. §-hoz
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a helyi önkormányzatok egy része nem rendelkezik olyan forgalomképes – mobil – vagyontárggyal, amelynek értékesítésével a fizetőképesség helyreállítható. Ennélfogva a hitelezőkkel történő megegyezés nagy valószínűséggel csak bankhitel felvételével oldható meg.
Szakértői vélemények szerint a likviditási hiteligény pozitív elbírálásához az szükséges, hogy a központi költségvetés visszterhes támogatás formájában vállalja a kamat megfizetését a hitelt nyújtó pénzintézetnek, a jegybanki alapkamat +1 %-os mértékéig.
VI. fejezet
Záró rendelkezések
A 35. §-hoz
A Javaslat megfelelő felkészülési időt kíván adni a törvény alkalmazásához, mind a helyi önkormányzat, mind a hitelezők részére, ezért a kihirdetést követő 60. napra tolja ki a hatálybalépést.
A 36. §-hoz
A helyi önkormányzat az adósságrendezési eljárás alatt is főszabályként az Ötv. rendelkezései alapján működik. A Javaslat azonban tartalmaz néhány Ötv.-től eltérő szabályt, mert a normál időszakra és állapotra vonatkozó működési normák nem biztosítanak megfelelő keretet az adósságrendezés lefolytatására.
A 37. §-hoz
Miután a helyi kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzattól átvállalhat olyan feladatot is, ami jogszabályban kötelezően előírt feladatnak minősül, ezen feladatokból felmerült kötelezettségek tekintetében a helyi önkormányzat háttérfelelőssége fennáll. Szükséges ezért külön megállapodásban ezt rendezniük.
A 38–40. §-hoz
A Javaslat jogrendszerbe való harmonikus illeszkedése szükségessé teszi az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a pénzintézetről és pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény, továbbá az Ötv. kisebb jelentőségű módosítását.
_