• Tartalom
Oldalmenü

1996. évi LIII. törvény indokolása

a természet védelméről

1997.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A természet élő és élettelen elemeinek a modern értelemben vett védelme Magyarországon – a nemzetközi gyakorlattal egybeesően – a múlt század második felében, végén intézményesült. A természetvédelem magas szintű, átfogó törvényi szabályozására első ízben 1935-ben, az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. tc-ben került sor. Önálló, az erdőtörvénytől független szabályozása először 1961-ben törvényerejű rendelet szintjén történt meg.
A jelenleg hatályos, kódexszerű szabályozás 1982-ben keletkezett. (1982. évi 4. tvr. és végrehajtási rendelete a 8/1982. (III. 15.) MT. rendelet).
A hatályos szabályozás a keletkezésének időpontjában átfogóan és jól rendezte a természetvédelem jogi hátterét (ezt jelzi, hogy csak néhány kisebb módosítására volt szükség), de az időközben lezajlott változások és felismerések új, törvényi szintű szabályozás megteremtését indokolják.
Napjainkban a természet védelme alapvetően három feltétel teljesülését igényli.
Az egyik feltétel az, hogy szakítani kell a XX. század középén uralkodó felfogással, amely szerint a természet védelme egyenlő a védett természeti értékekről való gondoskodással. A mai felfogásnak, a természet védelme alapvetően új nézetét jellemző, a biológiai sokféleség tiszteletének és fenntartásának más szemléletmód felel meg, nevezetesen a természet egészének válogatás nélküli védelme. Ez nem zárja ki, hogy a védelem szintjei ne legyenek eltérőek és eltérő jogok, kötelezettségek ne járulhassanak az egyes természeti értékekhez.
A második feltétel, hogy a rendelkezésünkre álló természeti erőforrásokkal oly módon kell gazdálkodni, hogy azok tartósan rendelkezésre álljanak, megújuló és önfenntartó képességük ne kerüljön veszélybe. Átmeneti veszélyeztetés esetén e képességeket akár mesterségesen is pótolni kell. A meg nem újítható természeti erőforrásokra pedig a takarékosság és védelem különösképpen jellemző.
A harmadik feltétel, hogy az egész társadalom a tőle elvárható módon és mértékben együttesen vegyen részt a természet védelmének megvalósításában, azon elv alapján, hogy az érdekek ütközése esetén a természetvédelmi érdek elsődlegességét kell vélelmezni, az előző két feltétel teljesedése miatt. Így az állam, az állampolgárok, a jogi személyek és más szervezetek egyaránt részesei a természet védelme tartós folyamatának.
A természet védelmének feltételei számos követelmény teljesítését igénylik. Ezek közül csak a legfontosabbakat kiemelve:
A társadalmi tudat befolyásolása, az oktatás, az ismeretterjesztés, a nevelés hatékonyságának növelése.
A szabályozás és a szervezetrendszer fejlesztése, elsősorban a megelőzési eszközök elsődlegességének biztosításával, de nem megfeledkezve a felelősségi eszközökről sem.
A gazdaság befolyásolása széleskörű eszközrendszerének megteremtése, a preferenciák és diszpreferenciák hálózatával.
A hatékonyan működő és ehhez a befolyásolás, beavatkozás jogosítványaival rendelkező hatósági rendszer működtetése.
A társadalom részvételének biztosítása.
A nemzetközi kapcsolatok alakítása és a természetvédelmi kötelezettségvállalások teljesítése, mint az állam kötelezettsége.
A természetvédelem tradicionálisan önálló törvénykezési tárgykör, és az elmúlt években lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi változások, az ezekhez kapcsolódó új jogi, közgazdasági környezet, a jogállamiság követelményeinek maradéktalanul megfelelő szabályozás is új jogszabályi, törvényi háttér megteremtését indokolja.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. rész
Az 1–5. §-hoz
A célok meghatározása körében mind a hagyományos természetvédelem, mint pedig a védett természeti területeken kívüli természeti értékek védelme megfogalmazásra került. Az általános cél a természeti értékek védelme, a kiemelt cél a különleges oltalomra érdemes területek és értékek megőrzése.
A törvény hatálya a természet védelme esetében értelemszerűen az ország területét jelenti és ezen belül kiterjed valamennyi természeti értékre és területre.
A javaslat koncepciója, hogy a környezetvédelem és a természet védelme nem egymás részei, hanem egymást kiegészítő, szerves egységes alkotó állami és társadalmi funkciók. Éppen az egység érdekében, azokban az esetekben, ahol a jelen törvény kifejezetten eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, a környezet védelme új törvényi szabályozásának rendelkezései irányadóak. A nemzetközi kötelezettségvállalásból fakadó feladatok teljesítésére e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, hacsak az egyezmény másképp nem rendelkezik.
Az alapfogalmak körében szerepelnek mindazok a kulcsfontosságú meghatározások, amelyek nélkül a törvényi rendelkezések értelmezése nehézzé vagy lehetetlenné válna, de melyek részleteit a javaslat a későbbiekben részletesebben is meghatározhatja (pl. fenntartható használat).
A javaslat nem sorolja fel taxatív módon mindazokat az alapelveket, amelyek a természet védelme kapcsán szóba kerülhetnek. A nevesített alapelvek nem tartalmaznak közvetlen rendelkezéseket a jogérvényesítés, jogalkalmazás számára, sokkal inkább arra szolgálnak, hogy a törvény rendelkezéseinek értelmezését, koncepcióját segítsék érvényre jutni.
A javaslat főbb alapelvei:
A közérdekű védelem elve, amely erkölcsi és jogi kötelezettség egyben. Magában foglalja a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás előtti állapot helyreállításában való közreműködés minden jogalany számára elsődleges kötelezettségét.
A biológiai sokféleség és a természetes egyensúly fennmaradásának elve.
Az együttműködés elve, amely a természetre legkisebb terhelést jelentő megoldás kialakításában jelentkezik, mind hazai, mind pedig a külkapcsolatok terén.
II. rész
A 6–7. §-hoz
A tájvédelem védett jogi tárgya a táj, amely a természet részét képező, rendkívül összetett funkcionális természeti egység. A táj a természeti erők által formált, sajátos, a rá jellemző természeti rendszerrel együtt megjelenő természeti érték(rendszer), melyet az emberi tevékenység jelentős mértékben alakított és folyamatosan befolyásol. A táj különféle meghatározó elemeire tekintettel kizárólag a természetvédelem keretében való szabályozása nem lehetséges. A táj ökológiai, ökonómiai és esztétikai potenciáljának a védelme több törvény szabályozási körébe tartozhat. Az épített környezetnek alakító, némelykor meghatározó szerepe lehet, ugyancsak ez vonatkozik a gazdálkodásra, vagy egyéb használati formákra.
A 8–14. §-hoz
A Föld biológiai sokféleségét és az életformáknak sokféleségét, gazdagságát, illetve annak egységeit, a fajokat, életközösségeiket, azok állapotát, egyedeit megóvni az emberi élet létfeltételeinek biztosítása szempontjából is kötelességünk. A biológiai sokféleség védelmének elvéből az is következik, hogy valamennyi vadon élő szervezetet megilleti a védelem valamilyen mértéke, a védelmi minimum.
A túlzott hasznosítás a fajok által képviselt élő természeti erőforrásokat is egyre inkább kimeríti, az erőforrásokban bekövetkező veszteségekhez, sőt azok pusztulásához vezethet, nélkülözhetetlen tehát, hogy a vadon élő szervezetek, illetve azok élőhelyeivel kapcsolatos jogok és kötelezettségek, felelősségi rendszer átfogóan szabályozásra kerüljön.
A javaslat meghatározza a vadon élő szervezetek igénybevételének elveit, a megóvásuk érdekében szükséges tiltott befogási, elejtési stb. módokat.
A genetikailag módosított szervezetek a biológiai sokféleséget befolyásolhatják, ezért létrehozásuk, termesztésük, tenyésztésük, terjesztésük csak jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén engedélyezhető.
A vadgazdálkodás, a vadászat, halászat és horgászat csak a természet védelmére vonatkozó szabályokkal összhangban folytatható. E korlátozás egyben a kérdéses tevékenységek önérdeke is. Különösen kiemelkedik ebből a körből a vadászati, halászati, horgászati tilalmak elrendelésének, az állományszabályozásnak a lehetősége.
A szabályozás célja, hogy a természet élő elemeinek, így a vadon élő állatfajoknak védelmét biztosítsa, a megőrzési elvek alapján.
Szabályozni kell a nem őshonos élő szervezetek betelepítését és visszatelepítését is, hiszen tevékenységük a természeti rendszert jelentős mértékben befolyásolhatják. A betelepítés és visszatelepítés csak egyedi elbírálás alapján, engedéllyel lehetséges.
A 15. §-hoz
A törvényjavaslat a természeti területek meghatározását az alapfogalmak körében adta meg, viszont ex lege természeti területi kategóriába sorolja azokat a földterületeket, amelyek a természeti értékek legfontosabb előfordulási helyei.
Nem tartoznak ebbe a körbe az utak, építmény elhelyezésére szolgáló területek, stb.
A 16–18. §-hoz
Az élőhely megóvása napjainkban különösen fontos, hiszen felismert tény, hogy a fajok kipusztulása, a biológiai sokféleség csökkenése gyakran éppen annak a következménye, hogy hiányzik a megfelelő élőhely, vagy az nem kellő minőségben fenntartott. Az élőhelyek védelmének érdekeit valamennyi gazdasági tevékenység folytatása során figyelembe kell venni. A gazdálkodást a biológiai sokféleség megőrzésével lehet csak folytatni.
Különösen jelentős a termőföldek hasznosításának, a növényvédőszerek valamint a talaj termékenységét befolyásoló anyagok természeti területen való felhasználásának szabályozása. Ezek kereteit törvényi szinten kell meghatározni.
A vizes területeken, vizes élőhelyeken, éppen ezek jellege miatt, a beavatkozások meghatározó változásokat eredményezhetnek, amelyek a természeti értékeket, a területek természeti rendszerét veszélyeztethetik.
A 19–20. §-hoz
A földfelszín jelenlegi arculatát a földtani értékek, morfológiai elemek jelentős mértékben meghatározzák. Ezen túlmenően a természet abiotikus elemei teremtik meg a feltételeket az élővilág fennmaradásához.
A földtani, felszínalaktani értékek védelme érdekében általános szabály, hogy bármilyen tevékenységet csak úgy lehet végezni, hogy az a földtani, felszínalaktani képződményeket ne károsítsa, illetve a károsító hatás minimális legyen.
Különösen érzékenyek a fedetlen karsztterületek, amelyek a terhelést, szennyezést nem képesek tolerálni. A hazai ivóvízkészletünk jelentős része is karsztos kőzetekben található, emiatt a felszíni, fedetlen karsztterületek indokolatlan, természetkárosító, környezetszennyező használata összeegyeztethetetlen a fenntartható használat elveivel.
A földtani értékek sajátos formakincsei az ásványok, ásványtársulások, továbbá az ember előtti élet földtörténeti nyomai, az ősmaradványok. Károsításuk a megismerésüket, a tudományos kutatást lehetetlenné teszi, ezért ezt minden esetben el kell kerülni. Nem sorolható ebbe a körbe a kőzetalkotó mennyiségben előforduló ásványok, ősmaradványok igénybevétele (pl. bányászott kőzetek).
A földtani, felszínalaktani képződmények, értékek szempontjából a bányászati tevékenység lehet a legkedvezőtlenebb emberi tevékenység, ugyanakkor a gazdaság számára szükséges nyersanyagok biztosítása csak e tevékenység folytatásával lehetséges. Ennek is figyelemmel kell azonban lennie a természeti értékek – lehetőség szerinti – megőrzésére.
A 21. §-hoz
A természeti területek és értékek védelme érdekében szükséges hatósági és szakhatósági jogköröket a javaslat taxatív módon felsorolja, összhangban más, ágazati jogszabályokban meghatározott eljárásokkal.
III. rész
A 22–27. §-hoz
A természet védelme szempontjából különleges értéket képviselő élőhelyeknek, területeknek, valamint egyes élő szervezeteknek tudományos, kulturális vagy más közérdekből külön intézkedéssel biztosítani kell a kiemelt oltalmat, a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban. Ezt az oltalmat a védetté nyilvánítás jelenti.
A javaslat meghatározza a törvény erejénél fogva védett természeti értékeket, és meghatározza azok pontos fogalmát.
Azon természeti értékeket, melyek valamilyen szempontból további kiemelt oltalmat érdemelnek, fokozottan védetté kell nyilvánítani és e minőségének megfelelő védelemben részesíteni.
A védetté nyilvánításnak, – amely hivatalból indul, de a védetté nyilvánítást bárki kezdeményezheti – alapos tényfeltáró tevékenységen kell alapulnia. Az előkészítés során a védettség indokát és annak megvalósításához szükséges feltételek meglétét kell az előkészítő hatóságnak tisztáznia.
A javaslat részletesen meghatározza a védetté nyilvánítás előkészítésének rendjét (eljáró szerv, egyeztető megbeszélés stb.).
A területek országos vagy helyi jelentőségű védelemben részesítését a közérdek országos vagy szűkebb területi esetleg települési érdeke határozza meg.
Ennek megfelelően alakul a védetté nyilvánítási jogkör telepítése is, de a védettség kimondása minden esetben jogszabályban (miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet) történik.
A védettség jogszabályban történő deklarálása meghatározza a természeti terület természetvédelmi szempontú státuszát, így a területtel való rendelkezésre és annak használatára a törvényben előírt különleges szabályok vonatkoznak, de egyben a törvény feljogosítja a természetvédelmi hatóságokat is a védett területtel kapcsolatos használati, kezelési módok, korlátozások és tilalmak előírására. Ezek betartása mindenki számára kötelező, hiszen azok a terület megóvását, a természeti értékek fennmaradását, lehetőség szerinti megújítását szolgálják.
Figyelemmel arra, hogy a védetté nyilvánítás előkészítése időigényes, hosszú folyamat, a terület hirtelen bekövetkező károsodásának veszélye esetén annak megakadályozása érdekében az igazgatóság ideiglenesen védetté nyilváníthatja a területet és jogosult érvényesíteni mindazokat az előírásokat, melyek egyébként a védett természeti területek vonatkozásában alkalmazhatóak. Az ideiglenes védettség a végleges védetté nyilvánítás előzetes intézkedése.
Indokolt esetben, ha a védettség valamely okból csupán időlegesen indokolt, és végleges védelemre nincs szükség, sor kerülhet átmeneti védetté nyilvánításra is, amely az indokoltság megszűntével maga is megszűnik.
A védettség feloldásáról gondoskodni kell abban az esetben, ha annak fenntartását továbbiakban természetvédelmi indokok nem teszik szükségessé.
A 28–29. §-hoz
A védett természeti területek – a hatályos jogi szabályokkal összhangban – nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és a természeti emlék kategóriájába tartozhatnak. A kategóriák létrehozása során a terület kiterjedését és fontosságát egyaránt figyelembe kell venni. A védett területek kategóriái közül a nemzeti parkká, tájvédelmi körzetté minősítés feltételeit indokolt a nemzetközi természetvédelmi előírásoknak megfelelően megállapítani, létrehozásukra csak a miniszter jogosult.
Természetvédelmi területként célszerű kezelni többek között a régészeti, őslénytani lelőhelyeket, botanikus kerteket, arborétumokat. Természeti emlékek pl. az egyes fák, facsoportok, sziklák, földtani szelvények.
Nemzetközi programban foglalt elvek alapján egyes területek – a miniszter által – bioszféra rezervátummá minősíthetők, melyek legértékesebb területei a magterületek.
Különösen értékes erdőterületeken a természeti folyamatok emberi beavatkozástól mentes megőrzése a cél, melynek érdekében – a természeti értékek fennmaradása, természetes úton való megújulása miatt – szükséges lehet megtiltani az erdőgazdálkodási tevékenységet. Erre alkalmasak az erdőrezervátumok. A tudományos kutatás céljaira szolgáló területek lehetnek a tudományos rezervátumok.
Mindkét védettségi forma csak valamely „alap-kategóriába” is besorolt terület esetén alkalmazható, külön miniszteri rendelet alapján.
A 30. §-hoz
A védőövezet elsődleges feladata az, hogy biztosítsa a védett természeti területek közvetlen közelében a természeti értékek megőrzését, fenntartását, átmenetet képezve a védett és nem védett területek között.
A védőövezetben a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenységek körét jogszabályban kell rendezni.
A védőövezet nagyságát a védettséget kimondó jogszabály, vagy más jogszabály határozza meg.
A 31–41. §-hoz
A kiemelt védettség kötelezettséggel, korlátozással jár együtt, melyeket részben a törvény, részben a védettséget kimondó jogszabály, részben pedig a természetvédelemért felelős hatóságok állapítanak meg. A védettségből eredő kötelezettségek többnyire passzívak, tehát negatív tartalmúak, de sor kerülhet pozitív tartalmú kötelezettségek létesítésére is. Az eseti határozatok mindkét típusú kötelezettséget előírhatják.
Védett természeti területen nem feltétlenül szükséges mindenfajta tevékenység ex lege tilalmának vagy korlátozásának kimondása, ehelyett egyes tevékenységek engedélyhez vagy szakhatósági hozzájáruláshoz köthetőek. Védett természeti terület esetén általánosan jellemző az engedélyhez, szakhatósági hozzájáruláshoz kötött, kivételes a szabad tevékenység gyakorlás.
A javaslat meghatározza a védett természeti területen található erdőkre vonatkozó különleges szabályokat, felsorolja a védett természeti területen természetvédelmi hatósági engedélyhez, vagy hozzájáruláshoz kötött tevékenységek körét.
Fokozottan védett természeti területen – a természetvédelmi kezelésen kívül – más tevékenység általában nem végezhető.
A védelem többnyire a fentieknek megfelelően a tulajdon, használat szükségszerű korlátozásával jár együtt, ami általában nem haladja meg a rendes gazdálkodás kereteit. A tulajdonjogi, használati korlátozások körét a javaslat részletesen felsorolja, megjelölve a kártalanítási kötelezettséget is.
A 42–47. §-hoz
A vadon élő szervezetek közül a nagyfokú pusztulásnak kitett, veszélyeztetett fajok, állományok, valamint életközösségek különleges oltalmát védettségük kimondásával és a kapcsolódó kötelezettségek meghatározásával szükséges biztosítani, mégpedig a fennmaradáshoz szükséges természeti rendszerekkel egyetemben.
A védelemre szoruló veszélyeztetett fajok, illetve életközösségeik hatékony védelme élőhelyük védelmével együtt valósítható meg eredményesen. A törvény lehetőséget biztosít ugyanakkor arra is, hogy az igazgatóság – kivételesen a Minisztérium – engedélyt adjon egyes, a védett fajokkal kapcsolatos tevékenységekhez.
Külön rendelkezik a javaslat a természetes úton visszatelepülő fajokról, melyek a miniszter eltérő rendelkezéséig védett fajnak tekintendők.
A régi hazai állatfajok és fajták védelmére vonatkozó speciális szabályokat az érintett miniszterek állapítják meg.
A 48–51. §-hoz
A barlangok, mint a föld méhének sajátos kincsei, 1961 óta – a világon egyedülállóan – ex lege természetvédelmi oltalmat élveznek Magyarországon. A barlangok védelmére mindig kiemelt figyelmet fordítottak hazánkban, az első barlangvédelmi törvénytervezetet már 1929-ben elkészítették.
A védettség kiterjed a barlang valamennyi részére, képződményére, kitöltésére, de a tervezet lehetőséget teremt arra is, hogy a mesterségesen létrehozott, barlang méretű üregek is védetté nyilváníthatók legyenek, ha jelentős képződményekkel rendelkeznek (ilyenek pl. a felhagyott művelésű bányajáratok).
Előfordulhat az is, hogy a barlang valamely engedélyezett tevékenység akadályát képezi. Erre tekintettel a tervezet lehetőséget teremt arra, hogy ha a védettség fenntartásához természetvédelmi érdek egyáltalán nem fűződik, a védettséget a miniszter feloldhassa. Ilyen esetekben az igazgatóságnak kell arról rendelkeznie, hogy az oltalom alatt nem álló barlang megszüntetésére milyen módon kerüljön sor (pl. tömedékelés, lefejtés stb.).
A barlangok állagát, állapotát nem csupán a bennük folytatott emberi tevékenység befolyásolhatja, hanem a barlangok felszínén zajló cselekmények is. Emiatt a barlangok felszíni területein korlátozások rendelhetők el, vagy azok védetté nyilvánítására is lehetőséget teremt a tervezet.
A barlangok klimatikus sajátosságaira tekintettel gyógybarlanggá nyilváníthatók. Ez esetben a gyógybarlang megóvására és természetkímélő hasznosítására vonatkozó szabályokat is rögzíteni kell.
A barlangokról, mint kiemelt természeti értékekről önálló nyilvántartást kell vezetni.
Valamennyi barlang esetében az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy a barlangot az erre felhatalmazott személyek felkeressék (pl. a barlang látogatása, kutatása, használata érdekében).
A tervezet meghatározza, mely esetekben kell beszerezni a Minisztérium vagy az igazgatóság engedélyét valamely barlangi vagy barlanggal kapcsolatos tevékenységhez. Az igazgatóság szakhatósági jogköreinek tételes felsorolására nincsen mód, ezért a tervezet erre csupán példákat említ.
Az 52. §-hoz
Az ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok szakmai, tudományos vagy ritkaságuknál, nagyságuknál fogva jelentős köre, a miniszter által védetté nyilvánítható. A védetté nyilvánítást kimondó rendeletben meg kell határozni a képződmények eszmei értékét.
A védett ásványi képződményeket – lehetőség szerint – előfordulási és lelőhelyén kell megőrizni, ha ez nem lehetséges, akkor leletmentésük után úgy kell elhelyezni őket, hogy természetvédelmi célokat is szolgáljanak.
A védett ásványi képződmények valamennyi fontos előfordulási és lelőhelye védelem alá helyezendő, ezekre a területekre a védett természeti területekre vonatkozó előírások az irányadóak.
A védett ásványi képződményekkel való kereskedelem figyelemmel kísérése, ellenőrzése rendkívüli fontosságú, ezt szolgálják a javaslat vonatkozó rendelkezései.
IV. rész
Az 53–55. §-hoz
A természet védelme nem lehet spontán, ötletszerű tevékenység, sokkal inkább tudományosan megalapozott, eszközrendszerében és az egyes jogalanyokra vonatkozó kötelezettségek, feladatok kialakításában alaposan kimunkált magatartási mód. Ennek pedig nem lehet más alapja, csak a vonatkozó tervek rendszere, amelyek lehetővé teszik mindenki számára, hogy magáévá tegye a természet védelmének célkitűzéseit.
Ennek érdekében – a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként – Nemzeti Természetvédelmi Alaptervet kell készíteni.
Az Alapterv végrehajtására további terveket kell készíteni, ebből a körből kiemelendő a védett természeti területek fenntartását szolgáló kezelési terv. (36. §)
A természeti területek, értékek védelme más tervek készítése során elengedhetetlen, a javaslat ennek intézményi hátterét teremti meg.
Az 56–59. §-hoz
A javaslat átfogóan szabályozza a természet védelmének szervezeti rendszerét, meghatározva az egyes szervezetek feladatkörének főbb elemeit.
Külön törvény határozza meg a természetvédelmi őrök jogait és kötelezettségeit. Ennek törvényi szintű meghatározására azért volt szükség, mert a természetvédelmi őr eljárása során állampolgári alapjogokat korlátozhat a természeti értékek védelme érdekében. Így a törvényi szintű szabályozásnak garanciális jelentősége van.
A 60. §-hoz
A természet védelme érdekében az ügyésznek kiemelt szerepe van, önálló keresetindítási, valamint felügyeleti jogkörrel, melynek részletes szabályait az ügyészségről szóló törvény tartalmazza.
A 61–63. §-hoz
A javaslat a megyei önkormányzat természetvédelmi feladatkörének nevesítése mellett a települési önkormányzatok természet védelmével kapcsolatos feladatainak a meghatározása során kitér a speciális hatáskörökre, valamint a települési önkormányzati természetvédelmi őrszolgálatok működésére.
A 64–66. §-hoz
Az állampolgárok természet védelmével kapcsolatos egyes külön jogainak meghatározása kiemelt fontosságú. A természetvédelmi célú társadalmi szervezetek fellépési jogát is rögzíti a javaslat, valamint polgári természetőrök segíthetik az állami szervek és önkormányzatok természet védelmével kapcsolatos feladatainak ellátását.
A 67. §-hoz
A javaslat elrendeli természetvédelmi információs rendszer működtetését, melynek célja a természet állapotára vonatkozó naprakész információk biztosítása.
V. rész
A 68. §-hoz
A védett természeti értékek tulajdonjogával kapcsolatos kérdések rendezésének célja, hogy a res nullius állapotában található természeti javak tulajdonjogi szempontból megfelelően legyenek kezelve, hiszen ez a velük való gazdálkodás elengedhetetlen eleme.
A védett természeti értékek esetében főszabály ezek állami tulajdona, míg a védett természeti területek esetében az állam elővásárlási joga jelent garanciális szabályt.
A 69–74. §-hoz
A természet védelme alapvetően állami feladat, emiatt a költségvonzatát is elsősorban az állami költségvetésben és az e célra elkülönített állami pénzalapban kell biztosítani.
A természetvédelmi értékeket, a természet elemeit pénzügyi szempontból is értékelni kell, anyagi értékük meghatározásának módjait miniszteri rendeletben kell meghatározni.
A természetvédelmi célok elérésében, a feladatok végrehajtásában a jogi és magánszemélyeknek, a gazdálkodóknak, vállalkozóknak is tevékenyen közre kell működniük. Feltétlenül indokolt, hogy a természeti értékek védelmére ösztönző támogatásban részesüljenek azok, akik a célok elérését saját tevékenységükkel is segítik.
Az utólagosan elrendelt hasznosítási korlátozás, illetve kötelezés előírása esetén (amennyiben méltányos időtartam nem állt a tulajdonos rendelkezésére) az ebből eredő többletkiadásokat meg kell téríteni.
Ugyancsak meg kell téríteni azokat a károkat, melyeket az indokolatlan előzetes védetté nyilvánítás okozott.
Védett területek esetében, bizonyos veszélyt jelentő tevékenységek folytatása következtében a védett területek megtisztítása, az eredeti állapot helyreállítása aránytalanul nagy terheket róhat a tevékenység folytatójára, illetőleg a károkozó ismeretének hiányában a természetvédelmi hatóságokra.
A következmények felszámolásának anyagi fedezete biztosítékául feltétlen indokolt a kötelező felelősségbiztosítás bevezetése, amikor minden lehetséges károkozó biztosítási díjat fizet. A biztosítási szerződés megkötésével, a biztosítási díj fizetésével a veszélyes tevékenységek természeti kockázatainak anyagi következményeit elháríthatják, illetőleg a káros következményeket csökkenthetik.
A védett állatok egyedei a védelmi intézkedések ellenére okozhatnak kárt, elsősorban a mezőgazdasági termelésben, illetve a közlekedésben. Figyelemmel arra, hogy a védett fajok a nemzeti vagyon részei, az okozott kár kártalanítása részben az érintett tulajdonos kárveszélyviselése, részben pedig a központi költségvetés kárveszélye között oszlik meg. A megoszlás arányát a károkozás körülményei határozzák meg. A fő szabály azonban az, hogy a természet védelme lévén az egész társadalom érdekében álló tevékenység, az ebből eredő, a rendes gazdálkodás, illetve az elvárható körültekintés kereteit meghaladó károk megtérítése kerülhet csupán szóba.
VI. rész
A 75–79. §-hoz
A természet védelmének államigazgatási eljárása nagyrészt megfelel az államigazgatási eljárás általános szabályainak. A természet védelme érdekében indokolt eltéréseket tartalmazza e rész a lehető legkevesebb sajátosságot tartalmazva.
A természeti állapotfelmérés, – a környezeti hatásvizsgálat részeként – kormányrendeletben meghatározott esetekben az államigazgatási eljárásokat előzi meg. Az állapotfelmérés során kaphatnak képet a döntésre jogosultak arról, vajon milyen hatások érik a természeti értékeket egyes tevékenységekből és milyen eszközökkel lehet ezek káros vagy veszélyes voltát kivédeni.
A 80–81. §-hoz
A természeti értékek megóvását a különböző felelősségi formák együttes és összehangolt alkalmazásával is biztosítani kell.
A természetvédelmi bírság a jogellenes, a természetvédelem érdekeit sértő magatartások közigazgatási jellegű, de az anyagi érdekeket jelentős mértékben érintő, vagy diszpreferenciát is jelentő szankciója. A bírság kiszabása felróhatóságot nem igényel, hanem maga a jogsértés ténye elegendő alapot ad a szankció alkalmazására.
A javaslat megállapítja a bírság kiszabásának szabályait, a részletes szabályok kidolgozása Kormányrendeletben történik.
A javaslat külön rendelkezik a polgári jogi felelősségről, amit a Ptk-tól való eltérés indokol.
A 82–85. §-hoz
A szabálysértések a magánszemélyek kisebb súlyú magatartásainak szankcionálására szolgáló közigazgatási jogi eszközök. A szabálysértési felelősség alkalmazása hagyományos eszköze a természetvédelemnek. Ugyanakkor ennek a szankciónak a hatékony alkalmazását azzal is elő kell segíteni, hogy a szabálysértési hatósági feladatokat is az igazgatóságok lássák el.
E rendelkezések a természetvédelem érdekében szükséges jogszabályi módosításokat, valamint a hatálybalépéssel kapcsolatos szabályokat foglalják össze.
_