• Tartalom
Oldalmenü

1997. évi CXLI. törvény indokolása

az ingatlan-nyilvántartásról

2000.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az ingatlan-nyilvántartás mai rendszerének szabályozására 1972-ben került sor. A szabályozás indoka alapvetően a szervezeti-hatásköri és formai értelemben vett egységesítés megvalósítása volt. Az ingatlanokra, földekre korábban hazánkban is a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelve két nyilvántartást vezettek, amelyek mind tartalmukban, mind céljukban eltérőek voltak egymástól. A bíróság által vezetett telekkönyv tárgyát a forgalomképes és megterhelhető, azaz jogügyleti forgalom tárgyát alkotó (elsősorban telek, lakás, üdülő) ingatlan képezte. E nyilvántartással összefüggő alapvető cél volt, hogy az garantálja a tulajdonjog biztonságát, az ingatlanforgalom zavarmentességét és a hitelezői érdekek védelmét. A különböző közigazgatási szervek, majd a földhivatalok által vezetett földadó kataszter – későbbi nevén földnyilvántartás – eredetileg nevéből fakadóan viszont a földadónak képezte alapját, majd az 1960-as évektől döntően a külterületi földekkel kapcsolatos statisztikai, közigazgatási, illetőleg a mezőgazdasági termeléssel összefüggő célokat szolgált. Az állami földnyilvántartás képezte a nagyüzemi művelésre alkalmas területek kialakításának és az azokat érintő változások regisztrálásának, majd a szövetkezeti használatba került földek megváltásának az alapját.
1973-tól a bíróság által vezetett telekkönyv és a földhivatalok által vezetett állami földnyilvántartás összevonása útján új egységes ingatlan-nyilvántartás készült. Az ingatlan-nyilvántartás vezetése az államigazgatási szervként működő földhivatalok hatáskörébe került.
Az ingatlan-nyilvántartás vezetését a földhivatalok manuálisan végezték és egészen a legutóbbi időkig a rendszernek mindössze az 1980-as évek technikai színvonalának megfelelő részleges számítógépesítésére került sor. Ez elsősorban az ingatlan-nyilvántartás számszerű és számszerűsíthető (kódolt formában megjeleníthető) adattartalmának feldolgozását jelentette, a jogi jelentőségű információk, szöveges bejegyzések előállítása manuális úton valósult meg.
Az 1990-től kibontakozó tulajdoni reform következményeként az ingatlanok és földrészletek száma rendkívüli mértékben megszaporodott. A korábban homogén táblákból százezrével alakultak ki kisebb területű földrészletek, az állami lakások eladása folytán pedig jelentősen megnőtt az ún. öröklakások száma. Mivel a nyilvántartás tárgya megsokszorozódott, a sok változás, valamint a kézzel vezetett forma miatt az ingatlan-nyilvántartás tartalma egyre inkább eltávolodott a tényleges állapottól. Ezért az ingatlan-nyilvántartás műszaki, tárgyi feltételeinek modernizációja elkerülhetetlenné vált. 1993-tól a PHARE program keretében folyamatban van az ingatlan-nyilvántartás teljes – a szöveges bejegyzésekre is kiterjedő – számítógépesítése. Ennek jogi alapját az 1994. évi V. törvény teremtette meg, amelynek végrehajtásaként az ingatlan-nyilvántartás elektronikus gépi adatfeldolgozásra való átállítása valósul meg, az érvényes bejegyzések tartalmának és formájának érintetlenül hagyása mellett. Az ingatlan-nyilvántartás gépi adatfeldolgozásra való átállítása 1997-ben országosan befejeződik.
Az ingatlan-nyilvántartás technikai feltételeinek modernizációja mellett szükségessé vált a hatályos joganyag felülvizsgálata is.
Az ingatlan-nyilvántartás alapvető szabályait jelenleg az 1972. évi 31. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet tartalmazza. Az ingatlan-nyilvántartás átalakításának szabályait a 27/ 1980. (XI. 9.) MÉM rendelet határozza meg. Az ingatlan-nyilvántartás alapvető anyagi jogi jellegű és eljárási szabályai a tvr-ben találhatók. Az anyagi jogi szabályok – főként a privatizációhoz kapcsolódó új jogintézmények folytán – részben meghaladottak (pl. megjelent az önkormányzati tulajdon, megváltoztak az állami tulajdonú ingatlanok kezelésének szabályai, a jelzálogjog teljes rendszerét újraszabályozták). Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy bár az elektronikus gépi adatfeldolgozású ingatlan-nyilvántartást ugyanolyan eljárási rendben kell tovább vezetni, mint a hagyományos (manuális) ingatlan-nyilvántartást, az eljárás szabályai is korszerűsítésre szorulnak. Igaz, a „korszerűsítés” kifejezés ez esetben megtévesztő, mivel annak célja a klasszikus telekkönyvi eljáráshoz, a telekkönyvi eljárás garanciáihoz történő visszatérést jelent.
A törvény alapkoncepciója lényegében az, hogy az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerének kialakítását követő időre határozza meg a nyilvántartás szabályait. A törvény változatlanul fenntartja az ingatlan-nyilvántartás egységességét, amelynek értelmében a ún. földnyilvántartás és telekkönyv tartalmának egységes nyilvántartása valósul meg. Az ingatlannal kapcsolatos adatok, jogok és tények nyilvántartása változatlanul egy szervezet, a földhivatal feladata. A törvény a jelenlegi szabályozással azonosan fenntartja az ún. reálfólium elvét, amelynek értelmében a nyilvántartás alapja nem az ingatlan tulajdonosa, hanem maga az ingatlan. A törvény érvényre juttatja a nyilvántartás teljességének az elvét azáltal, hogy az ország valamennyi ingatlanát tartalmazza. A törvény változatlanul érvényesíti azokat a klasszikusnak tekinthető, a telekkönyvből eredő alapelveket (bejegyzés, közhitelesség, nyilvánosság, okirati elv, rangsor) amelyek eddig is jellemezték az ingatlan-nyilvántartást. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásra a törvény önálló közigazgatási eljárási szabályrendszert határoz meg, amelynek háttérjogát egyrészt az államigazgatási eljárás általános szabályai, másrészt – a jogorvoslat tekintetében – a polgári perrendtartás jelenti.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1–2. §-hoz
A törvény kifejezésre juttatja, hogy a törvény a gépi adatfeldolgozású ingatlan-nyilvántartás szabályait határozza meg. A gépi adatfeldolgozású nyilvántartásként az azt kezelő számítástechnikai eszköz képernyőjén a korábbi törvényerejű rendelettel bevezetett ingatlan-nyilvántartás teljes tartalma változatlan formában jelenik meg. A számítástechnikai eszközökre telepített ingatlan-nyilvántartásnak a jogkereső közönség számára egyértelműen olvashatónak és értelmezhetőnek, továbbá az igényeknek megfelelően kinyomtatott formában is megjeleníthetőnek kell lennie.
A számítógépre átállított ingatlan-nyilvántartás – a korábbiaknak megfelelően – településenként tartalmazza az ország valamennyi ingatlanát, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és a jogi szempontból jelentős tényeket. A jogosultak egyértelmű azonosítása érdekében a nyilvántartás tartalma kiterjed a személyazonosító és lakcím adatokra is. Lényeges rendelkezése a törvénynek, hogy a felsorolt jogokon és tényeken kívül az ingatlan-nyilvántartásba más jog bejegyzését, tény feljegyzését csak törvénnyel lehet elrendelni.
A 3–8. §-hoz
A törvény a bevezető rendelkezések körében rögzíti az ingatlan-nyilvántartás legfontosabb alapelveit.
A törvény a magyar jog tradíciói alapján következetesen érvényesíti a bejegyzés elvét, vagyis, hogy az ingatlanokat érintő jogváltozások általában csak akkor állnak be, ha azokat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. A törvény a Ptk-val összhangban meghatározza azokat a jogokat, amelyeket az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés keletkeztet.
A törvény az ingatlan-nyilvántartás nyilvánosságának elve alapján áll, s annak korlátozását csak annyiban engedi meg, amennyiben a személyes adatok védelméhez fűződő érdek feltétlenül megköveteli. A tulajdoni lap feltétel nélkül nyilvános, és csupán a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok, a tulajdoni lapról törölt bejegyzések jegyzéke, valamint a jogosult személyazonosítója tekintetében van a nyilvánosságot érintő korlátozó szabály. A személyazonosító adatokat – a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve – nem használhatja fel a földhivatal abból a célból, hogy annak alapján a tulajdonos valamennyi ingatlanát kigyűjtse és erről adatot szolgáltasson. A másolat tartalmát tekintve lehet teljes másolat, kivonatos másolat, részleges másolat vagy szemle.
A közhitelesség elve alapján a törvény egyrészt vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy a bejegyzett jog azt a személyt és olyan tartalommal illeti meg, ahogy azt a nyilvántartás feltünteti, illetve hogy az ingatlanra vonatkozóan más jog, mint amit a nyilvántartás feltüntet, nem áll fenn. A törvény szerint védelemben részesül a jóhiszemű szerző (ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében jogot szerző személy), akivel szemben az ún. nyilvántartáson kívüli tulajdonos sem érvényesítheti a jogát (legalábbis az ingatlan-nyilvántartási eljárásban).
A törvény az elvek között foglalkozik a kérelemhez kötöttséggel is, amely szerint jogok és tények bejegyzésére irányuló eljárás főszabályként az ügyfél kérelmére indul, és a kérelemhez az eljáró földhivatal kötve van. A földhivatal csak azt a jogot vagy tényt jegyezheti be az ingatlan-nyilvántartásba, amelyet az ügyfél a kérelmében megjelölt.
A törvény rögzíti a rangsor elvét, amely szerint a bejegyzések rangsorát az határozza meg, hogy a bejegyzési kérelmek milyen sorrendben érkeznek a földhivatalhoz. Új megoldás a ranghely előzetes biztosítása, illetve fenntartása, amely a tulajdoni lapon határozott időtartamra feljegyezhető.
A jogbiztonság érdekében az ingatlan-nyilvántartásba adatot feltüntetni, jogot vagy tényt bejegyezni csak érvényes okirat (hatósági határozat) alapján lehet (okirati elv).
A 9–10. §-hoz
A törvény fenntartja változatlanul azt a korábbi szabályt, hogy az ingatlan-nyilvántartás vezetése a körzeti földhivatal hatáskörébe tartozik. A körzet lényegében a korábbi járásnak megfelelő közigazgatási egység, amelynek bevált rendszerén változtatni nem indokolt. Az ingatlan-nyilvántartást az általános államigazgatási területi beosztásnak megfelelően községenként, városonként, a fővárosban kerületenként kell vezetni. A megyei jogú városokban a kerületenként történő vezetésre a törvény lehetőséget nyújt. Ugyancsak lehetőség van más városokban is az ingatlan-nyilvántartás kerületenként történő vezetésére, amennyiben ehhez a földművelésügyi miniszter hozzájárul.
A 11–13. §-hoz
Az ingatlan-nyilvántartás tárgya maga a jogi értelemben vett ingatlan. Ingatlannak minősül általában a földterület és mindaz, ami vele szilárd összeköttetésben van.
Az ingatlan-nyilvántartásnak az ún. önálló ingatlanok képezik a tárgyát, azok, amelyek önállóan (saját helyrajzi számmal megjelölve) az ingatlanforgalomban részt vesznek, öröklés tárgyai lehetnek.
A törvény az önálló ingatlanok körén nem változtatott. Önálló ingatlanok: a földrészlet és az ún. egyéb önálló ingatlanok. A földrészlet alkotórészeivel együtt vagy anélkül képezi az ingatlan-nyilvántartás tárgyát.
Az egyéb önálló ingatlan kifejezés lényegében gyűjtő fogalom. E fogalom alatt a törvény a következőket szabályozza:
– az önálló tulajdonú épületet, amely esetében az épületnek és annak a földnek, amelyen az épület áll, a tulajdonjoga nem azonos.
– a társasházban lévő öröklakást, illetőleg a külön tulajdonban álló, nem
lakás céljára szolgáló helyiséget, a közös tulajdonban lévő részekből az öröklakás tulajdonosát megillető hányaddal együtt,
– a szövetkezeti házban lévő szövetkezeti lakást, illetőleg a külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiséget,
– a közterületről nyíló pincét, amellyel egy tekintet alá esik a föld alatti garázs, raktár stb.
A 14–17. §-hoz
Az ingatlan-nyilvántartás az önálló ingatlanok adatait, valamint az azokhoz kapcsolódó jogokat és jogilag jelentős tényeket tartalmazza. A törvény tételesen felsorolja (taxálja) azokat a jogokat és tényeket, amelyek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhetők, illetőleg feljegyezhetők. A bejegyezhető jogok és tények köre tehát zárt, külön törvény azonban további jogok és tények bejegyzését is megengedheti. Az adatoknál a szabályozás nem ilyen szigorú. A törvény ugyan az ingatlan-nyilvántartásban feltüntethető adatokat is tételesen meghatározza, ezt azonban olyan általános feloldással fejezi be, amely szerint – anélkül, hogy ehhez külön jogszabályi rendelkezés kellene – minden nyilvántartási szempontból szükséges egyéb adat is feltüntethető. Ezek feltüntetését főképp a gépi adatfeldolgozás speciális igényei indokolják. A bejegyezhető jogok köre a termőföld 5 évnél hosszabb időtartamú haszonbérleti jogával bővül, amelynek az ingatlan-nyilvántartásban történő feltüntetését az is indokolja, hogy a bérlő a bérleti jogviszonyt biztonságosabbnak látja, hogy ha ez a jog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerül. A feljegyezhető tények körének bővülése a Ptk. közelmúltban történt módosításával függ össze. Ezzel kapcsolatban kerül a feljegyezhető tények sorába a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetőleg a ranghellyel való rendelkezés jogáról történő lemondás, a jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása, valamint a ranghely megváltoztatása. A felsorolt tények ingatlan-nyilvántartásba való feljegyzését a gazdasági élet biztonsága követeli meg.
Az adatok, jogok és tények bejegyezésének részletes szabályait a törvény végrehajtási rendelete fogja meghatározni.
Az ingatlan-nyilvántartásban az azonos nevű jogosultakat a családi és utónév, a jogosult anyja neve és a születési éve (együtt: természetes személyazonosító adatok) a lakcíme, továbbá a személyi azonosító alapján lehet egymástól megkülönböztetni. A személyi azonosító ingatlan-nyilvántartási felhasználása egy olyan kényszerű lépés, amely a magánérdek és a közérdek mezsgyéjén mozog. Ahhoz, hogy a személyi azonosítónak a jogbiztonságot szolgáló közérdekű felhasználása ne teremtse meg a magánérdek területébe való illetéktelen behatolás lehetőségét, azt a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló törvény rendelkezései szerint kell a földhivatalnál kezelni.
Ezért ezt az azonosítót a képernyőn megjelenő tulajdoni lapon és az ingatlan-nyilvántartás részeiről kiadott másolaton feltüntetni nem lehet.
A 18–22. §-hoz
A törvény szerint az ingatlan-nyilvántartás a számítógépes formában megjeleníthető tulajdoni lapból, a tulajdoni lapról törölt bejegyzések jegyzékéből, térképből és okirattárból áll.
Az ingatlan-nyilvántartás tartalmáról azonban adatfeldolgozás útján különböző kimutatások, összesítők is készíthetők. Ez utóbbiak előállítására a törvény külön szabályokat tartalmaz, mivel előállításuk eseti igényeket elégít ki, nem sorolandók az ingatlan-nyilvántartás fő részei közé.
A törvény értelmében az ingatlan-nyilvántartás központi része a tulajdoni lap, amely tartalmazza az ingatlan azonosítási és egyéb jelentős adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó tulajdonjogot és egyéb jogokat, továbbá a jogi szempontból jelentős tényeket is.
A tulajdoni lapnak sajátos szerkezetű változata a tulajdoni törzslap és a tulajdoni különlap, amelyek alkalmazására az ún. egyéb önálló ingatlanok (társasházi öröklakás stb.) esetében van szükség.
A törvény szerint ingatlan-nyilvántartási térképként a földmérési alaptérkép nyilvántartási példányát kell használni. A törvény módot nyújt arra, hogy amennyiben az adott település térképe számítógépes adathordozón kerül rögzítésre, úgy ez képezi az ingatlan-nyilvántartási térképet. A térkép tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek a nyilvántartott ingatlannal összefüggnek. Külön rendelkezik a törvény az egyéb önálló ingatlanok alaprajzáról, amelyeket 1:100-as vagy annál nagyobb méretarányban lehet készíteni.
Az okirattár az ingatlan-nyilvántartás része. Mindazon magán- és közokiratok itt kerülnek elhelyezésre, amelyek a nyilvántartás tartalmában bekövetkezett változások alapjául szolgálnak. A okirattárban lévő iratok a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény hatálya alá tartoznak. Az okirattár gépi adatfeldolgozási eszközzel történő kezelését a törvény nem rendeli el, ez tehát megőrzi a hagyományos formáját.
A törvény a törölt bejegyzések jegyzékét az ingatlan-nyilvántartás egyik alapvető részeként szabályozza. A rendelkezés a nyilvántartás számítógépesítéséhez kötődik. Lényege, hogy a közhitelesség érdekében a gépi adathordozón meg kell őrizni a tulajdoni lapról törölt bejegyzéseket és adatokat, a törlésre vonatkozó határozatok számát, amelynek alapján a törlés alapjául szolgáló okirat az okirattárból visszakereshető, és ezáltal adott ingatlanra vonatkozó jogi láncolat lépésenként nyomonkövethető.
A 23–24. §-hoz
Az ingatlan-nyilvántartás módjának szabályozási körébe tartozik annak változatlan fenntartása, hogy az ingatlanok területét méterrendszerben kell nyilvántartani, a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló területeket pedig művelési ágakba kell besorolni. A mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földet a rendszeres földhasznosítási módjára tekintettel a természetbeni állapotnak megfelelően szántó, rét, legelő, szőlő, kert, gyümölcsös, nádas, erdő és fásított terület művelési ágban vagy halastóként kell nyilvántartani. A földrészletek minősítésének (osztálybasorozásának) alapja a településenként kijelölt mintatérhálózat. A földminőséget jellemző tulajdonságokat, természeti és termelési adottságokat művelési áganként kell megállapítani. A föld minőségének megfelelő kataszteri tisztajövedelmet az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni.
A számítógépes ingatlan-nyilvántartás tulajdoni lapját ingatlanonként a reálfólium elve szerint kell vezetni. Sajátos nyilvántartást igényel a társasház és a szövetkezeti ház nyilvántartása.
A 25–27. §-hoz
Az ingatlan-nyilvántartás központi kérdése, hogy azok a bejegyzések, amelyeket a földhivatal a tulajdoni lapon teljesít, mennyiben véglegesek abban az esetben, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok a bejegyzett jog, tény érvényes keletkezését nem támasztják alá. Az ingatlan-nyilvántartásba helytelenül vagy minden jogalap nélkül bejegyzett jog az arra alapozott további jogszerzőt megtéveszti. A jóhiszemű további jogszerző védelme a különböző jogrendszerekben eltérő mértékű. A telekkönyvet vezető országokban ez a védelem rendszerint odáig terjed, hogy a telekkönyv által megtévesztett jogszerző szerzése véglegessé válik, ha szerzésénél jóhiszeműen járt el. A védelemnek ez a mértéke teheti indokolttá, hogy adott nyilvántartást preventív okokból lehetőleg közvetlenül a bíróság vezesse, hiszen a hibás bejegyzésre alapozott további jóhiszemű jogszerzés véglegessé válására tekintettel az utólagos bírósági kontroll sem lenne elegendő. Az ingatlan-nyilvántartás intézményeinek a törvény szerinti szabályai a jóhiszemű jogszerző védelmét erősítik, a korábbinál határozottabbá teszik. A védelem kiterjesztése egyébként a magyar bírói gyakorlatban is megfigyelhető. Erre tekintettel azonban – figyelemmel arra, hogy gyakorlati okokból a bíróság által vezetett telekkönyvi rendszer visszaállítására belátható időn belül nem kerül sor – a törvény abból indul ki, hogy a földhivatalok az eljárást sui generis közigazgatási eljárás keretében folytassák le. A korábbi szabályozás szerint az ingatlan-nyilvántartást az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint kellett vezetni és csak mögöttes joganyagként jöhettek szóba az ingatlan-nyilvántartás speciális rendelkezései.
A törvény ismét abból indul ki, ami egyébként 1981-ig töretlenül érvényesült, hogy az ingatlan-nyilvántartás vezetésénél elsősorban az erre vonatkozó speciális szabályok az irányadók és csak mögöttes joganyagként jöhetnek szóba az Áe. rendelkezései.
A földhivatal szóbanforgó sui generis eljárása a Ptk. adta lehetőségeken belül igazodik az 1972 előtti időszak telekkönyvi eljárási szabályaihoz és garanciákat hordoz arra, hogy a földhivatal eljárási hibájára hivatkozással a bejegyzések törlését az esetlegesen arra alapozott további jóhiszemű jogszerzésekre tekintettel ne lehessen elérni. Az eljárás egyebekben földhivatali határozatok bírósági felülvizsgálata számára is tág lehetőséget biztosít.
A törvény változatlanul fenntartja azt a bevált rendelkezést, amely szerint az ingatlanhoz kapcsolódó jog, tény keletkezését, módosulását kérelemre vagy hatósági megkeresésre kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. E változások bejegyzésére hivatalból csak kivételesen és szűk körben (rendszerint a túlhaladott bejegyzések törlése tekintetében) van lehetőség. A kérelem benyújtása az ingatlan-nyilvántartást vezető földhivatalhoz kötelező, ha az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény megváltozik. A törvény ezzel kívánja fenntartani az ingatlan-nyilvántartás és a valóságos jogviszonyok lehető összhangját. A bejegyzés iránti kérelem benyújtására vonatkozó határidő túllépésének vagy elmulasztásának szankciója az illetékekről szóló törvény szerinti mulasztási bírság kiszabása, tekintve, hogy a kérelem földhivatali benyújtása egyidejűleg a vagyonszerzés illetékkiszabás céljára való bejelentésének minősül.
A törvény ugyancsak változatlanul fenntartja azt a rendelkezést, hogy az ingatlanok adataiban (terület, művelési ág stb.) bekövetkezett változást az ingatlan tulajdonosa, az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezet vagy a vagyonkezelő, továbbá a földhasználó köteles bejelenteni. Ennek határideje a változás tényleges bekövetkezésétől vagy az arról történt tudomásszerzéstől számított harminc nap. Kötelező bejelentés alá tartozik az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult nevének, lakcímének (telephelyének, székhelyének) megváltozása is. A törvény meghatározza a bejelentési kötelezettség alóli kivételeket.
A 28–38. §-hoz
A törvény elkülönítetten határozza meg az adatváltozás átvezetése, a jogok bejegyzése és a tények feljegyzése alapjául szolgáló okiratokat. Kiemelendő, hogy az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmát érintő változások rögzítéséhez változási vázrajz is szükséges, amely szemléltető módon ábrázolja az ingatlanban bekövetkezett változást. Adatváltozás esetében bejelentés hiányában is átvezeti a földhivatal a változást, amennyiben arról helyszíni ellenőrzése során szerez tudomást. A törvény rendelkezik a költségviselés szabályairól is, amelynek értelmében a költségek azt terhelik, aki nem tett eleget a bejelentési kötelezettségének.
A jogok, tények bejegyzése alapjául szolgáló okiratok a jogosultak olyan megállapodását, illetőleg a hatóságoknak olyan rendelkezését tanúsítják, amelyek a jogok keletkezését, módosulását vagy megszűnését eredményezik. A bejegyzés alapjául szolgáló okiratok magánokiratok vagy közokiratok lehetnek. E két okirat fogalmát a polgári perrendtartásról szóló törvény egyértelműen meghatározza. Változatlanul fenntartja a törvény azt a korábbi rendelkezést, amelynek értelmében nincs szükség okiratra és kérelemre, ha olyan jog vagy tény törléséről kell rendelkezni, amelynek megszűnése az ingatlan-nyilvántartásból kétségtelenül megállapítható (pl. kiskorú személy nagykorúvá válik).
A törvény tételesen meghatározza az okiratok kellékeit, amelyek minimálisan szükségesek ahhoz, hogy az okirat alapján bejegyzés legyen teljesíthető. A magánokirat alakiságai körében a törvény különböztet a tulajdonjog, vételi jog, jelzálogjog (önálló jelzálogjog) keletkezésének, módosulásának és megszűnésének bejegyzéséhez szükséges magánokirat, és a más jog, vagy tény bejegyzése alapjául szolgáló magánokirat között.
A tulajdonjog, vételi jog, jelzálogjog (önálló jelzálogjog) keletkezésének, módosulásának, megszűnésének alapjául szolgáló magánokirat akkor fogadható el, ha az ügyvédi ellenjegyzést tartalmaz, vagy a nyilatkozattevő, illetve a szerződő felek névaláírásának valódiságát közjegyző tanúsítja. Kivételt csak azok a jelzálogjog (önálló jelzálogjog) alapításáról, vagy megszűnéséről rendelkező okiratok jelentenek, amelyek esetében a nyilatkozattevő, illetve szerződő fél hitelintézet. Az ügyvéden a jogtanácsost is érteni kell, ha a szerződő fél a jogtanácsos által képviselt szervezet. Az ügyvédekre vonatkozó rendelkezés azonban nem értelmezhető oly módon, hogy a magánokirat ellenjegyzésére a jogsegélyszolgálat is jogosult volna. Ugyanakkor a jogi szakvizsgával rendelkező, ingatlanközvetítői tevékenységet végző egyéni vállalkozó is jogosult az általa készített okirat ellenjegyzésére.
A törvény akkor tekinti bejegyzésre alkalmasnak az ellenjegyzéssel ellátott okiratot, ha az tartalmazza az ellenjegyző nevét, aláírását, irodájának székhelyét az „ellenjegyzem” megjelölést és – ügyvéd esetében – a szárazbélyegző lenyomatát.
A bejegyzés alapjául szolgáló okiraton ügyvédi ellenjegyzés, vagy az aláírások valódiságának közjegyzői tanúsítása esetén a két tanú aláírása nem szükséges. Egyébként a tulajdonjog keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó magánokiratok körét szűken kell értelmezni. Nem tartoznak ebbe a körbe azok az okiratok, amelyek más olyan jogok, tények bejegyzése alapjául szolgálnak, amelyek a tulajdonjog gyakorlásának a lehetőségét csak közvetve befolyásolják, és ilyen értelemben módosítják a tulajdonjogot. (Pl. elidegenítési, terhelési tilalom.) A tulajdonjog módosulásával jár azonban pl. az ingatlan egy részének, vagy adott tulajdoni illetőség meghatározott hányadának átruházása. Ebbe a körbe tartozik továbbá a tulajdonközösség megszüntetése is. A törvény tehát közvetlenül a tulajdonjogi bejegyzés alakítását eredményező magánokiratok ügyvédi ellenjegyzését kívánja előírni. Az ügyvédi ellenjegyzés fogalma az okiratban foglalt ügylet szakszerűségéért, tartalmi és alaki jogszerűségéért való felelősségvállalást is jelent. A célzott joghatás elérésére alakilag és tartalmilag alkalmatlan okiratok ellenjegyzésére eleve nem kerülhet sor.
Más jog, vagy tény bejegyzése alapjául a magánokirat akkor is elfogadható, ha azon csupán két tanú az aláírásával igazolja, hogy a nyilatkozattevő a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el.
A külföldön kiállított magánokiratok esetében, ha nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik, vagy eltérő viszonossági gyakorlat nem áll fenn, szükséges az okiratok diplomáciai hitelesítése, illetve felülhitelesítése.
Más államok tekintetében a diplomáciai felülhitelesítés a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzéséről Hágában, az 1961. évi október hó 5. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1973. évi 11. tvr. alapján mellőzhető. Az Egyezmény szempontjából magánokiraton levő aláírások hitelesítését közokiratnak kell tekinteni. Az Egyezmény alkalmazása körében a körzeti földhivatalnak azt kell vizsgálnia, hogy az okirat szabályszerűen el van-e látva az egyezményben előírt hitelesítési záradékkal (ún. Apostille-tanúsítvány).
A törvény előírása értelmében a bejegyzéshez az alapul szolgáló okiraton felül külön jogszabályban meghatározott hatósági engedély, igazolás is szükséges. A hatósági jóváhagyás általában az okirat tartalmának érvényességi kelléke. A különböző engedélyek, igazolások pedig az okirat bejegyzéséhez szükségesek, azok előfeltételét képezik. Hiányuk nem teszi lehetővé a bejegyzést.
Jogi személyeknek és jogi személyiség nélküli szervezeteknek a bejegyzési kérelemhez csatolniuk kell a keletkezésüket tanúsító cégbejegyzés eredeti vagy közjegyző által hitelesített példányát. Amennyiben a cégbejegyzés folyamatban van, a jogügyleti képességgel bíró szervezetnek az alapításról szóló okiratot az aláírási címpéldánnyal és a regisztrálási kérelem egy másolatával együtt kell benyújtania.
Előfordulhat, hogy az ügyfél több körzeti földhivatal illetékességi területén fekvő ingatlanokra vonatkozóan kíván változást bejelenteni. Ilyenkor mindegyik földhivatalhoz külön bejelentést kell benyújtania. A bejegyzett jogok és tények megváltozása esetén a bejegyzés iránti kérelem mellékleteként a bejegyzés alapjául szolgáló eredeti okiratot mellékleteivel együtt csak az egyik körzeti földhivatalhoz szükséges benyújtani. A többi körzeti földhivatalhoz benyújtott kérelem mellékleteként az okirat egyszerű másolatát kell csak csatolni, a másolatnak azonban tartalmaznia kell a hatósági jóváhagyást, igazolást is. A kérelemben utalni kell arra, hogy az eredeti okirat melyik körzeti földhivatalhoz lett benyújtva.
A 39–43. §-hoz
A hiány pótlására hívja fel a körzeti földhivatal az érdekelteket, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak olyan hiányosságaira derült fény a vizsgálat során, amelyek pótolhatók. A törvény szakít azzal a megoldással, amely szerint pótolhatónak számít az okirat olyan hiányossága, ami miatt nem kell a benyújtott okirat helyett másikat készíteni. Számos olyan fogyatékossága lehet ugyanis ezen túl az okiratnak, amelyek megléte esetén nem indokolt annak biztosítása, hogy a bejegyzésre a kérelem eredeti rangsorában kerüljön sor.
A hiánypótlásra való felhívás – ha pótolható hiányosságról van szó – nem mellőzhető. A felhívásban a körzeti földhivatal felsorolja a beadvány elintézését akadályozó hiányosságokat. Ha erre az okirat hiányosságai miatt van szükség, a hiányos okiratot vissza is küldi az ügyfélnek. A tervezet tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor nincs helye a hiánypótlásnak és a kérelmet el kell utasítani.
A földhivatal elutasítja a beadványt, ha felhívás ellenére a megszabott határidőn belül nem pótolják azokat a hiányosságokat, amelyek miatt a változás nem érvényesíthető az ingatlan-nyilvántartásban.
Az ügyfél meghallgatását lehet kezdeményezni minden olyan esetben, amikor az ügyfél által adott felvilágosításra van szükség annak érdekében, hogy a beadvány elintézhető legyen.
Az ügyfél meghallgatása után a további eljárás általában attól függ, hogy az ügyfél milyen nyilatkozatot tett, illetőleg a meghallgatás eredményes volt-e.
Ha az ügyfél a meghallgatáson nem jelent meg, és írásban sem nyilatkozott, illetve, ha szóbeli nyilatkozata alapján a kérdést nem lehetett tisztázni, a körzeti földhivatal a kérelmet elutasítja. Ha a meghallgatás azért vált szükségessé, mert a bejegyzés iránti kérelmet részben el kellett volna utasítani és az ügyfél a meghallgatás alkalmával a kérelmet a teljesíthető rész tekintetében fenntartja, e rész tekintetében a jogot vagy tényt be kell jegyezni. A fenn nem tartott részben a földhivatal a kérelmet elutasítja. Ha a kérelmet az ügyfél a teljesíthető részben sem tartja fenn, ezt a földhivatal úgy tekinti, mintha az ügyfél a kérelmet visszavonta volna.
Ha a földhivatal megítélése szerint a bejegyzés alapjául szolgáló hatósági határozatot nem a hatáskörében eljáró szerv hozta, vagy annak tartalma jogszabályba ütközik – a korábbi szabályozással azonos módon – a döntés előtt az ügyészt értesíti. Az ügyész intézkedéséről vagy annak szükségtelenségéről a körzeti földhivatalt tájékoztatja.
A 44–48. §-hoz
A rangsor meghatározása alapjául a bejegyzések időbeni egymásutánisága szolgál. A rangsor tehát az egyes ranghelyeket megillető időpontokhoz igazodik. Az egyes bejegyzések ranghelyét az az időpont határozza meg, amikor a bejegyzés alapjául szolgáló beadvány a földhivatali iktatóhoz érkezett. A rangsor meghatározása érdekében a körzeti földhivatal a beadványokat az érkezés alapján az érkezés sorrendjében iktatja. Ha több beadvány azonos ingatlanra vonatkozóan egyidejűleg érkezik, az ilyen beadványok azonos rangsort kapnak. Új rendelkezése a törvénynek a korábbihoz képest, hogy a bejegyzések rangsora az érdekelt hozzájárulásával megváltoztatható.
A beadvány soronkívüli elintézéséről törvény rendelkezhet vagy azt engedélyezheti a körzeti földhivatal vezetője, ha a kérelmezőnek ahhoz érdeke fűződik. Soronkívüliség külön kérelem alapján engedélyezhető. Soronkívüli ügyintézés esetében az ugyanarra az ingatlanra vonatkozó kérelemmel érintett beadványt megelőző beadványokat is felül kell vizsgálni, s amennyiben bármelyiküknek elintézési akadálya van, úgy a soronkívüliség nem engedélyezhető.
A jogok bejegyzése, illetőleg a tények, feljegyzések iránt folyó eljárást a földhivatal köteles felfüggeszteni, ha a bejegyzés illetőleg a feljegyzés alapjául szolgáló magánokirat valódiságát az aláíró felek, vagy a hitelesítő, illetőleg az ellenjegyző ügyvéd vitatja. Ugyancsak fel kell függeszteni az eljárást akkor is, ha a bejegyezni kért jog vagy feljegyezni kért tény jogosultjának személye tekintetében az érdekeltek között jogvita alakult ki. Ez esetben az okirat érvénytelensége iránt a feleknek pert kell indítaniuk. Ha a bejegyzést tevő személyek felhívásra az érvénytelenség megállapítása iránti per megindítását nem igazolják, a földhivatal érdemben dönt a bejegyzési kérelem tekintetében. A beadványokat általában nem intézik el azonnal, azok benyújtásakor. A beadvány érkezése és elintézése között az ingatlan-nyilvántartást sokan megtekintik. Félrevezető lenne, ha a betekintő személyt a tulajdoni lap nem figyelmeztetné arra, hogy az ingatlanra vonatkozóan elintézésre váró beadvány van. Ezen figyelemfelhívás a széljegy intézménye. A széljegyet a beadvány benyújtásának napján kell feltüntetni a tulajdoni lapon, és az elintézés után azt törölni kell.
A 49–54. §-hoz
A törvény változatlanul fenntartja azt a szabályozást, mely szerint a beadvány vizsgálatát követően – annak eredményére figyelemmel – a körzeti földhivatal határozattal dönt a változás átvezetése, illetőleg az ingatlan-nyilvántartás bejegyzése tárgyában. A változást pedig egyidejűleg érvényesíti az ingatlan-nyilvántartás egyes részein (átvezeti a számítógépes adatbázisban).
A törvény részletesen meghatározza az ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott határozatok tartalmát.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárás jellegzetessége, hogy a határozat kézbesítésére csak akkor kerül sor, ha a határozat tartalmát a tulajdoni lapon és – szükség szerint – véglegesen a térképen is átvezették, illetve bejegyezték. Az erre vonatkozó korábbi szabályokat a törvény lényegében változtatás nélkül fenntartja.
A törvény szerint a földhivatal a határozatát és az ezen alapuló bejegyzést név-, szám vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén – szükséghez képest az ügyfél meghallgatása után – kijavíthatja vagy a hiányzó határozatot és bejegyzést kiegészítheti. A kijavítás és a kiegészítés nincs határidőhöz kötve és arra hivatalból is bármikor sor kerülhet.
Amennyiben az ingatlan-nyilvántartásból megállapítható, hogy az ingatlanra időközben harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzett és a kijavítás az ő jogát sértené, a jogra, tényre vonatkozó kijavításnak vagy kiegészítésnek csak akkor van helye, ha ehhez az érdekelt harmadik személy hozzájárul. Ilyen esetben tehát a határozat kijavítása, vagy kiegészítése előtt a további jogszerző hozzájárulását kell beszerezni. A jogosult hozzájárulása hiányában kijavításnak, vagy kiegészítésnek nincs helye.
Garanciális jellegű rendelkezése a törvénynek, hogy a földhivatal a jogok, tények tárgyában hozott határozatát nem vonhatja vissza. A visszavonás következményeként ugyanis a földhivatalnak a bejegyzés iránti kérelem (megkeresés) tárgyában új határozatot kellene hoznia. Az új határozat azonban alapot adhatna arra, hogy a kérelemnek helyt adó határozat visszavonása révén a visszavont határozattal bejegyzett jogra alapozott további jogszerzés sorsa bizonytalanná váljon. Ezért a törvény kizárólag a bejegyzés iránti kérelmet elutasító határozat utólagos módosítását teszi lehetővé. Az elutasító határozatot az ügyfél javára módosítani lehet, a bejegyzés iránti kérelmet a földhivatal utóbb teljesítheti. Ezekben az esetekben ugyanis az elutasított kérelemre alapozott további jogszerzés lehetősége kizárt.
Az 55–57. §-hoz
Az első fokú határozat ellen a fellebbezést – az annak elbírálására illetékes megyei földhivatalhoz címezve – a kézbesítéstől számított harminc napon belül, a határozatot hozó körzeti földhivatalnál kell benyújtani.
Saját hatáskörben bírálhatja el a körzeti földhivatal a fellebbezést, ha a fellebbezést új eljárásra irányuló beadványnak kell tekinteni, illetve, ha a határozat (bejegyzés) hibája kijavítással, kiegészítéssel orvosolható, és végül ha a határozat módosításának helye van. Ha a fellebbezés az ingatlan határvonalát, vagy területét érinti, a fellebbezést valamennyi érintett ingatlan tulajdonosának meg kell küldeni.
Új eljárásra irányuló beadványnak kell tekinteni a fellebbezést akkor, ha az ügyfél pótolja a bejegyzés iránti kérelmet elutasító földhivatali határozatban megjelölt hiányosságokat.
Ilyen esetben a földhivatal a fellebbezésként benyújtott beadványt úgy bírálhatja el, mintha az ügyfél újabb bejegyzés iránti kérelmet nyújtott volna be.
A törvény szerint az eljárás gyorsítása érdekében a körzeti földhivatal a saját hatáskörben történő kijavítással, kiegészítéssel csak a fellebbezés érkezésétől számított nyolc napon belül élhet. A nyolc nap elteltével, vagy ha a körzeti földhivatalnak nincs lehetősége arra, hogy a határozat (bejegyzés) kisebb jelentőségű hibáit saját hatáskörben kijavítással vagy kiegészítéssel orvosolja, a fellebbezést elbírálás céljából az illetékes megyei földhivatalhoz kell felterjeszteni.
A megyei földhivatal a fellebbezéssel megtámadott határozatot helyben hagyhatja, megváltoztathatja vagy megsemmisítheti és új eljárást rendelhet el.
Az 58–61. §-hoz
A törvény lényegében fenntartja az ingatlan-nyilvántartási kérelmek tárgyában hozott földhivatali határozatok elleni jogorvoslatok eddigi rendszerét azzal az eltéréssel, hogy a bírósági jogorvoslati kérelem benyújtásának lehetőségét kiterjeszti az adatváltozások átvezetése tárgyában hozott megyei földhivatali határozatra is. Ennek főképp az ingatlan területét és határvonalát érintő megyei földhivatali határozatok esetében lesz jelentősége. A bírósági jogorvoslati kérelem benyújtására az jogosult, akinek a jogát a másodfokú határozat sérti. Ezekben az esetekben a jogorvoslati kérelmet a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül kell benyújtani a körzeti földhivatalnál. Az említett határidők elmulasztása miatt a polgári perrendtartás szerint van helye igazolásnak.
A megyei földhivatal határozatának megváltoztatása iránti jogorvoslati kérelem felől az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság határoz. A bíróság a megyei földhivatal határozatát egészben vagy részben megváltoztathatja, a megyei földhivatal határozatát hatályon kívül helyezheti és új eljárást rendelhet el, vagy a keresetet elutasíthatja.
A 62–63. §-hoz
A törvény fenntartja a törlési és a kiigazítási perek eddigi szabályait. A törlési perek két csoportja különböztethető meg, úgymint a bejegyzés érvénytelenségére alapított és az elévülésére, vagy megszűnésére alapított törlési perek.
A bejegyzés érvénytelenségének oka, amely a törlési per megindítását kiválthatja, főképp a bejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelensége lehet. Ezek az okiratok magánokiratok (szerződések, jognyilatkozatok) vagy közigazgatási, illetőleg bírósági határozatok. Ha azonban a bejegyzés alapjául közigazgatási határozat, vagy bírósági ítélet szolgált, ezek helyességének vizsgálata nem a törlési per tárgya, mivel ezeket az ellenűk adott jogorvoslat fórumrendszerén kell elbírálni. Más kérdés, hogy a határozat, ítélet helyességének vizsgálata a jogerő szabályaiba ütközhet, ezért felülvizsgálatuk az adott jogorvoslati fórumrendszeren a továbbiakban már nem lehetséges. A közigazgatási határozat, illetőleg a bírósági ítélet esetleges helytelenségének megállapítására azonban a törlési per bíróságának nincs hatásköre.
Az érvénytelenségre alapított törlési pert az indíthat, akinek a nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész. A perindítás lehetősége tehát azt illeti meg, aki a tulajdoni lapra bejegyezhető jogok, vagy tények jogosultjaként már be volt jegyezve, de utóbb valamilyen oknál fogva törölték az ingatlan-nyilvántartásból. Pert indíthat azonban a jelenleg bejegyzett jogosult is (pl. jelzálogos hitelező), ha a bejegyzett jogát érintően a körzeti földhivatal újabb bejegyzést teljesített, amely számára hátrányos.
Az érvénytelenségre alapított törlési pert azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot, vagy mentesült a kötelezettség alól, addig lehet megindítani, ameddig a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának helye van. A szabály szempontjából szóba jöhető érvénytelen magánokiratok semmisek, vagy megtámadhatók lehetnek. Ha a bejegyzés alapjául szolgáló magánokirat semmis – mivel a semmisségre bármikor hivatkozni lehet – a törlési per megindításának elvben nincs határideje. Ha viszont a bejegyzés alapjául szolgáló magánokirat megtámadható, a megtámadási határidő a Ptk. szerinti kezdő időponttól számított egy év.
A további jogszerzővel szemben azonban a törlési per megindításának lehetősége időben korlátozott, ellenkező esetben egyetlen bejegyzett jogszerző sem lehetne biztonságban. Az előző bejegyzés érvényességében bízó, jóhiszemű további jogszerző ellen a törlési per megindításának határideje attól függ, hogy kézbesítették-e a törlési per felperesének (a sérelmet szenvedett félnek) azt a határozatot, amely a közvetlen jogszerző javára szóló érvénytelen bejegyzésről rendelkezett.
Ha kézbesítették, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan napon belül lehet megindítani. A sérelmezett bejegyzéstől számított három éven belül lehet megindítani a törlési keresetet, ha kézbesítés nem történt.
Az elévülésre, vagy megszűnésre alapított törlési per célja, hogy az eredetileg érvényes, de utóbb sérelmessé vált bejegyzés törlését elérjék (pl. megszűnt a bejegyzett jelzálog, mert a hitelt kifizették). A tulajdonjog törlését azonban ilyen címen nem lehet elérni, mivel az ingatlan uratlanná válna. Minden más jog, vagy tény törlése azonban, amely az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, ennek a pernek a tárgya lehet. A per megindítására mindenki jogosult, akinek a javára, érdekében bármikor bejegyzés történt. A per megindításának határideje nincs. Feltétele azonban, hogy előzetesen a földhivatali eljárásban kíséreljék meg a sérelem orvoslását.
A bejegyzés kiigazítását kérheti keresettel az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett. A kiigazítási per a bejegyzésről szóló földhivatali határozat, vagy a tulajdoni lapon teljesített bejegyzés hibáinak kiigazítására szolgál olyan esetekben, amikor a földhivatalnak nincs lehetősége arra, hogy a bejegyzés vagy az erről szóló határozat hibáit saját hatáskörben kijavítsa, illetőleg a hiányos bejegyzést vagy határozatot kiegészítse.
A 64–65. §-hoz
A törlési és kiigazítási perekben a kereset az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlésére vagy kiigazítására irányul. Vannak azonban olyan perek is, amelyek közvetlenül nem valamely konkrét bejegyzés ellen irányulnak, azonban bejegyzéssel zárulnak. Ezeket a törvény tételesen felsorolja.
E perek megindítása tényének feljegyzése iránt az ügyfél kérelmére a bíróság előzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi a körzeti földhivatalt. A körzeti földhivatal a perindítás tényét bejegyzi a tulajdoni lapra.
A „perfeljegyzés”-hez kétféle joghatás fűződik. Egyrészt e tény bejegyzését követően az ingatlanra jogot szerző személyek már nem jóhiszeműek. Másrészt a perben hozott ítélet hatálya kiterjed mindenkire, aki a perfeljegyzés után szerzett további jogot, akkor is, ha a további jogszerzőt nem vonták perbe.
E rendelkezésekből következően a perindítás tényének bejegyzését követően is be lehet jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba jogokat és tényeket, de csak a folyamatban lévő per eredményétől függő hatállyal.
A 66–71. §-hoz
A földhivatalok szolgáltató jellegű hatósági tevékenysége az adatszolgáltatás, amelynek során az érdekeltek részére különböző módokon hozzáférhetővé teszik az ingatlan-nyilvántartás adatait. A törvény abból indul ki, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatoknak az érdekeltek részére való szolgáltatása a földhivatalnak a nyilvánosság elvéből folyó kötelezettsége.
A törvény általános kötelezettségként kimondja, hogy a körzeti földhivatal a bíróságok, ügyészségek és a helyi önkormányzatok, valamint más hatóságok részére biztosítja a hatósági feladatok ellátásához szükséges ingatlan-nyilvántartási adatokat. A körzeti földhivatal székhelyén működő bíróságok és önkormányzatok általában az ügyfélfogadás során elégítik ki adatigényüket. Ugyanilyen közvetlen az adatszolgáltatási kapcsolat a körzeti földhivatal székhelyén kívüli helységben működő bíróságokkal is. Azokban az esetekben, amikor erre szükség van, az említett bíróságok megkeresésére a földhivatal hiteles tulajdoni lap másolatot küld. Hasonlóképpen megkeresésre elégíti ki a földhivatal a székhelyén kívül működő önkormányzatok eseti adatigényét is.
A törvény az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályok meghatározásánál figyelembe veszi a számítógépesítés által kínált lehetőségeket. Az ingatlan-nyilvántartás megtekintése céljából a tulajdoni lap tartalmát az azt kezelő számítástechnikai eszköz képernyőjén olvasható formában kell megjeleníteni. A törvény lehetővé teszi, hogy az ügyfelek az ingatlan-nyilvántartás tartalmát a földhivatalnál erre a célra rendszeresített számítástechnikai eszközzel maguk is lekérdezhessék. Az ilyen számítástechnikai eszköz azonban nem lehet alkalmas arra, hogy az ügyfelek az ingatlan-nyilvántartás tartalmát megváltoztassák.
A törvény szerint az ingatlan-nyilvántartás megtekintése a tulajdoni-lapról kinyomtatott (nem hitelesített) másolat átadásával is biztosítható. Újszerű rendelkezés, hogy számítástechnikai eszközzel a megtekintést más földhivatal is lehetővé teheti, mint amelyik az adott település ingatlan-nyilvántartását vezeti.
A törvény lényegében fenntartja a hiteles tulajdoni lap másolatok kiadásának korábbi szabályait, azzal a változtatással, hogy a szolgáltatók körét jelentősen bővíti. Ilyen másolatot nemcsak az adott ingatlan tulajdoni lapját vezető, hanem bármely másik körzeti földhivatal is kiállíthat, továbbá az ingatlan fekvése szerint illetékes önkormányzat jegyzője, valamint a közjegyző is. Ez utóbbi akkor, ha hagyatéki eljárással kapcsolatos jogkörében jár el.
Adatvédelmi célból a törvény meghatározott korlátozásokkal teszi csak lehetővé a megszűnt tulajdoni lapról hiteles másolat kiadását.
A másolatok elkészítéséért – meghatározott kivételektől eltekintve – díjat kell fizetni.
A törvény az ingatlan-nyilvántartási adatok szolgáltatása során csak korlátozott mértékben teszi lehetővé a természetes személyazonosító adatok és a személyi azonosító felhasználását. Ezek az azonosítók nem használhatók fel arra a célra, hogy azok alapján a számítógépes rendszerből adott tulajdonos valamennyi ingatlana lekérdezhető legyen.
A korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha a tulajdonos valamennyi ingatlanának lekérdezése a bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálat, a nyomozó hatóság és az ügyészség meghatározott feladatainak ellátása céljából, valamint ha a hagyatéki eljárás lefolytatásához szükséges.
A 72–81. §-hoz
A törvény általános szabályként írja elő, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatbázisához saját számítástechnikai eszközzel történő csatlakozásért un. egyszeri csatlakozási díjat, az adatok lekérdezéséért pedig igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelyek mértékét külön jogszabályok állapítják meg.
Nem kell fizetnie a csatlakozásért a bíróságoknak, az ingyenes csatlakozás részükre hangsúlyozottan az egyedi bírósági ügyekben szükséges ingatlan-nyilvántartási adatok lekérdezésének lehetőségét és nem a külön-külön működtetett több adatbank létrehozását célozza. A Központi Statisztikai Hivatal – összhangban a törvényi szinten szabályozott feladataival – ingyenesen csatlakozhat a földhivatal adatbankjához.
Arra figyelemmel, hogy a közjegyzők hagyatéki és más nemperes eljárást folytatnak le, amelynek során quasi bírósági hatáskört gyakorolnak, a törvény kötelezővé teszi számukra a földhivatali adatbankhoz való csatlakozást. A csatlakozási díj fizetése alól nem mentesülnek, mivel nem kizárólag a már említett „bírósági” feladatokat látják el.
A helyi önkormányzatok és más közigazgatási hatóságok részére hatósági ügyek ellátásához szükséges egyedi adatok lekérdezése céljából engedélyezhető az ingatlan-nyilvántartás adatbázisához a csatlakozás.
Az ilyen csatlakozás azonban hangsúlyozottan csak egyedi adatok lekérdezése céljából lehetséges és nem foglalja magában a tömeges adatlekérdezés lehetőségét (pl. adott település, megyei jogú városi vagy fővárosi kerület teljes adatállományának rendszeres lekérdezése).
Az ingatlan-nyilvántartás adatainak széles körű felhasználása történik az ügyvédi foglalkozás körében is. Az ügyvédek részére az adatbankhoz való csatlakozás lehetősége díj fizetése ellenében kizárólag a technikai lehetőségek függvénye. Az ügyvéd – külön törvényi felhatalmazás hiányában – hiteles tulajdoni lap másolatot nem szolgáltathat ki az általa lekérdezett adatok alapján.
A csatlakozás jogosultsága kérelemre díj fizetése ellenében másoknak (pl. bankok) is megadható, ha a tulajdoni lap megtekintésének szükségessége az adott foglalkozás körében gyakori és a meglevő lehetőségekkel ezt az igényt nehezen lehet kielégíteni.
A 82–83. §-hoz
Megfelelő gépi adatfeldolgozási program segítségével az ingatlan-nyilvántartás adatairól elvileg bármilyen kimutatás vagy összesítés elkészíthető. Ezek elkészítését a földművelésügyi miniszter rendelheti el. Van azonban olyan összesítő is, amelynek az elkészítését a törvény kötelezően is előírja.
Ez az összesítő az ún. törzskönyv, amelynek célja a település (belterület, külterület) művelési ág szerkezetének kimutatása a földminőséggel együtt.
A 84. §-hoz
Az ingatlan-nyilvántartás átalakítására akkor kerülhet sor, ha vagy a település teljes területén, illetőleg a belterületen vagy a külterületen olyan eljárást folytattak le, amely az ingatlan adatainak tömeges megváltoztatásával jár. Pl. a község teljes területének vagy annak valamely részének felmérése alkalmával a földrészletek jelentős részének a területe megváltozik, amelyet szükségszerűen az ingatlan-nyilvántartásban érvényesíteni kell. Garanciális okokból az ingatlan-nyilvántartás átalakítására csak a földművelésügyi miniszter engedélyével kerülhet sor.
A 84–88. §-hoz
Rendezni kell azoknak az ingatlanoknak a jogi helyzetét is, amelyek esetében a változás vezetése tárgyában az e törvényben szabályozottak szerint határozat nem hozható. A körzeti földhivatal javaslatára a megyei földhivatal a rendelkezésre álló adatok alapján dönt ez ügyekben.
A 89. §-hoz
A törvény rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a számítógépre átállított ingatlan-nyilvántartás tulajdoni lapja a számítástechnikai eszközön valamilyen ok folytán kellően olvasható formában nem jeleníthető meg. Ez esetben szükségszerű, hogy a tulajdoni lapot, illetőleg annak tartalmát vissza kell állítani, amelyre a körzeti földhivatal vezetője adhat utasítást. Ilyenkor az adatbiztonsági célból „elraktározott” adatokból, valamint az irattárban lévő okiratok alapján – szükség esetén helyszíni ellenőrzéssel – kell elkészíteni a tulajdoni lap tervezetét. Ennek elkészítéséről hirdetményt kell közzétenni, s a tervezetet a körzeti földhivatalnál kell kifüggeszteni. Erre az érdekeltek a kifüggesztéstől számított 60 napon belül tehetnek észrevételt. Amennyiben észrevétel nem érkezik, vagy az észrevételt a földhivatal érvényesíti, úgy el kell rendelni, hogy a tervezet tartalma az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerébe beépüljön.
A 90–91. §-hoz
A törvény a végrehajtási rendelkezések megállapítására az érintett minisztereknek ad felhatalmazást. A törvény a hatálybalépésről szóló rendelkezéssel egyidejűleg rendelkezik a szükséges törvényi módosításokról és az idejét múlt jogszabályok hatályon kívül helyezéséről.
_