• Tartalom
Oldalmenü

1997. évi LXXXI. törvény indokolása

a társadalombiztosítási nyugellátásról

1998.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvény a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó ellátások jogosultsági feltételeit és azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a saját jogú és hozzátartozói nyugellátások megállapításának módját és az igénylés lehetőségét rendezi.
Az Alapelvek rögzítik, hogy a kötelező társadalombiztosítás nyugdíj biztosítása állami feladat, amelynek fejlesztéséről az állam gondoskodik.
A biztosítottak kötelezettségeként írják elő az Alapelvek a járulékfizetési kötelezettséget. A járulékokkal fedezett időszak hosszához és a fizetett járulék alapjához igazodik az ellátás összege is. A befizetett járulékok biztosítják a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben a mindenkori nyugdíjkiadások fedezetét. Ha azonban a kiadások meghaladják a bevételek összegét, a folyósított nyugellátások kifizetését és évenkénti rendszeres emelését az állam akkor is biztosítja.
A törvény az Alapelvek és az Alapfogalmak rögzítését követően az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra és a hozzátartozói nyugellátásokra vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazza, majd kitér azokra a speciális rendelkezésekre, amelyek az 1997. december 31-ét követő, de 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugellátásokra vonatkoznak. Alapvető eltérés az általános és a speciális rendelkezések között, hogy 2009. január 1-jétől a nyugellátás megállapításának alapját – a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkeresetet – bruttó kereseti adatokból, míg a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő ellátásokat a nettó kereseti adatok figyelembevételével kell megállapítani. A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjak megállapításának szabályaiban és a jogosultsági feltételekben a gyökeres változások 2009-től, vagyis a korhatár fokozatos emelésének átmeneti időszakát követően történnek, kellő felkészülési időt biztosítva. A változások a járulékfizetéssel arányos nyugdíjelvet erősítik. A korábban megszerzett jogosultságok nem csorbulnak, az új induló nyugdíjak színvonala nem csökken. 2009-től az öregségi nyugdíjra jogosultsághoz 20 év minimális szolgálati idő kell, a 15 év alapján már nem lehet résznyugdíjra jogot szerezni. A minimális nyugdíj konstrukciója is megszűnik, ennek funkcióját a szociális járadék új intézménye veszi át. A nyugdíjskála lineáris mértékű lesz, minden szolgálati évet azonosan növekvő mértékben értékel (a teljes társadalombiztosítási nyugdíj rendszerben évente 1,65%, a vegyes rendszerben 1,22%). A járulékalap minden forintja teljes egészében nyugdíjalapot képez, nem lesz tehát degresszió. Ennek fokozatos megszüntetése már 1998-tól megkezdődik. A járulékfizetés nélkül 1998 után szerezhető szolgálati idők szolidáris alapú elismerése a jelenleginél korlátozottabb, csak a gyermekszülés (gyermekenként 2 év), a sorkatonai szolgálat és a betegség miatti keresőképtelenség ideje számítható be. A gyermekgondozás, a felsőfokú tanulmányok ideje adókedvezménnyel támogatott módon az érintett egyének döntése szerint bármikor megvásárolható.
Az özvegyi nyugdíjrendszerben 1998-tól a leglényegesebb változás, hogy a saját nyugdíj mellett a 20%-os mértékű özvegyi ellátás korlátozás nélkül jár. A korábban özvegyi jogosultságot szerzett személyek a mai ellátásuk helyett – ha számukra kedvezőbb – az új feltételek szerinti ellátást választhatják. Az 1998 előtt megözvegyült férfiak igényüket akkor érvényesíthetik, ha a megözvegyüléstől számított 10 éven belül a jogosultsági feltételek bekövetkeznek.
A rokkantsági nyugdíjrendszer új alapokra helyezése a szociális partnerekkel történt megállapodás értelmében egy évvel halasztásra került. Az új szabályokról 1999. január 1-jei hatállyal kell majd az új törvényi rendelkezéseket megalkotni, amikorra a rehabilitációs intézményrendszer is fokozatosan kiépítésre kerül. A korkedvezményre jogosító feltételek korszerűsített szabályait – szintén a szociális partnerekkel kötött egyezség alapján – 2000. január 1-jétől kell bevezetni.
A törvény a nyugellátások évenkénti emelésének rendszerét is új alapokra helyezi. Az évenkénti rendszeres emelés mértékét 2008. december 31-ét követő időponttól a bruttó keresetekből megállapított ellátások esetében a tárgyévi várható országos bruttó átlagkereset növekedés és a tárgyévi várható fogyasztói áremelkedés fele-fele arányban súlyozott átlagával azonos mértékben kell megállapítani, míg a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított nyugellátások esetén a tárgyévi országos nettó átlagkereset növekedés adatait és a tárgyévi fogyasztói áremelkedés várható mértékét kell alapul venni. E vegyes indexáláson alapuló új nyugdíjemelési rendszer azonban egy átmeneti időszak után kerül alkalmazásra.
A törvény rendezi a nyugdíjjogosultság feltételein túlmenően a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésének kötelezettségét, a jogorvoslatra, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket, és a bejelentési kötelezettségre, valamint az adatszolgáltatásra és ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseket.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A törvény 1. §-a rögzíti az államnak a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetésével és fejlesztésével kapcsolatos feladatát. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség, rokkantság, üzemi balesetből eredő rokkantság esetén, továbbá a biztosított elhalálozása esetén a hozzátartozók részére nyújt ellátást. A törvény rendelkezik arról is, hogy az államközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e rendelkezések az egyezményben foglalt eltéréssel vonatkoznak és a fegyveres szervek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjainak eltérő nyugdíjjogosultságát külön törvény rendezi.
A törvény a nyugdíjbiztosítás szervezetéről nem rendelkezik, ezt külön törvény rendezi.
A 2. §-hoz
A kötelező társadalombiztosítási nyugellátások rendszerének keretében az ellátások kifizetését mindenkor a befolyt járulékok biztosítják.
A törvény e §-ban rögzíti, hogy az állam a kifizetések teljesítéséhez a hiányt a központi költségvetésből előirányzatként biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket.
A nyugellátás összege a szolgálati időhöz – amely tartalmazhat biztosításon kívüli időt is –, valamint a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegéhez igazodik. Ha azonban a biztosított a magánnyugdíj rendszer keretében is fizetett tagdíjat, a társadalombiztosítási nyugellátási rendszer keretében járó ellátás összege eltér attól az összegtől, mint ami a biztosítottat kizárólag (azaz teljes összegű) nyugdíjjárulék-fizetés esetén nyugdíjként megilletné.
A 3. §-hoz
A törvény e §-ában rögzíti, hogy a már megszerzett nyugdíjjogosultságot – a szerzett jogot – a nyugdíjrendszerben bekövetkező változás nem érintheti, azt korlátozni nem lehet.
Ebben a §-ban rendelkezik a törvény arról is, hogy a nyugellátással összefüggő jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye.
A 4. §-hoz
A törvény e §-ában meghatároz olyan alapfogalmakat, amelyek a társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultsággal összefüggésben a jogszabályok általánosan használnak. A korábban hatályos rendelkezések annak ellenére, hogy a nyugellátásokkal kapcsolatban egyes fogalmakra állandó meghatározásokat használtak, az alapfogalmakat, illetőleg azok meghatározását nem tartalmazták.
Az 5. §-hoz
A törvény e §-a rögzíti a személyi hatályt. A törvény kimondja, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény hatálya a biztosítottnak minősülő személyekre, valamint a foglalkoztatókra, továbbá a saját jogú és hozzátartozói nyugellátásokra jogosult személyekre, valamint a társadalombiztosítás igazgatási szerveire terjed ki.
A 6. §-hoz
A törvény e §-ában határozza meg, a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátások körét. Az üzemi baleset következtében alacsonyabb mértékű munkaképesség-csökkenés esetén a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ellátást nem biztosít. Ez azt jelenti, ha az üzemi balesetet szenvedett munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette, akkor jár a baleseti rokkantsági nyugdíj, alacsonyabb mértékű, balesetből eredő munkaképesség-csökkenés esetén azonban rendszeres havi ellátás az egészségbiztosítási rendszer keretében jár.
A hozzátartozói nyugellátások körébe tartozik a baleseti hozzátartozói nyugellátás – özvegyi és szülői nyugdíj, valamint árvaellátás –, amely akkor jár, ha a jogszerző üzemi baleset következtében halt meg.
A 7–11. §-hoz
A törvény e §-ai tartalmazzák az öregségi nyugdíjra jogosultság feltételeit, rögzítik az öregségi nyugdíjkorhatárt és azt, hogy 20 év szolgálati idő megléte szükséges az öregségi teljes nyugdíj megállapításához. Változatlanul fenntartja a törvény 2009-ig az öregségi résznyugdíj intézményét, amely annak jár, aki 20 év szolgálati idővel nem rendelkezik, de legalább 15 év szolgálati időt szerzett. A törvény azt is rendezi, hogy milyen feltételek mellett állapítható meg az előrehozott öregségi nyugdíj és a csökkentett összegű előrehozott nyugdíj. Ezek a rendelkezések megegyeznek az 1996. évi LIX. törvénnyel módosított 1975. évi II. törvény 1997. január 1-jétől hatályos rendelkezéseivel.
E §-ok között a 8. § rendelkezik a korkedvezményről. A korkedvezmény intézményrendszerében 2000. január 1-je előtt a jelenlegi rendszerhez képest változás nem történik, 1999. december 31-ét követően azonban alapvető változás várható. A Kormány ugyanis – a törvény 102. §-ának (3) bekezdésére tekintettel – felülvizsgálja a korkedvezményes munkaköröket (munkahelyeket), az egészségkárosító hatások és szempontok alapján a jelenlegi jegyzék átdolgozásra kerül.
A 12. §-hoz
A törvény e §-ában rögzíti – a jelenlegi rendelkezéseknek megfelelően –, hogy az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetből – a megszerzett szolgálati időtől függően – hány százalékában kell megállapítani 2009. január 1-je előtt. A „nyugdíjskála” megegyezik az 1996. évi LIX. törvénnyel módosított 1975. évi II. törvény szerinti nyugdíjskálával, tehát az 1997. december 31-ét követően történő nyugdíj-megállapítás esetén e téren változás nem történik. A törvény a 62. életévet betöltött és nyugdíj-megállapítás nélkül további – legalább 365 nap – szolgálati időt szerző nyugdíjigénylő részére változatlanul biztosítja a nyugdíjnövelést, amely a nyugdíjkorhatár betöltését követően szerzett szolgálati idő minden 30 napjára 0,3 százalék.
Változatlanul biztosítja a törvény az öregségi teljes nyugdíj vonatkozásában a minimum öregségi nyugdíj összeget, amelynek változása (emelkedése) az évenkénti nyugdíjemelés januári mértékétől függ.
A 13–15. §-hoz
A törvény rendezi, hogy – a jelenlegi rendelkezéseknek megfelelően – az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet – ha az ellátás megállapítása 2009. január 1-je előtti időponttól történik – a magánszemélyek jövedelemadójával csökkentett jövedelemből kell meghatározni, majd a nyugdíjazást megelőző harmadik naptári év előtti években elért jövedelmet a nyugdíjazást megelőző második év kereseti szintjéhez kell igazítani. A havi átlagkereset alapja az 1988. január 1-je és a nyugdíj megállapítása közötti években elért kereset, jövedelem. Azt a keresetet, jövedelmet lehet csak számításba venni, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti időben – a korábbi szabályozásnak megfelelően – a főfoglalkozás keretében elért kereset, jövedelem képez nyugdíjalapot, 1997. január 1-jétől kezdődően pedig a biztosítással járó jogviszonyból (jogviszonyokból) származó, nyugdíjjárulék-köteles valamennyi kereset, jövedelem, a nyugdíjjárulék fizetés felső határáig.
Változás a jelenlegi rendelkezésekkel szemben, hogy az 1988. január 1-je és a nyugdíjazást megelőző nap közötti időszak alatt elért keresetekből, jövedelemből abban az esetben lehet az öregségi nyugdíjat megállapítani, ha a fele részben a nyugdíjigénylőnek keresete volt. Ha ennyi időre a nyugdíjigénylő keresettel nem rendelkezett, az 1988. január 1-jét megelőző időben elért keresetet, jövedelmet is figyelembe kell venni.
A törvény rögzíti a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításának eljárását is – a kiszámítás technikai szabályát –, amely megegyezik a jelenleg hatályos rendelkezésekkel.
Rendelkezik a törvény az öregségi nyugdíjjogosultság beállásának napjáról, továbbá arról is, hogy a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult. E tervezett rendelkezések megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
A 16. §-hoz
A törvény e §-ában rendelkezik az 1998-ban történő nyugdíj-megállapítás esetén az öregségi nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló havi átlagkereset 35 000 forintot meghaladó részének sávosan csökkentett figyelembevételéről.
A 17. §-hoz
1999. január 1-jétől kezdődően, a 16. § szerint a figyelembevételre kerülő sávos összeghatárokat a tárgyévet két évvel megelőző naptári év IV. negyedévi és a megelőző I-III. negyedévi országos nettó átlagkereset növekedését évenként 8 százalékkal meghaladó mértékkel növelve kell meghatározni. 2009. január 1-jétől kezdődően már a havi átlagkereset korlátozás nélkül képez nyugdíjalapot.
A 18. §-hoz
A törvény a 18. §-tól kezdődően a 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A 18. § szerint 2008. december 31-ét követően öregségi nyugdíjra a társadalombiztosítási nyugellátás rendszerében az a személy jogosult, aki a 62. életévét betöltötte és legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezik. Ettől az időponttól tehát megszűnik a 15–19 év szolgálati időre járó résznyugdíj intézménye.
A törvény lehetőséget biztosít a 62. életév előtti „előrehozott” öregségi nyugdíj megállapítására is. Előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a biztosított, aki az 59. életévet betöltötte és legalább 40 év szolgálati időt szerzett. Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a biztosított, aki legalább 37 év szolgálati időt szerzett és az 59. életévét betöltötte.
A törvény az igényérvényesítés időpontjától függetlenül a 2009. január 1-je előtti rendelkezések alapján biztosítja az előrehozott öregségi nyugdíjat annak a személynek, aki erre 2009. január 1-je előtt jogot szerzett.
A 19. §-hoz
A korkedvezményes nyugdíjra és a korkedvezményes idő figyelembevételével az előrehozott öregségi nyugdíjra az 1997. január 1-jétől érvényes rendelkezések szerint a 2008. december 31-ét követő időponttól öregségi nyugdíjba vonuló is jogosult.
A 20. §-hoz
A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugdíjakra érvényes nyugdíjskálát tartalmazza a törvény e §-a, arra az esetre, ha a járulékfizetés kizárólag a felosztó-kirovó rendszerben történt. A szolgálati idő minden éve alapján 1,65 százalék ponttal növekszik a nyugdíj mértéke, 20 évtől kezdődően. A 20 év szolgálati időre 33 százalékos öregségi nyugdíj jár.
Ugyanez a § tartalmazza a kötelező magán-nyugdíjrendszer keretében megállapításra kerülő ellátás melletti öregségi nyugdíj „skáláját” is, 20 évtől 24,20 százalékos induló mértékkel, évi 1,22 százalék pont emelkedéssel.
A törvény azt is rendezi, hogy az a személy, aki kizárólag társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében volt járulékfizető, és 2009. január 1-je előtt az öregségi nyugdíjra jogot szerzett, az igényérvényesítés időpontjától függetlenül a 12. § (1) bekezdésében meghatározott nyugdíjskála szerinti öregségi nyugdíjra jogosult.
A 21. §-hoz
Ez a § rendelkezik arról, hogy az öregségi nyugdíj összege az alapul szolgáló havi átlagkereset összegét nem haladhatja meg. Kivéve, ha a 38 év szolgálati idővel rendelkező személy a nyugdíj megállapítása nélkül további szolgálati időt szerez, és e szolgálati idejének minden 30 napjára nyugdíjának 0,3–0,3 százalékos növelésére jogosult. Ezzel a növeléssel az öregségi nyugdíj az alapul szolgáló havi átlagkeresetet is meghaladhatja.
A 22. §-hoz
A törvény ebben a §-ban rendezi az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításának módját. A 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések azonosak a jelenlegi szabályokkal. Alapvető változás a 2009. január 1-je utáni időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíjakra az, hogy a megállapítás a személyi jövedelemadó levonása nélküli, bruttó kereseti, jövedelmi adatok alapján történik.
A törvény tartalmazza azt is, hogy egyes juttatások – annak ellenére, hogy nyugdíjjárulék kötelesek – a nyugdíjalap meghatározásánál számításon kívül maradnak. Ezek a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély és a gyermekgondozási segély. E juttatások nyugdíjalapkénti figyelembevétele a megállapításra kerülő nyugdíj összegét ugyanis kedvezőtlenül befolyásolná.
A 23–24. §-hoz
A törvény e §-ai a rokkantsági nyugdíjra jogosultság feltételeit tartalmazzák. A rokkantsági nyugdíj 1998. január 1-jétől kezdődően az 1975. évi II. törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő feltételek mellett jár.
A törvény meghatározza a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt.
Változatlanul ellátást – rokkantsági nyugdíjat – biztosít a törvény annak a fiatal korban, 22. életéve előtt megrokkant személynek, aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerez. A szolgálati idő hossza ebben az esetben a jogosultságot nem befolyásolja. A törvény átmenetileg – 2008. december 31-ig – fenntartja a rokkantsági résznyugdíj intézményét is.
A 25. §-hoz
A törvény rendezi, hogy a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő meghatározásánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni. A jelenlegi rendelkezésekkel megegyezik az is, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött idő a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő meghatározásánál kedvezményt biztosít.
Megegyezik a jelenlegi rendelkezésekkel a munkába lépés előtt már megrokkant személy jogosultságára vonatkozó rendelkezés is.
A 26–27. §-hoz
A törvény meghatározza a rokkantsági nyugdíjra jogosultság megnyílásának időpontját, amely függvénye a megrokkanás napjának és a jogosultsághoz szükséges szolgálati idő megszerzésének.
A 28–29. §-hoz
A törvény szerint a rokkantsági nyugdíjat, megegyezően a jelenlegi rendelkezésekkel, a megszerzett szolgálati idő figyelembevétele alapján kell megállapítani. Ha azonban a rokkant nem kizárólag nyugdíjjárulékot, hanem tagdíjat is fizetett, és ez a Nyugdíjbiztosítási Alap részére nem került átutalásra, rokkantsági nyugdíjként az előbbiek szerint meghatározott összeg 75 százaléka jár.
A törvény 28. §-ában a rokkantsági nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló havi átlagkereset meghatározását rendezi, amely – hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez – megegyezik az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapítására vonatkozó rendelkezésekkel. Ha azonban a fiatal korban megrokkant személy 30 napnál rövidebb időre kapott munkabért, illetve csak ilyen rövid időre volt jövedelme, a megállapítás napját megelőző hónapban érvényes minimális bért kell alapul venni.
A 29. § tartalmazza a III–I. rokkantsági csoportokra vonatkozó meghatározást, ennek megfelelően a legkisebb nyugdíjmértéket, valamint rögzíti a 2009. január 1-je előtti rokkantsági nyugdíjnál a minimum összeg megállapításának lehetőségét.
A 30–31. §-hoz
A törvény 30. §-ában előírja, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig a rokkant állapotjavulása, illetőleg rendszeres munkavégzése és a megrokkanás előtti kereset elérése esetén gondoskodni kell a rokkantsági nyugdíj megszüntetéséről. A rokkantsági nyugdíjra jogosultság az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után nem szüntethető meg. A törvény 31. §-a az állapotjavulás miatt megszüntetett rokkantsági nyugdíjra jogosultság feléledését rendezi. A jelenlegi rendelkezéseknek megfelelően feléledés esetén a jogosultat a megszüntetéstől esedékes emelések, kiegészítések is megilletik.
A 32. §-hoz
A törvény rögzíti, hogy baleseti rokkantsági nyugdíj üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Az üzemi baleset fogalmát és a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek körét azonban nem ez a törvény, hanem az egészségbiztosításról szóló törvény határozza meg. A törvény meghatározza azt is, hogy baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg azt a személyt, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett. Ez a rendelkezés megegyezik a jelenlegi rendelkezésekkel.
A 33–36. §-hoz
A törvény e §-ai a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság jelenleg is hatályos feltételeit, a megállapítás módját, a jogosultság megszűnését, továbbá az újabb üzemi baleset esetére a jogosultság kérdését rendezi. A feltételek megegyeznek a rokkantsági nyugdíjra jogosultság feltételeivel, eltérés azonban az, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíjat – ha ez az érdekeltre nézve kedvező, a balesetet megelőző évben elért kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani és baleseti rokkantsági nyugdíj a megszerzett szolgálati időre tekintet nélkül jár. A baleseti rokkantat baleseti rokkantsági nyugdíjként átlagkeresetének 60, 65, illetőleg 70 százaléka akkor is megilleti, ha szolgálati idővel nem rendelkezik. Ha azonban szolgálati időt szerzett, a szolgálati idő minden évére további 1–1 százalékkal emelkedik az ellátás mértéke.
Eltérés a jelenlegi rendszertől az, hogy a baleseti járadékra jogosultságot nem a társadalombiztosítási nyugellátásokról szóló törvény tartalmazza, mert ez az ellátás az egészségbiztosítási rendszer keretében jár.
A 37–43. §-hoz
A törvény e §-okban tartalmazza a szolgálati időre vonatkozó rendelkezéseket. Rögzítve azt, hogy a szolgálati idő, biztosítási idő, járulékfizetés ellenében a gyermeknevelési támogatás és az ápolási díj folyósításának ideje, a katonai szolgálatban eltöltött idő, a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának ideje, a munkanélküli ellátások, folyósításának ideje, továbbá mindaz az idő, amely 1998. január 1-je előtt az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült.
Nem képez azonban szolgálati időt az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1997. december 31-ét követő felsőfokú tanulmányok ideje, továbbá a gyermekgondozási segély folyósításának ideje, kivéve, ha a hallgató vagy a gyermekgondozási segélyben részesülő megállapodás alapján járulékot fizetett.
A 44–46. §-hoz
A törvény ezekben a §-okban az özvegyi nyugdíjra jogosultságot rögzíti, amelyek megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától változatlanul egy évig jár. Változatlanul biztosít a törvény özvegyi nyugdíjat az élettárs részére hosszabb, 10 évig tartó folyamatos együttélés esetén, vagy akkor, ha megszakítás nélkül egy éven át éltek együtt és gyermekük született. Kizárja azonban a törvény az élettárs jogosultságát akkor, ha az együttélés alatt más jogán özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.
A 47. §-hoz
A törvény az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjat csak akkor biztosít, ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy rokkant, vagy házastársa jogán árvaellátásra jogosult legalább két gyermek eltartásáról gondoskodik. Az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor is fennáll, ha e feltételek valamelyike a házastárs halálától számított 10 éven belül bekövetkezik.
A 48–49. §-hoz
A 48. § az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése utáni házasságkötés esetén az özvegy jogosultságát további feltételhez, öt évi együttéléshez köti.
A törvény rendezi az elvált, valamint a házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személy özvegyi nyugdíjra jogosultságát, hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez. Ideiglenes özvegyi nyugdíj kizárólag annak jár, aki részére tartásdíjat állapítottak meg, az özvegyi nyugdíj összege pedig a tartásdíjhoz igazodóan annak összegét nem haladhatja meg. Az egy év eltelte után özvegyi nyugdíj csak annak jár az egyéb feltételek fennállása esetén is, ha az elvált vagy különélő személy tartásdíjban részesült, vagy az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek a különéléstől számított 10 éven belül bekövetkeztek.
Az 50. §-hoz
A törvény e §-ában az özvegyi nyugdíj összegéről rendelkezik. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a jogszerző nyugdíjának az 50 százaléka, az 1 év eltelte után folyósított özvegyi nyugdíj pedig a jogszerző nyugdíjának 20 százaléka, amelynek összege nem lehet kevesebb az ún. együtt folyósítási összeghatárnál, kivéve, ha az özvegyi nyugdíj résznyugdíjon alapul, vagy az özvegyet saját jogú nyugdíjként résznyugdíj illeti meg. Az özvegyi nyugdíjnak minimum összege nincs. Az összegszerűségben jelentős az eltérés a jelenlegi rendelkezésektől, mert jelenleg az özvegyi nyugdíj a jogszerző nyugdíjának a fele és a minimum összeg is meghatározott, kivéve az ideiglenes özvegyi nyugdíjnál. Pozitívum azonban az, hogy a 20 százalék az özvegy saját jogú nyugellátása összegétől függetlenül jár. Ezt a lehetőséget biztosítja a törvény az 1998. január 1-je előtt már özvegyi nyugdíjra jogosult részére is, ha ez számára kedvezőbb mint a jelenlegi ellátása.
Az 51–53. §-hoz
A törvény az özvegyi nyugdíj több jogosult részére történő megosztásáról rendelkezik. Kitér a törvény az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnésére és feléledésére. A megszűnésre és feléledésre vonatkozó rendelkezések megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
Az 54–57. §-hoz
A törvény e §-aiban az árvaellátásra jogosultsággal kapcsolatos feltételeket tartalmazza, amely megegyezik a jelenlegi rendelkezésekkel. Eltérés az árvaellátás összegében van, a törvény ugyanis az árvaellátást a jogszerző nyugdíjának 30 százalékában határozza meg, az árvaellátás minimum összege a nyugdíjemelés mértékének megfelelően emelkedik.
Az 58–59. §-hoz
A törvény a szülő nyugdíjjogosultsággal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza ezekben a §-okban, amely megegyezik a jelenlegi rendelkezésekkel. A 65. életévét be nem töltött szülő részére ellátás csak rokkantság esetén jár. Minimum összeget azonban – hasonlóan az özvegyi nyugdíjhoz – a törvény a szülői nyugdíj esetében sem határoz meg. Összege egyébként azonos az özvegyi nyugdíj összegével, amely a jogszerző nyugdíjának 20 százaléka.
A 60–61. §-hoz
A törvény e §-aiban a hozzátartozók baleseti nyugellátásra jogosultságát rendezi. Szemben a jelenlegi rendelkezésekkel, a törvény szerinti megoldás az özvegyi nyugdíjra vonatkozó rendelkezések szerint biztosít ellátást az üzemi baleset következtében elhunyt jogszerző hozzátartozójának, tehát állandó özvegyi nyugdíj csak a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor, rokkantság esetén, illetőleg gyermekek eltartása címén jár a házastárs (élettárs) részére. Nem feltétele azonban a jogosultságnak az, hogy az elhunyt jogszerző szolgálati idővel rendelkezzen.
A 62. §-hoz
A törvény e §-ában rendelkezik az 1998. január 1-je előtti időponttól már megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjak és hozzátartozói ellátások évi rendszeres emeléséről.
A 2001. január 1-je előtti években történő nyugdíjemelés módszere évente eltérő, mert 1998-ban az emelés az 1997. évben várható nettó keresetnövekedés 2,5% ponttal csökkentett mértékű, 1999-ben az 1998. évben várható nettó keresetnövekedés mértéke szerinti, 2000-ben pedig a fogyasztói ár- és a nettó átlagkereset-növekedés 30–70 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékű lesz a nyugdíjemelés.
2001-től az emelés a tárgyévi tervezett áremelkedés és a tervezett országos nettó átlagkereset növekedése ötven-ötven százalékos súlyozott átlagához igazodik. Évente január hónapban a tervezett mértékek szerint kell az ellátásokat emelni. Ha a végrehajtott emelés egy százalék ponttal alacsonyabb, mint a tervezett áremelkedés és az országos nettó átlagkereset növekedés súlyozott átlagának várható mértéke, akkor a januártól számított éves különbözetet november hónapban egyösszegben kell kifizetni. Egyösszegű kifizetés esetén a kifizetett összeg 1/12 részével következő év januárban – az emelés végrehajtása előtt – az ellátások összegét emelni kell. Ha az eltérés az egy százalékot meghaladja, akkor január 1-jei visszamenőleges hatállyal kell az emelést végrehajtani.
Az 1998. évben esedékes emelés és kiegészítő emelés együttes mértéke nem lehet kevesebb 19 százaléknál.
A 63. §-hoz
A törvény e §-ában a 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről rendelkezik. Az emelés az országos bruttó átlagkereset tárgyévi és a fogyasztói áremelkedés tárgyévi várható növekedéséhez, illetőleg ezek súlyozott átlagához igazodik. Az emelést január hónapban a tervezett mutatók alapján kell végrehajtani. Ha a tervezett és a várható adatok között eltérés mutatkozik, és az eltérés az egy százalékot eléri, pótlólag kell január 1-jei hatállyal az emelést elvégezni. Az egy százalékot el nem érő eltérés esetén egy összegben kell a különbözetet a nyugdíjas részére kiutalni és az egy összegben kiutalt különbözet 1/12 részét a következő év januárjában – az emelés végrehajtása előtt – a nyugdíjösszegbe be kell építeni.
A 64–67. §-hoz
A törvény ezekben a §-okban az igényérvényesítésről, az igényelbíráló szervek határozathozatali kötelezettségéről rendelkezik, amelyek megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
Változatlan az a rendelkezés, hogy nyugellátás iránti igényt kizárólag írásban lehet érvényesíteni, visszamenőleg legfeljebb 6 hónapra. Az igénybejelentéssel egyidejűleg a nyugdíjat igénylőnek be kell nyújtani minden olyan igazolást, iratot, amely a megállapítást megalapozza. Ha ez nem történik meg, a nyugdíjigénylőt a hiány pótlására 30 napos határidő kitűzésével fel kell hívni. Ha a nyugdíjigénylő az ismételt felhívásnak sem tesz eleget, az eljárást meg kell szüntetni, vagy az ellátást a rendelkezésre álló adatok alapján kell megállapítani.
A törvény 63. §-a határozza meg, hogy nyugellátás iránti igényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerveinél, a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál, ezek kirendeltségeinél, illetőleg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál lehet érvényesíteni, ha pedig a nyugdíjigénylő a Vasutaknál volt biztosított, igényével a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz (Győr-Sopron Ebenfurti Vasút RT-hez) kell fordulnia.
Meghatározott, különös méltánylást érdemlő esetekben – hasonló módon a jelenlegi rendelkezésekhez – indokolt kivételesen nyugellátást biztosítani olyan időskorú – az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött –, vagy rokkant személy részére is, aki a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt nem tudta megszerezni. Ugyancsak indokolt meghatározott esetekben – elsősorban továbbtanulás esetén – az árvák átmeneti támogatása is. A nyugellátás kivételes engedélyezésének lehetőségét – a jelenlegi rendelkezésekkel megegyezően – az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjének indokolt biztosítani.
Az igényelbíráló szervnek a 67. §-ban meghatározott esetekben az igényt határozattal kell elbírálni. Ha azonban a jogerősen elbírált ügyben ismét igényt nyújtanak be és ez az ügy elbírálása szempontjából újabb, lényeges tényeket, bizonyítékokat nem tartalmaz, az igény újabb eljárás lefolytatása nélkül elutasítható.
A 68. §-hoz
A törvény e §-ában – a jelenlegi rendelkezésekkel összhangban – biztosítja a nyugdíjazás előtt, illetőleg az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő elismerésének lehetőségét. A törvény az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt megelőző 10 éven belül teszi lehetővé a szolgálati idő előzetes elismerését, korkedvezményre jogosultság kérdésében pedig életkorra tekintet nélkül az igény bármikor érvényesíthető.
A 69–78. §-hoz
A törvény e §-aiban a nyugellátás megállapításának kezdő napjáról rendelkezik. A 69. § azt írja elő, hogy nyugellátás legkorábban – az egyéb feltételek megléte esetén is – a munkanélküli járadék vagy egyéb keresetpótló juttatás folyósításának megszűnését követő naptól állapítható meg.
A 70. § a baleseti rokkantsági nyugdíj, a baleseti hozzátartozói nyugellátás iránti igény érvényesítését határidőhöz köti. A határidő lejártát követően sincs elzárva az igényérvényesítés lehetőségétől az üzemi balesetet szenvedett személy vagy hozzátartozója, azonban az üzemi baleset megtörténtét egykorú okirattal kell bizonyítania és a külön jogszabály szerinti orvos szakértői szerv véleményét is be kell szerezni abban a kérdésben, hogy a munkaképesség-csökkenés (rokkantság), illetőleg a jogszerző halála okozati összefüggésbe hozható-e az üzemi balesettel.
Amennyiben a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultsággal vagy a hozzátartozói baleseti nyugellátással kapcsolatban vitás kérdés merül fel, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a helyszínen vizsgálatot folytathat. A vizsgálat során a foglalkoztatónak minden szükséges felvilágosítást meg kell adnia.
A törvény a 72. §-ában mondja ki azt, hogy a rokkantságot, illetőleg a munkaképesség-csökkenés mértékét jogszabályban meghatározott orvos szakértői szerv állapítja meg.
A törvény 73. §-ában rögzíti a nyugdíjbiztosítási szerv előlegadási kötelezettségét, amennyiben a nyugellátásra jogosultság ugyan egyértelműen megállapítható, adathiány miatt azonban az igény várhatóan 30 napon belül nem zárható le.
A törvény rendelkezik arról is, hogy a nyugellátás iránti igény az első fokú határozat elleni jogorvoslati határidő lejártáig bármikor visszavonható. Ha pedig az érintett a megállapított nyugellátást felvette, igényét akkor vonhatja vissza, ha a felvett összeget a jogorvoslati határidő lejártáig vissza is fizeti.
A munkaképesség-csökkenésen, illetőleg rokkantságon alapuló nyugellátás iránti igény a jogerős elutasítást követő egy éven belül ismételten akkor nyújtható be, ha az igénylő egészségi állapota az orvos által igazoltan rosszabbodott. A törvény rendezi azt is, hogy a már megállapított nyugellátást mely időponttól kell az egészségi állapotban bekövetkezett javulás vagy rosszabbodás miatt csökkenteni, emelni vagy megszüntetni.
A törvény külön kitér a külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátási igényével kapcsolatos eljárásra. Kimondja azt is, ha az igényt az érdekelt nem személyesen terjeszti elő, aláírását az igénybejelentésre rendszeresített nyomtatványon közjegyzővel hitelesíttetni kell.
A 78. §-ban mondja ki a törvény azt, hogy a tévesen elutasított igényt vagy alacsonyabb összegben megállapított ellátást – ha az ügyben bírósági ítélet nem született – a határozat közlését követő 5 éven belül lehet módosítani, illetőleg visszavonni.
A tervezett rendelkezések megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
A 79. §-hoz
A törvény e §-ában a megállapított nyugellátás folyósításának módjáról rendelkezik, hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez. A megállapított nyugellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság) legkorábban a megállapítás napjától utólag folyósítja.
A 80–83. §-hoz
A törvény e §-okban rendelkezik az igényérvényesítés egyéb szabályairól, a tévesen alacsonyabb összegben megállapított nyugellátás 5 évre történő visszamenőleges megállapításáról és a nyugdíjasnak fizetendő késedelmi pótlékról, az igény érvényesítésével kapcsolatos eljárás illeték- és költségmentességéről, az öregségi korhatárt elért és továbbdolgozó személyek rögzített nyugdíjáról, valamint a folyósítás szüneteltetéséről, továbbá a jogosult halála esetén a fel nem vett ellátás kifizetéséről. E szabályok megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
A 84–94. §-hoz
A törvény – a jelenlegi rendelkezésekkel azonos módon – rendelkezik a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetési kötelezettségéről, a foglalkoztató és egyéb szerv felelősségéről és megtérítési, visszafizetési kötelezettségéről, a foglalkoztató felelősségéről a baleseti rokkantsági és hozzátartozói nyugellátással kapcsolatban. Itt tér ki a törvény a késedelmi kamat összegének megállapítására, a mulasztási bírságra, a mulasztás miatt felmerült eljárási költségek megtérítésére és a követelés érvényesítésére. A törvény lehetőséget biztosít a magánszemélyt terhelő megtérítés, mulasztási bírság és az eljárási költségek összegének mérséklésére, illetőleg elengedésére.
A 95. §-hoz
A törvény e §-ában a jogorvoslati lehetőséget rendezi, hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez. A törvény kitér arra is, hogy a másodfokú határozat ellen az érdekelt az elsőfokú határozatot hozó nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz fordulhat.
A kizárólag mérlegelési jogkörben méltányossági alapon történő nyugdíj-megállapítás és méltányosságból történő tartozás elengedés esetében hozott döntés ellen azonban a bírói jogorvoslati út igénybevételét a törvény nem biztosítja.
A megtérítésre kötelező fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követő 30 napon belül az érintett bírósághoz fordulhat, és a keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.
A 96. §-hoz
A törvény a nyilvántartási és adatszolgáltatási, valamint az adatvédelmi kötelezettséget rendezi.
A 97–100. §-hoz
A törvény – hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez – a bejelentési kötelezettséget rögzíti, és a bejelentés módját írja elő. Egyben előírja a nyilvántartási kötelezettséget. Itt rendelkezik a törvény az ellenőrzés lehetőségéről is.
A 101. §-hoz
A törvény e §-ában felhatalmazást biztosít a Kormánynak meghatározott kérdések kormányrendelettel történő rendezésére és feladatként határozza meg az egyes művészeti tevékenységet folytatók és a bányászok nyugdíjkedvezményének rendeletben történő szabályozását, valamint a korkedvezményes munkakörök és az érintett személyi kör nyugdíjazására vonatkozó feltételek 2000. január 1-ig történő kialakítását.
A 102. §-hoz
A törvény hatálybalépését rögzíti, és kimondja, hogy e rendelkezések az 1997. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő ellátásokra alkalmazandók.
_