• Tartalom
Oldalmenü

1999. évi XLII. törvény indokolása

a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól

1999.11.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvény célja a nemdohányzók védelme a dohányzás egészségkárosító hatásaival szemben, egyidejűleg figyelemmel az egészséghez, az egészséges környezethez fűződő alkotmányos jogok érvényesülésének elősegítésére, illetőleg a dohányzáshoz, a társadalmi együttélés magatartás-normáinak megfelelő dohányzási szokások megtartásához fűződő jogosultságok, valamint a magánszféra tiszteletben tartására. A törvény a jog eszközrendszerével kívánja kiegészíteni a társadalmi önszabályozás, valamint az egészségmegőrzés programjainak a dohányzással összefüggő magatartásformáló és – indirekt módon – a dohányzás mérséklésére irányuló szerepét. Céljával összhangban a dohánytermékek forgalmazásával kapcsolatban javasolja további meghatározott korlátozó szabályoknak a jogrendszerbe iktatását. A törvény – a dohányzás, illetve a dohánytermékek forgalmazásának differenciált korlátozásával – kiemelten vonja védelem alá azokat a személyeket, akik életkoruk, vagy egészségi állapotuk következtében fokozott mértékben veszélyeztettek a passzív dohányzás egészségkárosító hatásával szemben.
A törvény a dohányzásra, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó korlátozó szabályok meghatározásakor figyelembe veszi az Európában, illetőleg – az utóbbi időszakban – Észak-Amerikában azonos célok érdekében alkalmazott szabályozási megoldásokat és azok tapasztalatait.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A törvény tartalmazza a dohányzási, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó korlátozások alkalmazása szempontjából legfontosabb fogalmak meghatározását. A dohánytermékek, illetve a dohányzás fogalmának meghatározása igazodik a szabályozás céljához, így nem tartozik a törvény hatálya alá az a dohánytermék, illetőleg azon dohánytermék fogyasztása, valamint forgalmazása, amely közvetlenül nem, vagy füstképződés nélkül fogyasztható, és ennek következtében passzív egészségkárosító hatása nincs vagy nem jelentős.
A fogalmak meghatározása a meghatározás milyenségén alapuló dohányzási korlátozás indokolható legteljesebb mértékéhez igazodik. Így egyrészről a közforgalmú intézmény fogalmába kizárólag az intézmény feladatkörének megfelelően nyújtott szolgáltatások számára biztosított helyiségek értendők, valamint a rendezvény e törvény szerinti fogalomköréből kimaradnak a kizárólag családi céllal szervezettek, másrészt a közforgalmú intézmény vagy a zárt légterű helyiség fogalmába nem csupán bizonyos létesítmények, hanem eszközök (pl. gépkocsi) is beletartoznak.
A 2. §-hoz
A törvény meghatározza azokat a helyeket, ahol a dohányzás korlátozott. E helyek közös sajátossága – a korlátozás céljából adódóan – a zárt, a külső környezettel folyamatos légcserét csak az 1. § e) pontja szerinti korlátozott módon biztosító légtér, valamint a korlátozással érintett helyiségek rendeltetéséből fakadó, több személy által történő együttes használat. Az együttes használatnak a helyiség rendeltetéséből kell adódnia, a korlátozás alkalmazandóságának nem feltétele azonban, hogy a rendeltetésszerű használat során a helyiségben egyidejűleg ténylegesen többen is tartózkodjanak.
A szabályozás a dohányzási korlátozással érintett helyiségekben az arra kijelölt helyeken engedi meg a dohányzást, ezen általános szabály alól azonban kétirányú kivételt enged. Egyrészt – életkoruknál, egészségi állapotuknál vagy az igénybevett szolgáltatás jellegénél fogva különös védelmet igénylő személyek érdekében – egyes helyeken – dohányzóhelyek kijelölésének tilalmával – a törvény teljesen megtiltja a dohányzást. Másrészt – meghatározott szolgáltatási körben – a dohányzási korlátozás alól teljes körű kivételt ad. Ez utóbbi kivételek egyikében értelemszerű a korlátozás alóli mentesítés, a másik esetben a szolgáltatás jellege nem teszi indokolttá dohányzási korlátozás alkalmazását, valamint az ezen körbe tartozó szolgáltatást nyújtók többségénél végrehajthatatlan feladatot jelent önálló, e törvénynek megfelelő dohányzóhelyek elkülönítése.
A dohányzóhely kijelölésének mikéntjére és a kijelölés megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó szabály a biztosítéka annak, hogy az elkülönített hely kijelölése valóban megfelelő intézkedést jelentsen a nemdohányzók érdekeinek védelme szempontjából azáltal, hogy a dohányzóhely ne csupán térben, de fizikailag is elkülönüljön a korlátozással érintett helyiség egyéb részeitől. Egyidejűleg a törvény előírja az elkülönített dohányzóhely megfelelő belső légcseréjének biztosítását is.
A törvény a 18. életévét be nem töltött személyek közforgalmú intézményben történő dohányzása tekintetében kategorikus tilalmat rendel el. Ennek megfelelően ezek a személyek a jelzett intézményekben még az arra kijelölt helyen sem dohányozhatnak. A tilalmat megsértőkkel szembeni szankcióalkalmazás lehetőségéről és mikéntjéről a 7. § rendelkezik.
A 3. §-hoz
A törvény meghatározza azokat a személyeket és azt a módot, akik és ahogyan a dohányzás korlátozására vonatkozó rendelkezések betartásának kötelesek érvényt szerezni. Az eljárás eredményességét segíti elő a személyazonosság hitelt érdemlő igazoltatásához való jogosítvány.
A 4. §-hoz
A törvény a dohányosok és a nemdohányzók érdekeinek megfelelő egyeztetésével kötelezővé teszi a dohányzási korlátozással érintett helyiséget igénybevevők részére elkülönített dohányzóhely kijelölését vagy – a helyiségen kívül – megfelelő dohányzóhely meghatározását. A dohányzóhelyet elsődlegesen önálló helyiségben vagy a dohányzási korlátozással érintett helyiségen belüli megfelelő elkülönítéssel kell biztosítani. Amennyiben ez a megfelelő feltételek hiányában vagy e törvény tiltó rendelkezése következtében nem lehetséges, a helyiségen kívül a dohányzás céljára szolgáló területet kell meghatározni. Ez utóbbi eset mikéntjére a törvény további rendelkezést nem ad, e terület tehát bárhol meghatározható, a helymeghatározás azonban nyilvánvalóan nem lehet ellentétes a törvényben vagy egyéb jogszabályokban foglalt, a dohányzás korlátozására, illetőleg teljes tilalmára vonatkozó más szabályokkal.
A tömegközlekedési eszközök esetében – azok sajátosságaira való tekintettel – a dohányzásra alkalmas hely kijelölése egyrészt további feltételekhez kötött, másrészt – meghatározott esetekben – a kijelölés az üzembentartó egyedi, elsősorban műszaki, technikai, illetve üzletpolitikai szempontokat figyelembevevő döntésén alapul. Az üzembentartó megfelelő intézkedése hiányában az utóbbi körben (repülőgép, személyszállító hajó zárt légterű helyiségei, nemzetközi közforgalomban közlekedő autóbusz) teljes dohányzási tilalom érvényesül. Helyi tömegközlekedési eszközön, helyiérdekű vasúton, illetve belföldi helyközi közforgalomban közlekedő autóbuszon – a teljes dohányzási tilalomra tekintettel – dohányzóhely nem jelölhető ki.
Az 5–6. §-hoz
A törvény az életkor alapján vagy egészségi állapotuknál fogva fokozott védelmet igénylő személyek érdekében, meghatározott intézményekben megtiltja a dohánytermékek forgalomba hozatalát.
A törvény – az alkoholtartalmú termékek forgalomba hozatalára vonatkozó hatályos szabályokkal megegyező módon – a vásárlói kör életkora alapján korlátozza a dohánytermékek közvetlen kiszolgálhatóságát.
Az életkoruknál fogva fokozott védelmet igénylő személyek érdekében a törvény a kereskedelmi forgalomban megtiltja a dohánytermékek kiskorúak számára történő kiszolgálhatóságát.
A törvény a forgalomba hozatal módját az üzlethelyiségen belüli árusítás esetén is rendezni kívánja oly módon, hogy az üzletköre szerint dohánytermékek forgalmazására is jogosult üzletek kínálatában e termékek elhelyezését az egyéb termékektől térben vagy más egyértelmű megoldás alkalmazásával elkülönítetten kell biztosítani. A törvény az elkülönítés módjára részletszabályokat nem határoz meg, a szabályozás céljából adódóan – a fogyasztásra ösztönző hatás csökkentése – nyilvánvalóan nem a törvénynek megfelelő az elkülönítés akkor, ha pl. az üzlethelyiségen belül egyes közfogyasztású cikkek hozzáférhetősége kizárólag dohánytermék, illetve a vásárlására ösztönző felirat, jelzés elmozdításával biztosított, vagy elsősorban az e törvény szerint fokozott védelmet igénylő korosztály által használt, fogyasztott terméktől elérhető közelségben, illetőleg a közvetlen látóterükben kerül elhelyezésre a dohánytermék.
A dohánytermékek forgalomba hozatalának feltételeként a törvény az alkalmazott, magyar nyelvű egészségvédő figyelmeztetést, valamint a termék egységnyi károsanyag tartalmát megfelelő, jól látható módon feltüntető csomagolási szabályokat tartalmaz, amelyek e feliratokat a csomagolás főoldalain, az egyes felületek legalább 4%-át kitevő méretben rendelik alkalmazni. Az e szabályoknak meg nem felelő, a törvény hatálybalépésekor már legyártott csomagolóanyagokkal a dohánytermékek 2000. december 31-éig forgalmazhatóak.
A 7. §-hoz
A törvény bevezeti – az e törvényben foglalt korlátozások, illetőleg kötelezettségek megsértésének speciális szankciójaként – az egészségvédelmi bírság intézményét a dohányzással kapcsolatos korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése érdekében, valamint a fogyasztóvédelmi bírság alkalmazását írja elő a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó a törvényben foglalt szabályok megszegése esetére. Egyúttal kiegészítő forrást teremtve az egészségvédelem, egészségmegőrzés, valamint a gyógyító ellátások feladatainak a fejlesztésére irányuló programok finanszírozásához.
A törvény lehetővé teszi az egészségvédelmi bírság kiszabását a rendelkezésre jogosult mulasztása esetén is, amennyiben a dohányzással kapcsolatos korlátozó intézkedéseket feladatkörében eljárva nem érvényesíti.
A törvény az egészségvédelmi bírság kiszabását szubjektív feltételekhez köti, – a hatályos jogszabályokkal összhangban – az elkövető életkorára vonatkozóan, és vagyoni viszonyaira figyelemmel.
A törvény az egészségvédelmi bírság összegét az elkövető személyi körülményeire és a szabályszegés súlyára figyelemmel differenciáltan, egyszázezer forintban maximálva határozza meg, széleskörű mérlegelési lehetőséget biztosítva az eljáró hatóságnak, arra az esetre, ha az enyhébb jogkövetkezmény vagy – indokolt esetben – a korlátlan enyhítés, illetőleg a jogkövetkezmény elmaradása is biztosítja a szankció alkalmazásától várt cél elérését, illetőleg az elkövető méltányolható körülményei a körültekintő szankció alkalmazást teszik indokolttá.
A törvény értelmében a bírság alkalmazásának szubjektív elévülési ideje hat hónap, objektív elévülési ideje egy év, a bírság kiszabására – az ÁNTSZ számára ad felhatalmazást.
Az egészségvédelmi bírság önállóan és más, külön jogszabályban meghatározott jogkövetkezményekkel (pl. szabálysértési bírság) együtt is alkalmazható. Az eljárás eredményességének biztosítása indokolja a fogyasztóvédelmi bírság behajtásához hasonló szabályozás megalkotását.
A munkavállalóknak az adott munkahelyre vonatkozó dohányzási korlátozást, illetőleg a munkáltatónak a munkavállalók részére történő dohányzóhely kijelölési kötelezettségét sértő magatartása esetén azonban nem az egészségvédelmi bírság, hanem a munkavédelmi törvényben meghatározott szankciók kerülnek alkalmazásra.
A törvény lehetőséget biztosít a dohányzási tilalom megsértése esetére a közoktatási intézmény vétőképes korú tanulójával szembeni fegyelmi eljárás lefolytatására.
A 8. §-hoz
A záró rendelkezések – a törvénnyel összhangban szükségessé váló – törvénymódosító, valamint a törvény egyes rendelkezéseinek fokozatos hatálybaléptetésére irányuló rendelkezéseket tartalmaznak.
Tevékenységük és a felügyeletük alatt álló szervezetek eltérő jellegére tekintettel e törvénytől eltérő szabályozásra kap felhatalmazást a belügyminiszter, honvédelmi miniszter, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter.
A munkavédelmi törvény módosítása rendezi a munkavállalóknak az egészséges munkakörnyezethez fűződő jogának figyelembevételével a munkahelyi dohányzás korlátozására vonatkozó legfontosabb szabályt, egyúttal biztosítva a megfelelő dohányzóhelyek rendelkezésre állását is.
_