• Tartalom
Oldalmenü

2005. évi CXXXIII. törvény indokolása

a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól

2005.12.30.
Általános indokolás
A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet e Javaslat hatályba lépése előtt a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény (a továbbiakban: VSzVMt.) szabályozta, melynek hatályon kívül helyezéséről e Javaslat gondoskodik.
Rendelkezéseinek felülvizsgálata több szempontból is időszerűvé vált.
Hatályba Lépése óta számos kritika érte a jogalkalmazók részéről, ügyészi törvényességi vizsgálat alapján módosítását kezdeményezte a legfőbb ügyész, és egyéb jogalkalmazási tapasztalatok alapján a törvény módosítására tett javaslatot a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (a továbbiakban: kamara) is. A Belügyminisztérium a kamara tevékenységének törvényességi felügyelete során is feltárt olyan működési zavarokat – így a kamara választása és a kamara által folytatott etikai eljárások vizsgálata kapcsán – amelyek szükségessé tették az újraszabályozást.
A VSzVMt. 14.§-ának (1) bekezdése b) pontját – a csomagellenőrzésre vonatkozó, a titok- és adatvédelmi rendelkezéseket mellőző hatályos szabályozás alkotmányellenessége okán, 2004. december 31-i hatállyal – a 22/2004. (VI. 19.) AB határozat megsemmisítette. Ezen kívül az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, mivel a VSzVMt. nem szabályozta a személy-, vagyonőrök tevékenységével kapcsolatban a titoktartás és az adatkezelés kérdését. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést az alkotmányellenes állapot megszüntetésére.
A Javaslat felszámolja a VSzVMt.-ben bevezetett profilkényszert. A bevezetésére irányuló eredeti jogalkotási törekvések, s e jogintézményt megjelenítő különös szabályok -jobbára e szabályozás céltévesztése okán – pusztán részben érvényesültek, érvényesülnek a mindennapok gyakorlatában. Utóbb bizonyossá vált, hogy – jobbára a magyar gazdaság realitásai, különösen pedig a vagyonvédelmi piacon uralkodó sajátságos érdekviszonyok okán – e szabályozás igen nehéz helyzetbe sodorta a több lábon állni kénytelen egyéni-, illetve a kisebb társas vállalkozások ezreit.
A Javaslat a személy-és vagyonvédelmi tevékenységet érintően szigorú foglalkozásifoglalkoztatási összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy a Rendőrség hivatásos állományú tagjai, valamint a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet folytatók (és foglalkoztatottjaik) tevékenységét érintő hatósági feladatok ellátásában bármilyen módon közreműködő, nem hivatásos állományú munkatársai munkaidőn kívül ilyen tevékenységet ne végezhessenek. Azz alkotmányossági követelményekre, illetve a szabályozás eredendő céljaira tekintettel ugyanakkor a tevékenység folytatását – a Rendőrség munkatársain túl – meg kell tiltani Határőrség, a Honvédség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a Vám- és pénzügyőrség, az állami és a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai számára is.
A Javaslat hatálya alá tartozó tevékenységet gyakorlókat egyrészt a Rendőrség, másrészt a kamara felügyeli. A Rendőrség adja ki a működési engedélyt és a tevékenység személyes végzésére jogosító igazolványt. A természetes személy csak akkor végezhet a Javaslat hatálya alá tartozó tevékenységet, ha az igazolványon kívül kamarai tagsággal is rendelkezik, a vállalkozásnak pedig nyilvántartásba kell magát vetetnie a kamaránál. A Rendőrség a hatósági ellenőrzés során mind az engedély/igazolvány meglétét, mind a kamarai tagságot/nyilvántartásba vételt vizsgálja. E célból a Rendőrség és a kamara együttműködik, a hatékony ellenőrzés érdekében.
A Javaslat határozott lépéseket kíván tenni a személy-, vagyonvédelmi tevékenységet, illetve magánnyomozást folytató vállalkozásokkal megkötött polgári jogi szerződések szerint ilyen tevékenységet folytató egyéni vállalkozók védelme érdekében is.
A VSzVMt. a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenység folytatásának előfeltételeként – garanciális megfontolásból – a szolgáltatási felelősségbiztosítás meglétét is megkövetelte a vállalkozótól. Ez a biztosításforma a szerződésen belül okozott károk megtérítését jelenti. A VSzVMt. ugyanakkor nem követelte meg a szerződésen kívül okozott károk megtérítését, enyhítését szolgáló biztosítás-forma meglétét.
E Javaslat kétségtelenné teszi, hogy a tevékenység csak a jogszabályokban előírt, kötelező tartalommal bíró felelősségbiztosítási szerződés megkötését követően kezdhető meg, majd folytatható, s e szerződésnek a tevékenység végzésének teljes időtartama alatt fenn kell állnia.
A Kamara elmúlt ötévi működése azt bizonyította, hogy e köztestület működésére szükség van. Ugyanakkor úgy tűnik, nem váltotta be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket, nem töltötte be azt a funkcióját, amelyet a jogalkotó e köztestület működésétől elvárt és nem szolgálta tőle elvárható módon a kamarai tagság igényeit sem. Ebben jelentős szerepe volt a VSzVMt. hiányosságainak is. A Javaslat hatályba lépésével módosul, bővül a Kamara feladatköre, hatásköre, új alapokra helyeződik a Kamara és a Rendőrség együttműködése is. A szabályozás – a közérdeket szolgálva – igen fontos, az érintett tevékenységformák tisztaságát, jogszerűségét biztosítani hivatott további, a szakmai felügyelet körébe tartozó feladatokat ír elő a Kamara számára.
A Javaslat különös figyelmet fordít a társadalom önvédelmi tevékenységének körébe tartozó tevékenység szabályozására, valamint arra, hogy a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelemre, illetve magánnyomozásra vonatkozó szabályozás – többek között a szakmai érdekképviseleti, felügyeleti tevékenység előmozdításával, erősítésével – határozottan elkülönüljön a hatósági jogviszonyok keretein belül folytatott tevékenységformáktól.
Annak érdekében, hogy a kamara hatékonyabb kontrollt gyakorolhasson a tagság irányában – az etikai vétség megvalósulása esetére – differenciált büntetési rendszert vezet be a Javaslat, amely magába foglalja – többek között – a tagság meghatározott időre szóló felfüggesztését lehetővé tevő jogkörét is. (A VSzVMt. szerint etikai vétség miatt a Kamara csak figyelmeztetést vagy kizárást alkalmazhatott.)
A Javaslat az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkból következően rendezi azt a kérdést, hogy milyen feltételekkel végezhetnek Magyarországon személy-, vagyonvédelmi tevékenységet, magánnyomozást azok a természetes személyek és vállalkozások, akik az Európai Gazdasági Térség valamely országában szereztek erre jogosító engedélyt, igazolványt, egyéb okiratot.
Részletes indoklás
Az 1-2. §-hoz
A Javaslat hatálya a vállalkozás keretében végzett személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói tevékenységre terjed ki az l. § szerint. A 2. §, bár a Javaslat személyi hatályát nem terjeszti ki azokra, akik a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet munkajogi vagy egyéb foglalkoztatási jogviszonyban, nem vállalkozás keretében folytatják, de előírja, hogy a jogszabály bizonyos rendelkezései az ilyen személyek tevékenységére is irányadók. Ilyen rendelkezések a tevékenység ellátásának szabályai,a titoktartási kötelezettségre, a létesítményőrzésre és a rendezvénybiztosításra, a térfigyelésre és a beléptető rendszerekre vonatkozó előírások. Ez a szabály nem vonatkozik a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek állományába tartozó személyek által e jogviszonyukkal összefüggésben végzett, illetve más, hatósági eljárás keretében, külön törvény rendelkezései alapján végzett tevékenységre.
A 3. §-hoz
Kötelező a kamarai tagság azon természetes személyek számára, akik e Javaslat hatálya alá tartozó tevékenységet kívánnak folytatni. Vállalkozás (ide értve az egyéni vállalkozókat és a társas vállalkozásokat is) nem lehet kamarai tag, kötelező azonban a kamarai nyilvántartásba vétele, enélkül nem folytatható a Javaslat hatálya alá tartozó tevékenység.
A Javaslat foglalkozási összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy elzárja azon személyek elől a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói cégekben való tulajdonszerzés, illetve a vezető tisztségviselői pozíció betöltésének, az ilyen cégekben való munkavégzésnek a lehetőségét, akik olyan tevékenységet folytatnának az érintett cégek érdekében, vagy azok alkalmazásában, amely őket befolyásolhatná szolgálatuk, hatósági teendőik ellátásában. Ezek a személyek egyéni vállalkozóként sem folytathatnak ilyen tevékenységet.
A 4. §-hoz
A 4. § a Rendőrség hatáskörébe tartozó hatósági eljárásokkal kapcsolatban határozza meg, mely szerv az illetékes, és melyiknek van hatásköre az első fokú eljárásban. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény ( a továbbiakban : Rtv.) 23. §-a szerint a Rendőrség hatáskörébe tartozó ügyben – ha jogszabály másként nem rendelkezik - első fokon a rendőrkapitányság, másodfokon a rendőr-főkapitányság jár el. Ehhez igazodik jelen Javaslat is, amikor kimondja, hogy első fokon a rendőrségi hatósági eljárásokban a vállalkozás székhelye, illetve a kérelmező lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányság jár el.
Az 5. §-hoz
A tevékenység végzéséhez a Magyarországon alapított vállalkozások számára - ideértve az egyéni vállalkozókat is – elengedhetetlen a működési engedély beszerzése.
Ezt az engedélyt a Magyar Köztársaság Rendőrsége adja ki a vállalkozás kérelmére.
Az 5. § (2) bekezdése meghatározza az engedély kiadásának feltételeit, amelyeknek a teljesülését a kérelmezőnek kell igazolnia.
A 6-7. §-hoz
A személy-, vagyonvédelmi vagy magánnyomozói tevékenységet végezni kívánó természetes személy részére – kérelemre – a Rendőrség igazolványt ad ki, a tevékenység csak ennek birtokában végezhető. Az 5. § (3) és (4) bekezdése meghatározza, mely körülmények fennállása esetén adhat ki a Rendőrség a kérelmező számára igazolványt. Ezek a körülmények főként a kérelmező büntetőjogi előéletére vonatkoznak, különös tekintettel bizonyos kiemelten súlyos bűncselekmények elkövetésére. A közérdek az ugyanis, hogy a személy- és vagyonőrök, valamint a magánnyomozók tevékenységét, akikre az állampolgárok személyük, testi épségük, vagyonuk, titkaik megőrzését bízzák rá, hogy ezt a tevékenységet csak a jogszabályi előírásoknak megfelelő, megbízható személyek lássák el, illetve e tevékenységek területén ne szerezzenek pozíciókat bűnöző elemek, továbbá ezen szakmákat ne vonja ellenőrzése alá a szervezett bűnözés.
A 8-10. §-hoz
A Rendőrség hatósági ellenőrzést végez a jogosult tevékenységével kapcsolatban.
Azért, hogy ezt a feladatát hatékonyan tudja ellátni, nyilvántartást vezet bizonyos adatokról, amelyeknek kezelése a feladatellátáshoz szükséges. Az Rtv. 1. §-a (2) bekezdésének h) pontja szerint a Rendőrség engedélyezi és felügyeli a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet. Az Rtv. 28. §-ának (1) bekezdése szerint a Rendőrség – a külön jogszabályban megállapított feltételek szerint - hatósági engedélyt ad az egyéni és a társas vállalkozás keretében folytatandó személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységre.
A 9. § olyan összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz, amelyek azt hivatottak megakadályozni, hogy a Javaslat hatálya alá tartozó tevékenységet a Rendőrségnek olyan szerve ellenőrizze, amelynek tagjai esetleg elfogultak lehetnek a tevékenység végzőjével szemben, tekintettel annak a Rendőrség kötelékében teljesített szolgálatára.
A Kamara a 39. § (1) bekezdésének g) pontja alapján, a Rendőrség a 8. § (1) bekezdése alapján nyilvántartást vezet. A Kamara és a Rendőrség feladatainak hatékony ellátáshoz szükséges az együttműködés, az adatkezelés is ehhez igazodik.
A 11-12. §-hoz
A Javaslat 11-12. §-ai a működési engedély és az igazolvány visszavonásáról és bevonásáról rendelkeznek. A visszavonás és a bevonás közötti különbségtétel alapja, hogy míg a bevonás ideiglenes, és meghatározott idő elteltével az engedélyt/igazolványt a jogosult visszakapja, a visszavonás végleges. A véglegesség sem jelenti azonban automatikusan, hogy akitől visszavonták az engedélyt/igazolványt, ne kérelmezhetné azt újra, feltéve hogy a kiadás feltételeinek meg tud felelni. Ha azonban a természetes személy kamarai tagsága etikai eljárásban hozott intézkedéssel, a kamarából történő kizárással szűnt meg, a megszűnéstől számított két évig nem létesíthet újabb kamarai tagságot. A kamarai tagság megszűnésével az igazolványa is visszavonásra kerül, és hiába is kérelmezne új igazolványt, a két év alatt kamarai tagság hiányában nem lesz jogosult a tevékenység végzésére.
A 13. §-hoz
A rendőrségi ellenőrzés csak akkor lehet hatékony, ha az intézkedő rendőrnek joga van a szándékos bűncselekmény vagy a foglalkozásának az e Javaslatban meghatározott szabályainak megszegésével megvalósított szabálysértés elkövetésén tetten ért személy-, vagyonőrtől, magánnyomozótól a helyszínen elvenni az igazolványát, ezzel is megakadályozva a tevékenység további jogsértő gyakorlását. Az elvételt követően az igazolványt kiadó rendőrkapitányság határozatot hoz az igazolvány további sorsáról, tipikusan a visszavonásáról. Az igazolvány tulajdonosa ez ellen a határozat ellen élhet jogorvoslati jogával.
A 14-15. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a tevékenység szolgáltatására irányuló szerződést írásba kell foglalni, és rendelkezik a kötelező tartalmi elemekről. Amennyiben a vállalkozás a szerződés teljesítése érdekében alvállalkozót kíván igénybe venni, ehhez szükséges a megrendelést adó szerződő fél előzetes hozzájárulása. Ez a megrendelő számára eszköz ahhoz, hogy a szerződés teljesítésének folyamatát kontrollálhassa.
A vállalkozás az általa kötött szerződésekről naplót köteles vezetni, amely naplóba (valamint a nyilvántartási okmányokba) a Rendőrség és a munkaügyi felügyelőség betekinthet. Ez előmozdítja a rendvédelmi és munkaügyi szervek feladatainak hatékonyabb teljesítését, valamint az állam bűnmegelőzési célkitűzéseit is szolgálja.
Ugyanis azzal, hogy a hatósági ellenőrzést végző szervek a naplóba betekinthetnek, nyomon követhető a kötelezően vezetett bejegyzésekből, hogy ki végzi a tevékenységet, a (4) bekezdés szerint ugyanis nyilván kell tartani a megbízott vállalkozás által alkalmazott alvállalkozásokat.
A 16. §-hoz
A személy- és vagyonőröknek, magánnyomozóknak nincsenek hatósági jogosítványaik. Tevékenységük során jogaik a megbízási szerződésből származnak, csak olyat tehetnek, amit a megbízó is megtehetne a jogos önhatalom körében, a Polgári Törvénykönyvnek a birtokvédelemről rendelkező szabályai alapján. A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személy elfogására a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 127. §-ának (3) bekezdése alapján van lehetőségük, de ez a jog nem terjeszkedik túl bármely természetes személyjogán. Pontosan azért, hogy a külső szemlélő számára is egyértelmű legyen, hogy nincs szó hatósági jogkörrel való felruházással, fontos, hogy a személy- és vagyonőrök ne viseljenek nyomozói tevékenységet folytató, a fegyveres erőre, rendvédelmi szervre, más hatóságra utaló elnevezést, formaruhát, illetve hatósági jellegre utaló, megtévesztésre alkalmas egyéb jelzést vagy címet, rangjelzést. Ezen kívül formaruhájukon fel kell hogy tüntessék a vállalkozás nevét és a személy- és vagyonőr megnevezést. A vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervezőknek és szerelőknek azonban nincs formaruhájuk, ezért kitűzőn kell a vállalkozás nevét és a vagyonvédelmi biztonságtechnikai tervező/szerelő elnevezést megjeleníteniük.
A17.§-hoz
A Rendőrség munkájának hatékonyságát segítik elő azok a rendelkezések, amelyek rögzítik, hogy a vállalkozás milyen adatszolgáltatással tartozik a Rendőrségnek. Ez az adatszolgáltatás a rendőrségi ellenőrzés végzéséhez szükséges.
A 18-21. §-hoz
A vállalkozások keretében végzett személy- és vagyonvédelem, illetve magánnyomozás körében ma igen gyakori, hogy valamely vállalkozás (többnyire társas vállalkozás) – újabb magánjogi szerződést kötve – egyéni vállalkozó közreműködésével teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Ilyen esetekben a vállalkozás és az egyéni vállalkozó között a munkajogi jogviszonyra jellemző elemeket is óhatatlanul tükröző, ilyen elemeket is igénylő jogviszony létesül.
A munkajogi jogviszony keretében végzett személy-és vagyonvédelmi tevékenység gyakorlása során a munkáltató széleskörű utasítás-adási jogával élhet, s így képes a védendő személyt, az őrzött, őrizendő vagyont fenyegető veszély vagy éppen a jogellenes támadás elhárítását szolgáló, a pillanatnyi veszélyhelyzethez igazodó, legmegfelelőbb intézkedések mihamarabbi megszervezésére, megtételére. A megbízott vállalkozó és a vele polgári jogi szerződéses kapcsolatban álló egyéni vállalkozó közötti viszony – éppen a magánjogi jogviszony jellege okán – csak úgy alkalmas erre, hogy e Javaslat széleskörű, a munkajogi jogviszonyban megjelenített utasításadási joggal rokonítható jogosultságokat is biztosít az egyéni vállalkozóval (mint alvállalkozóval) szerződést kötő vállalkozó számára ; természetesen hasonló korlátozások keretei között, mint a munkaviszony esetében. Mindez a lehető leghatékonyabb védelem, a védelem folyamatossága, zavartalansága, a védelem hatékonyságát csökkenteni képes körülmények elhárítása érdekében történik.
A személy- és vagyonvédelmi tevékenység folytatásával megbízott vállalkozás és a munkát ténylegesen ellátó egyéni vállalkozó között megkötendő szerződésben ezért - kötelező tartalmi elemként – rendelkezni kell fővállalkozó utasításadási jogáról, e jogosultságának tartalmáról, kereteiről, az utasításadás korlátjairól.
A Javaslat ezen egyéni vállalkozások működését illetően speciális, munkajogi jellegű, éppen az egyéni vállalkozó érdekeit, védelmét szolgáló további rendelkezéseket is meg jelenít. (Ilyenek a pihenőidőre, a keresőképtelen betegség esetére járó szabadságra vonatkozó speciális rendelkezések, a balesetbiztosítás, illetve a kötelező felelősségbiztosítás meglétét megkövetelő előírások is.) A pihenőidőre vonatkozó rendelkezésektől az alvállalkozó javára el lehet térni a szerződésben.
A 22-23. §-hoz
A személy- és vagyonőrök, magánnyomozók tevékenységük ellátása során személyes adatok, bizalmas információk birtokába. juthatnak. A 22/2004. (VI. 19.) AB határozat felhívta az Országgyíílést, hogy szüntesse meg a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, és alkosson előírást a titoktartásról és az adatkezelésről.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 82. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a tanúvallomást megtagadhatja, aki foglalkozásánál fogva titoktartásra kötelezett, ha a tanúvallomással titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve ha ez alól a külön jogszabály szerint jogosult felmentette, vagy külön jogszabály szerint a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megkeresésére a titoktartási kötelezettség alá eső adat továbbítása a felmentésre jogosult számára kötelező.
Ezzel összhangban a Javaslat 22. §-ának (1) bekezdése titoktartási kötelezettséget ír elő a magánnyomozó számára az olyan tényeket és adatokat illetően, amelyről a megbízás teljesítése során szerzett tudomást. Harmadik személy személyes adatairól a magánnyomozó csak a megbízót tájékoztathatja, kivéve ha tanúvallomást tesz, amihez az szükséges, hogy a titoktartás alól felmentést kapjon. A titoktartás alól törvényi rendelkezés mentheti fel, illetve a megbízó, de csak saját adatait illetően.
A 24. §-hoz
A hatósági ellenőrzés eredményessége érdekében a személy- és vagyonőr, a magánnyomozó köteles az igazolványt, mely őt a tevékenység személyes végzésére jogosítja, és a kamarai tagságot igazoló okiratot magánál tartani.
A 25-29. §-hoz
Amikor a Javaslat meghatározza, hogy milyen jogosultságai vannak az e Javaslat hatálya alá tartozó tevékenységet végző személynek harmadik személlyel szemben létesítmény őrzése, rendezvény biztosítása során, abból indul ki, hogy a vagyonőri jogosítványok a megbízási szerződésből, vagyis konkrétan abból fakadnak, hogy a megbízó érdekében eljárva a vagyonőr az általa őrzött vagyontárgyak tulajdonvédelmét, illetve a rendezvény résztvevőinek személyi biztonságát biztosítja.
A vagyonőr tehát nem lépheti át a jogos önhatalom kereteit, illetve a tevékenységét csak az érintett személy önkéntes hozzájárulása alapján gyakorolhatja, hatósági jogosítványai nem lévén.
A Javaslat a jogosultságok meghatározásánál egyrészt a szerződésben vállalt feladat alapján differenciál, másrészt pedig a létesítményőrzési tevékenységen belül eltérő lehetőségei vannak a vagyonőrnek aszerint, hogy az íntézkedéssel érintett harmadik személy a területre be kíván lépni, ott tartózkodik, vagy onnan távozni szándékozik. A különbségtétel oka, hogy a három különböző szituáció a szerződés teljesítése, a vagyonvédelem szempontjából különböző kockázatot hordoz magában. A rendezvény biztosítását végző személyt megilletik a létesítményt őrző vagyonőr jogosítványai, valamint egyéb intézkedési lehetőségei is vannak.
Mivel a vagyonőr nem hatósági személy, igazoltatásra sem jogosult. Bizonyos esetekben felhívhat a személyazonosság igazolására, de az érintett önkéntessége szükséges ahhoz, hogy a személyazonosságról megbizonyosodhasson anélkül, hogy igazoltatásra jogosult hatóság segítségét kérné.
A 30-32. §-hoz
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény részletesen szabályozza a személyes adatok kezelését, ezeket a rendelkezéseket is alkalmazni kell az elektronikus megfigyelörendszer, a távfelügyeleti rendszer, adat- és informatikai védelemre irányuló biztonságtechnikai rendszer, elektronikus beléptető-rendszer működtetése során.
A 33. §-hoz
Rendezvény biztosításával csak külön jogszabályban meghatározott képesítésí követelményeknek megfelelő, rendezvényen való rendfenntartásra felkészített személy- és vagyonőr bízható meg.
A 34. §-hoz
Mechanikai vagyonvédelmi, illetve vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszert kizárólag a kamara által kiadott tervezői névjegyzéken szereplő személy tervezhet, azonban a vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszer telepítésére, szerelésére irányuló hálózatépítéssel összefüggő segédmunka igazolvány és kamarai tagság hiányában is végezhető, feltéve hogy a hálózatépítés helyén a munkát irányító, igazolvánnyal rendelkező személy van jelen.
A 35-36. §-hoz
E §-ok azt határozzák meg, mit tehet, és mit nem tehet meg a magánnyomozó tevékenysége során. A magánnyomozó jogállása a megbízóéhoz igazodik, tevékenysége abban merül ki, hogy ellenérték fejében gyűjt információkat megbízása tárgyáról anélkül, hogy valóságos nyomozati jogkörrel rendelkezne. A hatályos titokvédelmi szabályok tehát a magánnyomozót éppúgy kötik, ahogy a megbízót. A 36. § három olyan esetkörben tiltja kifejezetten az ilyen jellegű információgyűjtést, ahol az adott tevékenységet végzők személye, illetve maga a tevékenység vagy annak valamely eleme esik különleges jogszabályi védelem alá.
A 37-39. §-hoz
A kamara a személy-, vagyonőrök és magánnyomozók szakmai érdekképviseleti testülete. Kényszertársulás, mivel az e Javaslat hatálya alá tartozó tevékenység személyes gyakorlására kizárólag a kamarai tagok jogosultak. Működésére azért is szükség van, mert a személy-, vagyonőri, magánnyomozói hivatás olyan speciális bizalmi viszonyt testesít meg, amely közvetlen kihatással van az állampolgárok személyi és vagyoni biztonságára. Tagjai csak természetes személyek lehetnek, a vállalkozásokról pedig nyilvántartást vezet. A természetes személyek számára a kamarai tagság, a vállalkozások számára a regisztráció a tevékenység végzésére való jogosultság feltétele. A kamara a Rendőrség mellett az a szemezet, amely kontrollt gyakorol a tevékenységet végző vállalkozások és természetes személyek felett, ennek megvalósítása érdekében pedig a Rendőrséggel együttműködik. A cél a tevékenység tisztasága, tiszta piaci viszonyok teremtése, a jogszerűség betartatása a közérdek szem előtt tartásával.
A kamara megfelel a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvényben foglalt feltételeknek, melyek megalapozzák a kiemelkedő közhasznúság megállapítását. A kamara országos és területi szervezetből áll. Az országos szervezet székhelye Budapest. A Javaslat nem határozza meg a területi szervezetek számát, illetve hogy mekkora tagság esetén lehet területi szervezetet alkotni. A kamara önkormányzatiságának legfontosabb dokumentuma az alapszabály, amelynek kötelező tartalmi elemeit a Javaslat meghatározza. Az alapszabályt az országos küldöttgyűlés fogadja el kétharmados szavazattöbbséggel.
A 40. §-hoz
A kamarai tagság igazolására a tagsági igazolvány szolgál. A Javaslat rendelkezéseket tartalmaz a kettős, többes tagság elkerülése érdekében. Egy természetes személynek ugyanis több igazolványa is lehet, kamarai tagsága viszont csak egy, ehhez kapcsolódóan kamarai választójoga sem lehet többszörös.
A 41-43. §-hoz
A kamarai tagság szüneteltetésének intézménye arra az esetre szolgál, ha a természetes személy kamarai tag úgy akarja tevékenységét felfüggeszteni, hogy kamarai tagsága ne szűnjön meg, ne kelljen újra kamarai felvételét kérelmeznie. A szüneteltetés ideje alatt kötelezettségek a kamara felé nem terhelik, így például nem kell tagdíjat fizetnie, és jogai sem gyakorolhatja, például nem választhat. A szüneteltetés időtartama két év lehet, amely két év meghosszabbítható, azonban ha a tag nem intézkedik a meghosszabbításról két év után, a tagsága megszűnik.
A tagság szünetelésének időtartama meghaladhatja a két évet is. A szünetelésre akkor kerül sor, ha a természetes személy tag valamennyi igazolványát bevonja a Rendőrség.
Erre például akkor kerül sor, ha a kamarai tag ellen büntetőeljárás indul olyan bűncselekmény miatt, amelyet a Javaslat legalább kétévi szabadságvesztéssel fenyeget.
A 44. §-hoz
A kamarai tagság többek közt akkor is megszűnik, ha a tagdíjat írásbeli felszólítás ellenére nem fizetik be. A jelen Javaslat hatályba lépését megelőzően hatályos szabályozás szerint a tagdíjfizetés elmaradása esetén etikai eljárást kellett indítani a fizetési kötelezettségét nem teljesítő tag ellen. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a kötelezően megindítandó etikai eljárásnak csak formális szerepe volt, érdemi nem.
A 45-46. §-hoz
A kamara tagjának és a nyilvántartott vállalkozásnak egyaránt vannak jogai és kötelességei a kamarával szemben, de ezek a jogok nem teljesen azonosak. A regisztrált vállalkozásnak nincsen választójoga, tevékenysége miatt nem kezdeményezhető ellene etikai eljárás, ellentétben a természetes személy kamarai taggal. A vállalkozások nyilvántartásánál is van olyan intézmény, amely a kamarai tagságnál létező szüneteltetéssel, illetve szüneteléssel mutat analógiát.
A 47-50. §-hoz
A kamara szervezetei választott és nem választott tisztviselőkkel működnek. A választott tisztviselőket a területi/országos küldöttgyűlés választja. Az országos küldöttgyűlés az országos küldöttekből áll, akiket a területi küldöttgyűlések választanak meg. A területi küldöttgyűlések résztvevői a területi küldöttek, illetve a területi szervezet nagyságától függően a területi küldöttgyűlés helyett közgyűlés működik. A választott és nem választott tisztviselőkre a Javaslat összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg a tisztességes érdekképviselet céljából. A Javaslat annak is elejét kívánja venni, hogy a kamarai tisztségeket halmozni lehessen, ezért íria elő, hogy tisztségviselő egyszerre legfeljebb egy országos és egy területi tisztséget tölthet be. Mivel az országos/területi küldötti pozíció nem számít kamarai tisztségnek, az egyáltalán nem kizárt, hogy valaki egyszerre legyen például országos küldött és egy bizottság tagja. Ellenkezőleg : az országos szervezetben elnöknek, alelnöknek, elnökségi tagnak és az e Javaslat szerint megválasztandó bizottság elnökének csak országos választható, valamint a területi szervezetben elnöknek, alelnöknek, elnökségi tagnak és az e Javaslat szerint megválasztandó bizottság elnökének csak területi küldött választható.
Az 51. §-hoz
Az országos szervezetben a legfontosabb döntések meghozatalát a Javaslat az országos küldöttgyűlésre bízza.
Az 52. §-hoz
A kamara elnökségének összehívására, működésére, határozatainak meghozatalára vonatkozó szabályokat a kamara alapszabálya állapítja meg.
Az 53-54. §-hoz
A felügyelő és a pénzügyi ellenőrző bizottságok a kamara működésének belső felügyeletét látják el törvényességi szempontok alapján.
Az 55. §-hoz
A kamara tisztségviselői a kamara elnöke, alelnökei, az országos elnökség tagjai, a felügyelő, valamint az etikai bizottság elnökei és tagjai. Őket az alapszabályban meghatározott módon, időtartamra és létszámban titkos szavazással választják.
Az 56. §-hoz
A területi szervezet funkciója, hogy illetékességi területén ellássa a jogszabályban és az alapszabályban hatáskörébe utalt kamarai feladatokat. A területi szervezet képviseleti, ügyintéző szervekkel, továbbá etikai bizottsággal, pénzügyi ellenőrző bizottsággal, valamint önálló költségvetéssel rendelkezik.
Az 57. §-hoz
A kamarán belül a képviselt szakmáknak megfelelően tagozatokat lehet létrehozni, a tagozatok feladatait és működését az alapszabály határozza meg.
Az 58-60. §-hoz
A kamara a természetes személy tagjai felett és az általa nyilvántartott vállalkozások felett szakmai felügyeletet lát el, amelynek legfontosabb eszköze a tagokkal szemben alkalmazható etikai eljárás. A Javaslat az etikai szabályzatra bízza az etikai vétségek meghatározását, valamint az etikai eljárás szabályainak kidolgozását, tág teret engedve a kamarai önkormányzatiságnak. Meghatározza azonban a taggal szemben etikai vétség esetén alkalmazható intézkedéseket, amelynek során figyelembe kellett venni, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint erős igény mutatkozik arra, hogy az intézkedés megválasztásánál az etikai bizottság differenciálhasson az etikai vétség súlya szerint.
A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy – például az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény rendelkezéséhez hasonlóan – a másodfokú etikai eljárásban hozott határozat ellen a bejelentő, az etikai eljárás alá vont, vagy más, a határozattal érintett személy a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint bírósághoz fordulhasson.
A 61-62. §-hoz
A kamara köztestületi önkormányzat, és mint ilyen, szükségképpen állami felügyelet, törvényességi felügyelet alatt áll. A Javaslat a belügyminiszter számára törvényességi ellenőrzési jogkört biztosít. Ennek keretében a belügyminiszter, ha jogsértést észlel, megszüntetésére felhívja a kamara elnökét, meghatározott esetben bírósághoz fordulhat.
A 63-64. §-hoz
A felügyeleti bírság mint szankció alkalmazása például akkor indokolt, ha a Rendőrség olyan vállalkozás nyomára bukkan, amely tevékenységét működési engedély hiányában végzi. Ebben az esetben a működési engedély visszavonása!bevonása mint szankció nem jöhet szóba, nincs értelme annak, hogy a Rendőrség megtiltsa a tevékenység további folytatását, mivel a vállalkozás eddig sem volt jogosult rá. A felügyeleti bírság összege százezertől kétmillió forintig terjedhet a Rendőrség mérlegelése alapján a jogsértés súlyával arányban. Nincs helye felügyeleti bírság kiszabásának, ha a cselQkmény elkövetése óta két év eltelt. A felügyeleti bírságot kiszabó határozat ellen természetesen van helye jogorvoslatnak. Az eljárásra az a szerv az illetékes, amelyet e Javaslat 4. §-a ilyenként megjelöl. Hatásköre a másodfokú eljárás lefolytatására az Rtv. rendelkezéseinek megfelelően a rendőrfőkapitányságoknak van. Az államigazgatási eljárás szabályainak megfelelően lehetőség van a jogorvoslat keretében bírósághoz fordulni. Ha a másodfokú határozat, illetve a bíróság határozata az eljáró hatóságot új eljárás lefolytatására utasítja, a kétéves határidőt – amelynek letelte után felügyeleti bírság kiszabásának nincs helye - a másodfokú határozat, illetőleg a bíróság határozatának jogerőre emelkedése napjától kell számítani.
A 65. §-hoz
Ez a § meghatározza, melyek a Javaslatnak azok a szabályai, amelyeknek a megszegése esetén a működési engedély és az igazolvány bevonható. A Javaslat ezen szabályai két csoportba sorolhatók: az a) pontban hivatkozott szabályok egyszeri megsértése is kiválthatia a bevonást, míg a b) pontban hivatkozott rendelkezések első alkalommal történő megsértése esetén a hatóság figyelmeztetést alkalmaz, és csak az isn-vételt jogsértés váltja ki a bevonást.
A 66-68. §-hoz
Az Európai Unióhoz és az EGT-hez történt csatlakozásunk nyomán a _jogalkotó feladata, hogy rendelkezzen azokról a vállalkozásokról is, amelyeket az EGT más tagállamaiban alapítottak, és Magyarország területén e Javaslat hatálya alá eső tevékenységet kívánnak folytatni. Amennyiben az ilyen vállalkozás rendelkezik valamely EGT tagállamban kiadott okirattal, amely őt e Javaslat hatálya alá tartozó tevékenységre jogosítja, a Rendőrség – ha az okirat valódi és érvényes – határozatban engedélyezi a magyarországi tevékenységet, és a vállalkozást nyilvántartásba veszi.
A 69-72.§-hoz
Az EGT más tagállamában alapított vállalkozáshoz hasonlóan a Javaslat rendelkezik az EGT valamely tagállamának olyan állampolgárairól is, akik Magyarországon kívánnak e Javaslat hatálya alá eső tevékenységet folytatni.
A 73. §-hoz
Ez a § a hatósági eljárásra és ellenőrzésre az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény előírásait rendeli alkalmazni.
A 74. §-hoz
Ez a § a Javaslatban használt lényeges fogalmakat határozza meg.
A 75-76. §-hoz
E Javaslat rendelkezései három lépcsőben lépnek hatályba. A legsürgetőbb azoknak a szabályoknak a hatályba lépése, melyeknek megalkotását a 22/2004. (VI. 19.) AB határozat tette elkerülhetetlenné. Ezek a titoktartás, az adatvédelem, a csomagátvizsgálás szabályai. A második lépcsőben, 2005. július 1 jén azok a rendelkezések lépnek hatályba, amelyek a megbízási szerződés kötelező tartalmi elemeit határozzák meg, alvállalkozó foglalkoztatásának feltételeit rendezik. Utoljára maradnak azok a §-ok, amelyek alkalmazására a Rendőrségnek, a kamarának fel kell készülnie, ezek 2006. január 1-jén lépnek hatályba. A VSzVMt. rendelkezései ehhez igazodva, szintén három lépcsőben vesztik hatályukat, ügyelve arra, hogy mielőtt jelen Javaslat teljes egészében hatályba lép, mindig legyenek hatályos szabályok azokban a kérdésekben, amelyeket e két törvény rendez. A 76. § rendezi a VSzVMt.-t módosító törvények hatályon kívül helyezését is.
A 77. §-hoz
A Javaslat két másik jogszabály módosítását is tartalmazza.
A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosítása alapján sportrendezvényen csak az lehet rendező szerv, aki – e Javaslat hatálya alá tartozó – egyéni vagy társas vállalkozás vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja, olyan képesítéssel rendelkezik, amely megfelel a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek, ezen felül pedig sportrendezvényen való rendfenntartásra is felkészítették.
A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény módosítása alapján a kötelezett a fegyveres biztonsági őrséget ezentúl nem csak saját szervezetében, hanem többségi tulajdonában lévő szervezettel is létrehozhatja, működtetheti, fenntarthatja.
78. §-hoz
E §-ban a belügyminiszter felhatalmazást kap rendeletalkotásra.
_