• Tartalom
Oldalmenü

2005. évi CXXXV. törvény indokolása

a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről

2006.01.01.
Általános indokolás
Az áldozatsegítő politika az állami büntetőhatalom gyakorlásának alkotmányos kötelezettségén alapul. A demokratikus jogállamban az igazságszolgáltatás szervei mint a büntetőhatalom kizárólagos letéteményesei kötelesek gyakorolni a büntetőhatalmat annak érdekében, hogy védjék az állampolgárokat a bűncselekményekkel szemben. Az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a Kormány védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait. Az áldozatsegítő politika azt juttatja kifejezésre, hogy az állam a méltányosság és a társadalmi szolidaritás alapján segítséget kíván nyújtani azoknak, akiket a bűncselekményekkel szemben megvédeni nem tudott. A Javaslatban szereplő jogok és szolgáltatások közvetetten is levezethetők az Alkotmány egyes rendelkezéseiből, így az esélyegyenlőség megteremtésének alkotmányos céljából [Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés] és a szociális biztonság alapjogából [Alkotmány 70/E. § (1)-(2) bekezdés], valamint az emberi méltósághoz való „anyajogból” [Alkotmány 54. § (1) bekezdés].
A bűncselekmények áldozatainak segítésével és kárenyhítésének kérdéskörével az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európa Tanács mellett az Európai Unió is foglalkozik, s ezzel kapcsolatban számos, a tagállamok kormányainak címzett dokumentumot fogadtak el. [Az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kártalanításáról szóló, 1983. november 24-i Európa tanácsi egyezmény (a továbbiakban: Európa tanácsi egyezmény); az Európai Tanács 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésének következtetései, különösen annak 32. pontja; a Tanács 2001. március 15-i kerethatározata a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról (a továbbiakban: kerethatározat)]. A dokumentumokban foglaltak szerint a tagállamoknak megfelelő módon szabályozniuk kell a bűncselekmények áldozatainak joghoz való hozzáférését és kárenyhítési igényérvényesítésüket.
Az Európai Unió Tanácsa 2004. április 29-én kibocsátotta „A bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról” szóló irányelvet (2004/80/EC, a továbbiakban: irányelv). Eszerint 2006. január 1-től az unió tagállamainak valamennyi uniós polgár számára biztosítaniuk kell az állami kárenyhítést, ha az áldozat az adott tagállam területén válik szándékos és erőszakos bűncselekmények áldozatává.
A közösségi szabályozás alapvetően nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy az állami kárenyhítésre vonatkozó rendszerüket a saját jogi hagyományaiknak és társadalmi-politikai megfontolásaiknak megfelelően alakítsák ki. Garantálniuk kell ugyanakkor azt, hogy az az áldozat, aki egy másik tagállamban indít kárenyhítési eljárást, egyenlő elbánásban részesüljön az eljárást lefolytató államában lakóhellyel rendelkezőkkel; illetve, hogy azok a nehézségek, amelyek az ügy határokon átnyúló jellegéből adódnak, ne akadályozzák a kárenyhítési eljárást.
A Javaslat meghatározza az áldozatok részére biztosított szolgáltatásokra (érdekérvényesítés elősegítése, azonnali pénzügyi segély, jogi segítségnyújtás) és az állami kárenyhítésre való jogosultság feltételeit, valamint azt, hogy a támogatások hogyan vehetők igénybe, illetve azt is, hogy milyen szervezeti keretek között működik az állami áldozatsegítés.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat I. fejezete a törvény hatályát tartalmazza.
A Javaslat területi hatálya azt fejezi ki, hogy rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén áldozattá vált személyekre kell alkalmazni.
A kerethatározat meghatározza az áldozat fogalmát, e szerint „az áldozat az a természetes személy, aki olyan károsodást szenvedett, ideértve testi vagy szellemi épségének sérelmét, érzelmi szenvedését vagy gazdasági veszteségét is, amelynek közvetlen oka olyan cselekmény vagy mulasztás, amely valamely tagállam büntetőjogi szabályainak megsértésével valósult meg.
Míg a kerethatározat áldozatról beszél, addig a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény a sértett fogalmát használja. A sértett büntetőeljárási fogalma szűkebb, mint a kerethatározatban írt áldozatfogalom. A sértett minden esetben áldozat, az áldozat azonban lehet olyan személy is, aki nem sértett. A sértett eljárási fogalmát ezért nem lehet áldozati fogalomként alkalmazni. Ehelyett a kerethatározatra tekintettel a törvényben egy szélesebb áldozatfogalmat kell meghatározni. Ennek megfelelően áldozat a bűncselekmény sértettje, valamint az a természetes személy, aki a bűncselekmény közvetlen következményeként sérelmet, így különösen testi vagy lelki sérülést, érzelmi megrázkódtatást, illetve vagyoni kárt szenvedett.
A közvetlen következmény a sértetten kívül más személynél akkor állapítható meg, ha sérelme a bűncselekménnyel szoros térbeli és időbeli összefüggésben, és azzal ok-okozati viszonyban következett be. A bűncselekmény nemcsak testi, de lelki sérüléseket is okoz. Az áldozatsegítés kiemelt célja, hogy a rászorulóknak hatékony segítséget nyújtson a lelki sérülések, érzelmi megrázkódtatások enyhítése érdekében. A fogalomban szereplő „lelki sérülés” a bűncselekmény következtében az áldozatban kialakult tartós, komoly félelmet, szorongást jelent. Ez a kifejezés rokon a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 138. §-ában meghatározott félelem fogalommal. Az áldozatfogalom másik eleme, az „érzelmi megrázkódtatás” az erőszakos bűncselekmény következtében az áldozatban kialakult traumát, pszichés zavart jelent.
A magyar állampolgárok mellett a Javaslat meghatározza a külföldi természetes személyek azon körét, akik áldozatsegítő szolgáltatást, illetve kárenyhítést (a továbbiakban: támogatást) vehetnek igénybe.
A külföldi személyek körében kiemelt csoportba tartoznak az Európai Unió bármely tagállamának állampolgárai, illetve más államoknak az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó állampolgárai, valamint a hontalan személyek. Az áldozatsegítő támogatás jogosultja lehet továbbá az személy is, aki emberkereskedelem áldozata. Egyéb külföldi személyek csak akkor tartoznak a Javaslat személyi hatálya alá, ha az állampolgárságuk szerinti állam a Magyar Köztársasággal nemzetközi megállapodást kötött arra vonatkozóan, hogy a másik állam állampolgárai számára biztosítják az áldozatsegítő támogatásokhoz történő hozzáférést, vagy az államok között ilyen kérdésben viszonosság áll fenn.
A Javaslat azon cselekmények esetén is biztosítja az áldozatsegítő támogatásokat, amelyek formailag tényállásszerű, materiálisan jogellenes, de a törvény erejénél fogva nem büntethető cselekmények. Ilyen eset például az, amikor az elkövető gyermekkorú vagy kóros elmeállapotú.
A 2. §-hoz
Az 1. § (1) bekezdésében foglalt területi hatály alól a törvény egy kivételt tesz. E szerint amennyiben magyar állampolgár külföldön szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává válik, tehát olyan bűncselekményt követnek el ellene, amely miatt Magyarországon kárenyhítésre lenne jogosult, a szolgáltatások igénybevételére jogosulttá válik. Ezzel a szabályozással az állam azt nyilvánítja ki, hogy minden olyan esetben, amikor állampolgára külföldön súlyos bűncselekmény áldozatává válik, segítséget nyújt. Ilyen esetekben a 11. § szerinti igazolás kiállításra értelemszerűen nem kerülhet sor. Ezért ezekben az esetekben az áldozatnak kell bizonyítani azt, hogy a bűncselekmény valóban megtörtént. A külföldön áldozattá vált magyar állampolgár a szolgáltatást a Magyar Köztársaság területén veheti igénybe, külföldön a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvényben meghatározott segítséget az áldozatnak a konzuli szolgálat nyújtja.
Kárenyhítésre az áldozatok közül az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó állampolgárai közül csak azok jogosultak, akik ott lakóhellyel, vagy szokásos és jogszerű tartózkodási hellyel rendelkeznek. Jogosultak lehetnek még azok is, akik Magyarországon tartózkodási vagy bevándorlási engedéllyel rendelkeznek.
Az irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Javaslat lehetőséget teremt arra, hogy a Magyarországon szokásos lakóhellyel rendelkező személy Magyarországon terjeszthesse elő kárenyhítés iránti kérelmét akkor, ha az Európai Unió más tagállamában szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává vált. Ilyen esetekben a kárenyhítést a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti tagállam fizeti.
A 3. §-hoz
Fogalmilag az a személy, aki a bűncselekmény elkövetésében – akár tettesként, akár részesként – részt vett, illetve az, akit a bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel, áldozatnak tekintendő. Azonban az állami áldozatsegítésnek, kárenyhítésnek nem lehet célja az elkövető, a gyanúsított áldozatkénti segítése, ezért ezeket a személyeket a Javaslat az áldozatok köréből kizárja. Amennyiben a terheltről az eljárás során kiderül, hogy adott bűncselekmény elkövetésében nem vett részt, jogosulttá válhat az áldozatsegítő támogatásokra.
A 4. §-hoz
A Javaslat II. fejezete a szolgáltatásokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza.
A Javaslat értelmében az állam az áldozatok részére szolgáltatásként az érdekérvényesítés elősegítését, az azonnali pénzügyi segélyt és a jogi segítségnyújtást biztosítja.
Az egyes áldozatoknak nyújtandó szolgáltatások fajtáját, időtartamát a bűncselekmény jellege, az áldozatra gyakorolt hatása, továbbá az áldozat egyéb személyes körülményei határozzák meg.
A Javaslat értelmében az áldozatsegítő szolgáltatásokat és az állami kárenyhítést 2006. január 1-től az Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálata nyújtja. A szolgálatot a megyeszékhelyeken működő területi (megyei és fővárosi) és az országos hatáskörrel rendelkező, másodfokon eljáró központi szervek alkotják.
Az érdekérvényesítés elősegítésben mindenekelőtt az a cél, hogy a bűncselekmény áldozata az áldozatsegítő szolgálattól kapja meg az alapvető jogai érvényesítéséhez szükséges jogi tanácsokat és konkrét segítséget. Abban az esetben, ha az áldozat rászoruló és az ügyének további intézéséhez jogi segítő szakjogászi közreműködése szükséges, az áldozatsegítő szolgálat köteles áttenni az ügyet a jogi segítségnyújtó szolgálathoz. Ezzel egyidejűleg gondoskodni kell arról is, hogy az áldozat az őt egyébként megillető egészségügyi – például kórházi, pszichiátriai – és szociális segítségről, valamint az igénylés feltételeiről megfelelő felvilágosítást kapjon, és rászorultság esetén e szolgáltatásokat a lehető legrövidebb időn belül igénybe tudja venni. Az egészségbiztosítási ellátások, valamint a szociális jellegű ellátások, szolgáltatások a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban rögzített feltételek alapján és az ott meghatározott módokon vehetők igénybe.
Ha az áldozatsegítő szolgálat úgy ítélte meg, hogy az adott ügyben jogi segítő szakjogászi közreműködésére van szükség, ezt a jogi segítségnyújtó hivatalok biztosítják a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jst.) szerint. (A Javaslat a Jst.-t megfelelően módosítja.) Ebben az esetben a peres és peren kívüli jogi támogatásokra az az áldozat lesz jogosult, aki a Javaslat szerinti rászorultsági feltételeknek megfelel. Ezek a rászorultsági feltételek azonosak a kárenyhítésnél meghatározottakkal.
Az azonnali pénzügyi segély megítélése méltányossági döntés, amelynek során mérlegelni kell az eset összes körülményeit és vizsgálni kell azt, hogy az érintett anyagi támogatását a bűncselekmény következtében kialakult személyes körülményei indokolják-e. Az azonnali pénzügyi segély a pártfogó felügyelői segélyhez hasonló támogatás. A megítélhető legmagasabb összege az alapösszeggel egyezik meg. Az alapösszeg mértéke a tárgyévet megelőző második év – a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének 43%-a. (A 2004. évi havi bruttó átlagkereset 145.700 forint volt, erre tekintettel az alapösszeg 2006-ban 62.650 forint lesz.)
Az 5. §-hoz
A Javaslat személyi hatálya alá tartozó személy bizonyos esetekben nem jogosult az áldozatsegítő szolgáltatások igénybevételére. Az, hogy áldozat nem kaphat szolgáltatást, alapvetően két okból eredhet: az áldozat felróható magatartásából vagy abból, hogy a szolgáltatást korábban már megkapta. Az előbbi esetek körébe tartozik az, ha az áldozat a támogatás iránti kérelmében valótlan adatokat szolgáltatott, de az is, ha akadályozza vagy akadályozta a kérelmében foglaltak ellenőrzésére szolgáló vizsgálatot, illetve a korábban igénybe vett jogi segítségnyújtás díját nem térítette vissza az államnak. Abban az esetben, ha az áldozat kérelmében valótlan adatot szolgáltatott, vagy a vizsgálat elvégzését akadályozta, az ezt megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 évig nem jogosult újabb kérelem előterjesztésére. Amennyiben az áldozat a folyamatban levő eljárásban akadályozza a vizsgálat elvégzését, majd az akadályozást az ezt megállapító határozat jogerőre emelkedését megelőzően megszünteti, a szolgáltatás igénybevételére ismételten jogosulttá válik.
A kizáró okokat a Javaslat nemcsak a szolgáltatásokra állapítja meg, hanem a kárenyhítési eljárásra is. Így abban az esetben, ha korábbi kárenyhítési eljárásban állapították meg a valótlan adatközlést vagy a vizsgálat akadályozását, az áldozat a szolgáltatás igénybevételére sem lesz jogosult.
A 6. §-hoz
A törvény III. fejezete a kárenyhítésre vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza.
Jelenleg az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítésének szabályairól szóló 209/2001. (X. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) 3. §-a jelöli meg a kárenyhítési igényt megalapozó bűncselekményeket.
Ennek értelmében a belföldön elkövetett, taxatíve felsorolt, szándékos bűncselekmények eredményeként életüket vesztett személyek hozzátartozóira, illetve a testi épség vagy az egészség súlyos károsodását elszenvedett sértettekre terjed ki az állam általi kárenyhítés. A taxációban szándékos, személy elleni erőszakos, szándékos közlekedési, szándékos közbiztonság elleni, illetve egyes emberiség elleni bűncselekmények találhatóak. A jelenlegi szabályozás nem tartalmazza az erőszakos nemi erkölcs elleni bűncselekményeket.
Az Európa tanácsi egyezmény és az irányelv nem sorolja fel az állami kárenyhítést megalapozó bűncselekményeket. A bűncselekmények meghatározott csoportja alapozhatja meg az állami kárenyhítést, így az európai egyezmény a halált, súlyos fokú testi sérülést vagy egészségkárosodást okozó, szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekményekre vonatkozik, az irányelv pedig azokra az esetekre, amikor az igényjogosult sérelmére a szokásos tartózkodási helyén kívüli tagállamban követtek el szándékos, erőszakos, bűncselekményt.
Jogszabály-szerkesztési, de ezen túlmenően a jogalkalmazás biztonságára kiható kérdés annak eldöntése, hogy a készülő törvény a Btk.-ra alapítva taxációban határozza meg a kárenyhítés alapjául szolgáló bűncselekményeket, vagy a nemzetközi kötelezettség szerinti bűncselekménycsoportot jelölje meg, s annak értelmezését a jogalkalmazóra bízza. Bár a taxáció előnye a pontos, követhető, áttekinthető jogszabályi megjelenítés, hátránya viszont az, hogy a Btk. módosítása következtében a taxációban bekövetkezett minden változást ezen a törvényen is át kell vezetni, továbbá az is, hogy az ügy érdemi elbírálásában kevésbé érvényesülhet az áldozatsegítés jogpolitikai célja, a méltányosság.
A kárenyhítésnek meghatározott bűncselekménycsoporthoz kötése azzal az előnnyel jár, hogy bizonyos határok között a döntést hozó jobban igazodhat a bűncselekmény okaiban, feltételeiben és következményeiben fellelhető összes szituációhoz, az áldozat rászorultságához, s ezáltal a méltányosság kiteljesíthetőbb. A bűncselekményi csoportra való utalás természetesen azzal a veszéllyel is járhat, hogy hasonló jellegű ügyekben egymástól eltérő jellegű döntések születnek. Az egységes joggyakorlat kialakítását szolgálja azonban az, hogy kárenyhítési ügyekben a döntést kizárólag a fővárosi székhelyű, országos hatáskörrel működő hatóság hozza meg.
Mindezekre tekintettel a Javaslat a kormányrendelettől eltérően a kárenyhítést a bűncselekmények bizonyos csoportjában teszi lehetővé. Ennek értelmében kárenyhítésre az a rászoruló természetes személy áldozat jogosult, akinek sérelmére szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el, s ennek következményeként testi épsége, egészsége súlyosan károsodott. Ezek a személyek a bűncselekmény közvetlen fizikai sértettjei.
Kárenyhítésre jogosult továbbá az a természetes személy is, aki a szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény következtében testi épségében, egészségében súlyosan károsodott sértettnek vagy meghalt személynek az elkövetés időpontjában egy háztartásban élő egyenes ági rokona, örökbefogadója vagy nevelőszülője, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeke, házastársa, élettársa, továbbá akinek eltartására a sértett jogszabály, végrehajtható bírósági, illetőleg hatósági határozat vagy érvényes szerződés alapján köteles volt. Ezek a személyek a bűncselekmény közvetlen fizikai sértettjeinek meghatározott státusú hozzátartozói, vagy egyéb személyek.
Fentiek mellett a kárenyhítésnek további feltétele a szociális rászorultság, tehát az is, hogy az áldozat a Javaslatban megfogalmazott rászorultsági feltételeknek megfeleljen. A rászorultság itt jövedelmi viszonyokon alapuló rászorultságot jelent. Ez akkor állapítható meg, ha az áldozat nettó jövedelme nem éri el a Javaslatban meghatározott összeget (rászorultsági küszöb). A rászorultsági küszöböt a Javaslat az alapösszeg kétszeresében határozza meg.
Ezen túlmenően a Javaslat meghatároz olyan eseteket is, amelyeknél nem kell vizsgálni a jövedelmi viszonyon alapuló rászorultságot (rászorultsági vélelem). A Javaslat korlátozás nélkül biztosítja a kárenyhítést azoknak, akik rendszeres szociális segélyben, rendszeres gyermekvédelmi támogatásban vagy közgyógyellátásban részesülnek, illetve akiknek az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát már megállapították, a jövedelmi viszonyok vizsgálata korábban már megtörtént. Az átmeneti szállást, éjjeli menedékhelyet igénybe vevő hajléktalan személy, illetve családok, gyermekek átmeneti otthonát igénybe vevő és a Magyarország területén menekültügyi eljárás alatt álló személy pedig olyan helyzetbe került, hogy rászorultságát a jövedelmi viszonyaira tekintet nélkül vélelmezni kell.
Mind a jövedelmi, mind a Javaslat által vélelmezett rászorultságot megfelelő módon igazolni kell. Az igazolás tartalmát a szolgáltatás megítéléséről döntő megyei és fővárosi igazságügyi hivatal megyei és fővárosi áldozatsegítő szolgálata (a továbbiakban: területi áldozatsegítő szolgálat) jogosult ellenőrizni.
A 7. §-hoz
Az állam által fizetett kárenyhítés főszabály szerint egyösszegű. Ennek keretében az áldozat csak a bűncselekmény következtében bekövetkezett vagyoni kárának enyhítést kérheti.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy az állam általában nem a teljes kárt téríti meg, hanem annak csak egy részét. A kárenyhítés mindig a bekövetkezett kár nagyságához igazodik. Ennek megfelelően a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az egyösszegű kárenyhítés az alapösszeg ötszörösét meg nem haladó kár 100 százaléka; az alapösszeg ötszöröse és tízszerese közötti kár 75 százaléka; az alapösszeg tízszeresét meghaladó kár 50 százaléka. A támogatás maximális összegét a Javaslat az alapösszeg tizenötszörösében határozza meg.
Az egyösszegű kárenyhítés mellett – új jogintézményként – a Javaslat bevezeti a járadék formájú kárenyhítést. (Az irányelvhez kapcsolódó ún. Zöld Könyv alapján jelenleg az uniós tagállamok többsége járadékban részesíti a bűncselekmény következtében időlegesen, vagy véglegesen keresőképtelenné vált áldozatokat.)
A járadékot a sértett keresőképtelensége és az áldozatnak a keresőképtelenség eredményeképpen bekövetkező jövedelemcsökkenése alapozza meg, abban az esetben, ha a bűncselekmény miatt kialakult keresőképtelenség várhatóan a 6 hónapot meghaladja. A járadék jogosultja nemcsak a sértett lehet, hanem a vele egy háztartásban élő hozzátartózok és azok is, akiknek eltartására köteles volt.
A járadék mértéke a jövedelemcsökkenés mértékétől és attól függ, hogy az áldozat mások gondozására szorul. Azt, hogy a 18 év alatti áldozat gondozásra szorul, a Javaslat vélelmezi.
Járadékként havonta maximum az alapösszeg adható.
A járadékot az áldozat legfeljebb három évig kaphatja. A járadék folyósítását a határozatban megállapított határidő lejárta előtt meg kell szüntetni, ha a sértett keresőképtelensége megszűnik, vagy az áldozat más forrásból rendszeres pénzbeli juttatásra szerez jogosultságot.
A Javaslat ezeket az alábbiakban határozza meg: rendszeres szociális vagy nyugdíjbiztosítási ellátás, jogerős bírósági határozatban megállapított kártérítési járadék, biztosító által folyósított járadék. Az állam a szándékos és erőszakos bűncselekménnyel okozott vagyoni kárért nem áll helyt, azonban járadékot biztosít arra az időre, amíg más jogszabályok vagy szerződés alapján igénybe vehető járadék jellegű juttatások folyósítása megkezdődik. Ezért amikor más szerv vagy szervezet ilyen járadék jellegű juttatás folyósítását megkezdi, a járadék jellegű állami kárenyhítés megszűnik.
A 8. §-hoz
A szolgáltatásokhoz hasonlóan a Javaslat a kárenyhítésnél is pontosan meghatározza azokat az eseteket, amelyek kizárják az áldozat kárenyhítését.
A szolgáltatásoknál ismertetett kizáró okok a kárenyhítésre is érvényesek. Ezen a körön túl a Javaslat további kizáró feltételeket is meghatároz. Ezeket az okokat az áldozat felróható magatartása alapozza meg. Ennek megfelelően a Javaslat meghatároz olyan cselekményeket vagy mulasztásokat, amelyek esetén még a rászoruló áldozat sem kaphat kárenyhítést. Így nem jogosult az áldozat kárenyhítésre akkor, ha kára már megtérült vagy olyan biztosítási igényét, amelyből kárának részbeni vagy teljes megtérülése várható, nem érvényesítette; ha felróható magatartásával előidézte a bűncselekményt vagy közrehatott a károkozásban; ha akár a büntetőeljárásban, akár a kárenyhítési eljárásban az eljáró hatóságokkal nem működik együtt; ha a kárenyhítésre okot adó bűncselekménnyel összefüggésben a Javaslatban meghatározott bűncselekményt követett el.
A 9. §-hoz
A Javaslat IV. fejezete az általános eljárási szabályokat tartalmazza.
Az áldozatsegítés első lépéseként a területi áldozatsegítő szolgálat haladéktalanul köteles teljes körű felvilágosítást adni arról, hogy az áldozatnak a testi, lelki, vagyoni sérelem enyhítésére milyen lehetőségei vannak, azokat hogyan tudja igénybe venni, és jogai érvényesítése érdekében milyen segítséggel számolhat. Pontosan tájékoztatja az áldozatot a büntetőeljárásbeli jogairól és kötelezettségeiről, és arról is, hogy milyen lehetőségei vannak az ismételt áldozattá válás elkerülésére. Ismerteti azt is, hogy milyen egyéb állami, önkormányzati, civil, egyházi szervezetek nyújthatnak számára segítséget.
Ezeket az információkat a területi áldozatsegítő szolgálat minden szóban vagy írásban hozzá forduló személynek köteles megadni függetlenül attól, hogy az adott személy konkrét bűncselekménynek áldozata-e vagy sem. Ezeknek az információknak a birtokában tudja eldönteni az áldozat azt, hogy milyen típusú támogatásra van szüksége és azt milyen szervtől, szervezettől kívánja igénybe venni.
A tájékoztatásról a megyei áldozatsegítő szolgálat minden esetben regisztrált feljegyzést készít. A Kormánynak készítendő éves beszámolóban ugyanis teljes körűen kell bemutatni az áldozatsegítő szolgálat által végzett munkát.
A tájékoztatási kötelezettség az áldozatsegítő szolgálatot akkor is terheli, ha az áldozat nem közvetlenül az áldozatsegítő szolgálattól kér segítséget. Amennyiben a területi áldozatsegítő szolgálat más szerv vagy hatóság jelzéséből vagy a hozzá benyújtott támogatás iránti kérelemből arról szerez tudomást, hogy harmadik természetes személy bűncselekmény áldozata lett, írásban köteles az érintett személy figyelmét felhívni arra, hogy áldozatsegítő támogatásra jogosult lehet. Ezt követően már az áldozat döntésén múlik az, hogy a kapott információk birtokában eljárást kezdeményez vagy további tájékoztatást kér.
A 10. §-hoz
A Javaslat nem az áldozat lakóhelye vagy a bűncselekmény elkövetésének helye szerint illetékes megyei szolgálatot jelöli meg eljárásra illetékes hatóságként, hanem azt, amelynél az áldozat a kérelmét benyújtotta. Ez lehetővé teszi azt, hogy az áldozat a számára legközelebb eső és a legalkalmasabbnak ítélt hivatalnál terjessze elő kérelmét. Ez a megoldás biztosítja azt, hogy az áldozat a kérelmét a lehető leggyorsabban tudja előterjeszteni, valamint azt is, hogy a másodlagos áldozattá válás elkerülhető legyen.
Az áldozatsegítő eljárás keretében nyújtott támogatásokra való jogosultság elbírálásában alaposan vizsgálni kell az áldozat személyes körülményeit, a kérelemre okot adó bűncselekményre vonatkozó adatokat és a bűncselekménnyel okozott sérelmet. A Javaslat ezért előírja, hogy az áldozatnak a támogatás iránti kérelemben milyen adatokat kell megjelölnie. Ezek az adatok részint személyének beazonosítását, részint a bűncselekményt és annak következményeit, illetve azon okok feltárását teszik lehetővé, amelyek fennállása esetén a támogatás nyújtása kizárt. A Javaslat a kérelem előterjesztésére – tekintettel annak összetett tartalmára – nyomtatvány rendszeresítését írja elő, amely egyrészt a hiánytalan kérelmek előterjesztését is elősegíti, másrészt a kérelmek időszerű feldolgozására is lehetőséget ad.
A területi áldozatsegítő szolgálat a kérelmező előadása és a 11. § szerinti igazolás alapján dönti el, hogy az adott bűncselekménynek a kérelmező áldozata-e. Az áldozatnak az igazolást nem kötelessége beszerezni, ezért abban az esetben, ha az áldozat azt a kérelméhez nem csatolja, akkor azt a területi áldozatsegítő szolgálatnak haladéktalanul be kell szereznie. Ez alól kivételt jelent a 2. § (1) bekezdése szerinti eset, eszerint amennyiben magyar állampolgár jogszerű külföldi tartózkodása alatt válik szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává, ezt megfelelő módon – tehát az adott ország szabályai szerint – igazolnia kell.
A 11. §-hoz
Az eljárás megindításához szükség van az áldozati minőség igazolására, melyet a nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság szolgáltat. Az igazolást kérelemre vagy az áldozatsegítő szolgálat megkeresése alapján kell kiállítani. Az igazolást az áldozat kérheti közvetlenül a büntetőeljárás adott szakaszában eljáró hatóságtól, azonban erre a Javaslat az áldozatot nem kötelezi. Ennek indoka az, hogy így az áldozatsegítő szolgáltatásokat az áldozat a kérelem benyújtását követően azonnal igénybe tudja venni. Abban az esetben, ha a kérelemhez az áldozat igazolást nem csatol, az eljáró áldozatsegítő szolgálat hivatalból gondoskodik annak beszerzéséről.
Az igazolásban arra az ügyre vonatkozóan közöl érdemi adatokat az éppen illetékes hatóság, amelynek következtében az áldozatot sérelem érte. Az igazolás olyan adatokat, tényeket tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek annak megállapításához, hogy a kérelmező adott bűncselekménynek áldozata-e vagy sem. Az igazolás ezért a területi áldozatsegítő szolgálat eljárásában, a támogatás iránti kérelem elbírálásában alapvetően fontos.
A Javaslat meghatározza azt is, hogy a kiállított igazolás meddig érvényes. Abban az esetben, ha az igazolást az áldozat kérelmére állították ki, azt a kiállítást követő 15 napon belül lehet felhasználni. A rövid határidőt az indokolja, hogy egy folyamatban levő büntetőeljárásban az igazolásban foglalt vélelem, amely szerint bűncselekmény történt, bármikor megdőlhet. Ezért mindenképpen célszerű a felhasználásra határidőt meghatározni. Abban az esetben, ha az igazolást az áldozatsegítő szolgálat kéri, a szolgálatra kötelező ügyintézési határidő pótolja az érvényességi idő lejártának szabályozását. A Javaslat értesítési kötelezettséget ír elő azokban a büntetőügyekben, amelyekben az igazolást kiállították. Az értesítésre az a hatóság köteles, amelyik a büntetőeljárás befejezéséről határozatot hoz.
A 12. §-hoz
A támogatás iránti kérelem elbírálása alapvetően attól függ, hogy a fél a kérelmében milyen adatokat szolgáltatott. Emiatt az adatváltozásokat is a kérelmet elbíráló hivatal tudomására kell hozni, hiszen az a döntést befolyásolhatja, és érintheti a féllel történő kapcsolattartást is.
A Javaslat ezért a felet arra kötelezi, hogy az adatváltozásokat 8 napon belül jelentse be a megyei áldozatsegítő szolgálatnak.
A 13-14. §-hoz
Az áldozatsegítő rendszer akkor működik jól, ha annak keretében csak a rászoruló személyek részesülnek állami segítségben. A valótlan tartalmú nyilatkozatokat a hatóságnak ki kell szűrnie. Az ilyen nyilatkozatot tevő személyeket a támogatásból ki kell zárnia. Ezért a területi áldozatsegítő szolgálat megkeresheti a közölt adatokat nyilvántartó hatóságokat, továbbá szükség esetén a fél lakásán vagy tartózkodási helyén is helyszíni vizsgálatot tarthat. Ezeket az eljárási cselekményeket az áldozatsegítő szolgálat dokumentálja, szükség esetén vizsgálati jegyzőkönyvet készít.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezik az elsőfokú hatóság határozata ellen benyújtott fellebbezés benyújtásának és elbírálásának szabályairól, ezért a Javaslat csak azt a szervet jelöli meg, amely a fellebbezés elbírálására jogosult.
A 15. §-hoz
Az állam a bűncselekmény következtében kialakult helyzet káros hatásait lehetőségeihez mérten pénzbeli támogatásokkal is enyhíti. Az azonnali pénzügyi segélyt és a kárenyhítést az áldozat csak azokban esetekben köteles visszatéríteni, ha a támogatás igénybevételének feltételei a kérelem előterjesztésekor nem álltak fenn, ha a kérelemben valótlan adatot szolgáltatott, vagy ha a támogatást kizáró ok a támogatás igénybevételét követően következett be. Ezekben az esetekben a visszafizetés alapja az áldozat felróható magatartása, ezért az áldozatnak a támogatásként kifizetett teljes összeget kell visszafizetnie.
Ha az áldozat kárenyhítésben részesült, a támogatást akkor is vissza kell fizetnie, ha a kár részben vagy egészben egyéb forrásból utóbb megtérült. Ilyen esetben az áldozatnak a támogatásként kifizetett összeget a megtérülés mértékéig kell visszafizetnie. Ebben az esetben az állam a kárenyhítést előlegként adta.
A 16-20. §-hoz
Az átfogó áldozatsegítő rendszer működtetésének egyik célja az, hogy az állam által nyújtott támogatásokról naprakész, egész országra kiterjedő és az áldozatok visszatérítési kötelezettségét is rögzítő nyilvántartás működjön. Csak ilyen feltételek mellett lehet folyamatosan áttekinteni a rendszer működtetésének hatékonyságát, nyomon követni az állami kiadásokat és azok megtérülését. A Javaslat ennek érdekében a területi áldozatsegítő szolgálatokat nyilvántartás vezetésére kötelezi, ezek együttesen országos adatbázist alkotnak.
A nyilvántartásban rögzíteni kell az áldozat azonosítására alkalmas adatait, a bűncselekményre és a bűncselekménnyel okozott sérelemre vonatkozó adatokat, továbbá a támogatás igénybevételével kapcsolatos legfontosabb adatokat. Így különösen azt, hogy melyik áldozatsegítő szolgálat milyen típusú támogatást nyújtott és azt felülvizsgálta-e. A nyilvántartásban rögzített adatokat a támogatás iránti kérelem előterjesztésétől számított 10 évig kell megőrizni, illetve kezelni. Összhangban azokkal a jogszabályi rendelkezésekkel, amelyek az állami szervek által vezetett nyilvántartások adataiból történő tájékoztatást szabályozzák, a Javaslat rögzíti, hogy a nyilvántartás adataiból csak megkeresésre adható a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság, jogi segítő, gyermekjóléti szolgálatok, illetve a gyámhatóság számára információ. Ugyanez a kör jogosult az áldozaton és képviselőjén kívül az eljárás irataiba betekinteni. Az adatok statisztikai célú felhasználása nem korlátozható.
Az áldozatsegítő eljárások illeték- és díjmentesek. A Javaslat ezzel kívánja elősegíteni azt, hogy az áldozatok jövedelmi helyzetüktől függetlenül, minél szélesebb körben vehessék igénybe az áldozatsegítő támogatásokat.
Az áldozat személyiségi jogainak védelme érdekében a Javaslat előírja, hogy a postai küldeményeket a „címzett saját kezéhez” jelzéssel kell ellátni. Ezzel a szabályozással elkerülhető az, hogy illetéktelen személyek a címzett áldozati mivoltáról tudomást szerezzenek és ezzel számára további sérelmek keletkezzenek.
A támogatásra való jogosultság elbírálása hatósági jogkörben valósul meg. Ebben az eljárásban a fél jogot szerezhat a támogatás igénybevételére. A Javaslat ezért rögzíti, hogy a területi és a központi áldozatsegítő szolgálat eljárása közigazgatási hatósági eljárás, melyre a törvényben nem szabályozott kérdésekben a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Ket. értelmében a hatósági ügyeket törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában elektronikus úton is lehet intézni. A Javaslat az elektronikus ügyintézés lehetőségét az eljárás jellege és a kérelemhez csatolandó mellékletek típusa, másrészt objektív akadályok miatt kizárja. A szolgáltatások iránti kérelem előterjesztése és az azzal általában időben és térben is szorosan összefüggő szolgáltatás biztosítása az esetek döntő többségében az áldozat és az ügyintéző közötti személyes viszonyban valósul meg. Egy azonnali pénzügyi támogatás iránti kérelem elbírálásánál nemcsak az áldozat előadását, hanem más körülményeket, így például az áldozat lelki állapotát is figyelembe kell venni. Az igazi segítség nem írott formában, hanem szóban valósul meg. A kárenyhítés iránti kérelmek elbírálásánál az írásbeliségnek maradéktalanul érvényesülnie kell. A kérelemhez több hiteles dokumentumot – orvosi és jövedelmi igazolások, a kár dokumentációja – kell csatolni. Ezek elektronikus úton történő kiállítása, beszerzése és benyújtása a mindennapi gyakorlatban még nem oldható meg. Azok a szervezetek, intézmények, hatóságok, amelyekkel az áldozatsegítő szolgálat munkakapcsolatba kerül általában szintén nem rendelkeznek a megfelelő technikai háttérrel, így az igazolásokat csak a hagyományos módokon tudják továbbítani. A legfőbb problémát azonban az jelenti, hogy az áldozatokkal kapcsolatba hozható adatok egy része bűnügyi személyes adatnak, vagy különleges személyes adatnak minősülnek, ezért ezek elektronikus kezelése esetén elengedhetetlen a magas fokú titkosítás. Ez hasonlít a bankkártyák és banki ügyfelek adatainak titkosításához. A titkosításhoz szükséges kódolásdekódolás során az adatmennyiség nagymértékben megnő, viszont ennek továbbítására a jelenlegi körülmények között az igazságügyi hivatalok megyei (fővárosi) szervezetei technikailag nincsenek felkészülve. A Javaslat 42. §-a értelmében az áldozatsegítő szolgálat minden évben jelentést készít a Kormánynak, melyben javaslatokat is megfogalmaz. Az első kísérleti évek tapasztalatai alapján, figyelemmel az időközben esedékes informatikai fejlesztésekre is, kiemelt cél lesz az elektronikus ügyintézés bevezetése.
A 21. §-hoz
A Javaslat V. fejezete a szolgáltatások igénybevételére vonatkozó különös szabályokat tartalmazza.
A Javaslat 10. §-a szerint az áldozat kérelmét bármely területi áldozatsegítő szolgálatnál benyújthatja. Ez a megoldás lehetőséget ad arra, hogy az áldozat a lehető leggyorsabban elő tudja terjeszteni támogatás iránti kérelmét. Annak érdekében, hogy az áldozat a segítséget a lehető legrövidebb időn belül megkapja, a Javaslat illetékességi szabályként úgy rendelkezik, hogy annak a szolgálatnak kell a kért szolgáltatást nyújtania, amelynél a kérelmet előterjesztették. Annak érdekében, hogy egy kérelmező ugyanazon bűncselekmény miatt több területi áldozatsegítő szolgálattól ne kapjon segítséget, a Javaslat kimondja, hogy a szolgáltatás iránti kérelem elbírálására az a szolgálat jogosult, amelynél a kérelmet először benyújtották. A nyilvántartás naprakész adataiból viszont bármelyik szolgálat ellenőrizni tudja azt, hogy adott ügyben a kérelmező kezdeményezésére van-e folyamatban áldozatsegítő eljárás.
A Javaslat arra is lehetőséget biztosít, hogy a kérelem benyújtását követően az áldozat kérelmére az ügyet az a területi áldozatsegítő szolgálat intézze, amely lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes. Erre a szabályra az áldozat érdekében azért van szükség, mert előfordulhat, hogy a kérelmet a tartózkodási vagy lakóhelyétől távol, a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti szolgálatnál terjeszti elő, azonban a szolgáltatást már máshol kívánja igénybe venni.
A 22. §-hoz
A Javaslat célja az, hogy az áldozat gyors, a bűncselekmény következtében kialakult helyzetéhez leginkább igazodó segítséget kapjon. A bűncselekmény okozta sokk, megrázkódtatás az áldozatot a bűncselekmény elkövetését követően az esetek többségében rövid ideig akadályozza abban, hogy ügyeit megfelelően módon intézze. Erre tekintettel a szolgáltatások igényérvényesítésének határidejét főszabályként 6 hónapban határozza meg a Javaslat.
A szolgáltatások közül az azonnali pénzügyi segély esetében eltérő szabályt alkalmaz a Javaslat. Itt ugyanis a gyors, azonnali segítségnyújtáson van a hangsúly. Az áldozat lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel kapcsolatos kiadásait csak akkor indokolt megtéríteni, ha azokat önerőből éppen a bűncselekmény következtében nem tudja fedezni.
Ezért az azonnali pénzügyi segély igénybevételének határideje a bűncselekmény elkövetését követő 3 munkanap.
A 23. §-hoz
A bűncselekmény elkövetését követően viszonylag rövid időn belül lehet a kérelmet előterjeszteni. Az elintézési határidőt is úgy határozza meg a törvény, hogy a döntés minél gyorsabban megszülethessen. Az elintézési határidő kezdő napja az igazolás beérkezésének napja, hiszen az igazolás alapján lehet abban a kérdésben dönteni, hogy adott bűncselekménynek a kérelmező áldozata-e vagy sem. Az igazolás beérkezését követő 8 napos elintézési határidő alól a Javaslat egy esetben kivételt tesz. E szerint, ha az áldozat kérelmét személyesen terjeszti elő és ahhoz az igazolást is csatolja, akkor kérelméről haladéktalanul kell dönteni.
Amennyiben a kérelem hiányos és elbírálásához további adatokra van szükség, a területi áldozatsegítő szolgálat rövid határidővel hiánypótlást rendelhet el.
A 24-26. §-hoz
A Javaslat alapvető célja az, hogy az áldozat olyan személyre szabott segítséget kapjon, amely leginkább igazodik a bűncselekmény következtében kialakult állapotához. Az áldozatsegítő szolgálatnak törekednie kell arra, hogy egy ügyintéző folytassa le az eljárást. Ezzel az áldozat számára a bizalom és a személyes biztonság is megteremthető. Az áldozatsegítő szakembernek az áldozatot abban az esetben kell más szervhez, hatósághoz, szakemberhez irányítania, ha az ügyet megoldani nem képes, vagy ahhoz nem rendelkezik hatáskörrel, illetékességgel. Az ilyen esetekben is el kell látnia azonban az áldozatot a megfelelő információkkal arról, hogy az adott szolgáltatást milyen feltételekkel, hogyan tudja igénybe venni. Tájékoztatást kell adnia arról is, hogy ezek igénybevételében milyen jogok illetik meg, illetve milyen kötelezettségek terhelik.
Az érdekérvényesítés elősegítése érdekében az eset összes körülményeinek mérlegelését követően a jogaiban sérelmet szenvedett áldozatnak jogi felvilágosítást, tanácsadást nyújt a szolgálat. Ennek keretében segítséget nyújt nyomtatványok, beadványok, űrlapok kitöltésében, jogi tanácsot ad a bűncselekmény következtében kialakult helyzet helyreállításához és felvilágosítja arról, hogy a további jogi érdekérvényesítést mely hatóságnál, szervnél kell kezdeményezni. Tekintettel arra, hogy az áldozatsegítő szolgálat munkatársai jogászok lesznek, a jogi kérdésekben megfelelő segítséget tudnak adni az áldozatnak. Azokban az esetekben azonban, amikor a Jst. szerinti jogi segítő szakjogászi közreműködésére van szükség, az ügyet átteszik a jogi segítségnyújtó szolgálathoz.
A jogi felvilágosítás, tanácsadás mellett a Javaslat külön nevesíti az egészségügyi, egészségbiztosítási ellátások, valamint szociális ellátások és támogatások formáiról, a jogosultság feltételeiről, az igénylés módjáról, az ellátásokat és szolgáltatásokat nyújtó intézmények címéről és elérhetőségeiről, valamint a speciális jogérvényesítés lehetőségeiről történő tájékoztatást. Ennek a tájékoztatásnak személyre szabottan, az áldozat helyzetére figyelemmel kell megtörténnie. Mivel a jogi felvilágosítás mellett az áldozatok leggyakrabban egészségügyi, egészségbiztosítási, valamint szociális ellátásokra, szolgáltatásokra szorulnak rá, ezeket a Javaslat kiemeli. Egyébként pedig törekedni kell arra, hogy a más törvényekben biztosított és más intézmények, szervek, hatóságok által nyújtott szolgáltatásokat, ellátásokat az áldozat olyan időtartamon belül vehesse igénybe, amely a bűncselekmény következtében kialakult állapotának helyreállítását minél inkább elősegíti.
Az érdekérvényesítés elősegítése nem ér véget azzal, hogy az áldozatsegítő szakember az áldozat állapotának megfelelő felvilágosítást, tanácsadást, segítségnyújtást megadja, hanem mindaddig folytatódik, amíg az áldozat helyzete megnyugtatóan nem rendeződik. Ennek megfelelően a más szerv, hatóság, szakember által nyújtott szolgáltatások igénybevétele során a felmerülő akadályok, problémák orvoslásában is segítséget nyújt.
A 27. §-hoz
Az azonnali pénzügyi segélyt az áldozat pillanatnyi rászorultsága alapozza meg. Ez a rászorultság nem a 6. § szerinti rászorultságot jeleni, mert független az áldozat jövedelmének nagyságától. Ezt a rászorultságot az az élethelyzet teremti meg, amibe az áldozat a bűncselekmény közvetlen következményeként kerül. Megfelelő készpénz, illetve anyagi források időleges hiányában pénzbeli támogatást kell adni ahhoz, hogy az áldozat alapvető szükségleteit kielégíthesse, telefonálhasson, adott helyzetben hazautazhasson. Ezért az azonnali pénzügyi segély megítélése minden esetben méltányossági döntés. Ehhez az ügyben eljáró ügyintézőnek az eset összes körülményét alaposan meg kell vizsgálnia.
A 28. §-hoz
Főszabályként az áldozatsegítő eljárásokban a Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni.
Azokban a kérdésekben azonban, amelyekben eltérő szabályt a Javaslat nem állapít meg háttérjogszabályként általános jelleggel a Ket. az irányadó, a jogi segítségnyújtás esetében pedig a Jst.
A 29. §-hoz
A Javaslat VI. fejezete a kárenyhítésre vonatkozó különös szabályokat tartalmazza.
Az állam általi kárenyhítés eljárási szabályainak kialakításakor összhangot kell teremteni az Európai Unió vonatkozó irányelvének (2004/80/EK tanácsi irányelv) előírásaival. Ennek megfelelően külön szervezetnek kell segítséget biztosítania a kárenyhítés iránti kérelem helyes kitöltéséhez, illetve külön szervezetnek kell az érdemi döntést meghoznia. Ezért a Javaslat elkülöníti a támogató és döntő hatóságot, valamint külön rendelkezéseket tartalmaz azok eljárására.
Támogató hatóságként a területi áldozatsegítő szolgálatok járnak el. A döntés meghozatalára viszont országos hatáskörrel egyetlen szerv lesz jogosult. Ez a fővárosi áldozatsegítő szolgálat elkülönült szervezeti egysége, amelynek kizárólagos feladata az lesz, hogy a kárenyhítési ügyekben érdemi döntést hozzon. A kárenyhítési eljáráshoz a támogató hatóság szolgáltatásait nem kell igénybe venni, az áldozat kérelmét közvetlenül a döntő hatósághoz is benyújthatja.
A 30. §-hoz
A kérelmet egységesen a bűncselekmény elkövetését követő három hónapon belül kell előterjeszteni. Ennek indoka az, hogy a kárenyhítés célja az azonnali, gyors, pénzbeli segítségnyújtás. Az elkövetés utáni három hónap az az idő, amikor az áldozatnak leginkább szüksége lehet az anyagi segítségre.
Ez alól a főszabály alól három kivétel van. Az egyik eset az, amikor egy elháríthatatlan akadály teszi lehetetlenné a kérelem előterjesztését. (Tipikusan ilyen jellegű cselekmények a folyamatosan elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények. Ide tartozik az az eset is, amikor a gyanúsítottról később derül ki, hogy nem ő az elkövető.) Ebben az esetben az akadály megszűnését követő három hónapon belül lehet a kérelmet előterjeszteni.
A másik eset az, amikor egy korábban indult és államigazgatási eljárásban vizsgált cselekményről (tipikusan ilyen az államigazgatási eljárás keretében vizsgált rendkívüli halál, eltűnés) utóbb kiderül, hogy bűncselekmény, és annak tényállási elemei megalapozzák a kárenyhítés iránti kérelmet.
A harmadik eset az, amikor a bűncselekmény által okozott súlyos egészségkárosodásról, lelki sérülésről hitelt érdemlően bizonyítható, hogy az igényérvényesítési határidőn túl, de elévülési időn belül derül ki az okozati összefüggés.
Az igény előterjesztésének abszolút jogvesztő határidejét nem a büntethetőség elévüléséhez kell kötni. Ez ugyanis indokolatlanul hosszú és egyes, a kárenyhítést megalapozó bűncselekmények nem évülnek el. A kárenyhítés iránti igényt tehát a büntethetőség elévüléséig, de legkésőbb az elkövetés napjától számított 5 évig lehet előterjeszteni. Öt év eltelte után úgy tekinthető, hogy az áldozat lemondott az állami kárenyhítési lehetőségről.
A 31. §-hoz
Az irányelv előírásainak értelmében a támogató hatóság eljárásának az a célja, hogy az áldozat minden segítséget megkapjon ahhoz, hogy kérelmét a megfelelő tartalommal és a formai követelményeknek eleget téve nyújtsa be. A támogató hatóság tájékoztatást ad ezen túlmenően arról is, hogy milyen dokumentumokat honnan kell beszerezni és a kérelemhez csatolni.
A 32. §-hoz
A Javaslat az általános eljárási szabályok között rendelkezik arról, hogy a kérelmet milyen tartalommal kell előterjeszteni. A kárenyhítésnél további adatokra, okiratokra is szükség van, hiszen a kárenyhítési kérelem elbírálásában más szempontokat is figyelembe kell venni. Meg kell vizsgálni a testi épség, egészség súlyos károsodását vagy a halál tényét, az áldozat rászorultságát, a kár mértékét, a jövedelemcsökkenés nagyságát, a keresőképtelenség várható időtartalmát, az együttélést, a rokoni kapcsolatot és a tartási kötelezettséget. Mindezek mellett vizsgálni kell azt is, hogy az áldozat nem esik-e valamely kizáró ok hatálya alá, illetve azt is, hogy várható-e más forrásból és mikor a kár megtérülése. Fentiek vizsgálata alapján lehet csak abban a kérdésben dönteni, hogy az áldozat jogosult-e és ha igen, akkor milyen mértékű kárenyhítésre.
A nyomtatványnál megfogalmazott általános szabályok értelmében az áldozat kérelmére a támogató hatóság segítséget nyújt a kárenyhítés iránti kérelem kitöltésében.
A 33. §-hoz
A kárenyhítést kizáró események a kárenyhítési eljárás megindulását követően is bekövetkezhetnek. Ezen események egy részéről azonban a döntő hatóság hivatalosan nem szerez tudomást, ezért ezek bejelentését a kérelmet előterjesztő áldozat számára teszi kötelezővé a Javaslat. Figyelemmel arra, hogy a 15. § értelmében az áldozat a támogatásról rendelkező határozat jogerőre emelkedését követő 3 évig akkor is köteles visszatéríteni a pénzben nyújtott támogatást, ha a kizáró ok a támogatást követően következett be, a bejelentési kötelezettség az áldozatot az érdemi határozat jogerőre emelkedését követő 3 évig terheli.
A 34. §-hoz
Az irányelv alapján a támogató hatóság eljárása azt a célt szolgálja, hogy az áldozat megfelelő módon töltse ki kérelmét és azt a döntő hatósághoz továbbítsa. A kérelem továbbítására azért van szükség, mert a kárenyhítés során a támogatási és döntési eljárás egymástól elkülönült folyamat. Az érdemi döntést a támogató hatóságtól szervezetileg elkülönült döntő hatóság jogosult meghozni. Abban az esetben, ha az áldozat nem Magyarországon, hanem az Európai Unió más tagállamában vált szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává, a támogató hatóság ezen tagállam megfelelő döntő hatóságához vagy szervéhez továbbítja a kérelmet.
A 35. §-hoz
A támogatási eljárás során a támogató hatóságnak az is célja, hogy az áldozat olyan kérelmet terjesszen elő, amely tartalmában, formájában alkalmas arra, hogy a döntő hatóság az érdemi döntést meghozza. A legnagyobb gondosság mellett is megeshet azonban az, hogy a kérelemben foglaltak alapján megalapozott döntés nem hozható és további dokumentumokra, adatokra van szükség. Másrészről az is előfordulhat, hogy a döntő hatóság úgy ítéli meg, hogy egyes adatok, tények vizsgálata bizonyítást igényelt, és ehhez személyes meghallgatásra van szükség. A Javaslat ezért rövid határidővel előírja azt, hogy a döntő hatóság a kérelem beérkezését követően köteles arról dönteni, hogy szükség van-e az elbíráláshoz a kérelmező vagy más személyes meghallgatására, vagy kiegészítő adatokra.
A Ket. az ügyfél kérelmére indult eljárások esetében csak abban az esetben írja elő azt, hogy az ügyfelet értesíteni kell, ha ezt az ügyfél kérelmében kifejezetten igényelte. A Javaslat ezt a szabályt kiterjeszti és minden kárenyhítési ügyben a döntő hatóság kötelezettségévé teszi azt, hogy a kérelem beérkezését követően tájékoztatást adjon a kérelem kézhezvételének tényéről, az ügy előadójának személyéről és a várható elintézési határidőről. Ez a szabály az irányelv megfelelő rendelkezéseivel is összhangban van.
A Javaslat a kárenyhítésből kizárja azokat az áldozatokat, akik a kárenyhítésre okot adó bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban, illetve a bűncselekménnyel összefüggésben meghatározott bűncselekményt követtek el. A kizárás csak akkor alkalmazható, ha az adott bűncselekmény elkövetését bíróság határozatában jogerősen megállapította. Ha a döntő hatóságnak tudomása van arról, hogy a kérelmező ellen kizárásra okot adó bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, a saját eljárását a büntetőeljárás befejezéséig felfüggeszti.
Amennyiben a bíróság jogerős döntése a kérelmező büntetőjogi felelősségét megállapítja, a kérelmet el kell utasítani, ellenkező esetben a döntő hatóság az eljárást folytatja.
A 36. §-hoz
A támogató hatóságok a megyékben szerveződnek. Ha a döntő hatóság a kárenyhítési kérelem beérkezését követően előzetes vizsgálata során úgy határoz, hogy az áldozat vagy más személy meghallgatására van szükség, akkor a meghallgatást a támogató hatóság gyorsabban és az áldozat számára elérhetőbb módon tudja teljesíteni. A támogató hatóságnak ez a feladata egyrészt jól illeszkedik a döntés-előkészítő alapfeladatához, másrészt megfelel az irányelv azon előírásának, amely szerint a támogató és döntő funkciót el kell különíteni. A meghallgatásról minden esetben jegyzőkönyvet kell készíteni, mert a döntő hatóság kizárólag iratok alapján hozza meg döntését.
A 37. §-hoz
A kérelem és mellékletei alapján, valamint az esetleges kiegészítő információk beérkezését és a meghallgatásokat követően a döntő hatóság érdemi döntést hoz. A döntés során vizsgálni kell azt, hogy a kérelmező adott bűncselekménynek áldozata-e, jogosult-e a kárenyhítésre, bekövetkezett-e kár vagy jövedelemcsökkenés, illetve a kárenyhítésre okot adó bűncselekmény és a kár vagy jövedelemcsökkenés között megvan-e az ok-okozati összefüggés.
A 38-39. §-hoz
A járadék jellegű kárenyhítés az engedélyező határozatban meghatározott időpontig illeti meg az áldozatot. Ha időközben az áldozat ismét keresőképessé válik, vagy részére más szervezet, intézmény, magánszemély (pl. az elítélt) járadék jellegű támogatás folyósítását kezdi meg, akkor a 7. § (5) bekezdése alapján a járadék folyósítását meg kell szüntetni. Ezért a területi áldozatsegítő szolgálat rendszeres időközönként köteles felülvizsgálni a járadékra való jogosultságot. Ha a felülvizsgálat eredményeként olyan tény vagy adat merül fel, amely a járadék folyósításának megszüntetését eredményezheti, a területi áldozatsegítő szolgálat a megszüntetés iránti előterjesztést készít.
A Javaslat garanciális szempontokból előírja, hogy a járadékot úgy kell folyósítani, hogy azt az áldozat minden hónap 10. napjáig megkapja.
A 40. §-hoz
Az Európai Unió más tagállamából érkező kérelmek elbírálása esetén, valamint a Magyarországról az Európai Unió más tagállamába küldött kérelmekkel kapcsolatos eljárás során a Javaslat általános eljárási szabályait, valamint a kárenyhítésre vonatkozó különös eljárási szabályokat megfelelően alkalmazni kell. Az irányelv azonban a határon átnyúló kárenyhítési ügyek intézésére speciális szabályokat is előír. Ennek megfelelően az uniós együttműködésben mind a támogató hatóság, mind a döntő hatóság a viszonosság elve alapján jár el.
Az irányelv rendelkezéseivel összhangban a magyarországi támogató hatóság az Európai Unió Bizottsága által közzétett kézikönyv alapján tájékoztatja az áldozatot az adott uniós tagállamra vonatkozó speciális kárenyhítési szabályokról. Az áldozat rendelkezésére bocsátja a tagállamban a kérelemre rendszeresített nyomtatványt, és segítséget nyújt ennek kitöltésében. Ez a segítség kiterjed arra is, hogy az áldozat a kérelmet azon a nyelven tudja benyújtani, amelyet az adott tagállam saját kárenyhítési eljárása során használ. A jelenlegi szabályok értelmében ma Magyarországon a kárenyhítési kérelmeket magyar vagy angol nyelven lehet benyújtani.
Az általános szabályok értelmében a döntő hatóság a 35. § (2) bekezdése szerinti adatokat, valamint érdemi határozatot közli a kérelmezővel. Az irányelv megköveteli azt is, hogy a más tagállamból érkező kérelem esetén a fenti adatokat és a döntést a kérelmet továbbító tagállam támogató hatóságával is közölje a döntő hatóság.
A 41-43. §-hoz
A Javaslat VII. fejezete az áldozati jogok érvényesítéséről szól.
Az Országos Kriminológiai Intézet 2004-ben vizsgálatot végzett a bűncselekmények sértettjei (tehát az áldozatoknál szűkebb személyi kör) körében. A felmérés azt mutatta, hogy a sértetteknek mindössze 8 százaléka rendelkezik valamilyen ismerettel az igénybe vehető áldozatsegítő szolgáltatásokról. Mindent el kell követni azért, hogy az áldozatokat megillető jogokról az érintettek minél szélesebb körben tájékozódjanak. A területi áldozatsegítő szolgálatok kiemelt feladata az, hogy olyan tájékoztató füzeteket készítsenek, amelyek tartalmazzák az adott megyében elérhető szolgáltatásokra vonatkozó minden információt. A tájékoztatókat el kell juttatni azokhoz a szervekhez, intézményekhez, hatóságokhoz, amelyek munkájuk során bűncselekmények áldozataival találkoznak. Annak érdekében, hogy az áldozatok gyors és megfelelő tájékoztatást kapjanak jogaikról és az igényérvényesítés lehetőségeiről, a területi áldozatsegítő szolgálat arról is gondoskodik, hogy az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szervek megismerjék a jogok tartalmát és a szolgáltatások igénybevételének feltételeit.
A hatékony áldozatsegítő munka előfeltétele az áldozatsegítő szervezet belső és külső információs rendszerének kiépítése és működtetése. Az áldozati jogok érvényesülését a területi áldozatsegítő szolgálat az adott megyében, míg a központi áldozatsegítő szolgálat országosan figyelemmel kíséri. Az áldozatsegítő szolgálat rendszeres tájékoztatást kap az érintettektől. A tájékoztatások alapján az áldozatsegítő szolgálatok jelentést készítenek. A központi áldozatsegítő szolgálat a Kormánynak minden évben értékelő, elemző beszámolót készít, amelyben a helyzet értékelése mellett az áldozati jogok hatékonyabb érvényesülését célzó intézkedésekre is javaslatot tesz.
Az áldozatsegítésben közreműködő, abban részt vevő hatóságok, intézmények, civil szervezetek, egyházak közötti megfelelő információáramlás az áldozatsegítés működésének, működtetésének nélkülözhetetlen feltétele. Ezért a Javaslat felsorolja azokat a szerveket, intézményeket, amelyekkel az áldozatsegítő szolgálat munkája során együttműködik, állandó vagy alkalmi kapcsolatot tart.
A 44-47. §-hoz
A Javaslat egységesen 2006. január 1-jén lép hatályba. Az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítésének szabályairól szóló 209/2001. (X. 31.) Korm. rendelet alapján folyamatban levő ügyekben ettől az időponttól az áldozatsegítő szolgálat döntő hatósága jár el. Ha a bűncselekményt a Javaslat hatálybalépését megelőzően követték el, és a kárenyhítésre a Korm. rendelet szabályai alapján egyébként lehetőség van, a kárenyhítés iránti kérelmet a Korm. rendeletben meghatározott eljárási feltételekre figyelemmel 2006. január 1-jét követően is elő lehet terjeszteni. Ezekben az esetekben is a Javaslat rendelkezéseinek megfelelően kell lefolytatni az eljárást.
A Javaslat számos felhatalmazást tartalmaz alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotására.
Az igazságügy-minisztert felhatalmazza egy átfogó végrehajtási rendelet kiadására, valamint arra, hogy rendelettel állapítsa meg az áldozatsegítő szolgálatnál foglalkoztatottak képesítési feltételeit. A Javaslat a belügyminisztert is felhatalmazza rendeletalkotásra, ennek alapján a belügyminiszter jogosult megállapítani az irányítása alá tartozó szervek áldozatsegítő feladatait, valamint ezen szervek civil szervezetekkel való együttműködésének formáit.
A jogharmonizációs záradék rögzíti, hogy a Javaslat megfelel az irányelv szabályainak. A Javaslat rögzíti azt is, hogy a szabályozás a kerethatározatban deklarált tájékoztatáshoz való jog hatékonyabb érvényesülését is szolgálja.
A 48. §-hoz
Az áldozatsegítés keretében biztosítandó szakjogászi segítségnyújtás megteremtése szükségessé teszi Jst. alapján ma is nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szabályozással való összhang megteremtését; ezt szolgálják a Javaslat Jst.-t módosító rendelkezései.
A szabályozás lényege az, hogy az áldozatok részére a csak a Jst. szerinti támogatásokat biztosítsák a jogi segítségnyújtó hivatalok (és azok közreműködésével a jogi segítők), mert a cél az, hogy a bűncselekmény áldozata az áldozatsegítő szolgálattól kapja meg az alapvető jogai érvényesítéséhez szükséges jogi tanácsokat és konkrét segítséget is. Abban az esetben, ha az áldozat rászoruló és az ügyének további intézéséhez jogi segítő szakjogászi közreműködése szükséges, az áldozatsegítő szolgálat köteles áttenni az ügyet a jogi segítségnyújtó szolgálathoz.
Abban az esetben, ha a jogi segítő szakjogászi közreműködésére van szükség, az áldozatokra a Jst. rászorultsági szabályai vonatkoznak azzal az eltéréssel, hogy az áldozatok jogainak védelmére szolgáló ügyekben [ezt az újraszövegezett Jst. 3. § (1) bekezdés g) pontja tartalmazza] más rászorultsági küszöb fog érvényesülni – összhangban a Javaslatban a kárenyhítésnél meghatározott rászorultsági szabállyal. Ugyanez a rászorultsági küszöb lesz irányadó a büntetőügyekben biztosítandó jogi segítségnyújtás (lényegében pártfogó ügyvédi képviselet) vonatkozásában (Jst. 19. §) is, továbbá polgári ügyekben a költségfeljegyzési jogra való jogosultság megállapítása során is. Ezzel együtt a Jst. 6. §-a szerinti rászorultsági küszöb számítási módját is az áldozatsegítési rendszerben alkalmazott számítási módra változatja át a Javaslat – az eredeti érték és valószínűsített emelkedését alapul véve. A polgári ügyekben így az áldozati jogok érvényesítéséhez adott állami segítség immár négy szinten fog jelentkezni.
A természetes személyeket és a Jst. személyi hatálya alá nem tartozó szervezeteket továbbra is megilleti majd az illetékfeljegyzési jog kedvezménye a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti perekben, a természetes személy áldozatok a bűncselekménnyel okozott joghátrányok kiküszöbölése iránt indított perekben előnyös szabályok szerint kaphatnak költségfeljegyzési jogot, a bűncselekménnyel a személy életében, testi épségében stb. okozott kár megtérítése iránti perben tárgyi költségfeljegyzési jog illeti meg majd a feleket, a Jst. 5. §-a szerinti jövedelemhatár alatt pedig költségmentességet élvezhetnek. Fontos kiemelni azt, hogy az említett rászorultsági szabályok csak azokra a felekre alkalmazhatóak, akik az áldozatsegítő szolgálattal a kapcsolatot felvették, és a szolgálat az erre irányuló eljárásban meg is állapította áldozati minőségüket és azt, hogy jogosultak az áldozatsegítési szolgáltatásokra. Ezen utóbbinak vannak a Javaslatban speciális feltételei: így például a törvény személyi hatálya alá tartozó felek közül csak azok minősülnek áldozatnak, akik esetében a bűncselekményt hazánk területén követték el. Természetesen nincs akadálya annak sem, hogy a fél közvetlenül a jogi segítségnyújtó hivatalhoz forduljon jogi segítségnyújtásért, ez esetben egyrészt a Jst. hatályos szabályai szerint kaphat segítséget, illetve a Javaslat beiktat egy olyan rendelkezést a Jst.-be, mely szerint a jogi segítségnyújtó hivatal megkeresi az áldozatsegítő szolgálatot annak érdekében, hogy a fél elnyerhesse a fentebb már részletezett, nagyobb kedvezményekre jogosító áldozatstátuszt.
Ugyancsak fontos kiegészítése valósul meg a Jst.-nek azzal a szabállyal, mely szerint a vállalkozási, befektetési tevékenységből eredő jogvita sem teszi kizárttá a jogi segítségnyújtást akkor, ha áldozat segítéséről van szó (ilyen eset fordulhat elő például akkor, ha a természetes személy befektetett összegére követtek el bűncselekményt). Ugyanígy lehetővé teszi a Javaslat azt, hogy bizonyos esetekben a vállalkozói díj iránti igény érvényesítéséhez is adható legyen jogi segítség (gyakorlatilag a „kényszervállalkozók” esetében), továbbá azt is, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló – jelenleg módosítás alatt álló – 1997. évi XXXI. törvény 19. §-a szerinti rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek családjába tartozó személy kaphasson rászorultságra tekintet nélkül jogi segítségnyújtást. Ezen utóbbi szabállyal olyan újabb személyi kört állapít meg a jogalkotó, aki jóval egyszerűbb eljárás keretében részesülhet állami támogatásban arra figyelemmel, hogy egy másik eljárásban már megállapították jövedelmi, vagyoni helyzetéből eredő rászorultságát. Annak érdekében, hogy a felek részére minél több problémás helyzetben érdemi segítséget jelenthessen a jogi segítségnyújtás intézménye, a Javaslat újraszabályozza a Jst. 3. §-a (1) bekezdésének e) és f) pontját. Az új szöveg értelmében már nemcsak a kötelezettséget keletkeztető közigazgatási eljárásban lehetséges az eljárás valamennyi szakában jogi segítséget biztosítani, hanem valamennyi közigazgatási eljárásban, illetve minden olyan egyéb eljárásban (kivéve természetesen a bírósági eljárásokat), amely a fél jogainak védelme érdekében indul.
Részét képezi a Jst. módosításának az Igazságügyi Hivatal 2006. január 1-jei felállításával összefüggő szervezeti változások folytán szükséges törvénymódosítás is: a Jst. 21. és 29. §-ában (illetve az ennek szövegét újra megállapító 2005. évi LXXXIII. törvény megfelelő §-aiban) vezeti át a Javaslat a jogi segítségnyújtó hivatali feladatokat ellátó szervezet megnevezését a megfelelő új megnevezésekre. Történik továbbá egy olyan kiegészítése is a törvénynek, amely a peren kívüli jogi segítségnyújtás során a jogi segítői díjigények időszerű rendezését szolgálja: eszerint a jogi szolgáltatás nyújtásának befejezésétől számított 6 hónap áll rendelkezésére a jogi segítőnek a díjigénye előterjesztésére. Ezen idő alatt az igények előterjesztése gyakorlati problémát nem okoz a jogi segítőknek (a gyakorlatban rendszerint meg is történik az), a jogi segítségnyújtó hivatalok számára ugyanakkor kiadásaik tervezhetőbbek és előreláthatóbbak lesznek, ez pedig ugyancsak a gördülékeny munkavégzést segíti elő.
Az áldozatok részére biztosított jogi segítségnyújtás egy része a Jst. II. és III. fejezetében megállapított ún. peres jogi segítségnyújtás: költségkedvezmények a polgári perekben és pártfogó ügyvédi képviselet polgári és büntetőeljárásokban. A két törvény ezek vonatkozásában is összefügg, hiszen speciális rászorultsági feltételeket emel be a Jst.-be a Javaslat áldozatok esetében. A Javaslat ezért meghatározza azt a hatálybalépési időpontot, amely nemcsak e speciális rászorultsági szabályokra, hanem általában véve a peres jogi segítségnyújtás szabályainak életbelépésére is vonatkozik: ez az időpont egységesen 2008. január 1-je. Ezen időpont meghatározására részben a rendelkezésre álló, illetve jövő évre tervezhető költségvetési források mértékére, másrészt a jogi segítségnyújtással kapcsolatos feladatok és kiadások növekedését eredményező jogszabály-módosítások életbelépésére figyelemmel került sor. A Ket. hatálybalépésével összefüggő eljárási módosulások, az állampolgársági ügyek intézése, illetve az áldozatvédelmi célú jogi segítségnyújtás viszonylag kisebb forrásigényű, ezért ezek jövő évtől történő végzése előreláthatólag nem ütközik akadályokba, ugyanez nem mondható el azonban a peres jogi segítségnyújtás hatálybalépéséről a szükséges, több milliárd Ft-os nagyságrendű költségvetési fedezet és a gyökeresen átalakítandó rendszer okán. A hatáskörbővítések ezért – mind költségvetési, mind szakmai okokból – csak fokozatosan valósíthatók meg; ezért tartalmazza a Javaslat a legnagyobb szakmai előkészítést és költségvetési fedezetet igénylő szabályozás – a peres jogi segítségnyújtás (valamint annak időközbeni módosulásai) – hatálybalépésére a 2008. január 1-jei időpontot.
A 49-54. §-hoz
A jelzőrendszer megfelelő működtetése és az adatkezelés jogszerűségének biztosítása érdekében a Javaslat módosítja a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt.
A Javaslat alapján 2006. január 1-jétől az Igazságügyi Hivatal feladatai – pártfogó felügyelői tevékenység, peren kívüli jogi segítségnyújtás, kárpótlás – kiegészülnek az áldozatsegítési feladatokkal. Az Igazságügyi Hivatal feladatkörét érintő más törvényekkel való összhang, a koherencia megteremtése érdekében szükséges megfelelően módosítani az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvényt, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvényt, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletet, a nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvényt, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt, a pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XIV. törvényt és az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítésének szabályairól szóló 209/2001. (X. 31.) Korm. rendeletet.
_