• Tartalom
Oldalmenü

A 2008. évi XLV. törvény indokolása

az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról

2009.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A jogalkotó a közjegyzőségnek alapvetően azt a szerepet szánta, hogy jogszolgáltató hatósági tevékenységgel járuljanak hozzá a jogviták elkerüléséhez, és ezzel tehermentesítsék a bíróságokat. A közhitelességgel felruházott közjegyzők a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állítanak ki, és lefolytatják a hatáskörükbe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nemperes eljárásokat.
Magyarországon a közjegyzőség – visszatérve a korábbi magyar jogi hagyományokhoz – 1992. január 1-jével vált ki a bírósági szervezetből, amikor hatályba lépett a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény; ez hozta létre az új szabadfoglalkozású, ún. latin típusú közjegyzői szervezetet. Ennek értelmében a közjegyző a hivatását szabadfoglalkozású személyként gyakorolja, de a bíróéhoz hasonló kötelmek mellett. A közjegyzőség ezzel a rendeltetéssel, mint jogi szakma a kontinentális jogrendszerű, latin-német jogi kultúrába tartozó országokban található meg; a latin típusú közjegyzőség Európa 26 országában létezik. A latin típusú közjegyzői rendszerekben a közjegyző hivatalos személynek minősül, ebből következően pedig közreműködési kötelezettség terheli; ez a kötelezettség az állami feladat ellátásának kötelezettségéből következik. A közjegyzői tevékenység feletti felügyelet a közjegyzői tevékenység jellegéből kiindulva állami feladat, amely tipikusan vagy a szakmai kamarák vagy a bíróságok feladata. A közjegyzői székhelyek száma és illetékessége abból a megfontolásból szabályozott, hogy a közhitelességi feladatok ellátása csak ellenőrzött keretek között biztosítható, valamint ez teszi lehetővé azt, hogy a közjegyző az ország egész területén egységes szolgáltatást nyújtva elérhető legyen. A közjegyző tevékenységének díját valamennyi latin típusú közjegyzőséggel rendelkező országban jogszabályban rögzítik, melynek szükségessége közvetlenül levezethető a fenti jellemzőkből. Annak érdekében viszont, hogy az egyes közjegyzők rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az időszakosan változó munkamennyiséghez, a feladatukat a szabadfoglalkozás keretei között láthatják el.
A közjegyzői eljárások szükségességét jól jelzi, hogy évről évre nagyszámú nemperes eljárás indul, hatékonyságukat pedig szemléltetik a statisztikai adatok, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a közjegyzőség alkalmas arra, hogy a hatáskörébe utalt ügyeket időszerűen és jogerősen lezárva intézze. A közjegyzőkhöz 2007-ben közel 125 ezer hagyatéki és egyéb nemperes ügy érkezett, melynek 98,8%-át befejezték a tárgyévben, mindössze az ügyek 19,8%-a húzódott át a 2008. évre; a folyamatban maradt ügyek 98%-a hagyatéki ügy volt. A közjegyzői nemperes eljárások hatékonyságát mutatja, hogy a közjegyzők a befejezett nemperes eljárások közül közel 99 ezer ügyet három hónapon belül, közel 17 ezer ügyet pedig hat hónapon belül intéztek el. A tizenkét hónapon belül befejezett, és az egy, valamint a két év elteltével befejezett ügyek száma elenyésző és döntően a hagyatéki eljárásoknál fordul elő, amelyek jellegüknél fogva hosszabb elintézési határidőt igényelnek, mint az egyéb nemperes eljárások. A gyakorlati tapasztalatok szerint az ügyek ilyen mutatók szerinti elintézését az országos, de helyi specialitásokhoz, ügyérkezési adatokhoz is igazodó intézményi hálózat, a fejlett adminisztratív és informatikai rendszer alkalmazása teszi lehetővé. A törvényjavaslatnak (a továbbiakban: Javaslat) a közjegyzők által lefolytatott nemperes eljárások körének bővítésével az a célja, hogy más területeken is biztosítsa ezen intézményrendszer igénybe vehetőségét.
A közjegyző feladata többek között az, hogy a feleknek pártatlan jogi segítséget nyújtson annak érdekében, hogy a jövőbeni jogviták elkerülhetőek legyenek; ez a célja azoknak a közjegyzői nemperes eljárásoknak is, melyekre – eltérő rendelkezés hiányában – a Polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni. E nemperes eljárások szabályai ma a közjegyzőkről szóló törvényben, illetve egyéb jogszabályokban találhatók. A Javaslat megalkotásának alapvető célja ennek figyelembevételével az, hogy törvényben kerüljenek szabályozásra a közjegyzői nemperes eljárások főbb szabályai, érvényesüljön a kívánt jogforrási (törvényi) szint, és megvalósuljon a jelenleg széttagolt szabályozás egységesítése. Ezzel deregulálható a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybalépése folytán szükséges rendelkezések tárgyában című 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet jelentős – közjegyzői nemperes eljárásokat érintő – része; az ebben szereplő rendelkezések nagy része ugyanis átkerül a Javaslatba és modern szabályozást kap. A jogérvényesítés hatékonyságának növelése nemcsak a bírósági eljárások modernizálását, az ügyfélbarát ügyintézés jogi és intézményi feltételinek megteremtését igényli, hanem azt is, hogy olyan – a bírósági nemperes eljárások alternatívájaként megjelenő – új nemperes eljárásokat hozzon létre a jogalkotó, melyekkel jogkeresők jogvitáikat per nélkül zárhatják le, elkerülhetik a pereskedést, vagy jelentősen egyszerűsödhet a perbeli bizonyítás.
A Javaslat a fentiek alapján egyrészt megállapítja a közjegyzői nemperes eljárások közös szabályait, másrészt négy nemperes eljárást teljes körűen szabályoz. Az okiratok és értékpapírok megsemmisítésére irányuló eljárást ma is a közjegyzők folytatják le; e tekintetben tehát csak a szabályozás korszerűsítése, törvényi szintre emelése történik meg. A többi nemperes eljárás – a közjegyző előtti előzetes bizonyítás, az igazságügyi szakértő közjegyzői eljárásban történő kirendelése és az általános meghatalmazások nyilvántartásának vezetése – új igényérvényesítési lehetőségek, melyek hozzájárulnak a perek gyorsításához, azok elkerüléséhez, illetve szükségtelenné teszik a képviseleti jogosultság későbbi, időről időre történő igazolását. A Javaslatban szabályozott előzetes bizonyítást, valamint az igazságügyi szakértő kirendelését a fél továbbra is kérheti a bíróságtól; így a jövőben a jogkeresők dönthetik el, hogy a bíróság vagy a közjegyző eljárását kezdeményezik-e.
Figyelemmel arra, hogy a közjegyzői eljárásban ma sem biztosított költségkedvezmény, a Javaslat sem ad lehetőséget költségmentességre, valamint költségfeljegyzésre. A Javaslatnak ezért költségvetési kihatása nincs.
A jelenleg hatályos szabályozás a magyar jogrendben négy, a Polgári perrendtartás szabályainak megfelelő alkalmazásával lefolytatandó közjegyzői nemperes eljárást ismer; a Javaslat hatálybalépésével ezen eljárások száma hétre fog emelkedni. A Javaslat a nemperes eljárások általános szabályait – részben a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényből (a továbbiakban: Kjtv.) átemelve – tartalmazza; a szabályozás jellegéből adódóan e szabályok azon nemperes eljárások tekintetében is alkalmazandóak lesznek, amelyek részletszabályait nem ez a törvény tartalmazza. A Javaslat nem vonta szabályozási körébe a hagyatéki eljárás szabályait, az ingó jelzálogjogi nyilvántartás vezetését, továbbá a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyzői eljárásban történő megszüntetését. Ennek indokai a következők. A hagyatéki eljárás szabályait jelenleg a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet tartalmazza, az új, kódexjellegű, az új Polgári Törvénykönyv örökölési szabályaihoz igazodó eljárási törvény előkészítése folyamatban van; erre figyelemmel a hagyatéki eljárásra vonatkozó joganyagot továbbra is indokolt külön jogszabályban rendezni. A zálogjogi nyilvántartás vezetésének szabályait a zálogjogi nyilvántartás részletes szabályainak megállapításáról szóló 11/2001. (IX. 1.) IM rendelet, míg a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetését a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény szabályozza, melyek szorosan kötődnek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.), és az előkészítés alatt álló új Polgári Törvénykönyv rendelkezéseihez. Az új kódex elfogadását követően ugyanakkor ezen közjegyzői szolgáltatások eljárási szabályaival is kiegészíthető az egyes közjegyzői nemperes eljárásokat szabályozó törvény, hiszen a Polgári Törvénykönyv alapvetően az anyagi jogi szabályozásra fenntartott jogforrás.
A Javaslat új közjegyzői nemperes eljárást hoz létre a közjegyző előtti előzetes bizonyítás eljárásának bevezetésével. Az eljárás megalkotásának célja az, hogy ezáltal – a felek választási lehetőségének szélesítése mellett – lehetővé váljon a bíróságok tehermentesítése, azokban az esetekben, amikor az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás nincs folyamatban. A Javaslat hatálybalépését követően azok a jogkeresők, akiknek jogvitájuk lezárásához előzetes bizonyítás szükséges, választhatnak, hogy a bizonyítás lefolytatását a bíróságtól vagy a közjegyzőtől kérik-e. Az eljárás lényeges újdonsága, hogy kihasználva a közjegyzői szervezet rugalmas igazgatási rendszerében rejlő lehetőségeket, lehetővé teszi, hogy az eljárásra illetékes közjegyző – amennyiben egyéb ügyek intézése miatt az eljárás lefolytatásában akadályozva van – ennek tényét jelezhesse a székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamarának (a továbbiakban: területi kamara). A területi kamara ez esetben haladéktalanul másik közjegyzőt rendel ki az eljárás lefolytatására. Ez az eljárási szabály lehetővé teszi, hogy az előzetes bizonyítás időszerűen és eredményesen folytatódjék le; az érintett ügyekben ugyanis alapvető fontosságú a bizonyítás gyors elvégzése, sőt az számos esetben a későbbiekben nem is pótolható. A területi kamara a másik közjegyző kirendelésekor nem vizsgálja azt, hogy az eljárás lefolytatása illetékes közjegyző valóban akadályozva volt-e; ezt a területi kamara a közjegyző tevékenységének vizsgálata során ellenőrzi. A Kjtv. 48. §-a alapján a közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara elnökségének feladata, hogy felügyeletet gyakoroljon a területi kamarához tartozó közjegyzők, közjegyzőjelöltek és közjegyzőhelyettesek ügyvitele, hivatali működése és magatartása felett; ez a felügyeleti, igazgatási jogkör teszi lehetővé az akadályoztatásról szóló bejelentések indokoltságának utólagos vizsgálatát, nem az érdemi eljárást késleltetve ezzel.
Az igazságügyi szakértő kirendelése közjegyzői eljárásban ugyancsak olyan nemperes eljárás, amely bírósági nemperes eljárásként már létezik. Közjegyzői eljárásként való megteremtésére azért kerül sor, hogy a felek választásuk szerint akár a bírósághoz, akár közjegyzőhöz is fordulhassanak igazságügyi szakértő kirendelését kérve.
Az értékpapírok és okiratok semmissé nyilvánítását jelenleg is közjegyzők végzik az MT rendelet szabályai alapján; a Javaslat a hatályos szabályozás modernizációját valósítja meg. A jelenlegi rendelkezéseket – egyebek mellett – úgy egészíti ki a Javaslat, hogy az eljárás egyes szakaszaiban igénybe veszi a technikai fejlődés által nyújtott lehetőségeket: a modern informatikai megoldások alkalmazását. Ezzel lehetővé válik, hogy a hirdetményi határidő (melynek lejárta után kerül sor a semmissé nyilvánításra) lerövidüljön, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara honlapján megjelenő elektronikus hirdetmények nyilvántartása pedig jóval többek számára teszi elérhetővé a hirdetményeket.
A Javaslat értelmében az általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartásának vezetésére irányuló közjegyzői nemperes eljárás lefolytatását követően a jogszabályoknak megfelelő általános meghatalmazások (az ügyek vitelére adott, valamint a perek vitelére adott általános meghatalmazások) egy, az interneten folyamatosan elérhető, ingyenesen hozzáférhető nyilvántartásba kerülnek, melynek eléréséhez mindössze internet-hozzáférés szükséges. A nyilvántartás létrejöttével a szerződéses kapcsolatba lépő felek adminisztratív terhektől mentesülhetnek, hiszen feleslegessé válik az általános meghatalmazások papír alapú igazolása, mivel a nyilvántartás adatai közhitelesek, azok egyéb módon történő igazolása szükségtelen.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat – más nemperes eljárások szabályozásához hasonlóan, célszerűségi megfontolásból, elkerülendő számos rendelkezés megismétlését – rögzíti, hogy a közjegyzői nemperes eljárások mögöttes joganyaga Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.), melynek rendelkezései mindazon eljárási kérdésekre alkalmazandóak, melyet e Javaslat, vagy a közjegyzői nemperes eljárásokról szóló külön jogszabályok nem rendeznek. A Javaslat egyúttal rögzíti azt is, hogy a Javaslatban foglalt nemperes eljárások lefolytatása közjegyzői hatáskörbe tartozik, egyértelműen meghatározva a Javaslat tárgyi hatályát, illetve az állami jogszolgáltató tevékenység végzésére irányuló hatáskört. A közjegyző eljárása – mint polgári nemperes eljárás – a bíróság eljárásával azonos hatályú.
A 2. §-hoz
A Javaslat rendelkezik arról, hogy a közös eljárási szabályokat tartalmazó I. fejezet rendelkezéseit – melyek meghatározzák a közjegyzői nemperes eljárások alapvető szabályait – mely eljárásokban kell alkalmazni. Eszerint e szabályokat mind a Javaslat szerinti nemperes eljárásokban, mind – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – azokban az egyéb közjegyzői eljárásokban is alkalmazni kell, melyeket az adott eljárást szabályozó jogszabály közjegyzői nemperes eljárásnak minősít.
A 3. §-hoz
A közjegyző eljárása során – hasonlóan a bíró eljárásához – előfordulhat, hogy tőle az ügy tárgyilagos elintézése elfogultság miatt nem várható el; e helyzet kezelésére szolgálnak a kizárásra vonatkozó rendelkezések. Ezeket a kizárási okokat, illetve a kizárás nem igazgatási úton történő elintézését a Javaslat nem szabályozza önállóan, csak utal arra, hogy e vonatkozásban a Pp.-nek a bíró kizárására vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. A rendelkezés indoka, hogy a közjegyzői nemperes eljárások során biztosítható legyen az eljáró közjegyző pártatlansága és függetlensége, ugyanúgy, ahogy a Pp. is biztosítja az eljáró bíró függetlenségét a bírósági eljárások során. E rendelkezést a Javaslat a Kjtv. 172/B. §-ából változatlanul emeli át, összhangban azzal a jogalkotói céllal, hogy a közjegyzői nemperes eljárások szabályai egy jogszabályban kerüljenek elhelyezésre.
A Javaslat szerint abban az esetben, ha a közjegyző az eljárásban a vele szemben fennálló kizárási okot maga jelentette be, vagy egyébként a mellőzéséhez hozzájárult, a kizárásról és az eljáró közjegyző kijelöléséről a területi kamara elnöke dönt, feltéve, hogy az eljárás lefolytatására a területi kamara illetékességi területén székhellyel rendelkező közjegyzők közül másik közjegyző kijelölhető. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökségének kell döntenie a kizárásról, abban az esetben, ha a területi kamara illetékességi területére kinevezett közjegyzők közül másik közjegyző nem jelölhető ki. A kizárásról a Pp. szabályainak megfelelő alkalmazásával az érintett közjegyző székhelye szerint illetékes helyi bíróság nemperes eljárásban határoz a következő esetekben: a területi kamara vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökének döntése szerint a kizárási ok nem áll fenn, a kizárási okot nem a közjegyző jelentette be, vagy kizárásához a közjegyző nem járult hozzá. Amennyiben a területi kamara vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökének döntése szerint a kizárási ok nem áll fenn a döntését – a kizárási ügyben keletkezett iratokkal együtt – megküldi a kizárásról való döntés végett a bíróságnak. A bíróság kizárás tárgyában hozott végzése ellen jogorvoslatnak helye nincs.
Ha a bíróság az eljárásból a közjegyzőt kizárta, az erről szóló végzést az eljáró közjegyző kijelölése végett megküldi a területi vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökének; az eljáró közjegyzőt a területi, illetve a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke jelöli ki. A területi, illetve a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökének e § szerinti döntése ellen jogorvoslatnak helye nincs.
A 4. §-hoz
A Javaslat illetékességi szabályának célja, hogy biztosítsa, hogy az ország valamennyi területén legyen olyan közjegyző, amely illetékes és – az együttműködési kötelezettség elvéből következően – köteles az eljárás lefolytatására. Az illetékesség szabályozásánál a Javaslat meghatározza az általános illetékességi okot, amely magánszemély kérelmező esetében a kérelmező lakóhelye, míg jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint olyan, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében, amelyet törvény jogképesnek nyilvánít, a székhely vagy a képviseletére hivatott szerv székhelye (székhelynek kétség esetében a központi ügyintézés helyét kell tekinteni). A Javaslat szerint bármelyik közjegyző illetékes az eljárás lefolytatására, ha a természetes személynek belföldi lakóhelye vagy tartózkodási helye nincs, vagy a jogi személy székhelye, vagy az annak képviseletére hivatott szerv székhelye és az ügyintézés helye is külföldön van.
Az 5. §-hoz
A célszerűség érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a közjegyzőnek az illetékességi területén kívül elvégezendő eljárási cselekményeket megkeresés útján kell foganatosítania, így nem tagadhatja meg az eljárás lefolytatását arra való hivatkozással, hogy annak elvégzéséhez az illetékességi területén kívül kellene eljárási cselekményt lefolytatnia. Ez az ügyfélbarát rendelkezés mentesíti a kérelmezőt annak kötelezettsége alól, hogy az eljárási cselekmény lefolytatására illetékes közjegyzőt neki kelljen megkeresnie. Ha a közjegyző saját illetékességi területén kívül közvetlenül eljárási cselekményt foganatosít, e cselekménye érvénytelen, viszont ha a Kjtv. alapján helyettesként jár el, s az eljárási cselekményeket a helyettesítés szabályait betartva a helyettesített közjegyző illetékességi területén foganatosítja, eljárása szabályos, hiszen a helyettes közjegyző a helyettesített közjegyző jogkörében jár el. Az illetékességi területen kívül közvetlenül foganatosított eljárási cselekmény érvénytelensége az illetékesség általános szabályaiból, illetőleg az illetékesség hiányának jogkövetkezményeiből levezethető; a Javaslat alapvetően az egységes jogalkalmazást elősegítendő mondja ki e cselekmények érvénytelenségét.
A 6. §-hoz
A közjegyző eljárása kérelemre indul, a kérelemnek tartalmaznia kell az illetékes közjegyző megjelölését, a kérelmező adatait, a rövid tényállást, a kérelem előterjesztésének indokait, a közjegyző illetékességének megállapításához szükséges adatokat, valamint a közjegyzői eljárás lefolytatására irányuló kérelmet. A kérelmet írásban vagy a közjegyzőnél szóban lehet előterjeszteni, mely utóbbit a közjegyző – a Pp. szabályainak megfelelő alkalmazásával – jegyzőkönyve foglal.
A 7–8. §-hoz
A Kjtv., valamint a közjegyzői díjszabásról szóló 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: díjrendelet) értelmében a közjegyzőt az elvégzett munkájáért jogszabályban meghatározott díj és költségtérítés illeti meg. Ez vonatkozik a nemperes eljárások díjára is; a díjrendeletet természetesen – az új nemperes eljárások specialitásaira, illetve a Javaslatban foglalt új közös szabályokra figyelemmel (pl. megkeresés intézménye) – kiegészíteni szükséges a Javaslat hatálybalépéséig. A nemperes eljárások során a közjegyző díjrendeletben meghatározott díját az eljárás kezdetekor előlegként kell megfizetni; így elkerülhetővé válik – összhangban az előterjesztésben megfogalmazott többi perkímélő megoldással –, hogy a közjegyzőnek végrehajtási eljárásokat kelljen kezdeményeznie annak érdekében, hogy hozzájusson az őt jogszabály szerint megillető díjhoz.
A közjegyző az általa felszámított munkadíját és költségtérítését a külön jogszabály – a díjrendelet – szerinti díjjegyzékben állapítja meg; a díjrendelet 27. és 28. §-a szerint ha a fél a közjegyző által a díjjegyzékben feltüntetett munkadíj és költségtérítés összegét kifogásolja, egyeztetés végett a közjegyző székhelye szerinti területi közjegyzői kamara elnökségéhez fordulhat, ennek eredménytelensége esetén pedig a közjegyző, illetőleg a fél az el nem ismert igényét bírósági úton érvényesítheti. E rendelkezésekkel a kérelmező jogszabálynak megfelelő díjfelszámításhoz való joga – méghozzá a Javaslatban megtestesülő jogalkotói célokkal is összhangban álló, perkímélő módon – megfelelően biztosított, így arra a Javaslat speciális rendelkezéseket nem tartalmaz. Ehelyett mindössze arra utal a Javaslat, hogy a fél a közjegyző által a díjjegyzékben feltüntetett munkadíj és költségtérítés összegét külön jogszabályban meghatározott módon kifogásolhatja; a díjrendelet értelmében a díj összegének tárgyában a területi közjegyzői kamara elnökétől kérhető egyeztetés, ennek eredménytelensége esetén dönt a díjról a bíróság. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat rendelkezéseit azon közjegyzői nemperes eljárásokban is alkalmazni kell, ahol az irányadó jogszabály másképp nem rendelkezik, a fenti rendelkezés kiterjed a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényben szabályozott közjegyzői nemperes eljárásra is. E törvény 11. §-ának (2) bekezdése szerint a közjegyző a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetéséről rendelkező végzésében rendelkezik az eljárásért fizetendő díjról és költségtérítésről, az eljárás egyéb költségeiről pedig a felek kérelmére dönt. A 12. § (1) bekezdése szerint a közjegyző végzése ellen – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – fellebbezésnek van helye a közjegyző székhelye szerinti megyei bírósághoz. A díjrendelet 26. §-a értelmében a közjegyző az általa felszámított munkadíjról és költségtérítésről díjjegyzéket állít ki, melyet a tevékenysége során keletkezett okiratra vezet rá. A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése iránti eljárás során tehát a díjjegyzéket a végzésre vezetik rá, azonban az ellen nem a végzés elleni fellebbezés a jogorvoslati lehetőség, hanem a díjrendeletben meghatározott eljárás (egyeztetés kezdeményezése, bírósági út).
A 9. §-hoz
A közjegyzői nemperes eljárások jellegéből kiindulva az eljárásban nincs helye bizonyításnak, ha annak elvégzéséhez kényszerintézkedésre lenne szükség, harmadik személy számára kötelezettség teljesítését tenné szükségessé, és a kérelmező nem rendelkezik e személy kötelezettségvállaló nyilatkozatával, vagy pedig a bizonyítás lefolytatásához harmadik személy jogszabályon alapuló hozzájárulása szükséges és ez nem áll a kérelmező rendelkezésre. A Javaslat e hiányok pótlására lehetőséget ad az eljárásban: eszerint a közjegyző kérelemre megkísérelheti megszerezni a szükséges hozzájárulásokat. A közjegyző mérlegeli, hogy van e reális lehetőség a hozzájárulások megadására: amennyiben valószínűsíthető, hogy eljárása eredményre vezet, meg kell kísérelnie a hozzájárulás megszerzését. Ezzel a rendelkezéssel lehetővé válik, hogy lefolytatható legyen az eljárás azokban az esetekben, amikor a harmadik személy ahhoz hozzájárul.
Igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendelését jelenleg a bíróságtól lehet kérni (az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi XLVIII. törvény), a Javaslat hatálybalépését követően azonban a közjegyzőtől is. A Javaslat rendelkezései a közjegyzőnek ezen eljárásban aktívabb szerepet biztosítanak, mint a bíróságnak a rá vonatkozó rendelkezések, hiszen a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy a fél kérelmére megkísérelje megszerezni a korábban említett hozzájárulást vagy kötelezettségvállalást. A bíróság feladata, hogy elbírálja a felek kérelmeit; eljárásrendjétől idegen az, hogy közvetlenül beavatkozva az eljárásba az egyik fél igényérvényesítésének megkönnyítése érdekében a másik féltől valamit kérjen, ezzel szemben a közjegyző rugalmasabb eljárásrendje – a hangsúlyozott permegelőző funkciónak teret engedve – ezt megengedi. E szabály alkalmazásával lehetővé válik, hogy a fél kérelmére a közjegyző megkíséreljen hozzájárulást szerezni harmadik féltől, lehetővé téve például azt, hogy az igazságügyi szakértő a vizsgálata lefolytatása érdekében a harmadik személy ingatlanjába belépjen.
A 10. §-hoz
Amennyiben a közjegyző eljárására irányuló kérelem hiányos és a kérelem hiányossága pótolható, a közjegyző hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. A Javaslat értelmében a közjegyző a személyesen megjelent kérelmezőt azonnal felhívja a hiányok pótlására, ha pedig a kérelmet írásban nyújtotta be, 8 munkanapon belül adja ki a felhívást. Ha a hiányosság olyan jellegű, hogy az nem pótolható, a közjegyző a kérelmet hiánypótlás kibocsátása nélkül indokolt végzéssel elutasítja.
A 11. §-hoz
A bizonyítás akadálya az eljárás lefolytatásának akadálya is lehet: a közjegyző a Javaslat értelmében az eljárást – a Pp.-ben szabályozott eseteken kívül – akkor is megszünteti, ha eredménytelen volt a bizonyítás lefolytatásához szükséges kötelezettségvállalás, hozzájárulás beszerzése, vagy ha a harmadik személy a kötelezettségvállaló nyilatkozata ellenére utóbb mégsem tett eleget vállalt kötelezettségének, s enélkül az eljárást nem lehet eredményesen lefolytatni. A közjegyző az eljárást akkor is megszünteti, ha a harmadik személy a bizonyítás lefolytatásához adott hozzájárulását visszavonta.
A 12. §-hoz
Az eljárásokban a Javaslat szerint felfüggesztésnek és szünetelésnek – az eljárások jellegéből adódóan – nincs helye; a bizonyítások során pedig vizsgálat tűrésére senki nem kötelezhető. Ez utóbbi szabály jelentősége az, hogy általánosan kizárja annak lehetőségét, hogy közjegyzői nemperes eljárás során bárkit vizsgálat tűrésére kötelezzenek; ez nem egyeztethető össze a közjegyző eljárásának céljával és kereteivel.
A 13. §-hoz
A közjegyzőnek az eljárás során hozott határozata a jogorvoslat szempontjából a helyi bíróság végzésével azonos hatályú; a határozat elleni fellebbezést a határozatot hozó közjegyzőnél kell előterjeszteni. A Pp. 233. §-a értelmében a közjegyző határozata ellen is fellebbezésnek van helye; a fellebbezést másodfokú bíróságként a megyei bíróság bírálja el. A fellebbezést a megyei bíróságnak kell címezni; e szabály abban az esetben is érvényesülne, ha azt a Javaslat külön nem mondaná ki, azonban a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében (az ügyfelek jogorvoslati jogáról való egyértelmű rendelkezés szükségessége miatt) indokolt, hogy a Javaslat is kifejezetten rendelkezzen erről.
A 14. §-hoz
Ha a határozat több személyt vagy vagyontárgyat, illetve ügyet érint, és a határozatban foglalt egyes rendelkezések alapján történő intézkedésekhez a határozat rendelkező részét az abban foglaltak teljesítése céljából bármely hatóságnak, intézménynek (pl. ingatlanügyi hatóság, pénzügyi intézmény), vagy egyéb érdekeltnek meg kell küldeni, a közjegyző a határozatnak csak az adott személyre, és vagyontárgyra vonatkozó azon rendelkezését küldi meg, amely az intézkedés foganatosításához szükséges. Ezzel a rendelkezéssel – amely jelenleg a Kjtv. 172/A. §-ában szerepel – a Javaslat eleget tesz annak a jogalkotásban általánossá vált követelménynek, hogy minden olyan jogszabályi rendelkezésnek, amely állampolgárok személyi és vagyoni adataival kapcsolatos információk kezelését külön nem szabályozza, figyelembe kell vennie a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseit.
A 15. §-hoz
Az eljárásban az adatok, az iratok és a tények nyilvántartása, kezelése, az adatokba történő betekintés engedélyezése és az adatok kiadása tekintetében a bíróságokra vonatkozó jogszabályok megfelelően irányadóak. A közjegyző nem sérti a titoktartási kötelezettséget, ha a jogszabályban előírt adatszolgáltatási vagy tájékoztatási kötelezettségének tesz eleget. E rendelkezést a Javaslat a Kjtv. 174/A. §-ából emeli át. A közjegyzői titoktartás szabályai a Ktv. 9. §-ához képest eltérően alakulnak a közjegyző által lefolytatott nemperes eljárás esetén. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a közjegyző nem sérti a titoktartási kötelezettségét például akkor, ha a jogerős hagyatékátadó végzést az illeték kiszabása végett az illetékes illetékhivatal részére küldi meg. A Kjtv. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a közjegyzőt – ha törvény kivételt nem tesz – az eljárása során tudomására jutott adat és tény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli; e kötelezettsége a közjegyzői működésének megszűnése után is fennmarad.
A 16. §-hoz
A Javaslat rendelkezéseit a II. fejezetben szabályozott eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ezzel lehetővé válik olyan részletszabályok elhelyezése a Javaslatban, melyek az egyes eljárások sajátosságaira tekintettel szükségesek. Az általános szabályok külön fejezetben történő elhelyezésének indoka az, hogy ezáltal az eljárásokra vonatkozó általános szabályok és a csak az egyes eljárásokra vonatkozó speciális szabályok egymástól jól elkülöníthetőek.
A 17. §-hoz
Az előzetes bizonyítás a magyar jogban ismert, a Pp.-ben szabályozott jogintézmény. A Javaslat hatálybalépését követően a közjegyzők a bíróságok eljárásához hasonló szabályozás mellett folytathatják le az előzetes bizonyítást. A Pp. 207. §-a szerint előzetes bizonyításnak van helye akár a per megindítása előtt, akár annak folyamatban léte alatt. A Javaslat szerint előzetes bizonyításnak lenne helye a Pp. 207. §-ában szabályozott esetekben, továbbá ha a kérelmezőnek bizonyíték beszerzéséhez – különösen jelentős tény vagy állapot megállapításához – jogi érdeke fűződik. Összhangban azzal, hogy a Pp. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni, valamint azzal, hogy a Javaslat szerint előzetes bizonyításnak nincs helye, ha az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás van folyamatban, a Javaslatnak a Pp. 207. §-ára utaló szabályát csak úgy lehet értelmezni, hogy előzetes bizonyításnak akkor van helye, ha az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás nincs folyamatban.
A 18. §-hoz
A Javaslat az előzetes bizonyításra – a felek választási lehetőségének bővítése érdekében és a bizonyítás mielőbbi elvégzéséhez fűződő jogi érdekre figyelemmel – tartalmaz egy vagylagos illetékességi szabályt is: a bizonyítás helye is megalapozza a közjegyző illetékességét.
A 19. §-hoz
Az előzetes bizonyítás iránti kérelemnek az általános kellékeken túlmenően tartalmaznia kell a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat, azokat a körülményeket, amelyek alapján előzetes bizonyításnak helye van, továbbá az igazságügyi szakértő kirendelése iránti kérelmet, ha a kérelmező szerint az eljárás lefolytatásához ez is szükséges. A Javaslat ez utóbbi rendelkezéssel lehetővé teszi, hogy – a kérelmező döntése szerint – előzetes bizonyítás lefolytatását kérje a közjegyzőtől, és ennek keretében a szükséges szakértői vélemény is beszerezhető legyen. A bizonyíték beszerzését megkönnyítendő a Javaslat az eljárás megindíthatóságának feltételeként csak azt követeli meg a kérelmezőtől, hogy valószínűsítse: az eljárás lefolytatásának előfeltételei fennállnak.
A 20. §-hoz
Arra figyelemmel, hogy a bizonyítani kívánt tények vagy állapot jellege miatt az eljárás egyes esetekben eredményesen csak akkor folytatható le, ha arra rövid időn belül sor kerül, a Javaslat a közjegyzői eljárásban eddig ismeretlen – csak az előzetes bizonyításra alkalmazandó – új jogintézményt vezet be. Előírja, hogy a közjegyző, amennyiben az eljárást megfelelő időn belül nem tudja lefolytatni, ennek tényét jelezze a területi kamarának, amely az eljárás lefolytatására egy másik közjegyzőt rendel ki. A mielőbbi kirendelés érdekében a másik közjegyző kirendelése előtt nem kell vizsgálnia a kamarának a bejelentés megalapozottságát; ez egy későbbi, területi kamarai felügyeleti eljárásnak lehet a tárgya. A kirendelt közjegyző – a Kjtv. szerint – a helyettesként kirendelt közjegyzőre vonatkozó szabályok szerint (teljes közjegyzői jogkörben) jár el; e jogállása az eljárás befejezéséig illeti meg.
A 21. §-hoz
Az igazságügyi szakértő kirendelése iránti közjegyzői eljárás – az előzetes bizonyításhoz hasonlóan – a bírósági eljárások körében már ismert jogintézmény speciális változata. Amennyiben a szakértő által készített szakvéleményt a későbbiekben peres eljárásban kívánja a kérelmező felhasználni (ez lenne a bizonyíték beszerzésének az alapvető célja, ha a per elkerülésére nincs mód), az a Pp. 183/A. §-ának erre irányuló módosításával lehetővé válik. A perben felmerülő szakkérdésben így az e Javaslat alapján eljárt szakértő – azonos szakkérdésben adott – szakvéleménye ugyanolyan bizonyítási eszköznek minősül, mintha a szakvéleményt a perben kirendelt szakértő terjesztette volna elő. A bíróság a szakértőt megidézheti, meghallgatására az általános szabályok megfelelően irányadók; a fél pedig – ha a bizonyítás szempontjából szükségesnek látszik – a perben más szakértő kirendelését is indítványozhatja.
Az igazságügyi szakértő igénybevételének célja, hogy a tudomány állásának megfelelő, magas szakmai színvonalú szakvélemény adásával járuljon hozzá a jogviták megfelelő megoldásához. A per előtti szakvélemény-beszerzés ennek megfelelően alapvetően a bizonyítékok rögzítését, a későbbi bizonyítás megkönnyítését, de akár a per elkerülését is szolgálja.
A Javaslat szerint akkor kérhető igazságügyi szakértő kirendelése, ha a kérelmező számára jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges. Az eljárások megkettőződésének elkerülése érdekében a Javaslat kizárja az eljárás megindítását, ha abban a kérdésben, amelyre a szakértői véleményt be kívánják szerezni a kérelmező által vagy ellene indított más bírósági eljárás, vagy a kérelmező ellen indított büntetőeljárás van folyamatban. Amennyiben a kérelmező e rendelkezést megsértve kéri a közjegyző eljárását, az így készült – lényegében jogszabálysértő – szakvélemény bírósági eljárásban nem használható fel. A szakértő kirendelésére irányuló eljárásban bizonyításnak nincs helye.
A Pp. szabályai szerint az előzetes bizonyítás eredményét a perben bármelyik fél felhasználhatja; erre figyelemmel, ha az igazságügyi szakértő kirendelésével érintett ügyben utóbb perre kerül sor, s a fél tudomást szerez arról, hogy az ellenérdekű fél ilyen szakvéleménnyel rendelkezik, a bíróságtól kérheti a szakvélemény másolatának közjegyzőtől történő beszerzését.
A 22. §-hoz
A Javaslat igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló speciális illetékességi szabályai megegyeznek az előzetes bizonyítás speciális illetékességi szabályaival.
A 23. §-hoz
Az igazságügyi szakértő kirendelése iránti kérelemnek az általános kellékeken túlmenően tartalmaznia kell a szakértői vizsgálat tárgyát és annak helyét, azokat a kérdéseket is, amelyekre a szakértőnek véleményt kell nyilvánítania.
A 24. §-hoz
A Javaslat szerint a közjegyző a szakértői díj egyértelmű viselésének kötelezettségére figyelemmel kötelezi a kérelmezőt, hogy a szakértői díj fedezésére előreláthatólag szükséges költséget helyezze bizalmi őrzésbe. [Az igazságügyi szakértő díjáról az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet rendelkezik, emellett a szakértőnek lehetősége van arra is, hogy az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény szerint a következő évre díjat jelentsen be]. E rendelkezés célja, hogy biztosított legyen az igazságügyi szakértő díjának fedezete, így a szakértő a szakvélemény elkészítését követően hozzájuthasson az őt megillető díjhoz.
A 25. §-hoz
A közjegyző a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot, szakértői intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet rendelhet ki szakértőként; más szakértő csak ezek hiányában, kivételesen alkalmazható. A Javaslat a közjegyző döntésére bízza azt, hogy a fentiek hiányában kirendel-e eseti szakértőt: e rendelkezés lehetővé teszi, hogy mérlegelje, van-e olyan személy, aki a kérdés megválaszolásához kellő szakértelemmel rendelkezik. A közjegyző a kirendelésre kerülő igazságügyi szakértő személyéről a kérelmező meghallgatása nélkül dönt, így annak függetlensége, pártatlansága nem vonható kétségbe.
A 26. §-hoz
A szakértő a szakvéleményt a kirendelő végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles előterjeszteni; amennyiben ez a határidő számára nem elegendő, annak lejárta előtt kérelmezheti a közjegyzőtől a szakvélemény előterjesztési határidő meghosszabbítását; a közjegyző a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal hosszabbíthatja meg. A szakértő kirendelésének költségeit a kérelmező viseli, ideértve azt az esetet is, ha a szakértő a szakvélemény elkészítéséhez szükséges vizsgálatot nem tudta lefolytatni (ez esetben is felmerülhetnek ugyanis költségei a szakértőnek).
A 27. §-hoz
A közjegyző a szakértő díját – a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapul vételével – a szakvélemény beérkeztét követően, legkésőbb 15 napon belül végzéssel megállapítja. Ha a szakértő költségeit a kérelmező által bizalmi őrzésbe helyezett összeg nem fedezi, a közjegyző a végzésében kötelezi a kérelmezőt a még szükséges összeg bizalmi őrzésbe helyezésére.
A közjegyző a szakvéleményt a kérelmezőnek csak a szakértő költségeinek fedezésére szükséges teljes összeg bizalmi őrzésbe helyezését követően küldi meg. Ez a rendelkezés biztosítja, hogy a szakértő az elvégzett munkájáért megkapja a díját, függetlenül attól, hogy a szakértő szakmai álláspontja megegyezik-e annak az álláspontjával, aki kirendelését kérte.
A szakértő díját megállapító végzés ellen a kérelmező és a szakértő fellebbezéssel élhet. A fellebbezésnek csak a kifogásolt összeg erejéig van halasztó hatálya. A közjegyző a végzés jogerőre emelkedését követően intézkedik a szakértői díjnak a szakértő részére történő kifizetése iránt. A szakértői díj kifizetésére a szakértői díj kifizetését szabályozó jogszabály rendelkezései megfelelően irányadóak.
A 28. §-hoz
Az értékpapírok és okiratok megsemmisítése jelenleg is a közjegyzők által lefolytatott eljárás, melyet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybalépése folytán szükséges rendelkezések tárgyában szóló 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet szabályoz. Azzal, hogy az érintett rendelkezések – természetesen újjáalkotott formában – átkerülnek a Javaslatba, biztosított lesz a szabályozás megfelelő jogszabályi szintje, emellett pedig lehetővé válik az MT rendelet jelentős részének deregulációja. A Javaslat megváltoztatja az eljárás elnevezését: „az értékpapír és okirat megsemmisítése” elnevezés az „értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása” elnevezésre változik. Az új megnevezés jobban kifejezi azt, hogy az eljárás célja az okirat jogi értelemben vett megsemmisítése (hiszen fizikai megsemmisítés nem is lehetséges, tekintve, hogy az okirat elveszett, eltulajdonított vagy megsemmisült), a semmisség másrészt értelemszerűen nem polgári jogi semmisséget jelent – az okirat alapját képező jogviszony tekintetében. Azzal is pontosabbá válik a szabályozás, hogy megjelenik a törvényszövegben az eljárás alapját képező élethelyzet: az értékpapír, okirat elvesztése vagy megsemmisülése.
Az értékpapír megsemmisítését a közjegyzőtől annak utolsó birtokosa, valamint az is kérheti, akit az értékpapír alapján valamely jog illet meg, vagy valamely kötelezettség terhel. A Javaslat értelmező rendelkezése szerint értékpapírnak a nyomdai úton előállított olyan értékpapír minősül, melynek kiállítójának (kibocsátójának) székhelye Magyarországon van. A Javaslat ezzel kiveszi hatálya alól a külföldön kiállított értékpapírt, hiszen a külföldön kiállított értékpapír semmissé nyilvánítására irányuló eljárást abban az államban kell lefolytatni, ahol azt kiállították. Emellett kiveszi hatálya alól a dematerializált értékpapírt is, hiszen a dematerializált értékpapír egy adat, amelyet a dematerializált értékpapír előállításának és továbbításának módjáról és biztonsági szabályairól, valamint az értékpapírszámla és az ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének szabályairól szóló 284/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet alapján értékpapírszámlákon kezelnek. Ez a rendelet szabályozza azt, hogy a dematerializált értékpapírt hogyan kell kezelni, és mi a teendő akkor, ha valamilyen technikai hiba vagy külső behatolás eredményeként megváltozik az adattartalom, elvesznek az értékpapírszámlák, ügyfélszámlák adatai. Ezekben az esetekben nem merülhet fel a Javaslatban írt elvesztés, eltulajdonítás vagy megsemmisülés; az adatsor megsemmisítése alapvetően más okból lehet indokolt (pl. kiüresedik az a jogviszony, amely alapján az értékpapír kiadásra került, megszűnik az értékpapírt kibocsátó társaság).
A 29. §-hoz
Az eljárás lefolytatására – eltérve az általános illetékességi szabályoktól – bármelyik közjegyző illetékes. Ez a szabály megkönnyíti a kérelmezők helyzetét, akik a jelenleg hatályos szabályozás értelmében csak az értékpapír kiállítójának, vagy utolsó birtokosának általános illetékessége, vagy az értékpapírban meghatározott hely alapján illetékes közjegyzőtől kérhetik az értékpapír megsemmisítését. A szabályozás enyhítésének indoka az, hogy a Javaslat értelmében az eljárás során a hirdetményeket a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának központilag kell közzétennie, így nincs gyakorlati jelentősége annak, hogy az eljárást melyik közjegyző folytatja le, másrészt az eljárások gyakorisága folytán sem lehet számítani kezelhetetlen ügyteher-koncentrálódásra.
A 30. §-hoz
A kérelemnek az általános szabályokon túlmenően tartalmaznia kell az értékpapír kiállítójának (kibocsátójának) azonosításához szükséges adatokat, valamint az értékpapír lényeges tartalmát. A Javaslat értelmében az értékpapír lényeges tartalmának minősül az értékpapír megnevezésre, az általa megtestesített jog, követelés, az értékpapír ISIN azonosítója, sorozatszáma, sorszáma. A kérelem előterjesztésének megkönnyítése érdekében nem kell valamennyi adatot megadni, hanem csak azokat, amelyek rendelkezésre állnak. Azt, hogy elégséges adat áll-e rendelkezésre az értékpapír azonosításához, a közjegyzőnek kell megítélnie. Az értékpapír azonosításának megkönnyítése érdekében a kérelemhez csatolni kell az értékpapír másolatát, amennyiben az rendelkezésre áll.
A 31. §-hoz
Amennyiben a kérelem megfelel a Javaslat rendelkezéseinek, a közjegyző hat hónapig hirdetményt tesz közzé; ez tartalmazza az értékpapírra vonatkozó, a nyilvánosság számára releváns legfontosabb adatokat, továbbá az értékpapír birtokosának felhívását az értékpapír bemutatására azzal a tájékoztatással, hogy ennek elmaradása esetén a közjegyző az értékpapírt semmissé fogja nyilvánítani. Új elem a szabályozásban a hirdetmények elektronikus formában, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által az interneten történő közzététele. Ez jóval szélesebb kör tájékoztatására, illetve az értékpapírokkal való visszaélések eredményesebb megelőzésére ad lehetőségét (az, aki értékpapírt kíván megszerezni, előtte ellenőrizheti, hogy az szerepel-e a nyilvántartásban), ugyancsak csökkentve a lehetséges jogviták számát. Az MT rendelet a hirdetményeknek a helyi bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztését írja elő; ez értelemszerűen elmarad a Javaslatból, ezzel a bíróságok adminisztratív jellegű, ítélkezéssel össze nem függő feladatai tovább csökkennek. A közjegyző a hirdetmény közzétételéről a kérelmezőt, az értékpapír kiállítóját (kibocsátóját), a központi értéktárat és az egyéb érdekeltet is értesíti.
A 32. §-hoz
A közjegyző a kérelmet a hirdetmény közzététele nélkül elutasítja, ha az értékpapír semmissé nyilvánítása iránt már eljárás van folyamatban, az értékpapír semmissé nyilvánítása nem tartozik közjegyzői hatáskörbe, a kérelmező ilyen kérelem előterjesztésére nem jogosult, vagy az eljárás lefolytatásának egyéb, el nem hárítható akadálya van.
A 33. §-hoz
Ha az értékpapír megsemmisítése irányuló kérelemmel együttesen vagy utóbb kérik, a közjegyző felhívja az értékpapír alapján kifizetésre kötelezett személyt (szervezetet), hogy további rendelkezésig az értékpapír alapján kifizetést ne teljesítsen, illetőleg, hogy az időközben esedékessé váló összeget helyezze bírói letétbe. A felhívás címzettje a felhívást köteles teljesíteni; ezt a Javaslat külön már nem írja elő, hiszen az következik a Javaslat 1. §-ában foglalt azon rendelkezésből, mely szerint a közjegyző eljárása a bíróság eljárásával azonos hatályú. Amikor a közjegyző az értékpapír alapján kifizetésre kötelezettet arra, hogy az értékpapír alapján kifizetést ne teljesítsen, vagy hogy az időközben esedékessé váló összeget helyezze bírói letétbe, olyan állami érdeket érvényesít, amely szükségessé teszi azt, hogy felhívásának harmadik személyek irányában is (tehát olyan személyekkel szemben is akik nem alanyai eljárásának) olyan jogkövetkezménye legyen, mintha a felhívást a bíróság tette volna meg.
A 34. §-hoz
Ha a hirdetményi határidő alatt az értékpapírt bemutatják, a közjegyző az eljárást megszünteti és egyben korábbi intézkedését (a kifizetésre kötelezett felhívását) visszavonja. Ha viszont a hirdetményi határidő alatt az értékpapírt nem mutatták be, illetőleg annak hollétére vonatkozó adatot sem jelentettek be, a közjegyző az értékpapírt semmissé nyilvánítja. A közjegyző a Javaslat értelmében az eljárást megszüntető, vagy az értékpapírt semmissé nyilvánító végzését közli mindazokkal, akiket az eljárás megindításáról is értesített, és azokkal az érdekeltekkel, akikről az eljárás folyamán szerzett tudomást.
A 35. §-hoz
Amennyiben a közjegyző az értékpapírt semmissé nyilvánítja, az azzal a következménnyel jár, hogy az értékpapírral a benne foglalt jogot gyakorolni, követelést érvényesíteni nem lehet; ez a Javaslattal immár meg is jelenik a jogszabályszövegben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy önmagában ettől az értékpapír alapját képező jogviszonyban bármilyen változás állna be, mindössze lehetőséget teremt arra, hogy új, a korábbi értékpapírt pótló értékpapír kiállítására kerülhessen sor.
A 36. §-hoz
Az értékpapír semmissé nyilvánítására vonatkozó szabályokat az okiratok semmissé nyilvánítására is megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hirdetményi határidő egy hónapra leszállítható. A váltó és csekk szabályait a váltójogi szabályok közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (váltórendelet), valamint a csekkjogi szabályok közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet (csekkrendelet) tartalmazza. Az MT rendelet 45. §-a szerint az elveszett váltó és csekk megsemmisítésére vonatkozó eljárást a közjegyző előtt a váltótörvényben, illetőleg a csekktörvényben megállapított külön szabályok szerint kell lefolytatni. A váltótörvényt, illetőleg a csekktörvényt a fenti két IM rendelet váltotta fel. A váltórendelet nem tartalmaz szabályokat a váltó megsemmisítésére, míg a csekkrendelet 63. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elveszett csekk hirdetményi határideje egy hónap, s a megsemmisítési eljárásra a 105/1952. (XII. 20.) MT rendeletnek az értékpapírok megsemmisítésére vonatkozó szabályait kell alkalmazni. E rendelkezéseket értelemszerűen módosítani kell a Javaslat hatálybalépését követően. A csekkrendeletben a jövőben arra kell majd utalni, hogy a csekk semmissé nyilvánítását a külön jogszabályban meghatározott módon lehet kérni; ilyen jellegű szabály elhelyezése továbbá a váltórendeletben is indokolt.
A 37. §-hoz
Az általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartása vezetésének szabályozásával a Javaslat új jogintézményt vezet be, amely több jogalkotói célt is érvényesít. Alapvető rendeltetése az, hogy a jogügyletek megkötése során egyszerűbben és biztonságosabban meggyőződhessenek az érintettek a jognyilatkozatot tevő másik fél képviseleti jogának fennállásáról, arról, hogy joghatályosan tesz nyilatkozatot, s az ebből eredő jogviták is megelőzhetőek legyenek. Másik célja az általános meghatalmazottak eljárásának segítése azzal, hogy szükségtelenné teszi az eljárási jogosultság időtől időre történő ismételt igazolását. Ez számos esetben ugyanis nehezen oldható meg, hiszen általános meghatalmazást tipikusan akkor adnak, ha – pl. huzamosabb idejű akadályoztatás vagy külföldi tartózkodás stb. miatt – előreláthatólag nem lesz mód a későbbiekben újabb, meghatalmazást tartalmazó okiratot készíteni és eljuttatni a meghatalmazott részére. A Javaslat a meghatalmazó érdekeit is védi: azzal, hogy a nyilvántartásba történő bejegyzésre (és így a meghatalmazás érvényessé válására) csak a meghatalmazó kérelmére kerülhet sor, továbbá azzal is, hogy az általános meghatalmazás megszűnéséről minden érdekelt azonnal tudomást szerez, s így elkerülhetővé válik, hogy a korábbi meghatalmazott magát továbbra meghatalmazottként tüntethesse fel.
A nyilvántartás a Javaslat értelmében emellett tartalmazza a perek vitelére adott általános meghatalmazásokat is, amely a képviseleti jog fennállását hivatalból vizsgálni köteles bíróságok eljárását könnyíti meg. A perek vitelére adott általános meghatalmazások nyilvántartását (jegyzékét) jelenleg a bíróság vezeti. Az ilyen meghatalmazás célja az, hogy a meghatalmazott a meghatalmazás visszavonásáig vagy felmondásáig általánosan képviselhesse a meghatalmazottat, a gyakorlat azonban úgy kialakult, hogy az ilyen jellegű meghatalmazásokat is csak akkor fogadják el, ha azokat 30 napnál nem régebbi okirattal igazolják; a nyilvántartás tehát nem tölti be alapvető rendeltetését. A Javaslattal megteremtett, a modern kommunikációs lehetőségeket kihasználó nyilvántartás közhiteles jellege orvosolná ezt a problémát, hiszen a nyilvántartásba való betekintés alkalmas lenne a képviseleti jognak az ország valamennyi bíróságára kiterjedő hatályú igazolására. A Javaslat ennek érdekében egy olyan, a világhálón folyamatosan elérhető központi nyilvántartást hoz létre, amelybe a polgári peres és nemperes eljárásokat lefolytató bíróságok, közjegyzők és bírósági végrehajtók tekinthetnének be; ez kiváltja a peres meghatalmazások megyei bíróság általi vezetésének kötelezettségét, másik oldalról szükségtelenné teszi az általános meghatalmazás egyes bíróságokra való külön-külön történő bejelentését.
A Javaslat szerint az általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartására szolgáló informatikai alkalmazást a Magyar Országos Közjegyzői Kamara működtetné. A nyilvántartás közhiteles adatokat tartalmazna, emellett teljes körű lenne, az általános meghatalmazások a nyilvántartásba való bejegyzéssel keletkeznének és szűnnének meg, a bejegyzésnek pedig nem lenne visszaható hatálya a bejegyzés iránti kérelem előterjesztésére.
A 38. §-hoz
Az általános meghatalmazás a Javaslat szerint a nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre; ezzel a rendelkezéssel a Javaslat egy teljes körű nyilvántartást hoz létre. Ez a rendelkezés fontos azért mert ezáltal biztosítható, hogy a nyilvántartáson kívül ne létezzenek általános meghatalmazások. Fontos továbbá azért is, mert ezáltal senki nem hivatkozhat arra, hogy a meghatalmazás már létrejött mindössze a bejegyzésre nem került még sor. Ez a rendelkezés lényeges garanciális elemet hordoz magában, hiszen ezzel biztosítható az, hogy egyértelműen megállapítható legyen a meghatalmazás létrejöttének ideje, valamint az, hogy a kérdéses időpontban fennáll-e vagy fennállt-e. Azzal, hogy ezek a jogi helyzetek már a nyilvántartásból kiderülnek, megelőzhetőek azok a jogviták, amelyek egy meghatalmazás érvényessége miatt alakulhatnának ki. E rendelkezés céljának megfelelően a Javaslat 43. §-a úgy rendelkezik, hogy az általános meghatalmazás felmondása vagy visszavonása akkor válik hatályossá, mikor ennek tényét bejegyzik a nyilvántartásba.
A 39. §-hoz
A nyilvántartás az abba bejegyzett általános meghatalmazás fennállását hitelesen tanúsítja. A Javaslat rendelkezései szerint ellenkező bizonyításig a nyilvántartásba bejegyzett általános meghatalmazásról vélelmezni kell, hogy az fennáll; az általános meghatalmazás felmondásának vagy visszavonásának a nyilvántartásba történő bejegyzése esetén pedig – ellenkező bizonyításig – azt kell vélelmezni, hogy az nem áll fenn. Így amellett, hogy szükségtelenné válik az eljárási jogosultság igazolása, a harmadik személyek az általános meghatalmazás megszűnése esetén nem hivatkozhatnának arra, hogy erről nem volt tudomásuk.
A 40. §-hoz
A Javaslat szerint a közjegyzőtől a Pp.-ben szabályozott (perek vitelére adott) általános meghatalmazás és a Ptk.-ban szabályozott (az ügyek vitelére adott) általános meghatalmazás nyilvántartásba történő bejegyzése kérhető. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet elektronikus úton is elő lehet terjeszteni, amennyiben azt minősített elektronikus aláírással látták el; a minősített elektronikus aláírás megkövetelésének az az indoka, hogy általa társítható a kérelem benyújtásához a sajátkezűség vélelme.
A 41. §-hoz
Annak érdekében, hogy az egyes közjegyzői hatáskörök egymástól jól elkülöníthetőek legyenek, a Javaslat kimondja, hogy ha a közjegyző általános meghatalmazást foglal közjegyzői okiratba, azt a közjegyzői okirat elkészítésével egyidejűleg csak a meghatalmazó kérelmére jegyzi be a nyilvántartásba a Javaslattal megteremtett eljárásban. Így a közjegyzői okirat készítésének nem része a Javaslat szerinti eljárás lefolytatása, de kérelemre – praktikus megfontolásokból – össze is kapcsolható a kettő. A közjegyzőnek e tényről a feleket ki kell oktatnia.
A 42. §-hoz
A közjegyző az általános meghatalmazást akkor jegyzi be a nyilvántartásba, ha az tartalmazza a meghatalmazónak és a meghatalmazottnak a nyilvántartásban feltüntetendő adatait és abból megállapítható, valamint az tartalmazza a kizárt ügyek pontos megjelölését (amennyiben a meghatalmazást bizonyos ügyek tekintetében korlátozták). Az eljárás jellege szükségtelenné teszi, hogy a közjegyzőnek az általános meghatalmazás bejegyzéséről alakszerű határozatot kelljen hoznia; ez ugyanis felesleges adminisztratív teher lenne, hiszen a döntés tartalma egyébként is megjelenik a nyilvántartásban. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a bejegyzés az, amely a jogorvoslat szempontjából határozatnak minősül. A bejegyzést követően a közjegyző a meghatalmazónak és a meghatalmazottnak a bejegyzés tényéről igazolást ad, amely tartalmazza a nyilvántartásnak a bejegyzett általános meghatalmazásra vonatkozó adatait. Az igazolás nem alkalmas arra, hogy azzal a meghatalmazott igazolja a képviseleti jogosultságát, ehelyett az a rendeltetése, hogy a meghatalmazót és a meghatalmazottat tájékoztassa arról, hogy a bejegyzés megtörtént, valamint hogy milyen adatok kerültek nyilvántartásba bejegyzésre (ez főként a perek vitelére adott általános meghatalmazások esetében fontos, hiszen a nyilvántartás erre vonatkozó adatai nem nyilvánosak). A közjegyző azt követően, hogy a meghatalmazást bejegyzi a nyilvántartásba, a nyilvántartás adataihoz való hozzáférést biztosító technikai azonosítót ad a kérelmezőnek. Ez a bármikor módosítható azonosító arra szolgál, hogy annak használatával lehessen csak hozzáférni a nyilvántartásnak az ügyek vitelére adott általános meghatalmazásokat tartalmazó részéhez: az azonosító alkalmazásával az informatikai alkalmazás egyszerre biztosítja az adatok nyilvánosságát és az adatok védelmét is (nem lesz mód arra, hogy olyanok férjenek hozzá a nyilvántartás adataihoz, akikkel a meghatalmazó vagy a meghatalmazott nem kíván jogviszonyba kerülni).
A 43. §-hoz
A nyilvántartás közhitelességéből következően az általános meghatalmazás felmondása vagy visszavonása akkor válik hatályossá, amikor ennek tényét bejegyzik a nyilvántartásba. A nyilvántartásból a megszűnt meghatalmazásokat tehát nem törlik (a képviseleti jog vizsgálatára ugyanis akár évekkel később is szükség lehet egy jogvita kapcsán), hanem a megszűnés ténye kerül abba bejegyzésre.
A Javaslat a felek kérelmére történő bejegyzés mellett az általános meghatalmazás megszűnésének sajátos eseteit is rendezi. Az általános meghatalmazás – a Ptk. rendelkezéseiből következően – megszűnik akkor is, ha a meghatalmazót vagy a meghatalmazottat a bíróság cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezte, ezért a Javaslat szerint ha gondnokság alá helyezés megtörtént, a gondnok köteles a gondnokság alá helyezés tényét bejelenteni a közjegyzőnek. Nem kell megtenni a bejelentést, ha a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét azon ügycsoportok tekintetében korlátozta, amelyre az általános meghatalmazás nem terjed ki (ennek azért feltehetően kisebb lesz a gyakorlati jelentősége). Ha a felszámolási eljárás során a felszámoló az általános meghatalmazást visszavonta, ezt köteles bejelenteni a közjegyzőnek, és kérelmet előterjeszteni az általános meghatalmazás visszavonásának nyilvántartásba való bejegyezése iránt. Amennyiben az általános meghatalmazás a meghatalmazó vagy a meghatalmazott halála miatt szűnik meg, a haláleset helye szerint illetékes jegyzőnek a halotti anyakönyvi kivonat kiállítását követően ellenőriznie kell, hogy az elhunyt általános meghatalmazás meghatalmazójaként vagy meghatalmazottjaként a nyilvántartásban szerepel-e; ha igen, a halál tényéről értesítenie kell a közjegyzőt. A jegyzőn kívül – a halotti anyakönyvi kivonat vagy annak közjegyző által hitelesített másolata bemutatása mellett – a halál tényét bárki bejelentheti a közjegyzőnél. Amennyiben az általános meghatalmazás a gondnokság alá helyezés vagy a halál ténye okán szűnik meg, ennek tényét a közjegyző hivatalból jegyzi be a nyilvántartásba. A gondnok, a felszámoló, és a haláleset helye szerint illetékes jegyző, amennyiben arra vonatkozó adat merült fel, hogy a gondnokság alá helyezett, a gazdasági társaság, vagy az elhunyt általános meghatalmazás meghatalmazója vagy meghatalmazottja kérheti a közjegyzőtől, hogy tekintsen be a nyilvántartásba, annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy általános meghatalmazás abban szerepel-e. Amennyiben a közjegyző azt állapítja meg, hogy a felszámolási eljárás alá vont gazdasági társaság általános meghatalmazás alanya a felszámoló kérelmet terjeszthet elő az iránt, hogy az általános meghatalmazás visszavonásának tényét a közjegyző jegyezze be a nyilvántartásba. A bejegyzés iránt kérelmet előterjesztő vagy az általános meghatalmazás megszűnését bejelentő számára a közjegyző kérelemre kiadja a bejegyzés tényéről szóló igazolást.
A 44. §-hoz
A Javaslat értelmében a nyilvántartás tartalmazni fogja az általános meghatalmazás tényét, annak megjelölését, hogy perek vitelére adott általános meghatalmazásról, vagy a Ptk. szerinti általános (ügyleti) meghatalmazásról van-e szó, a meghatalmazó és a meghatalmazott adatait, továbbá azokat az ügyeket, amelyekre az általános meghatalmazás hatálya nem terjed ki, ha ilyeneket az általános meghatalmazás tartalmaz. Az utóbbi rendelkezés indoka az, hogy olyan általános meghatalmazások is bekerülhessenek a nyilvántartásba, amelyek csak néhány ügykörben korlátozzák a meghatalmazott eljárási jogosultságát, azonban jellegüknél fogva általános idejű meghatalmazásoknak tekintendők. Fentieken túlmenően a nyilvántartás tartalmazni fogja az általános meghatalmazás írásba foglalásának módját, a bejegyzés időpontját, a visszavont vagy felmondott általános meghatalmazás esetében a visszavonás vagy felmondás tényét és bejegyzésének időpontját, bármelyik fél halála, vagy megszűnése folytán pedig az általános meghatalmazás megszűnésének tényét és bejegyzésének időpontját.
A 45–47. §-hoz
A nyilvántartásba történő bejegyzés közjegyzői hatáskörbe tartozó nemperes eljárás, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara feladata pedig a nyilvántartás közzététele az interneten és gondoskodás annak folyamatos elérhetőségéről. A nyilvántartás ügyek vitelére adott általános meghatalmazásokat tartalmazó adatai nyilvánosak, azokat bárki díjmentesen megtekintheti, melyhez csak Internet-hozzáférés szükséges; az adatokat megtekinteni egy a meghatalmazó vagy a meghatalmazott által közölt azonosítóval lehet, így biztosítható, hogy csak olyan személyek tekinthessék meg a nyilvántartás adatait, akiket erre a meghatalmazó vagy a meghatalmazott felhatalmaz. A nyilvántartásnak a perek vitelére adott általános idejű meghatalmazásokra vonatkozó adatait viszont a bíróságok, a közjegyzők és a bírósági végrehajtók tekinthetik meg (az ő eljárásaik vonatkozásában bír relevanciával a perek vitelére adott meghatalmazás); ezen adatok tekintetében ezért eltérő technikai hátteret kell biztosítani az adatok védelméhez, illetve a hozzáférés biztosításához. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara és a közjegyzők rendelkeznek a nyilvántartás működtetéséhez (bejegyzés, bejegyzés adatainak továbbítása és fogadása, adatok megőrzése) szükséges informatikai háttérrel, így csak a közzétételt és hozzáférési jogot biztosító informatikai alkalmazást kell megteremteni a Javaslat érintett rendelkezéseinek hatályba lépéséig. A közjegyző a hivatali elektronikus aláírásával – amely a Kjtv. 21/A. §-ában foglalt feltételeknek megfelelő minősített elektronikus aláírás – további regisztrációs kötelezettség nélkül beléphet és jogosult adatok megismerésére és továbbítására. A közjegyzők és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara közötti biztonságos elektronikus kapcsolat kiépítése már megtörtént, így a közjegyzőknek a nyilvántartásba történő bejegyzéshez informatikai fejlesztéseket nem szükséges végezniük. Ugyanez vonatkozik a nyilvántartás adatainak megismerésére is: a közjegyzők (és bírósági végrehajtók) hivatali elektronikus aláírása alkalmas a nyilvántartás adatainak teljes körű – nem mindenki számára megengedett – megismerésére. A bíróságok esetében két lehetőség is adott a nyilvántartásba való betekintésre. Egyrészt a bírák és az igazságügyi alkalmazottak minősített elektronikus aláírása is alkalmas a perek vitelére adott meghatalmazásokra vonatkozó adatok megismerésére. A másik – ezzel párhuzamosan alkalmazható megoldás (amely az elektronikus aláírással nem rendelkező bírák és igazságügyi alkalmazottak számára is biztosítja a nyilvántartáshoz való hozzáférést) – az, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara a bíróságok számára (akár központilag, akár bíróságonként) biztosít hozzáférési jogosultságot, a bíróságok pedig – hasonlóan más nyilvántartásokhoz való csatlakozáshoz – bíráik, alkalmazottaik számára teszik lehetővé e kommunikációs csatorna használatát. A javaslatnak költségvetési kihatása nincs, mivel a nyilvántartásba történő betekintés általánosan díjmentes, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara pedig a nyilvántartáshoz hozzáférést biztosít a bíróságok számára: egyedi azonosítót bocsát a rendelkezésükre, ezeknek az azonosítóknak a használatával tekinthetnek be a bírák, igazságügyi alkalmazottak az interneten közzétett nyilvántartásba. A bíróságokon működtetett több mint 9000, hálózatban üzemeltetett számítógép, az egyéb bírósági feladatokra is egyre szélesebb körben igénybe vett internet-hozzáférés lehetővé teszi azt, hogy a tárgyalás előkészítése során akár a bíró, akár a kezelőiroda betekintsen a nyilvántartásba. A megfelelő felkészülés érdekében egyébként későbbi időpontban, 2009. július 1-jén lépnek hatályba a Javaslat érintett rendelkezései.
A Polgári Törvénykönyv szerinti általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartásának létrehozásával az egyes külön jogszabályokba – garanciális okokból – beépített speciális rendelkezések fenntartása már nem indokolt. A Javaslat elfogadását követően ezért felül kell vizsgálni az egyes jogszabályokban szereplő, a Polgári Törvénykönyv szerinti általános meghatalmazások speciális tartalmi és formai kellékeit meghatározó rendelkezéseket abból a szempontból, hogy azokra szükség feltétlenül szükség van-e a meghatalmazás fennállásának igazolása érdekében. Ilyen jogszabályi rendelkezést tartalmaz például a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 18. §-ának (7) bekezdése, amely a közokiratba foglalt, az ügyek vitelére adott általános meghatalmazást tekinti a postai küldemények teljes körének átvételére alkalmas meghatalmazásnak. E helyütt a közokiratba foglalás követelményének fenntartása nem indokolt a jövőben, hiszen a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt, a közhiteles nyilvántartásban szereplő általános meghatalmazás is elegendő a képviseleti jogosultság igazolására.
A 48. §-hoz
A Javaslat hatálybalépése két lépcsős: a Javaslat általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartásának vezetésére vonatkozó szabályai 2009. július 1-jén, míg egyéb rendelkezései 2009. január 1-jén lépnének hatályba. A későbbi hatálybalépési időpont megjelölésének az az indoka, hogy megfelelő felkészülési álljon rendelkezésre a meghatalmazások elektronikus nyilvántartásához kapcsolódó informatikai alkalmazás kiépítésére és a hozzáférési jogosultsági rendszer kialakítására.
A 49. §-hoz
A Javaslat III. fejezete a záró rendelkezések között ad az igazságügyért felelős miniszter részére felhatalmazást arra, hogy rendeletben szabályozza az azonos illetékességi területen működő közjegyzők közötti ügyelosztási rendet, amennyiben az adott illetékességi területen több közjegyző működik (hasonló ügyelosztási rend már ma is érvényesül közjegyzői nemperes eljárásokban: így a hagyatéki eljárásokban). Ugyancsak felhatalmazást ad rendelet kiadására a Javaslat annak érdekében, hogy az általános meghatalmazások nyilvántartása vezetésének részletes, nem törvényhozói tárgykörbe tartozó szabályait is kiadhassa a miniszter: pl. az adatvédelmi követelmények érvényesüléséhez szükséges technikai szabályokat, a nyilvántartásba való bejegyzésre vonatkozó részletes ügyviteli szabályokat, a nyilvántartásnak nem nyilvános adattartalma esetében a hozzáférés biztosításának módját, valamint a nyilvántartáshoz kapcsolódó naplózási szabályokat.
Az 50. §-hoz
A Javaslat értelmében az értékpapírok és okiratok megsemmisítésére irányuló eljárást váltja fel az értékpapír és okirat semmissé nyilvánítására irányuló eljárás. Tekintve, hogy ezek tipikusan hosszabb ideig tartó eljárások (a hirdetményt pl. 1 évig kell közzétenni), a Javaslat hatálybalépésének időpontjában számolni kell folyamatban lévő ügyekkel is. Mivel a Javaslat az eljárás lefolytatásának alapvető menetét nem változtatta meg, ezért lehetőség van a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazására is, így a jogalkotói célok – hacsak részlegesen is, de – már ezekben az eljárásokban is teljesülhetnek. Az MT rendelet szerint az elveszett értékpapír megsemmisítése iránt indított eljárásban a közjegyző által kibocsátott hirdetményt a helyi bíróság hirdetőtábláján kell kifüggeszteni. A Javaslat hatálybalépésekor folyamatban levő ügyekben a hirdetményhez fűződő jogkövetkezmények a helyi bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztéshez kötődnek, azonban annak érdekében, hogy mind szélesebb kör tájékoztatására nyíljon lehetőség, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a közjegyzőnek a hirdetmény kivonatát meg kell küldenie az országos kamarának, amely azt a honlapján – a hirdetmény közzétételére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazva – közzéteszi. A hirdetményi határidő lejártának időpontját ez esetben természetesen nem a Magyar Országos Közjegyzői Kamara honlapján való közzététel időpontjától, hanem a helyi bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztésétől kell számítani.
Az 51. §-hoz
A Javaslat szerint a 2009. július 1-jét megelőzően létrejött, a Polgári Törvénykönyv szerinti ügyek vitelére adott általános meghatalmazások 2009. december 31-ig érvényesek, eddig az időpontig e meghatalmazásokra a Ptk. 2009. július 1-jét megelőzően hatályos szabályait kell alkalmazni. A (perek vitelére adott) általános meghatalmazások jegyzékét jelenleg a megyei bíróságok vezetik; annak érdekében, hogy e nyilvántartások adatai ne vesszenek el, a Javaslat átmeneti szabállyal rendelkezik arról, hogy a bíróságoknak a törvény hatálybalépését követő 60 belül át kell adniuk a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának az általános meghatalmazásokról vezetett névjegyzékük adatait. Az átadást követően a Magyar Országos Közjegyzői Kamara az adatokat továbbítja a meghatalmazó székhelye szerint illetékes közjegyzőnek. Amennyiben a megküldött adatok alapján a Javaslat szerinti eljárásban bejegyzésnek lenne helye, a közjegyző azokat bejegyzi a nyilvántartásba, és erről értesíti a meghatalmazót és a meghatalmazottat, az értesítéshez pedig mellékeli a Javaslat szerinti igazolást; valamint a tájékoztatást arról, hogy az azonosítót mikor adja ki számukra. Ez esetben a bejegyzés időpontjaként a nyilvántartásba a meghatalmazás időpontját kell feltüntetni. Ha a megküldött adatok alapján a bejegyzés nem teljesíthető, a közjegyző végzéssel dönt a bejegyzés megtagadásáról, melyet kézbesít a meghatalmazónak és a meghatalmazottnak, egyúttal tájékoztatja őket a bejegyzés feltételeiről.
Az 52. §-hoz
A hatályukat vesztő rendelkezések között olyan jogszabályi rendelkezések találhatók, amelyek deregulációja a Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg szükséges; akár azért, mert azok szabályai a Javaslatba kerültek átültetésre, akár azért mert rendelkezései ellentétessé váltak a Javaslat rendelkezéseivel. A Javaslat – az eltérő jogszabályi szintre figyelemmel – nem szól a bírósági ügyvitelről szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet általános meghatalmazások jegyzékére vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezéséről, de a Javaslat hatálybalépéséig természetesen megtörténik a rendelet módosítása.
A Javaslat részben azokat a jogszabályokat módosítja, amelyek a Javaslat rendelkezéseinek alkalmazásához szükségesek, másrészt azokat, amelyek megteremtik a Javaslatban szabályozott eljárások anyagi jogi hátterét. A Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az MT rendelet 14. §-a és 40–44. §-ai (ezek jelenleg az értékpapírok és okiratok megsemmisítésének szabályait tartalmazzák), valamint a Kjtv. 172/A–173. §-a és 174–174/A. §-ai. A Kjtv. e rendelkezései a közjegyzői nemperes eljárások közös szabályait tartalmazták, melyek átemelésre kerülnek a Javaslatba (csakúgy, mint az MT rendelet hivatkozott rendelkezései).
Az 53. §-hoz
A Javaslat annak érdekében módosítja a Pp.-t, hogy a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő által készített szakvéleménynek ugyanolyan bizonyító ereje legyen, mint a bíróság által a per folyamán, vagy bírósági nemperes eljárásban kirendelt szakértő által készített szakvéleménynek.
Az 54. §-hoz
A Ptk. tartalmazza az általános meghatalmazások anyagi jogi szabályait, így amennyiben a jogalkotó az e Javaslat szerinti nyilvántartásnak konstitutív hatályt kíván biztosítani, annak alapvető rendelkezéseit a Ptk.-ban kell elhelyeznie. Ennek érdekében a Ptk. 223. §-ának (1) bekezdése kiegészül azzal, hogy az általános meghatalmazás a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának az általános meghatalmazásokról külön törvény szerint vezetett elektronikus nyilvántartásába való bejegyzéssel jön létre. A Pp. hasonló célú módosítása a perek vitelére adott általános meghatalmazásokra nézve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatban történik meg. A Ptk. Javaslat szerinti módosításával az általános meghatalmazás visszavonása vagy felmondása csak a visszavonás vagy felmondás tényének a nyilvántartásába való bejegyzésével válik érvényessé.
Az 55. §-hoz
A Javaslat más jogszabályokba beépülő módosító rendelkezései 2009. július 2-án a hatályukat vesztik, s a Javaslat az ezt kimondó rendelkezést is deregulálja.
_