• Tartalom
Oldalmenü

A 2009. évi LXXXV. törvény indokolása

a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról

2009.11.01.
Általános indokolás
Az Európai Unió területén a pénzforgalmi szolgáltatások nagyságrendje egyre erőteljesebb ütemben növekszik. Ezért is indult el már korábban egy részben önkéntes banki szerveződés (Single Euro Payment Area, SEPA), amely az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament koncepciójával is egybevág, valamint része a Lisszaboni Stratégia elveinek is. A SEPA célja az egységes keretek és az egységes feltételek megvalósítása a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása terén, főként a pénzforgalom fejlődését akadályozó nemzeti határok felszámolása, az egységes európai fizetési termékek és szolgáltatások kialakítása, valamint az erre vonatkozó szabványok megvalósítása.
Az önkéntes szerveződés mellett került elfogadása a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelynek indoka az volt, hogy a tagállamok pénzforgalmi szolgáltatási piacának is egységes jogi keretet adjon. Jelen javaslat célja ezen irányelvben található szolgáltatás-nyújtásra vonatkozó szabályait egy külön szabályrendszer megalkotásával ültesse át.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat hatálya a Magyar Köztársaság területén végzett pénzforgalmi szolgáltatásokra terjed ki, függetlenül attól, hogy a fizető fél, vagy a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának székhelye mely országban található, illetve a fizetési művelet milyen pénzemben történik.
A Javaslat rendelkezései a kincsár által kincstári körben végzett pénzforgalmi szolgáltatására, illetve a Magyar Nemzeti Bank által kizárólagosan végzett pénzforgalmi szolgáltatására csak annyiban irányadóak, amennyiben az a hatósági átutalás és az átutalási végzés alapján történő átutalás lebonyolításához szükségesek.
A 2. §-hoz
A Javaslatban használt fogalmak meghatározása.
A 3. §-hoz
A Javaslat meghatározza tájékoztatási szabályok tárgyi hatályát. Abban a kérdésben, hogy mely szerződéstípus esetében, azaz keretszerződéshez, keretszerződésen alapuló fizetési műveletre vonatkozó megbízáshoz vagy keretszerződésen kívüli egyszeri fizetési műveletre vonatkozó megbízáshoz milyen tájékoztatási elemek kapcsolódnak a Javaslat a későbbiekben részletezi.
Ha a pénzforgalmi szolgáltatás igénybevevője (fizető fél vagy kedvezményezett), azaz az ügyfél fogyasztó vagy mikrovállalkozás a vonatkozó rész szabályaitól hátrányukra eltérően nem lehet rendelkezni, ha az ügyfél sem nem fogyasztó, sem nem mikrovállalkozás, akkor a szerződő felek a Javaslat rendelkezéseitől eltérhetnek.
A fizetési számla megnyitására vonatkozó szabályok a pénzforgalmi szolgáltatás igénybevevőjének teljes körére kötelező, attól eltérni nem lehet.
A 4. §-hoz
A Javaslat biztosítja, hogy az előírt tájékoztatási követelmények minimumát az ügyfél ingyen kapja meg a pénzforgalmi szolgáltatójától. Amennyiben azonban az ügyfél kérésére a felek a törvényi minimumnál gyakoribb vagy bővebb tájékoztatásban állapodnak meg, vagy a tájékoztatás olyan távközlő eszközzel történő megadásában, amely nem szerepel a keretszerződésben és a szolgáltató részére nyilvánvaló többlettköltséget okoz, a pénzforgalmi szolgáltató díjat számíthat fel.
Fontos követelmény azonban az, hogy a felszámított ellenérték, díj a felmerült költségekkel arányos kell hogy legyen, és ki kell hogy elégítse a költségek transzparenciájának követelményét. Ezen arányosság hiányában a díj ellenérték nélküli, megalapozatlan bevételt eredményezne a pénzforgalmi szolgáltatónál, és büntetőjelleget öltene az ügyfél viszonyában.
A 5. §-hoz
A Javaslat a pénzforgalmi szolgáltatóra helyezi a bizonyítás terhét a kérdés tekintetében, hogy a tájékoztatást az ügyfélnek megadta. Ez a rendelkezés elősegíti a fogyasztói tudatosság kialakítását, és hozzájárul az aktív kitanítási kötelezettség gyakorlatának kialakításához.
A 6. §-hoz
A Javaslat utalva arra, hogy a fizetési műveletet a felek által megállapított pénznemben kell teljesíteni, rendelkezik arról, hogy amennyiben a fizetésnek a felek által megállapított pénznemben való teljesítése érdekében pénzváltásra kell hogy sor kerüljön, azt a fizető félnek jóvá kell hagynia.
Ez a jóváhagyás nemcsak az átváltási árfolyamra kell, hogy kiterjedjen, hanem valamennyi azzal járó esetleges jutalékra, díjra vagy költségre, azaz fizetési kötelezettségre. Ez az átváltáshoz kapcsolódó tájékoztatási szabály és jóváhagyás természetesen bármely fizetési eszközzel történő fizetésre is vonatkozik. Abban az esetben, ha az átváltás nem a fizetés helyén vagy a kedvezményezett által történik, hanem közvetlenül a pénzforgalmi szolgáltató által, a tájékoztatást a fizető félnek a pénzforgalmi szolgáltató közvetlenül adja meg.
A 7. §-hoz
Egyes fizetési eszközök használatának elterjesztésére a Javaslat alapján, oly módon is lehetőség nyílik, hogy egyes fizetési eszközök használatához a kedvezményezett kedvezményt nyújthat vagy díjat számolhat fel, a pénzforgalmi szolgáltató vagy harmadik személy (pl.: kártyakibocsátó, amennyiben személye eltér a pénzforgalmi szolgáltatótól) pedig díjat számíthat fel.
A Javaslat biztosítja, hogy ilyen eljárás, gyakorlat alkalmazása esetén a fizető fél pontos tájékoztatást kapjon ennek tartalmáról. Ez a tájékoztatás aktív magatartást kíván mind a kedvezményezettől, mind a pénzforgalmi szolgáltatótól vagy harmadik személytől.
A 8–10. §-hoz
A Javaslat pontokba szedve, egzakt módon határozza meg az adatok és információk azon körét, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatónak a keretszerződés megkötését megelőző szakaszban kell megadnia. Ezeket az információkat az ügyfélnek a szerződéskötésre irányuló jognyilatkozatát megelőzően, kellő időben kell rendelkezésére bocsátani. A kellő idő meghatározása során mind a szolgáltatás, mind a távközlő eszköz jellegére kell figyelemmel lenni. Az információ az adott körülmények figyelembevételével történik papíron vagy tartós adathordozón, természetesen e körben az ügyfél igénye a meghatározó.
Amennyiben a szerződéskötést az ügyfél kezdeményezi, méghozzá olyan távközlő eszköz útján, amely az előzetes tájékoztatást nem teszi lehetővé, a szolgáltató a szerződés megkötését követően haladéktalanul köteles a papír alapú vagy más tartós adathordozón a tájékoztatást megadni.
A tájékoztatás körét a törvény hét csoportba gyűjti, ezek: a szolgáltatóra, a szolgáltatásra, az ellenszolgáltatásra, a kapcsolattartásra, a biztonsági intézkedésre és felelősségre, a szerződés módosítására és megszüntetésére, valamint a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatási körök. A Javaslatban foglalt tájékoztatási követelményeken túl a pénzforgalmi szolgáltató jogosult további vagy kiegészítő információkról tájékoztatást adni.
A tájékoztatás módját illetően a Javaslat az egyértelműséget, a közérthetőséget, a pontosságot, a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvét írja elő, mint követelményt.
A 11. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy a szolgáltató – a fogyasztó ilyen irányú kérése esetén – bármikor köteles a tájékoztatást papír alapon vagy tartós adathordozón rendelkezésre bocsátani. Az információ az adott körülmények figyelembevételével történik papíron vagy tartós adathordozón, természetesen e körben az ügyfél igénye a meghatározó.
A 12. §-hoz
A Javaslat kevésbé szigorú szabályozást tartalmaz az olyan fizetési eszköz esetében, amellyel vagy kizárólag kis összegű fizetéseket lehet teljesíteni, vagy amelyeken kis összegű pénzértéket lehet tárolni, vagy amely kis összegű pénzérték rendelkezésre bocsátását biztosítja, ideértve az összegszerű követelményeknek megfelelő elektronikus pénzeszközt. Ez esetben a keretszerződés megkötését megelőzően a papíron vagy tartós adathordozón történő tájékoztatást a Javaslat szűkebb körben határozza meg, ugyanakkor biztosítja, hogy a keretszerződésre vonatkozó valamennyi információ az ügyfél számára megismerhető legyen, ideértve ennek helyéről vagy módjáról.
A 13–14. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a pénzforgalmi szolgáltatási keretszerződés írásbeli formájáról és annak kötelező tartalmi elemeiről. Amennyiben a szerződés e követelményeket nem elégíti ki, úgy azt, mint jogszabályba ütköző szerződést semmisnek kell nyilvánítani.
A 15–16. §-hoz
A Javaslat részletesen rendelkezik a keretszerződés pénzforgalmi szolgáltató általi egyoldalú módosításának szabályairól. A módosítást a pénzforgalmi szolgáltató olyan módon kezdeményezheti, ahogyan magának a keretszerződésnek a megkötését is kezdeményezi, vagyis a módosításról és annak tartalmáról papíron vagy tartós adathordozón kell az ügyfelet tájékoztatnia azzal, hogy itt a kellő időt a Javaslat konkrétan két hónapi határidővel szabja meg. Ennek oka, hogy az ügyfélnek kellő idő álljon rendelkezésére ahhoz, hogy annak tartalmát megismerje, és annak hallgatólagos elfogadásáról döntsön, vagy felmondási jogával éljen. Természetesen itt is említést kell tenni arról, hogy amennyiben az ügyfél nem fogyasztó vagy mikrovállalkozás, úgy a felek e szabálytól eltérően is megállapodhatnak.
Nyilvánvalóan nem irányadó ezen hosszú időtartamra vonatkozó előírás abban az esetben, ha a módosítást az ügyfél kezdeményezi a pénzforgalmi szolgáltatónál, illetőleg akkor sem, ha a módosítást az ügyfél kifejezetten elfogadja; ez utóbbi esetben a módosítás hatálybalépésére hamarabb is sor kerülhet.
Amennyiben a fogyasztó vagy a mikrovállalkozás e módosítást nem fogadja el, úgy a hatálybalépésig a szerződést egyoldalúan és ingyenesen felmondhatja. Nem vonatkoznak az egyoldalú módosításra vonatkozó szigorú szabályok a kamatláb vagy árfolyam változására abban az esetben, ha az a felek által kikötött referencia-kamatlábon vagy referencia-árfolyamon alapulnak.
A kizárólag kis összegű fizetést lehetővé tevő fizetési eszközre vonatkozó enyhébb szabályozási rezsim a Javaslatban itt is rendelkezésre áll.
A 17. §-hoz
A Javaslat részletesen meghatározza a pénzforgalmi szolgáltatási keretszerződés felmondásának szabályait, e tekintetben eltérő szabályokat fogalmaz meg a szolgáltatóra és az ügyfélre vonatkozóan.
Kiemelkedő jelentőségű szabály a határozatlan idejű vagy egy évnél hosszabb határozott idejű szerződések esetén a második évtől fennálló ingyenességi elem az ügyfél oldalán, amely természetesen valamennyi pénzforgalmi szolgáltatási elemre kell, hogy vonatkozzon (pl.: kártyavisszavonás, megbízások törlése, stb.).
Itt is fontos követelmény azonban az, hogy – amennyiben a Javaslat lehetővé teszi – ellenérték, vagyis valamiféle díj felszámítása a felmerült költségekkel arányos kell hogy legyen, és ki kell hogy elégítse a költségek transzparenciájának követelményét. Ezen arányosság hiányában a díj ellenérték nélküli, megalapozatlan bevételt eredményezne a pénzforgalmi szolgáltatónál, és büntetőjelleget öltene az ügyfél viszonyában.
A 18–21. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a fizetési számla nyitásának követelményeiről, illetve részletes rendelkezések találhatóak a fizetési számla feletti rendelkezés tekintetében is.
A Javaslat kimondja, hogy főszabályként a számlatulajdonos a fizetési számlája felett szabadon rendelkezik. Ez alól olyan pénzeszközök képeznek kivételt, amelyek csak meghatározott célra használhatóak fel, így különösen az óvadékként elkülönített pénzeszközök, a fedezetigazolással kapcsolatos és a pénzügyi eszköz vásárlására adott megbízás fedezeteként elkülönített pénzeszközök.
A 22. §-hoz
A Javaslat rendelkezik arról, hogy amennyiben egy olyan fizetési műveletre vonatkozó megbízás megadására (pl.: átutalásra vonatkozó megbízás) kerül sor, amely a felek által korábban megkötött keretszerződésen alapul, a pénzforgalmi szolgáltató a fizető fél részére megadja a konkrét megbízáshoz kapcsolódó azon minimális tájékoztatást, amely a teljesítés időtartamát és a teljesítés ellenértékét jelenti.
Speciális szabályt tartalmaz a Javaslat arra az esetre, amikor a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója nem EGT-állam területén székhellyel rendelkező szolgáltató, ugyanis ez esetben az egységes szabályozás hiánya miatt ezen információk esetleg nem állnak rendelkezésre, vagy a rendelkezésre álló információk félrevezethetőek lehetnek. Ez esetben a tájékoztatás csak utólagos lehet.
A 23–25. §-hoz
A keretszerződés alapján adott fizetési műveletek esetében a megbízás érkeztetését, illetve a megterhelést követően tájékoztatási kötelezettség terheli a pénzforgalmi szolgáltatót. Ez a kötelezettség a konkrét megbízáshoz kapcsolódó legfontosabb adatokat tartalmazza.
A felek számára ugyanakkor lehetőséget biztosít a Javaslat arra, hogy az adatokat a pénzforgalmi szolgáltató ne egyedileg, valamennyi fizetési műveletet követően, hanem összegyűjtve, legalább havonta egy alkalommal bocsássa a fizető fél rendelkezésére.
A fogyasztónak minősülő ügyfelek tájékozottságának növelése érdekében a Javaslat kötelezi a pénzforgalmi szolgáltatót – a fogyasztó ilyen irányú kérelme esetében – havonta legalább egyszeri, papíron történő tájékoztatás megadására.
Az olyan fizetési eszköz esetében, amellyel vagy kizárólag kis összegű fizetéseket lehet teljesíteni, vagy amelyeken kis összegű pénzértéket lehet tárolni, vagy amely kis összegű pénzérték rendelkezésre bocsátását biztosítja, a Javaslat az utólagos tájékoztatás enyhébb szabályait rendeli alkalmazni. Ettől is eltérő szabályozást tartalmaz olyan esetekre, amikor a fizetési eszköz anonim, például az elektronikus pénz használatánál.
A 26–27. §-hoz
A keretszerződés alapján adott fizetési műveletek esetében a megbízás teljesítését követően tájékoztatási kötelezettség terheli a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatóját a kedvezményezett felé is. Ez a kötelezettség a konkrét megbízáshoz kapcsolódó legfontosabb adatokat tartalmazza.
A felek számára ugyanakkor lehetőséget biztosít a Javaslat arra, hogy az adatokat a pénzforgalmi szolgáltató ne egyedileg, valamennyi fizetési művelet teljesítését követően, hanem összegyűjtve legalább havonta egy alkalommal bocsássa a kedvezményezett rendelkezésére.
A fogyasztónak minősülő ügyfelek tájékozottságának növelése érdekében a Javaslat kötelezi a pénzforgalmi szolgáltatót – a fogyasztó ilyen irányú kérelme esetében – havonta legalább egyszeri papíron történő tájékoztatás megadására.
A 28. §-hoz
A Javaslat kiküszöböli a kettős tájékoztatási kötelezettséget abban az esetben, ha az ügyfél egy keretszerződésben meghatározott fizetési eszközzel kíván olyan fizetési műveletre vonatkozó megbízást adni, amely ugyanakkor nem minősül e keretszerződés hatálya alá eső műveletnek (pl.: olyan bankjegykiadó automatából történő készpénzfelvétel, amely során az üzemeltető nem végez egyéb – e törvényben – meghatározott pénzforgalmi szolgáltatást, és nem részes fele a fizetési számláról készpénzfelvételt lehetővé tevő fogyasztóval vagy mikrovállalkozással kötött keretszerződésnek, és e készpénzfelvétel az ügyfél más szolgáltatóval kötött keretszerződés alapján kapott bankkártyával történik).
A 29–31. §-hoz
A Javaslat pontokba szedve, egzakt módon határozza meg az adatok és információk azon körét, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatónak az egyszeri fizetésekre vonatkozó szerződés megkötését megelőző szakaszban kell megadnia. Ezeket az információkat az ügyfélnek a szerződéskötésre irányuló jognyilatkozatát megelőzően kell rendelkezésére bocsátani.
Amennyiben a szerződéskötést az ügyfél kezdeményezi, méghozzá olyan távközlő eszköz útján, amely az előzetes tájékoztatást nem teszi lehetővé, a szolgáltató a szerződés megkötését követően haladéktalanul köteles a papír alapú vagy más tartós adathordozón a tájékoztatást megadni.
Szemben a keretszerződéssel, amely során a javaslat minden esetben előírja a papíron vagy tartós adathordozón történő tájékoztatást, ez esetben, vagyis az egyszeri megbízások esetében kizárólag az ügyfél erre irányuló kérése esetén köteles a pénzforgalmi szolgáltató a szerződési feltételeket papíron vagy tartós adathordozón átadni. Egyebekben ezen információknak az ügyfél számára könnyen hozzáférhetőeknek kell lenniük, vagyis a pénzforgalmi szolgáltató ezeket honlapján és az ügyfelek számára nyitva álló helységben kifüggesztve teszi hozzáférhetővé. Kiemelni szükséges, hogy természetesen e tájékoztatás megadására is vonatkozik az ingyenesség követelménye.
A tájékoztatás módját illetően a Javaslat az egyértelműséget, a közérthetőséget, a pontosságot, a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvét írja elő mint követelményt.
Speciális szabályt tartalmaz a Javaslat arra az esetre, amikor a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója nem EGT-állam területén székhellyel rendelkező szolgáltató, ugyanis ez esetben az egységes szabályozás hiánya miatt ezen információk esetleg nem állnak rendelkezésre, vagy a rendelkezésre álló információk félrevezethetőek lehetnek. Ez esetben a tájékoztató csak utólagos lehet.
A 32. §-hoz
Az egyszeri fizetési műveletek esetében a megbízás érkeztetését követően tájékoztatási kötelezettség terheli a pénzforgalmi szolgáltatót. Ez a kötelezettség a konkrét megbízáshoz kapcsolódó legfontosabb adatokat tartalmazza.
A 33. §-hoz
Az egyszeri fizetési műveletek esetében a megbízás teljesítését követően tájékoztatási kötelezettség terheli a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatóját a kedvezményezett felé is. Ez a kötelezettség a konkrét megbízáshoz kapcsolódó legfontosabb adatokat tartalmazza.
A 34. §-hoz
A Javaslat fő szabálya szerint a pénzforgalmi szolgáltatás lebonyolítása mindenkire nézve kötelező szabályokat tartalmaz, amelyektől eltérni nincsen lehetőség. Ugyanakkor, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybevevője (fizető fél vagy kedvezményezett), azaz az ügyfél sem nem fogyasztó, sem nem mikrovállalkozás, a javaslatban meghatározott rendelkezésektől a szerződő felek eltérhetnek.
Az eltérés lehetősége a tájékoztatási és egyéb kötelezettségek ingyenessége, a fizetési művelet jóváhagyottnak való minősítése és ennek igazolása, a fizető fél felelőssége, a jóváhagyott fizetési műveletek visszatérítése, a fizetési műveletek visszavonhatatlansága és a hibás teljesítés szabályai tekintetében megengedett.
A 35–36. §-hoz
A Javaslat főszabályként biztosítja, hogy az előírt tájékoztatási és egyéb kötelezettségeket az ügyfél ingyen kapja meg a pénzforgalmi szolgáltatójától.
Kivételes esetben, így a fizetési megbízások visszavonása, a fizetési művelet összegének visszaszerzése esetén – amennyiben erről a felek megállapodtak–, úgy a pénzforgalmi szolgáltató díjat számíthat fel. Fontos követelmény azonban az, hogy a felszámított ellenérték, díj a felmerült költségekkel arányos kell hogy legyen, és ki kell hogy elégítse a költségek transzparenciájának követelményét. Ezen arányosság hiányában a díj ellenérték nélküli, megalapozatlan bevételt eredményezne a pénzforgalmi szolgáltatónál, és büntetőjelleget öltene az ügyfél viszonyában.
A Javaslat elvi szinten rögzíti, hogy mind a fizető fél, mind a kedvezményezett a saját pénzforgalmi szolgáltatója által meghatározott díjat köteles viselni. Speciális szabályt tartalmaz a Javaslat arra az esetre, amikor a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója nem EGT-állam területén székhellyel rendelkező szolgáltató, ugyanis ez esetben az egységes szabályozás hiánya miatt a költségviselési szabályok is eltérően alakulhatnak.
Ha a fizetésnek a felek által megállapított pénznemben való teljesítése érdekében pénzváltásra kell, hogy sor kerüljön, annak költségeit, díját a fizető fél kell, hogy viselje.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a kedvezményezett valamely fizetési eszköz használatáért díjat számíthat fel, vagy kedvezményt nyújthat.
A 37. §-hoz
A Javaslat szerint bármely fizetési művelet teljesítésére csak akkor kerülhet sor, ha azt a fizető fél jóváhagyta. A jóváhagyás az esetek többségében előzetes jellegű, ám a szerződő felek a keretszerződésben utólagos jóváhagyásban is megállapodhatnak. A fizető fél a fizetési műveletre vonatkozó megbízást annak érkeztetéséig vagy a felek által megállapított határidőig visszavonhatja.
A 38. §-hoz
A Javaslat meghatározza, hogy a fizetési művelet visszavonásával a fizető fél mikor és milyen határidővel élhet. Főszabály szerint a fizetési művelet érkeztetését követően az nem vonható vissza. A kezdeményezett által vagy rajta keresztül történő kezdeményezés esetén minden esetben szükséges a fizető fél jóváhagyása.
Az olyan fizetési eszköz esetében, amellyel vagy kizárólag kis összegű fizetéseket lehet teljesíteni, vagy amelyeken kis összegű pénzértéket lehet tárolni, vagy amely kis összegű pénzérték rendelkezésre bocsátását biztosítja, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a felek a visszavonás lehetőségét kizárják.
A 39. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a felek a fizetési eszköz használatára vonatkozóan fizetési korlátot állapítsanak meg, továbbá lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltató részére, hogy a fizetési eszközt letilthassa. A letiltás indokoltságának minősülhetnek különböző technikai problémák, amelynek következményeként a biztonsági rendszer veszélyeztetetté válhat, vagy annak a kockázata, hogy a fizető fél a teherbíró képességét meghaladóan használja a fizetési eszközt.
A fizetési eszköz letiltása esetén a pénzforgalmi szolgáltatót tájékoztatási kötelezettség terheli a fizető fél felé, kivéve abban az esetben, ha a tájékoztatás egyéb jogszabályok, például a pénzmosási szabályok rendelkezéseibe ütközik.
A 40. §-hoz
A Javaslat részletesen rögzíti az ügyfélnek a fizetési eszközhöz kapcsolódó kötelezettségeit, így általánosságban előírja, hogy az ügyfél a fizetési eszközt kizárólag a keretszerződésben meghatározott módon használhatja.
A fizetési eszközt és annak használatához szükséges személyes biztonsági eszköz biztonságban tartása érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartásról a feleknek a keretszerződésben kell megállapodniuk. Nem minősül azonban személyes biztonsági eszköznek az olyan adat vagy információ, amely az ügyfél olyan adata, amelyhez a használat során a bárki hozzáférhet (pl.: neve), de nem lehet olyan információ sem, amely azért ismerhető meg korlátlanul, mert magán a fizetési eszközön található (pl.: kártyaszám).
Az ügyfél továbbá köteles haladéktalanul bejelenteni, ha észleli a fizetési eszköz birtokából történő kikerülését, ellopását, valamint jogosulatlan, vagy jóvá nem hagyott használatát, hiszen a felelősségi és kártérítési szabályok alakulása e bejelentés megtételétől is függ.
Az olyan fizetési eszköz esetében, amellyel vagy kizárólag kis összegű fizetéseket lehet teljesíteni, vagy amelyeken kis összegű pénzértéket lehet tárolni, vagy amely kis összegű pénzérték rendelkezésre bocsátását biztosítja, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a felek a fizetési eszköz letiltásának lehetőségét kizárják, így természetesen annak következményei sem lesznek irányadóak.
A 41. §-hoz
A Javaslat részletesen rögzíti a pénzforgalmi szolgáltatónak a fizetési eszközhöz kapcsolódó kötelezettségeit.
Az olyan fizetési eszköz esetében, amellyel vagy kizárólag kis összegű fizetéseket lehet teljesíteni, vagy amelyeken kis összegű pénzértéket lehet tárolni, vagy amely kis összegű pénzérték rendelkezésre bocsátását biztosítja, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a felek a fizetési eszköz letiltásának lehetőségét kizárják, így természetesen annak következményei sem lesznek irányadóak.
A Javaslat szerint fizetési eszközt a pénzforgalmi szolgáltató kizárólag az ügyfél kifejezett kérésére bocsáthat a rendelkezésére. E tekintetben nem esik tilalom alá a fizetési eszköz lecserélése, illetve olyan fizetési eszközzel történő felváltása, amely például biztonságosabb használatot vagy többfunkciós használatot tesz lehetővé az ügyfél részére; ez utóbbi eset azonban nem jelentheti azt, hogy egy másik terméket értékesít, csak a konkrét eszköz használhatóságának bővítését jelentheti.
Így a pénzforgalmi szolgáltató köteles biztosítani, hogy személyes biztonsági elemekhez kizárólag az ügyfél férhessen hozzá, továbbá gondoskodnia kell arról, hogy az ügyfél bármikor bejelenthesse a fizetési eszköz birtokából történő kikerülését, ellopását, valamint jogosulatlan, vagy jóvá nem hagyott használatát, illetve kérhesse a fizetési eszköz letiltásának megszüntetését. Ezeket a bejelentéseket, illetve azok tartalmát a pénzforgalmi szolgáltató köteles megőrizni 18 hónapig annak érdekében, hogy e kérdésben az őt terhelő bizonyítási teher teljesíthető legyen. Köteles továbbá megakadályozni a bejelentést követően a fizetési eszköz használatát.
A 42. §-hoz
A Javaslat alapján az ügyfél a jóvá nem hagyott vagy hibásan teljesített fizetési művelet helyesbítését a pénzforgalmi szolgáltatónál, annak észlelését követően haladéktalanul köteles kérni, e kérelem benyújtásának objektív határideje azonban 13 hónap. A hibásan teljesített fizetési művelet körébe beletartozik az olyan fizetési művelet is, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató a megbízás ellenére egyáltalán nem teljesített. Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató a Javaslatban meghatározott utólagos tájékoztatási kötelezettségét nem teljesíti, az ügyfél részére rendelkezésre álló objektív határidő nem irányadó.
A 43. §-hoz
A Javaslat a pénzforgalmi szolgáltatóra telepíti a bizonyítási terhet a tekintetben, hogy a kifogásolt fizetési műveletet a megbízó jóváhagyta, a fizetési művelet megfelelően rögzítésre került, és a teljesítést műszaki hiba vagy üzemzavar nem akadályozta.
Kiemelésre került, hogy a helyesbítés iránti kérelem esetén a fizetési eszköz használata önmagában nem bizonyítja, hogy a fizető fél csalárd módon járt el, vagy a fizetési műveletet jóváhagyta, vagy a fizetési eszközzel kapcsolatos, a keretszerződésben meghatározott kötelezettséget szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegte.
Az olyan fizetési eszköz esetében, amellyel vagy kizárólag kis összegű fizetéseket lehet teljesíteni, vagy amelyeken kis összegű pénzértéket lehet tárolni vagy amely kis összegű pénzérték rendelkezésre bocsátását biztosítja, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a felek helyesbítési szabályok körében a bizonyítási teherről eltérően állapodjanak meg.
A 44. §-hoz
A Javaslat részletesen rendelkezik a pénzforgalmi szolgáltató teendőiről a jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítése esetén. Egyrészt haladéktalanul köteles megtéríteni a fizető fél részére a fizetési művelet összegét, a fizetési számla tekintetében a megterhelés előtti állapotot helyreállítani, és a fizető fél kárát megtéríteni. A megtérítés haladéktalanságát nem befolyásolhatja, így nem késleltetheti az a körülmény, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóra telepíti annak bizonyítását, hogy a kifogásolt fizetési műveletet a fizető fél jóváhagyta.
Az olyan fizetési eszköz esetében, amellyel vagy kizárólag kis összegű fizetéseket lehet teljesíteni, vagy amelyeken kis összegű pénzértéket lehet tárolni vagy amely kis összegű pénzérték rendelkezésre bocsátását biztosítja, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a pénzforgalmi szolgáltatót bizonyos esetekben ne terhelje a visszatérítési kötelezettség.
A 45. §-hoz
Ha a fizetési eszköznek az ügyfél birtokából történő kikerülése, ellopása, valamint jogosulatlan használata tényét az ügyfél a Javaslat szerint bejelentette, a bejelentést követően a fizetési eszköz használatából eredő kárt – az ügyfél által jóvá nem hagyott fizetési műveletek okán – a fizető fél felé a pénzforgalmi szolgáltató viseli. A bejelentést megelőzően keletkezett kárt az ügyfél csak abban az esetben viseli 150 euró mértékig, ha a kár azért keletkezett, mert a fizetési eszköz használatához szükséges személyes biztonsági elemek biztonságban tartása érdekében nem tanúsította az adott helyzetben általában elvárható magatartást.
Amennyiben a kárt készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősülő olyan személyre szabott eljárással okozták, amely információ technológiai eszköz vagy távközlési eszköz használatával történt (vagyis akár telefon, akár számítógéppel az internet útján) okozták, vagy a pénzforgalmi szolgáltató nem tette lehetővé az ügyfél számára, hogy a Javaslat szerinti bejelentését megtegye, a kárt teljes mértékben a pénzforgalmi szolgáltató viseli.
Más a helyzet abban az esetben, ha az ügyfél csalárd módon járt el, vagy a kárt kötelezettségeinek szándékos vagy gondatlan megszegésével okozta, ugyanis ekkor a kárt teljes mértékben az ügyfél viseli.
Az olyan fizetési eszköz esetében, amellyel vagy kizárólag kis összegű fizetéseket lehet teljesíteni, vagy amelyeken kis összegű pénzértéket lehet tárolni, vagy amely kis összegű pénzérték rendelkezésre bocsátását biztosítja, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a pénzforgalmi szolgáltatót bizonyos esetekben ne terhelje a visszatérítési kötelezettség.
A 46–47. §-hoz
A Javaslat bizonyos feltételek fennállása esetén visszatérítési jogot ad a fizető fél számára olyan jóváhagyott fizetési műveletek esetében, amelyeket a kedvezményezett kezdeményezett, vagy rajta keresztül kezdeményezték. A feltételek, azaz a fizető félnek a pontos összegre vonatkozó ismeretének hiánya és az adott helyzetben ésszerűen elvárható összeg mértéke együttesen kell, hogy fennálljanak. Természetesen ez utóbbi feltétel vizsgálata szubjektív elemet is magában hordoz, amely során a fizető fél korábbi fizetési műveleteit, a keretszerződésben foglaltakat és a fizetési művelet körülményeit kell figyelembe venni.
Annak bizonyítása, hogy a fizető fél a fizetési művelet jóváhagyásakor a pontos összeget nem ismerte, és a fizetési művelet összege tőle az adott helyzetben nem volt ésszerűen elvárható, a fizető felet terheli. Ha a fizetési művelet során pénzváltásra kerül sor, és ennek során a pénzforgalmi szolgáltató a keretszerződésben meghatározott referencia-árfolyamot használ, nem lehet önmagában a pénzváltásra hivatkozni az ésszerűen elvárható szint hiányának bizonyítása során. A felek a beszedés teljesítése vonatkozásában a fizető félre nézve kedvezőbb feltételekben is megállapodhatnak a keretszerződésben, illetve rendelkezhetnek úgy is, hogy amennyiben a fizető fél a jóváhagyást közvetlenül a pénzforgalmi szolgáltatónak adja meg és az esedékességet megelőzően legalább négy héttel megkapta az előzetes tájékoztatás adatait, úgy a visszatérítéshez való jog nem illeti meg.
A Javaslat kimondja, hogy a fizető fél visszatérítési igényét a terhelés napjától számított nyolc hétig érvényesítheti. Az igény bejelentését követően tíz munkanap áll a pénzforgalmi szolgáltató rendelkezésére arra, hogy az igényt illetően döntést hozzon. Elutasítás esetén a pénzforgalmi szolgáltató köteles a fizető fél figyelmét felhívni a bíróságon kívüli igényérvényesítési lehetőségére, azaz a békéltető testületi eljárásra.
A 48. §-hoz
Hibás egyedi azonosító, azaz hibás fizetési számlaszámmal megjelölt kedvezményezett vonatkozásában a pénzforgalmi szolgáltató a megadott azonosítónak megfelelő teljesítéséért felel, függetlenül attól, hogy a fizető fél további adatokat megadott-e. A felelősségi kérdéstől függetlenül a pénzforgalmi szolgáltató minden, az adott helyzetben általában elvárható magatartást köteles megtenni a fizetési művelet összegének visszaszerzése érdekében. A felek megállapodhatnak abban, hogy a visszaszerzés sikeressége esetén a pénzforgalmi szolgáltató díjat számíthat fel.
A Javaslat speciális szabályozást tartalmaz a hatósági átutalás és az átutalási végzés alapján történő átutalás teljesítésére, ahol az egyedi azonosító mellett a pénzforgalmi szolgáltató a fizető fél nevét is ellenőrizni köteles, és a fizetési műveletet csak annyiban teljesítheti, amennyiben e két adat a megbízásban szereplő adatokkal megegyezik.
A 49–51. §-hoz
A Javaslat részletesen rendelkezik a fizetési művelet teljesítéséért való felelősségről.
Amennyiben a fizetési műveletet a fizető fél kezdeményezte, annak meg nem történte vagy hibás teljesítése miatt a felelősség a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatóját terheli, azonban csak addig, amíg a folyamatokra befolyása is van. Amennyiben a fizetési művelet teljesítése részéről hibátlanul megtörtént a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója felé, úgy a felelősség alól mentesül, és a felelőssé innen kezdve a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója válik.
A következmények tekintetében a pénzforgalmi szolgáltatót terhelő kötelezettség a felelős szolgáltató kilétén múlik: vagy a nem teljesített vagy hibásan teljesített fizetési művelet összegét a fizető fél részére visszatéríti vagy helyesbíti és a fizetési számla tekintetében a megterhelés előtti állapotot, vagy a helyesbített állapotot helyreállítja, ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának felelőssége áll fenn; vagy haladéktalanul a kedvezményezett rendelkezésére bocsátja a nem teljesített vagy hibásan teljesített fizetési művelet összegét, illetve a fizetési műveletre vonatkozó megbízást ismételten megküldi, ha a felelős a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója.
A felelősség kérdésétől függetlenül terheli a pénzforgalmi szolgáltatót egy nyomonkövetési kötelezettség, amely az adott helyzetben általában elvárható mértékig terheli.
A Javaslat rendezi a nem teljesített vagy hibásan teljesített fizetési műveletekkel kapcsolatos jutalékok, díjak, költségének sorsát is, amely valamennyi pénzforgalmi szolgáltatót a saját felelősségi körébe eső cselekményekért vagy azok elmulasztásáért terhel.
Speciális szabályt tartalmaz a Javaslat arra az esetre, amikor a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója nem EGT-állam területén székhellyel rendelkező szolgáltató, ugyanis ez esetben az egységes szabályozás hiánya miatt a felelősségi szabályok nem alkalmazhatóak.
Az 52–55. §-hoz
A kártérítésre vonatkozó kisegítő szabályokat is tartalmaz a Javaslat, így a vis maior szabályt, a pénzforgalmi szolgáltató megtérítésére vonatkozó jogát harmadik személlyel szemben, illetve a pénzforgalmi szolgáltató érinti egyéb jogszabály alapján fennálló felelősségére történő utalást.
Az 56–57. §-hoz
A Javaslat szerint a másik EGT-államban engedélyezett pénzforgalmi szolgáltató magyarországi fióktelepe esetében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelet ellenőrzi az ügyfelek tájékoztatására, valamint a pénzforgalmi szolgáltatás Javaslatban rögzített lebonyolítási szabályaira vonatkozó rendelkezések betartását.
Ha másik EGT-államban székhellyel rendelkező pénzforgalmi szolgáltató Magyarországra irányuló határon átnyúló tevékenysége tekintetében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelet jogsértést észlel, köteles az illetékes felügyeleti hatóságot értesíteni.
A 58. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlat megsértése esetén a Felügyelet a vonatkozó törvényben meghatározott szabályok szerint jár el, ha a jogsértés a fogyasztót érinti. Természetesen amennyiben a verseny érintettsége állapítható meg a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben meghatározott szabályok szerint, akkor a rendelkezések alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az ügyet a Gazdasági Versenyhivatalhoz teszi át.
Az 59. §-hoz
A Javaslat a hitelintézeten kívüli pénzforgalmi szolgáltatók tekintetében bevezeti a fizetési titok fogalmát, amelyre mögöttes szabályozásként a banktitokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Javaslat továbbá rendelkezik arról, hogy a pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi elszámolóház jogszabály alapján jogosult a fizetéssel kapcsolatos csalások, valamint a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő visszaélések megelőzése, vizsgálata és felderítés céljából az ügyfél személyes adatait kezelni.
A 60–62. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a fedezet hiánya miatt nem teljesíthető fizetési műveletek sorba állításának lehetőségéről, azok kielégítésének sorrendjéről és módjáról.
A 63–64. §-hoz
A Javaslat a hatálya alá tartozó fizetési műveleteket – annak módja alapján – három nagy csoportba sorolja (a negyedik fizetési mód a készpénzfizetés, amely miután nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak, nem tartozik a Javaslat hatálya alá. Egyrészt beszélhetünk fizetési számlák közötti fizetésről, amelynek lényege, hogy a művelet két számlát feltételez, másrészt a fizetési számlához kötődő készpénzfizetésről, amely egy fizetési számla létét feltételezi, harmadrészt pedig a fizetési számla nélküli, ámde pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő olyan fizetést, amely nélkülözi a fizetési számlát pl. készpénzátutalás. Az egyes fizetési módok részletszabályait, így azok altípusait is a Magyar Nemzeti Bank elnöke rendeletben szabályozza, igazodva a piaci fejlődést szem előtt tartó rugalmas, gyors szabályozási igényhez.
A fizetési számlák közötti fizetés egyik altípusa a Javaslatban szabályozott hatósági átutalás és az átutalási végzésen alapuló átutalás, amelyek átvételét valamennyi pénzforgalmi szolgáltatónak teljesítenie kell, vagyis ez egy törvényen alapuló, kötelező fizetési módnak tekinthető. A hatósági átutalás lényege, hogy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a fizető fél fizetési számlája terhére meghatározott pénzösszeget utal át a hatósági átutalási megbízás adója által meghatározott fizetési számlára.
Fontos szabály, hogy a hatósági átutalás és az átutalási végzés alapján történő átutalás esetén a fizető fél nem gyakorolhatja a helyesbítéshez való jogát, az nyilvánvalóan a hatósági átutalási megbízás adóját illeti meg.
A 65–67. §-hoz
Hatályba léptető, illetve hatályon kívül helyező rendelkezések, a jogharmonizációs záradék és az átmeneti rendelkezések.
A 68–150. §-hoz
A Javaslat tartalmazza azon törvények módosítását, amelyek az új kifejezések (fizetési számla, fizetési titok, pénzforgalmi szolgáltató és hatósági átutalás) használata miatt változtatást igényelnek.
_