• Tartalom
Oldalmenü
A 2010. évi XXXVIII. törvény indokolása
a hagyatéki eljárásról
Általános indokolás
A hagyatéki eljárás szabályozásának célja, hogy az örökhagyó halálával az örökséget érintő vagyoni viszonyokban bekövetkező változást – az örökség átszállását – egy erre szolgáló polgári nemperes eljárásban biztosítsa. A hagyatéki eljárást jelenleg a többször módosított 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) szabályozza, mely tartalmában is megújításra szorul, s jogforrási szintje sem megfelelő. A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) ennek érdekében törvényi szintű szabályozást tartalmaz a hagyatéki eljárás lefolytatására, s érdemben is megújítja, a XXI. századi igényekhez és technikai lehetőségekhez igazítja az eljárás lefolytatását.
A hatályos szabályozás jogforrási szintje nem felel meg a jogalkotásról szóló törvényi előírásoknak, hiszen állampolgárok alapvető jogait – pl. tulajdonhoz való jogot, személyhez fűződő jogokat, személyes adatok védelméhez való jogot stb. – és kötelességeit érintő szabályozás csak törvényi szinten történhet, s tartalmában is elavult; szükséges ezért a hagyatéki eljárásról szóló törvény elfogadása. A hagyatéki eljárásokban is érvényesülnie kell az igazságszolgáltatással kapcsolatos elvárásoknak: időszerű, költségtakarékos, a modern technikai-informatikai lehetőségeket kihasználó eljárást kell a szabályozásnak lehetővé tennie, amelynek eredményeként a polgári jog öröklési szabályai problémamentesen tudnak hatályosulni, s az örökhagyó halálával beálló függő jogi helyzet csak a lehető legrövidebb ideig terheli a magánjogi viszonyokat. Az öröklési – anyagi – jog az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvénnyel (új Ptk.) jelentősen megújult; fontos ezért, hogy ennek érvényesülését is megfelelően szolgálja az eljárási szabályozás.
Az eljárás szabályozása a rendeleti szintről nemcsak egyszerűen felkerül a törvényi szintre, hanem többszintűvé válik: a lényeges – alapvető jogokat és kötelezettségeket széles körben érintő – kérdések törvényi szinten kerülnek megfogalmazásra, míg a részletkérdésekre rendeleti szinten adhat választ a jogalkotó. Az 1958-ban megalkotott He. helyébe lépő ezen többszintű és összetett szabályozás az eljárás lefolytatásának teljes körű átgondolását és a tapasztalatok tükrében szükség szerinti újraszabályozásának igényét vonja maga után.
A Javaslat elfogadásának szükségességét indokolja az is, hogy az Alkotmánybíróság 13/2008. (II. 21.) AB határozatával (a továbbiakban: ABH) törvényhozásra kötelezte az Országgyűlést, mivel megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem alkotott – az alapvető jogok védelmét, érvényesíthetőségét, a tisztességes eljáráshoz szükséges garanciákat biztosító – törvényt a hagyatéki eljárás rendjéről; a Javaslat elfogadása tehát alkotmányellenes helyzet megszüntetését is szolgálja.
Magyarországon évente mintegy 120 000 hagyatéki eljárást folytatnak le a közjegyzők, ezek döntő többsége (99,5%) véglegesen, tehát bírósághoz fordulás nélkül rendezi az öröklési viszonyokat. Fontos, hogy az eljárás permegelőző, perelhárító jellege az új szabályozásban is érvényesüljön: az eljárásban teljes körűen feltárják az örökség átszállásának alapjául szolgáló tényállást, s az alapján olyan megalapozott döntés szülessen az örökség átadásáról, mely az esetek legnagyobb hányadában továbbra sem teszi szükségessé bírósági jogorvoslat igénybevételét.
A hagyatéki eljárást mind a He., mind a Javaslat értelmében a közjegyző folytatja le. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) a közjegyzőség intézményének a magyar igazságszolgáltatási szervezeten belüli helyét és a közjegyzői tevékenység jellegét egészében meghatározza: a közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. A közjegyzői szolgálat és a közjegyzői szervezet működésének szabályozása ennek a jogszolgáltató funkciónak van alárendelve. A szabályozás biztosítja a közjegyzői szolgáltatások folyamatosságát, a közjegyző közjogi jogállását tekintve nagyon közel áll a bíró jogállásához (független, mert csak a törvénynek van alárendelve, és nem utasítható), tevékenységéhez közhitelesség, személyéhez pedig közbizalom fűződik, emellett a közjegyzőkre vonatkozó szakmai és etikai szabályok betartását a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: MOKK) ellenőrzi. Mindezek teszik alkalmassá a közjegyzőséget arra, hogy az egyes polgári nemperes eljárásokat – így többek között a hagyatéki eljárást – lefolytassa.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Polgári Törvénykönyv szerint az öröklés az ember halálával bekövetkezik; ekkor az elhunyt személy hagyatéka mint egész száll az örökösre. A Javaslat erre tekintettel célját abban határozza meg, hogy ezt a folyamatot „biztosítja” az által, hogy az eljárás során megállapításra kerül, hogy milyen vagyon és kire szállt.
A 2. §-hoz
A hagyatéki eljárás mind tárgyánál (polgári jogi viszonyok rendezését szolgálja), mind jellegénél (elsősorban az örökség perlés nélküli átszállását biztosítja) fogva polgári nemperes eljárás; a Javaslat erre figyelemmel határozza meg az eljárás jellegét. Hasonlóan a többi nemperes eljáráshoz, ez esetben is a Polgári perrendtartás (Pp.) rendelkezései a mögöttesen alkalmazandó szabályok: mindazon kérdésben, amelyekben a Javaslat eltérően nem rendelkezik. Figyelemmel arra, hogy a hagyatéki eljárás teljes körű – kódex jellegű – szabályozást igényel, ezért erre a közjegyzői nemperes eljárásokat szabályozó 2008. évi XLV. törvény (Kjnp.) rendelkezései nem alkalmazandók, csupán abban az esetben, ha arról a Javaslat kifejezetten rendelkezik. Ez van összhangban a Kjnp. 2. §-ában foglaltakkal is, mely az abban nem szabályozott közjegyzői nemperes eljárásokban csak akkor rendeli alkalmazni a Kjnp.-t, ha a nemperes eljárást szabályozó külön jogszabály kifejezetten így rendelkezik.
A 3–6. §-hoz
A Javaslat céljának és az eljárás jellegének meghatározása után tartalmazza a hatáskörre és az illetékességre vonatkozó alapvető elveket, valamint az értelmező rendelkezéseket.
A hagyatéki eljárás során az eljáró hatóság oldaláról a közjegyző áll a középpontban. A Kjtv. szerint a közjegyző – mint az állam igazságszolgáltató tevékenységének részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végző jogalkalmazó – hatáskörébe utalt polgári nemperes eljárást folytat le. Az eljárás polgári nemperes eljárás jellegén az sem változtat, hogy abban a többi nemperes eljáráshoz képest nagyobb mértékben vesznek részt, működnek közre a nem az állam igazságszolgáltató szervezetébe tartozó hatóságok, szervezetek, személyek, akik – mint például a jegyző, gyámhatóság – egyéb feladataik ellátása során tipikusan közigazgatási hatósági tevékenységet végeznek. A Javaslat ezért e közreműködők eljárását is teljes körűen szabályozza, s kifejezetten utal arra, ha egyes intézkedéseik során nem a Javaslat vagy a mögöttesen alkalmazandó Pp. bíróságra vonatkozó rendelkezései szerint, hanem valamely más jogszabály rendelkezéseinek alkalmazásával foganatosítanak egy eljárási cselekményt. A Javaslat részben erre figyelemmel különböző fordulatokat használ (jegyző, közjegyző, közreműködő, tanú stb.) azokban az esetekben, amikor az eljárást lefolytató hatóság, személy részére tartalmaz előírást.
A közjegyzői illetékességi területeket a Kjtv. 12. §-a és a végrehajtására kiadott, a közjegyzői állások számáról és székhelyéről szóló 15/1991. (XI. 26.) IM rendelet szabályozza (ún. körzetekre osztja az illetékességi területeket és a halál időpontja szerint elosztja az ügyeket a területileg illetékes több közjegyző között). Ha egyszerre több illetékességi terület alapján kell megállapítani, hogy ki az illetékes közjegyző, mert a hagyatéki vagyon különböző helységekben található, akkor a jegyző – az eset összes körülményeire tekintettel – választja ki azt a területet, amely meghatározza, hogy mely közjegyző fog eljárni.
A He.-beli illetékességi szabályokhoz képest változás, hogy korábban, ha folyamatban lévő hagyatéki eljárásban elhalálozás miatt esett ki egy örökös és az emiatt megindult másik hagyatéki eljárásban kerülne megállapításra, hogy az általa örökölt vagyon kit illet, akkor a később indult hagyatéki eljárást az előbb indulttal egyesítették. Tekintettel arra, hogy az ilyen eljárásoknak e mellett az összekötő tényállási elem mellett számos elkülönítésre okot adó eleme lehet, a Javaslat az eljárásokat nem összevonja, hanem a külön-külön illetékes közjegyzők közt közreműködési kötelezettséget ír elő. Mivel a közreműködés az eset összes körülményeit tekintve igen szerteágazó lehet, annak részleteit nem jogszabály, hanem a MOKK által készített iránymutatás határozza meg.
A közjegyzőn kívüli hatósági szereplő a települési önkormányzat jegyzője, aki a leltár elkészítésének, vagyis az örökhagyó és vagyonának, a feltételezett örökösök adatainak beszerzésére és a leltárban való rögzítésére, majd pedig a leltár közjegyző részére történő megküldésére vonatkozó feladatot látja el. A jegyző (leltárelőadó) helyismerete, az elhunyt személyi és vagyoni viszonyainak, a helyi sajátosságoknak az ismerete, az e vonatkozásban az önkormányzatoknál meglévő szakmai tapasztalat gyorsabb, költségkímélőbb és szakszerűbb eljárást tesz lehetővé, mint bármely más hatóság, személy erre való kijelölése. Ha a hagyatéki eljárásra (a hagyatéki vagyonrészek különböző helységekben való fekvése miatt) a jegyzők közül több is illetékes, ezek közül bármelyik eljárhat, akihez az eljárást megindító irat beérkezik, feltéve, hogy más illetékes jegyzőnél még nem indult meg az eljárás (megelőzés).
A Javaslat – a hagyatéki eljárás komplikáltságára és a részt vevő személyek sokféle jogállására tekintettel – számos értelmező rendelkezést tartalmaz. Közülük a hagyatékátadási teher fogalmával a jogalkotó a hagyatéki tartozás fogalmából kiemeli azokat a terheket, amelyek megtérülése a hagyaték átadásának elsődleges feltételei. A kieséses örökös fogalmának megalkotásával a korábbi jogalkalmazói gyakorlatban használt „közvetlenül nem érdekelt örökös” elnevezés kerül jogszabályi rendezésre; ezzel a gyakran előforduló azon esetek körének rendezése válik egyértelművé, amikor a tárgyaláson a hagyatékot azért utasítják vissza, hogy az a jelen lévő és a lemondás miatt örökössé váló személyre (általában az unokára) szálljon. Az osztályos egyezség feltétele, hogy minden örökös valamilyen arányban részesüljön a hagyatékban; nem ilyen tehát, ha valaki a többiek egyetértésével visszautasítja a hagyatékot.
A 7–10. §-hoz
Alapvető rendelkezésként kerül meghatározásra, hogy az eljárás nyelve magyar. A hagyatéki eljárás során felmerülő egyéb nyelv (kisebbségi, nemzetiségi, vagy más idegennyelv) használatára a Pp. mint háttérjogszabály megfelelő alkalmazásával válik lehetőség.
Az eljárás időszerűségére (az örökhagyó vagyonával kapcsolatban fennálló függő helyzetek mielőbbi tisztázandóságára) tekintettel a Javaslat alapján az eljárásban szünetelésnek nincs helye. További eljárásjogi rendelkezés a képviseleti jogosultság hivatalbóli vizsgálata, valamint a közjegyző döntéseire előírt végzés forma.
Lényeges kérdésként – mint ahogyan azt az ABH indoklása a He. egyik hiányosságaként megemlítette – a Javaslat közvetlenül az általános rendelkezések után mondja ki az általános adatkezelésre és adatvédelemre vonatkozó szabályokat, illetve a záró rendelkezések előtt ezekre további részletszabályokat is tartalmaz.
A 11. §-hoz
Az eljárásban részt vevő személyek és hatóságok közötti kapcsolattartás és kommunikáció a Javaslat alapján – ahol csak lehetséges – elektronikus útra terelődik. Ennek feltételeit egyéb jogszabályok teremtették meg [például a Pp. és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) módosításai, illetve a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény, vagy az elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi LX. törvény].
A 12–13. §-hoz
A Javaslat rögzíti az eljárás során köthető egyezség hatályát, valamint a bizonyítási lehetőségeket. A hagyatéki eljárás főszabály szerint nem a vitás kérdések kontradiktórius eljárás keretében történő bizonyításának helye; a bizonyítási eljárás lefolytatására és a bizonyítékok mérlegelésére, illetve a vita eldöntésére a bíróságok jogosultak. A hagyatéki eljárás gyors és szakszerű lefolytatása érdekében azonban a felek okiratokat csatolhatnak álláspontjuk alátámasztására.
A 14–18. §-hoz
Az adatvédelmi rendelkezések alapvető biztosítékai a hagyatéki eljárás alkotmányos, jogállami keretek közötti lefolytatásának.
A 19. §-hoz
Az eljárás háromféle módon indulhat meg: a halál beálltának orvosi (tény) igazolásával, a haláleset bírósági (jogi) elismerésével, ha pedig valamely okból az előzőekre nem kerül sor, kérelemre, bármely egyéb módokon igazolva a halál bekövetkeztét, mely esetben a jegyző meggyőződhet arról, hogy hagyatéki eljárás lefolytatása ténylegesen szükséges.
A He. alkalmazása alapján az eljárás megindulásáról egyszerre értesült mind a közjegyző, mind pedig a jegyző; a Javaslat e párhuzamos értesítéseket megszünteti. Abból a szempontból is a jegyző értesítése az elsődleges, hogy neki kell az első eljárási cselekményt megtennie: eldöntenie, hogy szükséges-e leltár készítése, ez esetben pedig a leltározást haladéktalanul meg kell kezdenie. Az illetékes közjegyző értesítése az iratok megküldésével a jegyző feladata; a közjegyző így az eljárásnak csak abban a szakaszában kapcsolódik be, amikor az már indokolt.
A 20–31. §-hoz
A hagyatéki leltár elkészítése az örökség átadásához szükséges legfontosabb adatok rögzítésére szolgál; alapvető jelentőségű ezért, hogy ez lehetőség szerint teljes körűen és a valós helyzettel megegyezően tartalmazza az érintett személyek és vagyontárgyaik adatait. A Javaslat leltározás vonatkozásában több okból is ésszerűsít a He. szabályozásán: a leltározást – az önkormányzati erőforrások megtakarítása érdekében – csak azokra az esetekre indokolt előírni, amelyekben arra kifejezetten szükség van. Ennek érdekében a Javaslat részben az örökség tárgyaira, részben pedig az örökhagyó, illetve az örökös személyére figyelemmel írja elő a leltározást. Végintézkedésben történt alapítvány létrehozása esetére – az alapítványi vagyon biztosítása céljából – szintén kötelező a hagyaték leltározása. A speciális védelem alatt álló adatok kezelésére, illetve a tevékenységért való speciális polgári jogi felelősségre figyelemmel kiemelendő a Javaslat egyes szakmák gyakorlói (ügyvéd, közjegyző, igazságügyi szakértő, gyám és gondnok) tekintetében, illetve a végakarat érvényesítése érdekében megfogalmazott külön jegyzőkönyv felvételére vonatkozó előírása. E jegyzőkönyvnek az illetékes szervekhez (szakmai kamara, illetve gyámhatóság) való megküldése lehetőséget teremt egyrészt arra, hogy a szakmai tevékenység végzőjének „utódlásáról”, másrészt, hogy a magánvagyon (hagyaték) és a tevékenység gyakorlásából eredően más személyhez tartozó vagyontárgyak (tárgyi és pénzletétek) megfelelő szétválasztásáról, illetve utóbbiak tekintetében a vagyonkezelésről az arra illetékes szakmai testület döntsön.
A leltározás természetesen nem csak a jegyző által ténylegesen ellátható feladat; a települési önkormányzat jegyzője a helyi sajátosságokhoz, az ügyteherhez mérten dönthet úgy is, hogy az önkormányzat kijelölt alkalmazottjához delegálja a hatáskört: ez a számos önkormányzatnál működő leltárelőadó. Ugyancsak felmerülhet a leltár készítése az eljárás „közjegyzői szakaszában” is, tehát, akkor, amikor az eljárást már a közjegyző folytatja. Ilyen esetben a Javaslat – az ügy sajátosságaihoz, a leltárkészítéshez szükséges eljárási cselekmények jellegéhez igazodóan – a közjegyző döntésére bízza azt, hogy jegyzői leltárkészítést kér, vagy saját maga készíti el és foglalja jegyzőkönyvbe a leltárt.
A leltárkészítés a He. alapján egy 1958-ban rendszeresített nyomtatvány kitöltésével történt; a leltárkészítés érdekében kezelhető személyes adatokat (és ennek érdekében az adatigénylés, adatkezelés legfontosabb szabályait) a Javaslat határozza meg, míg a tényleges adattartalmat – a személyes adatok vonatkozásában a törvényi keretek között – a Javaslat felhatalmazása alapján kiadandó végrehajtási rendelet. A közigazgatási, igazságszolgáltatási területen fokozatosan végbemenő modernizálás kiterjed a hatóságok közötti kommunikációra is; a Javaslat értelmében ezért – a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény alapján történő – elektronikus kézbesítéssel kell a leltárt az illetékes közjegyző számára továbbítani; ehhez szükséges a technikai feltételek – a Javaslat hatálybalépésének időpontjára (2011. január 1.) figyelemmel – már mind az önkormányzatoknál, mind a közjegyzőknél rendelkezésre állnak.
A leltárkészítés során a jegyzőnek olyan eljárási cselekményeket is el kell végeznie, melyre sem a Javaslat, sem a háttérjogszabályként alkalmazandó Pp. nem ad kellően részletes leírást; erre tekintettel a Javaslat a jegyzők számára ezen cselekményeknél a Ket. megfelelő alkalmazását írja elő.
A 32–33. §-hoz
A hagyatéki eljárás fontos, az örökség tárgyát képező, leltárba vett vagyon megőrzését szolgáló intézménye a biztosítási intézkedés. Annak elrendelésére akkor kerül sor, ha az eljárást lefolytató észleli, hogy az eljárás befejezéséig – az örökség átadásáig – a vagyon megőrzése nem biztosított, és ez veszélyezteti a hagyaték tényleges átadását (pl. mert a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak vagy azok egy része feletti rendelkezési jogot jogosulatlanul átruházzák, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakat vagy azok egy részét elidegenítik, elrejtik, megrongálják, megterhelik vagy más módon veszélyeztetik, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak természetes romlás folytán értéküket vesztik, vagy ha a hagyatéki vagyontárgyak azok csak értékükkel arányban nem álló költséggel lennének megőrizhetők).
A biztosítási intézkedésre fő szabály szerint kérelemre kerül sor. Elrendelésének feltétele, hogy a hagyaték átadásának veszélyeztetettségét az öröklésben érdekelt valószínűsítse, s a biztosítási intézkedés foganatosításával várhatóan felmerülő költséget az intézkedést kérő megelőlegezze. A biztosítási intézkedés tartalma a vagyontárgy jellegétől és az átadás veszélyeztetettségének jellegétől, fokától függ. A Javaslat felsorolja a lehetséges biztosítási intézkedéseket, amelyek a vagyontárgy birtoklásának korlátozásától az értékesítésig terjedhetnek (az utóbbi csak indokolt esetben, fő szabály szerint a romlandó dolgoknál kerülhet sor). Kivételes esetben hivatalból is elrendelhető a biztosítási intézkedés; erre akkor kerül sor, ha az öröklésben érdekelt akadályoztatva van az elrendelésre vonatkozó kérelem előterjesztésében.
A Javaslat a biztosítási intézkedések között a korábban alkalmazott bírói letét mellett a lehetőséget teremt új, az eljárási cselekmény jellegéhez jobban igazodó letétbe vételre. Ez egyrészt a hatósági letétről és a lefoglalt dolgok tárolásának és értékesítésének részletes szabályairól szóló 40/2009. (IX. 15.) IRM rendelet alkalmazásával válik lehetővé (főként a jegyző által foganatosított hatósági letétbevétel). Másrészt a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző – a Javaslat végrehajtási rendeleteként kiadásra kerülő jogszabályban meghatározottak szerint – közvetlenül is letétbe veheti és a hagyaték átadásakor az örökösöknek közvetlenül is rendelkezésére bocsáthat olyan vagyontárgyakat, melyek őrzéséről maga is gondoskodni tud, s melyek bírói letétbe helyezése, illetve az onnan való kivétele felesleges idő- és költségráfordítással járna. Ennek eredményeként a bíróságok is mentesülnek a letétkezelési feladataik egy részétől.
A hagyatéki gondnok jogintézményét az új Ptk. vezette be azzal, hogy részletszabályainak megállapítását a Javaslatra utalja. A hagyatéki gondnok kirendelésére vonatkozó kérelmet az öröklésben érdekeltek – mint ügyfelek – terjeszthetnek elő. A kérelemhez a biztosítási intézkedések elrendelésének általános feltételeivel szemben nem kell a hagyatékátadást veszélyeztető helyzet fennállását valószínűsíteni; azaz, ha az öröklésben érdekelt úgy ítéli meg, hogy későbbi jogszerzése veszélyben van és a hagyatéki gondnok díját megelőlegezi, a kirendelő nem mérlegelhet. E feladatkört annak kell ellátnia, akinek konkrét személye vagy megállapodással kerül kijelölésre (ha rosszhiszeműen kihagynak ebből egy örököst, akkor egyrészt az később bizonyítható; másrészt a kirendelt hagyatéki gondnoknak amúgy is önálló felelőssége van és valamennyi – ideértve a megegyezésből kihagyott – örökös érdekeit képviseli), vagy önállóan szabályozott szakmai felelősséggel rendelkező személy. Az új Ptk. szerint a hagyatéki gondnok a végrendeleti végrehajtó feladatát látja el (a két tisztség ezért egyidejűleg nem állhat fenn). E feladat tartalmáról a végrendelet külön is rendelkezhet (egy-egy intézkedésre is korlátozódhatja); ha végrendelet nincs (amíg nincs meg), vagy a feladatot konkrétan nem határozza meg, akkor a hagyatéki gondnok, illetve a végrendeleti végrehajtó az új Ptk. szabályai folytán igen jelentős feladatkörrel rendelkezik (hagyatéki vagyon őrzése, kezelése stb.). Amíg nincs tudomás végrendelet létezéséről, illetve tartalmáról, a kirendelt hagyatéki gondnok az új Ptk.-ban meghatározott széles körű jogosítványok alapján látja el feladatát. Ha a hagyatéki gondnok kirendelését követően a végrendeleti végrehajtó kijelölésére, illetve a végrendelet olyan tartalmára derül fény, ami a hagyatéki gondnok feladatát az örökhagyó akarata szerint konkrétan meghatározza, erről a hagyatéki gondnokot értesíteni kell. Ezt követően a hagyatéki gondnok csak a végrendeletben meghatározott feladatot láthatja el, az ezen kívüli tevékenységét be kell fejeznie és az elvégzettekkel a közjegyző felé el kell számolnia (hiszen ezekre az örökhagyó a végrendeleti végrehajtót sem hatalmazta fel). Amint a végrendeleti végrehajtó tisztsége létrejön (ez időben elválhat a végrendelet tartalmának megismerésétől, illetve esetleg létre sem jön), a hagyatéki gondnok a végrendeletben meghatározott feladatok ellátását befejezi, és a végrendeleti végrehajtó felé számol el, aki ezeket a feladatokat átveszi és a továbbiakban teljesíteni fogja.
A Javaslat a biztosítási intézkedések között külön figyelemmel van azon vállalkozások (szövetkezetek) igényeire, melyek működése az örökhagyó halála miatt megnehezedett, a hagyatéki eljárás folyamata alatt korlátozott döntéshozási mechanizmusuk miatt vagyont veszíthetnek. Számukra a Javaslat ügygondnok kirendelését teszi lehetővé.
A 34–40. §-hoz
A biztosítási intézkedés elrendelésére a Javaslat szabályai szerint – a Pp. mögöttes rendelkezéseinek alkalmazásával – a leltár közjegyzőnek történő megküldéséig a jegyző, azt követően pedig a közjegyző jogosult; arról indokolt végzést kell hozni és az intézkedéssel érdekelteknek kézbesíteni. A biztosítási intézkedés jellegétől függ, hogy azt ténylegesen ki foganatosítja: fő szabály szerint az elrendelő (akkor, ha annak maga is eleget tud tenni, például ha saját őrzésébe veszi a dolgot vagy bírósági letétbe helyezi), a közjegyző pedig e végből a jegyzőt is megkeresheti. Speciális esete a biztosítási intézkedésnek a zárlat, melyre a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt rendeli megfelelően alkalmazni a Javaslat (zárlat és foglalás bejegyzése lajstromokba, foglalás, esetlegesen zár alá vétel), emellett még a birtoklási vagy használati jogokat rendező nyilvántartásokba való bejegyzést is lehetővé teszi. Speciális – a gazdasági élet folyamatosságát, a vagyon óvását biztosító célú – a társasági jogok gyakorlására és az örökhagyó követeléseinek behajtására irányuló biztosítási intézkedés.
A 41–42. §-hoz
A biztosítási intézkedés addig tart, amíg az elrendelésének feltételei fennállnak, ezt követően azt meg kell szüntetni; legkésőbb azonban az eljárás befejezésekor kell rendelkezni a megszüntetéséről (és értelemszerűen megtenni a hatályosulásához szükséges egyéb intézkedéseket is).
A 43. §-hoz
Az eljárás első fázisa a hagyatéki leltár kézhezvételével és annak vizsgálatával ér véget; ennek eredményeként kell döntenie a közjegyzőnek arról, hogy milyen soron következő eljárási cselekmény megtétele indokolt. Ez lényegében három irányú lehet: az eljárást másik közjegyzőnek kell folytatnia (áttétel illetékességi szabályok alapján), az eljárás folytatásának nincs helye (az eljárás megszüntetése) vagy pedig érdemben tovább kell folytatni az eljárást; ez utóbbi vagy a hagyatéki leltár kiegészítésével vagy pedig a hagyatéki tárgyalás előkészítésével történhet. A hagyatéki tárgyalás kitűzésére értelemszerűen akkor kerülhet sor, ha ahhoz az iratokban minden adat rendelkezésre áll, egyéb esetben a közjegyző intézkedik a még szükséges adatok beszerzése iránt. Az említett intézkedésekről szóló döntés meghozatalára a Javaslat határidőt szab: a hagyatéki leltár kézhezvételét követően lehetőség szerint nyomban, de legkésőbb 15 napon belül kell az eljárás további menetét érintően intézkednie a közjegyzőnek.
A 44–45. §-hoz
A Javaslat a hagyatéki tárgyalás kitűzésére néhány, a Pp.-ben foglaltaktól eltérő szabályt rögzít. A tárgyalási időköz az általános 15 naphoz képest rövidebb – 8 nap –, ugyancsak rövidebb az az idő – négy hónap helyett két hónap –, amely a leltár kézhezvétele és az első tárgyalás időpontja között eltelhet. A tárgyalás helye fő szabály szerint a közjegyző hivatalos helyisége; ettől a közjegyző – ha a körülmények indokolják – fontos okból eltérhet.
A 46–48. §-hoz
A tárgyalás előkészítésének körébe tartozó eljárási cselekmény – az örökhagyó végintézkedésének beszerzése –, amely alapvető feltétele az öröklésről való megalapozott döntésnek. A Kjtv. tartalmaz a végintézkedések nyilvántartására és a hagyatéki eljárás során az abból történő lekérdezésre vonatkozó rendelkezéseket [Kjtv. 135. § (4) bekezdés]; emiatt a Javaslat erre vonatkozó kifejezett rendelkezést már nem tartalmaz, hanem az ezt követő végintézkedés beszerzési eljárást szabályozza. A közjegyzők esetében hivatásbéli kötelesség a náluk őrzött végintézkedés továbbítása a hagyatéki eljárást lefolytató másik közjegyzőnek; egyébként a végintézkedést tartalmazó irat közjegyzőnek történő átadása mindenkinek kötelessége, aki azt birtokában tartja, e szabály megsértése az eljárást akadályozó olyan magatartás, amely pénzbírság kiszabásának lehet az alapja. Annak érdekében, hogy az érintettek akár írásbeli végrendelet továbbítására, akár szóbeli végrendeletre vonatkozó információ átadásával kapcsolatos kötelezettségüknek lehetőség szerint lakóhelyükhöz közel, egyszerűen eleget tudjanak tenni, a Javaslat többféle módon ad lehetőséget ennek megtételére; ebben a közjegyzőknek, jegyzőknek és külföldön a diplomáciai képviseleteknek fontos szerepük van, hiszen az ilyen célból részükre átadott iratokat, náluk megtett nyilatkozatokról szóló iratokat az eljáró közjegyző részére díjmentesen továbbítaniuk kell.
Az írásbeli végintézkedések beszerzésére a Kjtv.-ben szabályozott Végrendeletek Országos Nyilvántartásába (VONY) való betekintés nyújt korszerű lehetőséget. A VONY-ban nem található írásbeli végintézkedések tartalmáról, illetve a szóbeli végintézkedések megtételének körülményeiről és tartalmáról az azokat ismerőktől a közjegyző számos úton értesülhet: a postai levelezésen kívül lehetőség van a végintézkedést birtoklóknak, illetve a tanúknak külföldön magyar külképviseletnél, belföldön bármely közjegyzőnél megjelenni, a végintézkedést átadni, illetve arról nyilatkozni. A hivatalos szervek az iratokat és információkat gyorsan, szakszerűen és költségmentesen továbbítják a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnek.
A tanúknak a szóbeli végrendeletről való írásbeli megnyilatkoztatása és annak továbbítása (a tanúk egy-egy levélben leírják a végrendelkezés körülményeit és tartalmát) nem kötelessége a közjegyzőnek, az csupán egy előkészítési lehetőség. Ha a nyilatkozatok ellentmondóak, vagy nem teljes körűek, illetve vitatottak, a tanúkat meg kell idézni. Az előkészítő levélváltás során azonban tisztázni lehet, hogy érdemes-e egyáltalán megidézni a tanúkat.
A 49–52. §-hoz
A polgári eljárásokban a jogait gyakorolni valamilyen okból képtelen fél érdekében történik meg az ügygondnok részvétele; őt a bíróság rendeli ki. A hagyatéki eljárásokban is fontos szerepe van az ügygondnoknak, hiszen az öröklésben érdekeltek számos esetben az örökhagyóval napi kapcsolatban nem állt személyek, akik távollétük okán nem is tudnak az eljárás folyamatban létével számolni, sok esetben pedig cselekvőképességük hiánya miatt nem tudnak érdekeik védelmében fellépni. A Javaslat a Pp.-ben foglaltaknál részletesebben, több esetre is kiterjedően írja elő az ügygondnok kirendelését, és azt is meghatározza – az általánosan bevett bírósági és közjegyzői gyakorlatnak megfelelően – hogy elsősorban ügyvédet és ügyvédi irodát kell kirendelni ügygondnokként, hiszen az ügyvédség az, amely tevékenységénél fogva gyakorlattal, szakmai tapasztalattal rendelkezik, mind a polgári anyagi jog ismeretében, mind pedig érvényesítésében. Érdekellentét hiányában másik, öröklésben érdekelt személy is kirendelhető, ez jóval egyszerűbbé, költségkímélőbbé teszi az ügygondnoki feladat ellátását, hiszen a kirendelt saját jogán egyébként is részt vesz az eljárásban.
Az 53–57. §-hoz
Az öröklésben érdekeltek nyilatkozataik beszerzésére, és számukra a végintézkedés tartalmának, illetve a többi érdekelt nyilatkozatának megismerésére szolgáló eljárási cselekmény a hagyatéki tárgyalás. A tárgyalásra mindazokat meg kell idézni, akik az addig beszerzett iratok alapján az öröklésben érdekeltek; a Javaslat tételesen felsorolja ezeket a személyeket. A normaszöveg részben a végintézkedés, részben pedig az annak hiányában történt elhalálozás esetére adja meg a felsorolást; lényegében három személyi körről van szó: a végrendeleti vagy törvényes örökösökről, a hagyatéki vagyontárgyak birtoklóiról és a hagyatéki hitelezőkről. Előfordulhat, hogy végintézkedés esetében is meg kell idézni a tárgyalásra a (nemcsak a kötelesrészre jogosult) törvényes örökösöket; így például, ha a végintézkedéssel kapcsolatban aggályos körülményt észlel a közjegyző vagy ha a törvényes örökösök a végintézkedés ellenére is igényt jelentettek be az örökségre. Szóbeli végrendelet esetében a tanúkat is meg kell idézni a tárgyalásra, hiszen a végakarat kifejezésére vonatkozó nyilatkozatukat a tárgyalási jegyzőkönyvbe kell foglalni, melyet – ha az öröklésben érdekeltek a kihallgatáson nincsenek jelen – részükre meg is kell küldeni.
Az 58–66. §-hoz
Az öröklésben érdekelt külföldieknek a polgári per felpereséhez hasonlóan a hagyatéki eljárásban is rendelkeznie kell hazai kézbesítési megbízottal, ellenkező esetben kézbesítési ügygondnokot rendel számára a közjegyző; természetesen az első tárgyalásra szóló idézésre ez még nem vonatkozik, ebben történik meg a felhívás a kézbesítési megbízott megjelölésére.
Egy szűk körben hirdetményi kézbesítésre is lehetőséget ad a Javaslat: csak akkor, ha a kézbesítés eleve eredménytelennek mutatkozik valamely okból.
A modern informatikai lehetőségeket kihasználó módon, az információk széles körű, gyors átadását elősegítendő, az értékpapírok semmissé nyilvánítása iránti eljárásban már megteremtett elektronikus hirdetményezésre kerül sor az utolsó ismert belföldi lakóhely szerint polgármesteri hivatal hirdetőtábláján történő kifüggesztés mellett; a jogkövetkezmény (a kézbesítési vélelem beálltának napja) az előbbihez fűződik. Emellett az ún. ismeretlen örökös esetében, illetve az állam öröklésének valószínűsítése esetén, továbbá a hagyatéki hitelezők felkutatása céljából kerül sor hirdetményezésre, melynek célja az, hogy lehetőség szerint szerezzen tudomást az öröklésről az abban érintett, s jelenjen meg és tegyen nyilatkozatot a hagyatéki eljárásban. Az öröklési igény bejelentése nem csupán egy szándéknyilatkozatot jelent, hanem az öröklést megalapozó körülmények igazolását is (pl. hozzátartozói kapcsolat igazolása, végintézkedés átadása vagy felkutatására alkalmas adat közlése).
A 67–71. §-hoz
A tárgyalás megtartása hagyatéki eljárás esetében is a megjelentek számbavételével kezdődik, a tárgyalás az idézett távollétében is megtartható, ha idézése nem volt szabályszerű, csupán határozathozatalra nem kerülhet sor; ehelyett újabb tárgyalást kell tartani, melyre ismételten meg kell idézni az érintettet. Az eljárás gyorsabb lezárása érdekében ha csak a tárgyalást követően érkezett vissza az idézés tértivevénye, de abból szabályszerű kézbesítés állapítható meg, az idézett távolléte okán újabb tárgyalást már nem kell tartani, ha egyébként határozathozatalra kerülhetne sor; a végzést ilyen esetben meg lehet hozni.
A beszerzett végintézkedés a hagyatéki tárgyaláson kerül kihirdetésre; írásbeli végrendelet esetében ez a végrendelet felolvasásából áll. A szóbeli végrendelet esetében a kihirdetésnek az felel meg, hogy közjegyző gondoskodik a tanúk erre vonatkozó nyilatkozatának beszerzéséről (előzetesen írásban, illetve a tárgyaláson szóban) és azokat ismerteti.
A hagyatéki eljárás az elhunyt személyi, családi és vagyoni viszonyainak feltárását célozza, kifejezetten személyes jellegű kapcsolatrendszerek kutatása folyik a tárgyalás folyamán. Akárcsak a bírósági eljárások esetében – a jogbiztonság és a társadalmi kontroll miatt – a fő szabály a hagyatéki tárgyalás nyilvánossága; a Pp.-ben foglalt kivételes esetekben a nyilvánosság kizárható.
A tárgyaláson a megjelentek számbavételét követően a leltár és az esetleges végintézkedés ismertetésére kerül sor (szóbeli végrendelet esetén az arról szóló nyilatkozatok felvételére, ismertetésére), majd pedig az érdekeltek tehetik meg nyilatkozataikat. A tárgyaláson elhangzottak és a rendelkezésre álló iratok alapján a közjegyzőnek a tényállást kell megállapítania, döntenie kell az öröklés rendjéről (ki, milyen jogcímen, mit örökölt), illetve rögzítenie kell, hogy a hagyatékkal szemben esetlegesen milyen igényeket jelentettek be érdekeltek. Törvényes öröklés esetén az öröklés rendjéről való döntés előfeltétele, hogy a közjegyző megállapítsa az örökhagyó és az örökös közötti hozzátartozói kapcsolatot is.
A tárgyalás elhalasztásának okait a Javaslat felsorolja, de azok megállapítására a közjegyzőnek széles körű mérlegelési jogköre van. A tárgyalás elhalasztása és az újabb tárgyalás kitűzése az öröklésben érdekeltek érdekében történik; ha ők kérik, hogy a folytatólagos tárgyalás már ne legyen megtartva (pl. mert a remélt egyezséget nem sikerült megkötniük és nem jött létre olyan új tényállási elem, ami miatt újra szükséges a tárgyaláson való megjelenés), a közjegyző a rendelkezésre álló adatok alapján – a már kitűzött újabb tárgyalási nap ellenére, annak megtartása nélkül is – az eljárást lezáró döntést hozhat.
A 71. §-hoz
A per tárgyáról való megalapozott döntés bizonyos esetben más eljárások eredményétől függetlenül nem hozható meg, erre szolgál a Polgári perrendtartásban a felfüggesztés intézménye. A Javaslat a hagyatéki eljárásban is lehetőséget ad a felfüggesztésre; azt annyival szűkebb körben teszi lehetővé, hogy konkrétan meghatározza – az eljárás tárgyához igazodóan – a felfüggesztést kötelezővé tévő eljárásokat tárgyuk szerint (pl. örökhagyó ingatlanát érintő tulajdoni per, gyermek családi jogállását érintő per stb.), ettől eltekintve a felfüggesztés indokoltságáról való döntés a közjegyző hatáskörébe tartozik. Bizonyos esetekben bár formálisan még nincs megindítva az ilyen eljárás, de a családjogi viszonyokból, az ügy adataiból alappal lehet következtetni annak közeljövőbeni megindítására. Ez esetben nagyobb kár származna a határozathozatalból, mint ha időt biztosít a jog az eljárás megindítására, s az eredményének bevárásával már egy valóban megalapozott, jogorvoslattal nem támadott határozat születhet. A Javaslat ezért – alapozva a hagyatéki eljárásban szerzett gyakorlat révén ezen élethelyzetek felismerésére – biztosítja a közjegyző számára ennek – általa kitűzött határidővel történő – bevárását, ha az eljárás megindítására az érintettet kifejezetten felhívta. Ha már a jogosult az eljárás megindítására lehetőséget (határidőt) kapott, s erre figyelemmel bizonyos ideig a hagyatéki eljárás nem folytatódik, a határidő eredménytelen elteltét követően már nincs lehetőség a felfüggesztésre.
A 72–77. §-hoz
A Javaslat a hagyatéki eljárás költségeinek szabályozásánál egyrészt azt összegzi, hogy melyekről kell rendelkezni, másrészt szabályokat tartalmaz azok előlegezésével, viselésével kapcsolatban. Az eljárási költségek teljes mértékben átfogják az eljárás lefolytatásával ténylegesen felmerült, más forrásból nem fedezett költségeket, s ily módon a Javaslat valamennyi jogkereső számára kiszámítható, átlátható szabályozást teremt; az örökösök tudhatják, hogy az öröklési viszonyok rendezése milyen terhet jelent. Amennyire szükséges, illetve lehetséges, a Javaslat egyes költségrészek megfizetését nem általában az adófizetőkre, hanem az öröklésben ténylegesen érdekeltekre hárítja (tehát azokra, akiknek – a vagyonszerzése – érdekében folyik az eljárás, illetve akik érdekében merült fel a fizetési kötelezettség).
Az eljárás költségei a következőkből tevődnek össze: az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező közjegyző díjazásából, továbbá az eljárásban közreműködők – a biztosítási intézkedést foganatosító, valamint az ügygondnok – költségeiből. A törvények ezek részletes meghatározására – a már említett kiszámíthatóság érdekében – kivétel nélkül felhatalmazást adnak; ezek részint a Kjtv.-ben (közjegyzői díjszabás), részint pedig a Javaslat záró rendelkezései között találhatók. A hagyatéki eljárások közjegyző általi lefolytatását az állam költségvetési támogatással közvetlenül nem finanszírozza, csupán a leltárkészítési eljárás tekinthető központilag támogatott tevékenységnek (a közjegyzők díjbevételekből tartják fenn irodáikat, míg a jegyző általi leltárkészítés önkormányzati forrásokból finanszírozott tevékenység); a Javaslat ezen a szabályon továbbra sem változtat. Speciális esetet képez a biztosítási intézkedés és az ügygondnoki (eseti) gondnoki közreműködés; erre ugyanis akár olyan személy magatartásra okán is sor kerülhet, aki egyébként nem örökös, másrészt az ilyen feladatok ellátása nem (jellemzően nem) a kirendelt alapfeladata, hivatása. A Javaslat ez esetben ezért fő szabály szerint előlegezési kötelezettséget is előír (sőt annak fedezésére az összeg előzetes bizalmi őrzésbe helyezését is), és azt kötelezi a díj viselésére, akinek a magatartása, cselekménye folytán az intézkedés szükségessé vált.
Ugyancsak a díjak megtérülését szolgálja az az új szemléletet tükröző rendelkezés, amely szerint hagyatéki eljárás költsége a végrehajtandó követelések kielégítésének sorrendje vonatkozásában – közvetlenül a tartási kötelezettségek után, az eljáró hatóság munkáját egyéb munkavégzéssel egyenértékűnek tekintve – a munkabérrel egy tekintet alá eső követelésnek minősül.
A 78. §-hoz
Ha az eljárás lefolytatásának valamilyen okból nincs helye és ez az eljárás során derül ki, az eljárást – hasonlóan ahhoz, ahogyan a per esetében a Polgári perrendtartás rendelkezik – meg kell szüntetni. A megszüntetés – eljárás tárgyához igazodó, speciális – oka a leltározás okának a megszűnése; figyelemmel arra, hogy hagyatéki eljárásra – fő szabály szerint – azokban az esetekben kerül sor, amikor a hagyatékot leltározni kell.
A 79–89. §-hoz
A hagyatéki eljárás érdemi eredménye a hagyaték átadása: annak kimondása, hogy ki és milyen címen, pontosan mit örökölt. A hagyatékadó végzés lesz tehát az, amely megállapítja az örökhagyó halálával bekövetkezett öröklést, a tulajdonjog átszállását, egyéb jog keletkezését. A hagyaték átadása kétféle módon történhet: teljes hatállyal és ideiglenes hatállyal, illetve megvalósulhat részlegesen – a hagyaték egy-egy vagyontárgya esetében eltérő módon – is. A feltételhez kötött öröklés nem akadálya a hagyaték átadásának; arra azonban a végzésben utalni kell. Az átadásnak át kell fognia a leltárba vett teljes hagyatékot, a Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amikor a vagyontárgy – annak ellenére, hogy adatai ismertek – mégsem vehető fel a hagyatékba (pl. a közhiteles nyilvántartás az örökhagyó tulajdonaként tartalmazza, de már jogerős bírósági ítélet rendelkezik másként).
Az öröklési jogi vitával nem terhelt esetekben történik teljes hatályú átadás, az összes többi esetben ideiglenes hatályú; a hatálytól függően az átadásnak eltérőek a jogkövetkezményeik, azaz alapvetően mások a vagyont átvevő örökös jogai és kötelezettségei. Az utóbbi esetben – az alappal várható perre (melyben a felperes számára lehetőség nyílik állításainak bizonyítására is) tekintettel – fokozottabb megőrzési kötelezettség van, s rendelkezési jog is korlátozott (elidegenítés és terhelés tilalma). A hagyaték-átadási terhek és öröklési illeték ez esetben is fedezhető a vagyonból, viszont az e célból átvett vagyontárgy másra való felhasználása tilos, az fokozott jogi felelősségre vonást vonhat maga után.
Olyan vitás kérdések esetén, melyeknél az örökösök személye nem vitatott, a Javaslat megengedi a teljes hatályú átadást, azt feltételezve, hogy ezek a kérdések a hagyaték átszállásának megállapítását már nem befolyásolják, csupán az örökösökkel való elszámolás vitás: ilyenek a figyelembe nem vett, kötelesrész iránti igény, hagyatéki hitelezői igény és kötelmi hagyomány iránti igény; összefoglalóan ún. „másodlagos öröklési jogi vita” kifejezéssel foglalja ezeket egybe a Javaslat szövege. Az igény jogosultjainak biztosítékát az igényük érvényesítésének időtartamára az örökösöknek megfelelő összegű biztosítékot kell adniuk, vagy beletörődni, hogy ideiglenes hatállyal kapják kézhez a hagyatékot; az igény jogosultjai bírósághoz fordulva külön erre vonatkozó kérelemmel érhetik el, hogy az igényeik kielégítését. Ugyancsak nem akadálya a teljes hatályú átadásnak a tulajdonjogot szintén nem érintő, özvegyi jogra (vagyis haszonélvezeti jogra) vonatkozó vita.
Idővel az ideiglenes hatályú átadás is teljes hatályúvá válhat: ez alapvetően attól függ, hogy az öröklési pert megindítják-e, illetve az milyen eredménnyel ér véget; erről a közjegyzőnek – tekintettel arra, hogy alapvetően befolyásolja a hagyatéki vagyon kezelését – külön végzést kell hoznia. Akkor is vannak feladatai a közjegyzőnek a korábbi, végzésben foglalt döntésével kapcsolatban, ha a per során hozott ítélet csak a végzésben foglaltaktól részben eltérően állapítja meg az öröklést: a nem érintett részt teljes hatályú változtatja, a megváltoztatott részében pedig hatályon kívül helyezi.
A teljes hatályú átadás – értelemszerűen – az örökös részére történik, az ideiglenes hatályú átadásnál pedig egyfajta sorrendet állít fel a Javaslat azok között, aki részére az örökség átadható (szerződéses, végrendeleti – írásbeli, szóbeli végrendelet – örökös, törvényes örökös).
A 90–92. §-hoz
A Javaslat az eljárás során hozott határozatok közlésére – a Pp. szabályainak megfelelően – azok kihirdetését vagy kézbesítését írja elő. Az érdemi határozatok érdekeltekkel történő közlése fő szabály szerint kézbesítéssel történik, ez ugyanakkor úgy is megvalósulhat, hogy a tárgyaláson hozott végzés kiadmányát az érintettek közvetlenül a tárgyalást követően, annak helyszínén, az átvétel igazolása mellett átveszik a közjegyzőtől.
A fellebbezési határidő eredménytelen elteltével a jogerő megállapítása a közjegyző feladata, azt azonban az érintettekkel külön közölni hivatalból nem kell; csak kérelmükre kell igazolni a bemutatott végzés kiadmányokon. A jogerőssé válást követően lehet megtenni a végzésben foglaltak realizálására szolgáló megkereséseket, ugyanígy kell eljárni, ha ideiglenes hatályú átadásról szóló végzés teljes hatályúvá válásáról szóló végzés emelkedik jogerőre. Ugyancsak a jogerőssé váláshoz kötődik a biztosítási intézkedések megszüntetése – ha arra azt megelőzően még nem került sor. A jogerős hagyatékátadás következménye az illetékfizetési kötelezettség megállapítása is; az ehhez szükséges iratok adóhatság részére történő megküldése iránt a közjegyző intézkedik.
A 93–98. §-hoz
Hazánkban a közvetítői eljárás (békéltetés, mediáció) intézményét meghonosító, a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény segítségül hívásával a Javaslat a korábbi szabályozástól eltérően – újdonságként – lehetővé teszi, hogy a vitával terhelten átadott hagyaték esetében (amikor már jogerős végzés zárja le a közjegyző előtti eljárást) a vitatott igény érvényesítésére indítandó per helyett, azt megelőzően a felek a perindításra nyitva álló 30 napnál – ésszerű időbeli keretek közt – hosszabb ideig egyeztethessenek közvetítői eljárás keretében. A közvetítői eljárás megindítása és befejeződése (akár eredményes, akár nem) írásban történik, így amikor azokról a közjegyző hitelt érdemlően tudomást szerez, annak megfelelően tud intézkedni. A Javaslat maximum 30 (+8) nappal hosszabbítja meg a vitás, de még bíróság elé nem vitt helyzet fennállását (eredetileg biztosított 30 nap), mely alatt a felek olyan megegyezésre juthatnak, amit – ha a közjegyző jóváhagy és lényegében a bíróság által jóváhagyott egyezséggel válik egyenértékűvé – a pereskedés egészben vagy részben elkerülhető. Ha a vitás felek a meghosszabbított határidő (30+30 nap) alatt sem jutnak ilyen egyezségre, a Javaslat további 8 napot biztosít arra, hogy az arra jogosult a pert megindítsa (jogi képviselővel egyeztessen, elkészítse a keresetlevelet és a bírósághoz benyújtsa). A per előtt a közvetítői eljárás megindítását a jogalkotó nemcsak az örökléssel kapcsolatban, hanem bármely más vita esetében is preferálja (az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényben 50%, de maximum 50 000,-Ft-os illetékmérsékléssel, illetve a Pp.-ben kedvező perköltség-viselési szabályokkal), hiszen ilyenkor a hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján kimutathatóan nagyobb eséllyel születik önként végrehajtott egyezség (akár a per előtt, akár az alatt). A hagyatéki eljárásban azonban tipikusan olyan viták is felmerülnek, melyek (pl. a hozzátartozó elvesztéséből fakadó pszichés gyászreakció, vagy rég családi érzelmi terhek, illetve pénzügyi sérelmek ismételt előtérbe kerülése miatt) nem kizárólag jogi alapokon nyugszanak és melyek meghallgatására, valamint átbeszélésére a közjegyző, illetve a bíró eljárása közé érdemes egy közvetítői eljárást beiktatni. A Javaslat ennek reális lehetőségét teremti meg azzal, hogy a perindítási határidőt a közvetítőhöz fordult felek esetében rövid, de a közvetítői eljárás informális és szabadon alakítható jellegéből fakadóan elégséges mértékben meghosszabbítja. Így nem csak az eljárás során kerül előtérbe a felek egyezségkötési szándéka (a tárgyalás erre tekintettel elhalasztható), hanem a közjegyző döntése után sem kénytelenek mindenképpen bírósághoz fordulni (ez esetben azonban a perindítás már csak korlátozott ideig tolható ki).
A hagyatéki vagyon átszállása az örökhagyó halálának bekövetkeztével olyan módon történik, amely gyakran nem felel meg az örökösök ésszerű és méltányolható igényeinek (közös tulajdon keletkezik oszthatatlan dolgokon). Erre tekintettel a hagyatéki eljárás során a résztvevők számára fokozottan ajánlott, illetve rendelkezésre áll az egyezségkötés lehetősége; ha azzal élnek és egyezségük megfelel a jogszabályi előírásoknak, azt a közjegyző jóváhagyja és a hagyatékátadásról szóló végzésében ahhoz kötve van. A hagyatéki eljárás szabályozásával a jogalkotó célja az, hogy az öröklésről lehetőség szerint az eljárás közjegyzői szakában, bírósághoz fordulás nélkül kerüljön sor. Ennek érdekében a felek közötti egyezség létrehozásának kiemelt szerepe – és gyakorlata – van az eljárásokban. Az örökléssel ugyanis a jogszabályoknak ugyan megfelelő, de a felek érdekeihez, aktuális élethelyzetéhez, vagyoni viszonyaihoz nem feltétlenül igazodó vagyoni viszonyok jöhetnek létre. Emiatt a felek akár az öröklés jogi alapját is támadhatják, de az akár későbbi jogviták forrását is képező aránytalanságokhoz, ellentétekhez is vezethet egy családon, közösségen belül. Ezeket a problémákat az egyezségkötés megszüntetheti; az így jóváhagyott egyezség egyébiránt – hasonlóan más közjegyzői ügyszakokban irányadó szabályokhoz – a bíróság által jóváhagyott egyezséggel azonos hatályú. Egyezségkötésre örökösök között is lehetőség van (osztályos egyezség), de az életviszonyok minél szélesebb körű és hosszabb távra szolgáló, megnyugtató módon, konszenzussal történő rendezése érdekében abba más érdekeltek – illetve vagyonuk – is bevonhatók. Az előbbi esetben – mivel az csak hagyatéki vagyont érint – nem történik külön egyezségkötés és annak jóváhagyása; az eljárás egyszerűsítése érdekében itt a felek akaratára tekintettel a közjegyző annak megfelelő tartalommal hozza meg a hagyatékátadó végzést.
Az általánostól eltérő a hagyaték tárgyalás nélküli átadása, melyre akkor kerül sor, ha – a Javaslatban foglalt feltételek fennállására tekintettel – nem várható az ügy eldöntésének más irányt szabó nyilatkozat megtétele a tárgyaláson. Az így átadott hagyaték esetében a Javaslat bizonyos körben lehetőséget ad tárgyalás tartásának kérésére; éppen azért, hogy az eljárást a megváltozott körülményekre figyelemmel (hagyaték visszautasítása, új egyezségi ajánlat) lehessen befejezni.
Szintén különleges eljárás az új Ptk. által jelentősen újraszabályozott, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogának megváltására irányuló kérelem elintézése. Az eljárás közjegyzői szakaszának jellegéből, rendeltetéséből következően erre a felek megegyezése esetén van lehetőség; eltérő esetben perrel, „méltányos érdekei – különösen a haszonélvező korábbi életviteléhez igazodó lakhatási joga – figyelembevételével” kell érvényesíteni a felek a megváltás iránti igényét. Az egyezség lehet akár osztályos egyezség, akár a hagyaték tárgyán kívül eső vagyont is érintő egyezség; a közjegyző ennek megfelelően dönt annak jóváhagyásáról: a megfelelő tartalmú hagyatékátadó végzés meghozatalával vagy pedig külön, egyezséget jóváhagyó végzéssel. A hagyatéki eljárásban az özvegyi jog megváltására kizárólag az abban érintettek által kötött és a jogszabályoknak megfelelő (azaz a közjegyző által jóváhagyható) egyezséggel van mód. Vita esetén az érintettek számára a bírósági út vehető igénybe.
A 99–101. §
Az új Ptk. jelentősen újraszabályozta a végrendeleti végrehajtó jogintézményét is; a Javaslat csupán néhány eljárási szabályt rögzít: legfőképpen azt, hogy mi a jegyző és a közjegyző teendője. Ha tudomást szerez a végrendeleti végrehajtó kijelöléséről, ám alappal feltételezhető, hogy az érintett erről nem tud, feladatáról értesítenie kell. A végrendeleti végrehajtónak kifejezetten nyilatkoznia kell a megbízatás elfogadásáról; a hagyatéki eljárás lefolytatására során nem nélkülözhető a megbízatás létrejöttével (időpontjával, tartalmával), illetve megszűnésével kapcsolatos információ. E körben a Javaslat szigorú szabályt tartalmaz a végrendeleti végrehajtóra nézve: a közjegyzői (jegyzői) felhívástól számított 30 napon belül meg kell küldenie elfogadó nyilatkozatát a közjegyző részére, ellenkező esetben az eljárásban úgy kell tekinteni, mintha nem jött volna létre a megbízás. Ez az együttműködés elvárható a végrendeleti végrehajtótól, hiszen felelősségteljes – akár vagyonkezelésre is kiterjedő – feladatot lát az örökhagyóról az örökösökre szálló vagyonnal összefüggésben. Annak érdekében viszont, hogy konkrét feladataival, jogkörével ne csak ő, hanem a másik oldalon az öröklésben érintettek is tisztában legyenek, a megbízatás létrejöttéről – a végrendelet szerinti feladatokat is felsoroló – végzést kell hozni, amelyet velük is közölni kell.
A 102. §-hoz
Az öröklési bizonyítvány kiállítása olyan helyzetek kezelésére szolgál, amikor leltározható vagyon hiányában vagy más okból nincs helye hagyatéki eljárás lefolytatásának, az örökösnek mégis szüksége van örökösi minősége tanúsítására. Kérelmére ilyenkor öröklési bizonyítványt állít ki a közjegyző, amely nem egyes vagyontárgyak öröklés jogcímén való átadását, hanem csak az öröklés rendjét – tehát azt, hogy ki, milyen jogcímen és arányban örökös – tartalmazza. Ha ehhez is szükséges meghallgatni az érdekelteket, úgy a közjegyző hagyatéki tárgyalást is tűzhet ki; egyébként a hagyatéki eljárásra vonatkozó általános szabályok szerint jár el a bizonyítvány kiállítása során.
A 103. §-hoz
A póthagyatéki eljárás lefolytatásának akkor van helye, ha az eljárás befejezését követően derül ki, hogy át nem adott, egyébként leltározandó vagyona maradt az örökhagyónak. Ez ugyanúgy egy teljes hagyatéki eljárás lefolytatását igényli, hiszen az alapeljárásban tett nyilatkozatok (az örökség visszautasításától, vagy a visszautasítás jogáról való lemondástól eltekintve), cselekmények erre már nem terjednek ki, a tényállás megállapítása ugyanakkor értelemszerűen már jóval egyszerűbb ez esetben. A gyorsabb ügyintézést lehetővé tévő információösszesítést a Javaslat az illetékességi szabályokkal is elősegíti, hiszen az örökhagyó hagyatéki eljárást intéző közjegyző a póthagyatéki eljárás lefolytatására már kizárólagos illetékességgel rendelkezik.
A 104. §-hoz
A nemzetközi vonatkozású ügyek intézésének szabályait alapvetően az dönti el, hogy a nemzetközi jogi normák alapján a magyar közjegyző rendelkezik-e joghatósággal az eljárás lefolytatására, illetve, hogy milyen jogalapján kell dönteni az öröklési jogi viszonyokról. Ezt vagy törvények – mint például a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet – vagy nemzetközi szerződések határozzák meg, így a Hetv.-nek ez nem szabályozási tárgya, csupán néhány adatbeszerzési, illetve értesítési kötelezettséget rögzít az ilyen ügyekkel kapcsolatban a Javaslat. Az örökhagyó állampolgárság szerinti államának Magyarországra akkreditált külképviseleteinek címe a Külügyminisztérium honlapján elérhető, erre figyelemmel teljesíthető részükre az értesítési kötelezettség.
A 105–108. §-hoz
A Javaslat a jogorvoslati eljárások legelején tartalmazza a megismételt eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, mely a perújítás intézményére hasonlít abban a tekintetben, hogy megengedhetőségéről előzetesen dönteni kell.
A 109–115. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a He. jogorvoslati rendszerére vonatkozó hiányosságait az ABH kifejezetten kiemelte, a Javaslat a jogorvoslati lehetőségeket részletesen szabályozza. A Pp. háttérjogszabálykénti alkalmazása miatt főszabályként az eljárásban hozott végzések ellen fellebbezésnek van helye, de egyes végzések külön említésre kerülnek annak érdekében, hogy az ellenük benyújtott fellebbezésnek a végrehajtást felfüggesztő hatása – mivel ezen esetekben az értelmetlen vagy kifejezetten hátrányos eredménnyel járhatna (pl. biztosítási intézkedés gyorsaságát, hatályosulását veszélyeztetné) – kizárható legyen.
A 116–118. §-hoz
A Javaslat az ABH indoklására és elvárásaira tekintettel az általános rendelkezéseken (14–18. §) felül külön részletességgel szabályorra az egyes adatokhoz való nyilvántartásból való hozzáférés módját és terjedelmét az eljárásban részt vevő személyek egyéni jogosultságainak megfelelően.
A 119. §-hoz
A Javaslat felhatalmazó rendelkezései megteremtik annak lehetőségét, hogy a hagyatéki eljárás egyes – esetleges módosításuk, illetve kiegészítésük tekintetében a törvényi szintnél rugalmasabb szabályozottságot igénylő – részletkérdései rendeleti szinten kerüljenek meghatározásra. Csak azokat a felhatalmazó rendelkezéseket kell beiktatni, amelyet más törvények nem tartalmaznak. Nem szükséges így például a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzők illetékességi területének, munkadíjának és költségtérítésének, továbbá a hagyatéki eljárás ügyvitelének megállapítására felhatalmazást adni, mivel azokat – általában véve az összes közjegyzői eljárásra – már tartalmazza a Kjtv. 183. §-a. Ugyancsak nem szükséges a hagyatéki eljárásban irányadó iratkezelési szabályokról felhatalmazó rendelkezés megfogalmazása, hiszen az már szerepel a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben, illetve a tanúdíj megállapítására sem, mivel a tanúk költségtérítéséről szóló 14/2008. (VI. 27.) IRM rendelet és a Pp.-ben szereplő felhatalmazó rendelkezés értelmében polgári nemperes eljárásokra is kiterjedően szabályozott a tanúk díjazása. Az azonos illetékességi területen működő közjegyzők közötti ügyelosztási rend vonatkozásában a Javaslat viszont tartalmaz felhatalmazó rendelkezést, mivel a Kjnp.-ben szereplő hasonló felhatalmazó rendelkezés a Kjnp. hagyatéki eljárásban való alkalmazásának általános kizárása miatt nem alkalmazható a Javaslathoz kapcsolódó rendeletalkotásra. Ugyancsak szükséges felhatalmazást adni az igazságügyért felelős miniszternek a hagyatéki leltár elektronikus nyomtatványa adattartalmának és a nyomtatvány közzététele módjának meghatározásárára, a – tárgykör jellegénél fogva az államháztartásért felelős miniszter egyetértése mellett – a közjegyző eljárásán kívül felmerülő eljárási költségek felszámításáról szóló rendeletek kiadására (biztosítási intézkedés költségei és ügygondnok, eseti gondnok költségei), továbbá az eljárás lefolytatásához nem feltétlenül kapcsolódó nem hiteles másolat kiadási tevékenység díjazására, illetve az elektronikus hirdetményezéssel felmerülő költségekre.
A 120–121. §-hoz
A Javaslat rendelkezései 2011. január 1-jén lépnek hatályba. Az új Ptk. hatálybalépése az Országgyűlés elé benyújtott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi .... törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló T/11074. számú törvényjavaslat szerint 2010. május 1. napja; a Javaslat hatálybalépéséig tartó időszak a He. átmeneti rendelkezésekkel való módosításával kerül áthidalásra.
A joganyag teljes körű megújítása nem teszi lehetővé a folyamatban lévő ügyekben való problémamentes alkalmazást, ezért a Javaslat a hatálybalépése után indult eljárásokban alkalmazandó.
_