• Tartalom
Oldalmenü

2011. évi CXIII. törvény indokolása

a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről

2012.01.01.
INDOKOLÁS
a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvényjavaslathoz
1. Magyarország történetében a honvédelem ügye mindvégig a nemzet, az ország, az állam fennmaradásának kulcskérdése volt.
A honvédelem modern értelemben vett jogi szabályozásának történetét a nemzeti őrseregről szóló 1848. évi XXI. törvénycikktől számítjuk. E folyamat egyik jelentős alkotása az 1939. évi II. törvénycikk, amely kisebb módosításokkal egészen 1960-ig hatályban volt. Az 1960. évi IV. törvénnyel a hadsereget az MSZMP Politikai Bizottsága, mint legfőbb vezető szerv, s a párt első embere, mint főparancsnok alá rendelték anélkül, hogy ezt ténylegesen kodifikálták volna.
Az 1970-es években a haderő fejlesztése, a gazdasági és politikai változások, továbbá a nemzetközi enyhülés folyamatának együttes hatása vezetett az 1976. évi I. törvény megalkotásához. A részletkérdésekben történt – többségükben pozitív irányú – változások azonban nem érintették a legalapvetőbb koncepcionális kérdéseket. Ennélfogva változatlanul fennmaradt a hadsereg közvetlen pártirányítása, továbbá a megszálló szovjet hatalom érdekeit tükröző, s általa vezetett, támadó doktrínájú katonai szövetségi rendszer igényeinek feltétlen kiszolgálása.
A rendszerváltoztatással párhuzamosan a honvédelem intézményrendszerében is – ezen belül elsősorban a hadseregben – alapvető változtatásokra került sor, amelyek többsége a törvény módosítását is igényelte. Az említett változások közül ki kell emelni a rendszerváltozás előtti kormányzat egyik utolsó lépéseként a Magyar Néphadsereg Parancsnokságának létrehozását, amely együtt járt az akkori Honvédelmi Minisztérium átszervezésével és létszámának jelentős csökkenésével.
A Magyar Köztársaság – a szovjet csapatok kivonulása után – visszanyerte függetlenségét; szuverén állammá vált. Ezzel összhangban, valamint a megváltozott társadalmi, politikai és gazdasági viszonyoknak megfelelően kellett kialakítani a honvédelem rendszerét.
2. A szuverén államiság, a plurális demokrácia, a jogállamiság és a piacgazdaság kialakítása igényelte a társadalom és a nemzetgazdaság alapvető viszonyaira vonatkozó szabályozások módosítását, vagy újak megalkotását. Ezek sorába tartozott a honvédelemről szóló – többpárti konszenzussal kialakított – 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Hvt1.) elfogadása. A Hvt1. össztársadalmi ügyként kezelve meghatározta többek között a honvédelem célját, a fegyveres erők irányítását, vezetését, a fegyveres erők feladatait, a honvédelmi feladatok ellátásának rendjét, különös tekintettel a hadkötelezettség teljesítésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá külön részben a rendkívüli intézkedésekkel kapcsolatos szabályokat.
A Hvt1. hatálybalépése óta számos alkalommal módosításra került. Ezek közül kiemelendő a szolgálati törvények elfogadásával, a NATO-csatlakozással, a 12-ről 9 hónapos, illetve a 9-ről 6 hónapos sorkatonai szolgálatra történő átállással, a Magyar Honvédség vezetési és irányítási rendszerének korszerűsítésével (a Honvéd Vezérkar integrálása a Honvédelmi Minisztériumba) kapcsolatos módosítás.
2002-ben az akkori Kormány programjában célul tűzte ki a hadkötelezettség béke idején történő megszüntetését és az ehhez kapcsolódó honvédelmi intézményrendszer átalakítását azzal, hogy ha a haza veszélybe kerül, minden arra kötelezett honfitársunknak a honvédelem szolgálatába kell állnia. Elfogadásával a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény (a továbbiakban: Hvt2.) az állampolgárokat terhelő katonai szolgálati és az ehhez kapcsolódó számos részkötelezettséget szüntetett meg béke idejére. Ebben az időszakban az eredeti elképzelés szerint az ország biztonságát és a nemzetközi katonai kötelezettség teljesítését a reguláris haderőt felváltó professzionális honvédség garantálta volna. Az elmúlt több mint fél évtized alatt a haderő a törvény szerinti követelményeknek megfelelően átalakult, ugyanakkor felszínre kerültek a hadkötelezettség békeidőszaki hiányának problémái is, amelyet elsősorban a Magyar Honvédség kiegészítését biztosítandó kiképzett tartalékos erő fogyó aránya jelez.
3. A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a Hvt1. és Hvt2. rendszerének fenntartható elemeit igazítja Magyarország 2012. január 1-jén hatályba lépő Alaptörvényéhez azzal, hogy a korábbiaknál szűkebb körben tartja fenn a sarkalatos törvényi szabályozást. Ennek megfelelően különösen a honvédelmi adatkezelés, valamint a tényleges állományú katonák szolgálatteljesítésének tárgyköre törvényekben kerül szabályozásra. A hivatkozott két kapcsolódó törvényi szabályozás hatálybalépésének tervezett időpontja is 2012. január 1.
Az Alkotmányt felváltó új Alaptörvény a haza védelme tárgykörében a XXXI. cikk szerinti kötelezettség körében továbbra is fenntartja a békeidőszaki önkéntességen alapuló haderő koncepcióját, azonban megjelöli, hogy annak részeként Magyarország önkéntes honvédelmi tartalékos rendszert is fenntart. A katonai szolgálati kötelezettséget, amely formái szerint fegyveres, vagy lelkiismereti ok miatt fegyvertelen katonai szolgálat teljesítését jelenti, csak rendkívüli állapotban, vagy az Országgyűlés döntése szerint már megelőző védelmi helyzetben lehetséges teljesíteni a jövőben is.
A Javaslat az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésében, a XXXI. cikk (3) bekezdésében, a 45. cikk (5) bekezdésében, valamint az 54. cikk (4) bekezdésében kapott felhatalmazások alapján részletesen szabályozza a hadkötelezettség rendszerét és elemeit, a Magyar Honvédség működésére, irányítására és vezetésére vonatkozó alapvető szabályokat, illetve a rendkívüli jogrend intézményeit. E tárgykörökben – a jogalkotás általános szabályaira tekintettel – a Javaslat mellőzi az Alaptörvény rendelkezéseinek ismétlését, csak az azokhoz kapcsolódó rendelkezéseket tartalmazza. Az önkéntes tartalékosi rendszer fenntartásának Alaptörvény szerinti kötelezettség teljesítése jogi kereteinek kialakítása, a fegyver nélküli katonai szolgálat, mint visszaállított szolgálati teljesítési forma visszaállítása, a polgári védelmi kötelezettség kettős célú teljesítése és az Alaptörvényből fakadó egyéb pontosítások igénye, valamint a Honvédség működéséből fakadó tapasztalatok azt indokolják, hogy az Alaptörvény sarkalatos törvényi felhatalmazásainak egy új törvény előterjesztésével tegyen eleget a Kormány.
A Javaslat négy részből és 10 fejezetből áll. Az első rész 3 fejezetben a honvédelem alapjait, a második rész öt fejezetben a Magyar Honvédség (a továbbiakban: Honvédség) működését, a harmadik rész egy fejezetben a rendkívüli intézkedéseket, a negyedik rész pedig egy fejezetben a záró rendelkezéseket tartalmazza.
Részletes indokolás
ELSŐ RÉSZ
A HONVÉDELEM ALAPJAI
I. Fejezet
A HONVÉDELMI KÉPESSÉG BIZTOSÍTÉKAI, A HONVÉDELMI KÖTELEZETTSÉGEK ÉS A HONVÉDELEMBEN KÖZREMŰKÖDŐ SZERVEK
Az 1. §-hoz
A Javaslat 1. §-a alapelvként rögzíti, hogy a honvédelem nemcsak a Honvédség, hanem az egész nemzet ügye (nemzeten ebben az összefüggésben az ország lakosságát kell érteni). Az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozásunk következményeként az ország egyéni védelmi képességének fenntartása és fejlesztése mellett a Javaslat kifejezésre juttatja a Washingtoni Szerződés szerinti kollektív védelmi képesség fenntartását és fejlesztését is. Ezek vonatkozásában a Javaslat kifejezi, hogy a Magyarország nemzeti és szövetségi védelmi képességének fenntartásában saját erejére: a nemzetgazdaság erőforrásaira, a Honvédség felkészültségére, valamint az állampolgároknak a haza védelme iránti hazafias elkötelezettségére és áldozatkészségére, továbbá a szövetséges államok és fegyveres erőik együttműködésére és segítségnyújtására épít azzal, hogy az Alaptörvény XXXI. cikke szerint egyes szolgáltatási kötelezettségek az állampolgárságtól függetlenül az ország területén tartózkodáshoz kötődnek.
Szintén alapelvi tétel, hogy a honvédelemi kötelezettség teljesítése az érintettek számára békében nem okozhat aránytalan megterhelést vagy hátrányt.
Figyelemmel arra, hogy e Javaslat alapján valósul meg egyrészt a honvédelemre való felkészülés, másrészt maga a honvédelem, tehát a haza fegyveres védelme, az időbeli hatály mind béke, mind a rendkívüli jogrend időszakaira kiterjed, így időbeli hatály megállapítása szükségtelen volt.
A 2–4. §-hoz
A honvédelmi kötelezettségek rendszerében kiemelkedő elem, hogy e kötelezettségek rendszerét az Alaptörvény XXXI. cikke határozza meg, továbbá a szolgálati kötelezettség békeidőszakban nem terheli az állampolgárokat, annak bevezetésére a megelőző védelmi helyzet, illetve rendkívüli állapot kihirdetését követően kerül sor. A szolgálati kötelezettség bevezetése rendkívüli állapot idején automatikus, míg megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés külön – általános szabályok szerinti feles többséget igénylő – döntésétől függ. A szolgálati kötelezettséget a kapcsolódó járulékos, adatkezelést megalapozó kötelezettségekkel együtt a Javaslat a hadkötelezettség fogalmában foglalja össze azzal, hogy a járulékos kötelezettségek részletezése külön törvény tárgya.
Az Alaptörvény XXXI. cikk (3) bekezdése a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező nagykorú férfi magyar állampolgárok rendkívüli állapot, valamint – az Országgyűlés döntése alapján – megelőző védelmi helyzet idején katonai szolgálati kötelezettséget teljesítenek, amelynek lelkiismereti okból választható alternatívája a fegyver nélküli katonai szolgálat. Mindkét szolgálati forma a Honvédség szervezeteinél teljesíthető azzal, hogy a fegyver nélküli szolgálat célja a Honvédség fegyverhasználati joghoz nem kötődő feladataihoz kapcsolódik. Ezzel is összefüggésben a fegyver nélküli tevékenységre történő célirányos felkészítés ellenére sem zárható ki annak lehetősége, hogy a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítő személy a fegyveres konfliktus áldozatává váljon, bár ennek lehetőségét a parancsnok minimalizálni köteles.
Az 5–6. §-hoz
Az Alaptörvény szerint a hadkötelezettség teljesítésére csak a megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot időszakában kerülhet sor. Bevezetése esetén minden magyar állampolgárságú nagykorú férfire kiterjed, feltéve, ha az ország területén lakóhellyel rendelkezik.
A szolgálati kötelezettség a hadkötelezettség legfontosabb részkötelezettsége. A Javaslat rögzíti, hogy a szolgálati kötelezettség keretében a hadköteles fegyveres katonai szolgálatot teljesít, amelynek helyszíne a Honvédség valamely szervezeti egysége, vagy pedig engedély alapján fegyver nélküli katonai szolgálatot, amelyhez speciális eskü is járul. A hadkötelesek kiképzése, felkészítése a nemzeti és a szövetségi védelmi feladatok végrehajtása érdekében szükséges. A szolgálat időtartama megelőző védelmi helyzetben legfeljebb 12 hónap, míg a rendkívüli állapot (háború) időszakában a szabályozás nem tartalmaz korlátot. Az időtartam a Javaslat 65. §-ában kerül meghatározásra, mivel kizárólag két rendkívüli jogrendi helyzethez kapcsolódik.
A Javaslat rendelkezik a katonai szolgálatra való behívás és bevonulás alapvető kérdéseiről.
A Javaslat meghatározza a be nem hívható hadkötelesek körét, e tekintetben teljes körű felsorolást tartalmaz. A hadkötelezettség alsó korhatárát ugyan a nagykorúsághoz köti az Alaptörvény, azonban – a gyermekkatonaság tilalmával összefüggő nemzetközi egyezményekre tekintettel – nem mellőzhető a 18. életév alatti nagykorúsági esetek kizárása. A felső korhatárt a Javaslat a katonai előképzettség szerint differenciáltan határozza meg.
Az esetek többségében a behívási tilalom előírása (pl. alkalmatlanság) magától értetődő. Más esetekben meghatározott, társadalmilag elismert érdek érvényesítését biztosítja. Ilyen érdek miatt nem hívhatók be pl. a 3 vagy ennél több gyermekesek, azok, akiknek házastársa katonai szolgálatot teljesít, akik európai parlamenti, országgyűlési és helyi, illetve kisebbségi önkormányzati képviselőjelöltek, vagy megválasztott képviselők, a polgári munkakörükben meghagyott hadkötelesek. E felsorolás egyrészt a hadkötelezettség általánosságának pozitív diszkrimináció általi indokolt feloldását, másrészt az alapjogi arányosság követelményét jeleníti meg. Mindez nem jelenti azt, hogy a behívás alól ki nem zárt teljes állományt be is kell hívni katonai szolgálatra.
A Javaslat külön mentesíti a szolgálati kötelezettség alól azokat, akik kérelmük alapján a Hvt2. hatálybalépését megelőzően a polgári szolgálat teljes időtartamát teljesítették.
A 7–8. §-hoz
A katonai szolgálati kötelezettség megelőző védelmi helyzetre, valamint rendkívüli állapotra vonatkozására figyelemmel, a Javaslat a katonai szolgálat félbeszakításának okait szűk körben határozza meg, így arra kizárólag a hadköteles katona egészségi állapota, családfenntartói kötelezettsége miatt, valamint előzetes letartóztatása elrendelése esetén kerülhet sor.
A Javaslat fenntartja azt a lehetőséget, hogy a családfenntartói okból a szolgálat félbeszakítása iránt az eltartásra szoruló hozzátartozó is nyújthasson be kérelmet. Ezt a kérelmet azonban – célszerűségi okból – neki is annál a katonai szervezetnél kell előterjeszteni, amelynek állományában a katona szolgálatot teljesít. Figyelemmel arra, hogy a katonai szolgálat félbeszakítására e Javaslatban meghatározott esetek fennállása esetén, a katonai büntetőeljárásban elrendelt előzetes letartóztatás kivételével mérlegelés nélkül kerül sor, a félbeszakítással kapcsolatos döntést a Javaslat az állományilletékes parancsnok hatáskörébe utalja.
A honvédelem érdekét biztosító szabály, hogy a honvédelmi igazgatás területi szerve a szolgálat félbeszakítását megszüntetheti, ha annak oka megszűnik, vagy a hadköteles a családfenntartói kötelezettségét önhibájából nem teljesíti.
A Javaslat rögzíti a katonai szolgálatból történő leszerelés alapvető kérdéseit is, elkülönítve a soron kívüli leszerelés indokait.
A 9–10. §-hoz
A Javaslat részletezi a fegyver nélküli szolgálat Alaptörvényben biztosított lehetőségének alapvető törvényi garanciáit az engedélyezési eljárástól a szolgálatteljesítésig. Alapvető jelentőségű a szolgálat rendkívüli állapothoz és megelőző védelmi helyzethez kötése, az engedélyezési eljárás gyorsított rendje és a lelkiismereti ok fogalmának tág kezelése.
Az engedély iránti kérelem legkésőbb a sorozásig nyújtható be azzal, hogy az elutasított kérelem jogorvoslatait követően ismételt kérelem már nem nyújtható be.
A 11. §-hoz
Az Alaptörvény XXXI. cikke a katonai szolgálati kötelezettség mellett fenntartja céljaiban pontosított kötelezettségként a polgári védelmi kötelezettséget és a honvédelmi munkakötelezettséget. Mivel a fenti kötelezettségek mindegyike csak személyesen, más által történő helyettesítés kizárásával teljesíthető, a személyes honvédelmi kötelezettségek gyűjtőfogalma körébe vonhatók.
A személyes jellegű honvédelmi kötelezettségek keretében a Javaslat az Alaptörvény szerinti célok közül a honvédelmi érdekű polgári védelmi kötelezettség célja kerül konkretizálásra azzal, hogy a katasztrófavédelmi célú polgári védelmi kötelezettség külön törvény tárgya.
A 12. §-hoz
A honvédelmi munkakötelezettségről szóló rendelkezés – a polgári védelmi kötelezettséghez hasonlóan – csak az alapvető és az állampolgárokat érintő garanciális rendelkezéseket tartalmazza. Az Alaptörvény XXXI. cikk (4) bekezdése szerint e kötelezettséget csak rendkívüli állapot idején lehet elrendelni, a tevékenység célja pedig az ország működőképességének fenntartása és helyreállítása.
A Javaslat – a szolgálati kötelezettségre is tekintettel – a mentességi okok körében pontosítja a kötelezettség felső korhatárát. Időtartama szerint e kötelezettség lehet tartós vagy időleges, jellege szerint pedig a kötelezettek egyaránt igénybe vehetők fizikai vagy szellemi munkára.
A honvédelmi munkakötelezettség alóli további mentességi okokat is meghatározza a Javaslat. Tételesen felsorolja azokat a személyes akadályozó tényezőket, amelyek miatt az e körbe tartozó állampolgárok (elsősorban anyák) nem tudják e kötelezettségüket teljesíteni. A Javaslat a honvédelmi munkakötelezettséget nem terjeszti ki a Honvédség és a rendvédelmi szervek személyi állományára. E személyek ugyanis a rendkívüli állapotban a kiemelkedően fontossá váló rendeltetésszerű feladatokat teljesítik.
A 13–17. §-hoz
A honvédelmi feladatok szükségessé teszik a Honvédség és a rendvédelmi szervek, az állami anyagi tartalékok mellett az ország összes erőforrásának honvédelmi célokra való igénybevételét.
Mind a természetes személyek – beleértve a külföldieket is –, mind a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek gazdasági és anyagi szolgáltatásra kötelezhetők az Alaptörvény XXXI. cikk (6) bekezdése alapján honvédelmi és katasztrófavédelmi célból, amelyek közül a Javaslat a honvédelmi esetkört szabályozza. E kötelezettségek közös jellemzője, hogy a kötelezett – aki a szolgáltatás tárgyával tulajdonosi vagy birtokosi viszonyban van – vagyoni viszonyait érintik, ezért vagyoni szolgáltatásként foglalhatók össze. E szolgáltatások a személyes honvédelmi kötelezettségek teljesítését nem befolyásolják.
A Javaslat ennek megvalósítása érdekében az ország területén életvitelszerűen tartózkodó természetes személyek, továbbá az ott működő jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli szervezetek terhére különböző gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségeket állapít meg. Ezeket a Javaslat szolgáltatásoknak nevezi.
A gazdasági és anyagi szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás valamennyi gazdasági területre kiterjedően biztosítja mind a felkészülés időszakában, mind a rendkívüli jogrendben a védelem gazdasági szükségleteinek kielégítéséhez szükséges jogi feltételeket.
A Javaslat a gazdasági és anyagi szolgáltatás fogalmi körébe vonja a termelő, a szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet, továbbá a tartalékképzést és -kezelést. A Javaslatban szereplő gazdasági és anyagi szolgáltatásokat a Javaslat részletezi, amelyek kiterjednek:
– meghatározott gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére vagy a szolgáltatás igénybevételének tűrésére;
– valamely tevékenységtől való tartózkodásra;
– a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges előkészületi tevékenységekre;
– az igénybevétel tervezéséhez szükséges adatok közlésére.
Mindezek alapján már békeidőszakban biztosítható a honvédelmi feladatokra való felkészülés (a tervezés, az ingó és ingatlan dolgok lebiztosítása, a szolgáltatásokra való kijelölés stb.), továbbá a befogadó nemzeti támogatással összefüggésben jelentkező infrastrukturális jellegű szövetségi feladatok teljesítése.
A Javaslat amellett, hogy általánosságban rögzíti a szolgáltatás teljesítésének kötelezettségét, meghatározza azokat a társadalmilag kiemelt célokat, amelyeket a szolgáltatások teljesítésével biztosítani kell.
A mentességi szabályok és a mentesítettek körének meghatározásával a Javaslat elősegíti a társadalmi-politikai intézményrendszer zavartalan működését, illetve a lakosság alapellátásához nélkülözhetetlen közellátási, közszolgáltatási funkciók fenntartását.
A Javaslat meghatározza a szolgáltatások igénybevételére jogosult szerveket, az ún. igénybevételi hatóságokat és az igénybevételnél érvényesítendő szempontokat. A szolgáltatási kötelezettséget:
– az egész ország területén a Kormány vagy felhatalmazása alapján a feladatkörrel rendelkező miniszter,
– illetékességi területén a megyei közgyűlés elnöke, a fővárosban a főpolgármester, valamint polgármester, továbbá törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén a katonai igazgatás területi szervének vezetője,
– rendkívüli vagy szükségállapot esetén, ha szükséges, a felsoroltakon kívül az illetékes katonai szervezet parancsnoka rendelheti el.
Részletesen meghatározza a Javaslat a különböző igénybevételi hatóságok szabályozási feladatait és az igénybevétel elrendelésével kapcsolatban azok ágazati és helyi hatáskörét is.
Tekintettel arra, hogy a szolgáltatási kötelezettségeket és az azok igénybevételének elrendelésével kapcsolatos jogköröket a Javaslat – garanciális okból – tételesen felsorolja, azt is biztosítja, hogy a szolgáltatásra kötelezetteket ezen túl más szolgáltatásra kötelezni nem lehet.
A Javaslat abból az alapelvből indul ki, hogy a honvédelmi kötelezettség teljesítése miatt a szolgáltatásra kötelezettek nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint a szolgáltatás tárgyával nem rendelkezők. Ezért előírja, hogy meghatározott esetek (pl. ellenség által okozott kár) kivételével a szolgáltatással kapcsolatban az államot kártalanítási kötelezettség terheli.
A kártalanítási eljárás lefolytatására a szolgáltatást elrendelő igénybevételi hatóság jogosult és kötelezett. A Javaslat meghatározza a másodfokú döntéssel rendelkező hatóságot is.
A 18. §-hoz
A honvédelem nemzeti ügy, ezért a Javaslat a honvédelem irányító szervei és a Honvédség feladatai mellett meghatározza a honvédelemben érintett más szervek feladatait is. Ezeket két nagy csoportba foglalja.
Egyik csoportba a rendvédelmi szervek tartoznak, amelyek – a korábbi fogalom felülvizsgálatával – az értelmező rendelkezések között kerülnek meghatározásra. A rendvédelmi szervek a rájuk vonatkozó jogszabályokban meghatározott feladataik mellett működnek közre egyes honvédelmi, különösen a hátországvédelmi feladatok végrehajtásában.
A honvédelemben érintett szervek másik nagy csoportját a polgári hatóságok, intézetek, intézmények, vállalatok és más szervek alkotják. A Javaslat tételesen meghatározza a honvédelmi feladatköröket, ahol e szervek részt vesznek a honvédelmi feladatok ellátásában.
Mindkét szervcsoportra vonatkozóan a részletes feladatokat és az azokhoz kapcsolódó hatásköröket a Kormány, vagy a tevékenységi kör szerint felelős miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
A 18. § további rendelkezései szerint vehetnek részt a honvédelmi feladatok megvalósításában a társadalmi szervezetek, együttműködve a helyi védelmi igazgatás szerveivel. E szervezetek autonómiájuk érintetlenül hagyásával, önkéntesség alapján elsősorban az országvédelem jelentőségének tudatosításával, a társadalom szerveinek és az állampolgároknak erre történő mozgósítása elősegítésével kapcsolatos feladatokban működhetnek eredményesen közre, mivel átfogják a lakosság széles rétegeit.
II. Fejezet
A HONVÉDELEM IRÁNYÍTÁSA
A 19. §-hoz
A honvédelem irányításában kiemelkedő szerep hárul az Országgyűlésre, mint a legfőbb népképviseleti szervre. A Javaslat az Országgyűlésnek az Alaptörvényben nem nevesített döntési hatásköreit sorolja fel, a stratégiai fejlesztési irányokat tartalmazó biztonság- és védelempolitikai alapelvektől a végrehajtás főbb irányainak és feltételeinek megállapításáig.
Az Országgyűlés jogkörei között kerülnek kiemelésre a honvédelmi ügyekkel foglalkozó bizottságának jogkörei az ellenőrzés és véleményezés során.
A 20. §-hoz
A Javaslat a köztársasági elnök Alaptörvényben meghatározott főparancsnoki hatásköréhez igazodva – a Kormány működésirányítási hatáskörét alapul véve – egységesíti a köztársasági elnöki döntések előterjesztési rendjét. Garanciális jellegű az a köztársasági elnöki jogosítvány, miszerint a Honvédség működését érintő bármely kérdésben információt kérhet a Kormánytól.
A védelmi tervet a Honvéd Vezérkar dolgozza ki, amely terv magában foglalja a fegyveres küzdelem megvívásának, minden oldalú biztosításának és a hadszíntér – amely alatt védelmi hadműveletek esetén az ország területe értendő – előkészítésének valamennyi kérdését. A védelmi terv ugyanakkor nem nélkülözheti a kormányzat – ezen belül a honvédelmi miniszter – felelősségét sem.
A Javaslat a szolgálati viszonnyal összefüggő döntéseket mellőzi, mivel az teljes egészében a jogállási törvény szabályozási körébe tartozik.
Szimbolikus jellegű jogosítványa a köztársasági elnöknek, hogy a miniszter előterjesztésére a Honvédség katonai szervezeteinek katonai csapatzászlót adományoz.
Az Alaptörvény 9. cikk (5) bekezdése alapján a Javaslat az ellenjegyzési kötelezettség alól e döntési jogköröket mentesíti.
A 21. §-hoz
A Javaslat részletezi a Kormánynak a honvédelemmel, vagy a Honvédség működésének irányításával kapcsolatos hatáskörét. Abból indul ki, hogy az Alaptörvény 45. cikk (2) bekezdés szerint a Honvédség működésének irányítása a Kormánynak, mint a végrehajtó hatalom kizárólagos letéteményesének a feladata, amelyet politikai felelősség terhel a Honvédség hadrafoghatóságáért, tevékenységéért. A működésirányítás minden olyan irányítási hatáskört felölel, amely nem tartozik az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök hatáskörébe.
A Kormány az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése szerint közvetlenül, vagy a honvédelmi miniszter útján irányítja a Honvédséget.
A Kormány feladata a hosszú távra szóló biztonság- és védelempolitikai alapelvek kidolgozása és az Országgyűlés elé terjesztése. A Kormány hatáskörébe tartozik a gazdaság honvédelmi célú felkészítésének és fejlesztésének meghatározása, valamint a gazdaságmozgósításról való döntés, a részletes honvédelmi feladatok meghatározása, összehangolása.
A Javaslat a Kormány hatáskörébe utalja a polgári védelmi felkészítés feladatainak meghatározását azzal a céllal, hogy a támadó fegyverek és más események által okozott károk megelőzésére, felszámolására, az ezzel összefüggő mentésre és mentesítésre, továbbá a lakosság anyagi javainak háború idején történő védelmére már béke idején kell felkészülni. E feladatokat – hasonlóan a gazdaságmozgósítás feladataihoz, a védelmi célú tartalékok kialakításához stb. – már békeidőszakban meg kell kezdeni. A Kormány döntési hatáskörébe tartozik a Honvédség készenléte fokozásának elrendelése is.
A Kormány irányítja, illetve összehangolja a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek, a helyi közigazgatási, valamint más szervek honvédelmi tevékenységét, továbbá kiadja a honvédelmi felkészüléssel és a gazdaságmozgósítással kapcsolatos szükséges – feladatkörébe tartozó – jogszabályokat.
A működésirányítás egyik alapvető eleme a Honvédség felső szintű vezetési rendjének meghatározása. Ez a hatáskör magában foglalja a hatékonyság követelményének és a politikai felelősségnek leginkább megfelelő felső szintű katonai vezetési szervezet kialakításának lehetőségét is. A működésirányítás körébe tartozik a honvédség területi elhelyezkedése, felszerelése, felkészítése alapvető elveinek és a hadszíntér-előkészítés főbb követelményeinek meghatározása is. Ez utóbbi jelentősége elsősorban abban nyilvánul meg, hogy békeidőben az ország területén létesített nagyobb állami beruházások – pl. utak, autósztrádák, hidak építése, a hírközlés korszerűsítése – megvalósításánál a Honvédség védelmi hadművelethez igazodó igénye is kielégítést nyerjen.
A Kormány évente beszámol az Országgyűlésnek a honvédelmi politika megvalósításáról, a Honvédség felkészítéséről, állapotáról és fejlesztéséről.
A 22–23. §-hoz
A honvédelemre vonatkozó irányítási hatáskörök megosztása úgy történik, hogy a honvédelmi miniszter a honvédelmi feladatok végrehajtásáért felelősen gyakorolja mindazokat az irányítási jogokat, amelyeket az Alaptörvény vagy törvény nem utal másnak a hatáskörébe. A miniszterek hatáskörére vonatkozó szabályozási gyakorlathoz közelítve a Javaslat a honvédelmi miniszter részletes feladat- és hatáskörét nem határozza meg, mivel az kormányrendeleti szabályozási tárgykör. A Javaslat voltaképpen a honvédelmi miniszter irányító tevékenységének két irányát, az ún. külső honvédelmi ágazati igazgatási funkciót és a Honvédségre, mint szervezetre irányuló döntéshozatalt nevesíti.
A honvédelmi miniszternek a honvédelem országos méretű szervezésére, fejlesztésére vonatkozó jogkörei összefüggnek a társtárcák honvédelmi feladataival, amelyek alapjait a Javaslat határozza meg. Az általános szabályok alapján a miniszterek további részletes honvédelmi feladatainak meghatározása a Kormány hatáskörébe tartozik.
A 24–29. §-hoz
A Javaslat a katasztrófavédelemre és a veszélyhelyzetre vonatkozó koncepcióra is figyelemmel szabályozza a védelmi igazgatás rendszerét, szervezeti és működési alapjait. Legfontosabb eleme, hogy a fővárosi, megyei védelmi bizottságok hatáskörébe utalja az illetékességi területükön a honvédelmi tevékenységgel kapcsolatos közigazgatási feladatok irányítását, illetve koordinálását. Ezáltal biztosítható a honvédelmi tevékenység irányításának hatékonysága, szakszerűsége és egységes szervezeti feltételrendszere.
A védelmi igazgatás működése érdekében a bizottságok hatáskörét minősített helyzetben, honvédelmi ügyekben a kormánymegbízott gyakorolja.
A Javaslat tételesen határozza meg a védelmi bizottság összetételét és keretszerűen a működésének szabályait.
A főváros kerületeiben, a megyei jogú és a védelmi bizottság által kijelölt városokban (körzetekben) a városi (kerületi) polgármester vezetésével helyi védelmi bizottságok látják el a helyi honvédelmi feladatokat.
A helyi védelmi bizottságok megalakítását az teszi szükségessé, hogy vannak olyan honvédelmi feladatok, amelyeket egy-egy település önállóan nem képes megoldani, ezért indokolt, hogy a természetes gazdasági-közigazgatási kapcsolatok figyelembevételével kialakított, több települést összefogó honvédelmi körzetben helyi védelmi bizottságok kerüljenek létrehozásra. A helyi feladatok szervezése és irányítása a polgármester hatáskörébe tartozik. E feladatok egy része közigazgatási-szervezési hatáskör, nagyobb része pedig a más állami, továbbá gazdálkodó szervezetek, valamint az állampolgárok honvédelmi kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatos hatósági hatáskör (pl. ingatlan igénybevételének elrendelése, a honvédelmi kötelezettséget teljesítők és hozzátartozóik szociális ellátása). Az igénybevétel lehetősége tulajdoni formától függetlenül érvényesült.
Ez a szabályozás biztosítja, hogy a honvédelmi érdekek hatékony érvényesítése érdekében a központi döntéshozó és a végrehajtásért felelős önkormányzati szervek közé irányító-koordináló szerv illeszkedjék. A Javaslat tételesen meghatározza a helyi védelmi bizottságok, valamint a polgármesterek honvédelemmel és gazdaságmozgósítással kapcsolatos feladat- és hatáskörét, garanciát teremtve arra, hogy egységesen és maradéktalanul teljesüljenek a honvédelmi feladatok.
III. Fejezet
A HONVÉDELMI TANÁCS
A 30–34. §-hoz
A Javaslat szerint a rendkívüli állapot kihirdetésével egyidejűleg létrehozandó Honvédelmi Tanács az Alaptörvény által meghatározott személyi összetételű, kivételes hatáskörrel rendelkező szerv, amely működése idején gyakorolja az Országgyűlés által átruházott, e Javaslatban felsorolt jogokat, továbbá a köztársasági elnök és a Kormány jogait.
A Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején az ország honvédelmének és a Honvédségnek legfelsőbb irányító szerve.
Ezzel összhangban a Javaslat meghatározza a Honvédelmi Tanács irányítási feladatait és hatáskörét, a tagjainak mentelmi jogával és helyettesítésével kapcsolatos szabályokat.
A Javaslat rögzíti a Honvédelmi Tanács működésére vonatkozó szabályok között, hogy ügyrendjét maga állapítja meg, hatáskörét testületként gyakorolja. Akkor határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van. A határozat érvényességéhez – a Honvédelmi Tanács tagja mentelmi jogának felfüggesztéséről való döntés kivételével – a jelen lévő tagok több mint a felének a szavazata szükséges. Döntéseit a köztársasági elnök, mint a Honvédelmi Tanács elnöke és a miniszterelnök írja alá, és azokat az országban működő műsorszóró rádió- és televízióadók, napilapok és hirdetmények útján lehet kihirdetni, vagy pedig a Magyar Közlönyben az általános szabályok szerint kell kihirdetni a Javaslat 64. §-a szerint.
A Honvédelmi Tanácsra vonatkozó további rendelkezések azt célozzák, hogy a működésének előkészítése szempontjából alapvető jelentőségű feladatokat már béke idején elvégezzék, annak érdekében, hogy a Honvédelmi Tanács létrehozását követően azonnal képes legyen a reá háruló feladatokat megoldani.
MÁSODIK RÉSZ
A HONVÉDSÉG
IV. Fejezet
A HONVÉDSÉG JOGÁLLÁSA ÉS FELADATAI
A 35–37. §-hoz
A Javaslat meghatározza a Honvédség jogállását, jellegét. Eszerint a Honvédség polgári irányítás alatt álló, függelmi rendszerben működő és centrális vezetésű fegyveres erő. Békében az önkéntességen, megelőző védelmi helyzetben és rendkívüli állapotban pedig az önkéntesség mellett a hadkötelezettségen alapuló fegyveres állami szerv. A honvédelem nemzeti ügy, ezért a Honvédség feladatait a honvédelemben közreműködő más szervekkel együttműködve hajtja végre.
A Javaslat az Alaptörvényben szereplő elemek összefoglalásával, a fegyverhasználati jog terjedelme szerint elkülönítve fogalmazza meg a Honvédség feladatait. Kiemelkedően legfontosabb feladat a védelem: a Magyar Köztársaság függetlenségének, területének és határainak katonai védelme, valamint a nemzetközi szerződésből eredő közös védelem és a békefenntartó és humanitárius feladatok ellátása. Az Alaptörvény 45. cikkének (3) bekezdése ugyanakkor tartalmazza a katasztrófákkal összefüggő honvédségi közreműködés kérdését, valamint az 50. cikk a szükségállapoti felhasználást.
A felsorolás tartalmazza ugyanakkor az Alaptörvény szövegébe be nem épült feladatelemeket is.
V. Fejezet
A HONVÉDSÉG SZERVEZETE
A 38–39. §-hoz
A Honvédség szervezeti felépítése az Alaptörvény 45. cikk (5) bekezdésére tekintettel sarkalatos törvényi szinten nyer szabályozást. A Javaslat meghatározza a Honvédség szervezetei kialakításának általános követelményeit. Eszerint e szerveket a béke és háborús működési rendnek megfelelően kell létrehozni úgy, hogy a Honvédség egésze, vagy annak egyes elemei is képesek legyenek a meghatározott feladatok végrehajtására. A Javaslat rögzíti a szervezeti felépítés konkrét követelményeit is.
A Honvédség szervezeti struktúrája három részre osztható: Honvédelmi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségébe tartozó szervek, valamint a Honvédség hadrendje szerinti szervezetek. A Javaslat a katonai szervezetek szervezeti struktúráját is részletezi.
A Javaslat felülvizsgálja a katonai ügyészi szervezetnek a Honvédség szervezeti struktúrájában való eddigi elhelyezését, megszüntetve annak katonai szervezeti minősítését, valamint utal a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel együttműködő sajátos katonai szervezetre, a Ludovika Zászlóaljra.
A Honvédség szervezeteinek létrehozása, átszervezése, megszüntetése költségvetési tényező is. Ezért az alapítással, megváltoztatással vagy megszüntetéssel kapcsolatos szabályokat a költségvetési szervekre vonatkozó szabályok figyelembevételével kell megállapítani. Garanciális szempontok alapján a Javaslat rögzíti, hogy a honvédelmi szervezetek felépítését, állományát, technikai eszközeit állománytáblának, illetve munkaköri jegyzéknek kell tartalmazni.
VI. Fejezet
A HONVÉDSÉG SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYA ÉS SZERVEZETEINEK ELHELYEZÉSE
A 40–42. §-hoz
A Honvédség személyi állományát az önkéntes haderőre történő áttérés óta tényleges szolgálatot teljesítő katonák, kormánytisztviselők, közalkalmazottak és a Munka Törvénykönyve szerinti munkavállalók alkotják; a hadkiegészítési állományát tartalékosok, potenciális hadkötelesek, valamint megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot idején a hadkötelesek képezik.
Tételesen meghatározza a Javaslat a tényleges katonai állományba tartozók honvédek körét, akik önkéntes jelentkezés alapján, megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot idején – a hadkötelezettség bevezetése után – az önkéntes jelentkezés mellett hadkötelezettség alapján teljesítenek katonai szolgálatot.
A Javaslat a személyi állomány vonatkozásában meghatározza az állománytáblák, munkaköri jegyzékek tartalmi követelményeit.
A Javaslat szabályozza a Honvédség szervezetei elhelyezéséhez, illetve a feladatok ellátásához rendelkezésre bocsátott ingatlanok tulajdonosi viszonyait, vagyonkezelésének kérdését. Tartalmazza az egyes katonai szervezetek elhelyezésére vonatkozó alapvető szabályokat és az elhelyezés módjait.
VII. Fejezet
A HONVÉDSÉG IRÁNYÍTÁSA ÉS VEZETÉSE
A 43–44. §-hoz
A Honvédség jogállásából következően a katonai szolgálat teljesítése függelmi rendszerben történik. E függelmi viszonyok alanyai az elöljáró vagy felettes, illetve az alárendelt. A Javaslat tisztázza a szolgálati elöljáró, hivatali felettes, illetve szakmai elöljáró, szakmai felettes fogalmát, és meghatározza jogosultságaikat, valamint azok korlátjait. A Honvédségnél fennálló függelmi rendszer sajátossága, hogy a függelmi jogviszonyokban az egyszemélyi felelős vezetés (parancsnoklás) elve alapján a szolgálati és a szakmai elöljárói, valamint a hivatali és a szakmai felettesi irányítás és vezetés érvényesül. Ezekre tekintettel a szabályozás a Honvédség irányítására, vezetésére a szolgálati út betartását írja elő, amelytől csak jogszabályban meghatározott esetekben lehet eltérni.
A 45–46. §-hoz
Az Alaptörvény 45. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a Honvédség irányítására az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány és a honvédelmi miniszter jogosult, továbbá rögzíti a Honvédelmi Tanács legfelsőbb irányító szerepét az alkotmányosan kihirdetett rendkívüli állapot idején.
A Javaslat határozza meg és határolja el a miniszter jogosultságát az ágazat és a Honvédség irányításában, továbbá a közigazgatási államtitkár szakirányítási, valamint a Honvéd Vezérkar főnöke katonai vezetési feladatát. E szabály azt az irányítói és vezetői munkamegosztást takarja, amely szerint a Honvédség irányítása és vezetése a miniszter kezében összpontosul, a Honvédelmi Minisztérium hivatali szervezetének vezetője (a közigazgatási államtitkár) gyakorolja a Honvédség nem katonai működésére irányuló szakirányítási hatásköröket, míg a Honvéd Vezérkar főnöke látja el a Honvédség katonai vezetését, mint annak első számú katonája, illetve szolgálati elöljárói jogköréhez kapcsolódva az általános katonai szakterület szakirányítását is. A Hvt2.-től eltérően ugyanakkor a részletes feladatmegosztás kormányrendeleti szintre, a statútumrendeletbe kerül.
A Honvédség jogszerű működéséért a honvédelmi miniszter a felelős. A Javaslat biztosítja az ehhez szükséges intézkedési lehetőségeket, és garanciális jogként szabályozza az intézkedések egy része meghozatalának nyilvánosságát, illetve feltételrendszerét.
A Javaslat rendelkezik a Honvédelmi Minisztérium jogállásáról, amely szerint e minisztérium az ország katonai védelemre való felkészítésének és tervezésének, szervezésének központi közigazgatási, valamint a Honvédség irányításának és felső szintű vezetésének szerve, valamint ehhez kapcsolódva tartalmazza a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvényhez képest eltérő szabályokat.
A 47. §-hoz
A Javaslat törvényi szinten tartja a Honvédség szervezeti struktúrájának részét képező katonai szervezetek középszintű irányítására és vezetésére vonatkozó alapvető szabályokat. Ezen irányítás a középszintű irányító szervek, más magasabb szintű parancsnokságok parancsnokainak a hatáskörébe tartozik. E hatásköröket a honvédelmi miniszter határozza meg.
A NATO-tagságunkra figyelemmel a szövetségi feladatok végrehajtása során egyes magyar katonai szervezetek vagy szervezeti egységek a szövetséges fegyveres erők közös magasabb kötelékének keretében, annak alárendeltségében működnek. Ilyen együttműködés történhet a szövetségbe nem tartozó fegyveres erőkkel való viszonylatban is. E sajátos szolgálati alárendeltség esetén, a közös kötelékbe tartozó nemzeti egységek vezetése során a magasabb kötelék vezetési rendjére vonatkozó külföldi szabályok az elsődlegesek. A nemzeti szabályok csak akkor és olyan mértékben alkalmazhatók, ha egyes konkrét esetekre a szövetséges fegyveres erők szabályai nem megfelelők vagy nincsenek ilyen szabályok. A Javaslat ezért rendelkezik a külföldi szolgálatot teljesítő egyes katonai szervezetek szövetséges fegyveres erők közös parancsnoksága vagy más nemzetközi parancsnokság parancsnokának hadműveleti irányítása alá helyezésének lehetőségéről, az ilyen szervezetek adminisztratív irányításáról, hadműveleti irányításáról és vezetéséről.
A 48–51. §-hoz
A Javaslat a Honvédség jogállására és a szervezetrendszerében fennálló függelmi viszonyokra figyelemmel az egyszemélyi felelős vezetés (parancsnoklás) elvéből kiindulva szabályozza a katonai szervezetek vezetését, a katonai szervezet élén álló parancsnok feladat- és hatáskörét, helyettesítésének rendjét, és meghatározza a rangidős fogalmát. Garanciális szabályként rögzíti, hogy a parancsnoklás gyakorlása, a vezetés csak a jogszabályok és az elöljárók által meghatározott keretek között történhet.
A sajátos felelősségi alakzatokat eredményező vezetési eszköz, a parancs jellemzői közül a Javaslat a parancs kiadására feljogosító helyzeteket, a végrehajtás rendjét és a tiltott tárgyköröket nevesíti.
Az 52. §-hoz
A Javaslat egyszerűsíti a Honvédség ún. belső rendelkezéseivel és azok közzétételével kapcsolatos szabályrendszert, elkülönítve annak két elemét, az általános vezetési rendhez kapcsolódó intézkedést és a szakirányításhoz kapcsolt szakutasítást. A Hvt2-től eltérően a miniszteri utasításokról nem kellett rendelkezni, mivel a tárgykör nem tér el a jogalkotási törvényben általánosan szabályozott miniszteri normatív utasítás-kiadási jogkörtől.
A Honvédség vezetésének hatékony működési feltétele, hogy az irányítás-vezetés jogi eszközeinek tartalmát az érintettek megismerjék. Ezért a Javaslat szabályozza a vezetés normatív eszközeinek közzétételét. Szövetségi kötelezettségünkből eredő feladatokra figyelemmel a szabályozás rendelkezik arról, hogy a szövetséges fegyveres erők közös parancsnokságai által kiadott parancsok és intézkedések is közzétehetők.
VIII. Fejezet
A HONVÉDSÉG KÉSZENLÉTI ÉS SZOLGÁLATI RENDSZERE, AZ ŐRZÉS-VÉDELEM, A FEGYVER ÉS MÁS KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZÖK HASZNÁLATA, A KATONAI JELKÉPEK ÉS JELZÉSEK
Az 53–54. §-hoz
A Javaslat fenntartja a Honvédség készenléti és szolgálati rendszerének alapvető szabályait azzal, hogy a Honvédség Alaptörvény szerinti feladatai végrehajtásához szükséges képességek elérése a készenléti rendszer útján történik. A készenlét fokozására a veszélyeztetettséggel arányosan kerül sor. A részletes szabályok végrehajtási rendeletben fejthetők ki.
Az őrzés-védelem olyan tevékenység, amely a katonai szervezetek objektumainak, létesítményeinek, szállítmányainak, javainak őrzését, személyi állományának védelmét szolgálja. Fontosságára figyelemmel szükséges törvényi szinten rendelkezni azokról a főbb követelményekről, amelyekre e tevékenység részletes szabályozása épülhet. A Javaslat szabályozza a feladat ellátásának alapvető feltételeit, módjait és eszközeit.
Az 55–58. §-hoz
A Honvédség, mint fegyveres erő jellege indokolja, hogy – az alaptevékenysége lényegével összefüggő – fegyverhasználatát sarkalatos törvény szabályozza. A Javaslat kimondja, hogy a katonai szervezetek a harci feladataik végrehajtására rendszeresített fegyverzeteiket törvényben, nemzetközi szerződésekben, valamint jogszabályoknak megfelelő elöljárói parancsokban meghatározottak szerint használják. A fegyverzet működtetése, használata a Javaslatban meghatározott feladatok végrehajtására való felkészülés során is elengedhetetlen, ezért a tervezet ennek lehetőségét fenntartja.
A Honvédség feladatai közé tartozik a nemzetközi szerződésekből fakadó katonai kötelezettségek teljesítése is. A kötelezettségek teljesítése során a honvédelmi miniszter által kijelölt katonai szervezetek fegyverhasználati joggal, fegyveresen teljesítik feladataikat. E műveletek sajátosságaira figyelemmel a Javaslat a fegyverhasználat eltérő, speciális rendelkezéseit is tartalmazza.
A Javaslat garanciális szabályként meghatározza, hogy a Honvédség esetében mi minősül fegyvernek (fegyverzetnek), rendelkezik – törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén – más kényszerítő eszközök alkalmazásának a lehetőségéről. A Javaslat törvényi szinten részletezi az egyes katona lőfegyver-használatára és az egyéb kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó szabályokat.
A lőfegyver használata az élethez és a testi épséghez való jog sérelme szempontjából a legsúlyosabb kényszerítő eszköz, ezért alkalmazására törvényi szabályozás szükséges, igénybevételét pedig különleges garanciákhoz kell kötni. Lőfegyverhasználatnak minősíti a Javaslat azt az esetet, ha fegyveresen teljesített szolgálati feladat ellátása során – saját elhatározásból vagy parancsra – a katona szándékosan személyre irányított (célzott) lövést ad le. A fegyverhasználat alapvetően védelmi jellegű (pl. őr-, ügyeleti, futár-, fogoly őrzésére rendelt) szolgálatokban bárkit, tehát katonát és polgári személyt egyaránt érinthet. Külön szabályozza a Javaslat azokat az eseteket, amikor csak katonával szemben kerülhet sor a fegyverhasználatra. Ezek döntően a katona által elkövetett meghatározott bűncselekmények megakadályozására szolgálnak.
Garanciális szabályként rögzíti a Javaslat a fegyverhasználat módjára és tilalmára vonatkozó rendelkezéseket. A fegyverhasználatot megelőző intézkedések célja egyrészt az, hogy az intézkedéssel érintett személy számára felismerhető legyen, hogy vele szemben milyen intézkedés történik, az intézkedés foganatosítása tőle milyen magatartást kíván, és ezáltal a lőfegyverhasználat megelőzhető vagy elkerülhető legyen. Az előzetes figyelmeztetés annak tudatosítására irányul, hogy a felszólítottal szemben – további engedetlensége esetén – lőfegyvert fognak alkalmazni. A Javaslat tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor tilos fegyvert használni, valamint külön rendelkezik a tömegben, katonai csoportosulásban lévő katonával szembeni fegyverhasználat esetköréről.
Az 59–60. §-hoz
A Javaslat az egyéb kényszerítő eszközök között szabályozza a testi kényszer, könnygázszóró készülék, gumibot, bilincs, vagy szolgálati kutya alkalmazásának feltételeit. A szabályozás – a Honvédség feladataira figyelemmel – különbséget tesz a polgári személlyel és katonával szembeni alkalmazhatóság esetkörei között.
A testi kényszer a támadás elhárításának, valamely cselekvés kikényszerítésére vagy abbahagyására irányuló intézkedésnek, valamint jogszerű intézkedéssel szembeni ellenszegülés leküzdésének a legenyhébb, valamint legegyszerűbb módja, amelynek során a fizikai erőfölényben lévő katona testi kényszerítést alkalmaz.
A bilincs a további támadás, az ellenszegülés, a szökés, valamint az önkárosítás megakadályozására szolgáló megelőző, védelmi jellegű kényszerítő eszköz. Alkalmazásának törvényi feltétele, hogy kizárólag személyi szabadságában korlátozott vagy korlátozni szükséges katonával (polgári személlyel) szemben alkalmazható.
A könnygázszóró készülék, valamint a gumibot használatára csak abban az esetben kerülhet sor, ha a testi kényszer nem érte el célját vagy alkalmazására nincs lehetőség.
A szolgálati kutya kényszerítő eszközként való alkalmazása szintén törvényi szintű szabályozást igényel. A szolgálati kutya az előzőekben részletezetteknél súlyosabb kényszerítő eszköznek minősül, így alkalmazásának módjait és feltételeit a Javaslat részletesen szabályozza.
A 61. §-hoz
Garanciális rendelkezést jelent a Javaslatban az, hogy a kényszerítő eszköz alkalmazása során megsérült személy részére segítséget kell nyújtani, továbbá az alkalmazást minden esetben – a szolgálati elöljárónak történő jelentési kötelezettség mellett – ki kell vizsgálni.
A 62. §-hoz
A Honvédség légvédelmi erőire az általánostól eltérő fegyverhasználati szabályok megállapítása indokolt, amelyet a légierő alkalmazása körülményeinek sajátosságai határoznak meg (jelentős pusztító erő, illetve annak elhárítására való képesség, az ellentevékenységre rendelkezésre álló rendkívül rövid idő, összetett – a NATO-ban egységes kialakítású – vezetési és együttműködési rendszer, a lakosság és az ország anyagi javainak védelméhez fűződő kiemelt érdek stb.).
Az Észak-atlanti Tanács által jóváhagyott alkalmazási követelményekkel összhangban meghatározásra kerül a légvédelmi készenléti erők feladatköre, azok alárendeltsége.
A fegyverhasználat szabályai megfelelnek a NATO Integrált Légvédelmi Rendszere kialakítása során a szövetségben elfogadott elveknek, biztosítják az ellenséges tevékenységnek minősülő – a fegyverhasználat alapjául szolgáló – cselekmények, helyzetek pontos, a jogállami követelményeknek megfelelő meghatározását és a rendelkezésre álló időn belüli döntéshozatal garanciális elemeit.
A fegyverhasználatra kizárólag az MH légierő ügyeletes parancsnoka megerősítésével (ill. kifejezett parancsára) kerülhet sor, amely alól csak az elfogást végrehajtó légi jármű önvédelmi célú fegyverhasználata jelent kivételt. Ez a megoldás a szövetségi rendszeren belül is biztosítja az állami felségjog érvényesítését.
A Javaslat lehetővé teszi az ellentevékenység végrehajtását a NATO alárendeltségébe tartozó, légvédelmi feladatokat ellátó erők mellett a nemzeti alárendeltségbe tartozó erők részére is, amely a nemzetek nemzetközi jog által elismert önvédelemhez való jogának érvényesítését is jelenti.
Figyelemmel a légierő fegyverhasználata esetleges (hazai, szövetségi, egyéb nemzetközi) következményeire, indokolt a megjelölt állami vezetők tájékoztatása.
A 63. §-hoz
A Honvédség fegyveres erő jellegét, egységbe tartozását és eltérő külső megjelenését a különböző katonai jelképek és jelzések szimbolizálják. Jelentőségük indokolja, hogy a rájuk vonatkozó főbb szabályokat a Javaslat állapítsa meg.
A jelképek közül kiemelkedik a csapatzászló, amely a hazához, a nemzethez, az eskühöz és a csapathoz való kitartó hűség, valamint a bátorság, a katonai becsület és a bajtársiasság jelképe. Hasonló jelentőségű a történelmi zászlósor. E rendelkezések között nyert elhelyezést az állami felségjog jelzésére szolgáló hadilobogó használatára vonatkozó szabály is. A honvédség szárazföldi, légi és vízi járműveit a hadviselés nemzetközi szabályainak megfelelően felségjellel kell ellátni.
A katonai jelzések a személyi állomány, a csapatok és a járművek megkülönböztetésére szolgálnak.
A katonai egyenruha a Honvédség tényleges állományába tartozást, az egyenruhán viselt rendfokozat pedig az állománycsoportba tartozást és a feljebbvalói viszonyt fejezi ki, ezeken túl a csapatjelvény és csapatkarjelzés az azonos katonai szervezethez tartozás külső megnyilvánulási formája.
A Javaslat a jelenleginél nagyobb védelmet biztosít az egyenruhának és a rendfokozatnak, kezelve ugyanakkor olyan sajátos helyzeteket is, amikor a rendvédelmi szervek állománya missziós területen a katonai kontingens részét képezi.
HARMADIK RÉSZ
RENDKÍVÜLI INTÉZKEDÉSEK
IX. Fejezet
MEGELŐZŐ VÉDELMI HELYZET, RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT, SZÜKSÉGÁLLAPOT ÉS VÁRATLAN TÁMADÁS IDEJÉN ALKALMAZHATÓ SZABÁLYOK
A 64. §-hoz
Az Alaptörvényben szereplő különleges jogrend elemei közül a Javaslat III. részének tárgykörét a rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet és a váratlan támadás képezik, a veszélyhelyzetben bevezethető intézkedéseket önálló törvény határozza meg. Az Alaptörvény 48–54. cikkében szabályozott időszakok az ország életének kivételes időszakai, amelyekben az alaptörvényi feltételek megvalósulása esetén kivételes hatalom (rendeleti kormányzás) érvényesül.
A rendkívüli intézkedések bevezetése és alkalmazása teszi lehetővé, hogy az ország személyi és dologi erőforrásai közül a szükségesek a haza fegyveres katonai védelme vagy az alkotmányos rend megóvása érdekében mértékben igénybe vehető legyen. Ezek az intézkedések biztosítják az ország egész területén a közrend és közbiztonság fenntartását, valamint a lakosság védelmét és alapvető életszükségleteinek folyamatos kielégítését.
A Javaslat meghatározza azokat a rendkívüli intézkedéseket, amelyeket szükségállapot idején a köztársasági elnök, rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács, megelőző védelmi helyzet vagy váratlan támadás esetén a Kormány rendeleti úton vezethet be. E szabályok hatálybalépése tehát a jogalkotó szervek döntését teszik szükségessé.
A Javaslat felhatalmazza a Kormányt a Honvédelmi Tanács és a köztársasági elnök rendelettervezeteinek előkészítésére, és azoknak a végrehajtásáért felelősök részére történő megküldésére, valamint rendelkezik az atipikus kihirdetési szabályok alkalmazásának lehetőségéről.
A 65. §-hoz
A fegyveres küzdelem fokozott követelményeinek megfelelően a Honvédség és a rendvédelmi szervek állományának szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok a Javaslat szerint rendkívüli vagy szükségállapot kihirdetése esetén lényegesen módosíthatók. A rendkívüli körülmények között teljesített szolgálatért az érintettek hazafias, önfeláldozó cselekedeteinek elismerése, megbecsülése és a követésükre való buzdítás érdekében érdemeik elismerésével és a szociális érdekeik védelmével kapcsolatban az általánosnál kedvezőbb szabályok (kitüntetések alapítása, illetmény, hozzátartozók ellátása stb.) állapíthatók meg.
A Javaslat e §-ban nevesíti a hadkötelezettségen alapuló szolgálat időtartamát is.
A 66–73. §-hoz
A hadműveleti tevékenység zavartalan végrehajtása, a lakosság életének kímélése és a nemzeti vagyon megóvása érdekében a Javaslat szerint a közigazgatás, a közrend és a közbiztonság szabályai is megváltoznak.
Ezek keretében többek között kijárási tilalom, meghatározott területekről a személyek és a vagyontárgyak elszállítása (kitelepítés, kiürítés) rendelhető el, korlátozható a személy- és áruforgalom, valamint az idegenforgalom. Megtiltható és korlátozható a gyülekezés, a sajtótermékek előállítása és terjesztése, a rádió és a televízió működése stb.
A polgármester és a jegyző hatáskörébe tartozó államigazgatási feladatokat a Javaslat szerint rendelet is megállapíthat, feladataikat a megyei közgyűlés elnöke, fővárosban a főpolgármester utasításai szerint látják el, adott esetben a testületeket helyettesítő jogkörben is.
Kivételes esetekben a diplomáciai mentesség intézménye is korlátozható vagy viszonossághoz köthető.
A 74–75. §-hoz
A rendkívüli vagy szükségállapot körülményei indokolják az igazságszolgáltatással összefüggő rendelkezések módosítását is.
Ezzel összhangban a Javaslat szerint rendelet alapján új bíróságok és ügyészségek létesíthetők, egyes nagyobb helyőrségekben katonai bíróságok állíthatók fel, és megállapíthatók a katonai büntetőeljárás külön szabályai. Módosulhatnak a bírósági eljárás szabályai is. Így többek között egyes bűncselekmények szabálysértésnek minősülnek, a kisebb súlyú bűncselekmények miatti bírósági eljárásnak nincs helye, az elsőfokú bíróság rendszerint egyesbíróként jár el stb.
A bírósági eljárás során a Javaslat alapján meghatározott ügyekben fel kell függeszteni a folyamatban lévő eljárást. Az ország egész területén vagy egy részén rögtönbíráskodás (statárium) vezethető be, és a hatáskörébe tartozó ügyekben életfogytig tartó vagy 10-15 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Módosíthatók továbbá a büntető- és szabálysértési eljárás, a polgári peres és nem peres eljárás, valamint a közjegyzői eljárás szabályai.
A 76–78. §-hoz
Rendkívüli vagy szükségállapot idején szükségessé válik az ország összes személyi és dologi erőforrásának a haza fegyveres védelme vagy az alkotmányos rend megóvása érdekében történő mozgósítása.
A Javaslat ennek jegyében meghatározza a honvédelem felkészítésének időszakára vonatkozó gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségek körét, valamint a termelési, ellátási és szolgáltatási kötelezettségek szabályait.
A rendkívüli vagy szükségállapot idején a szolgáltatási kötelezettség biztosítása érdekében a Javaslat számos intézkedés bevezetését teszi lehetővé. Így többek között a szolgáltatásra kötelezettek részére rendeletben szerződéskötési kötelezettség írható elő, elrendelhető a devizaforgalom, a takarékszolgálat, az adók és illetékek szabályainak módosítása, a külkereskedelmi forgalom korlátozása, továbbá kötött munkaerő-gazdálkodás bevezetése.
A Javaslat a fentieken kívül felhatalmazást ad a honvédelmi feladatok megvalósítása érdekében egyes gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó rendkívüli intézkedések megelőző védelmi helyzet és váratlan támadás idején történő bevezetésére is.
A 79. §-hoz
NATO-tagsággal vállalt kötelezettségünk a szövetség alkalmazási, eljárási elveivel, szabályaival harmonizáló nemzeti rendszer és szabályozás kialakítása.
A 79. §-ban foglaltak – a Kormány részére adott felhatalmazással együtt – tükrözik a biztonság fogalmának komplex értelmezését. A Javaslat – garanciák mellett – hatékony cselekvési lehetőséget biztosít a Kormány számára a társadalmi lét széles területén a felkészülés időszakában, megelőző védelmi helyzetben, illetve annak kezdeményezésétől az Országgyűlés döntéséig.
A Javaslat elkülönítve határozza meg azokat a rendszabályokat és intézkedéseket, amelyek – a NATO Válságreagálási Rendszerével összefüggésben, az Alaptörvény 51. cikk (3) bekezdése alapján – a megelőző védelmi helyzet kihirdetését megelőzően is bevezethetők.
A rendelkezések alkalmazásával összefüggésben kiemelendő, hogy – a megelőző védelmi helyzet kezdeményezését követően, annak kihirdetése előtt – azok csak a közigazgatási és rendvédelmi szerveket, illetve a Honvédséget érinthetik, az állampolgárokra közvetlen kihatásuk nem lehet.
NEGYEDIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
X. Fejezet
A TÖRVÉNY HATÁLYBALÉPÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA
A 80–85. §-hoz
Ez a rész tartalmazza a hatálybaléptetésre, az egyes kifejezések értelmezésére, az illetékmentességre és a Hvt2. hatályon kívül helyezésére, valamint a sarkalatossági beazonosíthatóságra vonatkozó rendelkezéseket.
A 80. § a kormányrendeleti felhatalmazások körét bővítve, a Hvt2.-től eltérően differenciálva határozza meg. A miniszteri végrehajtási rendeleti felhatalmazások közül több a Szolgálati Szabályzat kiadása során egységes szerkezetbe foglalva kezelhető.
A 81. § az értelmező rendelkezéseket a honvédelmet érintő valamennyi törvény alkalmazása során egységesen határozza meg. A fogalmak egy része az Alaptörvény csapatmozgásokra vonatkozó terminológiáit egyértelműsíti, illetve a nemzetközi katonai együttműködés által érintett fogalmakat határozza meg.
A 82. § a hatálybalépés időpontját az Alaptörvény hatálybalépéséhez igazítja és elvégzi a szükségtelenné vált korábbi honvédelmi törvénymódosítások hatályon kívül helyezését.
A 85 § értelmében illetékmentes a Javaslat, valamint a végrehajtásáról szóló jogszabály alapján indított államigazgatási eljárás, hatósághoz benyújtott beadvány (jogorvoslat), továbbá a hatósági igazolás céljára kiállított közokirat. Méltánytalan lenne ugyanis, ha a honvédelmi kötelezettségét teljesítő személy a jogai érvényesítése során nem élvezne tárgyi illetékmentességet. A bírósági jogorvoslat során – ezzel szemben – az illetéktörvény 62. § (1) bekezdése körében illetékfeljegyzési jog érvényesül.
_