• Tartalom
Oldalmenü

2011. évi CLXXXVII. törvény indokolása

a szakképzésről

2012.01.01.
Általános indokolás
Az elmúlt időszak folyamatos változásai ellenére az iskolarendszer kibocsátása szerkezetében és mennyiségében is egyre távolabb került a munkaerőpiac valós igényétől. Ebben jelentős szerepet játszott a szakképzés szabályozási eszközeinek tartalma is. A kétkezi munka leértékelődött, egyes ágazatokban szakmunkáshiány alakult ki, miközben egyre többen szereztek a munkaerőpiac által nem igényelt szakképesítést, vagy szakmai végzettség nélkül hagyták el az iskolarendszert. Az iskolai rendszerű szakképzésben elkerülhetetlenné vált emiatt az átfogó, a szakképzés minden elemére kiterjedő változtatás, amelyet egy koherens, átfogó új szakképzési törvényjavaslat elfogadását követően lehet megvalósítani.
A szakképzésről szóló törvényjavaslat elfogadásával megvalósítható célok:
•    A képzési szerkezetnek a szakirányok és a létszámok vonatkozásában a gazdaság igényeihez történő igazítása,
•    A szakképzési intézményrendszer és a térségi integrált szakképző központ rendszerének átlátható, koordinált és költség-hatékony működtetése,
•    A szakképzés szerepének erősítése a társadalmi felzárkózásban, a hátrányos helyzetűfiatalok képzésben tartásában, annak érdekében, hogy szakképzett munkavállalóként lépjenek be a munkaerőpiacra,
•    a fiatalok a munkaerőpiacra történő lépés feltételéül szolgáló, államilag elismert első szakképesítésüket az iskolai rendszerű szakképzésben szerezzék meg.
Erősíti a törvényjavaslat a duális rendszeren (az iskola és a vállalkozások közös feladatvállalásán) alapuló gyakorlati képzést, a gyakorlati képzés szakértők általi ellenőrzését, minőségének javítását. Komplex szakmai és törvényességi ellenőrzési rendszert rögzít a tervezet a szakképzés egészére.
A törvényjavaslat általánossá teszi a hároméves szakiskolai szakképzést, valamint rögzíti a szakközépiskolák átalakuló funkcióját, amely szerint az érettségivel együtt munkakör betöltésére jogosító szakmai érettségit is szereznek a fiatalok. Rögzíti a felzárkóztatást szolgáló képzési módokat, elsősorban a szakmatanuláshoz és munkába álláshoz szükséges alapkompetenciák fejlesztésére koncentrálva, a tanulási utak sokféleségét, az átjárhatóság biztosítását, újraszabályozza a felnőttkori visszakapcsolódás formáit.
Megteremti a törvényjavaslat az Országos Képzési Jegyzék (OKJ), a szakmai és vizsgakövetelmények átdolgozásának kereteit a korszerűbb tartalmi képzés érdekében, egységes, kötelező kerettantervek kidolgozását írja elő a szakiskolák és a szakközépiskolák szakmai képzési szakaszaira, valamint a gyakorlati képzés egységes megvalósítására.
A törvényjavaslat a tanulószerződés rendszerét továbbfejleszti, az új szabályozásban tanulószerződés esetén a szakmai vizsgára történő felkészítés gyakorlati részének felelőse deklaráltan a gazdálkodó, nem az iskola. Hatósági nyilvántartás előírásával átláthatóbbá teszi a rendszert, ebben fontos szerep jut a gazdasági kamaráknak. A tanulószerződést kiterjeszti eddig tanulószerződéssel nem oktatható szakmákra is.
A szakmai vizsgáztatás rendszerében erősödik az állami szerepvállalás, egységes, a szakképesítésért felelős, illetve a gazdasági kamarák által javasolt vizsgaelnöki és vizsgabizottsági tagi névjegyzékekből jelöli ki valamennyi szakképesítés tekintetében a vizsgáztatókat az állami szakképzési és felnőttképzési intézet, illetve a gazdasági kamara, így a vizsgabizottságok függetlenek lesznek a vizsgáztató intézménytől.
Az iskolai rendszerű szakképzés megszervezése kötelező állami feladat, az első államilag elismert szakképesítés megszerzése az iskolai rendszerű szakképzésben ingyenes, a finanszírozott évfolyamok számára vonatkozóan azonban ésszerű korlátozásokat tartalmaz a törvényjavaslat, egyben kiterjeszti a gazdasági kamara szakmai és hatósági feladatait a szakképzésben.
A törvényjavaslat tartalmazza a térségi integrált szakképző központok (TISZK-ek) rendszerének átalakítására vonatkozó kereteket, az önkormányzati szakképző iskolák állami fenntartásba kerüléséhez kapcsolódóan. A javaslat lényege az, hogy – az uniós projektben érintett TISZK-ek esetében a projekten belül – az állami fenntartók tekintetében valós és kötelező integráció történne, ezzel az állami és önkormányzati kör intézményeinél létrejönnének a koncepció szerinti holland típusú, tagintézményes nagy szakképző iskolák.
A megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslatain alapuló szakmaszerkezeti döntést fenntartókra lebontva a törvényjavaslat szerint a kormány hozza meg, a döntés betartása feltétele a teljes vagy részbeni állami támogatásnak. A szakmaszerkezeti döntés a munkaerőpiaci igényeket, a közép- és hosszú távú terveket, valamint a gazdasági trendeket figyelembe véve érvényesíti az állam által támogatott képzések körében a gazdaság igényeit.
Megteremtődik a hatékony pályaorientáció rendszere a pályaorientációval kapcsolatos feladatokban érintett valamennyi személy és szervezet együttműködésével. Kimondja az új szabályozás, hogy a pályaorientációs szolgáltatásban minden tanulónak a megfelelő döntési pontok előtt egyszer legalább részesülnie kell a megfelelő továbblépést megalapozó döntés meghozatalának elősegítése érdekében. A szakképzésről szóló törvényjavaslatban szerepelnek a pályakövetési rendszer működtetésének alapjait jelentő szabályok is.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A jelenleg hatályos szakképzési törvény nem tartalmaz alapelvi szintű megállapításokat, ezért bizonyos átfogóbb, a szakképzés szabályozásának teljességét érintő jogi sarokkövek megalkotása szükséges annak érdekében, hogy az új törvény egészére vonatkozó irányelvek segítségül hívhatóak legyenek a jogszabály értelmezése és alkalmazása során.
Az itt megfogalmazottak vezéreszméül szolgálnak a szakképzés egyes jogintézményeinek szabályozásában, a szakképzés szereplőinek a konkrét szabályok követése tekintetében. Az alapelvek alkalmazása akkor is szükséges, amikor ezen elveket a törvényjavaslat a részletes szabályainál nem fogalmazza meg. A jogalkalmazás során tehát az alapelveket és a törvényjavaslatban szereplő konkrét szabályokat együttesen, egymást kiegészítve és erősítve kell figyelembe venni.
Ezek az alapelvek a egyenlő bánásmód követelményére, az együttműködési kötelezettségre, a hatékonyság, a szakszerűség, a minőség előtérbe helyezésére, a jóhiszeműségre, a tájékoztatási kötelezettségre, és a fiatalok életkorhoz igazodó oktatására-nevelésére vonatkoznak, amely elveket minden szakképzési szabály során figyelembe kell venni. Amennyiben pedig a konkrét részletszabály csak az alapelvekben megfogalmazottakkal együtt váltja ki a megfelelő joghatást, úgy alkalmazása elkerülhetetlen.
A 2. §-hoz
Értelmező rendelkezések, amelyek eddig a szakképzési törvény végén jelentek meg, a jogszabály-szerkesztési szabályoknak megfelelően a törvényjavaslat elejére került. Új elemek többek között a pályaorientációval kapcsolatos fogalmak, a WordSkills és az EuroSkills definíciója, a jelenléti óraszám, és átemelésre került a közoktatásról szóló törvényből az első szakképesítés, valamint a második és további szakképesítés fogalma.
A 3. §-hoz
A törvényjavaslat tárgyi és alanyi hatályának megfogalmazása a korábbi szabályozásnál egyértelműbb, ugyanakkor egyszerűbb lett. Az eddig hiányzó személyi körre, a komplex szakmai vizsgán és a szakmai vizsgáztatásban résztvevőre is kimondja a törvényjavaslat a hatályának kiterjedését, jóllehet, a törvény szabályai rájuk eddig is vonatkoztak. Kimondja továbbá a törvényjavaslat, hogy új elemként a hatálya kiterjed a pályaorientációs, életpályatanácsadási szolgáltatásban résztvevőkre és a pályaorientációs tanácsadást nyújtókra, továbbá a pályakövetési rendszert működtető szervre valamint azokra, akiknek a pályakövetési rendszer felé adatszolgáltatási kötelezettségük áll fenn.
A jövőben nem szerepel a törvényjavaslat szabályai között felsőfokú szakképzés, a felsőfokú szakképesítések is kikerülnek az Országos Képzési Jegyzékből, így egyik erre vonatkozó rendelkezés (pl. a hallgatói szerződés sem) található meg a jövőben a szakképzésről szóló törvényjavaslatban. Ezek a rendelkezések, illetve ezeknek a felsőoktatás rendszeréhez illeszkedő módosulásai a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben kapnak helyet.
A 4. §-hoz
A szakképzés intézményeinek minősülnek a jövőben is a szakközépiskolák, a szakiskolák valamint a speciális és készségfejlesztő speciális szakiskolák. A felsőfokú szakképzésben – a szakképzésről szóló törvényből történő kikerülésével – a felsőoktatási intézmények sem szerepelnek a törvényjavaslatban a szakképzés intézményei között. Az egykor a TISZK-en belül működő, külön intézménynek minősülő központi képzőhelyek a továbbiakban ilyen formában már nem minősülnek külön a szakképzés intézményének, a TISZK-en belül azonban továbbra is működnek tanműhelyek, illetőleg központi képzőhelyek.
A különböző szakképzési intézmények alapítása kapcsán a felsőfokú szakképzéssel kapcsolatban kifejtettek alapján a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényre történő hivatkozás is kikerült a normaszövegből.
Az 5. §-hoz
A rendelkezés az állami szakképzési intézményrendszer koncepcionális átalakításának alapvető szabályozását tartalmazza. Az elmúlt években kialakított térségi integrált szakképző központok rendszerével kapcsolatos tapasztalatok alapján a rendelkezés megalapozza egy átlátható, jól kontrollálható, valós intézményi integrációval kialakítandó állami szakképző iskolai rendszer létrehozását. A megfelelően nagyméretű, általában térségi alapon szerveződő állami fenntartású szakképző iskolák alkalmasak a fenntartói érdekütközések nélküli profiltisztítás és hatékony működés megvalósítására, a munkaerő-piaci igényekre való rugalmas reagálásra.
Az új rendelkezések alapján megyénként átlagosan két-három nagy szakképző iskola jön létre, néhány kivételtől eltekintve (amikor a megyei összes állami, önkormányzati szakképző iskolai létszám nem éri el a tízezer főt sem) a kialakuló nagy szakképző iskolák létszáma öt és hétezer között lehet. Az intézményi integrációs kötelezettség alóli kivételt képeznek a speciális helyzetben lévő képzések és iskolák, amelyek kötelező integrálása a többi intézményhez szakmailag és a forrás-felhasználás szempontjából nem járna előnyökkel. Az intézményi integráció végrehajtására a korábban más modell szerint létrehozott térségi integrált szakképző központok uniós projektek keretében vállalt fenntartási kötelezettsége a fenntartási időszak végéig jelentős hatással van, az emiatt szükségessé váló kivételszabályokat a térségi integrált szakképző központokra vonatkozó (részben átmeneti) rendelkezések tartalmazzák.
A térségi integrált szakképző központ alapvető feladata nem változik a korábbi szabályozásból következő feladatokhoz képest, most először kerül azonban definiálásra egységes módon a térségi integrált szakképző központ és az általuk kötelezően ellátott feladatok és funkciók köre. Térségi integrált szakképző központnak a szabályozás értelmében hosszú távon a leghatékonyabbnak bizonyult, tagintézményes modell szerint létrejött állami fenntartású nagy integrált szakképző iskolák számítanak.
A szakasz szabályozza azt is, hogy a szakképzési feladatellátásban a települési önkormányzat fenntartóként milyen módon vehet részt, ha az intézmény a szakközépiskolai feladatok mellett más, nem szakképzési (pl. gimnáziumi) feladatot is ellát. A szabály a speciális és a készségfejlesztő speciális szakiskolai feladatellátásra nem terjed ki.
Külön szabályok kerültek megfogalmazásra az agrár ágazatba tartozó szakképzés folytató intézmények fenntartására vonatkozóan. Eszerint a vidékfejlesztésért felelős miniszter által alapított és fenntartott szakképző iskolában folyhat ilyen képzés, de a miniszter megállapodásban más fenntartó részére is biztosíthatja a feladatellátást.
A 6. §-hoz
Az új szabályozás szerint az Országos Képzési Jegyzékben összevonásra kerülnek a 31-es és a 33-as szintű szakképesítések, mert nincs jogi alapja a tizedik évfolyamra épülő szakképesítéseknek. Az alapvizsga intézménye sem került végül bevezetésre és a közoktatásról szóló törvény 2007. évi módosításakor a törvényből is törlésre került. Azokban a szakképesítés-kimenetekben (szakképesítés, részszakképesítés, szakképesítés szakiránya, szakképesítés-ráépülés) amelyekben az elmúlt négy év során egyáltalán nem volt képzés vagy az alacsony mértékű volt, az Országos Képzési Jegyzék átalakítása során kikerülnek a jegyzékből. A szakképesítés-kimenetek számának csökkenése a modulok számának csökkenését, illetve a modulok összevonását is maga után vonja, amely által egyszerűbbé válik a struktúra is. Az OKJ-ban a gyűjtő jellegű, hét számjegyű (önmagában meg nem szerezhető) szakképesítések megszűnnek. Ezen szakképesítésekhez tartozó ún. szakképesítésszakiránya fő soron szerepelnek, amennyiben igény van rájuk. A szakközépiskolák a kilencedik évfolyamtól szakmai képzést is folytatnak a közismereti képzéssel párhuzamosan, ezért a beiskolázás a kimenetnek megfelelő ágazatra történhetnek, amelyeket az Országos Képzési Jegyzék határoz meg. Az érettségihez kötött szakmunkás végzettségek egységesen 52-es szintre kerülnek, a technikus pedig egységesen 54-es szintű lesz. A felsőfokú szakképesítések kikerülnek a jegyzékből, mert e képzések szervezése teljes egészében a felsőoktatási intézményekhez kerül.
Az OKJ-ban az iskolarendszeren kívüli képzések tekintetében adott (a korábbi szabályozáshoz képest nem a maximális) képzési idő fog szerepelni, amelyet csak egyedileg, az adott személy korábbi tanulmányainak beszámításával lehet csökkenteni.
Az Országos Képzési Jegyzék a jövőben külön jeleníti meg a kizárólag iskolai rendszerű képzésben, az iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésben is, valamint a kizárólag iskolarendszeren kívüli képzésben oktatható szakképesítéseket. Külön „aljegyzékben” fognak szerepelni a részszakképesítések is.
Új szabályként kerül meghatározásra, hogy egy szakképesítésért csak egy miniszter felelősségét lehet megjelölni, amely a szakképesítésért való felelősséghez tartozó feladatok ellátását nagymértékben fogja megkönnyíteni.
Az új normaszöveg orvosolja azt a jogtechnikai ismétlődést is, amely szerint a korábbi szabályozásban kétszer is szerepelt a szakképesítés megszerzéséhez szükséges időtartam, évfolyamszám és óraszámom megjelölés.
A 7. §-hoz
A szakmai és vizsgakövetelmény tartalmi változásai keretében külön kormányrendeletben kerülnek kiadásra a szakképesítések követelménymoduljai, a szakmai és vizsgakövetelmény csak a szakmaspecifikus tartalmakat fogja rögzíteni a jövőben. A szakmai és vizsgakövetelményt kiadó rendelet fel fogja sorolni, hogy mely követelménymodulokból áll az adott szakképesítés. Ezáltal lényegesen csökken a jelenleg hatályos szakmai és vizsgakövetelmények terjedelme és megszűnnek a duplikációk (jelenleg ugyanis a közös modulok minden jogszabályban többször szerepelnek teljes terjedelemben). Az új szabályozási rendszer a közös modulok változása során a szakmai egyeztetéseket is egyszerűsíti és gyorsítja a változások bevezetését. A követelménymodulok kormányrendeletben történő kiadásával a rendkívül időigényes, széleskörű jogszabályegyeztetési kötelezettség is megszűnik.
A 8. §-hoz
Az iskolai rendszerű szakképzésben az oktatás kerettantervek alapján történik, amelyek a közismereti és szakmai részterületeket is magukban foglalják. A kerettanterv a jelenlegi ajánlás helyett minden intézmény számára kötelezően alkalmazandó lesz, ennek alapján tantervet és tanmenetet kell készíteni minden, Országos Képzési Jegyzékben szereplő képzést folytató intézménynek. Ez elősegíti a képzés országosan egységes szakmai színvonalának fenntartását. A kerettantervek az oktatásért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a szakképzésért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium együttműködésével – a szakképesítésért felelős miniszter javaslatainak figyelembevételével – készülnek.
A 9. §-hoz
Ebben a szakaszban kerülnek meghatározásra az egyes szakképesítések elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátítását mérő komplex szakmai vizsga általános jellemzői. Ez alapján a komplex szakmai vizsga állami vizsga, összetett, egységes mérési eljárás, amelyet továbbra is vizsgabizottság előtt kell letenni. A komplex szakmai vizsgát – függetlenül az előképzettségtől és gyakorlattól – mindenkinek teljesítenie kell, felmentés nem adható. A komplex szakmai vizsga komplex jellege jelzi, hogy a vizsgázónak teljességgel, a szakképesítés valamennyi követelményére kiterjedően kell számot adni a tudásáról.
Rögzítésre kerül továbbá a szakképzésért felelős miniszter vizsgadokumentumok feletti rendelkezési joga, valamint a címerhasználat jogszerűségének érdekében – és a 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvénnyel összhangban – előírásra kerül a vizsgabizottsági pecséten Magyarország címerének használata.
A 10. §-hoz
Továbbra is szabályozásra kerül az iskolarendszeren kívüli szakképzésben a modulzáró vizsga és annak funkciói (képzési szakasz lezárás, vizsgára bocsátás feltétele). A modulzáró vizsga képzés nélküli teljesíthetősége egyéni tanulási utakra is lehetőséget nyújt, de kizárólag csak a felnőttképzésben. Az iskolai rendszerű képzés szabályozó rendszere garantálja a képzés közbeni méréseket, ezért az iskolai rendszerű képzésben a tanulóknak nem kell modulzáró vizsgákat tenni, azokat a szakképzési évfolyamokat lezáró bizonyítvány kiváltja.
A 11. §-hoz
A szakképesítéshez jutás tekintetében az esélyegyenlőség elvének érvényesülése érdekében meghatározásra kerülnek azon speciális szabályok, amelyek továbbra is biztosítják, hogy a sajátos nevelési igényű vizsgázók állapotuk, sajátos helyzetük (pl. fogyatékosságuk) figyelembe vételével lehetőséget kapjanak a vizsga eltérő tevékenységgel történő (pl. szóbeli helyett írásbeli vagy fordítva) vagy hosszabb vizsgaidő alatti teljesítésre, valamint egyéb segédeszközök használatára. Fontos ugyanakkor azt is kimondani, hogy ezen szabályok alkalmazása továbbra is csak a vizsga letételéhez adhat segítséget, de törvényben meghatározott kivételekkel az előírt vizsgakövetelményeket, vizsgafeladatokat minden esetben teljesíteni kell.
A 12. §-hoz
E §-ban kerül meghatározásra a komplex szakmai vizsgát szervező intézmények köre, amely a vizsgaszervezésre történő felhatalmazás jellege alapján két csoportra osztható. Az egyik csoportba tartoznak a szakképző iskolák, amelyek a „saját” tanulóik (azaz a velük tanulói jogviszonyban állók) vonatkozásában mind az iskolai rendszerű mind az iskolarendszeren kívüli képzés tekintetében a törvény erejénél fogva vizsgaszervezési jogosultsággal rendelkeznek az általuk oktatott szakképesítések esetén. (Azon logika alapján, hogy amennyiben rendelkeznek a képzéshez szükséges feltételekkel, akkor a szakmai vizsgát is képesek megszervezni.) A másik csoport – kizárólag az iskolarendszeren kívüli szakképzés esetén – egyéb felhatalmazások útján szerezhet vizsgaszervezési jogosultságot. Ennek módjai a hatósági eljárás keretében megszerezhető vizsgaszervezési engedély a felnőttképzést folytató gazdálkodó szervezetek számára, valamint a szakképesítésért felelős miniszter által egy meghatározott szűk intézménykör számára (a vizsgáztatási feltételek megléte esetén) biztosítható jogszabályi felhatalmazás, a kijelölés.
A 13. §-hoz
Ebben a szakaszban kerülnek rögzítésre a komplex szakmai vizsgát szervező intézmények lényeges feladatai, továbbá az iskolai rendszerű szakképzésben a sajátos vizsgahelyzetekre alkalmazható speciális vizsgaszervezési szabályok.
A 14. §-hoz
Ez a § definiálja a szakmai vizsgabizottságot, meghatározza az összetételét, működésének a vizsgabizottság elnökének és tagjainak kijelölési módját. A jövőben a vizsgabizottság változatlanul három tagból (az elnökből és két bizottsági tagból) fog állni, a segítő személyek (kérdező, javító tanárok) szerepe azonban jelentősen átalakul, részvételük a szakmai vizsgázatásban nem kötelező, hanem lehetőség.
A 15. §-hoz
Meghatározásra kerülnek a vizsgaelnöki, vizsgabizottsági tagi névjegyzékek összeállítására vonatkozó keretszabályok. Egységes, de három részből álló országos szakértői névjegyzék kerül bevezetésre, amelyet az állami szakképzési és felnőttképzési szerv vezet. A névjegyzék részeit képezi a vizsgaelnöki, a vizsgabizottsági és a szakértői névjegyzék-rész.
A 16. §-hoz
Előírásra kerül a vizsgaszervezők számára a komplex szakmai vizsgával kapcsolatos adatrögzítési, adatszolgáltatási kötelezettség (törzslap kiállítás), amely azt célozza, hogy a kiadott bizonyítványok eredete a későbbiekben igazolható legyen, továbbá a bizonyítványok elvesztése, megsemmisülése esetén biztosított legyen a bizonyítvány másodlat kiállításának lehetősége. A másodlatot elsősorban a szakmai vizsgát szervező intézménytől kell kérni, tekintettel azonban arra, hogy a vizsgaszervező a vizsgaszervezési tevékenységet bármikor abbahagyhatja, ebben az esetben is biztosítani kell a vizsgázó számára, hogy másodlathoz juthasson. Az egy intézményben központilag (a 73. §-ban rögzítettek szerint 50 évig) tárolt dokumentumok és az ezzel összefüggésben meghatározott ellenőrzési feladatok biztosítják a bizonyítványmásodlatok mindenkori kiállítását.
A 17. §-hoz
Meghatározásra kerülnek a vizsgaszervező tevékenységére irányuló szakmai, illetve hatósági ellenőrzés keretében észlelt jogszabálysértések esetén alkalmazandó szankciók formái, fokozatai. A szankcionálás során a fokozatosság elve érvényesül annak érdekében, hogy a vizsgaszervező jogkövető magatartása kikényszeríthető lehessen. Első körben a jogszabálysértés észlelésekor végzés kötelezi az intézményt a jogszabálysértés megszüntetésére. Ismételten esetben azonban már egyidejű bírság kiszabására kerül sor.
A jogorvoslati garanciák érvényesítése érdekében az eljárás során a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályait kell alkalmazni.
A 18. §-hoz
E szakaszban kerül rögzítésre a vizsgaszervezési engedély területi (országos) és időbeni (visszavonásig) hatálya, amely az európai uniós szolgáltatási irányelv előírásainak való megfelelést biztosítja. Itt találhatóak az engedélyező hivatal által az engedéllyel rendelkezőkről vezetett nyilvántartás kezelésére és tartalmára vonatkozó szabályok. A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek hatáskörébe tartozó egyes szakképesítések esetén (azok speciális „védett” tartalma okán) kizárásra kerül az engedély megszerzésének lehetősége.
A 19. §-hoz
A vizsgaszervezési engedéllyel rendelkező intézményekre vonatkozóan a 16. §-ban rögzítetteken túli szankcionálás (engedély megvonás, eltiltás) szabályainak kerülnek rögzítésre a törvényjavaslatban is, a fokozatosság elvének érvényesítése mellett.
A 20. §-hoz
Nem csak azoknak az eseteknek a szabályozása indokolt, amikor egy egyébként arra feljogosított vizsgaszervező nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően végzi a vizsgaszervezési tevékenységét, hanem a jogosultság hiányában szakmai vizsgaszervezési ténykedést kifejtő alanyokkal kapcsolatos hatósági eljárások meghatározása is. A jogosulatlan vizsgaszervező kártérítési kötelezettségének megállapítása és a vizsgaszervezés sérthetetlenségének, állami elismertségének helyreállítása is szabályozásra kerül.
A 21. §-hoz
Az új köznevelési törvény és a szakképzési törvényjavaslat a szakközépiskola elsődleges funkciójának a szakirányú képzés és továbbtanulás biztosítását tekinti. A szabályozás szerint a szakközépiskolában a közismereti képzéssel párhuzamosan az első évfolyamtól kötelezően szakmai elméleti és gyakorlati képzés is folyik. Az iskola a tanulókat a számukra kötelező és ágazatonként egységes szakmai érettségire, (elsősorban szakirányú) felsőoktatásba történő belépésre, az ágazathoz tartozó munkakör betöltésére, az ágazathoz tartozó, érettségi végzettséghez kötött szakképesítés megszerzésére készíti fel. A szakmai érettségi egyúttal az ágazathoz tartozó munkakör betöltésére képesít, ami nem számít első szakképesítésnek a finanszírozás szempontjából, viszont a gimnáziumi érettségihez képest előnyt jelenthet a munkaerőpiacon.
A szakközépiskola szakképzési évfolyamainak száma a tanuló előképzettségétől függően eltérő lehet. Amennyiben a tanuló a szakközépiskola ágazati képzésének megfelelő szakirányban folytatja tanulmányait a szakképzési évfolyamon, úgy számára a képzési időrövidebb, a szakképzési évfolyamok száma egy, amely idő alatt szakképesítés szerezhető.
A rendelkezés eltérő tanulási utakat is rögzít, szakmai előképzettség nélkül érettségi végzettséggel a szakképzési évfolyamok száma kettő, az első szakképzési évfolyam tartalma ebben az esetben megegyezik a szakközépiskola kilenc-tizenkettedik évfolyamaira az ágazatra előírt szakmai tartalommal. Ez az egységesítés lehetőséget ad arra is, hogy nem ágazati szakmai érettségivel rendelkező tanulók szakmai érettségit szerezzenek, valamint a képzések szervezését is egyszerűsíti.
A főleg az egészségügyi képzésben indokolt lehetővé tenni, hogy az európai uniós ajánlásoknak és irányelveknek megfelelő időtartamú képzések megvalósulhassanak iskolai rendszerben is, ezért a szabályozás lehetővé teszi, hogy az OKJ-ban szereplő szakképesítésráépülés esetén a szakképzési évfolyamok száma az általános szabályokhoz képest több legyen, de csak ha azt a szakmai és vizsgakövetelmény meghatározza a ráépülő szakképesítés bemeneti feltételeként.
A 22. §-hoz
A szakközépiskolába történő felvételről a központi felvételi vizsga eredménye, illetve az iskola felvételi eljárásában megjelölt egyéb elvárások teljesítése alapján dönt az intézmény. Az iskola igazgatója rendkívüli felvételi eljárás keretében is felveheti a tanulót, ekkor azonban az igazgató a tanuló előképzettsége alapján meghatározza, hogy a tanuló korábbi tanulmánya milyen mértékben számítható be, illetve kell-e a tanulónak különbözeti vizsgát tennie.
A szabályozás szerint a tizenkettedik évfolyam befejezését, illetve az érettségi letételét követően a tanuló dönt arról, hogy befejezi-e tanulmányait, vagy továbbképzi magát. A szakközépiskola szakképzési évfolyamain való továbbhaladás a tanuló számára továbbra sem kötelező. Amennyiben a tanuló szakképesítés megszerzése céljából szakképzési évfolyamra lép, úgy előzetes szakmai ismeretei, szakmai képzettsége, szakképzettsége, illetve egyéb végzettsége tanulmányaiba – a szakmai tartalmak egyezőségének mértéke alapján – beszámítható. A beszámítás mértékéről, terjedelméről, azaz a beszámítható előzetes tudásról a tanulót határozat formájában értesíteni kell.
A rendelkezés az érettségi vizsgát javító vagy pótló vizsgán befejező teljesítő számára engedményt fogalmaz meg annak érdekében, hogy tanulmányaik folyamatosak maradhassanak. A szakiskolai végzettséggel rendelkezők számára lehetőség nyílik arra, hogy a kétéves, közismereti érettségi vizsgatárgyakra történő felkészítéssel párhuzamosan elvégezzék valamely érettségi végzettséghez kötött szakképesítés első szakképzési évfolyamát is, ami egyúttal az (emelt szintűnek számító) szakmai érettségi megszerzésére is lehetőséget biztosít a számukra.
A törvényjavaslatban is megmarad a kizárólag szakképzési évfolyamra szervezett osztályok szervezésének lehetősége is.
A 23. §-hoz
A szakiskolai képzés alapvetően három szakképzési évfolyam megszervezését és teljesítését jelenti, amelybe az általános iskola nyolcadik évfolyamának vagy a Köznevelési Hídprogram elvégzésével lehet belépni. Az új szabályozás logikus és komplex rendszerben határozza meg a szakiskolai képzési utakat, amely attól függően alakul, hogy a tanuló milyen iskolai végzettséggel, előképzettséggel kezdi meg a szakiskolában megszerezhető szakképesítésre történő felkészülést.
A három évfolyamos képzési idő azonban lerövidülhet, illetve a képzés rövidebb idő alatt is megszervezhető, ha a képzésbe bevont tanulók – az előírt szakképzési kerettanterv tananyagtartalmát figyelembe véve – beszámítható közismereti előtanulmányokkal vagy szakmai előképzettséggel rendelkeznek.
Ennek keretében kizárólag szakképző évfolyamokkal is működhet a szakiskola, ha a tanuló előzetesen a szükséges közismereti követelményeket teljesítette.
A 24. §-hoz
A szakiskolai képzés „zsákutcás” jellegének megszüntetése, illetve az „átjárhatóság” biztosítása érdekében a törvényjavaslat új szabályozása lehetőséget ad – szükség esetén különbözeti vizsga előírásával – a képzéstípusok közötti váltásra, továbbá a szakiskolai képzés folytatásaként érettségire felkészítő képzésbe való bekapcsolódásra.
Rögzíti, hogy az újfajta szakiskolai képzésben a szakmai képzés és a közismereti képzés
párhuzamosan zajlik. Lényeges új elem, hogy a megszerzett szakképesítés az adott ágazati képzésen belül középszintű szakmai érettségi vizsgával egyenértékűnek tekinthető, amennyiben a tanuló a közismereti vizsgatárgyakból sikeres érettségi vizsgát tett. Középszintű szakmai érettségivel rendelkező tanuló szakirányú technikusképzésben folytathatja tovább a tanulmányait.
A 25. §-hoz
A szakmai elméleti és gyakorlati képzés elvei között azok az alapvető szabályok találhatóak meg, amelyek a szakmai képzés egészére vonatkozóan érvényesítendőek. Az elvek a korábbi szabályokban is megtalálhatóak voltak, azonban nem ilyen egyértelmű megfogalmazással és nem egy szakaszba rendezett módon.
Rögzítik az új szabályok, hogy az iskolai rendszerű szakképzés a szakmai és vizsgakövetelmények előírása mellett az adott iskolatípusra és szakképesítésre kiadott szakképzési kerettanterv alapján is folyik.
Világosan megfogalmazásra került, hogy iskolai rendszerű szakképzésben eleve részszakképesítésre nem lehet beiskolázni. Továbbra is kivétel marad ez alól a szabály alól az a tanuló, aki a szakképzésben speciális szakiskolában vesz részt. Új elemként került szabályozásra, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvényben szabályozott Köznevelési Hídprogramok keretében szakképzésben részt vevő tanuló is folytathatja a tanulmányait kizárólag részszakképesítés megszerzése céljából.
A 26. §-hoz
Ebben a szakaszban elsősorban a gyakorlati képzés elvei kerültek meghatározásra, amely szabályok eddig nem, vagy nem ebben a formában kerültek megfogalmazásra. Olyan rendelkezések, amelyek a korábbi szabályozásból vagy részben voltak kiolvashatóak, vagy csak bonyolult és közvetett törvényértelmezéssel, avagy ilyenek egyáltalán nem kerültek megszövegezésre.
A szakiskolai képzésben továbbra is a szakképző iskolában kell megszervezni a kilencedik évfolyamon folyó gyakorlati képzést, amely az új típusú szakiskolai képzésben azt jelenti, hogy a tanulók részére a későbbi valós munkakörülmények között, főleg vállalatoknál folyó gyakorlati képzésének megalapozása iskolai tanműhelyi körülmények között folyik.
Egyértelműen megfogalmazásra kerül, hogy a gyakorlati képzés csak a szorgalmi időszakban teljesítendő gyakorlati képzésből és a szorgalmi időszakon kívüli összefüggő szakmai gyakorlati képzésből áll, azaz ezen a két időszakon kívül pl. a nyári szünet további ideje alatt
– az összefüggő szakmai gyakorlatot meghaladóan – a tanuló nem kötelezhető gyakorlati képzésre. Ezzel függ össze az a garanciális szabály is, hogy a gyakorlati képzés csak a tanév szorgalmi időszakában szervezhető meg és az őszi, téli, tavaszi szünet ideje alatt gyakorlati képzés nem szervezhető, hiszen ezen időszakban a nem szakképzésben tanuló, pl. gimnáziumi tanulók is mentesülnek az iskolai foglalkozások alól.
Tovább pontosítja a fenti elvet az a szabályozás, hogy a tanuló a szorgalmi időszakra és az összefüggő szakmai gyakorlatra meghatározott óraszámon felül gyakorlati foglalkozáson való részvételre nem kötelezhető és az összefüggő szakmai gyakorlat a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott gyakorlat része. Ezen utóbbi szabály megfogalmazását indokolja, hogy a tanévre meghatározott gyakorlati óraszám egyrészt csak az összefüggő szakmai gyakorlat teljesítésével valósul meg, másrészt az összefüggő szakmai gyakorlat óraszámát az adott tanév gyakorlati idejéhez tartozónak kell tekinteni.
A 27. §-hoz
A beszámítás lehetőségét változatlanul biztosítja a törvényjavaslat, amelyről a szakképzést folytató intézmény vezetője dönt.
Fontos és teljesen új előírás, hogy az adott tanévben csak akkor lehessen új szabályok, szakmai tartalmat rögzítő dokumentáció szerint képzést indítani, ha a tanévkezdést megelőzően olyan kellő időben elkészülnek a szükséges jogszabályok (pl. az Országos Képzési Jegyzék módosítása, a szakmai és vizsgakövetelmény vagy szakképzési kerettantervek), amely elegendő arra, hogy az iskolák és a tanulók is megismerkedhessenek az új követelményekkel. A szabály kezelné azt a problémát, amelyet a szakképző iskolák dokumentációja átdolgozásának alapját jelentő jogszabályok késedelmes megjelenése okozott.
Az az új szabály, amely szerint a szakképző iskolába szakképzésre csak olyan tanulót lehet felvenni, aki az adott szakképesítésre a szakmai és vizsgakövetelményben előírt egészségügyi alkalmassági, továbbá a pályaalkalmassági követelményeknek megfelel, az olyan tanulók védelmét biztosítja, akik esetében csak a vizsgán derül ki, hogy az adott szakképesítésből a szakmai vizsgát nem képes letenni, és emiatt a képzésre sem lett volna lehetőség felvenni. Bár ez elsősorban a sajátos nevelési igényű, vagy fogyatékossággal élő tanulókat érinti, mégis az ő emberi méltóságukat óvja a rendelkezés, hiszen a képzésben több évig részt vevő tanuló megaláztatásként éli meg, hogy a hosszú idejű felkészítés ellenére szakmai vizsgára nem bocsátható, vagy az ott meghatározott feltételeket biztosan nem tudja teljesíteni. Részükre tehát már az iskolába történő felvételkor a sajátos helyzetükhöz igazodó, és lehetőségeik, képességeik alapján teljesíthető szakmát kell biztosítani, amelynek a szakmai vizsgáját is sikerrel leteheti.
A 28. §-hoz
A szakasz a szintvizsga szabályait tartalmazza, amelynek feladata annak mérése, hogy a tanuló az irányítás melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciákat elsajátította-e. A szintvizsga teljesítése a feltétele annak, hogy a tanuló tanulószerződést köthessen. Ezért került meghatározásra egy olyan időpont a szintvizsga teljesítésére, amely a tanulószerződés megkötését kellő időben megelőzi. A szintvizsga megszervezése az illetékes területi gazdasági kamara feladata. Követelményét a szakiskola dolgozza ki (a szakközépiskolai tanulónak ugyanis nem szükséges szintvizsgát tenni a tanulószerződés megkötése előtt) és a gazdasági kamara szintvizsgára delegált tagja hagyja jóvá.
A szintvizsga akkor is kötelező, ha a tanuló nem kíván tanulószerződést kötni, ezzel nem záródik le a későbbi esetleges tanulószerződés megkötésének lehetősége akkor sem, ha a tanuló mégis meggondolja magát, vagy korábbi sikertelen próbálkozása ellenére mégis talál gyakorlati képzést nyújtó gazdálkodó szervezetet.
A szintvizsga eredménye a tanuló év végi szakmai érdemjegyébe nem számít bele, de ha egy tanuló először nem tudja teljesíteni a szintvizsga követelményeit, a szakiskola köteles még a tanév kezdetét megelőzően pótló szintvizsgát szervezni számára.
A 29. §-hoz
A szakmai képzés ingyenességéről szóló alcím teljesen új szabályokat fogalmaz meg, mégis részben olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyet betartása korábban is kötelező volt. Alapelv a szakképzésben – ahogy az a törvényjavaslat alapelveiben is olvasható –, hogy Magyarországon az első, állam által elismert szakképesítés megszerzését az állam az iskolai rendszerű szakképzés keretein belül ingyenesen biztosítja. Az első szakképesítés megszerzésének elsődleges helye tehát az iskolai rendszerű szakképzés. Ennek oka, hogy az iskolai rendszerű szakképzés mind tartalmában, mind minőségében szoros állami kontroll alatt áll, így érhető el az a cél, hogy mindenki hozzáférhessen, és a munkaerőpiacon releváns, minőségi képzést kapjon.
Ezért a törvényjavaslat is megerősíti azt a korábbi szabályt, amely szerint a szakképző iskolában az iskolai rendszerű szakképzésben a tanuló számára az első szakképesítésre történő felkészítés keretében az elméleti és a gyakorlati képzés, valamint az első szakképesítésre történő felkészítést követő első komplex szakmai vizsga ingyenes. Ugyanakkor megfelelő és ésszerű korlátok beépítése szükséges annak érdekében, hogy az erre a célra fordított források jól hasznosuljanak.
Az ingyenesség nem azt jelenti, hogy nem igényel forrásokat a képzés, hanem azt a költségvetés biztosítja. Figyelembe kell venni a nemzeti köznevelésről szóló törvény rendelkezéseit és a szakképzési törvényjavaslat finanszírozásra vonatkozó részeit is. A törvényjavaslat tovább részletezi, hogy az egyes iskolatípusokban hány évfolyam finanszírozása történhet maximálisan állami forrásból (költségvetési hozzájárulásból), azaz a tanuló meddig veheti ezeket igénybe ingyenesen. Ugyanezek meghatározásra kerülnek a szakmai érettségi vizsga, a szakmai vizsga és a javítóvizsgák esetén is. A meghatározott mértékeken felül a tanuló csak térítés ellenében vehet részt a képzésben, vagy veheti igénybe a vizsga lehetőségét.
A szabályozás újdonsága, hogy korábbi rendelkezések nem korlátozták a kilencedik-tizedik évfolyamon való tanulás hosszát, a magasabb évfolyamokon is csak a harmadik évfolyamismétlés után vehette igénybe az oktatást a tanuló tandíj ellenében. A szakképző évfolyamokon a nem kellően egyértelmű szabályozás miatt az első iskolai rendszerben szervezett szakmai vizsga letételéig korlátlan számú évfolyamra tandíjmentesen járhattak a tanulók.
Ezen okok miatt a rendelkezés oly módon rögzíti az ingyenesen igénybe vehető szakképzési szolgáltatások körét az iskolai rendszerben, hogy egyúttal a szükséges ésszerű korlátokat is tartalmazza, törvényi szinten további részletszabályok nélkül. Az átmeneti rendelkezések biztosítják, hogy a korábban folytatott, be nem fejezett tanulmányok miatt az új szabályozás senkit ne zárjon ki a képzésből, ugyanakkor a későbbiekben már mindenkire vonatkozzanak a rendelkezésben meghatározott korlátozások és garanciák.
Másik oldala az ingyenességnek, hogy a törvényjavaslat a szabályozásban kiemeli azt is, hogy azoktól a tanulóktól, akiknek az képzésben való részvétel térítésmentes, a gyakorlati képzést szervező semmiféle díjazást, térítést nem kérhet. A tilalom új eleme, hogy ilyet hozzájárulást nem is adhat a gyakorlati képzést szervezőjének a tanuló, vagy rá tekintettel a szülő.
Ezzel kapcsolatban az illetékes területi gazdasági kamarának van ellenőrzési és szankcionálási jogköre, a tilalmat megszegő gazdálkodó szervezetet végső soron a gyakorlati képzésben való részvételtől is eltilthatja, emellett a jogszabálysértőt nyilvánosságra is hozza a honlapján. A korábbi szabály kiegészítése, hogy a költségtérítés összegét öt munkanapon belül vissza is kell fizetni a tanulónak vagy a tanuló szülőjének.
A 30. §-hoz
A rendelkezés a nemzeti köznevelésről szóló törvényben a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak végzettségére, valamint a pedagógusok előmeneteli rendszerébe, a pedagógus életpályába való belépésre és előmenetelre előírtaktól való eltéréseket, sajátos szabályokat fogalmazza meg a szakképző iskolákban a szakmai tárgyakat oktatókra vonatkozóan. A szakképzésben szakmai tárgyakat tanító pedagógusokra a rugalmasság érdekében speciális szabályok megfogalmazása szükséges, hogy a képzési struktúra flexibilisen tudjon alkalmazkodni a munkaerő-piaci igényekhez, a központi szakmaszerkezeti döntésekhez. Továbbá figyelembe kell venni, hogy a korábbi szabályozás nem tette kötelezővé a szakmai tárgyakat oktatók tekintetében a pedagógus végzettség megszerzését, valamint hogy az iskolai rendszerű szakképzésnek mindig szüksége lesz a gazdaságban gyakorlatot szerzett szakemberek munkájára az oktatásban.
Mindezek érdekében rugalmasabb képesítési előírásokra is szükség van – indokolt esetben – a szakmai tárgyat oktatók tekintetében. Főszabályként kötelező a pedagógiai végzettség a szakmai elméleti tárgyat oktatók esetében is, illetve az iskolai gyakorlati oktatásban részt vevők esetén is előnyben kell részesíteni a pedagógus végzettséggel rendelkező jelentkezőt. Ha azonban egy szakképesítés szakmai elméleti tárgyainak oktatására nincs pedagógus végzettségű jelentkező, aki a szükséges szakirányú végzettséggel rendelkezik, fontos, hogy az iskola tekinthessen el a pedagógus végzettség megkövetelésétől, valamint a pedagógus végzettség megszerzésének előírása is csak az öt évnél hosszabb időre alkalmazottak esetében legyen kötelező, vagy a pedagógus életpályába bekapcsolódók esetében az ebből adódó határidőre.
Előfordulhat, hogy a gazdaságban nagy gyakorlatot szerzett szakemberek – pedagógiai gyakorlat híján - a pedagógus életpályába történő besorolásuknál a közalkalmazotti bérnél is alacsonyabb bért kapnának. Annak érdekében, hogy ne lehetetlenüljön el ezen szakemberek alkalmazása a szakképzésben, ilyen esetekben – mindaddig, amíg ez számukra kedvezőbb -ők a közalkalmazotti bértábla szerint kapják a bérüket, hasonlóan a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező gyakorlati oktatókhoz, akik a pedagógus életpályába nem kapcsolhatók be, amíg nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel.
A szakképzési kerettanterv az a dokumentum, amely az iskolai rendszerű szakképzés tantárgyait meghatározza. A tantárgyhoz kapcsolódó esetleges sajátos képesítési követelmények is itt kerülhetnek tehát meghatározásra, szükség esetén. A korábbi elméletigényes gyakorlat fogalom kikerült a szabályozásból, ugyanakkor lehetnek olyan gyakorlati tantárgyak, amelyek megkívánják az általános szabálytól eltérően a felsőfokú végzettséget. Ezen kívül a szakképesítések többségénél lehetnek olyan tantárgyak a szakképzési kerettantervben, amelyek tanításához nem elegendő a szakképesítéshez kapcsolódó felsőfokú végzettség, hiszen speciális ismeretek oktatására szolgálnak, amilyenek például a jogi ismeretek, kommunikációs ismeretek tantárgyak.
A megengedőbb szabályozás mellett ugyanakkor fontos, hogy a szakképző iskolában is a lehetőleg felkészült pedagógusok tanítsanak, valamint a gazdaságból érkező szakemberek pedagógiai-módszertani felkészítésének segítése is elengedhetetlen, ezt a célt szolgálja a mentortanárokra vonatkozó rendelkezés, valamint a továbbképzések támogatásánál a kötelezőelőre sorolásuk.
A 31. §-hoz
A rendelkezés nem tartalmaz változást a korábbi szabályozáshoz képest, meghatározza, hogy a szakképző iskolán kívül folyó gyakorlati képzésben részt vevő szakoktatók képesítési követelményei mennyiben térnek el a szakképző iskolában alkalmazható gyakorlati oktatók képesítési követelményeitől, továbbá meghatározza a gyakorlati képzésben való részvételük egyéb feltételeit.
A 32. §-hoz
A rendelkezés megegyezik a korábbi szabályozással annyi módosítással, hogy az iskolában és a külső képzőhelyeken gyakorlati képzésben résztvevőkre vonatkozó szabályozás a korábbi külön rendelkezéseket egyetlen paragrafusban egyesíti. A szabályozás célja a gyakorlati képzésben részt vevő szakoktatók büntetlen előéletének és ennek ellenőrizhetőségének biztosítása, valamint a szakképző iskola igazgatójának ezzel kapcsolatos kontrollálási jogkör megadása. A szakasz meghatározza továbbá a szakképző iskolában szakmai gyakorlati tárgyat oktató, pedagógus munkakörben foglalkoztatottak büntetlen előéletére vonatkozó igazolás elmulasztásának, illetve a büntetett előéletről vagy a foglalkozástól való eltiltásról értesülésnek jogkövetkezményeivel kapcsolatos speciális részletszabályokat, amely a korábbi szabályozáshoz képest nem tartalmaz változást.
A 33. §-hoz
Az állam deklarált feladata az első szakképesítés ingyenes megszerzése lehetőségének biztosítása mindenkinek az iskolai rendszerű szakképzésben. Ennek megvalósításához szükséges rögzíteni, hogy a felnőttoktatás megszervezése kötelező feladat az ellátott alapfeladattal együtt. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy megfelelő óraszámú gyakorlati képzésben részesüljenek a résztvevők, a gyakorlatigényes szakképesítések tekintetében pedig vizsgálni kell, hogy az az esti oktatás munkarendjénél alacsonyabb jelenléti óraszámú képzés keretében oktatható-e egyáltalán. A szabály érvényesítése céljából került definiálásra a jelenléti óraszám fogalma az értelmező rendelkezések között.
Ennek érdekében az esti oktatás munkarendje szerint szervezett szakképzésben az iskolák a jövőben kötelesek lesznek a gyakorlatigényes szakképesítések esetén a nappali képzésre előírt óraszámokat úgy csökkenteni, hogy az elméleti óraszámok csökkenjenek nagyobb mértékben, a gyakorlati képzés óraszámai pedig érjék el a nappali képzés gyakorlati óraszámainak legalább hatvan százalékát.
A levelező és a távoktatás keretében folyó szakmai oktatást az Országos Képzési Jegyzék szintjén rendezi majd a szabályozás úgy, hogy az Országos Képzési Jegyzékben kerül meghatározásra az, hogy mely szakképesítések oktathatók ilyen formákban és melyek nem.
A felnőttoktatásra nem készülnek külön szakképzési kerettantervek, az esti oktatás munkarendje esetén az e szakaszban előírtak alapján az iskolák maguk készítik el szakmai programjukat, az egyéb munkarendek szintén, azzal kiegészítve, hogy – az oktatható szakképesítések tekintetében – az iskolák felelőssége a szakképzési kerettanterv tartalmi elemeinek felosztása a jelenléti órák és az otthoni felkészülés között. Tartalmi tekintetben ugyanakkor a felnőttoktatásra is érvényesek a szakképzési kerettantervek előírásai.
A 34. §-hoz
Az új rendelkezés korábbi, szabályozatlan helyzetet kezel, ugyanis a nem nappali munkarend szerint folyó képzésekben nem lehetett tanulószerződést kötni. Az együttműködési megállapodás ebben az esetben nem kínált megoldást a teljes gyakorlati képzés megvalósítására. Ez volt az egyik oka annak, hogy a felnőttoktatás képzési kínálata az iskolai tanműhelyben oktatható, alacsonyabb gyakorlati igényű szakmákban merült ki. A felnőttoktatásnak is alkalmasnak kell lennie azonban arra, hogy a munkaerőpiac által igényelt szakmákban folyhasson képzés. Ezért a szakmai képzési célú felnőttoktatás gyakorlati képzési rendszerében az új szabályok kialakításával biztosítható a lehetőség, amellyel akár gyakorlatigényes szakmákat is lehet iskolai rendszerű szakképzésben, felnőttoktatás keretében oktatni.
A tanulószerződés a felnőttoktatásra több okból nem terjeszthető ki, ezért a szabályozás az együttműködési megállapodásra vonatkozóan speciális szabályokat tartalmaz a felnőttoktatás tekintetében. Az együttműködési megállapodás keretében folyó gyakorlati képzés a felnőttoktatás esetében azzal egészül ki, hogy az esti, a levelező oktatás munkarendje és az oktatás egyéb sajátos munkarendje szerinti felnőttoktatásban a gyakorlati képzés egészére is köthető együttműködési megállapodás azon szervekkel, szervezetekkel, akik rendelkeznek az ehhez szükséges feltételekkel. Ezek a rendelkezések az együttműködési megállapodás finanszírozására vonatkozó szabályozással együtt lehetőséget teremtenek arra, hogy a felnőttoktatás sajátos munkarendjeiben is elsősorban a munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakképzés folyhasson.
A 35. §-hoz
A gyakorlati képzés elvei és legfőbb szabályai között mint alapvető garancia továbbra is megtalálható az egészséges, biztonságos körülmények között történő foglalkoztatás követelménye és az az előírás, hogy a tanuló csak a gyakorlati képzés programjában meghatározott feladat ellátására kötelezhető. Ez kizárja azokat a visszaéléseket, amely által a tanuló nem a szakmai vizsgájára készül fel ténylegesen a „gyakorlati képzés” alatt, hanem esetleg a munkáltató egyéb érdekei szerint, pl. a termelését költséghatékonyabbá tevőfeladatokat lát csak el.
Kiemelten fontos a fiatalok biztonságos foglalkoztatása, hiszen az iskolai rendszerű szakképzésben alapvetően fiatalkorú tanulók vesznek részt. Korábbi munkatapasztalat híján a munkavédelmi oktatás valószínűleg az első alkalom, amikor a komoly veszélyeket is magában rejtő munkafolyamat kockázataira történő figyelem-felhívással testközelben találkoznak.
A munkavédelemhez és az egészséges, biztonságos körülmények biztosításához szorosan kapcsolódik a rendszeres orvosi vizsgálat szükségessége is, ami a gyakorlati képzés szervezőjének a kötelezettsége akár az iskolai tanműhelyben valósul meg a gyakorlati képzés, akár vállalati körülmények között.
A 36. §-hoz
A legfontosabb alapelv és egyben alapszabály került megfogalmazásra ebben a szakaszban. Eddig ugyanis nem mondta ki egyetlen szakképzési jogszabály sem, hogy a szakmai vizsga gyakorlati részére történő felkészítéséért egy személyben, egy címzettet kell felelőssé tenni, hogy a felkészülés eredményes legyen. Szükség van tehát egy olyan kötelezettre, akin számon kérhető a gyakorlati képzés eredményessége, jogszerűsége, szakmai minősége. Ez a felelős a gyakorlati képzést szervező, akkor is, ha a gyakorlati képzésre részben különböző gyakorlati helyeken kerül sor, amire a törvényjavaslat is lehetőséget biztosít. Ebben az esetben is csak egy főfelelőse van a szakmai vizsga gyakorlati részére történő felkészítésnek, aki ezt a feladatát a szakképesítésre kiadott szakmai és vizsgakövetelmény és a szakképzési kerettanterv alapján látja el.
A felelősség és az azt kitöltő feladat megvalósítása csak megfelelő eszközök birtokában és segítségével lehetséges, amennyiben a gyakorlati képzést szervező a gyakorlati vizsgához szükséges tárgyi eszközökkel és a személyi feltételekkel rendelkezik. Mindez azon alapul, hogy a gyakorlati képzést szervező köteles a gyakorlati képzés követelményeire való felkészítésre, eltérő megállapodás hiányában. Eltérő megállapodásra akkor van lehetőség, ha a gyakorlati képzést több képzőhely valósítja meg. Azonban ekkor is csak egy képző felelős van a gyakorlati képzésért.
A 37. §-hoz
A gyakorlati képzés részletfeltételeit és garanciáit továbbra is a már hosszú évtizedek óta biztosított jogok és korlátok között határozza meg a törvényjavaslat a tanulónak, a szakképzésben részt vevőnek. Külön jelennek meg a fiatalkorú és a nagykorú tanuló esetében a napi gyakorlati foglalkozás maximális időtartamára és kereteire, a gyakorlati képzést adó napok közti minimális pihenőidőre vonatkozó szabályok.
A gyakorlati képzést biztosító munkavállalónál dolgozók munkafeltétel-könnyítésre vonatkozó kedvezményeit a tanulók részére is biztosítani kell, pl. ha munkavállalókat is rövidebb munkaidőben foglalkoztatják. Fontos biztosíték a tanulók számára, hogy tovább ne lehessenek foglalkoztathatóak, mint a napi képzési idő, még akkor sem, ha ez egyébként a foglalkoztatója számára előnyösebb lenne.
A 38. §-hoz
A gyakorlati képzés megvalósításának időkeretei mellett a gyakorlati képzés folytatására nyitva álló időszakok meghatározása külön alcímet kapott. Ez alapján meghatározásra kerültek azok a napok, amikor egyáltalán nem lehet gyakorlati képzést folytatni, és azok is, amikor a gazdálkodó szervezetnél a tanuló gyakorlati képzésére csak szigorú feltételek mellett kerülhet sor. Az előbbire példa az elméleti képzési nap, hiszen a tanuló vagy elméleti vagy gyakorlati képzésen tud részt venni, továbbá az iskolai rendezvény napja, ugyanis az minden tanuló számára kötelező, a vizsgák napja, amelyek a szakképzésben részt nem vevő tanulók elfoglaltságaihoz igazodik. Van olyan tilalom, amelynek oka a munkáltató körében vetődik fel, amikor a többi munkavállaló is mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, pl. vállalati „leállás” idején.
Az utóbbi körbe tartozó tilalom bizonyos foglalkoztatói érdekeket méltányol, azonban csak szűk és garanciákkal védett körben. Heti pihenőnapokon, munkaszüneti napokon, az iskolai szünetek alatt csak a rendeltetése folytán e napon is működő gyakorlati képzési helyen lehet gyakorlati igénybe venni a tanulót [pl. rendezvények, szezonális munkát (pl. betakarítást) végző munkáltatók], azonban erre csak akkor van lehetőség, ha az iskola ehhez kifejezetten hozzájárul. Az iskola biztosítja azt a kontrollt, amely alapján megítélhető, hogy a kivételes napon történő gyakorlati képzés inkább előnyökkel jár a tanuló felkészülése szempontjából, vagy inkább elkerülendő. Ebben az esetben lehetővé tétele esetében pótolni szükséges a kiesett pihenőidőt, a lehető legkorábbi lehetséges alkalommal.
A 39. §-hoz
A gyakorlatorientált szakképzés alapelve, hogy a szakmai gyakorlati képzés a teljes képzés hangsúlyos részét képezze, amelynek teljesítése a tanuló számára kötelező. Az új szabályozás meghatározza azt az óraszámot – igazolt és igazolatlan hiányzás mértékét együtt és külön-külön –, amelynél a képzés nem teljesítettnek minősül. Tekintettel arra, hogy a hiányzás megengedett mértékének túllépése a tanulóra nézve súlyos következménnyel jár (évfolyamismétlésre kötelezi), a hiányzások pontos, egységes rögzítése elengedhetetlen. A hiányzások nyilvántartásának és igazolásának módját az iskola házirendje rögzíti. Az egy intézménybe járó, de különböző munkahelyen gyakorlatot teljesítő diákok hiányzásának egységes dokumentálását a házirend útmutatásainak követése teszi lehetővé.
A 40. §-hoz
A hiányzás során követendő eljárásra vonatkozó szabályok alapján a tanuló igazolatlan óráit a gazdálkodó szervezet és az iskola együttesen vezeti és tartja nyilván, és a nevelési-oktatási intézmények működési rendjéről szóló rendeletben meghatározott igazolatlan óraszámok elérésekor – a fokozatosság elve mellett – az iskola igazgatója értesíti a szülőt, a tanulót és a jegyzőt.
Amennyiben a tanköteles tanuló elméleti és gyakorlati foglalkozásról történő igazolatlan hiányzása eléri az egyéb jogszabályok alapján meghatározott mértéket, akkor a jegyző a szülőre nézve hátrányos következményekkel járó eljárás indítását kezdeményezi (pl. családi pótlék juttatásának felfüggesztése, kiskorú gondozásba vétele stb.).
Nem tanköteles korú tanuló esetében némileg eltérően alakulnak a szabályok a még tanköteles tanulóhoz képest. A nem tanköteles (tehát még kifutó rendszerben a tizennyolc éves, vagy ennél idősebb, majd a tizenhatodik életévét betöltő) tanuló esetén az iskola felhívja a szülő, illetve a tanuló figyelmét, hogy a további igazolatlan hiányzás, illetve a maximális igazolatlan óraszám elérése a tanulói jogviszony megszűntetését vonja maga után
A 41. §-hoz
A gazdálkodó szervezet és a tanuló gyakorlati képzésben történő mindennemű együttműködésének alapvető dokumentálása a foglalkoztatási naplóban történik. Ennek teljes és maximális betartását kívánja kikényszeríteni az új szabályozás, tekintettel arra, hogy foglalkozási napló vezetési fegyelem a törvényjavaslat kidolgozásakor igen csekély, a gyakorlati képzést folytató gazdálkodók mindössze tíz százaléka vezeti szabályszerűen ezt a dokumentumot.
A törvényjavaslat rendelkezéseinek megfelelően a foglalkoztatási naplóban kell vezetni a képzés során megvalósuló szakmai gyakorlat tartalmi egységeit és elemeit, időráfordítását, továbbá a tanuló jelenlétét, illetőleg hiányzását. A foglalkoztatási napló tanügyi dokumentum, amelynek pontos vezetése kötelező, ezért a jövőben kiemelt jelentőségű. A foglalkoztatási napló bejegyzéseinek összhangban kell lennie az iskola, illetve a tanuló által vezetett egyéb tanügyi dokumentumokkal (napló, tanulói munkafüzet a gyakorlati foglakozásokról, ellenőrző könyv stb.).
A 42. §-hoz
A gyakorlati képzés háromféle formában folyhat. A szakképző iskolában, iskolai tanműhelyben, vagy vállalati gyakorlati képzőhelyen, ezen belül tanulószerződés vagy együttműködési megállapodás keretében. Jelen alcím a gyakorlati képzésen tanulószerződéssel részt vevő tanulókra, a tanulószerződésre és a tanulószerződést megkötő gyakorlati képzést szervezőre vonatkozó szabályokat tartalmazza.
A tanulószerződés megkötésének szabályai egységes, koherens rendszert alkotnak a jövőben. Meghatározásra kerül, hogy a különböző iskolatípusokban, mely tanuló mikor és milyen feltételek esetén köthet tanulószerződést. A tanuló-előszerződés kötésének a korábbi szabályok szerinti lehetősége megszűnik, egyrészt azért, mert jelentéktelen számban került sor tanuló-előszerződés megkötésére, másrészt a szakiskolai képzés egységes három éves idejűvé válásával nem indokolt korábbi kötelezettségvállalás szerződésbe foglalása, amely csak azt deklarálja, hogy később a felek egymással tanulószerződést fognak kötni.
Korlátozott körben, csak szakiskolában azonban köthet a leendő gyakorlati képzést szervezőszervezet a tanulóval tanuló-előszerződést, de csak az első szakképzési évfolyamon az első szakképzési évfolyamra a szakképzési kerettantervben meghatározott gyakorlati képzési időlegfeljebb tíz százalékára. Különbség a „rendes” tanulószerződéshez képest, hogy tanuló előszerződés esetén pénzbeli juttatás nem jár, a gyakorlati képzést szervező költséget nem számolhat el. Ezeknek oka, hogy a tanuló még elenyésző időt tölt csak a gyakorlati képzést szervezőnél, igazából csak ismerkedik a leendő foglalkoztatási körülményekkel. Erre az időre
nem indokolt sem tanulói juttatást, sem költségelszámolást biztosítani. A törvényjavaslat rendelkezései szerint csak tanulói jogviszonyban álló tanuló köthet tanulószerződést, aki olyan köznevelési intézményben tanul, amelynek székhelye Magyarországon található. Ezzel egyértelműen kimondja a törvényjavaslat, hogy más országok intézményeiben tanuló, de Magyarországon gyakorlati képzésen részt vevők a magyar jogszabályok szerinti tanulószerződést nem köthetnek. Ebben az esetben indokolt az intézmények és a gyakorlati képzőhely közötti külön – jelen törvénnyel nem szabályozott – megállapodásban rögzíteni az egyébként tanulószerződés szabályozási körébe tartozó kérdéseket. További, a korábbi rendelkezések között nem szereplő feltétel, hogy a tanulónak nappali rendszerű iskolai oktatásban kell részt vennie ahhoz, hogy tanulószerződést köthessen. Ezzel egyértelművé vált, hogy az esti, levelező és egyéb sajátos munkarend szerint iskolai rendszerű szakképzésben (pl. felnőttoktatásban) részt vevő tanuló nem köthet tanulószerződést, hiszen ezek a képzési formák jellegükből adódóan nem alkalmasak a tanulószerződéssel megvalósítható gyakorlati képzés tanulószerződés szerinti szabályozására. Azzal, hogy a törvényjavaslat „tanuló”-ról rendelkezik (aki csak akkor minősül tanulónak, ha tanulói jogviszonnyal rendelkezik), egyértelművé vált, hogy az iskolarendszeren kívüli szakképzésben, pl. felnőttképzésben részt vevő felnőttel nem köthető tanulószerződés.
További feltétel – de törvényjavaslatban leírt egyéb rendelkezések alapján csak a szakiskolások esetében –, hogy a tanuló szintvizsgát tegyen, e nélkül nem köthet tanulószerződést.
A szakiskolai és szakközépiskolai képzésben eltérő időben és feltételekkel köthető tanulószerződés. A szakiskolában korábbi életkorban (akár tizennégy-tizenöt évesen) találkozhat a tanuló az irányítás mellett végezhető munkával, ezért a tanulószerződés keretében folyó gyakorlati képzésre való érettsége szigorúbb feltételekhez kötött, mint pl. egy érettségit szerzett, a szakközépiskola szakképzési évfolyamán tanuló esetében. A szakiskolások között is különbség van a tekintetben is, hogy a tanuló „normál” úton, közvetlenül az alapfokú iskolai tanulmányok után kezdi meg tanulmányait a szakiskolában, vagy esetleg már a középiskola befejező évfolyamának elvégzésével (akár gimnáziumból, szakközépiskolából, érettségivel, vagy a tizenkettedik évfolyam teljesítésével) kerül e képzési formába. A jogszabály ennek megfelelően szabályozza az egyes eseteket.
Kimondja továbbá, hogy a szakképzési évfolyam nem csak szeptemberben kezdődhet, ezért a rögzített szabályokat a keresztféléves képzés esetén is alkalmazni kell, tehát akkor, amikor pl. a február jelenti a szakképzési évfolyam kezdő időpontját.
Továbbra is feltétele a tanulószerződés megkötésének a szakképesítésre előírt egészségügyi feltételek, pályaalkalmassági követelményeknek való megfelelés, amelyet a szakképesítésre kiadott szakmai és vizsgakövetelmény ír(hat) elő.
A tanulószerződéssel kapcsolatos mindennemű megállapodás, akár annak megkötése, módosítása vagy felbontása írásban történik. Ez az alapfeltétel komplex módon került szabályozásra, elsősorban a tanuló védelme érdekében. Ez azt jelenti, hogy akár a tanulói juttatás, akár bármilyen a tanulószerződésben egyébként rögzítendő, vagy rögzített feltétel megváltoztatása csak írásban érvényes. Ezzel elkerülhetőek az esetleges, csak szóban közölt változtatásokból eredő későbbi viták.
A nyilvántartás, a képzési és az adózási szempontok érvényesítése érdekében indokolt rögzíteni, hogy a tanuló egyszerre csak egy tanulószerződést köthet. Akkor tehát, ha egy tanuló korábban tanulószerződést kötött, de az felmondásra került, új tanulószerződést csak akkor köthet, ha tényleg megszűnt a korábbi tanulószerződéses jogviszonya.
A 43. §-hoz
A tanulószerződés a tanuló és a tanulószerződés kötésére jogosult szervezet között jön létre. A tanulóval jogviszonyba kerülő másik szerződő fél részben azokból az alanyokból kerül ki, akik eddig is köthettek tanulószerződést. Más részről bővül a tanulószerződés kötésére jogosultak köre, ugyanis az új rendelkezéseknek megfelelően azok a gyakorlati képzést szervezők is ilyen keretek között fogadhatnak tanulókat, akiknél a gyakorlati képzés nyújtása szinte azonos körülmények között és feltételekkel folyik. Estükben eddig az zárta ki a tanulószerződés kötésének lehetőségét, hogy nem minősültek szakképzési hozzájárulásra kötelezettnek. Ők a jövőben sem válnak szakképzési hozzájárulásra kötelezetté, csupán velük azonos módon számolhatják el, igényelhetik a tanulószerződéssel történő foglalkoztatás költségeit a képzési alaprész forrásaiból.
Ennek értelmében tanulószerződést a gazdálkodó szervezet, cég, vállalkozás, üzem, stb. köthet (ahogyan eddig is), továbbá egyéb olyan szerv, szervezet, amely bizonyos ágazatokban képez tanulókat (egészségügyi, művészeti, közművelődési, oktatási és szociális) illetve ezen belül meghatározott szervezeti formában működik (költségvetési szerv, alapítvány, egyesület, egyházi jogi személy). Külön kategóriát képeznek az agrárágazatba tartozó szakképzést folytató őstermelők, akik bár nem jellemzően és tömegesen fognak várhatóan tanulószerződést kötni, e lehetőséget azonban részükre is indokolt biztosítani.
További feltétele a tanulószerződés megkötésének, hogy az említett szervezetek mindegyike szerepeljen a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezetek nyilvántartásában, amelyet a gazdasági kamara vezet. A nyilvántartásba való felvételnek meg kell előznie a tanulószerződés megkötését, leghamarabb egy időben kerülhet sor a nyilvántartásba vételi kérelem kiadására és a tanulószerződés megkötésére. A legfontosabb feltételeket a törvényjavaslat ezen szakasza tartalmazza: a tanulószerződés kötését tervező szervezet a törvényjavaslat valamennyi vonatkozó előírásának, ezen kívül a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről szóló jogszabályban előírtaknak kell hogy megfeleljen. Fontos, hogy a nyilvántartásba vételre csak akkor kerülhet sor, ha vállalja, hogy alkalmazza az adott szakképesítésre kiadott szakképzési kerettantervet a gyakorlati képzés megvalósítása során.
Életkori feltétel nem került meghatározásra a tanulószerződés-kötéssel kapcsolatban, ez azonban nem azt jelenti, hogy bármilyen életkorban köthető lenne tanulószerződés. Tekintettel arra, hogy a szakiskolában a gyakorlati képzés a kilencedik évfolyamon csak iskolai tanműhelyben folyhat, ezért legkorábban tizenöt éves kor után van lehetősége a tanulónak a szerződéskötésre. Más iskolatípusokban eleve idősebb életkorban kerül a tanuló a képzés olyan szakaszába, amikor tanulószerződést köthet.
A 44. §-hoz
A szakasz a tanulószerződés kötésére jogosult szervezeteket tartalmazó nyilvántartás tartalmát határozza meg. Fő elve a rendelkezésnek, hogy minden olyan elemet tartalmazzon, ami nélkülözhetetlen a szakmailag és törvényességi szempontból kifogástalan gyakorlati képzők regisztrálásához, és ne tartalmazzon olyan információkat, amely az előbbi cél érvényesülése szempontjából felesleges. A nyilvántartás ennek megfelelőn a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezet beazonosításához szükséges adatokat, a nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásba vevő adatait, valamint nyilvántartásba vett kapacitására vonatkozó adatokat tartalmazza.
Fontos, hogy egyértelmű legyen minden érintett számára, hogy a nyilvántartott tanulószerződések élnek-e, megszűntek-e, azaz egy adott időpontban megállapítható legyen a hatályos tanulószerződések száma. A teljesség elvének érvényesítése érdekében a törtölt tanulószerződések is kereshetőek lesznek, a „törölt” státuszuk feltüntetése mellett.
A gyakorlati képzést folytatásának másik formája is nyilvántartásba kerül, így az az együttműködési megállapodásokat is tartalmazni fogja. A nyilvánosság elvének érvényesítése érdekében a konkrét tanulószerződések és az együttműködési megállapodások kivételével bárki hozzáférhet a benne szereplő adatokhoz, azaz egy adott tanuló, szülő előre tájékozódhat, hogy a lakóhelyéhez közel, a tanuló által érintett szakmában milyen gyakorlati képzőhelyekkel tudna potenciálisan tanulószerződést kötni.
A költségek elszámolásának, az adózási feltételek érvényesítésének és a szakmaszerkezet figyelemmel kísérésének érdekében a mások számára nem nyilvános tartalom is hozzáférhető az állami adóhatóság és az állami szakképzési és felnőttképzési szerv számára.
A 45. §-hoz
A nyilvántartásba vételi eljárás szabályai kerültek megállapításra ebben a szakaszban, amely szerint az eljárást a Ket. alapján folytatja le a gazdasági kamara illetékes szerve, amely döntés ellen az állami szakképzési és felnőttképzési szervhez lehet fellebbezéssel élni. A nyilvántartásba vételi eljárás részletes szabályait, feltételeit, garanciáit külön kormányrendelet fogja tartalmazni.
A 46. §-hoz
A tanulószerződés megkötésében továbbra is a gazdasági kamara fogja a legfontosabb szerepet játszani, hiszen a nyilvántartásukban szereplő szervezetek fognak szerződni a tanulókkal. A szabályozás fő elve, hogy elsősorban a gazdasági kamara gondoskodjon a tanulószerződés létrehozásáról, mindenképpen ő adjon segítséget ahhoz, hogy a tanuló találjon megfelelő gyakorlati képzőhelyet magának és csak akkor kerüljön sor arra, hogy a tanuló iskolai tanműhelyben legyen gyakorlaton, ha egyáltalán nincs tanulószerződés kötésére alkalmas, hajlandó, létező szervezet. A tanulószerződéssel kapcsolatos bármilyen változást (annak megkötését, módosítását, megszűnését, adataiban bekövetkezett változtatást) meghatározott időn belül át kell vezetni a nyilvántartásban.
A 47. §-hoz
A szakképző iskolának kellő időben tisztában kell lennie a következő tanév előtt azzal, hogy a nála tanulói jogviszonyban álló tanulók közül ki fog tanulószerződés keretében és ki fog iskolai tanműhelyben gyakorlati képzésen részt venni. Ez pedagógusok, eszközök, egyéb kapacitások biztosítása és oktatásszervezési szempontokból nélkülözhetetlen. Ezért szükséges bejelenteni a tanuló gyakorlati képzését vállaló szervezetnek a tanév megkezdése előtti május hó tizenötödik napjáig, hogy kikkel kíván tanulószerződést kötni. Ha pedig a tanulószerződés megkötés megtörtént, azt a lehető leghamarabb be kell jelentenie az iskolának.
Főszabály szerint a tanulószerződést legkésőbb a tanév megkezdése előtt kell megkötni, azonban előfordulhat (pl. azért, mert később talál gyakorlati képzőt), hogy ez a tanév kezdetét követően történik meg.
Változás a korábbi rendelkezésekhez képest, hogy már nem a gazdasági kamara képviselője előtt, azaz az ő jelenlétében kell megkötni a tanulószerződést, hanem az a későbbi ellenjegyzéssel válik érvényessé, hiszen a gazdasági kamara a nyilvántartásba vétel előtt egyébként is ellenőrizni köteles a tanulószerződés szabályszerűségét, tartalmát. A két aktus (azaz a megkötés és az ellenjegyzés) történhet egyszerre is, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy az esetek kis hányadában került csak sor a gazdasági kamara képviselője előtt történő szerződéskötésre.
Az aláírt és ellenjegyzett tanulószerződés egy példányának a szakképző iskola részére történő átadása az iskola munkáját segíti a korábban kifejtetteknek megfelelően.
A 48. §-hoz
A tanulószerződés kötelező tartalmi elemeire vonatkozó előírások részben megegyeznek a korábbi szabályozással. A szerződéskötő felek és a szakképző iskola, valamint a tanult szakképesítés adatai továbbra is részei a tanulószerződésnek. A gyakorlati képzés helye mellett azonban – a gyakorlati képzésért való felelősségvállalásra vonatkozó új alapelveknek megfelelően – a tanuló gyakorlati képzéséért felelős személyt is konkrétan meg kell nevezni. Elképzelhető ugyanis, hogy a gyakorlati képzés során a tanuló több szakoktató „keze alatt” megfordul, valakinek – aki nem feltétlenül azonos a gyakorlati képzést szervezőképviselőjével – ebben az esetben is felelnie kell a tanuló gyakorlati előmeneteléért.
A pénzbeli juttatás pontos összegén kívül a jövőben a tanulói juttatás emelésének, csökkentésének a gyakorlati képzést folytató szervezetnél képzésben részt vevő valamennyi tanulóra érvényes egységes feltételeit és szempontrendszerét is meg kell jeleníteni a tanulószerződésben. Ez arra garancia, hogy a tanuló tisztában legyen azzal, milyen feltételek teljesítése esetén jogosult pl. többletjuttatásra.
A tanulószerződés továbbra is tartalmazza a tanuló kötelezettségeit a gyakorlati képzéssel kapcsolatban.
A 49. §-hoz
A törvényjavaslat a jövőben világosan és egymástól elkülönült szakaszokban tartalmazza a tanulószerződés megszűnésének eseteit és a megszüntetésének jogszabályi lehetőségeit. Továbbra is objektív megszűnési oknak számít a szakmai vizsga letétele, a tanulói jogviszony megszűnése, a gyakorlati képzést folytató jogutód nélküli megszűnése és a gyakorlati képzésben való részvételtől való eltiltása, valamint a tanuló halála.
Bár a felek akaratától függ, a megszűnés eseti között szabályozza a törvényjavaslat a közös megegyezés, a rendes és a rendkívüli felmondás eseteit, amelynek oka, hogy valamennyi esetben azt az időpontot (napot) is megjelöli a törvényjavaslat, amikor a megszűnés bekövetkezik. Ezek a pontosító rendelkezések segítséget nyújtanak a tanulószerződés hatálya megszűnésének pontos megállapításában.
A megszűnés indokolt eseteiben előírja a törvényjavaslat a tanuló gyakorlati képzése további biztosításának kötelezettségét és a szakképző iskola tájékoztatását.
Az 50. §-hoz
A rendelkezés rögzíti a felmondás két módját, a rendes és a rendkívüli felmondást, valamint azt, hogy erre is csak írásban kerülhet sor, és hogy ezekben az esetekben is meg kell tenni a szükséges tájékoztatást a szakképző iskola és a nyilvántartást vezető szervezet felé.
Az 51. §-hoz
A rendkívüli felmondás szabályozása teljes körűvé és többi megszűnési esettel koherenssé vált a törvényjavaslatban. A tanuló esetében erre akkor van lehetőség, ha a gyakorlati képzést folytató jogszabálysértést követ el. A jogszabálysértés lehet bármilyen, a szakképzési, más ágazati törvényben vagy a szakképzésre vonatkozó végrehajtási jogszabályokban előírt olyan kötelezettség megszegése, amely vagy közvetlenül, vagy közvetetten összefügg a gyakorlati képzéssel és a tanulószerződéssel (pl. a tanuló részére nem a törvényben előírt tanulói juttatást biztosítja a gyakorlati képzést folytató, vagy a képzésért pénzt kér vagy fogad el.) A jogszabálysértés bekövetkezhet munkajogi vagy akár büntetőjog kategóriába tartozó esetben
is (pl. tettlegesség). Minden esetben feltétel azonban, hogy a jogszabálysértést pontosan meg kell jelölni. Ez nem azt jelenti, hogy a tanulónak a jogszabályt és a jogszabályhelyet pontosan meg kell jelölni, csupán egyértelműen be kell tudni azonosítani a kiváltó okot. Ebben nyújt segítséget a törvényjavaslat által előírt kötelezettség, amely szerint a rendkívüli felmondást a nyilvántartást vezető szervvel, azaz a gazdasági kamarával történt egyeztetésnek kell megelőzni. Ennek során a tanuló által megjelölt jogszabálysértés körülményeinek tisztázására is sor kerül, amely egyértelművé teszi, hogy a tanuló alapos okkal élhet-e ezen jogával.
Mindkét fél lehetősége, hogy rendkívüli felmondással szűntesse meg a tanulószerződést, ha olyan ok következik be, amely (ha a gyakorlati képzést folytató miatt következett be, de nem minősül jogszabálysértésnek) a továbbiakban nem teszi lehetővé a tanulószerződés fenntartását. Ebben az esetben az ok orvoslására nincs lehetőség. A törvényjavaslatban leírt feltételeknek együttesen kell fennállniuk, azaz a tanulószerződésben vállalt lényeges kötelezettséget szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben kell megszegni, a rendkívüli felmondás jogának gyakorlásához. Ezen kívül minden más eset is oka lehet a rendkívüli felmondásnak, ha az olyan magatartásból ered, amely a tanulószerződés fenntartását lehetetlenné teszi. Mindkét esetben további feltétel, hogy az említett okok olyanok legyenek, amelyek alkalmasak arra, hogy a tanuló szakmai vizsgára történőfelkészülése, vagy a gyakorlati képzés további biztosítása lehetetlenné váljon vagy jelentős akadályba ütközzön.
Ennek mérlegelése, megítélése vita esetén a bíróság hatáskörébe tartozik. A csak a gyakorlati képzést folytató számára nyitva álló rendkívüli felmondási lehetőség akkor is megvalósul, ha a tanuló tanulmányai nem megfelelő teljesítése miatt már másodszor kényszerül a szakképzési évfolyam megismétlésére. A rendkívüli felmondás különös és kivételes jellegét erősíti az az új rendelkezés, amely bármely fél számára csak akkor teszi lehetővé a tanulószerződés ilyen módon történő megszűntetését, ha biztosított a tanuló tanulószerződéssel történő foglalkoztatása másgyakorlati képzést folytatónál.
Az 52. §-hoz
A szakasz a rendkívüli felmondás további szabályait fogalmazza meg, az indoklási kötelezettséget, amely kötelezettség csak a gyakorlati képzést folytatóra terjed ki. A vita bírósági hatáskörébe utalása esetén az új szabályozás is meghatározza ennek határidejét és halasztó hatályát. Utóbbi következménynek az indoka a rendkívüli felmondás különös és kivételes jellege.
Az 53. §-hoz
A rendelkezés kötelezi a gyakorlati képzést folytatót, hogy a tanulószerződés megszűnéséről értesítse a nyilvántartást vezető szervet és a szakképző iskolát is. Ez a kötelezettség a tanulószerződéses rendszer átláthatóságát segíti elő. Továbbra is köteles a gyakorlati képzést folytató a tanulószerződés megszűnésekor a tanuló részére igazolást kiállítani a gyakorlati képzésben eltöltött időről és a megszerzett gyakorlati ismeretekről, hiszen akár tovább folytatódik a tanuló gyakorlati képzése – tanulószerződés, együttműködési megállapodás keretében vagy iskolai tanműhelyben – akár nem, a tanuló által már teljesített gyakorlati képzés a későbbikben is igazolható kell hogy legyen.
Az 54. §-hoz
Teljesen új szabályozás valósul meg törvényjavaslatban a tanulószerződés szüneteltetése kapcsán. A korábbi szabályozás ezt az esetet nem érintette, azonban előfordulnak olyan esetek, amikor a közoktatásra vonatkozó szabályok szerint a tanulói jogviszony szüneteltetését kéri a tanuló (pl. külföldi tanulmányok, családi okok, szülés, stb.) miatt. Ebben az esetben – automatizmus alapján – a tanulószerződés is szünetel, hiszen passzív módon él a tanulószerződéses jogviszony alapjául szolgáló tanulói jogviszony is. Ebben az esetben kizárt és logikátlan, hogy a tanulószerződés alapján a gyakorlati képzés is tovább folyjon, ezért mondja ki az új szabályozás, hogy ez alatt az időszak alatt a tanulószerződésből eredő jogok és kötelezettségek nem illetik meg és nem terhelik a feleket.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nemcsak a tanuló nem kötelezhető a gyakorlati képzőhelyen történő megjelenésre, hanem a tanulót sem illetik meg a tanulószerződésből eredő jogosultságok, pl. a tanulói juttatás, szolgálati idő, stb. A helyzet rendezése érdekében ebben az esetben is célszerű a tanulószerződés további sorsáról a feleknek megállapodniuk a tanulói jogviszony szüneteltetésének megszűnése, vagy véglegesség válása esetére. A szünetelés ideje a tanuló szolgálati idejébe sem számít bele, ugyanis ezen idő alatt nem történik részére kifizetés, amiből járuléklevonásra sem kerül sor.
Tekintettel arra, hogy a tanulói jogviszony szüneteltetése a tanulószerződést kötő gyakorlati képzést szervezőt is érinti, ezért a tanuló tanulói jogviszony szüneteltetésének kezdetéről és végéről a szakképző iskola értesíti mind a gyakorlati képzést folytatót, mind a nyilvántartást vezető szervet.
Az 55. §-hoz
A szakasz a kiskorú tanulóra vonatkozó külön szabályokat és garanciákat fogalmazza meg a tanulószerződés megkötése, felmondása és módosítása esetére. Ekkor – a kiskorú más jognyilatkozataira vonatkozó szabályokhoz hasonlóan – be kell szerezni a szülő vagy a gyám írásbeli hozzájárulását is.
Az 56. §-hoz
Az együttműködési megállapodás korábbi szabályozásához képest szigorítást tartalmaz a rendelkezés. Együttműködési megállapodás a gyakorlati képzés negyven százalékáig köthető – a költségvetési szervek és a felnőttoktatás sajátos munkarendjei kivételével – a gyakorlati képzés szervezésére, illetve abban az esetben is a teljes gyakorlati képzésre, ha annak aránya a képzés egészén belül a negyven százalékot nem éri el. Együttműködési megállapodás esetén a gyakorlati képzés és a szakmai vizsgára történő felkészítés fő felelőse a szakképző iskola marad. Éppen ezért az együttműködési megállapodásban részt vevő felek nincsenek korlátozva a tanulószerződéshez hasonló módon a partner megválasztásában, hanem az együttműködési megállapodást megkötő szakképző iskola feladata vizsgálni, hogy mely feladatokhoz állnak rendelkezésre az együttműködő félnél a feltételek. A szakképző iskola feladata gondoskodni arról is, hogy az együttműködésben részt vevők számára egyértelmű legyen a gyakorlati képzés feladatainak elosztása a szakképzési kerettanterv és az iskola szakmai programja figyelembe vételével.
Bár bizonyos szakképesítések körében – egyéb más szervekkel, szervezetekkel együtt a költségvetési szervekre is kiterjesztésre kerül a tanulószerződés kötési lehetőség –, megmarad a költségvetési szervekre vonatkozó azon korábbi lehetőség, amely szerint a képzés jellegétől függetlenül a gyakorlati képzés egészére is köthető együttműködési megállapodás ezen intézményekkel.
Az 57. §-hoz
Az együttműködési megállapodás tartalmát korábban a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény szabályozta, az alapvető változás a vonatkozó szabályozás átemelése a törvényjavaslatba. Szövegszerűen sok tekintetben megegyezik a korábbi előírásokkal, azzal a kivétellel, hogy a felsőfokú szakképzésnek a törvényjavaslat hatálya alól történő kikerülése következtében a felsőoktatásban hallgatói jogviszonyban állókra vonatkozó szabályozási elemek is törlésre kerültek.
A szabályozásból kikerült a fenntartói jóváhagyásra, mint érvényességi kellékre vonatkozó előírás is az eddigi tapasztalatokra figyelemmel: az együttműködési megállapodás megkötése és a képzés megkezdése között nem minden esetben került sor a fenntartói jóváhagyásra. Ugyanakkor a fenntartói jóváhagyás a célját sem minden esetben érte el, a fenntartók nem szükségképpen használták az intézményi költségvetések tervezésekor az együttműködési megállapodásból adódó kötelezettségeket, illetve felszabaduló forrásokat. Emiatt az intézmények és fenntartóik saját szabályozási körébe utalja a törvényjavaslat a kérdést, az együttműködési megállapodás jóváhagyási folyamatát, egyéb tartalmi elemeit minden fenntartó és intézmény maga szabályozza, az egyéni sajátosságok szerint.
Az 58. §-hoz
Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés teljes körű ellenőrzése több szervezet együttműködésével valósul meg. A szakképzést folytató iskola, illetve szervezet tevékenysége hatósági, törvényességi ellenőrzése alapvetően a fővárosi és megyei kormányhivatal feladata, míg a szakmai elméleti és gyakorlati képzés tartalmi ellenőrzését és a komplex szakmai vizsgát a szakképesítésért felelős miniszter, illetve a gazdasági kamara végzi. A szakmai irányultságú ellenőrzéseket szakértők bevonásával kell elvégezni. Kiadásra kerül az országos szakképzési szakértői névjegyzék, amelyet az állami szakképzési és felnőttképzési szerv kezel.
Az 59. §-hoz
A minőségi szakmai-pedagógiai munka folyamatos ellenőrzés és értékelés mellett biztosítható. A korábbi, elsősorban kimenet-szabályozott és kimenet-ellenőrzött, csak a képzés teljesítését, a szakképzettség megszerzését vizsgáló rendszer átalakul, és a jövőben az ellenőrzési tevékenység kiterjed a tanítás-tanulás teljes folyamatára, a szakmai-pedagógiai munka egészére. Az iskolák ez irányú átfogó, külső ellenőrzésére a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint ötévente, szakértők bevonásával sor kerül.
Maga a komplex szakmai vizsga, a vizsgaszervezés módja, előkészítése, bonyolítása, a vizsgabizottság tagjainak tevékenysége stb. is ellenőrzés tárgyává válik. A szakmai vizsgák ellenőrzésére arra képzett szakmai szakértők bevonásával kerül sor.
A 60. §-hoz
A duális jellegű szakképzés bevezetése a gyakorlati képzést szervező szervezetek és a gazdasági kamarák gyakorlati képzésben való együttes szerepvállalását hivatott megerősíteni. A szakképzési kerettantervekben előírt és a gyakorlati képzést szervező szervezeteknél megvalósuló oktatási-képzési folyamat kontrollja a gazdasági kamarák által végzett hatósági ellenőrzések keretében történik. Amennyiben a gyakorlati képzést szervező szervezetek tanulószerződéses formában végzi a gyakorlati képzést, úgy a képzés ellenőrzésének megszervezése és lefolytatása elsősorban a gazdasági kamara hatásköre, míg az együttműködési megállapodással folyó képzések esetében az ellenőrzések fő felelőse az iskola. Mindkét esetben elvárt azonban, hogy az ellenőrzés során a képzésben érintett minden fél képviselete biztosított legyen.
Ellenőrzés a képzést felügyelő szervek, illetve a képzési folyamat bármely szereplője, továbbá szülői kérésére is indítható.
A 61. §-hoz
A törvényjavaslat pontosan rögzíti, hogy a gyakorlati képzést szervező szervezetnek a képzés mely területein kell a szervezés tekintetében különös körültekintéssel eljárni, illetve, hogy a gazdasági kamara a hatósági ellenőrzés során, elsősorban mely területeket ellenőrzi. Amennyiben a gazdasági kamara a hatósági ellenőrzés alkalmával a képzést nyújtó gyakorlati képzést szervező szervezeteknél a gyakorlati képzéssel összefüggésben jogszabálysértést tapasztal, végzéssel kötelezi a gyakorlati képzést szervező szervezetet a jogellenes körülmény megszüntetésére, illetve, ha a felszólítás nem vezet eredményre és a gyakorlati képzést szervező szervezetek a tanuló szakmai vizsgára történő felkészülését veszélyezteti, úgy a gyakorlati képzést szervező szervezeteket pénzbírsággal sújtja, továbbá eltiltja a képzés folytatásától. A képzés eltiltásáról szóló határozatot nyilvánosságra kell hozni.
A 62. §-hoz
Ahhoz, hogy a gyakorlati képzést szervező szervezet bekapcsolódhasson a gyakorlati képzésbe és tanulószerződéssel tanulót foglalkoztathasson, nyilvántartásba kell vétetnie magát a gazdasági kamaránál. A nyilvántartásba vétel elmulasztása esetén a gazdasági kamara először figyelmezteti a gyakorlati képzést szervező szervezetet, de a figyelmeztetést követőismételt jogellenes magatartást észlelve eltiltja a gazdálkodót a képzésben való részvételtől. Az eltiltás a képzéssel összefüggésben elszámolt költségek képzési alaprészbe történő azonnali visszafizetésével jár, amely pénzügyi teljesítést az adóhatóság ellenőrzi.
A 63. §-hoz
A tanulói juttatás rendszerét továbbra is fenntartja az új szabályozás. Pénzbeli tanulói juttatás a gyakorlati képzésen tanulószerződés alapján részt vevő tanulónak, valamint az összefüggő szakmai gyakorlat idejére annak a tanulónak jár, aki a gyakorlati képzésben együttműködési megállapodás alapján vesz részt. Utóbbiak közül csak annak, aki nappali rendszerű oktatásban veszt részt a szakképzésben.
A tanulói pénzbeli juttatást továbbra is havonta kell fizetni, havi mértéke pedig a minimálbér összegének meghatározott szorzata. A szorzó a szakképesítésre a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott elméleti és gyakorlati képzési idő aránya alapján kerül megállapításra. Ez alapján összesen hét kategóriába sorolhatók a szakmák a 20-80-as aránytól a 80-20-as gyakorlat-elmélet arányáig terjedően. A pénzbeli juttatást a jövőben is emelni kell félévente a tanulószerződésben meghatározott szempontok alapján, amely során a tanuló tanulmányi eredményét éppúgy figyelembe kell venni, mint a gyakorlati képzés során nyújtott teljesítményét és szorgalmát.
Eddig nem jelentett negatív pénzügyi következményt a tanulónak, ha megbukott. A jövőben ebben az esetben a tanuló csökkentett tanulói juttatásra jogosult csak, amely ösztönzőleg hat a tanuló tanulmányaira, másrészt erősíti a tanuló felelősségtudatát és a teljesítményért járó jutalom megbecsülését. Az új rendelkezések azt az anomáliát is kezelik, amely szerint ha a tanuló a befejező szakképzési évfolyamon megbukott, akkor is az általa egyébként nem teljesíthető szakmai vizsgáig (azaz a tanulószerződés elviekben megvalósuló megszűnéséig) kapta juttatását. A jövőben a tanítási év utolsó tanítási napját követő naptól ebben az esetben a tanuló juttatásra már nem jogosult.
A tanulói juttatással kapcsolatban a tanulószerződés kötelező tartalmi elemeinél felsoroltak mellett egyéb kérdéseket is rendezni kell a tanulószerződésben (a pénzbeli juttatás kifizetésével, az abból történő terhek levonásával, és a tanuló tájékoztatásával kapcsolatban.)
A 64. §-hoz
A tanulót a pénzbeli juttatás továbbra is teljes hónapra illeti meg, azaz azokat az eseteket kivéve, amikor a hónap közben jön létre vagy szűnik meg a tanulószerződés, nem lehet a hónapra megállapított juttatás összegét csökkenteni. Változatlanul jár a juttatás a júliusi és augusztusi hónapokra is, kivéve a befejező szakképzési évfolyamot.
A Munka Törvénykönyve szerinti betegszabadság időtartamára a tanulói pénzbeli juttatás hetven százaléka jár a tanulónk. Ez a szabály a hosszú évekig fennálló inkoherencia után az új szabályozással összhangba került a munkajogi szabályokkal. A tanulói juttatással kapcsolatban a kifizetésre, a jogalap nélküli kifizetésre és a levonásra a Munka Törvénykönyve szabályait kell alkalmazni.
A 65. §-hoz
A tanuló a szakmai vizsgára való felkészülés mellett munkát is végez, ezért a tanuló részére díjazás jár. A gyakorlati képzésen együttműködési megállapodás alapján részt vevő tanuló részére csak az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára jár juttatás, az eddigi szabályoknak megfelelően. A rendelkezés ösztönözni kívánja a tanulókat arra, hogy lehetőség szerint tanulószerződés keretében kerüljön sor a gyakorlati képzésükre.
Az összefüggő szakmai gyakorlat a juttatás szempontjából ugyanúgy viselkedik, mint a tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzés, összege is azonos egy hónapra vetítve. Tekintettel azonban arra, hogy a tanulószerződés éves, féléves képzési időciklusokat fog át, az összefüggő szakmai gyakorlat pedig hetekben kerül meghatározásra a nyári időszakban, az együttműködési megállapodás alapján fizetendő tanulói pénzbeli juttatás a megkezdett hetek után jár. Ennek összege hetekre bontva, arányosan azonos a tanulószerződés alapján kifizetett havi juttatással. Ha tehát pl. egy tanuló három hetes nyári gyakorlaton vesz részt, az azonos szakmát tanulószerződés alapján tanuló havi juttatásának a 3-ét fogja kapni.
Az összefüggő szakmai gyakorlat időtartalma napokban, illetve hetekben mérhető, ezért a tanuló számára is fontos, hogy lehetőleg valamennyi képzési napon részt vegyen. Amennyiben hiányzik egy-egy gyakorlati képzési napról, ezen napokkal arányosan csökkenteni kell a tanulói juttatását is.
A 66. §-hoz
A szabályozás részben már létező, részben új szabályokat állapít meg a szakképzésben részt vevő tanuló szünetével és felkészülési idejével kapcsolatban. Továbbra is jár a kiskorú tanuló részére az évi harmincöt-, a nagykorú tanuló részére pedig az évi harmincnapnyi szünet.
Ennek elnevezése „pihenőnapra” változott annak érdekében, hogy egyértelműen megkülönböztethető legyen a valamennyi tanulónak járó egyéb oktatási szünetektől. A pihenőnapok a gyakorlati képzésen részt vevő tanuló részére a munkajogi szabályok analógiájára megalkotott „szabadság”, a felnőtt munkavállalókhoz képest kedvezőbb mértékekben. A pihenőnap ennek megfelelően munkanapokban számítandó (ellentétben a nemzeti köznevelésről szóló törvényben szereplő legalább harminc napos nyári szünettel), azaz a számításánál a heti rendes pihenőnapokat és a munkaszüneti napokat figyelmen kívül kell hagyni. Figyelembe kell viszont venni a pihenőnap kiadásánál a tanulókat a nemzeti köznevelésről szóló törvény alapján megillető őszi, téli, tavaszi és nyári szüneteket, ezeket a valamennyi tanulót megillető szüneteket tehát nem kell „levonni” a pihenőnapok számából.
A jövőben a befejező szakképzési évfolyamokon az utolsó tanítási nap és a szakmai vizsga között nem kötelező a tanulónak gyakorlati képzésen részt venni, hiszen az utolsó tanítási nappal a tanuló „teljesítette” az adott évfolyam követelményeit. Ha ezt követően is kötelezően folyna a gyakorlati képzés, annak teljesítése, mulasztása már nem lenne beszámítható az adott tanévbe. Azonban ezen idő alatt is lehetősége van a tanulónak arra, hogy a szakmai vizsga előtt a vizsgára való felkészülés céljából gyakorlati képzésen vegyen részt. Ebben az esetben a gyakorlati képzés feltételeiről egyénileg kell a gyakorlati képzést folytató szervezettel megállapodni.
Ha az utolsó tanítási nap és a szakmai vizsga között gyakorlati képzésre sor kerül az előbbieknek megfelelően, a tanulót ebben az esetben is, egy alkalommal legalább tíz nap egyéni felkészülési idő illeti meg, hogy az a korábbi szabályokban is szerepel. A felkészülési idő kiadásánál egyértelműen megfogalmazásra került, hogy azt közvetlenül a szakmai vizsga előtt kell kiadni, mégpedig a külön megállapodás alapján folyó gyakorlati képzés idejének terhére. A felkészülési időt nem lehet több alkalommal, részletekben kiadni, azt összefüggően kell biztosítani, hogy a tanuló a szakmai vizsgára megfelelő időtartamban felkészülhessen.
A 67. §-hoz
A szakasz változatlanul tartalmazza a tanuló betegsége idejére járó ellátásokat, a tíz nap betegszabadságot, az üzemi baleset és foglalkozási betegség esteit, a szülési szabadság igénybevételének lehetőségét. A Munka Törvénykönyve szerint biztosított tizenöt napnyi betegszabadsághoz képest a tanuló részére azért tíz nap kerül megállapításra a szabályozás szerint, mert a tanuló – az összefüggő gyakorlat kivételével – a nyári időszakban általában nem vesz részt gyakorlaton, így arányosan, nagyságrendileg kevesebb idő szolgál alapul a betegszabadság biztosítása szempontjából.
A 68. §-hoz
A tanulókat megillető egyéb juttatások körében meghatározásra kerülnek azok a természetbeni előnyök, amelyek a tanuló gyakorlati foglalkoztatását eleve lehetővé teszik, vagy azt megkönnyítik. Ezen juttatások biztosításának módját, mértékét miniszteri rendelet szabályozza. Az alacsonyabb szintű jogszabályból törvényi szintre került annak a szabályozása, hogy a gazdálkodó szervezet a tanulót – a többi munkavállalónak biztosított juttatásoknak megfelelően – jutalomban, prémiumban, egyéb más juttatásban vagy szociális támogatásban is részesítheti.
A 69. §-hoz
A kártérítési felelősség szabályai a tanuló által a kötelezettségeinek vétkes megsértésével okozott károk megtérítését, valamint a tanulónak okozott kár megtérítését határozzák meg. A tanuló által okozott kár megtérítésének, vétkesség, azaz szándékosság esetén nincs korlátja, a teljes kárt köteles megtéríteni a gyakorlati képzés szervezőjének.
A 70. §-hoz
A kártérítési felelősségre körébe tartozó esetekre a Munka Törvénykönyve kártérítési felelősségi szabályait kell alkalmazni. A tanuló az általa gondatlanságból okozott kárért is helytállni köteles, de csak részben, a helytállás csak meghatározott mértékig terjed, hiszen a tanuló lehet kiskorú is, önálló jövedelemmel általában nem rendelkezik. Ezt a mértéket a gondatlanságból okozott kár esetén annak ötven százalékában határozza meg a szabályozás, azonban ebben az esetben sem lehet több a megtérítés mértéke, mint a tanuló pénzbeli juttatásának egyhavi összege.
Ez utóbbi esetben a nagyobb károkozás (pl. egy drágább gép meghibásodása, vagy egy értékesebb munkadarab megrongálódása) értékét a félhavi tanulói juttatás (amely nagyjából tízezer forintos nagyságrendű összeg) nem fedezi. Ezért írja elő új szabályként a szakképzésről szóló törvényjavaslat, hogy a gyakorlati képzés szervezője a tanuló részére felelősségbiztosítást köteles kötni. A felelősségbiztosításnak éppen az a célja, hogy a tanuló által okozott, de a tanuló által meg nem térített károkat fedezze.
A 71. §-hoz
Az utóbbi években egyre több felhatalmazást kapott a Kormány rendeletalkotásra a szakképzéssel kapcsolatban, amelyek folyamatosan jelentek meg a szakképzési ágazati törvényekben. Az 1993-ban elfogadott szakképzés törvényben még nem szerepeltek kifejezetten a Kormányhoz delegált jogalkotási feladatok, jelenleg viszont igen, ez indokolja, hogy a Kormány szerepeljen és megjelenjen a szakképzés kormányzati irányításáról szóló alcímben. Tekintettel arra, hogy a Kormány tagjainak többsége szakképesítésért felelős miniszteri státusszal is rendelkezik, továbbá egyes feladatok esetén a szakképzés minden területére kiterjedő átfogó szabályozás megalkotása indokolt, célszerű ezen teendőket a Kormány feladatai között szerepeltetni. Léteznek továbbá olyan kérdések, amelyeket sem a szakképesítésért felelős miniszter, sem a szakképzésért felelős miniszter szintjén nem lehetséges eldönteni, azért e kérdésekben a Kormány dönt (pl. kiemelt szakképzés programok indítása). A struktúrában jól elhatárolhatóan megjelennek a szabályozás szintjei.
A 72. §-hoz
Ez a § a szakképzés átfogó ágazati irányítási feladatait határozza meg és rendeli azokat a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter hatáskörébe. E feladatkörbe tartoznak a nem kormányzati szintű jogalkotási feladatok (szakképzési névjegyzékek szabályai, vizsgaengedély eljárási díj), az ágazati szakmai testületek, bizottságok működtetése, a szakképzés hatáskörébe tartozó kerettantervek kidolgoztatása, az állam által elismert szakképesítések szakmai vizsgaelnökeinek kijelölése.
Új elemként jelenik meg, hogy a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter dolgoztatja ki a szakképzési kerettanterveket mind a szakiskolai, mind a szakközépiskolai képzésekre. Ehhez kapcsolódóan kezdeményezi a közismereti tárgyak oktatásához a szakiskolákban, továbbá a szakközépiskolákban kötelezően alkalmazandó kerettantervek elkészítését és kiadását az oktatásért felelős miniszternél. Közvetlenül – vagy az állami szakképzési és felnőttképzési szerv vezetője útján – valamennyi szakképesítés tekintetében megbízza a szakmai vizsgabizottság elnökét, kivéve a gazdasági kamara hatáskörébe tartozó szakmák esetén.
A 73. §-hoz
A szakképzés kormányzati irányításának alsó szintjén a szakképesítésért felelős miniszterek feladatai kerülnek meghatározásra. Az e szakaszban szabályozott jogkörök teremtik meg a lehetőséget a szakképesítésért felelős minisztereknek az alágazati szakképzési feladatok ellátására, az ágazati sajátosságok érvényesítésére.
A szakképesítésért felelős miniszter jogosultságai közül kikerülnek a 71. §-ban kifejtettek értelmében a vizsgaelnöki delegálásra vonatkozó jogok, a vizsgaelnöki névjegyzékre történő javaslattételi jog viszont erősebben fog érvényesülni. Ez a valamennyi szakképesítésre kiterjedő vizsgaelnöki delegálás biztosítja a szakmai vizsga függetlenségét. Ezt biztosítja az, hogy évente legalább kettő alkalommal tehet javaslatot az országos szakképzési névjegyzékre történő felvételre.
A 74. §-hoz
A szakképzés rendszerében működő kutató és fejlesztő-szolgáltató intézetek között kiemelt szerepköre van az állami szakképzési és felnőttképzési szervnek, amelynek feladatait indokolt a törvényjavaslatban rögzíteni. E feladatok körébe tartozik elsősorban az állam által elismert szakképesítéseket felépítő szakmai követelménymodulok országos modultérképének a gondozása, a komplex szakmai vizsgák adatait (törzslapokat) tartalmazó központi nyilvántartás kezelése, a szakképzési hozzájárulással, támogatások kezelésével kapcsolatos központi feladatok ellátása és a Felnőttképzési Akkreditáló Testület működtetése.
Az állami szakképzési és felnőttképzési szerv feladatai alapvetően változatlanok maradnak a korábbiakhoz képest, lényeges változás azonban, hogy a szakképzési hozzájárulással kapcsolatos bevallási, elszámolási és ellenőrzési feladatokat a jövőben nem az állami szakképzési és felnőttképzési szerv, hanem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal fogja ellátni. Az ennek megfelelő módosított rendelkezéseket a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény tartalmazza. Emellett meghatározásra és egyben pontosításra került, hogy a szakmai követelménymodulokról szóló kormányrendelet alapján az állami szakképzési és felnőttképzési intézet állítja össze és hozza nyilvánosságra az országos modultérképet.
Pontosításra került továbbá, hogy az intézet a többi kutató- és fejlesztő-szolgáltató intézeten kívül a megyei és fővárosi kormányhivatalokkal is együttműködik a szakképzési, köznevelési feladatai ellátása tekintetében.
A 75. §-hoz
A versenyképes szakképzés kialakítása, a gazdaság, illetve a szakképzés kapcsolatának erősítése, a fizikai szakmák társadalmi megítélésének javítása érdekében indokolt továbbra is megtartani azt a lehetőséget, hogy a szakképesítésért felelős miniszter egyes szakmai feladatainak operatív ellátását átadhassa a gazdasági kamaráknak. A rendelkezések teljes körben tartalmazzák a gazdasági kamarák szakképzéssel kapcsolatos feladatait, amelyek közül több a törvényjavaslat egyéb fejezeteiben részletesen is kifejtésre kerülnek. Itt kerülnek rögzítésre továbbá a gazdasági kamarák a szakképzés egészéhez kapcsolódó, máshol nem szabályozott feladatai, pl. a mesterképzés és a felnőttképzés területén folytatott gyakorlati képzés ellenőrzése.
A szabályozás lehetővé teszi, hogy azokkal a szakképesítésekkel kapcsolatban, amelyek nem tartoznak egyetlen gazdasági kamara vagy országos gazdasági érdekképviseleti szervezet hatáskörébe sem (pl. egészségügyi, oktatási ágazathoz tartozó szakmák), a gazdasági kamara bizonyos feladatok ellátásának módjáról megállapodás kössön a szakmai és vizsgakövetelmény megjelölt szakmai szervezettel, illetve az ágazat egészében érdekelt szakmai kamarával. Ilyen lehet pl. a szintvizsga szervezésével vagy a tanulószerződés nyilvántartásával kapcsolatos kamarai feladatokban való közreműködés kérdése.
A 76. §-hoz
A gazdasági kamara több olyan feladatban is közreműködik, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak a szakképzésbe. Ilyen közvetett feladat pl. a pályaorientáció, amely tipikusan több szakképzési szereplő – köztük a gazdasági kamara – közös felelőssége.
A törvényjavaslat más részében részletesen szabályozott szintvizsga szervezése is a gazdasági kamara feladatai között kerül meghatározásra, új elem azonban, hogy a honlapján közzé kell tennie a szintvizsga feladatbankot, amely egy közpénzből kialakított adatbázis.
Fontos kamarai feladat a szakmai versenyek szervezése, amelynek joga a szakképesítésért felelős minisztert is megilleti. A gazdasági kamara esetében ezek a versenyek a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodásban szereplő szakképesítésekre vonatkoznak. Tekintettel arra, hogy a versenykiírásokra az iskoláknak és a tanulóknak kellőidőben fel kell készülniük, a versenykiírásokat a gazdasági kamara évente a tanév rendjéről szóló rendeletben előírtak szerint küldi meg a szakképzésért felelős miniszter részére.
A nemzetközi megmérettetésekben való részvétel erősítését szolgálja a WorldSkills és az EuroSkills elnevezésű szakmai versenyekkel kapcsolatos előkészítő feladatok törvényi szinten történő megjelenítése. Ezeken a versenyeken hazánk 2005 óta vesz részt több szakmában képviseltetve magát. A hazai előválogató verseny előkészítéssel és lebonyolításával, a versenyeken való részvétellel kapcsolatos feladatokat a gazdasági kamara látja már el 2011től kezdődően, ezért e feladatok szabályozása indokolt a törvényjavaslatban.
A 77. §-hoz
Az Országos Érdekegyeztetési Tanács megszűnésével az országos szakképzés stratégiai kérdéseinek érdekegyeztetése a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács feladatává vált, amely a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvénybe már 2011 nyarán beemelésre kerül. Az országos mélyebb szintű szakmai egyeztetés feladatait a kifejezetten szakképzési szakértőkből álló Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács valósítja meg.
A 78. §-hoz
A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács működésének szabályait korábban a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény tartalmazta. A törvényjavaslatba emelését az indokolta, hogy a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény elsősorban pénzügyi, adózási tartalmú szakképzési ágazati jogszabály, a testület feladatai között a jövőben a képzési alaprésszel kapcsolatos feladatok kisebb mértékben fognak szerepelni. A testület elsősorban szakmai, tartalmi kérdésekben megnyilvánuló fórum, azért a szakképzésről szóló törvény szabályozási területéhez jobban illeszkedik. A testület továbbra is szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testület, amelynek működésére vonatkozóan kisebb változások kerültek a törvényjavaslatba.
A 79. §-hoz
A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács összetételére vonatkozó szabályok szerint a testület létszáma jelentősen csökken az eddigi kerethez képest, azonban a szakképesítésért felelős miniszterek delegáltjai a jövőben is tagjai a testületnek. A Tanács ennek ellenére elsősorban szakmai szervezet marad, a szakképesítésért felelős miniszterek a testület elé kerülő anyagokkal, javaslatokkal, előterjesztésekkel, jogszabálytervezetekkel kapcsolatos véleményeket továbbra is elsősorban a részükre rendelkezésre álló közigazgatási egyeztetése keretében tehetik meg. A Tanács további tagjai a szakképzésben érdekelt civil szervezetek, a gazdasági kamarák, iskolafenntartók és egyéb szakmai szervezetekből kerülnek ki.
A 80. §-hoz
Az Országos Képzési Jegyzék tartalmi szerkezetének folyamatos fejlesztését és korszerűsítését szolgáló szakmai javaslattevő, véleményező testület feladatait a jövőben a Nemzeti Képesítési Bizottság fogja ellátni. A törvényjavaslat meghatározza a bizottság tagjainak számát, hatékonysági okokból csökkentett létszámban. A bizottság elődjének létszámát a korábbi szabályozás nem tartalmazta csak az összetételét határozta meg. Az új Nemzeti Képesítési Bizottság működtetésének feladatával az állami szakképzési és felnőttképzési szervet bízza meg a törvényjavaslat.
A 81. §-hoz
A fejlesztési és képzési bizottságok – igazodva a megyei közigazgatás-szervezés megyei struktúrájához és a kormányhivatalok működéséhez – a jövőben az eddigi regionális szint helyett megyei szinten szerveződnek. Az állam vagy az európai források által támogatott iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli, a szakképzést érintő fejlesztési és beiskolázási irányok és arányok meghatározása a bizottságok javaslattételén fog alapulni. A bizottságok javaslatait az állami szakképzési és felnőttképzési alakítja egységes döntési javaslattá, amelyet a Kormány fog rendeleti úton végleges döntésként jóváhagyni. A bizottsági javaslatok megfogalmazása a hatályos szabályozásához képest korábbi időpontra, március 31-re helyeződik, a kormánydöntés nyilvánosságra hozatalára pedig minden évben május utolsó munkanapja a határidő. A döntés a következő évben induló tanévet érinti.
Fontos új szabály, hogy a bizottság „irány-arány” meghatározására vonatkozó javaslattételi jogköre nem terjed ki a jövőben a munkaerő-piaci relevanciával nem rendelkező művészeti, kulturális, kézműves, hagyományőrző, továbbá a honvédelmi és rendészeti szakképesítésekre, hiszen ezek a szakmák nem a munkaerő-piaci kereslet alapján határozhatóak meg elsősorban. Ezekben a szakmákban a szakképesítésért felelős miniszternek lesz erősebb jogosítványa a beiskolázási arányok meghatározásában.
A 82. §-hoz
A szabályozás a bizottság feladatait és a társszervezetekkel, intézményekkel történő együttműködési kereteit foglalja össze. A jövőben a bizottságoknak megszűnnek a döntési jogosítványi, elsősorban javaslattevő, véleményező és közreműködői hatáskörrel vesznek részt a szakképzés feladatainak a megvalósításában.
Új eleme a törvényjavaslatnak, hogy a bizottság az iskolai rendszerű szakképzés fejlesztését, a szakképzés irányainak és a beiskolázási arányok rövid- és középtávú tervét az adott megyére vonatkozóan tartalmazó koncepciót dolgoz ki. Az is új lehetősége a bizottságoknak, hogy kezdeményezze az arra hatáskörrel rendelkező szervezetek és intézmények felé a bizottság által indokolt változtatások megtételét, amely bármilyen olyan kérdés lehet, amely az iskolai rendszerű szakképzés és az iskolarendszeren kívüli szakképzés, valamint a közoktatásban és a felsőoktatásban folyó szakképzés összhangjának megteremtését szolgálja.
A bizottság továbbra is javaslatot tesz a hiány-szakképesítésekre, a jövőben azonban ez alatt a fogalom alatt nem két különböző szakképesítés-kör fog szerepelni. Bizottság jogköre megmarad a képzési alaprész decentralizált keretével kapcsolatban, pályázatok kiírásában és értékelésében, azonban erre csak javaslatot tesz a jövőben a miniszter felé.
A 83. §-hoz
A megyei szervezésű bizottságok tagi delegáltjainak száma hét főre csökken annak érdekében, hogy valóban hatékony és döntés-, valamint érdemi vitaképes testületekként működjenek a bizottságok. A testületek munkaszervezetei az oktatási hivataloktól már 2010ben átkerültek a kormányhivatalokhoz, a jövőben ezt a feladatot a gazdasági kamara látja el, és készíti elő a szakképzést érintő javaslatokat, állásfoglalásokat a miniszteri döntéshez.
A 84. §-hoz
A rendelkezés tartalmazza az iskolai rendszerű szakképzés finanszírozási alapelveit, illetve a kérdést szabályozó törvényekre történő általános hivatkozásokat. A szakképzés finanszírozásának legfontosabb alapelvei, hogy egyrészt az ország minden polgára számára hozzáférhető legyen az első iskolai rendszerben szerzett szakképesítés, másrészt azonban az állam csak valóban hasznosuló képzések finanszírozását vállalja magára. Ezzel nem csupán a hatékonyság elvét tartja szem előtt, hanem az állampolgárok érdekét is, hiszen arra kell törekednie a szakképzés rendszerének, hogy az egyéni boldogulást is elősegítse.
Ezek megvalósítása érdekében a szakképzésben feladatellátásra kötelezett fenntartókon kívül a szakképzési feladatokra csak azon fenntartók kaphatnak állami támogatást, amelyek a szakképzési feladatellátás tekintetében szakképzési megállapodást kötnek az állammal. A szakképzési megállapodásban foglaltak kontrollálásával az állam lehetőséget kap az iskolai rendszerű szakképzés állam által támogatott részének kontrolljára, a felesleges képzési kapacitások kivonására a nem állami rendszerből a támogatások tekintetében, valamint a hatékony forrás-felhasználás szempontjából az állami fenntartású szakképző iskolai körön kívül is.
A rendszer átláthatóságát szolgálja a kormányrendeleti szinten megszülető, munkaerő-piaci és gazdasági előrejelzéseken alapuló, közép- és hosszú távú tervezésre épülő, szakmaszerkezetre vonatkozó központi döntés. Ez az integrált állami szakképző iskolák létrehozásához, a szakképzési megállapodások megkötéséhez, valamint a térségi integrált szakképző központokon alapuló feladatszervezéshez szorosan kapcsolódó eleme az újraszabályozásnak. A döntésben foglaltak a rendszer valamennyi résztvevőjére egyaránt vonatkoznak és kötelezőérvényűek, amennyiben állami támogatást kívánnak igénybe venni feladataik ellátásához. A döntésben foglaltak megszegése jogosulatlan igénylésnek minősül és szankcionálható. A rendelkezés mindezen túl a gyakorlati képzési célú együttműködési megállapodás finanszírozásával kapcsolatban is tartalmaz új elemeket. A szabályozás a korábbi rendelkezésekre és gyakorlatra épül, azonban a kettős finanszírozás egyértelmű kizárása mellett azt is lehetővé teszi, hogy az együttműködési megállapodásra vonatkozó szabályok betartásával az állami támogatásban részesíthető képzések gyakorlati oktatására minden esetben járjon állami támogatás, bizonyos esetekben a szakképző iskola közreműködésével.
A 85. §-hoz
Tekintettel arra, hogy régóta igény van a hatékony pályaorientációra, a megoldást a szabályozásban a pályaorientációval kapcsolatos feladatokban érintett valamennyi személy és szervezet együttműködésének megteremtése jelenti. A törvényjavaslat ezért – figyelembe véve a nemzetközi gyakorlatot és a hazai fejlesztéseket – felvállalja azt a feladatot, hogy a pályaorientáció kérdését minden érintett (szülők, alapfokú oktatási intézmények, szakképző iskolák, felnőttképzési intézmények, munkaügyi szervezetek, felsőoktatási intézmények, munkáltatók) tekintetében törvényi szintre emeli.
Az új szabályozás ennek megfelelőn meghatározza az életpálya-tanácsadást, ami a pályaorientáció szinonimája, ezen belül pedig a pályainformáció-nyújtást, a pályaválasztási tanácsadást, a továbbtanulási tanácsadást, a professzionális pályatanácsadást, a foglalkoztatási és munkába állási tanácsadást, a pályakorrekciós tanácsadást, stb.
Kimondja az új szabályozás, hogy a pályaorientációs szolgáltatásban minden tanulónak a magfelelő döntési pontok előtt egyszer legalább részesülnie kell a megfelelő továbblépést megalapozó döntés meghozatalának elősegítése érdekében. Meghatározásra kerülnek az életpálya-tanácsadási szolgáltatás formái, az életpálya-tanácsadás feladatainak ellátásában részt vevő szervezetek.
E feladatok koordinálója a nemzeti foglalkoztatási szerv, amely szervezet a legalkalmasabb a pályaorientációval kapcsolatos kormányzati feladatok háttérintézeti szintű megvalósítására, tekintettel a TÁMOP 2.2.2 programban elért eddigi eredményeire is. A feladatok részletes szabályait végrehajtási rendelet fogja tartalmazni.
A 86. §-hoz
A hatékony pályakövetési rendszert – a pályaorientációhoz hasonlóan – ugyancsak mindenki szükségesnek tartja. Ennek érdekében a törvényjavaslatba kerültek azok, a korábban a közoktatási és felnőttképzési törvényekben szereplő szabályok, amelyek a pályakövetési feladatokat határozzák meg. A szabályozás lehetővé teszi, hogy egy olyan visszajelző információs rendszer alakuljon ki, amely a szakmák hasznosulására és a szakmai bizonyítvány megszerzését követő elhelyezkedésre vonatkozó adatok alapján kellő segítséget nyújt a szakmaszerkezetet alakító, a szakmák tartalmát befolyásoló és az egyes képzések indítását engedélyező döntéshozóknak.
A szabályozásban megfogalmazásra kerül, hogy a pályakövetési rendszerbe történő adatszolgáltatás az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés tekintetében is megvalósul. Az adatszolgáltatás mindig a komplex szakmai vizsgát követő három éven belül történik. Attól függően fogalmazódik meg a pályakövetéssel kapcsolatban feladat a szakképző iskola, a felnőttképzési intézmény, a volt tanuló vagy iskolarendszeren kívüli képzésben részt vett felnőtt illetve a foglalkoztató számára, hogy milyen módon helyezkedett el a munkaerőpiacon a volt tanuló, képzésben részt vevő felnőtt.
A pályakövetési rendszer működtetéséért felelős szerv feladatait az állami szakképzési és felnőttképzési szerv fogja ellátni, ahol a szakmai vizsgákkal kapcsolatos dokumentumok, pl. a törzslapok egyébként is rendelkezésre állnak.
A pályakövetési rendszer működtetése nem az egyének személyes életútját követik végig, hanem a begyűjtött információk alapján feldolgozott, rendszerezett adatok alapján nyújt információt a szakképzésben döntést hozók számára. Ezért adatok csak személyazonosításra alkalmatlan módon dolgozhatók fel, és csak iskolánként csoportosíthatók és hozhatók nyilvánosságra.
A feldolgozott információk a pályakövetési rendszer működtetéséért felelős szerv és a szakképző iskola honlapján is bárki által tanulmányozhatóak, ugyanis egyedi azonosításra alkalmatlan módon történik azok nyilvánosságra hozatala. A pályakövetési rendszer működésének részletes szabályai kormányrendeletben kerülnek meghatározásra.
A 87. §-hoz
A rendelkezés célja a más jogszabályokban előírt nyilvántartásokon és adatkezelésen túl a komplex szakmai vizsga adatainak statisztikai célú felhasználási lehetőségének biztosítása a szakképzés ellenőrzésében, értékelésében, ágazati tervezésében. A korábbi szabályozáshoz képest nem tartalmaz új előírást.
A 88. §-hoz
A szakasz felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz a Kormány jogalkotására vonatkozóan a Kormány feladataihoz igazodóan. Ezek a gyakorlati képzést folytatására jogosult szervezetek nyilvántartásával, az OKJ-val, a szakmai követelménymodulokkal, a szakmai vizsgadíjjal, a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeivel, a pályaorientációval, a pályakövetési rendszerrel, a vizsgaszervezési engedéllyel, és a szakképzés irányainak és arányainak meghatározásával függnek össze. Ezek közül egyes kérdéseket jelenleg is kormányrendelet szabályoz, más kérdések a törvényjavaslat elfogadásával kerülnek először szabályozásra, vagy kormányrendeleti szintre.
A 89. §-hoz
A szakasz a szakképzésért és felnőttképzésért felelős nemzetgazdasági miniszter részére állapít meg felhatalmazó rendelkezéseket.
A 90. §-hoz
A szakasz a szakképesítésért felelős miniszterek részére állapít meg felhatalmazó rendelkezéseket.
A 91. §-hoz
A törvényjavaslat rendelkezései szakaszosan lépnek hatályba összhangban a nemzeti nemzeti köznevelésről szóló törvény tervezetével, 2012. január 1-jén, 2012. szeptember 1-jén (a tanulószerződés nyilvántartása és a gazdasági kamara ezzel kapcsolatos feladatai), 2013. január 1-jén (a szakképzés finanszírozása) és 2013. szeptember 1-jén (pl. pályaorientáció és pályakövetés). A rendelkezés rögzíti a felmenő rendszerben történő alkalmazás elvét is.
A 92. §-hoz
A szakasz átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. A szabályozás megteremti egyrészt a térségi integrált szakképző központok átalakulásának lehetőségét, másrészt az átmeneti szabályokkal együtt lehetőséget ad arra, hogy a térségi integrált szakképző központok fejlesztésére fordított uniós források ne kerüljenek veszélybe. Ezen cél elérése érdekében – több szempontból nagyobb mozgásteret adva a térségi integrált szakképző központokban érintett iskolák és fenntartóik számára – az uniós támogatásban részesült projektek fenntartását, az általuk elért eredmények megőrzését lehetővé tevőszabályozás került megfogalmazásra. Az állami fenntartású szakképző iskolák integrációját eredményező rendelkezésben
megfogalmazott méretnél nagyobb, illetve nem csupán állami, önkormányzati intézményekből álló térségi integrált szakképző központok esetén, amennyiben átalakításuk a kívánt összetétel és méret eléréséhez nem lehetséges az uniós projektben vállalt kötelezettségek miatt, a projekten belüli intézményi integráció kötelező a projektekben érintett állami szakképző iskolák számára.
Tekintettel arra, hogy a nem állami intézményi kör hatékony működését, átláthatóságát nem az intézményi integráció eszközével lehet elérni, ezért a szabályozás a nem állami szakképző iskolák számára csupán lehetővé teszi a széleskörű együttműködési rendszerekben való részvételt, azt – az érintett uniós projektekben részt vevők kivételével, a fenntartási időszak végéig – nem sorolja a térségi integrált szakképző központ fogalom alá.
Az állami, önkormányzati fenntartású szakképző iskolákat kialakító, valamint a térségi integrált szakképző központok rendszerének átalakítását célzó rendelkezések átmeneti szabályai megteremtik a lehetőségét annak, hogy az előírt átalakítás a lehető legszélesebb körben végrehajtásra kerüljön úgy, hogy az uniós támogatások miatt fennálló fenntartási kötelezettséget az átalakítás ne sértse. Azokban az esetekben, amikor az uniós támogatásban részesült projektek nem alakíthatóak át a felsorolt térségi integrált szakképző központ modellek egyikébe sem teljes körűen visszafizetési kötelezettség keletkezése nélkül, az átmeneti szabályok a megfelelő kötelezettségek és garanciák előírása mellett lehetővé teszik azt, hogy néhány állami, önkormányzati fenntartású szakképző iskola kivételével, akár az uniós projektek keretein belül, az intézményrendszernél előírt intézményi integráció az állami, önkormányzati fenntartású szakképző iskolák körében megvalósuljon. Azzal együtt, hogy a szabályozás szerint a központi szakmaszerkezeti döntés fenntartónként és megyénként születik meg, a támogatott szakképesítések állami kontrollja szempontjából nem okoz jelentős gondot az átmeneti időszakban azon állami, önkormányzati szakképző iskolák köre, amelyek nem integrálhatók a fenntartó többi szakképző iskolájához.
A törvényjavaslat hatályba lépése előtt, a korábbi rendelkezéseknek megfelelően létrehozott, támogatott térségi integrált szakképző központ fenntartási kötelezettségét is előíró, uniós támogatásban nem részesült térségi integrált szakképző központokban érintett intézményfenntartók és szakképző iskoláik, valamint a gyakorlati képzés szervezésében részt vevő gazdálkodó szervezetek, a felsőoktatási intézmények továbbra is együttműködhetnek egymással, szolgáltatásaikat szabadon összehangolhatják. A törvényjavaslat rendelkezései alól felmentést azonban nem kapnak, a későbbiekben a szabályozás értelmében együttműködési rendszerük a szabályozás szerint nem számít térségi integrált szakképző központnak.
A fentieken túlmenően átmeneti szabályok kerültek megalkotásra a szakképző iskolában szakmai elméleti és gyakorlati tárgyat oktatóra vonatkozóan, a térítésmentesen igénybe vehetőszolgáltatásokra és a gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként foglalkoztatottakra a mestervizsga követelményeinek teljesítése tekintetében.
Átmeneti szabályok vonatkoznak továbbá a központi programok kidolgozására, a szakképzési kerettanterv bevezetésére, a tanulószerződés kiterjesztésére és azok nyilvántartásba vételére, valamint az új szabályozású együttműködési megállapodásokra vonatkozóan is.
A szakközépiskolai képzésre, a régi szabályok szerint szervezett szakmai vizsgákra, a szakképesítésért felelős miniszter vizsga szervezésének jog megvonási hatáskörére és az állami szakképzési és felnőttképzési szerv szakképzési hozzájárulással kapcsolatos feladataira vonatkozóan is ideiglenes szabályok kerülnek bevezetésre a tervezet szerint.
Az átmeneti rendelkezések meghatározzák, hogy az új rendelkezések szerint meddig kell kiadni a megváltozott tartalmú Országos Képzési Jegyzéket (2012. április 30-ig), szakmai és vizsgakövetelményeket (2012. május 31-ig) és szakképzési kerettanterveket (2012. július 31ig)
A 93. §-hoz
A szakasz az Európai Unióra vonatkozó és nemzetközi vonatkozású rendelkezéseket tartalmaz.
A 94. §-hoz
A szakasz módosító rendelkezést tartalmaz annak érdekében, hogy a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény szakképzési megállapodásra, valamint az együttműködési megállapodásra vonatkozó része összhangban legyen.
A 95. §-hoz
A szakasz hatályon kívül helyező rendelkezést tartalmaz.
_