• Tartalom
Oldalmenü

2011. évi CXCV. törvény indokolása

az államháztartásról

2011.12.31.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) megalkotása idején korszerű, jól tagolt törvény volt. Az elmúlt években azonban rendszerszemléletű módosítása, a megváltozó körülményekhez történő igazítása elmaradt, helyette gyakori, egyedi, konkrét ügyek által indukált, ötletszerű módosítás jellemezte, amely a §-ok számának folyamatos bővülése mellett szerkezetén nem változtatott. A folyamatos módosítások, kiegészítések hatására mára a törvény gyakorlatilag átláthatatlan szabályhalmazzá vált, amely az eredeti szerkezetben próbálja meg hol alapelvi, hol egészen technikai részletszabályokkal biztosítani az államháztartás átfogó szabályozását, megnehezítve ezzel mind a jogalkalmazók, mind a jogalkotók munkáját. Jól jellemzi a helyzetet, hogy az első fejezet alapelvi rendelkezései között számos technikai végrehajtási szabály is található, máskor meg a központi alrendszerre vonatkozó szabályok között jelennek meg olyan előírások, amelyeket az önkormányzati alrendszer tekintetében is alkalmazni kell. A hatásköröket hosszan, sok esetben a törvény más rendelkezéseit megismétlő felsorolások tovább nehezítik a jogalkalmazók dolgát, akár csak a számos módosítás nyomán előállt következetlen szóhasználat is.
Az új Alaptörvény külön fejezetben foglalkozik a közpénzekkel, a központi költségvetésről szóló törvénnyel és a nemzeti vagyonnal. Ez a tény ugyancsak halaszthatatlanná teszi az Áht. rendelkezéseinek teljes felülvizsgálatát.
Mindezek alapján mára már egyértelmű, hogy az Áht. helyett új törvény megalkotása szükséges, amely a 1992-ben elfogadott törvény értékeinek megőrzése mellett következetesen érvényesíti az azóta megváltozó szabályozási környezet – elsősorban az uniós csatlakozás és az új Alaptörvény – által támasztott követelményeket. Az új törvénnyel szemben támasztott követelmények közül az egységes szemlélet, a korszerű, de a későbbiek folyamán is könnyen változtatható, nem az alrendszerekre, hanem a folyamatokra tekintettel lévő törvényi szerkezet, az egyértelmű, keretjellegű, a végrehajtási rendeletek megalkotását segítő szabályok kimondása, és az államháztartási tervezés, gazdálkodás, beszámolás során mára elburjánzó felesleges, vagy „trükközésre” lehetőséget adó szabályok leépítése emelendő ki.
Az államháztartás felépítése, folyamatainak számbavétele alapvetően az Áht. által kialakított rendszer továbbvitelével történik. Az Áht. által eredetileg meghatározott négy alrendszer helyett a törvény azonban már két alrendszert ismer: a központi és az önkormányzati alrendszert. Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai a központi alrendszer részéve válnak, ezzel összefüggésben megszűnik a külön társadalombiztosítási költségvetési szervi típus, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelő szervei központi költségvetési szervvé válnak. (Ehhez hasonló szabályt már az ún. „plafontörvény” is kimondott, azonban az Áht. előírásain ezt a szemléletet nem vezette következetesen végig.) Az elszámolási szabályok tekintetében továbbra is a pénzforgalmi szemlélet alkalmazása tűnik indokoltnak, ami alapján a bevételeket, kiadásokat azok pénzforgalmi teljesülésekor kell számba venni.
A törvényjavaslat szerkezeti és szabályozási szempontból letisztított előírásokat tartalmaz. A rendelkezések megalkotásakor a pontos fogalommeghatározás, a következetes szóhasználat, és a törvényi szinten lényeges szabályok kimondása volt az elsődleges cél. Az új törvényi tagolás mellett ez alapján elhagyásra kerültek a részletes, törvényi szabályozást nem igénylő rendelkezések.
Az Alaptörvény több, az államháztartáshoz témájában kapcsolódó kérdésről sarkalatos törvény megalkotását írja elő. Ilyenek a közteherviselés és a nyugdíjrendszer szabályai, a Költségvetési Tanács működése, a nemzeti vagyon. Ennek alapján kimaradtak a törvényből a fizetési kötelezettségek előírására, a Költségvetési Tanács feladataira, és a vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó rendelkezések. (Megjegyezzük, hogy a számvitel vagyon alatt érti a mérlegben szereplő valamennyi tételt, így a követeléseket és kötelezettségeket is. Természetesen az ezzel kapcsolatos szabályok, valamint a vagyonhoz kapcsolódó bevételekkel és kiadásokkal kapcsolatos előírások továbbra is részei a törvénynek, csak a hétköznapi értelemben vett vagyonelemek megszerzésével, hasznosításával, értékesítésével kapcsolatos szabályok kerültek ki a rendelkezések közül.) A közzétételi kötelezettségeket (szerződések, támogatások) előíró rendelkezések továbbvitelét a törvényjavaslat az információszabadságról szóló törvény módosításával biztosítja.
A törvényjavaslat elhagyja az ún. „plafontörvény” által az Áht.-ba beemelt előírásokat. A jelenleg még hatályos rendelkezések nem az Alaptörvény államadósság szabályozásához íródtak, azok célja nem az államadósság folyamatos csökkentése, hanem egy anticiklikus, a csökkenést csak középtávon biztosítani kívánó szabályrendszer. A „plafontörvény” a kiadásokat külső-belső tételekre osztja fel, amely mögötti megfontolás – noha az elméletileg jól átgondolt – a gyakorlatban (ez látszik az elmúlt évekből) nem tud érvényesülni. A felosztás ugyanis a törvényi kiadások egy részét kötelezőbbnek, befolyásolhatóbbnak tekinti, mint más kiadásokat. Előbbi feltevés azonban jogilag tévedés, hisz az állam fizetési kötelezettségeinek teljesítése minden esetben kötelező, akár szerződésen, akár törvényen alapul. Utóbbi felosztás valóban létezik, azonban a gyakorlatban a kiadások – elsősorban pont a külső kiadások – egy része a szabályozási környezet megváltoztatásával befolyásolható, más részére –, amelyek között szép számban találhatók belső kiadások – azonban korlátozott ráhatása van a kormányzatnak. Az elmélet által adott szabály – amely alapján „nehéz helyzetben” a külső kiadások nőnek, a belsők meg szinten maradnak – működtethetőségére a gyakorlat szintén rácáfol. A stabilizációs intézkedések ugyanis jelentős részben érintették a külső kiadásokat, amelynek eredményeként azok csökkentek, míg az állam nevében kötött szerződések törlesztő részletei megnőttek (például mert már az eredeti szerződés is így szólt, vagy a díjrészletek módosulását inflációhoz, árfolyamváltozáshoz kötötték), így a belsőtételek egyenlegének változatlansága nem volt tartható.
A pénzforgalmi szemlélet megerősítésével párhuzamosan elmaradtak a pénzforgalommal nem, vagy csak a későbbi években járó bizonyos tételek kiadásként, bevételként történő számbavételi kötelezettségét rögzítő szabályok. Ezek közül kiemelendő a PPP ügyletek speciális elszámolására vonatkozó szabály, amely egyrészt – a PPP konstrukciók gyakorlatának megszüntetése miatt – értelmét vesztette, másrészt olyan sajátos eredményszemléletű előírást tartalmazott, ami a hazai elszámolási szabályok között idegen. Elmaradt továbbá a jelenleg hatályos Áht. azon rendelkezése, amely értelmében a hiányt rendezni, tartozást átvállalni csak költségvetési előirányzatként elszámolva lehet. Ez a szabály ugyanis szintén idegen a pénzforgalmi szemlélettől, továbbá több hiányosságban is szenved. Egyrészt a hiány rendezése fogalom homályos, mivel a hiány egy folyamat eredménye, a bevételek és kiadások különbözete. A hiányt fogalmilag javítja a bevételek túl, vagy a kiadások alulteljesülése, erre külön szabály alkotása nem szükséges. A tartozások átvállalása – amely így kiadást csak később fog eredményezni – pedig az adósság növekedésével jár, ami jellegéből adódóan állományi, nem folyó adat. Az adósságátvállalást tehát az államadósságmutató csökkentése követelményén keresztül lehet befolyásolni, nem a bevételek, kiadások, egyenleg megközelítésben.
A hatályos Áht.-hez képest kimaradó rendelkezések között végül meg kell említeni az olyan előírások elhagyását, amelyek – a jogszabály felesleges túlbonyolítása mellett – lényegében kiskapukat nyitottak a megalapozott tervezés, fegyelmezett költségvetési gazdálkodás követelményén. Ilyen szabály mindenekelőtt a közbeszerzések megindítását jóváhagyott fedezet nélkül lehetővé tevő rendelkezés, valamint a nettó 50 mrd forint feletti kötelezettségvállalások szabályai. E rendelkezések helyett a középtávú tervezés, a kötelezettségvállalás, fedezetvizsgálat előírásai megerősítését végzi el a törvényjavaslat, biztosítva, hogy előirányzati fedezet nélküli kötelezettségvállalás ne történhessen semmilyen egyedi engedéllyel, ugyanakkor, ha egy beruházáshoz, beszerzéshez szükséges fedezetet az Országgyűlés már jóváhagyta a központi költségvetésről szóló törvényben, úgy annak lefolytatásához újabb külön engedélyre ne legyen szükség. Szintén a „számokkal való trükközést” zárja ki, hogy a jövőben főszabályként a költségvetési szervek vállalkozási tevékenysége után a központi költségvetésbe minden esetben teljesíteni kell az előírt befizetést, nem jelent mentesítést, ha annak maradványát (eredményét) az alaptevékenységre használják (gyakorlatilag számolják) el.
A jelenlegi Áht. elnagyoltan kezeli a tervezés témakörét, annak szabályozási és – ebből adódóan – végrehajtási hiányosságait a gazdálkodási szabályok szigorúságával kívánja ellensúlyozni. Megítélésünk szerint az évközi gazdálkodási kötöttségek szerepe sokkal inkább a megalapozott tervezés nyomán előállt költségvetés precíz végrehajtásának, mint az évközi kiadásminimalizálás biztosítása. Ennek alapján a törvényjavaslat kiemelt figyelmet fordít a tervezési szabályokra, egy olyan kettős irányból építkező rendszer vázát (a részletszabályok megalkotása a végrehajtási rendelet feladata) megteremtve, amely felülről, a keretszámok megalkotásával indul, részletes technikai kidolgozása alulról – a keretszámokon belül maradva konkrétan milyen feladatokra kívánnak költeni – történik, majd a kettő találkozásakor a költségvetés végrehajtásáért felelős Kormány hagyja jóvá a végső terveket. Ezzel nem csak az alulról tervezés hibája (azaz az igények „elszállása”) küszöbölhető ki, de biztosított az is, hogy a részletes terveket azon a szinten készítsék el, ahol az információ leginkább rendelkezésre áll. A részletes (végrehajtási típusú) tervezés így nem a költségvetési évben indul meg az elfogadott központi költségvetésről szóló törvény alapján, hanem a törvény összeállítása a részletes tervek alapján történik, a költségvetési év feladata ezek végrehajtása.
Az Alaptörvény a közpénzekkel kapcsolatban konkrétan szól az átláthatóság követelményéről, ezért a szabályozás során ennek érvényesülésére külön figyelmet fordítottunk. A szabályok közül kiemelendő a jelenleg széles körben alkalmazott „összevonások” jelentős korlátozása. A hatályos szabályok értelmében például a helyi önkormányzat költségvetése összevontan tartalmazza az önkormányzat, az önkormányzat hivatala, a hozzá rendelt helyi nemzetiségi önkormányzatok költségvetését. Az, hogy az összevont számokon belül ténylegesen mennyit költhet például dologi kiadásokra a jegyző a hivatal működtetése, a polgármester az önkormányzati feladatok ellátása és a helyi nemzetiségi önkormányzat a saját működése során, csak az önkormányzat belső szabályzatai, nyilvántartásai átböngészésével tudható meg, a három különböző jogi személynek külön vezetett költségvetése nincs. (Megjegyezzük, hogy ez a helyzet nem csak az átláthatóságot rontja, számos konkrét gyakorlati probléma forrása is, az adóalanyiság kérdésétől kezdve a számlavezetésig.)
A törvényjavaslat újdonságai között meg kell említeni több, felesleges munkaterhet, kiadásokat, bürokráciát jelentő előírás megszüntetését is. Ilyen az utalvány külön ellenjegyzésének megszüntetése (az érvényesítés önmagában megfelelő kontroll), a társadalmi szervezetek, alapítványok támogatása külön engedélyezési kötelezettségének elhagyása (a készülő civil törvény egységes támogatási rendszert vezetne be), és a feladatfinanszírozási rendszer (nem azonos az önkormányzatok tervezett, 2013-tól bevezetendő finanszírozásával) megszüntetése.
Az egyszerűbb, átláthatóbb szabályokat szolgálja továbbá a végrehajtási jellegű rendelkezések kormányrendeleti szintre történő telepítése, például a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményei, az előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok közötti átcsoportosítások esetei, a külföldi követelések értékesítésének és az állami kezességek, garanciák vállalásának részletszabályai, a pénzügyi ellenjegyzésre jogosultak felsorolása, a központi költségvetés és az önkormányzatok finanszírozását, a felhasználás ellenőrzését tartalmazó előírások, a költségvetési szervek alapító, megszüntető okiratának tartalmára, vagy a törzskönyvi nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályok.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a törvény célját a közfeladatok maradéktalan ellátása érdekében az államháztartás átlátható működési feltételei biztosításában határozza meg. E szakasz foglalkozik a közfeladatok ellátásának alapvető szervezeti és finanszírozási kérdéseivel, hisz az államháztartás legalapvetőbb célja ezen feladatok folyamatos és megfelelő színvonalú, ugyanakkor fenntartható ellátása szervezeti és anyagi értelemben vett biztosítása. A szakasz rögzíti, hogy a közfeladatok ellátása elsősorban költségvetési szervek alapításával és működtetésével valósul meg. Ugyanakkor a közfeladatok ellátásában jogszabályban meghatározott feltételekkel államháztartáson kívüli szervezetek (pl. non profit gazdasági társaságok, civil szervezetek) közreműködhetnek. A közfeladat ellátásának finanszírozása ilyen esetben az ellátott feladattal arányos pénzügyi fedezet részben vagy egészben történő biztosításával valósul meg.
A 2. §-hoz
A szakasz a Javaslat egyéb rendelkezéseinek alkalmazásához szükséges értelmező rendelkezéseket tartalmazza. Itt jelennek meg olyan alapvető definíciók, mint az előirányzat-módosítás és előirányzat-átcsoportosítás különbségtétel (a Javaslat a későbbiekben is elválasztja a két esetet, ha egy rendelkezésnél mindkét műveletről rendelkezni kíván, akkor mindkettőt külön nevesíti, ellentétben a szakmai köznyelvtől, amely sokszor módosítás alatt az átcsoportosítást is érti). Az értelmező rendelkezésekből derül ki, hogy mit ért a Javaslat pl. európai uniós forráson, Kormány irányítása alá tartozó fejezeten, vagy (helyi, nemzetiségi) önkormányzati költségvetési szerv esetén az irányító szerv vezetője alatt. A Javaslatban külön fejezetben szereplő költségvetési támogatások fogalma is itt kerül tisztázásra, ezek olyan támogatások (tehát kártérítések, visszterhes ügyletek stb. eleve kiesnek ebből a fogalomból), amelyeket nem nevesít a definíció (a felsorolásban szereplő, azaz a fogalom hatályán kívül eső támogatások alanyi jogú jellege miatt azokra a Javaslatban megfogalmazott szabályok nem lennének alkalmazhatók).
A 3. §-hoz
A szakasz az államháztartást központi és önkormányzati alrendszerbe sorolja. Az alrendszerek fogalmának meghatározásához a Javaslat a tisztán szervezeti, azaz a magánjogi szabályok szerinti jogképességet alapul vevő megközelítést használja, amit nem befolyásol, hogy a – elsősorban az állami – bevételek és kiadások a költségvetésben nem feltétlen ilyen bontásban jelennek meg. A költségvetési prezentáció által adott előirányzati (pl. központi és fejezeti kezelésű előirányzatok, alapok előirányzatai) bontás elkülönül a szervezeti, jogképességi definíciótól. Azt, hogy mely előirányzaton kell az államháztartás alrendszereibe tartozó jogi személyek bevételeit és kiadásait tervezni, elszámolni, a Javaslat további részei rögzítik.
Az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartoznak a helyi önkormányzatok, a helyi nemzetiségi önkormányzatok, az országos nemzetiségi önkormányzatok, a jogi személyiségű társulások, a többcélú kistérségi társulások, valamint az ezek által irányított költségvetési szervek.
A 4–6. §-hoz
Az államháztartásban a bevételek és kiadások elsősorban ún. költségvetési bevételek és kiadások. A szakasz felsorolja azokat a tipikus tételeket, amelyeket ezek között kell megtervezni, elszámolni, azonban teljes körű felsorolásra értelemszerűen nem vállalkozik. A költségvetési bevételeket és költségvetési kiadásokat az államháztartás központi alrendszere esetén a központi költségvetésről szóló törvény, az önkormányzatok, társulások esetén költségvetési rendelet vagy határozat állapítja meg. A költségvetés (mind a központi mind az önkormányzati alrendszerben) a költségvetési év során pénzforgalmilag teljesítendő költségvetési bevételeket bevételi előirányzatként, a teljesíthető költségvetési kiadásokat kiadási előirányzatként tartalmazza. A bevételi, kiadási előirányzatok tehát a költségvetési tételekhez kötődnek, a Javaslat finanszírozási fejezetében megjelenő egyéb bevételek és kiadások – finanszírozási célú pénzügyi műveletek, aktív és passzív pénzügyi műveletek, továbbadási célú bevételek – elszámolására az előirányzat fogalmat a Javaslat nem használja. A bevételi előirányzatok azok teljesítésének kötelezettségét, a kiadási előirányzatok azok felhasználásának jogosultságát jelentik. A központi költségvetés kiadási előirányzatai körében a Javaslat ismeri az előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető kiadási előirányzatokat (arról a későbbiekben történik rendelkezés, hogy mely kiadások lehetnek ilyenek), ezek kivételével a költségvetési kiadások csak a kiadási előirányzatok mértékéig teljesíthetők.
A költségvetésben (mind a központi mind az önkormányzati alrendszerben) meg kell állapítani a költségvetési bevételek és kiadások különbözeteként a költségvetési többletet vagy hiányt, azaz a költségvetési egyenleget. A központi költségvetés költségvetési hiányának és az államháztartás központi alrendszerében végzett finanszírozási célú pénzügyi műveletek finanszírozásáról az államháztartásért felelős miniszter gondoskodik. Az államháztartás önkormányzati alrendszerében a költségvetési hiány finanszírozásáról a költségvetési rendelet, határozat rendelkezik, a Javaslat későbbi részeiben foglaltak szerint.
A közgazdasági osztályozás alapján a kiadási előirányzatok működési költségvetés, felhalmozási költségvetés, kölcsönök előirányzat-csoportokra tagozódnak. Az előirányzat-csoportokon belül ún. kiemelt előirányzatokat lehet megkülönböztetni, szerepük, hogy a Javaslat által adott tervezési, gazdálkodási előírások, kötöttségek is ezekre építenek. A kiemelt előirányzatokat további részletes előirányzatokra kell bontani, ezek szabályait azonban már alacsonyabb szintű jogszabály tartalmazza.
Az előbbiekben elmondottak alól az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kivételt jelentenek, mivel ezek költségvetési bevételeit és kiadásait közgazdasági szempontból az azokat szabályozó törvény által meghatározott jogcímek szerinti bontásban kell osztályozni.
A 7. §-hoz
A szakasz elsőként a költségvetési szervet definiálja. A fogalommeghatározás alapján az olyan jogi személy, amely közfeladat ellátására jött létre.
A költségvetési szerv tevékenysége tekintetében a szakasz változatlanul meghagyja a 2010. augusztusában bevezetett kettős osztályozást: azaz az alap és a vállalkozási tevékenység szerinti megkülönböztetést.
A szabályozás kimondja, hogy a költségvetési szerv a rendelkezésére álló kapacitásokat kizárólag szakmai alapfeladata ellátására használhatja. Kivételesen az időlegesen szabad kapacitásait nem kötelezően végzett tevékenységre is hasznosíthatja.
A 8. §-hoz
A szakasz értelmében költségvetési szerv alapítására az Országgyűlés, a Kormány, a miniszter, a helyi önkormányzat, a helyi nemzetiségi önkormányzat és az országos nemzetiségi önkormányzat, a jogi személyiségű társulás, a többcélú kistérségi társulás, és az államháztartás központi alrendszerébe sorolt köztestület jogosult. Megszünteti tehát a Javaslat a – minisztereken kívüli – fejezetet irányító szervek általános költségvetési szervi alapítási jogát. Az önkormányzatok és társulásaik esetén lehetőség van arra is, hogy költségvetési szervet közösen hozzanak létre.
A korábbi szabályok a megszűnés között tárgyalták a kiválás esetét, noha ez esetben egy költségvetési szerv sem szűnik meg, hanem – a már létező költségvetési szerv alapító okiratának módosításával egyidejűleg, az alapításra vonatkozó szabályok szerint – egy új költségvetési szerv jön létre. A szakasz ennek megfelelően már az alapítás esetei között tárgyalja a kiválást.
Az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv létrehozásáról jogszabályban, más alapító szerv által alapított költségvetési szerv esetén alapító okiratban kell rendelkezni. Ha a költségvetési szerv létrehozásáról jogszabály rendelkezik, a jogszabály alapján alapító okiratot kell kiadni.
A szakasz meghatározza az alapító okirat kiadására jogosultakat, és rendelkezik arról, hogy a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szervek esetén ahhoz főszabályként az államháztartásért felelős miniszter előzetes egyetértése szükséges.
A 9. §-hoz
A szakasz felsorolja a költségvetési szervi irányítás eszközeit (hatásköreit), fenntartva, hogy törvény ettől eltérően rendelkezhet. A rendelkezések ismerik azt az esetet is, amikor jogszabály valamely költségvetési szerv felügyeletéről rendelkezik, ennek megfelelően definiált, hogy ilyen esetben mely jogköröket gyakorolhatja az irányító (felügyeleti) szerv. A szakasz kimondja, hogy a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv esetén törvény vagy kormányrendelet az irányítási jogkört korlátozhatja, azok gyakorlásával más szervet vagy személyt ruházhat fel (ezek legtipikusabb esete az „osztott” irányítással működő megyei kormányhivatalok).
A helyi önkormányzati költségvetési szerv, helyi nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv és országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv irányító szervének jogköreit főszabályként az irányító szerv (ld. a fogalommeghatározások között) gyakorolja, kivéve a költségvetési szerv gazdasági vezetőjének megbízását, megbízásának visszavonását, díjazásának megállapítását, ezt ugyanis az irányító szerv vezetője (szintén ld. a fogalommeghatározások között) gyakorolja.
A szakasz továbbra is ismeri a központi költségvetési szervek esetén az ún. középirányító szerv fogalmát, amely bizonyos jogköröket átvehet az irányító szervtől.
A 10. §-hoz
A szakasz a költségvetési szervek vezetéséről és szervezetéről rendelkezik. A korábbi Áht.-val szemben a költségvetési szerv vezetőjének feladatait még példálózó jelleggel sem próbálja meghatározni, mivel azokat tipikusan jogszabályok, az alapító okirat, és a belső szabályzatok tartalmazzák. Ehelyett a szöveg csak utal az ebben meghatározottakra, továbbá kimondja, hogy a költségvetési szerv számára a Javaslatban előírt kötelezettségek teljesítéséért elsősorban a költségvetési szerv vezetője felelős. Természetes személy a szakaszban található előírás szerint – a helyettesítés kivételével – egyidejűleg csak egy költségvetési szerv vezetője lehet.
A költségvetési szerv gazdálkodási besorolása szerint önállóan működő vagy önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv lehet. A besorolás nem érinti a költségvetési szerv – Ptk. szerint fennálló – jogi személyiségét, annak a feladatellátás megszervezése szempontjából – pl. van-e külön gazdasági szervezet, vezető, a működtetés kiadásai a saját vagy más ellátó jellegű költségvetési szerv költségvetésében szerepelnek-e, stb. – van jelentősége. Ennek megfelelően az önállóan működő és az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv közötti különbségtételt alapvetően a végrehajtási rendeletek tartalmazzák.
A Kormány rendeletében meghatározott költségvetési szerv (elsősorban az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv, de azok közül sem mind) gazdasági szervezettel rendelkezik, amit a gazdasági vezető irányít. A gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatai ellátásáról a hozzá kijelölt költségvetési szerv gondoskodik.
A feladatok ellátásának részletes belső rendjét és módját a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzata állapítja meg, amit főszabályként az irányító szerv vezetője hagy jóvá. A szervezeti egységekre vonatkozó szabályokat a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatában vagy a szervezeti egységek ügyrendjében, a gazdálkodás részletes rendjét belső szabályzatban kell meghatározni. A rendelkezés biztosítja a kellő rugalmasságot a különböző fajta és méretű költségvetési szervek között, lehetővé téve, hogy egy nagy és sokféle feladattal rendelkező költségvetési szerv összes működési szabályát ne kelljen mind az SZMSZ-be sűríteni (elegendő legyen a részleteket ügyrendben szabályozni), ugyanakkor a kis intézmények (pl. iskolák) esetén ne legyen szükséges ügyrendeket csinálni, az összes lényeges szabályt az SZMSZ is tartalmazhatja.
A 11. §-hoz
A költségvetési szerv átalakítása és – jogutóddal vagy jogutód nélkül történő – megszüntetése az alapító szerv joga. A költségvetési szerv általános jogutódlással történő megszüntetése átalakítással történhet. Az átalakítás lehet egyesítés vagy különválás. Az egyesítés lehet beolvadás vagy összeolvadás. Beolvadás esetén a beolvadó költségvetési szerv jogutódja az átvevő költségvetési szerv. Összeolvadás esetében az egyesítendő költségvetési szervek megszűnnek, jogutódjuk az átalakítással létrejövő új költségvetési szerv. Különválás esetén a különváló költségvetési szerv megszűnik, jogutódjai az átalakítással létrejövő költségvetési szervek.
Garanciális rendelkezés, hogy a költségvetési szerv jogutóddal történő megszüntetése a vele szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá. Mivel más – elsősorban munkajogi – jogszabályok ismerik a költségvetési szerv (munkáltató) jogutód nélküli megszüntetését, ezért a Javaslat továbbra is fenntartja ezt a fajta megszűnési módot. Ebben az esetben természetesen automatikusan nem lehet szó jogutódról, ugyanakkor – mivel itt nem kerül sor a gazdasági társaságokhoz hasonló végelszámolásra – szükséges biztosítani a szerzett jogok védelmét. Ennek megfelelően a Javaslat alapján a jogutód nélkül megszüntetett költségvetési szerv magánjogi jogai és kötelezettségei (lényegében: szerződései) helyébe az alapító szerv, az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv esetén az általuk kijelölt szerv lép. Ezen viszonyok továbbvitele tehát folyamatos, ha az „átvevő” szerv azokat szükségtelennek tartja, a magánjog általános szabályai szerint kell intézkednie megszüntetésükről. A jogutód nélkül megszüntetett költségvetési szerv egyéb jogai és kötelezettségei (pl. munkáltatói jogok, beszámoláskészítési, adóbevallási, iratmegőrzési, stb. kötelezettségei) a jövőre nézve megszűnnek. Ugyanakkor a megszűnés napján már fennálló követelések beszedéséért és kötelezettségek teljesítéséért az előbb említett költségvetési szerv felel. Hangsúlyozandó, hogy a jövőre nézve kitétel nem jelenti azt, hogy ebben az esetben pl. a költségvetési szervnek ne kellene teljesítenie a megszűnés utáni időpontban esedékes bevallási stb. kötelezettségeit, hiszen azok már a megszűnés időpontjában fennálltak.
A költségvetési szerv megszüntetéséről jogszabállyal alapított költségvetési szerv esetén jogszabályban, a nem jogszabállyal alapított költségvetési szerv esetén megszüntető okiratban kell rendelkezni. A Javaslat megszünteti az átalakító okirat intézményét, mivel az minden esetben kiváltható az alapító okiratot módosító okirattal vagy megszüntető okirattal.
A 12. §-hoz
A szakasz a tervezéssel kapcsolatban rögzít néhány alapelvi rendelkezést. Egyrészt a közfeladatokat fenntartható módon kell ellátni, ami nem csak azt jelenti, hogy új közfeladat előírása vagy vállalása esetén vizsgálni kell a megfelelő pénzügyi fedezet rendelkezésre állását, de azt is, hogy ha a tervezés során arra derül fény, hogy a pénzügyi fedezet már nem biztosítható, úgy – természetesen az arra jogosultnak – intézkedni kell a közfeladat megszüntetéséről. A tervezéssel kapcsolatos további előírás a költségvetés megalapozottsága, azaz a tervezett bevételeknek közgazdaságilag megalapozottnak kell lennie, a tervezett kiadások között pedig csak akkora összeget lehet megtervezni, amennyi a közfeladatok ellátásához indokoltan szükséges.
A 13. §-hoz
A szakasz rendelkezései alapján a tervezés a Kormány által március 31-ig kiadott döntéssel indul. A Kormány ebben meghatározza a gazdaság- és pénzügypolitika fő irányait, így különösen az adópolitika és a költségvetési politika céljait, rögzíti az államadósság csökkentésével összhangban álló egyenlegcélt. A Kormány döntése alapján az államháztartásért felelős miniszter kidolgozza a tervezés részletes ütemtervét és tartalmi követelményeit, így különösen a kiadások felülvizsgálatának irányait, a tervezés során érvényesítendő számszerű (pl. bizonyos kiadások szinten tartása, a tervezés során figyelembe veendő illetményalap, árfolyamok, stb.) és szabályozási (pl. előirányzatok átcsoportosíthatósága, bizonyos bevételek felhasználhatósága, stb.) követelményeket, a tervezéshez használt dokumentumokat, az előírt adatszolgáltatások teljesítésének módját, valamint a központi költségvetésről szóló törvény fejezeteinek tervezett kiadási főösszegeit.
A fejezetet irányító szerv a tervezett kiadási főösszegen belül maradva állapítja meg a fejezetbe sorolt költségvetési szerv, központi és fejezeti kezelésű előirányzat, továbbá az alapok tervezett bevételeit és kiadásait, azaz a fejezetet irányító szerv feladata a fejezeti főösszeg lebontása. A bevételeket és kiadásokat az államháztartásért felelős miniszter által meghatározott részletességgel, május 31-ig kell megtervezni. A lebontás mélységének meghatározása a miniszter feladata, az lehet kiemelt előirányzati, annál összevontabb, vagy akár részletesebben megállapított szint is. A tervezett bevételeket és a kiadásokat a fejezetet irányító szerv az államháztartásért felelős miniszterrel július 31-ig egyezteti. Természetesen előfordulhat, hogy a biztosítható kiadások nem tűnnek elegendőnek a közfeladatok megfelelő szinten történő ellátására, azonban a Javaslat nem a kiadások megemelését tekinti követendő megoldásnak ilyen esetekre nézve, hanem a költségvetési kiadásokat és a költségvetési bevételeket befolyásoló jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök, szerződések vagy más hasonló kötelezettségek módosítását. Ezek lehetőségéről, módjáról a fejezetet irányító szervnek tájékoztatnia kell az államháztartásért felelős minisztert. Az egyeztetések során kialakuló – törvényi szintű rendezést igénylő –, a megállapított kiadások megtartását biztosító megoldási javaslatok jelennek majd meg a költségvetés megalapozását szolgáló törvényjavaslatban, míg más – rendeleti szintű jogalkotással, vagy más eszközzel (pl. szerződések módosítása, létszámintézkedések, intézményátalakítások) kezelhető – intézkedések a törvény elfogadásával párhuzamosan megtörténhetnek. A cél, hogy a költségvetési év kezdetére olyan (szabályozási és egyéb értelemben vett) helyzet álljon elő, amely megfelelően biztosítja az elfogadott költségvetés végrehajtását.
A központi költségvetésről szóló törvényjavaslat tervezetét az államháztartásért felelős miniszter a fenti egyeztetések alapján készíti el, amelyet az abban foglaltak megalapozásához szükséges törvénymódosításokat tartalmazó törvényjavaslattal a Kormány elé terjeszt. A tervezés folyamata tehát két irányból folyik. A fő számokat a Kormány határozata adja meg, ennek részletes lebontása, a részletes előirányzatok, intézkedések kialakítása viszont alulról indul. A folyamat végén ezek összegzése a központi költségvetésről szóló törvényben megtörténik (hiszen az nem végrehajtási szintű előirányzatokat tartalmaz, hanem azok összevonását), azonban ezzel párhuzamosan a Kormány is előzetesen dönt a tervezési munka jóváhagyásáról.
A 14–18. §-hoz
A Javaslat ezen szakaszai a központi költségvetésről szóló törvény szerkezetére nézve tartalmaznak előírásokat.
A költségvetési bevételek és kiadások a központi költségvetésről szóló törvényben fejezetekre, a fejezetek címekre, alcímekre, jogcímcsoportokra, jogcímekre tagozódnak. A fejezet és további szerkezeti alegységei (cím, alcím, stb.) – hasonlóan az előirányzatokhoz – elszámolási egységnek tekinthető, külön jogalanyisággal nem rendelkezik. Helytelen tehát az a szóhasználat, gyakorlat, ami a „fejezet” számára ír elő kötelezettségeket, vagy annak nevében jár el. Helyesen a fejezetbe sorolt előirányzatok javára/terhére elszámolt kiadásokkal/bevételekkel való gazdálkodás során szerzett jogokról, vállalt kötelezettségekről beszélhetünk, amelyek jogosultja, kötelezettje – az előirányzat jellegétől függően – a fejezetet irányító szerv vagy más – elszámolási szempontból a fejezetbe sorolt – költségvetési szerv, továbbá az állam lehet.
A Javaslat meghatározza a központi költségvetésről szóló törvényben mindenképp megjelenítendő fejezeteket – elkülönített állami pénzalapok, társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, helyi önkormányzatok támogatásai, vagyonfejezet, adósságkezelés, az állam közvetlen bevételei és kiadásai –, ezen túl utal azon külön törvényekre, amelyek szintén előírják valamely szervezet fejezetenkénti szerepeltetését (pl. az alkotmányos intézmények, NAV, MTA). A fejezethez kapcsolódó sajátos fogalom a fejezetet irányító szerv fogalmának meghatározása. Erre azért nem a fogalommeghatározások között kerül sor, mivel a definíció mellett az érintett bekezdés több normatív rendelkezést is meghatároz.
Az államháztartás központi alrendszerébe az állam és az oda sorolt költségvetési szervek, köztestületek tartoznak. A központi költségvetésről szóló törvény azonban hagyományosan nem ilyen (szervezeti) bontásban tartalmazza a bevételeket és kiadásokat (pl. nincs Állam fejezet), hanem ettől eltérő, sajátos prezentációs, elszámolási csoportosításban. Ennek megfelelően a Javaslat kimondja, hogy a központi költségvetésről szóló törvényben központi kezelésű előirányzatok, fejezeti kezelésű előirányzatok, elkülönített állami pénzalapok előirányzatai, társadalombiztosítás pénzügyi alapjai előirányzatai, továbbá az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek előirányzatai jelennek meg. A költségvetési szervek bevételei és kiadásai főszabályként a költségvetési szervek előirányzatai között jelennek meg (bizonyos esetekben a fejezeti kezelésű előirányzatok között), míg a központi kezelésű előirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai előirányzatai az állam bevételeinek és kiadásainak elszámolására szolgálnak.
A központi kezelésű előirányzatok, a fejezeti kezelésű előirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai a Javaslat értelmében elszámolási egységnek tekinthetők, azaz – külön rendelkezés nélkül is – jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A bevételek és kiadások teljesítéséhez szükséges tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, adatszolgáltatási és beszámolási feladatokat azonban csak valamely szervezet képes ellátni. Ezért a szakasz rendelkezik ezen szervezetek köréről, ami főszabályként a fejezetet irányító szerv, vagy bizonyos feladatok esetén – az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai esetén kötelezően kijelölendő, a központi kezelésű előirányzatok és a fejezeti kezelésű előirányzatok esetén kijelölhető – kezelő szerv. Azt, hogy a fejezetet irányító szerv, kezelő szerv kinek (mely jogalanynak) a nevében jár el, a konkrét előirányzatra elszámolt bevétel, kiadás jellege határozza meg. A központi kezelésű előirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai esetén ez főszabályként az állam, míg a fejezeti kezelésű előirányzatoknál a fejezetet irányító szerv (mint jogképességgel rendelkező költségvetési szerv).
Fenntartja a Javaslat azt a szabályt, hogy elkülönített állami pénzalapot csak törvénnyel lehet létrehozni, amelyben meg kell határozni az alap rendeltetését, bevételi forrásait, teljesíthető kiadásai körét, és az alappal való rendelkezésre jogosult és felhasználásért felelős minisztert (aki a Javaslat szóhasználatában a fejezetet irányító szerv vezetője, ld. a későbbi rendelkezéseket).
A központi költségvetésről szóló törvény elsődleges feladata az összes bevétel és kiadás megállapítása feladatonként, intézményenként. Ennek megfelelően a Javaslat értelmében központi kezelésű előirányzatok és a fejezeti kezelésű előirányzatok a törvényben egyetlen főösszeggel, a költségvetési szervek kiadási előirányzatai előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok szerinti bontásban jelennek meg. A részletesebb bontású előirányzatok kialakításáról rendelet szól.
A 19. §-hoz
Mivel az Alaptörvény a nemzeti vagyonról külön törvény megalkotását írja elő, a Javaslat a korábbi Áht.-hoz képest már nem tartalmazza külön fejezetként a vagyongazdálkodás szabályait. Ugyanakkor az állami vagyonnal való gazdálkodás költségvetési prezentációs, elszámolási kérdéseit szükségszerűen az Áht.-nak kell rendeznie, így a Javaslat III. fejezetében kaptak helyet az ezzel kapcsolatos szabályok.
Az állami vagyonnal való gazdálkodásból származó bevételek és kiadások a központi költségvetés költségvetési – a Javaslat finanszírozási fejezetében megjelölt esetekben kivételesen finanszírozási – bevételét és kiadását képezik. A szakasz rendelkezik arról is, hogy az állami vagyon értékesítéséből származó bevétel főszabályként a központi költségvetésről szóló törvény vagyonfejezete javára elszámolandó költségvetési bevételt képez.
A 20. §-hoz
Az európai uniós források felhasználásával, elszámolásával kapcsolatos alapvető szabályokat külön szakasz tartalmazza. A Javaslat értelmében azon európai uniós források, amelyek végső kedvezményezettje valamely az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv, vagy amely forrás felhasználásának tekintetében ilyen költségvetési szerv tényleges döntési jogkörrel bír, csak a felhasználásukat követően számolhatók el költségvetési bevételként. Az európai uniós forrásból finanszírozott költségvetési támogatások azon, korábban a központi költségvetés által megelőlegezett részét, amelyet az EU végső egyenleg kifizetés formájában térít meg, az állam közvetlen bevételei között kell elszámolni. Ugyanez igaz az európai uniós forrásból finanszírozott költségvetési támogatások azon részére, amelyet a központi költségvetés – az uniós fejlesztések fejezet kivételével – megelőlegezett, és az EU utólagos elszámolás alapján térít meg.
A 21. §-hoz
A szakasz meghatározza a központi költségvetésről szóló törvényben kötelezően képzendő tartalékot, valamint az ezeken felül tervezhető más tartalékokról is említést tesz. Természetesen a központi költségvetésről szóló törvényben más tartalékok is szerepeltethetők, a Javaslat csak a kötelezően képzendő, és az ezen felül legtipikusabban képzett tartalékokat nevesíti. Kimondja ugyanakkor, hogy ha a központi költségvetésről szóló törvény más tartalék létrehozásáról rendelkezik, úgy abban meg kell határozni a tartalék célját, felhasználásának módját és feltételeit. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a fejezeti általános tartalékra, amely felhasználására – fejezeti kezelésű előirányzat lévén – a Javaslat fejezeti kezelésű előirányzatokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Kötelező a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék képzése az előre nem valószínűsíthető, nem tervezhető költségvetési kiadásokra és az előirányzott, de elháríthatatlan ok miatt elmaradó költségvetési bevételek pótlására. Ennek előirányzata nem lehet több a központi költségvetésről szóló törvény kiadási főösszegének 2%-ánál, és nem lehet kevesebb 0,5%-ánál. A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék terhére legfeljebb 40%-os mértékéig vállalható kötelezettség az első félévben az Országgyűlés jóváhagyása nélkül.
A tartalékok felhasználásáról – a központi költségvetésről szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában – a Kormány határozatban rendelkezik.
A 22. §-hoz
Az Alaptörvény értelmében a Költségvetési Tanács közreműködik a központi költségvetésről szóló törvény előkészítésében. Ennek megfelelően a szakasz kimondja, hogy a Kormány a törvényjavaslatot egyezteti a Költségvetési Tanáccsal.
A központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot a Kormány szeptember 30-ig nyújtja be az Országgyűlésnek. A szakasz meghatározza, hogy a törvényjavaslat indokolásában az előterjesztő Kormánynak milyen információkról kell tájékoztatnia az Országgyűlést, illetve ahhoz milyen mérlegeket és kimutatásokat kell mellékelni. A központi költségvetésről szóló törvényjavaslat fejezeteihez kapcsolódó részletező táblázatokat, ezek szöveges indokolásait, a költségvetési mérleget alrendszerenként és összevontan funkcionális tagolásban, valamint a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatban foglaltak megalapozásához szükséges törvénymódosításokat tartalmazó törvényjavaslatot a Kormánynak a központi költségvetésről szóló törvénnyel egyidejűleg kell benyújtania az Országgyűlésnek.
Az eddigi szabályokhoz hasonlóan a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács véleményével együtt tárgyalja meg, ennek során november 30-ig határozza meg a központi költségvetésről szóló törvény fejezeteinek bevételi és kiadási főösszegét és a központi költségvetés költségvetési egyenlegét. A határozat elfogadása után a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájában benyújtott módosító javaslatok a költségvetési egyenleg mértékét és a fejezetek bevételi és kiadási főösszegeit nem módosíthatják.
A 23. §-hoz
A helyi önkormányzat költségvetéséről rendeletben dönt. A szakasz meghatározza, hogy a költségvetési rendeletnek milyen előirányzatokat, illetve rendelkezéseket kell kötelezően tartalmaznia. Az előírások közül kiemelendő, hogy a Javaslat megszünteti azt a szabályt, amely értelmében a helyi önkormányzat bevételeit és kiadásait is az önkormányzati hivatal költségvetésében kell szerepeltetni, a rendelkezések között külön szól a helyi önkormányzat, és a helyi önkormányzat által irányított költségvetési szervek (idetartozik az önkormányzati hivatal is) bevételi és kiadási előirányzatairól. A központi költségvetésről szóló törvény előírásaihoz közelít a Javaslat azzal, hogy az önkormányzati bevételekre és kiadásokra nem írja elő az előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok szerinti bontást, csak a költségvetési szervek előirányzataira. Az eddigi szabályozáshoz hasonlóan azonban eltérés a központi költségvetésről szóló törvényhez képest, hogy a helyi önkormányzat költségvetési rendeletének tartalmaznia kell a költségvetési szervek engedélyezett létszámát, továbbá a költségvetési hiány belső finanszírozására szolgáló előző évek pénzmaradványának, vállalkozási maradványának igénybevételét, illetve az ezen felüli költségvetési hiány külső finanszírozásának forrásait.
A gyakorlatban kérdésként merülhet fel, hogy mit kell az önkormányzati hivatal, és mit a helyi önkormányzat bevételeinek és kiadásainak tekinteni. E téren a bevételeket és a kiadásokat akár elsődleges (pl. költségvetési törvény, önkormányzati törvény, helyi adókról szóló törvény), akár mögöttes (elsősorban a Ptk.) jelleggel szabályozó jogszabályokból kell kiindulni, ezáltal azt vizsgálni, hogy az adott bevétel kit illet meg, adott kiadás kit terhel, kitől követelhető: az önkormányzattól mint jogi személytől vagy az önkormányzati hivataltól, amely – lévén költségvetési szerv – szintén jogi személy. Az önkormányzati adók, normatívák evidensen a helyi önkormányzat bevételei, míg az önkormányzati hivatal – pl. a dolgozói általi károkozások miatti befizetések – bevételei értelemszerűen nem a helyi önkormányzat bevételei. A kiadások esetén hasonló mondható el: az önkormányzati hivatal dolgozóival szembeni kötelezettségek nyilvánvalóan nem a helyi önkormányzat kiadásai, míg a helyi önkormányzat által indított fejlesztési programok kiadásainak teljesítéséért magánjogi értelemben nem a hivatal, hanem a helyi önkormányzat felel.
A szakasz rendelkezéseket tartalmaz a költségvetési rendeletben megtervezendő tartalékokra is, ezek mértékét azonban – szemben a központi költségvetéssel – nem állapítja meg. A tartalékok felett a képviselő-testület rendelkezik, amely e jogát a polgármesterre vagy a képviselő-testület bizottságára átruházhatja.
A 24. §-hoz
A költségvetési rendelet elkészítése a költségvetési koncepción alapul. A költségvetési koncepciót a jegyző készíti el és a polgármester terjeszti elő a képviselő-testületnek november 30-ig (a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjai általános választásának évében december 15-ig). Az elfogadott költségvetési koncepció alapján készített költségvetési rendelettervezetet a polgármester a központi költségvetésről szóló törvény hatálybalépését követő negyvenötödik napig nyújtja be a képviselő-testületnek. A szakasz meghatározza, hogy a költségvetési rendelettervezet benyújtásakor milyen javaslatokat és indoklásokat kell a képviselő-testület részére előterjeszteni, illetve bemutatni.
A 25. §-hoz
Az államháztartás központi alrendszerében az átmeneti gazdálkodásra – azaz, ha a központi költségvetésről szóló törvényt a költségvetési év kezdetéig nem alkották meg – az Alaptörvény tartalmaz rendelkezéseket. Ezek a szabályok azonban az államháztartás önkormányzati alrendszerében nem alkalmazhatóak, így a Javaslatra hárul ezek megalkotása. A szakasz alapján a képviselő-testület az átmeneti gazdálkodásról rendeletet alkothat, amelyben felhatalmazást ad, hogy a helyi önkormányzat és költségvetési szervei a jogszabályok szerinti bevételeiket folytatólagosan beszedhessék, és az előző naptári évre a költségvetési rendeletben meghatározott kiadási előirányzatok keretei között a kiadásaikat időarányosan teljesítsék. Ha a képviselő-testület a költségvetési rendeletet a naptári év kezdetéig nem alkotta meg és az átmeneti gazdálkodásról sem alkotott rendeletet, vagy az hatályát vesztette, a polgármester jogosult a helyi önkormányzatot megillető bevételek beszedésére és az előző év költségvetési rendeletében meghatározott kiadási előirányzatok keretei között a kiadások időarányos teljesítésére.
A 26. §-hoz
A szakasz alapján a helyi nemzetiségi önkormányzatra és az országos nemzetiségi önkormányzatra, a többcélú kistérségi társulásra, és az általuk irányított költségvetési szervekre a helyi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A jogi személyiségű társulás külön költségvetést nem alkot, a saját és az általa irányított költségvetési szervek költségvetési bevételei, kiadásai, engedélyezett létszáma a gazdálkodási feladatait ellátó önkormányzat költségvetésében szerepel.
A 27. §-hoz
A Javaslat a korábbi „költségvetés végrehajtó szerve” helyett a helyi önkormányzat (nemzetiségi önkormányzat, társulás, stb.) bevételeivel és kiadásaival kapcsolatban a tervezési, gazdálkodási, ellenőrzési, finanszírozási, adatszolgáltatási és beszámolási feladatok ellátásáért felelős szervezetről rendelkezik. Az önkormányzat (társulás) ugyanis jogi személy, saját nevében fel tud lépni a közjogi és magánjogi viszonyokban, bevételei (pl. adóbevételek) és kiadásai (pl. társaságok fenntartása, beruházások) vannak, képviseletüket más törvény rendezi. A képviselő azonban önmagában nem képes a tervezési, gazdálkodási, stb. feladatok ellátására, erre külön apparátus kell. A helyi önkormányzat, az országos nemzetiségi önkormányzat és a többcélú kistérségi társulás esetén ez eleve adott (önkormányzati hivatal, országos nemzetiségi önkormányzat hivatala, illetve a társulás munkaszervezete). A helyi nemzetiségi önkormányzat esetén e feladatok ellátásáról a szakasz rendelkezése szerint a székhely szerinti helyi önkormányzat önkormányzati hivatala térítésmentesen gondoskodik. A jogi személyiségű társulás esetén pedig a feladatok ellátásáról a társulási megállapodásban megjelölt, ennek hiányában a társulás székhelye szerinti helyi önkormányzat önkormányzati hivatala gondoskodik.
A 28. §-hoz
A szakasz rendelkezései alapján a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított kiadásokról és bevételekről – valamint az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai esetén bizonyos finanszírozási célú bevételekről, kiadásokról – kincstári és elemi költségvetés, a költségvetési rendeletben, határozatban megállapított bevételekről és kiadásokról elemi költségvetés készül.
Kincstári költségvetés az államháztartás központi alrendszerében készül. A kincstári költségvetés az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok esetén a Javaslatban szereplő kiadási, és a kormányrendeletben megállapított bevételi kiemelt előirányzatokat tartalmazza. Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai esetén a kincstári költségvetés az azokat szabályozó törvény által meghatározott jogcímek szerinti bevételeket és kiadásokat, valamint az alapok finanszírozási célú bevételeit és kiadásait (ld. a finanszírozási célú pénzügyi műveleteknél a megelőlegezések szabályait) tartalmazza. Az államháztartás önkormányzati alrendszerében kincstári költségvetés szintű dokumentum készítésére nincs szükség, mivel a költségvetési rendelet, határozat tartalmazza a kiemelt előirányzatokat és a finanszírozási célú pénzügyi műveleteket is.
Az előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok további bontását tartalmazza az elemi költségvetés, amelyet az államháztartás mindkét alrendszerében el kell készíteni. Az elemi költségvetést az államháztartás központi alrendszerében a fejezetet irányító szerv, az államháztartás önkormányzati alrendszerében az irányító szerv vezetője (tehát – az értelmező rendelkezésekkel összhangban – a polgármester, nemzetiségi önkormányzat, társulás elnöke, nem pedig a képviselő-testület) hagyja jóvá.
A 29. §-hoz
A Javaslat kiemelten kezeli a tervezés témakörét. Ennek első eleme, hogy előírja a középtávú költségvetési keretszámok kialakítását és aktualizálását. A számok jelentősége kettős. Egyrészt kijelölik a következő évek költségvetési célszámait (elsősorban az egyenleg terén). Másodsorban előírják, hogy a fejezetekre nézve megállapított kiadási számokat a fejezetet irányító szerveknek költségvetési szervekre, központi és fejezeti kezelésű előirányzatokra le kell bontani, amelyek így a következő évekre vállalt kötelezettségek korlátait is jelentik. A lebontást természetesen bizonyos esetekben szükségtelen lenne végrehajtani, ezért a szakasz arról is rendelkezik, hogy azt az adósságkezelést és az állam közvetlen kiadásait tartalmazó fejezetek, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kiadásai esetén nem kell elvégezni.
A 30–31. §-hoz
A rendelkezések egyrészt rögzítik az előirányzatok módosítása, átcsoportosítása jelenleg is elfogadott kettős felosztását, nevezetesen, hogy azok lehetnek csak az adott költségvetési évben érvényesülők (egyszeriek), vagy tartósan érvényesülők (tartósak). Alapelvi rendelkezés, hogy a bevételi előirányzatok főszabályként kizárólag azok túlteljesítése esetén növelhetők, és a költségvetési bevételek tervezettől történő elmaradása esetén azokat csökkenteni kell. Kivételt képeznek ez alól a központi kezelésű előirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai bevételi előirányzatai, mivel ezeket abban az esetben kell módosítani, ha az adott költségvetési bevételre vonatkozó jogszabályi előírások év közben változnak. Végül az előírások utalnak arra a jelenleg is létező szabályra – helyesebben kormányrendelet számára megengedi ilyen szabály megállapítását –, miszerint a költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat meghatározott – elsősorban közhatalmi és intézményi működési, felhalmozási – bevételi előirányzatain felüli többletbevétel csak előzetes engedéllyel használható fel.
A 32. §-hoz
A szakasz tételesen meghatározza azokat az eseteket, amelyek során a központi költségvetésről szóló törvény felhatalmazást adhat előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül a kiadási előirányzaton felüli kiadás teljesítésére. Ilyenek az adósságszolgálat kiadásai, a devizában teljesítendő kiadások az árfolyamváltozás hatásának kiküszöböléséig, az egyedi kormánydöntéssel biztosított beruházásösztönzési célú költségvetési támogatások, az állami kezességekkel, állami garanciákkal kapcsolatos kiadások, a jogszabály által alanyi jogon összegszerűen megállapított költségvetési kiadások, a folyamatban lévő peres ügyekkel és az állami kártérítésekkel, kártalanításokkal kapcsolatos kiadások, valamint az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos kiadások teljesítését szolgáló kiadások.
A 33–34. §-hoz
A szakaszok a központi költségvetésben végrehajtható kiadási előirányzatok módosításának és az előirányzat-átcsoportosítások szabályait tartalmazzák (ahogy arra a fogalommeghatározásoknál már utaltunk, ez két külön esetkör). A bevételi előirányzatok módosításáról a korábbi szakaszok már rendelkeztek, a bevételi előirányzatok átcsoportosítását pedig a Javaslat nem ismeri.
A központi kezelésű előirányzatok esetén a kiadási előirányzatok módosítására az Országgyűlés jogosult. Ez a szabály természetesen nem érinti azt a szabályt, hogy bizonyos kiadási előirányzatok az előirányzaton felül is túlteljesíthetőek. Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat kiadási előirányzatai módosításának eseteit (pl. a már említett többletbevétellel, maradvánnyal, államháztartáson kívülről átvett pénzeszközzel) kormányrendelet szabályozza. Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kiadási előirányzatainak módosítására alapvetően az ezeket létrehozó törvények rendelkezéseit kell alkalmazni, a Javaslat előbbiekre azt az általános szabályt állítja csak fel, hogy azok akkor módosíthatók, ha a bevételi előirányzatok túlteljesítése, vagy – ha törvény másként nem rendelkezik – a felülvizsgált és jóváhagyott előző évi maradványok erre fedezetet biztosítanak.
A központi költségvetésről szóló törvény által megállapított kiadási előirányzatok közötti átcsoportosításra, valamint a címrend módosítására, kiegészítésére főszabályként a Kormány határozatban jogosult. A főszabály alóli kivételeket a szakasz további bekezdései állapítják meg. Ilyen kivétel a fejezeten belül a költségvetési szervek előirányzatai terhére történő átcsoportosítás meghatározott feltételek fennállása esetén, a fejezeti kezelésű előirányzatok fejezeten belüli átcsoportosítása ugyancsak meghatározott feltételek fennállása esetén (ez esetben viszont az átcsoportosításhoz a kormányzati fejezetek esetén az államháztartásért felelős miniszter előzetes egyetértése is szükséges, ami alapján az átcsoportosítás ugyan fejezeti hatáskörű marad, azonban azt csak a miniszter egyetértése esetén lehet kezdeményezni), pályázati úton elnyert, visszatérítendő vagy vissza nem térítendő költségvetési támogatás biztosításával, vagy az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos átcsoportosítás, továbbá a Kormány irányítása alá nem tartozó fejezetek fejezeti kezelésű és intézményi előirányzatainak átcsoportosítása más fejezetbe. Az elkülönített állami pénzalapok előirányzatainak fejezeten belüli vagy más fejezethez történő átcsoportosításáról – összhangban az alap célját szabályozó törvénnyel – a fejezetet irányító szerv dönt. Ha a fejezetet irányító szervi hatáskörben kerül sor az előirányzatok fejezetek közötti átcsoportosítására, arról az érintett fejezetet irányító szervek megállapodást kötnek.
A nem a Kormány irányítása alá tartozó fejezetek kiadási előirányzatai esetén a Kormány nem jogosult az előirányzatok átcsoportosítására. Ha az átcsoportosítás ezeknél a fejezeteknél a fentiek szerint fejezetet irányító szervi hatáskörben nem hajtható végre, arról csak az Országgyűlés dönthet.
Megjegyezzük, hogy az érintett szakaszok rendelkezéseit nem kell alkalmazni az előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok közötti átcsoportosításra, mivel arról külön szakasz rendelkezik.
A 35. §-hoz
A helyi önkormányzat költségvetési rendeletében megjelenő bevételek, kiadások módosításáról, a kiadási előirányzatok közötti átcsoportosításról főszabályként a képviselő-testület dönthet. Ugyanakkor a költségvetési szerv az előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok között átcsoportosítást hajthat végre, illetve bevételi és kiadási előirányzatai a Kormány rendeletében meghatározott esetekben saját hatáskörben módosíthatók, a kiadási előirányzatok egymás között átcsoportosíthatók. Ilyen esetben nem szükséges az irányító szerv döntése (teljesen indokolatlan, hogy pl. a járulékok előirányzatának pár tízezer forintos átcsoportosításáról a dologi előirányzatok javára a képviselő-testület döntsön). Ugyanakkor a Javaslat szerint a költségvetési rendeleten szükséges meghatározott időközönként átvezetni az évközi módosításokat, átcsoportosításokat, ezért a polgármesternek a költségvetési szerv saját hatáskörében végrehajtott előirányzat-módosításokról, átcsoportosításokról, továbbá arról, ha a helyi önkormányzat év közben többletbevételhez jut, vagy bevételei a tervezettől elmaradnak, a képviselő-testületet tájékoztatnia kell. A képviselő-testület ezek alapján negyedévenként módosítja a költségvetési rendeletét. Kötelező a költségvetési rendelet soron kívüli módosítása, ha év közben az Országgyűlés a helyi önkormányzatot megillető hozzájárulásokat, támogatásokat zárolja, csökkenti, törli.
A helyi nemzetiségi önkormányzat, országos nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás, jogi személyiségű társulás, valamint az általuk irányított költségvetési szervek előirányzatainak módosítására, átcsoportosítására is a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat kell – a megfelelő eltérésekkel – alkalmazni.
A 36. §-hoz
A szakasz alapján az előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok között saját vagy irányító szervi hatáskörben hajtható végre átcsoportosítás. Ennek részleteit kormányrendelet szabályozza.
A 37. §-hoz
A költségvetés megalapozott végrehajtását a tervezési szabályok mellett elsősorban a kötelezettségvállalási szabályok biztosítják. A kötelezettségvállalás fogalmát az értelmezőrendelkezések meghatározzák, lényegében minden olyan fizetési kötelezettség annak tekinthető, amely a kötelezettséget vállaló nyilatkozatán, döntésén alapul. Megjegyezzük, hogy kötelezettségvállalásnak tekintendők az olyan fizetési kötelezettségek is, amelyek ugyan a kötelezettségvállaló nyilatkozata alapján jönnek létre, de abban érdemi mérlegelési jogköre nincs (pl. kötelezően létrehozandó szerződések a közműszerződések, kötelező biztosítások és más hasonló kötelezettségek esetén). A kötelezettségvállalástól meg kell különböztetni az olyan más fizetési kötelezettségeket, amelyek külső körülmények folytán terhelik a kiadási előirányzatokat, a kötelezettségvállaló nyilatkozatától függetlenül. Ilyenek a jogszabály alapján fennálló fizetési kötelezettségek (pl. kötelezettségvállaláshoz nem kapcsolódó közterhek, a fizetendő normatívák), vagy a bírósági, hatósági döntésen alapuló kötelezettségek. Kötelezettségvállalásnak – és nem más fizetési kötelezettségnek – minősül ugyanakkor, ha a fizetési kötelezettség összegét jogszabály állapítja meg, de az alapul szolgáló jogviszony létrehozása a kötelezettségvállaló döntésén múlik (ennek legtipikusabb példája a személyi juttatások felhasználása, ahol pl. a köztisztviselői illetményt, egyéb törvényi juttatásokat jogszabály állapítja meg, de a közszolgálati jogviszony létesítése a munkáltató döntésétől függ).
A kötelezettségvállalások mértéke törvényi korláthoz kötött. A szakasz különválasztja a tárgyév, és a tárgyéven túli évek kiadási előirányzatai terhére vállalható kötelezettségeket. A tárgyévi kiadási előirányzatok terhére a korábbi kötelezettségvállalásokkal és más fizetési kötelezettségekkel csökkentett összegű kiadási előirányzatok (szabad előirányzatok) mértékéig kerülhet sor kötelezettségvállalásra az egyedi kormánydöntéssel biztosított beruházás-ösztönzési célú költségvetési támogatások és előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető kiadási előirányzatok terhére vállalt kötelezettségvállalások kivételével. Ez konkrétan meghatározható összeg, mivel a tárgyévi költségvetés tartalmazza ezeket az előirányzatokat. Mivel azonban a költségvetés mindig egy évre szól (ld. éves költségvetés elve) a tárgyéven túli kiadási előirányzatok terhére vállalható kötelezettségek összegének meghatározása külön szabályok megalkotását igényli. Ahol sor került a tárgyévet követő három év kiadási előirányzatainak lebontására – ld. középtávú tervezés –, ott evidensnek tűnik ezen előirányzatok szabad előirányzatainak mértékéig engedni a kötelezettségvállalást (kivételt ez alól az egyedi kormánydöntéssel biztosított beruházás-ösztönzési célú költségvetési támogatások képeznek, amelyek esetén a tárgyéven túl vállalható kötelezettségek összegét a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg). Az államháztartás önkormányzati alrendszerében a három éves keretszámok megalkotását nem írja elő a Javaslat, ezért ott az irányító szerv által megállapított, ennek hiányában – a kiadások nominális értelemben vett változatlanságát feltételezve – a költségvetési év kiadási előirányzataival megegyező összegű kiadási előirányzatok szabad előirányzatának mértékéig engedi meg a szakasz a kötelezettségvállalást. Az Európai Unió költségvetéséből közvetlenül érkező források terhére vállalt kötelezettségekre e megkötéseket nem kell alkalmazni. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek csupán felső határok, nem előírás, hogy ekkora összegű fizetési kötelezettséget ténylegesen is vállaljon a kötelezettségvállaló. Amennyiben mégis a felsőhatárt eléri (vagy ahhoz közelít) a kötelezettségvállalások és más fizetési kötelezettségek állománya, úgy emiatt a költségvetési tervezés során többletigénnyel nem élhet, adott esetben kénytelen azzal szembesülni, hogy már az év kezdetén kimerítette az adott évi keretét, új kötelezettséget csak a korábbi kötelezettségei megszűnése esetén vállalhat.
A kötelezettségvállalásra jogosult személyek körét kormányrendelet határozza meg.
A 38. §-hoz
A szakasz fenntartja azt a folyamatba épített, garanciális jellegű kontrollt, miszerint kötelezettségvállalásra csak pénzügyi ellenjegyzés – ezt a korábbi szabály simán „ellenjegyzésnek” nevezte, nem különböztetve meg a más tartalmú (pl. jogi) ellenjegyzéstől – után, a pénzügyi teljesítés esedékességét megelőzően, írásban kerülhet sor. A főszabály alól kormányrendelet eltérést engedélyezhet, ennek tipikus esete az ún. kis összegű kötelezettségvállalás. A pénzügyi ellenjegyzőnek meg kell győződnie arról, hogy a szabad előirányzat rendelkezésre áll, a tervezett kifizetési időpontokban a pénzügyi fedezet biztosított, és a kötelezettségvállalás nem sérti a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat. A pénzügyi ellenjegyzésre jogosult személyek körét, a pénzügyi ellenjegyző feladatait, összeférhetetlenségének eseteit, képesítési követelményeit kormányrendelet határozza meg.
Hangsúlyozni kell, hogy a szakasz csak a kötelezettségvállaláshoz kívánja meg az előzetes írásos formát és a pénzügyi ellenjegyzést, a már említett más fizetési kötelezettségek teljesítéséhez – mivel azok a kiadási előirányzattal rendelkező akaratától függetlenül jönnek létre, állnak fenn – nem.
A 39. §-hoz
A kiadási előirányzatok terhére kifizetés elrendelésére (utalványozás) csak a teljesítés igazolását, és az az alapján végrehajtott érvényesítést követően kerülhet sor. A szabály alól kormányrendelet kivételeket állapíthat meg. Erre tipikusan az olyan kifizetések esetén kerülhet sor, amelyek esetén a teljesítés igazolása nem értelmezhető. Hangsúlyozni kell, hogy a szakasz nem a kötelezettségvállalások pénzügyi teljesítéséről, hanem valamennyi kifizetésről szól, azaz a már említett más fizetési kötelezettségek teljesítéséhez kötelezettségvállalás és pénzügyi ellenjegyzés ugyan nem szükséges, azonban az utalványozási, érvényesítési szabályokat meg kell tartani ezek teljesítése esetén is.
A teljesítés igazolására, utalványozásra, érvényesítésre jogosultakat, feladataikat, összeférhetetlenségük eseteit, és az érvényesítő képesítési követelményeit kormányrendelet határozza meg.
A 40. §-hoz
A költségvetési (fő)felügyelő megbízásáról a költségvetési fejezet (az ún. „alkotmányos” fejezetek és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kivételével), a költségvetési szerv, az elkülönített állami pénzalap és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai gazdálkodásának folyamatos figyelemmel kísérése érdekében a Kormány dönt. A konkrét személyt – a Kormány döntése alapján – az államháztartásért felelős miniszter (az államháztartásért felelős miniszter irányítása alá tartozó fejezetnél a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter egyetértésével) választja ki és bízza meg. A költségvetési (fő)felügyelő jogköreit kormányrendelet határozza meg. Ilyen jogkör pl., hogy a (fő)felügyelő a kötelezettségvállalások egy részénél vizsgálja azok költségvetés-politikai céloknak való megfelelőségét, továbbá véleményezi a belső gazdálkodási szabályzatokat.
A 41. §-hoz
A szakasz a központi költségvetésről szóló törvény végrehajtása során a Kormány, a helyi önkormányzat költségvetésének végrehajtása során a polgármester jogköreit tárgyalja. A Kormány a hiánycél tartása érdekében a központi költségvetésben jogosult a kiadási előirányzatokat csökkenteni, zárolni, törölni. E joga viszont nem terjed ki az előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlléphető előirányzatokra, az európai uniós források, az adományok, segélyek, valamint a felsőoktatási intézmények állami részösztöndíjas és önköltséges tanulmányokat folytató hallgatói által fizetett önköltség előirányzataira.
Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, vagy ennek következményei elhárítása céljából a központi költségvetésről szóló törvény végrehajtása során a Kormány, a helyi önkormányzat költségvetése végrehajtása során a polgármester jogosult a Javaslat rendelkezéseitől eltérő átmeneti intézkedéseket hozni, a költségvetésben nem szereplő kiadásokat teljesíteni és rendkívüli fizetési kötelezettséget előírni.
A 42. §-hoz
A szakasz kimondja, hogy a költségvetési szerv, valamint az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai pénzeszközei terhére azok kezelő szerve jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetet nem hozhat létre, abban tagsági, részesedési viszonyt nem szerezhet, és ahhoz nem csatlakozhat. Az előírás alapján tehát a költségvetési szerv saját nevében, továbbá az alapok pénzeszközei terhére senki más nem végezhet ilyen ügyletet. A szabály természetesen nem zárja ki, hogy a költségvetési szerv más nevében, a tiltásban nem nevesített forrás terhére, felhatalmazás alapján eljárjon ilyen ügyletekben.
Az előbbi előíráshoz részben kapcsolódik az a szabály, hogy az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv költségvetéséből támogatás, adomány, és más ellenérték nélküli kifizetés – törvény eltérő rendelkezése hiányában és a szakaszban felsorolt kivételekkel – biztosítására kötelezettség nem vállalható, ilyen kifizetés nem teljesíthető. A támogatások, felajánlások biztosítására az államháztartás központi alrendszerében a központi és a fejezeti kezelésű előirányzatok szolgálnak.
A költségvetési szervek saját nevükben a szakaszban felsorolt ügyleteket (hitel, kölcsön felvétele, értékpapír kibocsátása, pénzügyi lízing, faktoring, stb.) érvényesen nem köthetnek. Mivel a törvény ezen ügyletek vonatkozásában érvényességről szól, a költségvetési szervek által a tiltás ellenére megkötött ügyletek a magánjog szabályai szerint érvénytelennek minősülnek. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a fejezeti kezelésű előirányzatok, elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai pénzeszközei terhére végzett ügyletekre is (akkor is, ha az ügyletet nem költségvetési szerv, hanem pl. államháztartáson kívüli kezelő szerv – pl. nonprofit gazdasági társaság – végezné).
A 43. §-hoz
A szakasz továbbviszi a korábbi Áht. 2010. év végi módosításában megjelenő azon szabályt, amely értelmében az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv (az önálló szabályozó szerv kivételével) által kiszabott és beszedett bírság a költségvetési szervnél és területi szerveinél nem használható fel. A beszedett bírság a központi költségvetés bevétele. A rendelkezés az autonóm államigazgatási szervre és az önálló szabályozó szervre nem vonatkozik. Előfordulhat, hogy a beszedett bírságot később vissza kell fizetni. A Javaslat alapján ezt a bírságot felhasználó költségvetési szerv költségvetése, vagy (központosított bírság esetén) a központi költségvetés terhére kell teljesíteni.
A bírságbevételek között került megfogalmazásra az a szabály, amely értelmében a bíróság, ügyészség által kiszabott eljárási bírság és rendbírság kivételével az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv által jogerősen kiszabott és meg nem fizetett bírság, valamint a meg nem fizetett bírság miatt jogerősen kiszabott és meg nem fizetett késedelmi pótlék köztartozásnak minősül, és adók módjára kell behajtani.
A Ket. alapján a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidő ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének nem felróható okból történő túllépése esetén a költségvetése terhére az ügyfél számára fizetésre kötelezett. A szakaszban megjelenő szabály alapján az ily módon megfizetett összeg a központi költségvetésből nem téríthető meg, és az igazgatási szolgáltatási díjmérték számításánál költségelemként sem vehető figyelembe.
A 44–45. §-hoz
A szakaszok a személyi juttatásokkal, létszámmal, és a személyi juttatások kifizetését szolgáló illetményszámfejtéssel kapcsolatban állapítanak meg alapvető szabályokat.
A Miniszterelnökség, a minisztérium, a kormányhivatal, a központi hivatal, a Kormány irányítása vagy felügyelete alatt álló rendvédelmi szerv, és a honvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szerv engedélyezett létszámát a Kormány, az államháztartás központi alrendszerébe tartozó más költségvetési szerv engedélyezett létszámát a fejezetet irányító szerv állapítja meg. Az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozó költségvetési szerv engedélyezett létszámának megállapításáról a szakasz nem rendelkezik, mivel azt a Javaslat más részei alapján a költségvetési rendelet, határozat tartalmazza.
A költségvetési szerv a számára munkát végző személyek részére a munkabért, illetményt, egyéb juttatást, és az ehhez kapcsolódó adó-, társadalombiztosítási és egyéb, a munkáltatót terhelő fizetési kötelezettségek teljesítésére saját illetményszámfejtést működtet vagy a kincstár által működtetett központosított illetményszámfejtést veszi igénybe. A központosított illetményszámfejtéshez kormányrendeletben meghatározott körben kötelező a csatlakozás, ezen túl ahhoz a kincstárral kötött megállapodás alapján, térítési díj ellenében más szervezetek is csatlakozhatnak. Az illetményszámfejtéssel kapcsolatos szabályok között kapott helyt az adózás rendjéről szóló törvénytől történő azon eltérés, miszerint a költségvetési szervek és azon szervek, amelyek illetményszámfejtése a központosított illetményszámfejtésen belül történik, a személyi juttatásokat és egyéb kifizetéseket terhelő, továbbá az azokkal összefüggésben felmerülő, az állami adóhatóság felé teljesítendő kötelezettségeiket minden hónap 20-áig teljesítik.
A 46. §-hoz
Az MNV Zrt., a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, a Magyar Fejlesztési Bank Zrt., és a külön törvényben vagy az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter rendeletében kijelölt tulajdonosi joggyakorló szervezet (együtt: tulajdonosi joggyakorló szervezet) a szakasz alapján az állam nevében hitelt, kölcsönt csak az állam tulajdonában álló gazdasági társaság részére nyújthat. A hitel, kölcsön nyújtásához, átütemezéséhez az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter és az államháztartásért felelős miniszter előzetes jóváhagyása szükséges. Az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter jóváhagyása szükséges továbbá ahhoz, hogy a tulajdonosi joggyakorló szervezet az állam tulajdonában álló gazdasági társaságnak az állam nevében tőkeemelést és támogatást nyújtson. Lényeges rendelkezés, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodás során az államháztartáson kívüli tulajdonosi joggyakorló szervezet saját számláján nem számolhatja el az állam nevében végzett műveletek hatását. Az állami vagyonnal kapcsolatos rendelkezés, hogy ha az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv a használt állami vagyon használatát, vagy az őt megillető más jog gyakorlását visszterhes szerződés alapján harmadik személynek átengedi, az ebből származó bevétel őt illeti meg.
A 47. §-hoz
A szakasz a vállalkozási tevékenység szabályaival foglalkozik. Vállalkozási tevékenységet az államháztartás központi alrendszerében – a Kormány rendeletében meghatározott korlátokkal – csak költségvetési szerv végezhet, a központi és a fejezeti kezelésű előirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok, és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai pénzeszközei ilyen célra nem használhatók fel. Az államháztartás önkormányzati alrendszerében az önkormányzatok, társulások külön törvény alapján vállalkozhatnak. Az általuk alapított költségvetési szervekre ugyanakkor igaz, hogy vállalkozási tevékenységet csak kormányrendeletben meghatározott korlátokkal végezhetnek. A költségvetési szerv a vállalkozási tevékenységéből származó vállalkozási maradványának a társasági adó általános mértékével megegyező hányadát köteles a központi költségvetésbe – az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozó költségvetési szerv esetén az irányító szerv költségvetésébe – befizetni. Speciális szabály, hogy a felsőoktatási intézmény mentesül a befizetési kötelezettség teljesítése alól, ha a vállalkozási maradványt három éven belül a vagyonkezelésében lévő állami vagyon fejlesztésére, vagy állami vagyonhoz kapcsolódó beruházásra használja fel.
A Javaslatból kimaradt a jelenleg hatályos Áht. azon rendelkezése, amely értelmében a vállalkozási tevékenység a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény (Tpvt.) szerinti piaci magatartásnak minősül. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a költségvetési szerv ilyen irányú tevékenységére ne kellene alkalmazni a piaci tevékenység szabályait. Az utalás elhagyása a Tpvt. 1. §-ában található, a törvény hatályára vonatkozó rendelkezés alapján szükségtelen, mivel az alapján a vállalkozási tevékenység külön rendelkezés nélkül is piaci magatartás, így a költségvetési szerv e tevékenységében a Tpvt. alkalmazásában vállalkozásnak minősül.
A 48. §-hoz
A szakasz némileg módosítva a jelenlegi Áht. szabályát kimondja, hogy az irányító szerv az irányítása alá tartozó költségvetési szerv számára a bevételi előirányzatai után befizetési kötelezettséget írhat elő. A befizetett összeg az év közben jelentkező kiadások fedezetére – a Kormány irányítása alá tartozó fejezetet irányító szerv esetén az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével – használható fel.
Ettől eltérő eset, ha a Javaslat felhatalmazása alapján a központi költségvetésről szóló törvény a kormányhivatal részére a költségvetési bevételei után a központi költségvetésbe történő befizetési kötelezettséget ír elő. A szakasz rendelkezése alapján ezt kizárólag a központi költségvetésről szóló törvény teheti meg, a befizetendő összeg pedig nem haladhatja meg a költségvetési bevételek 50%-át. Ebben az esetben a befizetett összeg nem az irányító szerv költségvetésében, hanem a központi költségvetésben jelenik meg bevételként.
A 49–50. §-hoz
A Javaslat külön fejezetben foglalkozik a költségvetési támogatások szabályaival. A költségvetési támogatás fogalmát az értelmező rendelkezések között találjuk.
A szakasz kimondja, hogy költségvetési támogatás egyedi elbírálás vagy pályázati kiírás alapján benyújtott pályázat útján nyújtható. Megjegyezzük, hogy a helyi önkormányzatok költségvetési támogatásának igénylésére a VIII. fejezet speciális szabályokat tartalmaz. A támogatási kérelem, pályázat (támogatási igény) elbírálásáról és elfogadásáról jogszabályban, ennek hiányában a költségvetési támogatás forrását kezelő szerv (amely a Javaslat korábbi rendelkezései alapján főszabályként a fejezetet irányító szerv vagy a jogszabályban kijelölt kezelő szerv) belső szabályzatában megjelölt személy, testület dönt. A támogatási igény elbírálása és elfogadása (támogatási döntés) esetén a kötelezettségvállalási jogkört gyakorló személy (támogató) a költségvetési támogatásról közigazgatási hatósági határozatot hoz, támogatói okiratot ad ki, a Ket. szerinti hatósági szerződést vagy a Ptk. szerinti támogatási szerződést (a továbbiakban együtt: támogatási szerződés) köt. A bonyolult felsorolás alapja, hogy a jelenlegi támogatási szabályok eltérő eljárás alapján írják elő a támogatási döntés meghozatalát, tipikusnak a magánjogi szerződés tekinthető, azonban bizonyos eljárásokban (pl. agrártámogatások) kizárólagosak a Ket. szerinti döntések. Mivel adott esetben szükség lehet arra, hogy a támogatási szerződések kötelező tartalmát egyes támogatási konstrukciókhoz kapcsolódóan miniszteri rendelet is szabályozza, ezért a Javaslat lehetővé teszi ezt (a szabály nélkül csak törvény vagy kormányrendelet tehetné ezt meg, mivel a Ptk. alkalmazásában csak ezek minősülnek jogszabálynak).
A rendelkezések lehetővé teszik, hogy a kezelő szerv a költségvetési támogatásokkal kapcsolatos feladatok ellátásával lebonyolító szervet (tipikusan a minisztériumon kívüli pályáztató szervet) megbízzon, ha azt jogszabály lehetővé teszi. Ennek feltételeit, az átadható feladatokat kormányrendelet szabályozza.
Az 51. §-hoz
A szakasz meghatározza, hogy a költségvetési támogatás milyen esetekben biztosítható. Ennek alapján nem részesülhet költségvetési támogatásban a támogatási igény benyújtója, ha nem felel meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményeinek, az Alaptörvény rendelkezéseivel összhangban nem átlátható szervezet, vagy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényben foglalt közzétételi kötelezettségének nem tett eleget, noha arra köteles lett volna. A kizáró okok felsorolása nem tekinthető teljesnek, kormányrendelet további kizáró okokat is megállapíthat.
A szabályozás alapján – az agrártámogatások kivételével – a költségvetési támogatási igény benyújtásának feltételéül előírható, hogy a benyújtónak ne legyen esedékessé vált és meg nem fizetett köztartozása. Ez tehát nem törvényi feltétel, csupán lehetőség. Amennyiben a kedvezményezett számára a támogató a köztartozás ellenére biztosítja a költségvetési támogatást, és azt a kedvezményezett a kifizetésig nem rendezi, úgy a kifizetés során a köztartozás összege a későbbi rendelkezések alapján visszatartásra kerül. Az államháztartás követeléseinek biztosítását szolgálja az a rendelkezés, amely értelmében a visszafizetési kötelezettséggel nyújtott költségvetési támogatás visszafizetésének, valamint a költségvetési támogatás visszakövetelésének biztosítása céljából – közösségi jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, kormányrendeletben foglalt kivételekkel – a támogatói okiratban, támogatási szerződésben megfelelő biztosítékot kell kikötni. Hangsúlyozandó, hogy a biztosíték nem azonos a Ptk. szerinti szerződés biztosítékaival, más eszközök – pl. a beszedési megbízás benyújtására történő felhatalmazás – is megfelelő biztosíték lehet. Azt, hogy mi minősül megfelelőnek, az adott költségvetési támogatás célja, összege, a kedvezményezett körülményei alapján dönthető csak el. A helyi önkormányzatok költségvetési támogatása visszakövetelésének biztosítékára a VIII. fejezet speciális szabályt tartalmaz, esetükben a beszedési megbízás benyújtására történő felhatalmazást tekinti minden esetben kötelező és egyedül alkalmazandó biztosítéknak.
Az 52. §-hoz
A szakasz a közbeszerzési kötelezettség elvének egy sajátos vetületét emeli ki. Ennek alapján a költségvetési támogatások felhasználását – ha ennek a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti feltételei fennállnak, azaz a költségvetési támogatás felhasználása árubeszerzéssel, szolgáltatás megrendeléssel, építési beruházással, koncesszióval valósul meg – közbeszerzés alkalmazásához kell kötni. Ugyanakkor a költségvetési támogatás nem köthető olyan feltételhez, hogy az ajánlattevőt előzetesen válasszák ki, de arra lehetőség van, hogy a támogatási igény elbírálását megelőzően közbeszerzési eljárás kerüljön megindításra, vagy a támogató annak megindítását határozza meg a költségvetési támogatás feltételeként.
Az 53. §-hoz
A szakasz rögzíti, hogy a költségvetési támogatás igénybevétele utólagos elszámolás melletti (előfinanszírozás), vagy beszámolási kötelezettség teljesítését követő (utófinanszírozás) formában történhet. A folyósításra sor kerülhet egy összegben vagy részletekben is. Részletekben történő kifizetésnél alkalmazható az időarányos (pl. működési támogatás átutalása havonta) vagy a teljesítésarányos (pl. beruházás esetén a számlák ellenőrzését követően) folyósítás is. A folyósítási módok és az igénybevételi módok egymással összefüggnek, de nem egymás alternatívái. Pl. előfinanszírozásra sor kerülhet egyösszegű vagy részletekben történő folyósítás esetén is (pl. a folyósított működési támogatással csak utólag kell elszámolni), ugyanakkor az utófinanszírozás is történhet egy összegben (pl. egy rendezvényről készített beszámoló elfogadását követően kerül sor a költségvetési támogatás utalására), vagy részletekben (pl. meghatározott szakaszonként benyújtott részbeszámolást követő kifizetések formájában).
Közösségi jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az államháztartáson kívüli természetes személynek, jogi személynek és jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetnek folyósításra kerülő költségvetési támogatásból a kedvezményezettet terhelő köztartozások összege – kormányrendeletben meghatározott kivételekkel – visszatartásra és az állami adóhatóság megfelelő bevételi számláján jóváírásra kerül. Ilyen esetekben tehát a költségvetési támogatás biztosítása indirekten, nem átutalással, hanem a köztartozás rendezésével valósul meg. A rendelkezést államháztartáson belüli kedvezményezettnél nem kell alkalmazni, mivel e szervezetek köztartozásainak megfizetésére a Javaslat más megoldásokat kínál (ld. nettósítási, előirányzat-felhasználási keret nyitási szabályok). A nem állami humánszolgáltatóknak nyújtott költségvetési támogatások esetén a köztartozás-levonás szabályait azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy abból nem csak a fenntartó, hanem a fenntartott intézmények köztartozásai is levonásra kerülnek.
Az 54. §-hoz
Összhangban a felhasználási kötöttség alapelvével a szakasz kimondja, hogy a kedvezményezetteket beszámolási kötelezettség terheli a költségvetési támogatás rendeltetésszerű felhasználásáról. Ha a kedvezményezett a beszámolási kötelezettségének határidőben nem, vagy nem megfelelő módon tesz eleget, e kötelezettségének teljesítéséig a költségvetési támogatás folyósítását fel kell függeszteni. A költségvetési támogatás jogosulatlan igénybevétele, jogszabálysértő vagy nem rendeltetésszerű felhasználása, továbbá a támogatási szerződéstől történő elállás, annak felmondása, a támogatói okirat visszavonása esetén a kedvezményezett az érintett összeget a Ptk. szerinti kamattal (késedelem esetén plusz késedelmi kamattal) növelt mértékben köteles visszafizetni. Nem teljesítés esetén a visszafizetendő összeget az állami adóhatóság megkeresésre adók módjára hajtja be. Megjegyezzük, hogy a helyi önkormányzatok költségvetési támogatásai esetén a beszámolásra (esetükben az elszámolás szót használja a Javaslat) és a jogosulatlan költségvetési támogatások visszafizetésére e szakasz rendelkezéseivel összhangban álló, kiegészítő szabályokat állapít meg a VIII. fejezet.
Az 55. §-hoz
A szakasz a kedvezményezett kötelességévé teszi a költségvetési támogatások lebonyolításában részt vevő és a költségvetési támogatást ellenőrző szervezetekkel való együttműködést, az ellenőrzést végző szerv képviselőinek ellenőrzési munkájukban történő segítését. Ha a kedvezményezett az ellenőrzés során felróható magatartásával az ellenőrző szervek munkáját ellehetetleníti, az a költségvetési támogatásra való jogosultság elvesztésével és az addig folyósított összeg visszafizetési kötelezettségével jár együtt.
Az 56–57. §-hoz
A rendelkezés utal arra, hogy a kincstár monitoring rendszert működtet a költségvetési támogatásokról, és közreműködik ezek felhasználásának összehangolásában. Ennek, valamint a költségvetési támogatások biztosításának további szabályait kormányrendelet állapítja meg.
Az 58. §-hoz
A helyi önkormányzatok, helyi nemzetiségi önkormányzatok és a többcélú kistérségi társulások központi költségvetési hozzájárulásairól, támogatásairól a Javaslat külön fejezete szól. E hozzájárulások, támogatások egy része beletartozik a költségvetési támogatás fogalmába, ezekre a VII. fejezet általános és a VIII. fejezet sajátos szabályait együtt kell alkalmazni. Más részük – pl. az átengedett központi adók, a normatív hozzájárulások, támogatások – nem minősülnek költségvetési támogatásnak, így ezekre csak e fejezet szabályai vonatkoznak.
E szakasz elsősorban valamennyi hozzájárulásra, támogatásra érvényes szabályt tartalmaz, míg a következő szakaszok sorban a normatív hozzájárulásokra, támogatásokra, a költségvetési támogatásokra, és az ezekkel való elszámolásra nézve állapítanak meg előírásokat.
A helyi önkormányzat, a helyi nemzetiségi önkormányzat és a többcélú kistérségi társulás a központi költségvetésről szóló törvény önkormányzati támogatások elszámolására szolgáló fejezetében meghatározott hozzájárulásokat, támogatásokat a kincstár útján igényli, illetve év közben módosítja azokat. Ha a költségvetési támogatást vagy annak egy részét jogtalanul vették igénybe, nem a megjelölt célra használták fel, a támogatásról haladéktalanul le kell mondani.
A helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás a költségvetési év végét követően elszámol az igénybe vett hozzájárulásokkal, támogatásokkal. A hozzájárulások, támogatások jogosulatlan igénybevétele és a visszafizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén a jogtalan igénybevétel és a késedelem után a helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás kamatot fizet. Ha a visszafizetési kötelezettségnek a kötelezett nem tesz eleget, a kincstár – az engedélyezett részletfizetés kivételével – beszedési megbízást nyújt be a kötelezett fizetési számlájával szemben.
Kérelem alapján lehetőség van a visszafizetési és kamatfizetési kötelezettségére vonatkozóan arra – a késedelmi kamat kivételével –, hogy a kincstár legfeljebb tizenkét havi részletfizetést engedélyezzen. Az engedély megadásának feltételeit a szakasz szabályozza.
A szakasz kimondja, hogy a VIII. fejezetben szabályozott helyszíni ellenőrzések során, valamint az elszámolás felülvizsgálata során indított hatósági eljárásra főszabályként a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az 59. §-hoz
A szakasz a normatív hozzájárulásokra, támogatásokra állapít meg rendelkezéseket. A kincstár ezek igénylését a rendelkezésére álló adatok alapján felülvizsgálja, és – ha azokat nem tartja megalapozottnak – írásban felhívást ad ki azok helyesbítésére. A kincstár ezen felül év közben helyszíni ellenőrzés során is megvizsgálhatja a feladatmutatók alakulását, az igénylés megalapozottságát, és szükség esetén felhívhatja a jogosultat az érvényes feladatmutatói módosítására. A felhívás címzettje kiegészítő kamat fizetésére köteles, ha a felhívásnak a következő évközi módosítási lehetőség során nem tesz eleget. Ha a felhívás címzettje az elszámolásban nem veszi alapul a javasolt adatokat, a kincstár az elszámolás felülvizsgálata során érvényesíti azokat.
A 60. §-hoz
A szakasz a helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás költségvetési támogatásaira nézve állapít meg sajátos szabályokat. A kincstár ezek esetén szabályszerűségi szempontból megvizsgálja a támogatási igényt, és szükség esetén, határidő kitűzésével hiánypótlásra, módosításra történő felhívást ad ki. Ha a felhívás címzettje a felhívásnak nem tesz eleget, vagy nem megfelelően teljesíti azt, a kincstár nem továbbítja a támogatási igényt az elbírálásra jogosult szervnek. A kincstár a költségvetési támogatások igénybevételének szabályszerűségét a költségvetési év közben is megvizsgálhatja és felhívásában javasolhatja a költségvetési támogatásról vagy annak egy részéről történő lemondást. A vizsgálat keretében lefolytatott helyszíni ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell felvenni.
A 61. §-hoz
A helyi önkormányzatok, helyi nemzetiségi önkormányzatok és a többcélú kistérségi társulások központi költségvetési hozzájárulásai, támogatásai elszámolását a kincstár felülvizsgálja, amelyet a költségvetési évet követő év december 31-ig – a többcélú kistérségi társulások esetén a költségvetési évet követő második év június 30-ig – meg kell kezdeni. A kincstár a lefolytatott helyszíni ellenőrzésről jegyzőkönyvet vesz fel, amelyet az ellenőrzés befejezésétől számított harminc napon belül átad az ellenőrzöttnek. Ha a kincstár a felülvizsgálat során az elszámoláshoz képest eltérést tár fel, felhívást ad ki az elszámolás módosítására. Ha ezek után a helyi önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat, a többcélú kistérségi társulás adatszolgáltatása és a kincstár álláspontja között különbség maradt fenn, közigazgatási hatósági eljárás indul.
A 62–71. §-hoz
A rendelkezések elsőként meghatározzák az államháztartási kontrollok célját. A kontrollok az Állami Számvevőszék által végzett külső ellenőrzés, a kormányzati ellenőrzés és az államháztartási belső kontrollrendszer keretében történnek. Az államháztartási belső kontrollrendszer a költségvetési szervek belső kontrollrendszerén és belső ellenőrzésén keresztül valósul meg.
A kormányzati ellenőrzési szerv feladatairól az érintett szakaszok szintén részletesen szólnak. A kormányzati ellenőrzési szerv a korábbi szabályokkal összhangban továbbra is jogosult bírságot kiszabni, ha az ellenőrzött vagy az ellenőrzés kapcsán adatszolgáltatásra kötelezett szerv vezetője, alkalmazottja az ellenőrzéshez kapcsolódó együttműködési vagy az ellenőrzés végrehajtását elősegítő kötelezettségét felróható módon megszegi. Ezen felül új jogosultságként jelenik meg a közpénzek vagy az állami vagyon jogszabálysértő, rendeltetésellenes vagy pazarló felhasználása esetén annak lehetősége, hogy a kormányzati ellenőrzési szerv – a munkabérek és az ahhoz kapcsolódó közterhek folyósításának kivételével – kérheti a fizetési számlák zárolását, továbbá támogatások, a személyi jövedelemadó 1%-ából történő felajánlások, és a visszatérítendő általános forgalmi adó folyósításának felfüggesztését. Ezen felül a kormányzati ellenőrzési szerv a köztulajdonban álló szervezeteket megillető jog, követelés, egyéb polgári jogi igény érvényesítése iránt, valamint költségvetési támogatás visszafizetése érdekében a jogosult nevében és helyett a bíróságok és más hatóságok, valamint harmadik személyek előtt külön meghatalmazás nélkül is eljárhat.
A belső ellenőrzéssel kapcsolatos szabályok gondoskodnak az ellenőrzés függetlenségének biztosításáról azzal, hogy kimondják: a belső ellenőrzést végző személy vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi. Az irányító szerv belső ellenőrzési szervezetének sajátos jogállása van, mivel az nemcsak az irányító szerven belül, hanem az irányítása alá tartozó költségvetési szervnél, a vagyonkezelő szerveknél, az irányító szerv által támogatott kedvezményezetteknél, a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezeteknél, valamint a tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó szervezeteknél is ellenőrzést végezhet.
A belső ellenőri tevékenység végzése regisztrációhoz kötött. A Javaslat meghatározza a nyilvántartásba való felvétel, a nyilvántartás tartalma szabályait. A nyilvántartásba vétel, valamint a nyilvántartásból való törlés részletszabályai az államháztartásért felelős miniszter rendeletében kerülnek kifejtésre.
A 72. §-hoz
A szakasz a tartozásállománnyal rendelkező költségvetési szerv működésével kapcsolatos sajátos kontrollintézmény, a kincstári, önkormányzati biztos szabályait tartalmazza. Kincstári biztost azon központi költségvetési szervhez kell kirendelni, amely elismert, az esedékességet követő hatvan napon túli tartozásállománya meghaladja az éves eredeti kiadási előirányzatának 3,5%-át, vagy az ötvenmillió forintot. Az önkormányzati biztos kirendelésének feltételei ettől eltérnek, azon költségvetési szervhez rendelhető ki, amely harminc napon túli elismert tartozásállományának mértéke eléri az éves eredeti kiadási előirányzatának 10%-át, vagy a százötven millió forintot, és e tartozását egy hónapon belül nem tudja harminc nap alá szorítani. Önkormányzati rendelet önkormányzati biztos kirendelését kisebb mérték, rövidebb időtartam, lejárat esetén is kötelezővé teheti. A tartozásállomány fennállásáig a pénzügyi ellenjegyzés és az érvényesítés szabályain felül csak a biztos külön ellenjegyzésével vállalható kötelezettség, és rendelhető el utalványozás. A biztos a költségvetési szerv szervezeti felépítését, működési folyamatát, és gazdálkodását érintő racionalizálási javaslatokat is tehet, intézkedéseket kezdeményezhet.
A 73–75. §-hoz
A Javaslat eddig a költségvetési bevételekről és kiadásokról tett említést, mivel a költségvetési gazdálkodás ezekhez kötődik, és ezek különbsége adja a költségvetési egyenleget. Az államháztartás alrendszereiben ugyanakkor a finanszírozással kapcsolatban léteznek finanszírozási bevételek és finanszírozási kiadások (finanszírozási célú pénzügyi műveletek), valamint letéti, függő, átfutó, kiegyenlítő bevételek és kiadások (aktív és passzív pénzügyi műveletek), és továbbadási célú bevételek.
A finanszírozási célú pénzügyi műveletek a pénzeszközök változását okozzák, azonban a költségvetési egyenleget nem érintik. A Javaslat tételesen felsorolja ezeket, külön bontva az államháztartás mindkét alrendszerében előforduló műveleteket (értékpapírok kibocsátása, értékesítése, vásárlása, visszavásárlása, hitelek, kölcsönök felvétele és törlesztése, szabad pénzeszközök betétként való elhelyezése és visszavonása), továbbá kizárólag az államháztartás központi alrendszerében előforduló műveleteket (pl. az ÁKK Zrt. által az állampapírokkal végzett repóügyletek, a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságnak nyújtott tulajdonosi kölcsön és annak visszatérülése bizonyos feltételek esetén).
A letéti pénzkezelés, a függő, átfutó és kiegyenlítő kiadások és bevételek, valamint a továbbadási célú bevételek fogalma szintén meghatározásra kerül, az ezek közé elszámolandó ügyletek részletes eseteit kormányrendelet tartalmazza.
A 76. §-hoz
A Javaslat tovább viszi az 1996-ban létrehozott kincstári rendszert, ennek megfelelően kimondja, hogy az államháztartásban a költségvetések végrehajtásának pénzügyi lebonyolításával és finanszírozásával összefüggő, központi kezelést igénylő feladatokat a kincstár és az Államadósság Kezelő Központ Zrt. látja el.
A 77. §-hoz
A szakasz meghatározza a kincstár feladatai ellátásához szükséges, törvényi szintű szabályozást igénylő jogosultságokat (pl. számlavezetés, elektronikus pénz kibocsátása, befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység, stb.).
A 78. §-hoz
A szakasz rögzíti, hogy a kincstár a pénzforgalmi-számlavezetési tevékenységével összefüggő pénzforgalom lebonyolítására a Magyar Nemzeti Banknál Kincstári Egységes Számla elnevezésű számlával rendelkezik. A kincstár a Magyar Nemzeti Banknál ezen felül devizaszámlát is nyithat.
A 79. §-hoz
A fizetőképesség folyamatos fenntartása érdekében a költségvetési szervnek, a helyi önkormányzatnak, a helyi nemzetiségi önkormányzatnak, az országos nemzetiségi önkormányzatnak, a többcélú kistérségi társulásnak, és a jogi személyiségű társulásnak a bevételeik beérkezéséről és a kiadásaik teljesítésének ütemezéséről likviditási tervet kell készíteni. Az államháztartás központi alrendszerében a fejezeti kezelésű előirányzatok és az alapok esetén e funkciót a finanszírozási terv, előirányzat-felhasználási terv tölti be. A tervek elkészítésének célja, hogy a kiadások teljesítéséhez ne csak az előirányzati, hanem a megfelelő pénzfedezet is biztosítva legyen, megelőzve ezzel a késedelmek, tartozások kialakulását.
A szakasz felhatalmazza továbbá a kincstárt, hogy a Kincstári Egységes Számla terhére megelőlegezze bizonyos kiadások fedezetét. A megelőlegezéseket és azok visszatérülését a finanszírozási célú pénzügyi műveletek között kell elszámolni, azok a költségvetési egyenleget nem érintik.
A 80. §-hoz
A szakasz definiálja az ún. kincstári kör fogalmát. Ebbe az államháztartás központi alrendszerébe tartozó jogi személyek (költségvetési szervek, köztestületek) és előirányzatok (központi és fejezeti kezelésű előirányzatok, alapok) pénzforgalma tartozik. A kincstári kör fizetési számlái – az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv dolgozói lakásépítésének, lakásvásárlásának munkáltatói támogatására szolgáló számlák, a nemzetbiztonsági szolgálatok alapfeladatai ellátásához szükséges speciális kiadások teljesítéséhez szükséges számlák, és a kincstári kör külön engedéllyel hitelintézetnél vezetett devizaszámlái kivételével – kizárólag a kincstárnál vezethetők.
A kincstári körön kívüli számlatulajdonosok a Javaslat által tételesen felsorolt, a megyei önkormányzatok kivételével kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetnek minősülő jogi személyek. Ezek a szervezetek az államháztartással való szoros kapcsolatuk miatt kizárólag a kincstárban vezethetik fizetési számlájukat, az általuk foglalkoztatott személyek lakásépítésének, lakásvásárlásának munkáltatói támogatására szolgáló számla és a külön engedéllyel hitelintézetnél vezetett devizaszámla kivételével más fizetési számlával nem rendelkezhetnek. A kincstár a helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás megbízása esetén vezetheti ezek, valamint az általuk irányított költségvetési szervek fizetési számláit is. A megyei önkormányzatok ugyanakkor kincstári körön kívüli számlatulajdonosnak minősülnek, azaz fizetési számlájukat csak a kincstárnál vezethetik.
A kincstár számlavezető tevékenysége és az általa nyújtott egyéb szolgáltatások után díjakat számolhat fel, azonban kamatot nem fizethet (ez alól kivételt képeznek a felsőoktatási intézményekben állami részösztöndíjas önköltséges tanulmányokat folytató hallgatók által fizetett költségtérítések elkülönített kezelésére jogszabályban foglaltak alapján vezetett fizetési számla pénzeszközei). Nincs tehát lehetőség arra, hogy kincstári körön kívüli számlatulajdonosok vagy az önkormányzatok az átmenetileg szabad pénzeszközeiket külön betéti számlán lekössék. Ugyanakkor a kincstári körön kívüli számlatulajdonosok – a megyei önkormányzatok kivételével – az átmenetileg szabad pénzeszközeiket a kincstár által értékesített, értékpapírszámlán, értékpapírletéti-számlán nyilvántartott állampapírok vásárlásával hasznosíthatják. A kincstár jogosult az általa vezetett fizetési számlák megterhelésével továbbhárítani a pénzforgalmi szolgáltatások díját, továbbá jogszabályban meghatározott más esetben is azokat megterhelni.
A 81. §-hoz
A Javaslat más rendelkezéseivel összhangban a szakasz a kincstár szerepét egyrészt a pénzügyi lebonyolítási feladatok végrehajtásában, másrészt bizonyos ellenőrzési funkciók (likviditási és előirányzati fedezet, valamint alaki, formai és pénzügyi ellenőrzés) ellátásában határozza meg.
Az általános indokolásban elmondottakkal összhangban a Javaslat célja az államháztartási tárgyú jogszabályok terjedelmének csökkentése, a jogszabályi szintű rendezést nem igénylő kérdések kiszűrése a hatályos joganyagból. Ennek megfelelően a szakasz a kincstár szabályzatába utalja az olyan végrehajtási jellegű kérdéseket, mint pl. az általa vezetett fizetési számlák, és a számlákhoz kapcsolódóan nyitható alszámlák típusainak megállapítását, a megnyitásuk, megszüntetésük módját, a kincstár szolgáltatásai után felszámított díjakat, és a kincstár által vezetett devizaszámlák után fizetett kamat számításának módját, a fizetési számlák feletti rendelkezési jogosultság gyakorlásának feltételeit, módját, a kincstárban alkalmazott fizetési módokat, a fizetési megbízások teljesítési határidejét. A cél az, hogy ezeket a kérdéseket a jelenlegi PM rendelet helyett – más szolgáltatókhoz hasonlóan – szabályzat rendezze. Nem indokolt ugyanis jogszabályi szinten rendelkezni pl. arról, hogy a számlanyitáshoz milyen űrlapot kell kitölteni, vagy a kincstári kártyákat hogyan kell igényelni. Garanciális elem ugyanakkor, hogy a szabályzato(ka)t a kincstárnak elektronikus úton a honlapján, továbbá az érintettek számára az ügyintézésre nyitva álló szervezeti egységeinél nyomtatott formában is közzé kell tennie.
A 82–83. §-hoz
Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv részére a központi támogatás rendelkezésre bocsátása havonta megnyitott – azaz a fizetési számláján a kincstár által jóváírt – előirányzat-felhasználási keret útján történik. Az előirányzat-felhasználási keret megállapításakor a működési kiadások fedezetét időarányosan, a felhalmozási kiadások fedezetét teljesítésarányosan kell figyelembe venni. Az előirányzat-felhasználási keret alapján járó összeget kormányrendeletben meghatározott esetben és módon meg lehet emelni, természetesen visszapótlási kötelezettség mellett (előrehozás). Az előirányzat-felhasználási keret megállapítása során a kincstár a köztartozások összegét zárolja. A tartozásállomány csökkentésére irányuló átutalási megbízások esetén a kincstár az átutalási megbízásban foglalt összeggel a zárolt keretből teljesíti a megbízást. Ezen felül a kincstár jogosult a költségvetési szerv fizetési számláját a költségvetési szervet terhelő közterhek megfizetése céljából megterhelni, megelőzve ezzel a köztartozás kialakulását.
A fejezeti kezelésű előirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai esetén a kiadások teljesítéséhez szükséges központi támogatás biztosítása, valamint a felhasználás finanszírozási terv, előirányzat-felhasználási terv alapján történik.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai esetén speciális szabály, hogy a központi támogatást az időarányos mértékig havi bontású finanszírozási terv szerint, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelői által folyósított, de a központi kezelésű előirányzatokból finanszírozott ellátási kiadások megtérítését pedig az alap kezelőjének havi elszámolása alapján kell folyósítani.
A 84. §-hoz
A helyben maradó személyi jövedelemadót, a települési önkormányzatok jövedelemkülönbségének mérséklését szolgáló támogatást, a normatív hozzájárulásokat, támogatásokat, a helyi önkormányzatok, helyi nemzetiségi önkormányzatok és többcélú kistérségi társulások költségvetési támogatásait, továbbá az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott önkormányzati egészségügyi intézmények támogatását a személyi juttatásokat terhelő közterhek, valamint a Kormány rendeletében meghatározott egyéb kötelezettségek beszámításával csökkentett összegben, ütemezetten (nettó módon), a többi támogatást a központi költségvetésről szóló törvényben megjelölt módon kell folyósítani. Ha a nettó módon folyósított hozzájárulások, támogatások e tartozásokra nem nyújtanak fedezetet, a különbözetet a kincstár a Kincstári Egységes Számla terhére megelőlegezi, amely visszatérítése érdekében havonta beszedési megbízást nyújt be. A megelőlegezett összeg után a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatot kell felszámítani.
A Javaslat e helyütt és a VIII. fejezetben is rendelkezik a kincstár által benyújtott beszedési megbízásokról. A szakasz alapján, ha ez hatvan napon belül nem teljesül, a kincstár kezdeményezi az adós helyi önkormányzattal szemben az adósságrendezési eljárás megindítását. A kincstár által benyújtható beszedési megbízások teljesítése céljából a helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás, valamint az önkormányzati egészségügyi intézmény köteles a beszedési megbízás benyújtására történő felhatalmazást a számlavezetője részére megadni. Ennek elmulasztása esetén a helyi a nettó finanszírozás alapján a mulasztót megillető összeg folyósítása felfüggesztésre kerül. Ugyancsak felfüggesztésre kerül a nettó finanszírozás alapján a mulasztót megillető összeg, ha a helyi nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás adatszolgáltatási kötelezettségeit határidőig nem teljesíti.
A 85. §-hoz
A kincstári körön kívüli számlatulajdonosnak minősülő megyei önkormányzat kivételével a helyi önkormányzat, az országos nemzetiségi önkormányzat, a többcélú kistérségi társulás és a jogi személyiségű társulás fizetési számláját választása alapján belföldi hitelintézet vagy a kincstár, az általuk irányított költségvetési szerv fizetési számláját az irányító szerv által választott számlavezető vezetheti. Az irányító szerv tehát megválaszthatja a számlavezetőjét, ez a döntése azonban minden esetben kihat az általa irányított költségvetési szervekre is. Ugyancsak kihat a választása a helyi nemzetiségi önkormányzatokra is, ezek – a korábbi szabályokkal ellentétben – a törvény kijelentő módban használt rendelkezése értelmében saját fizetési számlával rendelkeznek, ezt azonban csak a helyi önkormányzat által választott számlavezetőnél vezethetik. A belföldi hitelintézet által vezetett fizetési számlán lévő szabad pénzeszközök a számlához kapcsolódó alszámlán betétként leköthetők. Ez a lehetőség viszont a belföldi hitelintézetnek nem minősülő kincstárnál vezetett fizetési számlák esetén nem áll fenn.
A 86. §-hoz
A szakasz a költségvetési maradvány felhasználásával foglalkozik. A költségvetési maradvány az államháztartás központi alrendszerében az előirányzat-maradvány, az államháztartás önkormányzati alrendszerében a pénzmaradvány. A vállalkozási tevékenység maradványára vonatkozó szabályok nem e szakaszban, hanem a vállalkozási tevékenység szabályai között találhatók.
Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat bevételi és kiadási előirányzatai a költségvetési évet megelőző év előirányzat-maradványának összegével kormányrendeletben meghatározott esetekben megnövelhetőek. Ezzel szemben a központi kezelésű előirányzatok előirányzat-maradvánnyal nem rendelkeznek. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai előirányzat-maradványának felhasználhatóságáról az Országgyűlés a zárszámadási törvény keretében dönt, míg az elkülönített állami pénzalapok előirányzat-maradványa a következő években felhasználható, kivéve, ha a létrehozásukról szóló törvény másként rendelkezik.
Az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozó költségvetési szerv esetén az irányító szerv jogosult dönteni a költségvetési szerv pénzmaradványának elvonandó és felhasználható összegéről. A pénzmaradvány – a Javaslat korábbi részeiben foglaltak szerint – az önkormányzat költségvetési hiányának belső finanszírozására szolgál.
A 87. §-hoz
A szakasz előírja a polgármester, a helyi nemzetiségi önkormányzat, az országos nemzetiségi önkormányzat, valamint a többcélú kistérségi társulás elnöke számára, hogy az előirányzatok és a költségvetési egyenleg alakulása első félévi helyzetéről szeptember 15-éig, háromnegyed éves helyzetéről a költségvetési koncepció ismertetésekor írásban tájékoztassa a képviselő-testületet, a társulási tanácsot.
A 88–89. §-hoz
A szakasz kimondja, hogy az államháztartásban a vagyonról és a költségvetés végrehajtásáról a számviteli törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendelet szerinti éves beszámolót kell készíteni, amit az irányító szerv hagy jóvá. Az éves költségvetés elvéből adódóan az államháztartás mindkét alrendszerében a zárszámadást is évenként, az elfogadott költségvetéssel összehasonlítható módon, az év utolsó napján érvényes szervezeti, besorolási rendnek megfelelően kell elkészíteni. A zárszámadásban valamennyi (nem csak a költségvetési) bevételről és kiadásról el kell számolni.
A 90. §-hoz
Az éves beszámolókon alapul a zárszámadásról készített törvényjavaslat, amit a Kormány – a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és az elkülönített állami pénzalapokról készített éves beszámolókkal együtt – az Országgyűlés elé történő beterjesztést megelőzően két hónappal megküld az Állami Számvevőszéknek. A zárszámadásról szóló törvényjavaslatot a költségvetési évet követő nyolcadik hónap utolsó napjáig kell az Országgyűlés elé terjeszteni. A szakasz meghatározza azokat a mérlegeket és kimutatásokat, amelyeket a zárszámadásról szóló törvényjavaslat benyújtásával együtt az Országgyűlésnek be kell bemutatni.
A nyilvánosságot biztosítja az a rendelkezés, amely értelmében a Kormány egyedi határozatait a középtávú keretszámokat, az évközi előirányzat-módosításokat, átcsoportosításokat, és a tartalékok felhasználását illetően a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. Jogtechnikai (deregulációs) rendelkezésként kimondja a szakasz, hogy a tartalékok felhasználásáról és az előirányzatok megváltoztatásáról hozott határozatok a költségvetési évről szóló költségvetési törvény hatályvesztésének napján visszavontnak minősülnek.
A 91. §-hoz
A szakasz az önkormányzatok zárszámadásának szabályairól rendelkezik. A zárszámadási rendelettervezetet a költségvetési évet követő negyedik hónap utolsó napjáig kell a képviselő-testület, társulási tanács elé terjeszteni. A szakasz meghatározza, hogy a zárszámadási rendelettervezet előterjesztésekor a képviselő-testület, társulási tanács részére tájékoztatásul milyen mérlegeket és kimutatásokat kell bemutatni.
A 92. §-hoz
A szakasz az egyedi állami kezesség, garancia és a jogszabályi állami kezesség, garancia szabályait tartalmazza. Egyedi állami kezességet a Kormány határozatában vagy törvényben foglalt felhatalmazás alapján az államháztartásért felelős miniszter vállalhat, ha az nemzetgazdasági vagy valamely ágazatpolitikai cél megvalósítását szolgálja és a szerződéses kötelezettség teljesítése kellően biztosított. Jogszabályban meghatározott feltételek bekövetkezése esetén beálló jogszabályi állami kezességet törvényben lehet vállalni. Az egyedi állami kezesség és a jogszabályi állami kezesség feltétele főszabályként a kezességvállalási vagy garanciavállalási díj kikötése. A kezességvállalás alapján az állam által kifizetett összeget adók módjára kell behajtani.
A szakasz rendelkezik továbbá a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához vállalható speciális egyedi állami kezességről, az ún. megmentési célú egyedi állami kezességről.
A 93. §-hoz
A szakasz alapján jogi személy részére, az általa vállalt kezesség, garancia érvényesítéséhez az állam nevében törvényben állami viszontgarancia vállalható. Az állami viszontgarancia alapján az állam által kifizetett összeg behajtása annak a jogi személynek a feladata, amely az alapul szolgáló kezességet, garanciát nyújtja, amit az érvényesített állami viszontgarancia mértékével megegyező arányban köteles az államnak megfizetni.
A 94. §-hoz
A szakasz a kiállítási garancia, kiállítási viszontgarancia szabályait tartalmazza. A kiállítási garanciát az államháztartásért felelős miniszter a kultúráért felelős miniszter javaslatára az állam nevében vállalja. A garancia a kiállítási tárgyakban bekövetkezett károk megtérítésére vonatkozik a kiállítási tárggyal rendelkezni jogosult irányába olyan kiállítások esetén, amelyek megrendezéséhez kiemelkedő kulturális érdek fűződik. A kiállítási viszontgarancia esetén az államháztartásért felelős miniszter az állam nevében közvetlen és önálló kötelezettséget vállal a kiállító által kötött biztosítási szerződésből eredő, a biztosító társaság által kifizetett összeg megtérítésére a biztosítótársaság felé, a kiemelkedő kulturális érdeket jelentő kiállítás megrendezése érdekében.
A 95. §-hoz
A szakasz az egyedi állami kezesség, garancia, a jogszabályi állami kezesség, garancia, állami viszontgarancia, a kiállítási garancia, kiállítási viszontgarancia közös szabályait tartalmazza. Ezekben az eljárásokban az államot főszabályként az államháztartásért felelős miniszter képviseli, és az ügyletekből eredő, az államot terhelő kifizetések során az állami adóhatóság jár el. A költségvetési év során vállalható egyedi állami kezesség, kiállítási garancia, kiállítási viszontgarancia, valamint állami viszontgarancia mértékét, annak felső határát a központi költségvetésről szóló törvényben kell szabályozni.
A 96. §-hoz
A szakasz a garancia és kezességvállalás szabályairól szól az államháztartás önkormányzati alrendszerében. A helyi önkormányzat, helyi nemzetiségi önkormányzat, országos nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás, valamint a jogi személyiségű társulás garanciát és kezességet kizárólag hitel, kölcsön vagy kötvény visszafizetésére vállalhat. A vállalás feltétele, hogy az alapjául szolgáló hitel, kölcsön vagy kötvény visszafizetése kellően biztosított legyen, továbbá azt nemzetiségi önkormányzat esetén a nemzetpolitikáért felelős miniszter engedélyezze. Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában további feltétel az állami támogatási szabályoknak megfelelő, támogatástartalmat nem, vagy azt az állami támogatási szabályokkal összeegyeztethető módon tartalmazó garanciavállalási vagy kezességvállalási díj kikötése.
A 97–101. §-hoz
Az államháztartás szereplői követeléseinek, valamint az állam külföldi követeléseinek szabályozása hagyományosan az államháztartási törvény által szabályozott kérdések közé tartozik. Az állam, az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv, a helyi nemzetiségi önkormányzat, az országos nemzetiségi önkormányzat, valamint az általuk irányított költségvetési szervek követeléséről csak törvényben, a helyi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás, jogi személyiségű társulás, valamint az általuk irányított költségvetési szervek követeléséről csak törvényben vagy helyi önkormányzati rendeletben meghatározott esetekben és módon lehet lemondani. Ugyanakkor – a lemondási tilalomtól függetlenül – az önkéntes teljesítésre történő felhíváson kívül a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított értékhatárt el nem érő kis összegű követelést nem kell behajtásra előírni. Ez tehát nem jelenti a követelésről való lemondást (az továbbra is a könyvekben szerepel), csak a behajtás érdekében a felhíváson túl nem szükséges további lépéseket tenni.
A fejezeti kezelésű előirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai javára elszámolandó, nem teljesített befizetéseket megtestesítő követelések esetén előfordulhat, hogy a követelést nem pénzben, hanem más vagyon átadásával egyenlítik ki, akár a kötelezett javaslatára, akár mert a végrehajtás során csak ezt lehet a követelésrendezésbe bevonni. Mivel az előirányzatok által finanszírozott közfeladatok fedezetének biztosítása oldaláról ez az eset nem tekinthető optimálisnak, a szabályozás kimondja, hogy ilyen esetekben gazdasági társaságban való érdekeltséget megtestesítő részvényt vagy üzletrészt, továbbá egyéb vagyontárgyakat elfogadni csak abban az esetben és mértékben lehet, ha a pénzbeli teljesítés nem vagy csak részben lehetséges. Az ily módon megszerzett vagyont a legrövidebb időn belül az MNV Zrt. részére értékesítésre, vagy az értékesítésig további hasznosításra át kell adni. Az átadáskor a vagyon átadója és az MNV Zrt. megállapodásban rendelkezik az átadás céljáról (hasznosítás, értékesítés) és a vagyon értékesítése, hasznosítása során felmerülő költségekről. Az MNV. Zrt. az átadott vagyon értékesítéséből, hasznosításából származó bevételnek a megállapodásban rögzített költségekkel csökkentett részét az eredeti jogosultnak utalja át.
A Javaslat kimondja, hogy az állam külföldi követeléseivel való gazdálkodás feladatait az államháztartásért felelős miniszter a kincstár közreműködésével látja el, e jogkörében a külföldi követelések leépítését, átütemezését célzó pénzügyi konstrukciókat, megállapodásokat dolgoz ki.
A 102–103. §-hoz
Az államháztartás információs rendszere az államháztartás egészére, a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetekre, és az államháztartással kapcsolatba kerülő természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek e kapcsolatára kiterjedő adatokat, információkat tartalmazó információs rendszer. Része a törzskönyvi nyilvántartás, továbbá a költségvetési tervezési és végrehajtási adatokat tartalmazó nyilvántartások. A Javaslat meghatározza az államháztartás információs rendszere kialakításakor, működtetésekor alkalmazandó követelményeket. A működtetésért, az azt szolgáló informatikai infrastruktúra koordinált fejlesztési programjának elkészítéséért és megvalósításának irányításáért az államháztartásért felelős miniszter felelős. A miniszter a feladatai ellátásáról a kincstár útján gondoskodik.
A tervezés, gazdálkodás, zárszámadás során, és az államháztartás információs rendszerében a költségvetési bevételeket és kiadásokat adminisztratív, funkcionális és közgazdasági osztályozási rendszerben kell nyilvántartani és bemutatni. Ezek közül a szakasz a közgazdasági osztályozási szempont alapjait tartalmazza, a bevételek és kiadások azok felmerülési helye szerinti adminisztratív, és az államháztartás szakfeladatrendje szerinti funkcionális osztályozás kimunkálása teljes egészében a végrehajtási rendeletekre hárul.
A 104–105. §-hoz
Az államháztartás információs rendszere része a kincstár által vezetett nyilvános és közhiteles törzskönyvi nyilvántartás. A törzskönyvi nyilvántartásban szerepelnek a költségvetési szervek, a helyi önkormányzatok, a helyi nemzetiségi önkormányzatok, az országos nemzetiségi önkormányzatok, a többcélú kistérségi társulások, a jogi személyiségű társulások, valamint törvény alapján a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat alkalmazó egyéb jogi személyek. A törzskönyvi nyilvántartás vezetése során a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényt kell alkalmazni a Javaslatban szabályozott eltérésekkel. A törzskönyvi nyilvántartás vezetése során a kincstár által hozott döntésekkel szemben bíróságtól kérhető jogorvoslat.
A törzskönyvi nyilvántartás közhitelessége jelenti, hogy ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell mindenki jóhiszeműségét, aki a törzskönyvi jogi személlyel szemben a törzskönyvi nyilvántartásban szereplő adatokban bízva szerez jogot. Az ellenkező bizonyításáig a törzskönyvi nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az fennáll, és a törzskönyvi nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. Az adatok törlése esetén az ellenkező bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn. A törzskönyvi nyilvántartás fennálló és törölt adatai nyilvánosak.
A törzskönyvi nyilvántartás a költségvetési szervek esetén konstitutív, mivel a törzskönyvi nyilvántartásba való bejegyzéssel jönnek létre és a nyilvántartásból való törléssel szűnnek meg. A nem költségvetési szerv törzskönyvi jogi személy esetén ez a szabály értelemszerűen nem alkalmazható, rájuk az alapító szerv döntését vagy külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Külön szabályok vonatkoznak az alapító okiratok költségvetési szerv átalakítását, megszüntetését nem eredményező módosítása és a nem költségvetési szerv törzskönyvi jogi személyre vonatkozó bejegyzések módosítása hatályosulására, ezek főszabályként szintén a bejegyzéssel lépnek életbe.
A 106. §-hoz
A szakasz a kincstár által vezetett nyilvántartások törvényi szintű rendezést igénylő, a személyes adatok átadásával, kezelésével kapcsolatos kérdésekről rendelkezik. Az egységes szociális nyilvántartást a kincstár az általa folyósított családtámogatási és fogyatékossági ellátások, lakástámogatások jogszabályban megállapított feltételeinek ellenőrzése céljából vezeti. Ezen felül a szakasz felhatalmazza a kincstárt a közoktatási, szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti intézményfenntartóknak folyósított hozzájárulások, támogatások igénylése, elszámolása, elbírálása és feltételei fennállásának ellenőrzése céljából történő adatkezelésre is.
A 107. §-hoz
A szakasz rögzíti a költségvetési szervek, a központi kezelésű előirányzatok és fejezeti kezelésű előirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kezelő szervei, a helyi önkormányzatok, helyi nemzetiségi önkormányzatok, országos nemzetiségi önkormányzatok, többcélú kistérségi társulások, jogi személyiségű társulások, valamint a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek adatszolgáltatási kötelezettségét. Az adatszolgáltatás teljesítésének módját, a szolgáltatandó adatok körét a Javaslaton kívül kormányrendelet is megállapíthatja. Az egyszerűbb adatszolgáltatás, kevesebb adminisztráció érdekében a szakasz kimondja, hogy kormányrendelet lehetővé teheti azt is, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség az adatok saját honlapon történő nyilvánosságra hozatalával is teljesíthető legyen.
A szakasz felhatalmazza a kincstárt és az államháztartásért felelős minisztert, hogy nyomtatványt, elektronikus űrlapot vagy elektronikus nyomtatványkitöltő programot rendszeresítsen a Javaslatban és a végrehajtására kiadott jogszabályokban meghatározott bejelentések, kérelmek előterjesztésére. Ezáltal lehetővé válik a jelenleg hatályos joganyag jelentős mértékű csökkentése, és a végrehajtási rendeletek évközi módosítására is ritkábban kerülhet sor. Jelenleg ugyanis rendelet szabályoz olyan kérdéseket is, hogy pl. a kincstárnál vezetett számlák megnyitásához milyen nyomtatványokat kell kitölteni, vagy a készpénzfelvételi igényt milyen űrlapon kell előterjeszteni. Ezeket a nyomtatványokat a jövőben – a Javaslat felhatalmazása alapján – a kincstár saját hatáskörben is közzéteheti.
A 108. §-hoz
A szakasz az államháztartás információs rendszere felé teljesítendő fontosabb adatszolgáltatási kötelezettségeket nevesíti. A szakaszban rögzítetteken felül természetesen léteznek egyéb, kormányrendeleti szinten meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségek. A Javaslatban megjelenő adatszolgáltatások jelentőségét azok alapvető jellege, továbbá az adja, hogy ezek nem teljesítése esetén kerülhet sor az önkormányzatokat a nettó finanszírozás alapján megillető összegek folyósításának felfüggesztésére.
A 109. §-hoz
A szakasz felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz mind a Kormány, mind az érintett miniszterek számára rendeletalkotásra.
A 110. §-hoz
A Javaslat a hatálybalépés elsődleges időpontjaként 2011. december 31-ét jelöli meg. A december 31-ei hatálybalépés a módosító rendelkezések bizonyos részeinek megfelelő időpontban történő hatálybalépéséhez szükséges. A Javaslat lényegi rendelkezései – a (2) bekezdés alapján –2012. január 1-jén lépnek hatályba.
A 111. §-hoz
A szakaszban a Javaslat hatálybalépésével kapcsolatban szükséges átmeneti rendelkezések kaptak helyt.
A 112–114. §-hoz
Az érintett szakaszok a Javaslat hatálybalépése miatt szükséges módosításokat, hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek főleg a korábbi Áht.-ra való hivatkozásokat, az „állami költségvetés” „központi költségvetés” kifejezésre való lecserélését, a TB költségvetési szervekre való utalások javítását végzik el.
_