• Tartalom
Oldalmenü

2011. évi CXCIX. törvény indokolása

a közszolgálati tisztviselőkről

2012.03.01.
Általános indokolás
Modern közszolgálatunk törvényi alapjait a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény fektette le. A tradicionális karrierrendszert követendő mintának tekintő törvény egységesen szabályozta a közigazgatási szerveknél (államigazgatási szervek és önkormányzati hivatalok) foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonyát. A törvény gyakori, sokszor egymással ellentétes irányú módosításai következtében jelentősen meggyengült a közszolgálati rendszer belső koherenciája. Emellett a karrierrendszer értékei is viszonylag gyorsan erodálódásnak indultak, s ennek köszönhetően annak kiteljesedésére sem kerülhetett sor.
Olyan közszolgálatra van szükség, amely nem terhet jelent az állampolgároknak, hanem érdemi segítséget. Ennek érdekében megkezdődött az állam újraépítése, és ebben kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre juttatásának, valamint annak, hogy a közigazgatás visszakapja a rangját.
A közszolgálat új alapokra helyezését szolgálta első lépésként a 2010. július 6-án hatályba lépett, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény megalkotása, amely számos ponton korrigálta a központi közigazgatásban dolgozók foglalkoztatási jogviszonyának rendszerét. A szabályozás sarokkövének tekintette, hogy a közszolgálat lényegi eleme, hogy a jogviszony létrejötte nem egymás mellé rendelt felek kötöttségektől mentes egyeztetésének és megállapodásának tárgya és eredménye, hanem az állam egyoldalú aktusa, melynek során – jogszabály által részletesen kidolgozott feltételrendszer szerint – kinevezi a jövendő köztisztviselőt, kormánytisztviselőt, megbízva bizonyos feladatkör, munkakör vagy tisztség ellátásával. Emellett a törvény kiemelten kezelte egyfelől a foglalkoztatás feltételeinek rugalmasabbá és takarékosabbá tételét, másfelől a felkészült munkaerő megnyeréséhez szükséges eszközök biztosítását. A szabályozás hatálybalépésével az államigazgatási szerveknél foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át.
Napjainkra indokolttá vált az új közszolgálati életpályamodell és az arra építkező új közszolgálati törvényi szabályozás megalkotása, mivel az jelentősen elősegítheti, hogy az erős, de az indokolthoz képest nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni képes – a nemzeti érdekeket előtérbe helyező – állam stabil közszolgálatra alapuljon. Olyan közszolgálatra, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, a Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják.
Az Alaptörvény 17. cikk (5) bekezdése felhatalmazást ad az Országgyűlésnek a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény megalkotására. A Javaslat általános célkitűzése – összhangban a magyar közigazgatás fejlesztését szolgáló Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Programban meghatározott, a magas szintű szakmai ismeretekkel rendelkező tisztviselői kar kialakításával és az új közszolgálati életpályamodellek kialakításának víziójával – annak előmozdítása, hogy megerősödjön az erős nemzettudatra épülő és értékekkel telített közszolgálati tisztviselői hivatás, s világos szabályokkal segítse a közigazgatásban dolgozókat a hivatalukhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában.
A Javaslat kiemelt célkitűzése az eddigi széttöredezett – belső koherenciáját nagyrészt elvesztő – közszolgálati szabályozás stabilizálása és egységesítése, valamint az új Munka Törvénykönyvének a közigazgatás személyi állományára is irányadó szabályainak beépítése a közszolgálati joganyagba. Az egységes szabályozáson belül azonban megmarad a kormánytisztviselők és a köztisztviselők közötti szükséges differenciálás. A Javaslat ugyanakkor szakít azzal a korábbi megoldással, amely a Munka Törvénykönyve közszolgálati jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseit kifejezett utaló szabályok segítségével határozza meg. A közszolgálati tisztviselőkre irányadó egységes szabályozás megköveteli, hogy a közszolgálata érdekében tevékenykedő tisztviselőkről önálló, elkülönült, egységes és a közszolgálat értékközpontúságával összhangban álló normaanyag rendelkezzen.
A Javaslat ugyanakkor figyelemmel van az új Munka Törvénykönyve rendelkezéseire, s miként Magyarország Alaptörvénye, a Javaslat is kiemelt figyelmet fordít a közösség erejének és minden ember becsületének alapját képező munkára, amely a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően számos többletkötelezettséget és speciális jogosultságot ír elő az életüket a közszolgálatának szentelő kormánytisztviselők és köztisztviselők számára. Ebből következik, hogy az új Munka Törvénykönyve jogintézményeit csak annyiban veszi át, amennyiben az maradéktalanul megfeleltethető a közszolgálattól megkövetelhető magasabb szintű elvárásoknak. A Javaslat ezzel összhangban szabályozza a közszolgálatra irányadó általános magatartási szabályokat – szem előtt tartva a közszolgálatának elsődlegességét és a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának követelményét, valamint a személyiségi jogok védelmét –, továbbá a közszolgálat alanyainak jogait és kötelességeit. Annak érdekében, hogy a közszolgálat a változásokhoz gyorsan és rugalmasan legyen képes alkalmazkodni, a Javaslat részletesen szabályozza a munkaidő és a pihenőidő jogintézményeit. A Javaslat ezen túlmenően az új Munka Törvénykönyve megoldásaival összhangban, de egyben a közszolgálatra korábban is jellemző sajátos szabályok megtartása mellett határozza meg a jogviszony megszűnés és a megszüntetés rendszerét – ideértve a felmondási tilalmakat és a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit –, az illetményre vonatkozó garanciális rendelkezéseket, valamint a kártérítési felelősség szabályait.
A Javaslat figyelembe veszi a helyi önkormányzatokról szóló új törvénynek az önkormányzatok által foglalkoztatott köztisztviselőket érintő szabályait is.
A Javaslat szerint a törvény személyi hatálya a közszolgálati tisztviselőkre terjed ki. Közszolgálati tisztviselők egyrészt a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók, másrészt a közszolgálati jogviszonyban állók. Kormányzati szolgálati jogviszonyban a kormánytisztviselők és a kormányzati ügykezelők, közszolgálati jogviszonyban pedig a köztisztviselők és a közszolgálati ügykezelők állnak. A fizikai alkalmazottak továbbra is munkaviszonyban állnak, esetükben az új törvény csak a speciális szabályokat tartalmazza.
A szakmai vezetők (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) és a jegyző jogállása is az új törvényben kerül szabályozásra.
A Javaslat alapján moduláris rendszerű teljesítményértékelés kerül bevezetésre. A minősítés, teljesítményértékelés, munkaértékelés egységesítésre kerül, megszűnnek a jelenlegi különbségek. Jogszabály állapíthatja meg a kötelezően, illetve opcionálisan bevezetendő elemeket.
A Javaslat lépést tesz a munkaköralapú rendszerre való áttérés irányába. Ennek érdekében a minisztériumokban bevezeti a munkaköri pótlékot.
A Javaslat az ügykezelők esetében megszünteti az illetménytáblát, s a munkáltató a garantált bérminimum, illetve az illetményalap hatszorosa körüli mértékben meghatározott felső korlát keretei között állapítja meg az illetmény összegét.
A Javaslat – a tartalékállomány továbbfejlesztésével, a kinevezési feltételek rugalmasabbá tételével – elősegíti a hivatásos állományúak átlépését, illetve elhelyezkedését a közigazgatásban.
A Javaslat megteremti a Magyar Kormánytisztviselői Kar létrehozásának, hivatásrenddé szervezésének jogi alapjait. A kamara köztestületként jön létre, s a Javaslat meghatározza a kamara közfeladatait, hatásköreit, valamint kötelezettségeit. A Javaslat tartalmazza a kormánytisztviselői hivatásetikai alapelveket. Az alapelvek sérelme esetén a kamara etikai eljárást folytat le.
A Javaslat a jelenleg két fórum keretében működő közszolgálati érdekegyeztetést átalakítja, létrejön az egységes Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum.
Részletes indokolás
1–5. §-hoz
A Javaslat meghatározza a törvény szervi és személyi hatályát. A törvény szervi hatálya egyrészt az államigazgatási szervekre, másrészt a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatalaira terjed ki. A Javaslat tételesen felsorolja azokat a szerveket is, amelyek tekintetében a rájuk vonatkozó törvényi szabályozás hiányában e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ugyancsak meghatározza a Javaslat azt a szervezeti és személyi kört, amelyekre nem terjed ki a törvény hatálya.
A Javaslat szerint a törvény személyi hatálya kiterjed a kormánytisztviselők és a kormányzati ügykezelők, valamint a köztisztviselők és közszolgálati ügykezelőkre, emellett a Javaslat személyi hatálya alá tartozik a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár. Ugyanakkor az előbb említettek körébe nem tartozó munkavállalók munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvének a rendelkezései irányadóak.
6–8. §-hoz
A Javaslat a törvényi rendelkezésekkel kapcsolatos jogalkalmazás segítése érdekében értelmező rendelkezéseket állapít meg.
9–10. §-okhoz
A Javaslat általános magatartási követelményként előírja, hogy a közszolgálatban is a közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartása kiemelt jelentőségű az eljárás során. A joggyakorlás és a kötelezettségteljesítés a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően történhet. Emellett követelmény a felek kölcsönös együttműködése, illetve a másik fél jogainak, jogos érdekeinek szem előtt tartása. A felek kötelesek egymást tájékoztatni minden olyan tényről, adatról, illetve azok változásairól, amelyek lényegesek a joggyakorlás szempontjából. A jogokat csak rendeltetésszerűen lehet gyakorolni.
A Javaslat általános magatartási szabályokat állapít meg a közszolgálati tisztviselőre vonatkozóan a munkaidőn kívüli időszakra is. További követelmény, hogy a közszolgálati tisztviselő köteles megtartani a minősített adatokat.
11–12. §-okhoz
A Javaslat általános követelményként fogalmazza meg a közszolgálati tisztviselők személyhez fűződő jogainak tiszteletben tartását, egyben rögzíti e jogok korlátozhatóságának feltételeit.
A Javaslat szerint a munkáltató csak olyan nyilatkozat megtételére vagy adat közlésére kérheti a közszolgálati tisztviselőt, amely nem sérti annak személyhez fűződő jogait és lényegesnek minősül a közszolgálat létesítése, teljesítése, illetve megszüntetése szempontjából.
A Javaslat szerint a munkáltató a tisztviselőt csak a közszolgálattal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti.
13. §-hoz
A Javaslat szerint a közszolgálatban is érvényesülnie kell az egyenlő bánásmód követelményének, különös tekintettel az illetményekre. Az esetleges sérelmek orvoslása nem eredményezheti más tisztviselő jogának megsértését.
14–16. §-okhoz
A Javaslat rögzíti a jognyilatkozatokkal kapcsolatos alapelveket, különös tekintettel az egyoldalú jognyilatkozatokra, a jogról való lemondó vagy abból engedő nyilatkozatokra, valamint a tájékoztatási kötelezettségre. Törvény és közszolgálati szabályzat határozhatja csak meg azokat az eseteket, amikor az egyoldalú jognyilatkozatból jog vagy kötelezettség származhat. A Javaslat alapján nincs lehetőség a jogról lemondó, vagy abból engedő nyilatkozat kiterjesztő értelmezésére.
A Javaslat szerint a nem meghatározott személynek szóló, általános tájékoztatást akkor is közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik. A tájékoztatás rendeltetéséből, illetve a felek közötti együttműködés követelményéből következik az is, hogy a tájékoztatást olyan időben és módon kell megtenni, amely lehetővé teszi a tájékoztatás címzettje számára jogainak gyakorlását, valamint kötelezettségeinek teljesítését.
A Javaslat a Ptk. vonatkozó szabályaival megegyezően lehetővé teszi felfüggesztő, illetve bontó feltétel kikötését. Ugyanakkor nem köthető ki olyan feltétel, amelynek alapján a közszolgálati jogviszony a tisztviselő hátrányára módosulna, vagy a feltétel a jogviszony megszűnését eredményezné.
17–18. §-okhoz
A Javaslat a munkáltató képviseletében történő jognyilatkozat megtételére a munkáltatói jogkör gyakorlóját jogosítja fel.
A Javaslat rögzíti azoknak a jognyilatkozatoknak a körét, amelyeket a tisztviselő kizárólag személyesen tehet meg. Ugyanakkor meghatározott feltételekkel a tisztviselőnek lehetősége van az egyéb jognyilatkozatok képviselő útján történő megtételére is.
19. §-hoz
A Javaslat minden, a közszolgálati jogviszonyt érintő lényeges megállapodás és jognyilatkozat érvényességi feltételévé teszi az írásbeliséget. Emellett a tisztviselő kérésére az egyébként írásbeliséghez nem kötött jognyilatkozatot is köteles a munkáltató. írásba foglalni.
Érvénytelenek azok a jognyilatkozatok, amelyeket az alaki kötöttség megsértésével tettek.
20. §-hoz
A törvényben meghatározott esetekben a munkáltató köteles írásba foglalni az egyoldalú jognyilatkozatot. A Javaslat írásbeli jognyilatkozatnak minősíti az egyes munkáltatói intézkedésekkel kapcsolatban keletkezett elektronikus dokumentumokat is.
21. §-hoz
A Javaslat szerint közöltnek kell tekinteni az írásbeli jognyilatkozatot, ha azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum hozzáférhetővé válik részükre. Az átvétel megtagadása vagy szándékos megakadályozása a jogosult, illetve más személy részéről nem befolyásolja a közlés hatályosulását.
Vita esetén a jognyilatkozatot tevő köteles azt bizonyítani, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént.
22. §-hoz
A Javaslat rögzíti a határidő számítással összefüggő legfontosabb szabályokat is. A határidő számítását a határidő megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő naptól kell számítani.
A határidő elmulasztása csak abban az esetben menthető ki, ha a határidőt megállapító jogszabály kifejezetten megengedi azt.
A határidőnek nem minősülő időtartam (pl. próbaidő, felmentési idő, stb.) számításánál – a kialakult bírói gyakorlattal egyezően – a naptár az irányadó. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. egy meghatározott év január hó első napjával kezdődő három hónapos próbaidő kikötése esetén a próbaidő március utolsó napján jár le.
23–24. §-okhoz
A Javaslat – az általános jogelvekből következően – semmisnek tekinti azt a megállapodást, amely jogszabályba vagy a jó erkölcsbe ütközik. Ugyancsak semmis a megállapodás, ha azt a jogszabály megkerülésével kötötték meg. Szintén semmis az a megállapodás, amely színlelt megállapodásnak minősül.
A semmisség jogkövetkezménye főszabály szerint az érvénytelenség. Ez alól kivétel, ha a semmisséghez munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. Az általános joggyakorlathoz igazodóan a semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, ugyanakkor a semmisséget hivatalból is észlelheti a bíróság.
A semmisség mellett az érvénytelenség másik esete a megtámadhatóság. A Javaslat a megtámadás alapjául szolgáló okokat kiterjeszti a jogellenes kényszerítés és a jogban való tévedés esetére is.
A Javaslat rögzíti a megtámadásra nyitva álló határidőt is.
25. §-hoz
A Javaslat az érvénytelenség jogkövetkezményeit a korábbi szabályokkal egyezően állapítja meg. Főszabályként nem az eredeti állapot helyreállítását, hanem a jogviszony jövőre szóló felszámolását írja elő, amennyiben a felek az érvénytelenség okát nem hárítják el.
26–27. §-okhoz
A Javaslat részletesen szabályozza a közszolgálati személyzeti igazgatás intézmény és feladatrendszerét. Kormányzati szinten a közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter összehangolja és koordinálja a közigazgatási szervek személyzeti tevékenységét és kidolgozza a közigazgatási személyzetpolitika irányait és elveit. A miniszter módszertani koordinációs feladatkörében útmutató kiadására jogosult a közszolgálatra vonatkozó szabályozás értelmezésének elősegítésére. Emellett statisztikai célú adatgyűjtést végezhet, illetve adatszolgáltatást kérhet a közigazgatási szervektől. A közszolgálati ellenőrzéssel, a közszolgálati nyilvántartással, valamint a tartalékállománnyal kapcsolatos feladatokat szintén a miniszter jogosult ellátni. A miniszter felelős az egységes alapokon kialakított személyügyi nyilvántartás és integrált emberi erőforrás-gazdálkodási rendszer működéséért.
A Javaslat meghatározza a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv feladatait is.
28–29. §-okhoz
A törvény rögzíti a Magyar Kormánytisztviselői Kar (a továbbiakban: MKK) jogi státusát, azt a kormánytisztviselők szakmai, érdek-képviseleti köztestületeként határozza meg, továbbá a feladatellátáshoz jogi személyiséggel ruházza fel. A szabályozás az MKK feladatainak és hatásköreinek felsorolásával meghatározza azt a jogi keretet, amely behatárolja a kamara érdek-képviseleti, érdekvédelmi tevékenységének terjedelmét, önigazgatási feladatát, illetve szakmai jellegű funkcióját. A törvény az általános belső feladatokon (a testületek, tisztségviselők választása, a gazdálkodás, tagdíj meghatározása, a szabályzatok, és különösen a hivatásetikai szabályok megalkotása és eljárás lefolytatása) mellett véleményezési, felterjesztési, kifogásolási jogosítványt biztosít az MKK részére, valamint lehetővé teszi résztestületek létrehozását is.
30. §-hoz
Az MKK részére megállapított kötelezettségek, valamint jogosultságok gyakorlása, illetve végrehajtása a képviseleti, ügyintéző testületek, valamint tisztségviselők és ügyintéző szerv útján történik. A törvényben, illetve felhatalmazás alapján az Alapszabályban meghatározott hatáskörük az ellátandó ügyek típusához igazodik. A feladatok ellátása országos és területi szinten létrehozott szervezetek útján történik, e szakasz határozza meg feladatukat és hatáskörüket.
31–32. §-okhoz
A törvény meghatározza a Közgyűlés tagjainak számát, tagság betöltésének feltételeit, időtartamát. A Közgyűlés, a Területi tisztségviselők és bizottságok megválasztásának rendjét az Alapszabály határozza meg.
33. §-hoz
A törvény meghatározza az MKK taggá válás feltételeit, valamint a megszűnés okait. Az MKK tag jogosultságai között megjelenik a tisztségviseléshez, a tagozat munkájában, a rendezvényeken történő részvétel, valamint a kamarai szolgáltatások igénybevételének joga. Az MKK tag kötelezettsége az MKK működére vonatkozó szabályzókban foglaltak betartása.
34. §-hoz
A törvény valamennyi tisztségviselő, illetőleg ügyintézői testületek nem tisztviselő tagjait érintően állapítja meg a választásra, megbízatás megszűnésére, összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezéséket. A szabályozás továbbá, ki kívánja zárni az egymással ütköző személyi, munkaügyi függőségi viszonyból, a hozzátartozói kapcsolatrendszerből, a politikai érdek összeütközésekből adódó összeférhetetlenségeket.
35. §-hoz
A tervezet rögzíti az MKK-t megillető felterjesztési jogot. A törvény az MKK állami felügyelete körében az ügyészég részére biztosít jogosítványokat.
36. §-hoz
A közszolgálati jogviszony jellegét és alanyait határozza meg a szakasz. A kötelező kamarai tagság miatt a kormánytisztviselők a Magyar Kormánytisztviselői Kar tagjává válnak.
37. §-hoz
A munkáltatói jogkör gyakorlását szabályozza a Javaslat ezen szakasza. A Javaslat az érvénytelenség jogkövetkezményét rendeli arra az esetre, amelyben a munkáltató képviseletében a jognyilatkozatot nem az arra jogosított személy (szerv, testület) tette. Ilyen esetben lehetőséget ad arra, hogy a jog szerinti képviselő utólag jóváhagyja az álképviselő jognyilatkozatát. E jóváhagyás hat hónapos időbeli korláthoz és írásbeliséghez van kötve. Az ennek megfelelő jóváhagyás az érvénytelenség okának orvoslását jelenti, tehát az eredetileg érvénytelen jognyilatkozat ezzel érvényessé válik. Jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a kormánytisztviselő a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára.
38. §-hoz
A kormányzati szolgálati jogviszony – általános szabályként – határozatlan időre létesül; kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, ha létesítésének általános és különös feltételei adottak és kizáró oka nincs.
A Javaslat bizonyos esetekben lehetővé teszi a határozott idejű kinevezést: egyrészt a tartósan távollevő kormánytisztviselő helyettesítése céljából, másrészt esetenként szükségessé váló feladat elvégzésére, harmadrészt tartós külszolgálat ellátására.
A határozott idejű kinevezés egyéb, garanciális szabályairól rendelkezik még a szakasz. Így például – a hatályos kormánytisztviselői törvényben foglaltakhoz hasonlóan – előírja a Javaslat, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, ha a határozott időre történő kinevezés nem felel meg a (2) bekezdésben foglalt, a határozott idő kikötésére vonatkozó feltételeknek, vagyis, ha azt nem helyettesítés céljából, vagy meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására, vagy külszolgálat ellátására kötötték ki. A kormánytisztviselőnek e rendelkezésre alapozva lehetősége van a munkaügyi bíróság előtt kérni, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony a törvényi feltételek fennállásának hiányában határozatlan időtartamra jött létre. Ilyen esetben valójában a törvény részleges érvénytelenségre vonatkozó szabályainak alkalmazásáról van szó, a (4) bekezdés csupán e rendelkezést konkretizálja, illetve nevesíti. Ha ugyanis a kinevezés valamely része érvénytelen, helyette a jogszabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.
39–43. §-okhoz
A kínevezéshez szükséges részletes feltételeket (képesítés, büntetlen előélet) határozzák meg a szakaszok. A pártfogó felügyelők esetén további plusz feltételeket követel meg a törvény a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséhez.
A Javaslat – a hatályos szabályokkal azonos módon – általános szabályként előírja, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy a kinevezést megelőzően hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy büntetlen előéletű. Előírja továbbá, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy a munkáltató felhívására hatósági bizonyítvánnyal igazolja azt is, hogy nem áll olyan foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, amely a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését nem teszi lehetővé. A Javaslat azt is lehetővé teszi, hogy az előbbi tények igazolására a munkáltató a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt hívja fel a kormánytisztviselőt.
A Javaslat részletesen szabályozza, hogy az államigazgatási szerv a hatósági bizonyítványból megismert személyes adatokat milyen célból és milyen időtartamban kezelheti. Az igazolás, illetve az ellenőrzés eredményeként megismert személyes adatokat az államigazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséről meghozott döntés időpontjáig vagy – kormányzati szolgálati jogviszony létesítése esetén – annak megszűnéséig, megszüntetéséig kezelheti.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a munkáltató a kormányzati szolgálati jogviszonyt, mint érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt köteles azonnali hatállyal megszüntetni, ha a kizáró ok fennállását a munkáltató az igazolás céljából kiállított hatósági bizonyítvány tartalma alapján megállapítja, vagy egyéb módon a tudomására jut.
A § az életpályák összehangolása érdekében tartalmaz rendelkezéseket a korábban hivatásos szolgálati, illetve katonai szolgálati jogviszonyban állókra vonatkozó, kormányzati szolgálati jogviszonyt létesítőkre vonatkozóan.
44. §-hoz
A kormányzati szolgálati jogviszonyt létesítők esküt tesznek munkájuk közhatalmi, közbizalmi jellege miatt.
A Javaslat szabályozza a kinevezéssel kapcsolatban felmerülő érvénytelenség következményeit.
45. §-hoz
A kiválasztás történhet meghívásos vagy pályázati eljárás alapján. A pályázati eljárás részletes szabályait kormányrendelet határozza meg.
A toborzási adatbázis rendeltetését határozza meg a szakasz, amelynek adatait a törvény melléklete tartalmazza.
46. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályokkal azonos módon határozza meg a próbaidő szabályait. Új szabály, hogy a Javaslat előír a próbaidő kikötése alól mentesülési eseteket is, valamint, hogy a három hónapnál rövidebb idejű kinevezés esetén a felek megállapodhatnak a próbaidő kikötéséről.
47. §-hoz
A Kormány a közigazgatási szakmai gyakorlat támogatására ösztöndíjat alapíthat, az ösztöndíjas jogállását határozza meg a szakasz. Ennek részletszabályait kormányrendelet határozza meg.
48. §-hoz
A kinevezést főszabály szerint csak az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő közös megegyezésével lehet módosítani. Néhány esetben, és a kinevezés egyes tartalmi elemei tekintetében a Javaslat kivételesen lehetővé teszi a kinevezés egyoldalú munkáltató általi módosítását. A kinevezés egyoldalú módosítása azonban a kormánytisztviselőre – különösen annak beosztására, besorolására, egészségi állapotára vagy családi körülményeire tekintettel – nem lehet aránytalanul sérelmes, így a Javaslat tartalmazza azokat a garanciális szabályokat, amelyek korlátozzák a munkáltató korlátlan módosítási jogát. A kormánytisztviselő kérelmezheti felmentését, ha a számára a garanciálisan szabályok figyelembevételével módosított új munkahely vagy új munkakör mégsem felelne meg. Ez esetben a kormánytisztviselőt a (reá nézve valószínűsíthetően kedvezőbb) módosítás előtti munkaköre szerinti illetménye alapján számított felmentési időre járó illetménye és végkielégítés illeti meg.
49. §-hoz
A Javaslat kötelezi a munkáltatót arra, hogy a nőt terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig a számára állapotának egészségügyi szempontból megfelelő körülmények között foglalkoztassa. Ez az adott esetben a kinevezés módosítására irányuló ajánlati kötelezettséget is jelent. Amennyiben ilyen ajánlatot a munkáltató nem tesz, a kormánytisztviselőt a munkavégzés alól mentesíteni kell, akit erre az időre illetménye illeti meg. Nem jár viszont az illetmény abban az esetben, ha a felajánlott munkakört az érintett munkavállaló alapos ok nélkül nem fogadja el.
50. §-hoz
A Javaslat a többi jogállási törvényez hasonlóan részletesen tartalmazza a kötelező részmunkaidő kikötésének szabályait.
51. §-hoz
A Javaslat nem tekinti a kinevezés módosításának, ha a munkáltató egyoldalú intézkedése alapján ideiglenesen – akár hosszabb időtartamban is – a munkaszerződéstől eltérően történik a kormánytisztviselő foglalkoztatása. A kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás egyes formái a következők: átirányítás, kirendelés, kiküldetés, kormányzati érdekből történő kirendelés. A Javaslat meghatározza azokat a közös garanciális szabályokat, amelyeket valamennyi forma esetében a munkáltatónak meg kell tartani, így a munkáltató előzetes értesítési kötelezettségét, a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás leghosszabb időtartamát, továbbá azokat az eseteket, amelyekben a kormánytisztviselő személyes, illetve családi körülményeire figyelemmel nem rendelhető el a kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás.
52. §-hoz
A Javaslat meghatározza az átirányítás fogalmát, illetve ehhez kapcsolódóan az átirányított kormánytisztviselőt megillető külön díjazás szabályait.
53. §-hoz
A Javaslat meghatározza a kirendelés fogalmát, és a kirendelt kormánytisztviselő díjazására, a munkáltatói jogok gyakorlására, a kirendeléssel kapcsolatos költségek viselésre vonatkozó speciális szabályokat.
54. §-hoz
A Javaslat meghatározza a kiküldetés fogalmát, és a kiküldött kormánytisztviselőt megillető külön díjazás legalapvetőbb szabályait.
55. §-hoz
A Javaslat meghatározza a kormányzati kirendelés fogalmát, és annak speciális szabályait. Egyebekben a kormányzati kirendelés keretében kiküldött kormánytisztviselőre a kirendelés szabályait kell alkalmazni.
56. §-hoz
A Javaslat meghatározza a határozott idejű áthelyezés szabályait, amely az áthelyező és az átvevő közigazgatási szerv, valamint a kormánytisztviselő között háromoldalú megállapodással jön létre. A kinevezés módosítására nincs szükség ez esetben, ugyanakkor a megállapodás rendezi az áthelyezett kormánytisztviselő foglalkoztatásának feltételeit.
57. §-hoz
A Javaslat az Európai Unió vagy a nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési programokban való szakértőként részt vevő kormánytisztviselő, valamint az Európai Unió intézményeiben foglalkoztatott nemzeti szakértők jogállásának legalapvetőbb szabályait tartalmazza. A szakértői részvétel időtartamára a kinevezést módosítani kell. Kormányrendelet szabályozza, mikor tekinthető rövid távúnak a szakértői tevékenység és a szakértői tevékenység ellátásának többi részletes szabályait is. A rövid távú szakértőre egyébként a kiküldetés szabályait rendeli alkalmazni a Javaslat azzal, hogy a díjazására a Kormány eltérő szabályokat állapíthat meg.
58. §-hoz
A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlással összefüggésben a törvény meghatározza, hogy mely esetben nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése a kinevezése módosításához, valamint rendelkezik a jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek átszállásáról, az átadó és átvevő munkáltató tájékoztatási és adatközlési kötelezettségéről.
59. §-hoz
E szakasz meghatározza a közigazgatási szervhez történő végleges áthelyezés esetén a közigazgatási szerv, a kormánytisztviselő és a másik közigazgatási szerv között létrejövő megállapodás főbb tartalmát. Végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást a törvényben meghatározott feltétel esetén tagadhatja meg.
Végleges áthelyezés esetén a kormánytisztviselő új kinevezést kap és a jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.
60–62. §-hoz
A törvény meghatározza a kormányzati jogviszony megszűnés esetköreit. A kormányzati szolgálati jogviszonyáról a kormánytisztviselő egyoldalú nyilatkozatával bármikor lemondhat. A lemondás érvényességéhez nem szükséges a munkáltató elfogadó nyilatkozata. A lemondási nyilatkozatot írásba kell foglalni, indokolni azonban nem kell, de abból világosan ki kell tűnni, hogy az érintett a jogviszonyáról lemond. A törvény lehetővé teszi az uniós közigazgatási szervezetnél, illetve más nemzetközi szervezetnél a jogviszony létesítést.
63–68. §-hoz
A törvény részletesen felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján felmentéssel megszüntethető a kormányzati szolgálati jogviszony, valamint meghatározza az egyes okok esetében azok bekövetkeztének feltételeit. A munkáltató a felmentést köteles megindokolni, melyből a felmentés okának világosan ki kell tűnnie. A munkáltatót terheli a felmentés indoka valódiságának és okszerűségének a bizonyítása. A törvény meghatározza a felmentési időtartamát és rendelkezik az azzal összefüggő egyéb kérdésekről, így például munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint a mentesítés idejére járó illetmény folyósításának szabályairól.
69. §-hoz
A tisztességes végelbánás elvét érvényesíti a törvény mikor kimondja, hogy a felmentési időre járó díjazáson túl a – a törvényben meghatározott kivétellel – végkielégítést illeti meg a kormánytisztviselőt, ha a jogviszony felmentéssel, vagy államigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg. A végkielégítés célja, hogy a megfelelő anyagi biztonságot teremtsen a kormánytisztviselő számára az új munkalehetőség keresésének időszakában. A végkielégítés összege a kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időhöz igazodik. A végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni.
70–71. §-okhoz
A kormánytisztviselőt felmentési védelem illeti meg az e szakaszokban meghatározott esetekben.
72. §-hoz
E szakasz a jogviszonyváltással kapcsolatos szabályokat tartalmazza, így meghatározza mely esetben alakul át a munkáltató által foglalkoztatott kormánytisztviselőnek a kormánytisztviselő jogviszonya, közalkalmazotti, illetve közszolgálati vagy munkajogviszonnyá, továbbá rendelkezik az érintettnek, az átadó és átvevő munkáltatónak jogairól és kötelezettségeiről.
73. §-hoz
A tartalékállomány célja, hogy elősegítse a kormánytisztviselő képzettségének, besorolásának megfelelő állás keresését, ha a kormánytisztviselőt kormányzati szolgálati jogviszonyából a törvényben meghatározott okból felmentik vagy a jogviszonya a törvényben rögzítettek alapján megszűnik. Ha a kormánytisztviselőt kérésére a tartalékállományból törlik, a reá irányadó végkielégítés felére jogosult. Ez alól kivétel, ha munkaviszony létesítése miatt kéri a törlését a tartalékállományba helyezett. A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésével a tartalékállományba helyezés is megszűnik.
A hivatásos szolgálati, illetve katonai szolgálati jogviszonyban állók tartalékállományba helyezésének szabályait külön törvény állapítja meg.
74. §-hoz
E szakasz rendelkezéseket állapít meg a kormánytisztviselő jogviszonynak megszüntetése, megszűnése esetére nézve, így meghatározza a munkakör átadás-átvétel, a munkáltatóval történő elszámolás, valamint az illetmény és járandóság kifizetésének szabályait.
75. §-hoz
A Javaslat meghatározza az államigazgatási szerv alapvető kötelezettségeit. Az államigazgatási szerv alapvető kötelezettsége a kormánytisztviselő kinevezésében foglaltak, a jogszabályok, valamint a közszolgálati szabályzat szerinti foglalkoztatása, valamint az illetmény megfizetése. Ezen fő kötelezettségekből, valamint az általános magatartási követelményekből számos egyéb részkötelezettség származik. E körben ki kell emelni az államigazgatási szerv azon kötelezettségét, melynek értelmében köteles a foglalkoztatás során biztosítani az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit.
Részben a munkavédelemmel is összefüggő alapvető követelményeket határoz meg a (2)–(4) bekezdés. A kormánytisztviselőt csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. A fogyatékossággal élő kormánytisztviselő foglalkoztatása során gondoskodni kell az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek biztosításáról is.
Az államigazgatási szerv foglalkoztatási kötelezettségéből következik a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosításának követelménye. Az államigazgatási szervnek a munkavégzéshez szükséges irányítás biztosítása nemcsak joga, hanem kötelezettsége is, tehát a munkaköri feladatok ellátását úgy kell megszerveznie, hogy a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja. A közszolgálat önállótlan munkavégzés, ebből következik, hogy az államigazgatási szerv köteles a kormánytisztviselő számára a munkaköri feladatok elvégzéséhez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni. Ebből következik, hogy a kormánytisztviselő feladatait az államigazgatási szervnek a munkaköri leírásban kell rögzítenie.
Az államigazgatási szerv irányítási kötelezettségéből levezethető az is, hogy mindazon ismeretek megszerzése érdekében, amely(ek) a munkavégzés teljesítése szempontjából lényeges(ek), köteles a kormánytisztviselő munkakörével kapcsolatos képzést és továbbképzést elősegíteni. Az államigazgatási szerv közszolgálatból fakadó speciális kötelezettsége a kormánytisztviselő Javaslat szerinti előmenetele feltételeinek biztosítása, a kormánytisztviselővel szembeni teljesítménykövetelmény megállapítása, a teljesítményét értékelése és a minősítés. Az államigazgatási szerv a korábbi szabályokkal összhangban köteles a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszonyból származó kötelezettségek teljesítése során indokoltan felmerült költségeit megtéríteni, és biztosítani annak lehetőségét, hogy a kormánytisztviselő érdek-képviseleti tevékenységével kapcsolatos jogait gyakorolhassa.
76–77. §-okhoz
A kormánytisztviselő kötelezettségeit – az általános magatartási követelményeken túlmenően – a Javaslat általánosságban határozza meg, mellőzi az ebből eredő részkötelezettségek, illetve a törvény más rendelkezései által megszabott kötelmek részletes felsorolását. E körben viszont tételesen rögzít néhány alapvető kötelezettséget.
A kormánytisztviselő köteles feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak, a hivatásetikai elveknek és a vezetői döntéseknek megfelelően, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint ellátni. A Javaslat meghatározza továbbá a kormánytisztviselő rendelkezésre állási kötelezettségét és annak feltételeit (köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ezalatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni), valamint előírja a vezetőkkel és a munkatársakkal való együttműködési kötelezettséget.
A Javaslat rendelkezik a személyes munkavégzési kötelezettségről, illetve tartalmazza a munkavégzés minőségével kapcsolatos alapvető előírásokat. A kormánytisztviselő úgy tartozik a munkáját ellátni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és köteles azt úgy végezni, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő. Mindez a kötelezettség nem érinti a kormánytisztviselő azon kötelezettségét, hogy a munkája során a közszolgálatának elsődlegessége alapján és a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának szem előtt tartásával köteles eljárni. Természetes követelmény a vonatkozó szabályok, utasítások, továbbá a kialakult szokások szerinti munkavégzés kötelezettsége, ebből következik, hogy a kormánytisztviselő köteles az államigazgatási szerv által meghatározott képzésen is részt venni.
A közszolgálatból következő, korábban is hatályos előírás, hogy a kormánytisztviselő vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni feladatait. Szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést.
A Javaslat a korábbi szabályozással összhangban kimondja, hogy a rendőrségről szóló törvény előírása alapján az államigazgatási szervvel kormányzati szolgálati jogviszonyban állók tekintetében a rendőrségről szóló törvény szerinti belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv ellenőrizheti, hogy az államigazgatási szervvel kormányzati szolgálati jogviszonyban álló kormánytisztviselő eleget tesz-e a Javaslatban meghatározott hivatali kötelezettségének.
78. §-hoz
A Javaslat az utasítás teljesítésének megtagadására irányuló szabályokat alapvetően a korábbi rendelkezésekkel egyezően állapítja meg. Annyiban bővíti az utasítás megtagadásának kötelezettségét, hogy a környezet közvetlen és súlyos veszélyeztetése is a kormánytisztviselő utasítás teljesítésének megtagadásának jogkövetkezményét vonja maga után.
79. §-hoz
A Javaslat lényegében a hatályos rendelkezésekkel egyezően határozza meg azokat az eseteket, amelyekben a kormánytisztviselő mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól. Az itt meghatározott esetek között indokolt elhelyezni a szoptatással kapcsolatos távollét lehetőségét biztosító rendelkezéseket is. A Javaslat jogszerűnek tekinti a kormánytisztviselőnek különös méltánylást érdemlő személyi vagy családi ok miatti távollétét is. Erre általában olyan előre nem látható esemény (például hozzátartozó balesete, váratlan megbetegedése) miatt kerülhet sor, amely a kormánytisztviselő személyes jelenlétét, intézkedését igényli.
80–81. §-okhoz
A Javaslat alapján a kormánytisztviselők képzésének, továbbképzésének központi feladatainak ellátását a jövőben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem biztosítja. Emellett a törvény megállapítja a tisztviselők képzéssel, továbbképzéssel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit.
A Javaslat szabályozza a képzéssel, továbbképzéssel összefüggő kötelezettségszegés szankcióit is.
82. §-hoz
A Javaslat a hatályos Mt.-vel egyezően rendelkezik a tanulmányi szerződés fogalmáról, annak alakiságáról és azzal egyezően jelöli meg azokat az eseteket, amelyekben kizárt a tanulmányi szerződés kötése. A Javaslat változatlanul kimondja a tanulmányi szerződés alapján nyújtott szolgáltatások arányosságának követelményét. A hatályos Mt. a tanulmányi szerződés megszüntetésének lehetőségéről – a szerződésszegés esetétől eltekintve – nem rendelkezik. Ezt a hiányt pótolja a (10) bekezdés, az e körben kialakult bírói gyakorlattal egyező tartalommal. A tanulmányi szerződés felmondása írásban érvényes.
83. §-hoz
A törvény ezen szakasza tartalmazza a kormánytisztviselői hivatás etikai alapelveit. Az alapelvek különösen a hűség és elkötelezettség, a nemzeti érdek előnyben részesítése, az igazságos és méltányos jogszolgáltatás, a méltóság és tisztesség, az előítéletektől való mentesség, a pártatlanság, a felelősségtudat és szakszerűség, az együttműködés, az arányosság és a védelem. A törvény a vezetőkkel szemben – az általános etikai elveken felül – fokozottabb etikai elvárásokat fogalmaz meg. Ezek különösen a példamutatás, a szakmai szempontok érvényesítése és a számonkérési kötelezettség. A törvény továbbá felhatalmazást ad az etikai és a fegyelmi eljárás megindítására is.
84. §-hoz
A hozzátartozók együttalkalmazásának tilalmáról rendelkezik ez a szakasz. Közérdekű jelentősége miatt a közigazgatás működésének függetlensége és pártatlansága megőrzése érdekében hozzátartozók nem állhatnak egymással irányítási, felügyeleti, ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatban. A nem kívánatos személyi összefonódások veszélyeztethetik a törvényesen működő, pártatlan közigazgatásba vetett állampolgári bizalmat.
Bizonyos igazgatási területeken az együttalkalmazás tilalma megnehezítené, adott esetben megbénítaná a közigazgatás működését, ezért különösen indokolt esetben az együttalkalmazás tilalma alól felmentés adható. E körbe sorolhatók például a külképviseleti intézmények (nagykövetség, konzulátus, kulturális intézet). A különös indokoltság kapcsán elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a közigazgatási szerv működése szempontjából az összeférhetetlenségi szabály alkalmazása vagy az az alóli felmentés okoz-e nagyobb érdeksérelmet. Különös indokoltság esetén is csak akkor adható felmentés, ha jogszabály másként nem rendelkezik. E szabálynak főleg az utalványozás és gazdálkodás területén van jelentősége. Az együttalkalmazási tilalom a kormányzati szolgálati jogviszony létesítésénél alkalmazási tilalmat, fennálló jogviszony esetében pedig összeférhetetlenséget jelent.
85–88. §-okhoz
A hatalmi ágak elválasztásának elvéből fakadó fontos követelmény, hogy a kormánytisztviselő ne kötődjék más hatalmi ághoz, szakmai függetlenségét pályája során mindvégig megőrizze. Ennek megfelelően a kormánytisztviselő nem lehet helyi önkormányzati, illetve kisebbségi képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik.
Az államigazgatási szerv alapvető érdeke, hogy a kormánytisztviselő teljes munkaerejét, tehetségét, teljes munkaidőben az általa ellátott munkaköri feladatainak folyamatos (hivatásszerű) végrehajtására fordítsa. Ennek érdekében a Javaslat korlátozza a kormánytisztviselő által létesíthető további jogviszonyok körét. A gyakorolható tevékenységek köre a következő: tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső tevékenység. Ezeket a tevékenységeket mind a nem vezető munkakört betöltő kormánytisztviselő, mind pedig a vezetőmunkakört betöltő szabadon gyakorolhatja. Abban az esetben van mind a vezetőnek, mind a nem vezető munkakört betöltő kormánytisztviselőnek bejelentési kötelezettsége a munkáltatói jogkör gyakorlója felé, ha a tevékenység a kormánytisztviselő munkaköri feladataival közvetlenül összefügg. Abban az esetben, ha a munkavégzés időtartama részben azonos a nem vezető munkakört betöltő kormánytisztviselő, illetve vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő beosztás szerinti munkaidejével, a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélye szükséges ilyen tevékenység végzésére irányuló jogviszony létesítéséhez.
A közérdekű önkéntes tevékenység részletszabályait a 2005. évi LXXXVIII. törvény szabályozza. Közérdekű önkéntes tevékenységet a nem vezető kormánytisztviselő a gyakorolható tevékenységre vonatkozó szabályok szerint végezhet. A vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő ettől eltérően a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélye alapján folytathat közérdekű önkéntes tevékenységet.
A nem vezető munkakört betöltő kormánytisztviselő a fentieken túl további jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével létesíthet. Vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő a gyakorolható tevékenységeken kívül csak meghatározott tevékenységeket és csak a munkáltatói jogkör gyakorolójának engedélyével végezhet. A Javaslat további összeférhetetlenségi szabályokat is megállapít.
Ha az összeférhetetlenség bekövetkezik, akkor az összeférhetetlenségi okot a kormánytisztviselő haladéktalanul köteles bejelenteni. A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles felszólítani az összeférhetetlenség megszüntetésére. Ha a felszólítástól számított 30 napon belül a megszüntetésre nem kerül sor, a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg. Felmentésre, végkielégítésre ilyen esetben természetesen nem kerülhet sor.
A vagyongyarapodás vizsgálatának a szabályai megegyeznek a hatályos szabályokkal.
89–90. §-okhoz
A teljes napi, valamint a heti munkaidőt, valamint a közszférára irányadó általános munkarendet (hétfőtől csütörtökig 8:00–16:30, pénteken 8:00–14:00-ig) a Javaslat a hatályos szabályokkal azonos módon határozza meg. A munkaidőkeret tartamát a Javaslat a vonatkozó EU Irányelvvel (2003/88/EK) összhangban határozza meg.
91–92. §-okhoz
A munkaidő-beosztás részletes szabályait határozzák meg a szakaszok. A munkaidő-beosztás joga a munkáltatói jogkör gyakorlóját illeti meg, akinek a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel kell beosztani. A Javaslat meghatározza továbbá azokat az alapvető garanciális szabályokat, amelyektől nem térhet el a munkáltató a munkaidő beosztása során (legrövidebb napi munkaidő, leghosszabb napi munkaidő stb.). Jóllehet a Javaslat e jogintézménynél külön nem szabályozza, de kétséget kizáróan e helyütt is érvényesülnie kell a felek általános magatartási követelményeit meghatározó jogelveknek.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttérjogszabályként kezeli a Munka Törvénykönyvét, míg eddig a munkaidő-beosztás részletes szabályai a Munka Törvénykönyvében voltak rendezve, most e Javaslat tartalmazza a munkaidő-beosztásra vonatkozó részletszabályokat.
93. §-hoz
A Javaslat a Munka Törvénykönyvével azonos módon határozza meg a munkaszüneti napok körét, továbbá rendelkezik a Közszolgálati Tisztviselők Napjáról, amely a közszolgálati tisztviselői munka értékének elismeréseképpen – egyezően a hatályos szabályokkal – továbbra is munkaszüneti nap.
Munkaszüneti napokon csak olyan tevékenység keretében foglalkoztathatók rendes munkaidőben a munkavállalók, amelyek végzése vagy közérdeket szolgál vagy a munkáltató rendeltetésszerű működése szempontjából objektíve szükséges. A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által évente kiadott rendelet hatálya, amely a munkaszüneti nap körüli munkarend átalakítására ad felhatalmazást, kiterjed a kormánytisztviselőkre is.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttérjogszabályként kezeli a Munka Törvénykönyvét, míg eddig a munkaszüneti napra vonatkozó szabályok a Munka Törvénykönyvében voltak szabályozva, most e Javaslat tartalmazza a munkaszüneti napra vonatkozó részletszabályokat.
94–95. §-okhoz
A Javaslat a hatályos szabályokkal egyező módon határozza meg a munkaközi szünet szabályait, valamint meghatározza a napi pihenőidő és a heti pihenőnap szabályait.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttérjogszabályként kezeli a Munka Törvénykönyvét, míg eddig a nap pihenőidő és a heti pihenőnap a Munka Törvénykönyvében voltak szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményekre vonatkozó részletszabályokat.
96–97. §-okhoz
A rendkívüli munkaidő, valamint az ügyelet és a készenlét szabályait határozza meg a Javaslat. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttérjogszabályként kezeli a Munka Törvénykönyvét, míg eddig e jogintézmények a Munka Törvénykönyvében voltak szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményekre vonatkozó részletszabályokat.
98. §-hoz
A rendkívüli munkaidő, az ügyelet, a készenlét, valamint a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés ellenértékét határozza meg a Javaslat.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttérjogszabályként kezeli a Munka Törvénykönyvét, míg eddig e jogintézmények a Munka Törvénykönyvében voltak szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményekre vonatkozó részletszabályokat.
99. §-hoz
A védendő kormánytisztviselői csoportokra állapít meg szabályokat a Javaslat.
100–108. §-okhoz
A Javaslat meghatározza a szabadságra jogosító időt, a hatályos szabályokkal egyező módon határozza meg az alap- és pótszabadságokat, rendelkezik továbbá a szabadság kiadására és megváltására vonatkozó szabályokról, valamint az igazgatási szünetről.
109. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy a Javaslatnak már nem háttérjogszabálya a Munka Törvénykönyve, míg eddig a betegszabadság a Munka Törvénykönyvében volt szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményre vonatkozó részletszabályokat.
110–114. §-okhoz
Figyelemmel arra, hogy a Javaslatnak már nem háttérjogszabálya a Munka Törvénykönyve, míg eddig a fizetés nélküli szabadság szabályai – a külszolgálatra vonatkozó fizetés nélküli szabadság kivételével – a Munka Törvénykönyvében volt szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményre vonatkozó részletszabályokat.
115. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy a Javaslatnak már nem háttérjogszabálya a Munka Törvénykönyve, míg eddig a munkaidő-nyilvántartás szabályai a Munka Törvénykönyvében voltak szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményre vonatkozó részletszabályokat.
116–124.§-okhoz
A törvény érdemeken alapuló, szabályozott előmenetelt biztosít a kormánytisztviselő számára. Főszabályként a kormánytisztviselő besorolása az iskolai végzettsége és a jogviszonyban töltött ideje, valamint minősítése alapulvételével történik. A pályakezdő – iskolai végzettségétől függően – egy vagy két évet gyakornokként tölt el. A felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselőket az I-es besorolási osztályba, a középiskolai végzettségűeket a II-es besorolási osztályba kell sorolni. Az egyes besorolási osztályokhoz a törvény melléklete szerinti fizetési fokozatok tartoznak. A besorolásra az iskolai végzettség, valamint a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött idő alapján kerül sor, amelynek beszámítási módjáról szintén a törvény rendelkezik.
A közigazgatási alapvizsga és szakvizsga jogszabály által meghatározott előmeneteli, illetve pályán maradási feltétel. A kormánytisztviselőnek a fogalmazó besorolásához egy éven belül, előadó besorolásához két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tennie. Közigazgatási szakvizsgát az az I. besorolási osztályba sorolt kormánytisztviselő tehet, aki közigazgatási alapvizsgát tett vagy az alól mentesült, közigazgatási szervnél szerzett legalább kétéves gyakorlattal rendelkezik. A vezető kormánytisztviselő esetében nem szükséges a törvényben meghatározott közigazgatási gyakorlat megléte. Az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnöke szintén mentesítést adhat különösen indokolt esetben gyakorlat hiányában.
A törvény szerint a közigazgatási szakvizsgával egyenértékű a jogi szakvizsga, továbbá a törvény az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság Elnöksége jogosítványaként határozza meg tudományos fokozat esetén a további mentesítés, vagy részbeni mentesítés megadását. Ha jogszabály előírja közigazgatási alapvizsgát, illetve szakvizsgát nem kormányzati szolgálati jogviszonyban álló is tehet. Ez utóbbi esetben azonban feltétel a közigazgatási alapvizsga megléte, illetve letétele alóli mentesülés. A közigazgatási alapvizsga mentesítés eseteit kormányrendelet állapítja meg.
A pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és áldozatsegítő szolgálatként, valamint kárpótlási hatóságként kijelölt szervnél működő pártfogó felügyelő kormánytisztviselő vagy kormányzati ügykezelő a kinevezéstől számított két éven belül az igazságszolgáltatási ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsgát tesz.
125–128. §-okhoz
A törvény meghatározza a Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a miniszter, a miniszteri kabinetben a miniszter által létesíthető tanácsadói munkaköröket, valamint kinevezés ellátásának feltételeit.
A miniszterelnöki főtanácsadói, miniszterelnöki tanácsadói, kormány-főtanácsadói és kormánytanácsadói, miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni. A hivatali szervezet vezetője közigazgatási tanácsadói, illetve közigazgatási főtanácsadói, szakmai tanácsadói, szakmai főtanácsadói címet adományozhat a törvényi feltételekkel rendelkező kormánytisztviselőnek. A törvény meghatározza az adományozható címeknek az államigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői létszámához viszonyított arányát. Szintén a hivatali szervezet vezetőjének jogosítványa, hogy a tartósan kiemelkedő munkát végző felsőfokú iskolai végzettségű, közigazgatási szakvizsgával rendelkező kormánytisztviselőnek címzetes vezető-tanácsosi, címzetes főtanácsosi, címzetes vezető-főtanácsosi, a középiskolai végzettségű kormánytisztviselőnek címzetes főmunkatársi címet adományozzon.
129. §-hoz
Ezen szakasz rögzíti a vezetői szinteket és vezetői munkakör betöltésének feltételeit. A vezetői kinevezéshez kormányrendelet egyéb feltételeket is megállapíthat. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői kinevezés határozatlan időre szól, de helyettesítés céljából határozott időre is adható. A helyettesítés céljából adott határozott idejű vezetői kinevezés meghosszabbítható.
130. §-hoz
A törvény meghatározza a teljesítményértékelés ismérvét, tartalmát, eljárását, következményeit és a minősítéshez történő kapcsolódását.
A közigazgatásért és igazságügyért felelős miniszter a teljesítményértékelés lefolytatásának elősegítése érdekében módszertani ajánlást ad ki és ellenőrzi – a helyi önkormányzatok tekintetében a megyei, fővárosi kormányhivatalok útján – a teljesítményértékelés, minősítésre vonatkozó szabályok és módszertan betartását.
131–144. §-okhoz
A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya alapján havonta illetményre jogosult. Az illetmény a törvény szerint megállapított alapilletményből, valamint illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll. Az alapilletmény és az illetménykiegészítés együttes összegének legalább a Kormány által garantált bérminimum összegét el kell érnie.
Szintén a törvény ezen szakasza rögzíti az illetménykiegészítés, az illetménypótlék rendszerét azaz a feltételét, a jogosultak körét, mértékét.
A törvény felsorolja azon okokat, mikor a kormánytisztviselőt munkavégzés hiányában is díjazás illeti meg. A kormánytisztviselőt állásidő esetében és az e szakasz szerinti esetekben illetmény, ha a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzés alól, akkor a kiesett munkaidőre – megállapodás szerinti – díjazás illeti meg.
145. §-hoz
A Javaslat az illetmény védelmére vonatkozó korábbi szabályokat lényeges változtatások nélkül veszi át. Ennek megfelelően az illetményt – a külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – jogszerűen továbbra is csak magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni. Az illetményt utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni továbbra sem lehetséges, noha ez nem zárja ki az ilyen módon meghatározott illetményen felül juttatások biztosítását (ld. cafetéria-juttatások).
146. §-hoz
A kormánytisztviselő részére járó illetményt havonta utólag, egy alkalommal – a tárgyhónapot követő ötödik napig – kell elszámolni és kifizetni, abban az esetben azonban, ha a jogviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, az illetményt a jogviszony végén kell elszámolni és kifizetni. Fontos garanciális rendelkezés, hogy az illetmény bankszámlára utalással történő kifizetése esetén a munkáltatónak úgy kell eljárnia, hogy a kormánytisztviselő illetményével a bérfizetési napon már rendelkezhessen. Ha a jogviszony a kifizetés előtt megszűnt, az illetményt a munkáltató köteles az esedékesség napján –a munkáltató költségére – a kormánytisztviselő által megadott címre elküldeni. Ha az illetményfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, legkésőbb az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni. Az illetményt általános szabály szerint a kormánytisztviselőnek kell kifizetni. Ez alól csupán az jelenthet kivételt, ha a kormánytisztviselő erre mást felhatalmaz, vagy ha ebben bírósági vagy más hatósági határozat korlátozza.
147. §-hoz
A Javaslat továbbra is fenntartja az illetmény késedelmes kifizetése esetén a késedelmi kamat fizetésére vonatkozó szabályt, és kimondja, hogy a késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot kell fizetni.
148. §-hoz
A Javaslat továbbra is előírja, hogy a kormánytisztviselő részére az illetményéről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a kormánytisztviselő a kiszámítás helyességét, valamint az illetményből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.
149. §-hoz
A Javaslat a korábbi szabályozással lényegében azonos módon határozza meg az illetményből való levonás szabályait, a jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésére vonatkozó rendelkezéseket, a munkáltató kormánytisztviselő jogviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló írásbeli felszólítás lehetőségét.
150. §-hoz
A Javaslat meghatározza a kormánytisztviselő jubileumi jutalomra való jogosultságának feltételeit és a jubileumi jutalomra jogosító időszámításának szabályait.
151. §-hoz
A Javaslat alapján a kormánytisztviselő a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott cafetéria-juttatásra, az ott meghatározott mértékig jogosult. A Javaslat szabályozza, hogy a tisztviselő mikor nem jogosult cafetéria-juttatásra.
152–153. §-okhoz
A Javaslat meghatározza a tisztviselő részére adható egyéb szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatások leggyakoribb formáit, ugyanakkor a munkáltatónak lehetősége van más juttatások és támogatások megállapítására is.
A Javaslat alapján az állam készfizető kezességet vállal a törvényben meghatározott feltételekkel a tisztviselők lakásépítése, vásárlása esetén.
154. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi a tisztviselő részére elismerés adását.
155–159. §-okhoz
A Javaslat a fegyelmi eljárás alapvető, garanciális szabályait határozza meg törvényi szinten.
A fegyelmi eljárás részletszabályai Kormányrendeletben kerülnek szabályozásra.
160. §-hoz
A Javaslat a kormánytisztviselő kártérítési felelősségének általános alakzataként fenntartja a vétkességi felelősséget. Ennek megfelelően a kormánytisztviselő – általában –, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, az általa a kormányzati szolgálati jogviszonyából eredő kötelességeinek megszegésével szándékos vagy gondatlan magatartással a munkáltatónak okozott kárt köteles megtéríteni. A munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség a kár, a kormánytisztviselői magatartás (kötelességszegés) felróhatósága, valamint az okozati összefüggés tekintetében. A Javaslat e tekintetben nem változtat a kárfelelősség hatályos szemléletén.
Különbség mutatkozik azonban a kártérítés mértékére vonatkozó szabályozásban. A Javaslat ugyan nem szünteti meg a kormánytisztviselő törvényben korlátozott kártérítési felelősségét az enyhe gondatlansággal okozott károk körében, szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén azonban a teljes kár megtérítését írja elő. A Javaslat az enyhe gondatlansággal okozott károk esetében kimondja, hogy a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a kormánytisztviselő 4 havi illetményét, vagy a tartósan külföldön foglalkoztatott kormánytisztviselő 4 havi ellátmányát.
A kártérítés mértékének korlátozása a (4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával is megvalósulhat. A (4) bekezdés az ún. előreláthatósági szabályt alkalmazza. A kormánytisztviselő ugyanis csak azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek bekövetkezésével a károkozás idején számolhatott, azaz a magatartásával igen távoli okozati összefüggésben bekövetkezett (ezért általa általában előre nem látható, ún. következményi) károkat azonban nem. E szemlélet mind a gondatlanul, mind a szándékosan okozott károk esetében érvényesül. Ugyancsak kármegosztásra vezet a munkáltató vétkes közrehatása, valamint a munkáltatói kárenyhítési kötelezettség teljesítésének felróható elmulasztása. A munkáltató vétkes magatartásának kell különösen tekinteni, ha a kár olyan utasítás teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított kormánytisztviselő az utasítást adó figyelmét – az (5) bekezdésében meghatározott módon – előzőleg felhívta.
161. §-hoz
A Javaslat lényegében változatlan tartalommal tartja fenn a kormánytisztviselő ún. megőrzési felelősségének szabályait, ideértve e felelősségi alakzat jogalapi elemeit. Szükségtelennek tartja ugyanakkor a Javaslat a felelősség alóli kimentési okok körében a munkáltatónak azt a mulasztását szabályozni, amellyel nem biztosította a kormánytisztviselő számára az átadott dolog őrzésének feltételeit. A kormánytisztviselő részéről a hiány oka ebben az esetben – általában – elháríthatatlan is, amire a kormánytisztviselő a (2) bekezdés szerint hivatkozhat. A megőrzési felelősségi szabályok – azonosan a korábbi szabályokkal – csak az őrzött dologban bekövetkezett hiány esetére alkalmazandók. A dologban bekövetkezett egyéb károsodás (rongálódás) esetében a kormánytisztviselői kárfelelősség vétkességi alapú a kormánytisztviselő bizonyítási kötelezettsége mellett, eltérően a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó az általános szabálytól.
162. §-hoz
A Javaslat fenntartja a kormánytisztviselő leltárhiányért való felelősségének intézményét, illetve a leltárhiány fogalmát – a leltáridőszak fogalmának meghatározásával együtt – a hatályos rendelkezésekkel azonos módon határozza meg. A leltárhiányért való felelősség változatlanul a kormánytisztviselő megőrzési (objektív) felelősségének az egyik sajátos esete, amelynek lényeges feltételei változatlanok, illetve a felelősség érvényesítéséhez változatlanul az szükséges, hogy a kormánytisztviselő kinevezési okirata tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét. A kormánytisztviselőt az eljárásban megillető jogokat, valamint a leltárhiányért fennálló felelősség érvényesítésére irányadó szabályokat a Javaslat változatlanul tartja fenn.
163. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy több kormánytisztviselő általi együttes károkozás esetén a kárt a vétkességük arányában, ha ez nem állapítható meg, közrehatásuk arányában viselik. A kárt a kormánytisztviselők egyenlő arányban viselik, ha a vétkesség vagy a közrehatás arányát nem állapítható meg. A kormánytisztviselők egyetemleges kötelezésére csak szándékos károkozás esetében van lehetőség. A megőrzési felelősség mellett a vétkességarányos felelősségi szabály nem alkalmazható, ezért a Javaslat fenntartja a hatályos megoldást, ilyenkor a kormánytisztviselők illetményük arányában felelnek. A Javaslat a kár összegének meghatározásánál fenntartja a hatályos szabályozást.
164–165. §-okhoz
A kormánytisztviselő kártérítési felelősségének megállapítására a korábbi szabályozással azonos módon a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az eljárás megindítására az elévülésre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
166. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy a kormánytisztviselőt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján bíróság a kártérítés alól részben mentesítheti; ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit, és a közigazgatásra specialitásából eredő olyan körülményeket, mint a feladat-végrehajtás sürgősségét és egyéb sajátos körülményeit kell értékelni.
167. §-hoz
A Javaslat – figyelemmel a munkáltató jellegére és a közszolgálati jogviszony sajátosságaira, valamint az ebből fakadó munkáltatót is terhelő többletkötelezettségekre – az államigazgatási szerv (munkáltató) kártérítési felelősségének körében fenntartja a munkáltatói kárfelelősség jogalapjára vonatkozó általános szabályt, az objektív – vétkességtől független – felelősséget, és kimondja, hogy a munkáltató a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel. A kormánytisztviselőnek kell bizonyítania, hogy a károkozás a kormányzati szolgálati jogviszonyával okozati összefüggésben következett be, ugyanígy neki kell bizonyítania a keletkezett kárt, illetve annak összegét is.
A mentesülést továbbra is a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a kormánytisztviselő vétkes magatartása idézett elő.
A Javaslat rögzíti, hogy a kormánytisztviselő kirendelése, kormányzati érdekből történő kirendelése vagy határozott idejű áthelyezése esetén a munkáltatók felelőssége egyetemleges. Ebben az esetben a kormánytisztviselő másik munkáltató szervezeti rendjébe illeszkedve teljesíti a jogviszonyából származó kötelességeit. Ez a körülmény alapozza meg a munkáltatók egyetemleges kártérítési felelősségét.
A Javaslat új szabályként lehetőséget biztosít arra, hogy bíróság a munkáltatót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítse. Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit kell értékelni.
168. §-hoz
A Javaslat az általános munkáltatói kárfelelősségi szabályt rendeli alkalmazni a kormánytisztviselő munkahelyre bevitt dolgaiban keletkezett károk megtérítésére, fenntartva azt a munkáltatói lehetőséget, hogy a kormánytisztviselőt az általa a munkahelyre bevitt dolgok meghatározott helyen való elhelyezésére kötelezze, illetve bejelentési kötelezettséget írjon elő. A kormánytisztviselő által a szokásos életvitel körében használt dolgok munkahelyre való bevitelét a munkáltató nem tilthatja el. Ez a lehetőség csak olyan dolgok tekintetében áll fenn, amelyek e körön kívül esnek. A munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgok csak a munkáltató engedélyével vihetők be. A munkáltató által előírt, a munkahelyre bevitt dolgokra vonatkozó korlátozó szabályok kormánytisztviselő általi megszegése – munkáltatói bizonyítási kötelezettség mellett – azt eredményezi, hogy a munkáltató csak a szándékosan okozott kárt köteles megtéríteni.
169–171. §-okhoz
A Javaslat e §-ai a kormánytisztviselőt megillető kártérítés összegének meghatározására irányadó szabályokat tartalmazzák. A Javaslat e körben nem kíván változtatni a hatályos szabályokon és az azok alapján kialakult bírói gyakorlaton. A 169. § (2) bekezdése elmaradt (megtérítendő) jövedelemként a kormánytisztviselőnek azokat a jövedelmeit ismeri el, amelyeket a kormánytisztviselő jogszerűen szerzett meg. Kizárja a Javaslat e jövedelmek köréből azokat, amelyekhez a kormánytisztviselő a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megszegésével folytatott tevékenység révén jutott hozzá, ezzel is ösztönözve az összeférhetetlenségi szabályok betartását.
172. §-hoz
Az (1) bekezdés a járadék formájú kártérítés lehetőségéről rendelkezik, amely rendszerint a kormánytisztviselő egészségkárosodása, illetve ennek okán kieső jövedelme esetében jöhet szóba, valamint a tartásra jogosult hozzátartozók kárai megtérítésének formájaként. A (2) bekezdésben meghatározott tényállás lényegesen különbözik az (1) bekezdésétől abban, hogy amíg az (1) bekezdés csak a kár megtérítésének formájára vonatkozik, addig a (2) bekezdés azt az esetet szabályozza, hogy a kár pontos összegének meghatározására nincs mód. A kártérítés ebben az esetben átalányszerű azzal, hogy annak formája is lehet járadék, de egy összegű átalány-kártérítés megállapítása is lehetséges.
173. §-hoz
A kormánytisztviselői károk keletkezésének jellegzetes tényállása, hogy a kár a kormánytisztviselő egészségkárosodása, munkavégző, illetve jövedelemszerző képességének csökkenése révén keletkezik. A kormánytisztviselő lényeges körülményeinek (egészségi állapotának, jövedelmi viszonyainak, stb.) változása az – elsősorban járadék formájában megállapított – kártérítés összegét annak megállapítása után érintheti. Erre tekintettel a felek, illetve a munkáltatói kár megtérítéséért helytálló biztosító is igényelheti a kártérítés összegének módosítását.
A teljes kártérítés elvéből következik, hogy a munkáltató a kormánytisztviselőnek azt a kárát is köteles megtéríteni, amely elmaradt jövedelemként jelenik meg. Az elmaradt jövedelem összege ugyanakkor mind a károsult, mind a károkozó körülményeiben bekövetkezett változás esetében megváltozhat. Erre az esetre írja elő a Javaslat a felek kölcsönös tájékoztatási kötelezettségét. A munkáltató számára a Javaslat az elmaradt jövedelem összegét befolyásoló körülmény bekövetkezésétől számított 15 napon belüli – a kormánytisztviselői felhívástól független – tájékoztatási kötelezettséget ír elő. Noha gyakorlatilag ritkább a kártérítés összegét befolyásoló illetménycsökkenés, a Javaslat mégis általános jelleggel illetményváltozást, nem pedig növekedést említ, utalva arra is, hogy a – tipikusan járadékszerű – kártérítés összege csökkenhet is az időmúlással, illetve a körülmények változásával, hiszen csökken az a jövedelem, amelyet a kormánytisztviselő a károsodás hiányában (a jogviszony fennállása esetében) elérhetett volna.
174. §-hoz
A Javaslat fenntartja azt a szabályt, miszerint a munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül köteles a károsultat felhívni kárigénye előterjesztésére. A munkáltató a kárigény bejelentésére tizenöt napon belül írásbeli, indokolt választ ad.
175. §-hoz
A Javaslat fenntartja az ún. szakaszos elévülési intézményét, amely a károkozáshoz kapcsolódó relatíve önálló kormánytisztviselői igények elévülési idejének eltérő kezdő időpontját állapítja meg. A rendelkezés tartalmilag azonos a hatályos szabályozással.
176–183. §-okhoz
E szakasz a kormánytisztviselő személyes adatainak kezelésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A munkáltató köteles a kormánytisztviselőt tájékoztatni személyes adatainak kezeléséről. A munkáltató a kormánytisztviselőre vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a kormánytisztviselő hozzájárulásával közölhet.
A kormánytisztviselőre vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra – hozzájárulása nélkül, személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók. A közszolgálati alapnyilvántartás az államigazgatási szerv által vezetett olyan regiszter, amely a kormánytisztviselőről a törvény mellékletében meghatározott adatokat tartalmazza. A közszolgálati alapnyilvántartásban szereplő személyes adatok védelméért, az adatkezelés jogszerűségéért, valamint az adat továbbításáért az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője a felelős.
A törvény szabályozza a közszolgálati statisztikai adatgyűjtés szabályait.
A személyügyi központ üzemelteti az államigazgatási szervek kormánytisztviselőinek képzésével, továbbképzésével, vizsgáztatásával összefüggő nyilvántartást, valamint nyilvántartja és kezeli a pályázati eljárással és kompetenciavizsgálattal, toborzási adatbázissal kapcsolatos adatokat is. A törvény rendezi a Kormány által rendeletben kijelölt vizsgaszervező adatkezelési szabályait.
184. §-hoz
A törvény rögzíti a személyi anyag tartalmát, a betekintésre jogosultak körét. A kormánytisztviselő személyi anyagát az államigazgatási szerv fekteti fel, illetve kéri meg, ha a kormánytisztviselő korábban kormányzati szolgálati jogviszonyban állt.
185–188. §-okhoz
A Javaslat rendelkezik a minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottak jogviszonyával összefüggő adatkezelésről és adatszolgáltatásról.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a személyügyi központ kormánytisztviselői kártya kiállítása érdekében a tisztviselő törvényben meghatározott személyes adatait továbbíthassa a kártya kiállítására feljogosított szerv részére.
189. §-hoz
A törvény értelmében a Kormány, a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter, illetve a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervnek közreműködésével ellenőrzi a közszolgálati jogszabályok végrehajtását. A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára évente meghatározhatja a vizsgálati tárgyköröket, valamint a vizsgált szerveket. A vizsgálat tapasztalatairól tájékoztató készül a Kormány számára, amely alapján meghozhatók a szükséges intézkedések.
190–191. §-okhoz
A kormánytisztviselő a közszolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése végett a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulhatott. A törvény tételesen felsorolta azokat az ügycsoportokat, amikor az igény érvényesítésére nyitva álló harminc napon belül a kormánytisztviselő a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulhat. Egyéb esetekben az elévülési határidőn belül a kormánytisztviselő az igényét bíróság előtt érvényesítheti. A munkáltató a jogviszonyból vagy a törvényből származó igényét a Kormánytisztviselői Döntőbizottság, illetve bíróság előtt érvényesítheti.
A törvény szabályozza a közszolgálati panasszal kapcsolatos legfontosabb eljárási kérdéseket. E szakasz rendelkezik továbbá a Kormánytisztviselői Döntőbizottság összetételéről, tagjai kiválasztásának feltételeiről, a rájuk vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokról. A Kormánytisztviselői Döntőbizottság szervezetére és eljárására vonatkozó egyéb szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
192. §-hoz
Ez a szakasz a kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos elévülési szabályokat tartalmazza.
193–194. §-okhoz
A munkáltatói jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményeként a törvény nevesíti azokat az eseteket, amikor a kormánytisztviselő kérheti az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, valamint példálózó jelleggel felsorolja azon eseteket, amikor a bíróság ezt munkáltatói kérelemre mellőzi. A törvény rendelkezik a kormánytisztviselő elmaradt munkabérének, járandóságának, továbbá felmerült kárának megtérítéséről.
A kormánytisztviselő, ha a kormányzati szolgálati jogviszonyát nem a törvényben előírtak szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a lemondási időre járó illetményének megfelelő összeget megfizetni. A munkáltató jogosult a törvényben meghatározott mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is.
195–197. §-okhoz
A Javaslat a kormánytisztviselői érdekegyeztetés általános, korábban a Munka Törvénykönyve által szabályozott rendelkezéseit emeli be a közszolgálati jogszabályba, ezért a Munka Törvénykönyvéhez hasonló – a közszolgálat specialitásaihoz igazított – szabályozást tartalmaz.
198–199. §-okhoz
Központi szinten két fórumon zajlik majd a közszolgálati tisztviselői érdekegyeztetés. Egyrészt az újonnan létrejövő Közszolgálati Érdekegyeztetői Fórumban, másrészt pedig a már működő Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban, amely a közszolgálati tisztviselőkön kívül más jogállási törvények hatálya alá tartozó foglalkoztatottak érdekegyeztető fóruma is.
200–202. §-okhoz
A Javaslatnak a munkahelyi kormánytisztviselői érdekegyeztetésről rendelkező szabályai (konzultáció, tájékoztatás, javaslattétel, képviselet, szakszervezeti tisztségviselők védelme, munkaidő-kedvezmény) egyrészt a hatályos szabályokon, valamint – figyelemmel arra, hogy a Javaslatnak már nem háttérszabálya a Munka Törvénykönyve – a Munka Törvénykönyve vonatkozó szabályainak az ötvözésén alapulnak.
203–204. §-okhoz
A Javaslat a jelenleg hatályos Ktv. szerint szabályokat tartalmazza eltérésekkel. A Miniszterelnök, a miniszter, és az államtitkár tevékenységéhez, valamint a Kormány döntéseihez kapcsolódó tevékenységre kizárólag politikai (fő)tanácsadói munkakörben adható kinevezés. A politikai (fő)tanácsadó kinevezése éppen ezért nem is módosítható más munkakörre. A politikai (fő)tanácsadó nem rendelkezik besorolással, így személyi illetmény illeti meg és az őt megillető pótszabadságot is besorolástól függetlenül állapítja meg.
205. §-hoz
A miniszteri és az államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnökre vonatkozó részletesen szabályozza a Javaslat, részben a jelenleg a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvényben található – munkáltató jogok gyakorlására vonatkozó – miniszteri és az államtitkári kabinetet vezető kabinetfőnökre vonatkozó speciális rendelkezések átvételével.
206–211. §-okhoz
A fejezet a kormányzati ügykezelőkre vonatkozó, a kormánytisztviselőkhöz képest eltérő szabályokat tartalmazza.
212–214. §-okhoz
A Javaslat hatálya kiterjed a kormányzati szolgálati jogviszonyban álló szakmai vezetőkre (a minisztérium közigazgatási államtitkárára és helyettes államtitkárára, valamint a Miniszterelnökség helyettes államtitkárára). A szakmai vezetőre vonatkozó közös szabályok körében szabályozza a Javaslat a szakmai vezetői tisztségre utaló elnevezés használatára, a hivatalba lépés és a jogviszony megszűnésének napjára, az összeférhetetlenségre, a szabadságra, a vele szemben kiszabható fegyelmi büntetésekre vonatkozó szabályokat.
215–219. §-okhoz
A közigazgatási államtitkára vonatkozó különös szabályokat tartalmazza.
220–225. §-okhoz
A helyettes államtitkára vonatkozó különös szabályokat tartalmazza.
226–239. §-okhoz
A fejezet az autonóm szerveknél foglalkoztatott közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselők, valamint a képviselő-testület hivatala köztisztviselőinek a jogállására vonatkozó, a kormánytisztviselőkre alkalmazandó szabályokhoz képest eltérő szabályokat tartalmazza, figyelemmel e szervek magas fokú autonómiájára.
240–245. §-okhoz
A fejezet a közszolgálati ügykezelőkre vonatkozó, a köztisztviselőkhöz képest eltérő szabályokat tartalmazza.
246–257. §-okhoz
A fejezet a jegyzőkre vonatkozó, a köztisztviselőkre vonatkozó szabályokhoz képest a speciális szabályokat tartalmazza, sajátos jogállásukra tekintettel.
258. §-hoz
A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókra (jellemzően fizikai alkalmazottak tartoznak ebbe a körbe) vonatkozó szabályokat határozza meg a Javaslat. Jelenleg ezeket a szabályokat a Munka Törvénykönyve határozza meg, de figyelemmel a Javaslat egységes szabályozási törekvésére, meghatározza ezeket a szabályokat, míg az új Munka Törvénykönyvéből kikerülnek ezek a szabályok.
259–261. §-okhoz
A Javaslat felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz a Kormány részére a törvényben meghatározott jogintézményekhez kapcsolódó részletszabályok kidolgozására.
A Javaslat alapján az új törvényi szabályok 2012. március 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy a törvényhez kapcsolódó módosító és átmeneti rendelkezéseket külön törvény állapítja meg. A Magyar Kormánytisztviselői Karra vonatkozó szabályok 2012. július 1-jén lépnek hatályba.
_