• Tartalom
Oldalmenü

2011. évi LXXXV. törvény indokolása

a környezetvédelmi termékdíjról

2011.09.01.
INDOKOLÁ S
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) felváltásáról szóló jelen törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) teljes mértékben újraszabályozza a Kt. által átfogott területet.
A Javaslat célja új szabályozórendszer kereteinek meghatározása, ezen keresztül az iparág tevékenységének teljes megújítása, a többször felhasználható termékek szélesebb körű elterjedésének előmozdítása (újrahasználat), valamint a hulladékhasznosítás mértékének jelentős megnövelése, összhangban az Európai Unió elvárásaival és a magyar társadalom általános érdekeivel.
A jelenlegi, koordinátorok által irányított rendszer bizonyos eredményeinek elismerése mellett (egyes hulladékáramokban felső hasznosítási arányok elérése, részlegesen fejlődésnek indult szelektív hulladékgyűjtés) megállapítható, hogy hiányosságai és rendszerhibái folytán égetően szükségessé vált a teljes átalakítás, megújítás. A problémák szerteágazóak. A legfőbb gondot az okozza, hogy az állam az iparágon belül jelenleg kontroll nélkül engedi érvényesülni a piaci versenyt. Ennek köszönhető, hogy a hazai hulladékgazdálkodásban nincs semmiféle ésszerű gátja a koordinátorok tevékenységének, ami korlátlan árversenyhez vezetett, ez végeredményben a feladatok megoldásától elvonja a forrásokat, az EU által előírt teljesítést veszélyezteti. Ez alapvető rendszerhiba, a szabad piaci folyamatok, az árverseny általában helyes célkitűzése ebben az esetben ugyanis csak megfelelő körültekintéssel érvényesíthető. Ennek oka, hogy az iparág szinte minden tevékenységét jelentős mértékű externális hatások és költségek jellemzik, melyek kiegyenlítése csak megfelelő kontroll segítségével lehetséges.
A rendszer fenntarthatatlanságát jelzi, hogy a kezdeti impulzívabb fejlődést követően jelenleg az anyagáramok jelentős részében a hasznosítási arányok tekintetében stagnálás, nagyon alacsony mértékű fejlődés figyelhető meg. Ehhez az árverseny mellett elsősorban az vezetett, hogy a koordinátorok a kötelezettekkel karöltve nem érdekeltek a rendszer felső hasznosítási arányig történő fejlesztésében, mindössze a minimumként előírt szinteknek a valamilyen – nem feltétlenül a társadalmi összérdeknek megfelelő – teljesítésében. Ezt az alapvető elvi és működési hibát jórészt a termékdíjra vonatkozó mentességi szabályok okozzák, melyek a törvény legfőbb céljának megvalósítását, a hulladéknak a lerakótól, égetőtől történő eltérítését gyakorlatilag ellehetetlenítik.
Az állam mind ez idáig – saját döntésének megfelelően – kívül maradt az iparág működtetéséből, nem fordított figyelmet annak irányítására, és stratégiai kérdésekben nem vállalt felelősséget. Ez a hazai hasznosítói rendszer kiépülését súlyos mértékben torzította, egyes résziparágakban a primer és szekunder termelői ágazatok teljes eltűnéséhez járult hozzá (pl. üveg), máshol elképesztő mértékű, a hazai kibocsátás sokszorosára rúgó, kihasználatlan kapacitásokat hozott létre az adófizetők támogatásával (pl. gumi). Ezzel a hibás gyakorlattal az államnak szakítania kell.
A cél az, hogy a koordináló szervezetek megszűnésével párhuzamosan a környezetvédelemért felelős minisztérium felügyelete alatt működő, önálló, 100%-os állami tulajdonban lévő nonprofit Kft. szervezeti formában létrehozza az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséget (a továbbiakban: OHÜ), melynek feladata az államot illető jogok gyakorlása, valamint az államra háruló feladatok ellátása, kötelezettségek teljesítése a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékokkal kapcsolatos iparágon belül. Erre azért van szükség, mert a hulladékok gyűjtése és hasznosítása területén az államot terheli a végső felelősség. Amennyiben ugyanis nem sikerül teljesíteni a részben hazai, részben nemzetközi előírásokat és vállalásokat, az állam köteles ezért helytállni (impeachment), vagyis végső soron az államot terheli a fizetési kényszer. Ez csak úgy egyeztethető össze a szennyező fizet alapelvvel, ha az állam az irányítást biztosító jogokat és kötelezettségeket átveszi, a szükséges feladatokat és felelősséget felvállalja, azaz az állam a teljesítési kötelezettség mellé érdekkörébe vonja az irányítást és ellenőrzést is, az eredmény garantálása érdekében.
Az új rendszerrel szemben a legfőbb elvárás, hogy a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékokkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási ipar átlátható, az állam és így a társadalom érdekeit lényegesen kedvezőbb feltételekkel szolgáló módon alakuljon át, és fejlődjék tovább.
Az elmúlt nyolc évben számos olyan kezdeményezés történt a mindenkori környezetvédelmi irányítás részéről, amelynek célja egy átláthatóbb, alkalmasabb, az alapelveket jobban kielégítő díjfizetési rendszer kidolgozása volt. Egyetlen ilyen típusú kezdeményezés se kapta meg a szükséges támogatást. A Javaslat kidolgozása során kiemelkedő hangsúlyt és időt kellett fordítani tehát a termékdíj mértékét megalapozó tanulmány elkészítésére. Az elemzés során komplex, környezetközpontú, a teljes életciklus elemzésen alapuló értékelési módszertan került kidolgozásra. Ezt követően az egyes termék- és hulladékáramok jellemzőinek meghatározása, majd a költségelemekre vonatkozó matematikai modellek kidolgozása, végül az adatok kiértékelése következett. Eredményként adódott az egyes termékáramok egymáshoz viszonyított értéksorrendje társadalmi összérdek szempontjából.
Teljesen új alapokra került a környezetvédelmi termékdíj költségszámításának módszertana. Kidolgozásra kerültek a termékdíj-költségelemek, melyek az irányítást és fejlesztést fedező részelem (rendszerirányítási költség), a szennyezés megelőzését/elhárítását szolgáló részelem (kezelési költség), valamint a termék által okozott szennyezést kompenzáló részelem (externális költség). A Javaslat ezeket az elemeket beépíti a termékdíj mértékébe, ezzel biztosítva forrásokat a megfelelő mértékű gyűjtés és hasznosítás teljesítéséhez, továbbá a szennyező fizet elvének érvényesítéséhez.
A Javaslat értelmében a kötelezettek továbbra is maguk választhatnak az egyéni és a kollektív teljesítés között. Utóbbi esetben kizárólag az OHÜ láthatja el a közvetítői feladatokat. A kollektív esetben a megfizetendő termékdíj átalányérték, mely az OHÜ tevékenysége által az országos hulladékgyűjtés és hasznosítás átlagos mértékű teljesítéséhez szükséges forrásokat biztosítja. Az egyénileg teljesítő kötelezettek számára a megfizetendő termékdíj a kötelezett kibocsátásától, valamint hulladékhasznosítási teljesítményétől függ. A hulladékhasznosítási teljesítmény új fogalma, a díjszámítás ezen alapuló új elvei egyszersmind a hazai gyűjtés és hasznosítás ösztönzését szolgálják. A Javaslat továbbá a külföldön történő gyűjtés hazai támogatásának elkerülését is biztosítani kívánja. A modell a gyártói felelősség érvényesülését elősegíti, mivel az egyéni teljesítői modell rugalmasabb kialakítása kedvez az átlagostól jobb teljesítmény nyújtására képes kötelezetteknek a költségek alacsonyabb szinten tartásával.
Az iparág irányítására a teljesen új szervezeti modell került kidolgozásra. A kétszintű szervezeti struktúra egyik eleme a termékdíj bizottság, mely a környezetvédelemért felelős miniszternek az iparág egészét befolyásoló stratégiai döntéseiben szakértő, tanácsadó, döntés-előkészítő testülete, továbbá az OHÜ, mely az iparági feladatok végrehajtásáért felel.
A termékdíj bizottság a szennyezést okozó két fél, az ipar és a társadalmat képviselő állam partnerségen alapuló fóruma. A bizottság évről évre ajánlásokat tesz a miniszter részére a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékokkal kapcsolatos hulladékgazdálkodás kereteire, többek közt a költségelemek mértékére, a gyűjtés és hasznosítás célszámaira, valamint a hasznosítási rendszer belső prioritásaira (azaz, hogy mely hasznosítási eljárás élvez elsőbbséget, elsősorban a környezetvédelem, valamint a hazai ipar érdekeinek megfelelően). A bizottság másik fontos funkciója, hogy az iparág számára magas szintű szakmai fórumot biztosít. A bizottságban az ipar, az önkormányzatok, a civil szervezetek, valamint a kormányzat részéről az iparággal, annak tevékenységével kapcsolatban felmerülő kérdések, problémák megvitatására, kivizsgálására, tisztázására, hiteles szakmai véleményalkotásra nyílik lehetőség, továbbá az ezekből leszűrhető általános tanulságok alapján újabb ajánlások készülhetnek a környezetvédelemért felelős miniszter részére.
Az OHÜ alapvető funkciója az iparági működés szervezése és felügyelete jelen Javaslat, a kapcsolódó jogszabályok, valamint a miniszter által meghatározott feltételeknek megfelelően. Az OHÜ hangsúlyozottan nem kíván közvetlenül gyűjtéssel és hasznosítással foglalkozni, erre kifejezetten és legfeljebb abban az esetben kerülhet sor, ha a hulladékgazdálkodási célok másképpen nem teljesíthetők. Az OHŰ működéséhez, valamint az általa támogatott tevékenységek finanszírozásához a vámhatóság által beszedett termékdíjból részére biztosított keret nyújt fedezetet.
Az OHÜ szervezeti struktúrája a tervek szerint egy adminisztratív, egy operatív és egy stratégiai centrumból tevődik össze. Az adminisztratív centrum lényegében a szervezet működését biztosítja, az operatív centrum feladata az iparági tevékenység (gyűjtés, szállítás, hasznosítás) tervszerű, szoros és folyamatos nyomon követése, dokumentálása, valamint az erre épülő adatbázis építéséhez és kiértékeléséhez folyamatos adatszolgáltatás, továbbá az iparág tevékenysége során keletkező váratlan, illetve nem kívánt események gyors, rugalmas kezelése. A stratégiai centrum funkciója a folyamatos megújítás biztosítása, mely a rendkívül gyorsan változó technikai és gazdasági környezetünkben kulcsfontosságú a társadalmi érdekek biztosítása, a folyamatos és fenntartható fejlődés, valamint a pazarlás elkerülése szempontjából.
Az OHÜ tevékenysége az általa évről évre elkészített Országos Gyűjtési és Hasznosítási Terven alapszik. A terv kidolgozásához a keretet a környezetvédelemért felelős miniszter adja meg, a termékdíjbizottság által tett ajánlások figyelembevételével. A tervezés során történik a gyűjtési és hasznosítási mennyiségek éves célszámainak, valamint a tárgyévet megelőző szerződéses időszak (harmadik, negyedik negyedév) során szétosztható kezdeti (induló) mennyiségeinek meghatározása. Az OHÜ a mennyiségek szétosztása során a közszolgáltatók és a már felépített egyéb begyűjtői hálózatok kapacitását veszi alapul. A szétosztás során két egyenértékű célt kell a lehetőségekhez mérten egyszerre kielégíteni: a mind magasabb gyűjtési és hasznosítási arány elérését, valamint a költséghatékonyságot. A hasznosítói kapacitások feltöltése során azonosítani kell az egyes potenciális hasznosítók felkínált eljárásainak környezetvédelmi és társadalmi összesített költségeit, az eljárás alkalmazásával nyerhető előnyeit, valamint a reális feldolgozó kapacitását a piacra helyezhetőség, a piacpotenciál szempontjából. Ennek eredményeképpen az egyes potenciális lehetőségek és hasznosítók összemérhetővé, versenyeztethetővé válnak.
A gyűjtés és hasznosítás célértékei év közben változnak, illeszkedve a kibocsátás és fogyasztás változásához. Ezt veszi figyelembe a tervezés negyedéves felülvizsgálata, mely a célszámok negyedéves ciklusokban történő módosítását teszi lehetővé. Rendkívüli esetben egy negyedéves ciklus alatt is lehetőség nyílik a célszámok módosítására.
Az OHÜ nem hatóság, ezért nincsenek hatósági feladatai és jogkörei. Ezeket a funkciókat továbbra is a környezetvédelmi felügyelőségek és a NAV látja el az iparágon belül. Az OH Ü magánjogi szerződéses viszonyt létesít partnereivel, melyben biztosítja magának azokat a jogokat, melyek a partner megfelelő mértékű, statisztikai módszerekkel kiértékelhető eredményeket biztosító ellenőrzését lehetővé teszik. Ennek legfontosabb eleme a megfelelő feltételeknek megfelelő jogkör biztosítása a telephelyeken folyó tevékenység helyszíni nyomon követésére, dokumentálására, mely a valós gyűjtési és hasznosítási mértékek folyamatos meghatározására teszi alkalmassá a rendszert. A Javaslat ezen ellenőrzési funkció ellátásához szükséges költséget fixen beépítette a termékdíjba (rendszerirányítási alapköltség).
A Javaslat fontos törekvése, hogy a gyűjtés és hasznosítás mértéke emelkedjék, mégpedig hosszabb távon az ún. felső hasznosítási arány szintjéig, mely az iparág jelenlegi működési struktúrája, valamint a tudomány állása szerint a hulladékgazdálkodás optimális szintjét jelenti a társadalmi összesített költségek szempontjából. Emellett a Javaslat fontos célkitűzése az anyagában történő hasznosítás mértékének fokozása. A minimális anyagában hasznosítási arányok az egyes termék- és anyagáramok esetén, a gyűjtött mennyiségre vetítve legkevesebb 75%-os szintet kell hogy elérjenek, ahol az energetikai hasznosítás nem lehetséges, ott pedig a 100%-os hasznosítás a kötelezettség.
A gyűjtés és hasznosítás elérhető szintjét alapvetően a kirótt termékdíj mértéke határozza meg. A Javaslat kidolgozása során egyrészt a 2010. és 2011. években a kötelezetteket terhelő befizetések (licencdíj, termékdíj) jellemző mértéke jelentette a kiinduló alapot, másrészt az új díjak meghatározása során a 2012-es (EU-s) és 2014-es (hazai, Országos Hulladékgazdálkodási Terv) gyűjtési és hasznosítási szint elvárások, a jelenlegi gyűjtési és hasznosítási valós költségek, valamint a gyűjtés és hasznosítás arányának és költségének összefüggését leíró matematikai függvények képeztek.
A kiindulási adatok alapján elvégzett számítások során meghatározásra kerültek a különféle jövőbeli gyűjtési és hasznosítási szintekhez tartozó költségváltozások. Ezt követően megtörtént a kapott eredmények összevetése a jelenlegi terhelések mértékével, továbbá az externális hatások kiegyenlítését szolgáló költségigényekkel. Fontos elvárás volt ennek során a kibocsátói iparágak, és ezen keresztül a társadalom túlterhelésének, így a díjmértékek túlzott növekedésének elkerülése. Ez néhány esetben csak úgy volt teljesíthető, hogy le kellett mondani a környezetvédelmi célok azonnali teljesítéséről, a fokozatosság elvének megfelelően.
A díjszabás a Javaslat értelmében, a különféle szempontok figyelembevételével, az alábbi módon alakult. Az új díjak a jelenleg érvényes törvény szerinti termékdíjakhoz viszonyítva mindösszesen két esetben növekedtek, a kenőolaj és a reklámhordozó papír esetében. Ezen kiigazítások az elmúlt időszakban változatlan díjak következtében indokolt. A további kategóriákban a díjszabás mértéke a kötelezetteket terhelő jelenlegi összesített költséghez viszonyítva 10–30 %-kal emelkedik, néhány kivétellel. Az egyik kivétel a nem kereskedelmi csomagolás, ahol a díjfizetés a jelenlegi termékdíj mértékével válik azonossá (a műanyag anyagáram kivételével), mely jelentős növekedés (50–100 %-os) az amúgy indokolatlanul alacsony, a költségek fedezésére elégtelen terhelésben. A kereskedelmi és nem kereskedelmi csomagolás fogalmát el kell törölni, de a fokozatosság elvének betartásával ez csak több év alatt lehetséges. A kereskedelmi csomagolások esetében a terhelés összesített mértéke kissé, 5–15 %-ban növekedik, az italoskarton anyagáram kivételével, amelynek, elismerve e csomagolásfajta társadalmi hasznosságát, csökken az összesített terhelése. Az egyes csomagolások egymáshoz viszonyított előnyeit és hátrányait az új díjszabási arányok ezzel helyesebben tükrözik. Fontos megjegyezni, hogy további korrekcióra lesz szükség a következő években (egyutas üveg díjának rendezése, kereskedelmi és nem kereskedelmi csomagolások közötti díjszakadék eltüntetése stb.). Jövőbeni korrekció az egyes hasznosítói iparágak teljesítményének növekedésével összefüggésben, az externális költséghányad mértékének csökkenésével is szükségessé válhat. Ennek érdekében lett úgy kialakítva a rendszer, hogy a díjak mértéke évente felülvizsgálatra kerülhessen a termékdíjbizottság közreműködésével. A gumiabroncs termékáram esetében 45%-os növekedés az előirányzat. Ennek speciális indoka a kiépített, és alapvetően jól működő rendszerben az utóbbi időszakban megjelent, a vásárlóval a gumiabroncs-szerelő által megfizettetett (kb. 10 Ft/kg mértékű) „kezelési költség”, melynek megszüntetése fontos célkitűzés. Nem megengedhető ugyanis, hogy a hasznosítás nevesített költségelemei mellett indirekt módon további, indokolatlan költségek bukkanjanak fel. Az eddig nem említett termékáramokban (elektromos és elektronikai berendezések, akkumulátor) az új díjszabás a jelenlegi terheléshez képest 10–20 %-os növekedést irányoz elő. Kivétel ez alól a szórakoztató elektronika, valamint a rádiótelefonok köre, ahol a befizetendő díj mértéke lényegesen magasabban lett meghatározva. E mögött az a szándék húzódik, hogy az elektromos és elektronikai berendezések körében kifejezetten azokat a kategóriákat terhelje magasabb díj, amelyek beszerzése nem tartozik a háztartások alapvető szükségleteihez.
Rendkívüli fontosságot tulajdonított a Javaslat annak a jogos kritikának, mely szerint a jelenlegi rendszerben, a kötelezettekre különösen, indokolatlanul magas terheket rónak az adminisztrációs feladatok. Egyes becslések szerint a kötelezettek összesített adminisztrációs költsége messze felülmúlja az összes általuk megfizetett licencdíjat és termékdíjat. Ennek egyik legfontosabb oka a mentességi rendszer, mely szinte áttekinthetetlen bonyolultságú, a kötelezettségek meghatározását már-már a szakértők számára is lehetetlenné teszi. Eltörlése az adminiszlrációs terheket önmagában jelentősen lecsökkenti.
Mindezek mellett az adminisztrációs terhek további csökkentését irányozza elő a Javaslat. Az egyszerűsítés egyik legfontosabb eszköze két olyan csoport meghatározása, mely kibocsátásai tekintetében kifejezetten alacsony mértéket képvisel, és ezért a részletes adminisztrációs terhek alól kivonható. Ez a két csoport a legkisebb kibocsátókat tömörítő „csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett”-i kör, valamint az ezeknél valamelyest magasabb kibocsátású „kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett”-i kör. Mindkét csoportra jellemző, hogy termékdíjátalányt fizet, évente egyszer, egyszerű bejelentőlapon. A megfizetendő termékdíj mértéke a csekély kibocsátók esetén évi 12000 Ft, a kis kibocsátók esetén évi 60000 Ft. A kialakított rendszer a kis- és középvállalkozások általános versenyhátrányának kompenzálását szolgálja, mind az adminisztráció, mind a díjfizetés csökkentett mértéke folytán. Az állam ezen intézkedésétől azt várja, hogy a kötelezettek köre a jelenlegi 40000-ről akár 100.000-re is megnövekedhet, megfelelő tájékoztató és felvilágosító tevékenység esetén.
Az adminisztráció további csökkentésének másik, különösen hangsúlyos eleme a többször felhasználható termékek első forgalomba hozatalával összefüggő adóztatásának eltörlése. A Javaslat értelmében, megfelelő feltételek teljesülése esetén, az állam a többször felhasználható terméket kibocsátó, valamint az újrafelhasználással kibővített életciklusa során gondozó kötelezett környezetvédelem területén tett erőfeszítéseit a díjfizetés eltörlésével kompenzálja. Ez az érintett kötelezettek számára különösen jelentős adminisztrációs terheket szüntet meg, míg az állam, az újrahasználható termékek alapelvéből következően, minden esetben csak igen csekély várható bevételéről mond le, mely elfogadható, társadalmi szempontból különösen indokolt egyezség.
Az adminisztráció csökkentését további kisebb módosítások szolgálják, így például a termékdíjjal kapcsolatos információk számlán történő feltüntetésének korlátok közötti megkövetelése.
A Javaslat egy további fontos módosítása, hogy a lakossági tudatformálásra fordítható költségek mértékét a jelenlegi 5%-os szintről 7%-ra emeli. Az erre fordítható keret ezzel kétszeresére emelkedhet, amely különösen nagy jelentőségű. A Javaslat a tudatformálásra a jelenlegi rendszerben egymástól függetlenül, szigetszerűen megvalósító koordinátorok helyett egységes, koncentrált, a társadalmat jobban megszólítani képes megoldást biztosít.
A Javaslat tisztázza az egyes részletkérdésekben a jelenlegi jogi környezetben meglévő pontatlanságokat, melyek a jogalkalmazást, valamint a jogkövető magatartást nehezítik, illetve a kötelezettek és ezen keresztül a társadalom egyes rétegeire indokolatlan költségeket ró. Ennek értelmében került a reklámhordozó papír definíciója pontosításra, hogy valóban csak azok a termékek essenek a törvény hatálya alá, amelyek esetében egyértelműen azonosíthatóan a reklám az elsődleges cél.
A Javaslat a készülő új hulladékgazdálkodásról szóló törvény várható fogalomalkotását, szóhasználatát veszi át. Ennek értelmében kikerült néhány olyan fogalom a törvény 2. §-ából (pl. gyűjtés/begyűjtés/visszagyűjtés, hasznosítást koordináló szervezet), amelynek a definíciója hulladékgazdálkodásról szóló törvény hatókörébe illeszkedik.
A hasznosítást koordináló szervezetek funkciója a Javaslat értelmében a nem termékdíjköteles anyagáramok esetében fennmarad (szárazelemek, továbbá gyógyszerek, valamint növényvédő szerek csomagolóeszközeiből képződött hulladékokat koordináló szervezetek stb.), tevékenységüket továbbra is a hulladékgazdálkodásról szóló törvény felhatalmazása alapján végezhetik, a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékokkal kapcsolatos hulladékgazdálkodás területén a koordináló szervezetek funkciója megszűnik, ezeket átveszi az OHÜ.
A Javaslat értelmében átmenetileg megszűnik a termékdíjkedvezmény intézménye, mert a vizsgálatok azt igazolták, hogy a kedvezmény jelenlegi formájában nem fenntartható, a kedvezményezhetőség szükséges feltételeinek fennállása nem igazolt.
Különösen fontos, hogy az új szabályozási környezetnek köszönhetően a gyűjtők, szállítók, kezelők, hasznosítók stb. az EU által is szorgalmazott, egyre növekvő mértékű hulladékhasznosításnak köszönhetően, növekvő mennyiségű munkához juthatnak. A megnövekedett munkamennyiség lehetőséget teremt a lakosság hátrányos helyzetű, alacsonyan képezett rétegeinek bevonására a munka világába. A hulladékgazdálkodás jellegénél fogva ez a lehetőség az ország egész terültén szétszórtan jelentkezik, amely a megoldás további előnyös tulajdonsága. A Javaslat kidolgozása során több becslés és számítás készült az új rendszer bevezetése esetén várható munkahelyszám gyarapodásra vonatkozóan. A becslések a reális forgatókönyvek szerint 2-3 ezer új munkahely megteremtését prognosztizálják, mely hozzájárulhat a kormány munkahely-bővítési szándékának megvalósításához.
RÉSZLETES INDOKOLÁ S
Az 1. §-hoz
A Javaslat az akkumulátorra, a csomagolásra, az egyéb kőolajtermékre, az elektromos és elektronikai berendezésre, a gumiabroncsra, valamint a reklámhordozó papírra a törvény céljának elérése érdekében termékdíjat vezet be. A termékdíjköteles termékek körének pontos meghatározása érdekében – a csomagolás kivételével – a termékdíjköteles termékeket vámtarifaszámmal jelöli.
A 2. §-hoz
Meghatározza a Javaslat a törvény értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges alapfogalmakat, így többek között az anyagáram, a termékáram, az egyéni hulladékkezelés, a csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett, a kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett fogalmát.
A 3. §-hoz
A Javaslat meghatározza, hogy mely tevékenységek esetén keletkezik e jogszabállyal kapcsolatos kötelezettség, így a korábban hatályos szabályozáshoz hasonlóan, továbbra is az első belföldi forgalomba hozatal vagy saját célú felhasználás esetén. A termékdíjfizetésre kötelezett főszabályként így a termékdíjköteles termék első belföldi forgalomba hozója vagy sajátcélú felhasználója. Kivételként megmarad továbbra is a kenőolaj és a reklámhordozó papír, mely esetben az első belföldi forgalomba hozó első vevőjénél keletkezik a termékdíjfizetési kötelezettség, továbbá a bérgyártás, amely esetben a bérgyártató válik kötelezetté. A Javaslat meghatározza továbbá, hogy milyen tevékenységek minősülnek saját célú felhasználásnak.
A 4. §-hoz
A Javaslat meghatározza azokat az eseteket is, amelyek nem járnak termékdíj-fizetési kötelezettséggel. Ilyen esetek az adóraktárba való beraktározás és az adóraktáron belüli értékesítés, a vámjogi szabadforgalomban nem lévő termékdíjköteles termék belföldi értékesítése, a külföldre történő értékesítés, az alapanyagként való felhasználás, saját célú felhasználás természetes személy esetén, a hulladékká vált kőolajtermékből bizonyos, a hulladékgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott eljárással előállított termék forgalomba hozatala.
Az 5. §-hoz
A termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezésének időpontja függ a keletkezés módjától. A termékdíj-fizetési kötelezettség a következő esetekben és időben keletkezhet:

Keletkezési mód

Keletkezés időpontja

Első belföldi forgalomba hozatal

Az ügylet teljesítését tanúsító okiraton feltüntetett teljesítés napján

Saját célú felhasználás

Költségként történő elszámolás napján

Kötelezett által a hulladékkezelőnek történő átadás

A hulladékkezelőnek történő igazolt átadás napján

Kötelezett jogutód nélküli megszűnése

Végelszámolás napján

Leltárhiány vagy a termék megsemmisülése

A leltárhiány vagy a termék megsemmisülése tényéről felvett jegyzőkönyv kelte napján

A 6. §-hoz
A Javaslat értelmében a kötelezettnek lehetősége van a készletre vétel napján keletkeztetni a termékdíj-fizetési kötelezettségét, amely döntését a tárgyéven belül nem változtathatja meg. A készletre vétellel történő teljesítés esetén a kötelezettnek leltárt kell készítenie a megelőző év december 31-én készleten lévő termékdíjköteles termékeiről, és a termékdíjat a tárgyévben érvényben lévő termékdíjtétel mértékével január 20-ig be kell vallania és meg kell fizetnie.
Ha a kötelezettség megállapítása ismét az 5. § alapján történik, a készleten levő termékek után az egyszer már megfizetett termékdíjat ismételten nem kell megfizetnie.
A 7. §-hoz
A Javaslat a termékdíj alapjának főszabályként a termékdíjköteles termék tömegét határozza meg. Ez alól kivétel a termékdíjátalány esete. A megfizetendő termékdíj mértékének kiszámítása attól válik függővé, hogy a kötelezett a hulladékkezelési kötelezettségeinek teljesítésére nem egyéni vagy egyéni módon vállalkozik. A nem egyénileg teljesítő kötelezettek egységesen, a törvény 2. mellékletében meghatározott termékdíjtételeket kötelesek megfizetni. Az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett az önmaga által finanszírozott begyűjtési és hasznosítási tevékenységének eredményeképpen csökkenti az általa kibocsátott termékek által okozott környezetterhelést, ezért a begyűjtés és hasznosítás mértékének növekedésével egyre csökkenő mértékű termékdíjat fizet. Ebben az esetben a megfizetendő termékdíj mértékét a Javaslat 3. mellékletében meghatározott számítási eljárás határozza meg. Egyéni hulladékkezelés két termékáram (egyéb kőolajtermék, reklámhordozó papír) esetén nem választható, mert ezekben a termékáramokban nincs kötelező hasznosítási szint.
A 8. §-hoz
A Javaslat meghatározza a termékdíjjal kapcsolatos eljárási szabályokat. Az eljárásokban – a Javaslatban részletesen meghatározott kivételekkel – alkalmazandó szabályozások:
•    az adózás rendjéről szóló törvény, valamint
•    a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény.
A 9. §-hoz
A kötelezett a termékdíj kötelezettséggel kapcsolatos eljárásokban igénybe vehet képviselői közreműködést. Ha a képviselet a termékdíj megfizetésére terjed ki, a képviselő és a kötelezett felelőssége egyetemleges. Ha a kötelezett külföldön (harmadik országban) telepedett le, a pénzügyi képviselő megbízása számára kötelező.
A 10. §-hoz
A termékdí-szabályozás működéséhez megfelelő nyilvántartás szükséges, melynek lényeges eleme a kötelezettek bejelentési kötelezettsége. A kötelezetteknek termékáramonként külön-külön nyilatkozniuk kell arról, hogy egyéni hulladékkezelés teljesítését vállalják, vagy nem. Megengedett, hogy egy kötelezett egy termékáramban vagy anyagáramban (pl. egyutas üvegpalackok) kollektív – OHÜ-n keresztül – teljesítést válasszon, míg egy másikban egyéni hulladékkezelés teljesítését (pl. alumínium kanna). Ez biztosítja, hogy azok a vállalkozások is választhassanak egyéni teljesítést, vagyis közvetlenül érvényesítsék gyártói felelősségüket, amelyek nem minden termékáramban vagy anyagáramban vannak felkészülve erre a feladatra. A bejelentés során a kötelezett (és amennyiben van, képviselője, pénzügyi képviselője) VPID azonosító számot kap. A VPID-szám a kötelezett egyetlen azonosítója a rendszerben, ami az adminisztráció csökkentését segíti elő.
A 11. §-hoz
A Javaslat értelmében főszabályként a kötelezettek havi bontásban vezetik és negyedévente vallják be a befizetendő termékdíj mértékét. Ez alól kivétel a termékdíjátalányt fizetők, akik évente kötelesek bevallást adni. Ez utóbbiak számára is kötelező a nyilvántartás vezetése.
A gazdálkodó szervezeteket terhelő adminisztráció csökkentése érdekében nem kell bevallást benyújtania annak, aki a tárgynegyedévben nem hozott forgalomba és saját célra sem használt fel termékdíjköteles terméket.
A 12. §-hoz
A Javaslat értelmében a kötelezett a számára biztosított bevallási határidő napjáig köteles a termékdíj fizetési kötelezettségét is rendezni. A jelenleg érvényes szabályozásban biztosított mentesség megszüntetésre kerül, amelynek köszönhetően folyamatosan (minden negyedévben) befizetés történik a kötelezettek részéről egy erre a célra elkülönített számlára. Az állam és ezen keresztül a hazai hulladékkezelést irányító Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség a negyedévente esedékes befizetéseknek köszönhetően folyamatosan forráshoz jut feladatainak ellátásához.
A 13. §-hoz
A számlán történő termékdíj-feltüntetési kötelezettségre vonatkozó szabályozás a Javaslat szerint két esetre korlátozódik. Az adminisztrációs kötelezettség és költség ezzel jelentősen csökkenthető, mert a gazdálkodók csak az indokolt esetekben (számlán történő átvállalás, visszaigénylésre jogosult vevőpartnerek) kötelesek feltüntetni a számlán a termékdíjat.
A 14. §-hoz
A Javaslat szerint termékdíj-fizetési kötelezettség számla vagy szerződés alapján átvállalható, de sem a kötelezett, sem az átvállaló nem lehet egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett. Ennek indoka a termékdíj-kötelezettséggel kapcsolatos visszaélések elkerülése.
A 15. §-hoz
A csekély és kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett, valamint a mezőgazdasági termelők által fizetendő termékdíj összegét átalánydíjban határozza meg a törvény. Az átalány célja, hogy az ezen kategóriákba tartozó kötelezettek adminisztrációs terheit a szabályozás ezáltal minimálisra csökkentse.
A csekély kibocsátók köre úgy került meghatározásra, hogy igazodjon a legkisebb vállalkozások jellemző kibocsátásához, míg a kis kibocsátók által kibocsátott mennyiség a csekély kibocsátókat legfeljebb háromszorosan meghaladó mértékű lehet. A mezőgazdasági termelőre vonatkozó egyszerűsítési szabályok – a korábbi szabályozásoz hasonlóan – megmaradtak.
A 16. §-hoz
A Javaslat bevezeti a hulladékkezelési teljesítmény fogalmát, valamint meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket a kiszámítás során figyelembe kell venni. A hulladékkezelési teljesítmény bevezetésének célja a hazai hulladékgyűjtés mértékének, folyamatos növekedésének elősegítése, továbbá az esetleges visszaélések megakadályozása.
Egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezettek esetén, a termékdíjfizetés alapjául szolgáló hulladékkezelési teljesítmény meghatározásához, kizárólag a hazánkban begyűjtött hulladékmennyiséget kell alapul venni. Az egyéni hulladékkezelő teljesítményének meghatározásához második feltételként a tárgyévben a hasznosító részére átadott hulladék számolható el. Erre azért van szükség, mert a begyűjtés és a hasznosítás időben nagyon elhúzódhat, ami az elszámolást nehezítené.
Ugyanígy, bármilyen jellegű támogatás csak arra a mennyiségre vehető igénybe, amely ténylegesen az ország területén került gyűjtésre, mely csökkenti a hulladékok országok közötti szabálytalan áramlásából származó visszaélések lehetőségét.
A Javaslat itt rögzíti, hogy minden termékdíjköteles termékből képződött hulladékáram esetén a hasznosításon belül az anyagában hasznosítás mértékének el kell érnie a 75%-os értéket. Ahol ez mégsem teljesül, ott a hasznosításon belül a termikus hasznosítás legfeljebb 25%-ig vehető figyelembe.
A 17–18. §-hoz
A Javaslat alapján a környezetvédelemért felelős miniszter termékdíjbizottságot működtet a termékdíjköteles termékek hulladékgazdálkodási stratégiájának meghatározása érdekében. A Javaslat biztosítja, hogy a környezetvédelemért felelős miniszter mellett a termékdíj beszedéséért felelős hatóság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a hulladékká vált termékdíjköteles termékek hasznosítása érdekében létrehozott Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, valamint a szakmai érdek-képviseleti szervek által jelölt tag részvétele is biztosítva legyen a termékdíjbizottságban.
A termékdíjbizottság kilenc tagjából ötöt az állam, négyet az ipar delegál. A bizottság ügyrendjét maga határozza meg, amelyet célszerűen úgy kell kialakítani, hogy mind az állam, mind pedig az ipar számára elfogadható döntéseket hozhasson, ajánlásokat tehessen. A legfontosabb feladatai a bizottságnak az alábbiak:
–    Évente egyszer javaslatot tesz a miniszter számára az érvényes felső hasznosítási arányok mértékéről;
–    Évente egyszer javaslatot tesz a miniszter számára a megelőző év teljesítménye alapján meghatározott qOHU OHÜ tényleges teljesítési hányadarányok mértékéről;
–    Évente egyszer javaslatot tesz a miniszter számára a termékdíjköteles termékáramban közreműködő hazai gyűjtők számára adható támogatás fajlagos és abszolút értékben meghatározott mértékére;
–    Évente egyszer javaslatot tesz a miniszter számára a termékdíjköteles termékáramban közreműködő hazai hasznosítók számára adható támogatás fajlagos és abszolút értékben meghatározott mértékére;
–    Évente egyszer javaslatot tesz a miniszter számára a termékdíjköteles termékáramban potenciálisan elérhető hasznosítói eljárások prioritási sorrendje, a különféle hasznosítási eljárások teljes életciklus-elemzésen alapuló társadalmi hasznosságából kiindulva.
A 19–22. §-hoz
Az előírt célokat és kötelezettségeket teljesítő hulladékgazdálkodás megteremtéséhez és fenntartásához a Magyar Állam, a környezetvédelemért felelős miniszter „felügyelete” alatt felállítja az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságot, melyet az indokol, hogy az alábbi funkciók teljesítése a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint nem, vagy nem megfelelően megoldott:
•    a termékdíjköteles termékkörből keletkező hulladékok begyűjtésének és hasznosításának megfelelő mértékű nyomon követése a teljesítmény mind pontosabb megítélése, valamint a visszaélések kizárására érdekében,
•    a begyűjtési és hasznosítási arányszámok pozitív irányú változását elősegítő stratégia és támogatási rendszer kidolgozása,
•    a hazai hasznosítói kapacitások ésszerű, a társadalmi érdekeknek megfelelő kiépítése és fejlesztése,
•    a lakossági tájékoztatás és tudatformálás magasabb szintű megvalósítása, az aktív közreműködés elősegítése a szelektív hulladékgyűjtésben.
Az OHÜ szervezeti működési szabályzatát a környezetvédelemért felelős miniszter hagyja jóvá.
Az OHÜ feladata alapvetően a rendszerirányítás, közvetlenül gyűjtést, hasznosítást nem végez, ezzel pályázatokon, szolgáltatásmegrendelésen keresztül piaci szereplőket bíz meg. A gyűjtésre és hasznosításra Országos Gyűjtési és Hasznosítási Tervet készít, mely célértéket képez minden termékdíjköteles termékáramra és anyagáramra.
A Javaslat értelmében az OHÜ támogatási rendszert hoz létre és tart fenn. A támogatási rendszer éves ciklusokban ismétlődő feladatokat jelent, melyek első, legfontosabb lépése a tárgyévet megelőző évben lefolytatott támogatás-előkészítés, amelynek a határidői rögzítettek. [Ezek az induló év (2012) esetében eltérőek az itt meghatározott általános dátumoktól, lásd 39. §.] Biztonsági okokból a támogatás-előkészítés során a célértékek legfeljebb 75%-a osztható szét (induló érték). Erre azért van szükség, mert év közben az éves terv (célérték) negatív irányban is módosulhat. Az OHÜ-nek ügyelnie kell arra, hogy ne kössön le olyan gyűjtést és hasznosítást, amelynek a támogatása időközben elveszti szükségességét. A már lekötött támogatásnak a támogatott hibáján kívüli visszavonása kizárólag a magánjogi szerződésekre vonatkozó általános feltételeknek megfelelően történhet, ami ezt a lehetőséget megnehezíti.
Az OHÜ év közben a kibocsátás és hulladékgazdálkodás függvényében további mennyiségek támogatása mellett dönthet. Amíg ez nem haladja meg az induló érték egyharmadát, azaz a célérték legfeljebb 25%-át, az OHÜ vezetője saját hatáskörében hajthatja végre a módosítást. Ez lehetőséget biztosít számára az év során a teljes célérték saját hatáskörben történő szétosztására.
Az OHÜ a támogatás egy részét közszolgáltatóknak közvetlenül osztja ki, a piac további szereplői számára pályázatokon keresztül teszi elérhetővé. A támogatás elosztása igazodik a lakosság, valamint az ipari hulladéktermelők területi eloszlásához.
Az OHÜ a hulladékgazdálkodás ellenőrzését a partnereivel megkötött magánjogí szerződésben rögzített jogai alapján végzi. Az OHÜ ellenőrzése elsősorban a hulladékok valóságos mozgásával, mennyiségével, összetételével, hasznosításával kapcsolatos adatgyűjtésre terjed ki. Tevékenységének akadálytalan végzését az biztosítja, hogy akadályoztatása esetén a támogatás mértékét csökkentheti, kifizetését megvonhatja.
A 23. §-hoz
A Javaslat szabályozza az adatok nyilvántartásának határidejét. Az adatokat a stratégiai tervezés és a teljes körű ellenőrzések okán a vámhatóság és az OHÜ 8 évig tartja nyilván.
A 24. §-hoz
A Javaslat értelmében az OHÜ-nek olyan funkciókat kell ellátnia, amelyek maradéktalan teljesítéséhez elengedhetetlen egy a hulladékgazdálkodás tekintetében mindenre kiterjedő nyilvántartás létrehozása, fenntartása és kezelése. Ezért a vámhatóság a nyilvántartásában szereplő, az OHÜ feladatainak végrehajtásához szükséges adatokat a rendelkezésére bocsátja.
A 25. §-hoz
A Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amikor a befizetett termékdíj visszaigényelhető. A Javaslat szerint ez visszaigénylési eljárás keretében lehetséges a jogosultság igazolásának benyújtása után.
A termékdíj visszaigénylésére a Javaslat a következő esetekben nyújt lehetőséget:
•    a környezetterhelés bizonyítottan nem Magyarország területén keletkezik,
•    a termékdíjköteles termékhez a gyártás során (alapanyagként) más, termékdíjköteles termék felhasználása esetén,
•    további, kivételt biztosító nemzetközi egyezmények.
A 26. §-hoz
A Javaslat meghatározza a gumiabroncs termékdíjával kapcsolatos különös rendelkezéseket. A felújított (újrafutózott) gumiabroncs újra termékké válik, ebben az esetben gyakorlatilag újrahasználatról beszélünk, a környezet terhelése nem, vagy csak kismértékben történik meg.
A Magyarországon már forgalomban volt, majd passzív külföldi feldolgozása után, újra az országban forgalomba hozott gumiabroncs esete ugyanilyen megítélésben részesül. Annak érdekében, hogy egyazon termékre vonatkozóan ne kerüljön sor a termékdíj többszörös megfizetésére, a gumiabroncsok esetében a következő szabályozások érvényesek:
•    A felújított (futózott) gumiabroncs esetében nem kell termékdíjat fizetni, ha a gyártáshoz (felújításhoz) igénybe vett gumiabroncs után a termékdíj bizonyítottan megfizetésre került.
•    A Magyarországon begyűjtött használt gumiabroncsok esetében, azok passzív feldolgozásának külföldi kivitelezése, majd az országba történő visszaszállítása esetén szintén nem kell a termékdíjat megfizetni.
A 27. §-hoz
A Javaslat meghatározza a csomagolás termékdíjával kapcsolatos különös rendelkezéseket. A csomagolásra vonatkozó szabályozás sarkalatos, a környezetvédelem és a gyártók érdekei tekintetében egyaránt különösen fontos újdonság, hogy a Javaslat értelmében az eredeti funkciójában történő, megfelelő feltételeket kielégítő újrahasználat esetén a csomagolás első forgalomba hozatala esetén sem kell a termékdíjat megfizetni. A Javaslat elősegíti a környezettudatos gyártói magatartás erősödését nem csak a költségek, hanem az adminisztráció mértékének csökkentésével is.
A Javaslat másik eleme az összetett vagy társított csomagolás után fizetendő termékdíj meghatározásának feltételeit rögzíti. A csomagolás természete szerint lehet egy vagy több alapanyagból előállított. Ezekre az esetekre a Javaslat külön-külön határozza meg a fizetendő termékdíj mértékét a következők szerint:
•    amennyiben a csomagolás az összetevőire szétválasztható, az összetevőkre vonatkozó termékdíjat,
•    amennyiben a csomagolás nem szétválasztható és legalább 90%-ban egynemű anyagból áll, a csomagolás teljes tömegére a főösszetevőre vonatkozó termékdíjtételt,
•    amennyiben a csomagolás nem szétválasztható és nincs olyan összetevő, amely a csomagolás 90%-át eléri, a társított anyagokra vonatkozó termékdíjtételt kell megfizetni.
A 28. §-hoz
Az új szabályozási rendszerben minden lehetséges visszaélést meg kell akadályozni. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a vámhatóság, a környezetvédelmi hatóság és az OHÜ együttesen és külön-külön is ellenőrzéseket hajthassanak végre. A Javaslat alapkoncepciója, hogy az OHÜ nem hatóság, és ezért hatósági ellenőrzéseket önállóan nem hajthat végre.
Az OHÜ ellenőrzési jogkörét nem egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett tevékenységével kapcsolatosan, a kötelezett és az OHÜ között a támogatási (magánjogi) szerződésben létrehozott jogosultság biztosítja, melynek kötelező elemeit (telephelyre korlátlan bejárás a termékdíjköteles termékből keletkezett hulladékok, valamint az azokkal kapcsolatos folyamatok ellenőrzése céljából) a törvény rögzíti.
Az OHÜ ellenőrzési jogkörét egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett tevékenységével kapcsolatosan jelen törvény nem biztosítja, ezt a jogkört a vámhatóságnak és a felügyelőségnek kell ellátnia, amelyhez az OHÜ biztosít segítséget.
A 29. §-hoz
Az integrált, tervszerű, átfogó ellenőrzés az új termékdíjrendszer egyik legfőbb tartópillére. Ennek érdekében a hatóságoknak és az OHÜ-nek együttesen olyan jogosítványokkal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik a jogszabályi keretekben megszabott időpontig visszamenőlegesen ellenőrizni a kötelezettek termékdíjjal kapcsolatos tevékenységét.
A Javaslat értelmében definiált ellenőrzési típusok:
•    hatósági ellenőrzés [hatóság(ok), hatóságok és OHÜ együttesen végzik],
•    nem hatósági ellenőrzés (OHÜ végzi)
A törvény a vámhatóságnak az adó-elévülési idő keretéig ad lehetőséget hatósági ellenőrzés lefolytatására.
Az ellenőrzés célja annak biztosítása, hogy a kötelezettek a hulladékkezeléssel kapcsolatos tevékenységüket a törvénynek megfelelően, jogkövető magatartást tanúsítva teljesítsék.
Amennyiben az ellenőrzések során a hatóság(ok), illetve a hatóságok és az OHÜ szabálytalanságokat azonosítanak, a Javaslatban meghatározott jogkövetkezményeket érvényesítheti(k).
Az OHÜ ellenőrzési tevékenysége kapcsán vizsgálhatja (környezetvédelmi termékdíjas termékek tekintetében):
•    a hulladékkezelési tevékenységet,
•    a hulladékszállítást,
•    a kezelt és/vagy szállított hulladékok tulajdonságait (tömeg, térfogat, összetétel, állapot),
•    a rendelkezésre álló bizonylatokat,
•    a hulladékkezelő eszközöket.
A 30. §-hoz
A hatósági felügyelet célja, a termékdíjköteles termékáramok kezelésének hatósági ellenőrzése, s ezzel a szabályos kezelési tevékenység biztosítása, valamint a szabálytalanságok feltérképezése.
A hatósági felügyelet történhet folyamatos jelenléttel, ekkor a vámhatóság előzetesen értesíti a kötelezettet a tevékenységről.
Eseti felügyeleti tevékenység esetén a kötelezettet előzetesen értesíteni nem szükséges.
A hatósági felügyelet (ellenőrzés) a következőkre terjedhet ki (környezetvédelmi termékdíjas termékek tekintetében):
•    termék előállítása, raktározása, szállítása, felhasználása,
•    a termékdíjas termékkel kapcsolatos tevékenység, a termék utáni adófizetési kötelezettség rendezéséig.
A vámhatóság jogosult a teljes készlet vizsgálatára, ekkor a készletfelvételről jegyzőkönyvet állít ki.
A 31–32. §-hoz
A Javaslat alapján, ha az ellenőrzések kapcsán a hatóságok szabálytalanságot állapítanak meg, a törvény szerint előírt jogkövetkezmények lépnek érvénybe.
Ezen jogkövetkezmények lehetnek:
•    termékdíjbírság,
•    mulasztási bírság,
•    lefoglalás és elkobzás.
Bírság mellett lefoglalást is foganatosíthat a vámhatóság. A termékdíjbírságot a termékdíjjal kapcsolatos előírások kötelezett általi nemteljesítéséért kell kiszabni.
Ennek értelmében a termékdíj-megfizetéssel kapcsolatos nem, vagy részleges teljesítés esetén, illetve jogosulatlan visszaigénylés esetén, valamint az egyéni hulladékkezelési tevékenység nemteljesítésekor kell a törvényben meghatározott mértékű bírságot kiróni.
Amennyiben a termékdíjbírság a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, a bírság mértékének csökkentésére a Javaslat nem ad lehetőséget.
Mulasztási bírság az Art. 172. § általános szabályainak megfelelő esetekben kerül kivetésre. Az ettől eltérő esetekben legfeljebb 500 ezer Ft lehet a bírság mértéke.
A 33–36. §-hoz
Lefoglalást és elkobzást csak a vámhatóság rendelhet el. Lefoglalást a hatóság, valamely tényállás tisztázása érdekében, vagy az elkobzás érvényesítése érdekében rendel el.
Lefoglalás során a lefoglalt tárgyak a kötelezett tulajdonában maradnak, így az eljárás befejezését követően a kötelezettnek – a törvényben előírt feltételek mellett – azokat vissza kell szolgáltatni. Ez alól kivételt képez, ha a lefoglalt tárgyak az eljárás során az elkobzás hatálya alá kerülnek.
Elkobzás esetében a kötelezett tulajdonjoga az elkobzott tárgyra vonatkozóan megszűnik.
A vámhatóság a következő esetekben alkalmazza a lefoglalás eszközét:
a)    a termékdíjköteles termék birtokosa a termékdíjköteles termék eredetét vagy felhasználásának célját nem igazolja, és
b)    az eljárás során felmerül
ba)    a termékdíjköteles termék intézkedés alóli kivonásának lehetősége;
bb)    a kötelezett fizetésképtelenségének veszélye, vagy
bc)    a fizetési kötelezettség elkerülésének veszélye, illetve
c)    szükséges a tényállás tisztázása érdekében a termékdíjköteles termék, valamint előállítására, felhasználására, tárolására és szállítására használt eszköz tárgyi bizonyítási eszközként történő lefoglalása.
A vámhatóság a lefoglalást a törvényben meghatározott eljárási szabályoknak megfelelően végzi el.
Lefoglalásról a Javaslat alapján a vámhatóság végzésben dönt. A Javaslat szabályozza a végzéssel szemben igénybe vehető jogorvoslati eszközt.
A Javaslat szabályozza, hogy a lefoglalt termék kinek a részére adható ki, illetve a lefoglalt termék tárolásával kapcsolatos költségeket.
Szabályozza a Javaslat, hogy a lefoglalt terméket mely esetekben kell elkobozni, illetve az elkobzott terméket mely esetekben kell megsemmisíteni.
A 37. §-hoz
A Javaslat szabályozza a termékdíjból befolyt összeg felhasználását. A vámhatóság a Javaslatban meghatározottak szerint utalja át a termékdíjból befolyt összeget a Kincstár számára. A Javaslat alapján a termékdíjból befolyt összeg egy része biztosítja az OHÜ működését, illetve a vámhatóság működését.
A 38. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy rendeletben állapítsa meg a termékdíj-fizetési kötelezettség, a termékdíj átvállalásának, visszaigénylésének, a termékdíjköteles termékekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási pályáztatás, illetve szolgáltatásmegrendelés részletes szabályait.
A 39. §-hoz
Rendelkezik a Javaslat a hatálybalépésről, mégpedig úgy, hogy a termékdíj-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések 2012. január 1-jén lépnek hatályba, míg 2011. szeptember 1-jétől hatályba lépnek az OHÜ-re vonatkozó rendelkezések.
A 40–42. §-hoz
A Javaslat meghatározza a szükséges átmeneti rendelkezéseket, így az OHÜ 2011. évre vonatkozó működésével kapcsolatos szabályokat, az Európai Unió számára teljesítendő bejelentési kötelezettségeket, valamint hatályon kívül helyezi a Javaslat a korábbi termékdíjas szabályozást.
_