• Tartalom
Oldalmenü

A 2012. évi CLIX. törvény indokolása

a postai szolgáltatásokról

2013.01.01.
Általános indokolás
A postai szektor az Európai Unió joga által meghatározott terület. A postai keretszabályozás célja a postai piac fokozatos megnyitása, mely tükrözi egyrészt annak elismerését, hogy a postai piac meghatározó eszköze a gazdasági fejlődésnek, másrészt annak felismerését, hogy miközben a hírközlési eszközök fejlődése és robbanásszerű elterjedése jelentős hatással bír a hagyományos postai piacra, a mindenki számára elérhető és megfizethető postai szolgáltatások továbbra is szükségesek. A piacnyitás mellett ezért az uniós szabályozás másik pillére az, hogy a tagállamok kötelesek fenntartani az egyetemes postai szolgáltatásokat is. A piacnyitás fokozatossága éppen e kettős cél: a liberalizáció és az egyetemes postai szolgáltatás fenntartása közötti egyensúlyt volt hivatva megteremteni oly módon, hogy a tagállamoknak legyen lehetőségük megfelelően felkészülni arra, hogy az egyetemes postai szolgáltatás biztosított legyen monopóliumot nélkülöző piaci viszonyok között is.
Az Európai Unió postai politikája a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatások minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló 97/67/EK irányelven és annak a 2002/39/EK, valamint a 2008/6/EK irányelv általi módosításain alapul. Ezen utóbbi módosítás, az úgynevezett 3. postai irányelv 2008. február 27-én lépett hatályba, és rendelkezései szerint az európai postai piacok teljes liberalizációjának alapvetően legkésőbb 2011. január 1-jéig kell megtörténnie. Kivételes esetekben, néhány tagállam számára 2012. december 31-ével bezárólag átmeneti időszakot határoztak meg. Ezen kivételek egyes „új” tagállamokra, valamint a „nehéz földrajzi adottságokkal” (sok szigettel) vagy igen alacsony lélekszámmal rendelkező tagállamokra vonatkoznak, és Cseh Köztársaság, Görögország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovákia mellett Magyarország számára is lehetőség nyílt arra, hogy a 3. postai irányelv rendelkezéseit 2012. december 31-ig emelje be nemzeti jogrendszerébe.
A törvényjavaslat alapvetően ezen uniós aktus átültetését szolgálja.
Az Európai Unió tagországainak – így Magyarországnak is – ennek megfelelően az elmúlt évtizedben a postai monopóliumok fokozatos lebontásának kihívásával kellett szembenéznie úgy, hogy a lépésenként történő piacnyitás nyomán ne keletkezzenek piaci zavarok, sőt a postai szolgáltatások – így különösen az egyetemes szolgáltatás – megbízhatósága és színvonala fejlődjön. A postai szolgáltatások liberalizációjának utolsó lépéseként az egyetemes postai szolgáltató számára fenntartott (vagyis monopol-) szolgáltatások körét Magyarország is köteles lebontani, így az egyetemes szolgáltatási kötelezettség fenntartásával a teljes postai piac megnyílik.
A postai szektor teljes liberalizációja ugyanakkor számos kérdést vet föl, amelyre – az uniós szabályozás keretein belül – a jogalkotónak választ kell találnia. Egyrészt a postai szolgáltatási szektorban olyan szabályozási környezet megteremtése a cél, amely az egyetemes szolgáltatás keretein belül biztosítja a társadalmi és gazdasági kohéziót, valamennyi felhasználó számára lehetővé teszi a hatékony, gyors, magas színvonalú és megfizethető postai szolgáltatások igénybevételét. Mindemellett a postai szektorban tapasztalható verseny élénkítése céljából a piacra lépést ösztönző, de – a postai szektor kiemelt jelentősége okán – a piaci szereplők és a szolgáltatások nyomon követését, hatékony ellenőrzését lehetővé tevő bejelentési és engedélyezési rendszer felállítása is szükségessé vált.
Mivel a teljes piacnyitással az eddigi monopolterület (az egyetemes szolgáltatás fenntartására szolgáló úgynevezett fenntartott szolgáltatási kör) megszűnik, az egyetemes szolgáltatás finanszírozását más módon kell megoldani. A 3. postai irányelv meghatározza azokat a lehetséges kompenzációs mechanizmusokat, melyek alkalmazhatók akkor, ha az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek olyan nettó költségekkel járnak, amelyek aránytalan pénzügyi terheket rónak az egyetemes szolgáltatóra. Az uniós szabályozás lehetőséget ad arra, hogy amennyiben az egyetemes szolgáltatás fenntarthatósága ezt igényli, az irányelvben szereplő számítási módszertan alapján meghatározott, szükséges kompenzációt állami források, illetve a postai szolgáltatók hozzájárulása fedezze.
E kulcskérdés szabályozása miatt van szükség a 3. postai irányelv nemzeti jogrendbe való átültetéséhez új postapiaci törvény megalkotására, hiszen a jelenlegi hatályos szabályozás monopolpiaci viszonyokra épül.
Ezt tükrözi a törvényjavaslat címe is. Míg a korábbi törvény címe: a postáról – ami a köznyelvben egyszerre jelenti a küldeményeket, a Magyar Posta Zrt.-t és a Magyar Posta egyes szolgáltatóhelyeit, de a postai ágazatot is, jelen törvényjavaslat már a címében is kifejezi, hogy a postai szolgáltatásokat helyezi középpontba, és ezek piacáról rendelkezik.
A liberalizált piacra vonatkozó új keretfeltételek betartásának felügyelete továbbra is az ilyen feladatokkal eddig megbízott szabályozó hatóságok hatáskörében marad. A 3. postai irányelv a tagállamokra bízza annak eldöntését, hogy milyen formában biztosítják a verseny előírásainak betartását a postai szektorban, és a hazai versenyjogi és munkaügyi felügyeleti mechanizmusok működése – a magyarországi postai piac jelenlegi és várható felépítését tekintve – elégségesnek látszik azzal, hogy az érintett hatóságok szoros együttműködése ezen ágazatban is kívánatos.
A postai ágazat piacfelügyeletét jelenleg is ellátó Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) feladatkörét azonban ki kell bővíteni az egyetemes szolgáltatás finanszírozásához kapcsolódó szabályozási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörrel.
Ezen elvárásokon túl a törvényjavaslat rendezi a távirat-szolgáltatás vonatkozásában a hatályos szabályozásban jelen lévő inkoherenciát, illetve a postai szakértő esetében a szabályozási irrelevanciát. A távirat-szolgáltatásra vonatkozó általános szabályokat megfelelően tartalmazza az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, így a postáról szóló 2003. évi CI. törvényben a távirat-szolgáltatásra vonatkozó rész, valamint a részletszabályozásra vonatkozó felhatalmazás is szükségtelen. A postai szakértőre vonatkozó meghatározások pedig nem rendelkeznek olyan tartalommal, mely alapján törvényi szintű fenntartásuk szükséges lenne, és nincs olyan jogszabály, mely postai szakértő igénybevételét írja elő, vagy szakértő igénybevételéhez jogkövetkezményt állapít meg. Ennek megfelelően a hatályos szabályozás e két témájára vonatkozó rendelkezést a törvényjavaslat nem tartalmaz.
A fenti kívánalmaknak megfelelően a törvényjavaslat
•    újraszabályozza a postai piacra való belépés feltételeit azzal, hogy az általános szolgáltatási jogosultság alapján nyújtható postai szolgáltatások köréből kiemeli a fogyasztóvédelmi szempontból érzékeny, ezért fokozottabb minőségi, alkalmassági és átláthatósági kritériumok tárgyát képező postai szolgáltatásokat, amelyek nyújtását engedély megszerzéséhez köti. Az új típusú postai szolgáltatási engedély nem azonos a hatályos szabályozás szerinti egyetemes szolgáltatási engedéllyel, mivel területi alapú ellátási kötelezettséget olyan, garanciális jellegű, a felhasználókat védő elvárások váltják fel, amelyek biztosítékot adhatnak az ügyfelektől nem regisztrált módon átvett küldemények megfelelő színvonalú kézbesítésére;
•    újraszabályozza az egyetemes szolgáltatás nyújtásának feltételeit, egyértelművé téve, hogy az egyetemes szolgáltatás egy, a kijelölt egyetemes szolgáltatót terhelő általános ellátási kötelezettséget jelent, amely, figyelembe véve a monopólium megszüntetését és az egyetemes postai szolgáltatás iránti folyamatosan csökkenő piaci igényt, megfelelő kompenzációs mechanizmus híján, az egyetemes szolgáltató piaci működését, mozgásterét jelentős mértékben korlátozná. A törvényjavaslat a kiegyenlített piaci viszonyok fenntartása érdekében újraszabályozza az egyetemes szolgáltatás finanszírozásának feltételeit, létrehozva az Egyetemes Postai Közszolgáltatási Szerződés jogintézményét, valamint pontosítja a nettó elkerülhető költséggel kapcsolatos szabályokat. Ezen új szabályok fektetik le az alapját a piaci újraelosztáson alapuló kompenzációs alap (Egyetemes Postai Szolgáltatást Támogató Számla), illetve az állami költségvetési forrásból való finanszírozás lehetőségének;
•    finomítja, pontosítja a hatósági jogalkalmazói tevékenység kereteit, amiben a változások középpontjában a hatékonyabb hatósági jogalkalmazás követelménye áll. A szabályozás figyelembe veszi az elektronikus hírközlés-szabályozás reformja során a Hatóság jogalkalmazói eszköztárával, eljárástípusaival, szankciós, adatkérési és a fogyasztók védelmével kapcsolatos hatáskörei tekintetében megvalósított legújabb eredményeket.
A törvényjavaslat a fenti pillérekre támaszkodva a nyitott, versenyen alapuló postapiac alapjait lefektető, az uniós szabályozással konform, hatékony és felhasználóbarát postai szabályozás igényével született meg.
Részletes indoklás
az 1. §-hoz
A törvény hatálya szűkítő rendelkezést tartalmaz az országhatárt átlépő postai küldemények vonatkozásában. E küldeményekre és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatásokra irányuló szabályokat a nemzetközi szerződés(ek), így az Egyetemes Postaegyesület Okiratai tartalmazzák az Egyetemes Postaegyesület Alapokmánya hatálya alá tartozó szolgáltatások és szolgáltatók (így a kijelölt szolgáltató) vonatkozásában.
a 2. §-hoz
A törvényjavaslatban szereplő értelmező rendelkezések célja a 2008/6/EK irányelvvel módosított hatályos 97/67/EK irányelvének (a továbbiakban: Irányelv) korszerűsített fogalomhasználatával való koherencia biztosítása és a törvény szövegének könnyebb és egységes értelmezésének elősegítése.
a 3–4. §-hoz
E szakaszok rendelkezései az Irányelvnek való megfeleltetést és a piacon már működő postai szolgáltatások azonosítását tartalmazzák annak érdekében, hogy a törvény rendelkezései teljes körűen lefedjék a postai piac szolgáltatásait.
A korábbi szabályozáshoz képest újdonság és annak – az Irányelvvel összhangban való – pontosítása, hogy a külföldön feladott küldemény belföldi kézbesítése is a törvény hatálya alá tartozó postai szolgáltatás, és ugyanez vonatkozik a lakosság számára, gazdasági tevékenység keretében történő kézbesítésre, bármi legyen is annak formája. Ezen a ponton a lakosság, valamint a gazdálkodó szervezetek felé történő kézbesítés különválasztása azért szükséges, hogy a piacon hagyományosan működő, nem postai szolgáltatást ellátó postai közvetítők tevékenysége fennmaradhasson.
A nem postai szolgáltatások pontos meghatározása azért szükséges, mert az általános definícióhoz az Irányelv szerint és a magyarországi jogszabályi és piaci gyakorlat alapján is tartoznak kivételek, mely szolgáltatások technológiailag ugyan részben megegyeznek a postai szolgáltatásokkal vagy nagyon hasonlítanak arra, ugyanakkor a törvényjavaslatban foglalt szabályok alkalmazása e szolgáltatásokra nem indokolt. Ezen kivételek tételes felsorolása is szerepel e szakaszban. A postai küldemények szállítása abban az esetben nem tekintendő postai szolgáltatásnak, ha az ezen tevékenységet végző nem végzi a postai szolgáltatási értéklánc egyetlen egyéb elemét sem.
az 5. §-hoz
A postai szolgáltatások tipizálása azon elv alapján történik, hogy a törvényjavaslat – az Irányelvvel összhangban – eltérő piacra lépési és piacelhagyási, valamint felelősségi szabályokat állapít meg az egyetemes, az azokat helyettesítő, illetve az egyéb postai szolgáltatások vonatkozásában.
a 6. §-hoz
Az Irányelv meghatározza az egyetemes postai szolgáltatást, és mindazon küldeményfajtát, illetve az alapszolgáltatáshoz kötelezően nyújtandó olyan szolgáltatásokat, amelyek a postai szolgáltatások alapvető felhasználói igényeket kielégítő, közérdekű szolgáltatásnak minősülő körét alkotják. Az Irányelv arról is rendelkezik, hogy a tagállamok kötelezettsége ezen szolgáltatások meghatározott minőségben és megfizethető ár ellenében való biztosítása a tagállam teljes területén, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül minden felhasználó számára.
A törvényjavaslat az uniós szabályokkal összhangban, tételesen meghatározza a Magyarországon biztosítandó egyetemes szolgáltatás elemeit, amelyek nem térnek el a korábbi szabályozásban meghatározottaktól.
Az egyetemes szolgáltatatás keretében a szolgáltató által kötelezően elfogadandó küldemények pontos tömeg- és mérethatárairól korábban kormányrendelet rendelkezett, ezen szabályozási elemre azonban nincs szükség, mert a meghatározásokat a nemzetközi viszonylatú szolgáltatások vonatkozásában tartalmazzák az Egyetemes Postaegyesület Okiratai, (a továbbiakban: Okiratok), amelyet Magyarország is aláírt és kihirdetett az 1967. évi 26. törvényerejű rendelettel. Az egyetemes postai szolgáltatót kötelezik az Okiratok rendelkezései, ezért technológiáját ezek teljesítésére készítette fel, és az ezektől való eltérésnek belföldi viszonylatban sincs indokoltsága.
a 7. §-hoz
A 6. §-ban az egyetemes szolgáltatások kapcsán meghatározott küldemények vonatkozásában oly módon is nyújthatók szolgáltatások, hogy a szolgáltatónak nincs erre irányuló szolgáltatásnyújtási kötelezettsége. Ezek a postai szolgáltatások – ellentétben az egyetemes szolgáltatással – nem közérdekű, illetve nem általános gazdasági érdekű szolgáltatások, ugyanakkor jelentősen eltérnek a 8. §-ban foglalt szolgáltatoktól is. A postapiac teljes liberalizációja valójában éppen ezen szolgáltatásokra vonatkozik, és ezen szolgáltatások utolsó, 2012. december 31-ig még monopólium alá eső 50 gramm alatti küldeményekkel kapcsolatos szegmensének az egyetemes szolgáltató részére való fenntartásának lehetőségét szünteti meg.
A törvényjavaslat e szolgáltatásokat „egyetemes postai szolgáltatást helyettesítő postai szolgáltatás”-oknak nevezi, szemben a korábbi szabályozásban használt „az egyetemes szolgáltatási körbe tartozó szolgáltatások” elnevezés helyett.
E szakasz (2) bekezdés a) pontja megteremti annak a lehetőségét, hogy az egyetemes szolgáltató az egyetemes szolgáltatásba már nem tartozó, de versenyjogi értelemben azt helyettesítő szolgáltatások vonatkozásában általános szerződési feltételeket készítsen, és így az egyetemes szolgáltatási kötelezettség alapján nyújtandó szolgáltatások mellett azoktól eltérő, de azokat helyettesítő szolgáltatásokat is ajánlhasson. A (2) bekezdés b) pontja pedig az Európai Unió Bíróságának az Egyesült Királyság bírósága által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás kapcsán – az egyetemes postai szolgáltatók által nyújtott egyes postai szolgáltatások ÁFA-besorolása tárgyában – született C-357/07. számú ítéletében foglaltak alapján különbséget tesz az egyetemes postai szolgáltató által nyújtott egyetemes szolgáltatás és az ugyanezen szolgáltató által egyedi szerződés alapján nyújtott nem egyetemes szolgáltatás között.
a 8. §-hoz
Az egyetemes postai szolgáltatást nem helyettesítő szolgáltatások körének meghatározása az Irányelv, az Európai Unió Bíróságának és az Európai Bizottság esetjoga alapján történt, figyelembe véve a nemzetközi terminológiában használtakat és hatályos szabályozás már bevált elveit is. E szolgáltatások köre gyakorlatilag azonos a korábbi szabályozás szerinti azon szolgáltatási körrel, melyek az alapvető felhasználói igényeket kielégítő, közérdekű postai szolgáltatásokhoz képest értéknövelt szolgáltatások. Ilyen szolgáltatások egyetemes szabályok szerinti nyújtására jelenleg nincs tagállami kötelezettség és nincs is ilyen jellegű társadalmi vagy gazdasági igény. E szolgáltatásokat a törvényjavaslat az egyetemes szolgáltatást nem helyettesítő szolgáltatásokként határozza meg.
E szolgáltatások jelenleg is teljesen liberalizáltak, és Magyarország területén számos szolgáltató nyújt ilyeneket, bejelentés alapján, egymással élénk piaci versenyben állva.
E szakasz tételesen felsorolja és pontosan meghatározza az egyes, ezen kategóriába tartozó szolgáltatásokat.
A meghatározások – szükség esetén pontosítva és kiegészítve – a korábbi szabályozás meghatározásain alapulnak, a csekély módosítás célja a technológiai és piaci fejlődés megfelelő leképezése, illetve a nemzetközi fogalom-meghatározásokkal való összhang megteremtése.
a 9. §-hoz
E szakasz a postai szolgáltatások piacára való belépés legáltalánosabb feltételeit határozza meg. Az egyetemes postai szolgáltatásokat nem helyettesítő postai szolgáltatások piacára való belépés csak igen korlátozott számú, és az alapvető követelményeknek való megfelelést biztosító, általános engedélyhez (azaz a postai szolgáltatás nyilvántartásba vételéhez) kötött. Az egyetemes postai szolgáltatásokat helyettesítő szolgáltatások nyújtásához – a felhasználók jogainak védelme és a szolgáltatás biztonsága érdekében – a törvényjavaslat az Irányelv keretein belül a szolgáltató technikai vagy működési feltételeinek vonatkozásában speciális szabályokat határoz meg. További elvárás, hogy a postai szolgáltató feleljen meg a rendezett munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, és erről rendelkezzék a megfelelő igazolással.
A korábbi szabályozáshoz képest újdonság, hogy az eljárásokhoz szükséges adatszolgáltatás formáját – az eljárások hatékonyságának elősegítése érdekében – a 77. § (5) bekezdés c) pontjában kapott felhatalmazás alapján az engedélyezési és a bejelentési eljárásért felelős Hatóság elnökének rendelete szabályozza.
a 10. §-hoz
E szakasz meghatározza a piacra lépésre, illetve a piac elhagyására vonatkozó általános szabályokat azon szolgáltatások esetében, melyekre vonatkozóan a szolgáltatásnyújtás csak a Hatósághoz való bejelentéshez kötött.
A bejelentésköteles szolgáltatások köre azonos a korábbi szabályozásban meghatározottakkal, és a bejelentéshez szükséges feltételek is alapvetően az ebben szereplő feltételeket tartalmazzák, azaz a törvényjavaslat a már korábban liberalizált piacon a jelenlegi feltételekhez képest csak csekély változást hoz.
A hatályos szabályozáshoz képest többletet jelent, hogy a postai szolgáltató munkaügyi kapcsolatainak rendezettsége vonatkozásában a törvényjavaslat valamennyi – így a bejelentésköteles szolgáltatásokat nyújtó – szolgáltató számára is tartalmaz előírást.
Egyebekben a törvényjavaslatban szereplő rendelkezések tartalmilag azonosak az e tárgykörben hatályos rendelkezésekkel, szükség esetén technikai pontosításokkal.
a 11. §-hoz
E szakasz meghatározza a piacra lépésre, illetve a piac elhagyására vonatkozó általános szabályokat azon szolgáltatások esetében, melyek megkezdéséhez a Hatóság engedélye szükséges.
Az engedélyezés szabályait korábban részben a postáról szóló 2003. évi CI. törvény, részben a postai szolgáltatók piacra lépésének feltételeiről szóló 68/2004. (IV. 15.) Korm. rendelet tartalmazta. A törvényjavaslat annyiban is előrelépés a hatályos szabályozáshoz képest, hogy az engedélyezésre vonatkozó valamennyi érdemi szabályt megállapítja, így e tárgykörben alacsonyabb szintű jogszabálynak mindössze a hatósági eljárás hatékonyságát garantáló, az engedélyért folyamodó szolgáltató által benyújtandó dokumentumok adattartalmának és a szükséges vagyoni biztosíték formájának és mértékének meghatározására van szükség. Ezen szabályozási tárgykört pedig a törvényjavaslat a postai piac felügyeletét ellátó Hatóság elnökének rendeletébe utalja.
Az engedély megadásának feltételeit – mely vonatkozásban a törvényjavaslat a hatályos szabályozást követi – részletesen tartalmazza e szakasz. Az engedélyhez kötött szolgáltatások esetében a törvényjavaslat a piacra lépést olyan feltételekhez javasolja kötni, melyek a feladók és címzettek, illetve általában véve a felhasználók számára garantálják, hogy a szolgáltató prudens, azaz a jogszabályokat és iparági normákat betartja, működése stabil, a küldeményeket a szolgáltatásokhoz igazodó méretű gépjármű- és eszközkapacitással és megfelelő szakértelemmel rendelkező személy(ek) által irányított vállalkozás kézbesíti. Az engedélyes szolgáltatóval kapcsolatos fokozott elvárásokat az indokolja, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján az engedélyes szolgáltatók jellemzően a nem könyvelt küldemények piacán jelennek meg, azaz a piacra lépő szolgáltatók akár egy feladótól is több millió olyan számlalevelet, fizetési értesítőt, közüzemi szolgáltatással kapcsolatos elszámolást, banki és biztosítási titkokat tartalmazó küldeményt vesznek fel és kézbesítenek, melyeknél sem a feladás, sem a kézbesítés nem „elismervény” esetében történik, azaz nem bizonyítható. Ilyen piaci szegmens esetében tehát a fogyasztók, ezen belül is kiemelten a lakosság, mint e küldemények címzettjeinek védelme érdekében, túlzottan kockázatos lenne kizárólag a piaci verseny öntisztító folyamataira hagyatkozni.
Az engedély megszerzéséhez szükséges, hogy a piacra lépő szolgáltató meghatározza, mely kézbesítési területekre címzett küldeményekre vonatkozóan kíván postai szolgáltatást nyújtani. Ezen rendelkezés indokoltságát az adja, hogy az általa kezelt küldemények kézbesítéséért való felelősség valamennyi postai szolgáltatót terheli. Ezen felelősségnek a postai szolgáltató eleget tehet akár saját hálózatán, akár a kézbesítés ellátására vele szerződésben álló postai szolgáltatón keresztül. Az engedély megszerzésének ezért feltétele, hogy a postai szolgáltató biztosítsa a postai szolgáltatási értéklánc teljességét. Jelentős változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy – összhangban az Irányelv rendelkezéseivel – az engedélynek területi lefedettséget tartalmazó feltételrendszere megszűnik.
a 12. §-hoz
E szakasz tételesen meghatározza az engedély megszerzéséhez szükséges dokumentumokat. A korábbi szabályozáshoz képest újdonság az (1) bekezdés a) pontjában szereplő technológiai és a d) pontban szereplő vállalatirányítási folyamatokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség.
a 13. §-hoz
E szakasz célja annak biztosítása, hogy a piacralépéshez szükséges garanciális szabályok betartása, illetve e szabályok betartásának hatósági ellenőrzése a szolgáltató működése során végig biztosítva legyen.
A törvényjavaslat széles körű tájékoztatási kötelezettséget ír elő a szolgáltató számára arra az esetre, ha a szolgáltató önkéntes elhatározásából vagy a hatósági (bírósági) döntés alapján a tevékenységét megszünteti. Ennek indoka az, hogy a postai szolgáltatás címzettként potenciálisan széles fogyasztói réteget érint.
A törvényjavaslat e szakaszban speciális jogcímeket határoz meg, amelyek a szolgáltató nyilvántartásból való törlését vonják maguk után. Az egyéb, a postai szolgáltató szankciós jellegű törlésére vonatkozó szabályokat a 69. § tartalmazza.
E szakasz alapvetően a hatályos szabályozás elemeit tartalmazza, kiegészítve a bejelentéshez és az engedélyhez e törvényjavaslatban meghatározott új elemekre vonatkozó rendelkezésekkel.
a 14. §-hoz
E szakasz meghatározza az egyetemes szolgáltatásnak a liberalizált piacon való nyújtásának általános szabályait az Irányelvben foglalt követelmények tételes átvételével, illetve az (5) és (6) bekezdésekben a „postán maradó” és az „utánküldés” szolgáltatás vonatkozásában az Egyetemes Postaegyezményben foglalt nemzetközi vállalások alapján.
A legfontosabb új elem a hatályos szabályozáshoz képest a Közszolgáltatási Szerződés intézménye a postai szektorban. A Közszolgáltatási Szerződés fő célja, hogy az egyetemes postai szolgáltatás olyan követelményeit határozza meg, amelyek nem igényelnek jogszabályi rendezést, vagy a jogszabályi szinten történő rendezése nem biztosítaná a gyorsan változó fogyasztói, üzleti vagy területfejlesztési igényekhez való igazodást. A Közszolgáltatási Szerződés részleteiben is meghatározza és ezzel egyértelművé teszi az egyetemes szolgáltatást biztosító állam elvárásait, „megrendelését” az egyetemes szolgáltatás vonatkozásában és még közvetlenebbé teszi a kapcsolatot az egyetemes szolgáltatás és annak méltánytalan többletterhének finanszírozása közt. Erre azért van szükség, mert az egyetemes szolgáltatást korábban „finanszírozó” monopoljog, azaz a fenntartott szolgáltatások hiányában valamennyi előrejelzés azt mutatja, hogy szükség lesz az egyetemes szolgáltatás fenntarthatósága és a kiegyenlített verseny érdekében az egyetemes szolgáltató kompenzálása.
A méltánytalan többletteher kompenzálására a törvényjavaslat nemcsak a Közszolgáltatási Szerződés intézményét, hanem a piaci szereplők hozzájárulását is tartalmazza, azonban ez utóbbi alapján beérkező befizetések nem bizonyosan tudják fedezni az egyetemes szolgáltató veszteségeit.
A Közszolgáltatási Szerződés tehát lehetővé teszi, hogy az abban szereplő elvárásokat rugalmasan lehessen hozzáigazítani a mindenkori piaci igényekhez és a finanszírozási lehetőségekhez.
Egyebekben az egyetemes szolgáltatás általános szabályai a hatályos szabályozás elemeit tartalmazzák.
a 15. §-hoz
Bár a törvényjavaslat a minőségi követelmények meghatározását alapvetően a Közszolgáltatási Szerződés körébe utalja, de a lakosság számára legfontosabb küldeményfajta, a küldeményenkénti díjszabás alapján (azaz jellemzően bélyeggel) feladott levélküldemény vonatkozásában törvényi szinten kívánja rögzíteni a belföldön elvárt átfutási időt. Az Európai Unió tagállamai közti küldeményforgalom vonatkozásában a törvényjavaslatban feltüntetett átfutási idő az Irányelvben kötelezően meghatározott átfutási idő átvételével történt.
Tekintve, hogy az egyetemes szolgáltatás minőségi követelményei alapvetően meghatározzák a szolgáltatás költségeit, mindazon minőségi követelményt, amely a törvényben, illetve nemzetközi megállapodásokban szereplő elvárásokon felül van meghatározva az egyetemes szolgáltató számára, a postaügyért felelős miniszter Közszolgáltatási Szerződésben határozza meg – eltérően a korábbi gyakorlattól, amelyben ezeket jogszabály rögzítette. A törvényjavaslatban szereplő megoldás lehetőséget ad arra, hogy az elvárások kialakításakor és azok változásai során rugalmasabban lehessen mind a felhasználók igényeit, mind a költségvetési terheket figyelembe venni.
a 16. §-hoz
A minőségi követelményekhez hasonlóan a törvényjavaslat a postai szolgáltatás elérhetősége vonatkozásában is kétszintű szabályozást tartalmaz.
Annak érdekében, hogy az ország teljes területén elérhető legyen az egyetemes szolgáltatás, a törvényjavaslat tartalmazza azokat a keretszabályokat, melyek meghatározzák az egyetemes szolgáltató számára, hogy minimálisan milyen sűrűségű postahálózatot kell fenntartania.
Ugyanakkor az igényekhez és a költségvetés teherviselő képességéhez a korábbinál rugalmasabb alkalmazkodás érdekében a részleteket – a korábbi, jogszabályban való rögzítés helyett – a Közszolgáltatási Szerződésben kell meghatározni.
a 17. §-hoz
E szakasz az Irányelv az egyetemes postai szolgáltatás díjával, díjképzésével kapcsolatos rendelkezéseinek való megfelelést szolgálja.
Az uniós szabályozás az egyetemes postai szolgáltatás díjképzésével kapcsolatban három alapvető szempontot tartalmaz, és egyszerre mindhárom szempontnak eleget kell tenni. Általános szempont, hogy az áraknak a költségeken kell alapulniuk, fogyasztóvédelmi szempont, hogy megfizethetőnek kell lenniük, illetve versenypiaci szempont, hogy megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, és nem jelenthetnek versenykorlátozást. Ezen elvárásokat tartalmazza az (1) bekezdés.
A rendelkezések figyelembe veszik a korábbi szabályozás szerinti gyakorlatot azzal a változtatással, hogy – míg a törvényjavaslat szerinti hatósági árszabályozás továbbra is a korábbi szolgáltatási körre vonatkozik –, tételes ármeghatározási kötelezettség helyett az ármeghatározás módszertanát szabályozza miniszteri rendelet, az áralkalmazás megfelelőségének vizsgálata a Hatóság jogköreként van definiálva a 20. § (1) bekezdése szerint.
Az egyetemes szolgáltatás esetében árszabályozást szükséges és érdemes fenntartani, ugyanis a szolgáltatás elérhetővé tétele mindenki számára társadalmi érdeket szolgál. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az ármegállapítással kapcsolatos uniós elvárás az egyetemes szolgáltatás vonatkozásában a „megfizethetőség”-et definiálja annak érdekében, hogy a fogyasztók egyetlen csoportja se legyen kirekesztve a szolgáltatásból, az erre vonatkozó társadalmi elvárások közvetítőjeként a miniszteri rendelet továbbra is alkalmas eszköz. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a jelenlegi árak akár jelentős mértékű emelése sem oldaná meg az egyetemes szolgáltatás finanszírozását, ugyanis az egyetemes szolgáltatás bevétele domináns mértékben nem a lakossági szegmenstől függ (akikre egyébként a megfizethetőségi elvárás vonatkozik).
Tekintve, hogy jelenleg a fenntartott szolgáltatás bizonyos elemeire vonatkozott csak a hatósági ármegállapítás, és ez nem okozott piaci problémákat, a jelenlegi kört nem érdemes bővíteni.
Az uniós elvárás a költségalapúságot is tartalmazza, de ennek teljesítéséhez sem szükséges változtatni a jelenlegi szabályozási megoldáson, ami erről is rendelkezik.
a 18. §-hoz
Az Irányelv meghatározza azokat az eszközöket, melyekkel a tagállamok kiválaszthatják, hogy mely szolgáltató útján tesznek eleget az egyetemes postai szolgáltatás biztosítására vonatkozó kötelezettségüknek. Ezek között szerepel a szolgáltató törvény általi kijelölése; és csaknem valamennyi tagállam ezt a módszert választotta.
Ezzel együtt megtörtént az Irányelvben szereplő egyéb lehetőségek vizsgálata is, azaz, hogy hatékonyan biztosítható-e az egyetemes postai szolgáltatás közbeszerzés útján, ezen alternatíva azonban a jelenlegi piaci helyzetben, illetve a piacfejlődés várható irányait figyelembe véve sem megalapozott.
Az egyetemes postai szolgáltatás fenntartása nemcsak kötelezettség, hanem – kohéziós funkciójánál és a gazdasági és társadalmi életben betöltött hiánypótló funkciójánál fogva – társadalmilag és politikailag is indokolt. Fontos megemlíteni, hogy az egyetemes postai szolgáltatáshoz szükséges hálózaton a gyakorlatban „egyetemes feltételek” mellett nem postai szolgáltatások nyújtása is történik (pénzforgalmi szolgáltatások), és ezek fenntartása szintén társadalmi és gazdasági szükségszerűség.
Jelenleg az egyetemes postai szolgáltató a Magyar Posta Zrt. Az előzetes elemzések és felmérések verifikálták, hogy a belátható időtávban – az egyetemes szolgáltatás jelenlegi vagy a jelenlegihez hasonló minőségi szintje és szolgáltatásnyújtási paraméterei mellett – nem lehet számítani arra, hogy más szolgáltató kíván egyetemes szolgáltatóvá válni.
E szakasz mind a törvényi kijelölés intézményével, mind a kijelölés határozott időtartamával, mind pedig e határozott időtartam elteltével szükséges intézkedésekre vonatkozó rendelkezésekkel – így a Hatóság beszámolójában szereplő vizsgálati szempontokkal, valamint az ez alapján való nyilvános pályázati eljárás és az egyetemes szolgáltató kijelölése [20. § (4) bekezdése] – az Irányelvnek való megfelelést szolgálja, különösen az egyetemes szolgáltatás ellátása folyamatos biztosítására vonatkozóan az objektivitás, az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség, az arányosság és a lehető legkisebb mértékű piactorzítás elveinek tiszteletben tartásával.
a 19. §-hoz
Az Egyetemes Postai Közszolgáltatási Szerződés alapvető funkcióját a 14. §-hoz fűzött indokolás tartalmazza. E szakasz részletesen meghatározza a Közszolgáltatási Szerződés kötelező és lehetséges tartalmi elemeit. A kötelező tartami elemek az egyetemes postai szolgáltatások nyújtásához kapcsolódnak, a nem kötelező tartalmi elemek körét a törvényjavaslat példálózó jelleggel sorolja fel.
A kötelező tartalmi elemek vonatkozásában – tekintettel arra, hogy ezek az egyetemes szolgáltatás minőségére, az egyetemes postai hálózat milyenségére vonatkozó követelményeket határozzák meg – szerződéskötési kötelezettséget állapít meg a tervezet.
A Közszolgáltatási Szerződés egyetemes szolgáltatásokat érintő módosítása esetére a Tervezet kötelezővé teszi, hogy az egyetemes szolgáltató mutassa be a módosításnak az egyetemes szolgáltatás többletterhére gyakorolt hatását. Ilyen módon az Állam mint „megrendelő” mindig a költséghatások ismeretében tud a minőségi vagy hálózatsűrűségi követelmények vonatkozásában dönteni az esetleges módosításokról.
A törvényjavaslat alapján a Közszolgáltatási Szerződés egyetemes szolgáltatást érintő rendelkezésiről a szolgáltató honlapján köteles tájékoztatni a fogyasztókat, tekintettel arra, hogy az ebben foglalt rendelkezések egyben a fogyasztók egyetemes szolgáltatáshoz való jogát is érintik.
a 20. §-hoz
Az egyetemes postai szolgáltatás ellátása és a Közszolgáltatási Szerződésben foglalt követelmények ellenőrzése érdekében a Hatóság kiemelt jogkört és felelősséget kap; az erre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza e szakasz.
Az egyetemes szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos működési zavar esetén a Hatóságot – az egyéb, a Hatóság rendelkezésére álló szankcionálási lehetőségen túl – a törvényjavaslat felhatalmazza arra, hogy intézkedési terv készítésére kötelezze az egyetemes szolgáltatót. Amennyiben ez sem bizonyul elégségesnek a szolgáltatás jogszerű nyújtásának visszaállításához, akkor a Hatóság javaslatot tehet a postaügyért felelős miniszter részére az egyetemes szolgáltatás biztosítása érdekében, mely javaslat tartalmazhatja akár az egyetemes szolgáltatóként kijelölt szolgáltató kijelölésének visszavonását, illetve az ehhez és az új szolgáltatók kijelöléséhez szükséges jogszabály módosításra irányuló kezdeményezést is.
a 21. §-hoz
Az uniós szabályozással összhangban, és a hatályos törvény mellékletében foglaltakat átemelve, továbbá az egyetemes postai szolgáltatás nyújtásából eredő méltánytalan többletteher meghatározására vonatkozó módszertan rögzítése érdekében e szakasz tartalmazza az egyetemes postai szolgáltatási kötelezettség költségének számítására vonatkozó keretszabályokat.
a 22. §-hoz
Az Irányelvben meghatározott, az egyetemes szolgáltató méltánytalan többletterhének ellentételezésére vonatkozó, megengedett módszerek között szerepel a meghatározott piaci szereplők hozzájárulásra való kötelezhetősége.
Ezen uniós szabályhely figyelembevételével tartalmazza a törvényjavaslat azon finanszírozási mechanizmus kialakítását, amely szükség esetén enyhíti az egyetemes szolgáltató többletterhét. A távközlési, illetve elektronikus hírközlési szektor hasonló jogintézményével (Egyetemes Távközlési Támogatási Alap, Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kassza) kapcsolatos tapasztalataira tekintettel a törvényjavaslat nem kíván önálló jogi személyiséggel rendelkező Alapot, illetve Kasszát létrehozni, hanem a lehető legkisebb adminisztrációs költségekkel járó megoldást preferálja, amely valójában egy elkülönített számla, amelyet a Hatóság vezet, és amely kizárólag a nettó költség méltánytalan többletterhének megtérítésére fordítható.
a 23. §-hoz
E szakasz az Irányelv és a más tagállamok postai szabályozásának figyelembevételével részletesen meghatározza a hozzájárulásra kötelezett szolgáltatók körét, a hozzájárulásra való kötelezés, illetve a befizetések kezelése, valamint a kifizetés szabályait. A hozzájárulás befizetésére az engedélyes szolgáltatók kötelezhetőek, melynek az az indoka, hogy ezen szolgáltatók ugyanazon szolgáltatási piacon (küldeménypiacon) tevékenykednek, mint az egyetemes szolgáltató, ugyanakkor nem terheli őket mindazon kötelezettség, amely az egyetemes szolgáltatót terheli. Az engedélyes szolgáltatók ezenfelül a piaci tapasztalatok és a gazdasági racionalitás alapján kizárólag a tömeges küldemények piacán, a nagyobb ügyfelek (bankok, biztosítók, közművek stb.) részére kívánnak szolgáltatást nyújtani, így gyakorlatilag megvan a lehetőségük kizárólag a jövedelmező piacok kiválasztására. Ezen piaci egyenlőtlenségből eredő versenyelőnyt mérsékli, illetve az egyetemes szolgáltató szempontjából a versenyhátrányt csökkenti az engedélyes szolgáltatók hozzájárulási kötelezettségének előírása. A befizetési kötelezettség az engedélyes szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatások teljes piacán meglévő piaci részesedéssel arányos. Így ennek a piaci részesedésnek a megállapítása során figyelembe kell venni az egyetemes szolgáltatónak az ugyanezen a piacon, azaz az egyetemest és az azt helyettesítő szolgáltatások piacán meglévő piaci részesedését is. A törvényjavaslat az egyetemes szolgáltatás nettó többletterheinek kompenzálását prioritásként kezelve számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely elejét kívánja venni annak, hogy a befizetésre kötelezett szolgáltatók az adatszolgáltatás határidőn túli teljesítésével vagy a befizetés elmulasztásával akadályozzák a kompenzációs mechanizmus működését, az egyetemes szolgáltatás fenntartását.
a 24. §-hoz
E szakasz rendelkezései a hatályos szabályozásra és az Egyetemes Postaegyezmény postabélyegekre vonatkozó rendelkezéseire (8. cikkely) épülnek. Többletként a bélyegkiadás intézményrendszerére vonatkozó rendelkezést tartalmaz e szakasz annak érdekében, hogy az Egyetemes Postaegyezménynek a bélyegek külső megjelenésére és az általuk ábrázolt tartalomra, különösen a tartalom kulturális identitást közvetítő funkciójára (8. cikkely 5.2 pontja) vonatkozó rendelkezések érvényesülése megfelelően biztosított legyen.
a 25. §-hoz
Az (1) bekezdés a liberalizált piaci viszonyokhoz illeszkedő jogszabályi rendelkezés, és elhelyezi a szakasz további rendelkezéseit a postapiaci szabályozás kontextusába. Ezen rendelkezések a korábbi szabályozásban szereplő meghatározásokhoz képest csak technikai pontosítást tartalmaznak.
Fontos ugyanakkor, hogy az egyetemes szolgáltatót kötelezik az Egyetemes Postaegyesület (UPU) rendelkezései, közöttük a szolgáltatásnyújtásra és a végdíjak számítására és elszámolására vonatkozó rendelkezések is, melyek megfelelnek az Irányelv 13. cikkében meghatározottaknak. Azáltal, hogy a törvényjavaslat az UPU szabályozásaira hivatkozik, egyben megvalósítja az Irányelv 13. cikkének (2) bekezdésében szereplő, a tagállamok részéről minimális beavatkozás elvárására vonatkozó rendelkezést.
E szakasz állapítja meg a nemzetközi postautalvány-szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos speciális szabályokat. A nemzetközi postautalványnak az egyetemes szolgáltató különleges jogai és kötelezettségei közti elhelyezését az indokolja, hogy az Irányelv alapján a nemzetközi postautalvány nem minősül postai szolgáltatásnak és ezért nem is sorolható az egyetemes szolgáltatások közé, ugyanakkor a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény hatálya sem terjed ki e szolgáltatásra. A nemzetközi postautalvány és a pénzmosásra vonatkozó jogszabályok összhangját a törvényjavaslat a hatályos törvény alapján rendezi.
a 26. §-hoz
A szakasz rendelkezései a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvénnyel való kapcsolatot teremtik meg és alapvetően a hatályos szabályozáson alapulnak. Amíg a pénzforgalmi törvény lehetővé teszi, hogy a Postai Elszámoló Központot működtető egyetemes postai szolgáltató egyes pénzforgalmi szolgáltatásokat [pl. belföldi postautalvány és a készpénzátutalási megbízás (sárga csekk)] pénzforgalmi engedély nélkül nyújtson, azaz mentesíti a szolgáltatót az engedélyezési szabályok teljesítése alól, addig a törvényjavaslat éppen e mentesített szolgáltatások közérdekűségére való tekintettel kötelezi az egyetemes szolgáltatót e szolgáltatások nyújtására és a Posta Elszámoló Központ működtetésére.
E szakasz (2) és (3) bekezdése annyiban ad eltérő szabályozást a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendeletben (a továbbiakban: MNBr.) szabályozottaktól, hogy az egyetemes postai szolgáltató nem fogyasztó számlatulajdonos esetében a részére vezetett fizetési számlán való jóváírást csak a fizetési megbízás átvételét következő munkanap végéig köteles teljesíteni. Az MNBr. előírása alól kivételt jelentő rendelkezése nem vonatkozik a fogyasztónak minősülő számlatulajdonos fizetési számláján való jóváírás esetére, ezért a rendelkezés nem sérti a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv 71. cikkében foglalt előírást, amely szerint fogyasztónak nem minősülő számlatulajdonos esetében megengedett a befizetett készpénz legkésőbb a következő munkanapon történő jóváírása.
Tekintettel arra, hogy a pénzforgalom egységes szabályok alapján történő működésének követelménye a fizetési számlára történő készpénzbefizetés legnagyobb piaci szereplője tekintetében különösen nagy jelentőséggel bír, a törvényi felmentés hatálya a 80. § (2) bekezdésében foglaltak szerint 2013. december 31-ig, a szükséges fejlesztések megtörténtéig tart.
a 27. §-hoz
A szakasz a postai szolgáltatók együttműködésének különös esetéről: az egyetemes szolgáltatások teljesítésének érdekében üzemeltetett hálózathoz való hozzáférésről rendelkezik, összhangban az uniós szabályozással. Az Irányelv a tagállamok jogkörébe utalta annak eldöntését, hogy milyen körben és milyen részletességgel szabályozzák a hálózati hozzáférést. A törvényjavaslat csak minimális szabályozási beavatkozást (a jóhiszemű tárgyalások folytatásának kötelezettségét) tartja szükségesnek ezen a téren, ugyanis egyrészről a teljes liberalizációt követően megszűnnek azok a piacra lépési akadályok, amelyek eddig szükségessé tették a hatályos szabályozásban a hozzáférés részletesebb szabályozását, másrészről pedig a versenyjogi szabályok és a Gazdasági Versenyhivatal működése megfelelő garanciát jelentenek a gazdasági erőfölényben lévő szolgáltató – az egyetemes szolgáltató – kontrolljára. A tágan értelmezett kézbesítési piac struktúrájának és szereplőinek ismerete alapján egyébként megállapítható, hogy a hírlapkézbesítést országos szinten végző szolgáltatók, illetve a regionális hírlapkézbesítési szolgáltatók együttműködése a hálózati hozzáférési szabályok rigorózus szabályozása nélkül is lényeges nehézség nélkül képesek országos lefedettséget biztosító postai szolgáltatás nyújtására. A nemzetközi postapiaci tapasztalatok alapján pedig egy ilyen, a felvételtől a kézbesítésig terjedő szolgáltatást felölelő „end-to-end” verseny sokkal hatékonyabban szolgálja a fogyasztók érdekeit, mintha a verseny csak a postai értéklánc első szakaszára, a postai küldemények gyűjtésére terjedne ki. Természetesen az itt ismertetett, minimál beavatkozásra vonatkozó jogalkotói stratégia helyességét a jogalkotónak és a Hatóságnak folyamatosan figyelemmel kell kísérni, ennek biztosítása érdekében a törvényjavaslat 63. § b) pontja a Hatóság számára külön feladatként is nevesíti a piaci verseny alakulásáról történő beszámoló készítését és szükség esetén a hálózati hozzáférésre vonatkozó szabályok módosítására vonatkozó javaslat elkészítését.
a 28. §-hoz
A szakasz a postai szolgáltatók együttműködésének különös estéről: az egyetemes szolgáltató által kezelt irányítószám-adatbázisról rendelkezik, összhangban az uniós szabályozással.
a 29. §-hoz
E szakaszban a hatályos szabályozáshoz képest új elemként, összhangban a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseivel, az egyetemes szolgáltató jogai között szerepel, hogy méltánytalan többletterhének a szolgáltatói befizetéseken túl fennmaradó részére, a Közszolgáltatási Szerződés keretében nyerjen kompenzációt.
a 30. §-hoz
A hivatalosirat-szolgáltatás fenntartása az egyetemes szolgáltató részére összhangban van az uniós szabályozással. Lényeges, hogy a hivatalos iratok kézbesítésével kapcsolatos kizárólagos jog biztosítása nem az egyetemes szolgáltatás finanszírozását célozza, hanem csupán a közigazgatás és az igazságszolgáltatás zavartalan működéséhez fűződő közérdeket jeleníti meg azzal, hogy az e körben keletkezett hivatalos iratok kézbesítését egy több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező, állami tulajdonban lévő, minimális működési kockázattal rendelkező cégre kívánja bízni. A szakasz rendelkezései a korábbi szabályozásra épülnek.
a 31. §-hoz
E szakaszokban foglalt rendelkezések célja, hogy speciális szabályokkal tegyék lehetővé az egyetemes szolgáltatást szolgáló, közérdekű postai infrastruktúra kiépítését. Hasonló célból hasonló jellegű – közérdekből történő tulajdoni korlátozást tartalmazó – szabályokat jogrendszerünk egyébiránt más közérdekű, illetve egyetemes szolgáltatás biztosítása érdekében is tartalmaz, a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések ezen példák alapján kerültek meghatározásra.
a 32. §-hoz
Az (1)–(3) bekezdésben foglalt rendelkezések célja, hogy a normál üzletmeneten kívüli speciális helyzetekben is megfelelően lehessen biztosítani az egyetemes szolgáltatást. A (4)–(5) bekezdésben foglalt rendelkezés elsődleges célja, hogy az egyébként a Btk. által közfeladatot ellátó személynek minősített postai kézbesítő, illetve az általa vitt készpénz védelmét speciális eszközökkel biztosítsa.
a 33. §-hoz
E rendelkezés a 72. § (2) bekezdésében foglaltakkal együttesen az egyetemes postai hálózat felhasználásával biztosítható, az egyetemes postai szolgáltatáson kívüli egyéb közszolgáltatásoknak az uniós szabályozással összhangban történő ellátásának kereteit határozza meg. A c) pontban szereplő rendelkezés összhangban van a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 85. § (9) bekezdésében foglaltakkal. („A közös önkormányzati hivatalt fenntartó önkormányzatok képviselő-testületei megállapodhatnak abban, hogy a nem hivatali székhely településeken az ügyfélfogadás a közös önkormányzati hivatal által létrehozott, állandó vagy ideiglenes jelleggel működő kirendeltség vagy ügyfélszolgálati megbízott személyén keresztül, informatikai hálózat alkalmazásával történjen.”)
a 34. §-hoz
A szakasz rendelkezései a korábbi szabályozásra épülnek, technikai pontosításokkal, illetve meghatározzák a sztrájk esetén még elégséges szolgáltatást jelentő szolgáltatási kört.
Tekintettel az egyetemes postai szolgáltatás és hálózat az alapvető életviszonyokat érintő, illetve a nemzetgazdaságban betöltött szerepére, a sztrájkhoz való általános jog korlátozása nélkül, annak jogszerű alkalmazhatósága érdekében, a még elégséges szolgáltatásokra vonatkozóan rögzíti a törvényjavaslat azt a szolgáltatási mennyiséget, amely alatti mértékben az érintett felek jogszerűen nem állapodhatnak meg. Ennek abszolút alsó korlátját az alapellátás szintje jelöli ki.
A törvényi szabályozás a még elégséges szolgáltatás minimális szintjének, valamint a munkavállalói érdekképviseletek és a munkáltató közötti előzetes megállapodás elmaradása esetén követendő eljárásrend rögzítésével előmozdítja a munkavállalói jogérvényesítés és a gazdasági és jogbiztonsághoz kapcsolódó alapjogok kölcsönös érvényesülését és kiegyensúlyozását. A törvényjavaslat a még elégséges szolgáltatás szintjét úgy állítja be, hogy sztrájk esetén a felhasználók számára a még elfogadható minimális feltételeket biztosítja.
a 35. §-hoz
A szakasz rendelkezései a korábbi szabályozásra épülnek, technikai pontosításokkal. Többletként a (2) bekezdésben szerepel az engedélyköteles szolgáltatásokra vonatkozó minőségi elvárás, melynek célja, hogy az e szolgáltatók által kézbesítendő küldemények (jellemzően: számlalevelek, fogyasztási értesítők) vonatkozásában ne lehessen olyan irreálisan hosszú átfutási időkben megállapodni, amely már veszélyeztetné a számlalevelek címzettjeinek, a fogyasztóknak a jogait.
A (3) és az (5) bekezdés a minőségi követelmények fenntartására állapít meg kötelezettséget, illetve meghatározza az átfutási idő számítására vonatkozó alapszabályokat.
A (4) bekezdés a minőségi követelmények objektív és azonos módszerrel történő mérését és a mérés nyilvánosságát biztosítja.
A (6) bekezdés célja annak biztosítása, hogy a sokszereplőssé váló postai piacon a címzettek mindig tisztában legyenek azzal, hogy melyik szolgáltató kézbesítette a küldeményeiket, és hogy szükség esetén mely szolgáltatónál tudnak panaszt tenni, kártérítést érvényesíteni.
a 36. §-hoz
A szakasz meghatározza a postai közreműködő igénybevételének lehetőségét a postai szolgáltatók számára. Új rendelkezésként azonosítja, hogy a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény mely rendelkezésének megfelelően van lehetősége az egyetemes szolgáltatónak közreműködő kiválasztására.
a 37. §-hoz
A szakasz (1)–(2) bekezdései új rendelkezésként – az uniós szabályozással összhangban – meghatározza a postai szolgáltató által munkaviszonyon kívüli jogviszonyban igénybe vehető kézbesítést végző személyek arányát. E rendelkezések célja a munkavállalók érdekeinek fokozott védelme és a kényszervállalkozások kialakulásának megelőzése, visszaszorítása. Számos, már liberalizált piaccal rendelkező tagállam esetében ugyanis az volt tapasztalható, hogy a minőségen alapuló verseny helyett egy olyan árverseny alakult ki, ahol a szolgáltatók azzal kívántak árelőnyre szert tenni, hogy ún. „szociális dömpinget” alkalmazva nagy arányban kiszervezték a kézbesítési feladatokat ellátókat. E rendelkezésnek továbbá minőséget javító hatása is lehet, ugyanis a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a postai szolgáltatóval munkaviszonyban álló személyek kézbesítésével kapcsolatosan átlagban kevesebb fogyasztói panasz merült fel, mint a kiszervezett kézbesítők általi kézbesítéssel.
A (3) bekezdés célja, hogy a postai szolgáltatók és a postai kézbesítők azonosíthatóak legyenek, tekintettel a tevékenységük bizalmi jellegére, illetve arra, hogy a kézbesítés jellemzően magánterületen, lakásban, illetve társasházi közös tulajdonba tartozó területen, tehát nem közterületen történik.
a 38. §-hoz
A szakasz rendelkezései azonosak a hatályos szabályozásban szereplőkkel és céljuk a külön törvényben meghatározott jogosultságokkal rendelkező szervezetekkel való együttműködés biztosítása, jellemzően nemzetbiztonsági érdekből.
a 39. §-hoz
A szakasz rendelkezései a hatályos szabályozásra épülnek, technikai pontosításokkal.
Az (1) bekezdés a postai szolgáltatási szerződés legáltalánosabb szabályait, illetve a postai jogszabályok és a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek egymáshoz való viszonyát rendezi.
A (2) bekezdés célja a magyar jog által megállapított postai szerződési szabályok érvényesülésének garantálása.
A (3)–(8) bekezdés célja, hogy az általános szerződési feltételek szabályait a fogyasztók védelme érdekében részletesen szabályozza, biztosítva egyúttal az egyetemes és engedélyköteles szolgáltatásokra vonatkozó általános szerződési feltételek módosításáról a Hatóság megfelelő tájékoztatást kapjon, és ezeket szükség esetén piacfelügyeleti ellenőrzés keretében vizsgálhassa.
A (9)–(11) bekezdés célja, hogy megfelelő lehetőséget biztosítsanak a postai piacon megjelenő egyedi ügyféligények kielégítésére, aminek abszolút gátját jelentené az, ha a felek jogviszonyát csak és kizárólag a törvényi rendelkezések határoznák meg. Ugyanakkor a törvényjavaslat számos garanciális szabályt is tartalmaz, melyek célja – a tervezet céljaival összhangban – a postai szolgáltatások minőségének fenntartása és javítása, az egyetemes szolgáltatás folyamatosságának biztonsága, illetve a fogyasztók, és kiemelten a címzettek, jogainak védelme. Természetesen az egyedi megállapodás lehetősége nem eredményezheti azt sem, hogy a postai forgalomból kizárt tárgy kerüljön postai forgalomba, vagy élet és testi épség legyen veszélyeztetve.
a 40. §-hoz
A (2) bekezdés, az ún. konszolidátorok jogi helyzetét kívánja rendezni. E szolgáltatók tevékenységének lényege, hogy több különböző szervezet (megbízó) küldeményeit összegyűjtik, konszolidálják, szükség szerint előrendezik és e küldeményeket a postai szolgáltatóval kötött szerződésben foglalt kedvezményrendszer alapján adják fel úgy, hogy az összegyűjtés következtében megnövekedett küldeményszám miatt nagyobb mértékű kedvezményeket tudnak realizálni, mintha megbízóik a küldeményeiket egymástól függetlenül adták volna fel. A törvényjavaslat az Irányelvben megfogalmazott, a konszolidátorok diszkriminációmentes postai kezelését előíró szabályt úgy kívánja megvalósítani, hogy a konszolidátorokat feladónak tekinti. Ugyanakkor a címzett érdekeinek védelme érdekében a konszolidátorok által feladott küldeményeken szükséges feltüntetni mind a postai szolgáltatási szerződést feladóként megkötő konszolidátort, mind azon gazdálkodó szervezetet, melytől a küldemény származik.
A (3)–(9) bekezdés célja annak törvényi meghatározása, hogy mikor kötelesek a szolgáltatók illetve az egyetemes szolgáltató a postai szolgáltatási szerződés megkötésére, valamint annak részletes szabályozása, hogy milyen feltételek esetén jogosult a felvételt illetve a kézbesítést megtagadni.
A (10) bekezdésben foglalt rendelkezés a hatályos szabályozáshoz képest újdonságként jelenik meg. A rendelkezés háttereként kiemelendő, hogy eljárási törvényeink számos esetben bizonyos jognyilatkozatok vonatkozásában (jellemzően: fellebbezés vagy egyéb jogorvoslatok vagy beadványok esetében) úgy rendelkeznek, hogy e jognyilatkozatok akkor is határidőben megtettnek minősülnek, ha ezeket a határidő lejártának utolsó napján (napjáig) postára adják. Ilyen rendelkezést tartalmaz például a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 65. § (4) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 105. § (4) bekezdése, és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 64. § (4) bekezdése. A törvényjavaslat következtében az e törvényekben meghatározott „postára adás” jelentheti az egyetemes postai szolgáltatónál történő feladást. Ezt az indokolja, hogy az állam – hasonlóan a hatóságok és bíróságok által feladható hivatalos iratokhoz – elsősorban az egyetemes szolgáltató működtetése, szabályozása, ellenőrzése vonatkozásában képes azokat a jogbiztonsághoz szükséges garanciákat megteremteni és betartatni, amely az e küldemények feladásának és kézbesítésének igazolásához szükséges. Ezen gondolatmenetet támasztja alá az Irányelv 8. cikkének hatályos szövege is, amely a többszöri módosítás és a teljes liberalizáció ellenére is egyértelműen kimondja, hogy a közigazgatási és bírósági ügyekben használt postai küldeményekkel kapcsolatos szabályokat a tagállamok saját maguk állapíthatják meg.
a 41–43. §-hoz
A szakaszok rendelkezései a hatályos szabályozásra épülnek, technikai pontosításokkal és céljuk a postai szolgáltatás legkritikusabb szakaszának, a kézbesítésnek a szabályozása. E rész beemeli a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet bizonyos rendelkezéseit annak érdekében, hogy a főszabályokat teljes körűen törvény tartalmazhassa. Kormányrendeleti szinten ugyanakkor megmarad a kézbesítés részletszabályozása. A fogyasztók illetve a címzettek védelme érdekében ugyanakkor újdonságként jelenik meg a törvényjavaslatban azon szabály, mely azt garantálja, hogy minden településen lehetősége legyen a címzetteknek átvenni a sikertelen kézbesítési kísérletet követően letétbe helyezett küldeményt.
a 44–52. §-hoz
A postai szolgáltatónak a küldeményekre és a szolgáltatásokra vonatkozó felelősségi szabályai nem változnak a korábbi szabályozáshoz képest, a törvényjavaslat, technikai pontosításokkal, a hatályos törvény idevonatkozó rendelkezéseit tartalmazza. A postai szolgáltatással kapcsolatos felelősségi szabályok esetében alapvetően megkülönböztetést kell tenni a könyvelt küldemények és a nem könyvelt küldemények közt, ugyanis amíg könyvelt küldemények esetében mind a feladás, mind a kézbesítés igazolt, addig a nem könyvelt küldemények esetén sem a küldemény feladása, sem pedig annak kézbesítése (levélszekrénybe történő bedobása) nem igazolható.
az 53–57. §-hoz
E szakaszok a postai szolgáltatónak az adatkezelésre és adatszolgáltatásra, a titokvédelemre és a panaszkezelésre vonatkozó felelősségi szabályait tartalmazzák.
az 58. §-hoz
A szakasz rendelkezései az Irányelvnek való megfelelést szolgálják, és szükség esetén átemelik a hatályos törvény mellékletében szereplő, az Irányelv szövegének pontos fordítását tartalmazó részeket.
az 59–61. §-hoz
A szakasz rendelkezései a hatályos szabályozásra épülnek, kiegészítve az Irányelvben szereplő, az egyetemes postai szolgáltatás biztosításához és a liberalizált piachoz kapcsolódó feladatokkal.
a 62–74. §-hoz
A Hatóság piacfelügyeleti tevékenységére vonatkozó rendelkezések döntő hányada az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény kiforrott joggyakorlattal alátámasztott, koherens rendszerének szabályait ülteti át a törvényjavaslatba, a postai szektor releváns szabályait elegendő csak annyiban eltérően szabályozni, amennyiben a postai szektor jellegzetességei ezt indokolják.
E szakaszok a hatékony hatósági eszközrendszer és fellépés, illetve a törvényi szabályozás teljes körűsége érdekében a hatályos szabályozásban kormányrendeleti szinten meghatározottak beemelését is tartalmazzák.
a 75. §-hoz
A törvényjavaslat hatálybalépése megfelel az uniós szabályozásban szereplő elvárásnak, ugyanakkor elegendő időt biztosít az állami és a piaci szereplők számára a törvény végrehajtására való felkészüléshez.
a 76. §-hoz
Az átmeneti rendelkezések célja a piaci folytonosság és a jogbiztonság fenntartása.
a 77. §-hoz
A felhatalmazó rendelkezések vezérlő elve a jogszabályi hierarchia felülvizsgálata (a) a szükséges és arányos szabályozás elvének érvényesítése érdekében, (b) a túlburjánzó (jobbára technikai) végrehajtási rendeleti szabályozás deregulációja érdekében, (c) a „szabályozó hatósági” koncepció felé való elmozdulás érdekében, a Hatóság elnöke számára immár rendelkezésre álló rendeletalkotási jogkör szükség szerinti kitöltésével.
a 78. §-hoz
Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés („Lisszaboni Szerződés”) hatálybalépését követő szokásos hivatkozási forma.
a 79. §-hoz
Az egyetemes szolgáltatás díjaival kapcsolatos hatósági árszabályozás kereteit a 17. § (3) és (4) bekezdése tartalmazza, továbbá a rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazást megfelelően tartalmazza a 77. § (3) bekezdése. Így az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényben ezzel párhuzamos rendelkezésre nincs szükség.
a 80. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a pénzforgalom egységes szabályok alapján történő működésének követelménye a fizetési számlára történő készpénzbefizetés legnagyobb piaci szereplője tekintetében különösen nagy jelentőséggel bír, a törvényi felmentés hatálya e szakasz (2) bekezdésében foglaltak szerint 2013. december 31-ig, a szükséges fejlesztések megtörténtéig tart.
a 81. §-hoz
A 62. § alapján a Hatóság látja el a postai piac felügyeletének hatósági feladatait. Az Alaptörvény szerint az önálló szabályozó szerv vezetője sarkalatos törvényben megállapított feladatkörében alkot rendeletet, ezért az Alaptörvény 23. cikk (4) bekezdése alapján a Hatóság feladatkörére vonatkozó rendelkezés sarkalatosnak minősül.
_