• Tartalom
Oldalmenü

A 2012. évi CCXIX. törvény indokolása

a hegyközségekről

2013.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKLÁS
A hegyközségi szervezetek a jelenleg hatályos a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján alakultak meg 1995-től. Hegyközségekre, borvidéki hegyközségi tanácsokra és nemzeti tanácsra tagozódó, egyenként teljesen önálló köztestületi rendszer épült ki. A hegyközség a termelők által e tevékenységükhöz fűződő közös érdekeik előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származás-, minőség- és eredetvédelmére létrehozott köztestület A hegyközségek a borászati termékek előállításával, kezelésével, forgalomba hozatalával és adatszolgáltatással kapcsolatos alapvető közigazgatási feladatokat látnak el a hegybírón keresztül. Ennek keretében a hegybírók évente több mint 200 000 közigazgatási ügyben járnak el.
A hegyközségi szervezetek tevékenysége beépült az ágazat mindennapi életébe. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás, valamint az EU borpiaci reformja a hegyközségeket érintő feladatokat jelentős mértékben átalakította. A borpiaci reform új eredetvédelmi szabályai a korábbiaknál is jelentősebb és nagyobb felelősséggel járó munkát követelnek meg a hegybíróktól. Az eredetvédelemmel rendelkező, vagy a földrajzi jelzés nélküli, de szőlőfajtával jelölt borok esetében a szőlőültetvénytől a forgalomba hozatalig a hegybíró a teljes borkészítési folyamat során a termékleírás előírásainak betartását igazolja. A hegybíró munkájára épül a borászati termékek forgalomba hozatali eljárása.
A hegyközségi szervezetek megalakulása óta a magyar borok piaci helyzete is igen komoly változáson esett át. A hitelesség, a termékgarancia olyan fogyasztói elvárássá nőtte ki magát, amelynek hiánya a piacra való belépésnek is komoly akadálya. A termékek nyomon követhetősége, ellenőrzöttsége ma már alapkövetelmény.
A hegyközségek megalakulása óta a jogi és piaci környezetben történt változások szükségessé teszik a hegyközségi rendszer átalakítását, ezzel együtt új hegyközségi törvény megalkotását. Az új hegyközségi törvény koncepciója ezért az alábbi elvekre épül:
1.) Az új közösségi eredetvédelmi szabályok alapján a ma is használatos bornevekhez kapcsolódó szabályok megalkotása nem tagállami feladat, hanem a bornevet használó közösségé. A bornevek használatát meghatározó termékleírások benyújtói így a borvidéki tanácsok, amelyek egy borvidék közös érdekeit szolgáló köztestületek A bornevek piaci érvényesülését ezért az szolgálhatja jobban, ha az egyes bornevek mögött egy egységes termelői közösség áll. Ennek érdekében a szabályozási környezetnek az életképes és működését hosszú távon is fenntartani tudó hegyközségi rendszer elősegítését kell ösztönöznie, így a hegyközségek vonatkozásában szigorodnak a minimális területi feltételek, meghatározásra kerülnek a feltételeknek meg nem felelő hegyközségek másik hegyközségbe történő beolvadásának szabályai. A szakmaközi szervezetekről szóló uniós jogi és hazai szabályozás adta lehetőséggel élve a törvényjavaslat megteremti az alapjait, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a jövőben kezdeményezhesse szakmaközi szervezetként való elismerését.
2.) Az új hegyközségi törvény másik fontos alappillére a hegybíró státuszának rendezése. A hegybíró jelenleg a hegyközség választott tisztségviselője, akinek az érdekvédelem és a hatósági ügyek vitele egyaránt feladata. Hatósági ellenőrzést, hatósági feladatokat ellátó személyként elkerülhetetlenül érdekellentét alakul ki a hegyközség tagsága és a hegybíró között, ami kényszerűen rontja a hatósági tevékenység végzésének hatékonyságát. Szükséges ezért a hatósági ügyekben eljáró hegybírót függetleníteni a hegyközség tagságától és választhatóságát megszűntetni. A közigazgatási feladatok egységes ellátásának és színvonalának emelése érdekében a hegybírók kinevezését a nemzeti tanács titkárának feladatává kell tenni, aki így közvetlen szakmai felügyeletet tud ellátni a hegybírók felett. Az egymástól eddig teljesen független köztestületekben működő hegybírók munkáját a nemzeti tanács főtitkára jelenleg nem irányíthatja. A hegybíró státuszának megváltozása azt is jelenti, hogy a hegyközség elnöke látja el a hegyközség érdekvédelemmel kapcsolatos feladatait. Ezzel a hegyközségekben folyó hatósági munka és az érdekvédelem feladata, továbbá a feladatot végző személy jól elválik egymástól, ugyanakkor a hegybíró a hegyközség hatáskörébe tartozó ügyek ellátására külön megbízással felkérhető. A hegyközségek közigazgatási ügyeinek kellően rugalmas intézése érdekében szakítani kell az egy hegyközség egy hegybíró elvével. A nemzeti tanács titkára a helyi viszonyok alapján ki tudja jelölni a hegybírók illetékességi területét, így a jelenleg hatályos törvénynél jóval rugalmasabban szervezhető az államtól átvett közigazgatási feladatok ellátása.
3.) A hegyközségek megalakulása óta komoly vitákra ad okot a hegyközségi tagsági viszony és a tagságból adódó jogok és kötelezettségek rendszere. A hegyközségek megfelelő működéséhez szükséges az, hogy a hegyközségek életének alakításába azok a termelők szóljanak bele, akik helyben végzik tevékenységüket. Ezért meg kell szüntetni a szőlőterülettel nem rendelkező felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát: hegyközségi tagságra kötelezettek lesznek továbbra is a szőlőművelők és a borászati termelők, nem lesznek tagok ugyanakkor a kizárólag továbbértékesítési céllal szőlészeti-borászati terméket felvásárlók Az egy-egy hegyközségben zajló, szakmai és piaci fejlődés iránt elkötelezett szőlészeti és borászati tevékenységhez fűződő érdekek érvényesülését a hegyközségek megalakulása óta jelentősen nehezítette az egy tag egy szavazat elve. A szavazati jogot ezért a hegyközségi tagok gazdasági tevékenységének nagyságához javasolt kötni, melynek érdekében terület-alapú szavazati rendszer kerül kialakításra, továbbá limitálásra kerül az egy tagot megillető maximális szavazati hányad is. A tag szavazati jogát csak személyesen gyakorolhatja.
4.) A törvény lényeges elemének tekinthető, hogy a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény módosítása a hegybírók feladatává tette a szőlőültetvények kivágási és telepítési engedélyeinek kiadását, valamint az ehhez kapcsolódó újratelepítési jogok vezetését. Az ezzel kapcsolatos változásokat az új hegyközségi törvényben is szükséges rendezni.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslatnak a törvény tárgyával kapcsolatos rendelkezése egyrészt bevezetésként összefoglalását adja a szabályozás körének, figyelemmel a törvény céljára. Egyben alkalmat teremt arra, hogy a hegyközségek, valamint ezek országos szervezetének a továbbiakban használt, összefoglaló elnevezését meghatározza.
A 2. §-hoz
A törvény személyi hatályát illetően a javaslat úgy rendelkezik, hogy az valamennyi szőlő­ és bortermeléssel, valamint felvásárlással, illetve feldolgozással foglalkozó személyre és szervezetre, továbbá a hegyközségi szervezetekre, tagjaira és tisztségviselőire és a hegybírókra is kiterjedjen.
A 3. §-hoz
A javaslat meghatározza a hegyközség, mint a törvény által szabályozott szervezetrendszer alapegységének fogalmát is. Az erre vonatkozó rendelkezés magában foglalja a szervezet alapvető céljának, valamint a szervezet mibenlétének meghatározását, nevezetesen azt, hogy a hegyközség önkormányzati alapon működő, és a Ptk.-ban a köztestületekre irányadó szabályozásnak megfelelő személyegyesülés. Tekintettel arra, hogy a Ptk. lehetövé teszi azt, hogy meghatározott köztestületet szabályozó törvény alapján bizonyos tevékenység csak az adott köztestület tagjaként legyen folytatható, továbbá mert kívánatos, hogy a hegyközség az adott területen minden a szőlészeti és borászati termelőt magában foglaljon, a javaslat a hegyközségi tagsághoz mint feltételhez köti a borvidéken a szőlészeti árutermelő tevékenység folytatását, borvidéken kívül pedig csak akkor folytatható e tevékenység, ha a szőlészeti és borászati termelő eleget tett a külön jogszabály szerinti nyilvántartásba vételi kötelezettségének. Szőlészeti és borászati felvásárló tevékenység akkor folytatható, ha a szőlészeti és borászati felvásárló a külön jogszabály szerinti nyilvántartásba vételi kötelezettségének eleget tett. A szőlőterülettel nem rendelkező felvásárló nem válik tagjává tevékenységénél fogva a hegyközségnek, hanem a nem borvidéki településeken tevékenységet folytató termelőhöz hasonlóan csak adatszolgáltatási kötelezettsége jelentkezik. A szőlőterülettel nem rendelkező felvásárlók hegyközségi tagságának megszűnésé az átmeneti rendelkezések között került szabályozásra.
A 4. §-hoz
Az értelmező rendelkezések körében a törvényjavaslat meghatározza a szőlészeti termelő, a borászati termelő, a szőlészeti és borászati felvásárló, a borvidék és a borrégió fogalmát Jelezni kell, hogy a törvény hatálya alá tartozó személy nem feltétlenül a tulajdonos, hanem az, aki az ültetvényt bármely törvényes jogcímen használja, illetve műveli. A hegyközség szervező elve ugyanis nem a tulajdonhoz való viszony, hanem az azonos tevékenység. Ez tükröződik egyébként a termelő definíciójában is. A felvásárló fogalmának meghatározása is indokolt, mert az a törvény alkalmazásában eltér a mindennapi, köznyelvi szóhasználattól. Felvásárlón általában a kereskedőt szokás érteni, a javaslat szerint azonban az tekinthető annak, aki tovább- feldolgozási célú továbbértékesítés, vagy földrajzi jelzés nélkül forgalomba hozott bor előállítása céljából vásárol borszőlőt, mustot, illetve bort. A felvásárlóval kapcsolatban meg kell még említeni azt is, hogy tevékenysége tárgyaként csak a nem palackozott bor jöhet számításba, mivel az még alakítható, és ezért az eredetellenőrzés szempontjából figyelmet érdemlő, és mert a palackozás is tovább-feldolgozás. A palackozott bor közvetlen fogyasztói forgalomba kerülő késztermék. A javaslat a borvidék fogalmát – az egységes fogalomhasználat érdekében – a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvényre (a továbbiakban: bortörvény) utalással határozza meg, amelynek 2. § 4. pontja szerint a borvidék olyan termőhelyek összessége, amely több település közigazgatási területére kiterjedően hasonló éghajlati, domborzati, talajtani adottságokkal, jellemző fajta-összetételű és művelésű ültetvényekkel, sajátos szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, és amelyről sajátos jellegű borászati termékek származnak. A borrégió a borvidékek közös érdekeik előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származás-, minőség- és eredetvédelmére létrehozott olyan önkéntes társulása, amely hasonló szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkező, földrajzilag egymáshoz közel eső vagy határos borvidékek összességéből áll. Erre azért van szükség, mert több, működő borrégió is megalakult (Balaton, Duna, Pannon). Ezek a borrégiók egyben eredetvédelmi egységet is képeznek. A jelenleg hatályos törvény nem teszi lehetővé, hogy a borrégió is rendelkezzen hegyközségi szervezettel, amely megfelelő keret lehet a borrégióban tevékenykedő termelők érdekeinek szervezésére. A hegyközségi törvénynek ezért szükséges lehetőséget adni az egyelőre csak lazán szervezett borrégiók önszerveződéséhez.
Az 5. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza a hegyközség minimális területi feltételeit és mértékét, amely szerint a hegyközség működési területéhez tartozó borvidéki települések közigazgatási területén fekvő, a hegybíró által vezetett gazdasági akták nyilvántartásában szereplő szőlőültetvények nagyságának összesen legalább ötszáz hektárnak kell lennie, és ezeknek az ingatlanoknak legkevesebb tíz termelő használatában kell állnia. Hegyközség csak ugyanazon borvidék települései részvételével alakítható. Az e feltételeknek nem megfelelő hegyközség közgyűlésének a választmány javaslata alapján döntenie kell valamelyik szomszédos hegyközségbe történő beolvadásról. Az átvevő hegyközség közgyűlésének a választmányának javaslata alapján jóvá kell hagyni a beolvadást. A beolvadás napja a következő borpiaci év kezdete: augusztus l. napja. Amennyiben ezt megelőző harmincadik napig nem történik meg a beolvadásról és az átvételről szóló döntés, a hegyközség a területileg szomszédos, azonos borvidéken fekvő legnagyobb hegyközségbe olvad be. A beolvadással kapcsolatos bírósági nyilvántartásba történő bejegyzést az átvevő hegyközségnek kell kezdeményeznie.
A 6. §-hoz
A javaslat a hegyközség szervezetét egyfelől az egyesülési jog kialakult intézményeihez, illetve gyakorlatához igazodóan, másfelől a részletesség mellőzésével szabályozza. A hegyközség önkormányzatának legfőbb döntéshozó szerve maga a tagok összessége, a közgyűlés, amely a szervezet életével kapcsolatos legfontosabb kérdésekben jogosult határozni. Hatáskörét az alapszabálynak kell meghatároznia, a javaslat azonban úgy rendelkezik erről, hogy bizonyos kérdések (alapszabály, költségvetés) a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe kell, hogy tartozzanak. A javaslat ezzel elejét kívánja venni annak, hogy az alapszabály által szűkebb körű testületekre, például a választmányra lehessen átruházni olyan döntési hatásköröket, amelyek a szervezet léte, működése szempontjából meghatározó jelentőségűek. A közgyűlés működésével kapcsolatban is csak annyi előírást tartalmaz a javaslat, hogy azt évente legalább egy alkalommal össze kell hívni. Egyebekben az alapszabályra bízza a javaslat a közgyűlés összehívásának, lefolytatásának, határozatképessége feltételeinek, a testület határozathozatala rendjének szabályozását, miként azt is, hogy – nagyobb taglétszám esetén – a közgyűlésnek részközgyűlések és küldöttközgyűlések formájában történő megtartása lehetőségéről rendelkezzék.
A javaslat előkészítése során számos ellenvélemény fogalmazódott meg azzal a szabállyal kapcsolatban, amely szerint a közgyűlésen (és persze más testületi ülésen is) minden tagot egy szavazat illet meg. Az ellenvélemények összefüggésbe hozták ezt a szabályt a fenntartás költségeihez való hozzájárulással (hegyközségi járulék), amely kötelezettség a tagokat gazdasági erejükhöz mérten (a szőlőterület nagysága, illetve a felvásárlási tevékenység mértéke szerint) terheli. A javaslat a két kérdést nem tekinti függetlennek egymástól, éspedig azért, mert a résztvevőket a közös rendelkezés alá vetett területük alapján magától értetődően illeti meg a szőlőterület mértékéhez igazodó szavazati jog. Ez alapján a közgyűlésen minden tagot az ültetvény – területével arányosan illet meg szavazati jog, továbbá a borászati termelőt egy szavazat illet meg. Kisebbségvédelmi garanciaként jelenik meg az a szabály, hogy egy tag a szavazatok legfeljebb l0%-át birtokolhatja.
A hegyközség közgyűlése választja meg a hegyközségi tanács tagjait. A hegyközségi tanács szőlészeti szekcióba tartozó küldöttet a szőlészeti termelők, a borászati szekcióba tartozó küldöttet a borászati termelők és azon szőlészeti termelők választják meg, akiknél az általuk feldolgozott szőlő vagy bor több mint fele felvásárlásból származik.
A 7. §-hoz
A javaslat kulcsfontosságú változást vezet be a hegybíró korábbi feladatainak szétválasztásával, melynek során a jövőben a hegybíró kizárólag közigazgatási jellegű feladatokat fog ellátni, az ebbe a körbe nem tartozó korábbi – a szervezet belső igazgatásával kapcsolatos (névjegyzék vezetése, testületi ülések előkészítése, az alkalmazottak felett a munkáltatói jogkör gyakorlása stb.) – feladatokat a hegyközség elnöke fogja gyakorolni. A hegyközségnek a közgyűlés és a választmány határozatainak végrehajtásáért az elnök felel.
A 8–9. §-okhoz
A hegyközség általános hatáskörű irányító testülete a választmány, amelynek létszámát az alapszabályban kell meghatározni. Annyi megkötést tartalmaz csupán a javaslat, hogy a választmány elnöke a közgyűlés által megválasztott elnök egyszemélyben. A hegyközség elnökének szerepe elsősorban képviseleti jellegű, illetve arra korlátozódik, hogy a testületi üléseket vezesse. A választmány hatáskörének megállapítása az alapszabály feladata. A választmánynak az alapszabály szerinti rendszerességgel kell üléseznie, de tevékenysége, illetve üléseinek gyakorisága nyilván az élethez igazodóan, a feladatok szerint fog alakulni. A javaslat a választmány kötelezettségévé teszi, hogy tevékenységéről rendszeresen beszámoljon a közgyűlésnek, ami legalább évi egy alkalmat jelent.
A 10–11. §-okhoz
A javaslat annak érdekében, hogy a minél zavartalanabb működés biztosítva legyen, ellenőrző bizottság felállításáról is rendelkezik. Az ellenőrző bizottság általános hatáskörű ellenőrző testülete a hegyközségnek, minden lényeges kérdést megvizsgálhat, a működés törvényességét éppúgy, mint a hegyközség gazdálkodásának célszerűségét. Hogy e tevékenységét függetlenül, más testületektől vagy tisztségviselőktől nem befolyásoltan végezhesse, a hegyközség legfőbb testületi szervének, a közgyűlésnek tartozik felelősséggel. Az ellenőrző bizottság eljárása eredményeként az esetleges szabálytalanságot vagy törvénytelenséget nem csak megállapítja, javaslatot is kell tennie azok megszüntetésére. Végső eszköznek tekinthető, hogy a bizottság akár össze is hívhatja a hegyközség közgyűlését ennek elérésére. Ezen túl már törvényességi felügyelet keretében vagy a határozatok felülvizsgálatára irányadó szabályok szerinti eszközök igénybevétele jelenthet megoldást. Ugyancsak a kontroll érdekében van szükség arra is, hogy a költségvetés vagy zárszámadás kérdésében mindaddig nem dönthet a közgyűlés, amíg az ellenőrző bizottság arról állást nem foglalt. Számos esetben a tagot vagy a tagok egy csoportját ért jogsérelem a szervezeten belüli eszközökkel is megoldható, nem kell feltétlenül a jogorvoslati eszközöket igénybe venni. Ilyen esetekre határozza meg a javaslat az ellenőrző bizottság feladataként az egymással szemben álló vélemények egyeztetését. Az ellenőrző bizottság mégoly aktív tevékenysége mellett is – a szakszerűség követelményeire tekintettel – szükség van arra, hogy a hegyközség gazdálkodását (bevételei felhasználását, kiadásainak szabályosságát) kívülálló szakértő is lássa. Ezért írja elő a javaslat, hogy ötévenként független könyvvizsgálóval kell megvizsgáltatni a szervezet gazdálkodását.
A 12. §-hoz
A javaslat nem határozhatja meg, hogy milyen további- a szervezet méretétől, tevékenysége szerteágazó voltától indokolt – belső szervezeti tagolódásra lehet szükség. Ezért a javaslat megadja azt a lehetőséget, hogy az alapszabály más testületi szervek (bizottságok) létrehozásáról is rendelkezhessék. Az egyéb testületeknek a többihez, illetve a tisztségviselőkhöz való viszonyát viszont az alapszabálynak meg kell határoznia, hogy ne állhasson elő a feladatok felesleges megkettőzése, vagy a testületek közötti hatásköri összeütközés.
A 13. §-hoz
A javaslat a tisztségviselőkkel csak annyiban foglalkozik, amennyiben az feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy közfeladatokat is ellátó szervezetben oda nem való, vagy méltatlan személy ne viselhessen tisztséget. A tisztségviselők körét részben a javaslat határozza meg, kiemelvén a legfontosabbakat, részben pedig a hegyközségek alapszabályai fogják meghatározni. A javaslat szerinti feltételeken túl természetesen az alapszabály további követelményeket is előírhat tagjai számára a tisztségviseléshez. Ugyanez vonatkozik az összeférhetetlenség esetére is, amelyek közül a javaslat szintén csak a legtipikusabbakat határozza meg.
A 14. §-hoz
A javaslat az alapszabályra vonatkozó rendelkezésekkel is hangsúlyosan érzékeltetni kívánja, hogy a hegyközség önkormányzat, amely fogalomhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik az önszabályozás joga. Az alapszabály statutum jellege persze elsősorban nem a közvetlenül reá vonatkozó rendelkezésekben nyilvánul meg, hanem a hegyközség szervezetére irányadó szabályokban, amelyek több esetben visszautalnak az alapszabályra. A javaslat ugyanis a szervezeti részben csak a legfontosabb, a rendszer egységes kereteit biztosító szabályokat határozza meg, amelyek – közigazgatási jogkörrel felruházott szervezetről lévén szó – garanciális szempontból mellőzhetetlenek. Ennek megfelelően a javaslat tartalmazza az alapszabállyal szemben támasztott azokat a minimális követelményeket, amelyekre a hegyközség működése törvényességének megítélése szempontjából szükség van. Minden, a törvény rendelkezései alapján létrejövő szervezet kell, hogy rendelkezzék az alapvető intézményekkel, és azok működésének – legalább is főbb vonalaiban – egységesnek kell lennie. Ezen túl azonban a szervezet testületeinek létrehozása (választásuk), működésük részletes szabályozása, a tisztségviselők választása, megbízatásuk időtartama, megszűnésének esetei stb. már mind az önkormányzat fogalmi elemeinek tekintendő szabályalkotási jog, illetve a szabad előljáró-választás körébe tartozó kérdésként kezeltetnek a javaslat által. A szervezeti élet szabályozására vonatkozóan a javaslat még annyi előírást tartalmaz, hogy a hegyközség által ellátott feladatok rendezett vitele érdekében ügyviteli szabályzatot kell alkotni, egyebekben azt is az alapszabályra bízza, hogy a belső életviszonyokat – a szükségletekhez igazodóan – más szabályzatokban rendezze. Az alapszabály kötelező tartalmának megállapításában is, de méginkább az azon túl alapszabályban rendezni kívánt további kérdésekben kívánatos, hogy a tagság körében létrejöjjön valamilyen összhang. Ezért a javaslat az alapszabály elfogadásához és módosításához legalább a közgyűlésen részt vevő tagok kétharmadának egyetértését kívánja meg.
A 15–18. §-okhoz
A javaslat a konkrét hegyközség tagjainak körét úgy határozza meg, hogy a tagsági viszony keletkezése szempontjából nem a lakóhelynek vagy a székhelynek van jelentősége, hanem annak, hogy a termelő vagy a felvásárló a hegyközség működési területén végezze a tevékenységét. A termelők esetében ez számos esetben eltér egymástól azáltal, hogy a termelőnek nem a lakóhelyén van a szőlője, vagy éppen több településen is művel szőlőt. Ez mindjárt felveti a többes tagság kérdését is, és a javaslat ezt úgy szabályozza, hogy egy adott személy minden olyan hegyközségben tagnak kell lennie, ahol a törvény hatálya alá tartozó, illetve tagsági viszonyt keletkeztető tevékenységet fejt ki. Önkéntesen hegyközségi tagságot vállalhat minden olyan személy, aki hegyközségi tagságra egyébként nem kötelezett. Magát a tagsági viszonyt a javaslat szerint a törvény keletkezteti, illetve szünteti meg azzal, hogy bizonyos esemény (a termelés megkezdése, a szőlőültetvény használatának átengedése stb.) bekövetkezéséhez a tagsági viszony keletkezésének, illetve megszűnésének következményét rendeli. Egyedül az önkéntes tagság esetében enged ebből a javaslat azzal, hogy a személy elhatározásához köti a tagsági viszony keletkezését, illetve megszűnését. A javaslat kötelezővé teszi minden érdekelt számára, hogy a tagsági viszonyt keletkeztető vagy megszüntető tényt a hegyközségnél bejelentse. Ugyanakkor a hegyközség hivatalból is eljárhat ilyen ügyben. A bejelentés alapján a hegybíró határoz a névjegyzékbe való felvétel, illetve az abból való törlés kérdésében. Ez a határozat ugyan deklaratív aktus – miután a jogviszonyt maga a törvény keletkezteti – mégis járhat az érdekelt számára jogsérelemmel. Ezért rendelkezik úgy a javaslat, hogy a választmány határozatát a jogorvoslatra való figyelmeztetéssel kell a taggal közölni.
A hegyközségi tagok névjegyzéke két szempontból is meghatározó jelentőségű dokumentum. Egyfelől a szervezet tagságának nyilvántartására szolgál azzal, hogy a tagsági viszony keletkezését vagy megszűnését igazolja (ami egyébként is mellőzhetetlen, miután a köztestület fogalmi eleme, hogy nyilvántartott tagsággal rendelkezik), másfelől a célnak megfelelő működéshez, a hegyközség feladatainak ellátásához nélkülözhetetlen információkat is tartalmazza. Új hegyközség megalakulása esetén nem szükséges a hegyközségi törvényben rendelkezni a tagok adatfelvételéről, mivel azt a bortörvény erre vonatkozó rendelkezései alapján már minden termelőnek meg kellett tennie (nem borvidéki településen tevékenykedők adatszolgáltatási kötelezettsége).
A 19–21. §-okhoz
A tag jogai és kötelezettségei egyrészről szervezeti jellegűek, a hegyközség életében, működésében való közreműködéssel kapcsolatosak, másfelől a hegyközség céljainak, nevezetesen a minőség- és eredetvédelem szempontjainak alárendeltek. Talán legfontosabb jogosultsága a hegyközségi tagnak az, hogy termékére származási bizonyítvány kiadását kezdeményezze. További fontos joga a tagnak, az elővásárlási vagy előhaszonbérleti jog a szomszédos szőlőföldrészletre vonatkozóan, ha ezen jogának érvényesítését megelőző 24 hónapban folyamatos hegyközségi tagsággal rendelkezett. A közgyűlésen történő tanácskozási és szavazati jog, valamint a tisztségviselés természetes személy hegyközségi tag esetében csak személyesen gyakorolható. Az önkéntes tagot aktív és passzív választójog nem illeti meg. A tag kötelezettségei között fontos helyet foglalnak el az adatszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségek, valamint az, hogy a tag alkalmazkodjék a szervezetnek a célok elérése érdekében hozott döntéseihez, továbbá, hogy megtartsa a hegyközség alapszabályában és más szabályzataiban foglaltakat, és a termelőtevékenységet a hegyközségi rendtartás szerint végezze.
A 22–24. §-okhoz
A javaslat szerint a hegyközségi szervezetek rendszere föderatív elven épül fel. A helyi, a területi és az országos szervezet azonos minőség, mindháromnak saját önkormányzata van, amelyek szervezeti értelemben függetlenek egymástól. Személyileg persze nem, hiszen az azonos célra szövetkező önkormányzatok szükségképpen azonos személyi körből építkeznek: a helyi, illetve a területi egységek küldötteiből épül fel a területi és az országos szervezet.
A hegyközségi tanácsban szőlészeti és borászati szekció működik. A döntéshozatal során a küldöttet az őt delegáló hegyközségnek a hegybíró által nyilvántartott területe alapján minden megkezdett hektár után egy szavazat illeti meg. A szőlészeti és borászati szekció azonos számú tagot választ a hegyközségi tanács tagjai közül az igazgatóválasztmányba, és ennek tagjai közül a küldöttek együttes ülésén megválasztja a hegyközségi tanács elnökét és – amennyiben szükséges – alelnökét. Az ügyek viteléért felelős tisztségviselő a titkár, akit a hegyközségi tanács javaslata alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára nevez ki. A titkár felett a munkáltatói jogokat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára gyakorolja.
A hegyközségi tanács kizárólagos hatáskörébe tartozik a termékleírással és a borvidéki rendtartással kapcsolatos feladatok ellátása.
A szőlészeti és a borászati szekció a tagjai közül megválasztja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába szekciónként delegált egy-egy küldöttet.
A 25–26. §-okhoz
A borvidéki régiós tanácsok a javaslat szerint a borvidéki régió területén önkéntes alapon szerveződhetnek. A borvidéki régiós tanács tagjai a hegyközségi tanácsok elnökei, valamint egy-egy küldöttjük. A borvidéki régiós tanács a hegyközségekre vonatkozó szabályok alapján működnek. A borvidéki régiós tanács a tagjai közül igazgatóválasztmányt, és ennek tagjai közül elnököt, amennyiben szükséges alelnököt választ. Az ügyek viteléért felelős tisztségviselő az elnök. A borvidéki régiós tanácsok közigazgatási feladatokat nem látnak el.
A 28–31. §-okhoz
A javaslat szerint a hegyközségi szervezetek rendszere föderatív elven épül fel. A területi, a regionális és az országos szervezet azonos minőség, mindháromnak saját önkormányzata van, amelyek szervezeti értelemben függetlenek egymástól. Személyileg persze nem, hiszen az azonos célra szövetkező szervezetek szükségképpen azonos személyi körből építkeznek: a hegyközségek küldötteiből épül fel a területi, a hegyközségi tanácsok küldötteiből pedig az országos szervezet. A hegyközségek országos szervezete a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (a továbbiakban: HNT), amely a hegyközségi tanácsok egy szőlészeti és egy borászati szekciójába tartozó küldöttekből áll. A HNT akkor határozatképes ha mindkét szekció küldötteinek legalább a fele jelen van. A küldöttet az őt delegáló hegyközségi tanács hegybírók által nyilvántartott területe alapján minden megkezdett hektár után egy szavazat illeti meg azzal, hogy egy küldött az összes szavazat legfeljebb tíz százalékát birtokolhatja. A döntéshozatal során a szőlészeti és a borászati szekciót azonos szavazatszám illeti meg. A döntéshozatalhoz a küldöttek szavazattöbbsége szükséges azzal, hogy azt a mindkét szekció tagjai szavazatának többségével is támogatni kell. A szavazati rendszer összetettsége a szakmaközi szervezeti működés alapjait fekteti le azáltal, hogy a két szakmai ágazat között paritásos döntéshozatalt ír elő. A HNT a tagjai sorából elnökséget, ennek tagjai közül elnököt és alelnököt választ. Az ügyek viteléért felelős tisztségviselő a főtitkár, akit a HNT pályázat alapján választ meg. A főtitkár csak felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező személy lehet. A javaslat ugyan fontosnak tartja, hogy a HNT tevékenységében részt vegyenek azok a szervezetek, amelyek tevékenységüknél fogva kapcsolódnak a bortermeléshez, illetve a szakigazgatáshoz, de részvételüket a tanácsülésen gyakorolható tanácskozási jog által biztosítja. Mivel a bortörvény rendelkezik arról, hogy a szőlőültetvények telepítését és kivágását, valamint az ehhez kapcsolódó újratelepítési jogok vezetését a hegybírók vezetik, ezért szükséges rendezni a központi jogtartalékot is ehhez igazodóan: a javaslat rögzíti, hogy az újratelepítési jogtartalékba helyezett újratelepítési jogok, mint mezőgazdasági vagyoni értékű jogok, a Magyar Állam tulajdonát képzik. A jogtartalék részét képező újratelepítési jogok tekintetében a tulajdonosi jogokat a HNT gyakorolja.
A 32. §-hoz
A javaslat nem foglalkozik részletesen a hegyközségi tanács, a borvidéki régiós tanács, valamint a HNT szervezetével, csak a legfontosabb testületeket, illetve tisztségviselőket nevezi meg. A többit a hegyközség szervezetére utaló szabállyal, illetve a szervezetek alapszabályára való utalással oldja meg. Ennek indoka egyfelől az, hogy azonos jellegű önkormányzatokról van szó. Az egyes testületek, tisztségviselők egymásnak való megfelelése pedig a javaslatból kitűnik. A három szervezetre irányadó közös szabályok úgy határozzák meg a szervezet felépítését és működésének rendjét, hogy értelemszerűen mindenben a hegyközségre irányadó szabályokat kell alkalmazni. Néhány szervezeti kérdés azonban olyan, amely nyilván eltér a hegyközségétől. A HNT feladatainak mennyisége indokolttá teszi, hogy a testületeken és a tisztségviselőkön kívül az azoknak alárendelt ügyintéző szervezet létrehozása felől is rendelkezzék az alapszabály, továbbá hogy ezek működését, a feladatok ellátásával kapcsolatos kérdéseket szervezeti és működési szabályzat rendezze.
A 33. §-hoz
A hegyközségek feladatainak meghatározása arra törekszik, hogy felölelje mindazt, amit a közös cél érdekében társuló tagok közös érdekeinek előmozdítása érdekében a szervezet elvégezhet. Mindenekelőtt a minőségvédelem szempontjai indokolják azt, hogy a tagok szakmai (nem piaci!) tevékenységét a szervezet összehangolja. Ez megfelel egyébként a szakmai szabályozási hagyományoknak (a hegyközségeknek több évszázados történetük során mindig is volt ilyen szerepe) és a mai kor követelményeinek egyaránt. A művelés, a szüretelés, a feldolgozás módja, az adott helyen kialakult egységes termelési kultúra azok a sajátosságok, amelyek- a természeti tényezők mellett- a termék minőségi, illetve származási sajátosságait adják. Az ebből adódó feladatok elsődlegesek, illetve a hegyközség minden további feladata ebből vezethető le. A termőhely, illetve az ültetvények védelme, a feldolgozás szabályai, a borhamisítás lehetőség szerinti kiküszöbölése, mind a minőség- és származásvédelmi funkcióból következik. Végső soron ezzel van összefüggésben a tagok piaci lehetőségeinek elősegítésével – adott esetben, a szükségből eredően – piaci magatartásuk összehangolásával kapcsolatos feladategyüttes is. Abból következően, hogy a hegyközség egyféle gazdasági érdekszövetség is, fontos feladata, hogy elősegítse tagjai gazdálkodását, szolgáltatással, szaktanácsadással stb. Ez persze nem lehet vállalkozásszerű tevékenysége a hegyközségnek, mert azt egyébként tiltja a javaslat. A rendszer célnak megfelelő működtetését biztosító szabály a hegyközségnek a termelési és forgalmazási adatok gyűjtésére, rendszerezésére vonatkozó feladatának meghatározása.
A 34. §-okhoz
A javaslat külön szabályozza a hegyközség által ellátott ügycsoportokat aszerint, hogy azok a szervezet belső életével, kizárólag a tagok érdekében végzett tevékenységgel kapcsolatosak, vagy annál általánosabb jellegűek, elvileg bárkire kiterjedő, a szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos közigazgatási tevékenység körébe tartoznak. A hegyközségi rendtartási ügyek és közigazgatási ügyek elhatárolásának alapja tehát a személyi kör: köteles az előbbieknek csak hegyközségi tag, az utóbbiaknak bárki lehet az alanya. A hegyközségi rendtartási ügyek a belső szakmai szabályozással, annak érvényesítésével, a minőség ellenőrzésével kapcsolatosak. Ez a kettősség tükröződik egyébként a jogorvoslati rendszerben is; a belső önkormányzati ügyek esetén ugyanis a közvetlen bírói út általános szabály, míg a közigazgatási ügyben a közigazgatási eljárás rendjéhez, illetve a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányadó szabályokhoz igazodik. A hegyközség szakmai önszabályozásának alapja az úgynevezett hegyközségi rendtartás, más névvel a hegyszabályok, amelyek meghatározzák a szőlő célszerű telepítésének és művelésének, a kártevők elleni egységes védelemnek szabályait, illetve mindazt amit a minőségvédelem szempontjából maguk az érdekeltek szükségesnek tartanak. Ezek a szabályok csak a tagokra nézve kötelezőek, de köztük mindenkire. A kötelező normának viszont akkor van értelme, ha az szankcionálható is. A javaslat csak főbb vonalaiban határozza meg, hogy e célból a hegyközség milyen eszközöket vehet igénybe. Ezek a szabályba ütköző cselekmény tényének megállapításától, a magatartástól való eltiltásán át a bírságolás lehetőségéig terjednek.
A 35. §-okhoz
A hegyközség a szőlő termőhelyi kataszterbe tartozó területekre a tulajdonosok képviseletében jogosult kezdeményezni a vadászati hatóságnál, hogy a külterületen lévő zártkerti ingatlant a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelembe vehető földterületnek minősítse, valamint jogosult a földtulajdonosokat a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvénynek a jegyzőre vonatkozó szabályai szerint képviselni.
A 36–37. §-okhoz
A hegyközségi tanács borvidéki rendtartást alkot. A borvidéki rendtartás a borvidék borszőlő termőhelyi kataszterbe sorolt területre kiterjedő hatállyal érvényes.
Az eredetvédelmet sértő esetekben a hegyközségi tanács fellép a jogsértővel szemben.
A 38. §-hoz
A HNT feladatköre kettős, egyrészt hegyközségek tevékenységének összehangolását, valamint a termelésre, forgalmazásra vonatkozó adatok összegezésével, rendszerezésével és elemzésével egyfajta gazdasági érdekfeltáró tevékenységet kell ellátniuk Másrészt itt is jelentkezik a közigazgatásban való részvételből eredő feladategyüttes, ami másodfokú közigazgatási eljárást jelent. A HNT feladatai közé kerül a telepítési jogok vezetése, összefüggésben azzal, hogy a szőlőültetvények telepítési és kivágási engedélyezése a hegybírók feladata lesz.
A 39. §-hoz
Abból eredően, hogy a hegyközség köztestület – összhangban annak a Ptk.-beli szabályozásával – részére feladatot csak törvény állapíthat meg. Az, hogy a hegyközség részére feladatot csak törvény adhat át, természetesen nem jelenti azt, hogy a feladatok végrehajtásával kapcsolatos, esetleg szükségessé váló részletes szabályokat is törvényben kellene meghatározni. Ezért rendelkezik úgy a javaslat, hogy ilyen jellegű kérdéseket kormányrendelet vagy miniszteri rendelet is szabályozhat
A 40. §-hoz
A hegyközségnek a közigazgatási hatósági ügyek viteléért felelős személye a hegybíró. A hegybíró törvényben meghatározott feladata a korábbi szabályozáshoz képest csak a közigazgatási feladatok ellátását tartalmazza. A hegybírót a hegyközség által kiírt és elbírált pályázat alapján a HNT főtitkára nevezi ki. A hegybíró kinevezése határozatlan időre szól. Hegybíró csak olyan személy lehet, aki legalább középfokú szőlészeti és borászati szakképzettséggel rendelkezik, valamint rendelkezik közigazgatási alapvizsgával, vagy azt egy éven belül megszerzi. Mivel a hegybíró közigazgatási ügyekben fog eljárni, az e tisztségre való a választhatóság feltétele, hogy a közigazgatási hatósági ügyekben más szervezetek részéről eljáró személyeknél megkövetelt feltételek itt is megvalósuljanak. A hegybírót munkájáért legalább a mindenkori minimálbér kétszeresének megfelelő díjazás illeti meg, ami a hegybíró anyagi biztonságának feltételét teremti meg. Egy személy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára által meghatározott borszőlőültetvényt magába foglaló területen látja el a hegybírói feladatokat. A hegybíró több hegyközség működési területére is kinevezhető azzal, hogy a hegybíró részére megállapított működési területének le kell fednie az adott hegyközségek teljes működési területét (körhegybíró). A körhegybíró az egy borvidéken fekvő hegyközségek működési területére nevezhető ki. Egy hegyközség területén a hegybírói feladatok ellátására több személy is kinevezhető, akiknek működési területét a kinevezésben meg kell határozni, amely működési terület nem eshet egybe másik hegybíró működési területével.
A 41. §-hoz
Aki a szőlő, must vagy bor származási bizonyítványát, vagy jogszabályban meghatározott, a hegybíró által kiadandó más igazolását nem a jogszabályban meghatározott határidőig kérelmezi, az okiratokat csak 5000 forinttól 500000 forintig terjedő mulasztási bírság megfizetésével kaphatja meg. A hegybíró a bírság kiszabása során figyelembe veszi a késedelem időtartamát, az ügyfél késedelembe esésének gyakoriságát, továbbá származási bizonyítvány esetén a kérelemben foglalt szőlő, illetve bor értékét A mulasztási bírság a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának bevétele.
A 42–43. §-okhoz
Miután a hegyközségi szervezetek közigazgatási ügyekben is eljárnak, ezirányú tevékenységüknek meg kell felelnie azoknak a követelményeknek, amelyeket törvény bármely, közigazgatási ügyben eljáró szervezet esetében megkövetel. Az eljárásra ezért magától értetődően rendeli a javaslat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény előírásainak alkalmazását. A hegybíró határozatai elleni jogorvoslati lehetőségről rendelkezni kell, és meg kell határozni a fellebbviteli fórumokat. A javaslat az első fokú határozat felülvizsgálatának jogkörét a HNT főtitkárához telepíti. Rendelkezni kell arról is, hogy a hegyközségi szervezetnél ki, illetve kik azok, akik ilyen ügyekben eljárhatnak, a döntéshozatalban részt vehetnek. Az ilyen személyeknek ugyanis személyükben rendelkezniük kell bizonyos feltételekkel, amelyeket megkövetel az eljárási törvény mindenkitől, aki közigazgatási ügyben ügyintézőként eljár. Alapszabályban vagy szervezeti és működési szabályzatban meg kell határozni, hogy kizárás vagy más akadályoztatás esetén milyen szabályok szerint kell eljárni.
A 44–45. §-okhoz
A javaslat főbb vonalaiban meghatározza a hegyközségi szervezetek, illetve az egyes szintek egymáshoz való viszonyát, kapcsolatrendszerüket Az egyes szervezetek feladatainak meghatározásából ugyan közvetlenül adódik, hogy a különböző szintek között kommunikáció van, mégis szükséges a törvényben rendelkezni arról, hogy ez milyen rendszerességgel történjék. A javaslat előírja a hegyközségi szervezetek számára azt is, hogy működjenek együtt egyfelől más, gazdasági érdekvédelmet ellátó szervezetekkel (érdekképviseletek, kamarák) annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a különböző típusú, szervezettségű és célú szervezetek részéről egymás tevékenységének keresztezése. Másrészt a hegyközségeknek a településekkel való szimbiózisa szükségessé teszi a kölcsönös érdekek alapján a települési önkormányzattal való együttműködést, amit egy konkrét kérdésre nézve meg is határoz a javaslat, részletesen azonban nem tud szabályozni, mert az együttműködés köre annál szélesebb lehet, illetve mindig a konkrét, kölcsönösen jelentkező igényekhez igazodóan fog alakulni. Annak érdekében, hogy a hegyközségi szervezetek gazdasági érdekfeltáró tevékenységének érdemi hatása legyen, a javaslat kötelezően előírja a helyi önkormányzati, valamint az állami szervek részére, hogy a hegyközségek tevékenységével kapcsolatos szabályozást, vagy őket érintő más, nem eseti jellegű kormányzati, illetve közigazgatási döntést megelőzően ki kell kémi az illetékes hegyközségi szervezet véleményét, és arra konkrét, érdemi választ kell adni. Ezt a véleményezési lehetőséget biztosítja a javaslat az agrárpiaci eszközök igénybevételének esetére is.
A 46. §-hoz
A hegyközségi szervezetek célja nem üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása, vagyis ezek nonprofit szervezetek. A szakmai koordinációt, a minőségvédelemmel, az eredetellenőrzéssel kapcsolatos irányában tevékenységet a szervezet a tagjai érdekében folytatja, azok elhatározásából. Ezért nem engedhető meg, hogy a szervezet a tagjaival szemben esetleg versenytársként léphessen fel a gazdasági életben. A javaslat tehát kifejezetten tiltja a hegyközségi szervezetek számára, hogy üzletszerű, profitszerzésre irányuló gazdasági tevékenységet folytassanak. A célnak megfelelő működés során azonban adódhatnak olyan feladatok, amelyeket a szervezet nem tud közvetlenül, a saját szervezete útján megoldani (pl.: a tagoknak különféle szolgáltatásokkal való ellátása), ezért lehetővé kell tenni, hogy – ez esetben sem profitszerzési céllal – létrehozzon olyan nonprofit gazdasági társaságot, amely az ilyen igényeket kielégíti.
A 47. §-okhoz
A hegyközségi szervezeteknek a működésükhöz szükséges pénzeszközök előteremtéséről gondoskodni kell. Az önkormányzatokat általában jellemzi az önfenntartás, és ez akkor is igaz, ha az állam különböző közfeladatok ellátása érdekében, illetve kifejezetten erre a célra pénzügyi támogatásban részesít valamely önkormányzatot. Az önfenntartás egyben a függetlenség garanciája is. A hegyközségi szervezetek elsősorban tagjaik érdekében fejtik ki tevékenységüket, ezért azok érdeke a szervezet fenntartása, de mivel a törvény olyan feladatokat is átruház rájuk, amit eddig állami vagy területi önkormányzati szervezet látott el, természetes, hogy az ezen közfeladatokhoz rendelt állami vagy önkormányzati költségvetési pénzeszközök a feladattal együtt átkerüljenek a hozzájuk. A fenntartási költségek döntő részét azonban a javaslat szerint a hegyközségek saját bevételei fogják képezni. Ezek között is kiemelt szerepe van – ha nem is feltétlenül a nagyságrendjét illetően, de állandósága miatt mindenképpen – a hegyközségi tagok által fizetett hegyközségi járuléknak A hegyközségi járulék alapját, mértékét és felhasználásának célját a választmány javaslata alapján minden év május 31. napjáig a közgyűlés határozza meg. A járulékkivetés a tag jogait, illetve érdekeit érintő jogi cselekmény, ezért a tagnak arról határozatban kell értesülnie, miként arról is, hogy a járulékot mikor és milyen módon kell megfizetni. Mivel a szervezet fenntartása nyilvánvaló anyagi terhet jelent a tagoknak, a javaslat ezt úgy kívánja enyhíteni, hogy lehetővé teszi a járuléknak az adóelszámolás során költségként való figyelembevételét. E lehetőségnek további indoka, hogy a szervezet végül is közcélú és kötelező részvételen alapul. A javaslat mentességet kíván biztosítani annak a tagnak, aki ugyan kötelezően részt vesz a szervezetben, de bevétele a gazdasági tevékenységéből nincs. Ezért az újonnan telepített szőlőterület után csak a telepítéstől számított négy év után kell járulékot fizetni. A járulék adók módjára való behajtásának szabálya az adózás rendjéről szóló törvényben biztosított azon a lehetőségen alapszik, hogy törvény azt előírhatja valamely köztartozásra nézve.
A hegyközség nincs elzárva az elől, hogy találékonyságának, lehetőségeinek megfelelően egyéb bevételekhez is jusson, például adományok elfogadásával, vagy más, az alapszabályban meghatározott jogszerű módon. Adományt elfogadni azonban csak a hegyközség tevékenységében érdektelen személytől lehet.
A 48. §-hoz
A hegyközségi tanács a borvidék területén működő hegyközségek szamara fenntartási hozzájárulás megállapításáról dönthet. A fizetendő fenntartási hozzájárulás megállapításáról és annak mértékéről a tanács alapszabályában kell határozni.
A 49–50. §-okhoz
A HNT feladatellátásának költségeit elsősorban a hegyközségi hozzájárulás fedezi. A hegyközségi hozzájárulás alapösszegét a főtitkár javaslata alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa határozza meg a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és az adott hegyközség közti megállapodás szerint a hegyközség által igényelt és részére szolgáltatott feladatok költségigénye – ide értve a hegybíró működésével kapcsolatos költségeket is – alapján. A hegyközségi hozzájárulás kiegészítő összegét a főtitkár javaslata alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa határozza meg, amely a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa működésének költségei, valamint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által meghatározott egyéb célok és feladatok ellátására szolgál.
Az 51. §-hoz
A javaslat a hegyközségi szervezetek törvényességi felügyeletének jogát a miniszterhez telepíti. A törvényességi felügyeleti jogkör szabályozása önmagában garancia arra, hogy a hegyközségi szervezetek önkormányzatisága, függetlensége ne csorbuljon. A javaslat ugyanis a törvényességi felügyelet tartalmát pontosan behatárolja azzal, hogy az e jogkör gyakorlója csak a szervezet és a működés a jogszabályoknak való megfelelését vizsgálhatja. A miniszter jogköre nem több mint hogy – ha a törvényes működés nem állítható helyre – keresettel fordulhat a bírósághoz. A törvényesség megsértését és annak jogkövetkezményeit pedig csak -a törvényben meghatározott keretek között- a független bíróság állapíthatja meg.
Az 52. §-hoz
A hegybírók hatósági munkáját rendszeresen szükséges ellenőrizni. Ezt a feladatot a mezőgazdasági igazgatási szervre szükséges bízni. Szükséges szabályozni a tevékenységét nem megfelelően ellátó hegybíróval szemben alkalmazható szankciókat is. Amennyiben a mezőgazdasági igazgatási szerv ellenőrzése során megállapítja, hogy a hegybíró tevékenységét nem a jogszabályoknak megfelelően látja el, vagy rendszeresen mulasztást követ el, kezdeményezi a HNT főtitkáránál a hegybíró felmentését.
Az 53. §-hoz
A hegyközségek törvényes működésének belső kontrollt is kell biztosítani. Ennek ugyan van intézményes formája az ellenőrző bizottság tevékenységével, de a demokratikus működés követelményeire velejárója, hogy a szervezet bármely tagja képes legyen ez irányban hatni. A javaslat ezért lehetővé teszi, hogy bármely tag bíróság előtt megtámadja a szervezet testületei által hozott jogsértő határozatokat a közigazgatási hatósági ügyben hozott határozatok kivételével. Ilyen esetben természetesen célszerű és kívánatos, hogy elsősorban a szervezeten belül orvosolják a jogsértést, vagy legalább is kíséreljék meg azt. Ezt a célt szolgálja az ellenőrző bizottságnak az egyeztetés érdekében a javaslat által előírt cselekvése. Amennyiben ez a belső egyeztetés nem vezet eredményre, megnyílik a jogsértő határozat megtámadásának határideje. A javaslat nem kíván időben korlátlan megtámadási lehetőséget biztosítani, ezért a keresetindítási határidő elmulasztásához a jogvesztés következményét fűzi. A testületi szervek által hozott határozatoknak van egy másik köre, amelyekben a megtámadási joga nem illet meg bárkit. A javaslat – mint az a hatásköri szabályokból is kitűnik – a hegyközségi rendtartási ügyekben hozott határozatokat a választmánynak a hatáskörébe utalja. Mivel ezekben az ügyekben a határozat mindig valamely konkrét személyt érint, a jogorvoslat itt csak azt illeti meg, akinek a határozat a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az ilyen határozatok megtámadása esetén is érdemes megkísérelni a sérelemnek a szervezeten belül történő orvoslását, ezért erre is vonatkozik a belső egyeztetés, illetve az, hogy csak ennek eredménytelen volta után nyílik meg a keresetindítás lehetősége. A javaslat az ilyen határozatok bíróság előtti megtámadásával kapcsolatban utal a Pp-re azzal, hogy annak általános szabályai alkalmazását rendeli. Erre azért van szükség, hogy a javaslat érzékeltesse a különbséget a hegyközségnek a közigazgatási ügyekben hozott határozataitól, amelyek esetében – ha az ügy bírói útra terelődik – értelemszerűen a Pp-nek a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányadó különös szabályait kell alkalmazni.
Az 54. §-okhoz
Az átmeneti rendelkezések biztosítják az új törvényi előírások miatt szükséges átmenet szabályozását. Ennek során az új törvényi előírásoknak nem megfelelő hegyközség közgyűlésének a választmány javaslata alapján 2013. március 20-ig döntenie kell valamelyik szomszédos hegyközségbe történő beolvadásról. Az átvevő hegyközség közgyűlésének a választmányának javaslata alapján jóvá kell hagyni a beolvadást. A beolvadás napját a beolvadó hegyközség határozza meg, amely nem lehet későbbi 2013. március 31-nél. Amennyiben 2013. március 31-ig nem történik meg a beolvadás, a hegyközség a területileg szomszédos, azonos borvidéken fekvő legnagyobb hegyközségbe olvad be 2013. április l-jén. A beolvadással kapcsolatos bírósági nyilvántartásba történő bejegyzést az átvevő hegyközségnek kell kezdeményeznie.
Az 55–57. §-okhoz
Az új törvény tisztújítás elvégzését rendeli el a hegyközségekben, hegyközségi tanácsokban és a HNT-ben egyaránt, ami szervezeti szempontból is megteremti a szakmaközi működés alapját.
Az 58. §-hoz
A hegyközség választmányának 2013. május l-ig ki kell írnia a hegybíró tisztség betöltésére szóló pályázatot A választmánynak a beérkezett pályázatokat 2013. június 15-ig értékelnie kell, és javaslatot kell tennie a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa felé a hegybíró személyére. 2013. július 15-ig a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa főtitkárának ki kell neveznie a hegybírókat a kinevezésig az e törvény hatályba lépése napján hivatalban lévő hegybírók gondoskodnak az e törvényben a hegybírók részére meghatározott feladatok ellátásáról. Megbízatásuk az új hegybírók kinevezésével megszűnik.
Az 59. §-hoz
A mezőgazdasági igazgatási szerv ellenőrzi a hegyközségeknek e törvény hatályba lépésétől végzett tevékenységét, és 2013. december 31-ig jelentést készít a miniszternek.
A 60. §-hoz
A törvény a visszaélések kizárása érdekében védi a hegyközség elnevezést: használatára csak az e törvény rendelkezései szerint megalakult szervezet jogosult.
A 61. §-hoz
Felhatalmazó rendelkezések.
A 62. §-hoz
Hatályba léptető és hatályon kívül helyező rendelkezések.
_