• Tartalom
Oldalmenü

A 2013. évi CII. törvény indokolása

a halgazdálkodásról és a hal védelméről

2013.09.01.
Általános indokolás
Az 1997-ben megalkotott, a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Hhtv.) az elmúlt években többször módosításra került, ugyanakkor jelenlegi formájában már nem szolgálja megfelelően Magyarország természetes vízterületeinek környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontból is fenntartható halgazdálkodását.
Olyan törvényre és arra épülő szabályozásra van szükség, amely az egyes haszonvételi formákon túl elősegíti az élővizek halállományának természetes megújulását és megakadályozza a halak illegális kifogását és kereskedelmét is. A halgazdálkodás fogalmát ezért kibővített értelemben használja a törvény. A halgazdálkodás fogalmába beletartozik a haltermelés és a természetes vízi halgazdálkodás, a halak élőhelyének védelme és halállományok megóvása is. A természetes vízi halgazdálkodásnak fontos elemei mind horgászat, mind a halászat, de egy új szabályozásnak egységesen kell kezelnie a halgazdálkodás feladatait, mindamellett, hogy figyelembe kell venni az egyes hasznosítási formák eltérő igényeit és társadalmi súlyát.
A természetes vízi halgazdálkodás hasznosítási formái közül a horgászatnak kell elsőbbséget élveznie, mert gazdasági és vidékfejlesztési szempontból ezen a tevékenységen keresztül érhető el a legjelentősebb pozitív hatás. Ugyanakkor a horgászati hasznosítás kiegészítéseként egyes vízterületeken szükség van a halászati haszonvételi forma fenntartására is. Számos olyan gazdasági, természetvédelmi és társadalmi érdek van, amely miatt az állam számára fontos, hogy mind a rekreációs célú halászat, mind pedig helyi piacokat friss természetes vízi halakkal ellátó foglalkozási forma megmaradjon.
A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) megalkotásának általános célkitűzései a következők:
1. Magyarország természetes vízi halállományainak mennyiségi és minőségi növelése
2. A horgászok létszámának növelése, a horgászturizmus vidékfejlesztési hatásainak erősítése
3. Az édesvízi halászati erőforrásokkal történő jobb és hatékonyabb gazdálkodás, az adminisztráció ésszerűsítése.
4. A haltermelés, akvakultúra fejlesztése, Magyarország minél nagyobb részesedése az Európai Unió várhatóan növekvő haltermelésében
5. A hal mint természetközeli és egészséges táplálék szerepének növelése a magyar társadalom étkezési szokásaiban
A Javaslat közvetlen célja, hogy a Hhtv. alapjaiból kiindulva, de azok gyökeres átalakításával megteremtse egy, a kor követelményeinek jobban megfelelő halgazdálkodási szabályozás alapját. Ennek érdekében a Javaslat a következő lényeges szabályozási irányokat illetően hoz változást:
a) Tisztázza az elmúlt időszakban sok problémát okozó fogalmi meghatározásokat.
b) A törvény hatályát kiterjeszti valamennyi magyarországi természetes halélőhelyre, de nem korlátozza a mesterséges haltermelő létesítményekben és kis, belterületi tavakon történő haltermelést.
c) A halgazdálkodási jogot a nem állami tulajdonú vizek esetében is főszabály szerint a Magyar Államhoz rendeli, hogy a közvagyon részét képező természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást elősegítse, és megfeleljen az Alaptörvény követelményeinek.
d) A halgazdálkodási haszonbérleti jogot a korábbinál erősebben köti a tulajdonjoghoz, de a haszonbérleti jogviszonyon keresztül biztosítani kívánja a fenntartható halgazdálkodást is.
e) A korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez a hal élőhelyek megőrzésére és a természetes halszaporulat megóvására.
f) Elősegíti a hazai horgászat és horgászturizmus további mennyiségi és minőségi fejlődését.
g) Korlátozza, egyben átláthatóvá és szabályozottá teszi a természetes vízi halászatot. Ezen keresztül a természetes vizekben fogott halak piacát is ellenőrizhetővé teszi, ami segíti az illegális halfogások elleni küzdelmet.
h) Összhangot teremt a halgazdálkodást jelentősen érintő, változó vagy új jogszabályokkal, így különösen a Büntető és a Polgári Törvénykönyvvel.
Az 1997-ben megalkotott halászati törvényt új – a korábbi törvényi alapokból és felhalmozott tapasztalatokból kiinduló, korszerű – törvényi szabályozással kell felváltani, amely a halgazdálkodás környezeti, társadalmi és gazdasági aspektusait komplexen és differenciáltan tudja kezelni.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Mivel a hal mesterséges körülmények között történő termelése és a természetes vizek halgazdálkodása a gyakorlatban sokszor összefügg egymással, illetve hatással van a két tevékenység egymásra, fontos, hogy e tevékenységek szabályozásának alapjait is egy közös törvény rögzítse. A Javaslat legfontosabb elemei mindkét halgazdálkodási területet szabályozzák, de sokszor eltérő módon. Mindkét területet érinti a természet védelméről szóló törvény hatálya, amellyel a jelen Javaslat is összhangban van.
A 2. §-hoz
A fogalom meghatározások minden olyan a Javaslatban alkalmazott szakkifejezést tartalmaznak, amelyeket más jogszabály nem határoz meg vagy más értelemben használja az adott fogalmat. A más jogszabályokban azonos jelentés tartalommal meghatározott fogalmakat a Javaslat nem ismétli meg.
A 3–5. §-hoz
A Javaslat alapvető rendelkezésként határozza meg, hogy a természetes vizek halállománya az egész társadalom számára fontos természeti érték, amivel fenntartható módon kell gazdálkodni, a halgazdálkodás útján. A halgazdálkodás fogalmába a Javaslat beleérti a haltermelést is, amely halgazdálkodási vízterületen is folytatható. A haltermelési létesítményben folytatott haltermelést a Javaslat egyértelműen lehatárolja a halgazdálkodási vízterületen történő haltermeléstől. Halgazdálkodási vízterületeken a horgászati hasznosítás elsődlegességével az ilyen irányú hasznosítást kívánja ösztönözni a Javaslat, de nem zárja ki a horgászati céloknak alárendelt halászati célú hasznosítást sem. Önálló halászati, vagy haltermelési hasznosítás csak olyan vízterületeken lesz lehetséges, ahol a horgászat a víz jellegéből adódóan, vagy a víztesthez köthető jelentős társadalmi vagy gazdasági érdek miatt akadályozva van (pl. víztározási feladat műszaki követelményei, természetvédelmi terület stb.).
A 6. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy minden hal, ami nem haltermelési létesítményben vagy halgazdálkodási vízterület haltermelő létesítménynek minősülő részén vagy belterületen, 0,5 ha-nál kisebb vízben él, a kifogásáig az állam tulajdonát képezi. A halgazdálkodási jog jogosultja a hal kifogásával válik annak tulajdonosává, így akkor is ha a nevében eljáró, általa megbízott személy fogja ki a halat. Ha azonban a jogosult a halfogásra jogosító okmányokkal, nem a jogosult nevében eljáró személyt jogosít fel a hal kifogására, akkor a kifogott hal ezen feljogosított személy tulajdonába kerül.
A 7–10. §-hoz
A halállományok természetes megújulásának elősegítéséhez elsősorban azok élőhelyének védelmét kívánja a jogszabály biztosítani. A szaporodás és az áttelelés szempontjából különösen fontos helyek kíméleti területté nyilvánításának lehetőségével olyan jogszabályi alapot teremt a javaslat, amellyel hatékonyabban lesznek ezek a területek megvédhetőek a káros emberi beavatkozásoktól. A halak élőhelyén azonban nemcsak közvetlen emberi, hanem különböző degradációs folyamatok következtében, természetes eredetű káros hatások is lehetnek. Ezek leggyakoribb esete a halállományokat veszélyeztető halfogyasztó állatok túlszaporodása és az élőhelyet romboló tájidegen, invázív fajok megjelenése. A Javaslat e két jellemző probléma terület kezeléséhez teremt jogszabályi alapot.
A 11. §-hoz
A halak élőhelyének védelme érdekében, a Javaslat felhatalmazást ad a halgazdálkodási hatóságnak, hogy a jogosulton keresztül vagy közvetlenül beavatkozzon kedvezőtlen folyamatok megszüntetése érdekében.
A 12. §-hoz
A halak és halpopulációk védelme a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényen alapul. A Javaslatban azoknak a speciális védelmi intézkedéseknek kell megteremteni a törvényi alapját, amelyek a halállományok, mint kiaknázható természeti erőforrás megújulásához szükségesek. A Javaslatban meghatározott rendelkezések összhangban vannak a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvénnyel, valamint a kapcsolódó hazai és uniós jogszabályokkal.
A 13. §-hoz
A Javaslat fokozattan védi az őshonos halállományt, illetve megkülönbözteti az őshonos és a nem őshonos halakkal kapcsolatos telepítési követelményeket.
A 14. §-hoz
Az új jogszabály egyértelműen meg kívánja akadályozni azt a sajnálatos gyakorlatot, amikor természetes vizekben fogott halakat horgászati célból más természetes vagy mesterséges vizekbe telepítenek. Az európai uniós szabályozással összhangban a Javaslat alapot teremt a Pannon biogeográfiai régión kívülről származó hal és az idegen, nem honos fajok telepítési lehetőségeinek rendeleti szabályozására.
A 15–16. §-hoz
A Javaslat felhatalmazza a halgazdálkodási hatóságot, hogy szakmai indokok alapján egy adott halgazdálkodási vízterületen élőhely- és állományvédelmi intézkedéseket vezessen be. Ez lehet egyes halfajok fogásának teljes tiltása, vagy az adott vízterületre vonatkozó területi, vagy eszközbeli halfogási korlátozás, időszakosan vagy állandóan. Teljes halfogási tilalmat egy adott halgazdálkodási vízterületre csak az országos illetékességgel rendelkező halgazdálkodási hatóság rendelhet el. A tilalmak meghirdetésének részleteit a Javaslat végrehajtására kiadott rendelet fogja meghatározni. A Javaslat lehetővé teszi azt is, hogy a halgazdálkodásra jogosult maga kezdeményezzen élőhelyvédelmi és állományvédelmi intézkedéseket, amivel lehetővé válik az úgynevezett halgazdálkodási kíméleti területek kijelölése.
A 17. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy tilalom alá tartozó, valamint jogszabályban, vagy határozatban meghatározott mérettartományon kívüli hal, más hasznos víziállat kereskedelmi forgalomba nem hozható, az ilyen egyedeket vissza kell helyezni a vízbe.
A 18. §-hoz
A halpusztulás a halgazdálkodási hatóság felé történő bejelentését a Javaslat a halgazdálkodásra jogosultra telepíti, és kimondja, hogy halpusztulás esetén a meder tulajdonosa, használója, a vízilétesítmény üzemeltetője, valamint a vízparti ingatlan tulajdonosa, használója is tűrni köteles a vízmintavételt.
A 19. §-hoz
Mivel a halgazdálkodás alapja a hal élőhelyének megóvása és különösen a szaporodás, az ivadéknevelés és az áttelelés peremfeltételeinek biztosítása, ezért a Javaslat a vízilétesítmény üzemeltetőjével, engedélyesével szemben szigorú követelményeket támaszt.
A 20–21. §-hoz
A Javaslat elhatárolja egymástól ugyan a haltermelést és a természetes vízi halfogást, de lehetővé teszi azonban, hogy az arra alkalmas halgazdálkodási vízterületen is megvalósulhasson haltermelés. Ezt a tevékenységet azonban a halgazdálkodási hatóságnak kell engedélyeznie. A Javaslatnak kell megteremtenie az idegen és nem honos fajok akvakultúrában történő termelésének jogszabályi kereteit. A részletes szabályokat az uniós jog alapján jelenleg önálló rendelet rögzíti.
A Javaslat külön kitér a tulajdoni viszonyok rendezésére is, az esetleges jövőbeni problémák elkerülése végett.
A 22. §-hoz
A Javaslat a halászati jog helyett bevezeti a halgazdálkodási jog fogalmát. A halgazdálkodási joggal kapcsolatos jogokat az állam nevében a vidékfejlesztési miniszter gyakorolja. A halgazdálkodási jog haszonbérbe vagy vagyonkezelésbe adható. A halgazdálkodásra jogosult kötelezettségei itt kerülnek felsorolásra. A halgazdálkodásra jogosult meghatározott halgazdálkodási alaptevékenységeket maga köteles végezni.
A 23. §-hoz
A korábbi szabályozáshoz hasonlóan, a halgazdálkodási jog, minta vagyoni értékű jog alapvetően a Magyar Államot illeti meg, kivéve az önkormányzat többségi tulajdonában lévő, mentett oldali halgazdálkodási vízterületet, ahol az önkormányzatot illeti meg a jog.
A 24. §-hoz
A Magyar Állam tulajdonában lévő vizek esetében a Magyar Állam dönt arról, hogy átengedi-e a vízterület halgazdálkodási jogát, és milyen módon engedi át. Az államot megillető halgazdálkodási jog átengedhető haszonbérleti szerződéssel, illetve különleges rendeltetésű terület esetén vagyonkezelési szerződéssel.
A 25. §-hoz
A vagyonkezelési szerződés kötéssel kapcsolatos szabályozást tartalmazza ez a szakasz. A vagyonkezelési szerződés időtartama legalább 5 év, legfeljebb 15 év.
A 26. §-hoz
Az állami tulajdonnal nem érintett, nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken a tulajdonos vagy tulajdonosok, a törvény végrehajtására kiadott rendeletben szabályozott módon elsőbbséget élveznek a halgazdálkodási haszonbérlet megkötésére. A halgazdálkodási vízterület medrének kizárólagos tulajdonosa igényelheti a halgazdálkodási jog haszonbérleti jogát. A tulajdonjog alapján elnyert halgazdálkodási haszonbérlet esetében a halgazdálkodásra jogosult a halgazdálkodás bármely területére bevonhat harmadik felet, azaz a földtulajdonosi haszonbérletben álló halgazdálkodási jog alhaszonbérbe adható. A földtulajdonosi haszonbérlet speciális esetét kivéve, a halgazdálkodási jog haszonbérbe adása pályázat útján történik. Az 50%-ot meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostársat előhaszonbérleti jog illeti meg a halgazdálkodási jog haszonbérbe adása során.
A 27. §-hoz
A halgazdálkodási jog haszonbérletére vonatkozó szerződés időtartama legalább 5 év, legfeljebb 15 év. A haszonbérleti díjat fizetésre, valamint a haszonbérleti díj fizetése alóli felmentésre vagy díjkedvezményre tartalmaz rendelkezést ez a szakasz.
A 28. §-hoz
A halgazdálkodási jog haszonbérletére kiírt pályázatok kiírásának és értékelésének részleteit a Javaslat végrehajtására kiadott rendelet fogja szabályozni, de az értékelési szempontok alapjait a Javaslat határozza meg.
A 29. §-hoz
A halgazdálkodási jog haszonbérletére irányuló pályázati felhívás kiírásáról, a benyújtott pályázatokkal kapcsolatos döntésről, a haszonbérleti szerződés megkötéséről, illetve a kizáró okokról rendelkezik ez a szakasz.
A 30. §-hoz
A halgazdálkodási jog haszonbérletére irányuló szerződés megszűnésére, illetve a felmondására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket ez a szakasz.
A 31. §-hoz
A haszonbérleti szerződés megszűnésekor a haszonbérlő által követelhető berendezések, létesítmények, beruházások, haltelepítések költségeinek mértékét a Javaslat végrehajtására kiadott rendelet szabályozza. A jogos ellenértéket az új haszonbérlő köteles az előző haszonbérlő részére megfizetni.
A 32. §-hoz
A halgazdálkodási jog haszonbérletére egyebekben a Ptk. mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó rendelkezései az irányadók.
A 33. §-hoz
A halgazdálkodási hatóság a halgazdálkodási jog jogosultjáról közhiteles nyilvántartást vezet, amely tartalmazza többek között a vízterület megnevezését, a jogosult adatait, valamint a hasznosítás, illetve joggyakorlás módját. A Javaslat külön rendelkezik az adatokban történő változás bejelentésének a kötelezettségéről is.
A 34–35. §-hoz
Azokat a halgazdálkodási vízterületeket, ahol folyamatos és szakszerű halgazdálkodás lehetséges és szükséges, a halgazdálkodási hatóság halgazdálkodási vízterületté nyilvánítja, és ezekről közhiteles nyilvántartást vezet. A Javaslat hatálya a nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületekre is kiterjed, de ott csak horgászati haszonvételt és ivadékmentési halászati tevékenységet enged meg. A Javaslat figyelembe veszi azt is, hogy a halgazdálkodási vízterületeknek egyéb hasznosítása is lehetséges, és ezekkel a halgazdálkodási érdekeket össze kell hangolni. Így például az árvízi védekezés szempontjai elsőbbséget élveznek a halgazdálkodás igényeivel szemben, azaz az elsődleges feladatok ellátásának mindenkori biztosításával lehet csak halgazdálkodást folytatni.
A 36. §-hoz
A Javaslat a halgazdálkodási jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosára, használójára, valamint a vízparti ingatlan tulajdonosára kötelezettségeket telepít. A tulajdonos, használó köteles a jogosult által gyakorolt halgazdálkodási tevékenységeket tűrni, illetve lehetővé tenni, hogy a jogosult az ingatlanon keresztül a vízhez eljusson, és az ingatlanon a halgazdálkodási tervben meghatározott tevékenységeket elvégezze. A Javaslat a vízparti ingatlan tulajdonosát külön nevesíti, mivel áradás esetén speciális tevékenységeket kell a halgazdálkodásra jogosultnak elvégeznie. A szolgalmi jogot a Polgári Törvénykönyvben meghatározottak szerint, károkozás esetében kártalanítás ellenében lehet gyakorolni.
A 37. §-hoz
A halfogási tevékenység előfeltételeit jelentő át nem ruházható állami engedélyek a következő három alaptípusba sorolhatóak:
– Halászati engedély kereskedelmi célú halászat esetén,
– Állami halászjegy rekreációs célú halászat esetén, és
– Állami horgászjegy, vagy turista állami horgászjegy horgászat esetén.
A jogszabály egységes országos fogási naplót vezet be, amely a horgászat vagy halászat során kifogott halak – nyilvántartott halgazdálkodási vízterületenkénti, halfajonkénti, naponta kifogott mennyiségenkénti – kötelező bejegyzésére rendszeresített nyomtatvány.
A 38. §-hoz
A Javaslat alapján a halászati engedélyt a halgazdálkodási hatóság állítja ki azon személyeknek, akik saját halgazdálkodási vízterülettel rendelkeznek, vagy (egy vagy több) halgazdálkodásra jogosulttal halászati szerződést kötöttek, vagy alkalmazásában állnak. Kereskedelmi célú halászatot csak az ilyen engedéllyel rendelkezők végezhetnek, valamint természetes vízből kifogott halat csak ilyen engedély birtokában lehet értékesíteni.
A halászati engedély mellett a halgazdálkodási hatóság díj ellenében fogási naplót, valamint sorszámozott fogási tanúsítvány nyomtatvány tömböt is ad az engedélyesnek, amiből minden értékesített haltételhez tanúsítványt kell kiállítania.
A 39. §-hoz
Az állami halászjegyet díj ellenében a Javaslat alapján azok a kisszerszámos vagy hobbi (rekreációs) halászok kapják, akik családjuk ellátására halászeszközökkel foghatnak halat, de nem értékesíthetik azt. Ezek a halászok csak aktív eszközöket használhatnak, amelyeknél a halásznak folyamatosan jelen kell lennie az eszközhasználat során. Állami halászjeggyel a halászok, az eszközök kivételével, a horgászokkal mindenben megegyező szabályozás szerint működhetnek. A e halászok által alkalmazható eszközök rendeleti úton lesznek meghatározva.
A 40–41. §-hoz
Az állami horgászjegy a jelenleg hatályos jogszabályban is használatos horgászokmány, amelynél azonban a Javaslat lehetőséget ad arra, hogy az állam kiadhasson egy speciális, korlátozott időtartamra és eszköz használatra jogosító úgynevezett turista állami horgászjegyet is. Ehhez nem szükséges horgászvizsga vagy egyesületi tagság, mint az állami horgászjegyhez, de a területi jegyet ugyanúgy meg kell vásárolni hozzá. Ezzel a lehetőséggel egyszerűbb lesz a horgászat kipróbálása, és a belföldi vagy külföldi turisták is egyszerűbben tudnak horgászni. Továbbra is tartalmazni fogja a Javaslat a „gyermek horgászjegyet”, amelyet hároméves kortól lehet megváltani 15 éves korig horgászvizsga nélkül. A Javaslat bevezet egy új intézményt, amely szerint az értelmi fogyatékos személyek is horgászvizsga nélkül horgászhatnak egy 18. életévét betöltött horgászvizsgával rendelkező személy jelenlétében.
A Javaslat szerint az állami halászjegyet, az állami horgászjegyet, valamint a turista állami horgászjegyet díj ellenében lehet megváltani, viszont nem kell fizetni az állami horgászjegy kiadásáért a 70. életévét betöltött személynek, a „gyermek horgászjegyet” megváltó személynek, valamint az értelmi fogyatékkal élő személy számára horgászjegyet váltó személynek.
A 42. §-hoz
A Javaslat szerint a halgazdálkodási hatóság központi nyilvántartást vezet a kiadott halászati engedélyekről, az állami halászjegyekről, valamint az állami horgászjegyekről, amely nyilvántartás közhitelesnek minősül. A nyilvántartás a természetes személyazonosító adatokon kívül tartalmazza a halászatra, horgászatra jogosító okmányok meglétét is.
A 43. §-hoz
Az új törvény kimondja, hogy kinek nem adható halászati engedély, állami halászjegy és állami horgászjegy, és azt is meghatározza, hogy ezen okmányok a halásztól, horgásztól mikor és mely esetekben vonhatók vissza a halgazdálkodási hatóság által. A Javaslat kötelezettségek is hárít a halászokra, horgászokra amikor kimondja, hogy a halászati engedély, az állami halászjegy és az állami horgászjegy elvesztését, megsemmisülését haladéktalanul be kell jelenteni a halgazdálkodási hatóságnak, amely kérelemre intézkedik azok pótlásáról.
A 44. §-hoz
A Javaslat alapján az adott nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen halgazdálkodásra jogosult területi jegyet adhat, amely halászatra, horgászatra jogosítja a személyt. A területi jegyen fel kell tüntetni mindazon helyi korlátozásokat, amelyeknek megszegése a területi jegy bevonásával jár. A területi jegy csak az állami halászjeggyel vagy horgászjeggyel, és a fogási naplóval együttesen jogosít halászatra, horgászatra. Ha a halászati őr a feljogosított személytől a területi jegyet bevonta a halgazdálkodási hatóság a halvédelmi bírság kiszabása iránt kezdeményezett halászattal, horgászattal összefüggő hatósági, szabálysértési, vagy büntetőeljárás jogerős befejezéséig visszatarthatja, és az eljárás eredményétől függően visszaadja vagy visszavonja.
A halgazdálkodásra jogosultnak nem közhiteles nyilvántartást kell vezetnie az általa kiadott területi jegyekről.
A 45–47. §-hoz
A Javaslat meghatározza, hogy a halászoknak, horgászoknak milyen okmányokat kell maguknál tartaniuk a halfogási tevékenység végzése során, valamint azt is kimondja, hogy mi minősül jogosulatlan halászatnak, horgászatnak. A korábbi szabályozástól eltérően a Javaslat felhatalmazza a halgazdálkodásért felelős minisztert, hogy országos hatállyal határozza meg az állami halászjeggyel és állami horgászjeggyel végezhető halfogás módját. Ennél csak szigorúbb lehet a halgazdálkodásra jogosult által a halgazdálkodási tervben rögzített helyi horgászrend. Különösen fontos a halállományra különösen veszélyes eszközök és módszerek használatának tilalmát, és az ez alóli felmentés eseteit, módjait törvényi szinten is rögzíteni.
A 48. §-hoz
A Javaslat mintegy általánosságban kimondja, hogy milyen módon kell gazdálkodni a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen, hogy a tartós halállomány fennmaradjon.
A 49–51. §-hoz
Az állam a halgazdálkodási hatóságon és a halgazdálkodásra jogosult által készített halgazdálkodási terven keresztül tudja befolyásolni egy adott halgazdálkodási vízterület működését. Ebben a tervben kell meghatározni azokat a helyi szabályozási sajátosságokat is, amik eltérnek az országos rendtől, ezért fontos, hogy minden nyilvántartott halgazdálkodási vízterültre terv készüljön. A tervek összetettségét a víztípustól függően a Javaslat végrehajtására kiadott rendelet fogja meghatározni, és a tervek a halgazdálkodási hatóság jóváhagyása után válnak kötelező érvényűvé. A terv által a szakszerűtlenül, jogszerűtlenül végzett tevékenységek szankcionálhatósága is világossá, egyértelművé válik.
Az 52. §-hoz
A haltelepítés bejelentését, a telepítés halgazdálkodási hatóság általi ellenőrzését, valamint a telepítés során súlyos szabálytalanság észlelése esetén alkalmazható hatósági intézkedéseket tartalmazza e szakasz.
Az 53. §-hoz
A fogási napló, mint halfogásra jogosító okmány halgazdálkodási hatóság általi kiadásának, illetve a feljogosított személy általi vezetésének, leadásának, bemutatásának részleteiről, továbbá a halászati engedélyes okmánybemutatási, valamint a halgazdálkodásra jogosult jelentéstételi kötelezettségéről rendelkezik e szakasz.
Az 54. §-hoz
Az Országos Halgazdálkodási Adattárat fenntartásáról, működtetéséről, az Adattárból történő adatszolgáltatásról rendelkezik e szakasz.
Az 55. §-hoz
Tudományos kutatási célból a vidékfejlesztési miniszter által kiadott halfogási engedélyről rendelkezik e szakasz. A részletszabályozás a Javaslat végrehajtására kiadott VM rendeletben jelenik meg.
Az 56. §-hoz
A Javaslat a halászati őrzés tekintetében az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvényt egészíti ki. Halászati őr foglalkoztatásáról, megbízásáról, halászati őri vizsgájáról, rendészeti vizsgájáról, eskütételéről, szolgálati igazolványáról, szolgálati jelvényéről, egyenruhájáról, illetékességi területéről, felügyeletéről, (közhiteles) hatósági nyilvántartásáról, vizsgakövetelményeiről, továbbképzéséréről, valamint az általa alkalmazható intézkedésekről tartalmaz rendelkezéseket ez a szakasz.
Az 57. §-hoz
Mivel az új halgazdálkodási szabályozás megvalósításához elengedhetetlen a halőrzés szigorítása is, lehetővé kell tenni, hogy minél több önkéntes vagy megbízásos alapon működő társadalmi halőr tevékenykedjen a halgazdálkodási vízterületeken. Ha ezt nem teszi lehetővé a szabályozás, akkor nagyon sok kisebb, horgászegyesület által kezelt vízterületen lehetetlenné válik a halőrzés. Az önkéntesként, az egyesület megbízásából működő társadalmi halőrök ezt a problémát enyhíthetik. A társadalmi halőrök fő feladata a rendészeti tv. alapján eljáró halászati őrök munkájának segítése lesz és csak nagyon korlátozott ellenőrzési jogosultságot ad nekik a Javaslat. A képzésük és vizsgáztatásuk a megyei halgazdálkodási hatóság feladata lesz, amelynek módját a Javaslat végrehajtására kiadott rendelet rögzíti. Társadalmi halőr alkalmazásának feltételeire, továbbképzésére, intézkedési jogosultságára tartalmaz rendelkezést e szakasz.
Az 58. §-hoz
Felismerve, hogy a hazai vizek egyik jelentős problémája az illegális halfogás és az erre épülő illegális halértékesítés, a Javaslat a természetes vizekből származó halak védelmét a kereskedelemre is ki akarja terjeszteni. Az európai uniós jelölési és fogyasztói tájékoztatási előírásokkal párhuzamosan, azokhoz illeszkedve, a Javaslat előírja, hogy a hazai édesvízi fogásból származó haltermékeknek rendelkeznie kell fogási tanúsítvánnyal. Mivel a Javaslat csak a hivatásos, halászati engedéllyel halászók számára engedélyezi ilyen dokumentum kiállítását, ezek a fogási tanúsítványok jól ellenőrizhetőek lesznek. A fogási tanúsítványt a halász akkor állítja ki, mikor a fogását értékesíti. A fogási tanúsítványát akkora haltételre készíti el, amely innentől együtt mozog a teljes kereskedelmi láncon a fogyasztóig, és a tanúsítvány eredeti példánya mindig a termékkel együtt mozog. Feldolgozott terméken a rendeletben szabályozott módon a címkézésben kell jelölni a tanúsítványt. Azzal, hogy a jogszabály a fogyasztói tájékoztatás részévé teszi a fogási tanúsítványt, lehetőséget teremt a legális eredetű hal vásárlását ösztönző fogyasztói kampányokra is. A halgazdálkodási hatóság az igazolatlan eredetű halat vagy halterméket elkobozza és az állat-egészségügyi hatóság közreműködésével megsemmisítteti.
Az 59. §-hoz
Valamennyi halnak és halterméknek a forgalmazás során meg kell felelnie a vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről szóló szabályozásban foglalt követelményeknek.
A 60. §-hoz
A halgazdálkodásért felelős miniszter feladat- és hatáskörét tartalmazó szakasz.
A 61. §-hoz
A halgazdálkodási hatóság feladatainak ellátása során alkalmazható intézkedéseket, jogosultságokat sorolja fel a szakasz. Továbbá rendelkezik arról, hogy a halgazdálkodási hatóságnál kérelemre indult eljárásban az e Javaslat végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell megfizetni.
A 62. §-hoz
A vidékfejlesztési miniszter halgazdálkodási munkáját segítő, véleményező, javaslattevő tevékenységet ellátó halgazdálkodási kérdésekkel foglalkozó testületre – az Országos Halgazdálkodási Tanácsra – vonatkozó szabályozás.
A 63. §-hoz
A halgazdálkodás fejlesztésére felhasználható állami bevételeket és azok felhasználásáról rendelkezik e szakasz.
A 64. §-hoz
A halgazdálkodási hatóság által alkalmazható jogkövetkezményekről rendelkezik, valamint az elévülési időről.
A 65. §-hoz
A halgazdálkodási hatóság által az e Javaslat végrehajtására kiadott rendeletben súlyozottak szerinti intézkedések felsorolását tartalmazza.
A 66. §-hoz
A halgazdálkodási hatóság által a halgazdálkodásra jogosultra, illetve a halgazdálkodási vízterülettel érintett ingatlan tulajdonosára, használójára kiszabható halgazdálkodási bírság kiszabásának eseteiről, valamint a bírság legkisebb és legmagasabb összegéről rendelkezik a szakasz.
A 67. §-hoz
A halgazdálkodási hatóság által a halászati vagy horgászati jogsértő cselekményt elkövető, illetve vízilétesítményt e Javaslat rendelkezéseivel szemben, jogsértő módon üzemeltető személyre kiszabható halvédelmi bírság kiszabásának eseteiről, valamint a bírság legkisebb és legmagasabb összegéről rendelkezik a szakasz.
A 68. §-hoz
A halgazdálkodási bírság, halvédelmi bírság mértékének meghatározásáról, az ismételt jogsértés esetéről rendelkezik e szakasz. A bírság tételes mértékét és kiszabásának részletes szabályait az e Javaslat végrehajtására kiadott rendelet határozza meg.
A 69. §-hoz
A bírság megfizetésének határidejére, a végrehajtás elrendelésének szabályára, továbbá gazdálkodó szervezetek esetében a jogsértés elkövetése idején helytállni köteles személyekre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést.
A 70. §-hoz
Enyhébb jogsértő cselekmények esetére – a bírságolás helyett – a halgazdálkodási hatóság által határozatba foglalt figyelmeztetés jogintézményét teremti meg a szakasz.
A 71. §-hoz
Felhatalmazó rendelkezés kormányrendeletre, mely a halgazdálkodási hatóságot, illetve e Javaslat hatálya alá tartozó bírságokat meghatározza.
A 72. §-hoz
Felhatalmazó rendelkezés az e Javaslat végrehajtásáról rendelkező miniszteri rendeletekre vonatkozóan.
A 73. §-hoz
A hatályba léptető rendelkezést tartalmazza.
A 74. §-hoz
Az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza. A Hhtv. szerint szerzett halászati jog, valamint társult halászati jog jogosultja a Javaslat szerint a halgazdálkodási jog jogosultjává válik. A Hhtv. szerinti halászati vízterületek a Javaslat szerinti nyilvántartott halgazdálkodási vízterületnek minősülnek. A Hhtv. szerint bármely jogcímen megszerzett halászati jog a Javaslat hatálybalépése után – írásbeli megállapodás hiányában, legkésőbb 15 év után a Magyar Államot illeti meg. A megszerzett horgászvizsgák 2017. december 31-ig jogosítanak állami horgászjegy kiváltásra, utána újbóli vizsgázási kötelezettséget teremt a javaslat.
A 75. §-hoz
Az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelést tartalmazza.
A 76. §-hoz
Az Európai Unió jogának való megfelelést tartalmazza.
A 77. §-hoz
Hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmaz.
_