• Tartalom
Oldalmenü

A 2013. évi CLXXVII. törvény indokolása

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről

2014.03.15.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
2014. március 15-én hatályba lép a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.). Össztársadalmi érdek, hogy a kódex hatálybalépése az új magánjogi szabályozás megfelelő érvényesülése érdekében zökkenőmentesen, a jogrendszer koherenciájának megőrzése mellett történjen meg. Az új kódex normái hosszú évtizedekig felvetnek még a Ptk. és a korábbi magánjogi szabályok egymás mellett éléséből adódó, a két szabályrendszer időbeli hatályára vonatkozó kérdéseket. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja olyan átmeneti szabályok megfogalmazása, amik egyértelművé teszik, hogy adott időpontban melyik törvény alkalmazandó. A Javaslat tartalmazza többek között a Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti szabályokat, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.), a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) és a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Sztv.) hatályon kívül helyezéséről szóló normát, valamint azokat a felhatalmazó rendelkezéseket, amelyek alacsonyabb jogszabályi szinten szabályozható jogviszonyok megalkotására adnak lehetőséget.
Az átmeneti szabályok körében a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. §-a szolgál kiindulópontként. A Jat. 15. §-a a szabályozási átmenet rendezése körében egy általánosan, tehát minden jogszabályra egyaránt vonatkozó – de eltérést engedő – alkalmazási szabályt határoz meg. A Jat. 15. § (1) bekezdése alapján – ha jogszabály másként nem rendezi az átmenet kérdését – a jogszabályi rendelkezést a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A Jat. 15. § (2) bekezdése pedig a továbbhatás kérdését rendezi, melynek értelmében a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell. Hangsúlyozandó, hogy ennek megfelelően átmeneti rendelkezés megalkotására csak abban az esetben van szükség, ha a jogalkotó kifejezetten el kíván térni a Jat. 15. §-ától, vagy ha értelmezni kívánja azt.
A Javaslat a Ptk. alkalmazhatóságára nézve ad iránymutatást, tehát azt rendezi, hogy a Ptk. rendelkezéseit mikortól, mely anyagi jogi jogviszonyra, illetve mely anyagi jogi jogviszonyt keletkeztető, módosító vagy megszüntető tényre vagy jognyilatkozatra vonatkozóan kell alkalmazni. Az átnyúló jogviszonyokra – a Jat. 15. § (2) bekezdésére figyelemmel, ám annak alkalmazását egyszersmind ki is zárva – a Javaslat a Ptk. könyveinek sorrendjéhez igazodva speciális átmeneti szabályokat fogalmaz meg. A speciális szabályok között – ahol azt a Ptk. egyes könyveibe tartozó jogviszonyok jellege megengedi –, kiemelt helyen találhatóak az egyes könyvek által szabályozott jogviszonyokra vonatkozó generális(abb) átmeneti szabályok. E generálisabb szabályokhoz képest azonban további, a Ptk. meghatározott jogintézményeihez, illetve rendelkezéseihez kötődő speciális rendelkezések is rögzítésre kerültek.
Az 1. §-ban megfogalmazott általános szabályt követően a Javaslat a Ptk. egyes könyveinek sorrendjében fogalmazza meg az egyes jogterületekhez kapcsolódó generális, illetve speciális átmeneti szabályokat. Generális szabályok megalkotására azonban nem minden könyv tekintetében nyílik mód (pl. Második Könyv, Hetedik Könyv).
A Javaslat külön részben helyezi el a felhatalmazó rendelkezéseket. A régi Ptk. egyes jogintézményeinek részletszabályait, illetve egyes jogintézményeivel összefüggő eljárási szabályokat jelenleg is alacsonyabb rendű jogszabályok határozzák meg, részben a régi Ptk.-ban, részben a Ptké.-ben kapott felhatalmazás alapján, illetve sokszor közvetlenül a régi Ptk.-ból – kifejezett felhatalmazó rendelkezés nélkül – levezetve. A Javaslat a régi Ptk.-t és a Ptké.-t is hatályon kívül helyezi, ezért felhatalmazást kell adni az alacsonyabb rendű jogszabályok megalkotására. A Ptk. által bevezetett jogintézményekre vonatkozó egyéb felhatalmazó rendelkezések a jogintézmények részletszabályait tartalmazó ágazati törvényekben kerülnek elhelyezésre.
A Javaslat tartalmazza többek között a Ptk. hatálybalépése miatt a régi Ptk., a Csjt., a Gt., és az Sztv. hatályon kívül helyezéséről szóló normát.
A Javaslat rögzíti, hogy a Ptk.-t, illetve a Javaslatot más jogszabályokban hogyan kell megjelölni. A Javaslat – a Ptk. hatálybalépésére figyelemmel – 2014. március 15-én lép hatályba.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az átmeneti szabályok szövegezése körében a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. §-a szolgál kiindulópontként. A Jat. 15. §-a a szabályozási átmenet rendezése körében egy általánosan, tehát minden jogszabályra egyaránt vonatkozó – de eltérést engedő – alkalmazási szabályt határoz meg. A Jat. 15. § (1) bekezdése alapján – ha jogszabály másként nem rendezi az átmenet kérdését – a jogszabályi rendelkezést a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A Jat. 15. § (2) bekezdése pedig a továbbhatás kérdését rendezi, melynek értelmében a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell. Hangsúlyozandó, hogy ennek megfelelően átmeneti rendelkezés megalkotására csak abban az esetben van szükség, ha a jogalkotó kifejezetten el kíván térni a Jat. 15. §-ától, vagy ha értelmezni kívánja azt.
A Javaslat 1. §-a a Jat. 15. § (1) bekezdését a magánjogi jogviszonyok szempontjából értelmezi és fogalmazza újra. E nélkül a szabály nélkül nem volna ugyanis egyértelmű, hogy a magánjog szempontjából nem csak a jogviszonyoknak és a tényeknek van jelentősége, hanem a jognyilatkozatoknak is. A jognyilatkozatok jelentősége abban áll, hogy a magánjogi jogviszonyok keletkezése, módosulása és megszűnése tekintetében egyaránt szerepe lehet a tényeknek és a jognyilatkozatoknak. Ugyanakkor a Jat. 15. §-ában szereplő „megkezdett eljárási cselekmények” fogalom a hatályos magánjogi jogszabályok és az új Ptk. alkalmazásának rendezése – tehát egy alapvetően anyagi jogi jogviszonyok rendezésére irányuló, ezért anyagi jogi szemléletű átmeneti szabályozás – szempontjából nem értelmezhető. A Jat. 15. § (1) bekezdésének b) pontja – a (2) bekezdés b) pontjával egyetemben – nem arra nézve ad iránymutatást, hogy egy új, illetve módosított anyagi jogi rendelkezés alkalmazására már egy folyamatban lévő peres, illetve nemperes vagy más jellegű magánjogi jogvitát (is) rendező eljárásban sor kerüljön-e, hanem arra, hogy egy újonnan bevezetésre kerülő, vagy egy módosított eljárásjogi normát főszabály szerint – külön eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – mikortól, mely eljárási cselekményekre vonatkozóan kell alkalmazni az adott eljárásjogi jogviszony keretében.
A Javaslat a Ptk. alkalmazhatóságára nézve ad iránymutatást, tehát azt rendezi, hogy a Ptk. rendelkezéseit mikortól, mely anyagi jogi jogviszonyra, illetve mely anyagi jogi jogviszonyt keletkeztető, módosító vagy megszüntető tényre vagy jognyilatkozatra vonatkozóan kell alkalmazni. E körben a Javaslat 1. §-a – az Alaptörvény és a Jat. rendelkezéseivel összhangban – a jogbiztonság követelményére tekintettel úgy rendelkezik, hogy ha eltérő speciális rendelkezést maga a Javaslat nem fogalmaz meg, akkor a Ptk.-t a Ptk. hatálya alatt keletkezett jogviszonyokra, tényekre és megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a Ptk. alkalmazására, értelmezésére egy jogvitát rendező eljárás szolgáltat-e alkalmat vagy sem. Ebből egyidejűleg – külön normatív rendelkezés nélkül – az is következik, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett és megszűnt magánjogi jogviszonyokra, bekövetkezett tényekre és megtett jognyilatkozatokra nem a Ptk. alkalmazandó, hanem a korábban hatályos jogszabályi rendelkezések. A Javaslat 1. §-a azonban – hasonlóan a Jat. 15. § (1) bekezdéséhez – azokra a jogviszonyokra nem ad iránymutatást, amelyek még a Ptk. hatálybalépése előtt keletkeztek, azonban a Ptk. hatálybalépésekor még fennállnak és már a Ptk. hatálya alatt érinti őket valamely jogi szempontból releváns tény, körülmény vagy jognyilatkozat. Ezekre az átnyúló jogviszonyokra – a Jat. 15. § (2) bekezdésére figyelemmel, ám annak alkalmazását egyszersmind ki is zárva – a Javaslat a Ptk. könyveinek sorrendjéhez igazodva speciális átmeneti szabályokat fogalmaz meg. A speciális szabályok között – ahol azt a Ptk. egyes könyveibe tartozó jogviszonyok jellege megengedi –, kiemelt helyen találhatóak az egyes könyvek által szabályozott jogviszonyokra vonatkozó generális(abb) átmeneti szabályok. E generálisabb szabályokhoz képest azonban további, a Ptk. meghatározott jogintézményeihez, illetve rendelkezéseihez kötődő speciális rendelkezések is rögzítésre kerültek. A jogalkalmazást segítik a Javaslatnak a Ptk. vonatkozó részére pontosan utaló normahelyei is. Ez a három szabályozási szint alkalmas arra, hogy a Ptk. hatálya által lefedett körben az átmeneti szabályozás tekintetében a Jat. 15. §-át egyáltalán ne kelljen figyelembe venni.
A Javaslatnak – egy, az átnyúló szerződések teljes egészében a Ptk. hatálya alá helyezhetőségére vonatkozó rendelkezése kivételével – valamennyi szabálya kógens, attól a magánjogi jogviszonyok alanyai még egyező akarattal, kifejezett megállapodás alapján sem térhetnek el. A kógencia a jogviszonyok és a rájuk alkalmazandó jogszabályok kiszámíthatósága érdekében indokolt. A kógencia alóli egyetlen kivételt a Javaslat annak érdekében biztosítja, hogy a szerződésüket még a régi Ptk. hatálya alatt megkötő és annak rendelkezései alapján módosítani kívánó feleket – az erre irányuló kifejezett és közös akaratukra tekintettel – ne zárja el attól a lehetőségtől, hogy az egyébként a szerződésükre alkalmazandó régi Ptk.-t teljes egészében a Ptk.-ra „cseréljék”. Emellett ott, ahol ez az adott jogviszony jellegével egyáltalán összeegyeztethető – alapvetően szintén a szerződési jogban – a Javaslat attól sem zárja el a jogalanyokat, hogy szerződésüket közös megállapodásukkal úgy szüntessék meg, hogy ezzel egyidejűleg azt, immár teljes egészében a Ptk. hatálya alá helyezkedve újra létrehozzák. A régi Ptk. és a Ptk. együttes alkalmazásából adódó jogértelmezési problémák elkerülése érdekében arra azonban – sem szerződésmódosítással, sem a szerződés megszüntetésével egyidejűleg megkötött új szerződések esetén – nincs mód, hogy a jogalanyok csak szerződésük egy részére rendeljék alkalmazni az új Ptk. szabályait.
A 2–3. §-hoz
A Második, az ember mint jogalany című Könyv lényeges újítása a nagykorú természetes személyek cselekvőképességére vonatkozó szabályozás új alapokra helyezése: a bíróság a jövőben, a régi Ptk.-tól eltérően, a cselekvőképességet általános jelleggel már egyáltalán nem, hanem csak ügyek meghatározott körére vonatkozóan korlátozhatná. A bíróság a korlátozandó ügycsoportok számát, struktúráját az adott személy körülményei alapján határozhatja meg. Ez garantálná a részleges gondnokság alá helyezés egyénre szabott, az adott helyzethez rugalmasan igazodó jogkövetkezményeinek megállapítását. Ennek megfelelően, a Ptk. szerint a cselekvőképesség korlátozása kétféle lehet: teljes korlátozás, ami a korábbi kizáró gondnokság kategóriájának felel meg és részleges korlátozás, ami az ügycsoportok szerinti korlátozást jelenti. Fontos törvényi kitétel, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy jogainak védelmére a cselekvőképesség részleges korlátozása nem elégséges. A kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyatékos személyek számára további garanciális jellegű változás lenne, hogy végleges, élethosszig tartó korlátozó döntés nem születhet. A gondnokság alá helyezés felülvizsgálata a jövőben kivétel nélkül meghatározott időközönként kötelező lenne.
A cselekvőképességi szabályok említett változásai több átmeneti szabály előírását is szükségessé teszik. Így átmeneti rendelkezés előírása szükséges amiatt is, hogy a Ptk. új szabálya szerint a kiskorúak cselekvőképességét a bíróság csak a tizenhetedik életév betöltését követően korlátozhatja azzal, hogy a gondnokság alá helyezés csak a nagykorúság elérésekor hatályosul. A korábbi szabályozás szerint [régi Ptk. 12/B. § (2) bekezdés] cselekvőképtelen az a tizennegyedik életévét már betöltött kiskorú is, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. A gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már a határozat jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik. A szabályozás változása miatt rendezni szükséges a Ptk. hatálybalépésekor cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló, tizennegyedik életévüket betöltött kiskorúak jognyilatkozatainak helyzetét. A Ptk. hatálybalépésekor cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló, tizennegyedik életévüket betöltött kiskorúak jognyilatkozataira – beleértve a függő jognyilatkozatokat is – a Ptk. hatálybalépésétől a Javaslat a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak nyilatkozataira vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni.
A korábbitól eltérő és az érintettek számára kedvezőbb szabályozás miatt rendelkezni kell azokról a folyamatban lévő eljárásokról is, amelyek tizennégy és tizenhét év közötti kiskorúak gondnokság alá helyezésére irányulnak. Erre vonatkozóan a Javaslat előírja, hogy a tizennegyedik életévét már betöltött kiskorú cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése iránt a Ptk. hatálybalépése előtt benyújtott keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, a folyamatban levő eljárást pedig meg kell szüntetni. A tizenhetedik életév betöltését követően a bíróság az ismételten beterjesztett kereset alapján a kiskorút a nagykorúakra vonatkozó szabályok szerint cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó gondnokság alá helyezheti.
A 4. §-hoz
A Ptk. hatálybalépését követően induló gondnokság alá helyezési eljárásokban már az új törvény előírásait kell alkalmazni. Ugyanez lesz irányadó a hatálybalépéskor folyamatban lévő eljárásokban. (Folyamatban van az az eljárás, amelyben a Ptk. hatálybalépésének időpontjában a bíróság határozata még nem emelkedett jogerőre.) Abban az esetben, ha a Ptk. hatálybalépésekor olyan eljárás van folyamatban, amely még a régi Ptk. alapján indult, és amelyben még a régi Ptk. alapján született első fokú határozat, a jogorvoslati szakaszban eljáró bíróság a Ptk. rendelkezéseit hivatalból lesz köteles figyelembe venni. Ehhez képest a jogorvoslati eljárásban eljáró bíróság akkor is jogszerűen változtatja meg vagy helyezi hatályon kívül új eljárásra kötelezéssel az első fokon eljárt bíróság határozatát, ha az első fokú ítélet meghozatalának időpontjában még megfelelt a hatályos törvényi rendelkezéseknek, azonban a felülvizsgálat idején már ellentétes az új, jogbővítő jellegű szabályokkal.
Az 5–6. §-hoz
A Ptk. hatálybalépésekor jogerősen lezárult eljárásokban hozott határozatok kötelező felülvizsgálatára és a határozatoknak az új kódex rendelkezéseihez való igazítására (az általános érvényű korlátozó gondnokság helyett az ügycsoportokhoz kötött korlátozó gondnokság teljes körűvé tételére) a Javaslat a határozat szerinti kötelező felülvizsgálat időszakát biztosítaná a jogalkalmazó számára. A korábbi bírósági döntések felülvizsgálata és rendelkezéseiknek a Ptk. szabályaihoz történő hozzáigazítása tehát az általános szabályok szerint zajló felülvizsgálat keretében öt éven belül megtörténhet; speciális ütemezést előírni csak arra az esetre indokolt, amikor a régi Ptk. alapján a kizáró gondnokság elrendelését véglegesen, a felülvizsgálati kötelezettséget kizárva írták elő.
Amennyiben a hatályos szabályok a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést véglegesen, felülvizsgálati kötelezettség nélkül írják elő, ott a Ptk. szabályaihoz való igazítást a Ptk. hatálybalépésétől számított öt éven belül a Javaslat szerinti periódusban kell elvégezni. A Javaslat elsőbbséget biztosít azok számára, akiknek a gondnokság alá helyezésére a legrégebben került sor oly módon, hogy a gondnokság alá helyezésükről szóló bírósági határozat felülvizsgálati kötelezettséget nem tartalmazott.
A kötelező felülvizsgálat meghatározott időn belül való kezdeményezését (perindítási kötelezettség előírásával) a Javaslat a gyámhatóság feladatává teszi, a gondnokság alá helyezés felülvizsgálata pedig továbbra is bírói hatáskör marad.
A 7. §-hoz
A gondnok jogai és kötelezettségei tekintetében nincs jelentős változás a hatályos szabályozáshoz képest. Mégis érdemes egyértelművé tenni, hogy az ilyen tartós jellegű jogviszonyokban 2014. március 15. után a gondnok már az új szabályok szerint kell eljárjon.
A 8. §-hoz
A Ptk. Második Könyvében a cselekvőképességi szabályokon túl a személyiségi jogi szabályokról is rendelkezik. Az új szabályozás a személyhez fűződő jogok helyett a kifejezőbb személyiségi jogok elnevezést használja. A személyiségi jogokra vonatkozó rendelkezéseket azonban nem csak a természetes személyekre, hanem – egy utaló szabály értelmében – a jogi személyekre és jogszabály által polgári jogi jogalanyisággal felruházott nem jogi személy szervezetekre is alkalmazni kell.
A Ptk. – a hatályoshoz hasonlóan – a személyiségi jogok védelmét egy két elemből álló generálklauzula útján, másrészt az egyes, nem kimerítő jelleggel rögzített, nevesített személyiségi jogok útján biztosítja. Mindebből következik, hogy a sérelmet szenvedett jogalanyok és a bírói gyakorlat nincs elzárva attól, hogy azok a személyiségi jogok, amelyeket a Ptk. külön nem nevesít, továbbra is védelmet élvezzenek a generálklauzulára hivatkozással. A lehetséges védelmi kör rugalmassága lehetővé teszi, hogy – ha az valóban indokolt – külön átmeneti szabályok rögzítése nélkül is védelmet élvezhessenek azok a személyiségi jogok, amelyeket a régi Ptk. még nevesített, ám a Ptk. már külön nem, vagy más hangsúllyal szerepeltet.
A Ptk. mind az üzleti titok, mind a védett ismeret (know-how) oltalmát a TRIPS Egyezményhez igazítja. Az átmeneti szabályozásnak az üzleti titok és a know-how fogalmak megváltozására és az ezzel összefüggésben módosuló védelemre nyilvánvalóan tekintettel kell lennie. E körben alapvető szempont az, hogy az üzleti titok és a know-how régi Ptk. által biztosított jogi védelme a Ptk. hatálybalépésével se szűnjön meg, valamint az üzleti titok „átruházására” vagy „megőrzésére”, továbbá a know-how hasznosítására, „átruházására” még a régi Ptk. hatálya alatt kötött szerződések hatálya változatlanul fennmaradjon. Ez tehát azt kívánja meg, hogy a Ptk. hatálybalépésekor már fennálló szerződésekre továbbra is a régi Ptk. rendelkezéseit kelljen alkalmazni, továbbá, hogy a Ptk. hatálybalépését megelőzően megsértett üzleti titokra vagy know-howra a korábbi jogszabályok szerinti oltalom legyen biztosítva. Mivel e kívánalmaknak a Javaslat kötelmi jogi jogviszonyokra meghatározott generális átmeneti szabálya és a személyiségi jogok megsértésével kapcsolatban megfogalmazott speciális átmeneti szabálya eleget tesz, ezért sem az üzleti titok, sem a know-how vonatkozásában nincs szükség külön átmeneti szabály megalkotására.
Nem indokolt külön átmeneti szabály rögzítése amiatt sem, hogy a Ptk. megszünteti a párhuzamos és a hézagmentes oltalom elvét: a szerzői jogi és az iparjogvédelmi jogviszonyokra vonatkozó külön törvényeket, az azok által biztosított védelmet a Ptk. nem érinti, illetve abban a körben, ahol e külön törvények az adott jogviszonyt nem rendezik – egy utaló szabály révén – továbbra is alkalmazandó marad a magánjogi kódex. A hézagmentes oltalom elve pedig amiatt szűnik meg, mert a régi Ptk. 86. § (3) bekezdése és 87. § (2) bekezdése révén oltalmat élvező know-how az üzleti titok egy sajátos fajtájaként élvez majd védelmet a jövőben és ezen felül nincs olyan más, elképzelhető, létező speciális adat-, tény-, ill. ismerettartalom, amely a szerzői jogi, ill. az egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények révén ne részesülne már védelemben.
Átmeneti szabály megalkotása indokolt a személyhez fűződő jogok személyiségi joggá történő átnevezése, valamint – ehhez kapcsolódóan – a személyiségi jogok megsértésekor alkalmazható jogkővetkezményeknek a hatályosétól néhány ponton eltérő szabályozása miatt. Az objektív szankciók körében két lényeges változás rögzíthető. Egyrészt a Ptk. az objektív szankciókat is elévülési határidőhöz köti, másrészt az objektív szankciók körében lehetőséget biztosít a sértett fél számára a jogsértőnél a jogsértéssel előállt vagyoni előny átengedésének követelésére. A szubjektív szankciók körében szintén két lényeges változás emelhető ki: megszűnik a „közérdekű bírság” jogintézménye és a nem vagyoni kárért járó kártérítés (kárpótlás). A személyiségi jogok megsértése esetén a Ptk. értelmében követelhető újonnan bevezetett szubjektív szankció a sérelemdíj.
A szankciórendszer megváltozásával szoros összefüggésben az átmeneti szabályozásnak tekintettel kell lennie a személyhez fűződő, illetve személyiségi jogok megsértésének azon jellegzetességére is, hogy a jogsértő magatartás tanúsításának és az adott személyhez fűződő, illetve személyiségi jogot ért nem vagyoni jellegű sérelem bekövetkezésének időpontja egymástól elválhat. Ezért – igazodva a Ptk.-nak ahhoz a koncepcionális változásához, hogy személyiségi jogi jogsértés esetén a sérelemdíj megítélésének nem feltétele a személyiségi jog megsértésén túl további hátrány bizonyítása – a kapcsolódó átmeneti szabály viszonyítási pontja csak a jogsértő magatartás tanúsításának időpontja lehet. Ha a jogsértő magatartás – mely mind aktív, mind passzív magatartásban megnyilvánulhat – tanúsítása a régi Ptk. idejére esik, azonban a sérelem már a Ptk. hatálya alatt következik be, a jogsértés időpontjára, mint referencia-időpontra tekintettel az átmeneti szabálynak arról kell rendelkeznie, hogy e jogsértésekkel kapcsolatban polgári jogi igény a régi Ptk. szabályai szerint érvényesíthető. Ha a Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött jogsértő magatartás tanúsítása folyamatos és a magatartás a Ptk. hatálybalépése után fejeződött be – a referencia­ szabály mögött meghúzódó elvre figyelemmel – az átmeneti szabály arról rendelkezik, hogy az alkalmazandó jogszabály a jogsértés tanúsításának megkezdésekor hatályos törvény és nem a Ptk.
Az átmeneti szabályok megalkotása szempontjából további fontos követelmény, hogy azokra a jogsértő magatartásokra, amelyek egyaránt okoznak személyhez fűződő, illetve személyiségi jogi jogsérelmet és emellett vagyoni kárt is, ugyanazt a Ptk.-t kelljen alkalmazni. Az egységes megítélés biztosítása érdekében ezért a kárfelelősségi szabályok vonatkozásában szintén a jogsértő magatartás tanúsításának időpontja, illetve folyamatos jogsértés esetén, annak kezdő időpontja az, amely mérvadó az alkalmazandó Ptk. meghatározása szempontjából.
A személyiségi jogok megsértésével kapcsolatos szankciókban bekövetkezett változásokra, illetve új igényérvényesítési lehetőségek bevezetésére tehát felmenő rendszerben biztosít lehetőséget a jogalkotó. Így érhető el, hogy a már megtörtént jogsértések, illetve az emiatt perben érvényesített, de még a Ptk. hatálybalépése után el nem bírált igények rendezése, a perek kimenetele mind a sérelmet szenvedett, mind a jogsértő fél szempontjából és a bíróságok számára is kiszámítható legyen.
A 9–10. §-hoz
A Ptk. Harmadik Könyve szól a jogi személyek szabályozásáról. A jogi személyekre vonatkozó szabályozás legjelentősebb változása, hogy a kógens alapállás helyett az eltérést engedő (diszpozitív) szabályozási módot választja. Általánosítva, valamennyi jogi személy vonatkozásában alapelvként rögzíti a Ptk., hogy a jogi személyek létrehozása a polgári jogi jogalanyok magánautonómiája körébe tartozó döntés, amelyet szabadon, az állam egyedi beavatkozása nélkül hozhatnak meg. A választott szabályozási módszer biztosítja a kellően rugalmas, az adott jogi személy (gazdasági társaság stb.) igényeinek leginkább megfelelő működési kereteket az alapítók, a tagok számára.
A Javaslat abból az alapvetésből indul ki, hogy a Ptk. minden jogi személy, minden gazdasági társaság és szövetkezet életében változást hoz, ebből következően nem maradhat el a már élő jogi személyek tekintetében a létesítő okirat tartalmának, valamint a jogi személy szervezeti, működési feltételeinek felülvizsgálata.
Az átmeneti rendelkezések értelmezésének technikája az általános-különös viszonyon alapul; az egyes jogiszemély-típusokra vonatkozó szabályozáson belül is. Ebből következően a szabályozás rétegei egymásra épülnek, és azokat a rendelkezéseket, amelyek már az általános szabályból is következnek, a Javaslat a különös szabálynál szükségtelenül nem ismétli.
A jogi személyekre vonatkozó átmeneti rendelkezések differenciáltan kerültek megfogalmazásra. Az átmeneti rendelkezéseknek van egy olyan szabályozási köre, amely megfelelően értelmezhető valamennyi jogi személy esetében, és nyilvánvalóan vannak olyan felmerülő és rendezendő kérdések, amelyek csak egyes jogiszemély-típusok, *formák esetében merülnek fel.
A 11. §-hoz
A Javaslat a Ptk. hatálybalépésekor nyilvántartásba vett, illetve bejegyzés alatt álló egyesületek és alapítványok tekintetében igen rugalmas, adminisztratív terhektől mentes átmeneti szabályozást biztosít abból a célból, hogy e szervezetek a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően működhessenek. Addig az időpontig ugyanis, amíg e szervezetek a létesítő okiratukat a Ptk. hatálybalépését követően módosítani nem kívánják, legkésőbb azonban 2016. március 15. napjáig a korábbi szabályok szerint működhetnek tovább. A szabályozás a jogi személyekre vonatkozó általános átmeneti szabályokhoz képest nem követeli meg, hogy az egyesületek és alapítványok döntéshozó szervei a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő továbbműködésről külön határozatot hozzanak, viszont kimondja, hogy a létesítő okirat módosításának nyilvántartásba vétele már csak e szabályok szerint történhet, illetve 2016. március 15-e után már csak e szabályoknak megfelelően működhetnek. Ezen időpontoktól kezdve működésük tehát csak akkor tekinthető törvényesnek, ha mindenben megfelelnek a Ptk. rendelkezéseinek. Az átmeneti szabályok nem kívánják elzárni azonban e szervezeteket attól, hogy létesítő okiratuk megfelelő módosítását már az új szabályok szerint (a Ptk. által újonnan biztosított lehetőségekkel élve) végezzék el, erre azonban a változásbejegyzési kérelmükben nyilvánvalóan utalni kell. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a nem érdemi tartalmú rendelkezések miatt ne kelljen módosítani a létesítő okiratot, továbbá biztosítja, hogy például az egyesület alapszabálya olyan követelmények miatt ne kerüljön módosításra, amelyeket az alapításkori szabályok nem írtak elő, és amelyeknek utólagos módosítása nemcsak szükségtelen, de értelmetlen is lenne az új szabályok szerinti tovább működéshez (az alapító közgyűlés jegyzőkönyvéhez mellékelt alapítói tagjegyzék beemelése a létesítő okiratba).
A 12–17. §-hoz
Mint arra a Javaslat korábban már utalt, a legjelentősebb változás a társaságok, szövetkezetek, illetve azon jogi személyek (cégek) életében következik be, amelyek a Gt.-t (vagy az Sztv.-t) alkalmazzák. A Ptk. a társasági és szövetkezeti jog teljes anyagi jogi szabályrendszerét megjeleníti, amely értelemszerűen együtt jár azzal, hogy a külön törvény (a Gt., az Sztv.) kiüresedik, így hatályban tartása indokolatlan. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy annak szabályai egy átmeneti ideig még ne kerülnének vagy kerülhetnének alkal mazásra.
A társasági jog, szövetkezeti jog rendszerében bekövetkező változások feldolgozása, értelmezése és annak gyakorlati alkalmazása – különösen a kezdeti jogalkalmazáskor – jogi tudást, iránymutatást feltételez, így a jogi képviselőnek a szerepe a társasági szerződés, létesítő okirat felülvizsgálata során kiemelten fontosnak tekinthető; a jogi képviselő együttműködése valószínűsíthetően nem mellőzhető, így nem jelent aránytalan terhet a jogi képviselettel történő cégeljárás előírása (vagyis változásbejegyzési kérelem benyújtása). A változásbejegyzési kérelmet illeték és közzétételi költségtérítés nélkül lehet benyújtani, feltéve, hogy az ahhoz csatolandó létesítőokirat-módosítás kizárólag a Ptk. rendelkezéseihez történő igazítás, illetve a Ptk. eltérést engedő szabályainak alkalmazása miatti módosításokat tartalmaz.
A Ptk. két jelentős, a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest szigorúbb rendelkezést tartalmaz. Az egyik, hogy ismét 3 millió forint lesz a korlátolt felelősségű társaságok elvárt minimális törzstőkéje, a másik pedig, hogy csak annak a részvénytársaságnak lehet a működési formája nyilvános, amelynek részvényei a tőzsdére be vannak vezetve. Ezen előírások tekintetében megfelelő átmenetet kell biztosítani.
A korlátolt felelősségű társaságok közel fele (160-170 ezer kft.) 3 millió forintot el nem érő törzstőkével működik. Ezen társaságok esetében elkerülhetetlen, hogy a Ptk. hatálybalépésére tekintettel társasági döntést hozzanak és a törzstőkéjüket megemeljék. Az érintett társaságok egyaránt dönthetnek a tőkeemelésről, és – amennyiben az számukra aránytalan megterhelést jelentene – átalakulásukról, egyesülésükről, szétválásukról, és végső esetben végelszámolásuk megindításáról. A tőkeemelés vonatkozásában fontos rámutatni arra, hogy az érintett kft.-k esetében is alkalmazásra kerülhetnek a Ptk. rendelkezései. Tőkeemelés esetén is mód van az ún. feltöltéses szabály megfelelő alkalmazására, így lehetőség nyílik arra, hogy az átmeneti időt meghaladó időtartam alatt biztosítsák a tőkét, illetve a társaság működése során maga termelje meg a törzstőke kiegészítéséhez szükséges összeget az osztalék terhére.
A nyilvános részvénytársaságokat érintő rendelkezés kisszámú társaságot érint, azonban itt is biztosítja a tervezett szabályozás a hosszabb átmeneti határidőt, és esetlegesen a szervezeti átalakítás lehetőségét.
Főszabályként a cégjegyzékbe bejegyzett cégeknek, gazdasági társaságoknak a Ptk. hatálybelépését követő első létesítő-okirat módosításukkal együtt kell a Ptk. szerinti továbbműködésükről határozni, és a szükséges módosításokat a létesítő okiratukban átvezetni. Ebből következően a Ptk. átmeneti szabálya belesimul a napi, normál ügyteherbe. Különös figyelemmel a hosszú átmeneti időre fontos rámutatni arra, hogy azon társaságok (cégek) esetében, amelyek a véghatáridő előtt bármely okból változásbejegyzési kérelmet nyújtanak be, egyidejűleg megtörténik a Ptk. hatálybalépése miatt szükségessé váló változások átvezetése is. (A cégbírósági ügyérkezés éves szinten 110-115 ezer kérelemszám körül mozog, így a „normál” ügymenet önmagában is „felszívja” a kérelmek jelentős hányadát.)
Azon cégek vonatkozásában, amelyek egyébként létesítő okiratot egyéb okból nem módosítanának, de a létesítő okiratuk tartalma valamely okból nincs összhangban a Ptk.-val, az átmeneti szabályok véghatáridőt határoznak meg: kkt., bt. esetében: 2015. március 15., kft., rt., egyéni cég, végrehajtói iroda, közjegyzői iroda esetében: 2016. március 15., szövetkezet esetében pedig 2015. június 15.
A Javaslat figyelemmel van arra, hogy kis jelentőségű, vagy a létesítő okirat értelmezését el nem nehezítő elemek (pl.: a Ptk.-ra való általános hivatkozás a Gt. helyett) miatt létesítő okirat módosítására ne kötelezze a cégeket.
A 18–22. §-hoz
A szövetkezet vonatkozásában az előírt átmeneti szabályok a gazdasági társaságok kapcsán előírt logikát követik.
A 23. §-hoz
A Ptk. Negyedik Könyve szól a hatályoshoz képest kibővült családjogi szabályokról. Az eddig önálló törvényben szabályozott családjog anyaga beépül a Ptk.-ba. Ez a módosulás nem csupán a családjog magánjogi hátterének és összefüggéseinek a jelenleginél hangsúlyosabb érvényre juttatását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy a családjogi szabályoknak a gyorsan változó társadalmi viszonyokhoz és a nemzetközi elvárásokhoz (elsősorban az Európa Tanács dokumentumaihoz és a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság családjogi tárgyú ítélkezési gyakorlatához) igazítása is megtörténjék. Néhány változást említve: Az eddig szűkszavúan rendezett házassági vagyonjog szabályozása lényegesen kibővül. A kódex a törvényes házassági vagyonjogi rendszerként megtartott házastársi vagyonközösség szabályait a bírói ítélkezésben évtizedek alatt kialakult elvekre építve veszi át. A szülői felügyelet szabályai terjedelmileg és tartalmilag is változnak. A Családjogi Könyv részben szabályozási körébe vonja a tényleges családi kapcsolatokat (pl.: élettársi kapcsolat, mostohaszülő-mostohagyermek kapcsolat szabályozása). Előtérbe kerül a családjogi jogviták megegyezésen alapuló – kötelező közvetítésen alapuló (mediációval történő) – rendezése. A Ptk. a szülői felügyelet gyakorlása terén a szülők felelősségét helyezi a középpontba, elsődleges szerepet szán a szülők megállapodásának, amelynek korlátja csupán a gyermek kiegyensúlyozott életvitelének biztosítása. Az említett változások bizonyos esetekben néhány speciális átmeneti szabály megfogalmazását is szükségessé teszik.
A Családjogi Könyv a szabályozási területhez tartozó átmeneti rendelkezések első §-ában megfogalmaz egy olyan általános átmeneti szabályt, amivel a Jat. 15. § (2) bekezdésében foglaltakat kívánja kizárni. A hivatkozott szabály a Családjogi Könyv vonatkozásában a Ptk. alkalmazhatóságára ad iránymutatást olyan tartós jogviszonyok esetén, amelyek a Ptk. hatálybalépésekor már fennállnak. A rendelkezés értelmében az új családjogi szabályok a Ptk. hatálybalépésekor fennálló családjogi jogviszonyokra, valamint az e jogviszonyokkal kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra alkalmazhatók.
A Családjogi Könyv egyrészről olyan tartós jellegű jogviszonyokat szabályoz, mint a házasság, szülői felügyelet, gyámság, ahol a házastársra, szülőre, gyámra előírt jogok és kötelezettségek kismértékű változása további konkrét átmeneti szabályok előírását nem indokolja, az átmenet az említett Családjogi Könyvre előírt általános szabály alapján kezelhető. A Ptk. hatálybalépését követően a házastárs, szülő, gyám jogaira, kötelezettségeire egyértelmű, hogy a Ptk. szabályai alkalmazandók. Ugyanakkor vannak olyan családjogi jogviszonyok, ahol a hivatkozott általános szabály további értelmezésre szorul. Ezekben az esetekben a speciális átmeneti normák arra adnak választ, hogy mi minősül egy adott jogviszony szempontjából olyan releváns ténynek, ami már a Ptk. szabályainak alkalmazását indokolja. Így például a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a házasság felbontására irányadó új szabályokat akkor kell alkalmazni, ha a válókeresetet a törvény hatálybalépése után nyújtják be, az apasági pereknél többek között új ténynek minősül az apaság megtámadására irányuló kereset benyújtása vagy a rokontartási szabályok körében a Javaslat új ténynek értékeli például a tartásdíj módosítására irányuló kereset benyújtását is.
A fentieken kívül szintén átmeneti norma előírása szükséges abban az esetben, ahol egy konkrét hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban a Ptk. hatálybalépésekor, akkor a jogalkotónak állást kell foglalnia abban, hogy az új szabályokat alkalmazni rendeli-e a folyamatban lévő ügyekben.
Átmeneti szabályok szükségesek azon jogviszonyok tekintetében is, ahol az új szabályok kedvezőbbek és bevezetésük mielőbb indokolt és azokban az esetekben, ahol az új szabályok azonnali alkalmazása méltánytalan helyzethez vezetne, mivel a jogbiztonságot sértené, ha bizonyos kötelezettségek megváltoznának vagy elnehezülnének. Szintén speciális rendelkezést ír elő a Javaslat a Családjogi Könyv rendelkezései kapcsán arra az esetre, ha a Ptk. bizonyos jogokhoz és kötelezettségekhez meghatározott időtartamot ír elő. Ebben az esetben a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Ptk.-ban előírt időtartamot mikortól kell számítani.
A 24. §-hoz
A Ptk. szűkíti a házasság érvénytelenségének eseteit. A házastársnak volt házastársa egyenes ági rokonával kötött házassága a Csjt. szerint érvénytelen, a Ptk. szerint viszont nem. Indokolt ezért a Ptk. kedvezőbb szabályát a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni, vagyis az említett érvénytelenségi okra hivatkozással, az érvénytelenség megállapítására már megindított bírósági eljárást megszüntetni, illetve a Ptk. hatálybalépése előtt benyújtott keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítani.
A 25. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a házasság felbontása esetén új ténynek a bontókereset benyújtása minősül, vagyis a Ptk. házasság felbontására vonatkozó rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a bontópert a Ptk. hatálybalépése után indították.
A 26. §-hoz
A Ptk. 4:29. § (3) bekezdése kiegészíti a Csjt. házastársi tartásra vonatkozó szabályait, és rövid ideig fennálló házasság esetén a tartási kötelezettség időtartamát maximálja. Egy évnél rövidebb idejű házasság esetén a volt házastársat, rászorultsága idején legfeljebb az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg tartás. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ebben az esetben nem a jogérvényesítés időpontja irányadó, hanem az életközösség megszűnésének időpontja kell hogy a Ptk. hatálybalépése utánra essen.
A 27. §-hoz
A házassági vagyonjogi rendelkezések kapcsán indokolt általánosan kimondani, hogy amennyiben a házassági életközösség a Ptk. hatálybalépése előtt szűnt meg és az ezzel kapcsolatos vagyonjogi igényt a Ptk. hatálybalépése után érvényesítik, a vagyonjogi igényekre az életközösség megszűnésekor hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. Ennek indoka, hogy a házasság fennállásától függetlenül, a vagyonközösség a házassági életközösséghez kapcsolódik. Ennek megfelelően, ha a házassági életközösség megszűnik a Ptk. hatálybalépése előtt, akkor az a vagyonközösség megszűnését is jelenti, függetlenül attól, hogy a házastársi közös vagyon megosztására még nem került sor. Házastársak szempontjából az a méltányos, ha a vagyoni igényeikre a házassági vagyonközösség megszűnése idején hatályos jog az irányadó.
A 28. §-hoz
A házassági vagyonjogi rendelkezések kapcsán az általános szabályokhoz képest indokolt további, speciális szabály előírása is. Új rendelkezés például a házastárs különvagyonának, illetve közös, vagyonának szabályozása körében, hogy a fogyasztói társadalomban megváltozott élettartamú vagyontárgyak okán a házastársak különvagyonába tartozó, mindennapi életvitelüket szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyak helyébe lépő vagyontárgyak már ötévi házassági életközösség után közös vagyonba kerülnek. A Csjt. erre vonatkozóan tizenöt évi együttélést ír elő feltételként. Tekintettel arra, hogy a vagyontárgyak tartóssága az utóbbi két évtizedben jelentősen megváltozott, a házastársakra nézve nem méltánytalan a fogyasztói rendszerhez jobban igazodó szabály mielőbbi alkalmazása. Az átmeneti szabályból következik, hogy a Ptk. által előírt szabályt a „folyamatban lévő” házasságokra is alkalmazni kell. A Ptk. hatálybalépését követő vagyonmegosztások idején a házastársak közös vagyonának, illetve különvagyonának körét már így kell figyelembe venni.
A 29. §-hoz
Az élettársi kapcsolat fogalmát és annak vagyonjogi következményeit a régi Ptk. kötelmi jogi rendelkezései között szabályozza. A Ptk. Családjogi Könyve további jogkövetkezményeket fűz az élettársi kapcsolatok egy részéhez. Az új szabályozás szerint a legalább egy évig fennálló élettársi kapcsolat esetén, ha abból gyermek is származott, a volt élettárstól tartás, illetve a közösen lakott lakás használata követelhető. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ezek a jogkövetkezmények alkalmazhatók azon élettársi kapcsolatokra is, amelyek már a Ptk. hatálybalépése előtt létrejöttek abban az esetben, ha az életközösség a hatálybalépést követően szakadt meg. Vagyis a legalább egyéves életközösség időtartamának számításánál figyelembe kell venni a Ptk. hatálybalépése előtt megszakadás nélkül fennállt életközösség időtartamát is. Ennek oka, hogy az élettársi kapcsolat egy tényhelyzeten (tényleges együttélésen) alapul, jogintézményét nem a Ptk. hozza létre. A Családjogi Könyv az élettársi kapcsolathoz csak további jogkövetkezményeket fűz.
A 30. §-hoz
Indokolt az apasági jogállást keletkeztető tények kapcsán is néhány átmeneti szabályt rögzíteni a Javaslatban. Az apasági vélelmet keletkeztető tények vonatkozásában figyelemmel kell lenni a Csjt. olyan, korábban hatályon kívül helyezett szabályozására is, amelynek joghatása a későbbiekben is fennáll. Korábban az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban élő férfi, a nő élettársa gyermekének apjává válhatott. A Csjt. 36. §-ában az apasági vélelmek között utal az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásán alapuló vélelemre is, tekintettel arra, hogy a 2010. január 1. és 2011. január 1. között az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába bejegyzett élettársi kapcsolat is apasági vélelmet keletkeztetett. A Csjt. hatályon kívül helyezett 35. § (4) és (5) bekezdése alapján, ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állt házassági kötelékben, a gyermek apjának kellett tekinteni azt a férfit, aki az anyával a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt a közjegyző által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban élt, kivéve ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő alatt több férfival élt az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban. A Ptk. erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, ugyanakkor továbbra is indokolt annak az szabálynak a fenntartása, ami a korábbi Csjt.-módosítás átmeneti szabályai között is megtalálható, figyelemmel arra, hogy továbbra is fennállhatnak azok a szülői státuszok, amelyek 2010-ben ily módon keletkeztek.
A 31. §-hoz
A Ptk. nem tartja fenn az apai elismerés két formáját: az utólagos házasságkötésen alapuló elismerést és a teljes hatályú apai elismerést. A Ptk. a kétféle elismerés szabályait a Ptk. 4:101. §-a szerinti „apai elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem” néven egységesíti és a Csjt. 39. §-a szerinti utólagos házasságkötésen alapuló elismerés szabályairól már külön nem rendelkezik. A Javaslat átmeneti szabályt fogalmaz meg arra az esetre, ha a házasuló férfi a Ptk. hatálybalépése előtt a házasságot megelőző eljárásban apai elismerő nyilatkozatot tett, a házasságot viszont csak a Ptk. hatálybalépése után kötik meg. Az átmeneti szabálynak abban az esetben lehet jelentősége, ha a nyilatkozatot tevő férfi a házassági kötelékre tekintettel ismeri el az apaságot.
A 32–33. §-hoz
Szintén az apaságot keletkeztető tényállások szabályozása körében igényel átmeneti szabályozást az, hogy a Ptk. 4:111. §-a a Csjt.-hez képest szigorúbb megtámadási határidőket vezet be az apasági vélelmek megdöntése tekintetében. A Javaslat megfelelő átmeneti időt biztosít az új határidők bevezetése kapcsán azáltal, hogy lehetővé teszi a Ptk. hatálybalépését követő három évig a Csjt. szerinti határidők alkalmazását.
A 34. §-hoz
A Ptk. örökbefogadásra irányadó szabályait csak a Ptk. hatálybalépése után megkezdett örökbefogadási eljárásokban kell alkalmazni.
A 35. §-hoz
A Csjt. 77. § (3) bekezdése előírja, hogy a szülőnek a gyermek végleges külföldre távozásához adott nyilatkozatához a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A Ptk. ugyanebben az esetben a gyámhatósági hozzájárulást nem követeli meg, ezért indokolt az erre irányuló folyamatban lévő eljárásokat megszüntetni.
A 36. §-hoz
Változnak a törvényi előírások a gyermek gyámhatósághoz beszolgáltatott vagyonát illetően is. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. szabályai szerint a szülőknek a gyermek vagyonát már csak szankciós jelleggel kell beszolgáltatni, ezért a Javaslat előírja, hogy a korábban – szankciós jelleg nélkül – beszolgáltatott vagyont a szülőnek ki kell adni.
A 37. §-hoz
A Családjogi Könyv bevezeti a kötelező közvetítés elrendelésének lehetőségét a szülői felügyelet rendezésével kapcsolatos vitás ügyek során. Az új szabályok mihamarabbi életbelépése, így folyamatban lévő ügyekben való bevezetése a gyermek jogainak fokozott védelme érdekében indokolt.
A 38. §-hoz
A Csjt. 88. § (2) bekezdése szerint a bíróságnak mérlegelési joga volt a tekintetben, hogy megszünteti-e a szülői felügyeleti jogát annak a szülőnek, aki együtt él a szülői felügyelettől megfosztott másik szülővel. A Ptk. 4:186. § (2) bekezdése alapján azonban a törvény alapján szünetel a szülői felügyeleti joga ugyanennek a szülőnek. Mindenképpen gondoskodnia kell a gyámhatóságnak azokról a gyerekekről, akiket a szabályozás érint, mivel a Ptk. hatálybalépése azt eredményezi számukra, hogy szülői felügyelet nélkül maradnak. Ezért a Javaslat, megfelelő átmeneti idő biztosításával, előírja, hogy a gyámhatóság gyámrendelés iránti intézkedéséig, fenmnarad a szülő szülői felügyeleti joga, de a gyámhatóságnak hat hónapon belül minden ilyen esetben intézkednie kell.
A 39. §-hoz
A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában 1980. október 25-én kelt egyezmény (kihirdette az 1986. évi 14. tvr.) alapján a külföldre vitel jogellenességének megállapítására a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga irányadó. Jelenleg tehát Magyarországon a Csjt.-nek a szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezései irányadók a tekintetben, hogy a gyermek külföldre vitele jogellenesnek minősül-e. Ugyanakkor a jogellenességet azon állam bírósága vizsgálja, ahova a gyermeket elvitték, következésképpen: minden esetben szükséges bizonyítani a külföldi bíróság előtt a magyar jog tartalmát. A jogellenes elvitel és annak külföldi bíróság általi elbírálása között értelemszerűen minden esetben eltelik valamennyi idő, így a Ptk. hatálybalépésével összefüggésben felmerülhet olyan helyzet, hogy az elvitel 2014. március 15. előtt történik, de a magyar jog szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezéseinek vizsgálatára a külföldi bíróság előtt már ezen időpontot követően kerül sor. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az, hogy a szülői felügyelet miként alakult, és erre tekintettel jogellenes-e az elvitel, az elvitel időpontjában hatályos jog alapján állapítandó meg, vagyis a hágai gyermekelviteli egyezmény alkalmazása szempontjából az új Ptk. csak a 2014. március 15-én vagy azt követően külföldre vitt gyermekek tekintetében alkalmazandó.
A 40. §-hoz
A Javaslat a Ptk. rokontartásra vonatkozó szabályának alkalmazhatóságára állapít meg általános szabályt.
A 41. §-hoz
A Ptk. Ötödik Könyvének rendelkezései a dologi jogot foglalják magukban, azt a jogterületet, amelynek alapintézménye a tulajdonjog, és amely ezen intézményhez kapcsolódó, túlnyomó részben abszolút szerkezetű, jogviszonyokat szabályoz. A tulajdoni jogviszonyok stabilitásához fontos társadalmi érdek fűződik, éppen ez az egyik oka annak, hogy a Ptk. tartózkodott attól, hogy ezen a területen alapvető változásokat hajtson végre, erre egyébként nem is volt társadalmi igény. Azokon a területeken, ahol az e jogviszonyokat érintő jogi szabályozásban mégis változás következett be, az átmeneti rendelkezések megalkotásánál a jogalkotónak ugyancsak a stabilitásra és az e könyv körébe tartozó jogviszonyok tartósságára kellett figyelemmel lennie. E jogviszonyok esetében ugyanis tipikusnak tekinthetők azok, amelyek a Ptk. hatálybalépésekor már fennállnak, és fennállásukkal a jövőben is tartósan számolni kell, ezért a szabályozás e körben nem indulhatott ki pusztán abból, hogy az érintett jogviszonyok mikor keletkeztek vagy a dologi jogi szempontból releváns tények mikor következtek be, mert akkor a Ptk. szabályai a hatálybalépésük előtt keletkezett jogviszonyok, illetve bekövetkezett tények esetén akár évtizedek múlva sem lennének alkalmazhatók. A Dologi jogi Könyv átmeneti szabályozása ezért nem tesz generális kivételt a Javaslat azon szabálya alól, amely szerint a Ptk.-t kell alkalmazni a hatálybalépése után megtett, jognyilatkozatokra, és nem tesz kivételt ez alól abban az esetben sem, ha a dologi jogi tartalmú jognyilatkozatra olyan jogviszonyok vagy tények tekintetében kerül sor, amelyek egyébként a Ptk. hatálybalépése előtt keletkeztek, illetve következtek be. Ha tehát valamely dologi jogviszony ugyan a Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett, de azzal kapcsolatban a Ptk. hatálybalépése után következik be valamely tény, vagy tesznek jognyilatkozatot, erre, és ekként a jogviszonyra is, főszabályként már a Ptk.-t kell alkalmazni. Ebből következően például a közös tulajdon keletkezésének időpontjától függetlenül, a Ptk. szabályait kell alkalmazni, ha a közös tulajdon használatáról, hasznosításáról, elidegenítéséről, a közös tulajdont érintő kötelezettségvállalásról a Ptk. hatálybalépése után döntenek a tulajdonostársak, vagy ha a közös tulajdon megszüntetését a Ptk. hatálybalépését követően kezdeményezték. Az ismertetett főszabály alól azonban a Javaslat kivételeket is megfogalmaz, olyan szabályokat, amelyek a Ptk. hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokban az utóbb bekövetkező jogi tényekre is a korábban hatályos szabályok alkalmazását rendelik.
A 42. §-hoz
Mivel a Ptk. valamely szerződéses ügylet teljesítéseként a dolog átadását jogügyleti természetűnek tekinti (ún. rendelkező ügylet), amit a birtokátruházás intézményének szabályozása körében egyértelműen kifejezésre juttat [Ptk. 5:3. § (1) bek.], az átmeneti szabályok között a fentebb részletezett generális szabály alól e jogügyletnek a szerződéses kötelezettségekkel való szoros összefüggése okán indokolt kivételt tenni, ha a Ptk. hatálybalépését megelőzően kötött szerződés alapján ugyan, de a hatálybalépést követően kerül sor a dolog átadására irányuló szerződéses kötelezettség teljesítésére. Ez a rendelkezés áll ugyanis összhangban a kötelmi joghoz kapcsolódó átmeneti szabályozás általános elveivel, annál is inkább, mert a dologi jogi rendelkező ügyleteknek az elkötelező (kötelmi jogi) ügyletekkel való szoros kapcsolata semmiképpen nem indokolja azt, hogy a jogalkotó az átmeneti szabályok megállapítása körében ezen ügyleteket egymástól elszakítva kezelje, e szabályozási körben ezért az ügyletegység elvét tartotta fontosabbnak.
A 43. §-hoz
Vannak olyan, alapvetően dologi jogi jellegű jogviszonyok, amelyek adott esetben valamely ügylethez kapcsolódóan a Ptk. hatálybalépése előtt keletkeztek, és ugyan a szükséges jognyilatkozat tételére a Ptk. alapján is sor kerülhetne, problémát okoz az, hogy az adott intézményt, mint amilyen például a felelős őrzés jogintézménye, a Ptk. nem ismeri, habár a jogalap nélküli birtoklás körében e jogviszonyokra a Ptk. is megfelelő szabályozást tartalmaz. A jogalkalmazó helyzetének megkönnyítése érdekében ezért a Javaslat kimondja, hogy ha a felelős őrzés a Ptk. hatálybalépésekor még fennáll, úgy arra, és ebből következően az ennek alkalmazása során tett jognyilatkozatokra továbbra is a régi Ptk. felelős őrzésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A 44. §-hoz
Nem feltétlenül igényel átmeneti szabályozást az a lehetőség, hogy a föld tulajdonjogának az épület tulajdonjogától való elválása esetén a felek a földhasználat tekintetében az ingatlan-nyilvántartásban is feljegyezhető szerződéses szabályozásban állapodhassanak meg. A földhasználat vonatkozásában azonban a Ptk. hatálybalépése előtt is megállapodhattak a felek, sőt, a földhasználat terjedelmét illetően a földhasználati jog bejegyzésére e megállapodás, vagy a bíróság határozata alapján kerülhetett sor. Bár kifejezett rendelkezés nélkül sem lenne elvi akadálya annak, hogy a Ptk. hatálybalépését megelőzően kötött földhasználati megállapodások utóbb, a Ptk. által biztosított lehetőség folytán – immár harmadik személyekre is kiható hatállyal – feljegyzésre kerüljenek az ingatlan-nyilvántartásban, ennek kifejezett kimondása azonban a jogalkalmazás számára is egyértelműbb helyzetet teremt.
A 45. §-hoz
A túlépítés, hozzáépítés, átépítés, beépítés és ráépítés szabályainak alkalmazása szempontjából kérdéses lehet, hogy az építési folyamat mely részét ragadja meg a jogalkotó olyan tényként, ·
amelynek a hatályos vagy a Ptk. alkalmazása szempontjából jelentősége van. Bár az érintett kérdéskörben a két Ptk. fő vonalaiban hasonló módon szabályoz, annak egyes részleteiben azonban i vannak (a rosszhiszemű túlépítés esetében nem is jelentéktelen) eltérések. A jogalkotó – hasonlóan a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: Ptké.) is követett szemponthoz – az építési folyamat befejezéséhez fűzi azt a joghatást, amelynek alapján elválik, hogy a jogszerzésre még a régi Ptk., vagy már a Ptk. rendelkezései alkalmazandók. Ez a megoldás aligha vitatható, hiszen az anyagi jogszerzés az említett esetekben, értelemszerűen, az építési tevékenység befejezésével tekinthető bekövetkezettnek. Ez a szabályozás még abban az esetben is irányadó, amikor a Ptk. alkalmazása az építkezőre kedvezőtlenebb (rosszhiszemű túlépítés), aligha lehet ugyanis indokolt, hogy a rosszhiszemű1 túlépítő jogainak védelme érdekében az e körben általánosan érvényesülő szabálytól a jogalkotó eltérjen.
A 46. §-hoz
A Ptk. elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó szabályai a kötelezettre nézve kedvezőbbek azáltal, hogy sem a szerződésen, sem pedig a jogszabályon alapuló tilalomba ütköző szerződés nem válik semmissé, csupán hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja [Ptk. 5:32. § (1) bek.]. Ez a szabályozás a tilalom jogosultjára nézve sem jelent hátrányt, hiszen módjában áll, hogy a tilalommal védett jogába ütköző szerződés vele szembeni hatálytalanságára hivatkozzon az olyan jogszerzővel szemben, aki jóhiszemű és ellenérték fejében történő jogszerzőnek nem tekinthető. Ez utóbbiakkal szemben ugyanis a régi Ptk. semmisséget favorizáló szabályai sem tették lehetővé a tilalom dologi jogi szempontból sikeres érvényesítését. A kifejtettekre tekintettel, a Javaslat a Ptk. hatálybalépését követően kötött tilalommal ellentétes ügyletek tekintetében a tilalom joghatásait illetően akkor is a Ptk. szabályainak alkalmazását rendeli, ha a tilalom kikötése még a régi Ptk. szabályai szerint történt.
A 47. §-hoz
A Ptk. bevezeti a jogcímes elbirtoklás intézményét, amely szerint az elbirtoklással való tulajdonszerzés meghatározott feltételek fennállása esetén (5:45. §) rövidebb időtartam alatt (öt év) bekövetkezik. Rendezni kellett tehát, hogy a folyamatban lévő elbirtoklás esetén mikortól és milyen szabályt kell alkalmaznia a jogalkalmazónak. Indokoltnak tűnik, hogy a Ptk. hatálybalépésekor folyamatban lévő elbirtoklás esetén is alkalmazásra kerülhessen a jogcímes elbirtoklás szabálya, ha annak feltételei a birtokos esetében megvalósultak. A tulajdonos érdekeire tekintettel azonban szükséges annak kimondása, hogy ha ilyen esetben a birtokosra kedvezőbb elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb van hátra, úgy a jogcímes elbirtoklás alapján a tulajdonszerzés csak a törvény hatálybalépésétől számított egy év elteltével következik be.
A 48. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a hozzáépítéssel, átépítéssel, beépítéssel és ráépítéssel történő tulajdonszerzés esetén a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az építkezés a Ptk. hatálybalépése után fejeződött be.
A 49. §-hoz
A zálogjog szabályozása a Ptk.-ban számos vonatkozásban a részleteiben is megújult, és bár a zálogjog maga az alapjául szolgáló zálogszerződéstől vagy törvényi rendelkezéstől független dologi jogi létet nyer, e jogot mégsem célszerű elválasztani az alapításához szükséges szerződéses vagy törvényi aktustól. Az intézmény egységes kezelése, átláthatósága és a jogalkalmazás egységessége érdekében ezért a jogalkotó szükségesnek tartotta annak kimondását, hogy a Ptk. rendelkezései csak azokra a zálogjogokra alkalmazhatók, amelyeket már a Ptk. hatálybalépése után kötött zálogszerződéssel (vagy törvényi rendelkezés alapján) alapítottak.
Az 50. §-hoz
A Ptk. Hatodik, Kötelmi jog című Könyve számos apróbbnak tűnő, de dogmatikai szempontból fontos módosítást tartalmaz. A Ptk. dogmatikai tisztaságra és a gyakorlat igényeinek való megfelelésre törekvő kötelmi jogi szabályait – noha azok hatása vélhetően mind a jogviszonyok alanyai, mind a bíróságok szempontjából kedvező lesz – a jogbiztonság követelménye miatt, főszabályként, csak azokra a kötelmekre lehet alkalmazni, amelyek a Ptk. hatálybalépése után keletkeznek (Javaslat 1. §).
A Javaslat 50. §-a ezért a Ptk. hatálybalépésekor már fennálló kötelmekre, és az azokat érintő, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre és megtett jognyilatkozatokra (tény alatt értve e helyütt a már fennálló kötelmekből fakadó joghatásokat is) az új Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályokat – így mindenekelőtt a régi Ptk.-t – rendeli alkalmazni. Ha a régi Ptk. hatálya alatt keletkezett kötelmet már a Ptk. hatálya alatt érinti olyan tény vagy jognyilatkozat, amelyből újabb kötelem keletkezik, úgy erre az újabb kötelemre is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályokat rendeli alkalmazni a Javaslat generális kötelmi szabálya. Ennek oka az, hogy az a keretjogviszony – például keretszerződés, előszerződés, vételi jogot engedő szerződés vagy jogszabály által keletkeztetett kötelmi jogviszony – határozza meg az újabb kötelmet is, amely még a Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett, így a szerződő felek is ehhez igazították jövőbeli magatartásukat.
A Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekre a Javaslat csak abban az esetben ad a kötelmekre vonatkozóan megfogalmazott generális átmeneti szabálytól eltérő rendelkezést, ha az feltétlenül indokolt. A fennálló kötelmek körében akkor indokolt speciális, a Ptk. szabályainak alkalmazását, rendelő átmeneti szabály megadása, ha az a kötelem valamennyi alanya számára előnyös, vagy pedig, ha ahhoz – a felek esetleg eltérő érdeke ellenére is – alapvető társadalmi érdek fűződik.
A fennálló kötelmek körében a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződések mint kötelmet keletkeztető tényállások jelentik az első olyan kivételi kört, amelyre a Javaslat speciális szabályt ad [50. § (2) bekezdés] a felek egyező szerződésmódosítási akaratára, annak jogalkotói elismerésére tekintettel. E kivételi szabályt azért e körben és nem a Ptk. szakaszai sorrendjében, külön §-ban szabályozza a Javaslat, mert a felek egyező akarattal történő szerződésmódosításával megvalósított Ptk. hatálya alá helyezkedés nem köthető a Ptk. egy-egy konkrétan megjelölt kötelmi jogi rendelkezéséhez. Sőt, a Javaslat az átnyúló kötelmekre vonatkozó generális szabályozás alóli kivételi szabály alkalmazását épp azzal a feltétellel fogalmazza meg, hogy a felek kizárólag a szerződésük egészét – és nem annak egyes részeit – jogosultak megállapodásukkal a Ptk. hatálya a helyezni. E szerződésmódosítás feltételeit természetesen még a régi Ptk. szerint kell megítélni.
Az átnyúló kötelmek esetében biztosított ezen kivételi szabály tehát kizárólag szerződésekre, szerződéses jogviszonyokra vonatkozik, és kizárólag a szerződés egészének a Ptk. alá helyezését biztosítja. Az első megkötésre azért került sor, mert a szerződéses jogviszonyokat leszámítva, még a kötelmekre sem jellemző, hogy azokra a feleknek egymáshoz képest kiegyensúlyozott befolyása ráhatása (alakító joga) lenne. Egyedül a szerződéses jogviszonyok esetében képzelhető el, hogy a felek számára egyaránt előnyös döntésnek tűnjön és – a szerzett jogokra, azok kiegyensúlyozott védelmére figyelemmel – közjogi szempontból is megengedhető legyen az, hogy szerződésükre (és ezáltal jogviszonyukra) kihatóan más jogi rezsimet kívánjanak alkalmazni, mint amelyben az keletkezett. A második megkötésre annak érdekében van szükség, hogy a hatályos és a Ptk. rendelkezéseinek egy jogviszony keretében való együttes, egyidejű alkalmazását és az ebből származó érvénytelenségi, illetve az esetlegesen előforduló ellentmondásos jogszabályi rendelkezésekből fakadó jogértelmezési problémák jelentkezését, a jogalkotó ne segítse elő. A feleknek az alkalmazandó jogi rezsimre vonatkozó jogának kizárása ugyanakkor a szerződési szabadság aránytalan és kivitelezhetetlen korlátozását is jelentené, amelyet a jogalkotó szintén nem mozdíthat elő.
Az 51. §-hoz
A régi Ptk. 221. § (3) bekezdése – egyetlen, a jogi személy képviselő esetére megfogalmazott kivételi szabályt leszámítva – tiltotta, hogy a képviselő eljárjon, ha az általa képviselt személy maga, vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel (érdekellentét). Az érdekellentét ellenére megtett jognyilatkozatot az abszolút tilalom értelmezésével a korábbi bírói gyakorlat – jogszabályba ütközőként vagy nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőként – semmisnek tekintette, majd a legújabb döntésekben az abszolút semmisség helyett már a relatív hatálytalanság szankciója is megjelent. A Ptk. 6:13. § (1) bekezdése a képviselt érdekeinek védelmét a régi Ptk. abszolút tilalmánál kevésbé szigorú megoldással – a képviselt számára biztosított megtámadás jogával – tartja megvalósíthatónak. Ekként a képviselő érdekellentét esetében is eljárhat majd, ám, ha a képviselt személy a képviselet alapításakor az érdekellentétről nem tudott [6:13. § (3) bekezdés], a számára sérelmes képviselői jognyilatkozatot megtámadhatja. A 6:13. § (2) bekezdése értelmében vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak jogi képviselője. A Ptk. nem tartja fenn a régi Ptk. 221. § (3) bekezdésének második mondatában foglalt kivételi szabályt, mely szerint: ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat.
A Ptk. szerint a képviselt fél – saját döntésén és cselekményén (a megtámadási jog gyakorlásán) alapuló – racionálisabb, kevésbé drasztikus védelme nem csak a képviselt érdekét szolgálja megfelelően, hanem a hatályos joghoz képest a képviselő számára is kedvezőbb megoldást jelent. A képviselőnek így kevésbé kell számolnia azzal, hogy az általa megtett jognyilatkozat érvénytelensége, illetve hatálytalansága miatt a képviseltnek kára keletkezik, amelynek megtérítésére a képviselő kötelezhető lehet. A képviselttel, a képviselő nyilatkozata révén, jogviszonyba kerülő harmadik személynek pedig nyilvánvalóan az az érdeke, hogy a képviselt nevében tett jognyilatkozathoz, annak hibátlansága folytán, a célzott joghatás fűződjön. A. jognyilatkozat hibátlanságára a Ptk. – a hatályostól eltérően – esélyt biztosít. Erre tekintettel a Ptk, hatálybalépése előtt megtett képviselői nyilatkozatokra is indokolt a Ptk. kedvezőbb szabályozásának alkalmazását előrehozó speciális átmeneti szabály megalkotása. Ebben a körben átmeneti szabály azonban csak úgy adható, hogy a hatálybalépés előtt tett képviselői nyilatkozatokra csak a Ptk. 6:13. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásának legyen helye, lényegében a régi Ptk. 221. § (3) bekezdésének első mondata helyett. A 221. § (3) bekezdés utolsó mondata továbbra is alkalmazandó maradna a hatálybalépés előtti nyilatkozatokra azzal a kiegészítéssel, hogy az átmeneti szabály a jogi személy képviselő által a képviselt kifejezett engedélye hiányában megtett jognyilatkozatra is alkalmazni rendeli a megtámadás lehetőségét. A Javaslat a Ptk. hatálybalépése előtt tett jognyilatkozatok megtámadására a megtámadásra nyitva álló határidő speciális szabályozása mellett fenntartja, illetve alkalmazni rendeli a régi Ptk. megtámadásra vonatkozó rendelkezéseit. A megtámadásra nyitva álló határidő – a megtámadásra jogosult érdekére figyelemmel – a Ptk. hatálybalépésekor kezdődik.
Az 52. §-hoz
Az általános meghatalmazás szabályait a Ptk. 6:16. §-a két vonatkozásban szigorítja. Egyrészt a régj Ptk. által előírt egyszerű írásbeli formát meghaladó alakszerűséget kíván meg érvényességi kellékként: teljes bizonyító erejű magánokirati, illetve közokirati formát. Másrészt – és az átmeneti szabályozás szempontjából csupán ennek van jelentősége – kimondja, hogy az általános meghatalmazás legfeljebb öt évre szólhat, így a régi Ptk. hatálya alatt megtett határozatlan idejű, vagy öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazások öt év elteltével ipso iure hatályukat vesztik. Ezzel a Ptk. az esetleges visszaéléseknek kívánja elejét venni. Az általános meghatalmazó hatályát öt évben korlátozó rendelkezés ugyan a meghatalmazó számára bizonyos kényelmetlenséggel jár, ám a meghatalmazás ötévenkénti meghosszabbítása még mindig kevésbé hátrányos, mint a korlátlan vagy hosszú időre szóló meghatalmazásból eredő visszaélések kockázata. A visszaélések lehetőségének csökkentése olyan társadalmi érdek, amely ésszerű alapját jelenti annak, hogy az általános meghatalmazások időbeli hatályát ne csak felmenő rendszerben; hanem már a Ptk. hatálybalépése előtt megtett általános meghatalmazások esetében is alkalmazni kelljen. A Ptk. e rendelkezésének előrehozott alkalmazására ezért a Javaslat speciális átmeneti szabályt fogalmaz meg, mely a meghatalmazó kényelmetlenségének csökkentése érdekében rendelkezik úgy, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt adott határozatlan, vagy öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás a Ptk. hatálybalépését követő öt év elteltével veszti hatályát. A speciális átmeneti rendelkezés lehetővé teszi, hogy az öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás – annak lejárati ideje szerint – a Ptk. hatálybalépését követő öt év eltelte előtt is lejárhasson, és így minden öt évnél hosszabb általános meghatalmazás ugyanolyan elbírálás alá essen.
Az 53. §-hoz
A korábbi szabályozás [27/2003. (VII. 2.) IM rendelet] szerint, ha a letétet a jogosult az elévülési időn belül nem követelte, a teljesítés céljából bírósági letétbe helyezett pénzt, értékpapírt vagy más okiratot a kötelezett öt évig követelheti vissza a bíróságtól, ezt követően a letét bírósági kezelése megszüntetésre kerül. Fontos változás, hogy a Ptk. 6:54. § (3) bekezdése értelmében a letét időbeli korlátozás nélkül követelhető vissza arra tekintettel, hogy ha a jogosult a letétet nem veszi át, akkor – a letevőn kívül – nincs más személy, akinek a letett dologhoz joga lenne. Ez a szabályozás van összhangban azzal is, hogy ha a bírósági letét tárgya pénz, papír alapú értékpapír vagy más okirat (azaz ingó dolog), akkor a letevő tulajdoni igénye alapján is visszakövetelhetné a letétet, mivel a tulajdoni igény nem évül el. E körben a letevő tulajdonjogának védelme érdekében speciális átmeneti szabály megalkotásával indokolt eltérni a főszabálytól figyelemmel arra is, hogy a hatályos rendelkezések szerint a bírósági letét kezelése a letétbehelyezéstől számított tíz évig áll fenn. A Javaslat által megfogalmazott átmeneti rendelkezés a jogosult érdekét nem sérti, hiszen a bírósági letét kiadását az elévülési időn belül nem követelte, a bíróságoknak a letét őrzésével kapcsolatos kiadásai pedig – a teljesítési letét lehetséges tárgyára tekintettel – jelentős többletköltséggel vélhetően nem járnak, illetve ezek a kötelezett számára nyújtott „bírósági őrzési szolgáltatásra” tekintettel a kötelezettre átháríthatóak.
Az 54. §-hoz
A Ptk. különválasztja a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség és a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait. Míg a szerződésszegésért való felelősség esetén a Ptk. szakít a hatályos jog felróhatósági alapú felelősségi rendszerével, addig a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség a Ptk. alapján továbbra is a károkozó felróhatóságán – annak valamely formáján – alapul. A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség körében a Ptk. hármas célt követett: a Ptk.-ba kívánta integrálni a korábban külön törvényekben szabályozott, de a Ptk.-ba illeszthető felelősségi alakzatokat, valamint a bírói gyakorlatban kialakult jogtételeket, továbbá új szabályokat kívánt bevezetni azokon a pontokon, ahol a jelenlegi joggyakorlat a régi Ptk. szabályai alapján nem tudott kielégítő megoldást nyújtani a felmerült problémákra. Az első célkitűzés eredményeként került a kódexbe a termékfelelősség, a második alapján definiálja a Ptk. az üzemben tartó fogalmát és szabályozza a többek közös károkozását, míg a harmadikra példa az okozatossági lánc elvágását szolgáló előreláthatóság fogalmának meghatározása.
A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség, illetve a kártalanítás tekintetében megfogalmazott változások, noha azok alapvetően pontosító, a bírói gyakorlatot orientáló jellegűek, néhány ponton érdemben módosítják a hatályos kárfelelősségi szabályozást. Erre, és a jogbiztonság követelményére tekintettel, az átmeneti szabályozásnak – a személyiségi jogi jogsértést is okozó magatartásokra tekintettel, az e magatartások szankcióira előírt speciális átmeneti szabályokkal összhangban – azt kell rendeznie, hogy a Ptk. megváltozott kárfelelősségi szabályait a károkozó magatartás tanúsításának időpontjától (folyamatosan tanúsított károkozó magatartás esetén a károkozás megkezdésétől) vagy pedig a kár bekövetkezésétől kell-e alkalmazni. Mind a jogbiztonság, mind a személyiségi jogok megsértésének szankcióira előírt átmeneti szabály azt indokolja, hogy a Ptk. rendelkezéseit a hatálybalépését követően tanúsított károkozó magatartások esetén kelljen alkalmazni. A jogbiztonság érdekében a Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött, folyamatosan tanúsított károkozó magatartásra akkor is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a károkozó magatartás befejezése, illetve a károk bekövetkezése a Ptk. hatálybalépése utáni időpontra esik.
Az 55. §-hoz
A Ptk. biztosítási szerződésre vonatkozó szabályainak alkalmazására a Javaslat abban az esetben is lehetőséget biztosít, ha a biztosítási szerződés a Ptk. hatálybalépése előtt tett ajánlat alapján jön létre, az ajánlat azonban megfelel a Ptk. rendelkezéseinek, és a biztosítási szerződés alapján biztosító kockázatviselése a Ptk. hatálybalépését követően áll be. A jogviták elkerülése érdekében, továbbá prudenciális szempontokra tekintettel rendezi a Javaslat a Ptk. hatálybalépése előtt kötött felelősségbiztosítási szerződések alapján a biztosító sérelemdíjjal kapcsolatos helytállási kötelezettségét olyan felelősségbiztosítási események esetére, amelyek a Ptk. hatálybalépését követően következtek be.
Az 56. §-hoz
A régi Ptk. szerint az okirat akkor tekinthető értékpapírnak, ha azt valamely jogszabály értékpapírnak minősíti. Ez az egyedi minősítést megkívánó megoldás ugyan mindenféle jogbizonytalanságot kiküszöböl, azonban nem elég rugalmas, és ezért nem képes követni a gazdaság fejlődését. Ez egyrészt azt a kockázatot rejti magában, hogy kialakulnak olyan új okiratfajták, amelyek rendelkeznek mindazokkal a sajátosságokkal, amelyekkel elméletileg az értékpapíroknak rendelkezniük kell, és ugyanolyan gazdasági funkció betöltésére is képesek lennének, mint az értékpapírok, mégsem tudnak jogi értelemben értékpapírként funkcionálni, mert a jogrendszerből hiányzik az a szabály, amely értékpapírrá minősítené őket. Az egyedi minősítés másik fő kockázata és veszélye az, hogy az értékpapír-funkcióra alkalmas instrumentumok – ha nem esnek a jogszabály értékpapírrá minősítő rendelkezése alá – az értékpapírjogi szabályozás garanciális normáinak hatókörén kívül maradnak, és így, miközben a jogalkotó éppen a biztonságot kiszámíthatóságot kívánná az egyedi minősítés rendszerével garantálni, bizonyos visszaélésekre engedhet teret. Ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölése érdekében a Ptk. áttér a normatív szabályozás rendszerére: tartalmi ismérvek alapján határozza meg azt, hogy mely okiratok tekinthetők értékpapírnak. Ekként a piaci szereplőknek a Ptk. hatálybalépését követően kibocsátott instrumentumok tekintetében nem kell arra várniuk, hogy azt jogszabály értékpapírnak minősítse.
Ez a változtatás nagyobb bizonytalanságot jelent a régi Ptk. rendszeréhez képest, ezért az átmeneti bizonytalanságra és arra tekintettel, hogy az értékpapír kötelmet keletkeztet és az e kötelmekből fakadó szerzett jogok védelemre érdemesek, rendelkezik úgy a Javaslat – a kötelmekre vonatkozó 50. § (1) bekezdés szerinti generális átmeneti szabállyal összhangban –, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt kibocsátott értékpapírokra a Ptk. hatálybalépését követően is a Ptk. hatálybalépése előt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy azon okiratok, amelyeket még a Ptk. hatálybalépését megelőzően „értékpapír céljából” bocsátottak ki, nern orvoslódnak ipso iure a Ptk. normatív értékpapírfogalma alapján még akkor sem, ha egyébkén annak megfelelnének.
Az 57. §-hoz
A Ptk. Hetedik Könyve az öröklési jogi szabályokat tartalmazza. A Javaslat az öröklési jogi szabályok hatálybalépése kapcsán általános elvként rögzítené, hogy az új öröklési jogi szabályokat a Ptk. hatálybalépése után megnyílt öröklésre kell al kalmazni, vagyis abban az esetben, ha az örökhagyó halála 2014. március 15. után következett be.
Az 58. §-hoz
Végrendeleti öröklésnél az általános elvből az következik, hogy a Ptk. szabályainak csak a hatálybalépés után készített végrendeletek szempontjából van jelentősége. Ugyanakkor a „favor testamenti” elvére figyelemmel, célszerű az általános szabály alól bizonyos esetekben kivételt tenni és olyan átmeneti szabályokat megfogalmazni, amelyek olyan, a Ptk. hatálybalépése előtt létrejött végintézkedések esetén lesznek irányadóak, amelyek a régi szabályok szerint nem, de az új szabályok szerint már érvényesek lennének. Ebben az esetben ha az örökhagyó 2014. március 15. után halt meg, akkor végakaratát érvényesnek kell tekinteni. Így például: ha az örökhagyó a végrendeletében nem tünteti fel a végrendelkezés helyét, akkor végrendelete, a korábbi szabályok alapján, nem lesz érvényes, ha azonban a végrendelkező 2014. március 15. után hal meg, végrendeletét a Ptk. hatálybalépése miatt már érvényesnek kell elismerni, figyelemmel arra, hogy az írásbeli magánvégrendelet alaki követelményeinél az új szabály nem írja elő feltétlen érvényességi kellékként a keltezés helyét. Ugyanígy érvényesként kell elfogadni az új szabályok miatt a házastársak ugyanabban az okiratban készített végakaratát függetlenül attól, hogy a végrendelet a Ptk. hatálybalépése előtt vagy után készült, ha az öröklés a Ptk. hatálybalépése után nyílt meg. Ez a szabály – a Javaslat szerinti átmeneti szabály miatt – hasonlóan irányadó az új Ptk. hatálybalépése előtt készült öröklési szerződés érvényességére is.
Az 59. §-hoz
Néhány további speciális átmeneti szabályt is előír a Javaslat azokban az esetekben, ahol a két Ptk. szabályozása eltérő, és adott esetben az új szabály az örökhagyó akaratának érvényesülése szempontjából kedvezőbb lehet. Így például érvényesnek ismeri el a Javaslat a végrendelet utóörökös nevezést tartalmazó rendelkezését, ha az megfelel az új szabályoknak és az öröklés a Ptk. hatálybalépése után nyílt meg.
A 60. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha az öröklés a Ptk. hatálybalépése előtt nyílt meg, a végrendelet megtámadásának elévülésére a Ptk.-ban előírt ötéves határidőt a Ptk. hatálybalépésétől kell számítani.
A 61. §-hoz
A Javaslat szóbeli végrendelet esetén, az örökhagyó akaratának érvényesülésére figyelemmel írja elő, hogy a hatálytalanságra vonatkozó szigorúbb Ptk.-beli szabályok akkor alkalmazhatók, ha a végrendeletet a Ptk. hatálybalépését követően tették.
A 62. §-hoz
A Ptk. 7:46. §-a az élettársra is kiterjeszti a végrendelet hatálytalanságára vonatkozó szabályt abban az esetben, ha az örökhagyó halálakor az életközösség már nem áll fenn. A Javaslat ennek kapcsán – eltérve az általános öröklési jogra irányadó átmeneti szabálytól – tisztázza, hogy az új rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az örökhagyó és élettársa között az életközösség a Ptk. hatálybalépése után szakadt meg.
A 63. §-hoz
A Ptk.-ban kisebb mértékben változtak az öröklési szerződés szabályai. A Javaslat a végrendelet mintájára állapít meg ennek kapcsán átmeneti szabályt annak érdekében, hogy az öröklési szerződésben foglaltak lehetőség szerint érvényesülhessenek.
A 64. §-hoz
Lényegesen módosulnak az örökbefogadott és vér szerinti családja közötti törvényes öröklési szabályok is. Egyrészről új a szabályozás, ha az örökbefogadott a törvényes örökös, másrészről változnak a szabályok akkor is, ha az örökbefogadott az örökhagyó. A Javaslat – hosszú átmeneti időt biztosítva – az örökbefogadott érdekeire figyelemmel írja elő ebben az esetben, hogy az új szabályok csak a hatálybalépést követő örökbefogadásokra alkalmazhatók.
A 65. §-hoz
Változik a kötelesrész mértéke is. Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, mint ami neki törvényes örökösként járna. Figyelemmel arra, hogy az örökhagyó végintézkedését a Ptk. hatálybalépése előtt még a korábbi Ptk. kötelesrészre irányadó rendelkezéseire figyelemmel tette, a Javaslat egyértelművé teszi, hogy 2014. március 15. előtt tett végintézkedések esetén még a régi Ptk. kötelesrészre vonatkozó rendelkezései az irányadók. A kitagadási okok esetén is hasonló a szabályozás.
A 66. §-hoz
A Javaslat külön részben helyezi el a felhatalmazó rendelkezéseket. A régi Ptk. egyes jogintézményeinek részletszabályait, illetve egyes jogintézményeivel összefüggő eljárási szabályokat jelenleg is alacsonyabb rendű jogszabályok határozzák meg, részben a régi Ptk.-ban, részben a Ptké.-ben kapott felhatalmazás alapján, illetve sokszor közvetlenül a régi Ptk.-ból kifejezett felhatalmazó rendelkezés nélkül – levezetve. A Javaslat a régi Ptk.-t és a Ptké.-t is hatályon kívül helyezi, ezért felhatalmazást kell adni az alacsonyabb rendű jogszabályok megalkotására. A Ptk. által bevezetett jogintézményekre vonatkozó egyéb felhatalmazó rendelkezések a jogintézmények részletszabályait tartalmazó ágazati törvényekben kerülnek elhelyezésre.
A 67–68. §-hoz
A Javaslat hatályon kívül helyezi azokat a jogszabályokat, amelyeknek a hatályon kívül helyezése a Ptk. hatálybalépése miatt vált indokolttá. Ennek megfelelően a Javaslat tartalmazza többek között régi Ptk., a Csjt., a Gt. és az Sztv. hatályon kívül helyezéséről szóló normát.
A 69–70. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a Ptk.-t, illetve a Javaslatot más jogszabályokban hogyan kell megjelölni.
A 71. §-hoz
A Javaslat – a Ptk. hatálybalépésére figyelemmel – 2014. március 15-én lép hatályba.
_