• Tartalom
Oldalmenü

A 2014. évi LXXVI. törvény indokolása

a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról

2014.12.06.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az előttünk álló évtizedekben a kutatás, fejlesztés és az innováció a gazdaság fejlődésének meghatározó tényezője lesz. A kutatási, fejlesztési források hatékony felhasználása érdekében törvényi szinten, egységesen szükséges szabályozni a tudományos kutatás Alaptörvényben rögzített autonómiáját éppúgy, mint a magyar gazdaság és társadalom versenyképességét és jövedelemtermelő képességét biztosító innovációt, hogy hatékonyan járuljanak hozzá a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéshez, a munkahelyteremtéshez és növekedéshez.
A világszínvonalú felfedező kutatás, a célirányos fejlesztés és a hasznosuló innováció (a továbbiakban: KFI) ugyanis a versenyképes gazdaság nélkülözhetetlen tényezői. Ennek feltételei a kiválóságra koncentráló személyzeti politika, a hatékony intézményrendszer, de legfőképpen a kiszámítható, átlátható, fókuszált versenyfinanszírozás mellett teremthető meg. A jelenlegi intézményrendszer és finanszírozás egyik legnagyobb problémája a koordinálatlanság és egységes irányítás hiányából eredő pazarlás és hiány egyidejű jelenléte.
A KFI intézményrendszer és finanszírozás megújításának legfontosabb alapelve kell legyen az, hogy a felfedező kutatásokban az eredményesség legfontosabb mércéje a tudományos kiválóság: azaz, az emberiség tudásához való lényeges és elismert hozzájárulás. A fejlesztésekben az eredményesség mércéje az előre kitűzött technológiailag, gazdaságilag vagy társadalmilag releváns cél tényleges megvalósulása. Az innovációban pedig az eredményesség mércéje a kutatási vagy fejlesztési eredmény felhasználása révén keletkező gazdasági vagy társadalmi termék/technológia/haszon.
A kutatás, a fejlesztés és az innováció eredményességét másképpen mérjük, de ez a három terület többszörösen és nem lineárisan összefügg egymással. Éppen ez a bonyolult összefüggés teszi szükségessé az egységes irányítást.
A magyar KFI legnagyobb problémája a párhuzamos finanszírozás, aminek oka leginkább a pályázati finanszírozás alacsony koordináltsági szintje. Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (a továbbiakban: OTKA), a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: MTA), a Nemzeti Innovációs Hivatal (Innovációs Alap) mellett az Európai Unió közvetlen kutatási programjai (FP7, H-2020), és a nemzeti szintű Operatív Programok (OP) csatornáin keresztül számos minisztérium és főhatóság háttérprogramja finanszíroz kutatásokat (így például az MTA, az OTKA, a Kormány által létrehozott Nemzeti Kiválóság Programon belül a Magyary Zoltán ösztöndíjprogram egyaránt finanszíroz posztdoktori programot, teljesen különböző elvek szerint).
A finanszírozási programok követelményei rendkívül heterogének. Vannak pályázatok, ahol lényegében többletteljesítmény elvárása nélkül kerül forrás személyekhez vagy intézményekhez. A „normatív” kutatásfinanszírozás pedig semmilyen módon nem veszi tekintetbe az eredményességet.
Ugyancsak problémát jelentett, hogy a hazai kutatásfinanszírozás eddig nem jelölt meg olyan prioritási területeket, amelyek kitörési lehetőséget biztosítottak volna a hazai kutatóhelyeknek, valamint nem feltétlen vette figyelembe a nemzetgazdasági és az európai uniós fő tudománypolitikai célkitűzéseket sem. Mindezért fordulhatott elő, hogy a Kormány által lefektetett rövid, közép- és hosszú távú stratégiai célokkal nem minden esetben volt teljes összhangban a hazai kutatásfinanszírozás.
Fentiekre tekintettel szükséges a közfinanszírozású támogatások intézményrendszerét a jelenlegi gyakorlatnál koordináltabbá, átláthatóbbá és hatékonyabbá tenni a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (a továbbiakban: NKFI Hivatal) létrehozásával, továbbá a jelenlegi Kutatási és Technológiai Innovációs Alap átalakításával és az NKFI Hivatal irányítása alá helyezésével egységes versenyfinanszírozást kialakítani.
A Kormány a „Befektetés a jövőbe” című Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia (2013–2020) keretében lefektette a terület rövid, közép- és hosszú távú stratégiai céljait, többek között azt, hogy Magyarországon az évtized végére a kutatás-fejlesztési ráfordítások a GDP 1,8%-ára növekedjenek. A „Befektetés a jövőbe” című Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia (2013–2020) az alábbi főbb problématerületeket nevesítette a hazai KFI területén:
•    A tudásbázisok és a tudástermelés gyengeségei: a gazdaság magasabb hozzáadott értékű és tudásigényes folyamatai csak lassan bontakoznak ki akkor, ha a kutatói utánpótlás akadozik, ha a tudományos-technológiai oktatás nehézségekkel küzd, vagy ha hiányoznak a nemzetközileg is versenyképes kutatóközpontok. A tudástermelés elidegenedhet a társadalomtól, ha nem képes annak igényeire reflektálni.
•    A tudásáramlás, a tudás- és technológiatranszfer hiányosságai: ha a tudástranszfer intézményei és szervezetei gyengék, vagyis nem képesek a gazdaság számára is felhasználható módon közvetíteni a kutatás-fejlesztés során teremtett tudást, akkor olyan szűk keresztmetszet alakulhat ki, ami önmagában is megnehezíti a magasabb hozzáadott érték előállítást, tágabb értelemben az ország gazdasági felzárkózását.
•    A tudáshasznosítást végző vállalati és közösségi szektorok innovatív működését akadályozó tényezők: a Magyarországra jellemző duális gazdasági szerkezet egyik következménye, hogy amíg a külföldi nagyvállalatok többnyire korszerű technológiát és menedzsmenttudást honosítanak meg, addig a középvállalati, valamint a kisvállalati szektor csak lassan csökkenti innovációs lemaradását. A közszférában megvalósuló innovációban rejlő potenciál nem jelenik meg a kormányzati szintű gondolkodásban.
A fentiek közül az első két problémának a megoldását elősegítheti egy olyan innovációs hivatal működtetése, amely egy jól átgondolt tudomány- és finanszírozáspolitikát követve, megteremti és növeli a tudományos kutatás, fejlesztés és innováció nemzetgazdasághoz való hozzáadott értékét. Az is látható, hogy a KFI-stratégiában felvázolt problémák világos munkamegosztást kívánnak. A stratégia azt is megállapítja, hogy a tudáshasznosító szereplők versenyképességi szempontból erősen függnek nemcsak a tudásbázisok mennyiségi és minőségi kínálatától, hanem a közvetítőrendszer hatékonyságától is, hiszen az ipar akkor képes valóban hatékonyan felhasználni a közjavakat, ha az adott országban a stratégiailag átgondolt innovációs közvetítő mechanizmusok, a szükséges menedzsmentkapacitások, valamint a hálózatos együttműködés változatos formái is megjelennek.
Hangsúlyozandó, hogy a kutatás-fejlesztés és az innováció területén, bár az állam ugyan nem veheti át a vállalkozások alapvető szerepét, ugyanakkor a mindenkori kormányoknak azonban fontos feladata, hogy olyan keretfeltételeket alakítsanak ki, amely a vállalatokat a kutatás­fejlesztésre és az innovációra ösztönzi.
Szükséges megteremteni az intézményrendszeri stabilitást és koordinált működést az érintett szakpolitikák között: a rendszerváltás óta valamennyi kormányzat jelentősen megváltoztatta a KFI-irányítás intézményrendszerét. Nagyon lényeges, hogy ez a kérdéskör nyugvópontra jusson. Ennek a széles körben kidolgozott és megfelelően menedzselt stratégia lehet az egyik támpontja. Ezt a koordinált menedzsmentet teremtheti meg az NKFI Hivatal megalakítása.
Ugyancsak alapvető a jogi környezet kiszámítható és támogató működése, ez az innováció elengedhetetlen kelléke, e nélkül nem remélhető a KFI-re alapozott gazdasági felzárkózás. Ezt teremtheti meg a mellékelt törvénytervezet.
A gyakorlat azt mutatja, hogy az állam – a korlátozott költségvetési források miatt – csak nehezen tud tartós finanszírozást biztosítani a KFI-szektornak, ezért elengedhetetlen a KFI állami finanszírozásának stabilitása.
A gazdasági növekedés szempontjából alapvető a vállalkozói készségek és a vállalkozói szellem fejlődése, a technológiai vállalkozó, mint pozitív szerepminta megjelenítése, továbbá az oktatási rendszerből kilépő, cégvezetésre alkalmas fiatalok vállalkozói készségének javulása. Ezt is lehetséges egy koordinált tudomány- és finanszírozáspolitikával segíteni.
Az oktatáspolitika (elsősorban a felsőoktatás-politika) eredményessége és az oktatás színvonala: értelemszerűen a kutatás-fejlesztési munka végzésére alkalmas szakemberek kibocsátása, illetve a matematikai és a természettudományos oktatás, valamint a digitális írástudás fejlesztése koordinált kutatásfinanszírozással elősegíthető.
A 2014-ben megkezdett fejlesztéspolitikai intézményrendszeri átalakítás a „felelős” és „végrehajtó” szerepek koncentrálására, a szétaprózódások elkerülésére, és az erős koordinációs funkciók kialakítására szólítottak fel. E célok elérése érdekében, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megszüntetésével összefüggő egyes kérdésekről szóló 475/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet a szakpolitika-orientált kormányzati célokat szem előtt tartva, az operatív programokat a szaktárcákhoz rendelte, ezáltal a rendelkezésre álló hazai és uniós források egy intézményben, szinergiákat megteremtve, koordinált módon kerülnek felhasználásra a következő időszakban. Az átalakítás során azonban a hazai és uniós KFI-források együttes kezelése nem érvényesült. A hatékony fejlesztéspolitika elérése érdekében szükséges, hogy e támogatások specifikus céljai, célcsoportja, támogatási területei összhangba kerüljenek, hogy a különböző beavatkozások egy irányba hassanak: egymás komplementereként, egymást erősítve fejtsék ki hatásukat.
Az NKFI Hivatal működési modelljének lényeges eleme, hogy minden központi kutatási, fejlesztési és innovációs pályázati forrás, valamennyi nemzetközi tudományos intézményben (CERN, ESS stb.) és programban való részvétel koordinálása és finanszírozása ehhez az intézményhez kerül. Ugyancsak az NKFI Hivatalhoz kerülnek Magyarországnak az Európai Unióval kötött Partnerségi Megállapodása 1. sz. tematikus célkitűzése alá tartozó GINOP- és VEKOP-források kezelésével összefüggő, a tervezet szerinti szakmai feladatok, az adott irányító hatóságok általi feladatdelegálás formájában, különösen az egyes pályázati projektek értékelése. Az NKFI Hivatal kezelné továbbá a Kormány által központilag biztosított személyi jellegű kutatói pályázatokat (PhD ösztöndíjak, fiatal kutatói ösztöndíjak, posztdoktori ösztöndíjak, kutatóprofesszori ösztöndíjak stb.), a kutatási témapályázatokat, a nemzeti programokat, a nemzeti és nemzetközi nagy kutatási infrastruktúrák kérdéseit és az innovációhoz kapcsolódó állami támogatásokat. Az így megvalósuló egységes, koordinált támogatási rendszerben azokban az intézményekben, és azokon a területeken támogatandók kutatások, amelyek az adott területen versenyképesek és eredményesek lehetnek, így a közfinanszírozású támogatásban nem a kutatók száma, hanem az eddigi és a várható eredmények alapján részesülhet adott intézmény.
Ezáltal a Kormány a kutatás-fejlesztés és innováció közfinanszírozású támogatásával kapcsolatos feladatait az NKFI Hivatal útján hajtja végre, így biztosítva a kutatás-fejlesztés és innováció egységes joggyakorlaton alapuló felügyeletét és a rendelkezésre álló hazai és uniós források kutatás-fejlesztésre és innovációra történő leghatékonyabb felhasználását.
A rendszerváltást követően ugyanis, Magyarországon mindeddig nem alakult ki egy olyan tudományirányítási rendszer, amely meghatározta volna a kutatás-fejlesztés és innováció hazai prioritási pontjait, majd finanszírozta, végrehajtotta és ellenőrizte volna ezek megvalósulását. Az utóbbi években a KFI központi felügyelete és finanszírozása igen felaprózódott, ami még inkább nehezítette a logikusan felépített és koordinált fejlesztéseket. Ennek a folyamatnak az lett a vége, hogy napjainkban a magyar KFI-nek nincs egységes, valóban megjeleníthető kormányzati intézménye. Ezzel szemben a Kormány többször megfogalmazta, hogy a KFI-tevékenységek Magyarország, azon belül a magyar gazdaság számára kitörési lehetőséget jelentenek. Mindezek igazolják, hogy a KFI-források hatékony felhasználásáért felelős hivatal önálló költségvetési fejezet legyen.
A Kormány a KFI közfinanszírozású támogatását elsődlegesen a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból (a továbbiakban: NKFI Alap) fogja biztosítani. Az NKFI Alapot mint elkülönített állami pénzalapot az NKFI Hivatal működteti. Tekintettel az intézményrendszer egységesítésére, az NKFI Hivatal a jelenlegi Nemzeti Innovációs Hivatal kormányhivatallá alakításával jön létre. A Nemzeti Innovációs Hivatal és az OTKA Iroda költségvetési szerv (összeolvadással, általános jogutódlással) megszűnik, általános jogutódjuk az NKFI Hivatal. Az új NKFI Alap a jelenlegi Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (a továbbiakban: KTIA) jogutódja annak jelenlegi forrásaival és kötelezettségeivel együtt. A KTIA adminisztrációját a Miniszterelnökségen jelenleg ellátó szervezeti egységek munkatársai a feladatátadás okán az NKFI Hivatalba kerülnek át.
Az NKFI Alap két fő bevételi forrása a központi költségvetési támogatás és a gazdasági társaságok által fizetett innovációs járulék. A központi költségvetési támogatás kifejezi az állam elkötelezettségét e tevékenység előmozdítása iránt; az innovációs járulék fizetésének kötelezettsége pedig biztosítja az üzleti szféra (ide nem értve a kis- és mikrovállalkozásokat) hozzájárulását e tevékenység finanszírozásához.
Az innovációsjárulék-befizetési kötelezettsége, a törvényjavaslat szerint, továbbra sem lesz többek között a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek (a továbbiakban: MNV Zrt.), tekintettel arra, hogy az MNV Zrt. mind jogállása, mind feladatköre tekintetében speciális szerepet tölt be az állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok között. Az MNV Zrt. tényleges, profitorientált gazdasági tevékenységet nem végez és nem is végezhet, gazdálkodása teljes mértékben a központi költségvetéshez kötött.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1–2. §-hoz
A törvény érvényesíteni kívánja az állam és a kutatás-fejlesztésben, valamint az innovációban részt vevők, továbbá a piaci szereplők viszonyára vonatkozó elveket és szabályokat. A törvény általános rendelkezései rögzítik a hazai kutatás, fejlesztés és innováció koordinációjának és finanszírozásának intézményes rendszerével, a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységek közfinanszírozású támogatásának feltételeivel és céljaival kapcsolatos elveket és kiemelt állami feladatokat. Az előterjesztés alapján törvényi szinten, egységes szabályozási rendszerben kerülnek megteremtésre a tudományos kutatás Alaptörvényben rögzített autonómiájának részletes jogszabályi és finanszírozási feltételei, a magyar gazdaság és társadalom versenyképességét és jövedelemtermelő képességét biztosító tudás alapú társadalom, valamint a fejlesztésre és az innovációra épülő, a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődést, a munkahelyteremtést szolgáló növekedés.
A közfinanszírozású támogatások körét a tervezet az államháztartásról szóló törvény szerinti költségvetési támogatásokban (beleértve az európai uniós forrásokat is), továbbá az állami részvétellel létrejött nemzetközi szerződések alapján kapott, külföldi támogatásokban határozza meg.
A 3. §-hoz
A törvényben alkalmazott fogalmak általános rögzítése, amely a kutatás, fejlesztés és innováció területén használt legfontosabb meghatározások felsorolását tartalmazza. Több esetben – így különösen az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés meghatározásakor – csak a fogalom aktualizálása történt meg oly módon, hogy az a külön jogszabályok szerinti kedvezményeket és kötelezettségeket nem érinti. Az európai uniós támogatások tekintetében használt fogalmak definíciója az adott támogatási forrást szabályozó uniós szintű fogalmakon alapszik.
A 4–5. §-hoz
A törvény Preambulumában rögzített célok megvalósítása érdekében a 4. § részletezi a kutatás-fejlesztés és innováció támogatása körében a Kormányra ruházott feladatokat: így különösen a KFI-stratégia megalkotása, a kutatás-fejlesztés és innováció központi költségvetési forrásainak megalkotása, kutatóhelyek létesítése és támogatása, Magyarországon létrehozott kutatási, fejlesztési és innovációs eredmények külföldi hasznosításának elősegítése, független értékelés és ellenőrzés garanciáinak megteremtése.
Előbbi feladatait a Kormány alapvetően közfinanszírozású támogatások biztosításával, valamint koordinált intézményrendszer létrehozásával (főszabályként az NKFI Hivatal útján) és működtetésével biztosítja. Egyidejűleg a törvény rendelkezik az illetékes miniszterek és a Magyar Tudományos Akadémia részvételéről a kormányzati kutatási, fejlesztési és innovációs stratégia és megvalósítási eszközrendszere kidolgozásában és érvényesítésében. A tervezet hatáskört biztosít az érintett miniszterek és az MTA részére, továbbá a költségvetési kutatóhelyek működtetése, kutatás-fejlesztési és innovációs feladatok ellátásához szükséges források tervezése és kezelése, a kutatás-fejlesztési és innovációs programoknak értékelése körében is, az NKFI Hivatalnak a tervezet szerint biztosított közreműködésével.
A 6–10. §-hoz
A törvény rögzíti az NKFI Hivatal jogállását, szervezetének és működésének szabályait, a hivatal feladatait, vezetőinek kinevezési rendjét és a hivatal munkatársainak foglalkoztatási jogviszonyára vonatkozó legfontosabb szabályokat.
A tervezet tartalmazza az NKFI Hivatal elnöke és elnökhelyettesei megbízásának időtartamát és az újbóli megbízás korlátait. A hivatal által ellátott feladatok nagysága és az egyes támogatások akár több évet felölelő időtartama okán indokolt, hogy az első számú vezetők megbízásának időtartama egyrészt állandóságot biztosítson a pályázati rendszer stabil működése szempontjából, azonban a megbízás megismétlésének egyszeri lehetősége korlátot jelent a szervezeti megújulást esetleg akadályozó, hosszabb időtartamú megbízással szemben.
A Kormány a kutatás-fejlesztés és innováció közfinanszírozású támogatásával kapcsolatos feladatokat elsődlegesen az NKFI Hivatal és az általa kezelt források útján látja el, így biztosítva a kutatás-fejlesztés és innováció egységes joggyakorlaton alapuló felügyeletét és a rendelkezésre álló források kutatás-fejlesztésre és innovációra történő hatékony felhasználását. Az NKFI Hivatal szakmailag önálló kormányhivatal, amelynek költségvetése az állami költségvetésben önálló költségvetési fejezetet képez, a fejezetet irányító szerv vezetője az NKFI Hivatal elnöke.
Az NKFI Hivatal elsődlegesen ellátja a KFI-stratégia megalkotásának koordinálását, közreműködik annak megvalósításában, elvégzi az NKFI Alap kezelésével és működtetésével kapcsolatos feladatokat, ez alapján felelős az NKFI Alapért, előkészíti és lebonyolítja az NKFI Alapból finanszírozott kutatás-fejlesztési és innovációs pályázatokat, dönt az NKFI Alapból – pályázaton kívül – közfinanszírozású támogatás odaítéléséről törvény, kormányrendelet, kormányhatározat, nemzetközi szerződés és egyedi kérelem alapján. Az NKFI Hivatal ellátja továbbá az európai uniós társfinanszírozással megvalósuló operatív programoknak a Partnerségi Megállapodás 1. sz. tematikus céljához köthető forrásai felhasználásával összefüggő szakmai feladatokat, azon belül különösen a pályázatok előkészítésének, a támogatási igények formai és tartalmi értékelésének, a támogatói döntés meghozatala előkészítésének, a pályázati projektek értékelésének és monitoringjának feladatait, a releváns irányító hatóságok közreműködésével.
A 11–17. §-hoz
A törvény meghatározza az NKFI Alap jogállását, rendeltetésének és kezelésének szabályait: az NKFI Alap a kutatás-fejlesztés és az innováció állami támogatását biztosító, és kizárólag ezt a célt szolgáló, az államháztartásról szóló törvény szerinti elkülönített állami pénzalap.
Az NKFI Alap feletti kezelési jogot (ideértve az államháztartásról szóló törvényben korábban rendelkezési jogként meghatározott hatáskört is) az NKFI Hivatal elnöke gyakorolja, az NKFI Alapért az NKFI Hivatal elnöke felelős. Az NKFI Alap előirányzatának felhasználása a Kormány által nyilvános határozattal jóváhagyott, hosszú távú és éves programstratégia alapján történik.
A tervezet szerint az NKFI Alapból főszabályként pályázattal nyújtható támogatás, kivéve törvényben, kormányrendeletben, kormányhatározatban, nemzetközi szerződésben meghatározott kivételeket. Az Alap tárgyévi előirányzata terhére annak 3%-áig terjedő mértékében, minden évben az elnök saját hatáskörében, jogosult támogatási kérelem alapján (pályázaton kívül) támogatás odaítéléséről dönteni, a törvényben meghatározott támogatási célokra tekintettel. A jelzett 3%-on felüli részt a kormány által jóváhagyott programstratégia (és az NKFI Hivatal által a programstratégiák alapján készített előirányzat­ felhasználási terv) alapján folyósítja az NKFI Hivatal (ezen támogatási kör főszabályként pályázaton alapuló támogatás, azonban lehet pályázaton kívüli támogatás is, tekintettel a törvényben meghatározott kivételekre, például a Kormánynak az NKFI Hivatal programstratégiáját jóváhagyó kormányhatározatára). Az elfogadott támogatási programok módosítását év közben a programstratégia módosításával lehet elvégezni.
A törvény rendelkezik az Alap bevételi forrásairól és kiadásairól, az NKFI Alap egyik forrását képező innovációs járulék fizetésének legfontosabb szabályairól, és az alap kezelésével összefüggő költségekről.
Az NKFI Alap bevételi forrásai a gazdasági társaságok által befizetett innovációs járulék, a központi költségvetésből biztosított támogatási előirányzat, az NKFI Alap – tárgyévet megelőző – költségvetési maradványa, a belföldi vagy külföldi természetes személyek és jogi személyek által teljesített befizetések, önkéntes befizetések, adományok, segélyek, a nemzetközi szervezetektől, intézményektől származó támogatások és egyéb bevételek.
A központi költségvetési támogatás kifejezi az állam elkötelezettségét e tevékenység előmozdítása iránt, az innovációs járulék-fizetésének kötelezettsége pedig biztosítja az üzleti szféra (ide nem értve a kis- és mikrovállalkozásokat) hozzájárulását e tevékenység finanszírozásához.
Az NKFI Alapból nyújtott támogatások leghatékonyabb módon történő felhasználását és átláthatóságát a közfinanszírozású támogatások főszabályként pályázati úton történő odaítélése biztosítja. Pályázaton kívüli támogatásra csak törvényben, kormányrendeletben, kormányhatározatban és nemzetközi szerződésben meghatározott esetekben kerülhet sor.
A 18–25. §-hoz
A törvény rögzíti a kutatás-fejlesztés és innováció közfinanszírozású támogatások közös szabályait, amelyeket – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – minden, a törvény hatálya alá tartozó pályázat során alkalmazni kell.
A 26–29. §-hoz
A törvény rendelkezik a kutatás-fejlesztési közfinanszírozású támogatások támogatási jogcímeiről, a pályázatok kiírásáról, értékeléséről, a támogatói döntés meghozataláról és a támogatással való elszámolás szabályairól.
A törvény hatálya alá tartozó kutatás-fejlesztési közfinanszírozású támogatás iránti pályázat kiírását az NKFI Hivatal végzi, a pályázatok lebonyolításával kapcsolatos feladatokat főszabályként az NKFI Hivatal látja el. A kutatás-fejlesztési pályázati folyamatban – a transzparencia és a széles körű szakmai részvétel biztosítása érdekében – a törvény szerinti, feladatukat megbízás alapján felkért (nem kormánytisztviselő tagokból álló) testületek és szakértői csoportok vesznek részt, szükség szerint anonim szakértők részvételével. A bírálat, értékelés olyan rendkívül specifikus szakmai tudást igénylő feladat, hogy ezen szakértői tevékenységek intenzitása rendkívül ciklikus, így semmilyen módon nem indokolt a kormánytisztviselői foglalkoztatás.
A 30–31. §-hoz
A törvény az innovációs közfinanszírozású támogatások egyik lényeges rendezőelveként fogalmazza meg, hogy az a kutatás-fejlesztés teljes tevékenységi körén belül, a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein hasznosuló kutatás-fejlesztési tevékenység támogatását és ösztönzését, a kutatási eredmények hasznosítását, ezáltal az innováció előmozdítását szolgálja.
A törvény hatálya alá tartozó, innovációs közfinanszírozású támogatás iránti pályázat kiírását az NKFI Hivatal teszi közzé, a pályázatok lebonyolításával kapcsolatos feladatokat főszabályként az NKFI Hivatal végzi. Az innovációs pályázati folyamatban – a transzparencia és a széles körű szakmai részvétel biztosítása érdekében – a törvény szerinti, feladatukat megbízás alapján felkért (nem kormánytisztviselő tagokból álló) testületek és szakértői csoportok vesznek részt, szükség szerint anonim szakértők részvételével. A bírálat, értékelés olyan rendkívül specifikus szakmai tudást igénylő feladat, hogy ezen szakértői tevékenységek intenzitása rendkívül ciklikus, így semmilyen módon nem indokolt a kormánytisztviselői foglalkoztatás.
Fentiek alapján rögzíti a törvény az innovációs közfinanszírozású támogatások támogatási jogcímeit (országos programok, kutatás-fejlesztési eredmények hasznosításával kapcsolatos költségek fedezete, infrastrukturális fejlesztések, kutató-fejlesztő műhelyek létrehozása, tudományos és technológiai ismeretek megszerzése stb.), a pályázatok kiírásának, értékelésének, a támogatói döntés meghozatalának és a támogatással való elszámolás rendjét.
A 32–37. §-hoz
A törvény a szellemi alkotások, a szellemi tulajdon vonatkozásában, illetve a hasznosító vállalkozások alapításával (abban való részesedés megszerzésével) kapcsolatosan a költségvetési kutatóhelyekre nézve, az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvénnyel összhangban álló, speciális szabályokat határoz meg.
Ennek az oka az, hogy ha adott kutatási folyamatban egy kutatóhely a kutatási tevékenység infrastruktúráját biztosítja, akkor ez a kutatóhely kutatási hozzáadott értéke. Ennek folyományaképpen indokolt, hogy – az adott kutatóhelyi infrastruktúrát felhasználó kutatás tekintetében, mintegy ellentételezésként – a szóban forgó kutatóhelyet többletjogok illessék meg. Ezen többletjogok természetüket tekintve, adott kutatás esetén annak legkönnyebben tárgyiasítható elemei, azaz a kutatóhelyen, a kutatóhelyi infrastruktúra felhasználásával előállított szellemi többletértékek.
A tervezet szerinti speciális szabályokkal az adott kutatóhely érdekeltsége és annak a kutatási tevékenységhez való általános viszonyulása is pozitívan ösztönözhető, ami a kutatás­fejlesztési és innovációs tevékenységre serkentőleg hat.
A 38–42. §-hoz
A törvény a közfinanszírozású támogatásból finanszírozott projektekkel összefüggésben rendelkezik a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével kapcsolatos jogosítványairól, eljárásának szabályairól. A törvénynek a minősítés eseteiről és az SZTNH határozatának felhasználásáról rendlelkező 36. §-a, a korábbi törvényi szabályozáshoz képest, eltérést nem tartalmaz. Az SZTNH döntéseivel kapcsolatos eljárási szabályokról a tervezet már a hatályos jogszabályoknak megfelelően rendelkezik.
A kutatás-fejlesztéssel összefüggő adóösztönzők jogszerű igénybevételének és a kutatás­fejlesztési támogatások átláthatóságának elsődleges feltétele, hogy az adózó által végzett tevékenység a hatályos jogszabályok alapján K+F tevékenységnek minősüljön.
A kutatás-fejlesztési adóösztönzők igénybevétele kiszámíthatóságának és biztonságának másik előfeltételét a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítése intézményi feltételeinek kialakítása jelenti. Ezzel rögzíthető egyértelműen, hogy egy adott tevékenység jogosan minősül kutatás-fejlesztésinek, és így igénybe vehető utána adókedvezmény. A hatóság abban a kérdésben dönt, hogy az adózó által végzett tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősül-e. Így a kiadott minősítés – jogi formájától függően – az adott kutatás-fejlesztési tevékenységgel kapcsolatban igénybe vehető adónemek vonatkozásában alkalmazható, valamint felhasználható a kutatás-fejlesztési támogatási rendszerben a támogatás iránti kérelemben megjelölt kutatás-fejlesztési projekt kutatás-fejlesztési tartalmának igazolására. A minősítési tevékenység végzésére kijelölt intézmény a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.
A 43. §-hoz
A törvény felhatalmazó rendelkezéseket határoz meg a Kormány számára.
A 44–51. §-hoz
A törvény záró rendelkezései meghatározzák a hatálybalépés időpontját, az NKFI Hivatal 2015. évi költségvetésének tervezésével kapcsolatos feladatokat, rögzítik a megszűnő költségvetési szervek jogutódlására, a Miniszterelnökség NKFI Alap működtetésével kapcsolatos adminisztratív feladatok átadására vonatkozó szabályokat, a jelenleg hatályos jogszabályok szükséges deregulációját, valamint a végrehajtási szabályok megalkotásával összefüggő felhatalmazásokat.
_