• Tartalom
Oldalmenü

A 2016. évi XXIX. törvény indokolása

az igazságügyi szakértőkről

2016.06.15.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az igazságügyi szakértőkről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Szaktörvény) és az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Kamarai törvény) rendelkezéseit kívánja egyetlen, az egész igazságügyi szakértői tevékenységet és szervezetrendszert átfogó törvényben szabályozni. Ezáltal egy koherensebb, átláthatóbb, világosabb kapcsolódási pontokat tartalmazó szabályozás készül el.
I. Az átfogó reform indokoltsága
1. A szakértőnek mint bizonyítási eszköznek a napjainkban ismert és elfogadott formája a XIX. század második felében alakult ki. Az intézmény létrejöttét alapvetően két tényező segítette elő: a természettudományok fejlődése, és ezzel együtt a tudományágak differenciálódása, továbbá a szabad bizonyítási rendszer uralkodóvá válása az eljárási jogszabályokban. Az említett körülmények és az egyéb bizonyítási eszközök – így különösen a tanúk – jelentőségének felértékelődése oda vezetett, hogy eme bizonyítási eszköz igénybevételére igen gyakran kerül sor az igazságügyi eljárásokban.
2. A polgári perek nagy százaléka minősül ún. „szakértői pernek”, tehát alapvetően szakkérdés alapján eldönthető jogvitának. Ingatlanforgalmi szakértő kirendelését kérik például a felek annak megállapítása érdekében, hogy egy lakóház értéke mennyivel csökkent amiatt, mert mellé építettek egy magasabb épületet. Szakértői kérdés lehet az is, hogy egy ingatlan eladáskori forgalmi értéke és az eladási ára között fennállt-e feltűnő értékkülönbség. Vannak olyan polgári perek is, amelyek jellegüknél fogva nem nélkülözhetik a szakértő közreműködését. Ilyenek például a származásmegállapítási perek, ahol legtöbbször vércsoportvizsgálatot végeznek a lehetséges szülőkön. A házassági perekben gyakori, hogy pszichológus szakértő vizsgálja meg a szülőket és a gyermekeket.
A közigazgatási hatósági eljárásban a különleges ismeretet igénylő szakkérdések elbírálására megoldás az úgynevezett szakhatósági modell alkalmazása, ahol egy eljárásban több, akár tízen felüli más-más szakértelemmel bíró szakértő is dolgozhat, és együttes munkájuk eredményeként tud a hatóság döntést hozni. Egyre gyakrabban merül fel azonban speciális szakismeret iránti igény egy-egy konkrét ügyben a hatósági eljárásokban is. Például, egy bontási ügyben nem biztos, hogy a szakhatóság meg tudja ítélni, hogy az épületegyüttes részeként bontandó – boronás pincére hasonlító – pince népi építészeti védendő érték-e.
A szakértői közreműködésnek nagy jelentősége van a büntető- és szabálysértési ügyekben is. A büntetőeljárás során például felmerülhetnek adatok a terhelt kóros elmeállapotát illetően, amikor is szakértő kirendelése válik szükségessé. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 107. §-a szerint, a terhelt elmeállapotának szakértői vizsgálatára, illetve megfigyelésére kizárólag bírósági határozat alapján kerülhet sor. A vádirat benyújtása előtt ügyészi indítvány szükséges a határozat meghozatalához.
3. Az eljárási kódexek nagyon hasonló meghatározásokat tartalmaznak arra nézve, hogy mikor kerülhet sor szakértő igénybevételére. A ma irányadó felfogás szerint a szakértő a bíróság, közjegyző, ügyészség vagy más hatóság (a továbbiakban együtt: hatóság) hiányzó szakértelmét pótolja, de nem nyilváníthat véleményt jogi szakkérdésekben, és még részleteiben sem veheti át a bíróságok ítélkező funkcióját.
4. A szakértői működésre vonatkozó ágazati szabályokat a Szaktörvény tartalmazza. Főszabály szerint csak a Szaktörvényben, mint ágazati jogszabályban meghatározott követelményeket teljesítő személyi kör járhat el szakértőként, a Szaktörvényben – és az eljárási szabályokban – meghatározott szabályok szerint.
Az igazságügyi szakértőket tömörítő érdekképviseleti szervezetre, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára (a továbbiakban: MISZK) vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket a Kamarai törvény tartalmazza. A MISZK és a területi kamarák (a továbbiakban együtt: kamara) az önkormányzatiság elvén alapuló, az igazságügyi szakértők érdekeit képviselő köztestületek. Jelenleg nyolc területi kamara működik, ezek alkotják a MISZK-et, amely felett a törvényességi felügyeletet az igazságügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) gyakorolja. Az egyes szakértők a területi kamarák tagjai. A kamara közfeladatként látja el – többek között – az igazságügyi szakértők szakmai oktatását, valamint lefolytatja az etikai eljárásokat.
Az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) a szakértői működéssel összefüggésben 2014 őszén készített problématérképet, amelynek elkészítéséhez nagyban támaszkodott a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának és az alapvető jogok biztosának jelentésére, valamint a Minisztérium Igazságügyi Felügyeleti Főosztályának gyakorlatára és külső szakértők tapasztalataira is. A fentiek alapján a Minisztérium az igazságügyi szakértői működés és a kamara kapcsán az alábbi problémákat azonosította.
5. Az igazságügyi szakértői működéssel kapcsolatos főbb problémák:
A jelenlegi két törvény (Kamarai törvény és a Szaktörvény) helyett célszerűbb lenne egyetlen jogszabályban, kódex jelleggel szabályozni az igazságügyi szakértőkre vonatkozó főbb rendelkezéseket. Ezen túlmenően, a jelenlegi jogszabályok rendelkezései – koncepcionális változás nélkül – több ponton pontosításra szorulnak, így például a kirendelés és a szakvélemény tartalmára, a kirendelt szakértő jogaira és kötelezettségeire, az eseti szakértő alkalmazhatóságára, a szakértői díjfizetés részletes szabályaira, a szakértői tevékenység szünetelésére és a fegyelmi eljárás során meghozott határozat kézbesítésére vonatkozó szabályok.
Az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatos – jellemzően igen hosszadalmas – hatósági eljárásokat szükséges a bürokráciacsökkentés szempontjából is vizsgálni, és az elhúzódó eljárások idejét az észszerű mértékig lecsökkenteni.
Az igazságügyi szakértői névjegyzék (a továbbiakban: névjegyzék) nehezen használható, a kirendelések során nincs szakmai visszajelzés a szakértők működéséről, annak ellenére, hogy ez a kötelezettség a meglévő jogszabályokban is megtalálható. A szakértői névjegyzék és tagjegyzék kettős vezetése nem megfelelő, így egyetlen névjegyzék vezetése indokolt, azonban annak a jelenleginél gazdagabb tartalommal történő kiegészítése is szükségessé válik. A névjegyzékbevételi eljárás felülvizsgálata indokolt.
A szakértőkre vonatkozó, a kompetens és hibátlan szakvéleményekhez szükséges minőségbiztosítási rendszer nem megfelelő, a megfelelő minőségű szakvélemény elkészítése nem biztosított e tanúsítás kidolgozottsága és az etikai eljárások hatékony jogkövetkezményei hiányában.
A magánszakértői vélemény több szempontból problémás. Felhasználhatósága az egyes eljárásokban általában kérdéses. Nem rendezettek továbbá a magánszakértői vélemény személyiségi jogi összefüggései sem.
Az etikai eljárások nem működnek jól. Az etikai vizsgálatokat a területi kamarák lassan és nem kellő szakmai szigorral végzik, a jogkövetkezmények nem bírnak elegendő visszatartó erővel, az eljárások visszaélésszerűen is megindításra kerülnek, ráadásul az eljárási költség viselése jelenleg nem méltányos. A kamarai etikai testületekben hiányzik a jogi szaktudás, így sokszor jogszabályi félreértelmezések miatt is elhúzódnak az eljárások.
A szakértői működésre vonatkozó igazságügyi statisztikai adatgyűjtés nincs, ezáltal az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatos minisztériumi feladatok nehezen meghatározhatók és végrehajthatók. Erre eklatáns példaként szolgálhat a jelen Javaslat elkészítése, amelynek kapcsán nehézségként merült fel, hogy a Minisztérium igen kevés adattal rendelkezik az igazságügyi szakértők működéséről. A kodifikáció folyamatát mindvégig nehezítette, hogy az előterjesztésben megjelölt forrásokon kívül, rendkívül csekély mennyiségű statisztikai adat állt a munkacsoport tagjainak rendelkezésére az igazságügyi szakértői működésre, illetve a kamara működésére vonatkozóan.
6. A kamara működésével kapcsolatos főbb problémák:
A kamara területileg széttagolt, a területi kamarák nem transzparens működése nehezíti a MISZK működését, egymással konkuráló érdekek mentén polarizált a szakértői kamarai szervezet. Az egyes szakértők nem tagjai a MISZK-nek, csak a területi kamaráknak.
Forráshiány miatt a kamarák működése nehézkes, a tisztségviselők díjazása nem elég ösztönző, a MISZK hatásköre formális, valójában a területi kamarai elnökök egyedi véleménye alapján történnek az intézkedések, nincs aktív kapcsolat a tagsággal. Forráshiány miatt nem megoldott a MISZK hosszú távú elhelyezése, tisztségviselőinek díjazása (illetve költségtérítése) sem.
Az igazságügyi szakértői működés szempontjából is kiemelten fontos módszertani levelek és szakmai iránymutatások kiadására eleddig alig volt példa, holott ezek megléte nagyban elősegítené a szakmailag kompetens szakvélemények elkészítését.
A kamara feletti törvényességi felügyelet szűk körű és formális, természetét tekintve reaktív, és csak jogszabálysértő szabályzat, iránymutatás, egyedi kamarai határozat ellen alkalmazható, egyedi operatív intézkedés ebbe a körbe nem tartozik bele. A szaktárca törvényességi felügyeleti jogköre mellett pedig a bíróság előtti kiegészítő jogorvoslati lehetőség a törvénytelen működésre vonatkozóan is csak lassú megoldást nyújthat. A kamara felett – bírósági bejegyzés híján – egyéb bírósági, tehát törvényességi kontroll nincs. A MISZK-en kívül az egyes területi kamarák feletti törvényességi felügyeleti jogkör nem egyértelműen következik a hatályos jogszabályból.
A fentebb hivatkozott forrásokon túlmenően, az utóbbi években számos olyan sajtóhír látott napvilágot, amely szakértői közreműködéssel érintett bírósági eljárással foglalkozott. A már hivatkozott szakmai kutatások mellett ezek a hírek is rávilágítottak arra, hogy az igazságügyi szakértői működéssel kapcsolatosan számos megoldandó probléma létezik. A nem megfelelő kirendelések, a szakmailag kétségbe vonható, sokszor vélhetően etikátlan szakvélemények, valamint a kompetencia esetleges hiánya olyan károkat okozhatnak az igazságügyben, amelyek elvezethetnek az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom általános megrendüléséhez. A kamarai finanszírozás rendszere működésképtelen, a területi kamarák juttatásaiból a MISZK nem tudja jogszabályban foglalt feladatait hatékonyan és kellő eredménnyel ellátni.
7. Főbb szabályozási pontok (újdonságok a szabályozásban)
Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényjavaslat a fent felsorolt problémákra reagáló egységes, egyetlen normaszövegben szabályozza az igazságügyi szakértőkről és a szakértői tevékenységről szóló rendelkezéseket, valamint a kamarát, és a kamara eljárásait érintő rendelkezéseket. Ezáltal egy koherensebb, átláthatóbb, világosabb kapcsolódási pontokat tartalmazó szabályozás készül el. A jogszabály struktúrája, az egymást követő szakaszok logikája észszerűbb és átláthatóbb, a jogszabály alkalmazását segítő szerkezetben került kialakításra. A szabályozás jól érthető fogalmakat használ.
A Javaslat a fent bemutatott problémák kiküszöbölésére – a korábban is működő szabályok kisebb korrekciója mellett – az alábbi főbb szabályozási pontokat tartalmazza:
8. A Javaslatban pontosan, külön szakaszban, egyértelműen meghatározásra került a törvény hatálya, amely kiterjed az igazságügyi szakértői tevékenységre, az igazságügyi szakértőkre, és a szakértőjelöltekre, az eseti szakértőkre, a szakkonzultánsokra, a segédszemélyzetre, az igazságügyi szakértői névjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságokra, a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatókra, az e célra létesített igazságügyi szakértői intézményekre, igazságügyi szakértői intézetekre és igazságügyi szakértői testületekre, külön jogszabályban szakvélemény adására feljogosított állami szervekre, intézményekre, továbbá intézetekre és a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára. A Javaslat elején értelmező rendelkezések találhatók.
9. A Javaslat a Szaktörvénnyel egyezően, általános jelleggel definiálja a szakértő feladatait. Garanciális szempontból azonban már a Javaslat elején kimondásra kerül, hogy az igazságügyi szakértőt a szakvélemény elkészítéséért szakértői díj illeti meg. Ez az alapvető jogosultság a Szaktörvényben expressis verbis nem szerepel.
10. A Javaslat tisztázza, hogy az igazságügyi szakértő alkalmazottként milyen munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesíthet. Ha az igazságügyi szakértő alkalmazottként jár el, tevékenységét az igazságügyi szakértői intézmény vagy intézet alkalmazásában álló igazságügyi szakértő az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) szerinti szolgálati jogviszonyban vagy a társaság, szolgáltató vagy más szerv alkalmazásában lévő igazságügyi szakértő a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerinti munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban végezheti.
A Javaslat a fentiekhez hasonlóan szabályozza azt is, hogy a szakértőjelölt milyen munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesíthet. Szakértőjelölti tevékenység igazságügyi szakértői intézményben alkalmazott szakértőjelölt az Iasz. szerinti szolgálati jogviszonyban, más esetben az Mt. szerinti munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében végezhető.
11. A Szaktörvénynél részletesebben kerülnek meghatározásra az eseti szakértőre vonatkozó rendelkezések. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy szakértő hiányában, valamint az adott szakterületen jelentkező időszakos vagy egyéb szakmai ok miatti hiány esetén, a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő is igénybe vehető, ha az igazságügyi szakértőkre vonatkozó etikai és fegyelmi követelményeknek aláveti magát. Eseti szakértőként más szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértő is eljárhat.
12. A Javaslat nagy hangsúlyt fektet a bürokráciacsökkentésre, az eljárási határidők észszerű mértékű csökkentésére. Ennek megfelelően, a névjegyzékbe történő felvétel iránti eljárás negyven napról huszonegy napra rövidül, illetve a szakhatósági állásfoglalás beszerzésének határideje harminc napról tizenöt napra csökken (mindkét határidő összhangban van a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezéseivel).
13. A névjegyzékbe vételi eljárás – összhangban a bürokráciacsökkentésre vonatkozó törvény előírásaival – egyszerűbbé és gyorsabbá válik, a vonatkozó szabályok rendszere a Javaslatban áttekinthetőbb, a Javaslat által használt terminológia a Szaktörvénynél következetesebb.
A Javaslat részletesebben szabályoz néhány, az igazságügyi szakértői tevékenység megkezdéséhez szükséges kötelezettséget, így például a szakértői eskü letételének mikéntjét és az eskü letétele elmaradásának következményeit. Fontos szabály, hogy az igazságügyi szakértő igazságügyi szakértői igazolványát az eskü letétele után veheti át, tevékenységét az eskü letétele után kezdheti meg. Ha az igazságügyi szakértő az esküt önhibájából eredően határidőben nem tette le, a kamarai tagsága a határidő lejártát követő napon megszűnik. A névjegyzéket vezető hatóság biztosítja, hogy az igazságügyi szakértő a névjegyzékbe történő felvételét követően az esküt határidőben letehesse. Ha a névjegyzéket vezető hatóság ezt nem biztosítja, az igazságügyi szakértő kamarai tagsága nem szűnik meg, és az esküt a névjegyzéket vezető hatóság által kijelölt legközelebbi időpontban le kell tenni.
14. Fontos szabály, hogy a szakértő a névjegyzékbe történő felvétellel ex lege a kamara tagjává válik. A névjegyzéket nem a kamara, hanem a Minisztérium mint névjegyzéket vezető hatóság vezeti. Jelenleg két nyilvántartás is rögzíti az igazságügyi szakértők adatait: a Minisztérium által a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 80. §-a alapján vezetett névjegyzék, a másik a MISZK által a Kamarai törvény 1. § (5) bekezdés b) pontja alapján vezetett nyilvántartás. A MISZK természetesen továbbra is vezethet nyilvántartást a tagjairól. A névjegyzéket vezető hatóság által vezetett szakértői névjegyzék elektronikus fejlesztése biztosítja a gyorsabb és minőségvédett választást a szakértők között.
15. A szakértői névjegyzék egyfelől a kirendelők és a jogkereső közönség számára fontos információkkal bővül, másfelelől a Javaslat néhány olyan adatot is nyilvános adatnak minősít, amely korábban – bár szükséges lett volna – nem volt elérhető. Így például a kormányzati portálon közzé kell tenni az arra vonatkozó bejegyzést, hogy a szakértő tevékenységét szünetelteti, illetve a szakértő minősítését.
Bár a szakértőjelöltek nyilvántartását a kamara vezeti, garanciális okokból közzé kell tenni a szakértőjelöltekre vonatkozó legfontosabb adatokat, így például a szakértőjelölt nevét, azt a szakterületet, amelyen közreműködik és a szakértőjelölti tevékenységével kapcsolatos közleményeket.
16. Rendszeres, elektronikus statisztikai adatszolgáltatás kerül bevezetésre. A szakértő statisztikai adatszolgáltatás keretében köteles a nyilvántartása alapján a miniszteri rendeletben meghatározott adatokat a kamara részére negyedévente, a miniszter rendeletében meghatározott eljárásrend szerint megküldeni. A szolgáltatott statisztikai adatokat a kamara dolgozza fel és továbbítja kérésre a névjegyzéket vezető hatóságnak. A statisztikai adatszolgáltatás elmaradása törlési ok. Így megoldhatóvá válik az a probléma, hogy a Minisztérium mint névjegyzéket vezető hatóság nem rendelkezik értékelhető adatmennyiséggel az igazságügyi szakértők tekintetében, ezzel kissé eszköztelenné válik a tárgykörben szükséges jogalkotás vagy más intézkedés megtétele tekintetében.
17. A szakértő a személy elleni erőszakos bűncselekményeken kívül – a Szaktörvénytől eltérően – hivatali és korrupciós bűncselekmények gyanúját is köteles bejelenteni. A fentieken túlmenően, a Javaslat új rendelkezése szerint: ha a szakértő tevékenysége során olyan körülményt észlel, amely más személy életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, köteles az érintett szakterületet felügyelő közigazgatási szervnél bejelentést tenni. Ebben az esetben tehát nem bűncselekmény gyanúja merül fel, hanem más szabályszegés – így például építésügyi szabályok megszegése – veszélyeztetheti valamely személy életét, testi épségét vagy egészségét.
18. A kirendelés tartalma tekintetében a Javaslat újítása, hogy a hatóságnak konkrétan meg kell jelölnie, hogy a szakértő a díjrendelet szerinti költségjegyzéket vagy szabadon összeállított költségjegyzéket nyújt-e be. E rendelkezés jelentősége abban áll, hogy a szakértők számára egyértelművé válik, hogy mi alapján állapítsák meg a szakértői díjat. A jelenlegi szabályozás szerint akkor is a díjrendelet szerinti költségjegyzéket kell benyújtani, ha a konkrét ügyben hivatalból is helye van bizonyítás elrendelésének, melynek megítéléséhez az eljáró szakértő eljárásjogi ismeretei nyilvánvalóan nem nyújtanak kellő támpontot.
19. A Javaslat beépíti a rendelkezései közé az egyes eljárási szabályokban – így különösen a büntetőeljárásról szóló törvényben – szereplő, illetve a gyakorlatban megjelenő legfontosabb tartalmi egységeket, amelyeket a szakvéleménynek tartalmaznia kell. Tekintettel arra, hogy a szakvélemény tartalmi egységeire vonatkozó követelmények egységesek, így elegendő ezeket az ágazati szabályokban megjeleníteni.
Kimondásra kerül az az elmélet számára egyértelmű, ám a gyakorlatban nem teljesen következetes szabály, hogy a szakvéleményben jogkérdésben nem lehet állást foglalni. A szakértő kizárólag az ügy eldöntése szempontjából releváns tények megismeréséhez segítheti hozzá az eljáró hatóságot, speciális tudása felhasználásával.
20. Külön alcímbe kerül a magánszakértői vélemény intézménye. A Javaslat meghatározza a magánszakértői vélemény megtételének lehetséges céljait, és a szakértő eljárását megalapozó megbízás legfontosabb szabályait. A korábban a gyakorlatban sűrűn előforduló esetek elkerülését elősegítendő, nyomatékosításra kerül, hogy a megbízás alapján eljáró szakértő a függetlenség és pártatlanság elvének megfelelően köteles eljárni. Rendezésre kerülnek a magánszakértői vélemény személyiségi jogi összefüggései is.
21. A Javaslat új rendelkezéseket tartalmaz az igazságügyi szakértő, a kamara és a hatóság minőségbiztosítási feladataival összefüggésben. A hatékony minőségbiztosítás megvalósítását elősegítő, eddig hiányzó rendelkezések a következők: az igazságügyi szakértő, még a névjegyzékbe vételi kérelem benyújtása előtt köteles részt venni a miniszter által a részére 15. szervezett jogi ismeretek oktatásán és a jogi vizsgát – a miniszter rendeletében meghatározott mentesülés esetét kivéve – sikeresen letenni; kötelező szakértőjelölti idő vagy kötelező ügyszám kerül bevezetésre a megfelelő, szakmailag és módszertanilag is elfogadható szakvélemények előterjesztése érdekében; új jogcímek kerültek a névjegyzékből való törlés esetei közé. A szakértőt törölni kell a szakértői névjegyzékből, ha a szakvélemény előterjesztésével egy évet elérő késedelembe esett, az értesítési címén a küldemény átvételét nem biztosította, statisztikai adatokat nem küld vagy nem valós adatokat küld, valamint törlési ok az is, ha a szakértő a hatóságot lényeges körülményről határidőben nem értesíti.
A kötelező szakértőjelölti működéssel elérhetővé válik az a kamara által már többször hangsúlyozott igény, hogy az igazságügyi szakértők szakmai önkormányzati szervének érdemi beleszólása legyen abba, hogy kit vesz fel sorai közé. A kamara szabadon szervezi a szakértőjelöltek oktatását, képzését, a sikeres előmenetelhez szükséges feltételeket írhat elő, továbbá vizsga keretében ellenőrizheti a szakértőjelöltek felkészültségét. A Szaktörvény rendszerében még létező alapismereti vizsga, a kötelező szakértőjelölti közreműködésre tekintettel, kikerült a Javaslatból. A szakértőjelölt igazságügyi szakértő felügyelete mellett végzi tevékenységét. A szakértőjelöltek alkalmazását elősegítendő, a kamara határozza meg azokat a kedvezményeket, amelyekben a szakértőjelöltet alkalmazó „mentorok” részesülhetnek.
A Javaslat újítása, hogy az igazságügyi szakértő eljárása rendszeresen értékelésre kerül egy, a kamara által felállított szakmai testület által. Az értékelés eredményeként az igazságügyi szakértő alkalmatlan, alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítést kap, amely a névjegyzékben is feltüntetésre kerül nyilvános, mindenki számára elérhető információként, ily módon segítve a kirendelőket a megfelelő igazságügyi szakértő kiválasztásában.
Fontos utalni arra, hogy a Javaslat az igazságügyi szakértők értékelésének csupán a kereteit kívánja meghatározni, az értékelés részletes szabályait – az igazságügyi szakértői hivatásrend képviselőinek bevonásával – külön jogszabályban (rendeletben) kell meghatározni. A külön jogszabályban figyelemmel kell lenni az intézeti szakértőknek, az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti, illetve egyéb ISO-szabvány szerinti értékelésére.
A kamaránál kialakítandó minőségbiztosítás a szakvélemények színvonalának emelkedéséhez, az eljáráson belül az új szakértői kirendelések számának csökkenéséhez, és a szakvélemények elkészítési sebességének növekedéséhez is vezet.
22. A jelenlegi, széttagolt kamarai rendszer helyett egységes kamarai rendszer kerül kialakításra. Az utóbbi években egyértelművé vált, hogy szükség van – az érdekképviselet, az önigazgatás és a szakmai működés elősegítésének színteréül szolgáló, köztestületi formában működő – egységesebb, széttagolt működéstől mentes szakértői kamarára. A jelenleg működő országos hatáskörű MISZK és a nyolc területi kamara egységes jogutódjaként létrejövő Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (a továbbiakban: Kamara) számos, az igazságügyi szakértői működéssel összefüggő problémát képes lesz majd megoldani. Az egységes kamarai rendszer kialakításával a működés hatékonnyá válik. Az egységes Kamara felállítása és a jogutódlás az átmeneti rendelkezésekben foglalt módon történik.
23. A Kamara tagjaira vonatkozó legfontosabb szabályok a Javaslatban megújításra kerültek. A Javaslat elkülöníti egymástól a kamarai tagság megszűnését és megszüntetését, ezzel dogmatikailag tiszta helyzetet teremt, valamint egyértelművé teszi a Kamara szerveit, illetve a névjegyzéket vezető hatóságot terhelő kötelezettségeket.
Az igazságügyi szakértő tevékenységének szünetelésére vonatkozó szabályok bővültek, a gyakorlatban tapasztalt anomáliák kiküszöbölése céljából. A Javaslat tisztázza, hogy milyen esetben kerülhet sor az igazságügyi szakértői tevékenység szüneteltetésére, ennek mik a feltételei, a szünetelés milyen joghatásokkal jár, illetve milyen körülmények között és feltételekkel lehet kérni a tevékenység szünetelésének visszavonását.
Lényeges újításokat hordoz a Javaslat a kamarai tagság felfüggesztésével összefüggésben. A Javaslat tekintettel van az eljáró igazságügyi szakértő, valamint az igazságügy érdekeire egyaránt. Újszerű, garanciális szabályok kerültek megfogalmazásra a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő kamarai tagságának felfüggesztésével kapcsolatban is.
23. Tekintettel arra, hogy a Javaslat által létrehozott kamarai rendszer nagyban különbözik a Kamarai törvény szerinti struktúrától, a Javaslatban a korábbi rendszertől eltérő struktúrában, eltérő hatáskörökkel rendelkező kamarai szervek jelennek meg. A Kamara legfőbb döntéshozó szerve a küldöttgyűlés, amely a köztestületi autonómiát és az önkormányzatiság elvét érvényre juttatva megtestesíti a tagság akaratát, meghozza a Kamarával összefüggő legfontosabb döntéseket. A küldöttgyűlésre vonatkozó szabályozás akként került kialakításra, hogy a jelenleg több mint háromezer fős tagsággal rendelkező szakértői Kamara hatékonyan működhessen és elláthassa a Javaslatban meghatározott feladatait.
24. Az elnökség a vezetésből rá háruló feladatokat látja el. Az elnökség tagjait a Kamara tagjai közvetlenül, titkos szavazás útján választják meg. A törvényességi felügyeletet erősítő szabály, hogy a Kamara elnökének megválasztását a miniszternek jóvá kell hagynia.
A Kamara elnökének négy elnökhelyettese van. Az egyes elnökhelyettesek – az általános elnökhelyettes kivételével, melynek feladata elsősorban az elnök helyettesítése – egy-egy kiemelten fontos és érzékeny területért felelősek.
25. A Javaslatban új elemként jelenik meg a szakmai tagozat (a továbbiakban: tagozat) mint az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006 (II. 27.) IM rendelet mellékleteiben meghatározott szakterületek alapján alapított, az érintett szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértők önálló önkormányzattal rendelkező szerve. A tagozat első ülésén elnököt választ. A szakmai tagozatok a saját szakterületüket érintő ügyekben véleményezési joggal rendelkeznek, továbbá közreműködnek a módszertani levelek megalkotásában, a Kamara minőségbiztosítással összefüggő feladatainak végrehajtásában, valamint a küldöttgyűlés megválasztásában is. A küldöttgyűlés küldötteinek felét a szakmai tagozatok által delegált küldöttek alkotják.
26. Módszertani levél kiadására eleddig alig volt példa, holott ez az intézmény hatékonyan tudná elősegíteni a megfelelő minőségű szakvélemények elkészítését. A módszertani levél kiadásának szabályai lényegesen egyszerűsítésre kerülnek a vázolt probléma orvoslása érdekében.
27. A finanszírozási problémák, a forráshiányos állapot megszüntetése céljából új elemek jelennek meg a Kamara finanszírozásában. Bevezetésre kerül a kamarai költségátalány intézménye, amelyet a szakértő – a külön jogszabály szerinti mértékben – a díjjegyzékben érvényesít minden ügyben, negyedévente bevall és megfizet a Kamarának. A költségátalány bevallására a statisztikai adatszolgáltatás alkalmával kerül sor.
Fontos szabály, hogy a kamarai költségátalány nem része a szakértő bevételének, így ezzel kapcsolatosan adózási kötelezettsége a szakértőnek nem keletkezik. Amennyiben a szakértő a kamarai költségátalány átutalását vagy befizetését elmulasztja, az adók módjára behajtható követelésnek minősül. Tekintettel arra, hogy a kamarai költségátalány jogcímén kifizetett összeget a szakértő köteles átutalni a Kamarának, az erre az összegre vonatkozó adómentesség nem minősül az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 107. cikke szerinti állami támogatásnak.
Szükséges utalni arra, hogy a 47. §-ban említett költségátalány nem egyezik meg a 49. §-ban részletezett kamarai költségátalány intézményével. Előbbi esetben arról van szó, hogy a szakértő a költségeit nem tételes kimutatással, hanem átalány formájában állapítja meg a díjrendelet rendelkezéseinek megfelelően. Ezzel szemben a kamarai költségátalány a Kamara finanszírozását segítő új jogintézmény.
Bevezetésre kerül továbbá a fegyelmi eljárási díj intézménye is, amelyet a fegyelmi eljárást kezdeményező személy köteles az eljárás megindítása előtt megfizetni a Kamara részére. Ennek célja – a fentebb vázolt finanszírozási probléma megoldásán túl –, hogy a pervesztes felek által előterjesztett fegyelmi eljárás megindulását kérő kérelmek előterjesztése – amennyire lehet – elkerülhető legyen.
28. A Javaslatban etikai felelősség helyett a fegyelmi felelősség intézménye kerül elsődlegesen szabályozásra. Jóllehet továbbra is jogában áll a Kamarának, hogy etikai eljárásokat folytasson le (s ehhez saját szabályokat alkosson), magában a törvényben csak a fegyelmi felelősség egyes kérdései kerültek részletezésre. Az etikai eljárás szabályai a Kamara saját szabályzataiban kerülnek meghatározásra azzal, hogy erre nézve a jogalkotó a megfelelő színvonalú szabályok megalkotása érdekében a fegyelmi eljárás garanciális szabályait rendeli alkalmazni.
A fegyelmi eljárás a gyorsabb és hatékonyabb ügyvitel érdekében, felesleges bürokratikus szabályoktól mentesen került kialakításra. A fegyelmi eljárás megindítása miatt felfüggesztett szakértő eljárásával kapcsolatban a Javaslat – a jelen kérdést szabályozó jogszabályokat tekintve – unikális jelleggel, kedvezőbb szabályokat tartalmaz az eljárás még gyorsabb lefolytatása érdekében. A fegyelmi eljárás egyfokú, de a döntést sérelmező személy a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért, amely a rendes bírósági eljárási rendszerben többfokú jogorvoslatot (jogi felülvizsgálatot) is biztosít, de nem a Kamarát terheli.
Átláthatóbban került meghatározásra, hogy az eljárást befejező határozatot mennyi idő alatt kell írásba foglalni és azt kinek kell kézbesíteni. Az eljárást befejező határozatot az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság részére is minden esetben kézbesíteni kell.
29. Új elemként jelenik meg a bejelentő részvétele az eljárásban. A bejelentő az a személy, aki az igazságügyi szakértővel szemben, fegyelmi felelőssége megállapításának érdekében, a fegyelmi bizottsághoz benyújtott kérelem útján fegyelmi eljárást kezdeményez. A bejelentő jogait a Javaslat garanciális szempontból részletezi. A bejelentő jogosult arra, hogy az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás őt érintő irataiba betekintsen, indítványokat, észrevételeket tegyen, a fegyelmi eljárási jogairól felvilágosítást kapjon és a Javaslatban meghatározott esetekben jogorvoslattal éljen.
30. A Javaslat garanciális rendelkezéseket tartalmaz a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő tekintetében. Új elemként jelenik meg, hogy a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő nem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson. Ezen túlmenően, a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő jogosult arra, hogy az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás irataiba betekintsen, az eljárás bármely szakaszában indítványokat és észrevételeket tegyen, a meghallgatott tanúkhoz, szakértőkhöz kérdést intézzen, bizonyítási indítványt tegyen, a fegyelmi eljárási jogairól a fegyelmi tanács elnökétől felvilágosítást kapjon és a Javaslatban meghatározott esetekben jogorvoslattal éljen.
31. A törvényességi felügyelet letisztultabb, fogalmilag jobban körülhatárolt. A szabályozás egyértelművé teszi, hogy a törvényességi ellenőrzés a törvényességi felügyelet része. A Javaslat a bírósági út megelőzését szolgálja azáltal, hogy a szabályzatok tekintetében az előzetes véleményezést is lehetővé teszi. Erősödik a jogbiztonság a törvényességi felügyeleti intézkedés kapcsán előírt határidőkkel, gyorsabbá és hatékonyabbá válik az eljárás azáltal, hogy nemperes eljárásban kell lefolytatni a bírósági törvényességi felügyeleti ügyeket. A Javaslat komoly hiányt pótol, amikor a mulasztásban megnyilvánuló jogsértésről is rendelkezik. A szakértői testület és az igazságügyi szakértői intézmények feletti törvényességi felügyelet is hangsúlyosabbá válik.
32. Bevezetésre kerül a főtitkár intézménye, amely intézmény alapvetően a kancellári modell mintájára került kidolgozásra. Célja a Kamara gazdálkodása feletti – korábban hiányzó, ám a Kamara által a működésbeli anomáliák miatt láthatóan igényelt – állami kontroll erősítési és a hatékonyabb működés elősegítése azáltal, hogy a Kamara adminisztratív működtetését egy, a miniszter jóváhagyásával a Kamara elnöke által alkalmazott, a jelen területen megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkező főtitkár végzi.
33. A Javaslatban számos innovatív, az elektronizáció követelményének is megfelelő rendelkezés található. Így például a küldöttgyűlésen a küldöttek elektronikus úton is részt vehetnek, a küldöttgyűlés ülés tartása nélkül is hozhat határozatot. A szakértő vállalhatja az elektronikus kapcsolattartást is. Bár az elektronizáció egyelőre továbbra sem kötelező, de számos lehetőség – igazodva a polgári perek elektornizációs lehetőségeihez is – megjelenik a jogi szabályozásban. Az elektronikus úton való kapcsolattartásra az elektronikus ügyintézésről és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény, elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell.
34. Az átmeneti rendelkezések között szerepelnek az új tisztségviselők megválasztására és a MISZK-Kamara jogutódlására vonatkozó szabályok, melyek a rugalmas, és a jogutódláshoz valamint a lejárt tisztségviselői mandátumok megújításához szükséges átmenetet biztosítják az új helyzetben.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
ELSŐ RÉSZ
I. Fejezet
Általános szabályok
1. A törvény hatálya
Az 1. §-hoz
A Javaslat a Kamarai törvénytől és a Szaktörvénytől eltérően, pontosan meghatározza a törvény hatályát. A jelen szakaszból kitűnik, hogy a szakértői tevékenységre és a kamarára vonatkozó szabályok egységes törvényben kerülnek szabályozásra. Az időbeli hatályra vonatkozó rendelkezések a Javaslat végén, a Hatályba léptető rendelkezések körében találhatók.
2. Értelmező rendelkezések
A 2. §-hoz
A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében a Javaslat 2. §-a értelmező rendelkezéseket tartalmaz.
II. Fejezet
Az igazságügyi szakértő tevékenysége és az igazságügyi szakértő
3. Az igazságügyi szakértői tevékenység
A 3. §-hoz
A Javaslat 3. §-a rögzíti az igazságügyi szakértő feladatát és azt az általános elvet, hogy az igazságügyi szakértő a jogszabályok és a szakmai szabályok megtartásával, legjobb tudása szerint köteles szakértői tevékenységét ellátni. A Javaslatban rögzítésre került a pártatlanság és függetlenség követelménye is. A pártatlanság szubjektív kategória, lényege abban foglalható össze, hogy az eljárásban részt vevő szakértő nem törekszik egyik fél érdekeinek előmozdítására sem. A függetlenség a pártatlansággal ellentétben objektív kategória, lényege, hogy az eljáró szakértő nem kötődik az eljárásban érintett felekhez, így például nem lehet a félként eljáró gazdasági társaság vezető tisztségviselője.
Garanciális szabályként – s mintegy a kötelezettségek ellenpólusaként – került be a Javaslatba, hogy az igazságügyi szakértőt szakértői tevékenységéért szakértői díj illeti meg. Fontos rámutatni arra, hogy a Javaslat szövege szándékosan nem a „szakvélemény elkészítéséért” fordulatot használja. Az igazságügyi szakértőt ugyanis az általa elvégzett munkával arányosan akkor is szakértői díj illeti meg, ha a szakvélemény előterjesztésére valamilyen okból – például azért mert a polgári peres fél a keresetétől a per folyamán elállott – nem került sor.
A szakértői díjra vonatkozó részletes rendelkezéseket a mindenkori díjrendelet szabályai állapítják meg.
A 4. §-hoz
A Javaslat 4. §-a értelmében igazságügyi szakértői tevékenységet csak bejegyzett igazságügyi szakértő végezhet természetes személyként vagy gazdasági társaság, szolgáltató tagjaként vagy alkalmazottjaként, valamint igazságügyi szakértői intézmény, igazságügyi szakértő testület vagy egyéb szervezet nevében. Ez alól kivétel, ha névjegyzékbe vett igazságügyi szakértő hiányában, kivételes jelleggel eseti szakértő jár el, vagy jogszabály felhatalmazása alapján a hatóság egyéb állami szervet rendel ki. Az eseti szakértő alkalmazásának azonban az a feltétele, hogy ne legyen az adott szakterületen bejegyzett igazságügyi szakértő, a kirendelt személy megfelelő szakértelemmel is rendelkezzen, továbbá alávesse magát az igazságügyi szakértőkre vonatkozó etikai és fegyelmi követelményeknek. Az alávetés történhet szóban (a tárgyaláson jegyzőkönyvbe mondással) vagy írásban, meghatározott határidő betartásával.
A Javaslat nem határozza meg, hogy ki lehet eseti szakértő, így a kirendelő hatóság döntésére bízza az eseti szakértő személyének meghatározását arra az esetre, ha az adott szakterületen bejegyzett szakértő vagy intézet nincs. A Javaslat új rendelkezése, hogy eseti szakértőként más szakterületen bejegyzett igazságügyi szakértő is eljárhat. Ezt azért volt szükséges kimondani, mert a gyakorlatban gyakran előforduló eset, hogy olyan területen kell szakvéleményt adni, amely nem szerepel az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló rendelet mellékleteiben szereplő szakterületi kompetencia fejezetek között. Ilyen esetekben korábban kérdéses volt, hogy más szakterületre bejegyzett szakértő eljárhat-e eseti szakértőként. A Javaslat rendelkezései alapján a kérdés igenlően válaszolható meg. Az eseti szakértő eljárására, jogaira és kötelezettségeire az igazságügyi szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
A Javaslat általános rendelkezései kimondják, hogy igazságügyi szakértői tevékenységet természetes személy önálló szakértőként, gazdasági társaság, illetve szolgáltató tagjaként vagy alkalmazottjaként, továbbá e célra létrehozott igazságügyi szakértői intézmény, vagy állami szerv alkalmazottjaként végezhet. A Javaslat lehetővé teszi, hogy az önálló szakértő tevékenységét – választása szerint – egyéni vállalkozóként, vagy önálló tevékenységként folytassa, ha annak egyéb jogszabályi feltételei fennállnak.
Komoly hiányt pótol a Javaslat, amikor meghatározza, hogy az alkalmazottként tevékenykedő igazságügyi szakértő milyen jogviszony formájában járhat el. A Javaslat a szakértőjelöltekre vonatkozó rendelkezések között hasonlóan rendelkezik a szakértőjelöltek jogviszonyáról is.
Kormányrendelet határozza meg azokat az intézményeket, amelyeket az ott megjelölt szakkérdésekben ki kell rendelni. Ezek az intézmények ugyan nem igazságügyi szakértői intézmények, de hatósági feladatkörükben eljárva meghatározott kérdésekben az ő állásfoglalásuk a meghatározó. Ilyen lehet egyes kérdésekben például a Magyar Nemzeti Bank, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, az ÁNTSZ, illetve a katonai szakterületen történő szakértés esetén a Magyar Honvédség egyes katonai szervezetei és a honvédelmi minisztériumi háttérintézmények. Külön jogszabály határozza meg azokat az állami szerveket is, amelyek meghatározott szakterületeken szakvéleményt adhatnak. E szervek kirendelése nem kötelező, és szakvéleményt is csak akkor adhatnak, ha van olyan alkalmazottjuk, aki az adott szakterületen a névjegyzékbe igazságügyi szakértőként be van jegyezve.
4. Az igazságügyi szakértővé válás feltételei
Az 5–8. §-hoz
A Javaslat szerint a szakértői névjegyzékbe való felvétel rendje normatívvá, a kinevezés szempontjából pedig alanyi joggá válik. Abban az esetben, ha a szakértő megfelel a jogszabályi követelményeknek a névjegyzéket vezető hatóság nem mérlegelheti a névjegyzékbe való felvételét. A névjegyzéket vezető hatóság – a feltételek megléte esetén – a kérelmezőt határozatlan időre veszi fel a névjegyzékbe.
A büntetlen előéleten kívül az igazságügyi szakértővé válás feltétele, hogy a jelentkező megfeleljen az adott tevékenység folytatására irányadó, a szakterület szerint meghatározott jogszabályi feltételeknek. A kérelmezőnek azt is vállalnia kell, hogy a Javaslatban rögzített összeférhetetlenségi esetektől eltekintve, a hatósági (bírósági) kirendelésnek eleget tesz.
Új elemként jelenik meg, hogy az igazságügyi szakértőként eljárni kívánó kérelmezőnek a kötelező szakértőjelölti jelölti időt, illetve szakértőjelöltként kötelező szakmai közreműködőként elvégzett ügyszám teljesítését, továbbá a Kamara által külön szabályzatban előírt képzési és vizsgafeltételek teljesítését igazolnia kell. Ez a rendelkezés azt hivatott előmozdítani, hogy a kérelmezők megfelelő gyakorlatot szerezzenek a szakvélemények minőségének javulása érdekében. A szakértőjelölt munkáját felügyelő igazságügyi szakértő (a továbbiakban: mentor) mellett tevékenykedő szakértőjelölt gyakorlati tapasztalatokat szerezhet szakmai és módszertani kérdésekben egyaránt, ezzel előmozdítva a későbbiekben adott szakvélemények felhasználhatóságát, egyúttal az eljárások hatékony lezárását.
Szintén új elem, hogy a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy a miniszter által szervezett jogi oktatáson részt vett, és a jogi vizsgát sikeresen letette. Ekként – szintén minőségbiztosítási okokból – a névjegyzékbe csak olyan kérelmező kérheti felvételét, aki már a szükséges jogi és módszertani ismeretekkel egyaránt rendelkezik. A vizsga sikeres teljesítéséről szóló igazolást a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell benyújtani.
A kérelmezőnek legalább öt év szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie, és nem merülhet fel vele szemben a Javaslatban rögzített büntetőjogi, etikai kizáró ok, ideértve azt az esetet is, amikor a korábbi, nem megfelelő munkavégzés következtében a szakértői kamara kizárta tagjai közül. A Javaslat két esetben enged kivételt az ötéves szakmai gyakorlat követelménye alól: akkor, ha a szakértői tevékenység folytatásához szükséges végzettség megszerzése már feltételezi az igazságügyi szakértői gyakorlatot, vagy a kérelmező az adott szakterületen tudományos fokozattal rendelkezik. A kötelező gyakorlati idő szakértőjelöltként is megszerezhető.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az igazságügyi szakértő igazságügyi szakértői tevékenység folytatására a névjegyzékbe történő felvétellel és az igazságügyi szakértői eskü letételével válik jogosulttá.
A Javaslat felhatalmazása alapján a részletes személyi és tárgyi feltételek alacsonyabb szintű jogforrásban kerülnek normatív módon meghatározásra. A miniszter határozza meg a névjegyzékbe felvehető szakterületeket és az egyes szakterületekhez szükséges képesítési és egyéb feltételeket. Ez elősegíti az igazságügyi szakértők és az ún. ágazati szakértők kinevezésének szabályozása közötti átfedések felszámolását is.
Azt, hogy a szakértő által teljesített szakmai gyakorlat jellege megfelelő-e az adott szakterületen az igazságügyi szakértői tevékenység folytatására, a szakterület felett felügyeletet gyakorló minisztérium igazolja. Az igazolás kiadására irányuló eljárást a szakminiszter rendeletben szabályozza. A szakhatósági állásfoglalással kapcsolatos eljárás határideje lényegesen rövidült, a szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő számítására a közigazgatósági hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Fontos eltérés a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályaitól, hogy amennyiben a szakhatóság a számára nyitva álló határidőn belül nem küldi meg állásfoglalását, úgy a hozzájárulását nem lehet megadottnak tekinteni. Ennek indoka, hogy megalapozottabb érdek fűződik ahhoz, és egyszersmind kisebb érdeksérelemmel jár, ha ebben az esetben a késlekedő szakhatóság állásfoglalásának beszerzése iránt a névjegyzéket vezető hatóság intézkedik, mint ha a kérelmezőt bejegyzi, ugyanakkor a szakhatóság végül a felvételi kérelem elutasításához vezető tartalmú állásfoglalást ad.
A névjegyzéket vezető hatóság hivatalból vizsgálja, hogy az igazságügyi szakértő a szakértői működése alatt megfelel-e az 5. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek, valamint, hogy vele szemben nem áll-e fenn az 5. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott körülmény.
A 9. §-hoz
A névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelmet a névjegyzéket vezető hatósághoz kell benyújtani. A névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelem tartalmára vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
A 10. §-hoz
A Javaslat a korábbi szabályokhoz képest tartalmilag bővebben, ugyanakkor rövidebb határidő beiktatásával szabályozza a szakértői eskütétel követelményeit. A Javaslat szerint az igazságügyi szakértő a névjegyzékbe vételét követő két hónapon belül a névjegyzéket vezető hatóság előtt esküt tesz. A szakértői eskü az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényben foglalt eskü szövegéből és az annak első mondatát követően a következő szövegből áll: „Hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és a legjobb tudásom szerint teljesítem.” Az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényben foglalt eskü szövegében szereplő tisztség megnevezése az eskü tétele során: igazságügyi szakértő.
A Javaslat, a Szaktörvénytől eltérően, meghatározza a szakértői eskü megtételéhez és annak elmulasztásához fűződő legfontosabb joghatásokat. A legfontosabb rendelkezés annak deklarálása, hogy az igazságügyi szakértő az igazságügyi szakértői igazolványát az eskü letétele után veheti át, a tevékenységét az eskü letétele után kezdheti meg.
A Javaslat a névjegyzéket vezető hatóság kötelezettségéként mondja ki, hogy a névjegyzéket vezető hatóság biztosítja, hogy az igazságügyi szakértő, a névjegyzékbe történő felvételét követően, az esküt határidőben letehesse. Ha a névjegyzéket vezető hatóság ezt nem biztosítja, az igazságügyi szakértő a névjegyzékből nem törölhető, ugyanakkor az esküt a névjegyzéket vezető hatóság által kijelölt legközelebbi időpontban le kell tennie.
5. A névjegyzék
A 11. §-hoz
A névjegyzéket továbbra is – a miniszter rendeletében foglaltaknak megfelelően – az Igazságügyi Minisztérium mint névjegyzéket vezető hatóság vezeti, azonban a nyilvántartott adatok köre a korábbiakhoz képest jelentősen bővül, illetve szélesebb körben megismerhetővé válik. A Javaslat egyértelműen meghatározza, hogy az egyes tényekkel és adatokkal kapcsolatban mely szervnek illetve személynek van bejelentési kötelezettsége.
A Javaslat hatálybalépését követően, a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a névjegyzékre, a névjegyzékben szereplő adatok és nyilvántartások eljárási rendjére részletes szabályokat állapítson meg.
A Javaslat 1. számú melléklete rögzíti a nyilvántartandó tények és adatok teljes körét, míg a Javaslat 11. §-a meghatározza a nyilvános tények és adatok körét, és nyilvánosságra hozataluk módját.
6. A szakterület kiterjesztése
A 12. §-hoz
A szakterület kiterjesztése iránti kérelemmel kapcsolatos eljárásra – a Javaslatban meghatározott eltérésekkel – a névjegyzékbe történő felvételi eljárás szabályait kell alkalmazni.
7. A névjegyzékből való törlés
A 13–14. §-hoz
A névjegyzékből való törlés feltételei a Szaktörvény rendelkezéseihez képest egyrészt pontosításra kerültek, másrészt a szabályozás új szempontjai további törlési okok meghatározását tették indokolttá. Törlésre kerül az igazságügyi szakértő többek között akkor is, ha azt az igazságügyi szakértő kéri, vagy a névjegyzékbe való felvétel feltételei – ide nem értve az 5. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt – már a felvételkor sem álltak fenn, illetve utóbb megszűntek. A névjegyzékbe való felvétel feltételeinek fennállását a névjegyzéket vezető hatóság nem csak a felvételkor, hanem bármikor megvizsgálhatja.
A szakértői késedelmek visszaszorítása érdekében került be a Javaslatba az a szabály, hogy az igazságügyi szakértőt törölni kell a névjegyzékből, ha az igazságügyi szakértő hatósági kirendelésre történő szakvélemény nyújtásával egy évet elérő késedelembe esett. Új törlési ok, hogyha az igazságügyi szakértő azon statisztikai adatokat, amelyeket e jogszabály alapján a Kamara részére szolgáltatni köteles, két egymást követő negyedévben az igazságügyi szakértő határidőben nem szolgáltatja, vagy a negyedévente esedékes statisztikai adatszolgáltatást két éven belül három alkalommal elmulasztja, vagy hamis statisztikai adatot szolgáltat; ilyenkor a névjegyzékből törölni kell. Ez a szabály a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának szankcióját testesíti meg. Az igazságügyi szakértői működés nagy hiányossága, hogy az igazságügy igen kevés adattal rendelkezik a szakértők működésére nézve. A Javaslat eme körülmény változását igyekszik elősegíteni. A fenti kötelezettség elmulasztása nem csak törlési ok, hanem fegyelmi eljárás megindításának alapjául is szolgálhat.
A szakértőt törölni kell a névjegyzékből, ha a szakértő a tudomására jutásától számított tíz napon belül – az igazságügyi szakértő öt napon belül – nem közli a hatósággal a Javaslat 45. § (4) bekezdésében meghatározott okok fennállását, például azt, hogy a személyére nézve törvényben meghatározott kizáró ok áll fenn, vagy a vizsgálat elvégzéséhez más szakértő igénybevétele is szükséges és emiatt az eljárás elhúzódott, vagy felesleges költséget okozott. A szakértőt törölni kell a névjegyzékből továbbá, ha a hatósági kirendelésnek – a 5. § (2) bekezdés f) pontjába ütköző módon – ismételten nem tesz eleget, vagy a Javaslat alapján fennálló képzési kötelezettségének nem tett eleget, kamarai tagsága kizárás útján, a kamarai tagdíj fizetésének elmulasztása miatt, továbbá egyéb okból megszűnt, vagy az igazságügyi szakértő meghalt. Ha a törlés oka a szakértői tevékenység valamely feltétele teljesítésének elmulasztása, a szakértő a mulasztás vétlensége esetén a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szabályai szerint jogosult igazolási kérelem előterjesztésére.
A Javaslat a névjegyzékből történő törlés esetén azt is meghatározza, hogy az igazságügyi szakértő mennyi ideig nem vehető fel újból a névjegyzékbe.
8. Az igazságügyi szakértők képzése
A 15–16. §-hoz
A Javaslat szerint az igazságügyi szakértők jogi képzése a miniszter feladata. Az igazságügyi szakértő részére szükséges jogi ismeretek oktatásának és a jogi vizsgának a megszervezéséről a miniszter gondoskodik. A rendszeres jogi oktatáson való részvétel és – a miniszter rendeletében meghatározott mentesülés esetét kivéve – a jogi vizsga letétele kötelező.
A képzés szervezéséért 2016. január 1-jétől közvetlenül az Igazságügyi Szolgálatok Jogakadémiája (a továbbiakban: Jogakadémia) felelős. Annak érdekében, hogy a Jogakadémia elláthassa a külön jogszabályban meghatározott képzési feladatait, elengedhetetlen, hogy kezelhesse a képzésre jelentkező igazságügyi szakértők személyes adatait. Tekintettel arra, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja szerint személyes adat kezelését törvényben kell elrendelni, szükségessé vált az adatok körének a Javaslatban történő pontos meghatározása.
A fentieken túlmenően, az igazságügyi szakértő köteles a szakértői tevékenysége gyakorlásához szükséges rendszeres szakmai továbbképzésen részt venni, és a miniszter rendeletében előírt képzési kötelezettség teljesítését igazolni.
9. Az igazságügyi szakértő munkájának értékelése
A 17–22. §-hoz
A Javaslat egyik legfontosabb célkitűzése az igazságügyi szakértői tevékenységgel kapcsolatos minőségbiztosítási kontroll hatékonyabbá tétele. A Javaslat alapvetően a bírák és közjegyzők értékelésére kialakított eljárásokat kombinálja, alkalmazkodva az igazságügyi szakértői tevékenység természetéhez.
Az igazságügyi szakértők munkáját a Javaslat és a miniszter rendelete szerint, a miniszter rendeletében meghatározott kivételekkel, megfelelően értékelni kell. Fontos utalni arra, hogy a Javaslat az igazságügyi szakértők értékelésének csupán a kereteit kívánja meghatározni, az értékelés részletes szabályait – az igazságügyi szakértői hivatásrend képviselőinek bevonásával – külön jogszabályban (rendeletben) kell meghatározni. A külön jogszabályban figyelemmel kell lenni az intézeti szakértőknek az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti, illetve egyéb ISO-szabvány szerinti értékelésére.
A szakértő munkájának értékelése alapvetően a Kamara minőségbiztosítási bizottságának hatáskörébe tartozik, amely bizottság a konkrét értékelés lefolytatására szakmai értékelő tanácsot jelöl ki. Fontos kapcsolódási pont, hogy a Javaslat 55. §-ában szabályozott bejelentési kötelezettség alapján is megindulhat az igazságügyi szakértő szakmai értékelése. Ezzel elérhető, hogy a hatóságok visszajelzései alapján a szakértő szakmailag számon kérhető legyen.
A Javaslat erős jogosítványokat biztosít az eljáró szakmai tanács részére, így például a vizsgálat lefolytatása során a szakmai értékelő tanács az igazságügyi szakértő szakvéleményeit megvizsgálhatja, illetve az igazságügyi szakértőt személyesen meghallgathatja. Ez utóbbi csak különösen fontos okból mellőzhető.
Fontos szabály, hogy az értékelés eredményét a névjegyzék tartalmazza. Eme adat a hatóságok és a jogkereső közönség számára is nyilvános, ekként a Javaslat lehetővé teszi az igazságügyi szakértők közötti, szakmai alapon történő választást.
Alkalmatlan minősítés esetén a minőségbiztosítási bizottság kezdeményezi az igazságügyi szakértő Kamarából történő kizárását. A kizárás kérdésében a Kamara elnöksége (a továbbiakban: elnökség) határoz. Az elnökség a kizárás kérdésében hozott határozatát kézbesíti az értékelt igazságügyi szakértőnek és a névjegyzéket vezető hatóságnak. A névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértőt a miniszter rendeletében meghatározott eljárás lefolytatásával a névjegyzékből törli.
A Javaslat – jogszabálysértésre hivatkozással – biztosítja az alkalmatlan minősítést kapott szakértők jogorvoslathoz való jogát, ezzel független bírói kontrollt biztosít, a visszaélések megakadályozása érdekében.
III. Fejezet
Az igazságügyi szakértői tevékenységet végző társaság
10. Az igazságügyi szakértői tevékenység végzésére feljogosított társaságok
A 23. §-hoz
A Javaslat szerint igazságügyi szakértői tevékenység gazdasági társasági formában is folytatható. A Javaslat nyitva hagyja a lehetőséget, hogy a gyakorlat szabadon válassza meg a tevékenység folytatására leginkább alkalmas társasági formát. A szervezeti forma jelentősége abban áll, hogy a bíróság (hatóság) a szervezetet rendeli ki szakértőként, de a konkrét feladatot a szervezet személyében feljogosított tagja vagy alkalmazottja végzi el, saját nevének feltüntetésével. E tekintetben az igazságügyi szakértőt a társaság vezető tisztségviselője, tulajdonosa nem utasíthatja. A Javaslat részletes összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg a szakvélemény elkészítésével összefüggésben.
11. A társaságok névjegyzékbe vétele és törlése
A 24–27. §-hoz
A jelen alcím alatt részletezett rendelkezések a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény terminológiájának megfelelően pontosításra kerültek. Az alcímben szereplő szakaszok logikusabb sorrendben követik egymást.
A névjegyzékbe vétel iránti kérelmet a névjegyzéket vezető hatósághoz kell benyújtani, amelynek döntésével szemben az önálló szakértő számára is nyitva álló lehetőséggel azonos, a közigazgatási hatósági döntésekkel szembeni általános jogorvoslat biztosított. A társaság részére nincsen szükség külön alapítási engedélyre, mivel a szakértői tevékenység elvileg a szabadpiacon is értékesíthető, így nem fűződik ahhoz érdek, hogy a létrejövő társaságok száma ellenőrzés alatt álljon. Ugyanakkor e gazdasági társaságokat, ahogy az igazságügyi szakértőket is, a névjegyzéket vezető hatóság a névjegyzékben nyilvántartja.
A Javaslat meghatározza a gazdasági társaság névjegyzékben nyilvántartott adatait, és a felvételre vonatkozó szabályokkal összhangban rögzíti a névjegyzékből való törlés okait.
12. Az eljáró igazságügyi szakértő kijelölése
A 28. §-hoz
A Javaslat a Szaktörvénnyel egyező módon rendezi a szakvélemény elkészítésének kérdéseit. A szakvéleményt a társaság személyében feljogosított tagja vagy alkalmazottja készíti el, saját nevének feltüntetésével. E tekintetben az igazságügyi szakértőt a társaság vezető tisztségviselője, tulajdonosa nem utasíthatja, továbbá a Javaslat részletes összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg a szakvélemény elkészítésével összefüggésben.
A szakvélemény előterjesztésére vonatkozó részletes szabályok a szakvéleményről szóló alcím alatt kerültek megállapításra.
13. Határon átnyúló szolgáltatásnyújtás
A 29. §-hoz
A szolgáltató az igazságügyi szakértői tevékenység határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő folytatására irányuló szándékát köteles a névjegyzéket vezető hatóságnak bejelenteni. A szolgáltató az igazságügyi szakértői tevékenységet határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében Magyarország területén e tevékenység folytatására jogosult tagja vagy alkalmazottja útján folytathatja.
A szolgáltató fogalmának meghatározásához a Javaslat értelmező rendelkezései adnak támpontokat. Eszerint szolgáltatónak minősül a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény szerinti szolgáltató.
IV. Fejezet
Igazságügyi szakértői intézmények, igazságügyi szakértői intézetek, igazságügyi szakértői testületek és szervezetek
14. Az igazságügyi szakértői intézmények
A 30–32. §-hoz
Költségvetési szervként az igazságügyi szakértői intézmények alapfeladata, hogy az állam ellátási-szolgáltatási kötelezettsége körében gondoskodjanak arról, hogy amennyiben a bíróság vagy más hatóság hivatalból rendel el – különleges szakértelmet igénylő kérdésekben – bizonyítást, illetve a fél terjeszt elő bizonyítási indítványt olyan ügyben, ahol a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének is helye lenne, úgy a szakkérdés megválaszolására alkalmas szakvélemény észszerű időn belül, megfelelő színvonalon elkészüljön. Jelenleg az egyik – legmeghatározóbb igazságügyi szakértői intézmény az Igazságügyi Szakértő és Kutató Intézetek (a továbbiakban: ISZKI), amely központi költségvetési szerv. Az ISZKI működési köre az ország egész területére kiterjed, az igazságügyi szakértői vélemények készítését végző intézeteinek működési körét és hatáskörét jogszabály határozza meg.
A költségvetésből finanszírozott igazságügyi szakértői intézmények fenntartása garanciális jelentőségű, azonban nem jelenti azt, hogy a hivatkozott eljárásokban történő kirendelések során az igazságügyi szakértői intézmények bármilyen előnyt élveznének a többi szakértővel szemben. A bíróság jogosult bármely bejegyzett szakértő kirendelésére, azonban arra az esetre, ha megfelelő szakértő nem áll rendelkezésre, az állam feladata biztosítani, hogy a megalapozott ítélet minél előbbi megszületése érdekében a szakértői bizonyítás lefolytatható legyen.
Az igazságügyi szakértői intézmény illetve szervezeti egysége költségvetési szerv, így alapfeladata ellátása során nem törekszik nyereségre. Az igazságügyi szakértői intézmények kirendelése ugyanolyan kifizetési kötelezettséggel jár a hatóság számára, mintha önálló vagy társasági formában működő szakértőt rendelt volna ki. Az igazságügyi szakértői intézmények alapfeladatukon kívül egyéb igazságügyi szakértői tevékenységet csak abban az esetben végezhetnek, ha az ellátási kötelezettségüket nem veszélyezteti, azonban ez a tevékenység kirendelés vagy megbízás alapján egyaránt történhet. Az igazságügyi szakértői intézmények a szakértői tevékenységen kívüli vállalkozási tevékenységet nem folytathatnak.
Jelenleg a büntetőügyekben történő kirendeléseket az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó igazságügyi szakértői intézmények csak részben látják el, ezért a továbbiakban is szükség van a meglévő, nem az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó igazságügyi szakértői intézmények igazságügyi szakértőinek tevékenységére. Ily módon az ISZKI mellett szintén kiemelkedő szerepet tölt be a belügyminiszter felügyelete alá tartozó Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (a továbbiakban: BSZKI). A BSZKI-re, mint igazságügyi szakértői intézményre a Javaslatnak az igazságügyi szakértői intézményekre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A hatóság az igazságügyi szakértői intézményt rendeli ki a szakvélemény elkészítésére, az eljáró szakértőt az igazságügyi szakértői intézmény vezetője jelöli ki, a kizárási okok pedig mind a szakértőre, mind az igazságügyi szakértői intézmény vezetőjére vonatkoznak.
A szakvélemény előterjesztésére vonatkozó szabályok a szakvéleményről szóló alcím alatt kerültek szabályozásra.
15. Az igazságügyi szakértői intézetek
A 33–34. §-hoz
A Javaslat – a Szaktörvénytől eltérően – tartalmazza az igazságügyi szakértői intézetekre vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket. Az igazságügyi szakértői intézetek beazonosításához a Javaslat értelmező rendelkezései nyújtanak segítséget. A 2. § 5. pontja szerint igazságügyi szakértői intézet az olyan – jellemzően egyetem mellett működő – szerv, amely kizárólagosan, illetve törvényben vagy az alapszabályában meghatározott alaptevékenységén, így különösen tudományos, oktatói vagy kutatói tevékenységén kívül igazságügyi szakértői tevékenységet is végezhet. Ezek a szervek tehát – ellentétben az igazságügyi szakértői intézményekkel – alapvetően nem igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jönnek létre, de főtevékenységük mellett, kivételesen pedig kizárólagosan is, végezhetnek igazságügyi szakértői tevékenységet. Tipikusan ilyen szervek az orvostudományi egyetemek mellett működő igazságügyi orvosszakértői intézetek, de idetartozik például a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézete is.
Az igazságügyi szakértői intézetek nem csak a Kormány rendeletében meghatározott kizárólagos jogkörökben jogosultak szakvélemény adására (ellentétben a külön jogszabályban feljogosított szervekkel). Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az igazságügyi szakértői intézet azon szakterületeken, amelyeken a Kormány rendeletében foglaltak szerint kizárólagosan jogosult szakvélemény adására, más kirendeléseket megelőzően köteles a kirendeléseknek eleget tenni. Más szakterületen történő kirendelése esetén az igazságügyi szakértői intézet a rendelkezésére álló erőforrások, kapacitások függvényében teljesíti a kirendeléseket.
Az ügyben eljáró igazságügyi szakértőt az igazságügyi szakértői intézet vezetője az intézetben működő, elsősorban az adott szakterületre a névjegyzékbe bejegyzett igazságügyi szakértők közül jelöli ki. Ha az igazságügyi szakértői intézet nevében a szakvéleményt az igazságügyi szakértői intézet névjegyzékben nem szereplő, de az adott szakterületen szakmai jártassággal rendelkező alkalmazottja adja, eljárására az igazságügyi szakértőkre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.
Az igazságügyi szakértői intézet nevében eljáró igazságügyi szakértő, illetve az igazságügyi szakértői intézet kizárására az igazságügyi szakértői intézményekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az igazságügyi szakértői intézet alkalmazásában álló igazságügyi szakértői tevékenységet végző személyek igazságügyi szakértővé válására vonatkozóan a miniszter rendeletben eltérő szabályokat állapíthat meg. Ilyen eltérő szabályokat tartalmaz például az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló rendelet.
A szakvélemény intézet által történő előterjesztésére a Javaslat, a szakvélemény körében tartalmaz speciális előírásokat.
16. Az igazságügyi szakértői testületek
A 35–36. §-hoz
A Javaslat ún. igazságügyi szakértői testületek létrehozását teszi lehetővé, amelyek szakértőként történő kirendelésük esetén eseti bizottság keretei között járnak el. A miniszter – a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben, az ott meghatározott szakkérdésben szakértőként vélemény nyilvánítására igazságügyi szakértői testületet hozhat létre. Ekként hozta létre a miniszter például az Agrárgazdasági Igazságügyi Szakértői Testületet, az Állat-egészségügyi Igazságügyi Szakértői Testületet, az Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületet, valamint a Műszaki Igazságügyi Szakértői Testületet.
Vannak azonban olyan igazságügyi szakértői testületek is, amelyek külön jogszabály rendelkezései alapján jöttek létre és működnek, mint például az Iparjogvédelmi Szakértői Testület és a Szerzői Jogi Szakértői Testület. A más jogszabály által létrehozott szakértői testületekre e törvény rendelkezéseit – a szakértői testületet létrehozó jogszabályban foglalt eltérésekkel – alkalmazni kell.
Az igazságügyi szakértői testület tagjaira speciális szabályok vonatkoznak, így a Javaslatnak az igazságügyi szakértőkre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. Az igazságügyi szakértői testület tagja olyan szakirányú egyetemi végzettséggel rendelkező személy lehet, aki az adott szakterületen egyetemi doktori vagy tudományos fokozattal, vagy egyetemi doktori vagy tudományos fokozattal és legalább tízéves szakirányú szakmai gyakorlattal, vagy az adott szakterületen legalább tízéves igazságügyi szakértői gyakorlattal rendelkezik. Az igazságügyi szakértői testület elnökét és tagjait a miniszter – a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszter egyetértésével – öt évre nevezi ki, az igazságügyi szakértői testület és a bizottság eljárásának részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.
A Javaslat nem ruházza fel jogi személyiséggel azokat az igazságügyi szakértői testületeket, amelyeknek gazdálkodása a miniszter rendeletében szabályozott. Ennek indoka, hogy a rendeleti szinten szabályozott gazdálkodás következtében nem indokolt az igazságügyi szakértői testület jogi személyiséggel történő felruházása, mivel az igazságügyi szakértői testület a gazdasági életben nem vesz részt.
17. Az igazságügyi szakértői testületek feletti törvényességi felügyelet
A 37. §-hoz
A Javaslat két különböző helyen is szabályozza a törvényességi felügyelet intézményét. Ennek indoka, hogy a jelen szakaszban szabályozott törvényességi felügyeletet az igazságügyi szakértői testületek felett gyakorolja a miniszter, míg a NEGYEDIK RÉSZ-ben szabályozott törvényességi felügyelet a Kamarára terjed ki.
A Javaslat biztosítja az igazságügyi szakértői testületek mint központi költségvetései szervek feletti állami kontroll hatékony érvényesülését. A törvényességi felügyelet célja a jogszabályoknak és a szervezet ügyrendjének megfelelő működés ellenőrzése, továbbá annak ellenőrzése, hogy az igazságügyi szakértői testület a kirendelésnek eleget tesz-e.
A törvényességi felügyeletre vonatkozó általános szabályokkal összhangban, garanciális szabályként mondja ki a Javaslat, hogy a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben bírósági vagy más hatósági eljárásnak van helye, valamint a szakértői vizsgálatra és a szakvélemény tartalmára.
A jogszabályoknak megfelelő működés biztosításához szükséges minimális beavatkozás eszközeit a Javaslat biztosítja. Ennek megfelelően, a miniszter törvényességi felügyeleti jogkörében felhívhatja az igazságügyi szakértői testület tagjait a szabályszerű működés helyreállítására; összehívhatja az igazságügyi szakértői testület tagjait a szabályszerű működéshez szükséges intézkedések megtétele érdekében; végül, ha a szabályszerű működés másként nem biztosítható, az igazságügyi szakértői testület elnökének megbízatását – a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszterrel egyetértésben – visszavonhatja.
18. A szervezet
A 38. §-hoz
A szervezet kizárólag a külön jogszabályban meghatározott szakkérdésben jogosult szakvélemény adására. Ezek a szervezetek nem igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jönnek létre, ugyanakkor vannak olyan szakkérdések, amelyekben tevékenységük folytán autentikus szakvéleményt tudnak – és egyben kötelesek is – adni. Ilyen szervezet például a Magyar Nemzeti Bank, amely a bankjegyre, pénzérmére, készpénz-helyettesítő fizetési eszközre vonatkozó, valamint a pénzforgalommal kapcsolatos kérdésekben köteles szakvéleményt adni. Példaként említhető még a Nemzeti Közlekedési Hatóság, amely a polgári és állami légi közlekedéssel kapcsolatos szakkérdésekben kompetens szakvéleményt adni.
A szervezet nevében eljárni jogosult személyek kijelölésére, kizárására és eljárására, valamint a szakvélemény előterjesztésére – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az igazságügyi szakértői intézetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
V. Fejezet
A szakértő eljárása
19. A szakértő jogai és kötelességei
A 39. §-hoz
A Javaslat a Szaktörvény rendelkezéseivel összhangban, dogmatikailag helyesen, a szakértő jogait és kötelezettségeit taglaló alcím alatt mondja ki, hogy a szakértő a hatóságtól, valamint a felektől a szakvélemény elkészítéséhez szükséges, a kirendelésben közölt adatokon felül további adatok közlését, iratok, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti.
A szakértő köteles haladéktalanul értesíteni a hatóságot, ha – álláspontja szerint – annak hatáskörébe tartozó intézkedés megtétele vagy eljárási cselekmény lefolytatása szükséges. Eme szabály összhangban van az eljárási jogszabályok rendelkezéseivel.
A Javaslat új rendelkezése szerint, ha a szakértő tevékenysége során olyan körülményt, tényt észlel, amely az ügy megítélését érdemben érinti, de arra a hatóság vagy a megbízó – a kirendelő határozatban vagy a megbízási szerződésben – nem utalt, köteles az érintett körülményt, tényt a hatóságnak bejelenteni.
A 40–43. §-hoz
A szakértő titoktartási kötelezettségére és összeférhetetlenségére vonatkozó rendelkezések jelentősen nem változnak a Szaktörvény rendelkezéseihez képest. Új elemként jelenik meg, hogy a törvényi rendelkezéseken túlmenően, a szakértővel kötött szerződés is kizárhatja, hogy a szakértő a szakértői vizsgálat során feltárt tényeket és adatokat tudományos vagy oktatási célra – személyazonosításra alkalmatlan módon – felhasználja.
A Javaslat rögzíti a szakértő nyilvántartás-vezetési kötelezettségét, a részletes szabályokat miniszteri rendelet állapítja meg.
A Javaslatban rendszeres, elektronikus statisztikai adatszolgáltatás kerül bevezetésre. Így megoldhatóvá válik az a probléma, hogy a Minisztérium mint névjegyzéket vezető hatóság nem rendelkezik értékelhető adatmennyiséggel az igazságügyi szakértők tekintetében, ezzel kissé eszköztelenné válik a tárgykörben szükséges jogalkotás vagy más intézkedés megtételével kapcsolatban. A szakértő statisztikai adatszolgáltatás keretében köteles a nyilvántartás alapján a miniszter rendeletében meghatározott adatokat a Kamara részére negyedévente, a miniszter rendeletében meghatározott szabályok szerint megküldeni.
A szolgáltatott statisztikai adatokat a Kamara dolgozza fel, és a miniszter rendeletében meghatározott módon továbbítja a névjegyzéket vezető hatóságnak.
A statisztikai adatszolgáltatás elmaradása az igazságügyi szakértő névjegyzékből való törlését eredményezheti. A megküldendő adatok körébe tartozik például az előző időszakról folyamatban maradt ügyek száma, a negyedévben érkezett új ügyek száma, a befejezett ügyek száma, a tárgyidőszakban díjmegállapító végzéssel befejezett ügyek száma és a negyedév végén folyamatban maradt ügyek száma, mindezek az ügyek tárgya szerinti bontásban.
A Javaslat a Szaktörvénnyel azonos módon részletezi a személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályokat.
A Javaslat bővíti azon bűncselekmények körét, amelyek észlelése esetén a szakértőt feljelentési kötelezettség terheli. Ekként, ha a szakértő a vizsgálat során az adott eljárás tárgyát nem képező, személy elleni erőszakos, korrupciós vagy hivatali bűncselekmény elkövetésére utaló körülményről vagy olyan bűncselekmény elkövetésének szándékáról szerez tudomást, amely más személy életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztetné, köteles a tudomására jutott adatokat a nyomozó hatóságnak bejelenteni.
Szintén új elem, hogy amennyiben a szakértő tevékenysége során olyan körülményt észlel, amely más személy életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, köteles az érintett szakterületet felügyelő közigazgatási szervnél bejelentést tenni. Ezt a rendelkezést az a gyakorlati tapasztalat indokolta, hogy a szakértők eljárásuk során több olyan körülményt is észlelhetnek – így például ingatlanszakértők balesetveszélyes építési anyag beépítését – amelyek ugyan nem valósítanak meg bűncselekményt, de potenciális veszélyt jelentenek más személy életére, testi épségére vagy egészségére.
A 44. §-hoz
A Szaktörvény szabályaival egyezően, a Javaslat kimondja, hogy az igazságügyi szakértő a névjegyzékben szereplő elérhetőségi címén köteles a küldemények átvételét biztosítani. A küldemények átvétele elektronikus úton is vállalható.
Az idézett szabály a gyakorlatban igen problémás. Gyakori, hogy az igazságügyi szakértők a megadott címen nem érhetők el, illetve a küldeményeket nem veszik át. A szaktörvény nem csatolt szankciót ehhez a szabályhoz. A Javaslatban a fent idézett szabály lex perfecta-vá válik akként, hogy az 55. § (1) bekezdés e) pontja szerint a kirendelő hatóság a névjegyzéket vezető hatóságnak bejelenti, ha a szakértő a névjegyzékben szereplő elérhetőségi címén a küldemények átvételét nem biztosította. A névjegyzéket vezető hatóság a bejelentést regisztrálja. Amennyiben az igazságügyi szakértő tevékenységével kapcsolatban a hatóság két éven belül a fenti bejelentést három alkalommal teszi meg, a névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértő munkájának értékelését kezdeményezi a 18. § (2) bekezdése szerint a Kamara minőségbiztosítási bizottságánál. A Javaslat 13. §-a a fenti esetet a névjegyzékből való törlési okként említi.
20. A szakértő kirendelése
A 45. §-hoz
A Javaslat a Szaktörvényhez hasonlóan, de logikusabb sorrendben és részletesebben szabályozza a kirendelés tatalmát. Új tartalmi elemként jelenik meg, hogy a kirendelésben utalni kell arra, hogy a szakértő díjjegyzékét a miniszter rendelete alapján vagy annak mellőzésével kell megállapítani. A Szaktörvény hatálya alatt meghozott kirendelésben ezt az adatot nem kellett feltüntetni. Ennek azért van jelentősége, mert ha a szakértőt hivatalból rendelik ki, vagy bizonyításnak egyébként hivatalból is helye lenne, a díjjegyzéket a miniszter rendelete alapján kell megállapítani. A szakértők jellemzően nem rendelkeznek kellő rálátással arra, hogy egy adott ügyben van-e helye hivatalból bizonyításnak vagy sem.
A Javaslat új rendelkezése, hogy a 45. § (2) bekezdés m) pontjában foglaltakra a szakértőt figyelmeztetni kell. Ily módon a kirendelésnek tartalmaznia kell a szakértőhöz intézett figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy tíz napon belül köteles jelezni, ha a kirendelésnek nem természetes személyként, hanem szakvéleményadásra jogosult szervezet tagjaként vagy alkalmazottjaként kíván eleget tenni, amennyiben hamis szakvéleményt ad, a Büntető Törvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el, amely büntetőjogi felelősségre vonást von maga után, valamint ha az igazságügyi szakértői tevékenységére vonatkozóan az igazságügyi szakértő esküt tett, az esküben foglaltakat köteles megtartani.
Szintén új elem, hogy eseti szakértő kirendelése esetén a kirendelésben az eseti szakértőt fel kell hívni arra, hogy a 4. § (5) bekezdés szerinti nyilatkozatot jegyzőkönyvbe mondhatja, ennek hiányában köteles a hatóságnak írásban tizenöt napon belül megküldeni. A fenti, felhívásra vonatkozó szabályokat a gyakorlat hívta életre.
A jelen szakasz (4) bekezdése a szakértő bejelentési kötelezettségével foglalkozik. Így például, a szakértő köteles a tudomására jutásától számított tíz napon belül – az igazságügyi szakértő öt napon belül – közölni a hatósággal, ha a személyére nézve törvényben meghatározott kizáró ok áll fenn, vagy valamely vizsgálat elvégzéséhez más szakértő igénybevétele is szükséges. Ha a szakértő eme kötelezettségét elmulasztja, az 55. § (2) bekezdése szerint a kirendelő hatóság a névjegyzéket vezető hatóságnak bejelentést köteles tenni. Továbbá, ha a szakértő a jelen szakaszban foglalt kötelességét nem teljesíti és ezzel az eljárás elhúzódását vagy felesleges költségeket okoz, a névjegyzékből törölni kell.
A 46. §-hoz
A Javaslat a munkáltató vagy a megbízó részére állapít meg kötelezettséget akkor, amikor kötelezi arra, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszonyban lévő igazságügyi szakértőt, a hatóság idézése alapján, az eljárási cselekménynél való megjelenéshez, a tárgyaláson való részvételhez, vagy a szemle elvégzéséhez szükséges időre a munkája alól mentesítse.
Arra vonatkozóan, hogy az igazságügyi szakértő milyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban alkalmazható igazságügyi szakértőként a 4. § (3) bekezdése irányadó.
Fontos azonban megjegyezni, hogy eme szakasz nem csak az igazságügyi szakértőként történő munkavégzésre irányadó, hanem arra is, ha az igazságügyi szakértőt egyéb jogviszonyban, így például igazságügyi szakértői tevékenysége mellett orvosként alkalmazzák.
21. A szakvélemény
A 47–48. §-hoz
A szakvélemény elkészítésének és előterjesztésének főbb szabályait a Javaslat és az eljárásjogi törvények tartalmazzák. A Javaslat legfontosabb rendelkezése, hogy az igazságügyi szakértő a szakvélemény szakmai megállapításaival összefüggésben nem utasítható. Szintén kiemelkedő fontossággal bír a Javaslat ama szabálya, hogy a szakvéleményben – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – jogkérdésben nem lehet állást foglalni. A Javaslat azt is kimondja, hogy a szakvélemény egyesített vagy együttes szakvélemény formájában is előterjeszthető, továbbá meghatározza az egyesített és az együttes szakvélemény előterjesztésére vonatkozó legfontosabb szabályokat. A fenti fogalmak megértéséhez a Javaslat értelmező rendelkezései nyújtanak támpontot. Eszerint, egyesített szakvélemény: több, különböző szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértő által készített, egységes okiratba foglalt szakvélemény. Együttes szakvélemény: több, azonos szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértő által készített, egybehangzó, egységes okiratba foglalt szakvélemény.
A Javaslat beépíti a rendelkezései közé az egyes eljárási szabályokban – így különösen a büntetőeljárásról szóló törvényben – szereplő, illetve a gyakorlatban megjelenő legfontosabb tartalmi egységeket, amelyeket a szakvéleménynek tartalmaznia kell. Tekintettel arra, hogy a szakvélemény tartalmi egységeire vonatkozó követelmények egységesek, így elegendő ezeket az ágazati szabályokban megjeleníteni. Az egyes tartalmi egységek – így például a lelet – értelmezéséhez a Javaslat értelmező rendelkezései nyújtanak támpontot.
A Javaslat a jelen alcím alatt részletezi a szakvélemény előterjesztésének szabályait társaság, illetve igazságügyi szakértői intézmény eljárása esetén.
A Javaslat felhatalmazza a minisztert a szakértő kirendelésére, egyes szakértői vizsgálatok lefolytatására, és a szakvélemény előterjesztésére vonatkozó részletes szabályok megalkotására. A rendelet magában foglalja a kirendelő határozat tartalmát, a mintavételre irányadó szabályokat és az együttes szakvélemény előterjesztésére vonatkozó rendelkezéseket.
A magánszakértői véleményre vonatkozó speciális szabályokat a Javaslat külön alcím alatt állapítja meg.
22. A szakértői díj
A 49. §-hoz
Az igazságügyi szakértő díjának meghatározására olyan szabályok irányadók, amelyek csökkentik a díjszabás realitásoktól való elszakadásának veszélyét, mivel ez utóbbi azzal a következménnyel járna, hogy miközben a közvetlenül fizetendő munkadíj viszonylag csekély mértékű, addig például a peres eljárás elhúzódása, a szakvélemény esetleges nem megfelelő színvonala folytán a felek számottevő mértékű közvetett kiadást (veszteséget) szenvednek el.
A Javaslat szerint azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történő lefolytatásnak is helye lenne, az egyes szakértői tevékenységekért felszámítható díjat (munkadíjat és költségeket) – a Kamara véleményének beszerzését követően – a miniszter rendeletben határozza meg. Az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható díjról szóló rendelet megalkotása előtt, valamint évente legalább egy alkalommal a miniszter köteles a Kamara véleményét beszerezni. Új rendelkezés a kirendelés körében, hogy a kirendelő határozatban utalni kell arra, hogy a szakértő díjjegyzékét a miniszter rendelete alapján vagy annak mellőzésével kell megállapítani. A Szaktörvény hatálya alatt meghozott kirendelő határozatokban ezt az adatot nem kellett feltüntetni. Ennek azért van jelentősége, mert ha a szakértőt hivatalból rendelik ki, vagy bizonyításnak egyébként hivatalból is helye lenne, a díjjegyzéket a miniszter rendelete alapján kell megállapítani. A szakértők nyilvánvalóan nem rendelkeznek kellő rálátással arra, hogy egy adott ügyben van-e helye hivatalból bizonyításnak, vagy sem.
Mivel a Javaslat egyik alapelve az esélyegyenlőség megteremtése, a Javaslat előírja, hogy minden kirendelést tényleges díjkifizetésnek kell követnie. A Javaslat hivatott rendezni a kirendelő hatóságok díjkifizetési kötelezettségét. Az eddigi gyakorlatban előfordult, hogy az elkészült igazságügyi szakértői véleményekért fizetendő díj kifizetése hónapok vagy évek múltán történt meg, jelentős anyagi nehézséget okozva a szakértőknek.
A Javaslat új rendelkezése szerint a hatóság – összhangban az eljárásjogi jogszabályokkal – a szakértő díját a szakvélemény beérkeztét vagy a szakértő meghallgatását követően, de legkésőbb harminc napon belül köteles megállapítani. A Javaslat a megállapított díj kifizetésére harmincnapos határidőt szab, továbbá előírja, hogy a szakértői díj késedelmes kifizetése esetén a szakértőt a Polgári Törvénykönyv szerinti késedelmi kamat illeti meg.
Az igazságügyi szakértőre is az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: áfa-törvény) foglalt kötelezettségek vonatkoznak a számlaadással kapcsolatban. Az áfa-törvény alapján történik a számlaadás abban az esetben is, ha az igazságügyi szakértő alanyi adómentességet választott, illetve ha az önálló tevékenységként szakértői tevékenységet folytató szakértő – választása alapján – az áfa-törvény hatálya alá tartozik. Egyéb esetben, a díj kifizetése átvételi elismervény ellenében történik.
A Javaslat nevesít néhány, a gyakorlat által életre hívott részletszabályt is. Így például ha a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapítja meg, köteles a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díján belül az egy órára eső munkadíja összegét, a tételes munkadíj összegét megállapítani, a költségeit tételesen, számlával alátámasztottan igazolni vagy megjelölni az általa megállapított költségátalány mértékét. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy az említett kettő eset között a vagy kötőszó nem választást jelez, hanem azt hivatott megjeleníteni, hogy a szakértő csak olyan költségek tekintetében élhet a költségátalány igénylésének lehetőségével, ha az adott költségelemre vonatkozóan nem áll módjában tételes számlát kiállítani. Szükséges utalni arra, hogy a jelen szakaszban említett költségátalány nem egyezik meg a 49. §-ban részletezett kamarai költségátalány intézményével. A jelen esetben arról van szó, hogy a szakértő a költségeit nem tételes kimutatással, hanem átalány formájában, a díjrendelet rendelkezéseinek megfelelően állapítja meg. Ezzel szemben a kamarai költségátalány a Kamara finanszírozását segítő új jogintézmény. A Javaslat szerint a Kamarát az igazságügyi szakértői szervezetrendszer fenntartásának, az ezzel kapcsolatos igazgatási és nyilvántartási tevékenység végzésének, az igazságügyi szakértői működéssel kapcsolatos közfeladatai ellátása érdekében, továbbá a Kamara hatáskörébe utalt, egyéb feladatok ellátása érdekében szakértő által készített szakvélemény elkészítése után járó kamarai költségátalány illeti meg.
Az 50. §-hoz
A Javaslat a Szaktörvény rendelkezéseivel lényegileg egyezően szabályozza a költségelőleggel összefüggő kérdéseket azzal, hogy a szakértőt, kérelmére, várható költségeinek immár ötven százalékáig terjedő összegű, de legfeljebb százötvenezer forint költségelőleg illeti meg.
23. A kamarai költségátalány
Az 51. §-hoz
A Kamara finanszírozási problémáinak megszüntetése céljából új elemek jelennek meg a Kamara finanszírozásában: bevezetésre kerül a kamarai költségátalány intézménye. A Kamarát az igazságügyi szakértői szervezetrendszer fenntartásának, az ezzel kapcsolatos igazgatási és nyilvántartási tevékenység végzésének, az igazságügyi szakértői működéssel kapcsolatos közfeladatai ellátása érdekében, továbbá a Kamara hatáskörébe utalt, egyéb feladatok ellátása érdekében szakértő által készített szakvélemény elkészítése után járó kamarai költségátalány illeti meg. A szakértő díjjegyzékében megállapítja a kamarai költségátalány összegét, melyet a szakértő részére kell megfizetni. A szakértő a kamarai költségátalányt vagy befizeti, vagy átutalja a Kamarának.
Fontos szabály, hogy a kamarai költségátalány nem része a szakértő bevételének, ekként nem minősül adóköteles jövedelemnek. Amennyiben a szakértő a kamarai költségátalányt nem fizeti be, illetve nem utalja át a Kamarának, a tartozás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
A kamarai költségátalányt a szakértő a negyedéves statisztikai adatszolgáltatással egyidejűleg fizeti meg a Kamara részére. Mivel a kamarai költségátalányt a szakértő befizeti vagy átutalja a Kamarának, az nem minősül az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 107. cikke szerinti állami támogatásnak.
A kamarai költségátalány mértékét, bevallásának és megfizetésének szabályait a miniszter rendeletben határozza meg. A kamarai költségátalányt a szakértő a negyedéves statisztikai adatszolgáltatással egyidejűleg fizeti meg a Kamara részére, ennek elmaradása esetén a kamarai költségátalány adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
A szakértő köteles a Kamarának jelezni, ha részére a kamarai költségátalányt nem fizették meg. Ebben az esetben a kamarai költségátalány szintén adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
24. A magánszakértői vélemény
Az 52. §-hoz
A Javaslatban külön alcímbe kerül a magánszakértői vélemény intézménye. Részletesen kerül szabályozásra a magánszakértői vélemény megtételének célja, valamint a szakértő eljárását megalapozó megbízás szabályai. A korábban a gyakorlatban sűrűn előforduló esetek elkerülését elősegítendő, nyomatékosításra kerül, hogy a megbízás alapján eljáró szakértő a függetlenség és pártatlanság elvének megfelelően köteles eljárni. Rendezésre kerülnek a magánszakértői vélemény személyiségi jogi összefüggései is.
A magánszakértői véleményre vonatkozó rendelkezések kidolgozásánál a Javaslat nagyban támaszkodik a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja által elvégzett gyakorlati elemzésre és a feltárt összefüggésekre.
Dr. Molnár Ambrus kúriai tanácselnök szerint a magánszakértő eljárásjogi helyzetének a legfőbb sajátossága, hogy feladata ellátása során a bíróság kirendelését és ezáltal a szakértőt megillető, törvényben biztosított jogok és kötelezettségek rendszerét nélkülözi. Ehelyett tevékenységét valamely, az eljárással érintett személy felkérésére, megbízási szerződés alapján fejti ki. E megbízási jogviszonynak pedig fogalmi eleme a megbízó érdekeinek szolgálata, aki az ügy uraként meghatározza a magánszakértő feladatait, az általa megválaszolandó kérdések körét, rendelkezésre bocsátja az ennek teljesítéséhez szükséges adatokat, valamint viseli mindennek költségeit is. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:273. §-a a megbízási szerződés fogalmának meghatározása során, a korábbi „ügyellátása” szóhasználat helyett a „feladat ellátása” kifejezést alkalmazza, mely a korábbi bizalmi elem helyett az üzleti életnek e szerződéstípussal szemben támasztott követelményeit hivatott hangsúlyozni. Ez azonban a megbízási jogviszony szerkezetén, gazdasági funkcióján és a hozzá kapcsolódó jogok és kötelezettségek jogi jellegén érdemben nem változtat. Mindezekre a magánszakértő által készített szakvélemény értékelése során is indokolt figyelemmel lenni.
A Javaslat egyértelműen kimondja, hogy rendelkezéseit az e szakaszban foglalt eltérésekkel a magánszakértői vélemény elkészítésére is alkalmazni kell. Ez a rendelkezés a Szaktörvényhez képest minőségi elmozdulást jelent, tekintve, hogy a magánszakértő jogaira és kötelezettségeire a Javaslat garanciális rendelkezései irányadók.
A Javaslat szerint jogszabály által meghatározott esetben a szakértő megbízás alapján nem járhat el. Így például a Javaslat rendelkezései szerint a szakértő magánszakértői vélemény elkészítésére irányuló megbízást akkor fogadhat el, ha az a hatóságtól származó feladatainak ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen.
A Javaslat meghatározza, hogy milyen célból kerülhet sor magánszakértői vélemény előterjesztésére. Fontos hangsúlyozni, hogy a Javaslat nem foglalkozik (és nem is foglalkozhat) a magánszakértői vélemény értékelésének és az eljárásban betöltött szerepének kérdéseivel. A Javaslat a szakértői tevékenység irányából közelít, s – példálódzó jelleggel – csupán azt határozza meg, hogy a szakértő milyen esetben és céllal adhat magánszakértői véleményt.
A Javaslat e szakasza a joggyakorlatban előforduló leggyakoribb eseteket említi. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának jelentése szerint a magánszakértői vélemény beszerzésének egyik gyakori esete, amikor az eljárást megindító személy még az eljárás megindítása előtt fordul magánszakértőhöz, amely különböző célokat szolgálhat. Előfordul, hogy a fél a komoly szakkérdéseket is magába foglaló polgári perben, a keresetlevél benyújtásához szükséges szakmai döntések meghozatalához magánszakértő segítségét veszi igénybe. Előfordul olyan eset is, amikor az eljárást megindító személy a szakkérdésekre vonatkozó tényelőadásának helyes megfogalmazása, vagy a követelés összegének kimunkálása céljából fordul magánszakértőhöz.
Más esetekben a fél a perbeli követelését alátámasztó bizonyítékként kívánja a magánszakértői véleményt felhasználni. Ez rendszerint együtt jár az említett perbeli funkció betöltéséhez szükséges adatok közlésével, ennek keretében esetleges szemle megtartásával, vagy különböző szakmai vizsgálatok elvégzésével. Ennek következtében az ilyen magánszakértői vélemények akár a perben releváns tények számottevő körére is kiterjedhetnek és tartalmazhatják azok szakmai elemzését, értékelését. E körülmények pedig lehetővé tehetik, hogy a magánszakértői véleményt a bíróság a bizonyítékok körében kezelje.
A Javaslat szerint a szakértő magánszakértői vélemény elkészítésére irányuló megbízást akkor fogadhat el, ha az a hatóságtól származó feladatainak ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen. Ez a szabály az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről, és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXXIV. törvény szerinti Teljesítésigazolási Szakértői Szerv eljárására nem alkalmazható, mivel a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv alapvetően megbízás alapján jár el, illetve az idézett törvény 2. §-a szerint, ha a félnek a szakértői vélemény elkészítésére vonatkozó megbízás elfogadása iránti kérelme megfelel a törvényben és külön jogszabályban foglalt feltételeknek, a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv a megbízást elfogadja, és erről értesíti az eljárást kezdeményező felet. A megbízás tehát ebben az esetben nem tagadható meg azon az alapon, hogy az a hatóságtól származó feladatok ellátását akadályozza.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:273. §-a szerint a megbízott köteles a megbízó utasításait követni. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az idézett szabály – bár a szakértő itt is megbízás alapján jár el – a magánszakértői vélemény elkészítésére adott megbízás tekintetében a szakvélemény szakmai tartalma tekintetében nem alkalmazható.
A közelmúltban zajló, nagy sajtóvisszhangot kapott ügyekben előforduló történéseket elkerülendő, a Javaslat az igazságügyi szakértők etikai kódexének szabályait jogszabályi szintre emeli. Nyomatékosítja, hogy a szakértő a magánszakértői vélemény elkészítése során a tevékenységére irányadó szakmai szabályok betartásával, a tevékenységével érintett személyek – különösen megbízója – érdekeitől függetlenül, pártatlanul köteles eljárni. A szakértő szakvéleményét a feltárt tények objektív értékelésével köteles kialakítani.
Garanciális szabály, hogy a szakértő a jogszabályba ütköző megbízást köteles megtagadni. Bár a Javaslat expressis verbis nem emeli ki, de e körbe vonható a jóerkölcsbe ütköző megbízás is.
Az 53. §-hoz
A Javaslat a praxisban gyakorta előforduló, a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja által feltárt problémára reagál, amikor a magánszakértői vélemény elkészítésével összefüggő személyiségi jogi kérdéseket szabályozza. E probléma lényege abban ragadható meg, hogy az eljárásokban a kirendelt szakértőt az eljárás anyagának, iratainak és résztvevőinek megismerésével kapcsolatban az eljárásjogi törvényekben meghatározott széles körű jogosítványok illetik meg. Az ennek során tudomására jutott és személyiségi jogi védelem alatt álló adatokkal kapcsolatban pedig a Szaktörvény 12. §-a feljogosítja a szakértőt ezen adatok kezelésére, valamint azokkal kapcsolatban őt titoktartásra kötelezi. A magánszakértő azonban nem minősül a hatóság által kirendelt szakértőnek, ezért őt – a Szaktörvény rendszerében – nem illetik meg az eljárásban felmerülő személyes adatok megismerésével és kezelésével kapcsolatos jogosultságok, és nem terheli a titoktartási kötelezettség sem. Ebből okszerűen az következik, hogy a magánszakértői vélemény sértheti azok személyiségi jogait, akik személyiségi jogi védelem alatt álló adatainak a felhasználásával a magánszakértői vélemény elkészül. Ezeket a magánszakértő törvényi felhatalmazás hiányában csak az érintettek hozzájárulásával ismerheti meg és használhatja fel. Ilyen hozzájárulásnak azonban sem a beszerzése, sem a megadása nem jellemző, ezért a magánszakértői vélemények személyiségi jogokat sérthetnek.
Ennek jogi megítélésében a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) gyakorlata egységes és az alábbiak szerint alakul: A Legfelsőbb Bíróság BH1997. 218. szám alatt közzétett határozatának a jogi levezetése szerint a gyógyintézet ellen, a gyógyító tevékenység elbírálásának tárgyában indított perben, a személyes adatok védelméről szóló (korábban hatályban volt) 1992. évi LXIII. törvény 3. § (5) bekezdése [illetve a jelenleg hatályos, az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 6. § (3) bekezdése] értelmében vélelem szól amellett, hogy az eljárást kezdeményező hozzájárul a perben érintett személy gyógykezelésére vonatkozó adatoknak a per keretei között történő felhasználásához. Ez azt is jelenti, hogy az eljárást kezdeményező személy hozzájárulását vélelmezni kell ahhoz is, hogy a kérdéses gyógykezelésre vonatkozó adatokat a perben a bíróság által kirendelt és az eljárást kezdeményező tudomására hozott szakértő beszerezze, értékelje, és a szakvélemény tárgyává tegye. Önmagában a perindítás tényéből azonban nem vonható le olyan következtetés, miszerint per tárgyává tett gyógykezelésre vonatkozó adatokat a jogosult kifejezett hozzájárulásának hiányában rendelkezésre bocsáthatók magánszakvélemény készítése céljából. Ilyenkor ugyanis a magánszakértő részére adott megbízás – mivel az nem a bíróságtól származik – kívül esik a polgári per keretein, és az adattovábbítás az érintett hozzájárulásának hiánya miatt a titokvédelem szabályainak megsértését jelenti.
A vázolt problémára reagálva a Javaslat – az általános szabályoktól eltérően – akként rendelkezik, hogy a szakértő a magánszakértői vélemény elkészítése során rendelkezésére bocsátott vagy tudomására jutott személyes adatokat a megbízás teljesítése céljából csak az érintett személy előzetes írásbeli hozzájárulásával jogosult kezelni. A hozzájárulás megadását vélelmezni vagy kiterjesztően értelmezni nem lehet.
A szakértőt a magánszakértői vélemény elkészítése során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, az ügyre vonatkozó tényekről és adatokról csak a megbízó, az ügyben eljáró hatóság továbbá az adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére nyújtható tájékoztatás.
25. A szakértői működés ellenőrzése
Az 54. §-hoz
A szakértői működés feletti felügyeleti jogot a Javaslat megosztja a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter között. A szakterület ágazati irányításáért felelős minisztert a Javaslat szerinti szakmai felügyeleti jog illeti meg. (A szakminiszter joga a szakterülethez kapcsolódó képzési feltétel és gyakorlati idő meghatározása, valamint a kötelező szakmai gyakorlati idő szakmai jellegének igazolása is.)
A törvényességi felügyelet gyakorlása továbbra is a miniszter jogköre, ami a gyakorlatban elsősorban a szakértői Kamara működése és a Kamara határozatai feletti felügyeletet jelenti. A miniszter törvényességi felügyeleti jogköre ugyanis nem terjed ki olyan ügyekre, ahol bírósági vagy más hatósági eljárásnak (például a Gazdasági Versenyhivatal eljárásának) van helye.
A névjegyzéket vezető hatóság a szakértő tevékenységét bármikor megvizsgálhatja. A vizsgálatot a kirendelő hatóság is bármikor kezdeményezheti. A névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértőt törli a névjegyzékből például abban az esetben, ha a vizsgálat eredményeként azt állapítja meg, hogy a szakértő a vállalt kötelezettsége ellenére hatósági kirendelésnek nem tett eleget.
26. A hatóság kötelezettségei a szakértő eljárásával összefüggésben
Az 55. §-hoz
A jelen szakasz minőségbiztosítási okokból került a Javaslat szövegébe. A gyakorlatot vizsgálva egyértelművé vált, hogy a konkrét ügyben eljáró hatóság számos visszásságot tapasztal az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatosan – így például használhatatlan szakvéleményt kap a szakértőtől, a szakértő nyilvánvalóan nem pártatlanul jár el –, ugyanakkor nem jelzi ezt a névjegyzéket vezető hatóságnak. A jelen szakasz kötelezi a hatóságot, hogy jelentse be a névjegyzéket vezető hatóságnak, ha a szakértő eljárása valamely objektív, a hatóság által egyértelműen megállapítható ok miatt nem fogadható el.
Ekként a hatóság a névjegyzéket vezető hatóságnak – a bejelentés alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékainak megjelölésével – bejelenti, ha a szakértő szakvéleménye homályos, hiányos, önmagának ellentmondó vagy egyébként helyességéhez nyomatékos kétség fér, és a szakvélemény fogyatékossága a szakértő meghallgatásával sem orvosolható; a szakértő a szakvélemény előterjesztésével jelentős késedelembe esett, és késedelmét nem mentette ki; a 45. § (4) bekezdésében foglalt kötelességet határidőben nem teljesítette, emiatt az eljárás elhúzódott vagy az indokolatlan költséget okozott; a szakértő a szakvélemény előterjesztésével egy évet elérő késedelembe esett; a szakértő a névjegyzékben szereplő elérhetőségi címén a küldemények átvételét nem biztosította, vagy a szakértő az 52. § (5) vagy (6) bekezdésében foglaltaknak nem tett eleget. A késedelem jelentős minősítéséhez mindig az adott alapeljárás ügyintézési határidejéhez képest kell a szakértő késedelmét értékelni, ez azonban nem érheti el az objektív határidőként meghatározott egy évet.
A Javaslat határidőt állapít meg a fent elemzett bejelentés megtételére. A hatóság a bejelentést a bejelentésre okot adó tény tudomására jutásától számított tizenöt napon belül köteles megtenni.
A névjegyzéket vezető hatóság a bejelentést regisztrálja. Amennyiben az igazságügyi szakértő tevékenységével kapcsolatban a hatóság két éven belül a fenti bejelentést három alkalommal teszi meg, a névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértő munkájának értékelését kezdeményezi a 18. § (2) bekezdése szerint a Kamara minőségbiztosítási bizottságánál.
A jelen szakasszal összefüggésben biztosítani kell a bírák és a hatóságok részéről eljáró ügyintézők megfelelő képzését.
Az 56. §-hoz
A Javaslat új rendelkezése biztosítja, hogy a szakértő maga is visszajelzést kapjon az általa elkészített szakvélemény hatóság általi megítéléséről, elfogadhatóságáról. Ennek megfelelően, a Javaslat szerint a hatóság a szakértő számára köteles megküldeni az ügy érdemében hozott jogerős döntés másolati példányát. Garanciális szempontból került kimondásra, hogy az iratok megküldésének kötelezettsége a hatóságot akkor is terheli, ha a szakértő szakvéleményét a bizonyítékok köréből, alkalmatlanság vagy más ok miatt, kirekesztette.
VI. Fejezet
A szakértőjelölt, a szakkonzultáns és a segédszemélyzet
27. A szakértőjelölt
Az 57–58. §-hoz
A Javaslat kötelezővé teszi a szakértőjelöltként történő közreműködést annak érdekében, hogy a szakértőjelöltként megszerzett szakmai és módszertani tapasztalatok elősegítsék a szakvélemények színvonalának emelkedését, s ezzel az eljárások hatékony befejezését. A Javaslat szerint a szakértőjelölt szakterületén az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése érdekében – az igazságügyi szakértő szakmai felügyeletével – közreműködik a szakvélemény előkészítésében.
A szakértőjelölt szakvéleményt nem adhat, a közreműködésével készített szakvéleményért szakmai felelősséget nem visel. A szakértőjelölt közreműködésével elkészített szakvéleményt a szakértőjelölt mentoraként eljáró igazságügyi szakértő írja alá. Fontos megjegyezni, hogy a szakértőjelöltség nem vezethet el a szakvélemények szakmai színvonalának eséséhez akként, hogy a szakértő a szakértőjelöltjével készítteti el a szakvéleményt. Ezt a gyakorlatot kerülni kell.
A későbbiekben igazságügyi szakértő az a szakértőjelölt lehet, aki a miniszter rendeletében az adott szakterületre előírt, legalább egy, de legfeljebb hároméves szakértőjelölti jelölti időt, vagy a miniszter rendeletében az adott szakterületre előírt, de legfeljebb ötven ügyszámot teljesítette.
A Javaslat rendezi a szakértőjelölt alkalmazására irányadó kérdéseket. A Javaslat szerint szakértőjelölti tevékenység igazságügyi szakértői intézményben vagy igazságügyi szakértői intézetben alkalmazott szakértőjelölt esetén az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény rendelkezései szerinti szolgálati jogviszonyban, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományainak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti szolgálati jogviszonyban vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti közalkalmazotti jogviszonyban, más esetben a munka törvénykönyvéről szóló törvény szerinti munkaviszony, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti közalkalmazotti jogviszony vagy a Polgári Törvénykönyv szerinti megbízási jogviszony keretében végezhető.
A szakértőjelölti működés részletes szabályait és a szakértőjelöltek kötelező képzéseire, valamint számonkéréseire vonatkozó részletes követelményeket, valamint a szakértőjelöltet alkalmazó mentorokat megillető kedvezményeket és egyéb juttatásokat kamarai szabályzat állapítja meg azzal, hogy a szakértőjelöltek szakértés alapismereti elméleti oktatásáról gondoskodni kell. Ily módon elérhetővé válik az a kamara által már többször hangsúlyozott igény, hogy az igazságügyi szakértők szakmai önkormányzati szervének érdemi beleszólása legyen abba, hogy kit vesz fel sorai közé. A Kamara szabadon szervezi a szakértőjelöltek oktatását, képzését, a sikeres előmenetelhez szükséges feltételeket írhat elő, továbbá vizsga keretében ellenőrizheti a szakértőjelöltek felkészültségét.
Az igazságügyi szakértői tevékenység folytatáshoz szükséges szakmai gyakorlat szakértőjelöltként is megszerezhető. A szakértőjelöltekről a Kamara – a Javaslat 3. mellékletében meghatározott adattartalommal – nyilvántartást vezet, amelynek a Javaslatban meghatározott adatait közzé kell tenni. A Javaslat részletezi a nyilvántartásba vétel szabályait.
A Javaslat – részben az igazságügyi szakértővé válás szabályaira történő utalással – meghatározza a szakértőjelölté válás szabályait.
28. Szakkonzultáns és segédszemélyzet
Az 59. §-hoz
A szakvélemény elkészítésével összefüggő technikai jellegű feladatok elvégzése érdekében a Javaslat feljogosítja a szakértőt segédszemélyzet igénybevételére. A szakértő szakkonzultánst vehet igénybe. A fenti fogalmakat a Javaslat értelmező rendelkezései definiálják. E szerint segédszemélyzet: a szakértői vélemény elkészítése során a technikai jellegű tevékenységet elvégző személy; míg szakkonzultáns: a szakértői vélemény elkészítésében közreműködő, megfelelő szakismerettel rendelkező személy.
MÁSODIK RÉSZ
VII. Fejezet
A Kamara
29. A Kamarára vonatkozó általános szabályok, a Kamara feladatai
A 60–62. §-hoz
A Javaslat jelen szakaszai a Kamarára vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseket részletezik. A Kamarai törvényhez képest a Javaslat a MISZK és a területi kamarák kettősségét megszünteti és kizárólag a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamaráról mint az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljáró, Budapesti székhelyű köztestületről szól. A Kamarát a törvényszék nem veszi nyilvántartásba. A Javaslat felsorolja a Kamara legfontosabb feladatait. Így a Kamara köztestületként, az igazságügyi szakértői tevékenység tudományos művelésének támogatásával, a szakmai és etikai elvek kinyilvánításával és érvényesítésével, valamint a szakértők képviseletével kapcsolatos közfeladatokat látja el. A Kamara az igazságügyi szakértői tevékenységgel összefüggő ügyekben képviseli továbbá az igazságügyi szakértői kart, megalkotja a Kamara alapszabályát (a továbbiakban: alapszabály), etikai kódexét, lefolytatja a szakértővel szemben a Javaslatban meghatározott esetekben a fegyelmi eljárást, az igazságügyi szakértői tevékenységre vonatkozóan iránymutatást és módszertani leveleket ad ki.
A Kamara fontos jogosítványa, hogy véleményezési jogot gyakorol a szakértők tevékenységét érintő jogszabályok megalkotásánál, valamint fontos szerepet játszik az igazságügyi szakértői szervezet fejlesztési irányainak meghatározásában. Az igazságügyi szakértők továbbképzésének szervezése, a szakértők alkalmasságáról való véleménynyilvánítás, a szakértői és szakértőjelölti nyilvántartás vezetése, meghatározott esetekben a szakértő igazságügyi szakértői névjegyzékből való törlésének kezdeményezése a szakértői tevékenység szakmai irányítását is jelenti.
A Kamara a szakértők által benyújtott statisztikai adatokat gyűjti és feldolgozza.
A Javaslat meghatározza a Kamara bevételeit. A Kamara finanszírozási problémáinak megoldása az új törvény megalkotásának egyik legalapvetőbb célkitűzése volt. A problémák megszüntetését elősegítendő, új elemek jelennek meg a Kamara finanszírozásában. Bevezetésre kerül a kamarai költségátalány intézménye, amelyet a szakértő a díjjegyzékben érvényesít minden ügyben, negyedévente bevall és megfizet a kamarának. A költségátalány bevallására a statisztikai adatszolgáltatás alkalmával kerül sor.
Bevezetésre kerül továbbá a fegyelmi eljárási díj, amelyet a fegyelmi eljárást kezdeményező személy köteles az eljárás megindítása előtt megfizetni a Kamara részére. Ennek célja – a finanszírozási probléma megoldásán túl –, hogy a pervesztes felek által előterjesztett fegyelmi eljárás megindulását kezdeményező kérelmek előterjesztése – amennyire lehet – elkerülhető legyen.
A fentieken túlmenően a Kamara bevételei közé tartozik az igazságügyi szakértők és szakértőjelöltek által a Kamara részére fizetett hozzájárulás (tagdíj) és a Kamara hatósági feladatai ellátásával összefüggésben beszedett igazgatási szolgáltatási díj is.
30. A Kamarai hatósági ügyek eljárási szabályai
A 63. §-hoz
A Kamara a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti közigazgatási hatóságként jár el a Javaslatban meghatározott ügyekben. Ilyen ügy például a szakértőjelölti igazolvány kiállítása, a kamarai tagdíj meg nem fizetése miatt a kamarai tagság megszüntetése stb. Ezekben az ügyekben – a Javaslatban foglalt kivételekkel – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Fontos rendelkezés, hogy a Kamara határozataival szemben – főszabály szerint – fellebbezésnek nincs helye. Ily módon a Javaslat egyfokú eljárásokat hoz létre a Kamara hatósági ügyeiben. Természetesen a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti bírósági felülvizsgálat lehetősége ezekben az esetekben is biztosított.
A Kamara az alapszabályban vagy kamarai szabályzatában közigazgatási hatósági ügynek nem minősülő eljárásaiban is lehetővé teheti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti elektronikus kapcsolattartás szabályainak alkalmazását.
VIII. Fejezet
A Kamara tagjai
31. A kamarai tagság keletkezése
A 64. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint az igazságügyi szakértő a névjegyzéket vezető hatóság által a névjegyzékbe történő felvételével, a határozat jogerőre emelkedésének napján ex lege a Kamara tagjává válik. A névjegyzékbe történő felvételről a névjegyzéket vezető hatóság értesíti a Kamarát.
32. A kamarai tag jogai és kötelességei
A 65. §-hoz
A Javaslat lényegét tekintve nem változtat a Kamarai törvény szabályain. A Kamara tagja jogosult az igazságügyi szakértői címet viselni, jogosult arra, hogy kamarai tisztségviselőnek megválasszák, valamint jogosult igénybe venni a Kamara szolgáltatásait. Ugyanakkor a Kamara tagjának kötelessége, hogy megtartsa az alapszabályban és egyéb szabályzatában foglaltakat, részt vegyen a Kamara által szervezett – az alapszabályban előírt – képzéseken, valamint megfizesse a kamarai tagdíjat.
A Javaslat szerinti kamarai tagság nem zárja ki, hogy az igazságügyi szakértő más szakmai – így például orvosi – kamara tagja is legyen. Sőt, egyes esetekben kifejezetten szükséges a szakmai kamarai tagság az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához.
33. A kamarai tagság megszűnése és megszüntetése
A 66–67. §-hoz
A Javaslat különbséget tesz a kamarai tagság megszűnése és megszüntetése között. A dogmatikai tisztánlátáson túlmenően a fenti különbségtételt az indokolja, hogy míg megszűnés esetén a jogkövetkezmények külön kamarai határozat nélkül állnak be, úgy a megszüntetésről minden esetben külön határozatot kell hozni.
Megszűnik a szakértő kamarai tagsága, ha a névjegyzékből törölték vagy meghalt. Az igazságügyi szakértő kamarai tagságát meg kell szüntetni, ha az igazságügyi szakértő ezt kéri (pl. felhagy a szakértői tevékenység végzésével). Ugyanezt eredményezi, ha a szakértőt a Kamarából kizárták, a szakértő a kamarai tagdíjat felszólítás ellenére nem fizeti meg vagy kötelező szakmai kamarai tagság esetén szakmai kamarai tagsága megszűnt.
A Kamarának a szakértői tevékenység ellenőrzése során fontos eszköze, hogy a Javaslatban meghatározott esetekben kezdeményezheti a szakértő névjegyzékből való törlését. Erre akkor ad lehetőséget a Javaslat, ha a szakértőt a Kamarából kizárták. Ha a Kamarából való kizárásra fegyelmi vétség megállapítása miatt került sor, a névjegyzéket vezető hatóság a szakértőt a névjegyzékből törli. Kezdeményezheti továbbá a szakértő névjegyzékből való törlését a Kamara akkor, ha olyan tényről szerez tudomást, amely a szakértő névjegyzékből való törlését alapozhatja meg. Ennek tipikus esete, hogy a szakértő fegyelmi vétséget nem követ el, de alkalmatlanná válik a szakértői tevékenység ellátására. A (3) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott esetekben a névjegyzéket vezető hatóság a mérlegelési jogköre alapján dönt arról, hogy megalapozottnak tartja-e a Kamara kezdeményezését.
Fontos változás a Javaslatban, hogy a Kamara szervei által hozott határozatok ellen fellebbezésnek nincs helye. Ugyanakkor az alapvető jogként definiált jogorvoslathoz való jog nem sérülhet, ezért az érintett szakértő a Kamara határozatát bíróság előtt támadhatja meg.
Ha az igazságügyi szakértő keresetében arra hivatkozik, hogy tagdíjfizetési kötelezettségének önhibáján kívül nem tett eleget, egyidejűleg mulasztását kimenti és a tagdíj befizetését igazolja, a keresetet igazolási kérelemnek lehet tekinteni. Az elnökség az igazolási kérelmet elbírálja, és ha annak helyt ad, a kamarai tagság megszűnését megállapító határozatát hatályon kívül helyezi. Ha az igazolási kérelmet az elnökség elutasítja, a kérelmet keresetnek kell tekinteni.
Az elnökség a jogerős határozatát megküldi a névjegyzéket vezető hatóságnak. A névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértőt a miniszter rendeletében meghatározott eljárás keretében törli a névjegyzékből.
Fontos változás a Kamarai törvényhez képest, hogy a Javaslat nem szól a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott bírósági határozatról, tekintettel a korábbi rendelkezés dogmatikailag teljesen hibás voltára. Az elnökség határozatát a névjegyzéket vezető hatóság nem hajtja végre, hanem a határozat alapján önálló hatósági határozatot hoz. A Javaslat rendszerében eme határozat mindaddig nem hozható meg, amíg a kamarai határozattal szembeni jogorvoslati határidő eredménytelenül el nem telik, vagy a jogorvoslati eljárást le nem folytatják. Erre az időre – a miniszter rendeletében meghatározottak szerint – „törlés alatt” jelzés kerül bejegyzésre a névjegyzék közlemény rovatába.
34. A kamarai tagság szünetelése
A 68. §-hoz
Az igazságügyi szakértő a Kamara engedélyével kamarai tagságát szüneteltetheti. A gyakorlatban célszerű engedélyezni, hogy az olyan igazságügyi szakértők, akik valamilyen okból – például huzamos külföldi tartózkodás, hosszantartó betegség miatt – nem végeznek szakértői munkát, kamarai tagságukat szüneteltethessék.
A Javaslat a szaktörvény rendelkezéseit pontosítja, a szünetelésnek alapvetően két nagy esetkörét szabályozza.
Az első esetben a szünetelést az igazságügyi szakértő kérelmére a Kamara engedélyezi, ennek részletes szabályairól az alapszabálya rendelkezik. A szakértői tevékenység abban az esetben szüneteltethető, ha a szakértő igazolja, hogy a folyamatban lévő ügyeit befejezte, a szakértői kirendelés alól felmentését kérte és azt az eljáró hatóság elfogadta, valamint a folyamatban lévő megbízásait felmondta. A Javaslat arra nézve, hogy a konkrét ügyet mikor kell befejezettnek tekinteni, nem ad támpontokat, annak eldöntését a joggyakorlatra bízza. Befejezettnek tekinthető az ügy például akkor, ha a szakértő a szakvéleményt benyújtotta és részére a szakértői díj kiutalása megtörtént.
A gyakorlatban sokszor kérdéses, hogy a szünetelés időtartama alatt a szakértő e minőségében eljárhat-e. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a szakértőnek a folyamatban lévő ügyeit le kell zárnia, mielőtt a szünetelés engedélyezését kéri a Kamarától. Ha a szakértő a kirendelő hatóságnak vagy megbízójának tett bejelentést és annak elfogadását hitelesen igazolja és a Kamara számára a szünetelést engedélyezi, a Javaslatból és a kamarai tagságból eredő jogai – így különösen a szakértői díjhoz való jog, eljárási jogok stb. – szünetelnek. Ebben az esetben, ha például a szakértőtől a korábban adott szakvélemény kiegészítését kérik, köteles azt megtagadni, ellenkező esetben fegyelmi vétséget követ el. Amennyiben a Kamara a szünetelést nem engedélyezi, a határozat ellen a szakértő bírósághoz fordulhat.
A szünetelést engedélyező határozatot az elnökség megküldi a névjegyzéket vezető hatóságnak a szünetelés tényének bejegyzése céljából. Új rendelkezés, hogy a szünetelés ténye a névjegyzékből mindenki számára megállapítható, nyilvános adatnak minősül. A Kamara a szünetelés tárgyában meghozott határozatot, a határozat meghozatalától számított tizenöt napon belül megküldi a névjegyzéket vezető hatóságnak.
A Javaslat, a Kamarai törvénytől eltérően, meghatározza a meghosszabbított szünetelés maximális időtartamát, amely nem haladhatja meg az öt évet.
A gyakorlati tapasztalatok alapján szükségessé vált a szünetelés idő előtti visszavonásával kapcsolatos szabályokat törvényi szinten rendezni. Ennek megfelelően a Javaslat új rendelkezése, hogy a szünetelő szakértő a szünetelést engedélyező határozatban foglaltaktól eltérően, a szünetelés időtartamának lejárta előtt kérheti a szünetelés visszavonását. A szünetelés visszavonását kérő szakértő a szünetelés visszavonását megállapító határozat jogerőre emelkedéséig szakértői tevékenységet nem végezhet, hatóság előtt szakértőként nem járhat el, a kamarai tagságából eredő jogai és kötelezettségei szünetelnek. A Kamara a szünetelés visszavonása tárgyában meghozott határozatot, a határozat meghozatalától számított tizenöt napon belül megküldi a névjegyzéket vezető hatóságnak.
A másik esetben a Kamara engedélye nem szükséges a kamarai tagság szüneteltetéséhez. Ilyen eset például, ha a szakértő tagságát az országgyűlési képviselői megbízatása miatt, a megbízatás idejére szüneteltetheti. Ebben az esetben a megbízatás kezdetével ex lege beállnak a szünetelés – fent részletezett – joghatásai.
35. A kamarai tagság felfüggesztése
A 69. §-hoz
A Javaslat rendelkezéseivel a jelenleginél pontosabban kerülnek meghatározásra azok az esetek, amikor az igazságügyi szakértő kamarai tagságát – és ezzel igazságügyi szakértői tevékenységét is – fel kell függeszteni. Az igazságügyi szakértő kamarai tagságát az új rendelkezések szerint ugyanis akkor is fel kell függeszteni, ha kötelező szakmai kamarai tagság esetén az igazságügyi szakértő szakmai kamarai tagsága felfüggesztésre került, a felfüggesztés időtartamára. A felfüggesztés időtartamáról a Javaslat rendelkezik.
A Javaslat új rendelkezésként kötelezettséget fogalmaz meg a vádemelő ügyész számára. Ha az ügyész az igazságügyi szakértő ellen közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatt emel vádat, a vádemelésről az ügyész értesíti Kamarát és a névjegyzéket vezető hatóságot.
Az igazságügyi szakértő kamarai tagságának felfüggesztését a névjegyzéket vezető hatóság kezdeményezheti. Ha a Kamara határozatában nem dönt az igazságügyi szakértő felfüggesztéséről, a miniszter a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül bírósághoz fordulhat. Az igazságügyi szakértő a felfüggesztés időtartama alatt igazságügyi szakértői tevékenységet nem végezhet, a Javaslatból és a kamarai tagságból eredő jogai és kötelezettségei szünetelnek.
A Javaslat a fegyelmi eljárás körében is ad lehetőséget a szakértő kamarai tagságának felfüggesztésére. A 111. § szerint az eljárás megindításával egyidejűleg vagy azt követően az eljárás ideje alatt a fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő kamarai tagságát – legfeljebb a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig – határozattal felfüggesztheti, ha a fegyelmi vétség súlyára tekintettel ez indokolt. A határozatot kézbesíteni kell a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek, a Kamara elnökének és a névjegyzéket vezető hatóságnak. A Javaslat az idézett szabállyal összefüggésben novum et unicum jelleggel, a szakértő jogainak védelme érdekében garanciális szabályt vezet be. E szerint, ha a fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő kamarai tagságát felfüggeszti, a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő érdekeinek védelme céljából a Javaslatban, a fegyelmi eljárással összefüggésben előírt határidők, a Javaslat rendelkezései szerint rövidülnek annak érdekében, hogy a fegyelmi eljárást minél gyorsabban le kelljen folytatni, ezáltal a szakértő érdekei ne sérülhessenek.
IX. Fejezet
A Kamara szervei
36. A Kamara szerveire vonatkozó általános szabályok
A 70. §-hoz
A Kamara szerveit a 70. § (1) bekezdése felsorolja, a (2) bekezdés azonban lehetőséget ad arra, hogy az alapszabály más bizottságot is létrehozzon. Az immár egységes Kamara szervei: a küldöttgyűlés, az elnökség, a Javaslatban részletezett bizottságok, a szakmai tagozatok és a hivatal. A Kamarai törvény szabályaihoz képest új szervként jelenik meg a küldöttgyűlés, a szakmai tagozatok és a hivatal intézménye.
Szintén új rendelkezés, hogy a Kamara az igazságügyi szakértők területi megoszlására figyelemmel, a hatékonyabb kamarai működés és az igazságügyi szakértők ügyintézésének megkönnyítése céljából területi ügyfélszolgálati pontokat működtet. A Javaslat tisztázza a területi ügyfélszolgálati pontok jogállását, amelyek a Kamara szerveként, önálló jogi személyiség nélkül működnek.
Fontos leszögezni, hogy a Kamara szerveinek működési szabályai közül a Javaslat csak a legfontosabb szabályokat részletezi, a nem részletezett szabályokat a Kamara szervezeti és működési szabályzata állapítja meg.
37. A küldöttgyűlés
A 71. §-hoz
A Kamara legfőbb döntéshozó szerve a küldöttgyűlés, amely a köztestületi autonómiát és az önkormányzatiság elvét érvényre juttatva megtestesíti a tagság akaratát, meghozza a Kamarával összefüggő legfontosabb döntéseket. A küldöttgyűlésre vonatkozó szabályozás akként került kialakításra, hogy a jelenlegi több mint háromezer fős tagsággal rendelkező szakértői Kamara hatékonyan működhessen és elláthassa a Javaslatban meghatározott feladatait.
A küldöttek megválasztásánál a szakmaiság és a területi elv egyaránt érvényre jut, mivel a 140 tagú küldöttgyűlésbe a szakmai tagozatok öt-öt küldöttet delegálnak, a további küldötteket a bejegyzett igazságügyi szakértők területi megoszlására figyelemmel, a javasoltaknak megfelelően, a területi ügyfélszolgálati pontok közreműködésével kell megválasztani. A küldöttek választására és a küldöttgyűlés összetételére vonatkozó részletes szabályokat a Javaslat nem tárgyalja, ezeket – a köztestületi autonómia tiszteletben tartásával – az alapszabály állapítja meg.
A küldöttgyűlés fontos feladata – többek között – a Kamara szerveibe a tisztségviselők (az elnök, az elnökhelyettesek, a főtitkár és a titkárok kivételével) megválasztása, valamint a meghatározott tisztségviselők visszahívása, az alapszabály elfogadása, az elnök, az elnökség a bizottságok, azok tisztségviselő és tagjai beszámoltatása, valamint az éves költségvetés és a kamarai tagdíj elfogadása.
A döntéshozatal gyorsítása és az eredményes kamarai működés érdekében új elemként jelenik meg, hogy a küldöttgyűlés döntéseit ülés tartása nélkül is meghozhatja. A Kamara elnöksége évente legalább egy alkalommal köteles összehívni a küldöttgyűlést. A küldöttek legalább tíz százalékának indítványára a küldöttgyűlést össze kell hívni.
A Javaslat meghatározza a határozatképességre és a szavazati arányokra vonatkozó szabályokat.
A 72. §-hoz
A küldött a küldöttgyűlés ülésén tagsági jogait személyes részvétel helyett elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével is gyakorolhatja. Az alapszabályban kell az igénybe vehető elektronikus hírközlő eszközöket, valamint azok alkalmazásának feltételeit és módját meghatározni akként, hogy a küldöttek azonosítása és a küldöttek közötti kölcsönös és befolyásmentes kommunikáció biztosított legyen.
A 73. §-hoz
A Javaslat jelen szakasza a küldöttgyűlés ülés összehívása nélküli döntéshozatali lehetőségének szabályait taglalja. A Javaslat – alapvetően a társasági jogban bevált mintára – egy alternatív lehetőséget biztosít a hatékonyabb döntéshozatali mechanizmus működtetése érdekében.
Fontos leszögezni, hogy nem minden esetben van lehetőség a döntés ülés tartása nélküli meghozatalára. A Javaslat rendelkezése szerint a küldöttgyűlés kizárólag ülés összehívásával dönthet az alapszabály elfogadásáról. Ha az adott kérdésben a Javaslat a határozathozatalt ülés tartása nélkül is lehetővé teszi, az ilyen határozathozatalt az elnökség a határozat tervezetének a küldöttek részére, postai úton történő megküldésével vagy a Kamara honlapján történő közzétételével kezdeményezi. A Kamara szempontjából anyagilag kedvezőbb opció a honlapon történő közzététel lehetősége, kihasználva az információs technika nyújtotta lehetőségeket. A honlapon történő közzététel esetén a szavazatok beérkezésének szabályait az alapszabály határozza meg. Fontos szabály, hogy a küldöttek a határozat tervezetére kizárólag támogató (igen), vagy a határozatot ellenző (nem) szavazatot küldhetnek, indítványtételi joguk – a küldöttgyűlés összehívására vonatkozó indítvány kivételével – nincs. A Javaslat a döntéshozatal eme formájánál is alkalmazni rendeli a határozatképességre és szavazati arányokra vonatkozó szabályokat.
Garanciális szabály, hogy amennyiben a küldöttek legalább egyharmada az ülés megtartását kívánja, a küldöttgyűlés ülését az elnökségnek össze kell hívnia.
Az elnökség a szavazásra megszabott határidő utolsó napját követő öt napon belül megállapítja a szavazás eredményét, és azt további öt napon belül közli a küldöttekkel. A határozathozatal napja a szavazási határidő utolsó napja.
A 74. §-hoz
A Javaslat jelen szakasza a küldöttgyűlés határozata elleni jogorvoslatra vonatkozó szabályokat tartalmazza.
A küldöttek legalább egyharmada a küldöttgyűlés által meghozott határozattal szemben – jogszabálysértésre hivatkozással – főszabály szerint – harminc napon belül bírósági jogorvoslat iránt kérelmet nyújthat be. A kérelem benyújtásáról a névjegyzéket vezető hatóságot értesíteni kell.
Eltérő szabályokat állapít meg a Javaslat az alapszabály elfogadása vagy módosítása tárgyában meghozott határozattal szemben előterjesztett jogorvoslatra. Az alapszabály elfogadása vagy módosítása tárgyában hozott határozattal összefüggésben a küldöttek legalább tíz százaléka a törvényességi felügyeletet gyakorló miniszter felé jelzéssel élhet. Az alapszabály elfogadása vagy módosítása tárgyában hozott határozat bírói úton kizárólag a törvényességi felügyeleti intézkedés elmaradása esetén támadható, ennek tényét a kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolni kell. Ellenkező esetben a bíróság a kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra hivatkozással idézés kibocsátása nélkül elutasítja.
38. Az elnökség
A 75–76. §-hoz
Az elnökség a vezetésből rá háruló feladatokat látja el. Az elnökség tagjait a Kamara tagjai közvetlenül választják.. A törvényességi felügyeletet erősítő szabály, hogy a Kamara elnökének megválasztását a miniszternek jóvá kell hagynia. Az elnökség feladatait a 76. § (1) bekezdése határozza meg.
A Javaslat új rendelkezése, hogy az elnökség által megalkotott szabályzatok – a szabályzat eltérő rendelkezése hiányában – a Kamara honlapján történő közzétételt követő harmincadik napon lépnek hatályba. Az elnökség által megalkotott szabályzatokat az elfogadást követő tizenöt napon belül meg kell küldeni a névjegyzéket vezető hatóságnak.
A Javaslat részletezi az elnökség határozata elleni jogorvoslatra vonatkozó szabályokat. Ezek lényege abban foglalható össze, hogy az egyedi ügyekben hozott határozatokkal szemben a határozattal érintett kamarai tag jogszabálysértésre hivatkozással, bírósági jogorvoslat iránt kérelmet nyújthat be. A nem egyedi ügyekben hozott elnökségi döntések – így például szabályzatok – esetében a kamarai tagok legalább egynegyede jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti, hogy az elnökség határozatát vagy szabályzatát a küldöttgyűlés tárgyalja meg. A küldöttgyűlés az elnökség határozatának vagy szabályzatának vizsgálatát követően legalább kétharmados többséggel az elnökség határozatát vagy szabályzatát hatályon kívül helyezheti, és az elnökséget új határozat vagy szabályzat meghozatalára utasíthatja.
A 77. §-hoz
A Kamara elnöke képviseli a szakértői kamarát és ellátja a Javaslatban a hatáskörébe utalt egyéb feladatokat. A Kamara elnöke köteles tevékenységéről beszámolni a küldöttgyűlésnek. A Kamara elnökének négy elnökhelyettese van. Az egyes elnökhelyettesek – az általános elnökhelyettes kivételével, melynek feladata elsősorban az elnök helyettesítése – egy-egy kiemelten fontos és érzékeny területért felelősek. Ilyen terület a fegyelmi és etikai ügyek irányítása, az igazságügyi szakértői tevékenység tudományos művelésének támogatása, módszertani levelek és szakmai iránymutatások kiadásának irányítása, valamint az igazságügyi szakértői intézményekkel, intézetekkel, testületekkel és egyéb szakértői szervekkel való kapcsolattartás. A fent említett területek irányításának elnökhelyettesi szintre történő delegálása hatékonyabbá teszi az érintett terület működését.
A 78. §-hoz
A törvényességi felügyeletet erősítő szabály, hogy a Kamara elnöke az alapszabályt és a szervezeti és működési szabályzatot jóváhagyás végett a miniszternek, iránymutatásait és egyéb szabályzatait tájékoztatás végett a miniszternek és a szakterületet felügyelő miniszternek megküldi az elfogadástól számított tizenöt napon belül.
39. A fegyelmi bizottság
A 79. §-hoz
A küldöttgyűlés a Kamara tagjai közül az igazságügyi szakértők területi eloszlására figyelemmel megválasztja a tizenöt tagú fegyelmi bizottságot. A fegyelmi bizottság a Javaslatban új alapokra helyezett fegyelmi eljárás egyik meghatározó „szereplője”. A Javaslat a fegyelmi bizottság létszámát tizenkét tagról tizenötre növelte a hatékonyabb működés érdekében. Az igazságügyi szakértők területi eloszlására azért kell figyelemmel lenni, hogy a fegyelmi bizottság az ország bármely pontján hatékonyan összehívható legyen.
A fegyelmi bizottság feladatkörében kijelöli a fegyelmi tanács elnökét és tagjait, a fegyelmi eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet a fegyelmi bizottság elnöke a fegyelmi bizottsághoz érkezésétől számított nyolc napon belül megvizsgálja, és a Javaslatban foglaltak szerint intézkedik, vagy a kérelmet elutasítja, ha annak feltételei fennállnak, valamint ellátja azokat a további feladatokat, amit a Javaslat a hatáskörébe utal.
40. Az etikai bizottság
A 80. §-hoz
A küldöttgyűlés a Kamara tagjai közül az igazságügyi szakértők területi eloszlására figyelemmel, megválasztja a tizenöt tagú etikai bizottságot. Az etikai bizottság felelős az etikai eljárások lefolytatásáért, hasonlóan a fegyelmi bizottsághoz a fegyelmi ügyek tekintetében.
41. A számvizsgáló bizottság
A 81. §-hoz
A küldöttgyűlés a Kamara tagjai közül megválasztja a háromtagú számvizsgáló bizottság két tagját és az elnökét.
A számvizsgáló bizottság a Kamara gazdasági és pénzügyi működését ellenőrzi, évente egyszer köteles működéséről a küldöttgyűlésnek beszámolni.
A számvizsgáló bizottság munkája során bármely kamarai tagtól felvilágosítást kérhet, a Kamara irataiba betekinthet. Új elemként jelenik meg a Javaslatban, hogy a számvizsgáló bizottság intézkedést javasolhat a főtitkárnak, tekintettel arra, hogy a főtitkár felel a Kamara gazdasági, pénzügyi, kontrolling, belső ellenőrzési és számviteli tevékenységéért, valamint – az általa kijelölt titkár útján – gondoskodik a gazdasági vezetői feladatok ellátásáról (85. §). Az ellenőrzés során a számvizsgáló bizottságot megillető jogosultságokat az alapszabály határozza meg.
42. A minőségbiztosítási bizottság
A 82. §-hoz
A Javaslat egyik legfontosabb célkitűzése az igazságügyi szakértői tevékenységgel kapcsolatos minőségbiztosítási kontroll hatékonyabbá tétele. Az igazságügyi szakértők munkáját a Javaslat rendelkezéseinek megfelelően kell értékelni. A szakértő munkájának értékelése alapvetően a Kamara minőségbiztosítási bizottságának hatáskörébe tartozik, amely bizottság a konkrét értékelés lefolytatására szakmai értékelő tanácsot jelöl ki. A minőségbiztosítási bizottság felelős továbbá az alapszabály által a hatáskörébe utalt további feladatok ellátásáért.
A minőségbiztosítási bizottság tagjait a szakmai tagozatok tagjai közül kell megválasztani. A bizottság tagjaival szemben – tekintettel arra, hogy kiemelten fontos szakmai tevékenységet látnak el – a Javaslat szigorú követelményeket támaszt, amelyeket kamarai szabályzatban kell tovább konkretizálni.
43. A szakterület-felülvizsgáló bizottság
A 83. §-hoz
A Javaslat eme rendelkezése – tartalmát tekintve – változatlanul került átvételre a Kamarai törvényből. Kisebb változás – a Javaslat rendelkezéseivel összhangban –, hogy a bizottság tagjait a küldöttgyűlés választja.
44. A szakmai tagozatok
A 84. §-hoz
A Javaslatban új elemként jelenik meg a szakmai tagozat (a továbbiakban: tagozat) mint az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006 (II. 27.) IM rendelet mellékleteiben meghatározott szakterületek alapján alapított, az érintett szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértők önálló önkormányzattal rendelkező szerve.
A tagozat első ülésén elnököt választ. A tagozatok a saját szakterületüket érintő ügyekben véleményezési joggal rendelkeznek, továbbá közreműködnek a módszertani levelek megalkotásában, a Kamara minőségbiztosítással összefüggő feladatainak végrehajtásában, valamint a küldöttgyűlés megválasztásában is. A küldöttgyűlés küldötteinek felét a tagozatok által delegált küldöttek alkotják.
45. A hivatal
A 85. §-hoz
A Kamara ügyviteli szerve a hivatal, amelynek vezetője a főtitkár. A Javaslat igen fajsúlyos új rendelkezése a főtitkár intézményének bevezetése, amely intézmény alapvetően a kancellári modell mintájára került kidolgozásra. Célja a Kamara gazdálkodása feletti állami kontroll erősítése és a hatékonyabb működés elősegítése azáltal, hogy a Kamara adminisztratív működtetését egy, az elnök által a miniszter jóváhagyásával kinevezett, a jelen területen megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkező főtitkár végzi.
A Javaslat részletezi a főtitkár jogosítványait. Eszerint a főtitkár felel – a számvizsgáló bizottság hatáskörébe tartozó ügyek kivételével – a Kamara gazdasági, pénzügyi, kontrolling, belső ellenőrzési és számviteli tevékenységéért, felel a Kamara munkaügyi, jogi és igazgatási tevékenységéért, felel a Kamara informatikai tevékenységéért, felel a Kamara vagyongazdálkodásáért, ideértve a műszaki, létesítményhasznosítási, üzemeltetési, logisztikai, szolgáltatási, beszerzési és közbeszerzési ügyeket is. A főtitkár az általa kinevezett titkár útján gondoskodik a gazdasági vezetői feladatok ellátásáról, egyetértési jogot gyakorol a küldöttgyűlésnek és az elnökségnek a Kamara gazdálkodását, szervezetét, működését érintő gazdasági következménnyel járó döntései és intézkedései tekintetében; az egyetértés e döntések hatálybalépésének feltétele. A főtitkár a Kamara rendelkezésére álló források felhasználásával gondoskodik annak feltételeiről, hogy a Kamara gazdálkodása az alapfeladatok ellátását biztosítsa, munkáltatói jogot gyakorol a Kamarában foglalkoztatott munkavállalóik felett, gondoskodik a jogszabályoknak megfelelő pénzügyi-szakmai kompetencia biztosításáról.
A gazdasági vezetői feladatokért felelős titkár az lehet, aki megfelel az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet (a továbbiakban e szakasz vonatkozásában: rendelet) gazdasági vezetőkre vonatkozó előírásainak. A rendelet előírásai szerint a gazdasági vezetőnek a felsőoktatásban szerzett végzettséggel – állami felsőoktatási intézmény gazdasági vezetőjének a felsőoktatásban szerzett végzettséggel és gazdaságtudományok képzési területen szerzett szakképzettséggel – és emellett okleveles könyvvizsgálói vagy államháztartási mérlegképes könyvelői szakképesítéssel vagy az engedélyezés szempontjából ezzel egyenértékű szakképesítéssel, vagy gazdasági vezetői, belső ellenőri, érvényesítői, pénzügyi ellenjegyzői – 2012. január 1. előtt az Államháztartási törvény szerinti ellenjegyzői –, vagy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 150. § (1) és (2) bekezdése szerinti feladatok ellátásában költségvetési szervnél szerzett legalább öt éves igazolt szakmai gyakorlattal, valamint mérlegképes könyvelői szakképesítéssel vagy a felsőoktatásban szerzett gazdasági szakképzettséggel kell rendelkeznie.
Fontos szabály, hogy a főtitkár feladatai ellátása során köteles a Kamara szerveivel – különösen a Kamara elnökével – együttműködni, és részükre a szükséges tájékoztatást megadni. A főtitkár évente beszámol az elnökségnek a költségvetés végrehajtásáról.
A 86. §-hoz
A Javaslat szigorú előírásokat tartalmaz a főtitkári tisztség betöltésére nézve. Főtitkár az lehet, aki jogász szakképzettséggel, valamint legalább nyolcéves közigazgatási gyakorlattal rendelkezik, amelyből legalább öt évet vezetői jogviszonyban töltött el. A vezetői jogviszony fogalmának megítélésénél alapvetően a közszolgálati tisztségviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény rendelkezéseire kell figyelemmel lenni. Közigazgatási gyakorlatnak tekinthető köztestületnél közigazgatási ügyekben ügyintézőként szerzett gyakorlat is.
A Javaslat rögzíti, hogy főtitkár nem csak kamarai tag lehet.
A főtitkárt a Kamara elnöke nevezi ki a miniszter jóváhagyásával. A főtitkár a Kamarával áll a munka törvénykönyve szerinti munkaviszonyban. A főtitkár felett a munkáltatói jogokat az elnök gyakorolja, de bizonyos tevékenységeit (így például a Kamara hatáskörébe tartozó hatósági eljárások lefolytatását) a miniszter felügyeli.
A főtitkár meghatározott feladat ellátására vagy általános helyetteseként titkárokat nevezhet ki. A főtitkár a gazdasági vezetői feladatok ellátására titkárt nevez ki. A gazdasági vezetői feladatokért felelős titkár az lehet, aki megfelel az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet (a továbbiakban e szakasz vonatkozásában: rendelet) gazdasági vezetőkre vonatkozó előírásainak. A rendelet előírásai szerint a gazdasági vezetőnek a felsőoktatásban szerzett végzettséggel – állami felsőoktatási intézmény gazdasági vezetőjének a felsőoktatásban szerzett végzettséggel és gazdaságtudományok képzési területen szerzett szakképzettséggel – és emellett okleveles könyvvizsgálói vagy államháztartási mérlegképes könyvelői szakképesítéssel vagy az engedélyezés szempontjából ezzel egyenértékű szakképesítéssel, vagy gazdasági vezetői, belső ellenőri, érvényesítői, pénzügyi ellenjegyzői – 2012. január 1. előtt az Államháztartási törvény szerinti ellenjegyzői –, vagy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 150. § (1) és (2) bekezdése szerinti feladatok ellátásában költségvetési szervnél szerzett legalább öt éves igazolt szakmai gyakorlattal, valamint mérlegképes könyvelői szakképesítéssel vagy a felsőoktatásban szerzett gazdasági szakképzettséggel kell rendelkeznie.
46. A tisztségviselők megválasztása
A 87. §-hoz
A kamarai tisztségviselők választásának és megbízatása megszűnésének garanciális rendelkezéseit a Javaslat az önkormányzati autonómia elvének tiszteletben tartásával határozza meg.
A Javaslatban a tisztségviselők megbízatásának és a főtitkár kinevezésének leghosszabb időtartama továbbra is négy év, ugyanakkor új elemként jelenik meg annak kimondása, hogy a tisztségviselők tisztségükre ismételten megválaszthatók, illetve a főtitkár és a titkárok ismételten kinevezhetők. Garanciális szabályt tartalmaz a Javaslat, amikor kimondja, hogy az elnök és az elnökhelyettesek, valamint a fegyelmi bizottság elnöke legfeljebb egy alkalommal választhatók újra. A jelölésre és a tisztségviselők megbízatásának egyéb okból történő megszűnésére a Kamarai törvényben foglalt szabályokkal egyező rendelkezések vonatkoznak.
A 88. §-hoz
A tisztségviselők megbízatása megszűnésének eseteit a Javaslat alapvetően a Kamarai törvény szabályaival egyezően állapítja meg.
Változás viszont, hogy a tisztségviselők visszahívását a Kamara tagjainak legalább egytizede kezdeményezheti, az őt megválasztó küldöttgyűlés küldötteinek legalább egytizede helyett. A Javaslat újítása továbbá, hogy a visszahívást kezdeményező kamarai tagoknak, a visszahívással egyidejűleg, meg kell jelölnie a visszahívott tisztségviselő tisztségét betöltő új jelöltet. Ily módon a tisztségviselő visszahívása kizárólag akkor lehet sikeres, ha a küldöttgyűlés az új tisztségviselőnek ajánlott jelöltet egyidejűleg megválasztja. A fenti szabályokkal a Javaslat az ún. konstruktív visszahívás intézményének bevezetésével a Kamara működésképtelenségét igyekszik elkerülni. A visszahívásról és az új tisztségviselő megválasztásáról – titkos szavazással – a küldöttgyűlés dönt a kezdeményezéstől számított harminc napon belül.
X. Fejezet
A módszertani levél
47. A módszertani levél kidolgozása és elfogadása
A 89–90. §-hoz
Szakértői módszertani levél (a továbbiakban: módszertani levél) kiadására eleddig alig volt példa, holott ez az intézmény hatékonyan tudná elősegíteni a megfelelő minőségű szakvélemények elkészítését. A Javaslatban a módszertani levél kiadásának szabályai lényegesen egyszerűsítésre kerülnek.
A Javaslat szerint a szakértői módszertani levelet az elnökség adja ki a kamarai szervek, az igazságügyi szakértői intézmények, igazságügyi szakértői testületek, a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv vagy a névjegyzéket vezető hatóság indítványára. A módszertani levél célja annak biztosítása, hogy meghatározott szakkérdések eldöntésében, vizsgálatok lefolytatásában a szakértők az ország egész területén azonos elveket, módszereket kövessenek, növelve ezzel is az igazságszolgáltatás, az ítélkezés egységét. A módszertani levél a kirendelő szerv számára tájékoztatásul, a szakértőnek pedig iránymutatásul szolgál azzal, hogy ha az abban foglaltaktól el kíván térni, azt a szakvéleményében indokolni köteles.
A szakértői módszertani levelet egy, az elnökség által felkért bizottság dolgozza ki. A Javaslat változtat a bizottság tagjainak létszámán és összetételén, az elnökség alapvetően nyolctagú bizottság helyett öttagú bizottságot hív össze. A bizottságot az érintett igazságügyi szakértői tagozat elnöke vezeti. Ugyanakkor, ha a módszertani levél több igazságügyi szakértői szakterületet érint, a bizottság tagjai elnököt választanak.
A Javaslat növeli az igazságügyi szakértői intézmények minőségbiztosításban betöltött szerepét akként, hogy az igazságügyi szakértői intézmények tevékenységi körébe eső szakterületekhez tartozó szakkérdésekben – amennyiben az adott szakkérdés a szakértői intézet kizárólagos hatáskörébe tartozik – a módszertani levél kiadásához az érintett igazságügyi szakértői intézmény egyetértése szükséges. Ebben az esetben a bizottság két tagját az érintett igazságügyi szakértői intézmény jelöli. Olyan szakkérdésben, amelyre nézve a szakvélemény adására külön jogszabály kizárólagosan valamely szervet jogosít fel, a háromtagú bizottság tagjait e szerv jelöli ki. Ha a szakvélemény adására több szerv jogosult, minden szerv két tagot jelöl a bizottságba.
A Javaslat új rendelkezése, hogy a bizottság üléseire, szükség esetén, meg kell hívni a módszertani levéllel érintett tudományterület egyetemi képviselőit, valamint, ha ez indokolt, az eljárásokat jól ismerő szakjogászokat is. A meghívottak a bizottság ülésein tanácskozási joggal vesznek részt.
A Javaslat leegyszerűsíti a módszertani levél elfogadásának szabályait is. A módszertani levelet az elnökség akkor fogadja el, ha azt a bizottság legalább három tagja támogatja. Szintén új rendelkezés, hogy a bizottság azon tagja, aki a módszertani levelet nem támogatja és a bizottság döntésével nem ért egyet, különvéleményét – annak írásbeli indokolásával együtt – jogosult a módszertani levélhez csatolni.
48. A módszertani levél közzététele
A 91–92. §-hoz
A Javaslat szerint az elnökség kötelezettsége a már közzétett szakértői módszertani levelek szakmai szempontból történő karbantartása és a tudomány mai állását nem tükröző szakértői módszertani levelek visszavonása.
A módszertani levelet a kormányzati portálon közzé kell tenni.
HARMADIK RÉSZ
XI. Fejezet
A fegyelmi eljárás
49. A fegyelmi vétség
A 93. §-hoz
Garanciális jelentősége van, hogy a szakértő fegyelmi és etikai felelősségének szabályai külön részt foglalnak el a Javaslatban. A szakértők függetlenségének, pártatlanságának és önálló felelősségvállalásának biztosítéka, hogy törvényi szinten szabályozzák ezeket a kérdéseket.
A Javaslat a HARMADIK RÉSZ elején etikai eljárás helyett fegyelmi eljárásról szól. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ebben az esetben nem etikai kérdésekről, hanem a szakértői hivatás szabályainak megszegéséről van szó. Ily módon a fegyelmi és az etikai eljárás a normasértés szintjén válik el egymástól. Míg fegyelmi vétséget az követ el, aki a Javaslat hatálya alá tartozó tevékenységére vonatkozó jogszabályok, szakmai szabályok, kamarai szabályzatok rendelkezéseit szándékosan, vagy gondatlanul megszegi, etikai vétség miatt azt lehet felelősségre vonni, aki az igazságügyi szakértők etikai kódexe szabályait megszegi, vagy, aki az igazságügyi szakértői tevékenységen kívül szándékos vagy gondatlan magatartásával, illetve életvitelével a szakértői kar tekintélyét csorbítja. A fenti elhatárolás dogmatikailag tisztán elkülöníti egymástól a fegyelmi és etikai vétséget, valamint az ezekhez kapcsolódó eljárásokat.
A Javaslat a kétféle vétkes magatartás között „átjárást enged”, amikor kimondja, hogy fegyelmi vétséget követ el az az igazságügyi szakértő is, akit öt éven belül három etikai vétség elkövetése miatt jogerősen elmarasztaltak, vagy akinek a 130. § szerinti etikai vétsége az etikai vétség súlyára, az etikai vétség elkövetésének ismétlődő jellegére vagy az etikai vétség elkövetésének körülményeire tekintettel, fegyelmi vétségnek minősül. Ezekben az esetekben tehát olyan súlyos etikai vétség (vétségek) elkövetéséről van szó, hogy a Javaslat lehetővé teszi a súlyosabb következményekkel járó fegyelmi eljárás lefolytatását.
Az ilyen etikai vétségek fegyelmi vétségnek történő minősítéséről a fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás előkészítése során határoz.
Az etikai eljárásra vonatkozó rendelkezések a HARMADIK RÉSZ végén találhatók.
A Javaslat fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályai megfelelnek a kötelező köztestületi tagsággal kapcsolatos fegyelmi és etikai ügyekben az egységes eljárási garanciális minimumokról, valamint az ezzel összefüggő jogalkotási feladatokról szóló 2129/2005. (VI. 24.) Korm. határozat előírásainak.
A Javaslat tehát általánosságban határozza meg a fegyelmi vétség elkövetésének módját (normaszegés vagy súlyosan kifogásolható magatartás), konkrét esetköröket nem nevesít. Ilyen eset lehet azonban a statisztikai adatszolgáltatás kötelezettségének elmulasztása. Ennek oka a statisztikai adatok szolgáltatásához fűződő komoly érdek hangsúlyozása. Fegyelmi vétség alapjául szolgálhat még a jogszabályba vagy jóerkölcsbe ütköző megbízás elfogadása, az igazságügyi szakértői cím jogosulatlan használata, valamint a küldöttgyűlésnek a Javaslatban foglaltaktól eltérő, esetlegesen az aláírási ív meghamisításával történő összehívása is. Fegyelmi vétség lehet, ha az intézet alkalmazottja magánszakértői véleményt kizárólag a saját nevében ad. Szintén fegyelmi vétség, ha az igazságügyi szakértő olyan kompetenciaterületen ad szakvéleményt, amelyre nem jogosult (kompetenciavétség).
Garanciális szabály, hogy a fegyelmi eljárás során szakmai szempontból nem vizsgálható az a szakvélemény, amelyet a hatóság jogerős határozatának meghozatala során elfogadott, ellenkező esetben a jogerős hatósági határozat ténybeli alapjai dőlhetnének meg, amely összeegyeztethetetlen a jogerő jogrendszerbeli funkciójával és a jogállamiság követelményeivel. Fontos hangsúlyozni, hogy itt kizárólag azon szakvéleményeket kell érteni, amelyre a hatóság jogerős döntését alapította. A mellőzött szakvélemény nem vonható e körbe.
50. Fegyelmi büntetések
A 94. §-hoz
A Javaslat a büntetéseket az enyhébbtől a súlyosabb felé sorolja fel. Ennek megfelelően a kiszabható büntetések sorrendben: figyelmeztetés, írásbeli megrovás, jövőbeni tisztségviseléstől meghatározott ideig történő eltiltás, kamarai tisztségtől való megfosztás, pénzbírság, a kamarai tagság legfeljebb két évig történő felfüggesztése, a Kamarából való kizárás. A felsoroltak közül új elemként jelenik meg a jövőbeni tisztségviseléstől meghatározott ideig történő eltiltás és a kamarai tisztségtől való megfosztás.
A 95. §-hoz
A fegyelmi büntetés kiszabása tekintetében a Kamara fegyelmi tanácsának mérlegelési jogköre van. A Kamara fegyelmi tanácsa a fegyelmi büntetést a fegyelmi vétség súlyára és ismétlődésére, valamint a fegyelmi vétséggel érintett ügy érdemére való kihatására tekintettel, az elkövetésre irányuló szándék vagy gondatlanság fokának megfelelően, az összes általa feltárt súlyosbító és enyhítő körülmény figyelembevételével, mérlegelési jogkörében szabja ki.
A Kamara fegyelmi tanácsa az igazságügyi szakértőt a Kamarából kizárja, ha a Kamara öt éven belül harmadik alkalommal állapítja meg, hogy fegyelmi vétséget követ el.
A jogállami követelményeknek megfelelően, a Javaslat rendelkezik a fegyelmi büntetések alóli mentesülés szabályairól. A fegyelmi büntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszűnnek, ha a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számítva a figyelmeztetés és írásbeli megrovás esetén egy év, pénzbírság kiszabása esetén két év eltelt. Pénzbírság kiszabása esetén a fegyelmi büntetés hatálya – a két év eltelte után is – mindaddig fennáll, amíg a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő a pénzbírságot nem fizette meg. A felfüggesztés fegyelmi büntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények a felfüggesztés-büntetés lejártától számított három év elteltével szűnnek meg.
Végül a Javaslat meghatározza, hogy mely büntetések szabhatók ki egymás mellett is. Ennek megfelelően az írásbeli megrovás, a jövőbeni tisztségtől meghatározott ideig történő eltiltás, a pénzbírság és a kamarai tisztségtől való megfosztás más büntetés mellett is kiszabható.
51. Elévülés
A 96. §-hoz
A Javaslat külön szakaszban rendezi az elévülésre vonatkozó, részben megújított szabályokat. Az elévülés jogintézményének alkalmazása abból a felismerésből indul ki, hogy az idő múlásával a bizonyítandó tények vizsgálata, illetve a bizonyítékok beszerzése és felhasználása számottevően nehezebbé válik, továbbá a jogbiztonság elvét is az szolgálja, ha a cselekmény szankcionálhatóságát a Javaslat időhatárhoz köti.
Nem folytatható le fegyelmi eljárás, ha azt – eltérően a Kamarai törvény szabályaitól – a Kamara elnöke a cselekmény tudomására jutásától számított hat hónap alatt nem kezdeményezi. Szintén nem folytatható le fegyelmi eljárás, ha a cselekmény befejezése óta öt év eltelt. A Kamarai törvényben említett két évet a Javaslat öt évre növeli, amely elősegíti a fegyelmi vétségek szankcionálását, ugyanakkor még nem veszélyezteti a jogbiztonságot.
Új rendelkezés, hogy a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító fegyelmi vétség a bűncselekménnyel együtt évül el. Ha az igazságügyi szakértő a szakvélemény elkészítése során vagy a szakvélemény elkészítését követően, ahhoz kapcsolódóan több részcselekményt végez, az elévülési idő kezdőidőpontja az utolsó részcselekmény elvégzésének időpontja.
Ha a fegyelmi vétségnek is minősülő cselekmény miatt büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás indult, az eljárás jogerős befejezésétől számított három hónapon belül a fegyelmi eljárás akkor is megindítható, ha a bűncselekmény elévülésére előírt határidő eltelt.
Fontos megjegyezni, hogy a jelen szakasz rendelkezései csak a Javaslat hatálybalépését követően elkövetett fegyelmi vétségek tekintetében alkalmazhatók.
52. A fegyelmi tanácstagok listája
A 97. §-hoz
A fegyelmi tanácstagok listája a Javaslat által bevezetett új intézmény, melynek célja annak biztosítása, hogy az eljárásban az érintett szakterületen működő más szakértő is részt vegyen, s ezzel elősegítse a történések szakszerű feltárását és a megfelelő döntés meghozatalát.
A fegyelmi tanácstagok listájára minden szakmai tagozat öt igazságügyi szakértőt delegál. A fegyelmi tanácstagok listájára történő felvétel módját és a nyilvántartás szabályait az alapszabály határozza meg.
53. Eljáró szervek
A 98. §-hoz
A fegyelmi eljárást elsőfokon lefolytató fegyelmi tanács három tagból áll. A Javaslat az eljáró szervekre vonatkozó rendelkezéseket alapjaiban változtatja meg, tekintettel arra, hogy a tanács döntése ellen fellebbezésnek helye nincs, így másodfokú tanácsról nem rendelkezik a Javaslat.
Az elsőfokú tanács összetétele is jelentősen megváltozik. A fegyelmi eljárást elsőfokon lefolytató fegyelmi tanács három tagból áll, amelyből egy fő állandó kamarai tag, egy fő a szakvélemény tárgya szerinti szakterületen tapasztalattal rendelkező szakértő a fegyelmi tanácstagok listájáról, egy fő pedig a hatóság képviseletében vesz részt. Kompetenciavétség gyanúja esetén a fegyelmi bizottság további egy taggal egészül ki oly módon, hogy mind a vizsgálat alá vont igazságügyi szakértő, mind pedig az adott ügy szempontjából vélelmezett szakértői kompetenciaterület képviselete biztosított legyen. Ugyanakkor, ha az igazságügyi szakértő felelősségre vonására nem kirendelésen alapuló tevékenységgel összefüggő fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja miatt kerül sor, a fegyelmi tanács harmadik tagját is a fegyelmi tanácstagok listájáról kell kijelölni. A fegyelmi tanács elnökét és tagjait a Kamara fegyelmi bizottságának elnöke jelöli ki. A Kamara fegyelmi bizottsága elnökének fegyelmi ügyében az eljáró tanács tagjait a Kamara elnöke jelöli ki.
A Javaslat új rendelkezése, hogy a fegyelmi bizottság elnöke – a fentiek szerint kijelölt tagokon kívül – további egy póttagot jelöl ki a fegyelmi tanácstagok listájáról. A póttag a fegyelmi tanács tagjának ideiglenes vagy a fegyelmi eljárás teljes lefolyását érintő akadályoztatása esetén jogosult eljárni. Ez a szabály a fegyelmi eljárások elhúzódását hivatott megakadályozni.
A 99. §-hoz
A Javaslat szabályozza azt az esetet, ha az eljáró tanács összetételében változás történik. Ha a fegyelmi tanács elnökének vagy tagjainak személyében a kizárás kimondása okán változás történik, a fegyelmi tanács eljárását meg kell ismételni.
A 100. §-ban megállapított kizárási okok az alábbiak: a fegyelmi tanács elnökeként és tagjaként nem járhat el a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő, aki a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő hozzátartozója vagy képviselője, a kezdeményező, a vizsgálóbiztos, aki az ügyben eljárt, akinek tanúként vagy igazságügyi szakértőként történő meghallgatása az ügyben szükségessé válhat, aki ellen fegyelmi vagy szabálysértési eljárás van folyamatban, annak jogerős befejezéséig, akinek a kamarai tagsága felfüggesztésre kerül vagy szünetel, akitől az ügy elfogulatlan elbírálása egyéb okból nem várható el. Látható, hogy az idézett felsorolás olyan kizáró okokat tartalmaz, amelyek fennállása esetén az eljáró tanács eljárása nem fogadható el. Erre tekintettel, ha a fegyelmi tanács elnökének vagy tagjainak személyében a kizárás kimondása okán változás történik, a fegyelmi tanács által lefolytatott eljárást meg kell ismételni. Ha a fegyelmi tanácsban a személyi változás egyéb okból következik be (például a fegyelmi tanács egyik tagja meghal), a fegyelmi tanács elnöke ismerteti a keletkezett iratokat; az eljárási cselekményeket csak akkor kell megismételni, ha a fegyelmi tanács azt szükségesnek tartja.
A fegyelmi eljárás megindítása esetén a fegyelmi tanács munkájának előkészítését és a bizonyítás lefolytatását vizsgálóbiztos végzi, kivéve, ha a kérelemből az állapítható meg, hogy a tényállás – előre láthatóan – a kérelem és mellékletei, valamint a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő és a kezdeményező tanúként történő meghallgatása alapján tisztázható. Ebben az esetben a fegyelmi tanács elnöke azonnal – legkésőbb harminc napon belüli határnapra – tárgyalást tűz ki.
A Javaslat e szakaszban rendezi a fegyelmi eljárás során az adatok kezelésére vonatkozó legfontosabb szabályokat.
A Javaslat – az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban – kimondja, hogy a fegyelmi bizottság és tanács elnökét, tagjait, a jegyzőkönyvvezetőt, valamint a vizsgálóbiztost a tudomására jutott adatok, tények tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. A titoktartási kötelezettség alóli felmentést, indokolt esetben, a Kamara fegyelmi bizottsága adja meg.
54. Kizáró okok és a kizárási indítvány elbírálása
A 100–101. §-hoz
A fegyelmi tanács tagjaként nem járhat el az, akivel szemben kizáró ok merül fel. A pártatlanság érvényesülése, a tárgyilagos elbíráláshoz fűződő érdek miatt fontos, hogy a fegyelmi tanács tagjaként ne járhasson el olyan személy, aki ellen fegyelmi vagy büntetőeljárás van folyamatban, aki a fegyelmi eljárás alá vont szakértő hozzátartozója, akinek tanúként történő meghallgatása az eljárásban szükségessé válhat, az a vizsgálóbiztos aki az ügyben eljárt, aki a fegyelmi eljárást kezdeményezte, valamint, akitől az ügy elfogulatlan elbírálása egyéb okból nem várható.
Mind a fegyelmi tanácsba jelölt tag, mind a vizsgálóbiztos haladéktalanul köteles bejelenteni, ha vele szemben kizáró ok áll fenn. Elfogultsági kifogást terjeszthet elő az eljárás alá vont igazságügyi szakértő is.
A kizárási indítványról, ha az a fegyelmi tanács elnökére, a fegyelmi tanács tagjára, a vizsgálóbiztosra, a fegyelmi eljárásban közreműködő igazságügyi szakértőre vagy a jegyzőkönyvvezetőre vonatkozik, a fegyelmi bizottság elnöke, ha a Kamara fegyelmi bizottságának elnökére vonatkozik, a Kamara elnöksége hoz határozatot és azt kézbesíti a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek.
Ha a fegyelmi tanács határozatképtelenné válik, a fegyelmi bizottság elnöke új fegyelmi tanácsot jelöl ki. A Kamara fegyelmi bizottsága elnökének kizárása esetén a Kamara elnöksége jelöli ki az új fegyelmi tanácsot.
Ha a kizárási indítvány a fegyelmi bizottság egészét érinti, arról a Kamara elnöksége határoz.
A Javaslat a kizárási indítványt elutasító határozattal szemben jogorvoslati lehetőséget biztosít. A kizárási indítványt elutasító határozat ellen a Kamara elnöke vagy az eljárás alá vont igazságügyi szakértő bírósági jogorvoslat iránti kérelmet nyújthat be a határozat meghozatalától számított harminc napon belül.
55. A bejelentő részvétele az eljárásban
A 102. §-hoz
Új elemként jelenik meg a Javaslatban a bejelentő részvételére vonatkozó szakasz. A bejelentő részvételével kapcsolatos kérdéseket a Kamarai törvény nem rendezte. A bejelentőnek azonban – a más hasonló jellegű eljárások analógiájára – joga van ahhoz, hogy az általa fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő felelősségre vonása iránti eljárásban jelen legyen, akár megfigyelőként, akár úgy, hogy az általa észlelt tények előadásával vagy más észrevételek, indítványok benyújtásával elősegítse a fegyelmi eljárás sikeres lefolytatását.
A Javaslat a szakasz elején definiálja a bejelentő fogalmát. Eszerint, bejelentő az az igazságügyi szakértő eljárásával érintett, az alapeljárásban részt vevő személy, aki az igazságügyi szakértővel szemben, fegyelmi felelőssége megállapításának érdekében, a fegyelmi bizottsághoz benyújtott kérelem útján fegyelmi eljárást kezdeményez.
A bejelentő legalapvetőbb jogosítványa, hogy az igazságügyi szakértő ellen fegyelmi eljárást kezdeményezhet. Ezen a ponton szükséges azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 269. §-a szerint, aki mást hatóság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt fegyelmi vétséggel hamisan vádol, vagy más ellen fegyelmi vétségre vonatkozó, koholt bizonyítékot hoz a fegyelmi jogkör gyakorlójának tudomására, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ennek megfelelően, azt a bejelentőt, aki a fenti tényállást gondatlanul vagy szándékosan valósítja meg, büntetőjogi felelősség terheli. Itt szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy amennyiben a fegyelmi tanács elnöke a fegyelmi eljárás során bűncselekmény elkövetésének gyanúját észleli, köteles ezt jelezni a Kamara főtitkárának. A főtitkárt – amennyiben az alapos gyanú tekintetében a fegyelmi tanács elnökével egyetért – feljelentési kötelezettség terheli. A Javaslat rendelkezései – a fentiek szerint – megfelelően biztosítják az alaptalanul fegyelmi eljárást indító bejelentők visszaszorítását.
A bejelentő jogosult arra, hogy – a Javaslatban foglalt kivételekkel – az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás őt érintő irataiba betekintsen, az eljárás bármely szakaszában indítványokat és észrevételeket tegyen, a fegyelmi eljárási jogairól a fegyelmi tanács elnökétől felvilágosítást kapjon és az a Javaslatban meghatározott esetekben jogorvoslattal éljen. A 126. § rendelkezései szerint a fegyelmi tanács által az ügy érdemében hozott határozat ellen a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő és képviselője, a kézbesítéstől számított harminc napon belül, bírósági jogorvoslat iránt keresetet nyújthat be.
A fent említett jogokon túlmenően, a bejelentő jogosult arra is, hogy jogait képviselő útján gyakorolja. A képviseletre adott meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, és azt a képviselő első eljárási cselekménye előtt be kell nyújtani.
A Javaslat a fentieken túl rendelkezik a bejelentő titoktartási kötelezettségéről is.
56. A fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő részvétele az eljárásban
A 103. §-hoz
Új elemként jelenik meg a Javaslatban az eljárás alá vont igazságügyi szakértő részvételére vonatkozó szakasz. A Javaslat garanciális rendelkezéseket tartalmaz a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő tekintetében. Újdonságként jelenik meg, hogy a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő nem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson (önvádra kötelezés tilalma). Ezen túlmenően, a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő jogosult arra, hogy az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás irataiba betekintsen, az eljárás bármely szakaszában indítványokat és észrevételeket tegyen, a meghallgatott tanúkhoz, szakértőkhöz kérdést intézzen, bizonyítási indítványt tegyen, a fegyelmi eljárási jogairól a fegyelmi tanács elnökétől felvilágosítást kapjon és a Javaslatban meghatározott esetekben jogorvoslattal éljen.
A fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő helyett meghatalmazott képviselője is eljárhat. Vannak azonban olyan eljárási cselekmények, amelyeknél a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő személyesen köteles jelen lenni (ilyen például az az eset, amikor a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőt személyes meghallgatásra idézik).
A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A Javaslat, a Kamarai törvénytől eltérően, meghatározza a meghatalmazás benyújtásának idejét, eszerint: a meghatalmazást a képviselő első eljárási cselekménye előtt kell benyújtani. A meghatalmazás benyújtásának hiányában a képviselő eljárási cselekménye hatálytalan.
57. A fegyelmi eljárás lefolytatása iránti kérelem és az igazságügyi szakértő tevékenységével kapcsolatos panasz
A 104. §-hoz
A Javaslat a Kamarai törvénynél logikusabb sorrendben szabályozza a fegyelmi eljárás menetét. A Javaslat az eljárást megindító iratot kezdeményezés helyett kérelemnek nevezi, illeszkedve a hasonló tárgykört szabályozó törvények terminológiájához. A fegyelmi eljárás minden esetben kérelem benyújtása útján indulhat meg. Az igazságügyi szakértővel szemben a Kamara elnöksége, a Kamara elnöke, a névjegyzéket vezető hatóság vagy a bejelentő (a továbbiakban együtt: kezdeményező) kezdeményezhet fegyelmi eljárást. A fegyelmi eljárás lefolytatása iránti kérelmet a Kamara fegyelmi bizottságánál írásban kell előterjeszteni, eggyel több példányban mint a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértők száma.
A Javaslat szerint bejelentőként csak az igazságügyi szakértő eljárásával érintett, az alapeljárásban részt vevő személy nyújthat be kérelmet a fegyelmi eljárás kezdeményezése iránt. A Javaslatban biztosított speciális jogok csak a bejelentőt illetik meg. Ugyanakkor, a Javaslat az Alaptörvény XXV. cikke szerinti, a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvényben részletezett panasz benyújtását bárki számára lehetővé teszi. Az igazságügyi szakértő tevékenységével kapcsolatban – a fenti törvényben részletezett szabályok szerint – bárki panaszt tehet. A panaszt a fegyelmi ügyekért felelős elnök-helyetteshez kell benyújtani. A panasz vizsgálatát követően az elnökség a 104. § (1) bekezdés szerint fegyelmi eljárást kezdeményezhet, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a fegyelmi eljárás kezdeményezése indokolt. Ily módon a bárki számára nyitva álló panasz benyújtása is eredményezheti a szakértő fegyelmi felelősségre vonása iránti eljárás megindulását.
58. A fegyelmi eljárás díja és költségei
A 105. §-hoz
A Javaslat új rendelkezése a fegyelmi eljárási díj bevezetése. A Kamarai törvény rendelkezéseinek hatálya alatt a Kamara működése a gyakorlatban fenntarthatatlanná vált. A Kamara kiadásait nem tudta fedezni, megfelelő működését nem tudta finanszírozni. Ennek megoldására új elemek kerültek kialakításra. Bevezetésre kerül a fegyelmi eljárási díj (ennek mértéke ötvenezer forint), amelyet a fegyelmi eljárást kezdeményező személy köteles az eljárás megindítása előtt megfizetni a Kamara részére. Ennek célja – a finanszírozási probléma megoldásán túl –, hogy a pervesztes felek által előterjesztett fegyelmi eljárás megindulását kezdeményező kérelmek előterjesztése – amennyire lehet – elkerülhető legyen. Fontos e helyütt is kihangsúlyozni, hogy a fegyelmi eljárási díj megfizetésének kötelezettsége nem függ a fegyelmi felelősségre vonás sikerétől, azt a kezdeményező mindenképpen köteles megfizetni, máskülönben az eljárás nem indul meg.
A bejelentő a kérelem benyújtásával egyidejűleg köteles a Kamara részére fegyelmi eljárási díjat fizetni. A Javaslat 106. § (2) bekezdése szerint a fegyelmi eljárási díj megfizetését igazoló bizonylatot a kérelem benyújtásakor a kérelemhez csatolni kell.
A fegyelmi eljárás költségeit – így például a bizonyítás lefolytatásának költségeit, a kézbesítés költségeit, az eljárás résztvevőinek az utazással felmerült szükséges és igazolt költségeit stb. – a Kamara előlegezi.
Ha a fegyelmi eljárás során a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő felelősségét megállapítják, köteles a fegyelmi eljárási díjat és az eljárás egyéb költségeit viselni. Ha a kérelem elutasításra kerül, a fegyelmi eljárási díjat és az eljárás költségeit a Kamara viseli.
59. A kérelem benyújtása és a fegyelmi bizottság elnökének intézkedései a kérelem elbírálásra való alkalmasságának vizsgálata körében
A 106. §-hoz
A Javaslat részletezi a kérelem kellékeit is. A kérelemhez csatolni kell az abban foglaltak alátámasztására alkalmas okiratokat és a fegyelmi eljárási díj megfizetését tanúsító bizonylatot. A Javaslat új rendelkezése, hogy a bejelentő a kérelem benyújtásával egyidejűleg köteles a Kamara részére fegyelmi eljárási díjat fizetni.
A 107. §-hoz
A Javaslat bevezeti a fegyelmi tanács és a kezdeményező közötti elektronikus kommunikáció szabályait, alapvetően a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hetedik részében foglaltak mintájára. A kezdeményező a kérelmet és mellékleteit elektronikus formában is benyújthatja, ebben az esetben a fegyelmi eljárás folyamán a Kamarával a kapcsolatot elektronikus úton kell tartania, és a Kamara is valamennyi iratot elektronikus úton kézbesít a kezdeményező részére. A kérelem és mellékletei elektronikus úton való benyújtását az elektronikus úton való kapcsolattartás vállalásának kell tekinteni, ettől kezdve a Kamara és a kedvezményező elektronikus úton tartják a kapcsolatot egymással.
Ha a kezdeményező az elektronikus úton való kapcsolattartást választotta, az elektronikus benyújtás alóli kivételt jelenti, ha a bizonyítási eljárásban az okirat papíralapú bemutatása, megtekintése szükséges. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha az eredetileg papíralapú bizonyítékok nagy mennyisége miatt azok digitalizálása aránytalan nehézséggel vagy jelentős költségtöbblettel járna, vagy ha a papíralapú okirat valódisága vitás. Utóbbi esetben ugyanis a papíralapú okiratot az eljáró tanácsnak szemrevételeznie kell.
A 108–109. §-hoz
A fegyelmi eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet a fegyelmi bizottság elnöke a fegyelmi bizottsághoz érkezésétől számított nyolc napon belül megvizsgálja. A Javaslat átlátható rendszerbe foglalja, hogy a fegyelmi bizottság elnöke a kérelem beérkezését követően milyen intézkedéseket tehet. Ezek: a kérelem elutasítása a fegyelmi tanács kijelölése nélkül, a kérelem hiánypótlásra történő visszaadása, illetve az eljáró fegyelmi tanács kijelölése.
A fegyelmi bizottság elnöke a kérelmet – a fegyelmi tanács kijelölése nélkül – a Javaslatban felsorolt esetekben elutasítja. Az itt fennforgó esetek az eljárásban olyan akadályt képeznek, amelyek már az eljárás megindulásának is gátat szabnak (így például az, aki ellen a fegyelmi eljárás megindítását kérik, nem igazságügyi szakértő). Az említett példát tovább részletezve, fegyelmi eljárás kizárólag a Kamara tagja, azaz igazságügyi szakértő ellen indítható. Ugyanakkor, ha a kezdeményező a szakvélemény elkészítésében részt vett segédszemélyzettel szemben kíván eljárást indítani, tekintettel arra, hogy a segédszemélyzet tagja nincs az igazságügyi szakértői névjegyzékbe bejegyezve, a Kamarának nem tagja, ekként vele nem áll jogviszonyban, a Kamara nem indíthat fegyelmi eljárást vele szemben. A fegyelmi bizottság elnökének határozatával szemben bírósági jogorvoslatnak van helye.
Ha a kérelem hiányos vagy a bejelentő a fegyelmi eljárási díjat nem fizette meg, a fegyelmi bizottság elnöke azt, a hiányok megjelölése mellett – nyolcnapos határidő tűzésével –, hiánypótlásra visszaadja, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a kérelmet elutasítja, ha a kezdeményező a felhívásban felsorolt hiányokat nem pótolja. Új elemként jelenik meg a fegyelmi eljárási díj megfizetésének elmaradása mint hiánypótlási ok. Az eljárás kizárólag abban az esetben indítható meg, ha a szakértő a fegyelmi eljárási díjat hiánytalanul megfizette.
Végül, ha a kérelem megfelel a Javaslat rendelkezéseinek, továbbá ha a kezdeményező a kérelem hiányait a megadott határidőben pótolta, a fegyelmi bizottság elnöke határozattal kijelöli az eljáró fegyelmi tanácsot.
Garanciális szabályként fogalmazza meg a Javaslat, hogy a kérelmet – fegyelmi tanács kijelölése nélkül – elutasító határozatot és az eljáró fegyelmi tanács kijelöléséről szóló határozatot kézbesíteni kell a kezdeményezőnek és a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek; utóbbi esetben a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő példányához a kérelmet és annak mellékleteit is csatolni kell.
60. A fegyelmi eljárás előkészítése
A 110. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a fegyelmi tanács öt napon belül határozattal dönt az eljárás megindításáról. A 109. § rendelkezésein túlmenően a kérelem elbírálása itt is akadályokba ütközhet. A Javaslatban foglalt esetekben a fegyelmi tanács az eljárás megindítását megtagadja, ha a kérelemből és a mellékleteiből megállapítható, hogy a cselekmény elévült, az annak tárgyát képező cselekményt fegyelmi eljárás során már jogerősen elbírálták, a sérelmezett cselekmény nem minősül fegyelmi vétségnek, a kérelem és mellékletei alapján a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja nem állapítható meg, a kérelem vizsgálatát jogszabály kizárja vagy a kérelmet már a fegyelmi bizottságnak el kellett volna utasítania a 109. § (1) bekezdése szerint.
A Javaslat visszaélésszerű eljárásindítás megakadályozását célzó új rendelkezése, hogy a fegyelmi tanács az eljárás megindítását akkor is megtagadja, ha a bejelentő az igazságügyi szakértő elleni fegyelmieljárás-indítási jogát visszaélésszerűen gyakorolja. Visszaélésszerű joggyakorlásnak számít például, ha a bejelentő ugyanazon igazságügyi szakértő ellen, rövid időn belül több alkalommal nyújt be megalapozatlan kérelmet.
A megindítás kérdésében mindenképpen indokolt határozatot hoznia a fegyelmi tanácsnak, mivel a fegyelmi eljárások során számos esetben előfordul, hogy egyértelműen megállapítható, hogy a kezdeményező nem jogszabálysértés vagy fegyelmi vétség miatt kíván fegyelmi eljárást kezdeményezni, hanem a fegyelmi eljárást a szakértői véleményben foglaltak vitatására kívánja felhasználni azzal, hogy a kezdeményezés a tartalma alapján ténylegesen a szakvélemény felülvizsgálatát kéri. Erre a fegyelmi eljárás során nem kerülhet sor, mint ahogyan a szakvélemény felülvizsgálatát magában az alapeljárásban sem lehet kérni. Az eljárás megindításának kérdése tárgyában hozott határozat célja, hogy az ilyen irányú kezdeményezések kiszűrésre kerüljenek.
Garanciális szabály, hogy az eljárás megindításáról rendelkező határozatot a kezdeményezőnek, a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek és a Kamara elnökének, az eljárás megindításának megtagadásáról rendelkező határozatot a kezdeményezőnek és a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek kézbesíteni kell, az igazságügyi szakértő példányához a kérelmet és annak mellékleteit csatolni kell.
61. A kamarai tagság és az eljárás felfüggesztése
A 111–112. §-hoz
A Javaslat – a 69. §-ban foglaltakon túlmenően – a fegyelmi eljárás körében is ad lehetőséget a szakértő kamarai tagságának felfüggesztésére. Az eljárás megindításával egyidejűleg vagy azt követően az eljárás ideje alatt a fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő kamarai tagságát – legfeljebb a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig – határozattal felfüggesztheti, ha a fegyelmi vétség súlyára tekintettel ez indokolt, és a fegyelmi vétség elkövetése már az eljárást kezdeményező kérelem és mellékletei alapján valószínűsíthető. Ha a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőt olyan súlyos fegyelmi vétséggel, így például annak elkövetésével vádolják, hogy szakvéleményét a peres felek valamelyikének anyagi befolyására, a fél esélyeinek előmozdítása céljával adta, a szakértő működésének felfüggesztése indokolt. Az ilyen súlyú fegyelmi vétséggel vádolt szakértő nem folytathatja tovább szakértői tevékenységét a fegyelmi eljárás lezárásáig, ellenkező esetben sérülne az igazságszolgáltatásba vetett bizalom és a befolyásmentesen működő igazságszolgáltatásba vetett társadalmi érdek.
Garanciális szabály, hogy a felfüggesztésről szóló határozatot kézbesíteni kell a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek, a Kamara elnökének, a névjegyzéket vezető hatóságnak és a kezdeményezőnek.
A Javaslat az idézett szabállyal összefüggésben novum et unicum jelleggel, a szakértő jogainak védelme érdekében további garanciális szabályokat vezet be. Eszerint, ha a fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő kamarai tagságát felfüggeszti, a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő érdekeinek védelme céljából a Javaslatban a fegyelmi eljárással összefüggésben előírt határidők a Javaslat rendelkezései szerint rövidülnek annak érdekében, hogy a fegyelmi eljárást minél gyorsabban le kelljen folytatni, ezáltal a szakértő érdekei ne sérülhessenek. Ugyanakkor előfordulhat olyan eset is, hogy a tényállás különösen bonyolult volta miatt a fenti rövid határidők betartásával az eljárást nem lehet megnyugtatóan lefolytatni. Ezt elkerülendő rendelkezik úgy a Javaslat, hogy amennyiben a fegyelmi tanács úgy ítéli meg, hogy az ügy különösen bonyolult volta miatt a rövidebb határidőkre vonatkozó szabályok alkalmazása a tényállás helyes feltárását akadályozná, indokolt határozatával az említett rendelkezések alkalmazását mellőzheti.
A határozatot kézbesíteni kell a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek, a Kamara elnökének, a névjegyzéket vezető hatóságnak és a kezdeményezőnek.
A Javaslat – a Kamarai törvénnyel egyezően – előírja, hogy a fegyelmi eljárást fel kell függeszteni, ha abban az ügyben, amelyet a szakértő által adott szakvélemény érint, a bíróság vagy más hatóság még jogerős határozatot nem hozott. Ez a szabály hivatott biztosítani azt, hogy az etikai eljárást a felek ne használhassák fel az alapeljárás befolyásolása érdekében.
62. Fegyelmi vizsgálat
A 113. §-hoz
A fegyelmi tanács, ha a kérelem érdemben vizsgálható, tárgyalást tűz ki vagy vizsgálat lefolytatását rendeli el. Megjegyzendő, hogy a Javaslat a Kamarai törvényben ehelyütt szereplő „A fegyelmi tanács elnöke” helyett, a fegyelmi tanács hatáskörébe utalja az erről szóló döntés meghozatalát. Az elnök kiemelése a fegyelmi tanácsból és ilyen jelentőségű döntéshozatali jogosítványa sértheti a tisztességes eljáráshoz való emberi és alapvető jogot, valamint a fair trial követelményét is.
A vizsgálat lefolytatását vizsgálóbiztos végzi. A vizsgálóbiztos felderíti a tényálláshoz szükséges tényeket, az eljárásáról jelentést készít a fegyelmi tanács részére. A vizsgálóbiztos eljárása során meghallgathatja az eljárás alá vont szakértőt, a tanúkat és egyéb bizonyítást is végezhet. A Javaslat a vizsgálóbiztos eljárásának részletes szabályait a Kamarai törvénnyel egyezően szabályozza azzal, hogy a vizsgálóbiztos eljárására a Javaslat lényegesen rövidebb határidőket állapít meg.
63. A fegyelmi tanács eljárása
A 114–115. §-hoz
A fegyelmi tanács eljárása nem nyilvános, az egyes eljárási cselekmények lefolytatásánál csak azok a személyek lehetnek jelen, akiknek részvételét a Javaslat lehetővé teszi. Ennek kapcsán utalni kell arra, hogy a Javaslat rendelkezik a bejelentő jogairól. E körben nevesíti, hogy a bejelentő – ha a Javaslat eltérően nem rendelkezik – az eljárási cselekményeknél jelen lehet (102. §). A vizsgálóbiztos jelentésének beérkezése után a fegyelmi tanács elrendelheti a vizsgálat kiegészítését vagy kitűzi a tárgyalást. Alkalmazhat a tárgyalás mellőzésével is megrovás és figyelmeztetés büntetést, továbbá az eljárást megszüntetheti. Utóbbi két esetben határozattal dönt.
A Javaslat újítása, hogy ezt a határozatot a meghozatalától számított nyolc napon belül írásba kell foglalni és az írásba foglalástól számított öt napon belül kézbesíteni kell a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek, a Kamara elnökének és a névjegyzéket vezető hatóságnak. Ezáltal biztosított, hogy a névjegyzéket vezető hatóság értesül a megrovásról, illetve a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő figyelmeztetéséről, továbbá arról is, ha a fegyelmi tanács az eljárást megszüntette.
A szakértő az eljárás során képviselője útján is eljárhat. A tárgyalásra a szakértőt és a képviselőjét meg kell idézni. Az idézésben a szakértőt tájékoztatni kell arról, hogy távolmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozza.
A 116. §-hoz
A tárgyalást a fegyelmi tanács elnöke vezeti, ennek keretében gondoskodik a tárgyalás rendjének fenntartásáról és kihirdeti a határozatokat. A Javaslat a Kamarai törvény rendelkezéseit pontosítja és előírja, hogy a tárgyalás során kihirdetett határozatokat a kihirdetést követő nyolc napon belül írásba kell foglalni és – a Javaslat eltérő rendelkezése hiányában – az írásba foglalástól számított öt napon belül a határozattal érintett személyek részére kézbesíteni kell. A korábbi gyakorlatban gyakran előfordult, hogy az etikai tanácsok a határozatokat nem foglalták írásba, illetve nem küldték el a névjegyzéket vezető hatóságnak. A Javaslat erre a problémára reflektál.
A Javaslat a fegyelmi tanács által lefolytatott bizonyítás szabályait a Kamarai törvény szabályaival összhangban állapítja meg. Pontosítja ugyanakkor a Kamarai törvény rendelkezéseit, mivel a 116. § (2) bekezdésében a „bizonyítékok értékelése” helyett a „mérlegelés” kifejezést használja. Ennek oka, hogy jogelméletileg tisztább mérlegelésről beszélni a már bizonyos szempontból – így elsősorban aszerint, hogy ki kell-e őket zárni a bizonyításból, előbbre viszik-e a bizonyítást – értékelt bizonyító tények egymással történő összevetése esetén.
A Javaslat szerint a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő részére a védekezés lehetőségét biztosítani kell, erről őt az idézésben tájékoztatni kell. A fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő vagy képviselője a védekezését a tárgyalást megelőzően írásban vagy legkésőbb a tárgyaláson szóban terjesztheti elő.
64. A jegyzőkönyv
A 117. §-hoz
A Javaslat új rendelkezése, hogy a jegyzőkönyvet a tárgyaláson a főtitkár által kijelölt jegyzőkönyvvezető, a fegyelmi vizsgálat során a vizsgálóbiztos vagy a főtitkár által kijelölt jegyzőkönyvvezető vezeti. Ennek indoka, hogy a főtitkár által kijelölt jegyzőkönyvvezető útján erősödik a fegyelmi tanácsok feletti igazgatási kontroll, ugyanakkor, az érdemi kérdésekbe történő beleszólás hiányában, a köztestületek autonómiája nem sérül.
A Javaslat egyebekben a Kamarai törvénnyel egyezően szabályozza a jegyzőkönyvvezetés szabályait. A fegyelmi tanács tárgyalásáról jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvvezető kizárására a 100. § rendelkezései irányadók.
65. A büntetőeljárással kapcsolatos intézkedések
A 118. §-hoz
Ha a fegyelmi tanács közvádra üldözendő bűncselekmény alapos gyanúját észleli, a fegyelmi tanács elnökét jelzési kötelezettség terheli a főtitkár irányába. Tekintettel arra, hogy a főtitkár jogi szakképesítéssel rendelkezik, vélhetően jobban meg tudja ítélni, hogy a bűncselekmény gyanúja fennáll-e, avagy nem. A főtitkárt – a fegyelmi eljárás elnökével való egyetértés esetén – feljelentési kötelezettség terheli. Ebben az esetben a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a fegyelmi eljárást fel kell függeszteni.
66. A határozatok meghozatala
A 119–120. §-hoz
A fegyelmi tanács határozatait tárgyaláson zárt tanácskozás során vagy tárgyaláson kívül zárt tanácsülésen, szótöbbséggel hozza; utolsóként a tanács elnöke szavaz.
A Javaslat a Kamarai törvénnyel egyezően szabályozza a fegyelmi eljárás során hozott határozat tartalmi elemeit.
67. A fegyelmi tanács tárgyaláson meghozott határozata
A 121. §-hoz
A fegyelmi tanács a tárgyalás alapján meghozott határozatában a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőt felmenti, ha nem követett el fegyelmi vétséget, vagy a fegyelmi vétség elkövetése nem állapítható meg, a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő fegyelmi felelősségét megállapítja, és fegyelmi büntetést szab ki, vagy a fegyelmi eljárást megszünteti, ha a 114. § (7) bekezdésében foglalt okok fennállását állapítja meg. A fegyelmi tanács elnöke a határozatot és indokait szóban kihirdeti.
A Javaslat pontosítja a határozat írásba foglalására és a kézbesítésre vonatkozó szabályokat. A határozatot a kihirdetéstől számított nyolc napon belül írásba kell foglalni, és azt az írásba foglalástól számított öt napon belül kézbesíteni kell a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőnek, a Kamara elnökének, a névjegyzéket vezető hatóságnak és a kezdeményezőnek.
68. A fegyelmi eljárás során hozott határozatok kijavítása, kiegészítése
A 122. §-hoz
A Javaslat a Kamarai törvénnyel egyezően szabályozza a határozatok kijavítására és kiegészítésére vonatkozó rendelkezéseket. A név-, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén kijavításnak van helye. A fegyelmi bizottság és a fegyelmi tanács a határozatát kiegészítheti, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott.
69. A fegyelmi eljárás során hozott határozatok módosítása, visszavonása
A 123. §-hoz
A Javaslat az új szabályoknak megfelelően pontosítja a fegyelmi eljárás során hozott határozatok módosítására és visszavonására vonatkozó szabályokat. A jelen szakaszból kikerülnek a másodfokú etikai tanácsra vonatkozó rendelkezések, tekintettel arra, hogy a fegyelmi eljárás egyfokúvá válik. A Javaslat a fent említetten kívül új rendelkezést nem tartalmaz.
70. A határozat jogereje és végrehajthatósága
A 124. §-hoz
A Javaslat a Kamarai törvényhez képest kevesebb rendelkezést tartalmaz a határozat jogerejéről és végrehajthatóságáról. Ennek oka, hogy a Javaslatban egyfokú fegyelmi eljárás került bevezetésre. Ennek megfelelően a határozat a közlése időpontjában jogerőre emelkedik, a határozatban foglalt teljesítési határidő kezdő időpontja a kézbesítés napja.
71. A határozatok kézbesítése
A 125. §-hoz
A Javaslat a fegyelmi eljárásokat részletező törvényektől eltérően, egyedülálló módon rögzíti a határozatok kézbesítésére vonatkozó legfontosabb eljárásjogi szabályokat. Ennek indoka abban jelölhető meg, hogy a Javaslat több határidő kezdetéhez, illetve a határozat joghatályának beálltához a kézbesítés időpontját jelöli meg. A kézbesítés megtörténtének időpontja csak a kézbesítésre vonatkozó legalapvetőbb szabályok tisztázása esetén dönthető el megnyugtatóan. A Kamarai törvény gyakorlatában számos probléma merült fel a határozatok kézbesítésével összefüggésben, így például a névjegyzéket vezető hatóság az eljárást lezáró határozatot nem kapta meg, a fellebbezésre előírt határidő letelte bizonytalanul volt megállapítható stb.
A Javaslat szerint, a fegyelmi eljárásban meghozott határozatokat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerint kell kézbesíteni, a Javaslatban foglalt eltérésekkel.
72. Jogorvoslat a fegyelmi eljárásban
A 126. §-hoz
A Javaslat a Kamarai törvénytől eltérően szabályozza a bírósági jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket. A Javaslatban a fegyelmi eljárás egyfokú eljárássá válik. Ugyanakkor az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az emberi és alapvető jogként definiált jogorvoslathoz való jogra tekintettel, a fegyelmi tanács által hozott érdemi határozat ellen a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő és képviselője, a kezdeményező, valamint a Kamara elnöke a kézbesítéstől számított harminc napon belül, bírósági jogorvoslat iránti kérelmet nyújthat be. A keresetlevelet a Kamarához kell benyújtani.
A Javaslat új rendelkezése, hogy a fegyelmi tanács által hozott érdemi határozat ellen a kezdeményező is nyújthat be jogorvoslati kérelmet. A rendelkezés indokát az adja, hogy bár a fegyelmi eljárás a Kamara és a vele jogviszonyban álló tagja közötti eljárás, a kezdeményező mint harmadik fél sokszor egyfajta plusz kontroll funkciót tölt be a fegyelmi eljárások megfelelő, törvényes lefolytatásának biztosítékaként. Eme kontroll funkció a korábbi gyakorlatban előforduló esetek kiszűrése érdekében indokolt (nemegyszer fordult elő például, hogy a Kamara nem folytatta le tagja ellen az etikai eljárást, az etikai ügyek másodfokon nem dőltek el, a kezdeményezőnek az eljárásra semmiféle ráhatása nem volt). Emiatt ismételten fontos kiemelni, hogy bár kétségtelen, hogy a fegyelmi eljárás alapvetően a Kamara és tagja között lefolytatandó eljárás, ugyanakkor a megfelelő, kompetens és szabályszerűen eljáró igazságügyi szakértők kiszűrése és szankcionálása össztársadalmi érdek, amely érdek itt a kezdeményező jogorvoslati jogosultságában ölt testet.
Érdemi határozatnak minősül a fegyelmi tanácsnak az eljárás megindítását megtagadó, az eljárást megszüntető, a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő felelősségét megállapító vagy a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértőt felmentő határozata. Az érdemi határozat elleni jogorvoslati kérelemben – ha a Javaslat eltérően nem rendelkezik – az eljárás során hozott határozat is támadható. Eltérően rendelkezik például a Javaslat a kizárást megtagadó határozat esetén, amellyel szemben külön fellebbezésnek van helye.
A Javaslat rendelkezése szerint a bíróság a határozatot megváltoztathatja. A Javaslatnak a bíróságot felhatalmazó rendelkezése a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339. § (2) bekezdés q) pontján alapul.
Új rendelkezés, hogy a kereset benyújtásáról a Kamara fegyelmi bizottsága értesíti a névjegyzéket vezető hatóságot.
A bíróság eljárására a polgári perrendtartásról szóló törvény közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A perre a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékessége kizárólagos.
73. Új eljárás kezdeményezése
A 127. §-hoz
A Javaslat a Kamarai törvénnyel lényegileg egyező szabályokat tartalmaz az új eljárás kezdeményezése tekintetében. Jogerős határozat ellen csak a szakértő javára van helye új eljárás kezdeményezésének.
A 127. § (1) bekezdés b) pontjában új elemként jelenik meg az eljárásban részt vevő személy, az általa elkövetett bűncselekmény szintén új eljárás alapjául szolgálhat. Az egységes kamarai rendszerhez igazodó változás, hogy új eljárás kezdeményezésére a szakértő, az elnökség és a Kamara elnöke jogosult.
A Javaslat, a Kamarai törvénytől eltérően, szubjektív és objektív határidőt állapít meg a kérelem előterjesztésére. Az új eljárás lefolytatása iránti kérelem előterjesztésének határideje hatvan nap; ezt a határidőt a határozat meghozatalától, ha pedig az új eljárás kezdeményezésének okáról a Kamara elnöke, az elnökség vagy az igazságügyi szakértő csak később szerzett tudomást vagy később jutott abba a helyzetbe, hogy új eljárást kezdeményezzen, ettől az időponttól kell számítani. A tudomásszerzés időpontját valószínűsíteni kell. A határozat meghozatalától számított egy év elteltével új eljárás kezdeményezésének helye nincs.
74. A fegyelmi büntetések nyilvántartása
A 128. §-hoz
A Kamara a tagjaival szemben hozott jogerős fegyelmi büntetésekről nyilvántartást vezet. A Kamara a tagjával szemben hozott jogerős fegyelmi büntetésre vonatkozó adatot a 95. § (4) bekezdésben meghatározott mentesülési idő lejártáig tárolja, ezt követően törli, amelyről értesíti a névjegyzéket vezető hatóságot.
A Kamarai törvénytől eltérően ebben a szakaszban kerül kimondásra, hogy a névjegyzéket vezető hatóság a Kamara által megküldött – jogerős fegyelmi büntetést tartalmazó – határozat alapján a fegyelmi büntetést a névjegyzékbe bejegyzi.
A 129. §-hoz
A fegyelmi eljárásra vonatkozó, a Javaslatban nem szabályozott részletes rendelkezéseket a fegyelmi eljárási szabályzat állapítja meg. A fegyelmi eljárási szabályzat előkészítésére a Kamara elnöksége jogosult. A fegyelmi eljárási szabályzatot a küldöttgyűlés fogadja el.
XII. Fejezet
Az etikai eljárás
75. Az etikai vétség
A 130. §-hoz
A Javaslat a fegyelmi vétségre és fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályok után tartalmazza az etikai vétségre és eljárásra vonatkozó szabályokat.
Fontos leszögezni, hogy a fegyelmi és az etikai eljárás a normasértés szintjén válik el egymástól. Míg fegyelmi vétséget az követ el, aki a Javaslat hatálya alá tartozó tevékenységére vonatkozó jogszabályok, szakmai szabályok, kamarai szabályzatok rendelkezéseit szándékosan, vagy gondatlanul megszegi, etikai vétség miatt azt lehet felelősségre vonni, aki az igazságügyi szakértők etikai kódexe szabályait szándékosan vagy gondatlanul megszegi, vagy aki az igazságügyi szakértői tevékenységen kívül szándékos vagy gondatlan magatartásával, illetve életvitelével a szakértői kar tekintélyét csorbítja. Gondatlanság alatt itt mind a hanyag, mind pedig a súlyos gondatlanság esetét érteni kell. A fenti elhatárolás dogmatikailag tisztán elkülöníti egymástól a fegyelmi és etikai vétséget, valamint az ezekhez kapcsolódó eljárásokat.
A Javaslat a kétféle vétkes magatartás között „átjárást enged”, amikor kimondja, hogy Fegyelmi vétséget követ el az az igazságügyi szakértő is, akit öt éven belül három etikai vétség elkövetése miatt jogerősen elmarasztaltak, vagy akinek a 130. § szerinti etikai vétsége az etikai vétség súlyára, az etikai vétség elkövetésének ismétlődő jellegére vagy az etikai vétség elkövetésének körülményeire tekintettel fegyelmi vétségnek minősül. Ezekben az esetekben tehát olyan súlyos etikai vétség (vétségek) elkövetéséről van szó, hogy a Javaslat lehetővé teszi a súlyosabb következményekkel járó fegyelmi eljárás lefolytatását.
76. Az etikai eljárás szabályai
A 131. §-hoz
Az eljárás lefolytatásáért az etikai bizottság felelős. A részletes eljárási szabályzatot és az igazságügyi szakértők etikai kódexét az elnökség készíti elő, majd azt a küldöttgyűlés fogadja el azzal, hogy a Javaslatban nevesített, a fegyelmi eljárás körében részletezett rendelkezéseket az etikai eljárásokban alkalmazni kell. Így például a Javaslatnak az elévülésre vonatkozó szabályai az etikai vétségekre is irányadók, azoktól a Kamara az etikai eljárási szabályzat megalkotása során nem térhet el.
NEGYEDIK RÉSZ
XIII. Fejezet
Törvényességi felügyelet
77. A törvényességi felügyelet általános szabályai
A 132. §-hoz
A miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol a Kamara tevékenysége felett. Az igazságügyi szakértőknek, mint az igazságszolgáltatás közreműködőinek köztestületi szerve felett indokolt a miniszter részére a törvényességi felügyeleti jogkör biztosítása.
A törvényességi felügyelet szabályait a Javaslat jelentősen megújítja. A Kamara működése feletti törvényességi felügyelet hangsúlyosabbá válik, a törvényességi felügyeletet gyakorló miniszter eszköztára új elemekkel bővül, ennek megfelelően e körben a Javaslat terjedelmesebb szabályozást tartalmaz.
A köztestületek törvényes működésének követelménye, illetve az állampolgárok jogainak a védelme legalább olyan fontos alapelvek, mint a köztestületek önállóságának a tiszteletben tartása. Ezeket – az egymással nem ellentétes, hanem inkább egymást kiegészítő – jogállami igényeket egyensúlyba kell hozni egymással, ennek pedig legáltalánosabb eszköze a Kamara feletti állami (törvényességi) felügyelet.
A Javaslat a törvényességi felügyeleti jogviszony esetén a felügyelt szerv tevékenységének folyamatos figyelemmel kísérésén alapuló jogszabályban rögzített beavatkozási lehetőségeket ért. Ebből következően a felügyeleti szerv (a miniszter) sosem gyakorolhatja azt a teljes és meghatározó befolyást, mint az irányító szerv, a felügyeleti jogkör kétség kívül feltételez egyfajta uralmi helyzetet, de mindig kevesebb, mint az irányítás. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a felügyelet egyik részjogosítványa az ellenőrzés, amely nem feltétlenül von törvényességi felügyeleti intézkedést maga után.
Fontos rávilágítani arra is, hogy a köztestületek feletti törvényességi felügyelet azért marad közigazgatási szervnél (a miniszternél), mert az állam a köztestületekre közfeladat ellátását és ezek érdekében közigazgatási hatáskörök ellátását bízza. A köztestületek feletti törvényességi felügyelet indító oka tehát az átruházott állami feladat, ez az, ami megalapozza a köztestületek és a felügyelő szerv kapcsolatát, ez ad célt a felügyelő szerv tevékenységének.
A Javaslat a 132. §-ban összefoglalja a miniszter jogosítványait. Eszerint, a miniszter törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva törvényességi ellenőrzést folytat le, valamint – a törvényben foglalt feltételek fennállása esetén – törvényességi felügyeleti intézkedéseket hoz.
A Javaslatban szereplő törvényességi felügyeleti eszközök között megtalálható a törvényességi felügyelet jellegadó sajátosságát képező bírósághoz fordulás eszköze, ugyanakkor olyan innovatív, alternatív eszköz is, mint az előzetes véleményezés intézménye. A Javaslat meghaladja azt a megközelítést, hogy a törvényességi felügyelet kizárólag a már megtörtént jogsértésekre (vagy azok veszélyeire) reagál, a miniszternek az alternatív eszközök igénybevételével lehetősége nyílik preventív módon elősegítni a Kamara jogszerű működését, ezzel elkerülni az esetleges jogsértések bekövetkezését. A Javaslat a fenti eszközöket unikális módon ötvözi.
Garanciális jelentőségű, fontos szabály, hogy a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben egyébként bírósági vagy más hatósági eljárásnak lenne helye. Ilyen lehet például a fegyelmi eljárásban meghozott határozat vagy a Kamara és alkalmazottja közötti munkaügyi vita (munkaügyi per).
A 133. §-hoz
A miniszter ellenőrzi, hogy a Kamara az alapszabálya, szabályzatai, iránymutatásai, illetve azok módosításai megfelelnek-e a jogszabályoknak, működése, határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt vagy az egyéb szabályzatokat.
A Javaslat új rendelkezése szerint a miniszter ellenőrzi, hogy a Kamara jogszabályban, alapszabályban vagy egyéb szabályzatban foglalt kötelezettségét nem mulasztotta-e el. A Kamarai törvény hatálya alatt, a gyakorlatban többször előfordult, hogy a jogellenes működést a Kamara mulasztása idézte elő. Így például a Szakértői törvény szerint az elnökség a szakértői módszertani levelet megküldi a miniszter részére. A Kamara a fenti kötelezettségének rendszeresen nem tett eleget. A vázolt gyakorlati problémák tükrében indokolt a miniszter törvényességi felügyeleti jogkörét a mulasztásokra is kiterjeszteni.
Szintén új, a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv jogköreit tágító rendelkezés, hogy a miniszter feladatai teljesítése érdekében – az ellenőrzés tárgyával összefüggő – kamarai iratokba, nyilvántartásokba betekinthet, az iratokból másolatot, a nyilvántartásokból adatszolgáltatást, valamint a Kamarától felvilágosítást, tájékoztatást kérhet.
A fenti szabály hatékonyabb érvényesülése érdekében a megkeresés teljesítésére a Javaslat rövid határidőt tűz: a miniszter megkeresésének a Kamara haladéktalanul, de legkésőbb a megkeresés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles eleget tenni.
A 134. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy a Kamara az alapszabályát, szabályzatait, valamint iránymutatásait, illetve azok módosításait (a továbbiakban együtt: szabályzat), az elfogadásuktól számított tizenöt napon belül köteles megküldeni a miniszternek törvényességi ellenőrzés céljából. Ez az eszköz alternatív eszközként jelenik meg a klasszikusnak számító bírósághoz fordulás eszköze mellett. Célja szintén a törvényes működés elősegítése.
A preventív eszközök körét bővíti a Javaslat azon rendelkezése, amely szerint a Kamara a szabályzat tervezetét, annak elfogadását megelőzően is, megküldheti a miniszter részére előzetes véleményezésre; a miniszter előzetes véleményét a szabályzattervezet kézhezvételétől számított harminc napon belül küldi meg a Kamara részére.
Ha a szabályzat vagy annak valamely rendelkezése jogszabályba ütközik, a miniszter figyelmezteti a Kamarát, hogy a szabályzat nem lehet jogszabállyal ellentétes, a szabályzatnak a jogszabályba ütköző része semmis, egyúttal felhívja a Kamarát, hogy a szabályzatot megfelelően módosítsa, valamint a módosított és elfogadott szabályzatot a felhívás kézhezvételétől számított harminc napon belül ismételten küldje meg, vagy egyet nem értése esetén a szabályzat jogszerűségének indokairól a megadott határidőn belül írásban tájékoztassa.
A Javaslatban az alternatív és klasszikus eszközök összekapcsolódnak akként, hogy ha a fent részletezett felhívásban megjelölt határidő elteltét követően a jogsértés továbbra is megállapítható, a miniszter harminc napon belül bírósághoz fordulhat a jogsértés megszüntetése érdekében. Ha a bíróság a jogsértést megállapítja, a jogsértő szabályzatot hatályon kívül helyezi, és új eljárás lefolytatását rendeli el.
A 135–136. §-hoz
A Javaslat a jelen szakaszokban – többek között – a jogsértő működés, illetve a mulasztás jogkövetkezményeit részletezi.
A jogsértő működést követő eljárás tartalmát tekintve megegyezik a Kamarai törvény szabályai szerint lefolytatott eljárással. Lényege, hogy ha a miniszter azt állapítja meg, hogy a Kamara működése jogsértő, felhívja a Kamarát a jogsértő működés megszüntetésére (törvényességi felhívás). Ezt követően a Kamara köteles írásban tájékoztatni a minisztert a jogsértő működés megszüntetése iránt tett intézkedéseiről, vagy arról, hogy a működés miért nem jogsértő. Ha a felhívást követően a jogsértés továbbra is megállapítható, a miniszter bírósághoz fordulhat a működés helyreállítása érdekében. Ha a bíróság a jogsértő működést megállapítja, a Javaslatban meghatározott szankciókkal élhet.
Új rendelkezéseket tartalmaz a Javaslat a mulasztás miatt alkalmazható jogkövetkezmények tekintetében. Ha a miniszter azt állapítja meg, hogy a Kamara jogszabályban, alapszabályban vagy egyéb szabályzatban foglalt kötelezettségét elmulasztotta, megfelelő határidő tűzésével felhívja a Kamarát az elmulasztott intézkedés megtételére. A Javaslat a mulasztás mihamarabbi pótlása érdekében szigorú határidőt ír elő: a felhívásban a mulasztás pótlására hatvan napnál hosszabb időtartam nem adható. A Kamara köteles – a felhívásban megadott határidőn belül – az elmulasztott intézkedést megtenni, vagy egyet nem értéséről a minisztert tájékoztatni.
Ha a mulasztás a fenti határidő elteltét követően is megállapítható, a miniszter harminc napon belül bírósághoz fordul a mulasztás orvoslása érdekében. Ha a bíróság a mulasztás tényét megállapítja – megfelelő határidő tűzésével – kötelezi a Kamarát az elmulasztott intézkedés megtételére. Ha a Kamara a bíróság határozatában megjelölt határidőn belül a mulasztást nem pótolja, a miniszter indítványára a bíróság a mulasztás pótlásának idejére felügyelőbiztost rendel ki, akinek feladatait előírja.
A 137. §-hoz
A Javaslat külön szakaszban rendezi a felügyelőbiztosra vonatkozó szabályokat. A kirendelt felügyelőbiztos díjazását és költségtérítését a bíróság állapítja meg. A felügyelőbiztos díját és költségeit a Kamara viseli. A Kamara feletti törvényességi felügyeleti szabályokat megerősítendő, illetve azt elkerülendő, hogy a felügyelőbiztos ne pártatlanul járjon el, a Javaslat szerint felügyelőbiztosként kamarai tag nem rendelhető ki.
Felügyelőbiztos az lehet, aki jogász szakképzettséggel, valamint legalább ötéves közigazgatási gyakorlattal rendelkezik.
A felügyelőbiztos a tevékenységéről és annak eredményéről a felfüggesztés időtartamának lejártát megelőző öt napon belül írásban tájékoztatja a bíróságot, valamint a minisztert.
78. A bírósági eljárás szabályai
A 138. §-hoz
A Javaslat új rendelkezése, hogy a törvényességi felügyelet körében benyújtott kérelemről a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, annak beérkezésétől számított harminc napon belül, nemperes eljárásban dönt. A bíróság döntésével szemben fellebbezésnek helye nincs.
A Javaslat rendelkezései elősegítik a törvényességi felügyeleti ügyek mihamarabbi elintézését azzal, hogy rövid határidőket és kizárólagos illetékességet állapítanak meg. A tapasztalatok szerint a nemperes eljárásban folyó ügyek e területen igen hatékonyan lezárulnak. A fellebbezés kizártsága szintén a hatékonyságot növeli, megjegyzendő ugyanakkor, hogy a határozattal szemben a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően felülvizsgálatnak van helye.
ÖTÖDIK RÉSZ
XIV. Fejezet
Záró rendelkezések
79. Felhatalmazó rendelkezések
A 139. §-hoz
A Javaslat felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz a Javaslat kereteit meghaladó részletes szabályok megalkotására, a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően.
80. Hatályba léptető rendelkezések
A 140. §-hoz
A Javaslat hatályba léptető rendelkezéseket tartalmaz. A Javaslat rendelkezései lépcsőzetesen lépnek hatályba. A Kamarára vonatkozó rendelkezések későbbi hatálybalépését az új kamara megalakulása indokolja.
81. Átmeneti rendelkezések
A 141. §-hoz
Az átmeneti rendelkezések között a Kamarai rendszer „átalakulására” vonatkozó szabályok találhatók. A Kamarai törvényben meghatározott területi kamarák (a továbbiakban: területi kamara) 2016. augusztus 15-i fordulónappal a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarába (a továbbiakban: MISZK) történő beolvadással megszűnnek. A területi kamara és a MISZK egyesülésére a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
Ennek kapcsán ki kell térni arra, hogy ebben az esetben a kamarai rendszer átalakulásával összefüggésben a Ptk. szabályain túl a köztestületek létesítésére vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell [Ptk. 3:39 § (2) bekezdés]. Ezek a szabályok a Kamarai törvényben találhatók. Egyértelmű tehát, hogy a kamarai rendszer átalakulásának részletes szabályait a Javaslatban kell kimondani, de a Ptk. szellemiségével, szabályozásával összhangban. Jelentős különbség azonban abban van, hogy a Ptk. elsősorban a tagok elhatározásából végrehajtott önkéntes átalakulást és nem a törvény által elrendelt szervezeti átalakítást szabályozza.
Meg kell jegyezni továbbá, hogy a Javaslatban szabályozott folyamat valójában egy beolvadás útján létrejövő egyesülés, mert az átalakulással nem jön létre új jogi személy, a többiek egy már meglévő jogi személybe olvadnak bele. Az ilyen típusú „átalakulás” ráadásul eltér a Ptk.-ban szabályozott, általában a tagok döntéséből eredő átalakulástól. Ez egy törvényi egyesülés, amit a kamarát létrehozó jogszabály rendel el, így nem függ az érintett taggyűlések döntésétől, nincsen jogszabályban rögzített törvényszéki eljárás sem (cégeljárás vagy civil szervezeti), mivel az alapszabályt a miniszter hagyja jóvá.
A 142. §-hoz
A Javaslat rendelkezése szerint a területi kamarák és a MISZK tisztségviselőinek megbízatása a Javaslat hatálybalépésével ex lege megszűnik. Ezt a szabályt a kamarai szervezet teljes megújítása indokolja. Ugyanakkor, a szervezeti egyesülés kivitelezhetetlen a jelenleg vezető pozíciót betöltő tisztségviselők közreműködése nélkül. Tisztségviselők hiányában nem kivitelezhető például az egyesülési terv, vagyonleltár stb. elkészítése és aláírása, amelyek elengedhetetlen jogi és pénzügyi részei a jogutódlás jogszerű megvalósításának.
A vázolt problémát a Javaslat akként oldja meg, hogy a területi kamarák és a MISZK tisztségviselői a törvény erejénél fogva, a Javaslatban meghatározott speciális ügyvivői státuszban, a kamarai tisztségviselők megválasztásáig működnek közre az átmeneti rendelkezések végrehajtásában. A MISZK elnöke és elnökhelyettesei testületként járnak el az átmeneti rendelkezések végrehajtása során (a továbbiakban: ügyvivő testület). Az ügyvivő testület tevékenységét a MISZK elnöke, az ügyvivő testület elnökeként irányítja. Az átmeneti rendelkezéseknek a területi kamara által történő végrehajtása során a területi kamara elnöke vagy elnökhelyettese (a továbbiakban együtt: ügyvivő) jár el. A területi kamara elnöke az eljáró ügyvivő személyét legkésőbb 2016. július 1-ig köteles bejelenteni az ügyvivő testület elnökének.
Amennyiben az ügyvivő testület, illetve az ügyvivők az átmeneti rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos feladataikat nem látják el, a Kamarai törvény rendelkezéseinek megfelelően a bíróság felügyelőbiztost rendel ki az egyesülés lefolytatásának biztosítására.
A 143. §-hoz
A jelen szakasz az egyesülési terv elkészítéséről és elfogadásáról rendelkezik, alapvetően a Ptk. szellemiségének megfelelően, de a köztestület sajátosságaihoz igazodva. Az ügyvivő testület és az ügyvivők legkésőbb 2016. július 15. napjáig kötelesek egyesülési tervet készíteni. Az egyesülési tervet és mellékleteit kötelesek 2016. július 22. napjáig elfogadni.
A Javaslat eme szakasza az egyesülési tervvel összefüggésben készülő vagyonmérleg-tervezet elkészítését is részletesen szabályozza.
A Javaslat kimondja, hogy az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvény 5. § (2) bekezdése nem alkalmazható. E szakasz szerint a tag az egyesülési terv közlésétől számított harminc napon belül írásban nyilatkozhat arról, ha nem kíván a jogutód jogi személy tagjává válni. Ilyen nyilatkozat hiányában úgy kell tekinteni, hogy a tag a jogutód jogi személy tagjává kíván válni. A tag azonban a jogi személy által pótlólagosan biztosított határidőig, ennek hiányában az egyesülésről véglegesen döntő szavazás megkezdéséig nyilatkozhat úgy, hogy nem kíván a jogutód jogi személy tagjává válni, illetve korábbi nyilatkozatát visszavonhatja.
A 144. §-hoz
A MISZK jogutódja a Kamara. Az új Kamara tehát lényegében két lépcsőben jön létre. Első lépésként a területi kamarák a 141. § és 143. §-nak megfelelően beolvadnak a MISZK-be, majd ezt követően az új Kamara váltja fel a MISZK-et. Ebből következően a Javaslat nem a MISZK alapító okiratának módosításáról szól, hanem az új Kamara alapító okiratának elkészítéséről. A Kamara ex lege váltja fel a MISZK-et, tehát ebben az esetben nem egyszerű átalakulásról van szó. A Kamarai törvény szerinti struktúra hatékonyabb átalakulása érdelében küldöttgyűlés alakul. A Kamara küldöttgyűlése alakuló ülésén dönt a Javaslat rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködéséről, az alapszabály és a szervezeti és működési szabályzat elfogadásáról, megválasztja szerveinek új tagjait és elfogadja nyitó vagyonmérleg-tervezetét.
A területi kamarák 2016. július 5-ig kötelesek adatot szolgáltatni a MISZK részére a nyilvántartásukban szereplő igazságügyi szakértőkről, illetve szerződéseikről és egyéb okirataikról jegyzéket készítenek.
A 145. §-hoz
A jelen szakasz részletezi az ügyvivő testület és az ügyvivők feladatait. A Javaslat hatálybalépését követően az ügyvivők és az ügyvivő testület az előző évi költségvetés keretei között gazdálkodik azzal, hogy új kötelezettséget nem vállalhat, és nem módosíthatja a szerződéseket a területi kamarák előző évi költségvetési tételeinek rovására.
A 146. §-hoz
A Javaslat részletezi az első tisztségviselők választásának szabályait. A Javaslat szabályai az alábbi elvek mentén kerültek megszövegezésre. A tagegyenlőség elve, vagyis minden kamarai tag potenciálisan választó és választható a kamarai rendszerében. E jogot csak a Javaslat, vagy annak felhatalmazása és a felhatalmazás keretei között az alapszabály korlátozhatja. A közvetlenség elve, melynek értelmében a kamara tagjai a tisztségviselőket közvetlenül választják. A titkosság elve, amely szerint nem hozható nyilvánosságra, hogy a kamarai tag kire adta le a szavazatát, a választással összefüggésben keletkezett iratok és adatok tikosak. Az általános és egyenlő választás kritériuma, amely szerint minden tagnak ugyanannyi szavazata van, nincsenek privilegizált szavazatok. A választás az elnök kivételével egyfordulós, a tisztségviselőket négy évre választják meg.
A választói névjegyzékbe felvett igazságügyi szakértő választhat (aktív választójog), és amennyiben jogszabály nem zárja ki, választható (passzív választójog). Szavazni csak személyesen lehet. A választáson minden szavazásra jogosultnak egy szavazata van, minden szavazat egyenlő.
A területi kamarák aktív választójoggal rendelkező tagjai az ügyvivő testület elnöke által összehívott közgyűlésen az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendeletben meghatározott területeken bejegyzett igazságügyi szakértők közül 2016. július 1. napjáig, a felsorolt területek mindegyikén tíz-tíz küldöttet választanak. A közgyűlés a megjelent igazságügyi szakértők számára tekintet nélkül határozatképes. A küldöttgyűlés száznegyven küldöttből áll azzal, hogy a küldöttek legalább fele a területi kamarák tagjai közül kerül megválasztásra. A küldötté válás feltétele legalább a területi kamarák nyilvántartásában szereplő igazságügyi szakértők 10 %-ának ajánlása. Nem lehet küldött a területi kamara elnöke és elnökhelyettese. A közgyűlésen megválasztott küldöttek jegyzékét a MISZK elnöke haladéktalanul megküldi a miniszter részére.
A 147. §-hoz
A Javaslat részletezi a Kamara első tisztségviselőinek megválasztását, valamint a küldöttgyűlés működését is. A Kamara első tisztségviselőit az alakuló ülésen 2016. szeptember 15. napján választják. A küldöttgyűlést az ügyvivő testület elnöke hívja össze. A meghívóban – a küldöttgyűlés kezdő időpontjának megjelölésén túl – a szavazás kezdő és záró időpontját (óramegjelöléssel) fel kell tüntetni.
A küldöttgyűlés határozatképességének megállapítása szempontjából a küldöttgyűlés megnyitásának időpontja az irányadó. A megismételt küldöttgyűlést azonos napon későbbi időpontban kell megtartani, amely a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes.
A 148–149. §-hoz
A ügyvivő testület a választások előkészítése és lebonyolítása céljából 2016. július 22. napjáig megválasztja a választási bizottság és a jelölőbizottság, valamint a szavazatszámláló bizottság (a továbbiakban: választási szervek) elnökét és két tagját. A Javaslat a választási szervek (választási bizottság, jelölőbizottság, szavazatszámláló bizottság) feladatait és működését részletezi.
A választási szervek tisztségviselője és tagja olyan választásra jogosult lehet, aki nem áll etikai büntetés hatálya alatt, továbbá vele szemben választótisztségekkel kapcsolatos, a Javaslatban meghatározott összeférhetetlenség nem áll fenn.
Fontos leszögezni, hogy a Javaslat itt azért etikai büntetésről szól, mert az új Kamara megalakulását előkészítő választásokon részt venni kívánó taggal szemben, a Kamarai törvény hatálya alatt etikai – és nem fegyelmi – büntetés volt alkalmazható. A jelölőbizottság, a választási bizottság, valamint a szavazatszámláló bizottság tagjai bármilyen tisztségre választhatók. Amennyiben a választási bizottság vagy a jelölőbizottság elnöke illetve tagja, vagy elnökének illetve tagjának közeli hozzátartozójának jelölésével, választásával vagy az őket érintő választási kifogás kérdésében jár el, az érintett bizottsági tag az eljárásból ki van zárva.
A 150. §-hoz
A választói névjegyzékbe a közzétételt megelőző napig igazságügyi szakértőként bejegyzett valamennyi választásra jogosult igazságügyi szakértőt fel kell venni. Tekintettel arra, hogy a felfüggesztett és a szünetelő szakértő a Javaslatból fakadó jogai gyakorlására nem jogosult, a Kamara megalakulásakor választójogával sem élhet. A Javaslat jelen szakasza a választói névjegyzék részletes szabályait állapítja meg.
A 151–155. §-hoz
A 151–155. szakaszok a választási eljárás szabályait állapítják meg. A választást ajánlás és jelölés előzi meg. A Javaslat részletezi a szavazás és a szavazatok összeszámlálásának szabályait, az egyes tisztségviselők megválasztásának szabályait, valamint a jegyzőkönyvezés szabályait is.
A 156. §-hoz
A Javaslat a szervezeti struktúra megfiatalítása érdekében úgy rendelkezik, hogy az új Kamara első tisztségviselőinek megválasztásakor is érvényesíteni kell a 87. §-ban lefektetett elveket, mely szerint a Kamara tisztségviselői legfeljebb egyszer választhatók újra.
A 157. §-hoz
A területi kamarák igazságügyi szakértő tagjai az egységes Kamara megalakulásával ex lege a Kamara tagjaivá válnak. A területi kamarák vagyona ex lege átszáll a Kamarára. A területi kamarák alkalmazottai felett 2016. szeptember 15. napjától a munkáltatói jogokat a főtitkár gyakorolja.
Garanciális szabály, hogy az egyesülés a beolvadó területi kamarákkal szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá.
A területi kamarák kötelesek a folyamatban lévő elsőfokú etikai eljárásokat legkésőbb 2016. augusztus 30-ig lezárni. A megkezdett etikai eljárásokban az etikai tanács, eljárás megindításáról rendelkező határozatának meghozatalakor hatályos szabályok irányadók. A területi kamarák megszűnését követően az első- és másodfokú eljárások lefolytatására a Kamara etikai bizottsága rendelkezik hatáskörrel.
A MISZK elnöke 2016. augusztus 30. napjáig elkészíti és bemutatja a miniszternek a Kamara ideiglenes szervezeti és működési szabályzatát. Az ideiglenes szervezeti és működési szabályzatot a Kamara alakuló ülésén fogadja el. A Kamara elnöke az elfogadott szabályzatot jóváhagyás céljából haladéktalanul megküldi a miniszter részére.
A 158. §-hoz
A Javaslat jelen szakasza a hivatalos ügyfélszolgálati pontok felállításával és működésével foglalkozik.
82. Európai uniós követelményekre utaló rendelkezések
A 159. §-hoz
A Javaslat a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatnak, a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek és a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
83. Módosító rendelkezések
A 160–164. §-hoz
A Javaslat módosító rendelkezéseket tartalmaz.
84. Hatályon kívül helyező rendelkezések
A 165. §-hoz
A Javaslat hatálybalépésével hatályát veszti az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény és az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény. Szükséges utalni arra, hogy a 140. § szerint a Javaslat Második, Harmadik és Negyedik Része, a Kamarai törvényt hatályon kívül helyező bekezdés, valamint a minőségbiztosításra és az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok két lépcsőben, később lépnek hatályba.
_