• Tartalom
Oldalmenü

A 2017. évi I. törvény indokolása

a közigazgatási perrendtartásról

2018.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
A közigazgatási perek polgári perrendtartásbeli szabályozása a közigazgatási eszköztár bővülése nyomán már nem képes azt a teljes körű bírói jogvédelmet biztosítani, amelyet a jogállamiság és a hatalommegosztás alkotmányos elvei, továbbá az európai jog megkövetel. Ezt felismerve a Kormány a közigazgatási perrendtartás kodifikációjáról szóló 1011/2015. (I. 22.) Korm. határozatában felhatalmazást adott a közigazgatási perrendtartás koncepciójának kidolgozására.
A kodifikációt előkészítő munka előzte meg, amelynek keretében sor került a közigazgatási perjog egész normaanyagának, így a polgári perrendtartás szabályainak és a különböző ágazati jogszabályok sokaságának átfogó elemzésére, valamint a hozzájuk kapcsolódó bírói gyakorlat és kúriai joggyakorlat-elemző csoporti vélemények vizsgálatára. Része volt az elméleti alapozásnak több európai állam perjogi törvényének tanulmányozása, a kodifikáció során irányadó európai joganyag és a megszívlelendő ajánlások számbavétele, végül, de nem utolsó sorban a magyar közigazgatási perjogi hagyományok, elsősorban az 1896. évi XXVI. törvénycikk szabályainak felelevenítése.
II.
A Kormány 2015. május 13-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a közigazgatási perrendtartás koncepciójáról szóló jelentést és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény és az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény előkészítésével összefüggő egyes feladatokról szóló 1352/2015. (VI. 2.) Korm. határozatában felhívta az igazságügyi minisztert, hogy készítsen előterjesztést a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény tervezetéről a közigazgatási perrendtartás kodifikációjáról szóló 1011/2015. (I. 22.) Korm. határozat alapján létrehozott Közigazgatási Perjogi Kodifikációs Bizottság részvételével.
A kodifikációs munka vezérfonala a hatékony jogvédelem elvének minél szélesebb körű érvényre juttatása volt. Ez jelenti egyrészt a jogvédelem hézagmentességének biztosítását, tehát azt, hogy a közigazgatás által okozott jogsérelmek a közigazgatás cselekvésének formájától függetlenül bíróság elé vihetőek legyenek, és hogy e cselekvések törvényességének vizsgálatához igazodó eljárási szabályok kerüljenek kialakításra. A jogvédelem hatékonyságához szükség van a fegyveregyenlőséget megteremtő szabályokra is, számos esetben a felek jogait és kötelezettségeit, és ezzel összefüggésben a bíróság szerepét a polgári perjogtól eltérően szükséges meghatározni. Nagyon fontos, hogy időben is hatékony legyen a jogvédelem: olyan szabályokra van szükség, amelyek minél koncentráltabb pervitelt tesznek lehetővé, és minél több lehetőséget adnak a bíróság általi végérvényes rendezésre. Ugyanakkor kerülendő a bírósági eljárás másodfokú közigazgatási szervi eljárássá válása.
III.
A közigazgatási jog normarendszere alapvetően eltér a polgári jog és a büntetőjog körében megszokottól, ahol viszonylag korán kialakultak az átfogó jellegű anyagi jogi kódexek, illetve sor került az eljárási szabályok egyetlen törvényben való összefoglalására. Ezzel szemben a közigazgatási jogban mindmáig nem jött létre az anyagi jog egészére kiterjedő kódex, ami az általános perjogi szabályok autonóm kialakításának és továbbfejlesztésének sok tekintetben akadályát is jelenti. Akadályt jelentett az is, hogy a perjogi szabályokat illetően – részben az anyagi jog kodifikálatlansága miatt – alapvetően az a szemlélet hatotta át a jogrendszert, hogy a közigazgatási per csupán egy különös polgári per. Ma már azonban szinte minden európai országnak van közigazgatási perjogi törvénye, ami azt erősíti, hogy a közigazgatási perjog egy olyan sajátos terület, amelyet önálló törvényben célszerű szabályozni.
A rendszerváltozás kapcsán elmaradt a közigazgatási bíráskodás rendszerének ilyen módon való kialakítása. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény csak ideiglenes jelleggel nyitotta meg a közigazgatási bírói utat. Ezt az adósságot kívánja a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: perrendtartás) most törleszteni. Az elmúlt huszonöt évben az ideiglenes keretek között a bírói gyakorlat és a jogalkotó által folyamatosan alakított perjogi rendszert alapvetően fenntartja a perrendtartás, és azt egy magasabb absztrakciós szintre emelve megkísérli alkalmassá tenni arra, hogy szabályai a közigazgatás valamennyi cselekvésével szemben alkalmasak legyenek a koncentrált és hatékony bírói jogvédelem biztosítására. Ez a modell természetesen csak úgy töltheti be a szerepét, ha sikerül a valóban indokolt körre visszaszorítani az általános szabályoktól eltérő különös perjogi rendelkezéseket.
IV.
A végleges, átfogó megoldás létrehozása során természetesen szükséges több ponton meghaladni az 1991-ben ideiglenesen kialakított szabályozást.
Az egyik legfontosabb változás a bírói út kiszélesítése. A generálklauzula rugalmas kereteket biztosít a hézagmentes jogvédelem megvalósításához. A közigazgatási cselekmények nagyrészt jelenleg is bíróság előtt megtámadhatóak, a generálklauzula megteremti annak lehetőségét, hogy a közigazgatási perjogi szabályok egy kódexben, egységesítve kerüljenek szabályozásra. Mindez egy olyan perjogi rendszer kialakítását teszi szükségessé, amelyben többféle pertípus kerül intézményesítésre. A polgári perrendtartás által jelenleg is szabályozott, az egyedi határozatok vizsgálatára irányuló megtámadási perek mellett a perrendtartás tartalmaz külön fejezetekbe rendezetten perjogi szabályokat a mulasztási perekre, köztestületi felügyeleti perekre vagy a marasztalási perekre. Utóbbiakhoz kapcsolódóan szükség van olyan perjogi szabályokra is, amelyek a közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos olyan perek kezelését teszik lehetővé, amelyekben a közigazgatási szerv nem alperesként, hanem felperesként lép fel, ami elsősorban a szerződéses és a közszolgálati jogviszonyokban jellemző. A teljes körű perjogi szabályozás és egyben a dereguláció okán a közigazgatási nemperes eljárások kategóriáját a perrendtartásban az egyszerűsített perek, illetve egyéb különös bírósági eljárások szabályai váltják ki. Ez a tisztességes eljárás garanciáit is erősíti. Ugyanezen indokok miatt az önkormányzati rendeletalkotással kapcsolatos normakontroll-eljárások szabályai is a perrendtartásban nyernek elhelyezést, ami számos eljárást lassító eljárásjogi hiányosságot megszüntet.
Fontos újítás a tervezetben a büntető és polgári ítélkezésben már bevett differenciált hatáskör- telepítés bevezetése. Az ügyek súlya, bonyolultsága és gyakorisága szerint szükséges megosztani az elsőfokú hatásköröket a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok között. A kiemelt jelentőségű ügyek elsőfokon egy magasabb bírósági fórum előtt indulnak. E körbe sorolja a tervezet az országos illetékességgel eljáró, a Kormány irányítása alatt nem álló közigazgatási szervek tevékenységével kapcsolatos közigazgatási pereket, a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos közigazgatási pereket, a köztestületekkel kapcsolatos pereket és egyes választási jogvitákat. A speciális szakértelmet igénylő ügyek egy magasabb bírói fórumhoz telepítése lehetőséget teremt a specializációra, ezáltal az ítélkezési tevékenység szakmai színvonalának emelésére és gyorsítására. E bíróság elsőfokú hatáskörei mellett fellebbviteli fórumként kerül meghatározásra a közigazgatási bíróságok/ közigazgatási és munkaügyi bíróságok határozataival kapcsolatos fellebbezések elintézésére.
A szakmaiság emelése érdekében a tervezet visszaállítja a tanácsban való eljárás elsődlegességét, de figyelembe veszi az ügyek eltérő súlyát is. A tervezet ezért az eredeti egyesbírói hatáskörök szabályozásával lehetővé teszi, hogy differenciáltan, a kisebb nehézségű ügyek meghatározott csoportjainál eleve egyesbíró járjon el a perben, egyúttal lehetőséget biztosít arra, hogy – megfelelő feltételek fennállása esetén – a tanács is elrendelhesse az ügy egyesbíró elé utalását.
Az időbeli hatékonyság javítását szolgálja egyrészt az azonnali jogvédelmi eszközök differenciált rendszerének kialakítása a jelenlegi bírói gyakorlat alapulvételével, másrészt az új tényekre és bizonyítékokra való hivatkozás korlátozása annak érdekében, hogy a tényállás megállapításának elsődleges helye a közigazgatási szerv pert megelőző eljárása legyen.
Másrészt, ha az ügy természete azt lehetővé teszi és a tényállás tisztázott, a szabályozás lehetőséget ad a bíró számára arra, hogy megváltoztassa a jogszabálysértő közigazgatási döntést, elősegítve ezzel a jogvita mielőbbi – végleges – rendezését. A törvény harmadrészt hatékony eszközöket teremt a jogerős bírói határozatok tényleges érvényesülése érdekében. A bíró az ítéletével szembeni engedetlenséget szankcionálhatja és az ítélet érvényesülése érdekében, ahol az ügy természete és körülményei lehetővé teszik, a más úton való teljesítés iránt is intézkedhet.
A perbeli egyezség sajátos szabályainak kialakítása szintén az időbeli hatékonyságot szolgálja a közigazgatási perben. Az egyezségkötés során a felek nem a közigazgatási tevékenység törvényességéről, hanem az okozott jog- és elsősorban érdeksérelmek orvoslásának lehetséges megoldásairól egyezkednek. A külföldön egyre nagyobb sikerrel alkalmazott eszközt – megfelelő keretek között – a magyar perjogi szabályozásnak is biztosítania kell. Az egyezség elérése érdekében a bírósági közvetítés is bekerül a közigazgatási perjogi eszköztárba.
A perrendtartás új jogorvoslati rendet alakít ki: az elsőfokú bírósági döntés ellen rendes jogorvoslatot biztosít, az ítéletek, továbbá a végzések egy része fellebbezéssel támadható. A perrendtartás a rendes perorvoslat mellett (fellebbezés) tartalmaz rendkívüli perorvoslati eljárásokat is: a felülvizsgálatot és a perújítást, továbbá az alkotmányjogi panaszt.
Tipikus esetben így a közigazgatási perrendtartás és a hatósági eljárások általános szabályai szerint a rendes perorvoslattal együtt már legalább háromfokú, a hatósági eljárásban fellebbezés igénybevehetősége esetén eleve négyfokú eljárásokra kerül sor. Erre is tekintettel a felülvizsgálat igénybevehetősége az Alkotmánybíróság gyakorlata szerinti szükséges minimumra szűkül: a Kúria csak azon esetekben fogadja be a felülvizsgálati kérelmet, amelyekben a Kúria közzétett gyakorlatától vagy jogegységi határozatától való eltérés, illetve az előzetes döntéshozatali eljárás szükségessége azt megalapozza.
A Kúria nemcsak felülvizsgálati fórum lesz, hiszen a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság által hozott határozatokkal szembeni fellebbezések elbírálása is a hatáskörébe fog tartozni. A jogalkalmazás egységességének biztosítását ezek a perorvoslati eljárások is előmozdítják. Ugyancsak a jogegységesítő szerepet szolgálja az ugró fellebbezés jogintézménye is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet Alapvető rendelkezések
Az 1. §-hoz
A perrendtartás tartalmazza a közigazgatási perek és egyéb közigazgatási bírósági eljárások szabályait, amelyeknek keretében a közigazgatási ügyben eljáró bíróság elbírálja a közigazgatási jogvitákat, és lefolytatja a hatáskörébe utalt egyéb eljárásokat. A perrendtartás ehhez kapcsolódóan először a hatályát szabályozza. Lehetővé teszi, hogy perrendtartás egyes közigazgatási jogvitákat a perrendtartás hatálya alól kivegyen. Mivel a hatásköri szabály generálklauzulán alapul, szükséges a perrendtartás hatálya alól kivenni azokat a közigazgatási tevékenységgel kapcsolatos pereket, melyeket a jogalkotó – a közigazgatási tevékenységgel érintett életviszonyok sajátosságai miatt – nem a közigazgatási bíráskodáshoz kíván telepíteni. Ilyen bírósági eljárások például a távoltartással vagy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogviták.
A perrendtartás megalkotásával jogalkotói cél annak elérése, hogy a közigazgatási bírósági eljárások általános szabályait a közigazgatási perrendtartás határozza meg, annak érdekében, hogy az eljárási szabályok világosak és átláthatóak maradjanak. A perrendtartás ennek érdekében meghatározza azon szabályait, amelyektől más törvények eltérhetnek.
A 2. §-hoz
Kifejezetten alapelvi rendelkezéseket a perrendtartás nem tartalmaz, ehelyett a bíróság feladatain és a felek kötelezettségein keresztül rögzíti a közigazgatási bírósági eljárásban érvényesülő általános követelményeket. A hatalommegosztás elvének megfelelően kimondja, hogy a közigazgatási bírósági eljárás minden esetben kérelemre indul.
A bíróság legfontosabb feladatának a perrendtartás a közös európai alkotmányos hagyományoknak megfelelően a hatékony jogvédelem biztosítását minősíti. Ezzel összefüggésben a preambulum szerinti célmeghatározásra is fontos felhívni a figyelmet, ami „a közigazgatással szemben nyújtott jogvédelem és jogorvoslat biztosítása”. A közigazgatási ügyben eljáró bíróság eljárásának a közigazgatással szembeni jogvédelem biztosítására kell irányulnia, amely feltételezi egyrészt a közigazgatástól való elkülönülést (a közigazgatási szervvel irányítási, vezetési jogviszonyban nem álló másik jogalany), másrészt olyan jogot, jogszabály által védett érdeket, amely védelemre szorul. Ennek részletszabályait bontják ki a perrendtartás szabályai. A hatékony jogvédelem, ahogy azt a perrendtartás e §-ban is deklarálja, a bíróságra kétirányú jogvédelmi feladatot ró: egyrészt a szubjektív jogvédelmet, amelyhez a rendelkezési elv kapcsolódik, másrészt az objektív jogvédelmet, amely a rendelkezési elv áttöréseként törvényben – e törvényben és a felhatalmazása alapján más törvényekben – meghatározott kivételes esetekben a bíróság hivatalbóli eljárását teszi lehetővé. A hivatalbóliság nem érinti azt az alapelvet, hogy a bíróság csak kérelemre járhat el. A bíróság feladata a fegyveregyenlőség tényleges biztosítása is.
A hatékony jogvédelem biztosításának feladatához társulnak olyan általános eljárási maximák, mint a tisztességes eljárás, a perkoncentráció és a költségtakarékosság. Az eljárási igazságosság érvényre juttatásának feladata nem az anyagi jogi igazság kiderítésére utal, hanem az igazságosság azon elemeire, amelyek alapvetőek a bíróság függetlenségéhez, pártatlanságához és a tisztességes eljáráshoz (senki nem lehet saját bírája, meghallgatáshoz való jog, fegyveregyenlőség). A tisztességes eljáráshoz kapcsolódó kötelezettsége a bíróságnak a felek tájékoztatása és nyilatkozattételi joguk gyakorlásának biztosítása, továbbá a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetén az eljárási jogosultságok és kötelezettségek gyakorlásának elősegítése. A perkoncentráció elvét a polgári perrendtartás fejti ki részletesen, a lehetőleg egy tárgyaláson való elbírálás a közigazgatási perekben is megvalósítandó cél. Ezt szolgálják a pervezetésre vonatkozó rendelkezések is.
Az igazságszolgáltatás általános alapelvei, amelyeket a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény mond ki, természetesen a közigazgatási perekben is érvényesülnek.
A 3. §-hoz
A felek kötelezettségeként a perrendtartás az igazmondás, a jóhiszemű pervitel, a peranyag- szolgáltatás és a koncentrált pervitel kötelezettségét rögzíti. A perkoncentráció elvéhez kapcsolódóan a perrendtartás külön nevesíti a felek azon kötelezettségét, hogy a tények és bizonyítékok szolgáltatása terén nekik is törekedniük kell arra, hogy az eljárás egy tárgyaláson elbírálható legyen. Ez a kötelezettség tehát a bíróságot és a feleket egyaránt terheli.
A 4. §-hoz
A közigazgatási tevékenység fogalma a perrendtartás egyik központi eleme, amelyen keresztül a perrendtartás a bírói utat megnyitja. A közigazgatási tevékenység jogszerűségét és az egyéb, közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos jogvitát a bíróság közigazgatási perben bírálja el. A közigazgatási tevékenységnek három fogalmi eleme van. Az első az, hogy a tevékenységet közigazgatási szerv végzi. A második fogalmi elem a tevékenység közigazgatási jog általi szabályozottsága: ez teszi egyértelművé, hogy a közigazgatási szervek más jogágak (pl. polgári jog, büntető eljárási jog vagy büntetés-végrehajtási jog, nemzetközi jog) területére tartozó cselekményei nem tartoznak e körbe. A harmadik fogalmi elem, hogy a közigazgatási tevékenység lehet egyrészt tevőleges, ez a közigazgatási cselekmény, de megvalósulhat mulasztással is, amikor a közigazgatási szerv a jogszabály által előírt cselekmény megvalósításáról nem gondoskodik. A közigazgatási cselekmény fontos jellemzője, hogy joghatást vált ki. A továbbiakban a perrendtartás a közigazgatási tevékenység fogalmat használja akkor, amikor mind cselekményekre, mind mulasztásokra alkalmazható szabályokat ír elő, s a cselekmény fogalmat, amikor fogalmilag csak tevőleges magatartáshoz kapcsolható szabályról van szó. A közigazgatási cselekmény fogalma a közigazgatási aktusok fogalmát felöleli, sőt, azon túl is mutat, amikor a joghatás kiváltása kapcsán nem követeli meg, hogy tudatosan arra irányuljon a cselekmény, elegendő, hogy ez az eredménye.
A tevékenység így meghatározott fogalma függetleníti a bírói út igénybevételének lehetőségét a közigazgatási cselekvés formájától. A közigazgatási cselekmény általános fogalma alapján nemcsak közigazgatási határozatok és azok meghozatalának elmulasztása, hanem olyan egyéb tevékenységek törvényességével kapcsolatos viták is bíróság elé vihetőek, mint például a hatósági intézkedések, az általános hatályú rendelkezések. A perrendtartás csak egy példálózó felsorolást ad, mely a legtipikusabb közigazgatási cselekményeket nevezi meg, ezzel bizonyos minősítési kérdéseket is eldönt a gyakorlat számára. A perrendtartás a korábbi szabályozás alapján kialakult jogalkalmazói gyakorlat folytonossága érdekében tovább használja a közigazgatási határozat fogalmát, amely a közigazgatási bírói út eddig biztosításának központi fogalma volt: a hatósági határozatok és végzések mellett az önkormányzat képviselőtestületének és szerveinek egyéb döntéseit, illetve azokat az egyéb, közigazgatási határozatnak minősített döntéseket, amelyekkel szemben külön jogszabályok eddig is közigazgatási bírói utat biztosítottak.
A jogalkotási aktusnak nem minősülő általános rendelkezések fogalmát az Európai Unió Bírósága számos döntésében részletezte, szükséges ezt az aktusfajtát is közigazgatási cselekményként nevesíteni. E körbe tartoznak például a köztestületi szabályzatok. A fogalom külön utal arra, hogy ezek egyedi ügyben alkalmazandó általános rendelkezések, hiszen tipikusan egyedi döntéseket hoznak ezek alapján és azokkal összefüggésben merül fel az általános rendelkezés jogsértő jellege.
A közigazgatási szerződések szintén a közigazgatási cselekmények körébe tartoznak, számos közigazgatási szerződéses jogvita már jelenleg is közigazgatási bírói útra tartozik, a perrendtartás most általánossá teszi a közigazgatási szerződéssel szembeni közigazgatási bírói utat. Ennek érdekében a perrendtartás a közigazgatási szerződést és az egyes szerződéses nyilatkozatokat is közigazgatási cselekménynek minősíti, így lehet a jogszerűségük közigazgatási jogvita tárgya. A perrendtartás tartalmi definíciót nem ad a közigazgatási szerződésekre nézve, hanem felsorolja a közigazgatási szerződésnek minősülő szerződéseket. A perrendtartás egyrészt a hatósági szerződést nevesíti a közigazgatási szerződés egyik altípusaként, másrészt pedig a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényben (a továbbiakban: Mötv.) intézményesített szerződéseket, illetve megállapodásokat (pl. társulási megállapodás). E két altípuson felül közigazgatási szerződések a jogszabályok által ilyenként minősített szerződések. Az ágazati jogszabályoknak kell tehát az általuk intézményesített, szabályozott szerződést ilyenként minősíteni, hogy közigazgatási bírói útra tartozzon az azzal kapcsolatos jogvita. Ehhez elegendő a közigazgatási szerződési minőség kimondása, a bírói útra nézve további rendelkezésre nincsen szükség. A törvény közigazgatási szerződésként még a PPP-szerződéseket nevesíti külön, hiszen ezek az ágazati jogban nem jelennek meg explicite, ugyanakkor fontos, hogy közigazgatási bírói útra tartozzanak a velük kapcsolatos jogviták. A perrendtartás a PPP szerződéssé minősítéshez a Kúria gyakorlata alapján négy, konjunktív elemből álló feltételrendszert szab meg, ha ezek közül bármelyik elem hiányzik, és nincs kifejezett közigazgatási vagy hatósági szerződéssé minősítő jogszabályi rendelkezés sem, a közigazgatási pernek nincs helye a jogvitában.
A közigazgatási cselekményekre adott felsorolás nem zárt, bármely egyéb olyan cselekmény, amely tartalmazza a közigazgatási tevékenység fogalmi elemeit, közigazgatási jogvita tárgya lehet. A bíróság a közigazgatási tevékenységet mindig tartalma szerint köteles figyelembe venni és elbírálni, az nem köti, hogy a közigazgatási szerv vagy a felperes, érdekelt azt hogyan minősítette. Ennek elsősorban a bírói út rendelkezésre állása, másrészt a különös perek szabályainak alkalmazhatósága miatt van jelentősége.
A generálklauzulára tekintettel szükséges negatív oldalról is meghatározni a bírói út terjedelmét, és felsorolni azon közigazgatási tevékenységeket, amelyek specialitásuk folytán csak kifejezett jogalkotói döntés alapján válhatnak közigazgatási jogvita tárgyává. Ilyenek a járulékos, avagy részcselekmények, amelyek közigazgatási cselekmények létrejötte, illetve végrehajtása érdekében születnek meg. Tipikusan ilyenek az eljárási cselekmények, vagy az együttdöntési jogkörnél a hozzájárulások, állásfoglalások, illetve a közigazgatási cselekmények végrehajtását szolgáló cselekmények. Ezek csak akkor lehetnek önálló tárgyai közigazgatási jogvitának, ha a jogalkotó ezt szükségesnek tartja. Ez különösen a végzéseknél kézenfekvő: ezek, mint eljárási döntések, csak akkor támadhatóak meg önállóan bíróság előtt, az ügyben hozott határozattól függetlenül, ha törvény külön így rendelkezik. Az egyes cselekmények megvalósítását szabályozó eljárásrendek igazítanak el a konkrét ügyekben arra nézve, hogy mi minősül érdemi cselekménynek. Ugyanígy, egy belső eljárási mulasztás sem lesz önállóan támadható külön törvényi rendelkezés hiányában. Hasonlóképpen, az egymással irányítási vagy vezetési jogviszonyban álló felek között is csak akkor van helye jogvitának, ha azt törvény kifejezetten lehetővé teszi. A vezetési viszony alatt a közszolgálati jogviszonyt is érteni kell.
A perrendtartás a bírói jogvédelem hézagmentességének biztosítása érdekében a közigazgatási jogviszonyból származó bármely egyéb, nem kifejezetten valamely közigazgatási tevékenység törvényességével kapcsolatos jogvitát is közigazgatási jogvitává nyilvánítja. E jogviták köréből a közszolgálati jogvita mellett a közigazgatási szerződéses jogvitát nevesíti. Erre tekintettel a közigazgatási cselekményre, illetve a közigazgatási tevékenységre szabályozó rendelkezéseket szükséges a közszolgálati jogvita esetében értelemszerűen a foglalkoztató szerv közszolgálati jogvitára okot adó döntése, intézkedése felől értelmezni, akárcsak a közigazgatási szervre vonatkozó szabályokat a foglalkoztató szervre alkalmazni. A közszolgálati jogviszony tekintetében a perrendtartás nem konkrét törvényekre hivatkozva, hanem a közszolgálati jogviszony fogalmi elemeit összefoglalva határozza azt meg. Mivel az ide tartozó jogviszonyokat több törvény szabályozza [a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény, a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.), a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban:Hszt.)], ezért a perrendtartás e jogviszonyok közös elemeit, egyrészről a köz szolgálatát, az állam számára való munkavégzést, másrészről a munkajogi jogviszonyhoz képest speciális jogok és kötelezettségek rendszerét állítja középpontba. Fontos leszögezni, hogy a közalkalmazotti jogvita nem tartozik a közszolgálati jogviták fogalma körébe, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény – szemben az előbb említett törvényekkel – nem is minősíti a közalkalmazotti jogviszonyt közszolgálati jogviszonnyá. A közalkalmazotti jogviszonyból eredő jogvita ezért a polgári perrendtartás hatálya alá tartozik, akárcsak a Hszt.-n és a Hjt.-n kívüli szolgálati viszonyok.
Szükséges a közigazgatási jogvita fogalmához kapcsolódóan néhány további fogalmat is meghatározni. A közigazgatási szerv fogalmát a perrendtartás a közigazgatási jogalanyiság felől közelíti meg, ezért közigazgatási szervvé minősíti nemcsak az államigazgatási szervet, hanem annak mindazon szervezeti egységét is, amelyet jogszabály önálló közigazgatási feladat- és hatáskörrel ruház fel. Ugyancsak indokolt közigazgatási szervként minősíteni a közigazgatási szerv közegét, azt a közigazgatási szerv alkalmazásában álló személyt, aki egyes esetekben konkrét hatáskörökkel rendelkezik – elsősorban intézkedések megtételére. A helyi önkormányzat szervei (a Mötv. szerint ezek a képviselőtestület és annak szervei, tehát a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a polgármesteri hivatal, a megyei önkormányzati hivatal, a közös önkormányzati hivatal, a jegyző, továbbá a társulás), a nemzetiségi önkormányzat testülete és szervei, továbbá a választási bizottság szintén közigazgatási szervek. A perrendtartás a közjogi jogalanyisággal rendelkező köztestületet és felsőoktatási intézményt minősíti még közigazgatási szervvé, illetve ezek önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységeit. E szerveken túl közigazgatási szervnek minősül az a szervezet vagy személy is, amelyet törvény vagy kormányrendelet közhatalmi jogkör gyakorlására jogosít fel. Ebbe a körbe tartozik például a Magyar Nemzeti Bank az alapfeladatához nem kapcsolódó hatósági jogköreinek gyakorlása során.
A perrendtartás a megelőző eljárás fogalmát is bevezeti. E fogalom tisztázása azért fontos, mert a megelőző eljárás nyomán indult perekre bizonyos körben eltérő szabályok vonatkoznak, mint az egyéb perekre. A megelőző eljárás lehet egyfelől a jogvita tárgyává tett közigazgatási cselekmény megvalósítására folytatott közigazgatási hatósági eljárás, azaz az általános közigazgatási rendtartás szabályai szerint lefolytatott, vagy annak hatálya alól kivett hatósági eljárás. Megelőző eljárás másfelől a közigazgatási jogorvoslati eljárás, mint például a hatósági ügyben lefolytatott fellebbezési eljárás, illetve a kamarai másodfokú fegyelmi eljárás.
Az 5. §-hoz
A bírói út nem csak a közigazgatási jogviták számára nyitott. A perrendtartás a jogvédelmi háló teljessé tételének érdekében közigazgatási bírói útra utalja ezen túl azokat a közjogi jogvitákat, amelyek nem tartoznak sem más bíróság, sem az Alkotmánybíróság elé. Ilyenek egyrészt például a bíróságok igazgatásával kapcsolatos jogviták, vagy egyes alkotmányos szervek működésével kapcsolatban felmerülő jogviták, ha rendezésükre jogszabály nem tartalmaz rendelkezést. A kormányzati tevékenység bevett módon mentes a bírói ellenőrzés alól. Ide tartozik például a külpolitika és a honvédelem területe. Azon jogvitákat, amelyeket e körön belül közigazgatási bírói útra akar terelni a jogalkotó, kifejezetten kell szabályozni, mint azt például a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény teszi egyes döntések közigazgatási határozattá minősítése révén. Az önkormányzati rendeletek törvényességének vizsgálata szintén közigazgatási bírósági eljárás tárgya, ennek rögzítése pedig mind az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései, mind a jogszabályi minőség miatt indokolt.
A 6. §-hoz
A közigazgatási perrendtartás egyes, a törvényben kifejezetten rögzített jogintézmények esetében a polgári perrendtartás szabályait rendeli alkalmazni. A közigazgatási per önállóságát erősítendő a perrendtartás rögzíti, hogy ezekben az esetekben a polgári perrendtartás szabályait a közigazgatási perrendtartással összhangban kell alkalmazni. A perrendtartás a visszautalást kifejezetten az eljárás-semleges jogintézményekre korlátozza, annak érdekében, hogy elkerülje mind az eljárási szabályok duplikálását, mind a jogalkalmazási bizonytalanságokat.
II. Fejezet Bíróságok
A 7. §-hoz
A perrendtartás meghatározza a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság fogalmát. Ebbe a körbe tartoznak a közigazgatási és munkaügyi bíróságok, vagy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) módosítása útján létrehozandó közigazgatási bíróságok, amelyek csak elsőfokon járnak el. Közigazgatási felsőbíróságként való eljárásra vagy a szintén a Bszi. módosításával létrehozandó Közigazgatási Felsőbíróság lesz jogosult, vagy a jelenleg működő bíróságok valamelyike; vegyesfokú bíróságként jár el ez a fórum: alapvetően másodfokon, de bizonyos, a perrendtartás által meghatározott ügyekben elsőfokon. A Kúria mind perorvoslati, mind elsőfokú bíróságként eljár.
A 8. §-hoz
A perrendtartás – az Alaptörvénnyel és a közigazgatási bíráskodás hagyományaival összhangban – visszaállítja a társasbíráskodás elsődlegességét. A tanácsban való eljárás elsődlegessége mellett az ítélkezés időszerűségére és az ügyek nehézsége közötti különbségekre tekintettel a perrendtartás egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a tanács egyesbíró elé utalja az egyszerűbb megítélésű ügyeket, másrészt maga is meghatározza azon ügyek körét, amelyek esetében a törvénynél fogva egyesbíró jár el. Ezen esetkörök a közigazgatási cselekmények széles körét fogják át. Egyrészt ebbe a körbe tartoznak azon ügyek, amelyeknél kétfokú volt a közigazgatási eljárás, valamint általános jelleggel a hatósági eljárásban hozott egyes döntések, így a végzések és a regisztratív aktusok, továbbá az eljárás egyéb résztvevőinek keresete alapján indult perek. Szintén e körbe tartozik általános jelleggel azon közigazgatási cselekmény, amely ötmillió forintot meg nem haladó alapösszegű fizetési kötelezettséget állapít meg. A fizetési kötelezettség az általános megfogalmazásból eredően nemcsak a felperest terhelheti, hanem az alperest vagy az érdekeltet is, tehát nem csupán kötelezettséget megállapító aktusok tartozhatnak ebbe a körbe. A megfogalmazás a bírói gyakorlatban megjelent problémákra is tekintettel alapösszeget említ, jelezve, hogy a kamat- és egyéb járulékos követelések nélküli összeget kell figyelembe venni. A mulasztási per is egyesbírói eljárásra tartozik, továbbá az idegenrendészet körébe tartozó közigazgatási cselekmények. A perrendtartás az egyesbírói eljárásra utalás lehetőségét magának tartja fenn.
Figyelemmel arra, hogy egy ügy megítélése az általánoshoz képest felvethet különös nehézséget, a perrendtartás utóbbi esetben lehetőséget biztosít az egyesbíró számára arra, hogy az eredendően egyesbíró elé tartozó ügyet tanács elé utalja.
A 9. §-hoz
Az egyesbíró eljárása során döntési jogkörében nincsen korlátozva, hatásköre megegyezik a bíróság tanácsa, illetve a tanács elnöke hatáskörével. Bírósági szervezeti és szervezési okok indokolják, hogy a perhatékonyság biztosítása céljából az elnök vagy az általa kijelölt bíró önállóan is megtehessék azon intézkedéseket, amelyeket a perrendtartás a bíróság hatáskörébe utal. Ha azonban a perrendtartás kifejezetten a tanács eljárását írja elő, helyette nem járhat el az elnök.
A 10. §-hoz
A bírák és a bíróság kizárásának szabályozása a kialakult gyakorlatot követi. Egyrészt meghatározásra kerülnek abszolút kizárási okok, másrészt az elfogultság, mint relatív kizárási ok. Ezek mind a bíró, mind a bíróság elnöke, és a féli, érdekelti érintettség lehetőségére tekintettel a bírósággal szemben is fennállhatnak. A kizárási kérelem bejelentésére és elintézésére a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni
A 11. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a közigazgatási bíráskodás területén megszűnnek a nemperes eljárások, a bírósági titkárok szerepe is változik. A perrendtartás az általános titkári tevékenységet szabályozza: a titkár munkáját bírói irányítás mellett végzi. Ennek keretében bevezetésre kerül a bírói ellenőrzés intézménye, továbbá változás, hogy érdemi döntést a bírósági titkár önálló aláírási jogkörben eljárva nem hozhat.
III. Fejezet Hatáskör és illetékesség
A 12. §-hoz
A perrendtartás egyes perek elsőfokú elbírálását a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróságra, míg további bírósági eljárások elbírálását első és utolsó fokon a Kúriára ruházza. A közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság elsőfokú hatáskörébe olyan jogviták kerülnek, amelyek vagy alkotmányos szerepük, vagy az eljáró közigazgatási szerv hatáskörére tekintettel kiemelt jelentőségűek. Elsősorban a kormány irányítása alá nem tartozó államigazgatási szervek közigazgatási tevékenységével kapcsolatos perek tartoznak ebbe a körbe, továbbá a köztestületi perek és a gyülekezési joggal kapcsolatos cselekmények is. A közszolgálati jogvitákra az eljáró szervtől függetlenül az általános elsőfokú bíróság rendelkezik hatáskörrel.
A 13. §-hoz
Az általános illetékességi ok a közigazgatási tevékenység megvalósulásának a helye, ami írásbeli cselekmények esetében a közigazgatási szerv székhelyét, intézkedések esetén pedig az intézkedés foganatosításának a helyét jelenti. Az illetékességi okok közül a perrendtartás két különös illetékességi okként továbbviszi az ingatlan fekvésének, illetve az engedélyhez, bejelentéshez kötött tevékenység végzésének a helyét, továbbá kimondja, hogy az általános illetékességi ok esetében a többfokú eljárásban megvalósuló közigazgatási cselekményeknél az elsőfokon eljárt szerv székhelye alapítja meg az illetékességet. A különös illetékességi okok rendszerének fenntartása egyebekben a gyakorlat tapasztalatai alapján nem szükséges. A szabályozás lehetőséget biztosít a jogalkotónak kizárólagos illetékességi okok meghatározására is.
A közigazgatási cselekmény átfogó fogalmára tekintettel szükséges kisegítő illetékességi okok meghatározása, továbbá a szerződéses perekre nézve az alávetés szabályozása, és különös illetékességi ok meghatározása. A leginkább leterhelt Fővárosi Közigazgatási Bíróság/ Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság esetében az ügyteher enyhítése céljából nincs helye közigazgatási szerződésben e bíróság illetékessége kikötésének.
A 14. §-hoz
A hatáskör és az illetékesség vizsgálatának az eljárás minden szakaszában hivatalból helye van. Ha a bíróság valamelyik hiányát észleli, az ügyet átteszi, ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság megállapítható. A közigazgatási perben az illetékesség nem rögzül. A perrendtartás a jogviták időszerű elbírálása érdekében a pozitív hatásköri összeütközések esetére a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság primátusát mondja ki, kötelezővé téve a hatásköréről való döntését a többi bíróságra. A bíróság hatáskörét megállapító döntésnek kell tekinteni a perelőkészítés megkezdését.
A 15. §-hoz
Ha negatív hatásköri összeütközés vagy illetékességi vita alakul ki, ezeket soron kívül kell elbírálni. A közigazgatási ügyben eljáró bíróságok között, továbbá a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok és más bíróságok között felmerülő vitákban a Kúria dönt. Utóbbi esetben a Kúria öttagú, évente előre meghatározott összetételű tanácsban, soron kívül jár el. Az illetékességi viták a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság hatáskörébe tartoznak.
IV. Fejezet A felek és az érdekelt
A 16. §-hoz
A közigazgatási jogképesség az önálló feladat- és hatáskörhöz kapcsolódik. Mivel ez néha nem jár polgári jogi jogalanyisággal, szükséges külön nevesíteni a közigazgatási jogalanyiságot (a közigazgatási szervi minőséget) megalapozó önálló feladat- és hatáskört.
A 17. §-hoz
A közigazgatási bíráskodás elsősorban szubjektív jogvédelmet biztosít, ezért a perindításra alapvetően az jogosult, aki azt állítja, hogy jogát, vagy jogos érdekét a közigazgatás vitatott tevékenysége sérti. A jogos érdek minden olyan érdek, amelyet a jogi szabályozás valamilyen módon elismer, véd. A jogos érdek érintettsége elsősorban az adott személy helyzetére gyakorolt hatás felől vizsgálható.
Az érintettségen alapuló perindítás mellett a törvényességet, a közérdeket védő szervezetek perindítási jogát is indokolt biztosítani. Ebbe a körbe tartozik az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) alapján az ügyészség, és a Mötv., a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Nek tv.), illetve a köztestületi törvények alapján a különböző önkormányzatisággal rendelkező testületek felett törvényességi felügyeletet gyakorló államigazgatási szervek. Ez utóbbi szervek és az ügyészség elsősorban a különös perek között szabályozott köztestületi felügyeleti per indítására jogosultak. A hatósági eljárásban már bevett, a feladatkörében érintett közigazgatási szerv perindítási jogosultságát is indokolt fenntartani. Mivel közigazgatási szervek közötti szerződésekkel kapcsolatos jogvitákra is sor kerülhet, a perrendtartás külön nevesíti a szerződő fél közigazgatási szerv perindítási jogát is. A foglalkoztató szerv közszolgálati jogvitához kapcsolódó felperesi pozícióját megalapozó rendelkezést nem az általános rész, hanem a XXIII. fejezet tartalmazza. A perrendtartás fenntartja annak lehetőségét, hogy külön törvény vagy kormányrendelet a civil szervezeteknek keresetindítási jogot biztosítson. A civil szervezetek mellett az érdek-képviseleti feladatokat ellátó szervezeteket is szükséges önállóan nevesíteni, tekintettel arra, hogy külön jogszabály önálló perindítási jogot biztosíthat számukra az általuk képviselt tagság, illetve csoport jogos érdekeinek közvetlen sérelme vagy veszélyeztetése esetére. Ebbe a körbe beletartoznak a közszolgálati jogviszonyokkal kapcsolatban alakult érdekvédelmi szervezetek is. Rájuk nézve a perrendtartás speciális perképességi és képviseleti szabályt is tartalmaz.
A jogalkalmazás szempontjából az objektív jogvédelmi céllal fellépő perindítási jogosultak esetében a szubjektív jogvédelem alapját képező jog, jogos érdek sérelmét az objektív jogvédelem alapját képező hatáskör, illetve védett alapjog, közérdek fogalmaival kell megfeleltetni a perrendtartás további szabályainak alkalmazása esetén.
A 18. §-hoz
Az alperesi jogutódlás kapcsán felmerült problémák kezelése mellett megtartható az eddigi megoldás, amely szerint azt a közigazgatási szervet kell alperesnek tekinteni, amelyik a vitatott tevékenységet megvalósította, azzal, hogy ha többfokú közigazgatási eljárás, akkor az utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv lesz az alperes. Közigazgatási szerv – a közigazgatási szerv definíciójára és a perképességi szabályra is tekintettel – az önálló közigazgatási szerv azon szervezeti egysége, szerve, tisztségviselője, közege, amelyre vagy akire jogszabály a vitatott közigazgatási cselekményre vonatkozó hatáskört telepíti.
A jogutódlás kapcsán a gyakorlatban felmerült problémák megoldását segíti elő az az egyértelműsítő rendelkezés, hogy a hatáskör végleges – jogutód nélküli – megszűnése az alperesi minőséget nem befolyásolja. Ez a szabály akkor bír jelentőséggel, ha az adott hatáskör megszűnik. Ha a hatáskör nem szűnik meg, akkor a felek személyében bekövetkezett változásokra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.
A 19. §-hoz
A perrendtartás biztosítja annak lehetőségét, hogy több felperes együtt is indítson pert, illetve több alperes együtt is perelhető legyen. Az új pertípusokra és az alperesek körének szélesítésére is tekintettel mind az egységes, mind az egyszerű pertársaság szabályozásra került.
Az alperesi pertársaságnál a hatóság és a szakhatóság, illetve a közigazgatási szerv és olyan egyéb közigazgatási szerv együttes perben állására van lehetőség, amelyek közösen valósítottak meg valamely közigazgatási cselekményt. A mulasztásnál ez nem értelmezhető, ezért nem a tevékenységre, hanem a cselekményre nézve szabályoz a rendelkezés. Az első és a másodfokon eljárt szerv nem közösen valósítja meg a cselekményt, noha valóban ugyanazon ügyben járnak el, de eljárásaik egymásutániságuk miatt nem tekinthetőek sem egyetlen megelőző eljárásnak, sem egy cselekmény közös megvalósításának.
A 20. §-hoz
Akár felperesi, akár alperesi oldalon előfordulhat az, hogy több, eltérő jogokkal, érdekekkel illetve hatáskörrel rendelkező személy vagy szerv vesz részt egy közigazgatási jogviszonyban (pl. az építtető és a szomszédja, illetve az építésügyi hatóság és a szakhatóság). Az érdekelt fogalmának megjelenése a nem kétpólusú közigazgatási jogviszonyok jobb leképezését teszi lehetővé a perjogban. E többpólusú jogviszonyok megint különfélék lehetnek: elképzelhető, hogy a perben az érdekek két csoportra oszthatók, és azonos érdekei vannak a felpereseknek, de ugyanígy az is, hogy ezek eltérőek (pl. az építtető nem elégedett a hatóság engedélyének tartalmával, a környezetvédelmi egyesület pedig az építést akarja megakadályozni). Ugyanígy az is elképzelhető, hogy a hatóság és egyes szakhatóságok az engedélyt megadhatónak vélik, és egyetlen szakhatóság ellenzi azt. Tehát a harmadik személyek eljárási helyzete különböző lehet, s ebből kifolyólag differenciált szabályozást is igényel. Erre tekintettel került egyrészt kialakításra az érdekelt fogalma, aki a jogviszonyban harmadik személyként jelenik meg, másrészt lehetőség van a pertársként való belépésre a felperes oldalán, illetve alperesi oldalon több alperes perlésére, perbeállítására.
Az érdekeltet a közigazgatási perben – a perrendtartás eltérő rendelkezésének hiányában – a féllel azonos eljárási jogok illetik meg, és azonos kötelezettségek terhelik. Azon szabályok esetében tehát, amelyeknél nem kerül nevesítésre az érdekelt, ott ugyanarra jogosult, illetve kötelezett, mint a felek. Az érdekelt a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartására kötelezett, vagyis ha a felperes eláll a keresetétől, ebben az esetben az érdekelt az eljárást nem folytathatja.
A perbelépést vagy írásban, vagy szóban jelenti be az érdekelt. Ha ezt korábbi értesülése alapján az érdekelt nem tette meg, a perbelépés lehetőségéről a bíróság értesíti. Ha az érdekeltek nagy száma ezt indokolja, a törvényben nevesített feltételekkel az érdekelteket hirdetményi úton is lehet értesíteni. Erről a bíróság dönt, és ebben az esetben a közigazgatási szervet kötelezi az értesítés közzétételére.
A 21. §-hoz
Az érdekelt perbelépésének szabályai a feszes pervitel miatt kiemelt jelentőséggel bírnak. Ha volt megelőző eljárás, a keresetlevél benyújtásáról a közigazgatási szerv tájékoztatja az érdekelteket. A perbelépés lehetőségéről azonban a bíróság értesíti az ismert érdekelteket. Ennek alapján elképzelhető, hogy az érdekelt a bíróság értesítését követően jelenti be a perbelépését, de az is lehetséges, hogy attól függetlenül jelzi ezt a bíróság előtt. A feszes pervitel érdekében a perrendtartás tizenöt napot biztosít a perbelépés bejelentésére, ezt a bírósági értesítés kézhezvételétől kell számolni. Mivel értesíteni csak az ismert érdekelteket kell, azt is fontos rögzíteni, hogy a perbelépés lehetőségéről való értesítésre, és annak nyomán a perbelépés bejelentésére a perbelépésről korábban nem értesített érdekelt esetében az eljárás során bármikor lehetőség van, akárcsak arra, hogy a perbelépés lehetőségéről nem értesített fél bejelentse a perbelépését. A mellőzött ügyfelek helyzetének könnyítése érdekében esetükben tehát akár a perorvoslati kérelemben is bejelenthető a perbelépés, ekkor azonban már az elsőfokú tárgyalás tartása nem kérhető, a perorvoslati eljárásban kell az érdekeltnek – perbelépésének engedélyezése esetén – azt bizonyítania, hogy a perben való addigi részvételének hiánya jelentős, az ítélet érdemére kiható szabályszegés volt. Az érdekelti perbelépés az eljárás során bármikor való megengedése kielégítőbb megoldást nyújt a mellőzött ügyfél számára, mint az esetleges perújítás.
A perbelépést a bíróság engedélyezi, s ugyancsak a bíróság zárja ki az érdekeltet a perből, ha az szükséges. A perben való részvételhez nem elég a perbelépést bejelenteni, azt a bíróságnak engedélyeznie is kell, ez a végzése – pozitív döntés esetében – a közléskor emelkedik jogerőre. Ezen időpontot megelőzően nincs lehetőség perbeli cselekményekre. A perbelépés bejelentéséhez kapcsolódó eljárási cselekményekre természetesen ez a korlátozás nem vonatkozhat, hiszen akkor sem a perbelépés bejelentésére, sem a perbelépés elutasításával szembeni perorvoslatra nem lenne mód. A további pervitelt ellehetetlenítő végzések ellen fellebbezésnek van helye, a perbelépés megengedése ellen azonban külön perorvoslat nem áll rendelkezésre, az ítélettel szembeni perorvoslatban támadható a bíróság e döntése.
A 22. §-hoz
A jogutódlás körében a perrendtartás egyrészt különválasztja a perbeli jogutódlást és az alperes személyében bekövetkezett változások perbeli kezelésének kérdéseit, másrészt a jogutódlással kapcsolatos eljárás szabályait és a perbeli jogutódlás szabályait. A perbeli jogutódlás körében elsősorban a felperesre és az érdekeltre vonatkozó szabályok kerülnek megállapításra.
A 23. §-hoz
A perbelépés és a perbevonás bejelentése esetén a bíróság döntése előtt meghallgatja a feleket, és nyilatkozataikat figyelembe veszi döntésénél. Külön perorvoslatnak a perbelépés vagy perbevonás esetén csak elutasító döntés esetén van helye, hasonlóan a jelenlegi gyakorlathoz. A jogelőd elbocsátásának csak a felek hozzájárulása esetén van helye.
A 24. §-hoz
Fontos lehetőség a megelőző eljárásból mellőzött személy részére, hogy ha a perbelépés lehetőségéről sem értesítették, saját döntése szerint akár felperesként, akár érdekeltként beléphet, ebben az esetben tehát az ő választásától függően alakul perbeli helyzete.
A 25. §-hoz
A perbeállítás részletes szabályai hivatottak a közigazgatási szervezetrendszerben bekövetkezett változásokkal kapcsolatos, a gyakorlatban felmerült problémák kezelésére. A fegyveregyenlőséget és a per időszerű befejezését szolgálja, hogy az alperes az őt érintő szervezeti változást köteles bejelenteni a bíróságnak. Mivel e változásokat mindig jogszabályi rendelkezések okozzák, indokolatlan ezek terhét a felperesre hárítani. A perbeli jogutódlást a perrendtartás a hatáskör-telepítésben bekövetkezett változáshoz köti, így az elsődleges szempont a perbeli jogutód megállapításánál az, hogy mely szervhez került a megszűnt közigazgatási szerv hatásköre, illetve a korábban gyakorolt hatáskört mely közigazgatási szerv vette át az alperestől. Kétfokú eljárásban a másodfokú hatáskör változását kell figyelembe venni. Ha a másodfokú szerv úgy szűnik meg, hogy a másodfokú hatáskör is megszűnik, az elsőfokon eljárt szerv lesz a megfelelő alperes. Az elsőfokon eljárt hatáskörének esetleges egyidejű megszűnése esetén pedig az a szerv lesz az alperes, amelyhez az elsőfokú hatáskör került, illetve a hatáskör megszűnése esetén az ügyben eredetileg elsőfokon eljárt szervet kell perbeállítani. A perrendtartás az alperes személyének felperes általi pontos megjelölésének kívánalmával szemben – akárcsak az alperesi jogutódlás esetén – a bírói aktivitás elsőbbségét kívánja hangsúlyozni, ami a koncentrált és költségtakarékos eljárást elősegítheti. Akkor is a bíróság állapítja meg és állítja perbe a megfelelő alperest, ha nem a megfelelő alperes ellen indult meg a per, vagy további közigazgatási szervnek is perben kell állnia. A perbeállítás és a perből való elbocsátás miatt az azzal érintett közigazgatási szerv feltételesen devolutív hatályú perorvoslattal élhet.
V. Fejezet Képviselet
A 26. §-hoz
A képviseletnél a perrendtartás a polgári perrendtartási szabályokra utal vissza, és elsősorban az eltéréseket rögzíti. A képviseleti jogosultság munkáltatói igazolvánnyal való igazolása fennmarad, kiegészül annak rögzítésével, hogy a képviseleti jogosultság a szervezet működését meghatározó szabályzat megfelelő rendelkezésén alapul. A szervezeti és működési szabályzat vagy egyéb szervezeti norma vonatkozó rendelkezését a védirathoz, illetve a keresetlevélhez is csatolni kell, vagy a munkáltatói igazolvánnyal együtt kell bemutatni. Ha nincs munkáltatói igazolványa a közigazgatási szervet képviselő alkalmazottnak, a polgári perrendtartás szabályai szerint tudja képviseleti jogosultságát igazolni. A másodfokú szerv az elsőfokú szervnek továbbra is adhat a képviselet ellátására meghatalmazást.
A 27. §-hoz
A perrendtartás meghatározza a jogi képviselethez kötött eljárások körét, és a polgári perrendtartás szabályain túl a közigazgatási szerv megfelelő végzettségű tisztségviselőjét és alkalmazottjának jogi képviselet ellátására jogosítja fel.
VI. Fejezet Egyéb általános szabályok
A 28. §-hoz
A beadványok alaki kellékeire a törvény a polgári perrendtartást rendeli alkalmazni. A beadványokra vonatkozó szabályok közül kiemelt jelentősége van a kapcsolattartásra vonatkozó szabályoknak így ezt a perrendtartás külön szabályozza. Mivel a közigazgatási perben a kapcsolattartás kimerül a tárgyaláson, a beadványokban és bírósági iratok útján megvalósuló kapcsolattartásban, külön kapcsolattartási fejezet vagy cím megalkotása nem indokolt. Szükséges azonban a beadványok szabályai között rögzíteni a beadványok előterjesztése kapcsán a három bevett kapcsolattartási formát.
A beadványok tartalmára és formájára vonatkozó szabály, továbbá a beadványokra vonatkozó általános szabályok és a keresetlevélre és a perorvoslati kérelmekre vonatkozó szabályok közötti kapcsolat tisztázása érdekében a perrendtartás szubszidiáriusan utóbbiakra a beadványokra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. A beadványokra vonatkozó szabályokat a keresetlevél továbbítására és a védiratra is indokolt kiterjeszteni. A hiánypótlásra a beadványok esetén a perrendtartás a polgári perrendtartási szabályokat kell alkalmazni, akárcsak a beadványok alapján szükséges intézkedésekre. A perrendtartás a beadványok hiánypótlásra vonatkozó szabályait nem terjeszti ki a szóbeli kommunikációra, mivel a szóbeli nyilatkozatok esetén azok hiányosságainak kezelése a bíróság tárgyalásvezetési feladatai körébe tartozik.
A 29. §-hoz
Az elektronikus ügyintézés általános szabályairól és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény és végrehajtási rendeletei részletesen szabályozzák az elektronikus kapcsolattartás technikai szabályait, a polgári perrendtartás vonatkozó szabályaival együtt kellőképpen rendezik a közigazgatási perben is felmerülő kérdések nagy részét, ezért ezekre visszautalva a tervezet csak a különös, közigazgatási perre vonatkozó rendelkezéseket szabályozza.
Az elektronikus kapcsolattartás előfeltétele, hogy a peres fél kezdeményezze azt. Ezért a bíróság az első kapcsolatfelvételkor papír alapon kézbesít, és ekkor hívja fel az elektronikus útra kötelezett figyelmét e kötelezettségére és az ezzel kapcsolatos hibák következményeire. Az első kapcsolatfelvétel tipikus esetben a védirat felperessel és érdekelttel való közlése. Azokban az ügyekben, amelyekben a keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani, az első kapcsolatfelvétel általában a keresetlevélnek az alperes és az érdekelt részére való megküldése lesz.
A 30. §-hoz
A perrendtartás a bírság összegének differenciálása tekintetében mind a hatósági eljárási, mind a polgári perrendtartási szabályokhoz igazodik. A bírság mértékének meghatározása a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, a bírságoló végzéssel szemben perorvoslatnak van helye, ahhoz a bíróság nincs kötve.
A 31. §-hoz
Ha bizonyos ügyek egy eljárásban, vagy egy ügy több eljárásban való elbírálása tűnik célszerűnek, a bíróság intézkedik az egyesítésről vagy az elkülönítésről. Fontos, már kialakult szabály, hogy más közigazgatási ügyben eljáró bíróságtól is lehet eljárást a folyamatban lévő eljáráshoz egyesíteni. Az egyesítéshez a szoros jogi és ténybeli összefüggés szükséges.
A 32. §-hoz
A félbeszakadás és a felfüggesztés nagyrészt a polgári perrendi szabályokhoz igazodik, azzal a különbséggel, hogy bizonyos perbeli cselekményekre ez idő alatt is lehetőség van, így például a multipoláris viszonyokra tekintettel félbeszakadás esetén is lehetséges az elkülönítés.
A felfüggesztés ellen a polgári perrendtartás szabályai szerint általában fellebbezésnek van helye, kivéve, ahol azt a perrendtartás vagy a polgári perrendtartás kizárja. A felfüggesztés speciális eseteit, a mintapert, illetve a más bírósági fórumhoz fordulást a perrendtartás külön §-okban szabályozza.
A szünetelés egyes, a felperes mulasztásához kapcsolódó eseteit a perrendtartás általánosságban pedig megszüntethetőségi okká teszi, így az általános szabályok között a szünetelés nem kerül szabályozásra.
A 33. §-hoz
A mintaper új elem a közigazgatási perjogban, tulajdonképpen egy speciális felfüggesztési ok is. A rendelkezés célja az olyan jogviták gyorsabb kezelése, ahol azonos ténybeli alapon, azonos jogi helyzet mellett kell a bíróságnak számos ügyben párhuzamosan döntést hozni, s ennek érdekében tartalmilag szinte azonos eljárási cselekményeket megtenni. Az ilyen eljárások gyorsabb elbírálása érdekében a perrendtartás lehetőséget ad a bírónak arra, hogy egy eljárást annak mintaperré minősítése révén, mintegy előzetesen lefolytasson, s az ott nyert bizonyítékokat és jogértelmezési eredményt a többi eljárásban felhasználva döntsön. Természetesen erre csak a többi, a mintaper idejére felfüggesztett eljárás résztvevőinek nyilatkozattételi jogát nem sértve kerülhet sor. A tisztességes eljárás kívánalmaira tekintettel a mintaper idejére felfüggesztett eljárás résztvevői által előterjesztett nyilatkozatokat a bíróság az elbírálás során szintén figyelembe veszi. A mintaper miatti felfüggesztéshez azonban a felfüggesztett eljárások feleinek hozzájárulniuk nem kell, és érdekeltként sem vesznek részt a felfüggesztés okán a mintaperben. A felfüggesztés a mintaper befejezéséig lehetséges, ezt követően a bíróság a felfüggesztett eljárásokat – ha ismét meggyőződött a tény- és jogbeli azonosságról – tárgyaláson kívül is elbírálhatja. Döntése szerint azonban ekkor is folytathat bizonyítást, a mintaper eredményéhez tehát nincs kötve. A mintaperbeli másodfokú eljárástól függetlenül lesz joga fellebbezést benyújtani a mintaperben hozott ítélet nyomán hozott ítélettel szemben az arra jogosultnak. A másodfokú bíróság sincs elzárva attól, hogy a mintaperré minősítés körülményeinek fennállása esetén a mintaperre vonatkozó rendelkezéseket a mintaperhez kapcsolódó ítéletekkel kapcsolatos fellebbezések elbírálása során alkalmazza. A mintaper sajátosságai miatt ahhoz speciális költségviselési szabály kapcsolódik.
A 34. §-hoz
A normakontroll-indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz vagy előzetes döntéshozatal érdekében az Európai Unió Bíróságához való fordulás szabályai tekintetében a polgári perrendtartás szabályaitól eltérésre nincs szükség, így azokra visszautal a perrendtartás. A Kúria Önkormányzati Tanácsához intézett bírói indítványt a normakontroll-fejezet önállóan szabályozza.
A 35. §-hoz
A perköltségviselés alapvetően a polgári perrendtartás szabályai szerint történik. Eltérés elsősorban az érdekelt perköltség viselési szabályaiban van, mivel az érdekelt perbeli pozíciója nem teljesen azonos a beavatkozóéval, illetve megfeleltető rendelkezésekre van szükség a perbeállított fél és az érdekelt tekintetében. Különös perköltség-viselési szabályokat a perrendtartás az eljárás megszüntetése kapcsán és a Határozatok Részben is tartalmaz.
A 36. §-hoz
Ebben a §-ban rendelkezik a Kp. arról, hogy a polgári perrendtartás szabályainak mely eljárás-semleges jogintézményeit kell alkalmazni, illetve azok alkalmazhatóságához szükséges szabályokat állapít meg a kifogásra vonatkozóan.
MÁSODIK RÉSZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS
VII. Fejezet A kereset
A 37. §-hoz
A törvény külön részbe foglalja az elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályokat, ezen belül elsőként a keresetlevél formai és tartalmi követelményeit határozza meg. A törvény a perhatékonyságot szem előtt tartva azt várja el a keresetlevél benyújtójától, hogy abban minden olyan tényt, adatot, indítványt és kérelmet adjon elő, ami lehetővé a teszi a közigazgatási per lehetőleg egy tárgyaláson belüli befejezését. A felperesnek, attól függően, hogy természetes vagy jogi személy, minden olyan adatot meg kell adnia, mely az eléréséhez, illetve pervesztessége esetén a végrehajtáshoz szükséges lehet. A keresetindítási határidő szempontjából elengedhetetlen, hogy a felperes előadja, mikor szerzett tudomást a közigazgatási tevékenységről. A képviseleti jogot is igazolni kell a keresetlevélhez csatolt melléklettel. A meghatalmazást akkor is újra csatolni kell, ha a megelőző eljárásra a képviselő olyan meghatalmazással rendelkezett, amely őt a perbeli képviseletre is felhatalmazta.
Az alaki elemek mellett tartalmi elemként elő kell adnia, hogy a közigazgatási tevékenység miért jogsértő ránézve, miben áll a jogsértés, ezt mivel bizonyítja, és hogy ennek orvoslására mit kér a bíróságtól. A jogszabálysértés helyett a perrendtartás a jogsérelem fogalmát használja, amivel arra kíván utalni, hogy a jogi helyzet pontos körülírása helyettesítheti a konkrétan megsértett jogszabályhely megjelölését. A tartalom szerinti elbírálás elvéből is következik, hogy a jogszabályhely pontatlan vagy hiányzó megjelölése esetén is lehet kellően pontosan körülhatárolt a jogsértés mibenléte. A bíróság döntésére irányuló határozott kérelem mibenléte felől a kereseti kérelem fajtáit és a keresethalmazatot szabályozó rendelkezés ad eligazítást.
A 38. §-hoz
A közigazgatási perben előterjeszthető kereseti kérelmeket a törvény taxatíve meghatározza. A közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezésére, megsemmisítésére vagy megváltoztatására irányuló kérelem mellett a keresetben kérhető az elmulasztott cselekmény megvalósításra kötelezése és a közigazgatási szerv marasztalása is. A marasztalási kereseti kérelem irányulhat a közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltására, a közigazgatási jogviszonyból származó kötelezettség teljesítésére, a közigazgatási tevékenység jogsértő következményeinek elhárítására, illetve a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezésre. E rendelkezések alapján a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése továbbra is a polgári bíróságtól igényelhető, az eredeti állapot helyreállítása e körön kívül kérhető, és kártérítést csak a közigazgatási szerződéssel, illetve a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban lehet igényelni. Megállapítási kereseti kérelemmel a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsérelem tényének, vagy a közigazgatási jogviszony szempontjából lényeges egyéb ténynek a megállapítása kérhető. Ennek akkor van helye, ha a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a közigazgatási tevékenység vagy a jogviszony természeténél fogva, illetve valamely más okból nincs helye hatályon kívül helyezésnek, megsemmisítésnek vagy megváltoztatásnak, illetve marasztalás sem kérhető. A kereseti kérelmekre vonatkozó rendelkezések a bíróság ítéletére vonatkozó szabályokkal szoros kapcsolatban állnak, azokkal együtt értelmezendőek.
A törvény szabályozza az együttesen előterjeszthető kereseti kérelmeket (keresethalmazat). Alapvető tilalom a keresethalmazat körében nincsen, a különös szabályok között található ilyen tilalom a normakontroll-eljárásokkal kapcsolatban. Ha az együtt előterjesztett kereseti kérelmekre nem ugyanazon közigazgatási ügyekben eljáró bíróságnak van hatásköre vagy illetékessége, a magasabb szintű bíróság, azonos szintű bíróságok esetén a valamely kereseti kérelemre kizárólagosan illetékes bíróság jár el.
A 39. §-hoz
A keresetlevelet főszabályként továbbra is a közigazgatási tevékenység közlésétől vagy az arról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül, a vitatott tevékenységet megvalósító közigazgatási szervnél kell benyújtani. A perrendtartás a hatósági eljárási szabályokhoz igazodva használja a közlés kifejezést a kézbesítés helyett. Amennyiben a cselekmény közlésére nem került sor, a tudomásszerzéstől kell számítani a határidőt, a jogbiztonság érdekében azonban szükséges a keresetindítás objektív határidejét is meghatározni, ez a cselekmény megvalósításától számított egy év.
A törvény a jogi képviselő nélkül eljáró felperes számára több kedvezményt is biztosít. Ezt szolgálja többek között a keresetlevél benyújtásához rendszeresítendő formanyomtatvány. A téves helyen való benyújtásnál továbbra is kedvezmény, hogy ha a bíróságnál vagy a jogorvoslati szervnél nyújtja be a felperes keresetlevelét, ekkor ez a szerv megküldi az elsőfokon eljárt szervnek a keresetlevelet azzal, hogy a keresetindítási határidőt megtartottnak kell tekinteni. További kedvezmények a hiánypótlás és a visszautasítás szabályaihoz kapcsolódnak.
A perfüggőség beállása szigorúan elválasztandó a perindítás hatályainak beállásától, erről a törvény ezért külön rendelkezik, s azt a keresetlevél benyújtásához köti. Azt, hogy a perindítás hatálya mikor áll be, az eljárási szabályokból egyértelműen megállapítható (vagy a védirat felperessel, vagy a keresetlevél alperessel való közlése), ezért a törvény ezt nem rögzíti, annak érdekében sem, hogy egyértelmű legyen: a perfüggőség beállása és a perindítás hatályának beállása egymástól elválasztandó fogalmak.
A törvény lényegében nem változtat a korábbi szabályozáson a halasztó hatály tekintetében, továbbra is fontos cél ezzel kapcsolatban annak elkerülése, hogy a felperes a közigazgatási cselekmény végrehajtásának késleltetése érdekében forduljon a bírósághoz. A törvény – szintén a jelenlegi rendszerhez igazodva – lehetővé teszi, hogy más törvények a keresetindításnak halasztó hatályt tulajdonítsanak. A törvény maga egy ilyen esetkört állapít meg, közszolgálati jogvita esetén a keresetlevél benyújtásának a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának hatályosulására halasztó hatálya van.
A 40. §-hoz
A szabályszerűen benyújtott keresetlevelet a közigazgatási szervnek kell az ügy irataival és a védirattal együtt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz továbbítania. A továbbításra a közigazgatási szervnek tizenöt, kétfokú eljárás esetén huszonegy nap áll rendelkezésre. A törvény utóbbi esetre nézve meghatározza azt is, hogy az elsőfokon eljárt szervnek mennyi időn belül kell a másodfokú szervhez felterjeszteni a keresetlevelet és az ügy iratait. Az azonnali jogvédelem intézményének hatékonyságához elengedhetetlen a bíróság gyors döntése, hogy a közigazgatási tevékenység végrehajtása vagy annak elmaradása ne eredményezzen helyreállíthatatlan állapotokat, ezért azonnali jogvédelem iránti kérelem esetén öt, ha pedig többfokú közigazgatási eljárásban megvalósított cselekményt támadnak, nyolc napon belül kell a keresetlevelet az ügy irataival a bírósághoz továbbítani.
A közigazgatási szerveknek az ismert érdekelteket is értesítenie kell a keresetlevél benyújtásáról annak megküldésével. Ha a megelőző eljárás hatásterület megállapításával folyt, a közigazgatási szerv hirdetményi úton vagy egyéb helyben szokásos módon értesíti az érdekelteket a keresetlevél benyújtásáról.
A keresetlevél tartalmi vizsgálatára a közigazgatási szerv alapvetően nem jogosult, ezért az igazolási kérelem nélkül késedelmesen benyújtott keresetlevelet is köteles a bírósághoz felterjeszteni. Tartalmi vizsgálatnak csupán az illetékesség tekintetében van helye, mivel annak a bíróságnak kell megküldeni a keresetlevelet, amely a perre illetékes, abban az esetben is, ha a keresetlevélben a bíróság rosszul van feltüntetve. Ez a szabály a per gyorsítását szolgálja, így az áttétel miatti késedelem elhárítható.
Ha a közigazgatási szerv a keresetlevél felterjesztését vagy továbbítását elmulasztja, a felperes azt – jogai megóvása érdekében – a bírósághoz közvetlenül benyújthatja, ha igazolja, hogy azt már korábban a közigazgatási szervhez határidőben benyújtotta. A bíróság ebben az esetben a közigazgatási szervet nyilatkozattételre hívja fel a tekintetben, hogy kötelezettségének miért nem tett eleget: ha a közigazgatási szerv nem reagál érdemben a felhívásra, a bíróság pénzbírság terhe mellett kötelezi az ügy iratainak és a keresetlevélnek a továbbítására. A bíróság nemcsak a továbbításra kötelezhet, és nem csupán a továbbítás elmaradása miatt bírságolhat, hiszen előfordulhat az is, hogy többfokú eljárásokkal kapcsolatban nem az alperes, hanem az elsőfokú közigazgatási szerv mulaszt. Ebben az esetben a bíróság a keresetlevél felterjesztésére kötelez és az elsőfokú szervet bírságolja.
A 41. §-hoz
Bizonyos esetekben a perrendtartás a keresetlevelet közvetlenül a bíróságon rendeli benyújtani, így például közszolgálati jogvita, közigazgatási szerződéssel kapcsolatos jogvita, továbbá mulasztás esetén. Szintén a bíróságnál nyújtja be keresetlevelét az ügyészség, illetve a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv. Törvény más esetekben is rendelkezhet így. Erre tekintettel szükséges szabályozni a keresetlevél benyújtásának és alperessel való közlésének módját. A bíróság ilyenkor a keresetlevelet megvizsgálja, és ezt követően közli az az elsőfokon eljárt közigazgatási szervvel, amelynek az általános határidőn belül, az általános szabályok szerint kell az ügy iratait és a védiratát a bírósághoz felterjeszteni. A perindítás hatálya így a keresetlevél alperessel való közlésével áll be. Ha a felperes jogi képviselő nélkül jár el, és keresetlevelét tévesen a közigazgatási szervnél nyújtja be, az általános szabályok szerinti határidőn belül a közigazgatási szerv a védirattal és az ügy irataival továbbítja azt a bírósághoz. Ez a kedvezmény az általános szabályok között található kedvezmény tükörképe.
A 42. §-hoz
Védiratként kerül nevesítésére az alperesnek a keresetlevélre tett nyilatkozata, amelyet főszabály szerint az iratok és a keresetlevél továbbításával egyidejűleg terjeszt elő. A védiratban vagy a keresetlevél visszautasítását kéri, vagy érdemben kifejti, hogy miért kéri a kereset elutasítását. Ha nézete szerint a keresetlevél visszautasításának van helye, érdemi védekezést nem kell előadnia a védiratban. Ugyancsak nem kell érdemben állást foglalnia, ha a keresetlevél alapján a jogsérelmet orvosolta, ebben az esetben erről tájékoztatja a bíróságot. Ha a védiratban (vagy a későbbiek során) olyan új indokokkal támasztja alá tevékenységének jogszerűségét, amelyekre a közigazgatási tevékenység megvalósulásakor nem hivatkozott, azok a jogsérelem orvoslásának minősülnek. Ha az azonnali jogvédelem iránti kérelemre tekintettel a keresetlevél továbbítására kevesebb idő áll az alperes rendelkezésére, csak az azonnali jogvédelemre irányuló kérelemben foglaltakra köteles a továbbításra nyitva álló időn belül nyilatkozatot tenni, a védirat előterjesztésének határideje ebben az esetben az általános továbbítási határidő.
A 43. §-hoz
A perrendtartás a keresetváltoztatás szabályait a hatályos rendszer szerint tartja fenn, amely alapján a felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A közigazgatási cselekmény azon részei tekintetében, melyet a keresetlevél nem támad, csupán a perindításra nyitva álló határidőn belül van helye a kereseti kérelem kiterjesztésének.
A 44. §-hoz
A felperes a keresetétől a tárgyalás berekesztéséig bármikor elállhat, melyhez nem szükséges az alperes hozzájárulása. Ha a bíróság nem tart tárgyalást, az elállásra a bíróság ítéletének meghozataláig van lehetőség.
VIII. Fejezet Intézkedések a keresetlevél alapján
A 45. §-hoz
Külön fejezet szabályozza a bíróságnak a keresetlevél vizsgálatához kapcsolódó feladatait. Ezek körében szükség esetén a hiánypótlás elrendeléséről, az áttételről vagy a keresetlevél visszautasításáról születhet döntés, illetve tipikusan a keresetlevél vizsgálata során kerül sor az azonnali jogvédelemről való döntésre. Ennek szabályait külön fejezet tartalmazza.
A 46. §-hoz
Hiánypótlási felhívásnak az alaki hiányosságok esetén van helye, tartalmi hiány pótlására csak kivételes esetben kerülhet sor a keresetindítási határidőn túl. A jogi képviselő nélkül eljáró fél számára kedvezmény, hogy – összhangban az alperes személyében bekövetkező változásoknál kialakított szabályozással – az alperessel kapcsolatos hiányosságok esetében csak szűk körben kötelezhető hiánypótlásra. A korábbi szabályozáshoz képest változás, hogy a jogi képviselővel eljáró fél esetén hiánypótlásnak van helye visszautasítás helyett. Párhuzamosan jelentősen szűkül azon esetek köre, amelyekben a keresetlevél benyújtásához fűződő hatályok a visszautasítás ellenére fenntarthatóak. A hiánypótoltatás összességében gyorsabb folyamat, mintha a keresetlevél újbóli benyújtására lenne lehetőség, a felperesekkel szemben pedig méltánytalan lenne, ha a jogi képviselő mulasztása miatt esnének el a bírósági jogvédelemtől. A törvény hiánypótlás mellett pénzbírság kiszabását is lehetővé teszi.
A 47. §-hoz
Ha a bíróság hatáskörének vagy illetékességének hiányát állapítja meg, és a keresetlevélből kitűnik, melyik bíróság vagy hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, az ügy áttételének van helye. Ennek korlátja, hogy olyan bírósághoz az ügyet áttenni nem lehet, mely már jogerősen megállapította hatáskörének vagy illetékességének hiányát. Az áttételig elvégzett perbeli cselekmények sorsáról is szükséges rendelkezni, illetve, ha már megindult a per, meg kell szüntetni. Kedvezményként azonban a felek egyetértésével az addig elvégzett perbeli cselekmények hatályosak maradhatnak az eljárás koncentrált befejezése érdekében. A bíróságnak a hatályban tartásról kifejezetten rendelkeznie kell. Ez nem vonatkozik az áttételhez kapcsolódó eljárási cselekményekre, azok ex lege hatályban maradnak. A törvény külön szabályozza azt az esetet, amelyben áttételnek lenne helye, de a bíróság már áttétel folytán jár el. Ebben az esetben ahhoz a bírósághoz nem teheti át az ügyet, amely már megállapította hatáskörének vagy illetékességének hiányát, hanem a hatáskörrel, illetékességgel rendelkező bíróság kijelölése iránt kell előterjesztést tennie. Áttételnek nemcsak bírósághoz, hanem más szervekhez is helye van, az áttett keresetlevéllel és az addig elvégzett cselekményekkel kapcsolatban a perrendtartás – tárgyi hatályának megfelelően – csak a közigazgatási bírósági eljárásokra tekintettel szabályoz. Az áttételt elrendelő végzés ellen önálló perorvoslatnak nincs helye.
A 48. §-hoz
A törvény a kialakult visszautasítási okokat szabályozza. Nem járhat el a bíróság, és vissza kell utasítani a keresetlevelet, ha a bíróságnak nincs joghatósága, vagy nincs hatásköre és áttételre nem kerülhet sor. Szintén a bíróság hatásköréhez kapcsolódó kérdés, hogy ha olyan közigazgatási tevékenységet támad a keresetlevél, amely bíróság előtt nem támadható meg, így például járulékos cselekményt vagy irányítási aktust anélkül, hogy más törvény ezt lehetővé tenné. A perindítási jogosultság fogyatékossága miatt kerül visszautasításra a keresetlevél, ha a keresetlevelet benyújtó személy, szervezet a Kp. szerint nem rendelkezik keresetindítási joggal, vagy más törvény speciális rendelkezést tartalmaz a Kp. perindításra vonatkozó szabályaihoz képest és erre tekintettel nem tartozik a privilegizált felperesi körbe. Ide kapcsolódó pergátló akadály a perbeli jogképesség, illetve a törvényes képviselő perbeli részvételének a hiánya.
A perindításnak az ágazati jogban számos esetben előfeltétele a közigazgatáson belül rendelkezésre álló jogorvoslat kimerítése. Ilyen közigazgatási jogorvoslat például a fellebbezés, a panasz vagy a kifogás. Előfordul az is, hogy nem kifejezetten jogorvoslati eljárást intézményesít az ágazati szabályozás, hanem valamilyen egyéb igényérvényesítést szolgáló közigazgatási eljárást. Szintén akadálya a perindításnak, ha a közigazgatási tevékenységgel kapcsolatban ugyanazon felek között már folyamatban van közigazgatási per, vagy a tevékenységre nézve a keresetlevélben foglaltakkal azonos jogalapon már ítélet született.
A perindítási határidő elmulasztása szintén visszautasítást eredményez, akárcsak a hiánypótlás elmaradása, illetve elégtelensége, utóbbi azonban csak akkor, ha a hiányok miatt a keresetlevél nem bírálható el. Mindenképpen ilyen hiányosság a jogsérelem megjelölésének elmaradása. További visszautasítási ok a nem megfelelő formában való előterjesztés a kötelező elektronikus kapcsolattartás esetében.
A visszautasítási okok nagy részét az egész eljárás során hivatalból kell figyelembe venni, azok későbbi észlelése az eljárás megszüntetéséhez vezet. Az eljárást megszüntető végzés ellen önálló perorvoslatnak van helye. Mivel a közigazgatási szerv a keresetlevél benyújtásáról az ismert érdekelteket értesítette, szükséges, hogy őket a visszautasításról a bíróság tájékoztassa a visszautasító végzés jogerőre emelkedését követően.
A 49. §-hoz
A törvény a visszautasított keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatály fenntartását csak szűk körben teszi lehetővé. Ilyen, ha jogi képviselő nélkül eljáró fél által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a közigazgatási tevékenység által okozott jogsérelem megjelölését, továbbá, ha az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett nem elektronikus úton, vagy elektronikus úton, de nem a vonatkozó szabályok szerint nyújtotta be a keresetlevelet, hiszen ez utóbbi esetkörben a hiánypótlás alkalmazása lehetetlen. Szintén szükséges a hatály fenntartása azon esetekben, amelyekben a polgári bíróságnak vissza kell utasítania a tévesen nála előterjesztett keresetlevelet, és nincs lehetőség áttételre a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz. Ezeket az eseteket a törvény külön nevesíti.
IX. Fejezet Azonnali jogvédelem
Az 50. §-hoz
A közigazgatási per célja, hogy a felperes a jogát vagy jogos érdekét sértő közigazgatási cselekménnyel szemben jogvédelmet nyerjen a bírói út által. Azonban a közigazgatási cselekmények egy része olyan tartalmú, hogy – figyelemmel arra, hogy a keresetlevél benyújtásának nincsen halasztó hatálya – a bíróság ítéletének jogerőre emelkedését követően az eredeti állapot nem állítható helyre, vagy az aránytalanul nehéz volna, így az eljárás eredményeként nyújtott bírósági jogvédelem is kiüresedne. A hatékony jogvédelem tényleges megvalósulása érdekében a törvény lehetőséget ad a bírói jogvédelemnek már az ítélet meghozatala előtti igénybevételére, e jogvédelmi eszközöket azonnali jogvédelmi eszközökként külön fejezetben szabályozva.
A fejezet először az azonnali jogvédelmi eszközöket definiálja és igénybevételük közös szabályait rögzíti, majd az egyes eszközök különös szabályait állapítja meg. A javaslat megtartja a végrehajtás felfüggesztése kapcsán kialakított szabályokat, azokat absztrahálja általános szabályokká, amelyek minden azonnali jogvédelmi eszközre vonatkoznak.
Az azonnali jogvédelmi eszköz alkalmazásának célja a közvetlenül fenyegető hátrány elhárítása, a vitássá tett jogviszony ideiglenes rendezése, a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása lehet. Azonnali jogvédelmi eszköz egyrészt a halasztó hatály elrendelése. A végrehajtás felfüggesztése e tágabb kategórián belül él tovább, s válik így azon ügyekre is alkalmazhatóvá, ahol nincs lehetőség vagy szükség a közigazgatási döntés végrehajtására annak hatályosulásához. Másrészt szükséges lehet a külön törvények alapján beálló halasztó hatály kizárása is, ez az előző eszköz inverze, következésképpen annak szabályait kell itt is alkalmazni. Harmadrészt számos esetben e negatív irányú jogvédelmi eszközök nem képesek (elégséges) védelmet nyújtani, így ideiglenes intézkedések elrendelésére is fel kell jogosítani a bíróságot. Az előzetes bizonyítás elrendelése ugyan nemcsak azonnali jogvédelmi jelleggel rendelhető el, mivel azonban itt is nagy szerepe van a gyorsaságnak, ezért indokolt a rövidebb határidők, a kérelemre és a bíróság eljárására vonatkozó szabályok alkalmazása e jogintézményre is. A törvény az előzetes bizonyítást ezért ebben a fejezetben helyezi el.
A bíróság gyors és hatékony döntését elősegítendő az azonnali jogvédelem iránti kérelemben minden olyan okot, indokot és bizonyítékot elő kell adni, mely a fél kérelmét megalapozó tényeket valószínűsíti. Pusztán a jogsértés állítása nem vezethet eredményre.
A közigazgatási cselekmény végrehajtását érintő kérelem esetén a végrehajtó szervet haladéktalanul értesíteni kell, hogy a vitatott cselekményt a kérelemről való döntésig ne hajtsa végre. Ez a kötelezettség az alperest terheli. Ha a kérelmet a bíróságnál nyújtották be, a bíróság e tényről haladéktalanul értesíti az alperest, hogy e kötelezettségének eleget tudjon tenni. Mivel az azonnali jogvédelem iránti kérelem elrendelésének bármikor helye van, a keresetlevél benyújtását követően minden esetben a bíróságnál kell a kérelmet előterjeszteni.
A törvény bizonyos esetekben kizárja az azonnali jogvédelem lehetőségét, erre az ágazati jogalkotónak azonban lehetőséget nem ad.
Az 51. §-hoz
E közös szabályok mindegyik azonnali jogvédelmi eszköznél alkalmazást nyernek, az egyes eszközökre vonatkozó speciális szabályokkal együtt. Fontos kiemelni, hogy több azonnali jogvédelmi eszköz együttesen vagy egymást követően is alkalmazható, ezek összefüggéseire azonban a bíróságnak az elrendelő végzésben utalnia kell. Az azonnali jogvédelem tárgyában hozott bírói döntések szükség szerint módosíthatóak, illetve visszavonhatóak.
Az azonnali jogvédelem iránti kérelemről való döntés rövid határidejének az indoka, hogy hatékony jogvédelmet tudjon nyújtani. Az azonnali jogvédelem szükségességének kérdése kapcsán végzett arányossági mérlegelés körében a bíróságnak a közigazgatási cselekmény hatályosulása mellett és ellen szóló érdekeket, azok sérelmének következményeit kell mérlegelnie, nem pedig azt, hogy a közigazgatási cselekmény elleni kereseti kérelem sikerrel kecsegtet-e, és valószínűsíthető-e a jogsértés megállapítása. E mérlegelés alapossága érdekében a bíróságnak törekednie kell arra, hogy a feleket meghallgassa, aminek a multipoláris viszonyokban különösen nagy jelentősége van. A bíróságnak akár telefonon és emailben is lehetősége van a felek nyilatkoztatására, de meghallgatást is tarthat. A kérelmező fél tekintetében a törvény itt is elvárja a kérelmezőtől, hogy álláspontját teljes körűen előadja, a bizonyítékait bemutassa, ezzel segítve elő a koncentrált eljárást, ezért hiánypótlásra nincs lehetőség. A döntés alapvetően az előterjesztett kérelemben előadott tényeken, bizonyítékokon és az ügy iratain alapul.
Fontos, hogy a bíróság a kérelem teljesítését biztosíték adásához kötheti, ez fizetési kötelezettség esetén a hatályosulás elmaradása által okozható hátrány súlyát jelentősen csökkenti, így a bíróságnak ezt a lehetőséget fokozottan figyelembe kell vennie az arányossági vizsgálat során.
A bíróság döntésével szemben perorvoslatnak van helye, amelynek az általános szabályok szerint halasztó hatálya van, ezért annak elbírálására is tartalmaz a törvény határidőt. Főszabályként az ítélet megszületéséig hatályos az azonnali jogvédelmet elrendelő döntés, kivéve, ha az eljárás során azt hatályon kívül helyezik, illetve a jogvédelem meghosszabbítható a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő végéig. A keresetlevél visszautasítása esetén szükséges külön rendelkezni az azonnali jogvédelmet elrendelő végzés hatályáról, amennyiben a keresetlevél benyújtásához fűződő hatályok fennmaradnak az ismételt benyújtás esetén.
Az 52. §-hoz
A halasztó hatály elrendelése akkor kérhető, ha a keresetlevél benyújtásának nincsen halasztó hatálya. Ha a bíróság elrendeli a halasztó hatályt, a közigazgatási cselekmény végrehajtása nem rendelhető el, az abból származó jog nem gyakorolható, sem más módon nem hatályosulhat a cselekmény. Már a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig, de legkésőbb az elbírálásra nyitva álló határidő elteltéig nem foganatosítható a végrehajtás. Kivétel a kérelem halasztó hatálya alól annak a közigazgatási cselekménynek a hatályosulása, amelyet a közigazgatási szerv azonnal végrehajthatónak nyilvánított.
Az 53. §-hoz
Egyes közszolgálati jogviták esetén, illetve külön törvény alapján a közigazgatási cselekményekkel szemben benyújtott kereseti kérelemnek halasztó hatálya van, ami indokolja, hogy a halasztó hatály feloldására is rendelkezésre álljon jogvédelmi eszköz. Ez a jogintézmény gyakorlatilag az előző inverze. Ha a halasztó hatályt a bíróság feloldja, a cselekményből származó jog gyakorolható, a végrehajtás elrendelhető.
Az 54. §-hoz
E jogintézmény alkalmazásának célja is megegyezik a fenti két esettel, azonban itt azok alkalmazása nem elegendő. Ideiglenes intézkedésként bármilyen olyan intézkedésre sor kerülhet, amely alkalmas a jogvédelem garantálására, a bíróság döntéshozatali jogkörének keretei között. Az az anyagi jogi szabályokból válik egyértelművé, hogy milyen ideiglenes intézkedés hozható, ezért az ideiglenes intézkedés kereteit e szabályok is alapvetően meghatározzák. Az ágazati jogban az ideiglenes intézkedés mibenléte is részletezhető. A törvény bizonyítást is lehetővé tesz, és azt is rendezi, hogy az ideiglenes intézkedést a közlést követő napon teljesíteni kell, ha a bíróság eltérően nem rendelkezik, tehát ebben az esetben a perorvoslati kérelemnek nincs halasztó hatálya.
Az 55. §-hoz
Ezen azonnali jogvédelmi eszköz célja szintén az, hogy a kérelmező bírósági jogvédelmét elősegítse. Két okból engedélyezhető, egyrészről, ha a bizonyítás a per későbbi szakaszában nem, vagy különös nehézséggel lenne csak lefolytatható, vagy ha az a per ésszerű határidőben való befejezését segíti. A kérelemben elő kell adni a bizonyítási indítványt, és hogy erre milyen okból van előzetesen szükség. Ha a kérelemnek a bíróság helyt ad, a bizonyítás szabályait kell megfelelően alkalmazni. Önálló perorvoslatot – a többi azonnali jogvédelmi eszközzel ellentétben – csupán a bíróság kérelmet elutasító döntésével szemben biztosít a törvény, az előzetes bizonyítást elrendelő végzéssel szemben nincs helye perorvoslatnak.
X. Fejezet Perelőkészítés
Az 56. §-hoz
Ha hiánypótlásra nincs szükség, vagy a fél hiánypótlási kötelezettségének eleget tett, és sem áttételnek, sem visszautasításnak nincsen helye, a tárgyalás kitűzésére alkalmas keresetlevél a tárgyalást előkészítő tanácsülésre kerül felterjesztésre, amellyel a perelőkészítés kezdetét veszi. A tanácsülést a keresetlevél bíróságra érkezésétől számított tizenöt napon belül kell megtartani.
A perek időtartamának csökkentése érdekében a bírósági döntések aránya a tárgyalás és a tárgyalás előkészítése között megváltozik, több bírói döntés meghozatalára már a tárgyalást megelőző szakaszban lehetőség nyílik (pl. a bizonyítás elrendelése). Ezzel biztosítani lehet, hogy alapvető perelőkészítő intézkedésekre ne a tárgyaláson kerüljön sor, így a tárgyalás már a bizonyítás felvételének és a jogvita lezárásának színtere legyen. A törvény alapján a tanácsülésen dönt a bíróság a per egyesbíró elé utalásáról. Ez azonban nem zárja, ki, hogy bármely más, a tárgyalás előkészítését szolgáló intézkedést is itt tegyen meg. Az azonnali jogvédelmi eszközök alkalmazásáról, amiről az azonnali jogvédelem szabályai szerint a bíróság tanácsa dönt, szintén lehet ekkor dönteni, ha arról időben nem kellett hamarabb dönteni. A tanácsülés megtartásának időpontját a törvény rögzíti, ez attól függően alakul, hogy a keresetlevelet a bíróságnál vagy az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél kell benyújtani.
Az 57. §-hoz
A tanácsülésen kívül is megtehető intézkedések széles kört fognak át, így lehetőség van bizonyítás elrendelésére, hatóságtól vagy más bíróságtól olyan iratok beszerzésére, amelyekhez a felperes nem tud hozzáférni. A felek nyilatkozattételre való felhívása is a perkoncentrációt szolgálják. Az egyesbíró elé utalás lehetőségére tekintettel az intézkedések megtételét nem köti a perrendtartás a tanácsüléshez, és azért sem, mert szükségességük az eljárás későbbi szakaszában is felmerülhet. Az előkészítő intézkedések megtételére az elnök vagy az általa kijelölt bíró az eljárás során bármikor jogosult.
Az 58. §-hoz
Az első tárgyalás kitűzésére a törvény olyan határidőt állapít meg, amely biztosítja a per ésszerű időn belüli elintézését, de nem rövidíti le aránytalanul a felkészülési időt a felek és az érdekeltek számára, valamint a bírósági ügyteher szempontjából is kivitelezhető. A tárgyalást nemcsak a bíróság hivatalos helyiségében lehet megtartani.
Az 59. §-hoz
Garanciális szempontból fontos, hogy a bíróság az idézett feleket tájékoztassa arról, hogy a tárgyalás elmulasztása számukra milyen jogkövetkezménnyel jár, illetve, hogy magukat hogyan képviseltethetik. A kiskorúak esetében az idézés a törvényes képviselőn keresztül történik. Perhatékonysági okból figyelmeztetni kell továbbá a feleket arra, hogy a tárgyaláson a becsatolni kívánt további okirataikat hozzák magukkal, ezzel is gyorsítva az eljárást.
A tárgyalás kitűzése és a tárgyalásra idézés szabályaihoz kapcsolódóan a törvény az ismert érdekelt értesítését is a bíró feladatává teszi. Ezt a kötelezettséget a törvény az érdekeltre vonatkozó szabályok között is rögzíti, itt csak a korábban nem értesített érdekeltre nézve írja elő az értesítést a tárgyalásról való értesítéssel együtt.
A 60. §-hoz
A felek és érdekeltek a védiratra észrevételt, nyilatkozatot tehetnek írásban a tárgyalás előtt. Írásbeli nyilatkozatot a tárgyaláson már nem tehet a fél, erre őt a bíróságnak a nyilatkozattételre való felhíváskor figyelmeztetnie kell. A nyilatkozatokat a bíróság általános értesítési kötelezettsége alapján (2. §) haladéktalanul közli a másik féllel és érdekeltekkel, akik azokra természetesen nyilatkozhatnak. A nyilatkozattételre a bíróság határidőt állapíthat meg, és mérlegelés szerint mellőzheti az e határidőt követően előterjesztett nyilatkozatokat.
A 61. §-hoz
A bíróság kérelemre vagy hivatalból az előkészítő szakaszban bizonyítást rendelhet el, koncentrálva ezzel a bizonyítási eljárást már az első tárgyalásra. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy csak az előkészítő szakban rendelhetne el bizonyítást, erre a későbbiekben is sor kerülhet.
A 62. §-hoz
Előfordulhat, hogy a keresetlevéllel előterjesztett és a közigazgatási szerv által megküldött iratokon kívül más, jellemzően közigazgatási szervnél, egyéb hatóságnál vagy bíróságnál lévő iratokra is szükség van a jogvita eldöntéséhez, de azokat a fél vagy az érdekelt beszerezni nem tudja. Ebben az esetben a bíróság intézkedik az iratok beszerzése iránt. Ha az első tárgyalásra ezeket a bíróság beszerezni nem tudná, az eljárás felfüggesztésének van helye. Az iratok beszerzése után a tárgyalást haladéktalanul ki kell tűzni. Az irat kiállítója tudatosan tág fogalom, abba külföldi hatóságok és közigazgatási szervnek, bíróságnak, egyéb hatóságnak nem minősülő jogalanyok is beleértendőek.
A 63. §-hoz
Törvény által meghatározott esetben a bíróság a felet meghallgatja. Ha utóbb tárgyalásra is sor kerül, a tárgyaláson a meghallgatás jegyzőkönyvét ismertetni kell. A meghallgatás mindig személyes nyilatkozattételt feltételez, arra zártcélú távközlő hálózat útján is sor kerülhet.
A 64. §-hoz
A törvény az egyezségkötés lehetőségének elindítását a bíróság kezébe teszi. A bíróság ugyanis döntet úgy, hogy már a tárgyalást megelőzően megkísérli a felek közötti egyezséget előmozdítani. Ennek részletes szabályait a törvény XI. Fejezete tartalmazza.
A 65. §-hoz
Új elem az észrevétel kérése, ami az amicus curiae jogintézmény közigazgatási perrendben való meghonosítását célozza. Az amicus curiae, a „bíróság barátja”, ahogy az elnevezése is mutatja, a bíróságot hivatott a döntéshozatalban támogatni. A törvény szabályai alapján a jogvita olyan összefüggéseit teszi a bíróság számára átláthatóvá, amelyet a felek nem tudnak elé tárni. A bíróság elsősorban társadalmi vagy gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű kérdésekben kérhet észrevételt, ami a per eldöntése szempontjából releváns tények, körülmények tekintetében a bíróság tájékozódását segíti. Ez a lehetőség nem írja felül a „iura novit curia” tételt, tehát a jogot a bíróságnak kell ismerni és értelmezni, alkalmazni, az észrevétel csupán olyan összefüggéseket tesz láthatóvá, érthetővé, amelyek az írott jogon túliak.
Az észrevételt mindig a bíróság kéri. Az észrevétel nem minősül szakértői véleménynek, bizonyító ereje nincsen. Az észrevétel kérése nem helyettesítheti a szakértő kirendelését, más célt szolgál. A fontolva haladás jegyében a törvény amicus curiae szerepet csak az alkalmazandó jogszabály megalkotójának, illetve törvény kezdeményezőjének biztosít az alkotmánybírósági eljárás szabályaihoz hasonlóan. Az észrevételre a felek és érdekeltek nyilatkozatot tehetnek, indokolt esetben az észrevételező meghallgatásának is helye van.
Az ügyészségre vonatkozó szabály egy már létező, a legfőbb ügyészt a Kúria előtti eljárásban megillető jogosítvány kiszélesítését jelenti. Ezen álláspont kikérésére az észrevétel kérésének szabályait kell megfelelően alkalmazni.
XI. Fejezet Az egyezség és a közvetítés
A 66. §-hoz
Az egyezség szerepe a bírói út kiszélesedésével és a hivatalbóli döntés-felülvizsgálati lehetőségek korlátaival összefüggésben fontos szerepet kaphat, különösen, ha az anyagi jog a közigazgatási szerv részére mérlegelési mozgásteret biztosít. Szükséges tehát a megfelelő perjogi kereteket biztosítani ahhoz, hogy a felek megegyezhessenek. Természetesen a felek nem arról egyezkednek, hogy jogsértő volt-e a tevékenység vagy nem, hanem arról, hogy az állított jogsérelmeket hogyan lehetne a jogszabályok által biztosított mérlegelési mozgástér keretei között úgy orvosolni, hogy ne kelljen újabb közigazgatási eljárásokat lefolytatni.
A 67. §-hoz
Az egyezségi szabályok visszautalnak a jogi rendre, csak azokban az esetekben van helye egyezségnek, ahol az egyezséget jogszabály nem zárja ki, és ahol a jogvita tárgya ezt lehetővé teszi. Ez elsősorban olyan esetekben lehetséges, ahol a hatóság több jogszerű döntés közül szabadon mérlegelve választhat, illetve ahol multipoláris viszonyokban elsősorban jogos érdekek sérelme kerül előtérbe, amely sérelmek a közigazgatási szerv mérlegelési mozgásterén belül – hatósági döntések esetén például elsősorban egyes határozati rendelkezések módosítása révén – elháríthatóak. A perrendtartás ezért is hangsúlyozza, hogy az egyezség célja a jogsérelem orvoslásának a módjáról való megállapodás. Azt is szükséges hangsúlyozni, hogy az egyezség túlléphet a jogvita tárgyán, és abban olyan megállapodás is köthető, amelynek előírására az alperes hatásköre nem terjed ki (pl. polgári jogi kötelezettséget is vállalhat a felperes). Az egyezség természetesen ez esetben sem érintheti más hatóságok hatáskörét, a felperes illetve az érdekeltek magánautonómiájának körén belüli kötelezettségek vállalásáról van itt szó. A közigazgatási szerv csak olyan kötelezettséget vállalhat, amelyre hatásköre kiterjed.
A 68. §-hoz
Az egyezség kezelésének jelenleg is kialakult peres gyakorlata van, ezen a törvény nem változtat. A bíróság ugyanis „beemeli” a jogrendbe a felek egyezségét, ha az megfelel a jogszabályoknak, ezzel együtt ítéleti hatállyal látja el. Az egyezségben foglaltak érvényre juttatása érdekében a bíróság a végzésben az egyezségben foglaltaknak megfelelően megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi a vitatott közigazgatási cselekményt.
A 69. §-hoz
A felek a per során úgy is köthetnek egyezséget, hogy a közigazgatási szerződést a hatályon kívül helyezési ok megszüntetése érdekében módosítják.
A 70. §-hoz
A törvény lehetőséget teremt arra, hogy – ha a felek és az érdekeltek ahhoz hozzájárulnak – a bíróság közvetítést rendeljen el, amelynek során a felek és érdekeltek bírósági közvetítő közreműködésével kísérelhetik meg a jogvita megegyezésen alapuló rendezését. A közvetítés időtartamára – ami legfeljebb két hónap lehet – a pert fel kell függeszteni. E végzéssel szemben fellebbezéssel az a fél vagy érdekelt élhet, aki közvetítéshez nem járult hozzá.
A 71. §-hoz
A közvetítésre vonatkozó törvény bírósági közvetítésre vonatkozó szabályait kell értelemszerűen alkalmazni. A közvetítés sikere érdekében a bírósági közvetítő az ügyet tárgyaló tanácsnak nem lehet tagja, és az ott elhangzottak a közvetítés sikertelensége esetén tovább folytatott perben nem használhatóak fel. A közvetítés eredményéről a bírósági közvetítő tájékoztatja a perbíróságot, amely annak fényében – ha egyezség nem született vagy az csak a jogvita egy részét rendezi –az eljárást folytatja, vagy az egyezséget megvizsgálja és jóváhagyhatósága esetén erről határozatot hoz. A közvetítéssel felmerült költségek viseléséről a felek az egyezségben rendelkezhetnek, ennek hiányában saját költségeiket a felek maguk viselik, így erről a végzésben a bíróságnak a perköltség viselése körében nem kell rendelkeznie. Az egyezség jóváhagyása esetén az eljárást a bíróság megszünteti.
XII. Fejezet A tárgyalás
A 72. §-hoz
A törvény aktív, a felekkel együttműködő bírói szerepet szabályoz. A szabályozás ugyanakkor nem töri le a felek rendelkezési jogát, a peranyag-szolgáltatást nem veszi át a bíróság, kerüli a prejudikáció lehetőségét, mégis túlmutat a jelenlegi tájékoztatási kötelezettségen. A törvény részletezi, hogy a tárgyalás vezetése milyen legfőbb kötelezettségeket ró a bíróságra, de visszautal a polgári perrendtartás szabályaira a rendfenntartás, a tárgyalás nyilvánossága kapcsán és a bíró pervezetési szerepének egyirányú értelmezése és fejlődése érdekében a pervezetés tekintetében is.
A 73. §-hoz
A tárgyalás megnyitásának keretében a bíróság a polgári perrendtartás szabályainak megfelelően ellenőrzi a tárgyalásra idézettek és a tárgyalásra megjelentek személyazonosságát. A jelenlévők és a jegyzőkönyv számára ismerteti az ügyszámot, a feleket, az ügy típusát, a tárgyalás számát, az eljáró tanácsot, a tárgyalás megtartásának helyét, idejét és a jelenlévők nevét. Ha indokolt, a tárgyalás zártan történő megtartását rendelheti el. A bíróság a szükséges mértékben ismerteti az ügy iratait, különös tekintettel a keresetlevélre, a védiratra és az arra tett nyilatkozatokra, az esetlegesen rendelkezésre álló szakértői véleményre, előzetes bizonyításra és észrevételre. Az eljárás elhúzódását elkerülendő, a tárgyaláson csak szóban tehető nyilatkozat, kivétel ez alól a bizonyítási szabályok körében az az eset, amikor a bizonyítási eljárás még nem zárult le. A szóbeli nyilatkozatra – a visszaélésszerű használat megakadályozása érdekében – a bíróság időkeretet állapíthat meg.
Újdonság a közigazgatási perben, hogy az iratismertetés után, amennyiben minden fél és érdekelt jelen van, a bíróság – ha azt célravezetőnek tartja – kísérletet tesz egyezség létrehozására, ha a jogvita tárgya és körülményei alapján véleménye szerint ez lehetséges. Ennek mikéntjét a XI. Fejezet szabályozza.
A bíróság a felek mulasztása esetén is elbírálhatja a jogvitát. Indokolja ezt a megelőző eljárás ténye, mivel a fél tud a jogvitáról, a perindításról – ő maga indítja a pert –, a közigazgatási szerv által megállapított tényekről, jogkövetkezményekről, minderről nyilatkoznia kell a keresetlevelében. Felesleges tehát bevárni azt, hogy még egyszer előadja, amit a keresetlevelében előadott, mulasztása a terhére esik. Az alperes a felperes keresetindításának tudatában mulaszt, védiratát már előterjesztette, így elhalasztani a tárgyalást célszerűtlen.
Ha a felperes kérésére kerül sor a tárgyalás megtartására és azon sem a felperes, sem képviselője nem jelenik meg szabályszerű értesítés ellenére, a bíróság az eljárást megszüntetheti, ha az alperes nem kéri az eljárás folytatását. A bíróság e körben tehát mérlegelhet, hogy folytatja az eljárást, vagy megszünteti azt. A mulasztás miatt az általános szabályok szerint van helye igazolási kérelem előterjesztésének.
A perrendtartás lehetőséget biztosít a távollévő személynek, hogy a polgári perrendtartás szabályai szerint elektronikus távközlő hálózat útján vegyen részt a tárgyaláson, ezt az egyéb általános rendelkezéseknél, az elektronikus technológiák és eszközök alkalmazása körében a polgári perrendtartásra való visszautalással teszi a törvény lehetővé.
A 74. §-hoz
A törvény modellje arra épül, hogy a bíróság már az első tárgyaláson ítéletet tud hozni az ügyben, ezzel hatékony és gyors jogvédelmet tud szolgáltatni. Tárgyalás elhalasztásának csak abban az esetben van helye, ha a bizonyítást a tárgyaláson nem lehet lezárni, vagy a mulasztó fél személyes meghallgatása szükséges az ítélethozatalhoz. Ebben az esetben – pervesztességre tekintet nélkül – a mulasztó fél viseli az új tárgyalás költségét. A felek közös kérelme esetén is csak abban az esetben van helye halasztásnak, ha ez az ésszerű időn belül való befejezést szolgálja az egyezségkötés vagy a perenkívüli elintézés reális lehetőségére tekintettel.
A 75. §-hoz
Mivel a közvetlenség elve alapján a felek részére biztosítani kell, hogy a bíróság előtt szóban előadhassák álláspontjukat, és meghallgassa őket a bíróság, ha a bíróság összetételében a tárgyalások között változás történik, a következő tárgyaláson az elnök ismerteti a korábbi iratokat, kérelmeket. Ezen ismertetésre a felek észrevételt tehetnek.
A 76. §-hoz
A tanács elnöke határozza meg a bizonyítási cselekmények sorrendjét. Ha az előkészítő szakaszban bizonyítási cselekmény történt, az elnök gondoskodik arról, hogy a tárgyaláson a bizonyítási eszközök rendelkezésre álljanak, akkorra tűzi ki a tárgyalást, amikor a bizonyíték már rendelkezésre áll, a tárgyalásra a tanút, szakértőt megidézi. A pervezetéshez kapcsolódóan a kontradiktórius eljárás megköveteli, hogy a felek és az érdekeltek a tárgyaláson a bizonyítás eredményére a tárgyaláson szóban nyilatkozatot tegyenek. Írásban csak abban az esetben tehető a tárgyaláson nyilatkozat, ha a tárgyalás elhalasztására bizonyítási cselekmények miatt van szükség.
A 77. §-hoz
Ha a bíróság a tárgyaláson azt állapítja meg, hogy a per a határozathozatalra megérett, erre figyelmezteti a feleket, akik a tárgyalás berekesztése előtt még összefoglaló nyilatkozatokat tehetnek. Ezt követően a bíróság a tárgyalást berekeszti, és határozathozatal céljából visszavonul. A tárgyalás berekesztését követően is meg lehet nyitni a tárgyalást, ha azt a bíróság szükségesnek látja, illetve meg kell nyitni, ha a bírák személyében változás áll be.
XIII. Fejezet A tárgyaláson kívüli elbírálás
A 78. §-hoz
A törvény megtartja a jelenlegi gyakorlatot, és főszabállyá továbbra is a tárgyaláson kívüli eljárást teszi az által, hogy ha egyik fél (vagy érdekelt) sem kérte tárgyalás tartását, és azt a bíróság sem tartja szükségesnek, a bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határozhat. A törvény lehetőséget biztosít a tárgyalás mellőzésére abban az esetben is, ha az alperes a kereseti kérelmet teljes egészében alaposnak ismeri el, illetve ha olyan lényeges alaki hiányosságban szenved a vitatott közigazgatási cselekmény, amely miatt nem létezőnek kell tekinteni és meg kell semmisíteni. A tárgyalás mellőzése a bíró mérlegelésétől függ, az eset konkrét körülményei (pl. érdekelt is részt vesz, aki szintén kérte a tárgyalás tartását) alapján dönthető el, hogy a tisztességes eljárás követelményeinek eleget tesz-e a tárgyalás mellőzése abban az esetben, ha valamely fél kérte a tárgyalás tartását. Tárgyalás tartása azonban kötelező, ha a perben bizonyítást kell lefolytatni, kivétel ez alól az okirati bizonyítás: ennek tárgyaláson kívül is van helye.
Amennyiben a felek személyében a per során változás áll be, az újonnan perbelépő, perbevont vagy perbeállított félnek is biztosítja a törvény a tárgyalás tartásának kérelmezését. Külön ki kell emelni az érdekelt jogát, hogy a perbelépési kérelmében tárgyalás tartását kérhesse. Ebben a körben újfent rá kell mutatni, hogy az érdekelt nem azonos a polgári per beavatkozójával. A közigazgatási per sajátja, hogy alperesi oldalon félként nem közigazgatási szerv csak kivételes esetben állhat, az alperesi érdekeltnek általában „ugyanannyi” – ha nem több – joga vagy jogos érdeke fűződik a bíróság döntéséhez, mint a felperesnek. Emiatt indokolt az érdekeltek számára is hasonló erősségű eljárási jogokat adni, mint a feleknek.
Fontos szerep jut a tárgyaláson kívüli elbírálás esetén is a felek nyilatkozatainak, így ezekre a törvény minimális határidőket állapít meg. E határidők továbbá abból a szempontból is fontosak, hogy azon eljárási cselekményeket, amelyeket legkésőbb az első tárgyaláson lehet megtenni, a tárgyaláson kívüli elbírálás esetén a nyilatkozatokra adott határidőkön belül lehet megtenni (ilyen pl. a keresetváltoztatás és a bizonyítási indítvány). Amennyiben ilyen határidőt a bíróság nem állapítana meg, az ítélet meghozataláig lehet ezen eljárási cselekményeket hatályosan megtenni.
Mivel tárgyalásra nem kerül sor, a törvény lehetővé teszi a bíró számára, hogy külön egyezségi kísérletre idézzen. Ez az egyszerűsített perre nézve is fennálló lehetőség, hiszen az egyszerűsített perben is tárgyaláson kívül jár el a bíróság, az ott szabályozott eltérésekkel.
XIV. Fejezet Bizonyítás
A 79. §-hoz
A közigazgatási perben a bizonyítás szabályozása különösen jelentős annak érdekében, hogy a bírósági eljárás ne váljon másod-, illetve harmadfokú közigazgatási eljárássá, és a tényállás tisztázásának helyszíne a megelőző eljárás legyen.
A bizonyításra a törvény a polgári perrendtartás bizonyítási szabályait rendeli alkalmazni, így csak az azokhoz képest speciális szabályokat tartalmazza. Ezek közül kiemelendő a bizonyítás hivatalbóli elrendelésének lehetősége. A törvény a hivatalbóliságot kétfelé bontja, megkülönböztetve a hivatalbóli vizsgálatot és a bizonyítás hivatalbóli elrendelését. Jellemzően az előbbi körben kerül sor a bizonyítás hivatalbóli elrendelésére, de lehetnek egyéb olyan esetek, amikor valamilyen okból (elsősorban a bizonyításra kötelezett gyengébb eljárási pozíciója miatt) a törvény a hivatalbóli vizsgálatot ugyan nem, de a hivatkozott tény, körülmény hivatalbóli bizonyítását lehetővé teszi. A perrendtartás szerint ilyen eljárási helyzet jellemzi a kiskorú személyeket és a fogyatékossággal élőket.
A közigazgatási per nem újabb hatósági ügyintézési szint, ezért a közigazgatási szerv által a megelőző eljárásban elfogadott tényállás tekintetében csak korlátozottan van helye új bizonyítékokra hivatkozásnak. A megtámadási perek esetében a feleknek a közigazgatási eljárás során kell mindent megtenniük annak érdekében, hogy a tényállás teljes mértékben tisztázásra kerüljön, különben a bírósági eljárás parttalan és igen hosszadalmas jogvitává válik. Ezt a célt szolgálja annak a rögzítése, hogy a megelőző eljárásban nem értékelt tényre fő szabályként nem lehet hivatkozni. Kivételt képeznek ez alól azok az esetek, amikor a félnek nem róható fel az, hogy a megelőző eljárásban nem került az értékelésre: ilyen ok lehet, ha önhibáján kívül nem ismerte, vagy az eljárás közigazgatási szerv által kijelölt keretei között nem tűnt relevánsnak egy adott tény, körülmény,illetve a közigazgatási szerv azt nem vette figyelembe. A közigazgatási szerv részéről tehát a tényállás nem megfelelő tisztázása új
bizonyítékokra hivatkozás útján csak szűk körben orvosolható. Fontos korlátot jelent az is, hogy a feleknek a bizonyítás indítványozására, vagy a bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátásra legkésőbb az első tárgyaláson van lehetőségük, amely összhangban áll a jóhiszemű pervitel és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével is. Ezt a főszabályt csak a marasztalási perek szabályai törik át.
A 80. §-hoz
A közigazgatási perben a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher elosztása főszabályként a polgári perhez hasonlóan alakul, azonban a fegyveregyenlőség biztosítása miatt bizonyos esetekben a bizonyítási kötelezettség megfordítható. A korábbi szabályozás problémáira tekintettel szükséges, hogy a fél a megállapított tényállás hibáit valószínűsítse, ne pusztán vitassa. Ezen – az európai emberi jogi gyakorlatban jellemzően büntetőügynek minősülő – ügyek esetében ez a büntető ügyektől elvárt garanciák meglétéhez számos esetben szükséges. A közszolgálati jogvita esetén szintén fegyveregyenlőségi eszköz a munkáltató közigazgatási szerv oldalán fennálló fokozott bizonyítékszolgáltatási kötelezettség.
A 81. §-hoz
A szakértői szabályozásban jelentős újítás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a megelőző eljárásban kirendelt szakértő a közigazgatási perben a perben kirendelt szakértővel azonos megítélés alá esik, szakvéleménye egyenrangú bizonyítékként szolgál. A közigazgatási eljárás során kirendelt szakértő szakvéleményének a fél nyilatkozataként történő kezelése a közigazgatási perben indokolatlan volt, mivel a szakértő, szakértői szerv a közigazgatási szervtől függetlenül készítette el szakvéleményét. A korábbi szabályozás során a közigazgatási eljárásban kirendelt szakértő véleménye nem minősült perbeli szakértői véleménynek, a megelőző eljárásban alkalmazott szakértőt a közigazgatási perben tanúként idézték szakvéleményével kapcsolatban. E gyakorlat általában szükségessé tette a közigazgatási perben új szakértő kirendelését, amely a közigazgatási döntés indokolatlan felülmérlegelését és a pertartam növekedését eredményezte.
A törvény a perben kirendelt szakértővel azonosítja a megelőző eljárásban kirendelt szakértőt, a háttérszabályként érvényesülő polgári perrendtartás rendszerén keresztül azonban azt is biztosítja, hogy a felperes a szakvéleményt támadja, amire a szakértővel szemben fennálló kizárási okok alapján, illetve a jogszabályban a szakvéleménnyel szemben támasztott követelmények megsértésre hivatkozással van elsősorban lehetőség. A felmentett vagy a perből kizárt szakértő helyett a bíróság hivatalból másik szakértőt rendel ki. Aggályos szakvélemény esetében, ha annak oka a szakértő által adott felvilágosítás után sem volt megszüntethető, a felek a perben új szakértő kirendelését indítványozhatják. A perrendtartás a felperes számára a közigazgatási eljárás során elkészült szakértői vélemény megkérdőjelezését teszi lehetővé, nem pedig lecserélését. Ez a szabályozás felel meg a koncentrált és költségkímélő eljárás alapvető követelményének.
A megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye a bíróság által kirendelt szakértő véleményének minősül, így a perben alapvetően rendelkezésre egy szakértői vélemény. Ha a perben ezen felül szakértő alkalmazása indokolt vagy a szakértő idézése, a szakvélemény kiegészítése szükséges, a bíróság azonos szakkérdés tárgyában a megelőző eljárásban kirendelt szakértőt alkalmazza. Kirendelésre – a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazásával – tehát akkor kerül sor, ha az például a szakvélemény kiegészítése vagy az ellentmondások feloldásának megkísérlése miatt indokolt. A szakérőnek a perben tehát nem kell minden esetben részt vennie (pl. ha aggálytalan szakvéleménye a perben mint szakértői vélemény felhasználásra kerül), ami a perek költséghatékony és időszerű elbírálhatóságának követelményét is szolgálja.
A perben felmerülő bármely más szakkérdésben a polgári perrendtartás szabályai szerint van lehetőség szakértő alkalmazására.
XV. Fejezet Az eljárás megszüntetése
A 82. §-hoz
Számos eljárási cselekmény nem szerepel a tárgyalás szabályai között, holott gyakorta a tárgyaláson gyakorolják azokat a felek, illetve a bíróság. E cselekmények a törvény új szerkezetében más-más helyen kerülnek elhelyezésre, attól függően, hogy az eljárás folyamán bármikor sor kerülhet-e az adott cselekményre (pl. az eljárás felfüggesztése), illetve hogy a keresethez kapcsolódó eljárási cselekményről van-e szó (pl. elállás a keresettől). Az eljárás megszüntetésének szabályai kiemelt jelentőségük miatt külön fejezetben kapnak helyet, szabályozásuk természetesen a tárgyalási dinamikát is érdemben befolyásolhatja.
Az eljárás megszüntetésének valamely eljárási akadály fennállása, a felperes elállása vagy a jogsérelem közigazgatási szerv általi orvoslása esetén van helye. Hatáskör vagy illetékesség hiánya esetében, ha megállapítható, hogy melyik bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, áttételnek van helye a megszüntetés mellett. Ez utóbbi esetben nincs helye perorvoslatnak a megszüntető végzés ellen, minden egyéb esetben azonban igen. Összhangban a visszautasítás szabályaival, a keresetindítás hatályainak fenntartására csak szűk körben van lehetőség, akkor, amikor a felperes törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt időben nem pótolták.
Az objektív jogvédelem megvalósítása érdekében megszüntetési ok fennállása esetén lehetősége van a bírónak arra, hogy az ügyészséget felhívja a perbelépésre, ha hivatalbóli bizonyítást vagy vizsgálatot rendelt el, és az eljárást a felperes elállása, illetve a felperes halála vagy megszűnése esetén a jogutód perbelépésének, perbevonásának hiányában meg kellene szüntetni. A közigazgatási per alapvetően szubjektív jogvédelmi eszköz, azonban bizonyos közigazgatási aktusoknál, amelyek az abszolút tilalom (érvénytelenség, semmisség) alá esnek, vagy a közérdeket jelentős mértékben sértik, indokolt lehet a jogszabálysértés és a hatályon kívül helyezés bíróság általi kimondása. Ennek szükségességéről a bíró mérlegelési jogkörében dönt, és az ügyész szintén saját mérlegelése alapján dönt a közérdek védelmének ily módon való szükségességéről. Negatív döntése esetén (tehát, ha nem lép be a perbe a megadott határidőn belül), a bíróság az eljárást megszünteti.
A 83. §-hoz
Szintén mérlegelési jogkörében dönt az objektív jogvédelmi feladatra tekintettel a bíró arról, hogy a felperes egyes mulasztásaira tekintettel az eljárást megszünteti-e. Mérlegelési jogkörét jelentősen korlátozza, hogy az alperes akarata ellenére az e §-ban felsorolt okokból megszüntetésre nincs mód. Ilyen felperesi mulasztások a saját kérelem alapján kitűzött tárgyalás (tehát nem az alperes, vagy az érdekelt kérésére került sor a tárgyalásra, illetve ők azt nem kérelmezték) elmulasztása, továbbá ha a felperessel az általa megadott elérhetőségén nem tartható a kapcsolat, tehát elmulasztja a felperes a helyes elérhetőségét megadni.
A 84. §-hoz
Részletesen szabályozza a törvény azt a helyzetet, amikor az állított jogsérelem orvoslása érdekében a közigazgatási szerv vagy jogorvoslati szerve eljárást indít. Ennek tényét az orvoslás érdekében eljárást indító közigazgatási szervnek be kell jelentenie, és erre tekintettel a közigazgatási per felfüggesztésének van helye. Rugalmasabb szabályként harminc napon belül a közigazgatási szervnek tájékoztatnia kell a bíróságot a sérelem orvoslására hozott döntéséről, illetve ennek hiányában a megtett eljárási cselekményekről. A bíró megítélésén múlik, hogy e tájékoztatás fényében bevárja-e a közigazgatáson belüli jogorvoslást. Az eljárás további menete attól függ, hogy mennyiben orvosolta a közigazgatási szerv a jogsértést, illetve ezt a felperes hogyan ítéli meg. Természetesen az is előfordulhat, hogy a közigazgatási szerv vagy jogorvoslati szerve a keresetlevél benyújtását követően nyomban, a továbbításra nyitva álló időn belül orvosolja a jogsérelmet. Ebben az esetben is továbbítania kell a keresetlevelet, hiszen azt a bíróságnak címezték, de védiratában elegendő az orvoslás tényére utalni, és az orvoslást szolgáló közigazgatási cselekmény másolatát mellékelni. A bíróságnak az új cselekményre tekintettel nyilatkoztatnia kell a felperest. A felperes keresetének fenntartása mellett ki is terjesztheti azt a jogsérelem elhárítása érdekében megvalósított új közigazgatási cselekményre, ha nézete szerint a jogsérelme nem nyert a megvalósított közigazgatási cselekmény által orvoslást. Ha a felperes nyilatkozatában ezt kéri, az eljárást folytatni kell, ha ezzel ellentétes nyilatkozatot tesz, vagy nem nyilatkozik, az eljárás megszüntetésének van helye. A keresetváltoztatás speciális esete tehát, amikor a hatóság a jogsérelmet a közigazgatási per során orvosolja, de az új cselekmény nem tesz maradéktalanul eleget a kereseti kérelemnek: ekkor a felperes annyiban jogosult a keresetváltoztatásra, hogy keresetét a jogsérelem orvoslását szolgáló cselekményre is kiterjesztheti.
A közigazgatási szerv pótlólagosan új indokokat csak a cselekménye módosítása, megváltoztatása révén hozhat fel. Ezekre tud a felperes e szabályok keretei között nyilatkozni.
HARMADIK RÉSZ HATÁROZATOK
XVI. Fejezet A bíróság határozatai
A 85. §-hoz
A határozatokra vonatkozóan e fejezet csak a sajátképi szabályokat tartalmazza, az egyéb szabályokat a polgári perrendtartásra utalással rendezi a törvény.
A 86. §-hoz
A közigazgatási bíráskodás alapvetően a szubjektív jogvédelem talaján áll, így a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét főszabályként a kereseti kérelem korlátai között értékelheti. A perrendtartás a jogszerűség viszonyítási alapjára nézve fenntartja a bíróság vizsgálati jogkörének kialakult szabályait, azonban csak a kivételszabály jogszabályi rögzítését tartja szükségesnek: eszerint törvény más időpontban fennálló tények alapján való vizsgálatot is előírhat (így pl. az idegenrendészetben). Egyéb esetben a tevékenység megvalósításának időpontjában alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján való vizsgálatra kerül sor. A rendelkezési jog mellett fontos kiegészítő szerep jut a hivatalbóliság elvének az objektív jogvédelmi funkció biztosítása céljából. A javaslat a jelenlegi szabályokat némiképpen bővíti a közigazgatási tevékenység fogalmára és a jelenlegi bírói gyakorlat tapasztalataira tekintettel. Így a semmisség mellett, amely alapvetően a hatósági eljárásjog kategóriája, az érvénytelenséget is nevesíti, amely az egyéb cselekményeknél (nem hatósági aktusoknál) bírhat jelentőséggel. Az érvénytelenséget kizárólag a jogalkotó által kifejezetten ilyenként nevesített esetekben lehet hivatalból figyelembe venni. További hivatalból figyelembe vehető körülmény, ha a közigazgatási cselekmény olyan lényeges fogyatékosságban szenved, amely miatt azt nemlétezőnek kell tekinteni, és emiatt érdemi vizsgálatra alkalmatlan.
A nem megfelelő jogalap megválasztása átfogalmazva e felsorolásba kerül: ha teljesen eltérő jogalapra kell helyezni a közigazgatási cselekményt, azt is hivatalból veszi figyelembe a bíróság. Ezen felül törvény egyéb hivatalból figyelembe veendő szempontot is meghatározhat. A bíróság a hivatalbóli vizsgálatról – akár a hivatalbóli bizonyítás elrendeléséről – tájékoztatja a feleket, arra a felek észrevételt tehetnek és beadványokat nyújthatnak be.
A mérlegelési jogkörben hozott döntéseknél, ahol a jogalkalmazó több jogszerű döntés közül választhat, a javaslat a jelenlegi kritériumokat – átfogalmazva – megtartja, ezzel hangsúlyozza azt, hogy itt más jellegű a bírósági vizsgálat. Az eltérés abban ragadható meg, hogy e körben a mérlegelési jogkör gyakorlásának jogszabályszerűségét kell vizsgálni, amelynek elsődleges mutatója a hatáskörnek a rendeltetésszerű és a jogszabályi felhatalmazás keretei között történő gyakorlása, ezért a törvény erre, vagyis a mérlegelés szempontjainak és azok okszerűségének megállapíthatóságára helyezi a hangsúlyt. Az eljárási szabályok megtartása - és azon belül az indokolás – minden közigazgatási cselekmény esetén követelmény, ezek külön nevesítését a törvény ehelyütt nem tartalmazza, azt a bíróság – megfelelő kereseti kérelem esetén – minden ügyben vizsgálja.
A bíróságot a közigazgatási perben egyedül a büntetőjogi felelősség jogerős megállapítása köti, egyebekben a más bíróság vagy hatóság által megállapított tényálláshoz nincsen kötve.
A 87. §-hoz
A kérelemhez kötöttség a közigazgatási pernek is alapelve, kiegészítve ezt a kereseti kérelmek kimerítésének kötelezettségével. A keresethalmazat esetében a kereseti kérelmek kimerítése természetesen nem abszolutizálható, hiszen vezethet valamely kereseti kérelem olyan eredményre, hogy az az egyéb kereseti kérelmek vizsgálatát szükségtelenné teszi. Ilyen esetben a bíróság a közigazgatási tevékenység egyéb kereseti kérelmekben foglalt jogszabályoknak való megfelelésének vizsgálatát – a kialakult gyakorlatnak megfelelően – mellőzi. Hasonlóan, ha a döntés hatályon kívül helyezésére, és a hatóság új eljárásra kötelezésére eljárási okból kerül sor, a bíróság a kereseti kérelemben foglalt érdemi kifogásokat nem bírálja el.
Mivel közigazgatási perekben is felmerül az alkalmazhatóságuk, a részítélet és a közbenső ítélet is szabályozásra kerül, a polgári perjogi szabályoktól kismértékben eltérő módon. Tekintettel arra, hogy nem kizárólag marasztalási perek esetén áll fenn ennek az elméleti lehetősége, e szabályok az általános szabályok között kerülnek elhelyezésre.
Ítéletének indokolásában a bíróság a közigazgatási szervnek a megismételt eljárásra vagy az új cselekményre kötelező iránymutatást ad, ezzel segítve elő ítéletének érvényesülését és a felperes számára a hatékony jogvédelmet. Az iránymutatás – a határozat indokolásának részeként az általános szabályok szerint – utóbb is kiegészíthető, pontosítható. Az ítélet érvényesülését szolgálja továbbá a bírósági határozat teljesítésének kikényszerítésére irányuló eljárásban az, hogy a bíróság tizenöt napon belül határidő tűzésével felhívja a közigazgatási szervet arra, hogy adjon magyarázatot az ítéletben foglaltak teljesítésének elmaradására. Az elmaradás hátterében ugyanis állhatnak az iránymutatással kapcsolatos problémák is.
A 88. §-hoz
Az egyszerűsített ítélet célja, hogy csökkentse az ítélet írásba foglalásához szükséges időt. A törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén az indokolásból a tényállás ismertetése elhagyható. Az iratok közt az egyszerűsített ítéletben hivatkozott irato(ka)t az ítélettel együtt kell kezelni, az egyszerűsített ítélet indokolásában pedig fel kell tüntetni az egyszerűsített ítélet meghozatalát lehetővé tevő körülményeket.
A 89. §-hoz
A jogszabálysértés hiánya mellett a kereshetőségi jog hiánya, illetve a csupán az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabályszegésre hivatkozás eredményezheti a kereset érdemi elutasítását, ezen okok egy normában való megjelenítése célszerű. Az ügy érdemére ki nem ható szabályszegés miatti elutasítás esetén a bíróság azt a tényt, hogy volt szabályszegés, tehát a perre a közigazgatási szerv okot adott, a költségviselésről szóló döntésénél figyelembe veszi, de ez nem eredményezi automatikusan azt, hogy a közigazgatási szervet kötelezné azok viselésére.
A 90. §-hoz
Szükséges a keresetet elutasító ítélet párjaként a keresetnek helyt adó ítélet absztrakt fogalmának kialakítása. A helyt adó ítélet logikailag a jogsértés megállapításából és általában valamely jogkövetkezmény alkalmazásából áll. Kivételes eset, amikor nincs alkalmazható jogkövetkezmény, mert például már teljesedésbe ment a cselekmény, vagy nem létezik már, tehát nincs mit megváltoztatni vagy megsemmisíteni, de a felperesnek fontos érdeke fűződik a jogsértés deklarálásához. Ilyenkor kerül sor megállapítási ítélet hozatalára. Megállapítási ítélet a mulasztási perben hozott mulasztási ítélet, mert ott a törvény erejénél fogva köteles a közigazgatási szerv a mulasztás pótlására.
A törvény által alkalmazott elválasztásra (elutasító – helyt adó ítélet) tekintettel fontos azt is hangsúlyozni, hogy a megállapítási ítélet és a keresetet az ügy érdemére ki nem ható szabályszegés miatt elutasító ítélet logikailag igen hasonlóak. E két konstelláció egyike esetén sincsen mód jogkövetkezmény alkalmazására, az egyik esetben faktikus okokból, a másik esetben pedig jogpolitikai okokból. Ez azonban nem zárhatja el a felperest az esetleges kára és más jogos érdekeinek érvényesítésétől. Az elutasító ítéletben megállapított jogsértés kártérítési igényt megalapozhat. Amikor a polgári perrendtartás tehát úgy fogalmaz, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa, azon nemcsak a helyt adó ítéletet, hanem az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabályszegést megállapító, de a keresetet elutasító ítéletet is érteni kell.
A keresethalmazat megengedettségére tekintettel szükséges egyértelművé tenni, hogy a bíróság egy ítéletben többféle jogkövetkezményt is alkalmazhat. A közigazgatási ügyek sokféleségére tekintettel az is lehetséges, hogy külön törvény másféle jogkövetkezményt írjon elő.
A 91. §-hoz
A perrendtartás a megváltoztatási jogkört új alapokra helyezi. Nem kivételes lehetőség a továbbiakban, amelynek megadásáról külön törvény, illetve enumeráció dönt, hanem egy általános döntési alternatíva. A megváltoztatás lehetősége elsősorban az ügy természetéhez köthető, nem pedig konkrét ügy-jellemzőkhöz. Az ügy jellemzői pedig nem merülnek ki abban, hogy mérlegelési jogkörben hozott ügyről van-e szó vagy sem. Sokkal inkább arról van szó, hogy azt kell vizsgálni: elvonná-e a közigazgatási döntési szabadságát a bíróság megváltoztató döntése. Ha nincs például mérlegelési jogkör, vagy a jogszabály értelmében lenne ugyan, de a tények vagy alkotmányos körülmények miatt egy lehetséges döntésre redukálódik a jogszerűen meghozható döntések száma, az ügy természete lehetővé teheti a megváltoztatást. A másik oldalról, jogilag teljesen kötött döntések esetében sem teszi az ügy természete faktikus okokból egyes esetekben lehetővé a megváltoztatást. Mindig az ügyfajtától és a konkrét körülményektől függ tehát, hogy az ügy természete lehetővé teszi-e a megváltoztatást.
Maga a törvény kiemel néhány konstellációt, amelyekben az ügy természete nem engedi meg a megváltoztatást, ilyenek az általános hatályú rendelkezések, a méltányossági jogkörben hozott döntések, illetve azon mérlegelési jogkörben hozott döntések, amelyek költségvetési kifizetésre vonatkoznak. A megváltoztatási jogkör gyakorlásának további korlátai egyrészt azon ügyek, amelyben a perrendtartás vagy felhatalmazása alapján más törvény a megváltoztatási jogkört kizárja, másrészt azon esetek köre, amelyekre tekintettel a törvény a megsemmisítést kötelező jelleggel írja elő. A megismételt eljárásnak a bíróság iránymutatásával szembemenő lefolytatását is – a jelenlegi semmisségi okká minősítés helyett – a megváltoztatási jogkör gyakorlásával javasolja a perrendtartás szankcionálni, amely számos esetben gyorsabb végérvényes döntést eredményezhet. Természetesen ez a lehetőség nem jelent minden ügyben megoldást.
Amikor a megváltoztatás elméleti lehetősége adott, a bíró széles lehetőséget kap arra, hogy ezt a jogkört gyakorolja, ha a tényállás is megfelelően tisztázott, illetve a szükséges adatok is rendelkezésre állnak.
A 92. §-hoz
A megváltoztatási jogkör gyakorlásának technikai nehézségeit azzal kívánja a perrendtartás egyes esetekre nézve kiküszöbölni, hogy lehetőséget ad arra, hogy a bíróság az ítéletben a fizetési kötelezettség helyes összegének megállapítására csak pontos iránymutatást adjon. Ebben az esetben annak meghatározása az eljárt közigazgatási szerv feladata. E látszólag csupán technikai szabály célja a megismételt eljárás miatti időveszteség kiküszöbölése, hiszen a közigazgatási szerv számítása ellen formális jogorvoslatnak nincsen helye. A bíróságot, a felperest és az érdekeltet tájékoztatni kell a pontos összegről, a számítás helyességét rövid határidővel lehet ezt követően vitatni. Ha a felperes vagy az érdekelt vitatja a számítás helyességét, a bíróság megvizsgálja azt, és szükség esetén az ismételt kiszámítást rendeli el, ellenkező esetben végzésével jóváhagyja a számítást. A jóváhagyó végzés közlésével az ítélet részévé válik a számítás, ezt követően az ítélettel együtt támadható. Erre tekintettel a perorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő a számítás jóváhagyásáról szóló végzés közlését követő napon kezdődik. E szabályozás az eljárás feszesítését, az új eljárásra kötelezés elkerülését célozza tehát elsősorban.
A 93. §-hoz
A perrendtartás e §-ban foglalja össze azon eseteket, amelyekben meg kell semmisíteni a közigazgatási cselekményt. Feltétlen megsemmisítési ok a cselekmény semmissége, illetve a törvényben kifejezetten ilyenként meghatározott más érvénytelenségi ok, továbbá a közigazgatási cselekmény nemlétező jellege. Továbbra is feltétlen megsemmisítési ok a jogalap téves megválasztása, illetve a bírósági eljárásban nem orvosolható jogsértés fennállása. Ezen túl akkor van hatályon kívül helyezésnek, illetve megsemmisítésnek helye, ha a megváltoztatási jogkör nem gyakorolható.
Újdonságként a törvény megkülönbözteti az ex tunc hatályú megsemmisítést a hatályon kívül helyezéstől, amely mind ex tunc, mind ex nunc, mind pro futuro történhet. A különbség tehát a hatályon kívül helyezés hatályában van: a közigazgatási cselekmény megvalósításának időpontjára visszamenőleges hatállyal kerülhet sor a megsemmisítésre, és, amennyiben ez fontos közérdeket, a jogbiztonságot vagy a cselekmény által érintett – elsősorban harmadik – személyek érdekeit sérti, a bíróságnak lehetősége van a hatályon kívül helyezés ettől eltérő időpontban való meghatározására. Ez főleg a multipoláris, illetve más okból komplex (pl. egymásra épülő közigazgatási cselekmények) jogviszonyokban fontos, illetve azért, hogy egyértelmű legyen: a bíróságnak a megsemmisítés mellett az eredeti állapot helyreállításának kérdéseiről is rendelkeznie kell. A keresetnek való helyt adásnál – a keresethalmazat megengedettségéből is következően – a bíró a megsemmisítés mellett tehát az eredeti állapot helyreállítása érdekében is marasztalhatja az alperest.
A 94. §-hoz
Kisegítő jelleggel a perrendtartás lehetőséget kíván adni a megállapítási ítélet meghozatalára. Ez szubszidiárius jelleggel képzelhető csupán el, amikor a keresetnek helyt adó másféle ítélet nem hozható. A jogsértés bírósági megállapításának előfeltétele, hogy ahhoz a félnek fontos érdeke fűződik. A megállapítási ítéleteknek elsősorban intézkedéseknél, reálcselekményeknél, időközben hatályon kívül helyezett határozatoknál, rendelkezéseknél és a mulasztásnak a per során való pótlása, illetve a mulasztási perben a mulasztás alapjául szolgáló hatáskör teljes megszűnése esetén lehet létjogosultságuk. A jogsérelem elháríthatóságára utalás kifejezésre juttatja, hogy a megállapítási ítélet önmagában is alkalmas lehet a közigazgatási jogkörben okozott kárnak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti elhárítására.
A 95. §-hoz
A törvény külön jogkövetkezményeket határoz meg a közigazgatási szerződésekre nézve. E rendelkezések szubszidiárius jellegűek, tipikusan az ágazati joganyag szabályozza ugyanis a szerződéssel kapcsolatos jogsértések jogkövetkezményeit. Ha az ágazati jog nem tartalmaz a jogkövetkezményekre nézve rendelkezést, a perrendtartás általános szabályai nyernek az e §- ban szabályozott eltérésekkel alkalmazást. Ilyen fontos eltérés, hogy amennyiben a közigazgatási szerződés teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik, a bíróság jogellenességének megállapítása esetén a közigazgatási szerződést megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal jogszerűvé nyilváníthatja.
A közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perben hozott ítélet hatálya is eltér az általánostól, az kiterjed ugyanis az úgynevezett párhuzamos szerződésekre is. A bíróság a kereseti kérelemhez pedig annyiban nincs kötve, hogy azon túlterjeszkedve, szoros összefüggés miatt a szerződés nem támadott kikötését is hatályon kívül helyezheti.
A 96. §-hoz
A Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával szemben indított pert elsőfokon a marasztalási per szabályai szerint kell lefolytatni, annak ellenére, hogy formailag egy megtámadási keresetről van szó. A kereseti kérelemhez kapcsolódóan az ítélet azonban megtámadási ítélet lesz, ezért szabályait a határozatokra vonatkozó általános szabályok között állapítja meg a perrendtartás. Az eljárás marasztalási jellegére is tekintettel a Döntőbizottság határozatának megsemmisítésére csak nagyon szűk körben van lehetőség. A kötelező megsemmisítési esetkörökön kívül érdemben el kell bírálni a keresetet, ami vagy megváltoztatást, vagy a kereset elutasítását jelentheti. Mivel a Döntőbizottság a perben nem fél, ugyanakkor a bírói gyakorlat alakulásának figyelemmel kísérése saját joggyakorlatának alakítása szempontjából elengedhetetlen, a bíróság jogerős ítéletét a Döntőbizottságnak is megküldi.
XVII. Fejezet A határozatok jogereje és teljesítése
A 97. §-hoz
A határozatok jogereje kapcsán a törvény a kötőerőt, az alaki jogerőt és az anyagi jogerő negatív oldalát szabályozza. Azok a határozatok, amelyekkel szemben nincs helye perorvoslatnak, kihirdetésükkel emelkednek jogerőre, a fellebbezésnek a jogerőre emelkedés szempontjából halasztó hatálya van. Amennyiben helye van fellebbezésnek, a bíróság ítélete akkor emelkedik jogerőre, ha a fellebbezési jogról lemondtak, a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő eltelt, a benyújtott fellebbezést visszavonták, a másodfokú bíróság elutasította a befogadást vagy az ítéletet helyben hagyta. A határidő-számításra vonatozó eltérő szabályt is rögzíti a törvény, akárcsak a részjogerőt.
A 98. §-hoz
A bíróság határozatában teljesítési határidőt írhat elő, ennek hiányában a törvényi határidők irányadóak a végrehajtásra. A teljesítés kikényszerítésére a végrehajtás szabályain túl a perrendtartás XXV. Fejezetének szabályait kell alkalmazni. A megismételt eljárásban a közigazgatási szerveket (mind az első-, mind a másodfokon eljáró szervet) köti a bíróság határozata.
A 99. §-hoz
A fellebbezés halasztó hatályára tekintettel szükséges lehet az ítélet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítása, ennek szabályait e § szabályozza. Amennyiben más törvényben nem kerül sor az előzetes végrehajthatóság elrendelésének előírására, a felek az azonnali jogvédelem szabályai szerint kérhetik a halasztó hatály feloldását.
NEGYEDIK RÉSZ
PERORVOSLATOK ÉS AZ ALKOTMÁNYJOGI PANASZ ESETÉN KÖVETENDŐ ELJÁRÁS
XVIII. Fejezet Fellebbezés
A 100. §-hoz
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a törvény főszabályként megengedi a fellebbezés benyújtását. A fellebbezési eljárás során az elsőfokú eljárás szabályait, a fellebbezési eljárásban hozott határozatokra pedig a határozatok rész általános szabályait kell alkalmazni, ha a fellebbezési fejezet eltérő szabályt nem tartalmaz. E tekintetben külön kiemelendő, hogy eltérő rendelkezés hiányában a fellebbezésre a beadványokra vonatkozó szabályokat, a fellebbezés vizsgálatára pedig a keresetlevélre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A fellebbezés szabályai képezik ugyanakkor a felülvizsgálat alapját.
A 101. §-hoz
A fellebbezés benyújtására az elsőfokú ítélet közlésétől számítva tizenöt nap áll rendelkezésre, azt az elsőfokon eljárt bírósághoz kell benyújtani. A beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett további speciális rendelkezések is vonatkoznak a fellebbezésre. A kereseti kérelemhez hasonlóan a törvény a kérelmezőtől itt is elvárja, hogy kérelmében pontosan és teljes körűen adja elő, hogy miért és milyen alapon tartja jogsértőnek a döntést, továbbá mit kér a bíróságtól. A benyújtott fellebbezés erre is tekintettel nem változtatható meg, az ítélet meghozataláig azonban természetesen visszavonható. A jogszabálysértés megjelölése körében hiánypótlásnak helye nincs, ennek oka az, hogy megakadályozza az eljárás a fellebbezési szándékot igen, de annak érdemi alátámasztását már nem tartalmazó kérelmekkel való elhúzását. Mivel a tényállás tisztázása a közigazgatási eljárás feladata, így különösen indokolt annak kizárása, hogy új tények és bizonyítékok előadására kerüljön sor. Ezért a törvény csupán két esetben engedi azt meg: egyrészről, ha az ítélet meghozatala előtt nem ismerte a fél, másrészről pedig ha az elsőfokú eljárás szabálysértő jellegének alátámasztását szolgálja az új tény, illetve bizonyíték. Az elsőfokú ítélet hatályosulására a fellebbezés halasztó hatállyal bír, de a másodfokú bíróság az azonnali jogvédelemre vonatkozó szabályok alapján a halasztó hatályt feloldhatja. Az azonnali jogvédelem körében hozott végzés a másodfokú bíróság határozatának közléséig lehet hatályos.
A 102. §-hoz
A Kúria jogegységet biztosító feladatának elősegítésére szolgál az ugró fellebbezés intézménye, amelyre a felek közös kérelme esetén van lehetőség. A Kúria befogadási eljárása során azt vizsgálja, hogy az anyagi jogsértés valószínűsége fennáll-e, és azt, hogy a sértett jogszabályhely alapvető jelentőségű-e a joggyakorlat egysége szempontjából. Befogadás esetén a fellebbezést a Kúria érdemben elbírálja. Elutasítás esetén a kérelmet megküldi a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróságnak.
A felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének szűkítésére tekintettel az ugró fellebbezés intézménye szolgálja azt, hogy a felek az ügyüket a Kúria elé vihessék akkor is, ha nem áll fenn a felülvizsgálat befogadására okot adó jogszabálysértés vagy a felülvizsgálat kizárt.
A 103. §-hoz
A fellebbezést elsőként az elsőfokú bíróság vizsgálja meg, és teszi meg a szükséges intézkedéseket. Az elsőfokú bíróság visszautasítja azt a kérelmet, mely nem a jogosulttól származik, törvény által fellebbezésből kizárt döntés ellen irányul, vagy elkésett. Ezen objektív okok esetén a kérelem érdemi vizsgálatára nincs lehetőség, így nem szükséges, hogy a másodfokú bírósághoz az felterjesztésre kerüljön s a visszautasítással szembeni fellebbezés lehetősége így biztosítható a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság esetében.
A 104. §-hoz
Az elsőfokú bíróság összevárja a fellebbezéseket, és a benyújtási határidő lejárta után terjeszti fel azokat a másodfokú bírósághoz az ügy irataival együtt. Ez alól kivétel, ha azonnali jogvédelem iránti kérelem kerül előterjesztésre: ekkor a fellebbezést a beérkezését követő három napon belül fel kell terjeszteni.
A 105. §-hoz
A törvény egyértelművé teszi, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság a keresetlevél vizsgálatára vonatkozó szabályok szerint vizsgálja. Így a keresetlevél alapján való intézkedésekre vonatkozó szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is. A törvény a fellebbezési szabályok között csak az eltéréseket rögzíti, mind a hiánypótlás, mind a visszautasítás vonatkozásában. A 103. § szabályára tekintettel tehát egyéb, az általános szabályok szerinti visszautasításra is sor kerülhet, de erre a hatáskör már a másodfokú bíróságot illeti meg. A fellebbezést visszautasító végzéssel szemben az elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályok alapján fellebbezésnek van helye.
A 106. §-hoz
A fellebbezést előterjesztő fél ellenfele és az érdekelt nyolc napon belül fellebbezési ellenkérelemben kérheti a fellebbezés elutasítását, vagy csatlakozó fellebbezésben támogathatja azt. A fellebbezési ellenkérelem és csatlakozó fellebbezés osztja a fellebbezés sorsát, ha azt visszautasítják vagy visszavonják, kivéve, ha azt a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül nyújtották be, mert ez esetben az – a fellebbezés visszavonása esetén – önálló fellebbezésnek tekintendő.
A 107. §-hoz
A fellebbezési eljárás az általános okokon túl akkor is felfüggeszthető, ha az elsőfokú bíróság ítélete megváltozhat kijavítása, kiegészítése, illetve határidő vagy tárgyalás elmulasztása miatti következmény alóli mentesülés iránt benyújtott igazolási kérelem folytán. További, elsősorban a Kúria fellebbezési eljárásában felmerülő felfüggesztési ok a tárgybani jogegységi eljárás.
A 108. §-hoz
Tárgyalás tartását a fél – és eltérő rendelkezés hiányában az érdekelt – legkésőbb a fellebbezés vagy csatlakozó fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem kézhez vételétől számított nyolc napon belül kérheti. A fellebbezési tárgyalás elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye, a tárgyaláson való jelenlét elmulasztása nem akadálya a tárgyalás megtartásának, továbbá az általános szabályok szerint bírságolható a mulasztó fél. A jóhiszemű eljárás követelményeit sértő perviteli cselekményt vagy mulasztást a bíróság bírságolás helyett figyelmen kívül hagyhatja. Ha a meg nem jelent személy meghallgatását a bíróság szükségesnek tartja, egy alkalommal a tárgyalás elhalasztható. A tárgyaláson ismertetni kell az ítéletben, a fellebbezésben, fellebbezési ellenkérelemben, illetve csatlakozó fellebbezésben foglaltakat, a bíróság tagjának vagy a félnek a kérésére pedig további iratokat is.
A 109. §-hoz
Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság – az abszolút hatályon kívül helyezési okokon és a hivatalbóli vizsgálat körén kívül – csak a fellebbezés által kért körben vizsgálhatja felül. Az elsőfokú eljárásban hozott határozatok is felülvizsgálhatóak, kivéve, ha ellenük fellebbezésnek volt helye.
A 110. §-hoz
Ha a másodfokú bíróság szerint az ítélet a jogszabályoknak megfelel, vagy csak olyan eljárási szabályszegés történt, amely az ügy érdemére nem hatott ki, az ítéletet helyben hagyja. Jogszabálysértés esetén a másodfokú bíróság az ítéletet részben vagy egészben megváltoztatja.
A 111. §-hoz
Hatályon kívül helyezésnek lehetőség szerint csak a határozat legsúlyosabb fogyatékosságai esetén van helye. Így a fellebbezés terjedelmére tekintet nélkül a másodfokú bíróság teljesen hatályon kívül helyezi az ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, olyan bíró vett részt az ítélethozatalban, akivel szemben kizárási ok állt fenn, vagy az ítélet olyan orvosolhatatlan formai fogyatékosságban szenved, amely miatt érdemben nem bírálható el a fellebbezés.
Hasonló súllyal esik latba az olyan eljárási szabályszegés, amely nem orvosolható a másodfokú eljárásban, azonban erre tekintettel csak a fellebbezés keretei között helyezendő hatályon kívül az ítélet. Az új eljárásra utasítás esetén a másodfokú bíróság ítéletében iránymutatást ad az elsőfokú bíróságnak, amelyhez az kötve van. Ha megszüntetési ok áll fenn, a másodfokú bíróság a pert megszünteti, és a megszüntetési okkal érintett részben hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét. Tekintettel arra, hogy a fellebbezési eljárásban is van helye egyezség kötésének (akárcsak közbenső- és részítélet meghozatalának), ennek sajátosságait is rendezi a törvény.
A 112. §-hoz
Az eljárást befejező döntésében az általános elemeken túl a másodfokú bíróság feltünteti az elsőfokú bíróságot és a támadott határozat ügyszámát is. Ha a másodfokú bíróság helyben hagyja az elsőfokú ítéletet, elegendő az egyszerűsített indokolás, nem szükséges megismételni az olyan indokolást, amellyel a másodfokú bíróság egyetért és amely a jogszabályoknak, illetve a bírósági gyakorlatnak megfelel. Az új eljárás során, ha tárgyalásra kerül sor, az elsőfokú bíróság az első tárgyaláson ismerteti a másodfokú bíróság határozatát.
A 113. §-hoz
Alkotmányos követelmény, hogy az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, jogorvoslattal élhessen az eljárást érdemi döntés nélkül befejező, a jogérvényesítését ideiglenesen ellehetetlenítő és olyan egyéb végzésekkel szemben, amelyeknél a perorvoslat későbbi időpontban való biztosítása nem biztosítja a tényleges jogorvoslás lehetőségét. Az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően a fellebbezési eljárásban hozott, e körbe tartozó végzésekkel szemben is fellebbezésnek van helye, ez alól a Kúria által hozott végzések képeznek – további fórum hiányában – kivételt. A fellebbezéssel támadható végzéseket az elsőfokú eljárás szabályai határozzák meg, hiszen azon esetekben van helye fellebbezésnek, ha a törvény külön megengedi. Ezen felül a fellebbezést visszautasító végzéssel szemben is helye van fellebbezésnek. A fellebbezésre nyitva álló határidő – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – tizenöt nap, az egyszerűsített perben nyolc nap. A fellebbezésben meg kell jelölni a végzést, elő kell adni a jogszabálysértést, amire tekintettel a hatályon kívül helyezést vagy megváltoztatást kérik. A végzés elleni fellebbezésre vonatkozó alcím csak a fellebbezési eljárás általános szabályaitól eltérő szabályokat tartalmazza, a fellebbezés általános szabályai háttérszabályként alkalmazandóak.
A 114. §-hoz
A végzést hozó bíróság saját hatáskörében eljárva is eleget tehet a fellebbezésnek, ha az általa meghozott végzésnek nincs kötőereje, ezért a fellebbezési eljárás szabályaitól eltérően az elsőfokú bíróság rendelkezik a hiánypótlási felhívásról. A másik felet és az érdekeltet is értesíteni kell a benyújtott fellebbezésről annak megküldésével, akik főszabály szerint nyolc napon belül jogosultak a fellebbezésre észrevételt tenni.
A 115. §-hoz
A fellebbezés felterjesztése esetén a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálja el, indokolt esetben azonban meghallgathatja a feleket. A jogszabálysértő végzést a másodfokú bíróság megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Ha a végzés megváltoztatásának lenne helye, de az ahhoz szükséges adatok hiányoznak, a másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezi, és utasítja az elsőfokú bíróságot új végzés meghozatalára. A jogszabálysértő eljárást megszüntető végzést hatályon kívül kell helyezni, és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kell utasítani.
XIX. Fejezet Rendkívüli perorvoslatok
A 116. §-hoz
A felülvizsgálható határozatok az ítélet, továbbá az eljárást megszüntető és a keresetlevelet visszautasító jogerős végzések. Felülvizsgálati kérelemmel élhet a fél, az érdekelt, vagy akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rá vonatkozó rész tekintetében. A felülvizsgálatot csak jogerős határozatokkal szemben lehet kérni, az elbírálás a Kúria hatáskörébe tartozik. E rendkívüli perorvoslat célja, hogy az egységes joggyakorlat kialakítását és biztosítását elősegítse, azzal, hogy az olyan jogszabálysértésekkel szemben nyújtson orvoslást, melyek a kúriai ítélkezési gyakorlattól való eltérés vagy az uniós jog helytelen értelmezése miatt következtek be. A felülvizsgálati eljárás során a fellebbezésre vonatkozó szabályokat az ebben a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Minden olyan kérdésben tehát, amelyre ezen alcím alatt vagy a fellebbezésre vonatkozó fejezetben nincs külön szabályozás, az általános rendelkezésekre, az elsőfokú eljárásra, illetve a határozatokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A 117. §-hoz
Felülvizsgálati eljárásnak csak olyan jogerős ítélet kapcsán van helye, amelynek esetében a kérelmező fellebbezési jogát kimerítette. Ha az elsőfokú és a másodfokú bíróság egyformán ítélte meg a jogvitát, az elsőfokú ítélet ellen nem fellebbezett fél részéről szintén kizárt a felülvizsgálat. Szintén kizárt a felülvizsgálat azon közigazgatási tevékenységek esetében, amelyeknél a fizetési kötelezettség alapösszege nem haladja meg az ötmillió forintot, illetve amelyek az idegenrendészet területén valósultak meg. A Kúria határozatai is kizártak a felülvizsgálati körből, mivel a felülvizsgálatukra további fórum nem áll rendelkezésre.. A törvény továbbá kizárja a jogerős ítélet perköltségre, kamatfizetésre, teljesítési határidőre vagy részletfizetésre vonatkozó részét a felülvizsgálható határozatok köréből. Az indokolás továbbra is a felülvizsgálat önálló tárgyát képezheti.
A 118. §-hoz
A kérelem benyújtásának határideje a határozat közlésétől számított harminc nap, igazolási kérelemmel legfeljebb tizenöt napos késedelem orvosolható. A Kúria a visszautasítás és a befogadás tárgyában tanácsban dönt, a visszautasító és a befogadást megtagadó végzést meg kell indokolni.
A 119. §-hoz
A felülvizsgálati kérelem visszautasítása nem azonos a befogadhatósági döntéssel. A visszautasítás esetében eljárási akadály, míg a befogadás megtagadása esetében tartalmi akadály áll fenn: a felülvizsgálati kérelem nem valószínűsíti azon speciális feltételek fennállását, amelyek elbírálásának szükségességét alátámasztanák. A befogadhatóság feltétele, hogy a hivatkozott jogszabálysértés a Kúria gyakorlatától vagy jogegységi határozatától eltérő ítéleti rendelkezésben, vagy az Európai Bírósághoz való előzetes döntéshozatali kérelem elmulasztásában álljon. Ha a felülvizsgálati kérelmet a Kúria befogadja, az erről szóló végzését a felülvizsgálati kérelemmel együtt megküldi a felülvizsgálatot kért fél ellenfelének és az érdekeltnek, akik csatlakozó felülvizsgálati kérelmet vagy felülvizsgálati ellenkérelmet nyújthatnak be abban a körben, amelyre nézve a felülvizsgálati kérelmet befogadták.
A 120. §-hoz
A felülvizsgálatnak rendkívüli perorvoslati formája miatt nincs halasztó hatálya a bírósági határozat hatályosulására, azonban itt is helye van azonnali jogvédelem iránti kérelem előterjesztésének.
A 121. §-hoz
A Kúria értesíti a felülvizsgálati eljárásról az Alkotmánybíróságot, ha a jogerős döntés alapjául szolgáló jogszabály ellen alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. Amennyiben a legfőbb ügyész az Ütv. 11. § (2) bekezdés j) pontja alapján – a közérdek vagy a joggyakorlat egységének érdekében – szakmai véleményt terjeszt elő a Kúria előtt folyó eljárásban, azt a felekkel és az érdekelttel közölni kell, hogy arra észrevételt tehessenek. Jogegységi eljárás esetén, ha az várhatóan az ügyre kihatással lesz, a Kúria az eljárását felfüggesztheti. Közbenső ítélet felülvizsgálata esetén a pert a Kúria hivatalból felfüggesztheti.
A felülvizsgálati kérelem csupán jogkérdésre irányulhat, így bizonyítás felvételének az eljárás során nincs helye.
A 122. §-hoz
A Kúriának a szabályozás kasszatórius jogkört biztosít, a felülvizsgálat céljával, illetve funkciójával összhangban megváltoztatásnak nincs helye. Ha a döntés a jogszabályoknak megfelel, vagy az eljárás érdemére ki nem ható szabályszegés történt csak, a Kúria a határozatot hatályában fenntartja. A jogszabálysértő határozatot a Kúria hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.
A 123. §-hoz
A jogerős ítélet és az eljárást befejező érdemi határozat ellen indított perújítás során a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni. Nincs helye perújításnak, ha azt külön törvény kizárja. A megismételt közigazgatási eljárást a bíróság ilyen irányú rendelkezése esetén fel kell függeszteni, ha az azt elrendelő ítélettel szemben perújítási kérelmet terjesztették elő. Egyéb esetben a hatóság a perújításra tekintettel mérlegelési jogkörében dönt a megismételt eljárás felfüggesztéséről.
XX. Fejezet Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás
A 124. §-hoz
Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás ugyan nem perorvoslati eljárás, de a perorvoslatokkal való összefüggésekre tekintettel ebben a részben nyert elhelyezést. A polgári perrendtartás szabályaira való utalás mellett a törvény csak az indokolt eltéréseket szabályozza, ezek az új eljárásra utasítás mellőzése a jogsérelem utólagos orvosolhatatlansága esetén, illetve a közigazgatási szerv értesítése az alkotmányjogi panasz eredményéről.
ÖTÖDIK RÉSZ
KÜLÖNÖS KÖZIGAZGATÁSI PEREK ÉS EGYÉB KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK
XXI. Fejezet Az egyszerűsített per
A 125. §-hoz
A törvény lehetőséget ad arra, hogy meghatározott esetekben, az ügy egyszerűbb megítélésre tekintettel a bíróság a jogvitát egyszerűsített perben bírálhassa el. A tisztességes eljárás kívánalmainak érvényesülése érdekében a bíróság az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás általános szabályok szerinti folytatását, ha azt szükségesnek látja. Az egyszerűsített eljárás szabályainak célja tehát a felek eljárási jogainak védelme mellett annak lehetővé tétele, hogy az egyszerűbb megítélésű ügyekben rugalmasabb keretek között, ennél fogva általában gyorsabban bírálja el az ügyet a bíróság. A törvény a garanciális szabályozás szintjének bizonyos csökkenésére tekintettel nem ad más törvénynek felhatalmazást arra, hogy egyszerűsített perbeli elbírálást előírjon, csak arra, hogy az egyszerűsített eljárás lehetőségét kizárja. Ez bizonyos speciális nyilvántartási ügyekben például indokolt lehet, s más esetekben is szükségessé tehetik ezt az ágazati sajátosságok. A perrendtartás pozitív irányban tehát maga jelöli ki az egyszerűsített per alkalmazásának határait. A hatósági jogalkalmazás köréből a végzések, az egyéb eljárási szereplő által támadott határozatok és a regisztratív aktusok azok a közigazgatási cselekmények, amelyeknél a törvény az egyszerűsített eljárást megfelelő keretnek tartja, illetve a különös eljárások közül a mulasztási pert is az egyszerűsített per szabályai szerint kell lefolytatni. E körön kívül a gyors elbírálási igény az, amely az egyszerűsített eljárás szabályainak alkalmazását szükségessé teszi, ez áll fenn a választási jogviták és a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos jogviták egy része esetében.
A 126. §-hoz
Az egyszerűsített perben a bíróság többek közt jegyzőkönyv helyett feljegyzést készíthet, meghallgatást tarthat tárgyaláson kívül, továbbá telefonon és egyéb, csak hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton is nyilatkoztathatja a feleket. Mivel az egyszerűsített per tárgyaláson kívüli elbírálást jelent, a XIII. Fejezet szabályai e perben alkalmazást nyernek, így például a bíróság a feleket és az érdekeltet az egyszerűsített perben is idézheti egyezségi kísérletre, és a nyilatkozattételre felhívás vagy az első tárgyalás időpontjának megfeleltethető időpont meghatározása is e szabályok szerint alakul. Az egyszerűsített perre tipikusan olyan esetekben kerül sor, amelyekben törvénynél fogva egyesbíró jár el, de vannak esetei, amelyekben tanács jár el (pl. kijelölési eljárás), ezért az előkészítő tanácsülés megtartásának mellőzhetőségét is kimondja a perrendtartás.
A 127. §-hoz
Az általános szabályokhoz képest az egyszerűsített perben hozott ítéletet kihirdetni nem kell. Az egyszerűsített perben egyszerűsített ítélet meghozatalának akkor is helye van, ha a közigazgatási cselekmény teljes körűen tartalmazza a tényállást, tehát abban az esetben is, ha azt vitatták a perben. Eljárást gyorsító rendelkezés, hogy az egyszerűsített perben a végzésekkel szemben nyolc napon belül van helye fellebbezésnek.
XXII. Fejezet Mulasztási per
A 128. §-hoz
A mulasztási per funkciója, hogy a közigazgatás passzív tevékenységével okozott jogszabálysértésekkel szemben a fél jogvédelmet kapjon. Ha a közigazgatási szerv jogszabályból eredő kötelezettségének nem tesz eleget, passzív magatartásával jogszabálysértést követ el. A külön pertípusként való nevesítés azért szükséges, mert a közigazgatási pernek az általános rész szerinti szabályozása a közigazgatási szerv aktív cselekményét feltételezi, ez a cselekmény a mulasztási per esetében hiányzik: a közigazgatási szerv jogszabálysértése éppen a cselekmény elmulasztásában áll.
Főszabályként a mulasztási perben egyesbíró jár el, különös bonyolultság esetén az ügyet tanács elé lehet utalni. A mulasztási perek az általános közigazgatási perekhez képest általában egyszerűbbek, nem szükséges széleskörű bizonyítás, a bíróságnak csupán a közigazgatási szerv eljárási kötelezettségének fennállásáról kell döntenie, és arról, hogy ennek eleget tett-e. A bíróság erre tekintettel egyszerűsített perben jár el.
A 129. §-hoz
Mivel a mulasztási per alapjául szolgáló helyzetben hiányzik a közigazgatási aktus, így a keresetindításra nyitva álló határidő kezdő időpontjában és tartamában is eltérés van az általános rész szabályaihoz képest. Egyszerűbb esetben, ha a mulasztó szerv felett másik közigazgatási szerv irányítási vagy felügyeleti jogkörrel rendelkezik, akkor először e szerv útján kell megkísérelni a mulasztás orvoslását. Ha a mulasztás orvoslására hatáskörrel rendelkező szerv eljárása eredménytelen, akkor az erről való tudomásszerzéstől számított kilencven napon belül van helye keresetindításnak. Ebben az esetben tehát van valamilyen aktus (így pl. eljárásra utasítás vagy felhívás), amelyhez a keresetindítás köthető, még ha a kereseti kérelem nem is e szerv mulasztása ellen fog irányulni. Ha viszont nincs olyan szerv, amelytől kérhető lenne a mulasztás orvoslása, a keresetindítási határidő kezdőnapja az elmulasztott cselekmény megvalósítására nyitva álló határidő lejártát követő nap. A keresetindításra nyitva álló határidő az általános harminc nap helyett egy év, ennek oka részben, hogy a fél számára nehezen megállapítható a határidő kezdőnapja, részben pedig az, hogy a keresetindítási határidő eredménytelen letelte a mulasztást mintegy elfogadja, így a rövid határidő a jogállamiság szempontjából nem helyeselhető. Eltérő rendelkezés hiányában mulasztási pert az indíthat, aki az általános szabályok szerint perindítási jogosultsággal rendelkezik.
A keresetlevélben a keresetindítási jog fennállásának megállapításához az általános követelményeken túl a felperesnek részletesen elő kell adnia, hogy mikor és milyen üggyel fordult a közigazgatási szervhez, milyen eljárási cselekményekre került tudomása szerint sor, milyen jogszabályok írják elő a közigazgatás eljárási kötelezettségeit, miből állapítható meg a mulasztás és ő mit tett a mulasztás orvoslása érdekében. E többlet-követelményekkel teremthető meg a hatékony eljárás alapja. Azért is indokolt a részletes tényelőadás, mert a bíróság ebben az esetben a védirathoz és az ügy irataihoz csak a keresetlevél benyújtása után jut hozzá. A keresetlevelet ugyanis nem a mulasztó közigazgatási szervnél, hanem az annak székhelye szerint illetékes bíróságnál kell benyújtani. Az illetékességi szabályokkal való kapcsolat egyértelműsítését szolgálja annak rögzítése, hogy a tevékenység megvalósulásának helye a mulasztás esetében a mulasztó közigazgatási szerv székhelye.
Az általános szabályok szerinti visszautasítási okokból kifolyólag szükséges külön rögzíteni, hogy a mulasztás orvoslásának felperes általi ki nem merítése miatt nem lehet abban az esetben visszautasítani a keresetlevelet, ha a jogorvoslati szerv is mulasztott, és a mulasztás orvoslására irányuló eljárási kötelezettségének nem tett eleget.
A 130. §-hoz
Ha megállapítja a bíróság a mulasztást, a közigazgatási szerv a törvény erejénél fogva köteles a mulasztás pótlására. Ez hatósági ügyekben általában az eljárás lefolytatását jelenti, a hatósági ügyek körén kívül mindig a vonatkozó szabályozástól függ a kötelezettség tartalma. A pótlásra rendelkezésre álló időt a külön jogszabályok vagy a bíróság határozata szabja meg, ezek hiányában harminc napon belül kell az elmulasztott cselekményt megvalósítani. A hatáskör megszűnése – ugyancsak az általános szabályok alapján – a mulasztási per során sem érinti az alperes alperesi minőségét, ebben az esetben egyéb kereseti kérelem hiányában viszont csak a mulasztás tényének megállapítása lesz lehetséges, akárcsak abban az esetben, ha a per során pótlásra került az elmulasztott cselekmény. Utóbbi esetben a jogsérelem orvoslására vonatkozó szabályoknak megfelelően, a felperes nyilatkozatától függően alakul az eljárás.
XXIII. Fejezet Marasztalási perek
A 131. §-hoz
Az általános szabályok elsősorban a megtámadási perekre vannak szabva, ezért a marasztalási perekre nézve szükséges eltérő, illetve kiegészítő szabályokat meghatározni. A marasztalási kereseti kérelem irányulhat a közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltására, a közigazgatás jogviszonyból származó kötelezettség teljesítésére, a közigazgatási tevékenység jogsértő következményeinek elhárítására, illetve a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezésre.
Speciális helyzetet eredményez a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát támadó keresetlevél. Látszólag megtámadási keresetet nyújt be a felperes ebben az esetben, de a pert nem a Döntőbizottság, hanem a közigazgatási szerv, illetve a vele közszolgálati jogviszonyban álló természetes személy ellen kell indítani. E jellemzőre tekintettel a perrendtartás úgy rendelkezik, hogy e fejezet szabályai és a külön törvényben foglalt szabályok szerint kell az elsőfokú eljárást lefolytatni. A hozandó ítéletre ugyanakkor a megtámadási kereseti forma miatt az általános szabályok vonatkoznak.
A 132. §-hoz
Egyrészt lehetőséget biztosítanak a szabályok arra, hogy a felek közösen az eljárás szünetelését kérjék, erre a polgári perrendtartás szabályai szerint kerülhet sor, és ennek eredménye – szintén a polgári perrendtartás szabályai alapján – akár az eljárás megszüntetése is lehet. A marasztalásra irányuló perekben a törvény a pertárgy értékének meghatározására is alkalmazni rendeli a polgári perrendtartás szabályait. A keresetváltoztatás és a bizonyítási indítvány előterjesztésének végső időpontját is szükséges az általános szabálytól eltérően meghatározni, akárcsak a védirat előterjesztésére nyitva álló határidőt.
A 133. §-hoz
A marasztalási jellegű kereseti kérelmekkel szemben indokolt megteremteni az alperes lehetőségét arra, hogy a törvényben meghatározott feltételekkel a felperes követelésével szemben viszontkeresettel, illetve beszámítással élhessen. A viszontkeresettel szemben a felperes ellenkérelmet terjeszthet elő.
A bíróság végzéssel visszautasíthatja a viszontkeresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt a jóhiszemű eljárás követelményének megsértésével, például a per befejezését hátráltatva, késedelmesen terjesztette elő.
A perrendtartás meghatározott esetekben lehetővé teszi beszámítási kérelem előterjesztését az első tárgyalás után, például, ha a követelést az ellenfél elismeri, vagy a fél valószínűsíti, hogy a követelés fennállásáról vagy lejártáról ezen időpont után szerzett tudomást.
Tekintettel arra, hogy keresetváltoztatásra az első tárgyalást követően is lehetőség van, a keresetváltoztatás folytán az alperes viszontkereset indítására szintén később, a megváltozott kereseti kérelem közlését követő tizenöt napon belül jogosult. Kivételesen indokolt esetben a bíróság erre hosszabb, de legfeljebb harminc napos határidőt állapíthat meg.
A 134. §-hoz
A perrendtartás marasztalási ítélet hozatalát is lehetővé teszi, a keresethalmazatra vonatkozó szabályok alapján erre akár a megtámadási ítélet mellett, akár önállóan sor kerülhet. Azt, hogy a marasztalás az adott ügyben pontosan miben áll, elsődlegesen az anyagi szabályok rögzítik, ezen túl az előterjeszthető kereseti kérelmek igazítanak ebben el. A keresetnek helyt adó ítéletben a bíróság az alperest marasztalja. Fontos kiemelni, hogy a jogszabályi keretek között teszi ezt, tehát nem a kereseti kérelem lesz egyedül meghatározó ebből a szempontból, hanem az, hogy az adott jogviszonyt szabályozó jogszabályok mire adnak lehetőséget. A marasztalás tartalma a perrendtartás szerint előterjeszthető kereseti kérelmek keretei között, a per tárgya szerint alakul. A szerződéses perben például a szerződéses jogvitában alkalmazható jogkövetkezmények (tehát a külön jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények, azok hiányában pedig az e törvényben meghatározott speciális jogkövetkezmények) lesznek alkalmazhatóak. Számos esetben – így például a szerződéses jogviszonyoknál – a Ptk. lesz az alkalmazandó háttérjogszabály az ágazati jogban csak utalással szabályozott kérdésekben, és ez a közigazgatási perben való igényérvényesítésre egyébként is kihatással van. A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben tipikusan a közszolgálati jogviszonyt szabályozó anyagi szabályokból fakadó kötelezettség teljesítésére vagy kártérítés fizetésére kötelez a bíróság.
Mivel a közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos marasztalás olyan kötelezettség előírásában is állhat, amelynek teljesítése kívül eshet a közigazgatási hatáskör gyakorlásán, a perrendtartás a fizetési kötelezettség előírása esetén megteremti annak lehetőségét, hogy az a perben nem álló költségvetési szerv kerüljön marasztalásra, amelynek szerve, szervezeti egysége, tisztségviselője vagy közege az alperes.
A 135. §-hoz
A közigazgatási perek tipikus alaphelyzetéhez képest előfordulnak olyan esetek, amikor maga a közigazgatási szerv bír valamilyen igénnyel egy közigazgatási szervnek nem minősülő jogalannyal szemben. Ez elsősorban a szerződéses jogviszonyban, illetve a közszolgálati jogviszonyban fordul elő, így tipikusan marasztalási kereseti kérelmek terjeszthetők elő. Fontos, hogy mindig közigazgatási jogviszonyból származó követelésről lehet csak szó, a polgári jogi jogviszonyból származó követelések polgári bíróság előtt érvényesíthetők. Amikor a közigazgatási szervvel szemben indul a közigazgatási szerződéssel vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban per, az az általános szabályok, illetve a marasztalási per szabályai szerint lefolytatható, a szükséges kiegészítő szabályok az adott jogintézményeknél (pl. perindítás, illetékesség, határozatok) kerültek elhelyezésre. Ebben a fejezetben tehát kizárólag azon szabályok szerepelnek, amelyek a felcserélődött perbeli pozíciók miatt szükségesek, tehát közigazgatási szerv által közigazgatási szervnek nem minősülő jogalannyal szemben indított perről van szó: ha a másik fél is közigazgatási szerv a szerződésben, e speciális szabályokra nincsen szükség.
A közigazgatási szerv ebben az esetben tehát felperes és a vele közigazgatási jogviszonyban álló nem közigazgatási szerv jogalany áll a másik oldalon alperesként. Ebből következik az is, hogy a pertípusra a keresetindításra nézve speciális szabályokat kell megállapítani. Így a keresetlevelet a bíróságon kell benyújtani, és a keresetindítási határidőt is szükséges külön megállapítani. A keresetindítási határidőt elsősorban más törvény határozza meg (itt szükséges újra kiemelni, hogy a Ptk. is alkalmazandó háttérjogszabály lehet az ágazati jogban nem szabályozott kérdésekben), és törvény megelőző eljárást is intézményesíthet ezen igényekről való döntés érdekében (pl. a Kormánytisztviselői Döntőbizottság eljárása). Erre az esetre szintén eltérő szabályra van szükség.
A bíróságon való benyújtás egyik következménye, hogy a perindítás hatályai a keresetlevél alperessel való közlésével állnak be. A viszontkereset és beszámítási kérelem lehetővé tétele mellett, az együttes elbírálás pergazdaságossági szempontjaira is tekintettel a Kp. lehetővé teszi, hogy a nem közigazgatási szerv ellen indított pert a bíróság az azonos felek között az általános szabályok szerint folyamatban lévő perhez egyesítse.
A 136. §-hoz
A keresetlevél közlését követően a nem közigazgatási szerv alperes részéről nem védirat benyújtására kerül sor, az ezzel kapcsolatos eltéréseket is szükséges rendezni. Az alperes, ha nem ismeri el a keresetben foglaltakat, ellenkérelmében alaki vagy érdemi védekezést terjeszthet elő. A keresetlevélhez és a védirathoz hasonlóan az ellenkérelemben is minden olyan tényt, adatot, indítványt és nyilatkozatot elő kell adni, amely az ellenkérelemben foglaltakat alátámasztja. Tárgyalás tartását is az ellenkérelemben lehet kérni.
XXIV. Fejezet Köztestületi felügyeleti per
A 137. §-hoz
Ez a pertípus a köztestületek törvényességi felügyeletének eszköze. Perindításra kizárólag a köztestület felett törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (a köztestületi jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási szerv vagy az ügyészség) jogosult. E kizárólagos keresetindítási jog ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a köztestületi szervek közigazgatási tevékenysége az általános szabályok szerint ne lenne támadható, csupán azt, hogy az e fejezetben szabályozott speciális jogkövetkezmények főszabály szerint csak a törvényességi felügyeleti eljárás nyomán indult perben alkalmazhatók. Az általános szabályoktól eltérés, hogy a keresetlevelet közvetlenül a bíróságon kell benyújtani.
A 138. §-hoz
Amennyiben a bíróság a törvényes működés helyreállításának szükségességét állapítja meg, ítéletében határozza meg annak módját. Ennek biztosítására az általános jogkövetkezmények mellett további külön nevesített rendelkezéseket tehet. Az általános és a speciális jogkövetkezmények alkalmazására tehát akár kumuláltan is sor kerülhet. Ez azt jelenti, hogy a köztestület vitatott döntését, általános rendelkezését, egyéb cselekményét a bíróság ebben a perben is megsemmisíti, vagy hatályon kívül helyezi, és szükség esetén új eljárásra, új cselekmény megvalósítására kötelezi a köztestületet. Marasztalásnak is helye lehet az általános szabályok szerint. A különös perjogi szabályok csupán azokat a különös jogkövetkezményeket sorolják fel, amelyek alkalmazásának a törvényességi felügyeleti szerv által indított perben van helye (vagy az általános szabályok szerinti perben, ha abban a törvényességi felügyeleti szerv érdekeltként részt vett és ilyen irányú kérelmet terjesztett elő). A köztestület tagja is megtámadhatja a köztestületi döntést az általános szabályok szerint, ha az jogát, jogos érdekét érinti, de abban a perben csak az általános jogkövetkezményeket alkalmazhatja a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság, az e fejezetben felsoroltakat nem. A speciális jogkövetkezmények egyike a működés jogszerűségének helyreállítására jogosult szerv összehívása: ez az a köztestületi szerv, amely az elmulasztott köztestületi aktust meghozhatja, ide értve természetesen a tisztségviselő megválasztását, szerv megalakítását is. Sor kerülhet a köztestületi szerv, illetve tisztségviselő működésének felfüggesztésére, és felügyelőbiztos kirendelésére is.
A 139. §-hoz
A felügyelőbiztosnak a köztestülettől független személynek kell lennie, tevékenységére tekintettel nem utasítható és nem vonható például fegyelmi felelősségre a köztestület által e tevékenysége miatt. Feladata a jogszerű köztestületi működés biztosítása, illetve a működés ellenőrzése. A jogsértő állapot felszámolására a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság határidőt állapít meg. A felügyelőbiztost folyamatos tájékoztatási kötelezettség terheli a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság irányában.
XXV. Fejezet Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárások
A 140. §-hoz
A perrendtartás speciális eljárásként szabályozza az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárásokat. A törvény egységesíti a korábban a Bszi.- ben és a Mötv.-ben meghatározott eljárási szabályokat. A fejezet közös szabályok alcím alatt foglalja össze azokat a mindkét típusú eljárásban érvényesülő szabályokat, amelyek eltérnek a törvény általános szabályaitól vagy kiegészítik azokat. Az általános szabályokat mindig a normakontroll-jellegből fakadó követelményekre tekintettel szükséges alkalmazni. A normakontroll-eljárások sajátosságaira utalás azt szolgálja, hogy a perrendtartásnak az ilyen eljárásoktól idegen jogintézményei e fejezet eltérő rendelkezésének hiányában se kerüljenek alkalmazásra. A perrendtartás szabályai alkalmazandóak abban az esetben is, ha a normakontroll eljárások tárgya a helyi önkormányzat képviselő testületének normatív határozata.
A 141. §-hoz
A törvény a normakontroll-jellegre tekintettel az Alkotmánybíróság eljárásainál alkalmazott kifejezéseket alkalmazza. Az indítványra a keresetre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azonban indítvánnyal az általános szabályok szerinti kereseti kérelem nem kapcsolható össze. Az indítványt a Kúriánál kell benyújtani.
A 142. §-hoz
Az általános szabályok alapján a Kúria előtt a jogi képviselet kötelező, a törvény azonban lehetővé teszi, hogy az alapvető jogok biztosa személyesen járjon el. A perrendtartás a tárgyaláson kívüli elbírálást tekinti főszabálynak, de a Kúria dönthet tárgyalás tartásáról. Az indítványozó ilyen irányú kérelme viszont nem eredményezi a tárgyalás tartásának kötelezettségét.
A Kúria eljárására a törvény konkrét határidőt szab, a döntést az indítvány beérkezésétől számított kilencven napon belül kell meghozni. Ez a határidő kizárólag egyszer, indokolt esetben legfeljebb harminc nappal hosszabbítható meg, kivéve az ideiglenes alkalmazási tilalom elrendelésének esetét, ahol hosszabbításra lehetőség nincsen.
Az eljárás normakontroll-jellegére tekintettel a perrendtartás úgy rendelkezik, hogy a feleket teljes költségmentesség illeti, saját költségüket (így a jogi képviselettel kapcsolatban felmerült költségeiket) pedig maguk viselik.
A 143. §-hoz
A Kúria döntéseire csak részben – elsősorban a végzésekre – alkalmazhatóak a perrendtartás általános szabályai. Az érdemi döntés elnevezése továbbra is határozat, amelyre az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Abban az esetben, ha az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközése vagy a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása nem állapítható meg, az indítványt el kell utasítani.
A Kúria határozatának közzétételére az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerül sor, ezt a Kúria rendeli el határidő tűzésével, és az érintett önkormányzat gondoskodik róla. A Kúria gondoskodik határozatának a honlapján történő közzétételéről is.
A 144. §-hoz
A perrendtartás úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást törvény által arra feljogosított szerv indítványozhatja. A hatályos törvények az alapvető jogok biztosát és a helyi önkormányzat felett törvényességi felügyeletet gyakorló megyei, fővárosi kormányhivatalt jogosítják fel a normakontroll eljárás kezdeményezésére. Ez a jogosultság kivételesen a nemzetiségi önkormányzatot is megilletheti a Nek tv. alapján. Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványnak a keresetlevélhez képest többlet- előírásoknak kell megfelelnie.
A keresethez kötöttség elvét pedig annyiban töri át a szabályozás, hogy a Kúria az önkormányzati rendelet vitatott rendelkezésével szoros összefüggésben álló, az indítvány által nem támadott rendelkezésének más jogszabályba ütközését is vizsgálhatja.
A 145. §-hoz
A bíróság, ha az előtte folyamatban lévő eljárásban alkalmazandó önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését észleli, az eljárás felfüggesztése mellett indítványozhatja a Kúriánál a normakontroll eljárás lefolytatását. A bírósági eljárást felfüggesztő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
A 146. §-hoz
A jogorvoslat immanens tartalma, hogy nem csupán formális, hanem tényleges védelmet tud nyújtani. Ez a hatékony jogvédelem bizonyos esetekben a normakontroll során is csak akkor tud megvalósulni, ha lehetőség van azonnali jogvédelem biztosítására – ennek speciális formája – az ideiglenes alkalmazási tilalom elrendelése. Ennek esetén garanciális szabály, hogy az eljárási határidő meghosszabbítására nincs lehetőség, illetve, hogy a Kúria soron kívül jár el.
A 147. §-hoz
A Kúria az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközése esetén az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti. Ha már nem hatályos az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése, megállapítja annak más jogszabályba ütközését. Ha pedig még nem lépett hatályba, akkor pedig kimondja a Kúria, hogy a más jogszabályba ütköző önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése nem lép hatályba. Amennyiben ilyen döntésre kerül sor, azt az általános kihirdetési mód mellett a hivatalos lapban, azaz a Magyar Közlönyben is közzé kell tenni.
A hatályvesztés időpontját szükséges pontosan szabályozni, s az általános szabályokhoz hasonlóan a főszabálytól való eltérésre lehetőséget adni. A megsemmisített önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát, de a hatályvesztés időpontját indokolt esetben a Kúria ettől eltérően is megállapíthatja.
A 148. §-hoz
A bírósági eljárásokhoz kapcsolódó szabály, hogy a bírói indítvány alapján megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható a konkrét bírósági eljárásban, amelyben a normakontroll- eljárásra sor került, de azon eljárásokban sem, amelyek a megsemmisítés időpontjában bíróság előtt folyamatban vannak. A törvény kivételes esetekben e szabály alól is biztosít eltérési lehetőséget.
A 149. §-hoz
A jogalkotási kötelezettség elmulasztása miatti eljárást kizárólag a törvényességi felügyeleti szerv indítványozhatja. Ezen indítványra speciális többlet-követelmények vonatkoznak.
A 150. §-hoz
Ha a Kúria a jogalkotási kötelezettség elmulasztását állapítja meg, határidő tűzésével elrendeli, hogy a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettségének tegyen eleget. E határozat kötelező ereje a törvényességi felügyeleti szervre és a helyi önkormányzatra terjed ki.
A 151. §-hoz
Ha a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének a Kúria határozatában megállapított határidőn belül nem tett eleget, a Kúria – a törvényességi felügyeleti szerv újabb kérelmére – elrendeli, hogy a törvényességi felügyeleti szerv vezetője a mulasztás orvoslásához szükséges önkormányzati rendeletet vagy normatív határozatot a helyi önkormányzat nevében alkossa meg.
A pótlására felhatalmazó határozatot is közzé kell tenni a hivatalos lapban; ezt követően a helyi önkormányzat mulasztását nem orvosolhatja.
XXVI. Fejezet Az új eljárásra kötelező és a mulasztási ítélet teljesítésének kikényszerítésére irányuló eljárás
A 152. §-hoz
A bíróság ítéletének végrehajtására vonatkozó szabályokat elsősorban a bírósági ítéletek végrehajtásáról szóló törvénynek kell tartalmaznia. A javaslat erre tekintettel csak a végrehajtásra vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza, amelyek alkalmazásának akkor van helye, ha a bíróság új eljárásra kötelezte a közigazgatási szervet vagy mulasztását állapította meg. E két esetkörben a perrendtartás lehetőséget ad arra, hogy a bíróság az ítélet érvényre juttatását az ítéletből fakadó kötelezettség nem teljesítése esetén elérje. Ez egy speciális eljárás keretében történik, amelynek lefolytatására az elsőfokon eljárt bíróságnak van hatásköre, a felperes vagy az érdekelt kérésére. A teljesítési határidő leteltét követően benyújtható teljesítés kikényszerítése iránti kérelem alapján a bíróság először tisztázza a teljesítés elmaradásának okát. Egyrészt felhívja a közigazgatási szervet az ítélet teljesítésére, illetve magyarázatot kér tőle, hogy miért nem tett annak eleget. Itt fény derülhet ugyanis olyan akadályokra, amelyek a közigazgatási szerv érdekkörén kívül állnak, akár az iránymutatás pontosításának szükségességére is.
A 153. §-hoz
Ha a közigazgatási szerv nem ad magyarázatot, vagy az nem alapos, a bíróság teljesítési bírságot szabhat ki. Ennek eltérő elnevezésén túl az összege is más, mint a pénzbírságé: akár tízmillió forint is kiszabható az ügy jelentősége és a teljesítési kötelezettség megszegésének konkrét körülményei alapján.
A teljesítési bírság ellenére továbbra is mulasztó közigazgatási szerv újból bírságolható. Az ismételt bírságolás esetén indokolt, hogy – más európai országok megoldásaihoz hasonlóan – a bíróság pénzbírsággal sújthassa a közigazgatási szerv vezetőjét. A személyes felelősségre tekintettel nem teljesítési, hanem az alacsonyabb felső határú pénzbírság kiszabására van mód. Mind a teljesítési, mind a pénzbírság ellen természetesen fellebbezésnek van helye, előbbit külön a teljesítési bírság szabályai között rögzíti a perrendtartás, rövid határidőket szabva a fellebbezés benyújtására és elintézésére. A teljesítési bírság eljárási bírság, a pénzbírság szabályait kell rá egyebekben alkalmazni.
A 154. §-hoz
A teljesítési bírság nem egyedüli eszköze a bíróságnak, azon felül – a hatóság jogellenes hallgatására vonatkozó szabályok mintájára – másik azonos hatáskörű közigazgatási szervet jelöl ki az eljárás lefolytatására, amennyiben ez megoldást jelent az ügyben. Ha pedig az ügy a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozik, a törvényességi felügyeleti szerv – a bírságolás mellett – felhatalmazható a mulasztás pótlására. Ez a lehetőség azon szervek perei esetén alkalmazható, amelyek felett törvényességi felügyelet érvényesül, a helyi önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok, illetve a köztestületek olyan pereiben, amelyek a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozó tevékenységekkel kapcsolatosak. Ilyen például a Mötv. alapján az önkormányzat határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítására, vagy feladat-ellátási (közszolgáltatási) kötelezettsége elmulasztásának megállapítására irányuló (mulasztási) pert követő nem teljesítés esete. E két lehetőség alkalmazhatatlansága esetére lehetősége van a bíróságnak ideiglenes intézkedéssel a teljesítésnek megfelelő állapot kialakítására. Ez már a bíróság mérlegelésébe tartozó intézkedés, akár az első teljesítési bírság mellett is már elrendelheti, akár az ismételten kiszabott bírsággal egyidejűleg.
XXVII. Fejezet A közigazgatási szerv kijelölésére irányuló eljárás
A 155. §-hoz
A kijelölési eljárás a hatósági eljárásban bekövetkezett hatásköri összeütközés feloldására irányuló eljárás. A hatásköri szabályok alapján a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság jár el háromtagú tanácsban, az érintett közigazgatási szerv vagy az ügyfél kérelmére. A kijelölő, illetve az eljárást befejező egyéb végzéssel szemben perújításnak nincs helye.
HATODIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
A 156–158. §-hoz
A perrendtartás csak a hatálybalépését szabályozza és felhatalmazást ad az igazságügyért felelős miniszternek. A kellő felkészülési idő biztosítása érdekében a perrendtartás 2018. január 1-én lép hatályba. A perrendtartás szabályait a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni. Az átmeneti rendelkezéseket a törvény nem tartalmazza, terjedelmükre tekintettel azokat külön törvények határozzák meg.
_