2022. évi XIX. törvény indokolás
2022. évi XIX. törvény indokolás
2022.08.01.
2022. évi XIX. törvény indokolás
az egyes gazdaságszabályozási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi XIX. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslathoz tartozó indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában kerül közzétételre.
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) módosítása (összhangban a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvénynek az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2022. évi I. törvénnyel 2023. január 1-jei hatállyal történt módosításával) elsősorban az online szerencsejáték szervezésére vonatkozó hazai szabályozás – az Európai Unió Bíróságának szerencsejátékokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, különösen a magyar online szerencsejáték szabályozás tárgyában hozott ítéletekben foglaltakra figyelemmel szükséges – felülvizsgálatával függ össze. Az európai uniós szabályok értelmében a szerencsejátékra vonatkozó előírásokat a közegészségügyi szempontok érvényesítésére is tekintettel alapvetően a tagállamok hozhatják meg. Magyarország ezzel összhangban döntött úgy, hogy hazánkban kizárólag az állami tulajdonú gazdasági társaság jogosult online sportfogadás szervezésére. Bizonyos multinacionális külföldi konglomerátumok sikerrel támadták meg az Európai Unió Bírósága előtt a magyarországi szerencsejáték szervezésre vonatkozó szabályozást, amelynek eredményeként a luxemburgi székhelyű testület megállapította, hogy az állami monopóliumot tartalmazó online játékszervezési szabályozás sérti a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságát. Az Európai Unió Bírósága döntésének köszönhetően jelenleg a magyar hatóság nem tudja érvényesíteni az illegális online szerencsejáték szervezőkkel szemben a korábbiakban használt, a jogszabályi előírások betartását kikényszerítő intézkedéseit és eszközeit. Ezért a módosítás célja azon túl, hogy megfeleljen az Európai Unió Bírósága rendelkezéseinek, az, hogy megteremtse azon legfontosabb feltételeket, amelyekkel a magyar hatóság ismét érvényt tud szerezni a kiskorúak és sérülékeny csoportok védelmének.
A törvényjavaslat szerint a távszerencsejáték játékfajta az ún. liberalizált szerencsejátékok körébe kerül át, ezáltal megszűnik az állami játékszervező távszerencsejáték szervezésére vonatkozó jelenlegi monopóliuma. Távszerencsejáték szervezésére a szerencsejáték-felügyeleti hatóság engedélye alapján lesz lehetősége az Európai Gazdasági Térségben honos gazdasági szereplőknek. A liberalizált online fogadási piacon ugyanakkor több magánvállalkozás egymással versengve lép fel, így a felelős játékszervezés elvének maximális érvényesítése helyett fennáll a túlzott játékra ösztönzés veszélye. A törvénytervezet ezért a liberalizálásra a játékosvédelmi szempontok hangsúlyozott érvényesítésével, a játékosok érdekeit védő garanciális szabályozási elemek bevezetésével kíván sort keríteni. E körbe tartozik pl. a részletszabályoknak a szerencsejáték-felügyeleti hatóság elnöke rendeletében történő megállapítása, mely így az esetlegesen rossz irányba induló piaci folyamatokra gyors reakciót tesz lehetővé; vagy a távszerencsejáték szervezés engedélyezéséhez alap-(törzs-)tőke minimum és releváns gyakorlat előírása.
A törvénytervezet – az Szjtv. gyakorlati alkalmazását segítő módosítások, így pl. a modern informatikai megoldásokat használó különböző promóciók miatt egyre inkább eltűnő ajándéksorsolás szigorú szabályainak kivezetése mellett – a fentieken túl a pénzforgalmi blokkolás keretszabályait módosítja, illetve egészíti ki a jogszabályi környezetnek megfelelően (mivel pl. közigazgatási szankciót csak törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet állapíthat meg).
A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) célja elsősorban a kitermelés növelésének jogi eszközökkel történő ösztönzése, a gyakorlati jogalkalmazás során felmerült kérdések kezelése, a törvényi szabályozás pontosítása.
A bányavállalkozókkal szemben jogos elvárás, hogy a bányatelekben lévő haszonanyagot belátható időn belül kitermeljék; ennek biztosítása érdekében a stratégiai fontosságú építőipari nyers- és alapanyagra vonatkozó szabályozás több ponton változik. A hatósági engedély alapján gyakorolt bányászati jog átruházása iránti kérelem kapcsán állami elővásárlási jog kerül biztosításra még a bányafelügyelet eljárását megelőzően, melynek során az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv az ellátásbiztonsági szempontokat szem előtt tartva tud szükség esetén a gazdasági folyamatokba belépni. Szintén az építésgazdaság működésének támogatása érdekében ezen alapanyagok esetében 2 évről 1 évre csökken az üzemszerű kitermelési tevékenység megkezdésére vonatkozó határidő azzal, hogy a bányavállalkozó a határidő meghosszabbítását is csak 1 évre kérheti a hatályos 2 év helyett, illetve sávos rendszerben meghatározásra kerül a kitermelésre engedélyezett haszonanyag minimális mennyisége, melynek eredményeképpen a bányavállalkozó által minimálisan kitermelendő haszonanyag mennyisége is meghatározható lesz.
Figyelemmel arra, hogy ásványi nyersanyag kitermelésére nemcsak hatósági engedély alapján kerülhet sor, hanem bejelentés alapján folytatott építési tevékenység, vagy hatósági engedélyhez és bejelentéshez sem kötött tevékenység alapján is előfordulhat ilyen (pl. közforgalom elől elzárt magánút építése) a törvénymódosítás ezekre is alkalmazni rendeli a legfontosabb törvényi rendelkezéseket (pl. sajátos bányászati létesítmények esetében).
A törvényjavaslat emellett számos, a bányavállalkozó adminisztratív terheit, munkáját könnyítő, bürokráciacsökkentő, adminisztrációt egyszerűsítő, a gyakorlati jogalkalmazást segítő, pontosító elemet is tartalmaz, így pl. nem szűnik meg a kutatási joga, ha határidőn belül nem kezdeményezi a bányatelek megállapítását, csak annak kizárólagossága vész el; a tájrendezésre vonatkozó kötelezettségének végrehajtásához nem kell ismételten igazolnia az ingatlan igénybevételi jogosultságát; a bányafelügyelet engedélyezési körébe tartozó kérelmek elbírálása esetében elegendő lesz nyilatkoznia arról, hogy a különböző díjfizetési kötelezettségeit teljesítette, a bányajáradékot bevallotta; és csak azokban az eljárásokban kell a kérelem elbírálásánál a tartozásmentességet vizsgálni, amelyek érdemben befolyásolják a kérelmező működését. Emellett ugyanakkor ahol szükséges, a jelenlegi szabályozásnál szigorúbb előírások is beépülnek a törvénybe pl. a bányaüzemi felelős műszaki vezető felelősségi körét érintően vagy a bányászati szakemberek működése által okozott károkozás körében.
A megváltozott piaci igények rugalmasabb követhetősége érdekében a törvényjavaslat alapján a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvényből (a továbbiakban: Fdvtv.) kikerül a dohányboltban forgalmazható nem trafik-köteles termékek körének meghatározása, helyette az SZTFH elnökének rendelete fogja ezt a jövőben szabályozni.
A törvényjavaslat a fentieken túl az SZTFH működése során felmerült gyakorlati jogalkalmazási kérdésekre is választ kíván adni, így célja
1. a szerkezetátalakítási szakértők hatósági felügyeletével, névjegyzékük vezetésével, tevékenységük gyakorlásának szabályozásával kapcsolatos feladatok pontosítása, felhatalmazás biztosítása az SZTFH számára – a szakértői névjegyzékvezetési feladata okán – a szerkezetátalakítási szakértők működése részletes szabályainak megállapítására,
2. a végrehajtói szolgálati jogviszony folyamatosságának megállapításával kapcsolatos szabályok módosítása, egyértelművé tétele a közbizalom erősítése, illetve annak érdekében, hogy az SZTFH által felügyelt hasonló szakterületek (így ez esetben pl. a felszámolói és a végrehajtói működés határozott időben történő korlátozása valamennyi végrehajtó esetében) szabályozása azonos elvek mentén kerüljön megalkotásra, a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő szabályozási kérdésekről szóló 2022. évi V. törvényre is figyelemmel,
3. felhatalmazás biztosítása az SZTFH számára a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) módosításával a felszámolói névjegyzékbe felvett felszámolók közérdekből nyilvános adatain túli adatainak tárolására, továbbá a felszámolók, vagyonfelügyelők, ideiglenes vagyonfelügyelők és rendkívüli vagyonfelügyelők igazolványának kiállítására,
4. az SZTFH működését szabályozó törvény módosítása az új feladatok okán (pl. a dohánytermék kiskereskedelem tekintetében is ellát fogyasztóvédelmi hatósági feladatokat), valamint
5. az SZTFH állam által lefolytatott koncessziós eljárásokhoz kapcsolódó előzetes egyetértési joga gyakorlásának pontosítása.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 3/A. §-ának módosításához kapcsolódó módosítás. A kiegészítés célja, hogy az osztott tulajdon megszüntetésére vonatkozó közérdek érvényre juttatása mellett, az osztott tulajdon létesítésével kapcsolatos szerződésekben részes felek jogai is a lehető legnagyobb mértékben biztosítottak legyenek.
2. §
A módosítás pontosítja a kormányrendeletben kijelölt miniszter vagy központi kormányzati igazgatási szerv koncessziós szerződésekkel kapcsolatos jogosítványait, amely pontosítás szorosan kapcsolódik az SZTFH koncessziós eljárásokhoz kapcsolódó előzetes egyetértési jogára vonatkozó rendelkezésekhez, mivel az előzetes egyetértési jog gyakorlása kapcsán határozza meg a kijelölt miniszter vagy központi közigazgatási szerv által elvégzendő feladatokat.
3–4. §
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 3/A. §-ának kiegészítésére tekintettel kerül sor átmeneti szabály alkotásra.
5. §
Szövegcserés módosítások az SZTFH koncessziós eljárásokhoz kapcsolódó előzetes egyetértési jogával és a kormányrendeletben kijelölt miniszter vagy központi kormányzati igazgatási szerv koncessziós szerződésekkel kapcsolatos jogosítványaival összefüggő rendelkezések közötti egyértelmű összhang megteremtése érdekében.
6. §, 15. §
Jelenleg az Szjtv. szabályozza az ajándéksorsolásokat annak ellenére, hogy azok nem minősülnek szerencsejátéknak. Az ajándéksorsolást – legkésőbb annak meghirdetését megelőző tíz nappal – a szerencsejáték-felügyeleti hatóság honlapján közzétett formanyomtatványon be kell jelenteni az SZTFH-nak. A bejelentéshez mellékelni kell a részvételi szabályzatot. A sorsoláson közjegyző jelenléte kötelező. Az ajándéksorsolásról végelszámolást is kötelező az SZTFH-hoz benyújtani, valamint felügyeleti díjat szükséges fizetni.
A statisztikai számadatok azt mutatják, hogy az elmúlt években mind az ajándéksorsolás bejelentések száma, mind a kiszabott bírságok száma nagymértékben csökkent (míg 2011-ben 917 db, ajándéksorsolást vett a hatóság nyilvántartásba és 57 db bírságot szabott ki, addig 2021-ben 161 db ajándéksorsolást vett a hatóság nyilvántartásba és 2 db bírságot szabott ki). A bejelentett ajándéksorsolások alacsony számát jellemzően a távközlési eszközök egyre növekvő számban történő alkalmazása okozza. Amíg az Szjtv. szerinti ajándéksorsolás fogalma kizárólag azokra a játékokra alkalmazható, amelyek esetében a sorsolás résztvevője sorsjegyet bocsát az áru megvásárlója vagy a szolgáltatás igénybevevője rendelkezésére, addig a napjainkban elterjedt, nagyszámú célközönséget elérő és a modern technikai adottságokat kihasználó megoldásokkal (regisztráció vagy vásárlás adatainak rögzítése interneten, alapdíjas SMS-ben, közösségi portálon) szervezett promóciók nem feleltethetők meg az ajándéksorsolás definíciójának és nem tartoznak az Szjtv. hatálya alá.
Az ajándéksorsolásos ügyekben jellemzően nem a játékosokat károsító módon térnek el a szervezők a jogszabályoktól. Bírságkiszabásra leginkább adminisztratív hiányosságok miatt kerül sor. A fentiekben ismertetett körülményekre tekintettel az ajándéksorsolások előzetes bejelentéshez, közjegyzői jelenléthez és végelszámoláshoz kötése felesleges, mivel már jelenleg is a promóciók rendkívül szűk körét fedi le ez a sorsolásfajta, a hatályos szabályozás ugyanakkor az érintett gazdasági szereplőket sújtó indokolatlan adminisztratív terheket eredményez. Az ajándéksorolások fogyasztóvédelmi felügyeletét – a többi akcióhoz hasonlóan – jelenleg és a jövőben is a kormányhivatalok, mint általános fogyasztóvédelmi szervek látják el a fogyasztóvédelmi hatóság kijelöléséről szóló 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 2. §-a alapján általános fogyasztóvédelmi hatóságként.
12. §, 14. §
A rendelkezések a magyar szerencsejáték-felügyeleti hatóság engedélyével nem rendelkező szerencsejáték szervezők felé teljesített tétfizetések és az ilyen szervezők által teljesített nyeremény-kifizetések pénzforgalmi blokkolásának részletes szabályait tartalmazza. A pénzforgalmi korlátozás az illegális szerencsejáték szervezéshez kapcsolódó banki átutalások és a bankkártya-műveletek blokkolására, továbbá az illegális szervezőkkel való pénzforgalmi szerződési tilalomra terjed ki. A banki átutalások blokkolása fekete lista (black list) alapú, a bankkártya-műveletek blokkolása a szerencsejáték szervezéssel érintett kereskedelmi kategória kód (MCC-kód) és országkód alapú és kizárólag az interneten nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódik.
A törvénytervezet szerint a pénzforgalmi blokkolást elrendelő közigazgatási döntést az SZTFH hozza meg, annak végrehajtására a pénzforgalmi szolgáltatók kötelesek. A fekete listát (tiltott fizetési számlák nyilvántartása) az SZTFH vezeti honlapján, amely abban az esetben kerül frissítésre, ha az SZTFH új számlaszámot érintően hoz pénzforgalmi korlátozást elrendelő határozatot, vagy a pénzforgalmi korlátozást elrendelő határozat végrehajthatóságának bármely okból történő átmeneti vagy végleges megszűnése állapítható meg. Az engedélyes szerencsejáték szervezőkről az SZTFH a honlapján közzétett közhiteles nyilvántartást vezet, amely az engedéllyel rendelkező társaságok nevét és székhelyét, valamint azon fizetési számlákat tartalmazza, amelyen a szervező jogszerűen fogadhatja a tét befizetését.
A tiltott fizetési számlák nyilvántartásában a végleges és végrehajtható határozatok szerinti tiltott fizetési számlák szerepeltetése mellett azoknak a fizetési számláknak az adatait is vezeti az SZTFH, amelyek korlátozását megállapító határozatok végrehajthatósága átmenetileg megszűnt (pl. a határozat végrehajtását közigazgatási perben eljáró bíróság felfüggesztette), továbbá amelyekre vonatkozóan a pénzforgalmi korlátozást elrendelő határozat végrehajthatósága véglegesen megszűnt (pl. a határozatot az SZTFH visszavonta).
A nem tiltott szerencsejátékhoz kapcsolódó fizetési műveletek blokkolásának elkerülése érdekében az ügyfél egyedi kérelmére történő mentesítési eljárás a banki átutalások és a bankkártya-műveletek esetén is biztosított, a mentesítési döntést az SZTFH hozza meg és a pénzforgalmi szolgáltatók hajtják végre.
7–11. §, 13. §, 16–26. §
A rendelkezések az Szjtv. módosítását tartalmazzák a távszerencsejáték szervezésére jogosultak körének változására figyelemmel, az engedélyezés törvényi szintet igénylő, valamint az SZTFH elnökének rendeletalkotási jogkörében meghatározandó feltételeinek meghatározása körében.
Az Szjtv. törvénytervezet szerinti módosítása értelmében távszerencsejáték szervezésére a szerencsejáték-felügyeleti hatóság engedélye alapján lesz lehetősége – a szerencsejáték szervezésére általában, és a szerencsejátékfajtára külön előírt jogszabályi feltételeknek megfelelő – további gazdasági szereplőknek.
A javasolt szabályozás a kiadható, távszerencsejáték szervezésére jogosító engedélyek számát nem korlátozza, a jogszabályi feltételeket teljesítő valamennyi kérelmező számára lehetővé teszi a hazai távszerencsejáték piacra történő belépést. A szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása érdekében a tervezett szabályozás nem különbözteti meg a hazai és más EGT állami vállalkozásokat.
Mivel egy liberalizált online sportfogadási piacon, ahol több magánvállalkozás egymással versengve lép fel, és ezáltal a felelős játékszervezés elvének maximális érvényesítése helyett a túlzott játékra ösztönzés veszélye áll fenn, a távszerencsejáték liberalizálására a játékosvédelmi szempontok hangsúlyozott érvényesítésével, a játékosok érdekeit védő garanciális szabályozási elemek bevezetésével kell a jogalkotónak sort kerítenie.
A törvénytervezet szerinti szabályozás ennek érdekében a szervező személyi megfelelősége körében kizárja az olyan gazdasági szereplők részére engedély kiadását, amelyek a kérelem benyújtását megelőző öt évben szerencsejátékot valamely EGT államban engedély nélkül szerveztek, és rögzíti, hogy az engedély elvesztésével járhat, ha a távszerencsejáték szervezésére jogosító engedély hatálya alatt a szervező ilyen cselekményt valósít meg.
A szabályozás lényeges garanciális eleme a játék jellegéhez, lebonyolításához és biztonsági előírásaihoz igazodó mértékű biztosíték minimális mértékének jogszabályban történő meghatározása.
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzésének szempontjából is jelentős annak előírása, hogy a távszerencsejáték szervezője tét befizetést kizárólag a játékos engedéllyel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlájáról átutalással, az ilyen számlához kapcsolódó fizetési kártyával lebonyolított online bankkártyás fizetéssel, internetes feltöltést közvetítő szolgáltató útján és a mobil vásárlásra felhasználható egyenleg vagy keret terhére, vagy ha ezt az SZTFH a jóváhagyott játéktervben lehetővé teszi, értékesítőhelyén, fogadóirodájában fogadhat, továbbá kifizetést a játékos ilyen számlájára történő átutalással teljesíthet. Ehhez kapcsolódó eleme az új szabályozásnak, hogy szerencsejáték-szervező tevékenységre alapított gazdasági társaság pénzforgalmi számlával csak akkor rendelkezhet, ha szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogosultságát a szerencsejáték-felügyeleti hatóság engedélyével igazolja.
A távszerencsejátékok liberalizációja során elsődleges fontossággal bír a felelős játékszervezés és a játékosvédelem követelményeinek, illetve az ezekhez kapcsolódó közegészségügyi, közrendvédelmi, közbiztonsági és társadalompolitikai szempontok, a szerencsejátékok szakszerű és biztonságos lebonyolítását megalapozó garanciák szabályozásban történő megjelenítése.
Ennek érdekében a törvénytervezet rendelkezik a távszerencsejáték szervezés engedélyezéséhez szükséges alap-(törzs-)tőke minimumról és távszerencsejáték, online kaszinójáték területén szerzett szerencsejáték-szervezői gyakorlatról, valamint az engedély leghosszabb időtartamának, a távszerencsejáték-szervező által nyújtandó biztosíték legalacsonyabb mértékének meghatározásáról.
Az Szjtv. 13. § tervezett (1a) bekezdése szerint a szerencsejáték-szervező engedélyét a szerencsejáték-felügyeleti hatóság visszavonhatja, ha a szerencsejáték-szervező nem teljesíti a játékosvédelmi cselekvési terv készítésével és Hatósághoz történő benyújtásával, a játékosvédelmi cselekvési terv végrehajtásáról történő beszámolással kapcsolatos kötelezettségét. A játékosvédelmi cselekvési terv kötelező tartalmi elemeivel, elkészítésének gyakoriságával, és egyéb részletszabályaival kapcsolatos részletes szabályokat a Hatóság elnöke rendeletben határozza meg, ugyanakkor a legfontosabb előírások törvényi szintű rendezése is szükséges.
A következetes jogalkalmazás, az adózói jogbizonytalanság kizárása érdekében a törvénytervezet a játékadó fizetésére vonatkozó szabályokat kiegészíti annak előírásával, hogy az olyan szerencsejáték-szervező, amelyet az állami adóhatóság valamely adónem hatálya alá tartozó adózóként nem vett nyilvántartásba, a szerencsejáték-szervező tevékenység megkezdését követő 15 napon belül köteles bejelentkezni az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon.
A törvénytervezet a szükséges módosító és hatályon kívül helyező rendelkezéseket is tartalmazza a jogszabályok közötti összhang biztosítása érdekében, valamint az online kaszinóra vonatkozó törvényi szintű szabályok tekintetében azok hatályos tartalmát nem érintő kodifikációs pontosításokra is irányul.
A törvénymódosítás megszünteti a szerencsejáték-felügyeleti hatóság ajándéksorsolással kapcsolatos feladatait 2023. január 1-től. Erre figyelemmel szükséges a törvényjavaslat kiegészítése átmeneti rendelkezéssel, mely rendezi a 2022. december 31-én folyamatban lévő ajándéksorsolásokkal kapcsolatos szerencsejáték-felügyeleti hatósági és szervezői feladatokat. A 2023. január 1. napját megelőzően lebonyolított sorsolási esemény esetében az ajándéksorsolás végelszámolását a módosítás hatályba lépését megelőző szabályok alapján kell lebonyolítani. Azokban az esetekben, amikor 2023. január 1-ig csak az ajándéksorsolás bejelentése történt meg, maga a sorsolási esemény nem, a hatóság az eljárást megszünteti, így a szervezőt végelszámolási kötelezettség már nem fogja terhelni.
27–28. §
A 3–22. § szerinti módosításokhoz kapcsolódó egyes szövegcserét tartalmazó illetve hatályon kívül helyező rendelkezések.
29–34. §
A Cstv. módosításának célja a gyakorlati jogalkalmazás során felmerült problémák kezelése.
A törvénytervezet egy olyan rendelkezés beépítésére tesz javaslatot a Cstv.-be, mely szerint a Cstv. 27/C. § (4) bekezdés szerinti azon személyes adatokat, melyek közérdekből nem nyilvános adatok [(4a) bekezdés] az SZTFH jogszabály alapján tárolhatja, valamint kiegészíti a Cstv.-t egy felhatalmazó rendelkezéssel, mely szükséges annak érdekében, hogy a fizetésképtelenségi szakértők (azaz a felszámolók, vagyonfelügyelők, ideiglenes vagyonfelügyelők továbbá rendkívüli vagyonfelügyelők) rendelkezhessenek hatósági igazolvánnyal. Az igazolványra vonatkozó törvényi szintű szabályokat, valamint az adattartalmát a tervezet szabályozza, illetve a Cstv. kiegészül egy átmeneti rendelkezéssel, mely szerint a már most is működő fizetésképtelenségi szakértők 2022. december 31-ig kapják meg az igazolványukat.
A Cstv. 27/C. § (5) bekezdés d) pontja alapján az SZTFH a felszámoló szervezet vezetőjére 30 000 forinttól 400 000 forintig terjedő bírságot szab ki, ha figyelmeztetés ellenére nem teljesíti a felszámolók névjegyzékébe történő felvételével összefüggésben benyújtott pályázatában vállalt többletfeltételeket. A Cstv. 27/C. § (6) bekezdés j) pontja ehhez kapcsolódva úgy rendelkezik, hogy ha a felszámoló szervezet bírság kiszabását követően sem teljesíti a névjegyzékbe történő felvételével összefüggésben benyújtott pályázatában vállalt többletfeltételeket az SZTFH a felszámoló szervezetet törli a névjegyzékből. A törvénytervezet a „többlet” elhagyása szükséges, a tulajdonosi szerkezet megtartása – továbbá minden olyan pályázati vállalás, mely jogszabályi feltétel vagy egyéb többletvállalás (pl: honlap több idegen nyelven történő fenntartása) – így már kötelező feltétel, amelytől való eltérés szankcionálhatóvá válik.
A törvénytervezet hatályon kívül helyezi azt a Kormány számára adott felhatalmazást, hogy rendeletben határozza meg a felszámolók, vagyonfelügyelők, ideiglenes vagyonfelügyelők eljárására és tevékenységére vonatkozó részletes szabályokat, mivel a Cstv. 85/A. §-a az SZTFH létrejöttét követően már az SZTFH elnöke számára adott erre részletes felhatalmazást.
35. §
Számos esetben előfordul, hogy az ásványi nyersanyag kitermelésére nemcsak hatósági engedély alapján kerül sor, hanem bejelentés alapján folytatott építési tevékenység, vagy hatósági engedélyhez és bejelentéshez sem kötött tevékenység alapján (pl. lakóépület egyszerű bejelentéssel történő építése, közforgalom elől elzárt magánút építése). A Bt. módosítás célja annak biztosítása, hogy az állam ilyen esetben is hozzájusson a bányajáradék bevételhez, a hatósági engedély alapján kitermelt ásványi nyersanyag után megfizetett bányajáradékhoz hasonlóan; illetve meghatározott esetekben a bejelentés alapján folytatott tevékenységeket is szabályozza (pl. sajátos bányászati létesítmények esetében).
36. §
A kutatási engedély iránti, a bányatelek megállapítási és a bányafelügyelet engedélyezési körébe tartozó kérelmek elbírálása esetében a módosítás szerint, elegendő lenne a bányavállalkozónak nyilatkoznia arról, hogy a különböző díjfizetési kötelezettségeit teljesítette, a bányajáradékot bevallotta azzal, hogy valótlan tartalmú kérelmezői nyilatkozat esetén a bányafelügyelet a kiadott engedélyt bármikor, időkorlát nélkül visszavonja.
37. §
Az építőipari nyers- és alapanyagra vonatkozó hatósági engedély alapján gyakorolt bányászati jog átruházása iránti kérelem esetében az állam a hatályos szabályozás alapján is gyakorol egy „kvázi elővásárlási jogot”, mivel a bányafelügyelet a bányászati jogra vonatkozó adatokat megküldi a magyar állam tulajdonosi jogait gyakorló szervnek, amely a megkeresés közlésétől számított 35 napon belül nyilatkozhat arról, hogy
a) a bányászati jog átruházásáról a bányászati jog jogosultjával – az erre vonatkozó megállapodás csatolásával igazoltan – megegyezett, vagy
b) a magyar állam az átvevőt megillető jogokat és őt terhelő kötelezettségeket átvállalja.
A módosítás ezt a rendszert váltja fel az állami elővásárlási jog előírásával, még a bányafelügyelet eljárását megelőzően. A módosítás nem csak az építőanyagok, hanem bármely, hatósági engedély alapján gyakorolt bányászati jog átruházása esetére előírja az elővásárlási jog gyakorlása érdekében a magyar állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv megkeresését 60 napos határidővel.
A Bt. 2021-ben kiegészítésre került azzal, hogy a bányászati jog átruházásához való hozzájárulásra vonatkozó rendelkezéseket a jogalkotó meghatározott cégjogi eseményekhez kötötte (pl. jogutódlás, társaság tulajdonrészének átruházása, stb.). A célzott intézkedés hatékonyabb megvalósítása érdekében a módosítás a Bt. ezen rendelkezését újraszabályozza. A jövőben a bányavállalkozót érintő cégjogi esemény, tulajdonosi szerkezet megváltozását eredményező jogügylet esetében nem a bányászati jog átruházására vonatkozó szabályok alkalmazását írja elő a törvény, hanem a bányafelügyelet előzetes hozzájárulási jogának biztosítását, amelynek során adekvát szempontok alapján lehet értékelni a jogügyeletekből adódó vagy várható következményeket.
38. §
A jelenlegi szabályok alapján az ország egész területe zárt területnek minősül pl. a szenekre, ércekre, szénhidrogénekre, ugyanakkor a zárt területté nyilvánítás egyik feltétele, hogy ott az adott ásványi nyersanyag előfordulása vagy a geotermikus energia kinyerése a területen valószínűsíthető.
Mivel az „ország egész területén” a szenek vagy ércek előfordulása nem valószínű (csak egy meghatározott részén), ezért a szabályozás ebben a formájában nem megfelelő. Az állam bányászati jogának átengedése esetében nem lehet elvárás, hogy az állam viselje annak kockázatát, hogy ásványi nyersanyag vagy a geotermikus energia ténylegesen előfordul-e az adott területen. A szénhidrogének kutatása és kitermelése tekintetében, a koncessziós szabályok alkalmazását megelőzően korábban sem volt olyan jogszabályi elvárás, hogy csak olyan területre adjon ki kutatási engedélyt a bányafelügyelet, amelyik perspektívikusnak ígérkezik. A jogszerző kockázata, hogy a kutatás során talál-e gazdaságosan kitermelhető szénhidrogén előfordulást. A koncessziós szerződések tartalmazzák a kockázatviseléssel kapcsolatos rendelkezést, de a módosítással a Bt.-ből is kikerül az a fogalmi elem, hogy zárt területen az ásványi nyersanyag vagy geotermikus energia biztosan „valószínűsíthető”.
Szintén a koncessziós területek kijelöléséhez kapcsolódó módosítással kerül be a törvénybe, hogy az ún. komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatot a bányafelügyelet mely szervezetek közreműködésével folytatja le. A vizsgálat részletszabályait a korábbi Korm. rendelet helyett SZTFH rendelet szabályozza, ezért szükséges törvényi szinten előírni a közreműködő hatóságok, szervezetek, gazdasági társaságok kijelölését. A közreműködő szervek listája a hatályos szabályozáshoz képest nem változik, kivéve az Országos Vízügyi Főigazgatóságot és a Hermann Ottó Intézet Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságot, melyek törvényi nevesítése helyett a vízvédelemért és a természetvédelemért felelős miniszter kap felhatalmazást a szervezetek (adott esetben ugyanezen szervezetek) kijelölésére.
A vizsgálat során azt kell tisztázni, hogy a bányászati tevékenység végzésének vagy a geotermikus energia kutatásának és kinyerésének a zárt területen van-e akadálya, azaz fennáll-e kizáró vagy korlátozó ok, mert a koncessziós pályázati kiírás tekintetében ez a releváns adat. A jogbiztonság szempontjából szükséges kimondani, hogy a vizsgálati eljárásban kiadott nyilatkozat köti a nyilatkozatot tevőt a későbbi hatósági eljárásokban, és csak akkor nem kell figyelembe venni a nyilatkozatot, ha a körülmények lényeges megváltozása ezt indokolja.
39. §
A vállalkozások tevékenységét könnyítő szabály, hogy a módosítás alapján a kutatási területet a bányavállalkozó nemcsak akkor adhatja vissza, ha rendelkezik hatályos kutatási műszaki üzemi tervvel, hanem akkor is, ha a műszaki üzemi tervet a bányafelügyelet még nem hagyta jóvá, illetve a kutatási tevékenység befejezését követően is, ha a bányavállalkozónak nincs szándékában bányatelek megállapítási kérelmet benyújtani.
40. §
A Bt. előírja, hogy meghatározott földtani és a kitermelhető vagyonra vonatkozó adatok közérdekből nyilvánosak, de szabályozni kell azt is, hogy az SZTFH ezekhez az adatokhoz hogy jut hozzá; a módosítás pontosítja, hogy adatigénylés esetén a kitermelés, kinyerés helyét milyen pontossággal kell megadni (mező); előírja, hogy ásványvagyon elhelyezkedéséről is információt kell szolgáltatni az SZTFH részére (a mennyisége és minősége mellett). Az ügyféli joggyakorlást elősegítő módosítás annak érdekében, hogy az ügyfél az általa észlelt hibát szankció nélkül orvosolhassa a teljes, javított jelentés ismételt benyújtásával.
41. §
A bányatelek törlési eljárásban indokolatlan az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv számára biztosítani az igényérvényesítés lehetőségét, mert e jogával élhet a bányabezárási műszaki üzemi terv jóváhagyási eljárás, illetve a törölt bányászati jog pályáztatása során is, továbbá a bányatelek törlésre már rendezett végállapotot követően kerül sor (és egy tájrendezett bánya esetében nem indokolt az állami igényérvényesítés).
42. §
A műszaki üzemi terv jóváhagyási eljárásra vonatkozó szabályozás módosítását az indokolja, hogy szükséges meghatározni a kitermelésre engedélyezett haszonanyag minimális mennyiségét, mert e nélkül a bányavállalkozó által minimálisan kitermelendő haszonanyag mennyisége nem határozható meg.
A számítás a koncesszió időtartamát veszi alapul, ami egy olyan objektív szám, amely az engedélyezési minimum tekintetében alkalmazható, és nem kifogásolható. A hatósági engedély alapján kitermelést végző bányavállalkozókkal szemben is jogos elvárás, hogy a bányatelekben lévő haszonanyagot belátható időn belül kitermeljék.
A javaslat a kitermelhető haszonanyag mennyisége szerint sávos szabályozást tartalmaz, hogy a kisebb kitermelhető ásványvagyonnal rendelkező bányák esetében a jogszabályi minimum ne legyen teljesíthetetlen.
A módosítás az építőipari nyers- és alapanyagra megállapított bányatelkekre vonatkozik.
A módosítást indokolja az is, hogy a hatályos szabályozás alapján a bányavállalkozó által minimálisan kitermelendő haszonanyagra vonatkozó kötelezettség hatósági oldalról nem volt felülvizsgálható, ezért szükséges a bányafelügyelet részére biztosítani a hatáskört az évenkénti minimálisan kitermelendő ásványi nyersanyag meghatározása tekintetében.
43. §
A módosítás a Bt. 27/B. § alapján, SZTFH rendeletben előírtak nem teljesítése esetén alkalmazható szankciókat határozza meg, tekintettel arra, hogy az SZTFH rendeletben szankció nem határozható meg.
44. §
A módosítás a piacfelügyeleti intézkedésre okot adó állapot esetén fizetendő kiegészítő bányajáradék befizetésére vonatkozó szabályok pontosítását és a jogellenes magatartásra vonatkozó szankció meghatározását szolgálja.
45. §
A Bt. 27/D. §-a a világörökségi területen található bányatelekkel kapcsolatos szabályokat tartalmazza. A szabályozás megegyezik a Bt. 27. §-ának a módosítást megelőzően hatályban volt (7)–(9) bekezdéseivel; új szakaszba történő átemelésüket a Bt. 27. § újraszabályozása indokolja.
46. §
A módosítás eredményeként a jövőben a bányaüzemi felelős műszaki vezetői tevékenységet végző személyekről a bányafelügyelet honlapján tájékoztatást kell adni, hogy a gazdasági szereplők egy egyszerű lekérdezés alapján megtalálhassák a számukra megfelelő szakembert, akivel a elérhetősége alapján fel tudják venni a kapcsolatot. A jegyzék csak a tevékenységet folytató személy beazonosításához és elérhetőségéhez, valamint a szakmai terület meghatározásához kapcsolódó adatot tartalmazza.
47. §
A Bt. 30. §-ának részbeni újra szabályozása a jogalkalmazási problémák megszüntetését biztosítja a szabályozás egyértelműsítésével.
48. §
A szakági műszaki bizottságokra vonatkozó szabályozás pontosítása, figyelemmel arra is, hogy a szállítóvezetékek tekintetében nem történt meg a kijelölés.
49. §
A módosítás a tájrendezésre vonatkozó szabályozás pontosítását szolgálja. A bányavállalkozó tájrendezési kötelezettsége ex lege áll fenn, amelyet a műszaki üzemi tervnek megfelelően, köteles elvégezni és ezzel a bányászati tevékenységgel érintett területet újrahasznosításra alkalmas állapotba hozni, vagy a természeti környezetbe illően kialakítani. A tájrendezés megvalósítása mind környezetvédelmi, földvédelmi, mind a magántulajdon védelme érdekében szükséges. Ez a kötelezettség lehetetlenülne el, ha a tájrendezési feladatok elvégzéséhez is szükséges lenne az ingatlan igénybevételi jogosultság igazolása. A bányászati tevékenység befejezését követő tájrendezés elvégzése olyan nyomós közérdek, amelyet az ingatlanhasználattal kapcsolatos esetleges korlátozás nem akadályozhat meg. A szabályozás nem zárja ki, hogy az ingatlantulajdonos, ha a tájrendezés módjával nem ért egyet, akkor a döntéssel szemben, mint az eljárásban érintett ügyfél, jogorvoslatot vegyen igénybe.
50. §
A bányajáradék önbevallások esetében a Bt. 41. § (3) bekezdés c) pontja meghatározza, hogy milyen esetekben minősül a kötelezettség megszegése szabálytalan bányászati tevékenységnek, így a kötelezettség elmulasztása, késedelmes vagy hibás teljesítése egyértelműen szankcionálható. A Bt. 25. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, az ásványvagyonban bekövetkezett változásra vonatkozó adatszolgáltatás esetében a Bt. 41. § (3) bekezdés b) pontja rendelkezik arról, hogy e törvény III. Részében előírt szabályok megszegésével – ebben szerepel a Bt. 25. § (2) bekezdés b) pont – gyakorolt bányászati tevékenység szabálytalan bányászati tevékenységnek minősül, ugyanakkor a Bt. 25. § (2) bekezdés b) pont csak az adatszolgáltatás beküldéséről rendelkezik, ennek megfelelően a hibás, hiányos vagy késedelmesen teljesített kötelezettség esetében a kötelezettség megszegése nem egyértelműen szankcionálható. A szankcionálás lehetősége Bt. 41. § (3) bekezdés f) pont szerinti kiegészítésével egyértelművé válik.
A bányászat veszélyes tevékenység, ezért lehetővé kell tenni, hogy kifejezetten jogszerűtlenül működő bányavállalkozók esetében a legszigorúbb szankciót lehessen alkalmazni, ha kétéves időszak alatt legalább négy esetben jogsértést tár fel a bányafelügyelet.
51. §
Szükségtelen többlet adminisztrációt jelent a szolgálati jelvény biztosítása. A hatósági feladatok igazolvány biztosításával is elláthatók, ezért a jelvényre vonatkozó szabályozás kikerül a törvényből.
52. §
A bányafelügyeleti engedélyek módosítását számos alkalommal kérelmezik az ügyfelek. Egy döntést akár több módosítási kérelem is érint. Ahhoz, hogy a módosítások jól értelmezhetőek legyenek, indokolt azokat az alapdöntésbe foglalva egységes döntésként kiadmányozni, egyben jelezve a módosításokkal érintett rendelkezéseket, indokolást.
53. §
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 8. § (3) bekezdése alapján miniszteri rendelet kivételével jogszabály e törvény szabályaival összhangban álló, kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg. 8. § (3) bekezdése alapján miniszteri rendelet kivételével jogszabály e törvény szabályaival összhangban álló, kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg.
Az Ákr. nem tartalmaz rendelkezést az ügyek egyesítésének lehetőségéről, a bányafelügyeleti eljárásokban, főleg a biztonsági övezet sértések esetén ugyanakkor gyakran előfordul, hogy egymáshoz nagyon közeli időpontokban történnek a jogsértések, amelyeknek azonos az elkövetője. Az ilyen esetek kezelésére alkalmas az új rendelkezés.
A bányafelügyelet hatósági ellenőrzése során alkalmazható eszközöket is tartalmazza a módosítás.
A késedelmi pótlékra vonatkozó szabályt nem kell külön beemelni a Bt.-be [jelenlegi 43/C. § (8) bekezdés], mert az Ákr. 135. §-a általános jelleggel rendezi ezt. A fizetési kedvezménnyel kapcsolatos nem teljesítés jogkövetkezményét viszont szükséges a Bt.-ben elhelyezni.
54. §
A közhiteles nyilvántartással kapcsolatos pontosító rendelkezések.
55. §
A hites bányamérői és a földtani szakértői tevékenységet végző személyekről a bányafelügyelet honlapján tájékoztatást kell adni, hogy a gazdasági szereplők egy egyszerű lekérdezés alapján megtalálhassák a számukra megfelelő szakembert, akivel az elérhetőségi adatai alapján fel tudják venni a kapcsolatot. A javasolt jegyzék csak a tevékenységet folytató személy beazonosításához és elérhetőségéhez, valamint a szakmai terület meghatározásához kapcsolódó adatot tartalmazza.
56. §
Az építőipari nyers- és alapanyagok tekintetében, mivel stratégiai fontosságú nyersanyagokról van szó, tekintettel az építésgazdaság működésére kifejtett hatásukra, indokolt az üzemszerű kitermelési tevékenység megkezdésére vonatkozó határidő csökkentése 2 évről 1 évre azzal, hogy a bányavállalkozó a határidő meghosszabbítását is csak 1 évre kérheti a hatályos 2 év helyett. A csökkentés a határidő meghosszabbításának időtartamára is kiterjed. A Bt. 26/A. § (6b) és (6c) bekezdésének és a Bt. 49. § 49. pontjának módosítása a Bt. 26/A. § (4) bekezdésének módosításával kapcsolatos összhangot teremti meg.
Az építőipari nyers- és alapanyagok taxatív felsorolása a Bt.-ben nem indokolt, figyelemmel arra is, hogy ezen ásványi nyersanyagok körét időszakonként felül kell vizsgálni. Az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia fajlagos értékének, valamint az értékszámítás módjának meghatározásáról szóló 54/2008. (III. 20.) Korm. rendeletben meghatározott ásványi nyersanyagok között több olyan található, amely magában foglal építőipari ásványi nyersanyagokat (homok, kavics, agyag), ugyanakkor nem tartalmazza a hatályos felsorolás, viszont előfordulásuk megegyezik az építőipari ásványi nyersanyagok előfordulásaival. Mindezekre tekintettel önálló szabályozó szerv vezetője számára célszerű felhatalmazást biztosítani, hogy rendeletben meghatározza az építőipari nyers- és alapanyagok pontos körét.
57. §
A Bt. 27. §-ának e törvénnyel megállapított módosításához kapcsolódó átmeneti szabály.
58. §
A módosítás pontosítja, kiegészíti az SZTFH rendeletek kiadására felhatalmazást adó szabályokat a gyakorlati jogalkalmazásra, illetve jelen törvénymódosításra figyelemmel.
59. §
A Bt. 30. §-ának részbeni újraszabályozása a jogalkalmazási problémák megszüntetését biztosítja a szabályozás egyértelműsítésével.
A Bt. 30. §-hoz kapcsolódó, Bt. új 50/I. § (2) bekezdése szerinti átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a szüneteltetéssel, szüneteléssel érintett időszakok esetében ne kelljen újrakezdeni az összeszámítást.
60. §
az 1. ponthoz: csak azokban az eljárásokban kell a kérelem elbírálásánál a tartozásmentességet vizsgálni, amelyek érdemben befolyásolják a kérelmező működését (pl. jogszerzés, kitermelési tevékenység).
a 2. ponthoz: a bányászati tevékenység végzésére adott időtartamba nem számít bele az az idő, amikor a bányavállalkozó önhibáján kívül nem tudott eljárni; ebben az esetben a jövőben csak az önhiba hiányát kell bizonyítania, nem kell feltárnia a kiesés teljes okát.
a 3. ponthoz: a Bt. szövegezésének egyértelművé tétele annak kimondásával, hogy koncessziós területet az állam kijelölhet erre irányuló javasat nélkül is.
a 4. ponthoz: a Bt. 1. § módosításához kapcsolódó módosítás.
az 5. és a 6. ponthoz: a hatályos rendelkezés pontosítása, figyelemmel arra, hogy nem csak az ásványvagyon mennyiségéről és minőségéről szóló adatokat kell megküldeni a bányafelügyeletnek, hanem az ásványvagyon elhelyezkedéséről is információt kell szolgáltatni. Az adatszolgáltatás módját SZTFH rendelet fogja szabályozni.
A módosítás összhangba hozza az adatszolgáltatási rendelkezéseket a kutatás során szolgáltatott adatokkal illetve a feltárás és a kitermelés során szolgáltatott adatokkal.
a 7. ponthoz: a bányavállalkozó a kutatási joga alapján kizárólagosan jogosult a bányatelek megállapításának kezdeményezésére. A kutatási zárójelentés elfogadását követő 5 hónapos jogvesztő határidő elmulasztása tekintetében azonban elegendő csak a kizárólagosság megvonása, egyebekben a bányavállalkozónak biztosítani kell, hogy egy sikeres kutatást követően a határidő elmulasztása esetén is legyen lehetősége a bányatelek megállapításának kezdeményezésére. Ebben az esetben azonban már számolnia kell azzal, hogy más személy a „felszabadult” terület tekintetében bányászati jogot szerezhet.
a 8. ponthoz: gyakori eset, hogy a kérelmező a településrendezési eszközökkel történő összhangot a bányatelek megállapítási eljárásban kívánja biztosítani, praktikusan az eljárás szünetelésének kérésével. Ez a kérelmezői magatartás azonban nincs összhangban az Ákr. 6. §-ában foglalt alap-elvi rendelkezéssel, mert indokolatlanul hátráltatja a döntéshozatalt, ezért szükséges a módosítással egyértelművé tenni, hogy a kérelem csak akkor nyújtható be, ha az a településrendezési tervben foglaltaknak előzetesen megfelel.
a 9–10. pontokhoz: a Bt. 49. § 49. pontjának módosításhoz kapcsolódó módosítás.
a 11. ponthoz: a hatályos szabályozás pontosítása, amely kimondja, hogy a Bt. 26/A. § (6c) bekezdés szerinti kijelölés esetén is alkalmazni kell a mulasztó bányavállalkozóval szemben a bányászati jog törlését.
a 12. ponthoz: a hatósági engedély alapján megszerzett szénhidrogénre megállapított bányatelek esetében a bányatelek törlése helyett a bányászati jog koncessziós pályáztatására kerül sor, igazodva a Bt. 26/A. § (6) bekezdésében, a törölt bányászati jogok pályáztatásra vonatkozó szabályokhoz.
a 13. és 14. ponthoz: a módosítások alapján a kivett hellyé nyilvánítás esetén lehetővé válik a bányatelek hivatalból történő szükség szerinti módosítása, praktikusan csökkentése a kivett hellyé nyilvánító határozat szerint, az eljáró hatóság megkeresése alapján.
a 15. ponthoz: jogtechnikai pontosítás.
a 16. ponthoz: a Bt. 30. § módosításához kapcsolódó módosítás.
a 17. ponthoz: jogtechnikai pontosítás.
a 18. ponthoz: a Bt. 28. § (5) bekezdésében szereplő hivatkozás pontosítása, mivel a 28. § (1) bekezdésében szerepelnek azok a rendelkezések, amelyek betartásáért a bányaüzemi felelős műszaki vezető felelősséggel tartozik.
a 19. ponthoz: a sajátos bányászati létesítményeket kormányrendeleti szabályozás alapján bejelentéssel is lehet építeni. A szabályozás megalapozását biztosítja a törvényi szabályozás.
a 20. ponthoz: az Ákr. fogalomhasználatát biztosító módosítás.
a 21. ponthoz: módosítás biztosítja, hogy a Bt. 38/D. § (1) bekezdésében szereplő berendezések esetén is legyen lehetőség csak a berendezések üzemeltetésére is használati jogot alapítani.
a 22. ponthoz: a Bt. 30. § módosításához kapcsolódó módosítás.
a 23. ponthoz: A bírói gyakorlat nem egységes a bányászati jog törléséhez szükséges kilencven napos határidő jogi természete tekintetében, ezért a módosítás rögzíti, hogy jogvesztő határidőről van szó.
a 24. ponthoz: A bányaüzemi felelős műszaki vezető felelősségi körének pontosítása.
a 25. ponthoz: Ha a hites bányamérő, a nyomástartó berendezést vizsgáló szakember, a felügyeleti személy, a földtani szakértő vagy a bányaüzemi felelős műszaki vezető a rá irányadó felelősségi szabályokat úgy sértette meg, hogy ezzel súlyos üzemzavart, súlyos balesetet vagy harmadik személynek igazoltan ötvenmillió forint értéket meghaladó kárt okozott, a bányafelügyelet – bírság kiszabása mellett – legfeljebb két évre eltilthatja a tevékenység folytatásától. A bányafelügyelet hatékony fellépésének megteremtése érdekében a kártérítési mérték lényeges csökkentése szükséges.
a 26. ponthoz: A módosítás szabálytalan bányászati tevékenység végzése esetén és a bányaüzemi felelős műszaki vezető tekintetében is kizárja a figyelmeztetés szankció alkalmazásának lehetőségét, így biztosítva a Bt. eredeti céljának megfelelő bírságolási lehetőséget, mert e jogsértés esetén veszélyeztető állapotok is kialakulhatnak (pl. védőpillér elfejtés, kitermelésre nem engedélyezett területen kitermelés folytatása). A bányafelügyelet a bírság mértékének megállapításánál fogja értékelni a jogsértés súlyosságát.
a 27. ponthoz: a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló 2020. évi CXXXV. törvény módosításához kapcsolódó szövegcsere.
a 28. ponthoz: az értelmező rendelkezés kiegészítését a Bt. 29. § (1) bekezdésével történő összhang megteremtése indokolja. A több bányavállalkozó együttes kitermelésének részletes szabályait tartalmazó Bt. 29. § (1) bekezdésében szerepel kutatási fázisú próbatermelés, míg az „Együttes művelési terv” fogalmában nem.
a 29. ponthoz: a hatályos bányajogi szabályozás nem tartalmazza a törölt bányászati jog pályáztatása esetén a bányászati jog ellenértékének meghatározására vonatkozó szabályokat. A felhatalmazó rendelkezés alapján, lehetőség lesz a mindenki számára egyértelmű és követhető szabályok megalkotására.
a 30. ponthoz: a törvénytervezet megteremti a bejelentés alapján végezhető építési tevékenységre vonatkozó részletes szabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazást.
a 31. ponthoz: a Bt. csak a tevékenységet végzőkre vonatkozó engedély megszerzéséről rendelkezik, erre tekintettel az Általános Robbantási Biztonsági Szabályzatban szabályozott továbbképzést, mint kötelezettséget meg kell szüntetni. A felhatalmazó rendelkezésben azonban a robbantásvezető és robbantómester képzésére, a képzési tananyagra és a vizsgáztatásra vonatkozó részletszabályok megalkotására fel kell hatalmazni az SZTFH elnökét.
61. §
Az a), b) és a d) ponthoz: a Bt. 6/A. § módosításához kapcsolódó hatályon kívül helyezés,
a c) ponthoz: a Bt. 26/B. § (5) bekezdésének módosításához kapcsolódó hatályon kívül helyezés,
az e) és f) pontokhoz: a jelentős munkaköröket tartalmazó SZTFH rendeletben szereplő szabályozott szakmának minősülő munkakörök tekintetében lényeges szűkítésre kerül sor. E munkakörök tekintetében az alaptanfolyami és időszakos továbbképzés indokolatlan, mert a munkakör betöltőjét nem teszik alkalmasabbá a feladat ellátására, ugyanakkor a munkáltató feladata a szükséges belső képzések megtartása, e tekintetben nem kell hatósági részvétel.
A Bt. 50/A. § 27. pontjában foglalt felhatalmazó rendelkezés szövegezése nem egyértelmű, ezért szükséges pontosítani, hogy a bányászati és gázipari biztonsági szabályzatok nem mindegyikében szükséges a szakági műszaki bizottságokra vonatkozó szabályokat megalkotni,
a g) ponthoz: a felhatalmazó rendelkezés a bányászati ügyekért felelős miniszter számára biztosítja, hogy a nyomvonalas létesítmény, folyó, vízfolyás, tó, csatorna és építmény az engedélyes, illetőleg az elosztóvezeték tulajdonosa által, a vezetékjog alapján történő megközelítését, keresztezését a vízgazdálkodásért felelős miniszter és az elektronikus hírközlésért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben szabályozza. A bányafelügyelet SZTFH-ba történő szervezeti integrációja alapján a miniszteri felhatalmazás nem szükséges.
62. §
A hatályos szabályozás alapján a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény és a Bt. azonos tárgykör tekintetében tartalmaz felhatalmazó rendelkezést, amely jogbizonytalanságot okoz. A rendőrség a polgári felhasználású robbanóanyagok szállítását és belföldi átadását engedélyezi, ezért indokolt e tárgykörre módosítani a Rendőrségről szóló törvényben szereplő felhatalmazó rendelkezést.
63–70. §
A 2015. szeptember 1-jét megelőzően határozatlan időre kinevezett végrehajtók esetében, a szolgálat folyamatosságának további hét évre történő egységes megállapítása a végrehajtói hivatásrendbe vetett közbizalom érdekében indokolt, de kizárólag abban az esetben, amennyiben a szolgálat folyamatosságát megállapítani kérő végrehajtót érintően 2015. szeptember 1-jét követően fegyelmi bíróság legfeljebb kettő alkalommal sújtotta jogerősen fegyelmi büntetéssel, amelyek közül legfeljebb egy volt súlyosabb figyelmeztetésnél, de egyik sem volt súlyosabb írásbeli megrovásnál. Ha a kérelem elbírálása idején a végrehajtóval szemben a kérelem elbírálására kihatással bíró fegyelmi eljárás van folyamatban, a végrehajtó szolgálati viszonya a fegyelmi eljárás jogerős befejeződését követő, a végrehajtó szolgálati jogviszonya folyamatosságának megállapítására irányuló kérelme elbírálása napjáig meghosszabbodik. Ha már van jogerősen pénzbírság büntetést megállapító vagy annál is súlyosabb fegyelmi határozat a végrehajtó ellen, akkor nincs jelentősége, hogy folyamatban van ellene további fegyelmi eljárás, A folyamatosság megállapítása iránti kérelem az újabb fegyelmi eljárás eredményének bevárása nélkül is elutasítható lesz. E szabályok alkalmazandók a 2015. szeptember 15-ét követően már egységesen hét év határozott időre kinevezett önálló bírósági végrehajtók szolgálata folyamatosságának megállapítása esetére is.
Figyelemmel az esetlegesen folyamatban levő fegyelmi eljárásokra, indokolt a szolgálat újabb hét évre történő folyamatosságának megállapítását megelőzően, a fegyelmi bíróság által hozott, a fegyelmi eljárást befejező jogerős döntés bevárása, amennyiben az a szolgálat megállapítás szempontjából relevanciával bír. Ennek érdekében a végrehajtó korábbi szolgálati jogviszonya a fegyelmi bíróság jogerős határozatának kézhezvételét követően benyújtott, a végrehajtói szolgálat folyamatosságának megállapítására irányuló kérelme elbírálása napjáig meghosszabbodik. A kérelmek benyújtásának időtartama a kinevezés lejártát megelőző 120. napon lehetséges, de legkésőbb a kinevezés lejártát megelőző 30. napon tehető meg. A kérelmekről a döntés meghozatala kizárólag teljes eljárás keretében lehetséges, 30 napos ügyintézési határidőn belül.
Ha a szolgáltat folyamatosságának megállapítása a kérelmező végrehajtóval szemben folyamatban lévő fegyelmi eljárás eredményétől függ, az SZTFH elnöke a szolgálat folyamatosságának megállapítása iránti eljárását a kérelmező végrehajtóval szemben folyamatban lévő fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti.
Ha a kérelmező végrehajtó ellen fegyelmi eljárás volt folyamatban, és annak során írásbeli figyelmeztetésnél súlyosabb fegyelmi büntetést kapott, azaz a módosítás alapján a szolgálata folyamatosságának megállapítására nem kerülhet sor, a fegyelmi eljárás jogerős befejezését követően az SZTFH elnöke a végrehajtót a kérelme elbírálása napjáig szolgálatából felfüggeszti.
A módosítással érintett szabályok folyamatban levő eljárásokra való alkalmazásának indoka, hogy a hét éves ciklikusság valamennyi önálló bírósági végrehajtóra vonatkozóan egységesen érvényesüljön a szolgálat folyamatosságának megállapítása esetén.
A törvénytervezet egyértelművé teszi, hogy üres végrehajtói álláshely betöltésére csak pályázat útján van mód, az önálló bírósági végrehajtó áthelyezési kérelmet üres állásra nem nyújthat be.
Amennyiben már kinevezett végrehajtó másik szolgálati helyre álláspályázatot nyújtott be, és ennek alapján az új szolgálati helyre az SZTFH elnöke kinevezi, az összeférhetetlenség adminisztratív kezelésének egyszerűsítése végett a törvénytervezet kiegészíti a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 239. §-át egy új (1a) bekezdéssel, mely a törvény erejénél fogva mondja ki, hogy a végrehajtó szolgálata az eredeti szolgálati helyén az új szolgálati helyre történő kinevezését megelőző napon megszűnik.
A végrehajtói szolgálat folyamatosságának megállapításakor indokolt a 2015. szeptember 1-jét követően jogerőre emelkedett, fegyelmi büntetést megállapító határozatokat mérlegelési szempontként figyelembe venni, tekintettel arra, hogy a fegyelmi határozatokban rögzített tényállásokból nem lehet minden esetben egyértelműen meghatározni, hogy mely időszakot érintő cselekmény alapozta meg a fegyelmi bíróság marasztaló határozatát és a fegyelmi büntetés súlyát.
A végrehajtói szolgálati viszonyt érintő módosítások kapcsán szükséges a Vht. 240/A. § (7) bekezdésének hatályon kívül helyezése is, mely a végrehajtási ügyek átadását szabályozza.
71–72. §
Az ajándéksorsolás, mint speciális kategória hatályon kívül helyezésének következtében az ajándéksorsolás kategóriájához kapcsolódó előnyök is megszűnnek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 76. § (1)–(3) bekezdéseiben, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 3. számú melléklete B) pont 12. alpontjában.
Az Szja tv. 76. § (1)–(3) bekezdése szerint a nyeremény esetében – ha az nem tartozik a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá – az Szjtv.-ben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, az ajándéksorsolásból, a fogadásból, valamint az Szjtv. 29/Q. §-a szerinti külföldi jackpot rendszerből származó nyeremény (a továbbiakban együtt: adóköteles nyeremény) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni. Pénzbeli nyeremény esetén az adót a magánszemélyeknek kiosztandó teljes nyereményösszegből egy tételben kell a kifizetőnek levonnia, és befizetnie. Ha a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, a kifizetőt terhelő adó alapja a nyeremény szokásos piaci értékének 1,18-szorosa.
Ajándéksorsolás esetén jelenleg a szervezőt, mint kifizetőt terheli az SZJA fizetési kötelezettség, nem a játékost. Az ajándéksorsolás speciális kategóriájának hatályon kívül helyezésével a játékos ezen előnye is eltűnne, figyelemmel azonban az ajándéksorsolások elenyésző számára, ennek hatása elenyésző.
A Tao. tv. 3. számú mellékletének B) pont 12. alpontjában foglalt rendelkezés gazdasági előnye, hogy a szervező a társasági adózás kapcsán a nyereményre fordított összeget el tudja számolni költségként, ráfordításként, amely az adókötelezettségét csökkenti. Az ajándéksorsolás speciális kategóriájának hatályon kívül helyezésével ezen előny megszűnik, mivel a promóció keretében nyújtott nyeremény értékét nem lehet költségként elszámolni, figyelemmel azonban az ajándéksorsolások elenyésző számára, ezen módosítás gazdasági hatása elenyésző.
73. §
Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) „Jogkövetkezmények” alcímének 48. §-a alapján a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) jogkövetkezményt alkalmazhat, melynek során az egyenlő elbánás elvét követve a fokozatosság és az arányosság elvére tekintettel jár el; a jogsértés súlyához, illetve ismétlődéséhez igazodóan alkalmazza a fokozatosság elvét, valamint az eset összes körülményéhez és a jogkövetkezmény által elérni kívánt célhoz képest arányos jogkövetkezményt alkalmaz, figyelembe véve, hogy a kiszabott bírság alkalmas legyen a jogsértést elkövető vagy más személy további jogsértéstől való visszatartására. Az Eht. 49. §-a határozza meg, hogy az NMHH a jogkövetkezményt, valamint annak mértékét milyen szempontokra tekintettel állapítja meg, illetve sorolja fel az egyes jogkövetkezményeket. A fokozatosság elvének érvényesülése érdekében szükséges, hogy az NMHH hírközlési szolgáltató Szjtv. szerinti kötelezettségének megszegése esetén a hírközlési tevékenység végzésének megtiltása, mint legsúlyosabb szankció esetleges kiszabása előtt egy vagy több, kisebb súlyú jogkövetkezményt alkalmazzon a jogkövető magatartás elérése érdekében.
74–75. §
A hatályos szabályozás jogbizonytalanságot okoz a tekintetben, hogy milyen ásványi nyersanyagok minősülnek a homok, agyag és kavics ásványi nyersanyagok keverékeinek. Egyebekben a töltésanyag építéséhez szükséges ásványi nyersanyagok körét indokolatlan leszűkíteni (pl. a kőzetliszt is lehet alkalmas nyersanyag, de a hatályos szabályozás alapján e nyersanyagra célkitermelő-hely nem állapítható meg). A kivitelezés során dől el, hogy milyen ásványi nyersanyagra lesz szükség az építéshez. A módosítás átveszi a Bt. anyagnyerő helyek megállapítására vonatkozó szabályozását, amely a közcélú vízilétesítmények megépítéséhez szükséges ásványi nyersanyag tekintetében szabályoz.
76. §
A módosítás átveszi a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 15/B. § (4) bekezdésének a bányászati igénybevétellel kapcsolatos szabályozását, megteremtve a törvényen belüli koherenciát.
77–85. §
Az Fdvtv. a 3. § (1) bekezdése szerinti értelmező rendelkezések között, a „dohánybolt” fogalmának meghatározásánál (8. pont) sorolja fel, hogy melyek azok a termékek, melyek a dohányboltban forgalmazhatók (így például a dohánytermékek és a dohányzáshoz kapcsolódó azt kiegészítő termékek mellett egyéb „trafik-termékek” sorsjegyek, különböző italok és ételek, rágógumi, újság, vonaljegy) és milyen szolgáltatások nyújthatóak (így például mobiltelefon egyenleg feltöltés, hulladék gyűjtése, meghatározott termékek reklámozása).
Ezen termékek és szolgáltatások köre a gyakorlatban változhat, ugyanakkor meghatározásuk – az Fdvtv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott termékeken kívül – nem kapcsolódik az Fdvtv. céljához (a fiatalkorúak védelme, körükben a dohányzás visszaszorítása, valamint a dohányzók dohánytermékekkel való szakszerű és kielégítő ellátása, a fogyasztóvédelmi szempontok hatékony érvényesítése), így a felsorolás nem igényel törvényi védelmet. A jövőben a dohányboltban az Fdvtv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott termékeken kívül értékesíthető további termékek és nyújtható szolgáltatások körét az SZTFH elnökének rendeletében indokolt szabályozni.
Ezzel a szabályozási módszerrel rugalmasabban követhetőek a dohánybolt vásárlói igényei, illetve könnyebben elősegíthető, hogy a dohánytermék-kiskereskedők ellátási kötelezettségüknek – a dohánybolt termékpalettájának bővítésével – eleget tegyenek.
A szabályozás bevezeti a jogosulatlan dohánytermék kiskereskedelem fogalmát. A szabályozás egyértelművé kívánja tenni, hogy a csak dohányboltban forgalmazható termékek dohánybolton kívüli értékesítése jogsértő, továbbá azt is, hogy az olyan dohánytermékek értékesítése, amelyeknek a Magyarországon történő forgalomba hozatal tilos, szintén jogosulatlan tevékenység.
Az Fdvtv. 10. § (1) bekezdése alapján a kormányrendeletben kijelölt miniszter vagy központi közigazgatási szerv [a hatályos szabályok alapján a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság átengedéséről szóló pályázattal, valamint a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység gyakorlására jogosító koncessziós szerződéssel kapcsolatos egyes feladatok ellátásáról szóló 485/2021. (VIII. 13.) Korm. rendelet alapján az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter] eredménytelen nyilvános pályázat esetén, vagy ha a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság gyakorlása az adott településen megszűnt, illetve még nem folyik, a dohánytermékek kiskereskedelmére vonatkozó jogosultságot erre külön feljogosított személy útján is gyakorolhatja az új, eredményes pályázat alapján megkötendő koncessziós szerződés aláírását követő 90. nap elteltéig.
Figyelemmel arra, hogy az Fdvtv. eddig nem tartalmazott rendelkezést arra, hogy fentiek alapján feljogosított személy kiválasztása kinek a feladata, ezért annak pótlása indokolt.
A dohánytermék-kiskereskedőknek kizárólag a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó nyilvántartás-vezetési és adatszolgáltatási kötelezettségről, valamint a dohánygyártmányok árbejelentésének és árközzétételének részletes szabályairól szóló 22/2021. (XII. 28.) SZTFH rendeletben meghatározott termékekről, és nem a dohányboltban forgalmazható valamennyi termékről kell regisztrációs adatot szolgáltatni. Tekintettel erre a törvényi rendelkezés pontosítása szükséges.
A törvénytervezet továbbá az SZTFH Fdvtv.-ben felsorolt feladatai között nevesíti a jogosulatlan dohánytermék kiskereskedelmi tevékenységet folytatókkal szembeni eljárást.
Az Fdvtv. 11. § (1) bekezdésének módosítása, illetve (1a) bekezdéssel történő kiegészítése az Fdvtv. 3. §-ának módosításához kapcsolódó javaslat.
A dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység szüneteltetésére a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó engedélyezés és ellenőrzés egyes szabályairól szóló 18/2021. (X. 29.) SZTFH rendelet lehetőséget biztosít, az Fdvtv. ezt azonban törvényi szinten nem szabályozza. Ugyanakkor az Fdvtv. 23. § (1) bekezdés f) pontja jogkövetkezményt fűz az engedély nélküli szüneteltetéshez.
A jogrendszeri koherencia megteremtése érdekében az Fdvtv. 13. §-ának kiegészítése szükséges a szüneteltetésre vonatkozó szabállyal.
A jogosulatlan dohánytermék kiskereskedelmi tevékenységet folytatókkal szembeni eljárást szükséges kifejezett módon megjeleníteni a dohánytermék-kiskereskedelem hatósági felügyelete mellett, annak egyértelművé tétele érdekében, hogy az SZTFH az ilyen személyekkel szemben is köteles eljárni.
Az Fdvtv. 22. § hatályos (3) bekezdése alapján ha valaki az e törvényben foglaltak ellenére dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság vagy engedély nélkül folytat az 1. § (1) bekezdésében felsorolt termék üzletszerű értékesítésére vonatkozó tevékenységet, őt az SZTFH 5 millió forinttól 500 millió forintig terjedő bírsággal sújtja, amelynek legfeljebb 50%-os mérséklése csak különös méltánylást érdemlő esetben lehetséges.
A jelenlegi szabályozás szerint tehát egységesen sújtható bírsággal mindenki az engedély nélküli dohánytermék kiskereskedelmi tevékenység folytatásárért. Az ilyen jogsértést elkövető természetes személyek esetében a jogsértés súlya (általában kevés termékkel követik el a jogsértő cselekményt) és a megállapítandó bírság nagysága ugyanakkor nem állnak arányban egymással. Mindemellett a legalább 5 millió forint, vagy különös méltánylást érdemlő körülmény esetén 2,5 millió forint összeget a jogsértést elkövető természetes személyek nem fizetik meg, sokszor nem is tudják megfizetni, így a bírságtartozás végrehajthatósága is kétséges.
A természetes személyek esetében a szankció preventív és represszív hatása alacsonyabb bírság összeg alkalmazásával is elérhető illetve befizetése jobban valószínűsíthető.
Tekintettel a fentiekre a jogellenes dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység miatt kiszabásra kerülő bírság mértékének differenciálása szükséges a természetes személyek és a gazdasági társaságok között.
Az Fdvtv. a bírság megfizetésének határidejére és módjára vonatkozóan jelenleg nem tartalmaz rendelkezéseket. Tekintettel erre a szabályozás kiegészítése szükséges azzal, hogy a bírságot a kötelezett a döntés véglegessé válásától számított 15 napon belül köteles megfizetni az SZTFH számlájára. A bírság megfizetésének módjára az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló jogszabálynak az adófizetésre vonatkozó rendelkezései az irányadóak.
Az Fdvtv. 3. § (1) bekezdés 8. pontjának tervezett módosításához kapcsolódóan szükséges felhatalmazást adni az SZTFH elnöke részére, hogy a dohányboltban forgalmazható termékek és nyújtható szolgáltatások körét rendeletben szabályozza.
Az Fdvtv. 15. § (4) bekezdése alapján a dohánytermék-kiskereskedelmet folytató évente legfeljebb két alkalommal – június 30-i, illetve december 31-i fordulónappal – jogosult a készletében lévő, számára felesleges dohányterméket más dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultsággal rendelkező részére értékesíteni. A módosítás célja az ilyen termékértékesítések körének bővítése oly módon, hogy a jelenleginél több alkalommal (legfeljebb négyszer) legyen lehetőség erre. E lehetőség számszerű növekedése ellátási problémákat nem okozhat, hiszen csak a felesleges készletre vonatkozik, a dohánytermékek útja a készletnyilvántartó program által a Hatóság számára nyomon követhető, továbbá a készletgazdálkodás ilyen módon történő segítése lehetővé teszi az adott dohánybolt rentábilisabb működését.
Szövegcserés, a jogalkalmazást elősegítő, adminisztrációs terheket könnyítő, valamint kodifikációs és technikai pontosítások a következő indokok alapján.
a)–d) pont: technikai pontosítás;
e) pont: a jelenlegi joggyakorlat szerint az elhunyt dohánytermék-kiskereskedők engedélyének visszavonása rendkívül körülményes és hosszadalmas és csak jóval a jogosultság megszűnését követően végezhető el. Figyelemmel arra, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság a halál beálltával megszűnik, ezért szükséges, hogy az erre jogosító engedély is ebben az időpontban szűnjön meg, ahhoz külön hatósági aktusra ne legyen szükség.
f) pont: a feljogosított személyek dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységének folytatása során is merülhet fel olyan körülmény, amely miatt a tevékenység szüneteltetésének van helye. Jelenleg a feljogosított személyek ilyen kérelemmel nem fordulhatnak az SZTFH felé, a módosítás ennek lehetőségét teremti meg.
g) pont: a kikerülő szövegrész már nem felel meg a hatályos jövedéki rendelkezéseknek. Az Fdvtv. 15. § (4) bekezdésében található, a jövedéki jogszabályok betartására vonatkozó utalás megfelel arra, hogy a szabályozott adásvételek során a vonatkozó jövedéki rendelkezések betartásra kerüljenek.
h) pont: az Fdvtv. 1. § (1) bekezdés szerinti, és a dohányterméket kiegészítő termékeken túl más termékek ingyenes, a dohányboltban forgalmazható más termékek fogyasztását ösztönző vagy azok reklámozását szolgáló termékek ingyenes átadásának megtiltása nem indokolt. Erre figyelemmel a rendelkezés pontosítása szükséges, az indokolatlan szankciók elkerülése érdekében.
i) pont: az Fdvtv. 3. § (1) bekezdésének módosításához kapcsolódó szükséges technikai pontosítás,
j)–k) pont: technikai pontosítás.
Hatályon kívül helyező rendelkezések a következő indokok alapján.
a) pont: az Fdvtv. 15/D. § (1a) bekezdése alapján azon dohánytermék vonatkozásában, amelyik jogszabályban meghatározott, kötelezően alkalmazandó színű (egységes) csomagolásban kerül forgalomba, az (1) bekezdésben foglaltakat 2022. december 31-ig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a dohánytermék értékesítési csatornája elé a dohánytermék csomagolásának méretével megegyező méretű, márkajelzést tartalmazó, a dohánytermék korábbi vagy más országban jellemző megjelenését ábrázoló kép helyezhető ki a kihelyezett képen a kombinált egészségvédő figyelmeztetést a dohánytermékre irányadó jogszabályok szerinti méretben és szöveggel meg kell jeleníteni.
Figyelemmel arra, hogy az átmeneti időszak lezárul, indokolt a fenti szabályozás hatályon kívül helyezése 2023. január 1-től.
b) pont: A rendelkezés tartalmát tekintve azonos az Fdvtv. 26. § f) pontjában foglalt felhatalmazással, amely jelenleg az SZTFH elnökét hatalmazza fel a nyilvántartás-vezetési és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére vonatkozó szabályok meghatározására.
86–87. §
A bányafelügyelet munkaügyi hatáskörének szabályozására vonatkozó rendelkezések.
88–98. §
A szerkezetátalakításról és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2021. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Szát.) módosítása okán a törvénytervezet kiegészíti a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról szóló 2021. évi XXXII. törvényt (a továbbiakban: Sztfhtv.) azzal, hogy a szerkezetátalakítási szakértői szervezetrendszer feletti felügyelet az SZTFH látja el.
A törvénytervezet kiegészíti az SZTFH elnökének feladatait annak felsorolásával, hogy a szerkezetátalakítási szakértők vonatkozásában mely tárgykörökben adhat ki jogszabályt. A jogalkotási hatáskör a hatályoshoz képest tartalmában változatlanul kerül át az igazságügyi minisztertől és az állami vagyon felügyeletéért felelős minisztertől az önálló szabályozó szervhez, a törvénytervezet új jogalkotási tárgyra – a fizetésképtelenségi szakértők (azaz a felszámolók, vagyonfelügyelők, ideiglenes vagyonfelügyelők továbbá rendkívüli vagyonfelügyelők) és a szerkezetátalakítási szakértők számára kiállítandó igazolvány kivételével – nem tesz javaslatot.
Az SZTFH az Sztfhtv. alapján a szerencsejátékot népszerűsítő reklám tekintetében lát el fogyasztóvédelmi hatósági feladatokat.
Az Fdvtv. 4. § (3) bekezdése sorolja fel, hogy az SZTFH milyen feladatokat lát el, a 17. § (1) bekezdés határozza meg a piacfelügyeleti tevékenységét (a dohánytermék-kiskereskedelmi piac zavartalan és eredményes működésének, a fiatalkorúak védelmének, továbbá a dohánytermék-kiskereskedelemmel szembeni bizalom erősítésének érdekében), míg a 17. § (2) bekezdése sorolja fel, hogy az Fdvtv. mely rendelkezései minősülnek a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezésnek.
A fentiek alapján a gyakorlat megkönnyítése és az egyértelmű jogalkalmazás érdekében javasolja a törvénytervezet az Sztfhtv.-ben is rögzíteni, hogy az SZTFH látja el az Fdvtv. 17. § (2) bekezdése szerinti fogyasztóvédelmi hatósági feladatokat.
A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának létrejöttét megelőzően a dohánytermékek nyomonkövethetőségéről és biztonsági eleméről szóló 72/2018. (IV. 16.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. rendelet) a Kormány, az (EU) 2018/574 bizottsági végrehajtási rendelet (a továbbiakban: Végrehajtási Rendelet) 3. cikk (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Végrehajtási Rendelet 35. cikk (8) bekezdésére – azonosítókibocsátóként az ND Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaságot jelölte ki. Ezt a feladatot 2021. október 1-től az SZTFH vette át.
A Végrehajtási Rendelet a tagállamok számára megadta azt a szempontrendszert, amelyet érvényesíteniük kell az azonosító kibocsátásért kiszabható díj megállapítása során. Figyelemmel arra, hogy ezt a feladatot korábban egy gazdasági társaság látta el, a Kormány ennek az uniós feladatnak úgy felelt meg, hogy a Korm. rendelet meghatározta azokat az összegeket, amelyek között az ND Nonprofit Zrt. által az adott azonosítót kérelmező számára felszámolt díj megfelelt a Végrehajtási Rendelet 3. cikk (9) bekezdése szerinti feltételeknek. A feladatkör változásával ez a Korm. rendeleti szabály is hatályát vesztette.
Az Sztfhtv. 13. §-a jelenleg is feladatként írja elő az SZTFH elnöke számára, hogy megállapítsa az azonosítókibocsátó által az egyedi azonosító létrehozásáért és kibocsátásáért az adott azonosítót kérelmező számára felszámolt díj az (EU) 2018/574 bizottsági végrehajtási rendelet 3. cikk (9) bekezdése szerinti feltételeknek megfelelő mértékét. Jelen módosítás ezt a feladatot pontosítja, illetve emellett az SZTFH elnöke számára ad felhatalmazást abból a célból, hogy az egyedi azonosítókód létrehozásáért és kibocsátásáért kiszabható díjat rendeletben határozza meg. Figyelemmel arra, hogy a dohánytermékek nyomonkövethetőségi rendszerének létrehozására és működtetésére vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2018/574 Bizottsági végrehajtási rendelet alapján az azonosító létrehozása és kibocsátása egyedi szerződések alapján történik, ezekben az ügyekben az általános közigazgatási eljárási szabályok nem alkalmazhatóak, ezért az SZTFH elnökének rendeletében szükséges a díj mellett az eljárási szabályok megállapítása is.
Az Sztfhtv. módosítja a Koncessziós Állandó Választottbíróságra (a továbbiakban: Választottbíróság) vonatkozó szabályokat is.
Az Sztfhtv. 26. § (5) bekezdése alapján jelenleg a Választottbíróság elnökségének tagja csak jogász végzettségű szakember lehet. A koncessziós területek körére figyelemmel indokolt, hogy az elnökség tagjai közé bekerülhessen bármely olyan felsőfokú végzettségű személy, aki a jog, a kereskedelem, az ipar vagy a pénzügy területén megszerzett szakmai gyakorlattal, valamint jelentős tapasztalattal rendelkezik a választottbíráskodásra vagy a koncesszióra vonatkozó szabályok alkalmazásával kapcsolatban, akár jelenlegi, akár korábbi választottbírói vagy jogi képviseleti tevékenysége okán.
Az elnökség mellett a választottbíró-ajánlási listára kerülés feltételei is bővültek, a jog mellett a kereskedelem, az ipar vagy a pénzügy területén megszerzett legalább öt éves szakmai gyakorlattal vehető fel a tervezet szerint valaki erre a listára.
A Koncessziós Állandó Választottbíróságra vonatkozó módosító rendelkezések 2022. október 1-jén lépnek hatályba, ugyanakkor indokolt, hogy az új feltételeknek megfelelő Választottbíróság megalakulására megfelelő felkészülési idő álljon rendelkezésre, ezért szükséges átmeneti rendelkezések megállapítása.
99–103. §
A Szát. értelmében szerkezetátalakítási szakértő a felszámolók névjegyzékébe bejegyzett, valamint állami felszámoló szervezet lehet. A 2022. július 1-jén hatályba lépett törvény szerint a szerkezetátalakítási szakértő tevékenysége felett a hatósági ellenőrzést, a felszámolók névjegyzékét vezető és az állami felszámolót nyilvántartó szervként, az SZTFH gyakorolja. Erre figyelemmel indokolt, hogy a szerkezetátalakítási szakértő bírósági kirendelésére és kijelölése megszüntetésére, valamint a kirendelésének módszertanára vonatkozó részletes szabályokat, továbbá a szerkezetátalakítási szakértők továbbképzésének szabályait is az SZTFH elnöke állapíthassa meg rendeletében.
A Szát. a Cstv. 66. § (2) bekezdése szerinti állami felszámoló szervezet számára teszi lehetővé a szerkezetátalakítási szakértői feladatok ellátását, függetlenül attól, hogy a szakértőt a felek bízzák meg vagy a bíróság rendeli ki. Ahhoz, hogy a felszámoló szervezetek által foglalkoztatott felszámolóbiztosok a Szát. III. fejezetében meghatározott szerkezetátalakítási szakértői tevékenységet végezhessenek, továbbképzésben kell részt venniük már a szerkezetátalakítási szakértők nyilvántartásába történő felvétel előtt.
Az Irányelv 26. cikk (1) bekezdés a) pontja előírja a tagállamok számára, hogy megfelelő képzést és továbbképzést szervezzenek annak érdekében, hogy a szerkezetátalakítási szakértők rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges szakértelemmel.
A Szát. hatályos 66. § (3) bekezdése az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszternek ad felhatalmazást, hogy az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a szerkezetátalakítási szakértők továbbképzésének szabályait.
A Cstv. szerinti eljárásokban közreműködő vagyonfelügyelők és felszámolók szakmai továbbképzését jelenleg a felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséggel rendelkező személyek kötelező szakmai továbbképzésének szabályairól szóló 29/2016. (VII. 28.) NFM rendet szabályozza.
Az Irányelv alapján a törvénytervezet a szerkezetátalakítási szakértői képzést két részre bontja:
1) egy „szerkezetátalakítási alapképzésre”, amely a névjegyzékbe kerülés előfeltétele, azaz a szerkezetátalakítási szakértők számára egy alapozó képzést biztosít (a már létező felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettségükre építve), valamint
2) „szerkezetátalakítási továbbképzésre”, amely tervezetten kétéves ciklusokban valósulna meg, és az Irányelv által előírt továbbképzést valósítja majd meg.
Figyelemmel arra, hogy a Szát. felhatalmazása jelenleg csak az 1) pont szerinti „alapképzésre” terjed ki, a felhatalmazó rendelkezés tartalmát is módosítani szükséges amellett, hogy az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter helyett a jövőben az SZTFH elnöke lesz jogosult a tárgyban a részletszabályok megalkotására.
Ha egy felszámoló szervezet szerkezetátalakítási szakértői tevékenységet is kíván végezni, azt először az SZTFH-nak kell bejelentenie, amely a nyilvántartásba vételhez Ákr. alapú döntést hoz. Csak helyt adó döntés esetén lehet továbbítani a döntésről szóló határozatot és a további adatokat az OBH részére, a bíróság által kijelölhető szerkezetátalakítási szakértők listájára történő felvétel érdekében. Az Ákr.-el való összhang megteremtése érdekében szükséges a Szát. 24. §-ának pontosítása.
104. §
A hatályba léptető rendelkezéseket állapítja meg.
105. §
Sarkalatossági záradékot tartalmazza.
106–107. §
Európai uniós szabályoknak való megfelelés, az európai uniós műszaki notifikáció megtörténtéről szóló rendelkezés.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás