2022. évi LXXV. törvény indokolás

A KÖFOP „A kincstári rendszerek felhasználói felületeinek, valamint a Kincstár számlavezető rendszerének megújítása és az ügyviteli folyamatok újraszervezése” megnevezésű kiemelt projekt eredményeként az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait támogató ügyviteli rendszerek 2023. július 1-jétől egységes digitalizálásával csökkennek az adminisztratív kötelezettségek. A kötelező egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait támogató informatikai rendszer (e-Pell) országosan egységes – az állampolgárok számára is elérhető – nyilvántartás létrehozásával valamennyi biztosítottra vonatkozóan tartalmazza az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások releváns adatait. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkáltatók esetén a kifizetőhelyi elszámolás struktúrája, adattartalma és beküldési módja megváltozik, és ennek eredményeként nem kell külön statisztikai adatszolgáltatást teljesíteni. A foglalkoztatók számára kötelezően megmarad az elektronikus kapcsolattartás, és a biztosítottak kérelmét Cégkapuról, állampolgári tárhelyről, valamint a Hivatali tárhelyről tudják továbbítani a kormányhivatalok részére, amelyre a kormányhivatalok is elektronikus úton (Hivatali tárhelyről) fogják kiküldeni a foglalkoztatóknak szóló dokumentumokat. A természetes személyek rendelkezhetnek arról, hogy papír alapon vagy elektronikus úton, állampolgári tárhely használatával kívánnak kapcsolatot tartani a hatósággal.

Jelen törvényjavaslat továbbá az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüak.) módosítását is tartalmazza, amely arra irányul, hogy az Elektronikus egészségügyi szolgáltatási térben (a továbbiakban: EESZT) rögzített adatok és az egészségbiztosító által nyilvántartott egészségbiztosítási adatok – betegéletút – vonatkozásában meghatározott őrzési idő összhangba kerüljön egymással.

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) módosítására irányuló javaslat Magyarországnak az európai uniós tagságából eredő kötelezettségeivel függ össze. Számos rendelkezés, így különösen a támogatás Kbt.-ben foglalt meghatározásának hatályon kívül helyezése, valamint az ország alapvető biztonsági érdekeivel összefüggő kivétel szövegének pontosítása azt szolgálja, hogy a hazai szabályozást teljes mértékben hozzáigazítsa a vonatkozó uniós joganyaghoz. A törvényjavaslat az Európai Unió Bíróságának a közelmúltban hozott C927/19. sz., Klaipėdos regiono atliekų tvarkymo centras ügyben hozott ítéletének következtetései alapján módosítja az iratbetekintésre és az egyes kizáró okok miatti érvénytelenségre irányuló szabályokat.

Az NKK Nemzeti Közlekedési Központ NZrt. által előkészített, vagy előkészítés alatt álló közlekedésfejlesztési projektek tekintetében hatékonyságnövelő célból a NIF Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő zártkörűen működő Részvénytársaság (a továbbiakban: NIF Zrt.), a magasépítési fejlesztési projektek tekintetében a BMSK Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: BMSK Zrt.) a jogutód állami tulajdonú gazdasági társaság. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a nonprofit minősítéssel nem rendelkező NIF Zrt. és BMSK Zrt. – valamint a későbbiekben költségvetési szerv – tekintetében elháruljon egyes állami közfeladatok átvételének törvényi akadálya.

A közigazgatási bürokráciacsökkentéssel és az egyes hatósági eljárások egyszerűsítésével összefüggő törvények módosításáról szóló 2017. évi CLXXXVI. törvény (a továbbiakban: Büromódtv.) – a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításával – bevezeti a társasházi tisztségviselők nyilvántartását, melyet az E-ingatlan-nyilvántartási rendszer éles indulásával összhangban szükséges bevezetni, különös figyelemmel arra, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre, továbbá arra is, hogy a jelenlegi, kivezetés alatt álló informatikai rendszernek az E-ingatlan-nyilvántartási rendszerrel történő párhuzamos fejlesztése költséghatékonysági és erőforrás felhasználási szempontból sem támogatható, így indokolt a Büromódtv. hatálybalépésére vonatkozó egyes rendelkezéseinek módosítása.

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

Az Eüak. módosítása azért szükséges, mert az EESZT-ben rögzített adatok és az egészségbiztosító által nyilvántartott egészségbiztosítási adatok – betegéletút – vonatkozásában meghatározott őrzési idő jelenleg különbözik abban, hogy az egészségbiztosító vonatkozásában az anonimizálásra vonatkozó határidő a bekerüléstől számított 30 év elteltével kezdődik meg. A módosítás ezért az egészségbiztosítóra irányadó őrzési időnek az EESZT-s őrzési időhöz hasonló szabályozására tesz javaslatot, ami alapján az őrzési idő a beteg halálát követő 10 évre változik.

A rendelkezések célja a kifizetőhellyel nem rendelkező foglalkoztató és más személyek pénzbeli egészségbiztosítási ellátási kérelmének elektronikus benyújtására vonatkozó szabályok módosítása a kötelező egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait támogató informatikai rendszer 2023. július 1-jétől tervezett bevezetésére tekintettel. Az egészségbiztosítási szabályozás speciális jellegére tekintettel a kerekítési szabályok pontosítása is szükséges az eddigi gyakorlat egyértelműsítése céljából, figyelemmel arra, hogy az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások nem havi összegben, hanem naptári napra vonatkozóan kerülnek megállapításra. Táppénz, illetve utazási költségtérítés esetén főszabály szerint nem kell határozatot hozni [a kerekítésről szóló törvény hatálybalépése idején a terhességi-gyermekágyi segély (jelenlegi elnevezése: csecsemőgondozási díj) és a gyermekgondozási díj esetén is így volt]. A kerekítési törvényből fakadó – az ellátás megállapítása során érvényesítendő – kerekítési kötelezettség a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokkal összefüggésben nem a határozatban kerül érvényesítésre, hanem akkor, amikor a naptári napi összegek figyelembevételével számfejtésre kerül az adott időszakra vonatkozó ellátási összeg. A hosszú évek óta fennálló gyakorlat szerint az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások naptári napi alapja a kerekítési szabályokra tekintet nélkül kerül megállapításra, két tizedesjegy pontossággal. Az esedékessé váló ellátások olyan módon kerülnek meghatározásra, hogy a naptári napi összeg felszorzásra kerül az adott ellátási időszakkal, az így kapott – a legközelebbi 0-ra vagy 5-re történő felfelé kerekítéssel megállapított – bruttó ellátásból pedig érvényesítésre kerülnek a jogszabályok szerinti közterhek, illetve egyéb levonások, a nettó ellátás pedig ismételten kerekítésre kerül. Az egyéb pénzbeli ellátások (öregségi nyugdíj, családi pótlék) esetében ez a probléma nem áll fenn, mert az ellátás eleve havi összegben kerül megállapításra, így az adott hónapra kifizetendő ellátás összege megegyezik azzal az összeggel, amely a megállapításról rendelkező döntésben feltüntetésre került. Az elektronikus kapcsolattartás előtérbe helyezése érdekében a törvényjavaslat rendelkezik egyes tájékoztatások és igazolások állampolgári tárhelyre történő megküldéséről. Amennyiben az érintett személy állampolgári tárhely hozzáféréssel nem rendelkezik, a kézbesítésre továbbra is hagyományos postai úton kerül sor. Mindez érinti a maximum összegben (illetve minimálbértől vagy garantált bérminimumtól függően) megállapított csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj és örökbefogadói díj ellátások felülvizsgálatáról és az adóelőleg-nyilatkozatok megtételéről szóló tájékoztatásokat, valamint a megelőző naptári évben kifizetett, adóalapot képező jövedelmekről szóló igazolásokat.

A módosítás egyértelművé teszi, hogy a csecsemőgondozási díj, az örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj és a (baleseti) táppénz iránti kérelmet akkor is a foglalkoztatóhoz kell benyújtani, ha a biztosítottnak időközben már megszűnt a jogviszonya. Ez különösen indokolt a 6 hónapos visszamenőleges igényérvényesítésre tekintettel azért is, mert a foglalkoztatók a velük fennállt jogviszony megszűnését követően sok esetben elzárkóznak attól, hogy az egyes ellátások iránti kérelmeket átvegyék a volt biztosítottaktól. Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) szerint jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az ügyfél ügyintézési rendelkezését a Kormány által kijelölt szervnél teheti meg. Ez főszabály szerint a Kormány által kijelölt szerv által vezetett rendelkezési nyilvántartás (a továbbiakban: RNY). A pénzbeli egészségbiztosítási ellátás iránti kérelmek kiemelkedően magas éves ügyszámára és az RNY gyakorlatban való elterjedtségének alacsony fokára tekintettel indokolt, hogy az egészségbiztosítási törvény önálló szabályt fogalmazzon meg az E-ügyintézési tv. által biztosított kivétel alapján. Így az igénylők a pénzbeli egészségbiztosítási ellátás iránti kérelem benyújtása során nyilatkozhatnak arról, hogy elektronikus úton kívánnak-e kapcsolatot tartani a hatósággal vagy sem. Az E-ügyintézési tv. alapján, ha az elektronikus ügyintézés nem kötelező, a természetes személy ügyfélnek az elektronikus ügyintézést teljes körben vagy az érintett eljárási cselekmény vonatkozásában kizáró ügyintézési rendelkezése – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az elektronikus nyilatkozatra vonatkozó kézbesítési fikció beálltát is kizárja. Az egészségbiztosítási szervnél tett, illetve az RNY által tartalmazott ügyintézési rendelkezések esetleges egymásnak ellentmondó tartalmának feloldása érdekében a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 62. § új (1b) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy ha a pénzbeli egészségbiztosítási ellátás igénylésekor az ügyfél az elektronikus utat választotta a hatósági eljárásra nézve, úgy részére a döntést és az egyéb iratokat, nyilatkozatokat elektronikus úton kell megküldeni az ügyfél tárhelyére. A hatályos jogszabályi rendelkezések jelenleg nem határozzák meg, hogy kinek a hatáskörébe tartozik a vér szerinti apa diplomás gyermekgondozási díj iránti kérelmének elbírálása. Ezt a hiányosságot pótolja a törvényjavaslat. Az Ebtv. jelenleg nem határozza meg egyértelműen, hogy melyik szervnek kell a csecsemőgondozási díjat, az örökbefogadói díjat és a gyermekgondozási díjat folyósítani azokban az esetekben, amikor az ellátás aktívból passzívvá válik (vagy fordítva), illetve, ha az ellátás folyósítása alatt az ellátott biztosítási jogviszonya megszűnik, majd az ezt követő nappal foglalkoztatót vált. A jogszabályhely továbbá a baleseti táppénzre is a csecsemőgondozási díj, az örökbefogadói díj és a gyermekgondozási díj esetében irányadó szabályokat rendeli alkalmazni, ez azonban a jogalkalmazási gyakorlatban problémákat okoz. A csecsemőgondozási díjat, az örökbefogadói díjat és a gyermekgondozási díjat ugyanis ismételten megállapítani nem lehet, ilyen szabályt azonban a törvény a baleseti táppénzre nézve nem tartalmaz. Ha a passzív baleseti táppénz folyósítása alatt az ellátott újabb biztosítási jogviszonyt létesít, a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot ezen jogviszony vonatkozásában kell elbírálni. Mivel az ellátás a kieső jövedelem részleges pótlására szolgál, ezért az újabb biztosítási jogviszony létesítése esetén az alapelvekkel csak olyan rendelkezés áll összhangban, amelynek értelmében az addig passzív jogon folyósított ellátás megszüntetésre kerül.

Az Ebtv. új 79/B. §-a egy új közhiteles nyilvántartást hoz létre, amely a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások (beleértve a méltányossági ellátásokat és az egyszeri segélyt is), a baleseti táppénz és az utazási költségtérítés adatait tartalmazza. A nyilvántartásba a kifizetőhelyeknek adatszolgáltatási kötelezettségük van annak érdekében, hogy az egészségbiztosító minden egyes ellátott részére kifizetett ellátásról egyedi – TAJ szintű – adatokkal rendelkezzen. 2023. július 1-jétől ez az adatszolgáltatás váltja fel a kifizetőhelyi elszámolást, egyúttal kiváltja a kifizetőhelyek által teljesített statisztikai adatszolgáltatásokat is, mivel ezek előállítására az egészségbiztosító által vezetett nyilvántartás adatai alapján fog a jövőben sor kerülni. A kifizetőhelyek kötelesek az adatszolgáltatásukat elektronikus úton beküldeni. Az új szabályok meghatározzák az új nyilvántartás adattartalmát, valamint a kifizetőhelyek által teljesítendő adatszolgáltatás kötelező tartalmi elemeit, az eljárási szabályokat, továbbá azokat az eltérő rendelkezéseket, amelyeket egyes speciális körhöz tartozó kifizetőhelyek esetében érvényesíteni szükséges. Az új közhiteles nyilvántartásban felsorolt adatokat az egészségbiztosítási szervek – a hatályos adatvédelmi előírásoknak megfelelően – jelenleg is kezelik az egyes hatósági eljárások eredményes lefolytatásához, a döntéshozatalhoz szükséges mértékben. A szabály tehát nem keletkeztet új adatkezelést, csupán az Ebtv. ez idáig nem határozta meg konkrétan, hogy ezen adatok egy egységes hatósági nyilvántartás formájában jelenjenek meg.

A rendelkezés a kifizetőhellyel nem rendelkező foglalkoztatók általi kérelem benyújtására vonatkozó átmeneti szabályt fogalmaz meg. Ennek értelmében, ha a foglalkoztató rendelkezik a korábbi szabályoknak megfelelő regisztrációval az egészségbiztosítónál, úgy 2023. december 31-ig akkor is sikeresen be tudja nyújtani elektronikus úton a biztosítottja kérelmét, ha az RNY-be meghatalmazottat még nem jelentett be. Mindez nem érinti azon foglalkoztatókat, akik Cégkapu használatára kötelezettek, és a kérelmeket saját Cégkapujukról továbbítják az egészségbiztosító részére, nekik ugyanis korábban sem kellett regisztrálniuk, és az új rendszerben sem kell RNY-es ügyintézési rendelkezést tenniük. A törvényjavaslat továbbá a kifizetőhelyek statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének átstrukturálásával kapcsolatban pontosítja, hogy a 2023. július 1-jétől hatályba lépő új szabályokat első ízben a 2023. július hónapjában teljesített kifizetések vonatkozásában kell alkalmazni; vagyis első alkalommal az újfajta adatszolgáltatást 2023. augusztus 20-ig kell megküldeniük az egészségbiztosító részére. A törvényjavaslat egyebekben átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.

1. A bírósági és alkotmánybírósági gyakorlat az eredeti jogalkotói szándékkal ellentétesen alkalmazza azt a szabályt, hogy csak fennálló jogviszonyból lehet jövedelmeket figyelembe venni, ezért azt pontosítani szükséges. Az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése általános jelleggel jelenleg is kimondja valamennyi pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra nézve, hogy az összegszerűség meghatározása során kizárólag a fennálló jogviszonyból származó jövedelmeket lehet figyelembe venni. Ha a biztosítottnak valamely foglalkoztatónál megszűnik a biztosítási jogviszonya, úgy a volt foglalkoztatónál fennállt jogviszonyból származó jövedelmek figyelembevételére nincs lehetőség. Alapelv ugyanis, hogy minden esetben azt a kieső jövedelmet szükséges az egészségbiztosításnak pótolnia, amelynek a megszerzésére az ellátásra való jogosultság megnyílásakor is lehetősége lenne.

2. Az egyes pénzbeli egészségbiztosítási ellátások azonos megállapítási metódusának erősítése, illetve különösen a gyermekgondozási díj maximummal kapcsolatos anomáliák megszüntetése érdekében javasolt a hallgatói gyermekgondozási díj összegének megállapítására vonatkozó pontosítás. A táppénz, baleseti táppénz, csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj és gyermekgondozási díj esetében is az ellátások megállapítása naptári napi alap figyelembevételével és naptári napi összegben történik. Ez igaz a hallgatói gyermekgondozási díjra is, ha a jogosult a gyermek születése napján biztosított. Ehhez képest rendszeridegennek tekinthető, hogy a gyermek születése napján nem biztosított jogosult részére az ellátás megállapítására havi összegben kerül sor. Amennyiben a gyermek születése napján biztosított igénylőről van szó, úgy az Ebtv. 42/E. § (5) bekezdése szerinti összeget össze kell hasonlítani a (6)–(7) bekezdés szerint számított összeggel, és a kedvezőbbet kell folyósítani. Csakhogy amíg az (5) bekezdés szerint havi összegről esik szó, addig a (6)–(7) bekezdés az ellátás összegét napi összegben rendeli megállapítani, sőt a két bekezdés megfogalmazása önmagában sem konzisztens. Az Ebtv. 42/D. § (7) bekezdése szerint a gyermekgondozási díj megállapításakor határozatban kell rendelkezni az ellátás folyósításának időtartama mellett a naptári napi összegről is. Ezen szabálytól eltérő rendelkezést az Ebtv. nem tartalmaz a hallgatói gyermekgondozási díjra nézve, azonban az előzőekből kifolyólag a jogszabályhely követelménye teljesíthetetlen, ha az ellátást havi összegben kell megállapítani.

3. Az Ebtv. 47. § (2) bekezdés a) pontjában szereplő kizáró feltételek hatályon kívül helyezése azért szükséges, mert a munkavégzési kötelezettség hiánya, illetve a biztosítás szünetelése esetén maga a táppénzre való jogosultság hiányzik. Ezekben az esetekben ugyanis a biztosítottnak nincs olyan munkája, amelyet ne tudna ellátni, hiszen, ha nem lenne beteg, akkor sem dolgozna. Ezen problémakör tehát nem folyósítási korlátként, hanem jogosultsági kérdésként kezelendő, amely a – jogi értelemben vett – keresőképtelenség fennállását zárja ki. A kereset törvényi fogalmából kifolyólag arról csak abban az esetben lehet szó, ha a keresőképtelenség időszaka alatt a biztosított személyesen munkát végez. A keresetveszteség vizsgálata máig problémákat okoz a jogalkalmazási gyakorlatban, sok esetben ezen vizsgálatra nem a kereset-fogalom figyelembevételével kerül sor. A keresőtevékenység végzése esetén maga a keresőképtelenség kérdőjeleződik meg, ezért ebben az esetben helyesebb jogosultsági feltételről, mintsem folyósítási korlátról beszélni. A keresőtevékenység folytatása ugyanakkor folyósítási korlátként értelmezendő abban az esetben, ha a biztosított a napi munkavégzése során betegszik meg, vagy szenved balesetet. Ebben az esetben ugyanazon napon belül a biztosított keresőtevékenységet is végez, illetve keresőképtelennek is minősül. Ezen élethelyzetet kívánja kezelni az Ebtv. 47. § (2) bekezdés b) pont módosított rendelkezése.

4. Pontosító módosítás annak érdekében, hogy a táppénz naptári napi alapjának 180 napi jövedelem alapján történő megállapításakor a folyamatos biztosítási időnek mely törvényi kategóriáját kell figyelembe venni.

5. Az Ebtv. 46. § (1) bekezdése értelmében a keresőképtelenség első napja és a táppénzre való jogosultság kezdete elválhat egymástól, tekintettel arra, hogy az orvosilag folyamatos keresőképtelenség fennállása esetén előfordulhat, hogy valamely időszakra nem jár a biztosított részére táppénz, arra nem jogosult, vagy annak folyósítását nem kéri. Így táppénz esetén előállhat olyan helyzet, hogy az irányadó és számítási időszak meghatározására más időponthoz képest kerül sor, mint a táppénzre való jogosultság idejének, illetve a táppénzes előzményeknek a figyelembevételére. Ezen kettősség jogalkalmazási problémákat okoz, ezért a „keresőképtelenség első napját” a „táppénzre való jogosultság első napját” fordulatra módosul.

6. Az Ebtv. 46. § (1) bekezdés c)–e) pontjai, illetve a szakasz (1a) bekezdése a jelenlegi megfogalmazásban pontatlanul határozzák meg, hogy a gyermek születésnapján igénybevett táppénzes napot melyik életkor szerinti gyermekápolási táppénz napokhoz kell hozzászámítani. A törvényjavaslat ezt a megfogalmazást pontosítaná, egyértelműsítve (és egységesítve), hogy a gyermekápolási táppénz napokat minden életkor esetében a születésnaptól kezdődően kell számítani és évente a következő születésnapot megelőző napig kell figyelembe venni.

Meghaladottá vált az Ebtv. 49. § (1) bekezdése, ami azokra az esetekre vonatkozik, amikor a táppénzt olyan személy részére kell megállapítani, aki a keresőtevékenysége mellett a törvényben nevesített bizonyos ellátásban is részesül.

A kifizetőhelyekre vonatkozó jogi szabályozás jelenleg rendkívül hiányos, az egészségbiztosítási szervek a kifizetőhelyek létesítése, megszüntetése és a működésükkel kapcsolatos egyes feladatok ellátása során többnyire a szokásjog alapján járnak el, amely országos szinten eltérő joggyakorlatok kialakulásához vezet. Az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében a módosítás rendelkezik: – a kifizetőhely létesítésével és megszüntetésével kapcsolatos szabályokról, – a kifizetőhelynél tartandó záró ellenőrzésről, – a kifizetőhelyek tekintetében bekövetkező jogutódlásról, – a kifizetőhelyi iratok megőrzési idejéről és – a kifizetőhelyi nyilvántartás vezetéséről.

A Kbt. 9. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja módosítását a 2014/24/EU irányelv 15. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott fogalmakkal való összhang biztosítása indokolja. Mindezek alapján a kivételi kör fogalomhasználatából kikerül a „Magyarország nemzetbiztonsági érdekei” kifejezés, mint a közbeszerzések alól mentesülést megalapozó körülmény, annak érdekében, hogy az irányelv 15. cikke (2) és (3) bekezdésének megfogalmazásához hasonlóan csak az „alapvető biztonsági érdekek”-re utaljon a szabályozás. A módosítás értelmében tehát a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége alóli mentesülés Magyarország alapvető biztonsági érdekeire való hivatkozással engedélyezhető. Ami a kivételi kör elemét jelentő arányossági záradékot illeti, a módosítás egyértelműsíti, hogy a 20 kivételi kör csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben egy adott beszerzés során felmerült érzékeny információ védelme érdekében nem áll rendelkezésre a közbeszerzési eljárás mellőzésén kívül egyéb eszköz (például titoktartási kötelezettség előírása), amely alkalmas lenne a megfelelő biztonsági szint biztosítására. A módosítással érintett kivételi kört továbbra is megszorítóan kell értelmezni.

A módosítás új részletszabályokat állapít meg arra az esetre, amikor az ajánlatkérő egy közbeszerzési eljárásban keletkezett iratba való betekintést az érintett gazdasági szereplő üzleti titokhoz fűződő jogaira való hivatkozással tagadja meg. Az EUB a Klaipėdos transportas (C927/19) ügy 122–123. pontjában kimondta, hogy ilyen esetben az ajánlatkérőnek egyértelműen meg kell jelölnie azokat az indokokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a kért információk bizalmasak, valamint az információk bizalmas jellegének megőrzése mellett a lehető legteljesebb mértékben közölnie kell az információt kérő ajánlattevővel azok alapvető tartalmát. Ennek oka elsősorban a hatékony jogorvoslathoz való jog biztosításának jobb lehetővé tétele. A fentiek érdekében a Kbt. szabályozza, hogy az ajánlatkérőnek nem elegendő azt közölnie az iratbetekintést kérővel, hogy egy dokumentum üzleti titkot tartalmaz, hanem ilyen esetben az ajánlatkérőnek indokolási kötelezettsége is keletkezik. Az indokolás során az ajánlatkérőnek közölnie kell az ajánlatkérői indokolás tartalmával összhangban az üzleti titokként kezelt információk alapvető jellegét, azaz, hogy a szóban forgó dokumentum milyen típusú információkat tartalmaz (pl. szakmai ajánlat meghatározott eleme, védett ismeret, technológiai eljárás, beszerzési forrás) és ezen információk átadása milyen módon sértené az érintett gazdasági szereplő érdekeit. Az indokolás megadása során az ajánlatkérő különösen a saját megítélésére, illetve az érintett gazdasági szereplő által a 44. § (1) bekezdése alapján benyújtott indokolására támaszkodhat. Az ajánlatkérőnek az indokok közlésekor azonban figyelnie kell arra, hogy az üzleti titokként kezelendő konkrét adatokat, információkat semmiképpen se adja át az iratbetekintést kérő gazdasági szereplőnek, ennek biztosíthatósága esetén ugyanakkor annak sincs akadálya, hogy akár az ajánlatkérő által adott indokolás kerüljön továbbításra.

A módosítások értelmében nem lesz automatikusan érvénytelen az az ajánlat, vagy részvételi jelentkezés, amelyben az ajánlattevő által a teljesítésbe bevonni kívánt alvállalkozó vagy kapacitást nyújtó szervezet a 62. § (1) bekezdés i) pontja értelmében hamis adatot szolgáltatott vagy a 62. § (1) bekezdés j) vagy o) pontja szerinti cselekményt követte el az adott közbeszerzési eljárásban. E helyett az ajánlat vagy részvételi jelentkezés csupán akkor minősül érvénytelennek, ha az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező tudott az alvállalkozó vagy kapacitást nyújtó szervezet által benyújtott hamis adatszolgáltatás vagy a 62. § (1) bekezdés j) vagy o) pontja szerinti cselekmény tényéről, vagy kellő gondosság mellett erről tudnia kellett volna vagy, ha a 62. § (1) o) pontja szerinti versenyt korlátozó megállapodásról ugyan az ajánlattevő nem tudott, de nem bizonyítható, hogy az ilyen megállapodás nem volt hatással az ajánlatra, illetve részvételi jelentkezésre. Ellenkező esetben a 71. § (4) bekezdése alapján, más kizáró okokhoz hasonlóan, lehetősége lesz az ajánlattevőnek a kizárt helyett más gazdasági szereplő megnevezésére. Az említett új szabályozás az arányosság elvének való megfelelést szolgálja azzal, hogy az ajánlattevőt nem teszi felelőssé olyan cselekményért, amelyről nem volt információja vagy nem kellett volna információval rendelkeznie. A módosítás szükségességét támasztja alá az EUB a Klaipėdos transportas (C-927/19) ügyben hozott ítélete is, amely alapján az arányosság elve megkívánja annak figyelembevételét, hogy az ajánlattevő milyen eszközökkel rendelkezett annak ellenőrzése érdekében, hogy egy általa igénybe vett szervezet követett-e el kötelezettségszegést vagy sem (lásd az ítélet 157. pontját).

A Kbt. szövegének pontosítása arra tekintettel, hogy az adott rendelkezés a közbeszerzési eljárás bírálati szakaszát érintő felfüggesztés esetére vonatkozik.

A Kbt. 3. § 39. pontja hatályon kívül helyezésének indoka, hogy a Kbt. 3. § 39. pontja a 2014/24/EU irányelvben foglaltakhoz képest szűkebb körben határozza meg a támogatás fogalmát, tekintettel arra, hogy az adókedvezményeket nem tekinti támogatásnak. A támogatás fogalmának jelentőségét az adja, hogy a Kbt. 5. § (2) bekezdésében átültetett irányelvi szabály (2014/24/EU irányelv 13. cikk) szerint közbeszerzési eljárást kell lefolytatni az egyébként a Kbt. hatálya alá nem tartozó szerveknek is, ha beszerzésük többségi részben állami (ajánlatkérő által nyújtott) támogatásból valósul meg és annak tárgya mélyépítési tevékenység vagy kórház, sportlétesítmény, szabadidős és szórakoztató létesítmény, iskola, felsőoktatási épület vagy közigazgatási épület építési munkáit foglalja magában (vagy ahhoz kapcsolódó szolgáltatás). Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) az előbbi irányelvi szabály értelmezése kapcsán a C115/12 P sz. ügyben kimondta, hogy – bár az irányelv nem határozza meg konkrétan a támogatás fogalmát – a támogatás fogalmából nem zárható ki az olyan adókedvezmény, amely a pozitív juttatásokhoz hasonlóan lehetővé teszi a szerződés finanszírozási költségeinek csökkentését, ebből adódóan az adókedvezmény is minősülhet az irányelv alkalmazásában támogatásnak. Annak ellenére, hogy egyik, konkrét beruházásokhoz kapcsolódó támogatástípus esetében sem áll fenn, hogy jelentős mennyiségű beruházás kerülne közbeszerzési kötelezettség alá, a közbeszerzés lehetősége elvileg nem zárható ki teljesen az összes adókedvezmény esetében. Ezért, hogy a „támogatás” fogalom uniós jogi értelmezésének minden kétséget kizáró módon a magyar jogszabályi megfogalmazás megfeleljen, szükségessé vált a Kbt. 3. § 39. pontja szerinti támogatás fogalmának hatályon kívül helyezése, amellyel valamennyi támogatástípus esetében (beleértve minden típusú adókedvezményt és kezességvállalást) az EUB joggyakorlatával összhangban esetről esetre lesz vizsgálandó a közbeszerzési kötelezettség. Mindezek alapján tehát minden, egy adott beruházás megvalósításához igényelhető vagy folyósítható támogatás (ide értve az adókedvezményt is) esetén vizsgálni kell, hogy a Kbt. 5. § (2) bekezdése alapján keletkezik-e közbeszerzési kötelezettség.

A kiemelt budapesti fejlesztésekkel összefüggésben meghatározott állami feladatokat az állam állami tulajdonú nonprofit gazdasági társaság, illetve az állami beruházásokért felelős miniszter útján (magasépítési beruházás előkészítését kizárólag állami tulajdonú nonprofit gazdasági társaság útján) látja el. A vonatkozó hivatkozások akként módosulnak, hogy a nonprofit minősítés nem szükséges az állami gazdasági társaság részére, valamint a feladatokat költségvetési szerv is elláthatja.

A Büromódtv. a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvényt módosítja, amely a társasházi tisztségviselők nyilvántartásának bevezetéséről rendelkezik. A társasházi tisztségviselők nyilvántartásának (a továbbiakban: nyilvántartás) célja, hogy a közösség ügyintézését ellátó tisztségviselők törvényben meghatározott adatainak országosan nyilvános közzétételével megvalósuljon a társasházak működésének transzparenciája, a jegyző társasházak felett gyakorolt törvényességi felügyeletének hatékonysága biztosított legyen, továbbá a társasházak és a közösség jogait és kötelezettségeit érintő hatósági eljárások során a megfelelő kapcsolattartást elősegítse. A nyilvántartást az E-ingatlan-nyilvántartási rendszer éles indulásával összhangban szükséges bevezetni, különös figyelemmel arra, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre, továbbá arra is, hogy a jelenlegi, kivezetés alatt álló informatikai rendszernek az E-ingatlan-nyilvántartási rendszerrel történő párhuzamos fejlesztése költséghatékonysági és erőforrás-felhasználási szempontból sem támogatható, így indokolt a Büromódtv. hatálybalépésére vonatkozó rendelkezés módosítása.

Hatálybalépésre vonatkozó rendelkezések.

Jogharmonizációs záradék.