2023. évi LI. törvény indokolás

Az éghajlatváltozás következtében hazánk időjárását is jelentős mértékben érintik a szélsőséges időjárási események, a hőhullámok, az aszályok. Az éghajlatváltozás okozta szárazabb időszakok miatti károk nem csak az intenzív mezőgazdasági termeléssel érintett, valamint a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken jelentkeznek, hanem a háztartások családi, háztáji kertjeiben is. Az államnak – összhangban a fenntartható fejlődés környezeti, társadalmi és gazdasági követelményrendszerével – a természeti környezet, az emberi élet és egészség védelme érdekében egyaránt kötelessége a lakókörnyezet zöld vegetációjának fenntartását szolgáló tevékenységek támogatása, és ennek keretében a lakosság stabil vízhozzáférésének elősegítése.

A törvényjavaslatban meghatározott vízmennyiséget termelő, így egyértelműen azonosítható háztartási kutak használata a zöld vegetáció fenntartása mellett mérsékli a vezetékes víz felhasználását, ez pedig – különösen a csapadékhiányos és ezért intenzív vezetékesvíz-felhasználást igénylő időszakban – hozzájárul a lakosság biztonságos vízellátásához.

A jogalkotó ezért a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvénynek a vízkivételekkel összefüggő módosításáról szóló törvény 1. §-a és 4. §-a alaptörvény-ellenességének megállapításáról szóló 13/2018. (IX. 4.) AB határozatban foglaltak figyelembevételével állapítja meg a háztartási kutak vízjogi engedélyezésére, bejelentésére vonatkozó szabályrendszert. A szabályozási javaslatnak négy fő eleme van, amelyek az AB határozattal érintett, az Országgyűlés 2018. július 20-i rendkívüli ülésnapján elfogadott, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvénynek a vízkivételekkel összefüggő módosításáról szóló törvény (korábbi T/384. számú törvényjavaslat) tartalmától lényegesen különböznek, egyidejűleg garanciális jellegűek.

A törvényjavaslat a vízbázisok védelme, a vízkészlet fenntartása és a jövő nemzedékek számára történő megőrzése érdekében az ágazati szakminiszterek kormányzati feladataként határozza meg a tudományos szempontú vízkészletvédelmi országtérkép elkészítését és a hivatalos lapban való közzétételét. A törvényjavaslati szabályozás egyik kiindulópontja az említett országtérkép, amely elhatárolja az ivóvizet biztosító karszt képződményeket és ivóvízbázis-védelmi védőterületeket az egyéb övezetektől.

A törvényjavaslat másik sarokpontja a háztartási vízigényt kielégítő kút terminus technicus bevezetése a háztartási vízigény fogalmának egyidejű meghatározásával. A háztartási vízigény az évi 500 m³-t meg nem haladó mértékű, a természetes személyek ivóvíz-ellátási célú vagy személyes és a háztartásban felmerülő vízszükségletét kielégítő vízhasználatot jelenti. E definíció megállapításával a törvényjavaslat a vízkivételre mennyiségi korlátot rögzít. Az új szabályozás tehát a házi vízigényt kielégítő, sekély mélységű kutakra terjed ki.

A törvényjavaslat harmadik alappillére pedig az, hogy a szabályozás tárgyát képező háztartási kút talpmélysége az ötven métert nem haladja meg és az első vízzáró réteget nem éri el. E kettős feltétel biztosítja, hogy a háztartási kút semmiképpen ne érintsen a vízzáró réteg áttörésével ivóvízbázist. A vízzáró réteg elérése ugyanis azt a kockázatot jelentené, hogy a talajvíz és a vízzáró réteggel elválasztott mélyebb, ivóvíz minőségű rétegek vízkészlete összekapcsolódik, így a felszínről a már szennyezett talajvíz a kút mentén lejuthat a mélyebb rétegekbe, ami akár az ivóvíztermelő kutakat is elérheti.

A jelenlegi ismeretek szerint Magyarországon általánosan ötven méter a talajvízbázis mélységi határa, és a legfeljebb ötven méter talpmélységig létesített kutak biztosan talajvíz-kutak. Az első vízzáró réteg mint együttes feltétel meghatározásával ötven méteres mélységen belül is korlátot állít fel a törvényjavaslat, ugyanis e vízzáró réteg elérése esetén már más szabályozási kategóriába és eljárási körbe kerül a kút.

A törvényjavaslat a kútból kitermelt víz mennyiségének és felhasználási céljának, a kút maximális mélységének és azon belül az első vízzáró rétegnek mint speciális mélységi határnak a rögzítésével, valamint a kút létesítési helyének ivóvízbázis-védelmi szempontból történő kategorizálásával és e kategóriák országtérképen történő nyilvános megjelenítésével garanciális rendelkezéseket állapít meg. E rendelkezések biztosítják, hogy a vízbázist jelentő rétegekbe a kútból ne jusson szennyeződés és az ivóvízbázis így ne csökkenjen, valamint, hogy a vízkivétel mennyiségi keretek között maradjon. Az elővigyázatosság elvével összhangban tehát a szabályozás még annak elvi lehetőségét is kizárja, hogy a környezet állapotromlásának kockázata felmerüljön.

A törvényjavaslat a hivatkozott szabályokat arra figyelemmel vezeti be, hogy a 13/2018. (IX. 4.) AB határozat a felszín alatti vízkivételt biztosító vízilétesítmény engedély nélküli létrehozását nyolcvan méter mélységig mennyiségi korlátozás nélkül aggályosnak ítélte. A törvényjavaslat új szabályai ezért a sekély talpmélységű, talajvizet, parti szűrésű vizet termelő kutakra engednek csak könnyítést ötven méter mélységig, míg a mélyebb, réteg- vagy karsztvizet termelő kutakra továbbra is érvényes a hatályos szabályozás, az engedélyezési kötelezettség.

A törvényjavaslat a vízkészletvédelmi szempontból védendő területek országtérképe alapján fő szabályként azt rögzíti, hogy a definiált célú és limitált mennyiségű vízhasználatot biztosító háztartási kutak a vízügyi hatóságnak történő bejelentéssel létesíthetők, üzemeltethetők és szüntethetők meg. Az országtérkép alapján vízkészletvédelmi szempontból kockázatot nem jelentő területeken viszont a meghatározott ismérveknek megfelelő háztartási kutak engedélyezési kötelezettségének fenntartása nem indokolt, mert e kutak nem okoznak számottevő környezeti hatást, továbbá nem veszélyeztetik sem az ivóvízellátást biztosító jelenlegi és távlati vízbázisok jó minőségét, sem pedig az azokból történő vízkivételt.

A 2024. január 1. előtt engedély nélkül létesített, ötven méternél nem mélyebb és vízzáró réteget nem érintő háztartási kutakat a jogalkotó teljes körűen mentesíti az engedélyezési kötelezettség alól. A törvénymódosítás így a hatálybalépése előtt létesített, korábban engedéllyel nem rendelkező, 50 méternél nem mélyebb, vízzáró réteget el nem érő háztartási kutakat jogszerűen létesítettnek minősíti. Ennek jogpolitikai indoka az, hogy 1964-ig gyakorlatilag korlátozás nélkül lehetett magántulajdonú telken háztartási célú kutat fúrni, majd 1964 és 1992 között is csak meghatározott feltételeket kellett teljesíteni az ingatlanon belüli ásott, háztartási célú kút létesítéséhez, átalakításához. Ezt követően, 1992-től bizonyos vízmennyiség felhasználása esetén kellett a jegyző engedélyét kérni háztartási célú kút létesítéséhez, használatbavételéhez és megszüntetéséhez (a háztartási vízszükségletet napi 1,5 m³ mennyiségig kielégítő, karszt- és rétegvíz-készletet nem érintő, kizárólag talajvizet felhasználó kúthoz). A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1996-tól vezette be a kutak építéséhez, átalakításához, üzemeltetéséhez és megszüntetéséhez általánosan a vízjogi engedélyt.

A kutak legitimitását tehát a létesítés időpontja határozta meg, a létesítés pontos időpontja azonban sok esetben kétséges.

A jogalkotói szándék kifejezetten és célzottan a családi háztartások, a háztáji gazdaság, a ház körüli kert vízigénye kielégítésének könnyítésére, ezáltal az emberi élet alapegysége, a család jólétének elősegítésére irányul. A jogalkotó az új szabályozással az Alaptörvény XX. cikkében és XXII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat kívánja érvényre juttatni, ezért a törvényjavaslat a természetes személy vízhasználók korlátozott mértékű vízhasználatára vezeti be az új előírásokat. A háztartási kutak fennmaradásának, illetve létesítésének elősegítése az ivóvízhez való hozzáférést két módon is szolgálja: egyrészről – megfelelő víztisztító eszközök alkalmazása esetén – közvetlenül is, másrészről pedig azáltal, hogy ha az ingatlantulajdonosok a kertek locsolására nem a vezetékes vizet, hanem a kutakból nyert vizet használják, össztársadalmi szinten számottevő mértékben megkímélik az egészséges, közműves ivóvízkészletet. Az Alaptörvény e rendelkezései az emberi élet és a családi otthon védelmét szolgálják, amely érdekek szembe állíthatóak az Alaptörvény szintén jelentős, természetvédelmet célzó P) cikke (1) bekezdésének előírásaival.

A törvényjavaslat a pontosan meghatározott háztartási kutak körén kívül az egyéb, felszín alatti vízkivételt biztosító (gazdasági, ipari, kereskedelmi célú) vízilétesítményekre vonatkozó engedélyezési szabályokon nem változtat, azoknál fenntartja az engedélyezési kötelezettséget.

Mezőgazdasági kutak esetében a vízkészletvédelmi országtérképen vízkészletvédelmi szempontból kockázatmentesként meghatározott területeken az ötven méter talpmélységet meg nem haladó és az első vízzáró réteget el nem érő kutakat továbbra is az öntözési igazgatási szervként eljáró Nemzeti Földügyi Központhoz tett bejelentéssel lehet létesíteni, üzemeltetni vagy megszüntetni. Az e feltételeknek meg nem felelő – különösen a vízkészletvédelmi országtérképen vízkészletvédelmi szempontból kockázatosként meghatározott – területek vonatkozásában a vízjogi engedélyezési eljárást a jövőben is le kell folytatni.

Mezőgazdasági kutak vonatkozásában a törvénymódosítás rögzíti, hogy a 2024. január 1. előtt létesített, az ötven méter talpmélységet meg nem haladó és az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági kút fennmaradásához nem lesz szükség vízjogi engedélyre vagy bejelentésre.

Az ötven méter talpmélységet meghaladó vagy az első vízzáró réteget áttörő mélységű mezőgazdasági kút létesítésére vagy a korábban létesített ilyen kút fennmaradására vízjogi engedélyezési eljárás alapján van csak lehetőség.

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A rendelkezés a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény új 2/A. §-sal való koherenciát teremti meg a vízkészletvédelmi országtérkép elkészítésének felelőse tekintetében.

Annak érdekében, hogy az állam és a vízbázis védelméért felelős hatóságok területi alapú, részletes és az ország egészére kiterjedő információval rendelkezzenek a háztartási kutak, a mezőgazdasági célú kutak elhelyezkedéséről és számáról, a rendelkezés előírja, hogy a lehető legteljesebb körű adatfelvételt biztosító módon, a népszámlálás és a mikrocenzus alkalmával szükséges e tárgykörben is a statisztikai célú adatgyűjtés.

A háztartási kutak bejelentési, illetve engedélymentes körbe sorolásának alapja a vízkészletvédelmi szempontból kockázatos, illetve kockázatmentes területek országtérképe. Ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat rögzíti, hogy ágazati szakminiszteri feladat az ország területének tudományos szempontok alapján történő felmérése, és az e vizsgálat eredményének megfelelő országtérkép közzététele a Hivatalos Értesítőben. Garanciális jelentőségű rendelkezés, hogy az országtérképpel együtt közzé kell tenni az annak elkészítése során alkalmazott tudományos és monitoring módszerek összefoglalását is. Így az állampolgárok tájékozódhatnak a tervezett háztartási kút és mezőgazdasági kút létesítési helyét illetően.

A felszín alatti vízkészletek földtani okokból folyamatosan mozognak, ezért kiterjedésük és mennyiségük is változik. Emiatt a vízkészletvédelmi szempontból kockázatos és kockázatmentes területeket meghatározó országtérképet vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési ciklusonként (hatévenként) vízbázis-védelmi és vízkészletvédelmi szempontból felül kell vizsgálni.

Az országtérkép alkalmazásával kizárható, hogy a vízbázist és ennek folytán az Alaptörvény P) cikke (1) bekezdésében védendőként megjelölt tárgyi kört veszélyeztető tevékenység legyen végezhető. Az országtérkép közzététele és folyamatos aktualizálása biztosítja az ivóvízbázis védelme érdekében szükséges garanciákat. A közműves ivóvízellátásba be nem kötött ingatlanok esetében a háztartási célú vízhasználat igénybevételének a törvénymódosítás szerinti egyszerűsítésével érvényesül az Alaptörvény XX. cikke szerinti ivóvízhez való hozzáférés joga a megfelelő vízminőségű területeken. Így a gazdaságosan nem közművesíthető területeken is biztosítható a vízellátás.

A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Víz Keretirányelv) előírja a felszíni édesvizek és a felszín alatti vizek kitermelésének szabályozását. E nemzeti szabályozásokat rendszeresen felül kell vizsgálni, és ahol szükséges, korszerűsíteni kell. A tagállamok mentesíthetik az ilyen szabályozások alól az olyan vízkivételeket, amelyeknek nincs jelentős hatása a vizek állapotára.

Az országtérkép meghatározza a vízkészletvédelmi szempontból érzékeny területeket, amelyeket vizuálisan jól elkülöníthetően jelenít meg. A vízkészletvédelmi szempontból érzékeny területeken a háztartási kút létesítése bejelentéshez kötött. A törvénymódosítás értelmében háztartási kutakat az első vízzáró rétegig (de legfeljebb 50 méterig) és meghatározott vízmennyiség kitermelésére (500 m³/év) lehet létesíteni. E kutak – szabályos kialakítás és elhelyezés esetén – a vízkészletvédelmi szempontból kockázatot nem jelentő területeken nem okoznak jelentős környezeti hatást és nem veszélyeztetik az ivóvízellátást biztosító jelenlegi és távlati vízbázisokat, ezért a Víz Keretirányelv alapján mentesíthetők a szabályozás alól.

A törvénymódosítás az ivóvízbázist, karszt- és rétegvíz-készletet (összefoglalóan érzékeny vízkészletet) érintő területen az 50 méteres mélységet és az első vízzáró réteget el nem érő háztartási kút létesítését, üzemeltetését és megszüntetését az engedélyköteles körből átsorolja bejelentés-kötelessé. Az állami kontroll a bejelentést fogadó vízügyi hatóságnál így megmarad.

A törvénymódosítás egyidejűleg a jegyzői engedélyezés alá tartozó háztartási kutaknál azt a változást vezeti be, hogy a jövőre vonatkozóan megszünteti az 50 méternél nem mélyebb és az első vízzáró réteget el nem érő háztartási kutak engedélyezési kötelezettségét, ha azok nem érintenek érzékeny vízkészletet. Az engedélyezés megszüntetése azokra a háztartási célú kutakra vonatkozik, amelyek vízkészletvédelmi szempontból kockázatmentesként meghatározott területeken találhatók és kizárólag talajvizet vagy parti szűrésű vizet termelnek.

A vízügyi hatóság a háztartási kutak körét hivatalból ellenőrizheti.

Mezőgazdasági célú kutak esetében a vízkészletvédelmi országtérképen vízkészletvédelmi szempontból kockázatmentesként meghatározott területeken az ötven méter talpmélységet meg nem haladó és az első vízzáró réteget el nem érő kutakat az öntözési igazgatási szervként eljáró Nemzeti Földügyi Központhoz tett bejelentéssel lehet létesíteni, üzemeltetni vagy megszüntetni. Az e feltételeknek meg nem felelő – különösen a vízkészletvédelmi országtérképen vízkészletvédelmi szempontból kockázatosként meghatározott – területek vonatkozásában a vízjogi engedélyezési eljárást le kell folytatni. A bejelentett vagy vízjogi engedély alapján működtetett mezőgazdasági kút a víz mennyiségének mérését biztosító digitális kútvízmérő alkalmazásával üzemeltethető. A mezőgazdasági kút növénytermesztési és állattartási célból működtethető.

A vízgazdálkodásról szóló törvény hatályos rendelkezése értelmében az engedély hiányában létesített kutak utólagos engedélyezésének (fennmaradási engedély) meghatározott ideig történő kérelmezése esetén az ügyfél mentesül a vízgazdálkodási bírság alól. A törvénymódosítás e bírságmentességet és a fennmaradási engedélyezés kezdeményezésének lehetőségét azokra az engedély nélküli kutakra is kiterjeszti, amelyek 2020. július 1. után létesültek.

A rendelkezés kormányrendelet alkotására állapít meg felhatalmazást annak érdekében, hogy a vízkészletvédelmi országtérkép elkészítésének szabályai egységesek, eljárási rendje egyértelmű és nyilvánosan megismerhető legyen.

A 2024. január 1. előtt engedély hiányában létesített, az ötven méter talpmélységet meg nem haladó és az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági kút engedély vagy bejelentés nélkül fennmaradhat.

Az ötven méter talpmélységet meghaladó vagy az első vízzáró réteget áttörő mélységű mezőgazdasági kút létesítésére vagy a korábban engedély nélkül létesített ilyen kút fennmaradására azonban csak vízjogi engedélyezési eljárás alapján van lehetőség.

A vízgazdálkodásról szóló törvény hatályos rendelkezése értelmében az engedély hiányában létesített kutak utólagos engedélyezésének (fennmaradási engedély) meghatározott ideig történő kérelmezése esetén az ügyfél mentesül a vízgazdálkodási bírság alól. A törvénymódosítás e bírságmentességet a korábban engedély hiányában létesített és az engedélykötelesből engedélymentes körbe átsorolt mezőgazdasági célú kutakra is kiterjeszti az egyenlő elbánás elve alapján.

A rendelkezés a vízkészlet védelme érdekében a mezőgazdasági kút üzemeltetőjének felelősségét is bővíti a vízkivétel mennyiségi egyensúlyának megőrzése tekintetében. A rendelkezés a vízügyi hatóság beavatkozási lehetőségének szabályait ugyancsak pontosítja az üzemeltető vízhasználatának negatív környezeti hatásai esetére.

A törvénymódosítás a háztartási kutak engedélyezési kötelezettségének megszüntetését visszamenőleges hatállyal rendeli el. Így a 2024. január 1. előtt engedély nélkül vagy engedélytől eltérően létesített, ötven méternél nem mélyebb és az első vízzáró réteget el nem érő háztartási kutakat a jogalkotó teljes körűen mentesíti az engedélyezési kötelezettség alól, ideértve azokat is, amelyeket vízkészletvédelmi szempontból kockázatosnak, érzékenynek minősülő területen alakítottak ki. Ezzel a korábban engedély nélkül létesített háztartási kutak jogi helyzetét a törvénymódosítás rendezi és azokat jogszerűnek minősíti.

A rendelkezés a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosított 29. § (7) bekezdése tekintetében a koherenciát biztosítja. A rendelkezés a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosított 29. § (7) bekezdésének szabályait a folyamatban lévő vízügyi hatósági engedélyezési eljárásokban is alkalmazni rendeli, mivel az az ügyfelekre kedvező szabályt állapít meg, amikor a fennmaradási engedélyezés kezdeményezését azokra az engedély nélküli kutakra is kiterjeszti, amelyek 2020. július 1. után létesültek.

A vízkészletvédelmi országtérképet első alkalommal 2023. augusztus 31-ig kell közzétenni. Ezzel biztosított, hogy bizonytalan jogi helyzet hosszabb ideig ne álljon fenn, hanem minden érintett számára mielőbb – a tudományos vizsgálatok elvégzéséhez szükséges legrövidebb időn belül – megismerhetővé váljon az ország területének vízkészletvédelmi besorolását tartalmazó térkép.

A törvényjavaslat szabályozásának tárgyát képező háztartási kút meghatározása érdekében a törvényjavaslat rögzíti a háztartási vízigény fogalmát. E definíció megállapításával a törvényjavaslat a vízkivételre mennyiségi korlátot rögzít és a vízhasználatot célhoz köti.

A háztartási vízszükségletbe beletartozik az az eset is, amikor a természetes személy a háztartási vízigényét szolgálati, munkavállalói vagy bérleti jogviszony, illetve egyéb jog alapján életvitelszerűen használt idegen tulajdonú ingatlanon elégíti ki (tehát állami, önkormányzati, vállalati szolgálati lakáshoz vagy bérelt ingatlanhoz tartozó háztartási kút használatával). A szabályozás a belterületi, külterületi és zártkerti ingatlanokon lévő háztartási kutakra egyaránt vonatkozik (tehát a tanyákon háztartási célú használatot biztosító kutakra is). A háztartási vízigény a természetes személyek részéről a háztartásban felmerülő vízhasználatot jelenti, amely jellemzően az ingatlanhoz tartozó kiskert és gyepterület locsolása, az építmények és az ingóságok időszakos tisztítása, karbantartása, a saját és családi fogyasztásra termesztett növények öntözése, a háztáji (saját és családi fogyasztásra tartott) állatok itatása és ellátása.

Hatályba léptető rendelkezést tartalmaz. A vízkészletvédelmi országtérkép elkészítésére és kiadására, valamint a 2020. július 1. után engedély nélkül létesített kutak fennmaradási engedélyezési eljárásának kezdeményezésére vonatkozó előírások a törvényjavaslat kihirdetését követő 5. napon hatályba lépnek.