2023. évi LXII. törvény indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, illetve a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

1963-ban az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet) égisze alatt megkötötték a részes államok a légijárművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szóló Tokiói Egyezményt (a továbbiakban: Tokiói Egyezmény), amely a légijárművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szól. Az Egyezmény ma is hatályos, jelenleg 187 állam a részese, köztük hazánk is, a Tokiói Egyezményt az 1971. évi 24. törvényerejű rendelet hirdette ki.

2014-ben az ICAO égisze alatt Montrealban elfogadták a részes államok a Tokiói Egyezményt kiegészítő Jegyzőkönyvet (a továbbiakban: Jegyzőkönyv), amely 2020. január 1-jén lépett hatályba. A Tokiói Egyezménynek az 1963. évi megalkotása óta felmerült több hiányossága, hibája is. Ennek kiküszöbölésére jött létre a Jegyzőkönyv, amely három fontos módosítást tartalmaz. Az első a joghatóság kérdésére vonatkozik. A Jegyzőkönyv joghatóságot biztosít a légijármű üzemeltetőjének székhelye szerinti államnak, továbbá a leszállás helye szerinti államnak is (függetlenül attól, hogy ez a tervezett leszállási hely, vagy az engedetlen utas miatt leszállni kényszerülő légijármű tényleges leszállási helye). Ez a rendelkezés azért volt szükséges, hogy már a leszálláskor felelősségre vonható legyen az ilyen utas, és az eljárás gyorsabb legyen. A második jelentős változás a légijármű parancsnokának a könnyebb fellépését teszi lehetővé, ugyanis az eredeti szabályozással ellentétben már nem azt szükséges alapos okkal feltételeznie, hogy a fedélzeten a lajstromozó állam büntető törvénye szerint súlyos bűncselekmény elkövetése készül vagy történt, hanem elegendő, ha a parancsnok szerint minősül az súlyos bűncselekménynek. A Jegyzőkönyv példákat is ad az intézkedésre okot adó cselekményekre:

a) a személyzet elleni fizikai támadás vagy ezzel való fenyegetés, illetve

b) parancsnoknak a légijármű, az utasok vagy a vagyontárgyak biztonságának védelme céljából kiadott jogszerű utasításainak megtagadása.

A harmadik változás az, hogy a légitársaság megtéríttetheti az ilyen utas által okozott kárát, költségeit, például, ha a leszállítása miatt kell a tervezettől eltérő államban leszállnia a légijárműnek.

A fenti módosításokat a Tokiói Egyezmény 60 éves gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai támasztották alá, ezért a Jegyzőkönyv egyértelműen a repülésbiztonság fejlődését szolgálja.

A Tokiói Egyezmény, valamint a Jegyzőkönyv is a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. § a) pontja szerinti nemzetközi szerződésnek minősül.

A légijárművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szóló 1963. évi Tokiói Egyezményt az 1971. évi 24. törvényerejű rendelet hirdette ki, ezért az annak módosításának minősülő Jegyzőkönyvet is törvényben szükséges kihirdetni.

A Jegyzőkönyv tartalmát tekintve törvényhozási tárgykörbe tartozó szabályokat tartalmaz, ezért az Nsztv. 7. § (1) bekezdés a) pontjában és 7. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakra tekintettel a kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés adhat felhatalmazást.

Ez a szakasz rendelkezik a Jegyzőkönyv kihirdetéséről. Figyelemmel arra, hogy a Jegyzőkönyv a tartalmát tekintve törvényhozási tárgykörbe tartozó szabályokat tartalmaz, és a kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés adhat felhatalmazást, így az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint a Jegyzőkönyv kihirdetése törvényben valósulhat meg.

Az Nsztv. 10. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a javaslat 1. melléklete a Jegyzőkönyv szövegének hivatalos magyar nyelvű fordítását, a javaslat 2. melléklete az Nsztv. 10. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a hiteles angol nyelvű szövegét tartalmazza.

Hatályba léptető rendelkezés. A hatálybalépés napját – az Nsztv. 10. § (4) bekezdésének megfelelően – a külpolitikáért felelős miniszter a Magyar Közlönyben közzétett közleményével állapítja meg.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés f) pontjának megfelelően e rendelkezés tartalmazza a Jegyzőkönyv végrehajtásáért felelős szerv (miniszter) megjelölését.

Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt hiteles angol nyelvű szövegének és annak hivatalos magyar nyelvű fordításának közzétételéről a közlekedésért felelős miniszter gondoskodik az Nsztv. 12/A. § (2) bekezdésének megfelelően.