2024. évi XLIV. törvény indokolás

A Magyarország Kormánya és Georgia Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) létrehozásának célja a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése, különösen az egymás területén megvalósuló beruházási tevékenység feltételeinek kedvezőbbé és biztonságosabbá tételével, valamint a beruházások ösztönzésével.

A két ország között létrejövő beruházásvédelmi megállapodás jogi keretet teremt az egymás területén megvalósuló beruházások tekintetében. Meghatározza a beruházás fogalmát, megfogalmazza a kedvező beruházási feltételek megteremtésének szükségességét. A Megállapodás a beruházók beruházási vitáival kapcsolatban az igazságos és méltányos elbánást írja elő. Lényeges rendelkezés ezen kívül a nemzeti elbánás és a legnagyobb kedvezmény elve alkalmazásának előírása, az indokolt kivételek megjelölésével (pl. integrációk keretében nyújtott kedvezmények). Rendelkezik tovább a keletkezett jövedelmek átutalásáról, az esetleges államosítás esetén követendő gyakorlatról. A Megállapodás szabályozza a Szerződő Felek, valamint a beruházó és az állam közötti viták rendezésének módjait.

A Megállapodás egyik legfőbb rendeltetése, hogy a két ország beruházói számára biztosítottak legyenek a beruházásaik védelmét jelentő jogi garanciális elemek. A beruházók számára különösen fontos az esetlegesen – akár az állammal szemben is – felmerülő jogviták tisztességes, pártatlan választottbíráskodás mellett történő rendezése. Többek között ennek garanciáit is nyújtja a Megállapodás.

Magyarország és Georgia között a tárgyalások lefolytatására irányuló felhatalmazást a Magyar Köztársaság és a Bahreini Királyság, Grúzia, az Iráni Iszlám Köztársaság, valamint a Türkmén Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodások létrehozására adott felhatalmazásról szóló 53/2008. (XI. 5.) ME határozat és az Európai Bizottság 2014. március 14-én kelt határozata tartalmazza. A Megállapodás aláírására 2024. július 19-én került sor Budapesten, az Európai Bizottság 2024. április 24-i aláírási felhatalmazása, illetve a megállapodás szövegének végleges megállapítására adott felhatalmazást tartalmazó 35/2024. (IV. 25.) ME határozat alapján.

Jelen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő, és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján az indokolás a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A Megállapodás a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. § a) pontja szerinti nemzetközi szerződésnek minősül, arra ennek megfelelően az Nsztv. előírásai vonatkoznak.

Az Nsztv. 7. § (1) bekezdés a) pontjára és (3) bekezdés b) pontjára való tekintettel a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére akkor kerülhet sor, ha a szerződés szövegének ismeretében az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződés esetében az Országgyűlés erre felhatalmazást ad.

Az aláírást követően a Megállapodás hatálybalépése érdekében annak kötelező hatályát az Országgyűlés – a Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat elfogadása útján – ismeri el. A Kormány így a Megállapodás szövegének végleges megállapítását követően a törvényjavaslatot benyújtotta az Országgyűlésnek a Megállapodás kötelező hatályának elismerésére vonatkozó felhatalmazás megadása céljából.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a törvény 1. melléklete a Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövegét, a 2. melléklete a hiteles angol nyelvű szövegét tartalmazza.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés c) pontjának megfelelően a törvény 4. §-a a törvény hatálybalépéséről rendelkezik.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés f) pontjának megfelelően a törvény 5. §-a a törvény végrehajtásáért felelős minisztert nevezi meg.

A Megállapodás 1. cikke a fogalmi meghatározásokat tartalmazza. Lényeges, hogy a „beruházó” fogalmi meghatározása alapján biztosított a Megállapodásban rögzített védelmi és garancia rendszer. A Megállapodás a beruházó által a másik Szerződő Fél területén létrehozott beruházásai tekintetében alkalmazandó. A beruházás fogalma szélesen definiált, példaként beruházásnak minősül egy külföldi befektető gazdasági társaságban való részesedése, a gazdasági tevékenység megvalósításához vásárolt ingatlan, olyan jog vagy kedvezmény, ami a külföldi befektetőt megilleti.

A 2. cikkben a Szerződő Felek nyilatkoznak az egymás területén való beruházások ösztönzéséről és számukra kedvező üzleti környezet biztosításáról. Továbbá vállalásokat tesznek a tisztességes és méltányos elbánás biztosításáról a másik fél beruházásainak és beruházóinak számára. Emellett teljes körű biztonságot biztosítanak a másik fél területén megvalósult beruházásoknak.

A 3. cikk lényeges új szabályozási elemet tartalmaz: rögzíti a Szerződő Felek szabályozási jogát. E szerint a Megállapodás rendelkezései nem befolyásolják a Szerződő Felek azon jogát, hogy a jogos szakpolitikai céljaik eléréséhez szükséges szabályozási intézkedéseket fogadjanak el olyan területeken, mint a közegészségügy, a biztonság, a környezet és a közerkölcs védelme, a szociális vagy a fogyasztóvédelem stb. A szabályozási keretnek a beruházás szempontjából negatív változása sem feltétlenül jelenti a Megállapodás megsértését. A Megállapodás rendelkezést tartalmaz továbbá az esetlegesen korábban nyújtott állami támogatást illetően.

A 4. cikk a diszkriminációmentesség, a nemzeti és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét rögzíti. A nemzeti elbánás elve szerint a külföldi beruházót a fogadó állam nem részesítheti hátrányosabb elbánásban, mint amelyet a gazdaság hazai szereplőinek biztosít. A legnagyobb kedvezmény elve alapján a szerződő államok beruházói kölcsönösen jogosultak azokra a kedvezményekre, amelyeket egy harmadik ország beruházója megkapott vagy meg fog kapni a beruházást fogadó országban. Rögzítik továbbá a Szerződő Felek, hogy más nemzetközi beruházási szerződésekben és egyéb kereskedelmi megállapodásokban lefektetett anyagi kötelezettségek önmagukban nem minősülnek „elbánásnak”.

A Megállapodás továbbá ezen cikk alatt rögzíti, hogy annak egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a Szerződő Feleket abban, hogy bármely meglévő vagy jövőbeli gazdasági integrációs megállapodásban – például szabadkereskedelmi övezetben, vámunióban, közös piacban, gazdasági és monetáris unióban, beleértve az Európai Uniót is – való tagságukból eredő jogaikat gyakorolják és kötelezettségeiket teljesítsék.

Az 5. cikk rendelkezik az elszenvedett veszteségek rendezése érdekében biztosított kártalanítás feltételeiről. A cikk értelmében amennyiben a Szerződő Fél a saját, vagy harmadik állam beruházóját vagy beruházását háborúval, fegyveres összeütközéssel, szükségállapottal, felkeléssel, lázadással, zavargással vagy egyéb hasonló eseménnyel összefüggésben elszenvedett károkra tekintettel kártalanításban részesíti, a másik Szerződő Fél beruházóit ért veszteségekre tekintettel ugyanilyen szintű kártalanítást köteles biztosítani.

A 6. cikk rögzíti a kisajátítás szabályait. A másik Szerződő Fél beruházói által megvalósított beruházások kizárólag közcélból, tisztességes eljárás keretében, megkülönböztetéstől mentes módon, illetve azonnali, megfelelő és hatékony kártalanítás ellenében kerülhetnek kisajátításra. Annak megítélése, hogy a hozott intézkedés vagy intézkedéssorozat kisajátítással azonos hatású-e, tényeken alapuló, eseti elbírálást igényel, amelynek szempontjait a Megállapodás rögzíti. A kisajátítás napjától a tényleges kártalanítás megtörténtének napjáig kereskedelmileg elfogadható mértékű kamat jár. A kártalanítás késedelem nélkül teljesítendő, ténylegesen hozzáférhetőnek, szabadon átváltható pénznemben szabadon átutalhatónak kell lennie.

A 7. cikk a beruházásból származó jövedelmek átutalásának szabadságát rögzíti, felsorolva azon kifizetéseket, amelyek esetében szabad az átutalás. Az átutalásokat szabadon átváltható pénznemben vagy a beruházás pénznemében kell késedelem nélkül teljesíteni, a beruházást fogadó állam területén teljesítendő közterhek befizetését követően.

A 8. cikk az adózás kérdését szabályozza, rögzítve, hogy a Megállapodás egyetlen rendelkezése sem érinti a Szerződő Felek által kötött adóegyezményekben rögzített jogait és kötelezettségeit.

A 9. cikk a beruházáshoz kapcsolódó jogátruházás kérdéseit szabályozza. Az átruházott jogok és követelések nem haladhatják meg a beruházó eredeti jogait és követeléseit.

A 10. cikk rendelkezik arról, hogy a Szerződő Felek elismerik a vállalati társadalmi felelősségvállalás hozzájárulását a beruházások fenntartható növekedésben betöltött pozitív szerepének erősítéséhez.

A 11. és 12. cikkek értelmében a Szerződő Felek elismerik az egyes Szerződő Felek jogát arra, hogy meghatározzák fenntartható fejlődési politikáikat és prioritásaikat és saját környezetvédelmi, illetve munkajogi normáikat, melyeknek azonban összhangban kell állniuk a Szerződő Feleknek a nemzetközileg elismert környezetvédelmi és munkajogi szabványok és megállapodások iránti kötelezettségvállalásaival. A Szerződő Felek továbbá kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem ösztönzik a beruházásokat a nemzeti környezetvédelmi és munkajogi jogszabályaikban biztosított védelmi szint gyengítésével vagy csökkentésével.

A 13. cikk az egyik szerződő állam és a másik szerződő állam beruházója között az egyik szerződő állam területén lévő beruházásával kapcsolatban keletkezett viták rendezésének módját adja meg. A keletkezett vitát a vitában álló feleknek peren kívül, barátságos módon, tárgyalásos úton kell egymással rendezniük. Az egyik Szerződő Fél beruházója írásban kéri a másik szerződő felet a tárgyalásos vitarendezésre, megadva a tényállást, a kifogással élő beruházó megállapításait, a bizonyítékokat és a feltételezett jogalapot egyaránt.

Amennyiben a vitát hat hónapon belül nem sikerül rendezni, a beruházó fordulhat a beruházást fogadó állam bíróságához; vagy a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához (ICSID); vagy ad hoc választott bírósághoz, amely vagy az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának szabályai alapján jött létre; vagy a Beruházási Viták Rendezése Központjának Titkársága által az eljáráshoz szükséges kiegészítő intézkedések szabályai szerint. A vitában résztvevő felek megállapodása szerint bármely más vitarendezési forma keretében is történhet a vitarendezés. A fenti vitarendezési módok útján való igényérvényesítés kizárja, hogy a beruházó másik fórumhoz is kérelemmel forduljon az adott ügyben. A választottbíróság által meghozott döntés végleges és kötelező érvényű a vitában résztvevő felek számára és azt az érintett szerződő állam jogszabályaival összhangban kell végrehajtani.

A hazai, külföldön beruházást végrehajtó vállalkozások védelmében különösen nagy jelentőségű a választottbíráskodás lehetőségének biztosítása. Az Európai Unió tagországai számára legfontosabb kereskedelmi partnerekkel önálló vagy szabadkereskedelmi megállapodás keretében kitárgyalandó beruházási megállapodást a tagországok által adott felhatalmazás alapján az Európai Bizottság tárgyal. Átmeneti időre szólóan a tagországok létrehozhatnak kétoldalú beruházásvédelmi megállapodásokat azon harmadik országokkal, amelyekkel az Európai Bizottság nem rendelkezik tárgyalási felhatalmazással. Figyelembe kell vennünk így azt a tényt, hogy Magyarország kétoldalú keretben beruházásvédelmi megállapodást – megfelelő hazai és az Európai Bizottság által adott felhatalmazás alapján – csak fejlődő, legkevésbé fejlett, illetve átmeneti gazdaságú országokkal köthet, ahol a jogrend és a jogbiztonság nem minden esetben éri el a fejlett országokban meglévő szintet. Kiemelendő, hogy a beruházásvédelmi megállapodások lényegét, értelmét éppen a beruházó tulajdonának védelmét szolgáló választottbíráskodás lehetősége jelenti. Ezért fontos, hogy a megállapodások tartalmazzák a beruházók védelmét szolgáló legfőbb garanciális elemet.

A cikk rögzíti továbbá, hogy amennyiben a jövőben létrejön egy többoldalú beruházási választottbíróság vagy a jogvitákra alkalmazandó fellebbezési mechanizmus, és az annak keretében létrejött megállapodásnak Magyarország és Georgia egyaránt részese, a jelen Megállapodás jogvitákra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók.

A 14. cikk rögzíti, hogy a választottbírák függetlenek, és nem állhatnak kapcsolatban egyetlen kormánnyal sem, továbbá nem vehetnek részt olyan vita elbírálásában, amely közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséget eredményezne. Amennyiben felmerül valamely választottbíró összeférhetetlensége, az érdekelt fél kifogással élhet, amelynek keretében felkérheti az ICSID főtitkárát, hogy döntsön az érintett választottbíró kizárásáról.

A Szerződő Felek közötti jogviták rendezésének módját adja meg a Megállapodás 15. cikke. A Szerződő Felek között a Megállapodás értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban felmerült viták tárgyalások, konzultációk útján kerülnek rendezésre. Amennyiben hat hónapon belül nem sikerül rendezni a vitás kérdést, úgy azt háromtagú választottbíróság elé kell terjeszteni. A cikk rendelkezik a választottbíróság létrehozásának módjáról. A választottbíróság döntése végleges és kötelező mindkét fél számára.

A 16. cikk az információk átláthatóságáról és közzétételéről szól. E cikk rendelkezik a Szerződő Felek egymás beruházóit és azok beruházásait esetlegesen érintő jogszabályaival, nemzetközi megállapodásaival kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségéről.

A 17. cikk értelmében a Megállapodás alkalmazandó azokra a beruházásokra, amelyeket az egyik Szerződő Fél területén a másik Szerződő Fél beruházói a Megállapodás hatálybalépése előtt és után hajtottak végre, de nem alkalmazandó olyan vitákra vagy követelésekre, amelyek a Megállapodás hatálybalépése előtt keletkeztek vagy amelyeket a Megállapodás hatálybalépése előtt rendeztek.

A 18. cikk a Megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos egyeztetések körét szabályozza.

A 19. cikk a Megállapodás alóli általános kivételeket és azok feltételeit határozza meg. Fizetési mérleg problémák alapján például rendkívüli intézkedések hozhatók. A különleges körülmények között hozott intézkedéseknek azonban méltányosnak kell lenniük, nem alkalmazhatóak önkényesen, sem indokolatlan hátrányos megkülönböztetésként, és az intézkedésekről, azok mibenlétéről és várható időtartamáról a másik Szerződő Felet értesíteni kell.

A 20. cikk arról rendelkezik, hogy a Szerződő Fél milyen körülmények között tagadhatja meg a másik Szerződő Fél beruházóitól a szerződés kínálta előnyöket.

A 21. cikk a záró rendelkezéseket tartalmazza. Rendelkezik a hatálybalépés, az időbeli hatály megszűnés és a módosítás kérdéseiről. Georgia tekintetében a cikk rögzíti, hogy a Megállapodás automatikusan megszűnik és hatályát veszti, amennyiben Georgia az Európai Unió tagállamává válik.

A Megállapodás tíz éves időtartamra szól, ami automatikusan meghosszabbodik, hacsak valamelyik Szerződő Fél a tíz éves időtartam lejárta előtt legalább egy évvel vagy azt követően bármikor írásban az fel nem mondja. A beruházások biztonsága érdekében arról is rendelkeztek a Szerződő Felek, hogy a Megállapodás felmondása előtt megvalósult beruházásokra vonatkozóan a Megállapodás rendelkezései a felmondást követő további tíz évig joghatás kiváltására alkalmasnak maradnak.

A Megállapodás bármely fél kérésére módosítható. Bármely módosítás a Megállapodás részét képezi és hatálybaléptetésük módja megegyező a Megállapodás hatálybaléptetésének szabályaival.

A Szerződő Felek diplomáciai úton értesítik egymást arról, hogy a Megállapodás hatálybalépésére vonatkozó belső eljárási követelményeiket teljesítették. Ez a Megállapodás az utolsó értesítés keltét követő hatvanadik napon lép hatályba.

Az I. melléklet (a továbbiakban: melléklet) a Megállapodás alapján kijelölt választottbírák magatartási kódexét tartalmazza.

A melléklet 1. cikke a magatartási kódex alapvető fogalmait definiálja, úgy, mint a tag, az asszisztens, és a jelölt fogalma.

A melléklet 2. cikke a vitarendezési eljárás feddhetetlensége és pártatlansága érdekében alapvető irányadó elveket határoz meg.

A melléklet 3. cikke rögzíti, hogy választottbírósági jelölt köteles részletesen tájékoztatni a vitában álló feleket minden olyan körülményről, amely a függetlenségét vagy pártatlanságát befolyásolhatja. A tag a feladata ellátása során is köteles mindenkor tájékoztatni a vitában álló feleket a magatartási kódex tényleges vagy potenciális megsértéséről.

A melléklet 4. cikke felsorolja a választottbíróság tagjaira vonatkozó kötelezettségeket. Ilyen kötelezettség többek között, hogy választottbíróság tagjának meg kell ismernie a magatartási kódexet, kerülnie kell mindennemű közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséget, illetve, hogy nem fogadhat el utasítást szervezettől vagy kormánytól stb. A tagnak továbbá biztosítania kell, hogy asszisztense is ismerje a kódex rá vonatkozó, releváns részeit.

A melléklet 5. cikke szabályozza a korábbi választottbírósági tag helyzetét. A korábbi tag a Megállapodással összefüggő feladatai megszűnését követő öt évig nem járhat el kapcsolódó jogvitában, és nem járhat el a vitában álló felek valamelyike által kijelölt jogi tanácsadóként, szakértőként, tanúként más beruházási vitában sem. Kötelezettségszegés esetén az ICSID főtitkára vizsgálja ki az ügyet, és az erről született döntést nyilvánosságra hozza.

A melléklet 6. cikke rögzíti a tag és a korábbi tag titoktartási kötelezettségét.

A melléklet 7. cikke előírja, hogy a választottbírósági tag köteles nyilvántartást vezetni és záró elszámolást készíteni a saját és az asszisztense eljárással kapcsolatos időráfordításáról és költségeiről.