nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
30/2008. (VII. 25.) EüM rendelet
az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges oklevelek elismeréséről, továbbá az oklevelek külföldi elismertetéséhez szükséges hatósági bizonyítványok kiadásának egyes eljárási szabályairól
2013-01-03
2014-03-10
4
Jogszabály

30/2008. (VII. 25.) EüM rendelet

az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges oklevelek elismeréséről, továbbá az oklevelek külföldi elismertetéséhez szükséges hatósági bizonyítványok kiadásának egyes eljárási szabályairól

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének i) pontjában, a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 67. §-a (3) bekezdésének a) pontjában – valamint a 6. § (5) bekezdése tekintetében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 174. §-a (2) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró pénzügyminiszterrel egyetértésben – az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljárva a következőket rendelem el:

Az egészségügyi képesítések megszerzését tanúsító oklevelek feltétel nélküli elismerésére irányuló eljárás

1. § (1) A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban: Etv.) 28. §-ának (1) bekezdése szerinti tagállam (a továbbiakban: tagállam) állampolgára, valamint az Etv. 28. §-ának (2) bekezdése alapján a tagállam állampolgárával azonos megítélés alá eső személy (a továbbiakban együtt: tagállami állampolgár) által megszerzett, és valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított általános orvosi, szakorvosi, fogorvosi, szakfogorvosi, gyógyszerészi, ápolói, valamint szülésznői végzettség megszerzését tanúsító oklevelek feltétel nélkül kerülnek elismerésre, ha

a) az oklevelet az európai közösségi jog hatálya alá tartozó, feltétel nélkül elismerésre kerülő egyes egészségügyi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok megnevezéséről és az ezen okiratok birtokosaival azonos jogállású személyek köréről szóló 4/2008. (I. 16.) EüM rendeletben (a továbbiakban: R.) meghatározott időpontot követően megkezdett képzés sikeres teljesítését követően állították ki, ha annak megnevezése megfelel az R. szerinti megnevezésnek, vagy

b) az oklevél az a) pont szerinti feltételeknek nem felel meg, de az oklevelet olyan igazolás kíséri, amely tanúsítja, hogy azt az 1. melléklet szerinti, az európai közösségi jog által meghatározott minimális képzési követelményeknek megfelelő képzés sikeres teljesítését követően állították ki, és az oklevelet a kiállító tagállam úgy tekinti, mint az a) pont szerinti oklevelet, képesítést.

(2)1 Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően feltétel nélkül kerül elismerésre az oklevél abban az esetben is, ha annak kiadására nem az 1. melléklet szerinti, az európai közösségi jog által meghatározott minimális képzési követelményeknek megfelelő képzés sikeres teljesítését követően került sor, de az R. alapján az oklevél valamely tagállam arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósága által kiállított igazolás alapján – a kérelmező tényleges és jogszerű szakmai gyakorlatára figyelemmel – feltétel nélkül elismerendő.

2. §2

Valamely tagállamban kiállított, egészségügyi képesítés megszerzését tanúsító oklevél feltételekhez kötött elismerésére irányuló eljárás

3. § (1) Valamely tagállami állampolgár által megszerzett és valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított, az 1. § szerint el nem ismerhető, vagy hatálya alá nem tartozó egészségügyi szakképesítés megszerzését tanúsító oklevelek – az Etv. Harmadik Része szerinti eljárásban – további feltételek szükség szerinti teljesítését követően kerülnek elismerésre.

(2)3 Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (a továbbiakban: EEKH) az (1) bekezdés szerinti elismerési eljárás során a kérelmező által folytatott tanulmányok, valamint a megszerzett szakmai tapasztalat figyelembevételével, az elismerés alapjául szolgáló feltételeknek való megfeleléshez szükséges mértékű és tartalmú szakmai követelmények teljesítésének előírásával – az Etv. 31. §-a szerinti – alkalmazkodási időszak letöltését vagy szakmai alkalmassági vizsga (a továbbiakban: vizsga) letételét írja elő. Az EEKH további feltételek előírása nélkül ismeri el az oklevelet, ha a kérelmező elvégzett tanulmányai és megszerzett szakmai tapasztalata alapján az elismerés feltételei fennállnak.

(3)4 Alkalmazkodási időszak letöltése vagy vizsga előírása esetén a kérelmező a (2) bekezdés szerinti határozat kézhezvételét követően tizenöt napon belül nyilatkozik az EEKH-nak arról, hogy az előírt alkalmazkodási időszak letöltését vagy a vizsga letételét választja.

A nem tagállamban kiállított, illetve nem tagállami állampolgár által megszerzett egészségügyi képesítést tanúsító oklevelek elismerésére irányuló eljárás

4. § (1) A nem az Etv. 28. §-a szerinti tagállamban vagy állampolgár által megszerzett, illetve a nem valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított szakorvosi, szakfogorvosi, szakgyógyszerészi vagy egyéb felsőfokú szakirányú szakképzés során megszerezhető szakképzettséget tanúsító oklevél elismerésére irányuló eljárásért az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 110. § (22) bekezdése szerinti eljárási díjat az EEKH 9. § szerinti számlájára kell befizetni.

(2) Ha az oklevél az (1) bekezdésben említett eljárásban további feltételek előírása nélkül nem ismerhető el, az elismerés feltételeként – a kérelmező által folytatott tanulmányok, valamint a megszerzett szakmai tapasztalat figyelembevételével – az EEKH szakmai gyakorlat teljesítését vagy szakmai vizsga letételét írhatja elő az Etv. V. Fejezetében, valamint 16. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával.

(3)5 A nem az Etv. 28. §-a szerinti tagállamban vagy állampolgár által megszerzett, illetve a nem valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított, az Etv. IV. Fejezete szerinti alap-, közép- és felsőfokú szakképesítést tanúsító bizonyítvány elismerésére irányuló eljárások során az elismerhetőség, illetve annak további feltételei tekintetében az EEKH a 6. § alapján határoz. Ha a bizonyítvány további feltételek előírása nélkül nem ismerhető el, az elismerés feltételeként – a kérelmező által folytatott tanulmányok, valamint a megszerzett szakmai tapasztalat figyelembevételével – az EEKH szakmai vizsga letételét írhatja elő az Etv. IV. Fejezetében, valamint 16. § (2)–(3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával.

(4)6 Az elismerési eljárást a 3. § szerint kell lefolytatni, ha tagállami kérelmező nem tagállamban megszerzett oklevele valamely tagállamban korábban már elismerésre került.

Az oklevél elismerésére irányuló eljárások közös szabályai

5. § (1)7 Az egészségügyi képesítések megszerzését tanúsító oklevelek elismerésére irányuló kérelmet a 2. melléklet szerinti adattartalmú, az EEKH által erre rendszeresített formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani, amihez az Etv. szerinti dokumentumokat és igazolásokat kell csatolni.

(2)8 Amennyiben a kérelmező több, az (1) bekezdésben szereplő bizonyítvány, oklevél, vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány elismerését kéri, az EEKH minden bizonyítvány, oklevél, vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány esetében külön elismerési eljárást folytat le.

(3)9 Ha a kérelmező által benyújtott okiratok és igazolások valódisága, hitelessége tekintetében kétség merül fel, és az EEKH az eljárást erre tekintettel az Etv. 8. § (3) bekezdése alapján felfüggesztette, az EEKH a megkereséssel nem érintett, rendelkezésre álló, a bennük foglaltakat hitelt érdemlően bizonyító iratok alapján dönt, amennyiben a megkeresett hatóság, illetve intézmény a megkeresésnek három hónapon belül nem tesz eleget.

6. § (1)10

(2)11 Az EEKH az elismerési eljárás során szakértőként

a)12 az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanácsot,

b) az elismertetni kívánt oklevél által tanúsított képzésre jogosult oktatási intézményt, vagy

c) az adott szakterületen legalább tízéves egészségügyi oktatási vagy gyakorlati idővel rendelkező személyt

rendelheti ki.

(3) A szakértő az EEKH felkérésében foglaltak szerint az elismeréssel összefüggésben a kérelmező szakmai gyakorlata, az igazolt tanulmányi idő, tanulmányi követelmények, valamint a központi, illetve a képzési program megfelelőségét vizsgálja.

(4)13

(5)14 A szakértőt a szakvélemény elkészítéséért a kirendelésekor irányadó köztisztviselői illetményalap 15%-ának megfelelő összegű szakértői díj illeti meg.

(6) A (2) bekezdés c) pontja szerinti gyakorlati időként a kérelmező által elismertetni kívánt oklevél szerint érintett szakterületen egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony időtartama vehető figyelembe azzal, hogy 2004. május 1-jét követő időszak vonatkozásában egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszonyként kizárólag az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 7. § (2) bekezdése szerinti jogviszonyban töltött időtartamot lehet figyelembe venni.

7. § (1) Ha az EEKH a 3. § (2) bekezdésének, valamint a 4. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén szakmai gyakorlat teljesítését, alkalmazkodási időszak letöltését vagy vizsgát ír elő, erről az elismerésről hozott határozatban rendelkezik, amely határozat ebben az esetben nem jogosít olyan tevékenység önálló végzésére, amelyhez elismert oklevél szükséges.

(2)15 Ha az EEKH alkalmazkodási időszakot ír elő, a kérelmező azt valamely, az elismertetni kívánt oklevél által tanúsított képesítésnek megfelelő gyakorlati képzésre jogosult egészségügyi intézményben vagy intézményekben (a továbbiakban: képző intézmény) teljesíti, a határozatban meghatározott időtartamban. A képző intézmények köréről az EEKH a határozathozatallal egyidejűleg írásban tájékoztatja a kérelmezőt. Az alkalmazkodási időszak megkezdéséről, valamint a kérelmező által választott képző intézmény nevéről és címéről – legkésőbb az alkalmazkodási időszak megkezdését követő tizenöt napon belül – a képző intézmény tájékoztatja az EEKH-t.

(3) A képző intézmény az alkalmazkodási időszak letöltéséről igazolást állít ki, amelyet megküld az EEKH és a kérelmező részére. Az igazolás tartalmazza a kérelmező azonosításához szükséges személyes adatokat, az alkalmazkodási időszak letöltésének helyét és idejét – kezdő és befejező időpontját, valamint együttes időtartamát –, az alkalmazkodási időszak során végzett tevékenységek megjelölését, továbbá az alkalmazkodási időszak értékelését az azt elrendelő határozatban megállapított szempontok figyelembevételével.

(4)16 Vizsga előírása esetén az (1) bekezdés szerinti határozatában az EEKH kijelöli a vizsgát lebonyolító intézményt. Az előírt vizsga időpontjáról, helyéről – vizsgatárgyak szerinti bontásban – legkésőbb a vizsga időpontját megelőző harminc nappal – a vizsgát lebonyolító intézmény értesíti a kérelmezőt.

(5) A vizsga elméleti és gyakorlati részből áll. A vizsgabizottság tagjait a vizsgaszervező intézmény a tanulmányi és vizsgaszabályzatában, valamint az egészségügyi képzésre irányadó külön jogszabályokban foglaltak szerint jelöli ki. A vizsga lebonyolítására vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály, illetve az intézmény vizsgaszabályzata tartalmazza.

(6)17 A vizsga eredményéről a vizsgaszervező intézmény legkésőbb a vizsga lebonyolítását követő tizenöt napon belül tájékoztatja az EEKH-t és a kérelmezőt.

8. § (1) Ha az EEKH a 3. § (2) bekezdése és a 4. § (2) bekezdése szerinti határozatban az elismerés feltételeként további követelményeket határozott meg, a határozatban foglalt feltételek teljesítésének igazolását követően dönt az oklevél elismeréséről.

(2)18 Az EEKH az elismerésről hozott határozatát közli az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartását vezető szervvel és az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartását vezető szervvel.

9. § Az oklevél elismerésére irányuló eljárásért az Etv. szerinti eljárási díjat az EEKH 10032000-00285788 számú számlájára kell megfizetni.

Az oklevelét külföldön elismertetni szándékozó személyre vonatkozó eljárás

10. § (1)19 A bizonyítványát, oklevelét külföldön elismertetni szándékozó azon személy részére, aki szerepel az Eütv. 111. §-a szerinti, az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartásában, kérelemre az EEKH hatósági bizonyítványt állít ki az Etv. 60/A. §-a alapján.

(2)20

(3)21 Az EEKH az egészségügyi dolgozó vagy valamely tagállami hatóság kérelmére, illetve megkeresésére, az érintett egészségügyi dolgozónak az EEKH külföldi bizonyítványok elismeréséért felelős hatósági feladatkörében tudomására jutott adatairól, vagy az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő adatairól – oklevél, szakmai gyakorlat vagy tanulmányok külföldi elismertetése céljából, illetve külföldi egészségügyi tevékenységvégzés érdekében – hatósági bizonyítványt állít ki.

11. § Az EEKH az Etv. 60/B. §-a szerinti hatósági bizonyítványban a háziorvostan szakorvosi oklevéllel nem rendelkező, de a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 11. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjának hatálya alá tartozó kérelmező részére igazolja, hogy a kérelmező Magyarországon háziorvosi tevékenység végzésére jogosult, és a tevékenységet ténylegesen gyakorolta.

12. § (1) A 2004. május 1-jét megelőzően megkezdett, az 1. melléklet szerinti minimális képzési követelményeknek meg nem felelő képzésben szerzett általános orvosi, szakorvosi, fogorvosi, fogszakorvosi, általános ápolói, gyógyszerészi, szülésznői oklevelét külföldön elismertetni szándékozó személy magyarországi szakmai gyakorlatáról az EEKH kérelemre az Etv. 60/B. §-a szerint hatósági bizonyítványt állít ki.

(2) Az (1) bekezdés szerinti hatósági bizonyítványban az EEKH a kérelem benyújtását megelőző öt – szabad szolgáltatásnyújtással összefüggő kérelem esetében tíz – év tekintetében igazolja a kérelmező magyarországi, tényleges és jogszerű szakmai gyakorlatát. A szakmai gyakorlatba az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény hatálybalépését követő időszak tekintetében annak 7. § (2) bekezdése szerinti jogviszonyokban eltöltött időtartam számítható be.

(3) Az EEKH az Etv. 60/B. §-a szerinti hatósági bizonyítványt állít ki a 2004. május 1-jét megelőzően Magyarországon szülésznői oklevelet szerzett tagállami állampolgár kérelmező részére, ha az oklevél legalább hároméves, nappali tagozatos szülésznőképzés sikeres elvégzését tanúsítja, valamint

a) a kérelmező képzése és szakmai gyakorlata az 1. melléklet szerinti minimális követelményeknek megfelel, és

b) a kérelmező igazolja, hogy a kérelem benyújtását megelőző öt év során legalább kettő évig Magyarországon ténylegesen és jogszerűen gyakorolta a szülésznői tevékenységet.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a szakmai gyakorlat jogszerűségét az EEKH a munkáltató nyilatkozata, a nem alkalmazott egészségügyi dolgozóként megszerzett gyakorlat tekintetében az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartása szerinti adatok alapján igazolja.

13. § (1) Az EEKH az Etv. 60/C. §-a szerint hatósági bizonyítványt állít ki az általános orvosi, szakorvosi, fogorvosi, fogszakorvosi, általános ápolói, gyógyszerészi, szülésznői oklevéllel rendelkező kérelmező számára, ha

a) az oklevél, illetve az oklevélben tanúsított képesítés megnevezése nem felel meg az R. szerinti megnevezések valamelyikének, és

b) az oklevél az 1. melléklet szerinti minimális képzési követelményeknek megfelelő képzés sikeres teljesítését követően került kiállításra.

(2) Az EEKH kérelemre az Etv. 60/C. §-a szerint hatósági bizonyítványt állít ki, ha az általános orvosi, szakorvosi, fogorvosi, fogszakorvosi, általános ápolói, gyógyszerészi, szülésznői oklevél 1. melléklet szerinti minimális képzési követelményeknek megfelelő képzés sikeres teljesítését követően került kiállításra, és az oklevél, illetve az oklevélben tanúsított képesítés megnevezése megfelel az R. szerinti megnevezések valamelyikének.

(3) Az EEKH az Etv. 60/C. §-a szerinti hatósági bizonyítványt állít ki a 2004. május 1-jét követően Magyarországon szülésznői oklevelet szerzett kérelmező részére, ha az oklevél legalább hároméves, teljes idejű szülésznőképzés sikeres elvégzését tanúsítja, és a kérelmező legalább kétéves szakmai tapasztalattal rendelkezik. A hatósági bizonyítványban az Etv. 60/C. §-ában foglaltakon túl a kérelmező szülésznő igazolt szakmai gyakorlatát is fel kell tüntetni.

(4) Ha az (1) bekezdés b) pontja szerinti feltétel tekintetében az EEKH szakértőt vesz igénybe, az eljárásra és a szakértő díjazására a 6. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

14. §22 (1)23 A 10–13. §-ban, valamint az Eütv. 110/A. §-ában említett hatósági bizonyítvány kiállítása iránti kérelmet a 4. melléklet szerinti adattartalmú, az EEKH által erre rendszeresített formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani. A kérelemhez a külön jogszabályban foglaltakon túl csatolni kell a személyazonosságot és lakóhelyet igazoló okmány, valamint a bizonyítvány, oklevél, vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány másolatát. Az EEKH a hatósági bizonyítványt a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül állítja ki.

(2)24 Ha a fogadó tagállam illetékes hatóságának megkeresése arra irányul, hogy az EEKH tudomással bír-e a képesítését külföldön elismertetni szándékozó magyar állampolgár kérelmezővel, vagy korábban Magyarországon egészségügyi tevékenységet végzett kérelmezővel kapcsolatos, a külföldi tevékenységvégzés jogát vagy az oklevele külföldi elismerését érintő körülményről, az EEKH az Eütv. 110. § (16) bekezdése szerinti adatok alapján, hatvan napon belül tájékoztatja a küldő vagy származási tagállam arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságát, ha az adat továbbítását törvény lehetővé teszi vagy ahhoz az érintett hozzájárul.

Záró rendelkezések

15. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi tevékenység végzéséhez szükséges oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismeréséről, továbbá az ideiglenes működési nyilvántartásba vétel, valamint az oklevelek, bizonyítványok és egyéb tanúsítványok külföldi elismertetéséhez szükséges igazolások kiadásának egyes eljárási szabályairól szóló 31/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendelet (a továbbiakban: R.),

b) az R. módosításáról szóló 75/2004. (VIII. 19.) ESZCSM rendelet,

c) az R. módosításáról szóló 36/2006. (IX. 11.) EüM–SZMM együttes rendelet.

(3) E rendeletet a hatálybalépését megelőzően indult és folyamatban lévő, egészségügyi tevékenység végzésére jogosító oklevelek elismerése vagy külföldi elismertetése tárgyában indult eljárásokban is alkalmazni kell.

(4) Ez a rendelet – szabályozási tárgykörében – a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikke (4) bekezdésének, 8. cikkének, 10. cikke b), d), e) és f) pontjának, 14. cikk (1) és (2) bekezdésének, 21. cikke (1)–(3) bekezdésének, 24. cikkének, 25. cikkének, 30. cikk (1) bekezdés második albekezdésének, 31. cikkének, 34. cikkének, 35. cikkének, 40. cikkének, 41. cikke (2) bekezdésének, 43. cikke (1) bekezdésének, 44. cikkének, 50. cikk (1) és (2) bekezdésének, V. melléklete 5.2.1., 5.3.1., 5.5.1. és 5.6.1. pontjának, valamint VII. melléklete 1. d) pontjának való megfelelést szolgálja.

1. melléklet a 30/2008. (VII. 25.) EüM rendelethez25

Az elismerési eljárás során alkalmazandó, az európai közösségi jog által meghatározott minimális képzési követelménynek

I. Általános orvosi képzés

1. Az általános orvosi alapképzésre történő felvétel feltétele az érintett tanulmányok tekintetében valamely tagállamban egyetemre vagy azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosító bizonyítvány megléte.

2. Az általános orvosi képzésre történő felvétel feltétele egyetemi tanulmányok megkezdésére jogosító oklevél vagy bizonyítvány megléte volt.

3. Az általános orvosi képzésnek összesen legalább hatéves tanulmányi időszakot vagy 5500 órányi elméleti és gyakorlati képzést kell magában foglalnia, amelyet egyetem nyújt, vagy amelyet egyetem felügyelete alatt nyújtanak.

4. Azok esetében, akik tanulmányaikat 1972. január 1-je előtt kezdték meg, a b) pontban említett képzés hat hónapig tartó, nappali tagozaton végzett, egyetemi szintű és az illetékes hatóságok által felügyelt gyakorlati képzést tartalmazhat.

5. Az általános orvosi képzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a) megfelelő ismeretek az orvoslás alapját képező tudományokról, illetve a tudományos módszerek – ideértve a biológiai funkciók mérési elveit – helyes megértése, a tudományosan megalapozott tények értékelésének és az adatok elemzésének képessége,

b) az egészséges és beteg emberi test felépítésének, funkcióinak és viselkedésének, valamint az emberi egészség, illetve a fizikai és társadalmi környezet közötti kapcsolatnak megfelelő megértése,

c) a klinikai szakterületek és gyakorlatok megfelelő ismerete, amely egységes képet biztosít az orvos számára a mentális és fizikális betegségekről a betegségmegelőzés, a diagnózis és terápia, illetve az emberi szaporodás szempontjából,

d) kórházban, megfelelő felügyelet alatt elsajátított klinikai gyakorlat.

II. Szakorvosi képzés

1. A szakorvosi képzésre történő felvétel feltétele az I. pont szerinti képzési program részét képező hatéves tanulmányi időszak befejezése és érvényes lezárása, amelynek során a hallgató elsajátította a megfelelő orvostudományi alapismereteket.

2. A szakorvosi képzés egyetemen, vagy gyakorló kórházban, vagy adott esetben az illetékes hatóságok vagy szervek által erre a célra engedélyezett egészségügyi intézményben zajló elméleti és gyakorlati képzésből áll.

3. A szakorvosi képzés minimális időtartama az adott szakma tekintetében eléri az Európai Közösségi irányelvek hatálya alá tartozó, feltétel nélkül elismerésre kerülő, egyes egészségügyi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok megnevezéséről szóló külön meghatározott időtartamot.

4. A képzés állami felügyelete alatt történik. A képzés keretében a szakorvosjelölt személyesen vesz részt az érintett egészségügyi szervezeti egységek tevékenységében és feladataiban.

5. A képzésre teljes munkaidőben, az illetékes hatóságok által elismert meghatározott intézményekben kerül sor. A képzés magában foglalja a képzést nyújtó osztály orvosi tevékenységeinek teljes körében való részvételt, beleértve az ügyelet ellátását is, oly módon, hogy a szakorvosjelölt, az illetékes hatóságok által megállapított eljárási rendnek megfelelően, a teljes munkahét alatt és az egész év folyamán a szakmai tevékenységét teljes egészében elméleti és gyakorlati képzésére fordítja. Ennek megfelelően, az ilyen beosztásban megfelelő javadalmazás jár.

6. A szakorvosi képzés elvégzését tanúsító okirat kibocsátása általános orvosi képzés elvégzését tanúsító okirat meglétéhez kötött.

III. Általános ápolók képzése

1. Az általános ápolói képzésre történő felvétel feltétele vagy egy 10 éves általános és középiskolai oktatás elvégzése, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága vagy szerve által kibocsátott oklevél vagy bizonyítvány, vagy egyéb okirat igazol, vagy egy ápolóképző intézmény ezzel egyenértékű felvételi vizsgájának sikeres letételét tanúsító bizonyítvány.

2. Az általános ápolói képzés nappali tagozaton történik és legalább a következő általános ápolói minimális képzési programot tartalmazza.

a) Az ápolói oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány megszerzéséhez szükséges tanulmányi program két részből áll, melyek a következők.

Elméleti képzés:

1. Ápolás

1.1. A szakma természete és etikája

1.2. Az egészségügy és az ápolás általános alapelvei

1.3. Az ápolás alapelvei az alábbiakra vonatkozólag:

1.3.1. általános orvostan és szakorvostan

1.3.2. általános sebészet és szaksebészet

1.3.3. gyermekgondozás és gyermekgyógyászat

1.3.4. terhesgondozás

1.3.5. elmegyógyászat és pszichiátria

1.3.6. idősek gondozása és geriátria

2. Alaptudományok:

2.1. Anatómia és fiziológia

2.2. Patológia

2.3. Bakteriológia, virológia és parazitológia

2.4. Biofizika, biokémia és radiológia

2.5. Dietetika

2.6. Higiénia:

2.6.1. megelőző gyógyászat

2.6.2. egészségügyi oktatás

2.7. Farmakológia

3. Társadalomtudományok:

3.1. Szociológia

3.2. Pszichológia

3.3. Közigazgatási alapelvek

3.4. Oktatás alapelvei

3.5. Szociális és egészségügyi jogi ismeretek

3.6. Az ápolás jogi szempontjai

Klinikai gyakorlat

Ápolás az alábbiakra vonatkozólag:

1. általános orvostan és szakorvostan

2. általános sebészet és szaksebészet

3. gyermekgondozás és gyermekgyógyászat

4. terhesgondozás

5. elmegyógyászat és pszichiátria

6. idősek gondozása és geriátria

7. otthoni ápolás

A fentiek közül egy vagy több tantárgyat más tudományág összefüggésében, vagy annak keretében is lehet tanulni.

b) Az elméleti és gyakorlati képzés megoszlásának kiegyensúlyozottnak és összehangoltnak kell lennie, hogy biztosítsa az ezen mellékletben hivatkozott tudás és tapasztalat megfelelő módon történő megszerzését.

3. Az általános ápolói képzés legalább hároméves vagy 4600 órás elméleti képzést és klinikai gyakorlatot foglal magában, amelyen belül az elméleti képzés tartama a teljes képzés minimális időtartamának legalább egyharmadát, a klinikai gyakorlat pedig legalább a felét teszi ki. A tagállamok részlegesen mentesíthetik azokat, akik képzésének egy része olyan kurzusokon történt, amelyek legalább ezzel egyenértékű szintűek voltak.

4. Az elméleti képzés az ápolóképzésnek az a része, amelynek során a hallgatók elsajátítják az általános egészségügyi ellátás szervezéséhez, szolgáltatásához és értékeléséhez szükséges szakmai ismereteket és készségeket. A képzést ápolásoktatók és más hozzáértő személyek tartják, ápolóképzőkben és más, az oktatási intézmény által kiválasztott képzési létesítményben.

5. A klinikai gyakorlat az ápolóképzésnek az a része, amelynek során a hallgatók megtanulják, hogy egy csoport tagjaként és az egészséges vagy beteg emberekkel és/vagy közösséggel közvetlen kapcsolatban, az általuk elsajátított ismeretek és képzés alapján hogyan szervezzék meg, hogyan végezzék, és hogyan értékeljék az igényelt teljes körű betegápolást. A hallgatók nemcsak azt tanulják meg, hogy hogyan dolgozzanak csoportban, hanem azt is, hogy hogyan vezessenek egy csoportot, és hogyan szervezzék meg egy egészségügyi intézetben vagy a közösségben az általános betegápolói munkát, beleértve egyének és kisebb csoportok egészségügyi oktatását.

A képzés kórházakban, más egészségügyi intézményekben és a közösségi ellátás során ápolásoktatók felügyelete alatt folyik, más szakképzett ápolókkal együttműködve és azok segítségével. A tanítási folyamatban más szakképzett munkaerő is részt vehet.

A hallgatók részt vesznek az érintett osztály munkájában, amennyiben az ilyen tevékenységek a képzésükhöz megfelelőek és lehetővé teszik számukra, hogy megtanulják a betegápolással járó felelősség vállalását.

6. Az általános ápolóképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a) az általános ápolói tevékenységek alapját képező tudományok megfelelő ismerete, beleértve az egészséges és beteg személyek alkatának, fiziológiai funkcióinak és viselkedésének, valamint az ember egészségi állapotának, a fizikai és szociális környezete közötti kapcsolatnak a megfelelő megértését,

b) a szakma jellegének és etikájának, valamint az egészségügy és az ápolói tevékenység általános elveinek a megfelelő ismerete,

c) megfelelő klinikai gyakorlat; az ilyen gyakorlatot, amelyet képzési jelentőségére tekintettel kell kiválasztani, szakképzett ápolói személyzet felügyelete alatt és olyan helyen kell megszerezni, ahol a szakképzett ápolói létszám és a tárgyi feltételek alkalmasak a betegápolásra,

d) készség az egészségügyi személyzet gyakorlati képzésében való részvételre és szakmai tapasztalat az ilyen személyzettel végzett munka terén,

e) az egészségügyi ágazat más szakmáinak képviselőivel való együttműködés terén szerzett tapasztalat.

IV. Fogorvosi alapképzés

1. A fogorvosi alapképzésre történő felvétel feltétele az érintett tanulmányok tekintetében valamely tagállamban egyetemre vagy azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosító bizonyítvány megléte.

2. A fogorvosi alapképzés összesen legalább ötéves időtartamú, nappali tagozatos elméleti és gyakorlati – legalább az alábbi minimális képzési programot tartalmazó – tanulmányokat foglal magában, amelyekre egyetemen vagy azzal egyenértékű szintűként elismert képzést adó, vagy egyetem felügyelete alatt álló felsőoktatási intézményben kerül sor.

3. A fogorvosi oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány megszerzéséhez szükséges tanulmányi programnak legalább a következő tantárgyakat kell tartalmaznia. Lehetséges egy vagy több tantárgynak más tantárgy részeként, vagy más tantárgyhoz kapcsolódóan történő oktatása.

a) Alap tantárgyak:

1. kémia

2. fizika

3. biológia

b) Orvos-biológiai tantárgyak és általános orvosi tantárgyak:

4.1. anatómia

4.2. embriológia

4.3. sejttan, beleértve a citológiát is

4.4. fiziológia

4.5. biokémia (vagy fiziológiai kémia)

4.6. patológiai anatómia

4.7. általános patológia

4.8. gyógyszertan

4.9. mikrobiológia

4.10. higiénia

4.11. megelőző orvostudomány és járványtan

4.12. radiológia

4.13. fizioterápia

4.14. általános sebészet

4.15. belgyógyászat, beleértve a gyermekgyógyászatot is

4.16. fül-, orr- és gégegyógyászat

4.17. bőr- és nemibeteg-gyógyászat

4.18. általános pszichológia – pszichopatológia – neuropatológia

4.19. aneszteziológia

c) Közvetlenül a fogászatra vonatkozó tantárgyak:

5.1. helyreállító fogászat

5.2. fogászatban alkalmazott anyagok és berendezések

5.3. megtartó fogászat

5.4. preventív fogászat

5.5. érzéstelenítés és nyugtatás a fogászatban

5.6. speciális sebészet

5.7. a szájüreg speciális patológiája

5.8. klinikai gyakorlat

5.9. gyermekfogászat

5.10. fogszabályozástan

5.11. parodontológia

5.12. fogászati radiológia

5.13. a szájüreg speciális fiziológiája

5.14. szakmai szervezet, etika és jogalkotás

5.15. a fogászati tevékenység szociális szempontjai

4. A fogorvosi alapképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a) a fogászat alapját képező tudományok megfelelő ismerete, valamint a tudományos módszerek – beleértve a biológiai funkciók mérésének alapelveit, a tudományosan megalapozott tények kiértékelését és adatok elemzését – helyes megértése;

b) az egészséges és beteg személyek felépítésére, fiziológiai funkcióira és viselkedésére, valamint a fizikai és társadalmi környezetnek az ember egészségi állapotát befolyásoló hatására vonatkozó megfelelő ismeretek, amennyiben ezek a tényezők érintik a fogászatot;

c) mind az egészséges, mind a beteg fogak, szájak, állkapcsok és kapcsolódó szöveteik szerkezetének és funkciójának, valamint azoknak a beteg általános egészségi állapotával, fizikai és szociális közérzetével való kapcsolatának megfelelő ismerete;

d) a klinikai szaktárgyak és módszerek megfelelő ismerete, amelyek a fogorvosnak egységes képet nyújtanak a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeiről, sérüléseiről és betegségeiről, valamint a preventív, diagnosztikus és terápiás fogászatról;

e) megfelelő felügyelet mellett szerzett megfelelő klinikai gyakorlat.

5. A képzés a fogorvos számára a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeinek és betegségeinek megelőzésére, diagnózisára és kezelésére kiterjedő valamennyi tevékenység folytatásához szükséges készségeket biztosítja.

V. Fogszakorvosi képzés

1. A fogszakorvosi képzésre történő felvétel feltétele a IV. pont szerinti képzés keretében ötéves elméleti és gyakorlati tanulmányok elvégzése és érvényes lezárása, vagy a fogorvosi képesítés szerzett jogként történő elismertetéséhez szükséges igazolások megléte.

2. A fogszakorvosi képzés elméleti és gyakorlati részből áll, amelyekre egyetemi intézetben, vagy gyógykezelést oktató és kutató központban, vagy – szükség szerint – az illetékes hatóságtól vagy szervtől erre engedéllyel rendelkező egészségügyi intézményben kerül sor.

3. A fogszakorvosi teljes munkaidejű képzés minimálisan három évig tart, állami felügyelet mellett. A képzés keretében a fogszakorvosnak készülő fogorvos személyesen vesz részt az érintett intézmény tevékenységében és feladataiban.

VI. Gyógyszerészképzés

1. A gyógyszerészképzésre történő felvétel feltétele olyan bizonyítvány megléte, amely az érintett tanulmányok tekintetében valamely tagállamban egyetemre vagy azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosít.

2. Az előírt gyógyszerészi képesítés megszerzését tanúsító okirat legalább ötéves képzés elvégzését tanúsítja, amely legalább a következőket tartalmazza:

a) négyéves, nappali tagozatos elméleti és gyakorlati képzés egyetemen, vagy azzal egyenértékű szintűként elismert, illetve egyetem felügyelete alatt álló felsőoktatási intézményben;

b) hat hónapos gyakorlat közforgalmú vagy intézeti gyógyszertárban.

c) Az említett képzési ciklusnak legalább a következő programot tartalmaznia kell:

1. Növény- és állatélettan

2. Fizika

3. Általános és szervetlen kémia

4. Szerves kémia

5. Analitikai kémia

6.26 Gyógyszerkémia, a gyógyszerek vizsgálatát is beleértve

7. Általános és alkalmazott biokémia (orvosi)

8. Anatómia és fiziológia; orvosi terminológia

9. Mikrobiológia

10. Farmakológia és farmakoterápia

11. Farmakológiai technológia

12. Toxikológia

13. Farmakognózis

14.27 Jogi szabályozás és szakmai etika, ahol helyénvaló

15. Az elméleti és a gyakorlati képzés közötti egyensúly minden tantárgy esetében úgy alakítandó, hogy az elméleti oktatás elég súlyt kapjon, hogy ezáltal fennmaradjon a képzés egyetemi jellege

3. A gyógyszerészképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a) a gyógyszerek és a gyógyszergyártás során felhasznált anyagok megfelelő ismerete,

b) a gyógyszerészeti technológia és a gyógyszerek fizikai, kémiai, biológiai és mikrobiológiai vizsgálatának megfelelő ismerete,

c) az anyagcsere, a gyógyszerek és a mérgező anyagok hatásainak és a gyógyszeralkalmazás megfelelő ismerete,

d) a gyógyszerekre vonatkozó tudományos adatok értékelésének megfelelő ismerete annak érdekében, hogy ezen ismeret alapján megfelelő tájékoztatást lehessen adni,

e) a gyógyszerészet gyakorlásával kapcsolatos jogi és egyéb követelmények megfelelő ismerete.

VII. Szülésznői képzés

1. A szülésznőképzés összesen legalább a következőket tartalmazza:

a) nappali tagozatos szülésznőképzés, amely legalább hároméves elméleti és gyakorlati tanulmányokból áll; vagy

b) 18 hónapos nappali tagozatos szülésznőképzés, amely nem képezte tárgyát az általános ápolók egyenértékű képzésének

és amely legalább a következő két részből álló képzési programot tartalmazza:

1. Elméleti képzés

1.1. Általános tantárgyak:

1.1.1. anatómiai és fiziológiai alapismeretek

1.1.2. patológiai alapismeretek

1.1.3. bakteriológiai, virológiai és parazitológiai alapismeretek

1.1.4. biofizikai, biokémiai és radiológiai alapismeretek

1.1.5. gyermekgyógyászat, különös tekintettel az újszülöttekre

1.1.6. higiénia, egészségügyi felvilágosítás, megelőző orvoslás, betegségek korai felismerése

1.1.7. táplálkozástudomány és dietetika, különös tekintettel a nőkre, újszülöttekre és csecsemőkre

1.1.8. szociológiai alapismeretek és szociál-egészségügyi kérdések

1.1.9. a farmakológia alapjai

1.1.10. pszichológia

1.1.11. a tanítás alapelvei és módszerei

1.1.12.28 Egészségügyi és szociális jogi szabályozás és az egészségügy szervezete

1.1.13. szakmai etika és szakmai jogi szabályozás

1.1.14. szexuális felvilágosítás és családtervezés

1.1.15. az anya és a gyermek jogi védelme

1.2. A szülésznők tevékenységével kapcsolatos szaktantárgyak

1.2.1. anatómia és fiziológia

1.2.2. embriológia és a magzat fejlődése

1.2.3. terhesség, szülés és puerperium

1.2.4. szülészeti és nőgyógyászati patológia

1.2.5.29 felkészítés a szülésre és a szülővé válásra, a pszichológiai szempontok figyelembevételével

1.2.6. felkészítés a szülésre (beleértve a nőgyógyászati eszközök használatát)

1.2.7. fájdalomcsillapítás, érzéstelenítés és újraélesztés

1.2.8. az újszülött fiziológiája és patológiája

1.2.9. az újszülött gondozása és felügyelete

1.2.10. pszichológiai és szociális tényezők

2. Gyakorlati képzés, klinikai gyakorlat

Szakmai felügyelet alatt teljesített:

2.1. Terhesgondozás, legalább 100 szülés előtti vizsgálat végrehajtása.

2.2. Legalább 40 terhes asszony gondozása és felügyelete.

2.3. Legalább 40 szülés levezetése a hallgató által, ha ez nem teljesíthető, ez a szám minimum 30-ra csökkenthető, amennyiben a hallgató asszisztál további 20 szülésnél.

2.4. Aktív részvétel farfekvéses szülésnél. Amennyiben ez nem lehetséges a farfekvéses szülések hiánya miatt, a gyakorlat végrehajtható szimulált helyzetben is.

2.5. Bevezetés az epiziotómia kivitelezésébe és a varrat elkezdésébe. A varrás gyakorlása tartalmazza az epiziotómiát követő varrást és az egyszerű sebfelszakadás varrását. Végső esetben végrehajtható szimulált helyzetben is.

2.6. Legalább 40 asszony felügyelete és gondozása veszélyeztetett terhesség vagy veszélyeztetett szülés vagy veszélyeztetett gyermekágyi időszak esetén.

2.7. Legalább 100 gyermekágyas asszony és egészséges újszülött gondozása és felügyelete (a vizsgálatot is beleértve).

2.8. Különleges gondozást igénylő újszülöttek felügyelete és gondozása, beleértve a koraszülött, túlhordott, alacsony súllyal született és beteg újszülötteket.

2.9. Kóros szülészeti vagy nőgyógyászati tünetekkel rendelkező asszonyok gondozása.

2.10. Bevezetés a gyógyászatba és a sebészetbe. A bevezetésnek tartalmaznia kell elméleti útmutatásokat és klinikai gyakorlatot.

Az elméleti képzésnek (a képzési program 1. része) kiegyensúlyozottnak és összehangoltnak kell lennie a gyakorlati képzéssel (a képzési program 2. része), annak érdekében, hogy a fent felsorolt tudás és tapasztalat megfelelő módon megszerezhető legyen.

A klinikai gyakorlatot kórházi osztályon vagy hatóság által felügyelt egészségügyi intézményben kell végrehajtani, felügyelt szolgálatban töltött gyakorlat keretében. A gyakorlat részeként a szülésznő hallgatók részt kell, hogy vegyenek az érintett osztályok tevékenységében, olyannyira, amennyire ezek a tevékenységek hozzájárulnak képzésükhöz.

A képzési programban el kell sajátítani a szülésznők tevékenysége felelősségét.

2. A szülésznőképzésre történő felvételt a következő feltételek valamelyikének teljesítéséhez kell kötni:

a) az 1. a) pont szerinti esetben az általános iskolai és középiskolai oktatás legalább első tíz évének elvégzése; illetve

b) az 1. b) pont szerinti esetben a külön jogszabály szerinti, általános ápolói képesítés megszerzését tanúsító okirat megléte.

3. A szülésznőképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a) a szülésznői tevékenységek alapját képező tudományok megfelelő ismerete, különösen a szülészet és a nőgyógyászat terén,

b) a szakmai etika és a szakma jogi szabályozásának megfelelő ismerete,

c) a biológiai funkciók, az anatómia és élettan alapos ismerete a szülészet és az újszülött-ellátás terén, valamint az ember egészségi állapota, fizikai és szociális környezete, illetve viselkedése közötti kapcsolat ismerete,

d) erre engedéllyel rendelkező intézményekben szerzett megfelelő klinikai gyakorlat, a szülészet és nőgyógyászat terén képzett személyzet felügyelete alatt,

e) kellő hozzáértés az egészségügyi személyzet képzése terén és tapasztalat az ilyen személyzettel végzett munka terén.

2. melléklet a 30/2008. (VII. 25.) EüM rendelethez30

Az oklevél elismerésére irányuló kérelem adattartalma

1.    A kérelmező természetes személyazonosító adatai

a)    családi és utóneve

b)    születési családi és utóneve

c)    születési helye és ideje

d)    anyja születési családi és utóneve

2.    A kérelmező egyéb személyes adatai

a)    oklevélen, bizonyítványon szereplő neve

b)    személyi igazolvány vagy útlevél száma

c)    lakóhelye

d)    tartózkodási helye vagy levelezési címe (ha eltér)

e)    telefonszáma *

f)    e-mail címe *

g)    állampolgársága

h)    neme

3.    Az elismertetni kívánt szakképzettségre vagy szakképesítésre vonatkozó adatok:

a)    megnevezése eredeti nyelven

b)    megnevezése magyarul

c)    száma

d)    kelte

e)    kiállítója (oktatási intézmény megnevezése, címe)

f)    képzés időtartama

4.    Kérelmező szakmai tapasztalatára vonatkozó adatok

a)    jelenlegi munkáltató neve

b)    jelenlegi munkáltató címe

c)    jelenlegi munkahelyi beosztás

d)    munkáltatói jogkör gyakorlójának neve, beosztása és elérhetősége

e)    előző munkahelyek az elmúlt öt év során (munkahely neve, szakmai tapasztalat időtartama, munkahelyi beosztása)

5.    Kérelmező nyelvismerete

6.    A kérelemhez csatolt okiratok, dokumentumok tételes felsorolása

7.    A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 28/A. § (1) bekezdése szerinti kapcsolattartás módjának megjelölése

8.    Kérelem kelte

9.    Kérelmező aláírása

10.    A kérelmező nyilatkozata arról, hogy a kérelemben feltüntetett adatok a valóságnak megfelelnek és személyes adatai kezeléséhez hozzájárul.

A *-gal megjelölt adatok megadása nem kötelező.

3. melléklet a 30/2008. (VII. 25.) EüM rendelethez31

4. melléklet a 30/2008. (VII. 25.) EüM rendelethez32

Az oklevél, bizonyítvány külföldi elismertetéséhez szükséges hatósági bizonyítvány kiállítása iránti
kérelem adattartalma

1.    Annak pontos megjelölése, hogy a kérelem milyen hatósági bizonyítvány kiállítására irányul

2.    A kérelmező természetes személyazonosító adatai

a)    családi és utóneve

b)    születési családi és utóneve

c)    születési helye és ideje

d)    anyja születési családi és utóneve

3.    A kérelmező egyéb személyes adatai

a)    lakóhelye

b)    tartózkodási helye vagy levelezési címe (ha eltér)

c)    telefonszáma *

d)    e-mail címe *

e)    alapnyilvántartási száma

4.    A kérelemhez csatolt okiratok, dokumentumok tételes felsorolása

5.    A Ket. 28/A. § (1) bekezdése szerinti kapcsolattartás módjának megjelölése

6.    Kérelem kelte

7.    Kérelmező aláírása

8.    A kérelmező nyilatkozata arról, hogy a kérelemben feltüntetett adatok a valóságnak megfelelnek és személyes adatai kezeléséhez hozzájárul.

A *-gal megjelölt adatok megadása nem kötelező.

Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető szövegek tekintetében a Közlönykiadó minden jogot fenntart!