nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
11/2010. (III. 26.) IRM utasítás
a fogvatartottak öngyilkossági kísérletei megelőzésének és kezelésének módszereiről
2010-04-03
infinity
1

11/2010. (III. 26.) IRM utasítás

a fogvatartottak öngyilkossági kísérletei megelőzésének és kezelésének módszereiről

A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 3. § (2) bekezdés b) pontja, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 49. § (1) bekezdése, valamint az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § e), g) és n) pontjai alapján az alábbi utasítást adom ki:

I. Általános rendelkezések

1. Az utasítás hatálya kiterjed az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium irányítása alá tartozó, előzetes letartóztatást, ideiglenes kényszergyógykezelést, őrizetet, idegenrendészeti ügyekben foganatosított őrizetet, kényszergyógykezelést, szabadságvesztés büntetést, valamint elzárást végrehajtó szervekre (a továbbiakban együtt: fogva tartást végrehajtó szervek), továbbá a törvény, illetőleg törvény alapján kiadott hatósági határozat alapján a szabad mozgáshoz és tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogában korlátozott személyre (a továbbiakban: fogvatartott).

2. A fogva tartást végrehajtó szervek vezetői a rendkívüli eseménynek minősülő öngyilkossági kísérletekről és a befejezett öngyilkosságokról jelentést készítenek. A jelentés tartalmazza az öngyilkossági kísérlet vagy öngyilkosság körülményeit, valamint az azokkal közvetlenül összefüggésbe hozható – a fogva tartás végrehajtása során tudomására jutott – megelőző eseményeket, folyamatokat. A fogva tartást végrehajtó szervek vezetői ismertetik a jelentésben foglaltakat az illetékes állománnyal, illetve a tapasztalatokat – a helyi sajátosságoknak megfelelő gyakorlat és megelőző intézkedések hatékonyságának növelése érdekében – elemzik.

3. Fokozott körültekintéssel kell eljárni azon fogvatartottak esetében, akiknél hirtelen hangulatromlás, a kommunikáció beszűkülése tapasztalható, vagy öngyilkossági szándékot hangoztatnak, továbbá, akik a fogva tartást végrehajtó szerv tudomása szerint korábban pszichiátriai kezelés alatt álltak, vagy öngyilkossági kísérletet követtek el, illetve a fogva tartásuk során hirtelen vagy tartósan konfliktus-, valamint családi krízishelyzetbe kerülnek.

4. A fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó személyi állomány figyelmét fel kell hívni a veszélyeztető körülményekre, pontosan meghatározva feladataikat az öngyilkossági cselekmények megelőzésében, a krízisre utaló jelek felismerésében és a szükséges intézkedések foganatosításában.

5. A fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó személyi állomány részére rendszeresen – és szükség szerint soron kívül is – eligazítást kell tartani a megelőzéssel és ellátással kapcsolatos feladatok ismertetése érdekében.

6. A fogva tartást szolgáló helyiségek ellenőrzését az előírt gyakoriságnál sűrűbben is végre kell hajtani, annak érdekében, hogy azok időpontja ne legyen kiszámítható.

7. A személyi állomány tagjai kötelesek minden intézkedést megtenni a fogva tartást szolgáló helyiségen belüli agresszió megakadályozására.

8. A veszélyeztetett fogvatartott esetében – lehetőség szerint – kerülni kell az egyszemélyes elhelyezést, az izolált programokat, és mérlegelni szükséges a fegyelmi vagy biztonsági elkülönítést. Ha egyszemélyes elhelyezésre kerül sor, fokozott ellenőrzést kell végezni. A veszélyeztetett fogvatartott szállítása, előállítása, illetve munkáltatása, foglalkoztatása ideje alatt gondoskodni kell felügyeletéről.

II. A büntetés-végrehajtási szervekre vonatkozó speciális szabályok

9. A befogadás során az érintett szakterületeknek dokumentálni kell a fogvatartott öngyilkosságra irányuló előzményi adatait. Kiemelt figyelmet kell fordítani a 3. pontban meghatározottakon kívül a fiatalkorúakra, az értelmi fogyatékosokra, a pszichés problémákkal jelentkezőkre, az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltekre, valamint a különleges biztonságú körleten elhelyezettekre.

10. A fogvatartott részére biztosítani kell a hasznos és célszerű napi elfoglaltságot (lehetőleg munkavégzést), illetve a szabadidő hasznos eltöltését.

11. Ügyelni kell arra, hogy a fogvatartottak számára szervezett megelőző, felvilágosító programokon elhangzottak ne szolgáljanak az önkárosító és az élet kioltására irányuló cselekmények mintájául.

12. A veszélyeztetett fogvatartottakkal történő foglalkozások során pszichiáter, pszichológus, illetve lelkész közreműködését kell igénybe venni, valamint civil szervezetek segítségét lehet kérni.

13. Amennyiben az öngyilkossági kísérletet elkövető fogvatartott öngyilkossági szándékáról nem mond le, sürgősségi ellátását követően – ha elmeállapotának vagy szervi-idegrendszeri megbetegedésének kivizsgálása céljából indokolt – orvosi beutalóval az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, az elzárás intézkedés hatálya alatt állókat a területileg illetékes szakintézménybe kell utalni.

14. Az elkövetett öngyilkossági kísérletet, annak okát, eszközét a fogvatartott adatairól vezetett számítógépes nyilvántartás többletinformációi között rögzíteni kell.

III. A rendőrségre vonatkozó speciális szabályok

15. Ha az ellenőrzések során a fogva tartást végrehajtó állomány a fogvatartottnál pszichés problémát észlel, haladéktalanul biztosítani kell részére szakorvos vagy pszichológus által nyújtott ellátást.

16. A fogvatartott lelki problémáinak kezeléséhez igény esetén lelkész közreműködését is biztosítani kell.

17. A befogadást végzőknek figyelemmel kell lenniük a fogvatartott által tanúsított önkárosítási szándék kiszűrésére, és meg kell tenniük a megelőzéssel kapcsolatos intézkedéseket.

18. Az elkülönítetten elhelyezett fogvatartott ellenőrzésénél kiemelt figyelmet kell fordítani az esetlegesen bekövetkezett hangulat-, viselkedés- és magatartásváltozásokra.

19. A fogvatartott által jelzett bármilyen probléma esetén a fogva tartást végrehajtó állomány megállapítja, hogy a fogvatartott által elmondottak a tényleges problémát tükrözik-e.

20. A szolgálat ellátásának sérelme nélkül a fogva tartást végrehajtó szervek vezetői pszichológiai tanácsadáson, intézkedés-lélektani, konfliktuskezelési és kommunikációs készségfejlesztési tréningeken és pszichológiai témájú képzéseken való részvétel biztosításával gondoskodnak a fogva tartást végrehajtó állomány egészségügyi és pszichés stabilitásának megőrzéséről, intézkedőképességének fejlesztéséről.

IV. Az idegenrendészeti ügyekben foganatosított őrizetre vonatkozó speciális szabályok

21. Az őrzött szállások vezetői kiemelt feladatként kezelik az egészségügyi és pszichológiai szolgálattal történő együttműködést, folyamatosan keresik azokat a módszereket, amelyek segítségével – közös fellépéssel – az öngyilkossági cselekmények kiszűrhetők és megakadályozhatók.

22. Az idegenrendészeti ügyekben foganatosított őrizet során fogvatartott mentálhigiénés ellátása érdekében az őrzött szállás vezetője felveszi a kapcsolatot az illetékességi területén lelki segítségnyújtást ellátó szervezetekkel, és kezdeményezi az együttműködés formáinak – a vonatkozó belépési, adatkezelési, kapcsolattartási szabályok figyelembevételével – együttműködési megállapodásban történő rögzítését.

23. Az őrzött szállások vezetői – figyelemmel a 22. pontra – használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a nem kormányzati szervekkel, valamint az egyházi szervezetekkel való együttműködés biztosít a fogvatartottakkal való foglalkozás és a felmerülő konfliktusok kezelése terén.

24. Az őrzött szállás fogva tartást végrehajtó állományának kiemelt figyelemmel és érzékenységgel kell követnie az esetleges öngyilkossági cselekményeket megelőző, kiváltó jelenségeket, és törekednie kell az azonosításukra. Ennek során különös figyelmet kell fordítani a leginkább neuralgikus problémákra – például az elhúzódó idegrendészeti vagy menedékjogi ügyintézésre –, az éhségsztrájkok és a látható pszichés zavarok kezelésének biztosítására.

25. Ha az őrzött szállás fogva tartást végrehajtó állománya az őrzött szálláson fogvatartottakkal szemben fellép, akkor köteles – az őrzésbiztonságot nem veszélyeztető módon – figyelembe venni a különböző faji, vallási, nemzetiségi, politikai hovatartozású vagy eltérő hitvallású személyekkel kapcsolatos sajátosságokat, valamint nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést. E személyek közös befogadását, elhelyezését, valamint a közös részvételükkel szervezett vagy engedélyezett eseményeket a fokozott biztonsági kockázatra tekintettel kiemelt körültekintéssel kell kezelni.

26. Az idegenrendészeti ügyekben foganatosított őrizet során fogvatartottakkal való megfelelő bánásmód biztosítása és a megelőzés hatékonyságának fokozása érdekében, az őrzött szállás vezetői gondoskodnak a fogva tartást végrehajtó állomány interkulturális (a fogvatartottakra jellemző) ismeretének folyamatos bővítéséről, valamint kulturális érzékenységének fejlesztéséről.

27. Az Országos Rendőr-főkapitányság pszichológiai szakirányító szerve által kidolgozott szakmai protokoll alapján történik az őrzött szállás fogva tartást végrehajtó állományának pszichológiai szempontú felkészítése a fogvatartottak öngyilkossági cselekményei megelőzése érdekében végzendő pszichológiai prevenciós és krízisintervenciós tevékenységre, illetve a már bekövetkezett esemény kezelésére.

28. Ez az utasítás a közzétételét követő 8. napon lép hatályba.

Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető szövegek tekintetében a Közlönykiadó minden jogot fenntart!