1004/2010. (I. 21.) Korm. határozat

1. A nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, a fizetési és foglalkoztatási aránytalanságok felszámolása, a nők és a szegénység, a nők és az egészség szempontjainak figyelembevétele.

A Lisszaboni Stratégia foglalkoztatási iránymutatásai azt a követelményt támasztják a tagállamokkal szemben, hogy olyan foglalkoztatáspolitikát folytassanak, amely az Európai Unió 27 tagállamának (EU27) átlagában biztosítja a 15–64 éves népesség 70%-os foglalkoztatási rátájának elérését, a nők esetében pedig a 60%-ot. A foglalkoztatottság növelése Magyarországnak az Európai Uniótól függetlenül is elemi érdeke. A társadalom ugyanis akkor jár a legjobban, ha minden munkaképes állampolgára aktívan jelen van a munkaerő-piacon, mert, ez az egyének anyagi függetlenségének a záloga, ami előfeltétele a társadalmi jólétnek, és a magas foglalkoztatottsággal elkerülhető az egyes egyének és települések elszegényedése.

A munkaerő-piaci részvétel nem csupán magasabb jövedelemhez juttathat, s ily módon mérsékli a szegénységet, hanem gazdagíthatja az emberi kapcsolatokat, hatékonyabbá teheti az információkhoz való hozzáférést, erősíti az egyének társadalmi részvételét, hozzájárul a társadalmi kohézió erősödéséhez, csökkenti a társadalmi kirekesztődés kockázatát.

A többszörös diszkrimináció, azaz a nemi (gender) alapú és etnikai alapú diszkrimináció összefonódása a legösszetettebben a roma nőket, illetve a bevándorló (faji alapon megkülönbözetett) etnikai csoportokhoz tartozó nőket sújtja. Esetükben a munkanélküliség, az alacsony iskolázottság, a tartós szegénység, a rossz egészségi állapot, a nem megfelelő lakhatási körülmények, alacsony társadalmi és gazdasági státuszuk, valamint az előítéletek és diszkriminatív eljárások együttesen és egymással kölcsönhatásban okozzák a többszörös (interszekcionális) társadalmi kirekesztettséget.

A felnőtt népesség egészségi állapotának két legfontosabb jellemzője a születéskor várható élettartam és ezzel szoros összefüggésben az idő előtti halálozás aránya, valamint a megélt életévek során elérhető életminőség. A felnőtt magyar népességet ebből a két szempontból éppen ellenkező irányú tendenciák jellemzik. Noha hasonló tendencia Európa nyugati felében is kimutatható, ott a férfiak alacsonyabb várható életkora nagyrészt megfelel a biológiai különbségekből adódó eltérésnek, és a nők életminősége sem olyan rossz, mint Magyarországon. A korábbi évszázadokban, amíg a szülés körüli halálozás a nők körében igen magas volt, a nők várható élettartama volt alacsonyabb, azonban a biztonságos szülési körülmények megteremtése óta ez az arány valamennyi civilizált országban megfordult.

2. A szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolásának támogatása

Sokféle család van. A család olyan társadalmi egység, amely a család létrejöttének módjait, a családhoz tartozó egyének számát, viszonyrendszerét, és alá-fölé vagy mellérendeltségi viszonyait tekintve változatos képet mutat. Ennek megfelelően vannak házasságban, vagy élettársi kapcsolatban élő, gyerekes, nagycsaládos, vagy gyermektelen, örökbefogadott gyermeket nevelő családok, vannak elvált szülők, egyszülős családok, olyan családok, ahol a különböző házasságokból származó gyerekek együtt nevelkednek, azonos nemű partnerek együttélése, özvegyek, és a gyermekekkel együtt élő és gondozott, vagy egyedül élő, közösségi ápolásban részesülő idős szülők, már külön élő egyedülálló felnőtt gyerekek. Bizonyos családok nukleárisak, tehát anya, apa, gyerekek alkotják azt, mások nagycsaládok, vagyis több generáció és rokonsági szint él együtt.

A család érték. A család értéket képvisel, amennyiben a bennük élő egyének testi, lelki és szellemi épségét nem veszélyezteti senki a családon belül.

A családi szerepek változhatnak. Azok a szerepek, melyeket a család tagjai betöltenek, társadalmilag szocializáltak és nem elsősorban biológiai adottságok. Mindkét nemnek joga van ahhoz, hogy osztozzon a családfenntartás örömeiben, sikerélményeiben és nehézségeiben, akár a fizetett, házon kívüli szakmai, akár a nem fizetett, házon belüli háztartási és gyermeknevelési, beteg- és idősgondozási feladatokat tekintjük annak.

A jóléti állam fontos szerepet vállal a családok életében. A modern társadalmakban az állampolgárok a jóléti államra ruháznak bizonyos gondozói feladatokat, amelyek hazánkban ingyenesen vagy kedvezményes áron elérhetők, így pl. védőnői és gyermekorvosi szolgálat, korai fejlesztés, bölcsőde, óvoda, oktatási intézmények, napközik, gyermekjóléti szolgáltatások, ápolási és idősgondozó intézmények, védelem és oltalom a családon belüli erőszak áldozatainak, segítség a mélyszegénységbe került családok egyben tartásához, a hajléktalan családok oltalmazása. A magyar bölcsődei és óvodai ellátórendszer, továbbá a védőnői szolgálat nagy múltra tekintenek vissza, és nemzetközi összehasonlításban is magas szakmai színvonalat képviselnek mind a pedagógiai módszerek, mind pedig a fizikai ellátások tekintetében. A gyermekellátásnak alapvetően ennek a rendszernek a fejlesztésén kell alapulnia az alternatív megoldások támogatása és bővítése mellett (családi napközi, házi gyermekfelügyelet).

A társadalomnak elő kell segíteni a munka és a magánéleti kötelezettségek összehangolását családon belül, a nők és férfiak számára egyaránt.

3. A férfi-női részvétel aránytalanságai csökkentésének támogatása a politikai és gazdasági döntéshozatalban, valamint a tudomány területén

A döntéshozatalra vonatkozó általános cél, hogy a stratégia által meghatározott időtartam végére, vagyis 2021-re Magyarország felzárkózzon az EU-s országok középmezőnyébe a nőknek a politikai és gazdasági döntéshozatalban, valamint a tudomány területén elfoglalt helyét illetően. A felzárkózást nem csak a nemzetközi kötelezettségek, és a nemzetközi mezőnytől való leszakadás teszi szükségessé. Ezen kívül a patriarchális és konzervatív társadalomban a nők helyzete tartósan akadályozhatja Magyarország felzárkózását és pozitív teljesítményét. Bizonyított tény, hogy a döntéshozatalban a sokszínűség, a többféle szempont érvényesítése előny. Minden dokumentum hangsúlyozza – és minden tapasztalat igazolja –, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség a politikai és a gazdasági döntéshozatalban negatívan befolyásolja az ország egészének nem csak a megítélését, de a teljesítményét is. A kontraszelekció, egy bizonyos csoport (mégha rejtett) diszkriminációja, az előítéletek a teljesítmény rovására mennek. Nemzeti érdek, hogy ez ne így legyen. A nemzeti érdeken kívül az európai elvárások, a Roadmap irányelvei szintén intézkedéseket igényelnek.

A magyar társadalom patriarchális és konzervatív értékei nagyrészt megerősítést nyernek a jelenlegi döntéshozók megnyilvánulásaiban, a nemek közötti egyenlőségről hangoztatott nézeteikben vagy éppen a hallgatásukban. Ezért alapvető feladat, hogy megértsék a problémát, azonosuljanak azzal, és kezdeményezően lépjenek fel annak orvoslásában.

4. Az erőszak elleni hatékony fellépéshez, a megelőzéshez szükséges intézkedések megtétele

A végső cél a nők és a gyermekek elleni erőszak minden formájának felszámolása, és a sürgős fellépés a nők és férfiak, lányok és fiúk testi és érzelmi integritáshoz való alapvető jogának megsértése ellen. Az e célok előmozdításához szükséges stratégiai prioritásoknak az áldozatok védelmét és az elkövetők felelősségre vonását szolgáló jogi keret kialakítását, az infrastrukturális háttér erősítését, és a megelőzést kell szolgálniuk.

5. A nemekhez kötődő sztereotípiák visszaszorításának támogatása

Az oktatásra vonatkozó EU-s irányelvek azt hangsúlyozzák, hogy lehetőséget kell adni mindenki számára a személyes fejlődésre, az új nemzetközi környezet által megkívánt legmagasabb szintű teljesítmény elérésére és a társadalmi integrációhoz szükséges forrásokhoz való hozzájutásra. Ezért a tagállamokban olyan oktatásirányítási stratégiákat kell kimunkálni és alkalmazni, melyeknek deklarált alapelve, hogy nem fogadhatja el a társadalmilag tartósan és visszafordíthatatlanul kizárt személyek létét, és elősegíti a személyiség fejlődését és az aktív polgárok nevelését. Több olyan jelentősebb tényezőre is érdemes utalni, melyek a közösségi oktatási kompetenciák kiszélesítésének irányába vezethetnek. Kiemelendő a más terülteket érintő szabályozás hatása az oktatásra és a más területeken zajló fejlesztések oktatási komponenseinek erősödése. Ezen alapelvek mentén kerülhet sor a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét elősegítő prioritások kidolgozására az oktatás területén.

6. A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve célkitűzéseinek megvalósításához elengedhetetlen változások szakmai megalapozása (képzés, intézményrendszer, nemekre érzékeny költségvetés, nemekre bontott adatgyűjtés)

A nemek közötti egyenlőség megteremtésében tett intézkedéseknek Európa és a világ más országaiban már számos, nehezen kiküzdött eredménye van. A nők munkaerő-piaci pozíciójának javításában, a munkavégzés formájának megválasztásában, a családi élet és a munkahely összeegyeztetésében elért eredmények, a családon belüli erőszak megfékezéséért folytatott harc – hogy csak a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve néhány kulcsterületét említsük –, mérhető, pozitív hatással voltak a nők és férfiak életére, életminőségére, a személyes és a társadalmi jövőkép alakulására. A Magyarországról szóló hazai és külföldi ország-jelentések is észlelik az EU-s jogharmonizáció eredményeit, de a gyakorlati megvalósítás ellentmondásait egyaránt. Ahhoz, hogy a nemek közötti egyenlőség területén érdemi és érzékelhető változások történjenek, egyre több nő szerepvállalására lenne szükség, mind a törvényhozásban, az igazgatásban, mind a gazdaságirányító pozícióiban. A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve célkitűzéseinek megvalósításához elengedhetetlen, hogy kialakuljanak azok az intézmények és mechanizmusok, amelyek a jelenleginél hatékonyabban képesek a politikai akarat formálására. Ezen célkitűzés eléréséhez létfontosságú, hogy a nemek egyenlősége és ennek gyakorlati politikává változtatása ne maradjon az értelmiségi nők belügye. A nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó írásokkal való azonosulás világossá teszi minden érintett számára, hogy ennek érvényesítése nélkül tovább nőnek a strukturális egyenlőtlenségek, és a szociális különbségek. Ez adja a hosszú távú Stratégia és a kétéves akciótervek alapját.

1. A nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, a fizetési és foglalkoztatási aránytalanságok felszámolása, a nők és a szegénység, a nők és az egészség szempontjainak figyelembevétele.

2. A szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolásának támogatása.

3. A férfi-női részvétel aránytalanságai csökkentésének támogatása a politikai és gazdasági döntéshozatalban, valamint a tudomány területén.

4. Az erőszak elleni hatékony fellépéshez, a megelőzéshez szükséges intézkedések megtétele.

5. A nemekhez kötődő sztereotípiák visszaszorításának támogatása.

6. A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve célkitűzéseinek megvalósításához elengedhetetlen változások szakmai megalapozása (képzés, intézményrendszer, nemekre érzékeny költségvetés, nemekre bontott adatgyűjtés).

A Kormány a Stratégiát hosszú távú fejlesztési koncepcióként fogadja el. A hosszú távú célkitűzésekhez kapcsolódó intézkedéseket, és azok megvalósításának konkrét módozatait a kétévenként kidolgozandó intézkedési tervek tartalmazzák majd. A kétéves intézkedési terveket a Kormány a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanáccsal együttműködve készíti elő.

A Kormány támogatja azt az elvet, hogy a Stratégiában szereplő feladatok végrehajtásához szükséges pénzügyi forrásokat a központi költségvetésből kell biztosítani, ezért a költségvetési tárgyalásoknál minden évben támogatja a Stratégiában foglalt irányok és célok figyelembevételét.

A Stratégia meghatározza azokat az irányokat és célokat, amelyek szükségesek a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének elősegítéséhez. Ugyanakkor meghagyja a mindenkori kormány számára a prioritások kijelölését és az ezek végrehajtásához szükséges források tervezését. A kétéves intézkedések kidolgozásakor a szükséges költségek tervezésére tárcánként kerül majd sor. Ennek költségvetési hatásai annak függvényében alakulnak, hogy a hosszú távú Stratégia irányainak és céljainak megvalósításához a mindenkori kormány mely intézkedéseket tartja a legszükségesebbnek és ezekhez milyen forrásokat rendel. A 2010–2011. évi kétéves intézkedési terv szigorúan igazodik a meglévő költségvetési keretekhez. A tárcáknak kétévente jelentéstételi kötelezettségük van a kormány felé, az első jelentést 2012. július 30-ig készítik el, majd kétévente július 30-ig.

A nemzeti, éves költségvetési kereteken túl Magyarország kihasználhatja az Európai Unió Strukturális és Kohéziós Alapjainak támogatását a Stratégiában megfogalmazott feladatok végrehajtásához. Kiemelten fontos, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervnél (illetve az operatív programokban) alkalmazott gördülő tervezés elve alapján kerüljenek be a megfogalmazott feladatok erről a területről, forrásokat is biztosítva számukra. Mivel a jelenlegi Operatív Programok 2013-ig biztosítanak támogatást a különböző szakpolitikákhoz, így a következő időszak (2014–2020) Operatív Programjainak tervezésekor szükséges folytatni a források hozzárendelését a Stratégia célkitűzéseihez.

A Stratégiáról és annak előrehaladásáról folyamatosan tájékoztatni kell a közvéleményt. A Kormány fontosnak tartja a helyi önkormányzatok és az Esélyegyenlőségi Hálózat közvetítő szerepének fejlesztését. A program kommunikációjának egyik központi eleme egy erre a célra létrehozott internetes honlap, amelyen keresztül elérhetőek a Stratégia alapdokumentumai. A honlap friss információkat tartalmaz majd a programmal kapcsolatosan, valamint fórumként szolgál az állampolgárok és a Stratégia koordinátorai közötti kommunikációban, illetve lehetőséget teremt a példaértékű gyakorlatok összegyűjtésére és terjesztésére.

Az új kommunikációs stratégia legfőbb célja, hogy hatékony eszközökkel tudatosítsa mind a közszereplőkben, mind az állampolgárokban azt a tényt, hogy minden társadalmi csoport közös érdeke az esélyegyenlőség, valamint a diszkriminációmentesség az élet minden területén, így a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének biztosítása minden területen.

Hangsúlyt kell fektetni a közvélemény formálására a Stratégia megvalósítása során, felhasználva a média jelentős szerepét a hagyományos társadalmi nemi szerepek egyenlőség irányában való elmozdításában, valamint a nők és férfiak egyenlőségével kapcsolatos kép kialakításában.

A Kormány kiemelten támogatja a párbeszéd és együttműködés fontosságát a nők és férfiak közötti, a mindennapi életben előforduló egyenlőtlenségek csökkentése érdekében.

1. A nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, a fizetési és foglalkoztatási aránytalanságok felszámolása, a nők és a szegénység, a nők és az egészség szempontjainak figyelembevétele területére vonatkozó feladatok

1.1. A nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése

Stratégiai irányok és célok:

– A Lisszaboni Akcióprogramban kitűzött 60%-os foglalkoztatási arány eléréseaz Akcióprogramban meghatározott korú nők körében.

– A kisgyermekes anyák munkaerő-piaci részvételének növelése az EU-tagállamok átlagos szintjére.

– A fekete-szürke gazdaságban dolgozó aktív korú nők legális foglalkoztatását elősegítő kezdeményezések támogatása.

– A vidéki nők munkaerő-piaci részvételének növelését elősegítő feltételek megteremtése.

– Az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen munkanélküli nők és férfiak bekapcsolása az élethosszig tartó tanulásba oly módon, hogy a fokozatosan támogatni kell az általános iskolai végzettség, majd szakképzettség megszerzését és az erre épülő továbbképzéseket, az EU által elvárt szinten.

– Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 2010. május 1-jével életbe lépő módosítása tapasztalatainak megvizsgálása abból a szempontból, hogy ezt a kötelezettséget hogyan lehet és szükséges-e előírni a magánszférában.

1.2. A fizetési és foglalkoztatási aránytalanságok felszámolása

Stratégiai irányok és célok:

– A munkaerő-piaci kereseti aránytalanságok csökkentésének elősegítése az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének érvényre juttatásával.

– A foglalkozások, munkakörök, bérek, teljesítmények összehasonlító sztenderd módszereinek elterjesztése.

– A nők beáramlásának ösztönzése a férfiasnak tekintett munkakörökbe, és az elnőiesedett foglalkozások vonzóvá tétele a férfiak számára (horizontális szegregáció csökkentése).

– Az oktatási és szakképzési rendszer nemenként arányos feltöltésének elősegítése.

– Nők felkészítése a magasabb vezetői posztok betöltésére.

1.3. Nők a vállalkozásban

Stratégiai irányok és célok:

– A nőket és férfiakat egyaránt érintő méretgazdasági problémák felszámolása, ezzel kapcsolatos felvilágosító tevékenység a gazdasági döntéshozatal minden szintjén.

– A nők önfoglalkoztatóvá és vállalkozóvá válásának elősegítése, tudásbéli és kulturális kockázataik csökkentése.

– Felkaroló – foglalkoztatást javító és a források elérését biztosító intézkedések – a vállalkozó nők vállalkozásai növekedési pályára állásának elősegítésére.

– Mikro-hitelezési programok elérhetővé tétele a többszörösen hátrányos helyzetű nők részére.

1.4. A nők szegénységi kockázatának csökkentése

Stratégiai irányok és célok:

– A női jövedelmi szegénységre, halmozott anyagi deprivácóra és a társadalmi kirekesztődés nemek szerinti különbségeire vonatkozó mérések módszertanának kidolgozása.

– Kutatás lehetőségének megteremtése a nők férfiakénál alacsonyabb keresetéből származó hátrányok feltárására, elsősorban a szociális ellátások területén.

– A nők és férfiak munkaerő-piacról való kilépésének átlagos életkorát a jelenlegihez képest 5 évvel szükséges megnövelni (EU iránymutatás).

– A gyermeküket egyedül nevelő szülők munkaerő-piaci pozíciójának megerősítése.

– A leghátrányosabb helyzetű településeken élő, gyermeket vállaló fiatal roma nők életminősége javításának ösztönzése.

– A roma és nem roma nők közötti esélyegyenlőtlenség csökkentése az oktatás, foglakoztatás és egészségügy területén.

– A vidéken egyedül élő idős nők elszegényedése megakadályozásának ösztönzése.

– A migráns és a nemzetközi védelemben részesített nők (menekültek és oltalmazottak) munkaerő-piaci problémáinak feltárása, foglalkoztatási esélyeik javításának ösztönzése.

1.5. A nők és férfiak egészségi helyzetének javítása

Stratégiai irányok és célok a nőket fokozottan veszélyeztető tényezők tekintetében:

– Az idős nők segítőkészségének mozgósítása, erőforrásaik hasznos felhasználása.

– Szervezett népegészségügyi szűréseken való részvételt ösztönző programok szervezése, továbbá az egyenlő hozzáférés biztosítása a hátrányos helyzetű nők részére.

– A roma nők egészségi állapotának javítása célzott prevenciós programokkal.

– A mentálhigiénés szempontból veszélyeztetett nőcsoportok [egyedülálló idős nők, egyedülálló anyák, migráns, nemzetközi védelemben részesített nők (menekültek és oltalmazottak) stb.] helyzete javításának ösztönzése.

– A traumatizált, valamint a kínzás vagy embertelen bánásmód áldozatává vált nemzetközi védelemben részesített nők és leánygyermekek pszichoszociális és pszichoterápiás kezeléshez való hozzáférésének elősegítése.

– A rendszeres testmozgás, mint preventív, illetve fizikai és mentális értelemben egyaránt egészségmegőrző tevékenység széles körű népszerűsítése, illetve ösztönzése.

– Az egészségtudatos magatartás fejlesztése már gyermekkortól.

Stratégiai irányok és célok a férfiakat fokozottan veszélyeztető tényezők tekintetében:

– A férfiak egyoldalú teljesítmény-, illetve munka-központú szemléletének megváltoztatása, a férfiak részvételének ösztönzése a gyermekgondozásban.

– Szervezett népegészségügyi szűréseken való részvételt ösztönző programok szervezése, továbbá az egyenlő hozzáférés biztosítása a hátrányos helyzetű férfiak részére.

– Az egészségtudatos magatartás fejlesztése már gyermekkortól.

Stratégiai irányok és célok mindkét nem tekintetében:

– A megelőzés gyakorlati megvalósítása és a szűrések szélesebb körre való kiterjesztése.

– A szűrővizsgálatok hatékonyságának növelése mindkét nem esetében.

– A szexuális felvilágosítás jelenlegi rendszerének felülvizsgálata, a létező rendszerek integrálása, új eszközök kialakítása.

– A fogamzásgátlás módjainak szélesebb körű megismertetése, eszközeinek elérhetőbbé tétele, a hátrányos helyzetűek részére ingyenes hozzáférés biztosítása – tekintettel a családi életre nevelés szempontjaira is.

– Az egyedülálló nyugdíjas nők és férfiak részére speciális támogató szolgálat kialakítása, az önkéntes munka és az önsegítő-kortárs-segítő csoportok bevonásával (szellemi fejlesztő program).

A célok eléréséhez szükséges mutatók:

– 15–64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátái iskolai végzettségi csoportok szerint

– 15–64 éves nők és férfiak munkanélküliségi rátái iskolai végzettségi csoportok szerint

– egy éven túli munkanélküliek aránya a 15–64 éves nők és férfiak között

– gazdasági aktivitási ráták nemenként és településtípusonként

– a 12 éven aluli gyermekkel rendelkező és nem rendelkező 25–49 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátái

– a roma nők foglalkoztatásban és képzésben való részvételének mutatói

– a migráns és menekült nők képzési és foglalkozási mutatói

– a nők és férfiak bruttó órakeresete közötti különbség százalékban

– a női vállalkozók száma

– az egészségben eltöltött életévek száma

– a beadott ingyenes védőoltások száma

– az egyes szűrővizsgálatokon megjelentek száma

– szervezett lakossági szűrések (emlő, méhnyak) részvételi aránya

– daganatos megbetegedések halálozási aránya (nő, férfi)

– az elvégzett szűrések száma

– a nem közfinanszírozott orvosok által végzett szűrővizsgálatok száma

– az abortuszok száma

– a regisztrált keretek között rendszeresen sportoló nők száma

2. A szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolásának támogatása

2.1 Elő kell segíteni a munka és a magánéleti kötelezettségek összehangolását a nők és férfiak számára egyaránt a munka világában

A nemi egyenlőtlenség feloldásához támogatni szükséges a férfiaknak és a nőknek egyenlő arányú részvételét a házimunka, a gyermekgondozás, a beteggondozás és az idősgondozás feladatainak ellátásában – ezek általában az otthoni fizetetlen munkák, vagy ha fizetnek érte, akkor a feketegazdaság keretébe tartoznak –, s a társadalomnak, az államnak, az oktatási rendszernek, a médiának az egyenlőtlenség feloldását segítenie kell. A munkaerő-piac átszervezésére tett javaslatok, amellett, hogy elősegítik a család és karrier összeegyeztetését mindkét nem számára, jelentős munkahelyteremtő erővel is bírnak, több bölcsődei gondozói, óvónői, betegápolói állás, a helyettesi munkakörben pályakezdő fiatalok vagy 45 éven felüliek alkalmazása állami ösztönzéssel, rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztése, részmunkaidővel kombinált gyes stb.

Stratégiai irányok és célok:

– A munka és a magánélet összehangolását elősegítő munkavégzési formák elterjesztése mindkét nem számára – részmunkaidő, távmunka, tandem-állás, rugalmas munkaidő, munkaidőbank –, az igénybevételüknek gátat szabó alacsony fizetés és magas járulékterhek elhárítására vonatkozó javaslatok kidolgoztatása szakértők által.

2.2 Elő kell segíteni a munka és a magánéleti kötelezettségek összehangolását a nők és férfiak számára egyaránt a gyermekgondozási szabadság tekintetében

A gyermekgondozás időtartama alatt járó juttatások – TGYÁS, GYED, GYES, GYET – igénybevételével töltött idő és a munka hermetikus szétválasztását enyhíteni szükséges, – gyes alatti kapcsolattartás a munkahellyel, a fokozatos visszatérés lehetősége, helyettesi rendszer bevezetése, rugalmas gyermekellátó intézmények –, a férfiakat pedig ösztönözni kell arra, hogy a gyermek kiskorában ők is maradjanak otthon velük egy időre, mivel a korai kötődésnek ebben az időszakában rögzülnek a társadalmi nemi szerepek egy családban. Mivel azonban ezek a döntések a családok belügyeibe tartoznak, és a magyar társadalomban mélyen rögzült az otthonáról gondoskodó anya és a kenyérkereső apa képe, minden változtatás csak megfelelő előkészítés után, kellő körültekintéssel vezethető be.

Stratégiai irányok és célok:

– A gyermekgondozási díj rendszerének a családi felelősségek jobb megosztása érdekében történő átgondolása.

– A gyessel kombinált részmunkaidő rendszerszerű továbbfejlesztése.

2.3 Elő kell segíteni a munka és a magánéleti kötelezettségek összehangolását a nők és férfiak számára egyaránt, a gondozási feladatok állami és munkaadói átvállalásával

A gyermekgondozási ellátás helyhiánnyal küzd, sok szülőpár kényszerűségből tartja fenn a hagyományos nemi szerepeket racionális, gazdasági megfontolások miatt.

Stratégiai irányok és célok:

– A bölcsődei és az óvodai férőhelyek jelentős növelése központi költségvetésből, és a fenntartásuk forrásainak biztosítása.

– Ösztönözni kell a munkahelyi/vállalati bölcsődék és óvodák újraindítását.

– A javítani kell a gyermekintézmények területi elosztását, alapvetően állami bölcsődék (újra)indításával, kiegészítésként családi napközik, házi gyerekfelügyeleti rendszer kiépítésével.

– Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a Biztos Kezdet Program hatásvizsgálata után a kidolgozott innovációk terjesztése széles körben megtörténjen.

– A „Legyen jobb a gyermekeknek!” 2007–2032 Nemzeti Stratégia kidolgozott innovációinak felhasználása és terjesztése.

– Az új fejlesztéseknél, lakóparkok, lakótelepek, családi házas telekkimérések esetén a vállalkozót az önkormányzattal együttműködve, még a tervek beadása idején előtanulmány készítésére kell ösztönözni, hogy felmérje a beköltöző családokban várható gyermeklétszámot. Infrastrukturális alapszolgáltatásként kell beterveznie (illetve a már meglévőket bővítve) gyermekorvosi rendelőt, bölcsődét, óvodát, s igény szerint általános iskolát, mivel ezek a – gyakran agglomerációs – lakórészek nagy számban vonzzák a kisgyermekes családokat, és a befogadó falu, város, vagy városrész gyakran nem bővíti gyermekellátó intézményeinek kapacitását, így nincs felkészülve a hamarosan megjelenő igényekre.

– Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet a háztartási és gondozási szolgáltatásokat – takarítás, vasalás, betegvigyázás, gyermekmegőrzés, idősápolás, kerti munkák, családi napközi szolgáltatás stb. – végzőket fokozatosan és választhatóan az eddigieknél kedvezőbb módon juttatásban részesíteni.

– Az állami idősgondozói kapacitásokat, a házi betegápolásban alkalmazottak számát bővíteni szükséges.

2.4 Elő kell segíteni a munka és a magánéleti kötelezettségek összehangolását a nők és férfiak számára egyaránt a nemi sztereotípia-mentes oktatással, különös hangsúllyal a gyermekgondozási, háztartási feladatok ellátására

Stratégiai irányok és célok:

– Az oktatásban nagy hangsúlyt kell helyezni a nemi sztereotípia-mentes nevelésre, különösen a gondozási és háztartási feladatokat illetően. A csecsemőgondozás, gyermeknevelés, idősgondozás, betegápolás, háztartási ismeretek, főzés, varrás, háztartási szerelés, barkácsolás stb. oktatásának fokozatos bevezetése nemtől függetlenül mindenkinek – játékos formában már óvodás korban. Ehhez megfelelő tananyag-csomag kidolgozása.

– A várandós állapot idejében legalább trimeszterenként egyszer a védőnői konzultáción az együtt élő apa is vegyen részt annak érdekében, hogy az apa is felkészüljön arra, hogyan lehet részt venni a csecsemőgondozásban, hogyan változik meg a munkamegosztás a gyermek megérkezésekor stb.

2.5 Elő kell segíteni a munka és a magánéleti kötelezettségek összehangolását a nők és férfiak számára egyaránt, gyermekbarát környezet kialakításával

A gyermekek életkorukból adódó igényei láthatók legyenek a köztereken, ezért meg kell könnyíteni a gyermekek számára a közterek használatát – gyermekbarát közterek, építmények, városok, intézmények és szolgáltatóipar –, hogy ne csak az anya magánügye legyen a kicsikkel való törődés, hanem az egész társadalomé.

Stratégiai irányok és célok:

– A gyermekbarát megoldások elterjesztése építészeti és belsőépítészeti megoldásokkal, – rámpa, pelenkázó mindkét nem mosdójában, vagy a közös előtérben, szoptatóhelyiség, gyereksarok, etetőszék, játszósarok, mosdóhoz gyermekfellépő stb. – gyermekbarát szolgáltatások alkalmazása közintézményekben, ajánlások üzletek, hotelek, könyvtárak, tömegközlekedési vállalatok, benzinkutak, éttermek stb. számára.

– A Családbarát Munkahely Díj mintájára megpályázható állami díj bevezetése gyermekbarát intézmények, üzletek számára.

A célok eléréséhez szükséges mutatók:

– bölcsődei és óvodai férőhelyek száma, ezek területi elosztása

– atipikus munkavégzési formákban dolgozó nők és férfiak száma és aránya

– gyest, családi gyedet, részmunkaidővel kombinált gyest, gyermek után járó betegszabadságot igénybe vevő nők és férfiak száma

– nemi bontású statisztika az otthon és a munkahelyen teljesített munkaórák számáról

– betegápolásban, idősgondozásban dolgozó önkormányzati házi betegápolók száma

– ápolást nyújtó intézményi helyek száma

– a családdal a betegápolási szolgáltatás biztosításában együttműködő önkormányzatok száma

– a Gyermekbarát Díjat elnyert intézmények, üzletek száma

3. A férfi-női részvétel aránytalanságai csökkentésének támogatása a politikai és gazdasági döntéshozatalban, valamint a tudomány területén

3.1 Az egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása a politikai döntéshozatalban

Stratégiai irányok és célok:

– Intézményi átalakító reformok megtervezésével meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a nők politikai döntéshozatali hátrányai felszámolhatók legyenek

– Megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy a nők politikai döntéshozatalban történő arányosabb képviselete milyen módon biztosítható.

3.2 Az egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása a gazdasági döntéshozatalban

Stratégiai irányok és célok:

– A nők vezető pozícióban elfoglalt helyét mind az állami, mind a magánszektorban az esélyegyenlőségi tervek szerepének hangsúlyosabbá tételével az időszak végére úgy szükséges növelni, hogy a kiinduló állapothoz képest az 1/3-dal magasabb legyen, és/vagy egyik nem aránya se legyen 40% alatt. A gazdasági döntésekben és általában a munka világában megmutatkozó nemi szegregáció orvoslásának egyik útja lehet, ha ezen a területen is biztosítjuk a nők megfelelő arányú részvételét.

3.3 Az egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása a tudomány területén

Stratégiai irányok és célok:

– Az elkövetkezendő időszakban valamennyi Európai Uniós forrásból támogatott kutatási, fejlesztési és innovációs projektekben kapjon prioritást a társadalmi nem kérdése, mint a kutatás tárgya, valamint a gender szemlélet és módszertan jelenjék meg a kutatásokban alkalmazott módszerek között. A pályázatok kiírása és elbírálása során kiemelt szempontként jelenjen meg a gender aspektus meglétének kritériuma.

– A női hátrányok felszámolása az oktatási és kutatási intézményekben. A gender szempontú kutatásokkal más, új, innovatív megközelítések jelenhetnek meg. Új szempontok alapján bizonyíthatóan új tudományos eredmények is várhatóak. Ennek feltételeként ösztönözni szükséges a kutatási pályázatokban és a nők tudományos pályáján meglévő előmeneteli akadályok megszüntetését.

3.4 A Kormány tudatos, folyamatos, jól felépített előkészítő munkája és kampánya a társadalmi tudatformálásban a fenti stratégiai irányok és célok megvalósítása érdekében

Stratégiai irányok és célok:

– Folyamatos kampány könyvek, tájékoztató anyagok kiadásának, terjesztésének ösztönzése társadalmi célú hirdetések segítségével is, mivel a kormányzati-politikai erők elkötelezettsége nélkül nem remélhető a társadalmi és politikai reform.

– A gender tudatosság és a társadalom értékváltásának ösztönzése.

A célok eléréséhez szükséges mutatók:

– a nők száma és aránya a politikai döntéshozatalban

– a nők száma és aránya a gazdasági döntéshozatalban

– a nők száma és aránya a tudomány egyes szintjein és területein

4. Az erőszak elleni hatékony fellépéshez, a megelőzéshez szükséges intézkedések megtétele – A nők ellen elkövetett erőszak minden formájának felszámolása, sürgős fellépés a nők és férfiak, lányok és fiúk testi és érzelmi integritáshoz való alapvető jogának megsértése ellen

4.1 Az áldozatok védelmét és az elkövetők felelősségre vonását szolgáló általános jogi és infrastrukturális keret kialakítása

Magyarországon a családon belüli erőszak megelőzése, valamint az áldozattá válás megelőzése, az áldozatsegítés, az áldozat kompenzációja területén a Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozatnak köszönhetően átfogó és hosszú távú bűnmegelőzési program valósult/valósul meg. Ugyanakkor a nők elleni erőszak különféle fajtáinak megelőzése és felszámolása, és a kérdés stratégiai megközelítése terén Magyarországnak további lépéseket kell tennie. Ennek megfelelően az alábbi intézkedések azt hivatottak elősegíteni, hogy fokozatosan létrejöjjön a nők elleni erőszak, mint a nemi alapú erőszak minden formáját megragadni képes, a nők integritásának megsértését, mint emberi jogi jogsértést meghatározó és szankcionáló jogi keret és az áldozatok speciális igényeinek megfelelő intézményrendszer. A nők elleni erőszakra vonatkozó átfogó Stratégia emberi jogi jogsértésként kezeli az elfogadott nemzetközi meghatározás szerint nemi alapú erőszaknak (gender-based violence) tekintett különféle erőszakfajtákat, melyekkel szemben részben általános, részben speciális intézkedésekkel tervez fellépni. A tervezett stratégiai irányok és célok meghatározása során alapelv a már ismertetett emberi jogi megközelítés alkalmazása. Ennek értelmében a nők elleni erőszak fajtái – különösen ismerős által elkövetett visszatérő erőszak – nem konfliktusnak, veszekedésnek vagy életvezetési nehézségnek minősülnek, hanem emberi jogi jogsértésnek, amelyek ellen az állam azonnali és hatékony beavatkozással védi állampolgárait, felelősségre vonja az elkövetőket, valamint gondoskodik az áldozatok reviktimizációjának elkerüléséről és az erőszak hosszú távú megelőzéséről.

Stratégiai irányok és célok:

– A 45/2003. (IV.16.) OGY határozat II. a) pontjában körülírt egységes, az emberi jogi szemléletmód szerinti szakmai protokollok megalkotása valamennyi, a nők elleni erőszak kezelésében szerephez jutó szakma számára. A Rendőrség szakmai protokollját e tárgykörben a 32/2007. (OT. 26.) ORFK utasítás tartalmazza, a jogalkalmazásban működő egyéb szakmák, valamint az egészségügyi és a pszicho-szociális szakmák számára is ezen utasításhoz hasonlóan szükséges a szakmai protokoll megalkotása.

– Attitűdformáló és a nők elleni erőszak során elkövetett emberi jogi jogsértések felismerését és elismerését fejlesztő ismereteket közvetítő képzési programok kidolgozása, továbbfejlesztése és megvalósítása a jogalkalmazók számára, hasonlóképpen az Igazságügyi Hivatal által a pártfogó felügyelőknek és áldozatsegítő munkatársaknak nyújtott, egyéb rendszeres képzésekhez, az érintett szakemberek számára.

– Speciális, a nők elleni erőszakkal, mint emberi jogi jogsértéssel foglalkozó, telefonos és személyes tanácsadást nyújtó segélyszolgálatok felállítása, megerősítése az erőszak különféle formáinak áldozatává vált nők számára.

– Az egészségügyi, oktatási és szociális intézmények bevonása a nők elleni erőszak feltárásába, kezelésébe és megelőzésébe.

– A nők elleni erőszakra és az emberi jogokra vonatkozó speciális tudásanyagot átadó képzések bevezetése az iskolai oktatásban, a közép- és felsőoktatási intézményekben.

– Ismeretterjesztő kiadványok, kézikönyv kiadása a nők jogaira vonatkozó hazai és európai jogszabályokról, kiadványsorozat készítése a jogok érvényesítéséhez szükséges gyakorlati tudnivalókról.

– A nők elleni erőszak minden típusának körében regisztrált cselekményekre vonatkozó, nemekre, cselekménytípusokra bontott, valamint az elkövető és az áldozat közötti kapcsolatra kiterjedő statisztikai adatgyűjtés fejlesztése, a jelenleg rendelkezésre álló adatbázisok (Netzsaru, ENYÜBS, OITH) kompatibilitásának biztosítása, az adatgyűjtés szempontjainak protokoll alapján történő egységesítése és ennek nyilvánosságra hozatala, a statisztikai adatoknak az interneten könnyen kereshető és hozzáférhető adatbázisban való közzététele évente. A bűnügyi személyes adatok statisztikai célú kezelése során a különleges adatok kezelésére vonatkozó követelményekre is figyelemmel kell lenni a jogalkotási feltételek megvizsgálása során.

– A fenti intézkedéseknek a témával régóta foglalkozó és az áldozatokkal való foglalkozás terén tapasztalatokkal rendelkező civil szervezetekkel együttműködésben történő megvalósítása.

– A célok megvalósulásának rendszeres ellenőrzése, monitorozása a megvalósulás ütemének figyelemmel kísérése, illetve a mindenkori részfeladatok kijelölése érdekében.

4.2 Nők elleni családon belüli erőszak

Mind a külföldi, mind a magyar adatok azt mutatják, hogy minden ötödik nő él vagy élt valaha olyan kapcsolatban, ahol partnere rendszeresen testileg bántalmazta őt. Ezek az adatok kizárólag a fizikai erőszakot elszenvedőket foglalják magukban, de tudjuk, hogy a folyamatos lelki erőszakban élő nők száma ennél jóval magasabb. Magyarországon a rendőrség statisztikája szerint, a családon belüli erőszak hetente legalább egy nő és havonta legalább egy gyerek életét követeli. Összesen évente 200 körül van a családon belüli erőszak körében meghalt emberek száma. A nők és gyerekek ellen elkövetett erőszak azonban az esetek nagy részében nem jelent emberölést. Az áldozatok által inkább „választott” öngyilkosság, az életveszélyes testi sérülések, a kiesett munkanapok, a gyógyszeres és pszichiátriai kezelések és a lelki sérülések évente nők és gyerekeik százezreinek életét teszik tönkre.

Magyarországon a büntetőeljárás során alkalmazható távoltartás volt az egyetlen olyan jogi eszköz, amelyet kifejezetten az erőszak e fajtájának szankcionálására hoztak létre egészen 2009. október 1-ig. Megjegyzendő, hogy a büntetőeljárásról szóló törvényben szereplő távoltartást Magyarországon a vonatkozó szabályozás hatálybalépését követő két évben összesen 141 esetben rendelt el a bíróság, míg pl. a 8,3 milliós Ausztriában az ottani törvény hatálybalépésének (1997. május 1.) második évében, 1998-ban a rendőrség és a csendőrség összesen 2600 távoltartási határozatot adott ki.

2009. október 1. óta hatályos a 2009. évi LXXII. törvény, amely a távoltartás külön ilyen esetekre specializált változatát vezeti be és szabályozza részletesen. Többek között a törvény 1. §-a meghatározza a családon belüli erőszak fogalmát. Jelenleg még nem állnak rendelkezésre statisztikák az új törvény érvényesülésével kapcsolatban.

A korábbi egyeztetésen részt vevő minisztériumok, a büntetőeljárási távoltartás kidolgozása során több alkalommal is kísérletet tettek egy önálló családon belüli erőszak tényállás megfogalmazására. Ezt az igényt a civil szervezetek is rendszeresen felvetik jelezve, hogy a köztársasági elnök sem zárta ki ennek lehetőségét egy, a 2009. évi LXXII. törvény alkotmányossági felülvizsgálati indítványában.

A legfőbb probléma, hogy a családon belüli erőszak számos olyan fogalommal rendelkezik, amellyel a jelenlegi büntetőjogi dogmatika nem tud mit kezdeni (pl.: párkapcsolat). Előrelépést a témában csak úgy lehetne elérni, hogy ezen jogilag megfoghatatlan fogalmakat a megfelelő jogágakban pontosan meg lennének határozva. Csak ezután kezdődhet el a büntetőjogi implementálásuk.

A Btk.-ban és a szabálysértésekről szóló törvényben jelenleg közel harminc olyan tényállás található, amelyek a fizikai, a pszichikai, a szexuális abúzust, valamint az elhanyagolást foglalják magukba, és amelyek a családon belüli emberileg és jogilag elítélhető cselekményeket teljes körűen felölelik. Kormányzati és társadalmi egyeztetést szükséges kezdeményezni arról, hogy melyek azok bűncselekményi tényállások, amelyeknél egy minősített esettel átfogóbban lehetne kezelni a családon belüli erőszak problémáját.

Eljárásjogi szempontból említésre méltó, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyek ex lege soron kívül kell eljárni, és a többi esetben is ez kérelmezhető, azonban a működésének hatékonyságát meg kell vizsgálni, és ha szükséges, intézkedéseket kell hozni a hatékonyság növelése érdekében.

Stratégiai irányok és célok:

– A családon belüli erőszak, valamint a kapcsolódó fogalmak pontos meghatározása, nemzetközi definíciók alapján, a megfelelő jogágban.

– A pontos fogalmi meghatározások ismeretében annak vizsgálata, hogy szükséges-e akár a Btk.-ban, akár a szabálysértésekről szóló törvény módosítása.

– A nemek szerint bontott kriminálstatisztikai adatgyűjtés bővítése az alkalmazott szankciókra vonatkozó kvantitatív adatokkal (annak kimutatása, hogy pontosan milyen büntetéssel végződtek az ügyek) – elsősorban a jogszabály alapján a büntetőbíróságok által a bűnügyi nyilvántartó szerv felé teljesített adatszolgáltatás szakmai tartalmának továbbfejlesztése, valamint a bűnügyi nyilvántartó szerv által nyilvántartott szankcionálási adatok statisztikai célú felhasználása lehetőségének megteremtése által, ideértve az esetleg szükségessé váló jogalkotási és informatikai fejlesztési feltételek megteremtésének a megvizsgálását is. A bűnügyi személyes adatok statisztikai célú kezelése során a különleges adatok kezelésére vonatkozó követelményekre is figyelemmel kell lenni a jogalkotási feltételek megvizsgálása során.

– Az ügyek lemorzsolódására („attríció”) vonatkozó rendszeres szakmai felmérések szervezése, célorientált kutatások támogatása.

– A családon belüli erőszak áldozataival foglalkozó állami és civil áldozatvédelmi szolgáltatások személyi és intézményi kapacitásának növelése, a civil szervezetek által kidolgozott és alkalmazott integrált ügyfélellátás bevezetése az áldozatokat ellátó állami szolgáltatóknál, a segítségnyújtás fejlesztése, a már meglévő krízisközpontok szolgáltatásainak kiegészítése többek között az elektronikus segítségnyújtás módszerének alkalmazásával.

– Annak biztosítása, hogy az elkövetőkkel történő foglalkozás – elterelés az erőszakos magatartástól – ne vonjon el emberi és anyagi erőforrásokat az áldozatoktól.

– A bántalmazó magatartás, bántalmazó viselkedésjegyek felismerésére kidolgozott képzések beépítése az iskolai képzésbe és a szakemberek oktatásába, mint a családon belüli erőszak elleni speciális megelőző intézkedés.

– A tömegtájékoztatás eszközeinek bevonása a párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos sztereotípiáknak, a párkapcsolati erőszak romantikus beállításának felszámolásához, felvilágosító és köztudatformáló kampányok meghirdetése, oktatási anyagok terjesztése, pályázatok kiírása.

4.3 Szexuális zaklatás

A szexuális zaklatás fogalma jelenleg nincs pontosan meghatározva, ezek az esetek jellemzően nem kerülnek jogi fórumok elé. Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését ellenőrző hatóság – saját honlapja tanúsága szerint – sem 2007-ben, sem 2008-ban egyetlen, szexuális zaklatást panaszoló ügye sem volt. Nyilvánvaló, hogy ezen eseteket kellemetlen feltárni. Európai Uniós felmérések szerint a nők legalább 30–50 százaléka szenved el munkahelyi szexuális zaklatást. Bár Magyarországon semmilyen reprezentatív felmérés nem áll rendelkezésre a szexuális zaklatásról, alappal feltételezhető, hogy hazánkban az EU átlagához képest, ez az arány bizonyosan nem kisebb.

Stratégiai irányok és célok:

– Az ügyek számára, alakulására vonatkozó statisztikai adatok feltárása, az adatok nyilvánosságának folyamatos biztosítása, kutatások, reprezentatív és kvalitatív felmérések rendszeres időközönkénti végzése.

– A témával kapcsolatos fogalmak pontos jogszabályi meghatározása.

– Az Európai Bizottság által 2007-ben a tagországok az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését ellenőrző hatóságai számára, a nemi alapú diszkrimináció fokozottabb szankcionálásának elősegítésére létrehozott munkacsoport Magyarországra vonatkozó tevékenységének, és a tevékenység eredményének nyilvánosságra hozása, átláthatóságának biztosítása.

– Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését ellenőrző hatóság dolgozói, döntéshozói, valamint a munkaügyi bírók gender-szemléletű képzésének folyamatos biztosítása.

– A munkáltatók számára mintaként használható, a részletes panasztételi mechanizmusra is kiterjedő Magatartási Szabályzat kidolgozása, és a Szabályzat alkalmazásának kötelezővé tétele legalább azon munkáltatók számára, amelyek esélyegyenlőségi tervek elfogadására kötelezettek.

– Felvilágosító, ismeretterjesztő kampányok folytatása a nagyközönség, illetve kifejezetten a munkavállalók és a munkáltatók számára.

4.4 Zaklatás

A Btk. módosításával 2008. január 1-én hatályba lépett egy új, zaklatás elnevezésű tényállás. Eszerint, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, így különösen mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni törekszik, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A 176/A. § (2) bekezdése szerint ugyanis, aki félelemkeltés céljából mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy annak a látszatnak a keltésére törekszik, hogy a sértett vagy hozzátartozója életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy veszélyeztető esemény következik be, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A zaklatás az erőszakos cselekményeket megelőző, illetve azt a szintet el nem érő helyzeteket kívánja szankcionálni.

Az új tényállással kapcsolatban még nem áll rendelkezésre komoly gyakorlati tapasztalat, de a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy megpróbálja lefedni a zaklatás számos formáját. Szükséges az elkövetkező időkben a zaklatás tényállásának felülvizsgálata a gyakorlati tapasztalatok tükrében.

Lényeges annak feltárása, hogy a mintegy kétéves jogalkalmazói gyakorlat során milyen problémák, hiányosságok merültek fel a tényállással kapcsolatban. A vizsgálat függvényében kell sort keríteni esetleges jogszabály-módosításokra.

Stratégiai irányok és célok:

– A Btk.-ban szereplő zaklatásról szóló rendelkezés körültekintő felülvizsgálata és az eredmény függvényében a szükséges módosítások elvégzése.

– A rendőrök, egyéb jogalkalmazók, illetve a segítő szakmák dolgozóinak képzése a zaklatással, annak az áldozatra gyakorolt hatásaival, a cselekmény súlyosságával kapcsolatban, különös figyelemmel a fenyegető zaklatás idejében történő felismerésének megelőző funkciójára.

– Statisztikai adatok gyűjtése reprezentatív és kvalitatív felmérések, valamint a Btk. zaklatás tényállása alapján indult eljárások útján, az eljárások sorsának alakulását is beleértve.

4.5 A szexuális önrendelkezés

A nők és gyermekek által megélt erőszak jelentős része a szexuális önrendelkezés megsértéséből ered. A nemi erőszak, gyerekekkel szembeni szexuális visszaélés vagy erőszak, a prostitúció, a pornográfia, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó nő- és gyermekkereskedelem megszüntetésének és megelőzésének egyik akadálya az a jogi szemléletmód, mely e sérelmeket nem az önrendelkezés megsértésnek, hanem „erkölcsi” – a nők erkölcseit elrontó – kérdésnek tekinti. A Btk. olyan tényállásokat tartalmaz, mint a „szemérem elleni erőszak”, „vérfertőzés”, és a szexuális önrendelkezés elleni bűncselekményeket magában foglaló fejezet neve is „nemi erkölcs elleni bűncselekmények” maradt. Az emberi jogi megközelítésre való váltás itt is elengedhetetlen a hatékony fellépéshez.

Civil szervezetek több kutatásban kimutatták a szexuális önrendelkezés körébe tartozó jogsértésekkel szemben az előítéletességet, az áldozathibáztatást, és az elkövetők felelősségének kisebbítését, vagy teljes elmosását a társadalom, a jogalkalmazók, a szakértők és a sajtó részéről.

Miközben a nemi erőszakot, illetve szexuális abúzust elszenvedő nők és gyerekek száma évente több tízezerre rúg, az életük során legalább egyszer nemi erőszakot elszenvedett nők és lányok aránya 29%. Ugyanakkor a rendőrség által regisztrált erőszakos közösülések száma pl. 2003–2007 között mintegy 250 eset évente. Az elítélések, valamint a reprezentatív minta alapján megbecsülhető elkövetések számaránya alapján egy 2000-ben készült elemzés a büntetlenül maradt nemi erőszakot elkövetők számát 98,92%-ra tette. Azok a lányok és nők, akiket megerőszakoltak, arra számíthatnak, hogy nem hisznek nekik és stigmatizálják őket. Magyarországon sokkal kevesebb a szexuális bűncselekmény miatti feljelentés, mint más európai országokban, ugyanakkor az egyik legmagasabb az elmarasztaló ítéletek aránya, ami arra utal, hogy kizárólag a gyakorlatilag már a rendőrségi feljelentéskor „eleve bizonyítottnak” tekintett ügyek kerülnek bíróságok elé. A CEDAW Bizottság korábbi két állami időszaki jelentés nyomán kiadott ajánlása ellenére a gyakorlat továbbra is megköveteli, hogy az áldozatnak bizonyítania kell a fizikai ellenállást ahhoz, hogy az ellene elkövetett szexuális visszaélés bűncselekménynek minősüljön.

A gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzus látenciáját magyar szakértők 24-szeresre becsülik, azaz csak minden 24. esetre derül fény. A szexuális önrendelkezés megsértésének többi fajtájáról még ennyi megbízható adattal sem rendelkezünk. Mindezek fényében megállapítható, hogy a szexuális önrendelkezés megsértésének eseteire a magyar jog és társadalom jelenleg még nem képes a legmegfelelőbb választ megadni.

Stratégiai irányok és célok:

– A statisztikai adatgyűjtés szélesítése, országos reprezentatív kutatások folytatása, az ügyek alakulásának nyomon követése, és az adatok hozzáférésének biztosítása a hatóságok által vezetett nyilvántartásokban és adatbázisokban, továbbá az ilyen adatgyűjtésre irányuló kutatások támogatása független szervezetek/kutatók részére – különös tekintettel arra a tényre, hogy a szexuális abúzusok látenciája kiemelkedően magas.

– Az alap- és középfokú oktatási intézmények tanulóit érintő, a szexuális kultúrával és magatartással kapcsolatos széles körű, objektív ismeretek átadását, a felnőtt életre és a felelős, örömteli párkapcsolatokra történő felkészítést célzó fejlesztések támogatása. A szexuális önrendelkezés jogának érvényesülését szolgáló szexuális és mentálhigiénés felvilágosító programok megvalósításának ösztönzése.

– A szexuális erőszak különféle fajtájával foglalkozó speciális hatósági egységek létrehozása különösen, de nem kizárólag a nyomozó hatóságoknál, a bíróságoknál, valamint az egészségügyben, ezek dolgozóinak speciális, a nők elleni erőszak jellemzőire, a nők emberi jogainak nemzetközi meghatározására, az elkövetők és áldozatok felismerésére és a velük való foglalkozás speciális ismeretire kiterjedő képzése.

– A szexuális erőszakkal kapcsolatos ügyekben eljáró különböző hatóságok tevékenységére vonatkozó protokollok kidolgozása.

– A szexuális erőszak, illetve a szexuális visszaélések áldozatait integrált módon ellátó szolgáltatások létrehozása az Európa Tanács ajánlásainak figyelembevételével.

– Az áldozatvédelemben már ismert és a nemzetközi tapasztalatokban bevált speciális technikai felszerelések alkalmazása (zárt láncú televíziós rendszeren történő kihallgatás; a kihallgatás, tanúvallomás hanganyagon, videón történő rögzítése stb.), az eljárás során az áldozat védelmében, különösen a többszöri tanúvallomás-tételi kötelezettség által tipikusan okozott reviktimizáció elkerülése érdekében.

4.6 Prostitúció, emberkereskedelem és pornográfia

Mind a prostitúció, mind az emberkereskedelem területén viszonylag új jogszabályok vannak érvényben Magyarországon. Mivel azonban e jogszabályokat társadalmi valóság mélyebb ismerete nélkül módosították, az a furcsa helyzet állt elő, hogy e két kérdéskört a magyar jogszabályok egymástól teljesen függetlenül kezelik. A prostitúcióra vonatkozó szabályozást 1993-ban – figyelembe véve az akkor már közel negyven éve érvényben lévő ún. New Yorki Egyezmény rendelkezéseit – módosították. Kiiktatták a prostituált személy büntethetőségét. Erre a változtatásra azonban úgy került sor, hogy a prostitúcióval összefüggésben megfogalmazott többi bűncselekmény leírását, valamint értelmezését nem módosították. Az üzletszerű kéjelgés tényállása hatályon kívül helyezésre került ugyan, ám a prostitúció többi szereplője – a bordélyfenntartók, kerítők, futtatók – meghatározása nem változott meg. Ők a törvény szerint csak elősegítik, esetleg kihasználják a prostitúciót, de azt az értelmező rendelkezés szerint továbbra is a most már nem büntetendő prostituált követi el. A Btk. 2007-es módosítása nyomán büntethetővé vált a kiskorú prostituált szolgáltatásait igénybe venni kívánó személy. Minthogy azonban a magyar állam továbbra is következetesen úgy vélekedik, hogy a prostitúcióban mégiscsak a prostituált a főszereplő, egy szabálysértési tényállással – az 1999-ben hatályba lépett szervezett bűnözés elleni törvény keretei között – valójában visszahelyezte a magyar jogba a prostituált büntethetőségét.

A törvény türelmi zónákat ír elő, ahol az utcai prostituált találkozhat a szolgáltatásait igénybe venni kívánó személlyel, s védett zónákat, ahol nem. A zónák kijelölése a törvény értelmében az önkormányzatok feladata, de azok mostanáig nem jelöltek ki ilyeneket. A rendőri eljárásoktól félő utcai prostituáltak lakásokba, illegális bordélyokba húzódtak vissza, s ezt elősegítette az Internet és a mobiltelefon elterjedése.

A prostitúció valódi működtetőivel szemben ritkán lép fel a rendőrség, az utóbbi években 100–200 esetben folyt eljárás, a látencia ezen a területen legalább százszoros lehet.

Emberkereskedelem címén évente mindössze 20–40 esetet regisztrálnak a bűnügyi statisztikák. A jogalkalmazók szerint nehéz ezeket az eseteket felderíteni. Az eljárás során bizonyítani kell ugyanis, hogy az emberrel folytatott kereskedés aktusa megtörtént. Ezt a tényt azonban, mivel a sértett tanúk többnyire megfélemlített nők és lányok, igen nehéz bizonyítani.

Az emberkereskedelem áldozatai számára egy biztonságos menedékotthon (shelter) működik, amelyet egy civil szervezet üzemeltet. Biztonsági okokból kizárólag az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat, illetve a rendőrség közvetíthet oda jelentkezőket. 2005-ben a shelter céljára biztosított négy épületből kettőt be kellett zárni, mivel túl kevés kérelmező jelentkezett, s azok is viszonylag rövid ideig vették igénybe a szolgáltatásokat.

A pornográfia jellegzetessége az erőszakos szex népszerűsítése. A pornográfia a nőt (általában a nőt, s emellett a gyermeket) mint kiszolgáltatott szextárgyat ábrázolja. Az Amerikai Pszichológiai Társaság közelmúltban kiadott jelentése kimutatta, hogy a női test szexuális tárgyként történő ábrázolása (pornófelvételek) a fiatal lányok testükkel kapcsolatos önbizalomhiányához, depresszióhoz, valamint táplálkozási rendellenességekhez vezet, továbbá a fiatalok egészséges nemi fejlődését is akadályozza (http://www.apa.org/releases/sexualization.html).

Stratégiai irányok és célok:

– Szociológiai, pszichológiai, egészségügyi, gazdasági és kriminológiai – a bűnszervezetekre vonatkozó – kutatások, valamint felvilágosító tevékenység folytatása a prostitúció, mint társadalmi jelenség megszüntetésének igényével és céljából.

– Tekintettel arra, hogy a pornográfia elfogadtatására és népszerűsítésére – szalonképessé tételére – hatalmas anyagi apparátus áll rendelkezésre, a tipikusan az abban szereplő lányok és nők tömegeinek rendkívüli mértékű anyagi kizsákmányolása révén, elsősorban a felvilágosítás, a köztudatformálás, a pornográfia szokásos és valótlan „romantikus” ábrázolását ellensúlyozó tájékoztatás megkezdése és fenntartása.

– A migráns, illetve nemzetközi védelemben részesített nők áldozattá válásának megelőzése, hiszen kiszolgáltatott helyzetükből adódóan könnyebben válnak a prostitúció és az emberkereskedelem áldozatává.

A célok eléréséhez szükséges mutatók:

– a nők elleni erőszak bármely formáját a nők önrendelkezési jogának, emberi jogainak sérelmeként értelmező jogszabályváltozások száma és iránya

– a nők elleni erőszak körében elkövetett bejelentett, regisztrált, kivizsgált és szankcionált bűncselekmények száma

– az elrendelt büntetőeljárási kényszerintézkedések száma, jellege, hossza, a regisztrált bűncselekmények arányában, az elkövetőkre kiszabott szankciók jellege, mértéke, hossza

– az állami és civil szféra által nyújtott szolgáltatások számának alakulása, speciális – telefonos és személyes – krízisszolgálatok, segélyvonalak, jogsegélyszolgálatok, integrált ellátást nyújtó szolgálatok száma és finanszírozási forrása

– a meglévő és létrehozandó krízisközpontok hálózatainak adatai, áldozatok, segítségkérések számának alakulása, a nyújtott segítség természete, az utánkövetés eredményei stb.

– képzésekben résztvevők száma képzésmódok, képzési napok, témák, képzők szerint

– az ellátottak elégedettségi mutatói független felmérések alapján

– az emberi jogi szemléletmódnak megfelelő felvilágosító és oktatási anyagok címzettjeinek száma

– a témáért felelős állami szervek, valamint a nők elleni erőszakkal foglalkozó emberi jogi civil szervezetek anyagi és emberi erőforrásainak változása, a célcsoport közvetlen ellátására jutó, illetve a célcsoport segítésére nyújtott összeg mértéke és annak változása

– az egységes szakmai protokollok száma az egyes témákban

– a nők elleni erőszak nemzetgazdasági és egyéni anyagi következményeit feltáró kutatások száma

– a családon belüli erőszak körébe vonható bűncselekmények áldozatainak száma nemi és életkori bontásban

– az írott és elektronikus sajtóban megjelenő, sztereotípiákat mellőző híradások, tájékoztató, ismeretterjesztő cikkek, anyagok száma

– a sztereotípiáktól, a nők számára bármely módon megalázó, az áldozatokat hibáztató ábrázolástól mentes ismeretterjesztő, felvilágosító, köztudatformáló kampányok száma

– az előítélet-mentes oktatási anyagokat alkalmazó alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények száma

– az egészségügyi és a segítő szolgáltatásokban megjelenő ráfordítások összege

– a férfiaknak a nők elleni erőszak megszüntetésében való felelősségét kimondó kampányok száma

– a férfiakat megcélzó, a nők erőszaktól való védelmét előtérbe helyező szolgáltatások száma

– a férfiak számára nyújtott szolgáltatások költségeinek aránya az áldozatoknak nyújtott szolgáltatások, illetve az áldozatok védelmét szolgáló intézkedések költségeinek arányában, ahol ez az arány nem haladja meg a 10%-ot

– a mutatók mindegyikénél különös figyelmet kell szentelni a többszörös diszkrimináció áldozataivá váló nőkre

5. A nemekhez kötődő sztereotípiák visszaszorításának támogatása

5.1 A nemekhez kötődő sztereotípiák felszámolása az oktatásban

Stratégiai irányok és célok:

– A Nemzeti Alaptanterv tartalmának rendszeres revíziója oly módon, hogy azokban tanulói szükségletként, pedagógiai értékként jelenjen meg a sztereotípiamentes társadalmi nemi identitás, valamint a társadalmi esélyegyenlőséget biztosító kompetenciák.

– Olyan továbbképző rendszerek kidolgozásának elősegítése, amelyek érintik az oktatásban résztvevő szakmák mindegyikét: az oktatásirányítókat, a közoktatási szakértőket, valamint a pedagógusokat. Ezek célja a gender érzékenyített tantervek implementációjának támogatása.

– A pedagógiai szakmai szolgáltatások keretében kapjon helyet a gender szemlélet alkalmazásának kiépítése és annak ösztönzése, hogy a nők és férfiak egyenlőségének szempontjai jelenjenek meg a pedagógiai és társ-szakmai tanácsadások során.

– A tankönyvek és tananyagok jóváhagyásának folyamatában a gender szempontú kritériumok alkalmazásának továbbfejlesztése.

– A közoktatás számára történő taneszköz-fejlesztés során horizontális szempontként jelenjék meg a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének kérdése.

– A felsőoktatás szintjén olyan kutatóbázis megteremtésének ösztönzése, melynek feladata a gender oktatáspolitikai innovációk és fejlesztések hátteréül szolgáló tudásalap léthozása, az információs bázis fejlesztése és közzététele, és további stratégiai oktatáspolitikai ajánlások kidolgozása.

– A felnőttképzés és az élethosszig tartó tanulás szférájában bővítése, második esélyteremtő képzés megvalósítása az oktatási rendszerbe illesztve (pl. női akadémia létrehozásával).

5.2 A nemekhez kötődő sztereotípiák felszámolása a média bevonásával

Stratégiai irányok és célok:

– Olyan kritériumrendszer kidolgozása, amely alapja lehet a vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatának, a szexizmusmentes és a nemek közötti egyenlőséget támogató médiakommunikációs nyelvezet és ábrázolásmód gyakorlásának, valamint a modellül szolgáló „médiatermékek” létrehozásának erősítése érdekében.

– A közpolitikai, sport, tudományos, gazdasági műsorokban és témákban való női részvétel támogatása.

– Olyan műsorsorozatok megjelenésének ösztönzése, amelyek a nők és férfiak társadalmi egyenlőségére vonatkozó általános ismeretek elterjesztését elősegítik.

– A médiaismeretek tárgyköre gender revíziójának elősegítése a közoktatásban.

A célok eléréséhez szükséges mutatók:

– a gender-képzésre fordított összeg és az abban résztvevők száma

– a téma iránt érdeklődő, a mintaprojektben résztvevő iskolák száma

– a mintaprojektben résztvevő tanárok száma

– a mintaprojektben oktatott diákok száma

– a funkcionálisan analfabéta nők száma

– a nemek megjelenése a sajtóban (közéleti műsorokban, a női és férfiszerkesztők száma stb.)

– a passzív megszólalás nemek szerinti aránya

– a nem sztereotip ábrázolások aránya a sztereotiphoz viszonyítva

– a nők megalázó, csak dekorációként történő ábrázolásának száma a médiában, kiemelten a reklámokban

– a távoktatásban részt vett nők és férfiak száma

6. A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve célkitűzéseinek megvalósításához elengedhetetlen változások szakmai megalapozása (képzés, intézményrendszer, nemekre érzékeny költségvetés, nemekre bontott adatgyűjtés)

6.1 A gender szakértelem fejlesztése és szakértők képzése, valamint a gender alapú szaktudás elterjesztése az államigazgatásban

6.2 A stratégia megvalósításához szükséges intézményrendszer létrehozása és működtetése, amely az ágazatokban érvényesítendő feladatok koordinálását, megvalósítását, annak monitorozását kiértékelését és ellenőrzését biztosítja

A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikája stratégiai elvének fogalma, tartalma nem eléggé ismert, a közbeszédben és egyes dokumentumokban más, hasonló fogalmakkal keveredik.

Egy 2006. évi kutatás az Ebktv. ismertségét és ennek kapcsán a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve érvényesítésének feltételeit vizsgálva a kérdezettek több mint felénél tájékozatlanságot tapasztalt esélyegyenlőségi kérdésekben. Az esélyegyenlőség egy csoport számára elsősorban egyenlő lehetőségeket jelent, amit az egyenlő bánásmód követ. Erre a 30–50 év közöttiek érzékenyebbek. Közel azonos nagyságrend említette a hátrányos helyzet kompenzálását is. A nők és férfiak egyenlősége nem különállóan, hanem más említésekkel együtt, mint az adott probléma társadalmi nemi metszete jelent meg a definíció elemei között úgy, hogy az egyenlőtlenségek érzékelése elsősorban a kisgyerekes anyák és az ötven fölötti nők elhelyezkedésére, illetve a nők és férfiak bérezésére vonatkozott. Az alacsony jogismerettel rendelkező válaszadók nem sok helyről kaphattak ez ügyben eligazítást. Az első Nemzeti Fejlesztési Terv (a továbbiakban: NFT) intézményes mechanizmusok híján nem hozott igazi áttörést a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve megismertetésében és gyakorlattá válásában. A felülről lefelé történő bevezetés nem párosult egy párhuzamos, alulról felfelé is elinduló ismeretátadással. A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve bekerült a pályázatok horizontális követelményei közé, de – az intézményes befogadás fogyatékossága és az intézmények ellenállása miatt – jelentősen leegyszerűsítve. A fogalmi bizonytalanság alapján megfogalmazódott, hogy bár a személyek és szervezetek pályázóképességének javításának érdekében sok hasznos, magyarázó kiadvány született, a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve céljának, jelentőségének és következményeinek lefordítása éppen azok számára nem történt meg, akik talán a leginkább érdekeltebbek abban.

A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve megvalósulása és jövője csak tisztázott fogalomrendszerrel, széles intézményes alapokon, az uralkodó politikai akarat befolyásolására alkalmas konszenzusos döntéshozatalt folytatva képzelhető el. A konszenzus alapfeltétele az érintettek szükségleteinek ismerete, a kutatási adatokra épülő alternatív tervezés, az egyén választási lehetőségeinek és szabadságának tiszteletben tartása és a döntési folyamatban való részvétel biztosítása. Csak így képzelhető el a tradíciók lassú átalakítása, fogadókészség a gender szempont mainstreammé változtatására – a nemi szempont fősodorba helyezése –, és az eredmények érintettek által történő elfogadására.

6.3 A nemekre érzékeny költségvetési (gender budgeting) szemlélet kialakítása

A gender budgeting (a továbbiakban: nemekre érzékeny költségvetés) a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve alkalmazását jelenti a költségvetési folyamatokban. Azaz olyan, a nemek szempontjaira érzékeny költségvetés kialakítását, amely a költségvetés tervezésének minden szintjén szem előtt tartja a nemek szempontjait, és úgy tervezi a költségvetési bevételeket és kiadásokat, hogy azok a nemek közötti egyenlőséget támogassák. A központi költségvetés tervezésénél a döntéshozóknak figyelembe kell venni a nemek különböző szükségleteit és érdekeit. Ehhez az szükséges, hogy a kiadások és bevételek hosszabb távú hatása nemenkénti bontásban kerüljön bemutatásra a költségvetés tervezésekor. A gender szempontú gondolkodás egyik eszköze a nemek közötti igazságosság mérlegelése a költségvetés szintjén. Ezt a módszert nemcsak a központi költségvetésben kell érvényre juttatni, hanem az önkormányzatoknál is.

A célzott programok hiánya az ÚMFT Operatív Programjaiban, a „nőszempont” hiánya a pénzügyi tervezésben szintén indokolttá teszi a nemekre érzékeny költségvetés kérdése stratégiai jelentőségének biztosítását.

Az ÚMFT második tervezési periódusa csak kis részben támaszkodhatott az első NFT értékelésére, amelyben nem voltak – most már tudjuk, nagyon hiányoztak – kifejezetten a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve megismertetését, intézményesülését vagy érvényesülését segítő célzott programok. Több szakértő véleménye ellenére az ÚMFT programozási folyamata sem javított ezen a helyzeten. Az ilyen programok fontosságát egyebek mellett a növekvő női elszegényedés és annak hatásai is indokolnák. Ezért hosszú távon elképzelhetetlen, hogy a támogatási programok tervezése, pénzügyi hátterének meghatározása, majd megvalósítása és értékelése a jövőben megtörténjen a gender szempont markáns, intézményes érvényesítése nélkül, és ez a szempont ne jelenjen meg az EU-val történő egyeztetésekben is. Ugyanez igaz a költségvetés makro-, mezzo- és mikro szintjeire is. Noha a gazdasági válság miatt minden területen önmérséklet és takarékosság várható el, éppen ezért az eddigieknél sokkal fontosabb a nemek szempontjaira érzékeny költségvetés erőteljes érvényesítése a közkiadások várható megnyirbálása során.

6.4 Gender szempontú statisztikai adatgyűjtés

A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve az Európai Uniós jogharmonizáció révén vált feladattá, feltétellé, strukturális változások alakítójává. Mivel megvalósulása állami köz- és szakpolitikák közvetítésével történik, így az elvárások alapján a szolgáltató közigazgatás része. Finanszírozása részben Európai Uniós, részben hazai forrásból valósul meg. Mindkét fogalom – a szolgáltató közigazgatás és a finanszírozás is – magától értetődően átláthatóságot és elszámoltathatóságot feltételez. A mérés a változások és elmozdulások követésének feltétele, ami lehetővé teszi az összehasonlítást is azokkal, akikkel az Európai Unión belül problémaközösségben élünk. A didaktikus bevezető oka, hogy mindez nem annyira egyértelmű, mint amilyennek tűnik. A CEDAW jelentés mellett az EU különböző igazgatóságainak kérdőívei figyelmeztetnek a hazai statisztikai háttér hiányosságaira. E hiányok a nők és férfiak társadalmi egyenlőtlenségeivel kapcsolatos szakszerű érvelést is nehezítik.

Stratégiai irányok és célok a kölcsönös mérés és mérhetőség nemzetközi és időbeli összehasonlítása érdekében: