nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet
a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról
2017-09-01
infinity
3

110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet

a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról

A Kormány a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 94. § (4) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében foglalt feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

1. Általános rendelkezések

1. § (1) A rendelet hatálya – fenntartóra tekintet nélkül – kiterjed

a) a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: nemzeti köznevelésről szóló törvény) 7. § (1) bekezdés b)–e) és g) pontjában foglalt iskolákra (a továbbiakban: iskola),

b) a tanulókra,

c) a pedagógusokra,

d) a szülőkre, valamint a tanuló törvényes képviseletét ellátó más személyekre (a továbbiakban: szülők).

(2) Az e rendelet mellékleteként kiadott Nemzeti alaptanterv (a továbbiakban: Nat) rendelkezései a nevelő-oktató munkának a nemzeti köznevelésről szóló törvény 5. § (1) bekezdés b)–c) pontja szerinti szakaszaira vonatkozóan határozzák meg az érvényes értékeket, műveltségképet, tudás- és tanulásértelmezést.

(3) A Nat a kerettantervek – az iskolák helyi tantervének elkészítéséhez a szakmai tartalom kereteit kijelölve, biztosítva –

a) az iskolai nevelés-oktatás pedagógiai feladatainak elvi, tartalmi és szemléleti alapjait,

b) a közvetítendő műveltség fő területeit és tartalmait,

c) a nevelő-oktató munka nemzeti köznevelésről szóló törvény 5. § (1) bekezdés b)–c) pontjában foglalt szakaszainak, valamint a sajátos nevelési igényű tanulók fejlesztési feladatait

határozza meg, megteremtve ezáltal a köznevelés tartalmi egységét.

2. § A Nat-ban megfogalmazott elvek, célok, fejlesztési feladatok és műveltségi tartalmak érvényesülését a tartalmi szabályozás következő szintjét jelentő, a pedagógiai munka szakaszainak sajátosságaihoz igazodóan készült kerettantervek biztosítják.

2. A Nemzeti alaptanterv és műveltségi területeinek felépítése

3. § (1) Az iskolai nevelés-oktatás egységes pedagógiai folyamat, amelyben a Nat műveltségi területenként határozza meg az iskolai nevelés-oktatás pedagógiai tartalmát.

(2) A fejlesztési feladatok és közműveltségi tartalmak az egyes nevelési-oktatási szakaszokhoz kapcsolódnak.

(3) Az alsó tagozat első két évében a tartalmi szabályozás lehetővé teszi, ösztönzi az ebben az életkorban a tanulók között tapasztalható különösen jelentős egyéni fejlődésbeli különbségek pedagógiai kezelését. Az alsó tagozat harmadik–negyedik évfolyamán erőteljesebbé – a negyedik évfolyam végére már meghatározóvá – válnak az iskolai teljesítmény-elvárások által meghatározott tanítási-tanulási folyamatok. A Nat feladataiból, céljaiból következő motiválás és a tanulásszervezés folyamata a Nat fejlesztési feladataiban is kifejeződő elvárásokra összpontosít.

(4) A felső tagozaton folyó nevelés-oktatás feladata elsősorban a sikeres iskolai tanuláshoz, a tanulási eredményességhez szükséges kulcskompetenciák, képesség-együttesek és tudástartalmak megalapozásának folytatása. A felső tagozat hetedik–nyolcadik évfolyamán folyó nevelés-oktatás alapvető feladata – a változó és egyre összetettebb tudástartalmakkal is összefüggésben – a már megalapozott kompetenciák továbbfejlesztése, bővítése, az életen át tartó tanulás és fejlődés megalapozása, valamint az, hogy fektessen hangsúlyt a pályaválasztásra, pályaorientációra.

(5) A középiskolai nevelés-oktatás szakaszában folyó nevelés-oktatás feladata az iskolai alapműveltség árnyalása és megszilárdítása, melynek során már megjelennek a pályaválasztáshoz, a továbbtanuláshoz, a munkavállalói szerephez, a szakközépiskolában az ágazathoz tartozó szakképesítések megszerzéséhez szükséges kompetenciák.

(6) A szakiskolában folyó nevelés-oktatás az iskolai alapműveltség megerősítése mellett a gazdaság, a szakképzés igényeihez is igazodva felkészít a választott szakképesítésre és segíti a társadalmi különbségekből adódó hátrányok leküzdését a Nat szakiskolai feladatokra vonatkozó fejlesztési feladatainak teljesítésével, az egyedi foglalkozást igénylő egyedi szükségletekhez igazodó tanulásszervezési módszerekkel.

(7) A Köznevelési hídprogramokban a tanuló részére szervezett nevelés-oktatás során az alapműveltség elsajátítása, elmélyítése folyik, amely a valós élethelyzetekhez és a személyes élményekhez kapcsolódó tanulás, továbbá a tanulóhoz igazodó egyéni pedagógiai gyakorlat és a tanulóra szabott egyéni fejlődési terv és az ahhoz igazodó értékelés alapján történik. Ennek során megjelennek a pályaválasztáshoz, továbbtanuláshoz, szakképzés előkésztéséhez szükséges kompetenciák. A Köznevelési hídprogramokban résztvevő iskola az oktatásért felelős miniszter által kiadott nevelési-oktatási programot alkalmazza a helyi tanterve elkészítéséhez. A nevelési-oktatási program a Nat alapfokú nevelés-oktatás szakasza ötödik–nyolcadik évfolyamára meghatározott fejlesztési feladatokra, kompetenciákra és követelményekre épül.

(8) A Nat-ban megjelenített műveltségi területi követelmények azonos elvek szerint épülnek fel, az Alapelvek, célok című, a Fejlesztési feladatok című, továbbá a (3) bekezdésben meghatározott nevelési-oktatási szakaszoknak megfelelő közműveltségi tartalmak című fejezetekre tagolódnak.

4. § A Nat

a) a fejlesztési területeket, nevelési célokat, a Nat feladatait és értékeit,

b) az iskolai nevelés-oktatás egyes sajátos tartalmi, pedagógiai feladataira, valamint az iskola és más nevelési-oktatási intézmények közötti, az érintett tanulók fejlesztését támogató pedagógiai tevékenységek egymásra épülésére vonatkozó elveket,

c) a kulcskompetenciákat,

d) az iskolai nevelés-oktatás Nat-ban meghatározott szakaszaiban a egyes műveltségi területek százalékos arányát,

e) a műveltségi területek tartalmát

határozza meg.

3. A kerettantervek elkészítésére, kiadására és alkalmazására vonatkozó szabályok

5. § (1) A kerettantervek

a) a nevelés-oktatás céljait,

b) a tantárgyi rendszert,

c) az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát,

d) a tantárgyak egy vagy két évfolyamonkénti követelményeit,

e) a tantárgyközi tudás- és képességterületek fejlesztésének feladatait,

f) a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló kötelező, továbbá az ajánlott időkeretet

az egyes iskolatípusok és nevelési-oktatási szakaszok szerint határozzák meg.

(2) A kerettantervek

a) értékrendszere tükrözi a Nat-ban meghatározott közös értékeket,

b) biztosítják az adott pedagógiai szakaszt lezáró vizsgák követelményeire való felkészítést, felkészülést,

c) azonosítható – koherens és indokolt – szaktudományi és tantárgy-pedagógiai tudományos világképet, műveltségképet közvetítenek,

d) segítik a differenciált tanulást, a kiemelt figyelmet igénylő gyermekekkel való foglalkozást,

e) kijelölik mind a kiemelt, mind az egyes műveltségi területekhez rendelt fejlesztési feladatokat,

f) továbbfejleszthetők, adaptálhatók.

(3) A szakképző iskolák közismereti és szakképzési kerettanterveit úgy kell elkészíteni, hogy együttesen alkalmazva biztosítsák az iskolai nevelés-oktatás Nat-ban meghatározott pedagógiai tartalmának feldolgozását.

(4) A hat vagy nyolc évfolyammal működő gimnáziumok a középiskolai nevelés-oktatás tekintetében az Ember és társadalom, az Ember és természet műveltségi területre vonatkozó fejlesztési feladatokat és közműveltségi tartalmakat a helyi tantervük elkészítéséhez alkalmazott hat vagy nyolc évfolyamos kerettanterv alapján hat vagy nyolc évfolyamra elrendezve szervezik meg. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok részére készülő kerettantervek a fejlesztési feladatokat és közműveltségi tartalmakat a Nat középiskolai pedagógiai munka nevelési-oktatási szakaszára vonatkozó négy éves ütemezéstől eltérően hat, vagy nyolc évfolyamra szétosztva is meghatározhatják.

4. Nevelési-oktatási program

6. § (1) A nevelési-oktatási program a nevelés-oktatás megtervezését-megszervezését segítő, a Nat-ban és egy adott kerettantervben kitűzött nevelési-oktatási célok elérését, tartalmi elemek feldolgozását lehetővé tévő, egy adott pedagógiai koncepció alapján kidolgozott hét elemű rendszer, amely minimálisan egy-egy tantárgyra, egy vagy több műveltségi területre, vagy pedagógiai szakaszra terjed ki.

(2) A nevelési-oktatási program részei:

a) a pedagógiai koncepció, amely a pedagógiai rendszer fejlesztésének indokait, céljait, alkalmazásának helyét és módját kifejtő dokumentum, mely összefoglalja, elméletileg megalapozza azokat a pedagógiai elveket, amelyeken a program alapul;

b) a tanulási-tanítási program, amely olyan pedagógiai terv, amely a koncepció szellemében kifejti a rendszer célját, követelményeit, tartalmát, a tanulási folyamat időkereteit, javasolt módszereit és eszközeit, a felhasználható szervezési módokat, utal továbbá az értékelés módjára és eszközeire;

c) a tanítási-tanulási egységek leírása, a tanulás-tanítási programot alkotó elemek részletes kifejtése;

d) eszközök, amelyek információhordozók és feladathordozók és lehetővé teszik a tervezett tevékenységek megvalósítását, egymással szigorúan – formálisan és tartalmilag is – összehangoltan, támogatják a kitűzött célok elérését;

e) az értékelés és eszközei, amelyek illeszkednek az a)–d) pontokban leírtakhoz, elősegítik a tanulói teljesítmények, a tanulói fejlődés ellenőrzését és értékelését, az elért tudásszint mérését;

f) célzottan fejlesztett továbbképzési programok, amelyek során felkészítik a pedagógusokat a konkrét program alkalmazására;

g) támogatás, tanácsadás, szakmai fórumok, a program karbantartása.

(3) Nevelési-oktatási programok az alapfokú és középfokú oktatás bármely területén, bármely pedagógiai szakaszban használhatók.

(4) Az oktatásért felelős miniszter egyes, különösen kiemelt figyelmet igénylő tanulócsoportok neveléséhez-oktatásához – különösen Hídprogramok, sajátos nevelési igényű tanulók, nemzetiséghez tartozó tanulók – nevelési-oktatási programokat ad ki.

(5) Ha a nevelési-oktatási programot nem az oktatásért felelős miniszter adja ki, a program engedélyezését az oktatásért felelős miniszter köznevelési feladatkörében eljáró, kormányrendeletben kijelölt központi hivatalához benyújtott kérelemben lehet kezdeményezni.

(6) Az oktatásért felelős miniszter által kiadott nevelési-oktatási programot az oktatásért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján közzéteszi.

5. A tanórai foglalkozások iskolai megszervezésére vonatkozó rendelkezések

7. § (1) A nemzeti köznevelésről szóló törvény 27. § (1) bekezdés szerinti tanórai foglalkozások megszervezhetők a hagyományos, tantermi szervezési formáktól eltérő módon, így különösen projekt oktatás, erdei iskola, múzeumi foglalkozás, könyvtári foglalkozás, művészeti előadáshoz vagy kiállításhoz kapcsolódó foglalkozás formájában is, amennyiben biztosított az előírt tananyag átadása, a követelmények teljesítése, a tanítási órák ingyenessége, a tanulói terhelés korlátozására vonatkozó rendelkezések megtartása.

(2) Ha az iskolai nevelés-oktatást összevont osztályban szervezik meg, a tanórai foglalkozásokat az osztatlan nevelés-oktatás sajátosságainak figyelembevételével, a közös és az osztott órák arányát meghatározva kell beépíteni a helyi tantervbe.

(3) Ha az iskola emelt szintű oktatást szervez, az emelt szintű oktatásban érintett évfolyamokon és tanulócsoportokban

a) idegen nyelv, matematika, magyar nyelv és irodalom, továbbá nemzetiségi nyelv és irodalom esetén legalább heti öt,

b) minden egyéb tantárgy esetében legalább heti négy

tanórai foglalkozást kell biztosítani.

(4) Ha az iskola emelt szintű oktatást szervez, az emelt szintű oktatásban érintett évfolyamokon és tanulócsoportokban több tantárgy együttesét érintő komplex emelt szintű oktatás esetén legalább egy érintett tantárgyra vonatkozóan, legalább a 11–12. évfolyamon a (3) bekezdés szerinti követelményeket kell érvényesíteni.

6. A tanulók heti és napi terhelésének korlátozására vonatkozó rendelkezések

8. § (1) A tanuló kötelező és választható tanítási óráinak száma – ha e rendelet másképp nem rendelkezik – egy tanítási napon nem lehet több

a) hat tanítási óránál az első–harmadik évfolyamon,

b) hét tanítási óránál a negyedik évfolyamon,

c) hét tanítási óránál az ötödik–nyolcadik évfolyamon,

d) nyolc tanítási óránál a kilencedik–tizenkettedik évfolyamon.

(2) Két tanítási nyelvű iskolai oktatásban, továbbá ha az iskolában nemzetiségi nevelés-oktatás folyik, az (1) bekezdésben meghatározott tanítási órák száma eggyel megnövelhető.

(3) A tanuló kötelező és választható tanítási óráinak összege – ha e rendelet másképp nem rendelkezik – egy tanítási héten a nemzeti köznevelésről szóló törvény 6. melléklet B és D oszlopában az adott évfolyamra meghatározott időkeretet

a) az első–negyedik évfolyamon legfeljebb kettő,

b) az ötödik–hatodik évfolyamon legfeljebb három,

c) a hetedik–tizenharmadik évfolyamon legfeljebb négy,

d) két tanítási nyelvű iskolai oktatásban, továbbá ha az iskolában nemzetiségi nevelés-oktatás folyik,

da) az első–nyolcadik évfolyamon legfeljebb négy,

db) a kilencedik–tizenharmadik évfolyamon legfeljebb öt

tanítási órával haladhatja meg.

9. § (1) A 8. §-ban a tanuló napi és heti terhelésével összefüggésben meghatározottak alkalmazásakor figyelmen kívül kell hagyni

a)1 az egyházi köznevelési intézményben szervezett hitéleti oktatásra vonatkozó tantárgy,

b) a tanuló heti kötelező tanóráinak száma és az osztályok engedélyezett heti időkerete különbözete terhére megszervezett egyéb foglalkozások,

c) a nemzeti köznevelésről szóló törvény 7. § (6) bekezdése szerinti sportiskolában a mindennapos testnevelési órákat meghaladó többlet testnevelési óra, valamint a mindennapos testnevelés keretében szervezett iskolai sportköri foglalkozások,

d) a nemzeti köznevelésről szóló törvény 27. § (5)–(8) bekezdése alapján szervezett foglalkozások,

e) a nemzeti köznevelésről szóló törvény 6. melléklet E oszlopában foglaltak alapján szervezett egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozás

óraszámait.

(2) Azokon a tanítási napokon, amikor a tanuló a tanév rendjében meghatározott mérési feladatok végrehajtásában vesz részt, más tanórai foglalkozáson való részvételre a művészeti és a testnevelési órák kivételével nem kötelezhető.

7. Záró rendelkezések

10. § (1)2 Ez a rendelet 2013. szeptember 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit első alkalommal a 2013/2014. tanévben

a) az iskolák kezdő évfolyamán,

b) továbbá az iskolák ötödik, – a hat- és nyolc évfolyamos gimnáziumok kivételével – a kilencedik évfolyamán,

c) hat évfolyamos gimnázium esetében a hetedik évfolyamán is,

d) a Hídprogram keretében szervezett kezdő évfolyamon,

majd ezt követően minden tanévben felmenő rendszerben kell alkalmazni.

(2)3

11. §4 (1) Az iskolák e rendelet Mellékletének – a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (IV. 4.) Korm. rendelet módosításáról szóló 7/2014 (I. 17.) Korm. rendelettel megállapított –

a) I.2.1. A köznevelési rendszer egyes feladataira és intézményeire vonatkozó külön szabályok cím Az idegennyelv-oktatás alcímében,

b) II.3.1. MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM cím B) FEJLESZTÉSI FELADATOK alcím 7. Az ítélőképesség, az erkölcsi, az esztétikai és a történeti érzék fejlesztése táblázat 9–12. évfolyam oszlopának utolsó mezőjében,

c) II.3.4. Ember és társadalom cím A) ALAPELVEK, CÉLOK alcím második bekezdését követő „Az Ember és társadalom műveltségi terület legfontosabb általános fejlesztési feladatai:” felsorolás nyolcadik francia bekezdésében,

d) II.3.4. EMBER ÉS TÁRSADALOM cím C) közműveltségi tartalmak alcím Történelem Ismétlődő/visszatérő és hosszmetszeti témák pontot követő táblázatban,

e) II.3.4. EMBER ÉS TÁRSADALOM cím C) KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK alcím TÖRTÉNELEM Kronologikus témák pontot követő táblázatban,

f) II.3.5. Ember és természet cím A) ALAPELVEK, CÉLOK alcímében,

g) II.3.5. EMBER ÉS TERMÉSZET cím B) FEJLESZTÉSI FELADATOK alcím első két bekezdésében,

h) II.3.10. TESTNEVELÉS ÉS SPORT cím A) ALAPELVEK, CÉLOK alcímében

i) II.3.10. TESTNEVELÉS ÉS SPORT cím C) KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK alcímében

foglaltak alapján 2014. március 31-éig vizsgálják felül pedagógiai programjukat.

(2) Az iskolák a 2014/2015. tanévben az (1) bekezdés alapján felülvizsgált pedagógiai programjuk szerint kezdik meg a nevelő-oktató munkát.

Melléklet a 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelethez5

NEMZETI ALAPTANTERV

I. RÉSZ

AZ ISKOLAI NEVELŐ-OKTATÓ MUNKA TARTALMI SZABÁLYOZÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI SZINTJEI

I. 1. A KÖZNEVELÉS FELADATA ÉS ÉRTÉKEI

A hazánk Alaptörvényében6 megfogalmazott feladatokat szem előtt tartva és A nemzeti köznevelésről szóló törvényben7 foglalt célok elérése érdekében, a törvény elveinek és szabályozásának megfelelően a Nemzeti alaptanterv (a továbbiakban Nat) a köznevelés feladatát alapvetően a nemzeti műveltség, a hazai nemzetiségek kultúrájának átadásában, megőrzésében, az egyetemes kultúra közvetítésében, az erkölcsi érzék és a szellemi-érzelmi fogékonyság elmélyítésében jelöli meg. Feladata továbbá a tanuláshoz és a munkához szükséges képességek, készségek, ismeretek, attitűdök együttes fejlesztése, az egyéni és csoportos teljesítmény ösztönzése, a közjóra való törekvés megalapozása, a nemzeti, közösségi összetartozás és a hazafiság megerősítése.

Célja továbbá, hogy a családdal együttműködve cselekvő elkötelezettségre neveljen az igazság és az igazságosság, a jó és a szép iránt, fejlessze a harmonikus személyiség kibontakoztatásához szükséges szellemi, érzelmi, erkölcsi, társas és testi képességeket. Ezáltal járul hozzá ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedék

–    a haza felelős polgárává váljék;

–    kifejlődjék benne a hazafiság érzelemvilága;

–    reális önismeretre és szilárd erkölcsi ítélőképességre tegyen szert;

–    megtalálja helyét a családban, a szűkebb és tágabb közösségekben, valamint a munka világában;

–    törekedjék tartalmas és tartós kapcsolatok kialakítására;

–    legyen képes felelős döntések meghozatalára a maga és a gondjaira bízottak sorsát illetően;

–    váljék képessé az önálló tájékozódásra, véleményformálásra és cselekvésre;

–    ismerje meg és értse meg a természeti, társadalmi, kulturális jelenségeket, folyamatokat;

–    tartsa értéknek és feladatnak a kultúra és az élővilág változatosságának megőrzését.

A nevelési-oktatási folyamatnak és az oktatásnak mindenkor összhangban kell lennie hazánk Alaptörvényével, a jogállam rendjével, az élet és az emberi méltóság tiszteletének elvével, valamint az ezzel összefüggő lelkiismereti és vallásszabadsággal, továbbá a Föld, az ember, a természet és a kultúra védelmét szolgáló nemzetközi egyezményekkel.

A Nat fontos szerepet szán az egyetemes magyar nemzeti hagyománynak, a nemzeti öntudat fejlesztésének, beleértve a magyarországi nemzetiségekhez tartozók öntudatának ápolását is. Ebből következően a nemzetiségekre vonatkozó tudástartalmak főbb tartalmi jellemzői (illeszkedve a regionális és lokális sajátosságokhoz) a tartalmi szabályozás különböző szintjein, illetve az iskoláztatás minden szakaszában arányosan meg kell, hogy jelenjenek. Kiemelten kezeli az ország és tágabb környezete, a Kárpát-medence, különösen a környező országokban élő magyarság életének megismerését, ugyanakkor fontosnak tartja azokat a tartalmakat, amelyek Európához tartozásunkat erősítik. A dokumentum figyelmet fordít az egész világot érintő átfogó kérdésekre, hangsúlyozva a fenntarthatóság iránti közös felelősséget.

Az együttműködés a szülőkkel, a gyermekek családi neveléséhez nyújtott pedagógiai segítség, a szülői vélemények, javaslatok befogadása és hasznosítása a hatékony intézményes nevelés-oktatás nélkülözhetetlen feltétele, ezért az iskolának meg kell teremtenie azokat a fórumokat, ahol a szülők és a pedagógusok közötti tapasztalatcsere kölcsönössé, az együttműködés eredményessé válhat.

A Nat szándéka, hogy a teljesítmény növelésére sarkalljon tanítványt és tanárt egyaránt, hogy az elsajátított tudás értékálló és a kor igényeinek megfelelő legyen, ennélfogva egyensúlyra törekszik a műveltség értékhordozó hagyományai, valamint az új fejlesztési célok és tartalmak között.

Ahhoz, hogy egy ország polgárai szót értsenek egymással, szükséges, hogy létezzék olyan közös műveltséganyag, amelynek ismerete minden felnőtt állampolgárról feltételezhető. Ez az a közös nyelv, amelyen a nemzedékek közötti párbeszéd a kölcsönös megértés és tisztelet jegyében folytatható.

A Nat – a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 5. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – rögzíti „az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot, meghatározza az elsajátítandó műveltségtartalmat, valamint kötelező rendelkezéseket állapít meg az oktatásszervezés körében, így különösen a tanulók heti és napi terhelésének korlátozására”. A Nat – az iskolák szakmai önállóságának teret engedve – lefekteti a köznevelés szemléleti, elvi és tartalmi alapjait, azaz meghatározza az alapműveltség kötelezően közvetítendő tartalmait minden magyarországi iskola számára.

I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok

A fejlesztési területek – nevelési célok áthatják a pedagógiai folyamat egészét, s így közös értékeket jelenítenek meg. A célok elérése érdekében a pedagógiai folyamatban egyaránt jelen kell lennie az ismeretszerzés, a gyakoroltatás-cselekedtetés mellett a példák érzelmi hatásának is.

E területek – összhangban a kulcskompetenciák alapját adó képességekkel, készségekkel, az oktatás és nevelés során megszerzett ismeretekkel, és a tudásszerzést segítő attitűdökkel – egyesítik a hagyományos értékeket és a XXI. század elején megjelent új társadalmi igényeket.

A nevelési célok a következőképpen érvényesülnek a tartalmi szabályozás különböző szintjein, és valósulnak meg a köznevelés folyamatában:

–    beépülnek az egyes műveltségi területek, illetve tantárgyak fejlesztési követelményeibe, tartalmaiba;

–    tantárgyak részterületeivé válhatnak, vagy önálló tantárgyként jelenhetnek meg az iskola helyi tanterve szerint;

–    alsó tagozaton tematizálják a tanítói munkát, a felsőbb évfolyamokon pedig elsősorban az osztályfőnöki órák témaköreit;

–    témákat, fejlesztési helyzeteket körvonalaznak a nem tanórai keretek között folyó, egyéb iskolai foglalkozások, programok számára.

A nevelési célok intézményi szintű tudatos követése, valamint a hozzájuk rendelt feladatok végrehajtása és végrehajtatása az intézményi pedagógiai kultúra és a színvonalas pedagógiai munka meghatározó fokmérője, a pedagógiai-szakmai ellenőrzés egyik fontos kritériuma.

Az erkölcsi nevelés

A köznevelés alapvető célja a tanulók erkölcsi érzékének fejlesztése, a cselekedeteikért és azok következményeiért viselt felelősségtudatuk elmélyítése, igazságérzetük kibontakoztatása, közösségi beilleszkedésük elősegítése, az önálló gondolkodásra és a majdani önálló, felelős életvitelre történő felkészülésük segítése. Az erkölcsi nevelés legyen életszerű: készítsen fel az elkerülhetetlen értékkonfliktusokra, segítsen választ találni a tanulók erkölcsi és életvezetési problémáira. Az erkölcsi nevelés lehetőséget nyújt az emberi lét és az embert körülvevő világ lényegi kérdéseinek különböző megközelítési módokat felölelő megértésére, megvitatására. Az iskolai közösség élete, tanárainak példamutatása támogatja a tanulók életében olyan nélkülözhetetlen készségek megalapozását és fejlesztését, mint a kötelességtudat, a munka megbecsülése, a mértéktartás, az együttérzés, a segítőkészség, a tisztelet és a tisztesség, a korrupció elleni fellépés, a türelem, a megértés, az elfogadás. A tanulást elősegítő beállítódások kialakítása – az önfegyelemtől a képzelőtehetségen át intellektuális érdeklődésük felkeltéséig – hatással lesz egész felnőtt életükre, és elősegíti helytállásukat a munka világában is.

Nemzeti öntudat, hazafias nevelés

A tanulók ismerjék meg nemzeti, népi kultúránk értékeit, hagyományait. Tanulmányozzák a jeles magyar történelmi személyiségek, tudósok, feltalálók, művészek, írók, költők, sportolók munkásságát. Sajátítsák el azokat az ismereteket, gyakorolják azokat az egyéni és közösségi tevékenységeket, amelyek megalapozzák az otthon, a lakóhely, a szülőföld, a haza és népei megismerését, megbecsülését. Alakuljon ki bennük a közösséghez tartozás, a hazaszeretet érzése, és az a felismerés, hogy szükség esetén Magyarország védelme minden állampolgár kötelessége. Európa a magyarság tágabb hazája, ezért magyarságtudatukat megőrizve ismerjék meg történelmét, sokszínű kultúráját. Tájékozódjanak az egyetemes emberi civilizáció kiemelkedő eredményeiről, nehézségeiről és az ezeket kezelő nemzetközi együttműködési formákról.

Állampolgárságra, demokráciára nevelés

A demokratikus jogállam, a jog uralmára épülő közélet működésének alapja az állampolgári részvétel, amely erősíti a nemzeti öntudatot és kohéziót, összhangot teremt az egyéni célok és a közjó között. Ezt a cselekvő állampolgári magatartást a törvénytisztelet, az együttélés szabályainak betartása, az emberi méltóság és az emberi jogok tisztelete, az erőszakmentesség, a méltányosság jellemzi. Az iskola megteremti annak lehetőségét, hogy a tanulók megismerjék a főbb állampolgári jogokat és kötelezettségeket, és ennek keretében biztosítja a honvédelmi nevelést. A részvétel a közügyekben megkívánja a kreatív, önálló kritikai gondolkodás, az elemzőképesség és a vitakultúra fejlesztését. A felelősség, az önálló cselekvés, a megbízhatóság, a kölcsönös elfogadás elsajátítását hatékonyan támogatják a tanulók tevékeny részvételére építő tanítás- és tanulásszervezési eljárások.

Az önismeret és a társas kultúra fejlesztése

Az önismeret – mint a személyes tapasztalatok és a megszerzett ismeretek tudatosításán alapuló, fejlődő és fejleszthető képesség – a társas kapcsolati kultúra alapja. Elő kell segíteni a tanuló kedvező szellemi fejlődését, készségeinek optimális alakulását, tudásának és kompetenciáinak kifejezésre jutását, s valamennyi tudásterület megfelelő kiművelését. Hozzá kell segíteni, hogy képessé váljék érzelmeinek hiteles kifejezésére, a mások helyzetébe történő beleélés képességének az empátiának a fejlődésére, valamint a kölcsönös elfogadásra. Ahhoz, hogy az oktatási és nevelési folyamatban résztvevő tanulók, az elsajátított készségekre és tudásra támaszkodva énképükben is gazdagodjanak, a tanítás-tanulás egész folyamatában támogatást igényelnek ahhoz, hogy tudatosuljon, a saját/egyéni fejlődésüket, sorsukat és életpályájukat maguk tudják alakítani. A megalapozott önismeret hozzájárul a kulturált egyéni és közösségi élethez, mások megértéséhez és tiszteletéhez, a szeretetteljes emberi kapcsolatok kialakításához.

A családi életre nevelés

A család kiemelkedő jelentőségű a gyerekek, fiatalok erkölcsi érzékének, szeretetkapcsolatainak, önismeretének, testi és lelki egészségének alakításában. A szűkebb és tágabb környezet változásai, az értékrendben jelentkező átrendeződések, a családok egy részének működésében bekövetkező zavarok szükségessé teszik a családi életre nevelés beemelését a köznevelés területére. A köznevelési intézményeknek ezért kitüntetett feladata a harmonikus családi minták közvetítése, a családi közösségek megbecsülése. A felkészítés a családi életre segítséget nyújt a gyermekeknek és fiataloknak a felelős párkapcsolatok kialakításában, ismereteket közvetít a családi életükben felmerülő konfliktusok kezeléséről. Az iskolának foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel is.

A testi és lelki egészségre nevelés

Az egészséges életmódra nevelés hozzásegít az egészséges testi és lelki állapot örömteli megéléséhez. A pedagógusok ösztönözzék a tanulókat arra, hogy legyen igényük a helyes táplálkozásra, a mozgásra, a stresszkezelés módszereinek alkalmazására. Legyenek képesek lelki egyensúlyuk megóvására, társas viselkedésük szabályozására, a konfliktusok kezelésére. Az iskola feladata, hogy a családdal együttműködve felkészítse a tanulókat az önállóságra, a betegség-megelőzésre, továbbá a szabályok betartására a közlekedésben, a testi higiénében, a veszélyes körülmények és anyagok felismerésében, a váratlan helyzetek kezelésében. A pedagógusok motiválják és segítsék a tanulókat a káros függőségekhez vezető szokások kialakulásának megelőzésében.

Felelősségvállalás másokért, önkéntesség

A Nat ösztönzi a személyiség fejlesztését, kibontakozását segítő nevelést-oktatást: célul tűzi ki a hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő emberek iránti szociális érzékenység, segítő magatartás kialakítását a tanulókban úgy, hogy saját élményű tanuláson keresztül ismerik meg ezeknek a csoportoknak a sajátos igényeit, élethelyzetét. A segítő magatartás számos olyan képességet igényel és fejleszt is egyúttal (együttérzés, együttműködés, problémamegoldás, önkéntes feladatvállalás és -megvalósítás), amelyek gyakorlása elengedhetetlen a tudatos, felelős állampolgári léthez.

Fenntarthatóság, környezettudatosság

A felnövekvő nemzedéknek ismernie és becsülnie kell az életformák gazdag változatosságát a természetben és a kultúrában. Meg kell tanulnia, hogy az erőforrásokat tudatosan, takarékosan és felelősségteljesen, megújulási képességükre tekintettel használja. Cél, hogy a természet és a környezet ismeretén és szeretetén alapuló környezetkímélő, értékvédő, a fenntarthatóság mellett elkötelezett magatartás váljék meghatározóvá a tanulók számára. Az intézménynek fel kell készítenie őket a környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességek és jogok gyakorlására. Törekedni kell arra, hogy a tanulók megismerjék azokat a gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek változásokat, válságokat idézhetnek elő, továbbá kapcsolódjanak be közvetlen és tágabb környezetük értékeinek, sokszínűségének megőrzésébe, gyarapításába.

Pályaorientáció

Az iskolának – a tanulók életkorához igazodva és a lehetőségekhez képest – átfogó képet kell nyújtania a munka világáról. Ennek érdekében olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítania, amelyek révén a diákok kipróbálhatják képességeiket, elmélyülhetnek az érdeklődésüknek megfelelő területeken, megtalálhatják hivatásukat, kiválaszthatják a nekik megfelelő foglalkozást és pályát, valamint képessé válnak arra, hogy ehhez megtegyék a szükséges erőfeszítéseket.

Ezért fejleszteni kell bennük a segítéssel, az együttműködéssel, a vezetéssel és a versengéssel kapcsolatos magatartásmódokat és azok kezelését.

Gazdasági és pénzügyi nevelés

A felnövekvő nemzedéknek hasznosítható ismeretekkel kell rendelkeznie a világgazdaság, a nemzetgazdaság, a vállalkozások és a háztartások életét meghatározó gazdasági-pénzügyi intézményekről és folyamatokról. Cél, hogy a tanulók ismerjék fel saját felelősségüket az értékteremtő munka, a javakkal való ésszerű gazdálkodás, a pénz világa és a fogyasztás területén. Tudják mérlegelni döntéseik közvetlen és közvetett következményeit és kockázatát. Lássák világosan rövid és hosszú távú céljaik, valamint az erőforrások kapcsolatát, az egyéni és közösségi érdekek összefüggését, egymásrautaltságát. Ennek érdekében a köznevelési intézmény biztosítja a pénzügyi rendszer alapismereteire vonatkozó pénzügyi szabályok, a banki tranzakciókkal kapcsolatos minimális ismeretek és a fogyasztóvédelmi jogok tanítását.

Médiatudatosságra nevelés

Cél, hogy a tanulók a mediatizált, globális nyilvánosság felelős résztvevőivé váljanak: értsék az új és a hagyományos médiumok nyelvét. A médiatudatosságra nevelés az értelmező, kritikai beállítódás kialakítása és tevékenység-központúsága révén felkészít a demokrácia részvételi kultúrájára és a médiumoktól is befolyásolt mindennapi élet értelmes és értékelvű megszervezésére, tudatos alakítására. A tanulók megismerkednek a média működésével és hatásmechanizmusaival, a média és a társadalom közötti kölcsönös kapcsolatokkal, a valóságos és a virtuális, a nyilvános és a bizalmas érintkezés megkülönböztetésének módjával, valamint e különbségek és az említett médiajellemzők jogi és etikai jelentőségével.

A tanulás tanítása

A tanulás tanítása az iskola alapvető feladata. Minden pedagógus teendője, hogy felkeltse az érdeklődést az iránt, amit tanít, és útbaigazítást adjon a tananyag elsajátításával, szerkezetével, hozzáférésével kapcsolatban. Meg kell tanítania, hogyan alkalmazható a megfigyelés és a tervezett kísérlet módszere; hogyan használhatók a könyvtári és más információforrások; hogyan mozgósíthatók az előzetes ismeretek és tapasztalatok; melyek az egyénre szabott tanulási módszerek; miként működhetnek együtt a tanulók csoportban; hogyan rögzíthetők és hívhatók elő pontosan, szó szerint például szövegek, meghatározások, képletek. Olyan tudást kell kialakítani, amelyet a tanulók új helyzetekben is képesek alkalmazni, a változatok sokoldalú áttekintésével és értékelésével. A tanulás tanításának elengedhetetlen része a tanulás eredményességének, a tanuló testi és szellemi teljesítményeinek lehetőség szerinti növelése és a tudás minőségének értékelése.

I.1.2. Egységesség és differenciálás, módszertani alapelvek

A tartalmi szabályozást a Nat úgy valósítja meg, hogy az iskolák, a pedagógusok, a tanulók sokféle, differenciált tevékenysége a teljesítmény növelésére sarkalló, az életesélyek tanulással történő növelését szolgáló egységes, közös alapra épüljön. Ily módon lehetőséget nyújt az iskolafenntartók értékeinek, a szülők, a tanulók érdeklődésének, a pedagógusok szakmai törekvéseinek és az iskolát körülvevő környezet helyi sajátosságainak figyelembevételére.

A tudományok gyors fejlődése, a szükségletek új megjelenési formái és a világ új kihívásai (köztük a gyermekek testi-lelki egészségét veszélyeztető számos tényező) a megszokottól eltérő feladatok elé állítják az iskolát, a pedagógusképzést és a pedagógus-továbbképzést. Olyan tudástartalmak jelentek meg, amelyek nehezen sorolhatók be a tudományok hagyományos rendszerébe, vagy amelyek egyszerre több tudományág illetékességébe tartoznak. Így megnőtt az igény egyrészt egyes hagyományos tantárgyak összevonására és/vagy tantárgyközi megjelenítésére, másrészt új tantárgyak/tantárgy-együttesek kialakítására. Fontos pedagógiai szempont, hogy a tantárgy-összevonásos és a tantárgyközi tantervi szemlélet a tanulók érdeklődését és tapasztalatait is figyelembe veszi. A Nat azáltal biztosítja e szemlélet érvényesülését, hogy nem határoz meg egységes, minden iskolára kötelezően érvényes tantárgyi rendszert, hanem annak kialakítását a kerettantervek, illetve a helyi tantervek hatáskörébe utalja.

A Nat a gyerekek, a serdülők és a fiatalok képességeinek fejlődéséhez szükséges feladatok meghatározásával ösztönzi a személyiségfejlesztő tanítást. Olyan pedagógiai munkát feltételez, amelynek középpontjában a tanulók tudásának, képességeinek fejlesztése, a készségek elsajátíttatása, kibontakoztatása, a személyiség fejlődéséhez szükséges megfelelő feltételek biztosítása áll, figyelembe véve, hogy az oktatás és a nevelés színtere nem csak az iskola, hanem az élet számos egyéb fóruma is.

A fejlesztési területek, nevelési célok megvalósulásának, a kulcskompetenciák kialakításának egyik feltétele az említett célok szolgálatába állított pedagógiai folyamat. A differenciált tanítás-tanulás megvalósulásához különösen a következő szempontokat ajánlatos figyelembe venni:

–    olyan szervezési megoldásokat kell előnyben részesíteni, amelyek előmozdítják a tanulás belső motivációinak, önszabályozó mechanizmusainak kialakítását, fejlesztését;

–    a tanulást úgy kell megszervezni, hogy a tanulók cselekvő módon vegyenek részt benne, előtérbe állítva tevékenységüket, önállóságukat, kezdeményezéseiket, problémamegoldásaikat, alkotóképességüket;

–    a nevelési-oktatási folyamat segítse elő a tanulók előzetes ismereteinek, tudásának, nézeteinek feltárását, adjon lehetőséget esetleges tévedéseik kiigazítására és tudásuk átrendezésére;

–    az iskolai tanítás-tanulás különböző szervezeti formáiban (az osztálymunkában, a csoportfoglalkozásokon, a tanulók páros, részben vagy teljesen egyéni nevelésében-oktatásában) alkalmazni kell az együttműködő (kooperatív) tanulás technikáit és formáit;

–    váljék a tanítás egyik elvévé és teendőjévé a tanulókhoz alkalmazkodó differenciálás a feladatok kijelölésében, megoldásában, a szükséges tanári segítésben, az ellenőrzésben, az értékelésben;

–    a tanulók egyéni képességeinek fejlesztése érdekében alkalmazni kell a feladathoz illeszkedő tanulásszervezési technikákat;

–    sajátos tanulásszervezési megoldásokat kell alkalmazni a különleges bánásmódot igénylő, sajátos nevelési igényű gyerekek esetében, a tanulási és egyéb problémákkal, magatartási zavarokkal küzdő tanulók nevelési-oktatási feladatainak ellátásában;

–    a tanítási-tanulási helyzetek, a tanulásszervezési módok és értékelési eljárások alkalmazkodjanak az egyes területeken tehetséges tanulók fejlesztési igényeihez, általában is támogassák a tehetségek felkutatását és tehetségük kibontakoztatását;

–    különböző tanulásszervezési megoldásokkal az együttműködést és a tanulási esélyek egyenlőségét szolgáló szervezeti formákat kell kialakítani mind az iskolák közötti együttműködésben, mind az iskolán kívüli és az iskolai munkában.

Az eredményes tanulás segítésének elvei

Minden tanköteles korú tanulónak törvényben biztosított joga, hogy a neki megfelelő nevelésben-oktatásban részesüljön. Ennek érvényesítéséhez az iskolának (az iskolafenntartóval, az iskola működtetőjével, a családdal, a gondviselővel, szakmai és civilszervezetekkel együttműködve) a következő elvek szerint kell biztosítania a nevelő-oktató munka feltételeit:

–    a képességek megismerése és fejlesztése, a készségek, ismeretek, tudástartalmak megalapozása, az attitűdök alakítása az 1–4. évfolyamon;

–    folyamatos, egyénhez igazodó fejlesztés, a tudás bővítése, megszilárdítása az iskolázás további szakaszaiban;

–    az eredményes szocializáció akadályainak korai felismerése és kezelése pedagógiai eszközökkel;

–    a tanuló tanulási nehézségeinek feltárása, problémái megoldásának segítése az iskolai nevelés-oktatás egész folyamatában és annak valamennyi területén;

–    a tanulást érintő lemaradás, illetve a tanulói leszakadás megakadályozásának érdekében a tanuló személyiségének, szociokulturális hátterének megismerése, a tanulás eredményességét növelő pedagógiai módszerek alkalmazása;

–    a tanuló önmagához és másokhoz viszonyított kiemelkedő teljesítményeinek, tehetségjegyeinek feltárása, fejlesztése a tanórákon, más iskolai foglalkozásokon, és e tevékenység támogatása az iskolán kívül is;

–    motiváló és hatékony tanulásszervezési eljárások alkalmazása, akár játékok segítségével (pl. sakk, logikai játékok);

–    egységes alapokon nyugvó tanulási követelmények, ellenőrzési-értékelési eljárások alkalmazása;

–    a sajátos nevelési igényű, akadályozott, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdők elfogadása, beilleszkedésük feltételeinek kölcsönös alkalmazkodáson alapuló megteremtése, a képességprofilhoz viszonyított haladás elismerése, a tanulásban meghatározó képességeik feltárása és fejlesztése.

Képesség-kibontakoztató felkészítés

A képességeket kibontakoztató felkészítés a személyiséget fejlesztő pedagógiai munkával és a közösségfejlesztés segítségével járul hozzá a tanulási kudarcból, a szociális hátrányból eredő lemaradás csökkentéséhez, a tanuló egyéni képességeinek, tehetségének kibontakoztatásához, tanulási, továbbtanulási esélyeinek növeléséhez. A képesség-kibontakoztató felkészítés megszervezhető integrált keretek között is, ha a közösség- és a személyiségfejlesztés halmozottan hátrányos helyzetű és az e körbe nem tartozó tanulók közös felkészítése keretében valósul meg, kiegészülve a társadalmi kirekesztés minden formáját elutasító, és a bármely oknál fogva hátrányos helyzetben lévők társadalmi beilleszkedését elfogadó és segítő magatartásformák és készségek kialakításával, az ezek alapjául szolgáló képességek kibontakoztatásával.

I.2. A NAT, A KERETTANTERVEK ÉS A HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁS

A Nat-ban megfogalmazott elvek, célok, fejlesztési feladatok és műveltségi tartalmak a képzési szakasz sajátosságai szerint több változatban is kimunkált dokumentumokban, a kerettantervekben öltenek testet.

Az oktatásért felelős miniszter által kiadott, illetve jóváhagyott kerettantervek jelentik a tartalmi szabályozás következő szintjét. A kerettantervek tehát meghatározó szerepet töltenek be a Nat céljai és feladatai érvényesítésében. Az egyes iskolatípusokban és oktatási szakaszokban a kerettantervek rögzítik a nevelés és oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát, a tantárgyak egy vagy két évfolyamonkénti követelményeit, a tantárgyközi tudás- és készségterületek fejlesztésének feladatait, és közlik a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló, illetve ajánlott időkeretet. Az egyes műveltségi területeknek lehetnek olyan fejlesztési céljai és tartalmi elemei amelyek a kerettantervekben nem önálló tantárgyként, hanem más tantárgy/tantárgyak részeként jelennek meg, sőt, a kerettantervi implementációban más műveltségterületek részévé is válhatnak. Az intézmény szakmai önállóságát a kerettantervekben kötelező tartalommal nem szabályozott időkeret szabad felhasználása, a módszertani szabadság, az engedélyezett kerettantervek közötti választás, illetve az egyedi tantervek engedélyeztetési lehetősége biztosítja.

A Nat-ban megfogalmazottak alapján a kerettantervek határozzák meg a tanulás-tanítás folyamatában elsajátítandó fejlesztési követelményeket, továbbá az elvárt tudás mélységét, szervezettségét, és alapul szolgálnak a kimeneti követelmények meghatározásához. A Nat normáit, illetve a szakképzés esetében a szakmaterületek követelményeit közvetítő, de annál részletesebb kerettantervek és oktatási programok – a Nat-tal együtt – irányt mutatnak a tankönyvíróknak és szerkesztőknek, a tanítási segédletek, eszközök készítőinek, továbbá az állami vizsgakövetelmények, valamint az országos mérési-értékelési eszközök kidolgozóinak, de legfőképpen az iskolák nevelőtestületeinek.

A kerettantervek az alábbi elvárásoknak felelnek meg:

–    a bennük kifejeződő értékrendszer tükrözi a Nat-ban meghatározott közös értékeket;

–    azonosíthatók bennük a Nat-ban megjelölt fejlesztési területek, nevelési célok, kulcskompetenciák (lásd: II. 1. fejezet) és műveltségi tartalmak, továbbá a bennük foglaltak alkalmasak ezek fejlesztésére, követésére és értékelésére;

–    biztosítják a felkészítést az adott iskolafokot, iskolatípust lezáró vizsgák követelményeire;

–    segítik a differenciált tanulást, a kiemelt figyelmet igénylő tanulókkal való foglalkozást, a sajátos nevelési igényű tanulói csoportok fejlesztését;

–    használatuk során érvényesülnek a tanulói, gyermeki jogok és a tanulási esélyegyenlőség;

–    érvényesíthető útmutatásokkal szolgálnak mind a kiemelt, mind az egyes műveltségi területekhez rendelt fejlesztési feladatok, mind pedig a műveltségi tartalmak teljesítéséhez;

–    kellően nyitottak a továbbfejlesztésre, a célokhoz alkalmazkodó felhasználásra.

A helyi tantervek iránti alapvető követelmény, hogy megfeleljenek annak a választott kerettantervnek, amely elkészítésük alapjául szolgál, továbbá az iskola arculatára jellemzően töltsék meg tanítási-tanulási tartalommal és tevékenységekkel a rendelkezésükre álló átlagosan 10%-os szabad időkeretet.

I.2.1. A köznevelési rendszer egyes feladataira és intézményeire vonatkozó külön szabályok

Az erkölcstan oktatása

A nemzeti köznevelésről szóló törvény rendelkezései szerint az általános iskola 1-8. évfolyamán az erkölcstan tantárgy oktatása kötelező tanórai keretben történik. Az erkölcstan tantárgy anyagához 1-4. osztályban a Nat Magyar nyelv és irodalom, Ember és társadalom, Életvitel és gyakorlat, valamint Művészetek műveltségterületének azok a fejlesztési követelményei és közműveltségi tartalmai az irányadók, amelyek az életkori sajátosságoknak megfelelő beszélgetési témákat, magatartásmintákat, életvezetési szokásokat közvetítik. Az 5-8. évfolyamon az erkölcstan tantárgyra az Ember és társadalom műveltségterület Erkölcstan, etika közműveltségi tartalmai érvényesek.

A hit- és erkölcstan oktatására vonatkozó szabályok

A hit- és erkölcstan oktatás tartalmát az egyházi jogi személy határozza meg.

Egész napos iskola

Az általános iskola A nemzeti köznevelésről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően egész napos iskolaként is működhet. Az egész napos iskola olyan iskolaszervezési forma, amelyben a tanórai és egyéb foglalkozásokat az iskola délelőtt és délután, egyenletesen szétosztva 16 óráig szervezi meg az intézmény elfogadott pedagógiai programja szerint. Ez a tanulásszervezési forma lehetővé teszi mind a felzárkóztatás, mind a tehetséggondozás sajátos tevékenységeit, így támogatva a képességfejlesztés hatékony pedagógiai eljárásait. A kötelező tanórákon túli foglalkozások teret adhatnak a művészeti nevelésnek, a testmozgásnak vagy más, az iskola arculatához illő szakköri és egyéb foglalkozásoknak, illetve az önálló tanulásnak.

A nemzeti köznevelésről szóló törvény értelmében valamennyi általános iskola választható foglalkozásokat szervez 16 (szülői igény esetén 17) óráig, ily módon teremtve meg a fokozatos átmenetet az egész napos iskolák széles körű elterjedéséhez.

Természettudományos nevelés

Az egyén, a közösségek és a természet harmóniájának elősegítése a nevelés-oktatás rendszerének kiemelt feladata. A kísérletezés, a megfigyelés, a természettudományos gondolkodás differenciált fejlesztése és alkalmazása, a műszaki ismeretek hétköznapi életben is használható elemeinek gyakorlati elsajátítása a Nat kiemelten fontos tartalma. Cél, hogy a természettudomány ismeretei és módszerei úgy épüljenek be a diákok gondolkodásába és tevékenység-repertoárjába, hogy előhívhatók legyenek a mindennapi problémák értelmezése és megoldása során. Az átlagosnál elmélyültebb természettudományos érdeklődés felkeltését és a tehetséggondozást a kerettantervekben megjelenő emelt óraszámú tantárgyi programok biztosítják.

A mindennapos testnevelés

A nemzeti köznevelésről szóló törvényben foglalt kivételekkel az iskola a mindennapos testnevelést heti öt testnevelés óra keretében szervezi meg. A heti öt órából legfeljebb heti két óra a Nat Testnevelés és sport műveltségterületében jelzett sporttevékenységekre (úszás, néptánc, közösségi és más sportjátékok, szabadtéri sportok, természetjárás, kirándulás), vagy - az iskola lehetőségeinek és felszereltségének megfelelően - különféle más sporttevékenységekre fordítható (hagyományos magyar történelmi sportok, mozgásos és ügyességi játékok, csapatjátékok). A heti két óra kiváltható továbbá sportolással iskolai sportkörben, vagy - a tanuló kérelme alapján - sportszervezet, sportegyesület keretei között végzett igazolt sporttevékenységgel.

A mindennapos művészeti nevelés

Az alsó tagozatos nevelés-oktatás egyik kiemelt feladata a mindennapos művészeti nevelés, amely az iskola délutáni foglalkozási keretének felhasználásával is megvalósulhat, így teremtve alkalmat a tanulók különféle egyéni, kisközösségi művészeti tevékenységeinek fejlesztésére.

Az 5-12. évfolyamokon folyamatosan biztosítani kell a művészeti nevelés tanórai és tanórán kívüli iskolai feltételeit, lehetőségeit.

Az idegennyelv-oktatás

Az első idegen nyelv oktatása legkésőbb az általános iskola 4. évfolyamán kezdődik. Amennyiben az 1-3. évfolyam idegennyelv-oktatásában képzett pedagógus alkalmazása megoldható, és az iskola pedagógiai programja erre lehetőséget ad, az első idegen nyelv oktatása ezen évfolyamokon is megkezdhető. Az első idegen nyelv megválasztásakor – amely az angol, német, francia, továbbá a kínai lehet – biztosítani kell, hogy azt a felsőbb évfolyamokon is folyamatosan tanulhassák. A második idegen nyelv oktatása a 7. évfolyamon kezdődhet. A középiskolákban az érettségi idejére biztosítani kell az első idegen nyelv legalább B1 szintű elsajátítását. A középiskolákban második idegen nyelvként szabad választás szerint oktathatók a különböző nyelvek.

Az emelt szintű képzési forma

Az emelt szintű (hagyományosan ún. „tagozatos”) szervezési forma a tehetséggondozás sajátos módja, amelynek során az általános iskolában, illetve a középfokú oktatásban egy vagy több meghatározott tantárgy fejlesztési követelményeinek és ismereteinek elsajátítása a kerettantervek által meghatározott, magasabb szintű követelményekkel, emelt óraszámban valósul meg. Ebben a szervezési formában kiemelt hangsúlyt kell helyezni a természettudományok, az idegen nyelvek, illetve a művészeti területek fejlesztésére.

Az óvodai nevelés kapcsolata az iskolai neveléssel-oktatással

A Nat fejlesztési feladatrendszere szorosan kapcsolódik a kisgyermekkori fejlesztés irányait meghatározó Óvodai nevelés országos alapprogramjában megfogalmazott célokhoz.

A szakközépiskolai oktatás

A szakközépiskolának szakmai érettségi végzettséget adó érettségire, szakirányú felsőfokú iskolai továbbtanulásra, szakirányú munkába állásra felkészítő, valamint általános műveltséget megalapozó négy középiskolai évfolyama van, ahol szakmai elméleti és gyakorlati oktatás is folyik. A képzés óraterve párhuzamosan biztosítja a felkészülést az érettségi vizsgákra, valamint a szakmai ismeretek elsajátítását. A szakközépiskolában az Országos képzési jegyzékről szóló kormányrendeletben meghatározott ágazatokban tehető munkakör betöltésére képesítő szakmai érettségi vizsga.

A szakiskolai nevelés

A szakiskolák a nevelést-oktatást a szakiskolai kerettantervek alapján szervezik meg, amelyeknek a szakképzési törvényben meghatározott időkeretet kell biztosítaniuk a Nat követelményeinek megvalósítására. A kerettantervek egyrészt a Nat kiemelt fejlesztési területeire, nevelési céljaira, a kulcskompetenciákra épülnek, másrészt a szakiskola közismereti és szakmai tárgyai együttesét figyelembe véve érvényesítik a műveltségterületek alapelveit, céljait és fejlesztési követelményeit. A szakiskolai kerettanterveket a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter adja ki az oktatásért felelős miniszter egyetértésével.

A kollégiumi nevelés kapcsolata az iskolai neveléssel-oktatással

A kollégiumi nevelés és oktatás A kollégiumi nevelés országos alapprogramja alapján mindenekelőtt a Nat kiemelt fejlesztési feladatain keresztül kapcsolódik az iskolai tantervi szabályozáshoz. A kollégiumi nevelésnek és oktatásnak segítenie kell az érintett iskolák nevelő és oktató feladatait.

Az Arany János programok

Az Arany János Tehetséggondozó Program célja, hogy a kollégium és a középiskola összehangolt tehetséggondozó program keretében készítse fel a hátrányos helyzetű tanulókat a középiskola megkezdésére, tanulmányaik eredményes folytatására, majd esélyt teremtsen a felsőoktatási tanulmányok folytatásához.

Az Arany János Kollégiumi Program célja, hogy a kollégium és a középiskola összehangolt pedagógiai tevékenysége keretében, a kulcskompetenciák fejlesztésével készítse fel a hátrányos helyzetű tanulókat a középiskola megkezdésére, és segítse tanulmányaik sikeres befejezését, a továbbtanulást, illetve a belépést a munka világába.

Az Arany János Kollégiumi-Szakiskolai Program célja, hogy hatékonyan segítse a korai iskolaelhagyás csökkenését, a kollégium és a szakiskola befogadó pedagógiai környezetben, differenciált tanulásszervezéssel és pályaorientációval esélyt teremtsen a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak a piacképes szakma megszerzésére.

A sajátos nevelési igényű tanulók nevelésének-oktatásának elvei

A sajátos nevelési igényű tanulók esetében is a Nat-ban meghatározott egységes fejlesztési feladatokat kell alapul venni. A nevelési-oktatási folyamatot a tanulók lehetőségeihez, korlátaihoz és speciális igényeihez igazodva elsősorban a következő elvek szerint kell megszervezni:

–    a feladatok megvalósításához hosszabb idősávokat, tágabb kereteket kell megjelölni ott, ahol erre szükség van;

–    igény szerint sajátos, a fogyatékossággal összeegyeztethető tartalmakat, követelményeket kell kialakítani és teljesíttetni;

–    szükség esetén a tanuló számára legmegfelelőbb alternatív kommunikációs módszerek és eszközök, siket tanulóknál a magyar jelnyelv elsajátításának, alkalmazásának beépítése a nevelés, oktatás folyamatába;

–    az iskolák segítő megkülönböztetéssel, egyénileg is támogassák a tanulókat, elsősorban az önmagukhoz mért fejlődésüket értékelve; az egyes fogyatékkal élő tanulókkal összefüggő feladatokról a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve és a vizsgaszabályzatok adnak eligazítást.

A nemzetiségi nevelés és oktatás elvei

A nemzetiségi nevelés és oktatás célja a tanulók nemzetiségi közösséghez tartozásának erősítése. Ezt a célt az iskola a nemzetiségi nyelv és kultúra közvetítésével éri el a következő elvek szerint:

–    a helyi tantervekben megjelenő kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozásokon túl felhasználható időkeret a kötött nyelvi és népismereti óraszám miatt általában kisebb az általánosnál; ezt a hátrányt a műveltségi területek erőteljesebb integrációjával, a kiemelt fejlesztési feladatok átgondolt megjelenítésével kell a helyi tantervi szabályozás szintjén kiegyenlíteni;

–    az óraterv kialakításakor biztosítani kell egy idegen nyelv oktatását is;

–    az iskola nevelő és oktató munkája arra irányuljon, hogy a készségek kialakítása és a képességek fejlesztése az általános követelmények szerint érvényesüljön minden műveltségi területen;

–    a speciális követelményekre vonatkozóan további eligazítást A nemzetiség iskolai oktatásának irányelve ad.

II. RÉSZ

Kompetenciafejlesztés, műveltségközvetítés, tudásépítés

II.1. A KULCSKOMPETENCIÁK8

Az Európai Unióban kulcskompetenciákon azokat az ismereteket, készségeket és az ezek alapját alkotó képességeket és attitűdöket értjük, amelyek birtokában az Unió polgárai egyrészt gyorsan alkalmazkodhatnak a modern világ felgyorsult változásaihoz, másrészt a változások irányát és tartalmát cselekvően befolyásolhatják. A tudásalapú társadalomban felértékelődik az egyén tanulási képessége, mert az emberi cselekvőképesség az élethosszig tartó tanulás folyamatában formálódik.

A különböző kompetenciaterületekben megjelenő ismeretek, készségek, és ezek hátterében a meghatározó képességek és attitűdök számos tanulási helyzetben és összefüggésben alkalmazhatók különféle célok elérésére, különböző problémák és feladatok megoldására, ezért több műveltségterülethez is köthetők. Több kompetencia egymásba fonódik, így részben fedik egymást, továbbá az egyikhez szükséges elemek támogatják a másik területhez elengedhetetlen készségek formálódását, fejlődését. Hasonló egymásra építettség jellemzi a képességek kibontakoztatására és a tanulás fejlesztésére irányuló célok és az egyes műveltségterületek viszonyát. Számos olyan fejlesztési területet említhető, amely valamennyi műveltségterületen a kialakítandó kompetencia részét képezi: ilyen például a kritikus gondolkodás, a kreativitás, a kezdeményezőképesség, a problémamegoldás, az együttműködés, a kockázatértékelés, a döntéshozatal, az érzelmek kezelése, a kapcsolati kultúra, a társas tolerancia.

Anyanyelvi kommunikáció

Az anyanyelvi kommunikáció magában foglalja a fogalmak, gondolatok, érzések, tények, vélemények kifejezését és értelmezését, megőrzését és közvetítését szóban és írásban (hallott és olvasott szöveg értése, szövegalkotás szóban és írásban), valamint a helyes, öntudatos és alkotó nyelvhasználatot az oktatásban és képzésben, a társadalmi és kulturális tevékenységek során, a családi és a társas életben, a munkában és a szabadidős tevékenységekben, a társas valóság formálásában.

Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

Az anyanyelvi kommunikáció az anyanyelv elsajátításának folyamata és eredménye, amely természeténél fogva kapcsolódik az egyén kognitív képességeinek fejlődéséhez. Az anyanyelvi kommunikáció feltétele a megfelelő szókincs, valamint a nyelvtan és az egyes nyelvi funkciók ismerete. Ez a tudásanyag felöleli a szóbeli és írásbeli kapcsolattartás fő típusainak, az irodalmi és nem irodalmi szövegek egész sorának, a különböző nyelvi stílusok sajátosságainak, valamint a különféle helyzetekben a nyelv és a kommunikáció változásainak ismeretét.

Az ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy változatos helyzetekben, szóban és írásban képes másokkal érintkezni, kommunikációját figyelemmel tudja kísérni, és a helyzetnek megfelelően tudja alakítani. Képes nyelvileg megalkotni és kifejezni saját valóságát és valóságértelmezését, a nyelvhasználaton keresztül mások valóságértelmezését megismerni és a sajátjával összevetni, összehangolni, vagy ütköztetni. Képes a nyelvhasználat útján ismereteket szerezni és ismereteit gazdagítani, illetve új ismereteket, tudást létrehozni. Képes megkülönböztetni és felhasználni különböző típusú szövegeket, továbbá információkat keresni, gyűjteni, feldolgozni és közvetíteni. Tud segédeszközöket használni, saját szóbeli és írásbeli érveit a helyzetnek megfelelően, etikusan és meggyőzően kifejezni.

A pozitív attitűd magában foglalja a társas viszonyokra érzékeny, tudatos, érdeklődő és önkritikus magatartást, a törekvést az építő jellegű párbeszédre, az igényes megnyilvánulás értékének felismerését, az esztétikai minőség tiszteletét, mások megismerésének igényét és az anyanyelv iránti felelősség vállalását. Ehhez ismerni kell az anyanyelv és a nemzeti kultúra, a nyelv és a valóság, a kommunikáció és a társas világ közötti összetett kapcsolatot, a nyelv változó-változtató természetét, másokra gyakorolt hatását, a társadalmilag felelős nyelvhasználat jelentőségét.

Idegen nyelvi kommunikáció

Az idegen nyelvi kommunikáció – az anyanyelvi kommunikációhoz hasonlóan – az alapvető nyelvi készségekre épül: fogalmak, gondolatok, érzések, tények és vélemények megértése, kifejezése és értelmezése idegen nyelven különböző tevékenységi formákban. Ilyen a hallott és olvasott szöveg értése, a szövegalkotás és az interakció szóban és írásban. Ezek a tevékenységek az élet különböző területein – oktatás és képzés, munka, családi és társas élet, szabadidős tevékenységek – az egyén szükségleteinek megfelelően folynak. Az idegen nyelvi kommunikáció olyan képességekre és készségekre is támaszkodik, mint a közvetítés az anyanyelv és az idegen nyelv között, valamint más kultúrák megértése. A nyelvhasználó tudásszintje változhat a különböző nyelvek, nyelvi tevékenységek (hallott szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése, íráskészség és közvetítő készség), valamint az idegen nyelvet használó társadalmi-kulturális háttere, igényei és érdeklődése szerint.

Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

A kommunikatív nyelvi kompetencia lexikális, funkcionális, grammatikai és szövegalkotási ismereteket, valamint szocio- és interkulturális készségeket feltételez. Az élethosszig tartó tanuláshoz a nyelvhasználónak el kell sajátítania az önálló tanulás stratégiáit és az ehhez szükséges eszközök használatát.

A pozitív attitűd magában foglalja a kulturális sokféleség tiszteletben tartását és a nyelvek, kultúrák közötti kommunikáció iránti érdeklődést és kíváncsiságot.

Matematikai kompetencia

A matematikai kompetencia kialakításához elengedhetetlen az olyan meghatározó bázisképességek fejlesztése, mint a matematikai gondolkodás, az elvonatkoztatás és a logikus következtetés. E kompetencia összetevőit alkotják azok a készségek is, amelyekre támaszkodva a mindennapi problémák megoldása során a matematikai ismereteket és módszereket alkalmazzunk.

A matematikai kompetencia kialakulásában, hasonlóan más területekhez, az ismeretek és a készség szintű tevékenységek egyaránt fontos szerepet töltenek be.

Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

A matematikai ismeretek magukban foglalják a számok, mértékek, struktúrák, az alapműveletek és az alapvető matematikai fogalmak, jelölések és összefüggések készség szinten alkalmazható tudását.

A matematikai kompetencia azt jelenti, hogy felismerjük az alapvető matematikai elveket és törvényszerűségeket a hétköznapi helyzetekben, elősegítve a problémák megoldását a mindennapokban, otthon és a munkahelyen. E kompetencia teszi lehetővé a törvényszerűségek felismerését a természetben, és alkalmassá tesz az érvek láncolatának követésére, a matematika nyelvén megfogalmazott törvények megértésére.

A matematikai műveltséghez való pozitív hozzáállás annak az igazságnak a tiszteletén alapul, hogy a világ rendje megismerhető, megérthető és leírható.

Természettudományos és technikai kompetencia

A természettudományos kompetencia az ismereteknek és készségeknek azt a rendszerét jelöli, amelynek megfelelő szintje lehetővé teszi, hogy megfelelő ismeretek és módszerek felhasználásával leírjuk és magyarázzuk a természet jelenségeit és folyamatait, bizonyos feltételek mellett előre jelezve azok várható kimenetelét is. Segít abban, hogy megismerjük, illetve megértsük természetes és mesterséges környezetünket, és ennek megfelelően irányítsuk cselekedeteinket. A technikai kompetencia ennek a tudásnak az alkotó alkalmazása az emberi vágyak és szükségletek kielégítése érdekében. A természettudományos és technikai kompetencia magában foglalja a fenntarthatóság, azaz a természettel hosszú távon is összhangban álló társadalom feltételeinek ismeretét, és az annak formálásáért viselt egyéni és közösségi felelősség elfogadását.

Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

A természettudományok esetében elengedhetetlen a természet működési alapelveinek, az alapvető tudományos fogalmaknak, módszereknek és technológiai folyamatoknak az ismerete, de ismerni kell az emberi tevékenységeknek a természetre gyakorolt hatásait is. Így megértjük a tudományos elméletek szerepét a társadalmi folyamatok alakulásában, valamint az alkalmazások és a technológiák előnyeit, korlátait és kockázatait a társadalomra nézve.

A természettudományos és technikai kompetencia birtokában mozgósítani tudjuk természettudományos és műszaki műveltségünket a munkában és a hétköznapi életben: amikor új technológiákat, eszközöket, berendezéseket ismerünk meg és működtetünk, amikor a tudományos eredményeket a hétköznapokban alkalmazzuk egyéni és közösségi célok érdekében, vagy természettudományos és műszaki műveltséget igénylő döntések meghozatalakor. Az ilyen kompetenciával felvértezett ember egyaránt kritikus az áltudományos, az egyoldalúan tudomány- és technikaellenes, illetve a technikát, a termelést az emberi szempontok és a környezeti fenntarthatóság fölé helyező megnyilvánulásokkal szemben.

A természettudományos és technikai kompetencia kritikus és kíváncsi attitűdöt alakít ki az emberben, aki ezért igyekszik megismerni és megérteni a természeti jelenségeket, a műszaki megoldásokat és eredményeket, nyitott ezek etikai vonatkozásai iránt, továbbá tiszteli a biztonságot és a fenntarthatóságot.

Digitális kompetencia

A digitális kompetencia felöleli az információs társadalom technológiáinak (információs és kommunikációs technológia, a továbbiakban IKT) és a technológiák által hozzáférhetővé tett, közvetített tartalmak magabiztos, kritikus és etikus használatát a társas kapcsolatok, a munka, a kommunikáció és a szabadidő terén. Ez a következő készségeken, tevékenységeken alapul: az információ felismerése (azonosítása), visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje; digitális tartalomalkotás és -megosztás, továbbá kommunikációs együttműködés az interneten keresztül.

Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

A digitális kompetencia az IKT természetének, szerepének és lehetőségeinek megértését, alapos ismeretét, illetve ennek alkalmazását jelenti a személyes és társadalmi életben, a tanulásban és a munkában. Magába foglalja a főbb számítógépes alkalmazásokat – szövegszerkesztés, adattáblázatok, adatbázisok, információtárolás és -kezelés, az internet által kínált lehetőségek és az elektronikus média útján történő kommunikáció (e-mail, hálózati eszközök) – a szabadidő, az információ-megosztás, az együttműködő hálózatépítés, a tanulás, a művészetek és a kutatás terén. A tanulónak értenie kell, miként segíti az IKT a kreativitást és az innovációt, ismernie kell az elérhető információ hitelessége és megbízhatósága körüli problémákat, valamint az ezek kiszűrésére használatos alapvető technikákat, továbbá az IKT interaktív használatához kapcsolódó veszélyeket és etikai elveket, valamint a szerzői jogból és a szoftver-tulajdonjogból a felhasználókra vonatkozó jogi kereteket.

A szükséges készségek magukba foglalják az információ megkeresését, összegyűjtését és feldolgozását, a kritikus alkalmazást, a valós és a virtuális kapcsolatok megkülönböztetését. Ide tartozik a komplex információ előállítását, bemutatását és megértését elősegítő eszközök használata, valamint az internet alapú szolgáltatások elérése, az ezek segítségével történő keresés, az IKT alkalmazása a kritikai gondolkodás, a kreativitás és az innováció területén.

Az IKT használata kritikus és megfontolt attitűdöket igényel az elérhető információ és az interaktív média felelősségteljes alkalmazása érdekében. A digitális kompetencia fejlődését segítheti továbbá az aktív részvétel a kulturális, társadalmi és/vagy szakmai célokat szolgáló közösségekben és hálózatokban.

Szociális és állampolgári kompetencia

A személyes, értékalapú, személyek és kultúrák közötti párbeszédre nyitott szociális és állampolgári kompetenciák a harmonikus életvitel, valamint a közösségi beilleszkedés feltételei. A közjó iránti elkötelezettség és tevékenység felöleli a magatartás minden olyan formáját, amelynek révén az ember hatékony és építő módon vehet részt az egyre sokszínűbb társadalmi és szakmai életben, továbbá – ha szükséges – képes a konfliktusok megoldására. Az állampolgári kompetencia lehetővé teszi, hogy a társadalmi folyamatokról, struktúrákról és a demokráciáról kialakult tudást felhasználva aktívan vegyünk részt a közügyekben.

Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

Az állampolgári kompetencia a demokrácia, az állampolgárság fogalmának és az állampolgári jogoknak az ismeretén alapul, ahogyan ezek az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a nemzetközi nyilatkozatokban szerepelnek, és ahogyan ezeket helyi, regionális, nemzeti, európai és nemzetközi szinten alkalmazzák. A kompetencia magába foglalja az aktuális események, valamint a nemzeti, az európai és a világtörténelem főbb eseményeinek és tendenciáinak, továbbá a társadalmi és politikai mozgalmak valós céljainak, értékeinek és törekvéseinek az ismeretét. Idetartozik az európai integráció és az EU struktúráinak, főbb célkitűzéseinek és értékeinek az ismerete, valamint az európai sokféleség és a kulturális azonosságtudat fontosságának tudatosítása egyaránt.

Az állampolgári kompetencia kialakítása során olyan képességekre és készségekre is támaszkodni kell, mint a közügyekben kifejtett hatékony együttműködés, a helyi és a tágabb közösségeket érintő problémák iránti érdeklődés, valamint a megoldásuk során tanúsított szolidaritás. Ez a kompetencia magában foglalja a közösségi tevékenységek és a különböző – helyi, nemzeti és európai – szinteken hozott döntések kritikus és kreatív elemzését, továbbá a részvételt a döntéshozatalban (elsősorban szavazás útján).

A pozitív attitűdök az emberi jogok teljes körű tiszteletén alapulnak, ideértve az egyenlőség, a demokrácia, a vallási és etnikai sokszínűség tiszteletben tartását. Pozitív attitűd a településhez, az országhoz, a nemzethez, az EU-hoz és általában az Európához való tartozás tudata, a részvétel iránti nyitottság a demokratikus döntéshozatal valamennyi szintjén, valamint a felelősségérzetnek és a közösségi összetartozást megalapozó közös értékek, demokratikus elvek elfogadásának és tiszteletben tartásának kinyilvánítása. Az alkotó részvétel az állampolgári tevékenységeket, a társadalmi sokféleség és kohézió, valamint a fenntarthatóság támogatását és mások értékeinek, magánéletének tiszteletét is jelenti.

A személyes és szociális jólét megköveteli, hogy az egyén rendelkezzék a saját fizikai és mentális egészségére vonatkozó ismeretekkel és alkalmazza is őket. A kiegyensúlyozott kapcsolatok és a társadalmi életben való aktív, sikeres részvétel érdekében elengedhetetlen a normatudat és az általánosan elfogadott magatartási szabályok elsajátítása. Fontos az egyénnel, a csoporttal, a munkaszervezettel, a nemek közti egyenlőséggel, a megkülönböztetés-mentességgel, a társadalommal és a kultúrával kapcsolatos alapvető fogalmak ismerete. Kívánatos a tájékozódás az európai társadalmak kulturális és társadalmi-gazdasági viszonyaiban, továbbá a nemzeti és az európai identitás kapcsolatának a megértése is.

E kompetencia alapja az a sokféle képességre épülő készség, hogy az ember különféle területeken tud hatékonyan kommunikálni, figyelembe veszi és megérti a különböző nézőpontokat, tárgyalópartnereiben bizalmat kelt, és empátiával fordul feléjük.

Az attitűdök vonatkozásában az együttműködés, a magabiztosság és az integritás a legfontosabb. Nélkülözhetetlen még a társadalmi-gazdasági fejlődés, az interkulturális kommunikáció iránti érdeklődés. Az attitűd fontos része a személyes előítéletek leküzdése és a törekvés a kompromisszumra. Ide tartozik még a stressz és a frusztráció megfelelő kezelése, valamint a változások iránti fogékonyság.

Kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia

A kezdeményezőképesség és a vállalkozói kompetencia segíti az embert, hogy igyekezzék megismerni tágabb környezetét, és ismeretei birtokában képes legyen a kínálkozó lehetőségek megragadására. Ez tudást, kreativitást, újításra való törekvést és kockázatvállalást jelent, valamint azt, hogy az egyén céljai érdekében terveket készít és valósít meg. Alapját képezi azoknak a speciális ismereteknek, készségeknek és magatartásformáknak, amelyekre a mindennapi életben, a társadalomban és a munkahelyen szükség van.

Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

A szükséges ismeretek egyrészt az ember személyes, szakmai és/vagy üzleti tevékenységeihez illeszthető lehetőségek, kihívások felismerését, értelmezését, másrészt a gazdaság működésének átfogóbb megértését és a pénz világát érintő magabiztos tájékozódást foglalják magukban. Az egyénnek tudatában kell lennie a vállalkozások működésének pénzügyi és jogi feltételeivel is.

Olyan készségek, képességek tartoznak ide, mint a tervezés, a szervezés, az irányítás, a vezetés, a feladatok megosztása, az elemzés, a kommunikáció, a jó ítélőképesség, a tapasztalatok értékelése, a kockázatfelmérés és -vállalás, a munkavégzés egyénileg és csapatban, valamint az etikus magatartás.

A pozitív attitűdöt a függetlenség, az alkotó- és újítókészség, a célok elérésére irányuló motiváció és eltökéltség jellemzi a személyes és társadalmi életben, valamint a munkában.

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőkészség

Az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőkészség magában foglalja az esztétikai megismerést, illetve az elképzelések, képzetek, élmények és érzések kreatív kifejezésének elismerését, befogadását mind a hagyományos művészetek nyelvén, mind a média segítségével, különösen az irodalomban, a zenében, a táncban, a drámában, a bábjátékban, a vizuális művészetekben, a tárgyak, épületek, terek kultúrájában, a modern művészeti kifejezőeszközök, a fotó és a mozgókép segítségével.

Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

Az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőkészség feltételezi a helyi, a nemzeti, az európai és az egyetemes kulturális örökség tudatosítását, a főbb művészeti alkotások értő és beleérző ismeretét a népszerű kortárs kultúra és kifejezésmódok vonatkozásában is. Ide tartozik az európai országok, nemzetek és a kisebbségek kulturális és nyelvi sokfélesége megőrzésére irányuló igénynek, a közízlés fejlődésének, valamint az esztétikum mindennapokban betöltött szerepének a megértése is.

Olyan képességek és készségek értendők ide, mint a művészi önkifejezés, a művészi érzék, a műalkotások és előadások értelmezése és elemzése, a saját nézőpont összevetése mások véleményével, a kulturális tevékenységben rejlő gazdasági lehetőségek felismerése és kiaknázása, s ez által az általános életminőség javítása.

A pozitív attitűdök alapját a művészet szeretete, a művészi kifejezés sokfélesége iránti nyitottság és az esztétikai érzék fejlesztésére való hajlandóság képezi. A nyitottság, az érdeklődés, a fogékonyság fejleszti a kreativitást és az azt támogató készséget, hogy a művészi önkifejezés és a kulturális életben való részvétel révén gazdagodjon az állampolgárok önismerete, emberi kapcsolatrendszere és eligazodó készsége a világban.

A hatékony, önálló tanulás

A hatékony, önálló tanulás azt jelenti, hogy az ember képes kitartóan tanulni, saját tanulását megszervezni egyénileg és csoportban egyaránt, ideértve a hatékony gazdálkodást az idővel és az információval. Felismeri szükségleteit és lehetőségeit, ismeri a tanulás folyamatát. Ez egyrészt új ismeretek szerzését, feldolgozását és beépülését, másrészt útmutatások keresését és alkalmazását jelenti. A hatékony és önálló tanulás arra készteti a tanulót, hogy előzetes tanulási és élettapasztalataira építve tudását, a képességek együttesére támaszkodó készségeit a legkülönbözőbb helyzetekben alkalmazza: tanulási és képzési folyamataiban, otthon, valamint a munkában egyaránt. A motiváció és a magabiztosság e kompetencia elengedhetetlen eleme.

Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

Az életben jól hasznosítható, a munka- vagy karriercélok elérését szolgáló tanuláshoz az embernek megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie saját képességeiről, a szükséges kompetenciákról, tudástartalmakról és szakképesítésekről. A hatékony és önálló tanulás feltétele, hogy ismerje és értse saját tanulási stratégiáit, készségeinek és szaktudásának erős és gyenge pontjait, valamint képes legyen megtalálni a számára elérhető oktatási és képzési lehetőségeket, útmutatásokat, támogatásokat.

A hatékony és önálló tanulás olyan alapvető készségek meglétét igényli, mint az írás, olvasás, számolás, valamint az IKT-eszközök használata. Ezekre épül az új ismeretek elsajátítása, feldolgozása és beépítése. A hatékony és önálló tanulás további feltétele a saját tanulási stratégia kialakítása, a motiváció folyamatos fenntartása, a figyelem összpontosítása, valamint a tanulás szándékának és céljának kritikus mérlegelése. A tanulónak képesnek kell lennie a közös munkára és arra, hogy tudását másokkal megossza, saját munkáját tárgyilagosan értékelje, és szükség esetén tanácsot, információt, támogatást kérjen.

A pozitív attitűd tanulás iránti belső motivációt feltételez, amelynek folyamatos fenntartásához elengedhetetlen, hogy az ember korábbi tanulási és élettapasztalatait felhasználja, új tanulási lehetőségeket kutasson fel, és a tanultakat az élet minden területén széles körben alkalmazza.

II.2. MŰVELTSÉGI TERÜLET

II.2.1. A Nat műveltségi területeinek felépítése

A Nat az alap és középfokú nevelés-oktatás pedagógiai szakaszára fogalmaz meg érvényes értékeket, műveltségképet, tudás- és tanulásértelmezést. Mivel egyre inkább felértékelődik a formális, informális, nem formális kultúra- és tudásközvetítő rendszerek, intézmények, szervezetek szerepe, idővel a kötelező iskolai képzés nem nyújthat befejezett, lezárt tudást. Így az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges motívumok és tanulási képességek, készségek, jártasságok, attitűdök kialakítása alapvető jelentőségűvé válik.

A nevelés-oktatás 12 évfolyama egységes folyamat, amely három képzési szakaszra oszlik. A Nat-ban meghatározott fejlesztési feladatok az egyes képzési szakaszokhoz kapcsolódnak. Ezek a következők:

az alapfokú nevelés-oktatás szakasza:

–    1–4. évfolyam;

–    5–8. évfolyam;

a középfokú nevelés-oktatás szakasza:

–    9–12. évfolyam

Megjegyzés: a 6 és 8 osztályos gimnáziumok a középfokú intézmények közé tartoznak, függetlenül attól, hogy mely képzési szakaszokat foglalják magukba.

Az óvodai nevelés szakasza az iskolaérettség eléréséig tart. Fejlesztési feladatrendszerét a kisgyermekkori fejlesztésben irányadó Óvodai nevelés országos alapprogramja határozza meg. A Nat épít az Óvodai nevelés országos alapprogramjára.

Az alsó tagozat (1–4. évfolyam) első két évében a szabályozás lehetővé teszi az ebben az életkorban különösen jelentős egyéni különbségek kezelését. A 3–4. évfolyamon erőteljesebbé válnak – a negyedik évfolyam végére már meghatározóan – az iskolai teljesítmény-elvárások által meghatározott tanítási-tanulási folyamatok. A motiválás és a tanulásszervezés a Nat fejlesztési feladataiban is kifejeződő elvárásokra összpontosít. A Nat az első négy évfolyamot tekinti az első önálló képzési szakasznak.

A felső tagozat (5–8. évfolyam) funkciója elsősorban a sikeres iskolai tanuláshoz, a tanulási eredményességhez szükséges kulcskompetenciák, készségegyüttesek és tudástartalmak megalapozásának a folytatása. A 7–8. évfolyam alapvető feladata – a változó és egyre összetettebb tudástartalmakkal is összefüggésben – a már megalapozott kompetenciák továbbfejlesztése, azaz megerősítése, bővítése, finomítása, hatékonyságuk, változékonyságuk növelése. A Nat a második négy évfolyamot tekinti a második önálló képzési szakasznak.

A középfokú nevelés-oktatás szakaszának funkciója a korábbi képzési szakaszban kibontakozott képességek továbbfejlesztése, a készségek és a tudástartalmak elmélyítése és megszilárdítása. E szakaszban már megjelennek a munkavállalói szerephez szükséges kompetenciák, továbbá iskolatípustól függően a pályaválasztáshoz kapcsolódó, illetve a szakképesítés megszerzéséhez szükséges készségek, ismeretek.

A középfokú iskola az általános iskola befejezése után (nyolc vagy hat évfolyamos gimnázium esetében az általános iskola negyedik vagy hatodik évfolyamának elvégzése után) kezdődik, és a tankötelezettség végéig, illetve a középfokú tanulmányok lezárásáig végzi nevelő-oktató tevékenységét. Feladata a fiatalok felkészítése a felnőtt társadalomba való beilleszkedésre az ehhez szükséges műveltségtartalom biztosításával, továbbá a pályaorientáció, illetve felkészítés a felsőfokú tanulmányok megkezdésére vagy a munkába állásra. Képzési jellege szerint lehet szakiskola, szakközépiskola vagy gimnázium; ezek a szakképesítés, az ágazat vagy a tagozatok szerint eltérő programok alapján haladnak.

A Nat-ban megjelenített műveltségterületi követelmények azonos szerkezetűek. Az Alapelvek, célok című fejezetet a Fejlesztési feladatok követik, majd a fent említett nevelési-oktatási szakaszoknak megfelelően a közműveltségi tartalmak zárják.

II.2.2. Ajánlás a Nat műveltségi területek százalékos arányaira

Műveltségi területek

1–4.

5–6.

7–8.

9–10.

11–12.*

Magyar nyelv és irodalom

27-40

15-22

10-15

10-15

10

Idegen nyelvek

2-6

10-18

10-15

12-20

13

Matematika

13-20

13-18

10-15

10-15

10

Ember és társadalom

4-8

6-10

10-15

8-15

10

Ember és természet

4-8

6-10

15-20

15-20

10

Földünk – környezetünk

2-4

4-8

5-8

Művészetek

14-20

10-16

8-15

8-15

6

Informatika

2-5

4-8

4-8

4-8

4

Életvitel és gyakorlat

4-8

4-10

4-10

4-8

Testnevelés és sport

20-25

20-25

15-20

14-20

15

* Csak a minimális százalékos arány.

A szakközépiskolában és a szakiskolában a szakképzésről szóló törvényben meghatározott időkeretet kell biztosítani a Nemzeti alaptantervben meghatározott iskolai nevelés-oktatás pedagógiai tartalmának feldolgozására.

II.2.3. Ajánlás a nemzetiségi iskolákban a Nat műveltségi területek százalékos arányaira

Műveltségi területek

1–4.

5–6.

7–8.

9–10.

11–12.

Nemzetiségi nyelv és irodalom

18-22

14-20

12-18

12-15

12-17

Magyar nyelv és irodalom

20-35

14-20

10-15

10-15

10

Idegen nyelvek

8-16

8-16

11-20

8

Matematika

13-20

13-18

9-13

8-13

9

Ember és társadalom

4-8

4-8

9-13

8-13

10

Ember és természet

4-8

6-9

12-18

13-18

8

Földünk – környezetünk

2-8

3-8

4-8

Művészetek

10-17

8-14

5-10

6-10

2

Informatika

2-5

3-8

4-10

4-10

5

Életvitel és gyakorlat

3-6

3-8

3-8

2-7

Testnevelés és sport

16-25

15-20

15-20

12-15

12

II.3. A MŰVELTSÉGI TERÜLETEK ANYAGAI

II.3.1. MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM

A) ALAPELVEK, CÉLOK

Az egyéni, a közösségi, a társadalmi kommunikáció alapja a magyar nyelv sokoldalú ismerete és árnyalt használata. A nyelv kultúrát formál, őriz és közvetít, az emberi kommunikáció, a gondolkodás, a tanulás, az önismeret kibontakozásának közege, előfeltétele és legfőbb eszköze. Az anyanyelvnek kulcsszerepe van a nemzeti és kulturális önazonosság, tudatosság és kifejezőkészség, az erkölcsi, az esztétikai, a történeti és a kritikai gondolkodás kialakításában is. Az anyanyelvnek mint rendszernek a biztos tudása, az anyanyelvi készségek birtoklása segíti az aktív részvételt a társadalom közösségeiben, valamint meghatározó szerepe van a társadalom értékeinek létrehozásában, megvitatásában, közössé tételében és alakító áthagyományozásában. Az anyanyelvi alapok megfelelő ismerete segíti az idegen nyelv elsajátítását.

Az anyanyelvi képzés befolyásolja és támogatja a többi műveltségterület elsajátítását, ezért az anyanyelvi kompetencia fejlesztése valamennyi műveltségi terület feladata. Az irodalom mint nyelvi művészet a kultúra egyik fő hordozója, alakítója: a szövegértési és alkotási (alsó tagozatban fogalmazási) készségek, és az ezeket megalapozó képességek fejlesztésének, az esztétikai és érzelmi nevelésnek, a viselkedési szabályrendszer átadásának egyik legátfogóbb és leghatékonyabb eszköze. Ezért alapvető szerepe van a nyelvi, a kulturális és a szociális kompetenciák alakításában, fejlesztésében, meghatározó a tanulás teljes folyamatában.

Az anyanyelvi nevelés alapvető feladata a nyelv mint változó rendszer megismerése, illetve a nyelvi kompetencia fejlesztése annak érdekében, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő szinten birtokolják a szóbeli és írásbeli kommunikáció eszköztárát, képessé váljanak azok funkcionális elemzésére, gyakorlati alkalmazására. Így segítve és megalapozva a tanulók önálló ismeretszerzését, tanulását, valamint a velük szoros összefüggésben levő differenciált gondolkodást, az élethosszig tartó tanulás képességét és igényét.

Az egyén folyamatosan fejlődő szövegértési és -alkotási tudása teszi lehetővé, hogy önállóan, illetve másokkal együttműködve képes legyen a verbális és nem verbális kommunikáció kódjainak, kapcsolatainak, tényezőinek azonosítására, tudatos alkalmazására, a különböző szövegek megértésére, elemzésére, kritikai feldolgozására. Mindezek birtokában alkalmassá válik a másodlagos, átvitt kifejezésmódból adódó jelentések felismerésére, reflexiójára és arra, hogy saját szövegek alkotása során maga is éljen velük. A szövegek önálló megalkotásában képes megfelelni a beszédhelyzetet, a hallgatóságot figyelembe vevő, az alkotói szándékból, az olvasók igényeiből, továbbá a különféle szövegműfajok normáiból fakadó erkölcsi, esztétikai és kulturális elvárásoknak.

Az anyanyelvi és irodalmi nevelés elválaszthatatlan egységet alkot, ugyanakkor különböző képességterületeket fejleszt. Az irodalmi művekkel folytatott aktív párbeszéd révén jön létre a kapcsolat a múlt, a jelen és a jövő között. A jelentős művek szembesítik a befogadót az élet alapvető kérdéseivel, biztosítva a kultúra folytonosságát, folyamatos megújulását. Segítenek az emberi és társadalmi problémák megértésében, átélésében, a saját és más kultúrák megismerésében, az én és a másik közötti különbség megfogalmazásában, tiszteletében. Az irodalmi alkotások fejlesztik az emlékezetet, az élmények feldolgozásának és megőrzésének képességét, hozzájárulnak ahhoz, hogy a diákokban megteremtődjék a hagyomány elfogadásának és alakításának párhuzamos igénye.

A fenti célok mellett az irodalmi nevelés kitüntetett feladata az olvasási kedv felkeltése és megerősítése, az irodalomnak mint művészetnek, mint az emberi kommunikáció sajátos formájának megszerettetése, közlésformáinak, kifejezési módjainak élményteremtő megismertetése. Az így megszerzett tudás lehetőséget teremt az ön- és emberismeret, a képzelet, a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére, miközben a tanulók megismerik a sokoldalú és többjelentésű hagyomány fogalmát, a nyelvi és művészi konvenciókat.

A Magyar nyelv és irodalom műveltségterület számos ponton kapcsolódik a Művészetek, az Ember és társadalom, az Élő idegen nyelv, valamint az Informatika műveltségi területek tartalmaihoz és céljaihoz.

B) FEJLESZTÉSI FELADATOK

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.    Beszédkészség, szóbeli szövegek megértése, értelmezése és alkotása

2.    Olvasás, az írott szöveg megértése

3.    Írás, szövegalkotás

4.    A tanulási képesség fejlesztése

5.    Anyanyelvi kultúra, anyanyelvi ismeretek

6.    Irodalmi kultúra, az irodalmi művek értelmezése

7.    Az ítélőképesség, az erkölcsi, az esztétikai és a történeti érzék fejlesztése

A táblázatokban található nyilak („„) azt jelzik, hogy az adott tevékenység a felsőbb évfolyamokon is folytatódik, a következő képzési szakaszra érvényes kiegészítésekkel.

1. Beszédkészség, szóbeli szövegek megértése, értelmezése és alkotása

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A megfelelő hangképzés, beszédlégzés és hangoztatás fejlesztése; törekvés a mások számára érthető és kifejező beszédre.

Szöveges kiejtési, mondat- és szövegfonetikai gyakorlatok.

Törekvés a jól formált, nyelvileg igényes beszédre és a megfelelő artikulációra.

A szöveg tartalmát és a beszélő szándékát tükröző kiejtésmód eszközeinek alkalmazása. A szünet, a hangsúly-, a beszédtempó-, a hangmagasságváltás és a hanglejtés modulációjának használatában rejlő kommunikációs lehetőségek megfigyelése és alkalmazása.

A kommunikációs folyamat összetevőinek azonosítása, értelmezése.

Önismereti gyakorlatok, szerepjátékok.

A szóhasználat, a kiejtés, a testbeszéd összehangolása különféle beszédhelyzetekben.

A testbeszéd, gesztusnyelv lehetőségeinek és korlátainak megtapasztalása.

A testbeszéd, a térközszabályozás és az arcjáték szerepének ismerete, tudatos alkalmazása különféle kommunikációs helyzetekben; dekódolása a hétköznapi kommunikációs helyzetekben és a tömegkommunikációban.

Részvétel a tanulócsoportban folyó beszélgetésben, vitában.

Figyelem a kortárs és a felnőtt beszélgetőtársra.

Rövid hallott szöveg üzenetének, érzelmi tartalmának megértése.

Hallott szöveg rövid szóbeli összefoglalása.

A beszélő fellépésének, szóbeli viselkedésének megfigyelése.

Empatikus együttműködés a beszédtárssal.

Érvelés: érvek felkutatása, vélemény, állásfoglalás kialakítása, „„

Törekvés a hallott szöveg üzenetének dekódolására.

„„továbbfejlesztése.

Mindennapi élmények, olvasmányok, látvány-, hang-, mozgóképélmények tartalmának felidézése, elmondása.

Törekvés alkalmazkodni a hallgatósághoz, a beszédhelyzethez, az árnyalatok érzékeltetésére.

Különféle beszédműfajok kommunikációs technikáinak alkalmazása és értékelése „„

„„hétköznapi kommunikációs helyzetekben, a tömegkommunikációban.

Saját vélemény megfogalmazása „„

„„megvédése érvekkel.

Mások véleményének meghallgatása, megértése többszereplős helyzetekben.

Saját vélemény újrafogalmazása adott szempont szerint.

Mások véleményének tömör reprodukálása többszereplős helyzetekben.

Saját vélemény megvédése vagy korrekciója.

Együttműködés csoportos beszélgetésben, vitában.

A kommunikációs zavarok, konfliktusok feloldásának eljárásai.

A manipulációs szándék(ok), a hibás következtetések és a megalapozatlan ítéletek felismerése.

Tanult szövegek szöveghű és kifejező tolmácsolása. Ismert szövegek megjelenítése drámajátékkal.

Különféle dramatikus formák kipróbálása (pl.: bábjáték, árnyjáték, némajáték, versmondás, helyzetgyakorlat, „„

„„ improvizáció, diákszínpadi előadás.

2. Olvasás, az írott szöveg megértése

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Az olvasás jelrendszerének elsajátítása.

Biztos olvasási készség kialakítása: hangos és néma olvasással. Ismerkedés a szövegértési technikák alapjaival.

Különböző szövegek néma és hangos olvasása.

A szöveg gondolati, érzelmi-hangulati tartalmát közvetíteni képes értelmes és kifejező olvasás.

A különböző mondatfajták hanglejtésének megfigyelése és reprodukálása a hangos olvasásban.

Az olvasási stratégiák, a szövegértő olvasást támogató olvasási típusok folyamatos gyakorlása (pl.: felkészülés az olvasásra, az előzetes tudás előhívása, jelentésalkotás, jóslás, következtetés, értelmezés, értékelés, kérdések, reflektálás a szövegre, összefoglalás).

Az életkornak megfelelő globális, információkereső, értelmező és reflektáló olvasás.

Az értő olvasás bizonyítása feladatmegoldással. Az olvasott szövegekkel összefüggésben az aktív szókincs gazdagítása „„

„„ önálló munkával, kooperatív módszerekkel.

A mai köznyelvtől eltérő nyelvhasználatú (pl.: régi, archaizáló) szövegek megismerése, megértésük gyakorlása segéd-eszközökkel.

A szókincs folyamatos gazdagítása a nyelv minden rétegére kiterjedően; felkészülés az élethosszig tartó tanulás feladataira.

Rövidebb szépirodalmi és nem szépirodalmi szövegek önálló olvasása, kulcsszavak azonosítása, szerkezeti egységek összefoglalása.

Nyomtatott és elektronikus formájú irodalmi, ismeretterjesztő, publicisztikai szövegek önálló olvasása és megértése, a szövegelemzés alapvető eljárásainak önálló alkalmazása (a téma megállapítása, a lényeg kiemelése, adatkeresés, ok-okozati kapcsolatok, válaszadás kérdésekre, vázlatkészítés, összefoglalás).

Különböző műfajú és rendeltetésű szövegek szerkezetének, jelentésrétegeinek feltárása és értelmezése.

Az irodalmi szövegben megjelenő egyszerűbb képek, alakzatok felismerése (hasonlat, ismétlés, fokozás).

Szöveg és kép viszonyának, összjátékának megfigyelése. Különféle ábrák, illusztrációk értelmezése.

Az információs kommunikációs technikák (IKT) műfajainak megfelelő olvasási szokások gyakorlása, az ezekhez kapcsolódó tipikus hibák és veszélyek felismerése, kiküszöbölése.

Kreatív folyamatok támogatása (képzelet, belső képek alkotása, jelentésalkotás).

Különböző stílusok és stílusrétegek felismerésének gyakorlása különböző rendeltetésű szövegekben, alkalmazásuk a szóbeli és írásbeli kommunikációban. A vizuális közlés verbális és nem verbális elemei.

Szövegek műfaji jellemzőinek azonosítása (pl.: mondóka, dal, láncmese, tündérmese, elbeszélés, magyarázat).

Szövegek műfaji különbségének érzékelése (pl.: mese és dokumentum, lírai költemény és elbeszélés).

Különböző szépirodalmi és nem szépirodalmi műfajok közötti különbség megfigyelése.

A tájékoztató és véleményközlő műfajok közötti különbség (pl.: hír és kommentár).

A művek műfaji természetének megfelelő szövegfeldolgozási eljárások, megközelítési módok alkalmazása. Szövegek kapcsolatának és különbségének felismerése és értelmezése.

Az olvasmányhoz kapcsolódó előzetes ismeretek, személyes élmények felidézése és megosztása.

Az olvasott szöveg cselekményének utólagos felidézése, a szereplők cselekedeteinek, jellemének, kifejtett és ki nem fejtett nézeteinek megértése.

A szépirodalmi és nem szépirodalmi szövegekben megjelenített értékek, erkölcsi kérdések, motivációk, magatartásformák felismerése, értelmezése.

Egy-két mondatos vélemény a szövegekben megjelenő szereplők élethelyzetéről, cselekedeteiről, tulajdonságairól, magatartásáról.

Néhány mondatos vélemény szóbeli és írásbeli megfogalmazása az olvasott szövegek szereplőinek cselekedeteiről, érzelmeiről, gondolatairól, a szövegekben megjelenő emberi helyzetekről.

Különböző vélemények összevetése, különbségek és hasonlóságok megfigyelése, vélemény megfogalmazása szóban és írásban.

Különböző olvasott vélemények összevetése, különbségek és hasonlóságok felismerése, értelmezése és kritikája különféle műfajokban.

3. Írás, szövegalkotás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Az íráskészség (kézírás) fokozatos kialakítása és fejlesztése a diákok egyéni sajátosságainak figyelembevételével.

Az írástechnika továbbfejlesztése: a tanulási igényeknek megfelelő, olvasható, esztétikus és rendezett írásmód gyakorlása.

Olvasható, esztétikus írásmód a tanulási szintnek megfelelően.

A jegyzetelés alapjainak elsajátítása.

Olvasható, esztétikus, hatékony egyéni írásmód. Lényegkiemelő, áttekinthető önálló jegyzetelési technika kialakítása.

Mondatalkotás, néhány mondat összekapcsolásával.

Fogalmazások írása (pl.: rövid elbeszélés, kisebb leírás, két-három soros jellemzés).

Rövidebb szövegek alkotása, személyes és olvasmányélmények megfogalmazása különböző szövegtípusokban és műfajokban.

A különböző nézőpontú elbeszélés és jellemzés gyakorlása, ismertetés és vélemény készítése.

Szövegalkotás a társadalmi (közösségi) élet minden fontos területén a papíralapú és az elektronikus műfajokban.

Kiejtési gyakorlatok,

a kiejtéssel megegyező és attól eltérő szavak írása, szótagolás, szóalakelemzés.

Alapvető nyelvhelyességi, helyesírási ismeretek tudatos alkalmazása.

A helyesírás értelemtükröző szerepének megértése és alkalmazása.

A tanult nyelvtani, helyesírási ismeretek normakövető alkalmazása.

A nyelvi elemek különböző stílusértékéről tapasztaltak tudatos alkalmazása a fogalmazásokban, a kreatív szövegalkotásban.

Gondolatok, érzelmek, vélemények kifejezése a fogalmazásokban.

Különböző nézőpontú rövidebb fogalmazások írása.

Önkifejezés és kreativitás különböző műfajokban (szövegek átírása különböző nézőpontokból stílus- és hangnemváltással, sajtóműfajok gyakorlása).

Az anyaggyűjtés és elrendezés alapjainak a megismerése, alkalmazása.

Rövidebb beszámolók anyagának összegyűjtése, rendezése különböző nyomtatott (és elektronikus) forrásokból; írásba foglalás tanári irányítással, csoportosan és önállóan.

Felkészülés a nagyobb anyaggyűjtést, önálló munkát igénylő szövegek írására.

4. A tanulási képesség fejlesztése

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Az önálló feladatvégzés egyes lépéseinek megalapozása és gyakorlása (könyvtárlátogatás, könyvkölcsönzés, gyermeklexikon használata).

Gondolkodás a saját gondolkodási folyamatokról.

A tapasztalatok megosztása.

Az önálló feladatvégzés, információgyűjtés és ismeretszerzés módszereinek alkalmazása: segédkönyvek, szótárak, lexikonok használata, ismeretlen kifejezések jelentésének önálló megkeresése egynyelvű szótárakban, a tanult anyag bővítése különböző információhordozókból. Internetes enciklopédiák és keresőprogramok használata.

Verbális és nem verbális információk célszerű gyűjtésének, szelekciójának, rendszerezésének, kritikájának és felhasználásának gyakorlása.

A könyvtári információkeresés ismereteinek bővítése, múzeumi információk.

Az internetes adatgyűjtés technikái, hypertextek, linkek használata.

Feladatvégzés könyvekkel, gyermeklapokkal (válogatás, csoportosítás, tematikus tájékozódás).

Elemi gyakorlottság a források megjelölésében.

Az idézés formai és etikai szabályai. A forráskritika technikáinak ismerete.

Vázlatkészítés tanítói irányítással.

Vázlat önálló bővítése, szöveg szűkítése megadott szempontok szerint.

Vázlat felhasználása különböző témájú, műfajú szövegek megértéséhez, megfogalmazásához.

Önálló vázlatkészítés különféle eljárásokkal (fürtábra, gondolattérkép stb.) rövidebb szövegek alapján. „„

„„

gondolattérkép, szemponttáblázat, T-táblázat stb. Vázlat alapján különböző műfajú szövegek alkotása.

Ismerkedés különböző információhordozókkal.

Különböző információhordozók pl.: vizuális, audiovizuális, elektronikus: Internet jellemzői, kommunikációs funkciói és kultúrája.

Szövegek vizuális környezetének elemzése, ábrák, illusztrációk értelmezése szövegösszefüggésben.

Verbális és nem verbális információk együttes kezelése, megértése (pl.: illusztráció, tipográfia, elrendezés értelmezése szövegösszefüggésben, tartalomfeltöltés, tartalommegosztás, címkézés).

Kulcsszó-keresés; szövegtömörítés; hiányos vázlat, táblázat, ábra kiegészítése a szöveg alapján.

Jegyzetkészítés tanári irányítással.

A tömörítés, a lényegkiemelés, az összefoglalás gyakorlása, „„

„„önálló jegyzetkészítés.

Az összefoglalás önálló alkalmazása (pl.: a lényeg kiemelése, időrend követése, adatok rendszerezése, álláspontok elkülönítése).

Információk, adatok visszakeresése tanítói/tanári irányítással.

Szöveg értelmezése, egyszerű ok-okozati összefüggés felismerése; következtetések.

Az információ kritikus befogadásának megalapozása (azonos témáról különböző forrásból származó rövidebb információk összevetése tanári irányítással, csoportosan).

Felkészülés az információ értékének, jelentőségének felismerésére, értékelésére, kritikájára.

Ritmus-, mozgás- és beszédgyakorlatokkal kombinált [koncentrációs] memória-gyakorlatok, szövegtanulási technikák.

A szöveges emlékezet aktivizálása, szövegek pontos megfigyelése, azonosítása és felidézése.

Szövegek pontos, értelmező felidézése és önálló, aktív reprodukálása a célnak megfelelően.

Szövegek alkalmazása új helyzetben.

5. Anyanyelvi kultúra, ismeretek az anyanyelvről

1–4. évfolyam

5–6. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Nyelvi-nyelvtani jelenségek felismerése gyakorlati tapasztalatok alapján (hang, betű, szótag, szó, szótő, toldalék, mondat, szöveg).

A nyelvi egységek közötti egyszerűbb rendszerszerű összefüggések felismerése (pl.: hang, szó, szóelem).

A nyelvi egységek szerkezeti, jelentéstani összefüggéseinek megfigyelése (pl.: az azonos szófajba tartozó szavak jellemzői, ezek összefüggése a szavak mondatbeli viselkedésével).

A nyelvi egységek szövegbeli (kommunikációbeli) szerepének megfigyelése.

A nyelvtani ismeretek önálló alkalmazása a nyelvi-nyelvhasználati jelenségek megközelítésében.

A nyelv több szempontú megközelítése (a nyelv mint jelrendszer, nyelv és gondolkodás, nyelv és cselekvés, nyelv és kreativitás, nyelvtípusok).

A nyelv szerkezetének, változó egységeinek megfigyelése mondat- és szövegépítő eljárásokkal.

Szójelentések, kifejezések, állandósult szókapcsolatok értelmezése és felhasználása a szóbeli és írásbeli fogalmazásokban.

Gyakorlottság a szavak jelentésviszonyainak feltérképezésében (pl.: az egy- és többjelentésű szavak felismerése, rokon értelmű szavak gyűjtése).

A szavak jelentésére vonatkozó kreatív gyakorlatok, a szónál kisebb és nagyobb nyelvi egységek jelentésének, valamint a nyelvi szerkezetből, formából fakadó jelentés megismerése.

A szöveg nyelvi egységeinek és szerkezeteinek jelentéséből, illetve a kommunikáció nem nyelvi eszközeiből fakadó jelentések, jelentésviszonyok feltérképezése.

Jelentéstani és pragmatikai alapfogalmak önálló használata különböző szövegek kritikai megközelítésében.

Különböző műfajú, hangnemű szövegekben az eltérő nyelvhasználat érzékelése.

Különféle nyelvváltozatokat képviselő konkrét példák alapján a nyelv és a nyelvhasználat rétegzettségének megtapasztalása, felismerése (különösen a szókincs területén).

A nyelvhasználat társadalmi jelenségként való (szociolingvisztikai) szemlélete.

Néhány alapvető helyesírási szabály megismerése és alkalmazása (a mondathatárok jelölése, nevek írása, az egyszerű szavak elválasztásának szabályai).

A helyesírás további alapvető szabályainak megismerése és alkalmazása. A helyesírási rendszer grammatikai meghatározottságának felismerése, az ismeretek bővítése.

Javítás tanári irányítással és önállóan.

Gyakorlottság a helyesírási kézikönyvek használatában.

Nyelvhelyességi problémák önálló megoldása (szóban és írásban egyaránt).

Önálló kézikönyvhasználattal törekvés a normakövető helyesírásra.

A nyelvi állandóság és változás jelenségeinek megfigyelése.

 

Egy-egy korábbi évszázadban született szöveg megfigyelése, a mai és a korábbi nyelvállapot különbségének a felismerése a korosztálynak megfelelő szinten.

Példák (régebbi korok szövegei, szövegrészei) alapján a nyelvi állandóság és változás megfigyelése a mai állapottal való összevetés során, elsősorban a szókincsben és a tanult nyelvtani jelenségek szintjén.

Tájékozódás a nyelvközösség és a nyelvi rendszer történetének főbb szakaszaira vonatkozóan.

A magyar nyelv eredetének, a nyelvcsaládba tartozás főbb bizonyító eljárásainak megismerése.

Napjaink nyelvi változásainak felismerése.

Az anyanyelv és az idegen nyelv különbségének felismerése, ennek megfogalmazása a diák saját szavaival.

Az anyanyelvi és az idegen nyelvi ismeretek összevetése, az egyes jelenségek egyre pontosabb megnevezése.

Az anyanyelvhez és az idegen nyelvhez kötődő sajátosságok összevetése az általános nyelvészeti ismeretek felhasználásával.

6. Irodalmi kultúra, az irodalmi művek értelmezése

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Az olvasás örömének megtapasztalása.

Tartalommondás; a cím és a szöveg kapcsolatának magyarázata; címadás.

Annak felismerése és tudatosítása, hogy az elemző-értelmező olvasás elmélyíti az élmény- és tapasztalatszerzést.

Annak felismerése és tudatosítása, hogy az irodalomolvasás érzelmi, gondolati, erkölcsi, esztétikai élmények, a tapasztalatszerzés forrása.

Ismerkedés változatos ritmikai, zenei formálású lírai művekkel: ezek közös és önálló olvasása és feldolgozása a klasszikus, a kortárs magyar és világirodalom köréből.

A zenei és ritmikai eszközök típusainak azonosítása, funkciójuk, hangulati hatásuk felismerése.

A lírai beszédmód változatainak értelmezése; korszakjellemző beszédmódok néhány jellegzetes alkotásának összevetése.

Néhány fontosabb költői kép és alakzat felismerése, szerepük, hangulati hatásuk megfigyelése.

Képek és alakzatok, szókincsbeli és mondattani jellegzetességek azonosítása. Jelentésteremtő szerepük megértése a lírai szövegben.

A költői nyelvhasználat összetettségének felismerése, a grammatikai eszközök funkciójának értelmezése.

Ismerkedés különböző lírai műfajokkal.

Lírai és nem lírai verses műfajok megismerése, jellegzetességeik, tartalmi és formai sajátosságaik megértése.

A műfaji konvenció jelentéshordozó szerepének bemutatása.

A versszak felismerése, egyszerű jellemzése (sorok száma, hosszúsága, szótagszáma).

A versszak és a nagyobb szerkezeti egységek viszonyának megértése.

A kompozíció meghatározó elemeinek megismerése (pl.: tematikus szerkezet, tér- és időszerkezet, logikai szerkezet, beszédhelyzet és változása).

Versszervező elvek felismerése és értelmezése különböző korokban keletkezett művekben.

A lírai mű középpontjában álló gondolat, illetve érzelem azonosítása.

A lírai mű témájának és hangulatának, hangnemének felismerése.

A lírai mű beszédhelyzete, a megszólító-megszólított viszony néhány jellegzetes típusának megismerése.

Téma, hangnem, beszédhelyzet és műfaj összefüggéseinek megfogalmazása néhány jellegzetes példán.

Rövidebb epikai művek, népköltészeti alkotások olvasása.

Elbeszélő művek önálló olvasása, feldolgozása. Kreatív elbeszélési és történet átírási gyakorlatok.

Különböző típusú, terjedelmű és műfajú – klasszikus és kortárs, magyar és világirodalmi – epikai művek elemzése, értelmezése.

A megismert narratív formák alkalmazása a mindennapi történetmondásban, a kreatív írásban, az írásbeli fogalmazásokban.

Történetek főszereplőinek azonosítása.

A szereplők külső és belső jellemzőinek azonosítása.

A jellemzés főbb eszközeinek azonosítása.

A tettek és a szavak közötti viszony szerepének felismerése a jellemzésben; az irónia.

A történet idejének és helyszínének azonosítása. A cselekmény kezdő- és végpontjának, a cselekményelemek sorrendjének, összefüggéseinek megállapítása.

Az idő és a tér egyértelműen megjelölt mozzanatainak azonosítása.

A tetőpontok, fordulópontok és kitérők érzékelése.

Az idő- és térmegjelölések azonosítása, elemzése.

Az elbeszélés és a történet időrendje közötti eltérés érzékelése.

Előreutalások és késleltetések azonosítása az elbeszélésben.

Az idő- és térmegjelöléseknek vagy ezek hiányának értelmezése.

Az elbeszélés szerkezete és a történet időrendje közötti eltérés értelmezése.

A jelentés és az időszerkezet összefüggésének bemutatása különböző epikai művekben.

Annak megállapítása, hogy ki beszéli el és kinek a szemével látjuk a történetet.

Az elbeszélői nézőpont és a beszédhelyzet érzékelése.

A nézőpontok és a nézőpontváltások funkciójának értelmezése.

Népi játékok, dramatizált formák (pl.: meserészletek) olvasása, előadása.

Elbeszélések és elbeszélő költemények részleteinek, illetve köznapi helyzetek dramatizált megjelenítése. Tapasztalatszerzés a tisztán elbeszélő és a dramatikus műrészletek közötti különbségekről.

Dramatizált formák, dialógusok, drámai művek közös és önálló olvasása, feldolgozása.

Az epikai és a drámai történetmegjelenítés közötti hasonlóságok és eltérések azonosítása. Szituációk és instrukciók értelmezése és megjelenítése.

A drámai történetmondás sajátosságai.

Színház és dráma kapcsolata.

A szóbeli költészet és az írásbeliség, a népköltészet és a műköltészet különbségeinek megtapasztalása példák alapján.

A reklám és a popzene új szóbeli költészete.

Az elektronikus tömegkommunikáció és az irodalom kölcsönhatásának új jelenségei.

Alapvető emberi alaphelyzetek, irodalmi témák felismerése és megbeszélése.

A magyar és a világirodalom néhány jelentős témája és formai hagyománya.

Mesei motívumok, ismétlődő nyelvi, szerkezeti jellemzők azonosítása.

Ismerkedés egy-két korstílussal, a korstílus és egy-egy mű közötti összefüggéssel.

Különböző világlátású művekben megjelenített témák, élethelyzetek, motívumok, formai megoldások közötti kapcsolódási pontok azonosítása, elhelyezése többféle értelmezési kontextusban.

Történeti és aktuális olvasatok.

Az irodalmi mű közvetlenül adódó (szó szerinti) jelentésének felismerése és megfogalmazása

Törekvés a közvetlenül adódó jelentés árnyalására, általánosítására személyes tapasztalatok, más irodalmi és nem irodalmi, verbális, hangzó és képi szövegek bevonásával.

A jelentéstulajdonítás során kapcsolatkeresés az európai és a magyar irodalom nagy hagyományaival, kódjaival.

7. Az ítélőképesség, az erkölcsi, az esztétikai és a történeti érzék fejlesztése

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Beszélgetések a szép és a csúnya fogalmának tartalmairól, használatáról.

A tetszésnyilvánítás árnyaltabb nyelvi formái, az eltérő ízlésítéletek különbözőségének megértése.

Az ízlés kontextuális függőségének megértése (pl.: kulturális, történeti, közösségi, családi, egyéni beágyazottság).

Igény és képesség az ízlés önálló fejlesztésére.

Beszélgetések a jó és a rossz fogalmának tartalmáról.

A jó és a rossz, az igazság és az igazságosság: az ítélkezés mint cselekedet felismerése mindennapi helyzetekben és különféle műalkotásokban.

A nem saját álláspont megjelenítésének, átélésének képessége.

Mindennapi konfliktusok megjelenítése drámajátékban (pl.: bábjáték).

A tájékozódás igénye és képessége erkölcsi kérdésekben.

Az igazság és a nézőpont, a személyes és a közösségi igazság konfliktusának megértése különféle szövegekben.

Az empátia fejlesztése különféle dramatikus formák kipróbálása révén (pl.: helyzetgyakorlat).

Igény a társadalmi, közösségi és egyéni konfliktusok hátterének megértésére, a morális gondolkodásra és ítéletalkotásra.

Konfliktuskezelési eljárások tanulása.

A műélvezet megtapasztalása a belefeledkezés, a játék, a kaland, a humor, a képzelet, a ritmus és a zene révén.

Az önálló műbefogadás mind teljesebb és gyakoribb élménye, a hatás feldolgozása csoportos beszélgetésben és önálló szöveg alkotásával.

Különféle műfajú, más-más művészeti ághoz tartózó művek összehasonlítása, a mű hatása mint műfaj- és médiumfüggő tapasztalat.

 

A különböző kultúrák eltérő létmódjának, szemléletének megtapasztalása.

A kulturális sokszínűség mint közösségépítő erő megfigyelése.

A művészet kultúraalkotó szerepének megfigyelése. Más kultúrák megismerésének igénye. Alkotók vállalhatatlan politikai és morális szerepvállalásának feldolgozása.

C) KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

1–4. évfolyam

1. Beszédkészség, szóbeli szövegek megértése, értelmezése, alkotása

1.1.    Beszédhallás, hallás utáni értés, beszédfejlettség

–    megfelelő beszédlégzés, hangképzés, hangoztatás, helyes ejtés;

–    a mindennapi élet és a tankönyvek szókincsének ismerete;

–    mondat- és szövegfonetikai eszközök;

–    szóbeli szövegek kommunikációs sémái, nyelvi jellemzői;

–    adott helyzethez igazodó szóhasználat, mondatalkotás.

1.2.    Memoriterek szöveghű tolmácsolása.

2. Olvasás, az írott szöveg megértése

2.1.     Felkészülés az olvasásra

–    figyelem, megfigyelés, logikai sémák, tempó, ritmus, emlékezet, érzelem, képzelet;

–    speciális részkészségek: beszédhanghallás, hangdifferenciálás, hanganalízis, jelfunkció, relációszókincs, testséma, tájékozódás síkban és térben.

2.2.     Az olvasás jelrendszere

–    hang és betű, szótag, szó, szószerkezet, mondat, szöveg.

2.3.    Az írott szöveg megértése

–    szövegelemző műveletek: tájékozódás a szövegben, részenkénti olvasás, újraolvasás, adatok visszakeresése, információk kiemelése;

–    a megértés bizonyítása: következtetés, lényegkiemelés, vázlat, jelentéstulajdonítás, tartalommondás, adatok, gondolatok összefoglalása, értékelése;

–    szövegtartalmak eljátszása, vizuális megjelenítése.

3. Írás, szövegalkotás

3.1.    Az írás jelrendszere

–    írott kis- és nagybetűk, betűkapcsolás, szó, szószerkezet, mondat, szöveg;

–    írásjelek.

3.2.    Szövegalkotás (írásbeli fogalmazás)

–    mondatok összekapcsolása, szövegminták, nézőpontok, témaválasztás, anyaggyűjtés, címadás, az anyag elrendezése: szerkesztés; stílus, rendezett íráskép;

–    elbeszélés, leírás, jellemzés, levél; a mindennapi élet tájékoztató szövegei (játékszabály, használati útmutató, értesítés, meghívó, hirdetés, SMS, e-mail).

4. A tanulási képesség fejlesztése

4.1.    Könyv- és könyvtárhasználat

–    tankönyv, egyéb könyvek: enciklopédia, egynyelvű szótár, gyermeklexikon, gyermekújság; elektronikus információhordozó; kölcsönzés.

4.2. Ismeretterjesztő szövegek jellemzői

–    tematika, információtartalom, szókincs, felépítés.

4.3.    Szövegfeldolgozási és gondolkodási műveletek

–    tanulást támogató eljárások: vázlatírás, magyarázó rajz, kulcsszavak, tételmondat, egyszerű adatkeresés;

–    a szövegtanulás technikái;

–    kérdések és válaszok megfogalmazása és megválaszolása, rendezés, összehasonlítás.

4.4.    Szépirodalmi művek, részletek szöveghű felidézése

Teljes művek:

–    Mondókák, népdalszövegek, József Attila: Altató, Betlehemi királyok, Mama; Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz; Petőfi Sándor: Anyám tyúkja, Füstbe ment terv; Tamkó Sirató Károly egy verse, Weöres Sándor három költeménye;

–    kortárs magyar lírikusok műveiből néhány alkotás.

Részletek:

–    Kölcsey Ferenc: Hymnus, Petőfi Sándor: Nemzeti dal; Vörösmarty Mihály: Szózat

–    részletek szépprózai művekből.

5. Anyanyelvi kultúra, ismeretek az anyanyelvről

5.1.    Alapvető kommunikációs helyzetek nyelvi és magatartási mintái

–    kapcsolatfelvétel és -zárás, kapcsolattartás, beszélgetés, vita;

–    nyelvi mintakövetés beszédben és írásban.

5.2.    Szavak jelentése, szókincs

–    rokon értelmű szavak, többjelentésű, azonos alakú szavak, állandósult szókapcsolatok, közmondások, szólások.

5.3.    Hang, betű, szótag, szó, szótő, toldalék

5.4.    Szófajok

–    ige, főnév, melléknév, számnév, névelő, névutó, személyes, kérdő, mutató névmás.

5.5.    Modalitás szerinti mondatfajták

5.6.    Alapvető nyelvhelyességi és helyesírási szabályok, írásjelek.

6. Irodalmi kultúra, az irodalmi művek értelmezése

6.1.    Szerzők és művek

Népköltészet:

–    mondókák, népdalok, kiszámolók, népi játékok, találós kérdések, magyar népmesék, hazai nemzetiségek és más népek meséi, mesefajták; mondák, legendák.

Klasszikus magyar szerzők gyermekversei, meséi, elbeszélései; egyszerű szerkezetű meseregények, gyermekregények:

–    szerzők: Arany László, Benedek Elek, Fekete István, Illyés Gyula, József Attila, Kormos István, Lázár Ervin, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Tamkó Sirató Károly, Wass Albert, Weöres Sándor.

Klasszikus európai szerzők gyermekversei, meséi, elbeszélései; egyszerű szerkezetű meseregények, gyermekregények.

Kortárs magyar szerzők gyermekversei, meséi, elbeszélései; egyszerű szerkezetű meseregények, gyermekregények.

6.2.    Epikus művek jellemzői

–    szerkezet, idő, helyszín, a cselekményt alkotó elemek, a cselekmény kezdő- és végpontja, fordulatok, szereplők (főszereplő, mellékszereplők).

6.3.    Lírai alkotások jellemzői

–    a költői nyelv (ritmus, rím, versszak, refrén), egyszerűbb képek, alakzatok (ellentét, hasonlat, ismétlés), a szövegek vizuális képe (képvers, tipográfia).

6.4. Báb- és drámajátékok jellemzői

–    helyzet, szerep, párbeszéd.

7. Az ítélőképesség, az erkölcsi, az esztétikai és a történeti érzék fejlesztése

7.1.    Játékosság, zeneiség, ritmusélmény.

7.2. Hősök, érzelmi tartalmak, erkölcsi választások

–    konkrét élethelyzetekben érzékletesen megtapasztalható elemi erkölcsi fogalmak, jól megfigyelhető magatartásformák, érzelmek, az életkornak megfelelő erkölcsi választások és értékelésük;

–    vélemény megosztása, beszélgetés, vita.

5–8. évfolyam

1. Beszédkészség, szóbeli szövegek megértése, értelmezése és alkotása

1.1.    Beszédhallás, hallás utáni értés

1.2.    Érthető, jól artikulált, összefüggő beszéd

–    megfelelő beszédlégzés, helyes hangképzés; a beszéd szupraszegmentális (folytonos) tényezői a beszédszándéknak megfelelően;

–    mindennapi beszédhelyzetek nyelvi mintái;

–    nyelvi és nem nyelvi kódok, mindennapi közlési helyzetek, meggyőző kommunikáció.

1.3.    Memoriterek értelmező tolmácsolása.

2. Olvasás, az írott szövegek megértése

2.1.    Szövegértés

–    a szó szerinti, az értelmező, a kritikai és a kreatív olvasás szövegfeldolgozási módja;

–    a megértés egységei: szó, szószerkezet, mondat, bekezdés, szöveg;

–     a nyomtatott és az elektronikus szövegek jellemzői;

–    gyakori szövegtípusok megértési stratégiái (szépirodalmi, ismeretterjesztő, tankönyvi és médiaszövegek);

–    ábrák, képek, illusztrációk kapcsolata a szöveggel.

3. Írás, szövegalkotás

3.1.    Folyékony írástechnika, olvasható, áttekinthető, a mondanivalót tükröző, tagolt íráskép

3.2.    Szövegalkotás

–    elbeszélés, leírás, jellemzés, rövid érvelő szöveg, egyéb, a mindennapokban megjelenő írott és elektronikus szövegek (meghívó, e-mail, SMS, web2.0), szabadírás;

–    kommunikációs célok; szerkesztési, nyelvhelyességi, helyesírási normák.

4. A tanulási képesség fejlesztése

4.1.    Kulturált könyvtárhasználat, biztonságos internethasználat

4.2.    Tanulást támogató eljárások

–    jegyzetelés; adatkeresés, anyaggyűjtés nyomtatott és elektronikus források segítségével, egynyelvű szótárak;

–    vázlatkészítés különféle eljárásokkal: magyarázó rajz, kulcsszavak, tételmondat;

–    jegyzet, vázlat alapján önálló (szóbeli és írásbeli) szövegalkotás;

–    ismeretterjesztő szövegek jellemzői és feldolgozásuk: magyarázat, definíció, leírás, adat, információ, gondolattérkép, ábra, ikon, grafikon, táblázat.

4.3.    Szövegfeldolgozási és gondolkodási műveletek

–    kérdésfeltevés, válaszadás, gondolatmenetek, magyarázatok, következtetések, összefüggések, kreatív eljárások.

4.4.    Szépirodalmi művek, részletek szöveghű felidézése

Teljes művek:

–    Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső egy-egy műve; Arany János egy balladája, Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez; Janus Pannonius: Pannónia dicsérete; Kölcsey Ferenc: Hymnus, Huszt; Petőfi Sándor: Az Alföld, Nemzeti dal; Radnóti Miklós: Nem tudhatom; Vörösmarty Mihály: Szózat; Weöres Sándor egy költeménye;

–     kortárs magyar szerzők néhány költeménye.

Részletek:

–    Arany János: Családi kör, Rege a csodaszarvasról, Toldi, Petőfi Sándor: János vitéz, egy drámarészlet, egy népballada, prózai szövegek részletei.

5. Anyanyelvi kultúra, ismeretek az anyanyelvről

5.1.    A kommunikáció

–    a kommunikáció folyamatának célja és tényezői, szóbeli kommunikációs helyzetek (kérdezés, kérés; érv, érvelés; kisközösségi kommunikáció, kiselőadás, vita);

–    a mindennapi kommunikációs helyzetek nyelvi mintái és magatartási szabályai: a kapcsolatteremtés és -tartás szóbeli és írásbeli formái, nyelvi viselkedési normák.

5.2.    Nyelvi sokszínűség, nyelvi tolerancia

–    nyelvváltozatok, nyelvjárások;

–     a hazánkban élő nemzetiségek nyelve, nyelvhasználata.

5.3.    A nyelvi egységek közötti egyszerűbb, rendszerszerű összefüggések

–    a magyar beszédhangok rendszere, a magánhangzók, a mássalhangzók, az alapvető hangtörvények. A beszéd hangzása (hangsúly, hanglejtés, dallam, szünet, tempó);

–    szóelemek;

–    szófajok, a szavak jelentése, alaki viselkedése, mondatbeli szerepe és kommunikációs funkciója; a szószerkezetek;

–    a szavak hangalakjának és jelentésének kapcsolata, az állandósult szókapcsolatok;

–    a szókincs változása, régi és új szavak, kifejezések;

–    mondat; szerkezet, modalitás;

–    az írott nyelv normái: a magyar helyesírás alapelvei.

6. Irodalmi kultúra, az irodalmi művek értelmezése

6.1.    Műnemek és műfajok

–    epika, líra, dráma;

–    ballada, elbeszélés, elbeszélő költemény, mese, mítosz, monda, novella, regény; dal, epigramma, elégia, életkép, himnusz, óda, rapszódia; komédia, tragédia.

6.2.    Az irodalmi szöveg poétikai sajátosságai

–    kompozíció, szerkezet, hatás;

–    elbeszélő, nézőpont, történetmondás, cselekmény, epizód, helyszín, szereplő, leírás, párbeszéd, jellemzés;

–    szerkezet, a cselekményt alkotó elemek, fordulatok, a szereplők; lírai én, motívum;

–    zeneiség, ritmus, ütemhangsúlyos és időmértékes verselés, rím;

–    drámajáték: helyzet, monológ, dialógus, jelenet, konfliktus.

6.3. A művészi kifejezésmódok, stíluseszközök funkciói és hatása

–    ismétlés, fokozás, párhuzam, ellentét;

–    szó szerinti és metaforikus jelentés; hasonlat, megszemélyesítés, metafora, metonímia, allegória, szinesztézia, szimbólum.

6.4.    Téma, motívum, vándormotívum, archetípusok

–    természet, évszakok és napszakok, szülőföld, haza, család, szülő, gyerekek és felnőttek, próbatételek, kaland, hősiesség, ars poetica.

6.5. Irodalmi alkotások elemzési, értelmezési eljárásai

6.6. Szerzők és művek

Epika:

–    magyar népmesék, népballadák, műmesék, hazai nemzetiségek és más népek meséi; mondák, mitológiai történetek, bibliai történetek; Arany János: A walesi bárdok, Rege a csodaszarvasról, Toldi; Fazekas Mihály: Lúdas Matyi; Gárdonyi Géza: Egri csillagok; Jókai Mór: A kőszívű ember fiai vagy egy másik regénye; Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (részletek); Kosztolányi Dezső egy novellája; Mikszáth Kálmán egy novellája; Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk; Móricz Zsigmond egy műve, Petőfi Sándor: János vitéz;

–    továbbá egy-két XX. századi ifjúsági regény és egy-két regényrészlet (pl.: Fekete István, Szabó Magda, Tamási Áron műveiből);

–    kortárs szépprózai alkotások és részletek a magyar és a világirodalomból.

Líra:

–    Ady Endre, Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Janus Pannonius, József Attila, Kosztolányi Dezső, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Vörösmarty Mihály, Weöres Sándor műveiből;

–    kortárs magyar lírai alkotások.

A dráma és a színház világa:

–    egy dráma.

7. Az ítélőképesség, az erkölcsi, az esztétikai és a történeti érzék fejlesztése

7.1.    Hősök, magatartásminták, érzelmi tartalmak, erkölcsi választások

–    érzelmek, indulatok, szeretet, együttérzés, segítőkészség, félelem, bizalom, hála;

–    az irodalmi élmény megosztása, önálló olvasmányválasztás indoklása.

7.2.    Zenei, képzőművészeti vonatkozások és kapcsolódások

7.3. Regionális és helyi kulturális kötődések

–    irodalmi emlékhelyek.

7.4.    Stílusgyakorlat, dramatikus improvizáció és játék

–    dialogikus szövegek, jelenetek, drámajáték.

7. 5.    Szórakoztató irodalom, filmes feldolgozások

9–12. évfolyam

1. Beszédkészség, szóbeli szövegek megértése, értelmezése és alkotása

1.1.    Beszédhallás, hallás utáni értés, beszéd

–    hallás utáni értés: beszédszándékok (tájékoztatás, kapcsolattartás, beszélgetés, meggyőzés, manipuláció);

–    érthető, jól artikulált, összefüggő beszéd, nyelvi és nem nyelvi kódok, kulturális, magatartásbeli jellemzők;

–    beszélt nyelvi szövegek kommunikatív, retorikai jellemzői.

1.2.    Monologikus szöveg (előadás, szónoki beszéd) és memoriterek értelmező tolmácsolása

2. Olvasás, az írott szövegek megértése

2.1.    Szövegértési stratégiák

–    olvasási, szövegbefogadási módok és stratégiák (értelmező, kritikai, kreatív olvasás) különböző nyomtatott és elektronikus, folyamatos és nem folyamatos szövegeken, valamint egyéb vizuális közlésekben;

–    ábrák, képek, illusztrációk kapcsolata a szöveggel.

2.2.    Szövegelemzési eljárások

–    eltérő kommunikációs célú szövegtípusok nyelvi, szerkezeti, szöveghasználati jellemzői; közlési és olvasási funkciók, retorikai eljárások; logikai kapcsolatok, koherenciateremtő elemek;

–    szépirodalmi művek műfaji természetének megfelelő elemzési eljárások;

–    szövegek retorikája és stíluselemei.

3. Írás, szövegalkotás

3.1.    Szövegalkotás

–    folyékony, olvasható, a mondanivalónak megfelelően jól tagolt, rendezett, áttekinthető íráskép;

–    szövegek (elbeszélés, leírás, jellemzés, rövid érvelés, esszé, értekezés, szónoki beszéd, vita, önéletrajz, kérvény, motivációs levél, elektronikus műfajok) kommunikációs és műfaji jellemzői, szabadírás;

–    nyelvtani, nyelvhelyességi, szövegtani, retorikai stilisztikai ismeretek alkalmazása.

3.2.    Helyesírás

–    a szófaji, a mondattani, az alapszintű nyelvtörténeti ismeretek alkalmazása.

4. A tanulási képesség fejlesztése

4.1.    Kulturált könyvtárhasználat, tudatos és biztonságos internethasználat

4.2.    Tanulást támogató eljárások

–    adatkeresés, anyaggyűjtés nyomtatott és elektronikus források segítségével; egynyelvű szótárak, értelmező szótárak; szelekció, értékelés, elrendezés;

–    a vázlatkészítés különféle eljárásai;

–    az idézés, a forrásjelölés módszerei;

–    önálló jegyzetelési technikák;

–    jegyzet, vázlat alapján önálló szóbeli és írásbeli szövegalkotás.

4.3    Szépirodalmi művek, részletek szöveghű felidézése

Teljes művek:

–    húsz lírai alkotás, köztük Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, József Attila, Kosztolányi Dezső és Petőfi Sándor művei.

Részletek:

–    kanonikussá vált versszakok, sorok lírai művekből; részletek epikai művekből;

–    drámarészletek.

4.4.    Problémamegoldó gondolkodás és szövegfeldolgozás

–    az indukció és dedukció, a rendszerezés, a következtetés, az analízis és szintézis logikai eljárásai.

5. Anyanyelvi kultúra, ismeretek az anyanyelvről

5.1.    Kommunikáció

–    a személyközi kommunikáció, helyzet, beszédszándék, beszédpartner, téma;

–    a csoportos, a nyilvános és a tömegkommunikáció sajátosságai;

–    vizuális (nem nyelvi) kommunikáció.

5.2.    A nyelvi rendszer

–    a nyelv egységei, az egységek közötti rendszerszerű (hangtani, alaktani, szófajtani, mondattani és jelentéstani) összefüggések;

–    szókincs, frazeológia;

–    a magyar nyelv és a tanult idegen nyelv(ek) jellemzői.

5.3.    A szövegek világa

–    a szövegszervező (grammatikai, szemantikai, pragmatikai) erők;

–    szövegfajták, szövegtípusok, szövegszerkezet;

–    a szövegköziség és a számítógépes szövegvilág.

5.4.    Retorikai alapismeretek

–    az élőbeszéd fajtái, a nyilvános beszéd, a meggyőző szövegműfajok, érvelés, tétel, állítás, érvtípusok, cáfolat, bizonyítás.

5.5.    Stílus és jelentés

–    stíluselemek, stíluseszközök a köznyelvi és a művészi szövegekben;

–    stílusrétegek, stílusváltozatok.

5.6.    A nyelvi változás

–    a magyar nyelv rokonsága, története; a főbb nyelvtörténeti korszakok és a legfontosabb nyelvemlékek;

–    a mai magyar nyelv;

–    az írott és a beszélt nyelv normái; a magyar helyesírás alapelvei;

–    nyelvváltozatok; nyelvjárások;

–    magyar nyelvhasználat a határon túl;

–    nemzetiségi nyelvhasználat és kultúra;

–    nyelvi tervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés;

–    a magyar a világ nyelvei között.

5.7.    A nyelv fogalma

–    a nyelv több szempontú megközelítése; a nyelv mint jelrendszer, nyelv és gondolkodás, nyelv és cselekvés, nyelv és kreativitás.

6. Irodalmi kultúra, az irodalmi művek értelmezése

6.1.    Irodalmi műfajok állandó és változó sajátosságai

–    anekdota, ballada, elbeszélés, elbeszélő költemény, eposz, legenda, levél, mítosz, napló, novella, paródia, példázatos történet, regény, szociográfia, utópia; dal, elégia, ekloga, epigramma, episztola, óda, rapszódia, himnusz, zsoltár; drámai költemény, komédia, tragédia; értekező próza, esszé.

6.2.    Az irodalmi szöveg poétikai sajátosságai

–    elbeszélő, nézőpont, történetmondás, cselekmény, helyszín, szereplő, leírás, párbeszéd, jellemzés, jellem, hőstípus;

–    vershelyzet, lírai én, költői magatartás, szerep, verstípusok;

–    helyzet, akció, dikció, konfliktus, monológ, dialógus, prológus, epilógus, késleltetés, jelenet;

–    a művészi kifejezésmódok, stíluseszközök funkciói; alakzatok, szóképek;

–    zeneiség, ritmus: ütemhangsúlyos és időmértékes verselés, szabad vers, szimultán verselés.

6.3.    Művelődés- és irodalomtörténeti tájékozódás

–    korszakok, korstílusok, stílusirányzatok (antikvitás, középkor, reneszánsz, barokk, felvilágosodás, romantika, realizmus, modernség, posztmodern);

–    a magyar irodalom néhány sajátos korszaka és törekvése: a reformkori nemzeti romantika, a Nyugat mint folyóirat és mint mozgalom, a nemzeti konzervatív irodalom, a népi írók mozgalma.

–    A Kárpát-medence és az emigráció magyar irodalma.

6.4. Szerzők és művek

Magyar irodalom:

népköltészeti alkotások

epika

–    Arany János egy-két balladája, Toldi estéje; Babits Mihály: Jónás könyve; Halotti beszéd és könyörgés; Jókai Mór: Az arany ember vagy egy másik regénye; Kosztolányi Dezső egy regénye és egy novellája, Krúdy Gyula egy novellája, Mikes Kelemen: Törökországi levelek részlete; Mikszáth Kálmán egy regénye és egy novellája, Móricz Zsigmond egy regénye és egy novellája, Petőfi Sándor egy epikai alkotása, Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem részlete;

–    XX. századi szépprózai alkotások (pl.: Gion Nándor, Karinthy Frigyes, Márai Sándor, Mészöly Miklós, Németh László, Nyirő József, Ottlik Géza, Örkény István, Szabó Magda, Sánta Ferenc, Sütő András);

–    kortárs szépprózai alkotások.

líra

–    Ady Endre: A Sion-hegy alatt, Góg és Magóg fia vagyok én…, Kocsi-út az éjszakában és még négy-öt műve, Arany János: Epilogus, Letészem a lantot és még két-három műve, Babits Mihály: Esti kérdés, Ősz és tavasz között és még egy-két műve, Balassi Bálint: Egy katonaének és még egy-két műve, Berzsenyi Dániel: A közelítő tél, A magyarokhoz I. és még egy műve, Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz és még egy műve, Illyés Gyula egy műve, Janus Pannonius egy műve, József Attila: Külvárosi éj, Óda, Tudod, hogy nincs bocsánat és még négy-öt műve, Juhász Gyula egy műve, Kazinczy Ferenc egy epigrammája, Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség, Halotti beszéd és még egy-két műve, Kölcsey Ferenc: Hymnus és még egy műve, Ómagyar Mária-siralom; Petőfi Sándor: A puszta, télen, A XIX. század költői, Európa csendes, ujra csendes,, Szeptember végén és még három-négy műve, Pilinszky János: Harmadnapon és még egy műve, Radnóti Miklós: Hetedik ecloga és még két műve, Szabó Lőrinc egy-két műve, Tóth Árpád egy-két műve, Vajda János egy műve, Vörösmarty Mihály: Előszó, Szózat és még egy-két műve, Weöres Sándor egy-két műve;

–    további művek a XX. századi magyar lírából (pl.: Áprily Lajos, Dsida Jenő, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Sinka István, Szilágyi Domokos műveiből);

–    kortárs lírai művek.

dráma

–    Katona József: Bánk bán; Madách Imre: Az ember tragédiája; Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde;

–    egy XX. századi dráma; a kortárs színház és dráma világa.

értekező próza, esszé

–    három részlet (pl.: Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, Bessenyei György, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső, Kölcsey Ferenc, Márai Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Németh László, Pázmány Péter, Szabó Dezső, Szerb Antal műveiből; kortárs esszék).

Világirodalom

epika

–    néhány mitológiai történet, valamint ó- és újszövetségi történetek;

néhány alkotás és részlet, például:

–    Boccaccio egy novellája, Cervantes: Don Quijote, Dante: Isteni színjáték; Homérosz: Iliász, Odüsszeia; a XVIII–XIX. század irodalmából: Balzac, Emily Brontë, Csehov, Dickens, Dosztojevszkij, Flaubert, Goethe, Gogol, E.T.A. Hoffmann, Victor Hugo, Puskin, Stendhal, Swift, Lev Tolsztoj, Voltaire műveiből; a XX. század irodalmából: pl.: Bulgakov, Camus, Faulkner, Hemingway, Hrabal, Kafka, Thomas Mann, Orwell, I. B. Singer, Szolzsenyicin műveiből; kortárs szerzők alkotásaiból.

néhány lírai alkotás a világirodalom különböző korszakaiból, például:

–    a középkori himnuszokból, Horatius, Petrarca, Vergilius, Villon műveiből; továbbá Apollinaire, Baudelaire, T. S. Eliot, Goethe, Keats, Poe, Rilke, Rimbaud, Shelley; Walt Whitman műveiből; továbbá kortárs lírai alkotások.

színház és dráma

–    Szophoklész: Antigoné; Shakespeare egy drámája, Moličre egy komédiája; egy dráma a XIX. század második feléből; Csehov egy drámája; egy-két XX. századi vagy kortárs alkotás.

7. Az ítélőképesség, az erkölcsi, az esztétikai és a történeti érzék fejlesztése

7.1.    Az irodalom és a kulturális hagyomány

–    helyi kötődés, irodalmi emlékhelyek, nemzeti identitás.

7.2.    Toposzok, motívumok

–    néhány alapvető emberi léthelyzet, motívum, metafora, toposz, archetípus állandó és változó jelentésköre (élet és halál, beavatás, út, család, férfi-nő, szerelem, gyermek, szülőföld, haza, törvény, bűn és bűnhődés, mikro- és makrokozmosz, ars poetica).

7.3. Hangnemek, esztétikai minőségek

–    szép, rút, fenséges, humor, groteszk, irónia, abszurd, tragikum, komikum, idill; katarzis.

7.4.    Olvasat, elemzés, értékelés

–    az irodalmiság változó fogalma;

–    epikai, lírai, drámai alkotások különböző elemzési, értelmezési eljárásai; jelentés, olvasat, értékelés (élmény, hatás, erkölcsi dilemmák, világkép).

7.5.Az irodalmi élet

–    irodalmi díjak (pl.: Kertész Imre Nobel-díjas Sorstalanság című regénye);

–    az irodalom élete (pl.: kultusz; virtuális tér, digitális irodalom, digitális közlés, hangoskönyv);

–    befogadási módok, könyvünnepek, sikerkönyvek.

II.3.2. IDEGEN NYELVEK9

A) ÉLŐ IDEGEN NYELVEK

ALAPELVEK, CÉLOK

Az élő idegen nyelv műveltségi terület céljait korunk emberének kommunikációs igényei határozzák meg, összhangban az Európa Tanács ajánlásaival.

Az élő idegen nyelvek ismerete elengedhetetlen:

–    a világ dolgaiban való megbízható tájékozódáshoz;

–    a felelős, szabadon meghozott döntésekhez;

–    a munkaerőpiacon való boldoguláshoz;

–    a nemzetközi kommunikációba való bekapcsolódáshoz;

–    saját és más kultúrák értékeinek megértéséhez és megbecsüléséhez.

Az általános iskolákban egy nyelv tanulása kötelező a 4. évfolyamtól, a második idegen nyelv oktatása pedig a 7. évfolyamon kezdődhet. A gimnáziumokban két idegen nyelvet kell tanulnia minden tanulónak. A szakközépiskolákban egy kötelező nyelv van, de megfelelő feltételek teljesülése esetén itt is javasolt két idegen nyelv oktatása. Szakiskolákban egy idegen nyelvet kötelező tanulni. A nyelvválasztás a helyi adottságok függvényében, szabadon történik.

A nyelvtanulás célrendszere a következő:

–    A kommunikatív kompetencia fejlesztése: a tanulók legyenek képesek megoldani nyelvhasználatot igénylő valós feladataikat az élet különböző területein, a magánéletben, a közéletben, az oktatásban vagy a munka világában.

–    A célnyelvi műveltség és az interkulturális kompetencia fejlesztése: a tanulók legyenek képesek a saját és más kultúrák különbségeinek, illetve hasonlóságainak értelmezésére, váljanak nyitottabbá és érzékenyebbé más kultúrák irányába. Fontos a pozitív attitűd és motiváció kialakítása a nyelvtanulás, valamint általában más nyelvek és kultúrák megismerése iránt.

–    A nevelési és tantárgy-integrációs lehetőségek kihasználása: a tanuló legyen képes a tantervben szereplő más műveltségterületek egy-egy érdekes és fontos problémáját a tanult idegen nyelven is feldolgozni.

–    Az IKT alkalmazások készségszintű kialakítása és fejlesztése: a tanulók szerezzenek tapasztalatokat és jártasságot a kommunikációs és információs technológiák felhasználásában idegen nyelvi tanulmányaik során, ezzel is segítve az autonóm nyelvtanulóvá válást.

–    A nyelvtanulási stratégiák kialakítása: a nyelvtanuló legyen képes nyelvtudását önállóan fenntartani, továbbfejleszteni, emellett újabb idegen nyelveket hatékonyan és sikeresen elsajátítani.

Az élő idegen nyelv tanításának és tanulásának célrendszerében hangsúlyozzuk a kommunikatív kompetencia kialakítását, amely több elemből áll. Részei a nyelvi, a szociolingvisztikai és a szövegkompetencia.

A nyelvi kompetencia magában foglalja a lexikai, grammatikai, szemantikai, fonológiai és morfológiai, helyesírási ismereteket, továbbá az ezek alkalmazásához szükséges készségeket, illetve bázisképességeket. A nyelvi kompetencia az olvasott és a hallott szöveg értésén, a beszédkészségen, az interakción, valamint az íráskészség fejlesztésén keresztül aktiválódik.10

A szociolingvisztikai kompetencia azon társadalmi szokások és szabályok ismeretét jelenti, amelyek erősen befolyásolják a kommunikáció sikerességét, és amelyeket a tanárnak - az anyanyelvi kultúrától való eltérése miatt - tudatosítania kell a nyelvtanulókban (például udvariassági szokások, megszólítások, nyelvi rituálék, testbeszéd, humor, stílusrétegek, dialektusok).

A szövegkompetencia fejlesztése során a nyelvtanuló elsajátítja, hogyan épül fel egy szöveg, milyen elemek biztosítják annak koherenciáját a beszélt és az írott nyelvben, az interakció szabályait, illetve a különböző típusú szövegek jellegzetes nyelvi elemeit.

A nyelv nem választható el attól a kultúrától, amely létrehozta és élteti, ezért a nyelvtanítást mindig össze kell kapcsolni a mindennapi élet kultúrájának megismertetésével, és segíteni kell a tanulókat abban, hogy a szélesebb értelemben vett célnyelvi műveltség elérhetővé váljék számukra. Különösen fontos a tanulás és tanítás során a nyelvtanuló interkulturális tudatosságának kialakítása, fejlesztése, azaz a diák legyen képes felismerni és megérteni a saját és az idegen kultúra jellegzetességeit, a köztük lévő hasonlóságokat és különbségeket, továbbá ismerje és alkalmazza a más kultúrák képviselőivel való kapcsolatteremtéshez szükséges stratégiákat.

Az élő idegen nyelvek tanítását és tanulását meghatározó alapelvekkel és a Nat célkitűzéseivel összhangban kívánatos a tantárgyközi integráció lehetőségének elősegítése. Az idegennyelv-tanulás többek között olyan nyelvi, kulturális, szociokulturális, történelmi és interkulturális ismeretekkel gazdagíthatja a tanulókat, amelyeket más tantárgyak esetében is hasznosíthatnak. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy más műveltségterületek ismereteivel az idegen nyelvi órák során is találkozzanak a diákok.

Az idegennyelv-tanulás nyújtson további lehetőséget az eredményes tanulás módszereinek elsajátítására: az előzetes tudás mozgósítására, az egyénre szabott módszerek kialakítására, a csoportos, együttműködő tanulásra, az önművelés igényének kialakítására, az élethosszig tartó tanulás fontosságának felismerésére.

Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) minden eddiginél több lehetőséget biztosítanak a nyelvtanulóknak és tanároknak a célnyelvvel és célnyelvi közösséggel kialakítható közvetlen kapcsolatra. Az IKT jelentősen növelheti a nyelvtanítás és nyelvtanulás eredményességét, közvetlen hozzáférést biztosítva a célnyelvi kultúrához, azaz lehetővé teszi autentikus célnyelvi modellek keresését és felhasználását. Az IKT a korszerű nyelvoktatás, a differenciálás és az autonóm nyelvtanulás kiváló eszköze.

A nyelvtanulási folyamat sikeressége szempontjából kiemelt jelentőségűek a nyelvtanulási stratégiák. A tanuló a nyelvtanulási folyamat során kapjon világos/egyértelmű információt a tanulás céljáról, folyamatáról és módszereiről. Legyen alkalma a tanulási folyamat során saját kommunikációs szükségleteit megfogalmazni, témákat, tevékenységeket, eljárásmódokat kérni vagy javasolni. Nyíljon lehetősége önálló feladatmegoldásra, ismerje meg azon források használatát (szótárak, kézikönyvek, nyelvtankönyvek, gyakorlóanyagok, elektronikus források stb.), amelyek segíthetik az önálló munkában. Fokozatosan sajátítsa el azokat a stratégiákat, amelyek segítik a kommunikációban és a szövegek értelmezésében. Munkájának rendszeres tanári értékelése mellett sajátítsa el az önértékelés módszereit.

A tanulónak legyen alkalma életkori sajátosságainak, érdeklődésének és kommunikációs szükségleteinek megfelelő, a való élet feladataihoz közel álló nyelvi tevékenységekben részt venni. Munkája során lehetőleg autentikus vagy adaptált, esetleg leegyszerűsített autentikus szövegekkel dolgozzon. Legyen módja változatos formában (pármunka, csoportmunka stb.) részt venni kommunikatív interakciókban és alkalma a célnyelv autentikus használatát megtapasztalni. Az órai kommunikáció és tevékenység a célnyelven történjen. Minden tanuló kapja meg a saját szintjének és tanulási stílusának megfelelő egyéni törődést és segítséget ahhoz, hogy önálló nyelvhasználóvá váljon.

FEJLESZTÉSI ADATOK, NYELVI SZINTEK

Az idegen nyelvek esetében valójában több tantárgyról beszélünk, hiszen a műveltségterület több idegen nyelvet ölel fel. A Nat meghatározza a tanulók számára kötelező minimumszinteket, emellett pedig kitér az emeltebb képzésben részesülő diákokkal szemben támasztható követelményekre is. A közműveltségi elemeket a tantárgy egyedi jellemzői miatt a Nat, a nemzetközi gyakorlatban és az érettségi követelményrendszerben mérceként használt, Közös európai referenciakeretben (KER)6 megadott nyelvi szintek és kompetenciák testesítik meg. A különböző nyelvek nyelvi elemeinek (nyelvtani szerkezetek, kommunikációs szándékok, témakörök stb.) részletes felsorolását a kerettantervek tartalmazzák.

A Nat tehát a különböző idegen nyelveket egységes területként kezeli, releváns esetben az első és a második idegen nyelv között tesz különbséget. A minden diák számára minimálisan kötelező elvárásoknál három szakaszt különít el: a kötelező kezdésre építve a 4., az 5–8. és a 9–12. évfolyamokat.

Az általános iskolai tanulmányok végeztével minden tanulónak legalább egy idegen nyelvből el kell jutnia a hatfokú európai skála második, A2 szintjére.

Minimumszintek

Az elvárt minimumszinteket az alábbi táblázat foglalja össze, részletezésük a táblázat alatt található. A további szintek és az itt jelöltek részletezése a KER-ben olvasható. Az intézmények idegen nyelvi programjaikban profiljuknak, meghatározott céljaiknak, valamint lehetőségeiknek megfelelően a megadott szintektől felfelé minden esetben eltérhetnek.

 

4. évfolyam, minimumszint

6. évfolyam, minimumszint

8. évfolyam, minimumszint

12. évfolyam, minimumszint

Első idegen nyelv

KER-szintben nem megadható

A1

A2

B1

Második idegen nyelv

A2

Emelt szintű képzés esetén megcélozható szintek

A 9–12. évfolyamokon emelt szintű képzés esetén (például, ha a tanulói igények alapján kötelező a felkészítés az emelt szintű [B2] érettségire) a 10. évfolyam végére a B1-B2 szint tervezhető, a tanulmányok végére pedig a B2, azaz a „középszint” várható el az első idegen nyelvből. Bizonyos programoknál a „haladó szint” (C1) is elérhető. Második idegen nyelvből az utolsó szakasz végére szintén eljuthatnak a tanulók a B1-B2 szintre. A lenti táblázatban megjelölt szintek megcélzása az intézmény és a tanulók lehetőségeitől, céljaitól függ.

 

4. évfolyam

6. évfolyam

8. évfolyam

10. évfolyam

12. évfolyam

Első idegen nyelv

KER-szintben nem megadható

A1

A2-B1

B1-B2

B2-C1

Második idegen nyelv

A1

A2

B1-B2

***

Szintleírások (a KER alapján)

A1, minimumszint

Ezen a szinten a diák megérti és használja a mindennapok gyakoribb kifejezéseit és alapvető fordulatait, amelyek célja a mindennapi szükségletek konkrét kielégítése. Be tud mutatkozni, be tud mutatni másokat; képes válaszolni személyes jellegű (például, hol lakik), valamint ismerős emberekre, dolgokra vonatkozó kérdésekre; és fel is tud tenni ilyen jellegű kérdéseket. Képes egyszerű interakcióra, ha a másik személy lassan, világosan beszél és segítőkész.

Olvasott szöveg értése

Megérti az ismerős szavakat, egyszerű mondatokat feliratokon, reklámokban, katalógusokban.

Hallott szöveg értése

Megérti az ismerős szavakat, fordulatokat, amelyek személyére, családjára, közvetlen környezetére vonatkoznak.

Beszédkészség

Részt vesz egyszerű beszélgetésekben, ha a partner lassan, jól artikulálva beszél. Feltesz és megválaszol egyszerű kérdéseket ismerős témára és helyzetre vonatkozóan. Egyszerű fordulatokkal le tudja írni lakóhelyét, ismerőseit.

Interakció

Fel tud tenni és meg tud válaszolni személyes adatokra vonatkozó kérdéseket. Képes egyszerűen kommunikálni, de feltétlenül szüksége van ismétlésekre, körülírásokra és módosításokra.

Íráskészség

Képes egyszerű nyomtatványt kitölteni, rövid üdvözletet megírni.

Nyelvhelyesség

Csupán korlátozott módon tud használni néhány egyszerű, betanult nyelvtani szerkezetet és mondatfajtát. Rendelkezik alapszókinccsel, amely bizonyos konkrét szituációkra vonatkozó szavakból és fordulatokból áll.

A2, alapszint

Ezen a szinten a diák megért olyan mondatokat és gyakrabban használt kifejezéseket, amelyek az őt közvetlenül érintő területekhez kapcsolódnak (pl. nagyon alapvető személyes és családdal kapcsolatos információk, vásárlás, helyismeret, iskola, állás). Az egyszerű és begyakorolt nyelvi helyzetekben képes úgy kommunikálni, hogy egyszerű és direkt módon cserél információt családi vagy mindennapi dolgokról. Tud egyszerű nyelvi eszközöket használva beszélni saját hátteréről, szűkebb környezetéről és a közvetlen szükségleteivel kapcsolatos dolgokról.

Olvasott szöveg értése

Megérti rövid, egyszerű szövegek, köztük történetek lényegét. A kért információt ki tudja keresni.

Hallott szöveg értése

Megérti a leggyakoribb fordulatokat és szókincset, ha számára ismert dologról van szó. Megérti a rövid, világos és egyszerű üzenetek, bejelentések, egyéb gyakori szövegek lényegét.

Beszédkészség

Részt vesz egyszerű, begyakorolt, hétköznapi témáról szóló beszélgetésben, amely ismert tevékenységhez kapcsolódó közvetlen információcserét igényel. Megérteti magát a társasági beszélgetésben. Röviden le tudja írni például a családját, lakóhelyét, tanulmányait.

Interakció

Fel tud tenni kérdéseket, egyszerű állításokra reagál. Képes jelezni, mikor követi a kommunikációt, de ritkán ért meg eleget ahhoz, hogy saját maga fenn tudja tartani a beszélgetést.

Íráskészség

Rövid feljegyzéseket, üzeneteket, magánlevelet tud írni.

Nyelvhelyesség

Néhány egyszerű szerkezetet helyesen használ, de még rendszeresen elkövet alapvető hibákat. Szókincse elegendő az alapvető kommunikációs szükségletek kielégítésére.

B1, küszöbszint

Ezen a szinten a diák megérti a világosan megfogalmazott, mindennapi szövegek fontosabb információit, amelyek ismert témáról szólnak, gyakori helyzetekhez kapcsolódnak, például munka, iskola, szabadidő. Önállóan elboldogul a legtöbb olyan helyzetben, amely a nyelvterületre utazás során adódik. Képes egyszerű, összefüggő szöveget alkotni ismert vagy az érdeklődési körébe tartozó témában. Le tudja írni élményeit, a különböző eseményeket, érzéseit, reményeit és törekvéseit, továbbá röviden meg tudja indokolni a különböző álláspontokat és terveket.

Olvasott szöveg értése

Megérti olyan szövegek lényegét, illetve a bennük lévő információt, amelyek hétköznapi, gyakori témákkal foglalkoznak. Megérti az eseményekről, érzelmekről, véleményekről szóló írásokat.

Hallott szöveg értése

Főbb vonalaiban megérti a rendszeresen előforduló, ismerős témáról szóló köznyelvi beszédet/társalgást. Megérti a legfontosabb információkat olyan rádió- és tévéműsorokban, amelyek aktuális eseményekről, illetve az érdeklődési köréhez vagy tanulmányaihoz kapcsolódó témákról szólnak, és amelyekben viszonylag lassan és világosan beszélnek.

Beszédkészség    

Felkészülés nélkül részt tud venni a nyelvterületen utazás közben felmerülő helyzetekben, valamint ismerős, mindennapi témákról adódó beszélgetésekben. Egyszerű, összefüggő fordulatokkal mondja el élményeit, céljait. Röviden megindokolja és megmagyarázza véleményét. Képes elmesélni egy történetet, és erről véleményt megfogalmazni.

Interakció

Szemtől szemben képes egyszerű kommunikáció kezdeményezésére, fenntartására és befejezésére ismerős vagy számára érdekes témákban. Meg tudja ismételni az elhangzottak egy részét, hogy meggyőződjön arról, beszélgetőpartnerével egyformán értelmezik-e az elmondottakat.

Íráskészség

Meg tud fogalmazni egyszerű, rövid, összefüggő szöveget ismert, hétköznapi témákban. Beszámol élményeiről, véleményéről.

Nyelvhelyesség

Kiszámítható helyzetekkel kapcsolatos, begyakorolt szerkezetek és mondatfajták gyakran használt körét viszonylag helyesen alkalmazza. Megfelelő szókinccsel rendelkezik ahhoz, hogy ki tudja magát fejezni a legtöbb saját, mindennapi életével kapcsolatos témában.

B2, középszint

Ezen a szinten a diák megérti az összetett konkrét vagy elvont témájú szövegek gondolatmenetét, beleértve az érdeklődési körének megfelelő szakmai beszélgetéseket is. Folyamatos és természetes interakciót tud kezdeményezni és fenntartani anyanyelvű beszélővel. Képes világos és részletes szöveget alkotni változatos témakörökben, kifejteni véleményét aktuális témákról a lehetséges előnyök és hátrányok részletezésével.

Olvasott szöveg értése

Megérti a jelenkor problémáival kapcsolatos szövegek (cikkek, beszámolók, narratívák) lényegét, illetve a bennük rejlő információt, érvelést. Jórészt megérti az eseményekről, érzelmekről, véleményekről szóló, irodalmi prózai szövegeket.

Hallott szöveg értése

Megérti a hosszabb előadást, képes követni az összetett érvelést, ha ezek számára nem idegen szakterületet érintenek. Megérti a rádióban és tévében elhangzó, aktuális eseményekről szóló hírműsorok lényegét, valamint a köznyelvet használó játékfilmek többségét.

Beszédkészség

Felkészülés nélkül folyékonyan és természetesen vesz részt mindennapi témákat érintő, anyanyelvű beszélőkkel folytatott társalgásban. Részletesen kifejti, megindokolja, megmagyarázza és megvédi véleményét, el tud mondani egy történetet.

Interakció

Képes beszélgetést kezdeményezni, megfelelő időpontban szólal meg, valamint be tudja fejezni a társalgást, ha szükséges, bár ezt nem mindig elegánsan valósítja meg. Ismerős témák esetén fenn tudja tartani a beszélgetést azáltal, hogy megértését jelzi, illetve más személyeket is be tud vonni a beszélgetésbe.

Íráskészség

Képes világosan fogalmazni részletes, összefüggő szöveget a jelenkor problémáiról és az érdeklődésével egybevágó témákról. Beszámol élményeiről, kifejti véleményét, érvel egy álláspont mellett és ellen.

Nyelvhelyesség

A nyelvtant viszonylag magas fokon uralja. Nem vét félreértést okozó hibát, és legtöbb hibáját képes kijavítani. Általános témákban és saját érdeklődési területén jó szókinccsel rendelkezik ahhoz, hogy szabatosan fejezze ki magát.

B) KLASSZIKUS NYELVEK

ALAPELVEK, CÉLOK

Magyarországon a klasszikus nyelvek közül háromnak van – különböző mértékű – tanítási hagyománya, ezek a latin, az ógörög és az óhéber nyelv. Közülük ma a latin tanítása a legelterjedtebb, a Nat tehát a latin nyelvre vonatkoztatva fejti ki a fejlesztési feladatokat és nyelvi szinteket.

Nyelvi és szövegkompetencia

A latin nyelv tanulása legközvetlenebb hatást a nyelvi és szövegkompetenciára gyakorol. Fejleszti a verbális logikai készségeket, valamint az elvont, matematikai természetű logikával együtt az elemző, analogikus, áttekintő, rendszerező és szintetizáló képességeket.

A latin nyelv tanulása kiemelkedően fejleszti a szövegértés készségét, hiszen a tanítás legfontosabb módszertani eszköze az írott szövegek tanulmányozása, amely általában a rövid, könnyen áttekinthető szövegektől halad a hosszabb, összetettebb, irodalmi részletekig.

Közvetítő készség

A klasszikus nyelvek esetében – miután beszélt formája nem használatos, és köznyelvi szövegek alig maradtak fenn – elsődleges az irodalmi szövegek tanulmányozása. A klasszikus nyelvek elsősorban arra alkalmasak, hogy a szöveget mint önálló létezőt tételezve, a pontos és stílushű fordítás készségét fejlesszék. Amikor egy adott szöveg többrétegű jelentését közvetítjük, a fordítás készsége jelentősen fejleszti a fogalmazás készségét és az erre irányuló igényességet mind az anyanyelvi, mind az idegen nyelvi megnyilatkozásokban.

Nyelvtanulási stratégiák kialakítása

A klasszikus nyelvek tanulása másféle nyelvtanulási stratégiákat fejleszt, mint az élő idegen nyelveké. Mivel itt nem a szóbeliség, hanem az írott szövegek tanulmányozása dominál, elsősorban a nyelvtanulás rendszerszerű módszerei állnak előtérben: az adott nyelv alaktani, mondattani és szövegszerkesztési sajátosságait elvi szinten, logikai szempontból közelítve meg.

Célnyelvi műveltség

A klasszikus nyelvek jellegzetes műveltségének elsajátítása nagymértékben elősegíti az európai közös kultúrkincs megismerését, befogadását.

A klasszikus nyelvek tanításának fontos célja emellett a kultúrtörténeti ismeretek átadása és az ezekkel kapcsolatos források megismertetése. Lényeges mozzanat az is, hogy a tanulók megismerjék a klasszikus műveltség és a mai európai kultúra közötti folyamatosságot, ennek közvetítőeszközeit, a művészetek és a tudományok hagyományőrző funkcióját.

Interkulturális kompetencia

A klasszikus kultúrákkal való ismerkedés során a diákok olyan világgal találkozhatnak, amely jelentősen eltér a mai valóságtól, értékhordozó jellege mégis egyértelmű. A megismerkedés a klasszikus nyelvekkel és kultúrával lehetővé teszi, hogy a tanulók rálássanak európaiságunk kulturális forrásaira.

A tantárgy-integrációs lehetőségek kihasználása

A klasszikus nyelveken olvasott szövegek gyakran történeti forrásértékkel is bírnak, és az eredeti nyelven olvasott – s így szintaktikailag-stilisztikailag is alaposan értelmezett – szöveg jó gyakorlat a történelmi források elemzéséhez, kritikájához.

Mivel a klasszikus nyelvek tanulása szinte kizárólag irodalmi szövegekre irányul, ezért az idegen nyelven olvasott irodalmi szöveget a maga nyelvi szerkesztettségében, sokrétegű strukturáltságában vizsgáljuk.

Információs és kommunikációs technikák alkalmazási készségének fejlesztése

A klasszikus nyelvek tanulásakor nagy szerepe van a kultúrtörténeti ismeretek elsajátításának is. Az ismeretek feldolgozása alkalmat ad az önálló gyűjtőmunkára. Az internet használata a klasszikus kultúrtörténeti ismeretek megszerzésében ma már nélkülözhetetlen.

FEJLESZTÉSI FELADATOK, NYELVI SZINTEK

A Közös európai referenciakeret élő nyelvi szintjeivel a latin kimeneti követelményeiben a következő elemi elvárások állíthatók párhuzamba:

KER A2

minimumkövetelmény

3. idegen nyelvként

Ismert adaptált latin szövegek szókészletének és nyelvtani elemeinek felismerése, a szövegekhez kapcsolódó kultúrtörténeti ismeretek.

KER B1

minimumkövetelmény

2. idegen nyelvként

Adaptált latin szöveg fordítása, korlátozott nyelvtani ismeretek (nem rendhagyó alaktani jelenségek, mondattani struktúrák felismerése), a kultúrtörténeti ismeretek viszonylag szűk köre (antik vonatkozású szövegek és műalkotások tartalmi megértését szolgáló ismeretek).

KER B2

minimumkövetelmény

emelt szintű képzés esetén

Közepesen nehéz klasszikus szöveg fordításának készsége, a nyelvtan magas fokú ismerete (rendhagyó nyelvtani jelenségek, a mondattani struktúrák aktív használata), a gazdagabb kultúrtörténeti ismeretek (az antikvitás műveltségterületeinek és azok utóéletének összefüggő ismerete).

II.3.3. MATEMATIKA

A) ALAPELVEK, CÉLOK

Az iskolai matematikatanítás célja, hogy hiteles képet nyújtson a matematikáról mint tudásrendszerről és mint sajátos emberi megismerési, gondolkodási, szellemi tevékenységről. A matematika tanulása érzelmi és motivációs vonatkozásokban is formálja, gazdagítja a személyiséget, fejleszti az önálló, rendszerezett gondolkodást, és alkalmazásra képes tudást hoz létre. A matematikai gondolkodás fejlesztése emeli a gondolkodás általános kultúráját.

A matematikatanítás feladata a tudományterület különböző arculatainak bemutatása.

A matematika:

–    kulturális örökség;

–    gondolkodásmód;

–    alkotó tevékenység;

–    a gondolkodás örömének forrása;

–    a mintákban, struktúrákban tapasztalható rend és esztétikum megjelenítője;

–    önálló tudomány;

–    más tudományok segítője;

–    a mindennapi élet része és a szakmák eszköze.

A műveltségi terület a különböző témakörök szerves összeépülésével kívánja feltárni a matematika és a matematikai gondolkodás világát. A fogalmak, összefüggések érlelése és a gondolkodásmód kialakítása egyre emelkedő szintű spirális felépítést indokol, az életkori, egyéni fejlődési és érdeklődési sajátosságoknak, a bonyolódó ismereteknek, a fejlődő absztrakciós képességnek megfelelően. Ez a felépítés egyaránt lehetővé teszi a hatékony foglalkozást a lassabban haladókkal és a tehetség kibontakoztatását.

Minden életkori szakaszban fontos a differenciálás. Ez nemcsak az egyéni igények figyelembevételét jelenti. Sokszor az alkalmazhatóság vezérli a tananyag és a tárgyalásmód megválasztását, más esetekben a tudományos igényesség szintje szerinti differenciálás szükséges. Egy adott osztály matematikatanítása során a célok, feladatok teljesíthetősége igényli, hogy a tananyag megválasztásában a tanulói érdeklődés és a pályaorientáció is szerepet kapjon.

A kulcskompetenciáknak megfelelően a matematikai műveltség fejlesztésének kiemelt területe a biztos számolási készség kialakítása. Ugyancsak nagy gondot kell fordítani a kommunikáció fejlesztésére (a szövegértésre, mások szóban és írásban közölt gondolatainak meghallgatására, megértésére, a saját gondolatok közlésére), az érveken alapuló vitakészség fejlesztésére.

A tanulók matematikai fejlődése és a tanulási folyamat során alapvető, hogy ki tudják választani és alkalmazni tudják a természeti és társadalmi jelenségekhez illeszkedő modelleket, gondolkodásmódokat (analógiás, heurisztikus, becslésen alapuló, matematikai logikai, axiomatikus, valószínűségi, konstruktív, kreatív stb.), módszereket (aritmetikai, algebrai, geometriai, függvénytani, statisztikai stb.) és leírásokat. Ugyanakkor fontos a modellek érvényességi körének és gyakorlati alkalmazhatóságának eldöntését segítő készségek kialakítása, valamint az ezeket megalapozó képességek fejlesztése. Egyaránt lényeges a reproduktív és a problémamegoldó, alkotó gondolkodásmód megismerése, elsajátítása, miközben nem szorulhatnak háttérbe az alapvető tevékenységek (pl. mérés, alapszerkesztések), műveletek (pl. aritmetikai, algebrai, transzformációk) automatizált végzése sem. A tanulás elvezethet a matematika szerepének megértésére a természet- és társadalomtudományokban, a humán kultúra számos ágában. Fontos néhány neves matematikus és a tudomány fejlődése során felmerült, érdekes matematikai probléma megismertetése a diákokkal.

A tanítás folyamán tudatosítandó, hogy érték a pontos, kitartó, fegyelmezett munkavégzés, az önellenőrzés igénye, a sajátunkétól eltérő szemlélet tisztelete.

A matematikai értékek és eredmények megismerésének köszönhetően a tanulók hatékonyan használhatják megszerzett kompetenciáikat az élet különböző területein.

B) FEJLESZTÉSI FELADATOK

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.    Tájékozódás

1.1. Tájékozódás a térben

1.2. Tájékozódás az időben

1.3. Tájékozódás a világ mennyiségi viszonyaiban

2.    Megismerés

2.1. Tapasztalatszerzés: a tapasztalatok tudatosítása, közlése, rögzítése, jelölése, ezek értelmezése, visszaolvasása

2.2. Képzelet (követő, alkotó)

2.3. Emlékezés

2.4. Gondolkodás

2.5. Az ismeretek rendszerezése

2.6. Az ismerethordozók használata

3.    Az ismeretek alkalmazása

4.    Problémakezelés és -megoldás

5.    Alkotás és kreativitás: alkotás öntevékenyen, saját tervek szerint; alkotások adott feltételeknek megfelelően; átstrukturálás

6.    Akarati, érzelmi szabályozás, az önfejlesztés képessége és az együttéléssel kapcsolatos értékek

6.1. Kommunikáció

6.2. Együttműködés

6.3. Motiváltság

6.4. Önismeret, önértékelés, reflektálás, önszabályozás

7.    Matematikai tapasztalatszerzés, a matematika épülésének elvei

A táblázatokban található nyilak („„) azt jelzik, hogy az adott tevékenység a felsőbb évfolyamokon is folytatódik, a következő képzési szakaszra érvényes kiegészítésekkel.

1. Tájékozódás

1.1. Tájékozódás a térben

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Tájékozódás (pl. az iskolában és környékén) nagytesti mozgással; mozgássor megismétlése, mozgási memória fejlesztése,„„

„„ mozgási memória fejlesztése; mozgássor megismétlése visszafelé.

 

 

Tájékozódás a külső világ tárgyai szerint; a tájékozódást segítő viszonyok megismerése (pl. mellett, alatt, fölött, között, előtt, mögött). Tájékozódás a síkban (pl. tájékozódás a síkon ábrázolt térben; tájékozódás szavakban megfogalmazott információk szerint).

Térbeli viszonyok, testek ábrázolási lehetőségei síkban.

 

Tájékozódás a tanuló saját mozgó, forgó testének aktuális helyzetéhez képest (pl. a bal, jobb).

 

 

 

Tájékozódás a másik ember nézőpontja szerint.

 

 

Tájékozódás a valóságos viszonyokról térkép és egyéb vázlatok alapján (pl. térkép olvasása, készítése; térbeli mérési adatok felhasználása számításokban, arányérzék fejlesztése; a valóságos viszonyok becslése térkép alapján, koordináta-módszer). „„

„„A térképkészítési elvek megértése; tájékozódást segítő eszközök használata.

1.2. Tájékozódás az időben

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A múlt, jelen, jövő mint folytonosan változó fogalmak, például az előtte, utána, korábban, később megértése, használata; folyamat mozzanatainak időbeli elrendezése; szöveges feladatok, amelyekben az időrendnek szerepe van.

 

 

Időtartam mérése egyenletes tempójú mozgással, hanggal; szabványos egységekkel (másodperc, perc, óra, nap, hét, hónap, év, évtized).

Ciklusonként átélt idő és lineáris időfogalom; időtartam, időpont.

Időtől függő periodikus jelenségek.

1.3. Tájékozódás a világ mennyiségi viszonyaiban

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Tárgyak, személyek, alakzatok, jelenségek, összességek összehasonlítása mennyiségi tulajdonságaik (magasság, szélesség, hosszúság, tömeg, űrtartalom, térfogat, darabszám) szerint; becslés; mennyiségek fogalmának alapozása.

 

 

A mennyiségi jellemzők kifejezése számokkal; a számok értelmezése a valóság mennyiségeivel. Például mérőszám és darabszám (halmaz számossága); természetes szám, racionális szám, valós szám; pontos szám és közelítő szám.

Mennyiségi következtetések (pl. azonos egység esetén mennyiség és mérőszám kapcsolata alapján; azonos mennyiség esetén egység és mérőszám viszonya szerint).

2. Megismerés

2.1. Tapasztalatszerzés: a tapasztalatok tudatosítása, közlése, rögzítése, jelölése, ezek értelmezése, visszaolvasása

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Finommotoros mozgáskoordinációk: apró tárgyak rakosgatása, vonalzó, „„

„„körző használata stb.

 

 

Statikus helyzetek, képek, tárgyak megfigyelése.

Látott, hallott helyzet, kép összképben való felismerése, azonosítása, megkülönböztetése, rekonstruálása különféle érzékszervek együttműködése révén. Az észlelés pontosságának fokozása.

 

 

 

Az érzékelés pontosságának fejlesztése. Tárgyak tulajdonságainak kiemelése (analizálás); összehasonlítás, azonosítás, megkülönböztetés; osztályokba sorolás, sorba rendezés különféle tulajdonságok szerint, a különféle érzékszervek tudatos működtetésével. A figyelem terjedelmének és tartósságának növelése, tudatos, célirányos figyelem.

Közös tulajdonságok felismerése; tulajdonság tagadása.

 

 

Szétválogatás két szempont szerint; megosztott figyelem; két, illetve több szempont egyidejű követése.

Pontos megfigyelés statikus szituációkról, lényeg-kiemelés. Pl. helyzetről, képről kirakás, rajz, egyszerűsített kirakás. Egyszerűsített rajz készítése a lényeges elemek megőrzésével.

Számjelek bevezetése.

Modellezés; fogalmak, összefüggések megjelenítése. Halmazok eszközjellegű használata.

Kétváltozós műveletek értelmezésének tapasztalati előkészítése; kétváltozós műveletek értelmezése (mint a különféle konkrét tartalmú műveletek szintézise).

 

 

Számok, sík- és térbeli alakzatok csoportosítása.

 

Változó helyzetek megfigyelése. Műveletek tárgyi megjelenítése.

Kísérletek (pl. valószínűségi kísérletek) végzése, a történés többszöri megfigyelése.

 

 

Geometriai alkotások létrehozása szabadon és másolással; transzformációk elvégzése, a „kép” eredetijének megalkotása.

Változó helyzetek, időben lejátszódó történések megfigyelése, megismétlése szavakkal; a változás kiemelésének képessége (analízis); az időbeliség tudatosítása.

Adatok jegyzése, rendezése, ábrázolása.

Együttváltozó mennyiségek összetartozó adatpárjainak jegyzése: tapasztalati függvények, sorozatok alkotása, értelmezése stb.; változások leírására szolgáló matematikai modell keresése.

Geometriai transzformációkban megfigyelt megmaradó és változó tulajdonságok tudatosítása.

Szövegben megfogalmazott helyzet, történés megfigyelése; értelmezése: lényeges és lényegtelen információk szétválasztása.
A figyelem irányítása; tartósságának növelése.

 

Szavakban megfogalmazott helyzet, történés matematizálása: matematikai modellek választása, keresése, készítése, értelmezése adott szituációkhoz. (Pl. egyszerűsített rajz, számfeladat, nyitott mondat, sorozat, táblázat, egyenlet-megoldási módszerek, gráfok.)

Rajz, kirakás és szöveg értelmezése: a lejátszott történés visszaidézése; az elmondott, elolvasott történés visszaidézése.

 

Rajzolt, illetve tárgyi jelek értelmezése tevékenységgel, történés kitalálásával.

Szavakban megfogalmazott helyzetről, történésről készült matematikai „szöveg” értelmezése. Konkrét matematikai modellek (nyitott mondat, szakaszos ábra stb.) értelmezése a modellnek megfelelő szöveges feladat alkotásával.

Tudatos megfigyelés elvont szituációkban; analízis, azonosítás, megkülönböztetés, szemponttartás: megfigyelés adott tulajdonságok szerint; felismert tulajdonságok és kapcsolatok szerint; változó szempontok, feltételek szerint; szempontok önálló megválasztása.

Esetfelsorolások, érvelés a szempontok, feltételek, paraméterek önálló megválasztásával és változtatásával (pl. kombinatorika, egyenletek, szerkesztések).

2.2. Képzelet (követő, alkotó)

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Alakuló, illetve kialakult matematikai fogalmak, relációk példáinak elképzelése, ilyenek keresése, alkotása.

Számok, műveletek, egyéb matematikai szimbólumok (pl. képek, szakaszos ábrák, diagramok, grafikonok, táblázatok, műveletek, nyitott mondatok) alapján az általuk leírt valóságos helyzetek, történések, összefüggések elképzelése. A szabványos mértékegységekhez tartozó mennyiségek és többszöröseik, törtrészeik felidézése képzeletben.

Adott tárgy, elrendezés, kép elképzelése más nézőpontból, például testek építése különböző nézeteikből, vetületeikből.

Adott feltételeknek megfelelő alkotások elképzelése az elkészítésük előtt; vázlatos ábrák alkotása; a tényleges alkotás összevetése az elképzelttel. Szerkesztések különféle szerkesztési eszközökkel és eljárásokkal.

Képzeletben történő mozgatás (pl. átdarabolás elképzelése; testháló összehajtásának, szétvágásának elképzelése; testek különféle síkmetszetének elképzelése).

Matematikai úton megoldható probléma megoldásának elképzelése, becslés, sejtés megfogalmazása; megoldás után a képzelt és tényleges megoldás összevetése.

2.3. Emlékezés

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Motoros emlékezés (tájékozódás mozgások felidézésével; formára való emlékezés tapintás alapján, nagymozgással és finomabb mozgásokkal; számmemória fejlesztése mozgásokhoz kapcsolva, összefüggésekre való emlékezés végrehajtott cselekvéssor alapján; alapszerkesztések; mozgással létrehozott vagy mozgással is összeköthető ritmus, minták és szerkezetek felidézése; sorozatok).
Auditív (hallás utáni) emlékezés.

 

Képi emlékezés statikus helyzetekben (kép, helyzet felidézése összképben; részletek felidézése; a szabvány mértékegységek nagysága; összesség felidézése: darabszám, elemek, elrendezés, sorrend; minták és szerkezetek felidézése statikus képen; jelek helyzetének, alakjának felidézése; függvények grafikus képe).

Történésre való emlékezés (lejátszott és lejátszódott események felidézése; emlékezés a részletekre, időrendre; kombinatorikus összeszámlálások; kísérlet, megfigyelés eseményeinek felidézése; az emlékezést segítő jegyzetek, rajzok, jelek készítése, használata, visszaolvasása; a feljegyzéshasználat szokásainak kialakítása).

Emlékezés szóbeli és írásbeli információkra és kérdésekre (információk felidézése; adatok, feltételek megjegyzése a feladatmegoldás idejére; elnevezések, jelek, jelölések és egyéb megállapodások megjegyzése, definíciókra való emlékezés).

Emlékezés elmondott, elolvasott történetre, problémákra; szöveges feladat lényegét tekintve pontos felidézése; emlékezést segítő ábrák, vázlatok, rajzok készítése, visszaolvasása. Adatokra és összefüggéseikre való együttes emlékezés.

Ismeretek tudatos memorizálása, felidézése; az elsajátítást segítő eszközök megismerése.

Tényismeretek memorizálása, mozgósítása. Ismeretek megtanulásához összefüggések felhasználása, jegyzetek készítése, visszaolvasása; tudatos gyakorlás; ismeretek mozgósítása kérdésre, alkotás létrehozásához, új ismeret szerzésében, az új ismeret beillesztéséhez, problémamegoldáshoz. Eljárásokra, módszerekre való emlékezés.

Megértett állításokra, szabályokra, összefüggésekre való emlékezés: viselkedési, mozgásos, játékra vonatkozó szabályok felidézése; tények közti kapcsolatok, viszonyok, összefüggések felidézése, „„

„„ állítások, tételek jelentésére való emlékezés; elvontabb összefüggések megjegyzése.

Emlékezés érvelésre, cáfolásra, következtetésre, gondolatmenetre; ezek alkalmazása új helyzetekben, „„

„„bizonyítási módsze-rekre való emlékezés.

2.4. Gondolkodás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Összehasonlítás, azonosítás, megkülönböztetés; különbözőségek, azonosságok tudatosítása, megállapítása, jelölése.

 

 

Osztályozás egy és egyszerre két (több) saját szempont szerint, adott, illetve elkezdett válogatásban felismert szempont szerint.

 

 

Sorba rendezés. Sorozatok létrehozása (folytatása, kiegészítése) valamely szubjektív vagy objektív tulajdonság tudatosítására és a sorba rendezett elemek jellemzésére.

 

Megítélés, döntés:

-    célszerűség szerint (feladatok megítélése aszerint, hogy tartalmaznak-e felesleges vagy ellentmondó adatot, elegendő-e az információ; célszerű-e egy megállapodás, jelölés (pl. cm2), célszerű-e egy tanult eljárás, egy talált megoldási mód);

-    jelentéstartalom szerint (szituáció megítélése aszerint, hogy determinisztikus vagy véletlenfüggő; megállapítás megítélése aszerint, hogy van-e értelme; aszerint, hogy egyértelmű-e; fontossága szerint; aszerint, hogy összhangban van-e a tapasztalattal, illetve egy másik kijelentéssel).

Két állítás megítélése aszerint, hogy jelentésük milyen viszonyban van egymással (függetlenek; ugyanazt jelentik; egymást kizárják, de nem tagadásai egymásnak; egymás tagadásai); egy megoldás megítélése aszerint, hogy összhangban van-e a feltételekkel (valósággal, gyakorlati igényekkel).

Megítélés értékek szerint (egyértelműség, érthetőség, egyszerűség, szépség, gyakorlati felhasználhatóság); információ megítélése aszerint, hogy fontos-e, illetve felhasználjuk-e az adott szituációban, adott kérdés eldöntéséhez, adott probléma megoldásához.

Állítások megítélése igazságértékük szerint. Nyitott mondatok lezárása behelyettesítéssel.

Következtetés megítélése helyessége szerint. Kvantorokkal megfogalmazott állítások.

Megértés:

-    ismert tartalmú utasítás, közlés megértése; új helyzetben adott utasítás megértése példa segítségével és példa nélkül;

-    kérdés tartalmának megértése adott tárgyi szituációban és megfogalmazott problémában (szituáció, változás, szöveges feladat, egyéb probléma értelmezése lejátszással, kirakással, tárgyhű, illetve egyszerűsített rajzzal, átfogalmazással; adatok felfogása, lényegtelenek elhagyása, lényegesek kiemelése, rögzítése, kapcsolatuk feltárása, szerepük megértése; adatokra és összefüggéseikre vonatkozó jelölések használata, megértése; folyamat fordított lejátszása; az időbeliség megértése).

 

Fogalmak egymáshoz való viszonyának, összefüggéseinek megértése (alá- és fölérendeltségi viszony; mellérendeltség megértése; rendszer felfogása; a rendszerezés módszere).

Matematikai modellek megértése (pl. számok, műveletek, nyitott mondatok, sorozatok, függvények, táblázatok, rajzos modellek, diagramok, gráfok, grafikonok); átkódolás más modellbe. Adott modellhez példa, probléma megfogalmazása.

Gondolatmenet követése; egyszerű gondolatmenet megfordítása. Oksági kapcsolatok keresése, megértése.

Gondolkodás a saját gondolkodási folyamatokról.

Következtetés további igazságokra (példák, ellenpéldák keresése, alkotása; egylépéses intuitív következtetés további állítások igazságára, amely még nem társul tudatos nyelvi megfogalmazással), „„

„„bizonyítás.

Absztrahálás, konkretizálás (fogalmak megalkotása, besorolás adott fogalom alá).

Egyedi tapasztalatok, modellek; általános tapasztalatok, univerzális modellek értelmezése (pl. ujjszámolás; számrendszerek, különféle számalakok, különféle alakú, de azonos értelmű kifejezések, állítások; műveleti tulajdonságok; számolás műveleti tulajdonságok és kapcsolatok alapján, analógiák segítségével). Újabb elemek besorolása a megalkotott belső kép alá: ráismerés. A megértett fogalmi jegyeknek megfelelő további konkrétumok keresése, alkotása. Fogalmi általánosítás.

 

 

Analógiás gondolkodás és korlátai.

 

 

Idealizáló absztrakció (kör, háromszög, négyszög; pont egyenes, sík, tér).

 

Általánosítás, specializálás, példák, ellenpéldák keresése, alkotása (az általános állítás igazolása következtetéssel; bizonyítás; cáfolás: a tévedés megmutatása ellenpéldával).

A valószínűségi gondolkodás fejlesztése. A statisztikai gondolkodás fejlesztése.

A gondolkodás és a nyelv összefonódása, kölcsönhatása.

A szó mint egy-egy komplexumhoz, előfogalomhoz, fogalomhoz tartozó példák osztályának jelölője. Köznyelvi kifejezések és szakkifejezések.

Jelek szerepe, alkotása, használata.

Az értő-elemző olvasás fejlesztése. Írásban kapott utasítás végrehajtása, helyzetleírás rekonstruálása.

 

A matematikai logika nyelvének fokozatos megismerése, tudatosítása. A köznyelvi kötőszavak és a matematikai logikában használt kifejezések jelentéstartalmának összevetése; a matematikai logika nyelvi sajátosságainak elfogadtatása.

Gondolatmenet.

Tevékenységbe öltöztetés (pl. alkotás végrehajtása és ennek elmondása időrendben; manuális problémamegoldás megismétlése szavakban).

Elképzelt tevékenység gondolatban és szavakban való végigjárása (pl. alkotás, problémamegoldás tervének elmondása).

Elmondott gondolatmenet követése.

Átélt folyamat lejátszása, „„

„„leírása szabad szöveggel; (közösen kialakított megfogalmazások), „„

„„leírása szavakkal, szimbólumokkal.

 

Átélt folyamatról készült leírás gondolatmenetének értelmezése (pl. egy szerkesztés leírt lépéseiről a folyamat felidézése, összevetés saját emlékkel, feljegyzéssel, a feljegyzések tartalmának összevetése; a leírás vizsgálata abból a szempontból, hogy ténylegesen megfelel-e az átélt folyamatnak).

 

 

Megismert gondolatmenet panelként való felhasználása új folyamatban.

A gondolatmenet tagolása.

Algoritmus követése, értelmezése, készítése.

2.5. Az ismeretek rendszerezése

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Fogalmak egymáshoz való viszonya: alá- és fölérendeltségi viszony; mellérendeltség.

Rendszerezést segítő eszközök és algoritmusok megismerése.

Definíció, tétel.

A matematika különböző területei közötti kapcsolatok tudatosítása.

2.6. Az ismerethordozók használata

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A tanulás manipulatív eszközeinek célszerű használata (pl. színesrúd-készlet, mérőszalag, logikai készletek, játékok, számtáblázatok, modellező készletek).

Könyvek (pl. matematikai zsebkönyvek, szakkönyvek, ismeretterjesztő könyvek, lexikonok, feladatgyűjtemények, táblázatok, képletgyűjtemények), számológépek, számítógépek használata.

Tanári segítség, társak segítsége (pl. az ismeretszerzés szervezése, jó munkalégkör biztosítása, érdekes problémák, projektek szerepeltetése, kérdések felvetése, szakkörök, táborok, versenyek).

Oktatási-tanulási technológiákkal való megismerkedés, azok értelmes, interaktív használata.

Nyitottság és önbizalom az újjal való ismerkedéshez.

3. Az ismeretek alkalmazása

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Friss vagy felfrissített ismeretek, információk, felismerések közvetlen alkalmazása egyszerű utasítás végrehajtásában, döntésben.

Régebbi ismeretek, információk, felismerések mozgósítása, felhasználása az ismeretszerzés szituációjával analóg helyzetben.

Régebbi ismeretek mozgósítása, összeillesztése, felhasználása új helyzetben; sejtés, ellenőrzés.

Ismeretek alkalmazása az újabb ismeretek megszerzésében „„

Új tapasztalatok visszarendezése előfogalmakhoz, fogalmakhoz.

„„a gyakorlati életben és más tantárgyak keretében (pl. százalék, terület-, felszín-, térfogatszámítás, relatív gyakoriság, valószínűség), „„

„„érvelésben, sejtések, indoklások megfogalmazásában, bizonyításban, cáfolásban, alkotásokban (pl. transzformációk alkalmazása szerkesztésben), „„

„„ egyes szakmák esetében.

4. Problémakezelés és -megoldás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Probléma felismerése (problémahelyzet átélése); problémaérzékenység.

Szituációban, történetben megfogalmazott, olvasott probléma megértése; a megértést segítő eszközök alkalmazása (lejátszás természetes helyzetben, képalkotás, kirakással való lejátszás, beszélgetés a helyzetről, kérdések megfogalmazása, ismert, a probléma szempontjából lényeges adatok tudatosítása, elválasztása a lényegtelenektől).

Az ismert elemek és az ismeretlen momentumok ütköztetése; sejtések, kérdések megfogalmazása. Egyszerű probléma áttekintése.

A probléma megoldására való készség, a probléma vállalása. Sikertelen megoldási kísérlet után újjal való próbálkozás. A sikertelenség okának feltárása (pl. kihagytunk egy feltételt).

A problémához hasonló egyszerűbb (már megoldott) probléma keresése.

Önálló eljárások keresése, megoldási kísérletek, tippelések szabad végzése, összevetése a kapott információkkal, a valósággal.

A problémához illeszthető matematikai modell választása, keresése, alkotása. (A probléma részekre bontása; összetett probléma áttekintése. Átfogalmazás más, ismertebb problémává; analógia keresése.)

Megoldás a matematikai modellen belül. Matematikai modellek (pl. nyitott mondatok, gráfok, sorozatok, függvények, függvényábrázolás, számítógépes programok, statisztikai elemzések) ismerete, alkalmazásának módja, korlátai (pontosság, értelmezhetőség).

Önellenőrzés; felelősségvállalás az eredményért.

Többféle megoldási mód keresése, az alternatív megoldások összevetése, „„

„„ a problémához leginkább illő megoldási mód (módok) kiválasztása; indoklása.

Az eredmény vonatkoztatása az eredeti problémára. Az eredmény összevetése a feltételekkel, az előre vetített eredménnyel, a valósággal, „„

„„ diszkusszió. (A lehetőségek számbavétele. A feltételekkel való összevetés során annak tudatosítása, hogy miben és hogyan befolyásolják a feltételek az eredményt. Ha elhagyjuk, megváltoztatjuk valamelyiket, hogyan módosul a megoldás?)

Válasz megfogalmazása szóban, később írásban is.

5. Alkotás és kreativitás: alkotás öntevékenyen, saját tervek szerint; alkotások adott feltételeknek megfelelően; átstrukturálás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Objektumok alkotása szabadon; másolással, adott feltételek szerint.

Állítások, kérdések megfogalmazása képről, helyzetről, történésről szóban, írásban. Saját gondolatok megfogalmazása; elképzelések, definíciók és tételek alkotása, megfogalmazása, kimondása, leírása.

Összességek alkotása adott feltétel szerint; halmazalkotás; definiáló tulajdonság megalkotása; a tulajdonság tagadásának megalkotása a komplementer halmaz elemeinek közös, meghatározó ismérveként.

Elnevezések, jelölések, szimbólumok, alkotása (alkalmi elnevezések a képzethez, előfogalomhoz jól illeszkedő köznyelvi szavakkal; alkalmi jelölések), „„

„„fogalmak alkotása (összességek elemeinek közös, meghatározó, lényeges tulajdonságainak szintetizálása; további példák besorolása, ellenpéldák kiszűrése a meghatározó ismérvek szerint).

Fogalmak módosulása újabb tapasztalatok, ismeretek szerint; egy-egy fogalom újabb fogalommá bővítése.

Fogalmak alkotása specializálással.

 

Rendszeralkotás: elemek elrendezése különféle szempontok szerint; rendszerezést segítő eszközök használata, készítése (fadiagram, útdiagram, táblázatok). Megalkotott rendszer átalakítása. Kombinatorikus gondolkodás.

Számrendszeres gondolkodás.

Sorozatok alkotása. Megfigyelésben, mérésben, számlálásban, számolásban gyűjtött adatok, elemek sorozatba rendezése; a keletkező sorozat tulajdonságai szabályosságának vizsgálata (pl. periodikus sorozatok, számtani, mértani sorozat). Megkezdett sorozat folytatása, kiegészítése adott szabály szerint, felismert összefüggés alkalmazásával. Az „összefüggés” megalkotása a sorozat elemei közti kapcsolat általánosításaként; ellenőrzése.

 

Táblázatok készítése.

Megfigyelésben, mérésben, számlálásban, számolásban, kísérletben gyűjtött adatpárok, adathármasok rendezése (pl. táblázatba), kapcsolatok vizsgálata.

Táblázat hiányzó adatainak keresése adott szabálynak, összefüggésnek megfelelően, illetve felismert kapcsolat szerint. Az „összefüggés” megalkotása a táblázat elempárjai (elemhármasai) közti kapcsolat általánosításaként; ellenőrzése.

Modell alkotása helyzet megértéséhez: eljátszás, mímelés, képek, egyszerűsített képek, egyszerűsített mozgatható kirakások, szakaszos ábrák, gráfok készítése probléma, szöveges feladat értelmezéséhez.

Modell alkotása, értelmezése fogalmakhoz. A természetes szám modellként való kezelése (különféle fogalmi tartalmak – darabszám, mérőszám, értékmérő, jel – szerint), tört szám, negatív szám, egész szám, racionális szám modellként való kezelése; számegyenes; az aritmetikai műveletek mint történések és viszonyok matematikai modelljei; egyenletek, egyenlőtlenségek; reláció, függvény, sorozat mint modellek; ábra, diagram mint modell.

 

További algebrai modellek.

Geometriai modellek.

Koordináta-geometriai modellek.

Valószínűségi modellek.

Kombinatorikus modellek.

Statisztikai jellemzők.

Modell alkotása probléma megoldásához (eljátszás, mímelés, képek, egyszerűsített képek, egyszerűsített mozgatható kirakások, szakaszos ábrák, gráfok, számfeladatok, nyitott mondatok, sorozatok, táblázatok készítése és értelmezése, olvasása probléma és szöveges feladat megoldásához; probléma és modell „elemeinek” tudatos összerendezése).

Átkódolás különböző modellek között.

Sejtések megfogalmazása; divergens gondolkodás. (Megértett probléma „eredményének” elképzelése, előrevetítése; a sejtés megfogalmazása, lejegyzése, megoldás utáni ellenőrzése. Becslés. Újabb lehetőségek, kérdések, újabb problémák felvetése, feltételek változtatása.)

Gondolatmenet kiépítése (pl. „megoldási terv” szöveges feladathoz). Manuálisan elvégzett tevékenység gondolati lépésként való értelmezése, tudatosítása. Megértett probléma részletproblémákra bontása modell nélkül vagy modell segítségével; a részletproblémák sorrendbe állítása, pl. megoldhatóságuk időrendje szerint; az így képzett terv tudatosítása elmondással, írásban, jelsorozattal (folyamattervezés). A tervkészítés módjának megalkotása. Stratégia alkotása.

Kidolgozás megalkotása. (Az eltervezett megoldás lépéseinek végrehajtása; a részeredmények értelmezése, a végeredmény vonatkoztatása az eredeti problémára, válaszadás diszkusszió nélkül, illetve diszkusszióval.)

6. Akarati, érzelmi szabályozás, az önfejlesztés képessége és az együttéléssel kapcsolatos értékek

6.1. Kommunikáció

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Nyelvhasználat előtti kommunikáció: lejátszás, kirakás, megmutatás, mímelés mint gondolatok kifejezése; ezek megértése.

 

 

 

Elnevezések, megállapodások, jelölések értése, kezelése: köznyelvi szavak használata és elfogadása előfogalmak jelölésére; egyszerű szakszavak és jelölések alakuló és kialakult fogalmak megnevezésére; a kifejezések pontosítása (pl. számok és jelöléseik; műveletek jelölése, egyenlőség és egyenlőtlenség jelölése, mérések, mértékegységek).

 

A matematika tanulásához szükséges nyelvi-logikai szerkezetek fokozatos megismerése. A köznyelv és a matematikai nyelv különbözőségeinek, értékeinek és korlátainak megértése és elfogadása.

Törekvés mások gondolatainak megértésére (példák és ellenpéldák keresése, kérése; kérdések megfogalmazása; magyarázat kérése; átfogalmazásra, egyszerű következtetésre tett próbálkozások). Vitába szállás mások gondolataival és a kulturált vitatkozás.

Saját gondolatok kifejezése, rögzítése (szóbeli elmesélés; matematikai szöveg írása, értelmezése, jegyzet készítése, visszaolvasás; jegyzetfüzet vezetése).

 

Törekvés a saját gondolatok megértetésére (szóbeli érvelés: szemléletes indoklás; egyszerű bizonyítás; írásbeli érvelés: bizonyítás írásban, jelek használatával; sejtések megfogalmazása, sejtések megerősítése, elvetni tudása; a bizonyítás alapgondolatának kiemelése).

6.2. Együttműködés

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Közös munka (páros, kiscsoportos munka, csoportmunka) vállalása; együttműködés, egymásra figyelés; egyéni felelősség és közös felelősségvállalás.

A munka tervezése, szervezése, megosztása.

Az egyén képességrendszerének és igényeinek figyelembevétele a közös eredmény érdekében és tiszteletben tartása az egyén fejlődése szolgálatában; tolerancia, egymás segítése. A munkamegosztásban betöltött szerepek értékeinek ismerete és elfogadása.

Vitakészség, kifejezőkészség fejlesztése. Az együttműködő partnerek részeredményeinek értelmezése, értékelése, összerendezése. Együttműködés projektben.

6.3. Motiváltság

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Az önálló tapasztalat- és tudásszerzés, valamint a képességek kibontakoztatásának és a műveltség fejlesztésének igénye. (Az „én is tudom”, „én is meg tudtam oldani”, „én találtam ki” élménye a fejlődés egyik leghatékonyabb hajtóereje. Az önállósodás, a függetlenedés igénye, a saját értékek érvényesítésének igénye – helyes pedagógusmagatartás esetén – háttérbe szorítja, sőt egy idő után szükségtelenné is teheti a külső motivációt.)

A világ megismerésének igénye. (A matematikai ismeretek kezdetben közvetlenül a világ tárgyainak, jelenségeinek megismeréséhez járulnak hozzá. Eszközt és módszert adnak különféle tulajdonságok megfigyeléséhez, kiemeléséhez, tárgyak, jelenségek jellemzéséhez. A szűkebb és egyre bővülő környezet iránti kíváncsiság lehet a tanulás egyik hajtóereje.)

Igény a matematika értékei és eredményei megismerésére. (A hasznosság, más tudományok, a gyakorlati élet, a gondolatok, gondolatmenetek, minták, struktúrák stb. érdekessége, szépsége tegye vonzóvá ki-ki számára a tárgy tanulását.)

Igény a matematikai módszerek és eszközök megismerésére. (A matematika módszerei és eszközei a gondolkodás számos területére hatást gyakorolhatnak.)

6.4. Önismeret, önértékelés, reflektálás, önszabályozás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Önismeret. Saját értékek (pl. pontosság, tervszerűség, monotóniatűrés, kitartás a munkában, kudarctűrés, megnyilatkozni tudás, önfegyelem, egyéni felelősség, kíváncsiság), saját korlátok ismerete, tudatosítása; technikák megismerése ezek ellensúlyozására.

A képességösszetevők megismerése, gondolkodási tevékenységek meg- és felismerése, tudatosítása. Reflektálás.

Önértékelés. Önellenőrzés. Érzelmi reakciók és fegyelmezésük. Önmotiválás. Önszabályozás.

7. Matematikai tapasztalatszerzés, a matematika épülésének elvei

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Tapasztalatszerzés, fogalomcsírák, érvelés.

Hétköznapi és matematikai fogalmak szétválasztása, fogalomalkotás.

A matematikai témakörök összekapcsolódásának értése intuitív módon.

 

 

Függvényszerű és véletlenszerű kapcsolat.
Idealizáció

 

Modellek alkotása a matematikán belül; matematikán kívüli problémák modellezése.

 

 

 

Az egyértelműség igénye, például szemléletes fogalmak használata, definíciók bevezetésének szükségessége, definiált fogalmak megismerése, definíciók alkotása.

 

 

 

Az újabb esetekre, valamint minden esetre való alkalmazhatóság, különös esetekre való kiterjesztések, permanencia elv (az algebrai nyelv jelentősége; a hatványozás, a szögfüggvények fogalmának kiterjesztése).

 

 

 

Axiomatizálás egyszerű példán való bemutatása.

 

 

 

A matematika mint kulturális örökség.

C) KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

1–4. évfolyam

1. Gondolkodási módszerek, halmazok, matematikai logika, kombinatorika, gráfok

1.1. Halmazok

–    Annak eldöntése, hogy egy elem beletartozik-e egy adott halmazba.

1.2. Matematikai logika

–    A változás értelmezése egyszerű matematikai tartalmú szövegben. Állítások igazságának eldöntése.

1.3. Kombinatorika

–    Néhány elem sorba rendezése, az összes eset megtalálása (próbálgatással).

2. Számelmélet, algebra

2.1. Számok, mérés, mértékegységek

–    Számok írása, olvasása (10 000-es számkör). Helyi érték, alaki érték, valódi érték.

–    Negatív számok a mindennapi életben (hőmérséklet, adósság).

–    Törtek a mindennapi életben (2, 3, 4, 10, 100 nevezőjű törtek).

–    A számok helye a számegyenesen.

–    A hosszúság, az űrtartalom, a tömeg és az idő mérése. Mértékegységek, egyszerű átváltások.

–    Kerekítés. Mérőeszközök.

2.2. Műveletek

–    Matematikai jelek: +, –, , :, =, <, >, ( ).

–    Fejben számolás százas számkörben.

–    Összeg, különbség, szorzat, hányados. Műveletek tulajdonságai. Műveleti sorrend.

–    Négyjegyű számok összeadása, kivonása, szorzás kétjegyű, osztás egyjegyű számmal írásban.

–    Műveletek ellenőrzése.

–    Szöveges feladatok, megoldási terv, becslés, ellenőrzés.

2.3. Számelméleti ismeretek

–    Páros és páratlan számok, többszörös, osztó, maradék.

2.4. Algebrai kifejezések

–    Szimbólumok használata matematikai szöveg leírására, az ismeretlen szimbólum kiszámítása.

3. Geometria

3.1. A tér elemei

–    Vonalak (egyenes, görbe). Párhuzamos és merőleges egyenesek. Mérés.

3.2. Síkbeli alakzatok

–    Háromszög, négyzet, téglalap, sokszög, kör létrehozása, felismerése, jellemzői.

3.3. Térbeli alakzatok

–    Kocka, téglatest, gömb felismerése, létrehozása, jellemzői.

3.4. Transzformációk

–    Tükrös alakzatok, tengelyes szimmetria.

3.5. Kerület, terület

–    Négyzet, téglalap kerülete, területe. Mérés, számítás, mértékegységek.

4. Függvények, az analízis elemei

4.1. Sorozatok

–    Szabályfelismerés, szabálykövetés. Növekvő és csökkenő számsorozatok.

4.2. Függvények megadása, ábrázolása

–    Tapasztalati adatok lejegyzése, táblázatba rendezése. Táblázat olvasása.

5. Statisztika, valószínűség

5.1. Statisztika

–    Adatgyűjtés, adatok lejegyzése, diagram leolvasása.

5.2. A valószínűség-számítás elemei

–    Valószínűségi játékok. (Biztos. Lehetetlen. Lehet, de nem biztos.)

6. Tudománytörténeti és matematikai érdekességek, neves matematikusok

–    Rubik-kocka.

5–8. évfolyam

1. Gondolkodási módszerek, halmazok, matematikai logika, kombinatorika, gráfok

1.1. Halmazok

–    Halmazba rendezés több szempont alapján. A részhalmaz fogalma.

–    Két véges halmaz egyesítése, közös része.

1.2. Matematikai logika

–    Egyszerű matematikai tartalmú szöveg értelmezése. Állítások igazságtartalma.

–    Definíció, tétel kimondása.

1.3. Kombinatorika

–    Sorbarendezési és kiválasztási feladatok az összes eset megadásával.

2. Számelmélet, algebra

2.1. Számok, mérés, mértékegységek

–    Racionális számkör. Számok írása, olvasása, összehasonlítása, ábrázolása számegyenesen.

–    Ellentett, abszolút érték, reciprok, normálalak fogalma.

–    Mérés, mértékegység használata, átváltás. Egyenes arányosság, fordított arányosság.

2.2. Műveletek

–    Alapműveletek racionális számokkal írásban és számológéppel.

–    A zárójelek, a műveleti sorrend biztos alkalmazása. Helyes és értelmes kerekítés, az eredmények becslése, a becslés használata ellenőrzésre is.

–    Százalékszámítás.

2.3. Számelméleti ismeretek

–    Osztó, többszörös, közös osztó, közös többszörös. Oszthatósági szabályok (2, 3, 5, 9, 10, 100).

–    Prímszám, összetett szám.

2.4. Algebrai kifejezések

–    Egyszerű algebrai egész kifejezések helyettesítési értéke. Összevonás.

2.5. Hatvány, gyök, logaritmus

–    Négyzetre emelés, négyzetgyökvonás, hatványozás pozitív egész kitevők esetén egész számok körében.

2. 6. Egyenletek, egyenlőtlenségek, egyenletrendszerek

–    Elsőfokú egyenletek és egyenlőtlenségek. Egyszerű szöveges feladatok megoldása következtetéssel és egyenlettel, ellenőrzés.

3. Geometria

3.1. A tér elemei

–    Pont, vonal, egyenes, félegyenes, szakasz, sík, szögtartomány. Két pont, pont és egyenes távolsága.

3.2. Síkbeli alakzatok

–    Háromszögek, osztályozásuk. Négyszögek, speciális négyszögek (trapéz, paralelogramma, deltoid, rombusz). Sokszögek, szabályos sokszögek. Kör és részei. Adott feltételeknek megfelelő ponthalmazok.

–    Háromszög, négyszög belső szögeinek összege. Kör és érintője. Pitagorasz-tétel alkalmazása.

3.3. Térbeli alakzatok

–    Egyenes hasáb, forgáshenger, forgáskúp, szabályos gúla, gömb.

3.4. Transzformációk

–    Tengelyes és középpontos szimmetria, valamint eltolás szerkesztéssel.

–    Kicsinyítés és nagyítás felismerése hétköznapi helyzetekben (szerkesztés nélkül).

3.5. Szerkesztés

–    Szakaszfelezés, szögfelezés, szögmásolás. Merőleges és párhuzamos egyenesek, a tanult síkbeli alakzatok szerkesztése.

3.6. Koordináta-geometria

–    Koordináta-rendszer, pont ábrázolása.

3.7. Kerület, terület

–    A háromszögek, a tanult négyszögek, valamint a kör kerülete és területe, gyakorlati alkalmazás.

3.8. Térfogat, felszín

–    Az egyenes hasáb és a forgáshenger felszínének és térfogatának kiszámítása.

4. Függvények, az analízis elemei

4.1. Sorozatok

–    Sorozatok folytatása adott szabály szerint.

4.2. Függvények megadása, ábrázolása

–    Grafikonok olvasása, értelmezése, készítése: szöveggel vagy matematikai alakban megadott szabály grafikus megjelenítése értéktáblázat segítségével (pl. lineáris, négyzetes összefüggés).

–    Egyenes arányosság grafikus képe.

4.3. Függvények jellemzése

–    Leolvasás grafikonról: növekedés, fogyás, legnagyobb és legkisebb érték.

5. Statisztika, valószínűség

5.1. Statisztika

–    Diagramok készítése, értelmezése, táblázatok olvasása.

–    Számtani közép kiszámítása.

5.2. A valószínűség-számítás elemei

–    Valószínűségi kísérletek, eredmények lejegyzése. Gyakoriság. Relatív gyakoriság kiszámítása.

6. Tudománytörténeti és matematikai érdekességek, neves matematikusok

–    Euklidész, Pitagorasz, René Descartes, Bolyai Farkas, Bolyai János.

9–12. évfolyam

1. Gondolkodási módszerek, halmazok, matematikai logika, kombinatorika, gráfok

1.1. Halmazok

–    Halmazok megadása, ábrázolása. Részhalmaz.

–    Véges halmazok elemeinek száma. Unió, metszet, különbség, komplementer.

1.2. Matematikai logika

–    Matematikai tartalmú (nem tudományos jellegű) szöveg értelmezése.

–    A „minden” és a „van olyan” helyes használata.

–    Állítások logikai értéke. Állítások tagadása.

–    Logikai műveletek: „és”, „vagy”„ha…, akkor”.

–    Tétel kimondása, bizonyítása (direkt és indirekt).

1.3. Kombinatorika

–    Kiválasztás és sorba rendezés véges sok elemből.

1.4. Gráfok

–    A gráf szemléletes fogalma, egyszerű alkalmazásai.

2. Számelmélet, algebra

2.1. Számok, mérés, mértékegységek

–    Valós számok. Normálalak használata.

–    Számrendszerek, számok kettes számrendszerben.

–    Arányos osztás.

2.2. Műveletek

–    Százalékszámítás a gyakorlatban. Számológép használatánál az eredmények értelmes kerekítése.

2.3. Számelméleti ismeretek

–    Prímtényezős felbontás, legnagyobb közös osztó, legkisebb közös többszörös, relatív prímek.

2.4. Algebrai kifejezések

–    Műveletek egyszerű algebrai kifejezésekkel.

2.5. Hatvány, gyök, logaritmus

–    Tört kitevőjű és negatív kitevőjű hatványok. A hatványozás azonosságai.

–    A gyökvonás.

–    A logaritmus értelmezése.

2.6. Egyenletek, egyenlőtlenségek, egyenletrendszerek

–    Kétismeretlenes elsőfokú egyenletrendszer. Másodfokú egyenletek. Elsőfokú egyenlőtlenségek.

–    Szöveges feladatok. Egyszerű (fogalom közvetlen alkalmazását igénylő, illetve a gyakorlati életből vett szöveges) négyzetgyökös, exponenciális, logaritmikus, trigonometrikus egyenletek.

3. Geometria

3.1. A tér elemei

–    Térelemek, térelemek távolsága.

–    Dimenzió.

3.2. Síkbeli alakzatok

–    Háromszögek, négyszögek osztályozása. Háromszög magasságvonalai, súlypontja, beírt és köré írt köre.

–    Szabályos sokszög beírt és köré írt köre.

–    Thalész-tétel.

3.3. Térbeli alakzatok

–    Csonka gúla, csonka kúp.

3.4. Transzformációk

–    Tengelyes és középpontos tükrözés, eltolás, pontkörüli elforgatás. Egybevágóság, hasonlóság. Alkalmazások.

3.5. Vektorok

–    A vektor fogalma, vektorok összeadása, kivonása, skalárszorosa.

–    Vektorok felbontása. Vektorok a koordináta-rendszerben. Vektorok alkalmazása feladatokban.

3.6. Trigonometria

–    Szögfüggvények alkalmazása háromszögekben. Gyakorlati feladatok.

3.7. Koordináta-geometria

–    Két pont távolsága. Egyenes egyenlete, kör egyenlete.

3.8. Kerület, terület

–    A tanult alakzatok kerülete és területe, gyakorlati alkalmazás.

3.9. Térfogat, felszín

–    A tanult testek felszínének és térfogatának kiszámítása.

4. Függvények, az analízis elemei

4.1. Sorozatok

–    Sorozatok: számtani és mértani sorozat.

–    Kamatos kamat, befektetés és hitel.

4.2. Függvények megadása, ábrázolása

–    A függvény szemléletes fogalma.

–    Függvény megadása, ábrázolása koordináta-rendszerben.

–    Lineáris és másodfokú függvények, fordított arányosság.

–    Exponenciális, logaritmus, trigonometrikus alapfüggvények.

4.3. Függvények transzformációja

–    és ábrázolása.

4.4. Függvények jellemzése

–    Értékkészlet, zérushely, szélsőérték, monotonitás, periodicitás leolvasása grafikonról.

5. Statisztika, valószínűség

5.1. Statisztika

–    Adathalmaz rendezése, mintavétel (gyakorisági, relatív gyakorisági, eloszlási) diagramok, grafikonok értelmezése, középértékek.

5.2. A valószínűség-számítás elemei

–    Véletlen esemény, kísérlet.

–    Relatív gyakoriság és valószínűség.

–    Valószínűség kiszámítása a klasszikus modell alapján.

6. Tudománytörténeti és matematikai érdekességek, neves matematikusok

–    Thalész, Euler, Carl Friedrich Gauss, Blaise Pascal, Georg Ferdinand Cantor, Erdős Pál, Neumann János, Rényi Alfréd.

II.3.4. EMBER ÉS TÁRSADALOM

A) ALAPELVEK, CÉLOK

Az Ember és társadalom műveltségi terület megismertet a társadalmi együttélés történetével, alapelveivel és főbb intézményeivel; betekintést nyújt a civilizáció folyamatába, a kultúra életébe. Fő területei: történelem; erkölcstan, etika; hon- és népismeret; társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek, filozófia. Együttesen hangsúlyos szerepet töltenek be a köznevelési feladatok sikeres megvalósításában, hiszen jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanulók a haza felelős, hasznos polgáraivá váljanak; reális önismeretre és szilárd erkölcsi ítélőképességre tegyenek szert; képessé váljanak az önálló tájékozódásra, véleményformálásra és cselekvésre; megismerjék és megértsék a természeti, társadalmi, valamint kulturális jelenségeket, folyamatokat.

A társadalomismeret és az állampolgári ismeretek tartalmainak feldolgozása jó alapot ad a tudatos közéleti részvételhez, és a kulcskompetenciák kialakításán keresztül erősíti a demokrácia értékeinek (többek között a jogállamiság, részvétel a döntéshozatalban, a társadalmi igazságosság, az önrendelkezés, a szolidaritás, a tolerancia, az együttélés) tiszteletét.

Az Ember és társadalom műveltségi terület legfontosabb általános fejlesztési feladatai:

–    a személyiségi és emberi jogok tiszteletére, az erkölcsi értékekre nevelés;

–    a nemzettudat és állampolgári ismeretek kialakítása, tudatosítása, fejlesztése;

–    a társadalmi igazságosság, méltányosság és szolidaritás értékeinek tudatosítása;

–    a társadalmi, gazdasági problémák iránti érzékenység megteremtése;

–    a környezetért és fenntarthatóságért érzett felelősség kialakítása;

–    más kultúrák megismerése és elfogadása, különös tekintettel a Kárpát-medencében együtt élő népekére, vallásokra;

–    a demokratikus intézményrendszer működésének megértése;

–    XX. századi totális diktatúrák jellemzőinek feldolgozása, az általuk elkövetett bűntettek megismertetése;

–    az egyenlő bánásmóddal és esélyegyenlőséggel kapcsolatos ismeretek és készségek fejlesztése;

–    a társadalomtudományi szemlélet és gondolkodás kialakítása, az ilyen természetű problémák vizsgálatához és elemzéséhez szükséges készségek kialakítása és fejlesztése.

A társadalomtudományi műveltség többrétegű. Nemcsak ismereteket, hanem intellektuális eszközöket is biztosítani kell a diákoknak ahhoz, hogy képesek legyenek reflektálni és kritikusan értékelni, mert csak így alkalmazhatják hatékonyan a megszerzett tudást.

Az 1–4. évfolyamokon a műveltségterület egyes tartalmait olvasmányok, tevékenységek révén dolgozzák fel. A tanulók ebben a képzési szakaszban a történelmi látásmód (időbeliség, helyszín, szereplők), továbbá az erkölcsi gondolkodásmód alapelemeit sajátíthatják el a személyes, családi históriák, valamint a magyar történelem jelentős eseményeinek, szereplőinek megismerésén keresztül.

Az 5–8. évfolyamokon a tananyag feldolgozásának alapelve a történetek elbeszélésén, megjelenítésén alapuló, tevékenység-központú történelemtanítás, amelynek egyik eszköze a jelentős történelmi személyiségek bemutatása. Fontos szempont a szűkebb és tágabb környezet történelmi, kulturális, vallási értékeinek átadása, valamint az, hogy a diákok megismerjék a történelmi múltat feldolgozók (történész, régész, nyelvész) munkájának alapelemeit. Ezt a törekvést támogatja a múzeumok és más közgyűjtemények (pl.: levéltárak) látogatása, rendeltetésének, szerepének ismerete. A képzési szakasz második felében a történelmi gondolkodás továbbfejlesztése áll a középpontban, a történelmi dokumentumok feldolgozása pedig a társadalmi és állampolgári normák elsajátítására is irányul.

A 9–12. évfolyamokon a tanítás a forrás- és tevékenység-központú tananyag-feldolgozásra épül. Ennek keretében a diákoknak meg kell ismerkedniük a történelmi múlt különböző forrásainak (szöveges, képi, audiovizuális) általános jellemzőivel, feldolgozási szempontjaival, továbbá képesnek kell lenniük arra, hogy a különböző típusú forrásokban meglássák a szerzők nézőpontját. Kiemelt szerephez jut a problémaközpontú és elemző tanítás is, amely a történelmi helyzetek, illetve a napjainkban felmerülő problémák, jelenségek történeti gyökereinek megértését segíti.

Kiemelt fejlesztési területek

Történelem: A történelemtanítás a maga sajátos összetett célrendszerét akkor érheti el, ha képes felkelteni a fiatalok érdeklődését a múlt iránt, és sokféle bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy a történelmi múlt ismerete a jelen valódi megértését is szolgálja. A történelmi események feltárása, értelmezése és bemutatása olyan készségek elsajátításához járul hozzá, amelyek sokat segíthetnek abban, hogy a tanulók sikeres felnőtté váljanak. Alapot ad a tudatos közéleti részvételhez, és erősíti a demokrácia értékeinek (többek között a jogállamiság, a döntéshozatalban való részvétel, a társadalmi igazságosság, az önrendelkezés, a szolidaritás, az elfogadás és tolerancia) tiszteletét.

A történelem tanulása elősegíti a szűkebb és a tágabb közösségekhez – a családhoz, a lakóhelyhez, a nemzethez, Európához, az emberi civilizációhoz – tartozás személyes megélését. A történelem tanulmányozása a múlt örökségének megismerésével szolgálja az eligazodást a jelenben, és segíti a felkészülést a jövőre. A történelmi műveltség a közös emlékezetben őrzött legfontosabb tartalmakat foglalja magába/jelenti. Ezek tudományos igényű feldolgozása biztosítja, hogy a közoktatás a tanulók életkorához, érdeklődéséhez igazítva hiteles képet adjon a történelmet formáló erők működéséről, az előző nemzedékek sorsáról, alkotásaikról, létfeltételeik alakulásáról, az egyes korok gondolkodását meghatározó eszmékről és hitekről, ezek eredetéről, kialakulásuk okairól. Fontos, hogy a találkozás a történelmi múlttal, valamint a történelemből fakadó tanulságok feldolgozása személyes élményt jelentsen a tanulók számára. A történelem problémaközpontú megközelítése az önismereti, a társas kapcsolati kultúra fejlesztésének és a pozitív énkép kialakításának lehetőségét is biztosítja a tanulóknak.

A tanítás meghatározó célja a differenciált történelmi gondolkodás kialakítása, az adatok, tények, fogalmak, a történettudomány által kínált konstrukciók (sémák) rugalmas adaptálásával, illetve a történettudomány vizsgálati eljárásainak (történeti probléma felismerése, megfogalmazása, a kritika, az interpretáció) alkalmazásával. A felkészítés további célja, hogy a tanulók felismerjék és megértsék, hogyan és miért éreztek, gondolkodtak, cselekedtek másként az emberek a múltban, mint a jelenben élők. Mindehhez nélkülözhetetlen a történeti megismerést és értelmezést elősegítő kulcsfogalmakkal összefüggő tudás folyamatos elmélyítése.

A történelmi kulcsfogalmak (történelmi idő, változás és folyamatosság, okok és következmények, történelmi források, tények és bizonyítékok, interpretáció, jelentőség, történelmi nézőpont) segítik a tanulókat a múltra vonatkozó magyarázatok, következtetések és értékelések megértésében, a történelmi ismeretek rendszerezésében, a múlttal és a múlt megismerésével kapcsolatos kérdések egyre árnyaltabb megválaszolásában, a különböző korok és események összehasonlításában, az összefüggések azonosításában, valamint az önálló következtetések és vélemények megfogalmazásában.

A tartalmak értelmezését lehetővé tevő kulcsfogalmak mellett léteznek a történelmi tartalmakat kifejező kulcsfogalmak (pl. társadalom, társadalmi osztály, réteg, állam, államforma, államtípus, kultúra, birodalom), amelyek az egyes jelenségek közös sajátosságainak fogalmi megragadásával segítik a múlt folyamatainak, eseményeinek megértését, rendszerezését, összehasonlítását és értékelését.

A tartalmak értelmezését szolgáló és a tartalmakat kifejező kulcsfogalmakkal kapcsolatos tudás folyamatos bővítése, elmélyítése, valamint újabb és újabb kontextusokban történő gyakoroltatása az értelmes történelemtanulás egyik legfontosabb összetevője.

Erkölcstan, etika: Az erkölcsi nevelés a minden emberben jelen lévő erkölcsi érzék kiművelését jelenti; ami nem kifejezetten egyik vagy másik tantárgy feladata. Az iskolai környezet, a pedagógusi példa, az osztályközösség élete a maga egészében nyeri el erkölcsi jelentőségét. A helyes magatartás és a jó döntés elveiről kialakított álláspontok párbeszéde végigkíséri a civilizáció történetét. Az erkölcstan és az etika feladata, hogy megismertessen ezzel a hagyománnyal. Nem kész válaszokat kínál, hanem a kérdések felismerésére és értelmezésére törekszik. A morális helytállás értelmének sokoldalú megvilágításával segít különbséget tenni jó és rossz döntés között. Az etika oktatása feltárja és fogalmilag megragadhatóvá teszi azokat az értékelveket, amelyeken a társadalmi együttélés bevett normái alapulnak és segíti a kulturális sokszínűség értékének felismerését.

Hon- és népismeret: A hon- és népismeret tartalmazza nemzeti kultúránk nagy múltú elemeit, a magyar néphagyományt, valamint a hazánkban élő nemzetiségek kulturális emlékeit, szokásait, kulturális jelenét.

Teret biztosít azoknak az élményszerű egyéni és közösségi tevékenységeknek, amelyek a család, az otthon, a lakóhely, a szülőföld tiszteletét alapozzák meg. Segíti az egyéni, családi, közösségi, nemzeti, nemzetiségi identitástudat és történeti tudat kialakítását.

Tudatosítja a tanulókban, hogy saját hagyományaik, nemzeti értékeik megismerése, elsajátítása révén nyitottá válhatnak a velünk élő nemzetiségek, vallási közösségek, a szomszéd és a rokon népek, valamint a világ többi népének kultúrája, az egyetemes értékek iránt is.

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek: Ezen ismeretkör legfőbb feladata, hogy reflektáljon a diákok társadalmi tapasztalataira. Célja, hogy a különböző társadalomtudományok (szociológia, szociálpszichológia, politológia, jogtudomány, közgazdaság-tudomány stb.) nézőpontjából mutasson be jelenségeket, problémákat, és segítse a tanulókat ezek értelmezésében, következtetések megfogalmazásában. A tartalmak feldolgozása olyan személyes tapasztalatra építő készségfejlesztő módszerek alkalmazását teszi szükségessé, amelyek megalapozzák és fejlesztik a diákok szociális, erkölcsi és jogi érzékét, valamint erősíthetik problémamegoldó gondolkodásukat.

Filozófia: A filozófiai tanulmányok célja az emberi lét értelmével, a tudás mibenlétével kapcsolatos legáltalánosabb kérdések felvetése, megvitatása, valamint a filozófiai eszmék történetének és legnagyobb alakjainak megismerése. A különböző korok és kultúrák filozófiai szövegeinek tanulmányozása elősegíti a kritikai gondolkodást, a problémaérzékenység fejlesztését, az önálló véleményalkotást és más gondolkodásmódok megértésének képességét. A filozófiai rendszerek azokat a legáltalánosabb fogalmi kereteket kínálják, amelyek között tapasztalataink világát mint összefüggő egységes egészet gondolhatjuk végig.

A filozófiai tartalmak feldolgozása többféle módon történhet, így lehet például kultúrtörténeti súlypontú, az interdiszciplinaritást hangsúlyozó, kronologikus, problémacentrikus felépítésű vagy a filozófiai diszciplínák felől közelítő tematikus szerkezetű.

B) FEJLESZTÉSI FELADATOK

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.    Ismeretszerzés, tanulás

2.    Kritikai gondolkodás

3.    Kommunikáció

4.    Tájékozódás időben és térben

A táblázatokban található nyilak („„) azt jelzik, hogy az adott tevékenység a felsőbb évfolyamokon is folytatódik, a következő képzési szakaszra érvényes kiegészítésekkel.

1. Ismeretszerzés, tanulás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Ismeretszerzés személyes beszélgetésekből, tárgyak, épületek, képek közvetlen megfigyeléséből, hallott és olvasott elbeszélő szövegekből, különböző médiumok anyagából, „„

„„ szaktudományi munkákból.

Emberi és élethelyzetek megfigyelése, „„

„„ magatartásformák értelmezése.

Különböző emberi magatartástípusok, élethelyzetek megfigyelése, következtetések levonása.

A műveltségi területhez kapcsolódó rövid szövegek olvasása.

Az információk rendszerezése és értelmezése.

Kulcsszavak és kulcsmondatok keresése szövegekben.

Vizuális rendezők (táblázatok, ábrák, vázlatok) készítése.

Ismeretszerzés különböző írásos forrásokból, statisztikai táblázatokból, grafikonokból, diagramokból.

Információk gyűjtése adott témához segítséggel, „„

„„ könyvtárban, médiatárban, múzeumokban.

Önálló információgyűjtés adott témához különböző médiumokból, rövid szöveges tartalmi ismertető készítése, „„

„„az információk önálló rendszerezése és értelmezése.

A rendelkezésre álló ismeretforrások áttekintése és értékelése.

Egy történelmi oknyomozás megtervezése.

Atlaszok, gyermeklexikonok használata. A tanultak felhasználása új feladathelyzetekben.

Segédkönyvek, kézikönyvek, atlaszok, lexikonok használata.

Az olvasmányokról lényeget kiemelő jegyzetek készítése.

A tanultak felhasználása új feladathelyzetekben.

A legfontosabb történelmi, társadalomtudományi, filozófiai és etikai kézikönyvek, atlaszok, lexikonok ismerete és használata.

Előadás önálló jegyzetelése.

 

 

Az internet kritikus és tudatos felhasználása történelmi filozófia- és etikatörténeti ismeretek szerzésére.

2. Kritikai gondolkodás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Kérdések önálló megfogalmazása a tárgyalt témával kapcsolatban.

Mesehősök és történelmi szereplők megkülönböztetése.

Társadalmi-történelmi, erkölcsi problémák felismerése, megfogalmazása, „„

„„a tanult ismeretek problémaközpontú elrendezése.

A lényeg kiemelése írott és hallott szövegekből, „„

„„tételmondat meghatározása, szövegtömörítés, szöveg átfogalmazása adott szempont szerint.

Szépirodalmi és más fiktív elbeszélések megkülönböztetése az igaz történettől.

Adott történetben a valós és a fiktív elemek megkülönböztetése.

Feltevések megfogalmazása igaz történetek szereplői cselekedeteinek, viselkedésének mozgatórugóiról.

Különböző történelmi elbeszélések összehasonlítása a narráció módja alapján.

Különböző szövegek, hanganyagok, filmek stb. vizsgálata a történelmi hitelesség szempontjából.

Annak felismerése, hogy egy adott szöveg többféleképpen is értelmezhető.

Többféleképpen értelmezhető szövegek jelentésrétegeinek feltárása.

Híres emberek, történelmi személyiségek, irodalmi, film- stb. hősök külső és belső tulajdonságainak felsorolása.

Híres emberek, történelmi személyiségek jellemzése, „„

„„ feltevések megfogalmazása a történelmi személyiségek cselekedeteinek, viselkedésének mozgatórugóiról.

Az emberi (történelmi) cselekvés és annak következménye közötti kapcsolat felismerésének gyakorlása.

Mindennapi élethelyzetek elbeszélése, eljátszása „„

„„ a különböző szereplők nézőpontjából.

Történelmi jelenetek elbeszélése, eljátszása különböző szempontokból. Erkölcsi kérdéseket felvető élethelyzetek felismerése, bemutatása.

Önálló vélemény megfogalmazása eseményekről és személyekről„„

„„társadalmi, történelmi eseményekről, szereplőkről, jelenségekről, filozófiai kérdésekről.

Történelmi szereplők viselkedésének vizsgálata, „„

„„ társadalmi csoportok, intézmények működésének elemzése.

Feltevések megfogalmazása az egyének, csoportok viselkedésének mozgatórugóiról.

Feltevések megfogalmazása egyes társadalmi-történelmi jelenségek, intézmények hátteréről, feltételeiről, okairól. Érvek gyűjtése a feltevések mellett és ellen, „„

„„ az érvek kritikai értékelése.

Érvek gyűjtése a saját vélemény alátámasztására, „„

„„ellenérvek gyűjtése az ellenvélemények

cáfolására, „„

„„meghatározott álláspontok cáfolására.

Tapasztalatok szerzése a valós, a lehetséges, a lehetetlen és a valószínű megítéléséről (pl. helyszín, idő, szereplők, események kapcsán).

Történelmi-társadalmi adatok, modellek és elbeszélések elemzése a bizonyosság, a lehetőség és a valószínűség szempontjából.

A múlt és a jelen életviszonyai közötti különbségek felismerése, azonosítása.

A különbségek felismerése és a változások nyomon követése egy-egy történelmi jelenség kapcsán.

Különféle társadalmi-történelmi jelenségek összehasonlítása, „„

„„ strukturális és funkcionális szempontok alapján.

Különféle értékrendek összehasonlítása, saját értékek tisztázása.

Társadalmi-történelmi jelenségek értékelése a saját értékrendnek megfelelő szempontok alapján.

Annak vizsgálata, hogy a történet szerzője részese, kortársa volt-e a leírt eseménynek.

Kérdések megfogalmazása a forrás megbízhatóságára, „„

„„a szerző esetleges elfogultságaira, tájékozottságára, rejtett szándékaira stb. vonatkozóan.

3. Kommunikáció

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Beszélgetés egy társadalmi, történelmi témáról.

Saját vélemény érthető megfogalmazása, a tárgyilagos érvelés és a személyeskedés megkülönböztetése.

Mások véleményének türelmes meghallgatása „„

„„ és figyelembevétele.

Mások érvelésének összefoglalása és figyelembevétele.

A véleménykülönbségek tisztázása, a saját álláspont gazdagítása, továbbfejlesztése.

Események, történetek elbeszélése élőszóban, „„

„„ illetve emlékezetből.

Szóbeli beszámoló a saját tapasztalatokról, „„

„„önálló gyűjtő-, illetve kutatómunkával szerzett ismeretekről.

Beszámoló, kiselőadás tartása szépirodalomból, sajtótermékekből, rádió- és a tévéműsorokból, „„

„„népszerű tudományos irodalomból, történelmi forrásokból származó szövegek alapján.

Képi, szöveges és egyéb információforrások megkülönböztetése.

A különböző információforrások alapján szóbeli következtetések megfogalmazása.

Primer történelmi források elemzése, különféle társadalmi-történelmi összefüggések felderítése.

Rajz készítése valamely történelmi vagy társadalmi témáról.

Önállóan gyűjtött képekből összeállítás, tabló készítése.

Rajzos vázlat készítése.

Folyamatábra, diagram elemzése.

Folyamatábra, diagram készítése.

Történelmi, társadalmi témák vizuális ábrázolása.

Vizuális rendezők (táblázatok, ábrák) készítése.

Történetek kapcsán néhány mondatos összefüggő szöveg írása.

Fogalmazás írása valamely történelmi-társadalmi és erkölcsi témáról.

Esszé írása történelmi-társadalmi témákról, filozófiai kérdésekről, ennek kapcsán a kérdés világos megfogalmazása, bizonyítékok és cáfolatok kifejtése, következtetések levonása.

Események, történetek, jelenségek mozgásos, táncos, dramatikus megjelenítése.

4. Tájékozódás időben és térben

1–4. évfolyam

5–6. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Az idő tagolására szolgáló kifejezések használata: perc, óra, nap, hét, hónap, év, „„

„„évtized, évszázad, évezred, emberöltő.

Történelmi korszakok, periódusok nevének használata.

Az idő meghatározására szolgáló kifejezések használata: amikor kicsi (óvodás stb.) voltam, amikor nagyszüleim gyerekek stb. voltak, nagyon régen.

Időmeghatározás más ismert eseményre, jelenségre való utalással (pl. a honfoglalás után, Mátyás uralkodása idején). Krisztus előtt, Krisztus után (vagy időszámítás előtt és után).

Időmeghatározás konkrét kronológiai adatokkal.

Viszonyítások használata: most, előbb, később, ugyanakkor, régebben, nagyon régen, „„

„„konkrét történelmi időszakokhoz kapcsolódóan (pl. előző évtized, a reformkorban, a XX. században).

Események, jelenségek, tárgyak, személyek stb. időrendbe állítása.

Az idő ábrázolása óra, naptár felhasználásával.

Az idő ábrázolása téri-vizuális eszközökkel (pl. időszalag készítése).

Kronológiai adatok rendezése.

A megismert történet eseményeinek időrendbe állítása.

Néhány kiemelt esemény, jelenség időpontjának ismerete.

A tanultak elhelyezése az időben a kiemelt időpontokhoz képest, kronológiai számítások.

Az egyes történelmi jelenségek (gazdaság, kultúra, politika stb.) eltérő időbeli ritmusának felismerése, „„

„„ kölcsönhatásainak elemzése.

A világtörténet, az európai történelem, a magyar történelem eltérő időbeli ritmusának és kölcsönhatásainak elemzése.

Egyes események, tárgyak, megkülönböztetése aszerint, hogy a jelenhez, a múlthoz vagy a régmúlthoz tartoznak-e.

A múltban élt emberek életének összehasonlítása a jelennel.

Események, személyek, tárgyak csoportosítása korok szerint.

Egyes korszakok jellegzetességeinek megragadása és összehasonlítása.

Egy-egy korszak komplex jellemzése és bemutatása.

A történelmi időben történő tájékozódás összetevőinek és jelentőségének bemutatása példákkal.

Példák gyűjtése arról, hogy az eltelt idő hosszúságát milyen dolgokhoz viszonyíthatjuk (pl. egy ember élete, három generáció élete, a honfoglalástól mostanáig eltelt idő).

Történelmi időszakok, pl. századok összehasonlítása a változások mennyisége és gyorsasága szempontjából.

A különböző korokban élt emberek sorsának összehasonlítása abból a szempontból, hogy mi változott az életük során.

A gyorsan és lassan lezajló változások megkülönböztetése.

Egyszerű térképek másolása kézi munkával.

Egyszerű térképvázlatok készítése (különböző eszközökkel) különböző információforrások alapján.

A térkép legfontosabb elemeinek felismerése: vizek, domborzati jelölések, államhatárok, települések.

A tanult helyek megkeresése a térképen. Események, jelenségek leolvasása történelmi térképekről.

Távolságok becslése és számítása történelmi térképeken.

Egyszerű alaprajzok készítése.

Különböző időszakok történelmi térképeinek összehasonlítása, a változások hátterének feltárása.

A történelmi tér változásainak leolvasása különböző (pl. népsűrűséget, vallási megoszlást ábrázoló) térképekről.

A történetek helyszíneinek megkeresése egyszerű térképeken.

Tanult események, jelenségek topográfiai helyének megmutatása térképen.

Néhány kiemelt esemény, jelenség topográfiai helyének elhelyezése vaktérképen.

Az adott téma tanulmányozásához leginkább megfelelő térkép kiválasztása különféle atlaszokból, online forrásokból.

C) KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

TÖRTÉNELEM

1–4. évfolyam

1.    A családi élet eseményei (születés, esküvő stb.).

2.    Szülők, nagyszülők gyermekkora, életmódja, tárgyi világa.

3.    A múlt emlékei környezetünkben (múzeumok, emléktáblák, műemlékek, emlékművek; tárgyak, fotók, egyéb dokumentumok; szokások).

4.    Nemzeti ünnepeink, jelképeink.

5.    Mondák és legendák a magyar nép korai történetéből.

6.    A középkori és újkori magyar történelem alakjai, női és férfi életutak.

7.    A magyar szabadságküzdelmek kiemelkedő alakjai a XVIII–XX. század időszakában.

8.    Gyermekalakok és gyermeksorsok a XX. században.

9.    Embermentők a XX. században.

10.    Magyar tudósok, feltalálók, művészek és sportolók a XIX–XX. században.

Ismétlődő/visszatérő és hosszmetszeti témák

Az alábbi témák minden jelzett évfolyamon megjelennek.

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

Társadalmi helyzet, életmód, életviszonyok

–    Gyermekek nevelése, oktatása

–    Család, lakóhely

–    Falvak és városok, urbanizáció

–    Hétköznapok és ünnepek

–    Öltözködés, divat

–    Betegségek, járványok

–    Megkülönböztetés, kirekesztés „„

–    Nők és férfiak életmódja és társadalmi helyzete, életformák

–    Szegények és gazdagok világa

–    Egyenlőség, emancipáció

–    Tömegtájékoztatás, sajtó, propaganda

–    Népesség, demográfia (vándorlás, migráció)

–    Szegregáció, bűnbakkeresés

Társadalom és állam

–    Uralkodók és államférfiak

–    Birodalmak

–    Kisebbség, többség, nemzetiségek„„

–    Államformák, államszervezet

–    A hatalommegosztás formái, szintjei

–    Forradalom, reform és kompromisszum

Helyi és nemzetközi együttműködések, konfliktusok

–    Békék, háborúk, hadviselés

–    Egyezmények, szövetségek„„

–    Függetlenség és alávetettség

–    Kisállamok, nagyhatalmak

Természet és technika kölcsönhatása

–    A földrajzi környezet

–    A természetformálás és -átalakítás hatásai

–    Közlekedés, úthálózat, hírközlés

–    Felfedezők, feltalálók „„

–    Erőforrások és termelési kultúrák

–    A technikai fejlődés feltételei és következményei

–    Fölzárkózás, lemaradás

Kultúrák, vallások és eszmék

–    Hasonlóságok és különbségek

–    Népek és vallások egymásra hatása, együttélése

–    A világvallások alapvető tanításai, vallásalapítók, vallásújítók

–    Történelemformáló eszmék„„

–    Korok, korstílusok

–    Vallások szellemi, társadalmi, politikai gyökerei és hatásai

–    Világkép, eszmék, ideológiák, társadalomkritika

–    A fanatizmus jellemzői és formái

Kronologikus témák

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

1. Az őskor és az ókori Kelet

1.1.    Az őskori ember világa.

1.2.    Az ókori Egyiptom anyagi és szellemi kultúrája.

1.3.    Ószövetségi (a héber Bibliában olvasható) történetek.

1.4.    Ókori keleti örökségünk (időszámítás, írás, tudományos ismeretek, vallások, építmények).

1.1.    Az emberi civilizáció kezdetei.

1.2    Anyagi és szellemi kultúra, vallás az ókori Keleten.

2. Az antikvitás

2.1.    Az ókori görögök: istenek, hősök, tudósok, művészek és az olimpia.

2.2.    A görög–perzsa háborúk és az athéni demokrácia

2.3.    Az ókori Róma alapítása és terjeszkedése

2.4.    Hadvezérek, uralkodók az ókori Rómában.

2.5.    Újszövetségi történetek.

2.1.    Hellász – a poliszok és a birodalom: Athén, Spárta, Nagy Sándor.

2.2.    Róma – a köztársaságtól a császárságig. Pannónia.

2.3.    Az antik kultúra öröksége, a filozófiai gondolkodás kezdetei.

2.4.    A zsidó és keresztény kultúra értékei, a kereszténység kezdetei és tanításai.

2.5.    A népvándorlás és az antik civilizáció felbomlása.

3. A középkori Európa

3.1.    A nyugati és a keleti keresztény államiság főbb jellemzői.

3.2.    Az iszlám hódítás és kulturális hagyatéka.

3.3.    A középkori élet színterei és szereplői.

3.4.     A lovagi életmód és a keresztes hadjáratok.

3.1.    A bizánci és a frank birodalmak, valamint a Német-római Birodalom jellemzői.

3.2.    Az európai államok kialakulása.

3.3.    A hatalomgyakorlás, a társadalmi és gazdasági élet jellemzői.

3.4.    Vallási, egyházi ellentétek, hatalmi harcok, hódítások. A vallás és az egyház szerepe a középkori Európában.

3.5.    Nyugat-Európa válsága, Közép- és Kelet-Európa megerősödő államai a XIV–XV. században.

3.6.    Európa keresztény középkori öröksége. Világképek, korstílusok.

4. A magyarság történetének kezdetei és beilleszkedése Európába

4.1.    Történetek és magyarázatok a magyarság vándorlásáról és a honfoglalásról.

4.2.    Az államalapítás: Géza és Szent István.

4.3.    Az Árpád-ház uralkodói, szentjei.

4.4.     Károly Róbert és Nagy Lajos.

4.5.     Hunyadi János a törökellenes küzdelmek élén.

4.6.    Hunyadi Mátyás és udvara.

4.7.    A mohácsi csata és következményei.

4.1.    Az eredet problémái, vándorlás, honfoglalás, államalapítás.

4.2.    Hódítás és védekezés. Hatalomgyakorlás, államszervezet, a társadalmi és gazdasági élet jellemzői az Árpád-házi királyok idején.

4.3.    A Magyar Királyság mint európai középhatalom az Anjouk, Zsigmond és Mátyás korában.

4.4.    A magyar művelődés és kultúra emlékei.

4.5.    A török elleni harcok, a középkori magyar állam bukása.

5. A világ és Európa a kora újkorban

5.1.    A földrajzi felfedezések.

5.2.    Vallási újítók (reformáció és katolikus megújulás).

5.3.    Fényes uralkodói udvarok.

5.4.    Az alkotmányos királyság létrejötte Angliában.

5.5.    A felvilágosodás eszméi.

5.6.    Az európai hatalmak és a gyarmatok, az észak-amerikai gyarmatok függetlenségi harca.

5.1.    Amerika ősi kultúrái, a földrajzi felfedezések és következményeik.

5.2.    Az atlanti hatalmak felemelkedése, az abszolutizmus, az angol polgárháború és következményei.

5.3.    A reformáció és a katolikus megújulás.

5.4.    A tudományos világkép kialakulása és a felvilágosodás.

5.5.    Nagyhatalmi küzdelmek a XVII–XVIII. században, a felvilágosult abszolutizmus.

5.6.    Az Egyesült Államok létrejötte, alkotmánya.

6. Magyarország a XVI–XVIII. században

6.1.    A három részre szakadt ország, végvári küzdelmek.

6.2.    Vallási megosztottság és függetlenségi törekvések.

6.3.    Az Erdélyi Fejedelemség virágkora Bethlen Gábor idején.

6.4.    Zrínyi Miklós, a hadvezér.

6.5.    A Rákóczi-szabadságharc hősei.

6.6.    Magyarország újjáépítése a Habsburg Birodalomban. Az ország új etnikai térképe, nemzetiségi viszonyok

6.1.    Küzdelmek, hétköznapok, kultúra a három részre szakadt Magyarországon.

6.2.    Az Erdélyi Fejedelemség.

6.3.    A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc.

6.4.    Népesedési, társadalmi és gazdasági változások. Nemzetiségek az újjászerveződő államban.

6.5.    A Magyar Királyság a XVIII. századi Habsburg Birodalomban, a felvilágosult abszolutizmus hazánkban.

7. A forradalmak és a polgárosodás kora Európában és Magyarországon

7.1.    A francia forradalom vívmányai. A terror. Napóleon.

7.2.    Az ipari forradalom találmányai.

7.3.    A magyar reformkor képviselői (Széchenyi, Kossuth, Kölcsey, Wesselényi).

7.4.    A forradalom és szabadságharc céljai, eredményei.

7.5.     A szabadságharc résztvevői és kiemelkedő alakjai (magyarok, nemzetiségek, más vallási-etnikai kisebbségek).

7.1.    A francia forradalom eszméi, irányzatai, hatásai. A napóleoni háborúk következményei.

7.2.    A XIX. század uralkodó eszméi.

7.3.    Az ipari forradalom és hatásai.

7.4.    A magyar felvilágosodás és a reformkor fő kérdései, személyiségei, a nemzeti kultúra kialakulása.

7.5.    Forradalom és szabadságharc Magyarországon.

7.6.    Magyarok, nemzetiségek és más vallási-etnikai kisebbségek a szabadságharcban.

8. A nemzetállamok kora

8.1.    Az egységes német nemzetállam létrejötte.

8.2.    Polgárháború az Egyesült Államokban.

8.3.    A megtorlás és a kiegyezés Magyarországon.

8.4.    Magyarország fejlődése a dualizmus korában.

8.5.    Az Osztrák–Magyar Monarchia együtt élő népei, a nemzetiségek és más vallási-etnikai kisebbségek jogi, gazdasági és politikai helyzete és szerepe.

8.6.    A tudomány és a technika fejlődése, birodalmak versenye a világ újrafelosztásáért, élet a gyarmatokon.

8.1.    Nemzetállamok kialakulása és felemelkedése Európában, az Amerikai Egyesült Államok nagyhatalommá válása.

8.2.    A keleti kérdés.

8.3.    A tudomány és a technika fejlődésének új korszaka.

8.4.    A nagy gyarmatbirodalmak, valamint Kína és Japán.

8.5.    Önkényuralom és kiegyezés Magyarországon.

8.6.    A dualista állam működése és a politikai viszonyok.

8.7.    A nemzetiségek helyzete, szerepük a társadalmi, gazdasági átalakulásban. A zsidó–magyar együttélés.

8.8.    Polgárosodás és modernizáció Magyarországon.

9. Hazánk és a nagyvilág a XX. század első felében

9.1.    Az első világháború jellemzői és következményei Európában és Magyarországon.

9.2.    A trianoni országvesztés és következményei.

9.3.    A nagy gazdasági világválság és következményei az Egyesült Államokban és Európában.

9.4.     Diktatúrák és diktátorok Európában.

9.5.     A Horthy-korszak meghatározó vonásai és jelentős politikusai.

9.6.    A trianoni határon túli magyarság sorsa a két világháború között.

9.7.    A második világháború jellemzői és következményei.

9.8.    Magyarország a második világháborúban.

9.9.    A holokauszt Európában és Magyarországon.

9.10. Népek, népcsoportok, nemzetiségek hátrányos megkülönböztetése, kirekesztése, népirtások.

9.1.    Az első világháború és a háborút lezáró békék.

9.2.    A háborús vereség következményei Magyarországon.

9.3.    Trianon és hatásai. Új államok Közép-Európában. A trianoni határon túli magyarság sorsa.

9.4.    A bolsevik ideológia és a kommunista diktatúra a Szovjetunióban.

9.5.    A fasiszta ideológia és állam Olaszországban.

9.6.    Az 1929–33-as világgazdasági válság és kezelése a nyugati demokráciákban.

9.7.    A nemzetiszocialista ideológia és a náci diktatúra.

9.8.    Magyarország konszolidációja és a revíziós külpolitika.

9.9.    A második világháború fő hadszínterei, hadi és a diplomáciai eseményei.

9.10.    Magyarország részvétele, veszteségei a második világháborúban.

9.11.    Zsidóüldözés, a holokauszthoz vezető út, holokauszt, roma/cigány népirtás.

10. Hazánk és a nagyvilág a XX. század második felében

10.1.    A hidegháború: az Egyesült Államok és a Szovjetunió vetélkedése.

10.2.    A kettéosztott Európa.

10.3.    A harmadik világ, az arab államok, a modern Izrael Állam.

10.4.    A szovjet megszállás és a kommunista diktatúra jellemzői Magyarországon.

10.5.    1956-os forradalom és szabadságharc kiemelkedő személyiségei és céljai.

10.6.    A Kádár-korszak jellemzői (a megtorlástól a rendszer bukásáig).

10.7.    A demokratikus viszonyok megteremtése és kiépítése Magyarországon.

10.8.    A szomszédos országokban élő magyarság sorsa.

10.1.    A kétpólusú világ és a fegyverkezési verseny.

10.2.    A hidegháború fegyveres konfliktusai.

10.3.    Integrációs törekvések a megosztott Európában, Nyugaton és Keleten.

10.4.    A gyarmati rendszer felbomlása és következményei a harmadik világban.

10.5.    Magyarország a második világháború után: újjáépítés és a kommunista diktatúra kiépítése.

10.6.    A Rákosi-korszak jellemzői (államosítás, pártállam, terror).

10.7.    Az 1956-os forradalom és szabadságharc. A megtorlás.

10.8.    A Kádár-rendszer kiépülése, konszolidációja, sajátosságai és válsága.

10.9.    A szomszédos államok és a határon túli magyarság sorsa.

10.10.    A demokratikus átalakulás és a piacgazdaság létrejötte.

11. A globalizálódó világ és Magyarország

11.1.    Az Európai Unió létrejötte és az európai polgárok alapvető jogai.

11.2.    A vasfüggöny lebontása és következményei a keleti blokk országaiban.

11.3.    Globális problémák: urbanizáció, környezetszennyezés, terrorizmus, migráció, klímaváltozás.

11.4.    Az Alaptörvény, a jogállamiság intézményei a mai Magyarországon.

11.5.    A gazdasági élet területei és a munka világa.

11.6.    A magyarországi nemzetiségek és kisebbségek kultúrája, a roma/cigány népesség helyzetének változásai.

11.7.    A szomszédos országokban élő magyarság sorsa a szovjet blokk felbomlása után.

11.1.    Az Európai Unió létrejötte, alapelvei, intézményei, működése.

11.2.    A Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlása.

11.3.    A tudományos-technikai forradalom, a jóléti állam, a globális problémák és a fenntarthatóság.

11.4.    Az Alaptörvény, a jogállamiság intézményei a mai Magyarországon.

11.5.    Demográfiai változások, népesedés. A hazánkban élő nemzetiségek, vallási kisebbségek.

11.6.    A roma/cigány társadalom története, helyzete és integrációjának folyamata.

11.7.    A szomszédos országokban élő magyarság helyzete, magyarok a nagyvilágban.

11.8.    A globális világ kihívásainak hatása hazánk fejlődésére.

ERKÖLCSTAN

1–4. évfolyam

Az erkölcstan tantárgy anyagához az 1–4. évfolyamon egyrészt a Nat Ember és társadalom Történelem tematikája, másrészt a Magyar nyelv és irodalom, az Ember és társadalom, az Életvitel és gyakorlat, valamint a Művészetek, továbbá az Ember és természet műveltségterületek azon fejlesztési követelményei és közműveltségi tartalmai irányadóak, amelyek az életkori sajátosságoknak megfelelően közvetítik az alábbi beszélgetési témákat, magatartásmintákat, életvezetési szokásokat.

1. Ön-és társismeret

1.1.    Milyennek látom magam? Milyennek látnak engem mások?

1.2.    Mi a legjobb bennem?

1.3.    Kire szeretnék hasonlítani?

1.4.    Másokkal kapcsolatos értékek. Mi a jó és a fontos mások számára?

2. Értékek és normák

2.1.    Hagyományok, szokások, ünnepek a családunkban, az országunkban.

2.2.    Más családok, települések, országok hagyományai, szokásai, ünnepei.

2.3.    Együttélési szabályok, közös szabályalkotás.

5–8. évfolyam

1. Az emberi természet

1.1.    Ember és természet.

1.2.    Test és lélek. Egészség, betegség, fogyatékosság, egészség.

1.3.    Ösztön, érzés, érzelem. Értelem, akarat.

1.4.    Nyelv és gondolkodás. Tudás, képesség, tehetség.

2. Erkölcsi személyiség, emberi társaság

2.1.    Szokás, hagyomány, szabály, illem.

2.2.    A lelkiismeret. Jó és rossz, bűn és erény.

2.3.    Az ember mint értékelő és erkölcsi lény.

2.4.    Önállóság, alkalmazkodás, engedelmesség. Őszinteség és hazugság.

3. Társas kapcsolatok

3.1.    Társaink. Barátság, szeretet, tisztelet, segítő kapcsolat.

3.2.    Nemiség, szerelem. A házasság. Család, otthonteremtés.

3.3.    Előítélet, bizalom, együttérzés.

3.4.    Nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozás, etnikai együttélés, etnikai hátterű konfliktusok.

4. Az emberi társadalom

4.1.    Egyén és közösség. Társadalmi igazságosság. Szegények és gazdagok.

4.2.    Szabadság és korlátozottság.

4.3.    Munka, alkotás. Értelmes élet, boldogulás. Jól lét és jólét.

4.4.    Jog, hatalom, politika, demokrácia.

5. A vallás világa

5.1.    Meggyőződés, hit, világnézet.

5.2.    A vallás mint lelki jelenség.

5.3.    Vallási közösség és vallási intézmény.

5.4.    Vallási népszokások.

6. A kereszténység és Európa

6.1.    A nagy világvallások világképe és erkölcsi tanításai.

6.2.    A zsidó és a keresztény vallás a Biblia tükrében.

6.3.    A kereszténység története. Az európai civilizáció és kultúra zsidó–keresztény gyökerei.

6.4.    A keresztény valláserkölcs és a kereszténység világi tanításai. Párbeszéd, együttműködés vallásos és nem vallásos emberek között.

6.5    Új vallási mozgalmak.

ETIKA (9–12. ÉVFOLYAM)

1. Az erkölcsi gondolkodás alapjai

1.1.    Tények és értékek. A cselekedet erkölcsi megítélése. Etikai álláspontok a jó és a rossz ismeretének eredetéről. A szenvedés kérdése.

1.2.    Hit és vallás. A világvallások emberképe és erkölcsi tanítása.

1.3.    A cselekvő szeretet. Az ember kitüntetett léthelyzete, bűne és jóravalósága. A valláserkölcs értékei a világi etikában.

2. Törvény és lelkiismeret

2.1.    Az erkölcsi gondolkodás fejlődése. Szokás, hagyomány, törvény. Az egyén választása.

2.2.    A lelkiismeret szabadsága és a személy erkölcsi felelőssége. Szándék és következmény.

2.3.    Az erények és a jó élet céljai. A jellem. Erkölcsi érzék, erkölcsi nevelés. Önállóság és példakövetés. Önmegvalósítás és önkorlátozás.

3. A kapcsolatok világa

3.1.    Én és Te. Szeretet, barátság, szerelem, szexualitás. Szülők és gyermekek. Otthon, család.

3.2.    Én és Mi. Egyén és közösség. Állampolgárság és nemzeti érzés. A szabadság rendje: jogok és kötelességek.

3.3.    Mi és Ők. Többség és kisebbség. Szolidaritás, kölcsönös segítség. A társadalmi igazságosság kérdése.

3.4.    Erkölcs és politika. Magánérdek és közjó. Részvétel a közéletben. A közélet tisztasága. Szólásszabadság és a nyilvános beszéd felelőssége az információs társadalomban.

4. Korunk erkölcsi kihívásai

4.1.    Az ökológiai válság mint erkölcsi probléma. Kötelességeink más élőlények iránt. A környezettudatos életmód.

4.2.    Világszegénység – a szegények világa. Demográfiai egyenlőtlenségek és következményeik.

4.3.    A közösségi és társadalmi korrupció problémája

4.4.    Az intolerancia, a gyűlölet, a kirekesztés, a rasszizmus mint erkölcsi dilemma.

4.5.    Az emberiség közös öröksége és a jövő nemzedékek jogai.

HON- ÉS NÉPISMERET (5–8. ÉVFOLYAM)

1. Az én világom

1.1.    Családunk története. Szomszédság, rokonság.

1.2.    Az én városom, falum.

1.3.    A hazai táj. Helytörténet, helyi hagyományok, nevezetességek.

1.4.    Gyermekek, diákélet a múltban.

1.5.    Hagyományos magyar történelmi sportok.

2. Találkozás a múlttal

2.1.    Nagyszüleink, dédszüleink világa falun és városban.

2.2.    A paraszti ház és háztartás, a ház népe. Népi mesterségek.

2.3.    A hétköznapok rendje (táplálkozás, ruházat, életvitel).

2.4.    Hagyományos és népi (vallási) ünnepeink eredete és szokásrendje.

2.5.    Hitélet és közösségi élet.

3. Örökségünk, hagyományaink

3.1.    Az ősi magyar kultúra hagyatéka.

3.2.    Magyarok a történelmi és a mai Magyarország területén.

3.3.    Néprajzi tájak, tájegységek és etnikai csoportok a Kárpát-medencében. A szomszédos országok.

3.4.    A hazánkban élő nemzetiségek kultúrája és hagyományai (pl.: a roma/cigány népismeret elemei.)

3.5.    Természeti és épített örökségünk, a szellemi-kulturális örökség és a világörökség elemei.

3.6.    A magyar tudomány és kultúra eredményei a világban.

TÁRSADALMI, ÁLLAMPOLGÁRI ÉS GAZDASÁGI ISMERETEK

5–8. évfolyam

1. Társadalmi szabályok

1.1.    Szokás, hagyomány, erkölcs, jog.

1.2.    Az emberi alapjogok, esélyegyenlőség.

1.3.    A gyermekek jogai, diákjogok.

1.4.    Hivatalos ügyeink (ügyintézés).

2. Állampolgári alapismeretek

2.1.    Államformák, politikai rendszerek.

2.2.    Demokratikus alapelvek.

2.3.    Magyarország politikai intézményei.

2.4.    A média és a nyilvánosság szerepe.

2.5.    Állampolgári jogok és kötelességek.

3. Pénzügyi és gazdasági kultúra

3.1.    A családi költségvetés (bevétel, kiadás, megtakarítás, hitel).

3.2.    A pénz és formái (érme, bankjegy, virtuális pénz, pénzhelyettesítők, bankkártyák).

3.4.    Pénzkezelés (bankszámlák és műveletek).

3.3.    Pénzintézetek és tevékenységük (betétgyűjtés, hitelezés, kamat, tőke, árfolyam, infláció).

3.4.    Vállalkozói alapismeretek (a vállalkozó személye, felelős vállalkozói magatartás, a vállalkozások szűkebb-tágabb környezete).

4. A munka világa

4.1.    Elhelyezkedés, munkavállalás: amit minden munkavállalónak tudnia kell.

4.2.    Gazdasági ágazatok, szakmák, foglalkozások (munkamegosztás, szellemi és fizikai munka).

9–12. évfolyam

1. Társadalomismeret

1.1.    Családformák a mai világban.

1.2.    Kortárs csoport és ifjúsági szubkultúrák.

1.3.    A helyi társadalom, civil társadalom, önkéntesség.

1.4.    Hátrányos társadalmi helyzetek, társadalmi felelősségvállalás és szolidaritás.

2. Állampolgár vagyok

2.1.    Jogok és kötelességek Magyarországon.

2.2.    Jogok és kötelességek az Európai Unióban.

2.3.    A politikai intézményrendszer és a választási rendszer.

2.4.    Nemzet, nemzetiség, többség és kisebbség.

3. Pénzügyi és gazdasági kultúra

3.1.    A gazdaság főbb szereplői és kapcsolatrendszerük.

3.2.    A háztartások gazdálkodása, pénzkezelési technikák, fogyasztói döntések, hosszú távú gondolkodás/tervezés.

3.3.    A vállalkozások világa.

3.4.    Az állam gazdasági szerepvállalása.

3.5.    Pénzügyi közvetítők a nemzetgazdaságban.

3.6.    A nemzetgazdaság teljesítménye, a gazdasági növekedés és problémái.

3.7.    A nemzeti, az uniós és a globális piac, valamint a monetáris világ összefüggései, intézményei.

4. A munkavállalói szerep

4.1.    Alkalmazottak a gazdaságban.

4.2.    Munkajogi alapok, foglalkoztatási formák.

4.3.    Munkaerő-piaci elvárások itthon és külföldön.

4.4.    Pályakezdés, álláskeresés, felvétel, jogok és kötelezettségek, munkaszerződés.

4.5.    A munkaviszony adózási, biztosítási, egészség- és nyugdíjbiztosítási összefüggései.

4.6.    Munka nélkül.

5. Változások a mindennapi életben

5.1.    A tudás fogalmának átalakulása, az élethosszig tartó tanulás.

5.2.    A tudományos-technológiai fejlődés hatásai.

5.3.    A fogyasztói társadalom és a jóléti állam.

FILOZÓFIA (9–12. ÉVFOYLAM)

1. A filozófia

Fogalma, tárgya, eredete, viszonya a szaktudományokhoz, a valláshoz, a művészethez és a mindennapi élethez; a filozófiai gondolkodás története.

2. Logika

Az érvényes következtetés szabályai. A logika kapcsolódása a matematikához és a nyelvi kommunikációhoz.

3. Ismeretelmélet

A tudás mibenléte, forrásai, határai.

4. A létre vonatkozó kérdések

Az ember helye a világban. Tér, idő, okság. Test és lélek.

5. Etika, erkölcsfilozófia

A morális tulajdonságok természete, a morális cselekvés szabályai, alkalmazott etikák.

6. Tudományfilozófia

A tudomány fejlődése és a különböző korok tudományossága. A tudományos érvelés sajátosságai, paradigmái.

7. Vallásfilozófia

A vallási jelenségek, események, fogalmak és tanok elemzése.

8. Politikai filozófia

Az ember mint társadalmi lény. A politika, az állam, a jog, az igazságosság és a személyes szabadság összefüggéseinek vizsgálata.

II.3.5. EMBER ÉS TERMÉSZET

A) ALAPELVEK, CÉLOK

A műveltségterület középpontjában a természet és az azt megismerni igyekvő ember áll. A természettudományi műveltség a természethez fűződő közvetlen, megértő és szeretetteljes kapcsolaton alapul. Olyan tudást kell építenünk, amely segíti természeti-technikai környezetünk megismerését, és olyan tevékenységre késztet, amely hozzájárul a környezettel való összhang megtalálásához és tartós fenntartásához. Ennek érdekében a tanulónak meg kell ismernie a világot leíró alapvető természettudományos modelleket, törvényeket és elméleteket, azok történeti fejlődését, érvényességi határait, a hozzájuk vezető megismerési módszereket. Mivel a paradigmák, kutatási programok ma is változnak, a természettudományok tanítása során azt is be kell mutatnunk, hogy azok századok kollektív munkájával születtek meg, folyamatosan alakulnak, és sok esetben nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Láttatnunk kell azt is, hogy a természettudományok megfigyelések, kísérletek sorozatain keresztül kristályosodott, bizonyított alapvető igazságokra (elméletekre, törvényekre, szabályokra) épülnek. A természettudományok fejlődésének jellemzőit és módszereit az iskolai oktatás és nevelés során is figyelembe kell venni. A tanulókat meg kell ismertetni a tervszerű megfigyeléssel és kísérletezéssel, az eredmények ábrázolásával, a sejtett összefüggések matematikai formába öntésével, ellenőrzésének, igazolásának vagy cáfolatának módjával, a tudományos tényeken alapuló érveléssel és a modellalkotás lényegével.

A természettudományi műveltség az egyén és a társadalom számára is meghatározó jelentőségű. Az egészség tudatos megőrzése, a természeti, a technikai és az épített környezet felelős és fenntartható alakítása a természettudományos és műszaki kutatások és azok eredményeinek alkalmazása nélkül elképzelhetetlen. A globális problémák megoldásának fontos feltétele az állampolgárok természettudományos műveltségen alapuló, kritikus és konstruktív magatartása. A gazdaság, a versenyképesség számára létfontosságú a kellő számú és felkészültségű műszaki szakember.

A természettudományok tanítása során alapvető a tudományágak pontos és részben elkülönült fogalomhasználata. A természettudományi nevelésnek ugyanakkor elő kell segítenie a közvetített tudás társadalmi érvényesülését is. Ezért a természettudományos oktatás és nevelés sem a tartalmak, sem a módszerek tekintetében nem szorítható be kizárólag a szaktudományok szűken értelmezett kereteibe. Az iskolai oktatásnak és nevelésnek olyan, természettudományos módszerekkel vizsgálható kérdésekkel is foglalkoznia kell, amelyeket a társadalom és a gazdaság adott időben és helyen felvet, amelyek befolyásolják az egyén és a közösség jelenlegi életét, illetve hatással vannak a jövő alakulására. Ilyenek például az egészségmegőrzéssel, a természeti forrásokkal való fenntartható gazdálkodással összefüggő problémák. Cél, hogy a tanulók cselekvő közreműködőivé váljanak a tanulási folyamatnak, egyben felkészüljenek az aktív állampolgári szerepvállalásra.

A természettudomány nemcsak ismeretek rendszere, az emberiség közös kultúrkincse, hanem magasan szervezett kollektív megismerési eszköz is. A közoktatásban folyó természettudományos nevelés a maga sajátos eszközeivel bepillantást enged a jelen főbb kutatási tevékenységeibe. Ahhoz, hogy a tudás személyessé váljék, a diszciplínák tudásrendszereit a tanulók igényeihez, életkori sajátosságaihoz, képességeik fejlődéséhez és gondolkodásmódjuk sokféleségéhez kell igazítani. Így felkelthető a tanulók érdeklődése, megalapozható a nem természettudományos pályát választók kellő tájékozottságának kialakítása, és – megkülönböztetett figyelemmel a tehetségek gondozására – elérhető a fiatalok egy részének természettudományokhoz köthető pályákra irányítása is. Erre az alapra épül a felkészítés a természettudományos és műszaki életpályákra is.

Az alaptantervben meghatározott fejlesztési feladatokat és a közműveltség tartalmi elemeit az iskolai nevelés során különféle kontextusokban, a mindennapi élet színtereihez és problémáihoz kapcsoltan kell feldolgozni. Így érhetjük el, hogy a különféle összefüggésekre alapozott és begyakorolt természettudományos és műszaki műveltség hatékonyabban alkalmazható a mindennapi életben és a munka világában. A jól megtervezett kontextusok segítik a tanulói érdeklődés felkeltését és a tanulási célok elfogadását. Ezek az alábbiak szerint értelmezhetők:

Területek:

–    Egészség (egészségmegőrzés, életmód, népegészség, orvostudomány)

–    Természeti erőforrások (anyag- és energiahasználat, hatékonyság, a készletek kimerülése)

–    Környezeti rendszerek állapota (modellek és előrejelzés, éghajlatváltozás, életközösségek sérülése, biodiverzitás csökkenése, szennyezés és hulladékok)

–    A tudomány és a technika összefüggései (a tudományos eredmények alkalmazása, technológiai rendszerek és hatásaik, a társadalmi kontroll szükségessége és mechanizmusai)

Szintek (dimenziók):

–    Egyén (egyéni élethelyzet, személyes környezet; egyéni feladat és felelősség)

–    Család (az egyén legszűkebb társas környezete, a háztartás szintje; közös szabályok, szoros együttműködés és felelősség)

–    Helyi közösség (a lakókörnyezet, a település és régió környezete; együttműködés és kollektív felelősség)

–    Társadalom (az ország, a nemzet szintje; egységes szabályozás és felelősség)

–    Globális (a Föld globális rendszerei, a nemzetek közössége; nemzetközi együttműködések, egyezmények, világszervezetek)

A fejlesztési feladatokat ezért olyan kulcsfogalmak köré szerveztük, amelyek elősegítik, hogy a közműveltségi tartalmak a fenti kontextuális területekbe és a tanulók életkori sajátságaiból következő szinteknek megfelelően ágyazódjanak be, illetve erősítik a természettudományos diszciplináris tantárgyak közötti kapcsolatokat, ugyanakkor nem akadályozzák a szaktudományok hagyományos rendszerének kiépítését.

Az önmagában is összetett funkciójú természettudományi nevelés – a többi műveltségterülethez hasonlóan – beágyazódik az iskola komplex személyiségfejlesztési folyamatába. Ennek feltétele az iskolai és azon kívüli tanulási környezet változatossága, az információforrások, az interakciós lehetőségek sokfélesége, az önálló, cselekvő tanulás lehetősége. A természettudományok tanításakor a tanulási környezetet úgy kell tervezni, hogy az támogassa a különböző aktív tanulási formákat, technikákat a tanulócsoport összetétele, mérete, a rendelkezésre álló lehetőségek függvényében. Az aktív tanulás konkrét módszerei (például a problémaalapú tanulás vagy a kooperatív munka) alkalmazását a fejlesztési feladat, az elsajátítandó tartalom és a tanulócsoport igényei szerint célszerű megválasztani.

A természettudományi nevelés a tanulókat aktív szerepvállalásra, a fenntarthatóságot támogató, önmagáért és a közösségért felelős életmód kialakítására készteti. A megalapozott természettudományos műveltség teszi lehetővé a félrevezetésen, manipuláción alapuló, illetve áltudományos megnyilvánulások felismerését és hárítását is.

B) FEJLESZTÉSI FELADATOK

A műveltségterület fejlesztési feladatai tudásterületekre tagolódnak. A kialakított szerkezet egyrészt tudományágak szerint szerveződik, másrészt támogatja az egységes természettudományos szemléletet, és egyben hangsúlyozza a kiemelt fejlesztési célokat. Segíti a részletes fejlesztési feladatok, valamint a közműveltségi tartalom koherens szemléletű és célszerű meghatározását: kiemelt hangsúlyt helyez azokra a tantárgyközi együttműködést lehetővé tevő kapcsolódási pontokra, melyek az egyes szaktárgyi területek közös tudásépítő munkáját támogatják. Olyan általános képességeket fejleszt, mint az elvonatkoztatás, az általános törvényszerűségek felismerése, a logikai következtetés, az adatok értékelése, a valószínűségi gondolkodás fejlesztése, a változók vizsgálata, az adatok, tények és a magyarázatok megkülönböztetése, a speciális (technikai, gazdasági, társadalmi, etikai) alkalmazások, kapcsolódások felismerése, mások nézőpontjainak értékelése, a saját nézőpont kifejtése, valamint a tudományos közösség szerepének elismerése, a természettudományos gondolkodás tanórán kívüli környezetben történő fejlesztése.

A fejlesztendő készségek és képességek a természettudományos műveltség megszerzését, gyakorlati alkalmazását teszik lehetővé. Maga a fejlesztés tartalomba ágyazottan történik, a természettudományok közös kulcsfogalmaihoz, az alapvető törvényekhez, elméletekhez és a fontosabb modellekhez kapcsolódva. A természettudományos műveltség fejleszti a kommunikáció, a lényeglátás, a strukturálás, az osztályozás, a fogalom-meghatározás, a rendszerszerű megfigyelés, a kísérletezés, a mérés, az adatgyűjtés és -feldolgozás, a következtetés, az előrejelzés, a bizonyítás és cáfolás készségrendszerét. Mindezek a tevékenységformák alkalmasak arra is, hogy a közműveltségi tartalmi elemek elsajátítása mellett a természettudományos gondolkodáshoz nélkülözhetetlen mennyiségi szemléletet is fejlesszék.

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.    Tudomány, technika, kultúra

2.    Anyag, energia, információ

3.    Rendszerek

4.     A felépítés és a működés kapcsolata

5.     Állandóság és változás

6.     Az ember megismerése és egészsége

7.    Környezet és fenntarthatóság

A táblázatokban található nyilak („„) azt jelzik, hogy az adott tevékenység a felsőbb évfolyamokon is folytatódik, a következő képzési szakaszra érvényes kiegészítésekkel.

1. Tudomány, technika, kultúra

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A természettudományos megismerés

A természeti, az ember által épített és a technikai környezet iránti érdeklődés felkeltése, a tudományos megismerés iránti igény fokozatos formálása.

A tudományos megismerés, vizsgálódás iránti érdeklődés fenntartása, fokozása.

A tudományos gondolkodás műveleteinek megismerése,

„„a tudományos módszerek és a nem tudományos elképzelések megkülönböztetése.

A tudományos gondolkodás műveleteinek tudatos alkalmazása.

A tudományos gondolkodás mindennapi életben való hasznosságának belátása, a módszerek tudatos alkalmazása.

 

 

A biológia, fizika és kémia fontosabb vizsgálati céljainak, módszereinek bemutatása, a kapcsolódási pontok tudatos keresése.

Megismert információforrások használata, „„

„„ az információ gyűjtéséhez és feldolgozáshoz szükséges kommunikációs készségek megalapozása.

A számítógéppel segített tanulás módszereinek alkalmazása (információk keresése, könyvtár- és internethasználat, adatbázisok, szimulációk használata, kiselőadások tervezése), „„

„„ alkalmazásuk a mérés, információkeresés, bemutatók és a kommunikáció segítésére.

Az ismeretszerzés folyamatának és eredményének kritikus értékelése.

A problémamegoldásra irányuló, hatékony információkeresés.

A megfigyelés, leírás, kérdésfeltevés és értelmezés műveleteinek gyakorlása és összekapcsolása.

Megfigyelések, egyszerű kísérletek elvégzéséhez szükséges készségek megalapozása, „„

„„ a megfigyelés, a kísérlet és a mérés módszereinek irányított alkalmazása.

Mérési adatok, ábrák, értelmezése.

A problémák tudatos azonosítása, feltevések megvizsgálása.

Kísérletek tervezése problémák megoldására, kísérletelemzés, alternatívák megkülönböztetése.

A természeti és technikai jelenségekkel összefüggő tapasztalatok megfogalmazása, megosztása a társakkal.

A csoportmunkában történő tanulás módszereinek kialakítása, „„

„„ a módszerek továbbfejlesztése.

Modellek megfogalmazása, vizsgálata, koherens és kritikus érvelés kialakítása.

Prezentációk készítése önállóan és csoportmunkában.

Néhány természeti jelenség megfigyelése, egyszerű magyarázatkeresés kísérlet segítségével.

Legalább egy külső gyakorlat (múzeum, kirándulás) tapasztalatainak megbeszélése, „„

„„évente legalább két, a témakörökkel kapcsolatos kísérlet vagy vizsgálat önálló elvégzése.

Legalább négy, tanórán bemutatott vizsgálatról feljegyzések, rajzok készítése.

Egy természettudományos témájú munka elkészítése.

Évente legalább két-két fizikai, kémiai és biológiai kísérlet vagy vizsgálat elvégzése.

Legalább négy-négy fizikai, kémiai és biológiai, a tanórán bemutatott kísérlet vagy vizsgálat jegyzőkönyvének elkészítése.

Legalább egy külső gyakorlat tapasztalatainak ismertetése.

 

 

Egy egészségtani témájú projektmunka elkészítése.

Egy, a fenntarthatósághoz köthető projektmunka elkészítése.

 

A balesetmentes kísérletezés szabályainak megismerése, betartása, „„

„„ ismerkedés a méregjellel és a többi gyakrabban előforduló veszélyszimbólummal; a mérgező anyagok körültekintő használata.

A problémafelvetés és a probléma megoldására irányuló vizsgálódás igényének kialakítása, fejlesztése.

Természettudományi témájú ismeretterjesztő források önálló keresése, követése, értelmezése, az ismeretszerzés eredményeinek bemutatása, mások eredményeinek értelmezése. Legalább egy magyarországi múzeum, nemzeti park, természettudományi gyűjtemény meglátogatása, profiljának és néhány fontos darabjának elemző ismerete.

Tudománytörténet

A tudományos megismeréshez köthető történeti szemlélet kialakítása.

A tudományos modellek változásának felismerése.

Nagyobb, összefüggő tudománytörténeti folyamatok megismerése, tudásunk és történelmünk változásában játszott szerepük tanulmányozása.

A tudománytörténeti folyamatok értelmezése a modellek, az elképzelések, az egymást váltó, illetve az egymást kiegészítő elméletek megszületéseként és háttérbe szorulásaként.

A megismerési módszerek előnyeinek és korlátainak elemzése.

Tudománytörténeti jelentőségű felfedezések, találmányok, felismerések és eljárások megismerése tudományos ismeretterjesztő források feldolgozásával.

Jelentős külföldi és hazai természettudósok módszereinek, tudományos eredményeinek és ezek érvényességi körének megismerése.

Tudomány, technika, társadalom

A tudomány és technika fejlődése, valamint a történelmi korszakváltások közötti kapcsolat ismertetése egy-egy példa alapján.

A tudomány és a technika mindennapi élettel való kapcsolatának megismertetése, az egyéni felelősség gondolatának megalapozása.

A tudomány és a technika a társadalom és a gazdaság fejlődésében játszott szerepének megismerése.

A kutató és mérnöki munka jelentőségét felismerő és értékelő attitűd megalapozása, „„

„„ a felelős állampolgári magatartás kialakítása.

A tudomány-technika-társadalom komplex összefüggésrendszer kritikai elemzése, problémák felvetése, alternatív megoldások megismerése, egyéni álláspontok kialakítása.

2. Anyag, energia, információ

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Anyagok

A tanulók környezetében előforduló és egyszerűen megfigyelhető anyagok tulajdonságainak vizsgálata.

Megfigyelések a halmazállapot változásáról.

Egyszerű keverékek, oldatok készítése

Az anyagfogalom kiterjesztése különféle anyagfajtákra.

Anyagok csoportosítása megfigyeléssel és kísérletekkel megállapított tulajdonságok alapján.

---

Oldódás és olvadás megkülönböztetése, „„

A kémiai elemek, vegyületek, keverékek jellemzése, csoportosítása, „„

---

Anyagok mennyiségi és minőségi jellemzése.

A halmazállapotok, halmazállapot-változások összehasonlítása.

---

„„ különbségük magyarázata „„

„„a kémiai elemek tulajdonságai periodikus váltakozásának értelmezése.

---

Az anyagi világ egymásba épülő szerveződési szintjeinek tudatos kezelése.

---

„„ halmazstruktúrák magyarázata összetevőik szerkezete és kölcsönhatásaik alapján.

 

 

Az atomok szerkezetét leíró modellek használata fizikai, kémiai jelenséggel összefüggésben.

 

Jelenségek értelmezése a tömegmegmaradás szempontjából,

„„ az elv

kiterjesztése, „„

„„ az élő rendszerek anyagáramlásának jellemzése.

Kölcsönhatások, erők

Kölcsönhatások megfigyelése.

Mozgásjelenségek vizsgálata, játékos kísérletek, megfigyelések, és ezekhez kapcsolódó kérdések megfogalmazása, „„

„„ mozgási, mágneses és elektrosztatikus jelenségek megfigyelése, előfordulásuk a mindennapi környezetben, alkalmazásukkal kapcsolatos kérdések megfogalmazása,„„

„„ a mindennapi életben tapasztalt erőhatások megismerése, a tapasztalatok értelmezése az erők mozgásállapot- és alakváltoztató hatásaként, „„

„„ a természet alapvető erőinek, kölcsönhatásainak megismerése.

Az anyagok jellemzőinek anyagszerkezeti magyarázata.

 

 

A kémiai képlet értelmezése, a kémiai reakciók magyarázata kémiai kötésekkel és leírása reakcióegyenletekkel, az egyenlet és a részecskék számának összefüggése.

 

 

Az elektromosság, a gravitáció, a mágnesség és a sugárzások élővilágra gyakorolt hatásának megismerése.

Energia

Egyes technikai eszközök működésének megfigyelése, a működés feltételeinek értelmezése a mindennapi környezetben.

 

 

Energiatakarékos magatartás kialakítása, „„

„„ az energiatakarékosság módszerei és fontosságuk megismerése.

 

 

Az energiamegmaradás elvének megismerése, alkalmazása,

„„

---

Az élő szervezet energiaellátásának és életműködésének kapcsolatát bizonyító tények megismerése, „„

„„ az elv kiterjesztése, az élő rendszereket jellemző energiaáramlás jellemzőinek megismerése.

---

„„ az élőlények és életközösségek értelmezése nyílt rendszerként.

Megfigyelések, játékos kísérletek a hang, a fény és a hő terjedésével kapcsolatban.

Ismerkedés a különböző energiaforrásokkal.

Az emberi szervezet energia-szükségletének és helyes pótlásának tudatosítása, „„

„„ az energiafogalom megalapozása, ismerkedés az energiafajtákkal, energiahordozókkal, a megújuló és nem megújuló energiaforrásokkal, az energia átalakulásaival.

A nem fosszilis energiaforrások jelentőségének felismerése.

Energiatípusok (kémiai, nap-, elektromos) egymásba alakítását jelentő folyamatok megismerése, „„

---

Jelenségek értelmezése az energiamegmaradás szempontjából, „„

„„ az energiával kapcsolatos mennyiségi szemlélet fejlesztése.

---

„„ az energiaátalakítások hatásfokának és járulékos hatásainak (szennyezések) összekapcsolása.

Az egyes energiahordozók és források előnyei és hátrányai mérlegelése.

 

 

A halmazállapot-változásokat és az oldódást kísérő energiaváltozások megfigyelése, mérése, „„

„„ és a fizikai, kémiai folyamatok közben zajló energiaváltozások jellemzése, egyszerűbb számítások végzése.

Információ

 

Az elektromágneses hullámok és a hang információátvitelben játszott szerepének megismerése.

A mindennapi környezetben előforduló jelek, jelzések felismerése és értelmezése, a jelekből álló információhoz kapcsolódó kommunikáció fejlesztése.

A rend és a rendezetlenség értelmezése, a rendet kialakító hatások (az információ) felismerése, mindennapi példák, egyszerű kísérletek alapján.

Tünetek értelmezése a természet jelzéseiként (betegség, hervadás).

A biológiai információ önfenntartásban és fajfenntartásban játszott szerepének, jelentőségének felismerése,

„„ az információtárolás, -kifejeződés és -módosulás folyamatainak megértése az élővilágban és a technikai környezetben.

Információs és kommunikációs rendszerek felépítésének megismerése, jelentőségük értékelése.

3. Rendszerek

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Tér, idő, nagyságrendek

A térbeli tájékozódás fejlesztése közvetlen tapasztalatok útján, „„

„„ tájékozódás a lakóhelyen és annak környékén; hely, irány és távolság meghatározása.

A hosszúság és az idő mértékegységeinek ismerete, használata, átváltása, „„

„„ a tájékozódás módszereinek bemutatása, az atomok méreteitől az ismert világ méretéig.

Irányok, távolságok, hosszak, nagyságrendek megnevezése, becslése.

Világtájak meghatározása a lakóhely és Magyarország térképén. Az iránytű használata. Útvonalrajz készítése a lakhelyről,„„

„„ a világtájakra, a földrajzi fokhálózatra, valamint a térképekre vonatkozó ismeretek alkalmazása.

Tájékozódás épített és természetes környezetben, alapvető tereptani ismeretek.

A térbeli tájékozódást szolgáló eszközök és módszerek alapjainak és felhasználásának megismerése.

Az élővilággal kapcsolatos méret- és időskála elemzése, térbeli és időbeli mintázatok leírása és magyarázata.

Természeti körfolyamatok felismerése, megfigyelése, sorba rendezése, „„

„„ az időt mérő ciklikus jelenségek egyszerű értelmezése, felhasználása.

Példák megnevezése a természetben, illetve a technikában fontos szerepet játszó nagyon rövid és nagyon hosszú időkre, „„

„„ természeti jelenségek, folyamatok időbeli lefolyásának leírása függvényekkel, grafikonok elemzése, értelmezése.

Az idő különféle mértékegységeinek, mérési lehetőségeinek megismerése.

Az idő becslése különféle élethelyzetekben, a mozgás és az idő összefüggésének megtapasztalása.

 

 

 

 

A kémiai folyamatok gyorsításának és lassításának egyszerűbb módjai, „„

„„ sebességük értelmezése.

Rendszer, a rendszer és környezete

A lakó- és iskolai környezetben megfigyelhető egyszerű rendszerek elemzése.

A természeti és mesterséges (technikai és épített) fogalompár alkalmazása a lakókörnyezet vizsgálatában.

A rendszerszemlélet alkalmazása, a rendszer és környezete kapcsolatának elemzése konkrét problémák vizsgálatában, „„

„„ a rendszer fogalom általánosítása.

 

A nyílt és zárt rendszer értelmezése példák segítségével, „„

„„ a termodinamika főtételeinek megismerése, alkalmazása konkrét problémák megoldásában.

 

A környezet fogalmának értelmezése az élet különböző szerveződési szintjein (a sejt, a szervezet, az életközösség). Lokális és globális szintű gondolkodásmód kialakítása.

Szerveződési szintek, hálózatok

A rendszerek egymásba ágyazottságának felismerése környezetünkben, „„

„„ rendszerek összetettségének, belső kapcsolatrendszerének felismerése, „„

„„ értelmezése a különféle fizikai, kémiai és biológiai szerveződési szintek esetén, „„

„„ az adott problémának megfelelő szintek kiválasztása. Összetett technológiai, társadalmi és ökológiai rendszerek elemzése.

Az élővilág szerveződési szintjeinek felismerése, „„

„„ az emberi szervezetet alkotó szerveződési szintek és egységek megismerése.

A hierarchia és a hálózatosság következményeinek elemzése élő rendszerekben. A természet egységére vonatkozó elképzelések formálása.

4. A felépítés és a működés kapcsolata

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Az anyagok tulajdonságai

A tanulók környezetében gyakori használati tárgyak anyagainak felismerése, megnevezése. Anyagok csoportosítása, besorolása, „„

„„ minőségi tulajdonságok felismerése, megnevezése, e szerinti csoportosítása.

Az anyag atomos szerkezetének megismerése.

Az anyagok tulajdonságai és felhasználási lehetőségeik közötti összefüggések felismerése konkrét példák alapján.

Az anyagvizsgálat néhány fontos módszerének megismerése, tulajdonságok megállapítása tanári és tanulói kísérletek alapján, egyes tulajdonságok anyagszerkezeti értelmezése.

Az anyagfajták megmunkálhatóságának jellemzése, felhasználásuk megismerése, „„

„„ az összefüggés felismerése konkrét példákon (élelmiszerek, ruházat, használati eszközök).

Az anyag nyersanyagból termékké alakulásának, majd másodlagos nyersanyaggá válásának követése példák alapján. Az anyagtakarékosság fontosságának felismerése.

 

 

Néhány gyakoribb savas és lúgos kémhatású anyag ismerete, a velük való biztonságos és célszerű bánásmód elsajátítása.

---

Élelmiszerek kémiai összetételével és ezek biológiai hatásával kapcsolatos információkból következtetések levonása, „„

A szervetlen és szerves vegyületek összetétele, szerkezete és tulajdonságai közötti kapcsolatok felismerése és alkalmazása.

---

„„ néhány fontos biológiai funkció és fizikai-kémiai tulajdonság összefüggésének elemzése.

Élőlények felépítése és működése

Az élő és élettelen összehasonlítása, az azzal kapcsolatos megfigyelések, tapasztalatok gyűjtése.

Az életfeltételek és –jelenségek felismerése, megnevezése konkrét növény, állat és az ember esetében, „„

„„ egyes önfenntartó életjelenségek, szervek és a szaporodás megnevezése konkrét növény-, valamint állatfajok és az ember esetében, „„

„„ struktúra és funkció egymáshoz rendelése az élő szervezetekben, „„

„„ az élő rendszerek felépítésében és működésében megfigyelhető közös sajátosságok összegzése.

Testfelépítés, életmód, élőhely és viselkedés kapcsolatának felismerése néhány ismert példa alapján, „„

„„ a kapcsolat felismerése nagyobb növény- és állatcsoportok példáján, „„

„„ a kapcsolat elemzése konkrét állat- és növényfajok példáján, „„

„„ a nagy élőlénycsoportok környezeti, egészségügyi és gazdasági jelentőségének elemzése.

 

 

A sejt felépítésének vizsgálata, fénymikroszkópos megfigyelése, alapvető életfolyamatainak megértése.

A növényi és állati szövetek típusainak összehasonlítása, mikroszkópi megfigyelése, a felépítés és a működés összekapcsolása.

Életközösségek

Életközösségek megfigyelése a lakókörnyezetben, az eredmények rögzítése és megbeszélése.

Élőlények, illetve élőlény és környezete közötti kapcsolatok felismerése.

A lakóhely közelében található természetes életközösség megfigyelése, állapotának leírása, a változások követése, bemutatása és megbeszélése.

Az életközösség megfigyelhető fölépítésének és belső kapcsolatrendszerének vizsgálata, a fajok közötti kapcsolatok típusainak megismerése terepen végzett megfigyelések és más információforrások alapján, „„

---

A biomok területi elhelyezkedésének, főbb növény- és állattani jellemzőinek megismerése, kialakulásuk okainak megértése.

---

Az állatok viselkedésének elemzése konkrét példákon, az életközösségben betöltött szerepe alapján, „„

„„néhány életközösség vizsgálata terepen.

Az időbeli változások ciklikus és lineáris folyamatainak megfigyelése, okainak feltárása.

Az élőlények életközösségekben betöltött

szerepe az anyag- és energiaáramlásban.

---

A felépítés és működés, az élettelen környezet, valamint az emberi tevékenység közti összefüggések vizsgálata, a veszélyeztetettség és a védelem lehetőségeinek áttekintése.

---

„„ a viselkedés és a környezet kapcsolatának megfogalmazása.

Az élővilág rendszerezése

A környezetünkben és hazánk természetes környezetében élő növények és állatok egyszerű csoportokba sorolása a megfigyelt jellemzők alapján.

Csoportosításuk tetszőleges és adott szempontok szerint történik.

A hierarchikus rendszerezés elvének megismerése, alkalmazása. Az ismert csoportok (törzsek, osztályok) nevének és egymáshoz való viszonyainak ismerete és használata. A megfigyelt növények és állatok összehasonlítása, csoportokba sorolása.

Az élővilág rendszerezésében érvényesülő szempontok megfogalmazása, bemutatása határozókönyvek alapján.

Az élővilág országokra tagozódásának bemutatása, konkrét fajok bemutatása, besorolása.

A mesterséges rendszerek és a fejlődéstörténeti rendszer alapelvének megértése, a vizsgálatukat szolgáló módszerek megismerése.

 

Az élővilág fajgazdagságának értékként való kezelése, a fajismeret megalapozása.

A Föld

Összefüggések megfogalmazása a Nap járása, az időjárás és az éghajlat között, „„

„„ a Föld alakjának és tengelyforgásának következményei az éghajlati övezetekre.

Az éghajlat és az élővilág kapcsolatának elemzése, „„

„„ a Föld fizikai- geológiai jellemzői és az életformák fennmaradása közötti összefüggések felismerése.

A globális éghajlatváltozások lehetséges okainak és következményeinek elemzése.

Időjárással kapcsolatos megfigyelések, leírások, rajzok, időjárási napló készítése.

Időjárási adatok, képek, térképek, időjárás előrejelzések értelmezésének megalapozása.

A halmazállapot-változásokról és a kémiai reakciókról tanultak időjárási-geológiai jelenségekkel való kapcsolatának értelmezése, „„

„„ fizikai törvényszerűségek és az időjárás kapcsolatának elemzése.

A felszínformák felismerése, megnevezése.

A felszínváltozások főbb folyamatainak leírása, példák bemutatása, a változási folyamatok eredményeinek felismerése.

 

A lemeztektonika elméletét alátámasztó tények és az azt megalapozó főbb fizikai folyamatok megértése.

A biogeokémiai rendszerekben előforduló, alapvető anyagátalakulások értelmezése.

Nap, Naprendszer

A Nap, mint energiaforrás megismerése, „„

„„a Földre sugárzott energia jelentőségének belátása.

A Nap, a Föld és a Hold kölcsönhatásainak megismerése.

A Naprendszer felépítésének, égitest- típusainak megismerése, a keletkezés és fejlődés vázlatos leírása, „„

---

A napenergia-termelés alapelveinek megértése.

A napfény és a földi élet közötti összefüggés felismerése, a kapcsolat értelmezése a fény fizikai jellemzőivel.

„„a bolygók fizikai-, kémiai tulajdonságai és a bolygók környezeti viszonyai közötti összefüggés megértése.

---

A Nap energiatermelésének, a jelenség magfizikai hátterének megértése.

A Hold fázisainak megfigyelése, lerajzolása.

A Föld, Hold, Nap rendszer modellezése.

A Hold fázisainak megértése, „„

„„a holdfázisok és a holdfogyatkozás okának megkülönböztetése.

Világegyetem

Egy-egy jellegzetes csillagkép megfigyelése, lerajzolása.

A csillagok távolságával és méretével kapcsolatos elképzelések megbeszélése, korrekciója.

A Tejút létének, égi képének megismertetése.

A Naprendszeren túli kozmikus térségek objektumainak, hierarchikus felépítésének megismerése. Távolságok és időbeli nagyságrendek összehasonlítása.

A Világegyetem szerkezetének megismerése,

a kutatás néhány módszerének, céljának és eredményének áttekintése.

5. Állandóság és változás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Állapot

Az anyagok és testek érzékelhető tulajdonságainak megfigyelése, megnevezése, összehasonlítása.

A vizsgált természeti és technikai rendszerek állapotának leírására szolgáló szempontok és módszerek megismerése, használata.

A mérhető anyagi tulajdonságok felismerése, a becslés és mérés fogalmainak kialakítása.

Az anyagok vizsgálatában leggyakrabban használt állapotleírások, állapotjelzők alkalmazása, mérése, a mértékegységek szakszerű és következetes használata.

A mindennapi életben fontos szerepet játszó fizikai mennyiségek megismerése és mérése.

Természetes mérőeszközök, mérési rendszerek (tömeg, hosszúság, űrtartalom, hőmérséklet, idő) használata, „„

„„ a gyakran használt mennyiségek mértékegységeinek fokozatos megismerése, mérésének gyakorlása.

Az élettani állapot leírására használható alapvető eszközök és módszerek megismerése, alkalmazása.

Az ember egészségi állapotát jellemző adattípusok megismerése, néhány lehetséges következtetés levonása.

Változások

A mozgásban megnyilvánuló állandóság és változás tanulmányozása, változások irányának megfigyelése, adott szempontú besorolása, „„

„„ változások felismerése két különböző állapot összehasonlításával.

Mozgásjelenségek leírása, a mozgás grafikus ábrázolása, a grafikonok értelmezése. Az egyenletes és egyenletesen változó mozgás felismerése, „„

„„ út-idő, sebesség-idő grafikonok készítése, az egyenletes és a gyorsuló mozgások összehasonlítása számításokkal. Összetett mozgások értelmezése.

Halmazállapot változások felismerése, megnevezése, „„

---

Az évszakok változásának megfigyelése, következményeinek feltárása a természetben és mindennapi életünkben.

„„összekapcsolása időjárási jelenségekkel. Oldódás és olvadás megkülönböztetése.

A sebességváltozás és az erő viszonyának megismerése, „„

---

A GPS idő-, távolság- és sebességadatainak értelmezése.

A keringési idő és a fordulatszám értelmezése gyakorlati példákon a közlekedésben és részecskeszintű magyarázata.

„„ a fogalmak értelmezése, használata.

---

Az erőhatás és a sebességváltozás közötti kapcsolat felismerése gyakorlati példákon. A mozgási energia és a lendület szerepének felismerése a kölcsönhatások leírásában.

Az anyagi minőség, anyagfajta megváltozásával járó jelenségek megfigyelése, értelmezése, megnevezése. Keverékek, oldatok készítése, szétválasztása.

Kémiai jelek használata a reakciókban részt vevő anyagok jelölésére.

Az égés magyarázata, feltételei, tűzvédelmi alapismeretek elsajátítása.

A kémiai változás értelmezése, a főbb típusok megkülönböztetése és magyarázata, „„

„„ a sav-bázis reakciók, a pH-skála értelmezése, a redoxi- és ezen belül az elektrokémiai folyamatok, a hidrolízis és a kondenzáció vizsgálata, gyakorlati jelentőségének megismerése.

Biológiai változások, mozgásjelenségek megfigyelése közvetlen környezetünkben, „„

„„ ezek időbeliségének vizsgálata, összehasonlítása, időskálák szerkesztése.

A változásokat kiváltó hatások azonosítása a mindennapi környezetben megfigyelhető jelenségekben.

Az életfolyamatokat kísérő minőségi és mennyiségi változások megismerése, példák bemutatása.

---

Az élőhelyhez, a környezethez való alkalmazkodás formáinak elemzése, „„

Mechanikai szemlélet alkalmazása az életműködések magyarázata során.

---

„„ az evolúciós gondolkodás alkalmazása növény- és állatfajok földrajzi elterjedésével kapcsolatos következtetésekben.

Egyensúly, stabilitás

Az egyensúly fogalmát megalapozó játékok.

A fogalom bevezetése hétköznapi események értelmezésével, egyszerű mérésekkel, kísérletekkel.

Az egyensúlyi állapot és a rendszerek stabilitása közötti összefüggés felismerése, alkalmazása konkrét példák esetében.

A metastabil állapot bemutatása példák segítségével.

 

 

Az egyensúlyon alapuló tömegmérés elvének megismerése, mérleg készítése, tömegmérés, „„

„„ az erők vektoros jellegének megértése, a vektorösszegzés elsajátítása.

A stabilitás fogalmának alkalmazása a magfizikában, az atomerőművek működésének, a szabályozás biztonsági tényezőinek megértése.

 

 

A termikus egyensúly és a kiegyenlítődés fogalmának értelmezése, „„

„„ a dinamikus egyensúly fogalmának általánosítása, kapcsolata a reakciósebességgekkel. Az egyensúlyt megváltoztató okok következményeinek elemzése.

 

 

Az életközösségek, a bioszféra stabil állapotait megzavaró hatások és a lehetséges következmények azonosítása.

A homeosztázis fogalmának értelmezése élő rendszerekben.

Folyamatok

Az anyag nyersanyag és termékké alakulásának követése példákon, „„

---

Példák a hulladék újrahasznosítására.

„„ folyamatok néhány általános jellemzőjének megállapítása, irányítása, jelentőségének felismerése, „„

„„ természeti folyamatok irányának vizsgálata konkrét példákon keresztül, „„

---

Néhány egyszerű szabályozott folyamat elemzése.

„„ az egyirányú, megfordítható és körfolyamatok hátterének megértése, a körfolyamat szabályozó lépéseinek felismerése.

 

Természeti folyamatok sebességváltozásainak megfigyelése, rögzítése, „„

„„ ezek értelmezése, szabályozásának elemzése.

Ismerkedés egyirányú életfolyamatokkal.

Az élet szabályozott, ill. vezérelt folyamatként való értelmezése, életjelenségek megfigyelése és magyarázata a szabályozottság alapján, „„

„„ a vezéreltség, szabályozottság általános mechanizmusainak megértése.

A véletlen szerepének és a valószínűség fogalmának alkalmazása (betegségek kockázati tényezői, evolúciós folyamatok).

Néhány, a táj képében az ember hatására bekövetkező változás értelmezése.

Evolúciós magyarázat keresése biológiai és ezzel összefüggő fizikai, földrajzi, történelmi tényekre.

 

 

 

A Világegyetem múltjával és jövőjével kapcsolatos elméleteket alátámasztó, ill. cáfoló tények és érvek megismerése.

6. Az ember megismerése és egészsége

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Testkép, testalkat, mozgás

Az emberi test külső képe, az egyes életszakaszokra jellemző testarányok és méretek megfigyelése, mérése.

Az emberi mozgás biológiai tényezőinek, formáinak és határainak megismerése.

A mozgás biológiai alapjainak, a vázrendszer és az izomzat felépítésének és működésének megismerése, „„

„„fizikai és kémiai elvek alkalmazása a mozgások elemzésében.

A fogyatékkal élő emberek megismerése, elfogadása, segítése, „„

„„állapotuk megértése. Saját testkép tudatosítása, az elfogadás segítése. A testsúllyal kapcsolatos problémák okainak és lehetséges következményeinek, a rendszeres testmozgás mentális és testi betegségek megelőzésében, ill. gyógyításában játszott szerepének felismerése.

Önfenntartás

Az ember főbb testrészeinek, szerveinek megnevezése, védelme, „„

„„ elhelyezkedésük, feladataik megértése.

Az anyag- és energiaforgalom szervrendszereinek megismerése, a felépítés és működés kapcsolata, az egészségmegőrzés lehetőségeinek bemutatása, „„

„„ a szervrendszerek működésének összekapcsolása kémiai, sejtbiológiai, fizikai, és lélektani ismeretekkel.

Szabályozásuk megértése.

Az érzékszervek működésének és az érzékelés fajtáinak megismerése, „„

---

Az érzékszervek védelmét biztosító szabályok, a helyes szokások megismerése és gyakorlása (étkezés, tisztálkodás, napirend, szabadidő, környezet állapota).

„„az érzékelés fizikai hátterének és szabályozásban betöltött szerepének elemzése.

Egészséges étkezési szokások kialakítása, minőségi és mennyiségi szempontok bemutatása, „„

„„ az élelmiszerek fő tápanyagai jellemzőinek és élettani szerepének megismerése, adatok, ajánlások felhasználása az egészséges táplálkozáshoz

Tápanyagok egészségre gyakorolt hatásának értékelése. A dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás károsító hatásainak megértése.

A betegség felismerése, baleset és betegség megkülönböztetése, a megelőzés szabályainak megismerése.

A higiénia mindennapokban való alkalmazása.

A környezeti állapot és az ember egészsége közötti kapcsolat felismerése, igény az egészséges életkörülményekre.

Az alapfokú elsősegély-nyújtási ismeretek elsajátítása, „„

---

A rendszeres egészségügyi és szűrővizsgálatok, az önvizsgálat, a védőoltások, a higiénia, bőrápolás és az egészséges életmód betegségmegelőző jelentőségének beláttatása.

„„ az alapfokú újraélesztés elsajátítása.

Fontosabb betegjogok értelmezése.

Egészség és homeosztázis, az immunrendszer állapota és a betegségek kialakulása közötti összefüggés megértése.

 

Az orvoshoz fordulás céljának, helyes időzítésének megértése.

Szaporodás, egyedfejlődés, szexualitás

A gyermekvárással, születéssel, szoptatással kapcsolatos elképzelések megbeszélése, „„

„„ az emberi termékenységet befolyásoló folyamatok megbeszélése, a káros hatások elkerülésére alkalmas módszerek megismerése.

Az emberi egyedfejlődés főbb szakaszainak megismerése, „„

„„ összehasonlítása, a másodlagos nemi jellegek, testi és lelki különbségek megismerése.

A születés utáni fejlődési szakaszok legjellemzőbb testi és pszichológiai megnyilvánulásainak összehasonlítása.

A viselkedésváltozások, krízisek pszichológiai hátterének elemzése.

A születés előtti és utáni teljes emberi életút szakaszainak ismerete, értékeinek belátása.

 

 

A nemi élettel kapcsolatos személyes felelősség felismerése, alapvető morális és egészségügyi szabályok betartása mellett szóló érvek bemutatása. Érvelés a tudatos családtervezés, a várandós anya felelősségteljes életmódja mellett.

Öröklődés

Az emberek közötti testi hasonlóságok és különbözőségek megfigyelése, „„

„„ különbségtétel az öröklött és szerzett tulajdonságok között, „„

„„ az ember magatartását meghatározó öröklött és tanult elemek (genetikai tényezők és a környezeti, nevelési hatások) közötti kölcsönhatások felismerése, elemzése.

 

 

Az anyai és apai jellegek utódokban való megjelenésének megértése, „„

---

Az örökítő anyagot megváltoztató környezeti hatások megismerése, azok lehetséges következményeinek megértése, a veszélyforrások kerülése, „„

„„a szaporodás és az öröklődés közötti kapcsolatnak, az öröklődés törvényeinek és biokémiai hátterének megértése.

---

„„véletlenszerű és irányított genetikai változások lehetséges következményeinek mérlegelése. A genetikai tanácsadás értelmezése.

Magatartás és lelki egészség

Emberi magatartásformák és élethelyzetek megfigyelése környezetünkben.

A helyes önismeret kialakításának megalapozása.

Az ember értelmi képességének, érzelmi intelligenciájának alapvonásai, a jellegzetességek megismerése.

A tanulás formáinak a környezethez való alkalmazkodás tényezőjeként, ill. „„

„„ a személyiség tartós megváltozásaként való értelmezése. A motiváció jelentőségének felismerése. Az észlelés, az érzékelés és a figyelem kapcsolata, funkcióik megkülönböztetése.

Közösségi viselkedésformák és magatartási normák megismerése, bemutatása, „„

„„ jelentőségük értékelése, „„

„„ismerkedés az emberi agresszió és összetartozás jellemzőivel, okaival, befolyásolásának módjaival.

Az önismeret, önelfogadás, társas együttérzés fejlesztése.

A gondolkodási folyamatokat meghatározó tényezők, az érzelmi és az értelmi fejlődés kapcsolatának belátása.

 

 

A pályaválasztást elősegítő önismeret fejlesztése.

 

A kockázatos, veszélyes viselkedések, függőségek okainak, elkerülésének, élethelyzetek megoldási lehetőségeinek bemutatása.

A személyes felelősség tudatosítása, a szülő, a család, a környezet szerepének bemutatása a függőségek megelőzésében.

 

 

Az emberfajták és kultúrák sajátosságainak és közös értékeinek fölismerése.

 

Az adott életkor pszichológiai jellemzőinek az értelmezése kortárssegítők és szakemberek segítségével.

7. Környezet és fenntarthatóság

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Globális környezeti rendszerek

Környezettudatos magatartás kialakítása.

A fenntarthatóságot segítő életvitel megismerése, gyakorlása a mindennapokban. Az anyag- és energiatakarékos szemlélet, életmód megalapozása (közlekedés, fűtés, csomagolás, étkezés, szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás).

A geo-, bio- és technoszféra kölcsönhatásainak megismerése konkrét példákon, „„

---

A légkör fizikai tulajdonságinak jellemzése, mérése.

A vízkörforgás fizikai hátterének megismerése, környezeti rendszerekben játszott szerepének értékelése.

„„a kapcsolatok általánosítása. A fontosabb biogeokémiai körforgalmak (szén, oxigén, nitrogén) elemzése egy szabályozott rendszer részeként.

---

Egyes környezeti problémák (fokozódó üvegházhatás, savas eső, „ózonlyuk”) hatásainak és okainak megértése.

Élő és élettelen környezeti tényezők

Az éghajlat és az időjárás élőlényekre gyakorolt hatásának, „„

---

Az élőlények néhány, a környezethez való alkalmazkodásának bemutatása ismert példákon.

A lakóhely környezetében található természet közeli élőhelyek megfigyelése, a tapasztalatok leírása.

„„ természeti és mesterséges (épített) környezetre gyakorolt hatásának felismerése, megfigyelése.

---

Az élőlények környezethez való alkalmazkodását bizonyító tulajdonságok bemutatása ismert példákon.

Az időjárás elemeinek megnevezése, ezek kapcsolata az élő rendszerekkel, „„

„„ az ezeket jellemző adatok összefüggéseinek elemzése. Hidro- és aerodinamikai jelenségek értelmezése egyszerű modellek segítségével.

 

 

A levegő-, a víz- és a talajszennyezés forrásainak, a szennyező anyagok típusainak és konkrét példáinak megismerése, vizsgálata. A talaj termőképességét befolyásoló tényezők elemzése.

A környezet és az ember egészségi állapota közti összefüggések felismerése.

A környezeti kár, az ipari és természeti-időjárási katasztrófák okainak elemzése, elkerülésük lehetőségei.

A környezeti rendszerek állapota, védelme, a fenntarthatóság

Természetközeli és leromlott állapotú élőhelyek megfigyelése, „„

---

Az emberi tevékenység természeti környezetre gyakorolt hatásának bemutatása példákkal.

„„ezek életközösségeinek megismerése, a fajok jelenlétének a környezet állapotát jelző szerepe, annak értelmezése.

---

Az egészséges környezetet fenntartó és az azt szennyező emberi tevékenységek felismerése.

Az ember természeti folyamatokban játszott szerepének kritikus vizsgálata. A fogyasztási szokásokkal kapcsolatos ésszerű és felelős szemlélet erősítésével törekvés a tudatos állampolgárrá nevelésre.

Helyi természet- és

környezetvédelmi problémák felismerése, a természeti értékek megőrzéséért, a táj értékeinek védelméért, megóvásért érzett felelősségvállalás megalapozása.

Egyéni és közösségi környezetvédelmi cselekvési formák gyűjtése, alkalmazása a tanuló közvetlen környezetében.

Helyi környezeti probléma felismerése, információk gyűjtése, egyéni vélemények megfogalmazása.

Egészség- és környezettudatos magatartás kialakítása a hétköznapi élet minden területén, bekapcsolódás környezetvédelmi tevékenységekbe. A lakókörnyezet közelében lévő életközösségek állapotának megfigyelése, a védelemre való felhívás és cselekvés megalapozása.

Természeti értékek és károk, környezeti károk felismerése, indoklása, a cselekvési lehetőségek felmérése.

 

 

Az energia-átalakító folyamatok környezeti hatásainak elemzése, alternatív energiaátalakítási módok megismerése, „„

„„ az ismeretek alkalmazása a fenntarthatóság és autonómia érdekében a háztartásokban és kisközösségekben.

A Föld szépsége, egyedisége

Elemi ismeretek gyűjtése égitestekről, egyszerű megfigyelések végzése.

Lakókörnyezetünk természeti és kulturális értékeinek, egyediségének felfedezése, megismerése.

A földi élővilág változatosságának és az abban rejlő értékeknek a bemutatása, „„

---

„„ a természet közeli és a hosszú távon fenntartható életközösségeikben rejlő értékek felfedezése.

A földi életkörülmények egyedisége mellett szóló érvek ismerete.

Evolúciós, környezet- és természetvédelmi szempontok összekapcsolása.

A Kárpát-medence természeti és kulturális értékeinek, egyediségének felfedezése, megismerése.

A környezet szépsége, az emberi kultúrák fenntarthatósága és a benne élők testi-lelki egészsége közti összefüggések megjelenítése.

C) KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

KÖRNYEZETISMERET (1–4. ÉVFOLYAM)

1. Tudomány, technika, kultúra

Tudománytörténet. Tudománytörténeti jelentőségű felfedezések, találmányok, felismerések és eljárások megismerése, kiemelkedő tudósok és feltalálók.

Tudomány, technika, társadalom. Példák a természeti erőforrások, a közlekedési eszközök, számítástechnikai és hírközlési eszközök felhasználására, természeti és épített környezetünk értékeire.

2. Anyag, energia, információ

Anyagok. A forma és az anyag kapcsolatának megismerése.

Kölcsönhatások, erők. A mágneses vonzás, taszítás bemutatása, az iránytű szerepe. Példák hang- és fényjelenségekre. A mozgásfajták megkülönböztetése.

Energia. Melegítés, hűtés szerepe a mindennapokban. Energiaforrások a háztartásban. Fűtőberendezések, háztartási gépek, eszközök és készülékek energiatakarékossága. Megújuló és nem megújuló energiaforrások megkülönböztetése konkrét példák alapján. Az élelmiszerek/tápanyagok energiatartalma. Összefüggés az élőlények energiaszükséglete és életmódja között.

Információ. Jel, jelzés, információ (lakóhelyi közlekedés, katasztrófavédelmi ismeretek) megismerése. Kommunikáció az állatvilágban (tájékozódás fény, hang, illatok alapján).

3. Rendszerek

Tér, idő, nagyságrendek. Becslés és mérés alkalmazása. Irányok, távolságok, hosszúság meghatározása. Magyarország domborzati térképén az alapvető térképjelek megnevezése (államhatárok, felszínformák, vizek, főváros, települések, útvonalak), a fővilágtájak megnevezése, elhelyezése. Alaprajz, nagyítás, kicsinyítés; térképmásolás. Jeles napok, ünnepek. Az idő mérése, az időmérés alkalmi és szabvány egységei. Az idő kifejezése a mindennapi kommunikációban.

Rendszer, a rendszer és környezete. Példák a rész és egész, összetettség, funkció fogalmakra (szerszámok, élőlények, lakóház, kerékpár, ház, növények részei). Lakóhelyi környezet alakítása, a környezeti állapot hatása, környezet- és természetvédelem fogalmának pontosítása.

Szerveződési szintek, hálózatok. Egyed (élőlény), csoport (társulás), életközösség megkülönböztetése konkrét esetekben. Az élőlények csoportosítása élőhely, táplálkozási mód, egyéb tulajdonság szerint. Egy választott élőlény leírása: testfelépítése, életmódja és környezetének kölcsönhatása alapján. A települések infrastruktúra rendszere. A lakóhely története és természeti környezete.

4. A felépítés és a működés kapcsolata

Az anyagok tulajdonságai. Anyagfajták és tulajdonságaik. Mesterséges és természetes anyagok. A víz szerepe, előfordulása és állapotai a természetben. Vízben oldódó és nem oldódó anyagok.

Élőlények felépítése és működése. Életjelenségek. Élő, élettelen. Életfeltételek. Gombák, növények, állatok. Zöldségek, gyümölcsök. Háziállatok, haszonállatok, hazai vadon élő állatok (ízeltlábúak, halak, madarak, emlősök). Szaporodás: pete, tojás, elevenszülő. A mag és a termés.

Életközösségek. Az élő természet-, a hazai növény- és állatvilág néhány jellegzetes életközössége. Élőhely, életközösség, védett természeti érték.

A Föld. A Föld alakjára vonatkozó elgondolások, mítoszok. A Föld mozgásainak megismerése. Az időjárás tényezői. Csapadékfajták. A víz körforgása. A földfelszín formakincsének elemei (domborzat, vízrajz).

Nap, Naprendszer. Föld, Nap, Hold, holdfázisok képének megismerése. A napszakok, az évszakok váltakozása. Napenergia, (látható fény és hősugárzás). A napsugárzás hatása az élővilágra.

5. Állandóság és változás

Állapot. Átlátszóság, keménység, rugalmasság, érdesség – simaság, hőmérséklet, forma, szín, íz, szag. Tömeg, hosszúság, űrtartalom és mértékegységeik. Celsius skála, szobahőmérséklet, testhőmérséklet, láz mérése.

Változások. A víz halmazállapot-változásai. Olvadás, fagyás. Fagyasztás, forralás, szárítás a háztartásban. Aprítás, aprózódás. Helyzet- és helyváltoztatás. Égés (égési feltételek, égéstermékek, éghető és éghetetlen anyagok). Tűzvédelem, a tűzoltás alapelvei, eszközei. Életszakaszok, csírázás, növekedés, fejlődés, öregedés. Lebomlás, komposztálás, rothadás. Megfordítható (konyhasó oldódása vízben), és nem megfordítható (égés) változások.

Folyamatok. A gazdálkodó ember természeti és épített környezetének kölcsönhatása.

6. Az ember megismerése és egészsége

Testkép, testalkat, mozgás. Az emberábrázolás. Az ember főbb testrészeinek, létfenntartó szerveinek megnevezése; normál testsúly, túlsúly, elhízás, alultápláltság. Mozgásszervek; hajlékonyság, erő, gyorsaság, ügyesség, edzés. Fogyatékkal élők, megváltozott munkaképesség.

Önfenntartás. Tápanyag, élelmiszer, étel, ital, étrend, táplálékpiramis. Érzékszervek – érzékelés. Egészségvédelem. Az egészséges életmód (egészséges és biztonságos táplálkozás, aktív és passzív pihenés, öltözködés, tisztálkodás, mozgás, tisztaság és higiénia). Egészségünket védő és károsító szokások. A betegség ismérvei. A gyógyítás. Baleset: megelőzés, segélykérés, a mentők értesítése. Az életkornak megfelelő segítségnyújtás.

Egyedfejlődés. Születés-halál. Emberi életszakaszok.

Magatartás és lelki egészség. Magatartásformák, szabályok, viselkedési normák különböző élethelyzetekben. Külső és belső tulajdonságok. Együttélés a családban. Baráti kapcsolatok, iskolai közösségek.

7. Környezet és fenntarthatóság

Globális környezeti rendszerek. Az egészséges, gondozott környezet jellemzői.

Élő és élettelen környezeti tényezők. Példák a növények fényviszonyokhoz, az állatok változó hőmérsékleti viszonyokhoz való alkalmazkodására.

A környezeti rendszerek állapota, védelme, a fenntarthatóság. A vizek védelme. Természetvédelem, a biológiai sokféleség védelme. Hagyomány és fenntarthatóság. Környezetszennyezés: levegő-, talaj-, vízszennyezés. Veszélyeztetett fajok. Az állatok iránti felelősség. Energiatakarékosság. Szelektív hulladékgyűjtés.

A Föld szépsége, egyedisége. Lakókörnyezetünk és hazánk főbb természeti nevezetességei. A Magyarország nagy tájegységei, településformái.

TERMÉSZETISMERET (5–6. ÉVFOLYAM)

1. Tudomány, technika, kultúra

Tudománytörténet. A tudomány- és technika fejlődése, mérföldkövet jelentő tudósok, felismerések, felfedezések és találmányok.

Tudomány, technika, társadalom. Példák a természeti erőforrások, a közlekedési eszközök, a számítástechnikai, hírközlési és háztartási eszközök fejlesztésére és felhasználására, természeti és épített környezetünk értékeire.

2. Anyag, energia, információ

Anyagok. Anyagfajták a mindennapi környezetben (fém, fa, kő, bőr, szövet, műanyag, üveg, kerámia, papír). Anyagfajta és megmunkálás, használat összefüggése. Minőségi és mennyiségi tulajdonságok. Halmazállapotok. Oldatok, keverékek (ételek, italok, gyógyszerek, festékek). A víz a természetben (édesvíz és tengervíz, ivóvíz).

Kölcsönhatások, erők. A kölcsönhatások a mindennapi környezetben (mechanikai, melegítés, hűtés, mágneses vonzás és taszítás, sztatikus elektromosság, hang- és fényforrások). Mozgásjelenségek a mindennapi környezetben (közlekedés, sport, élőlények mozgása).

Energia. Energiaforrások a háztartásban. Energiahordozók (tápanyagok, üzemanyagok, fűtőanyagok). Energiagazdálkodás, hatékonyság, takarékosság alapjai (fogyasztáscsökkentés, a hatékonyság növelése). Az elektromos energia felhasználása, szerepe a mindennapi életben. Fűtés és hűtés. Nem megújuló és megújuló energiaforrások. Az emberi szervezet energiafelhasználása, energiaigénye (a normál testsúly).

Információ. Jelek, jelzések (közlekedési jelzőtáblák, piktogramok, katasztrófavédelmi jelrendszer). A természet jelzései (környezeti minőséget jelző növények, állatok kommunikációs jelzései).

3. Rendszerek

Tér, idő, nagyságrendek. A térkép és a földgömb. A hosszúság mértékegységei. Iránymérés, helyzet-meghatározás lehetőségei, eszközei (iránytű, GPS). Ciklusok a természetben (napszakok, évszakok, az élővilág változása, éghajlatváltozások). Az időmérés lehetőségei, eszközei.

Rendszer, a rendszer és környezete. Természeti és technikai rendszerek a környezetünkben. Rendszer és környezet kapcsolata (élőlény és élőhelye, lakóház és közmű, város és vidéke). Mezőgazdasági kultúrák: főbb kultúrnövényeink, tenyésztett állataink. Élőlények a ház körül.

Rendszerek egymásba ágyazódása, hierarchiája (szoba-ház- város-ország, szerv-szervezet).

Szerveződési szintek, hálózatok. Hálózatok a természetben és a mesterséges környezetben (táplálkozási hálózatok, energiaellátó- és úthálózatok).

4. A felépítés és a működés kapcsolata

Élőlények felépítése és működése. A virágos növények testfelépítése (konkrét példán keresztül), életfeltételei (víz, levegő, talaj, napfény, hőmérséklet), főbb jellemzői (anyagcsere, szaporodásmódok). Fás és lágyszárú növények. A szobanövények és/vagy kerti növények gondozása. Ehető és mérgező gombák. Az állatok általános testfelépítése: egy gerinctelen és gerinces testfelépítés összehasonlítása. Az állatok életfeltételei (táplálék, élőhelyi feltételek). Az állatok életmódjának főbb jellemzői (aktív mozgás, táplálékszerzési módok, szaporodás és ivadékgondozás, viselkedés.) Testfelépítés, a testalkat és az életmód kapcsolata (ragadozók, patások, halak, madarak). A testalkat változatossága (a fajok sokfélesége).

Életközösségek. Életközösségek a lakókörnyezetben (vagy egy közeli természetes élőhelyen). A talaj kialakulása, élet a talajban. A természeti értékek megőrzése, a természetvédelem lehetőségei.

Az élővilág rendszerezése. Gombák, növények, állatok. Jellegzetesebb élőlénycsoportok nevei, néhány érdekes példa.

A Föld. A Föld alakja, mozgásai, a tengelyforgás és a keringés következményei: napszakok, évszakok, éghajlati övezetek és övek jellemzői, éghajlati elemek. Az időjárás tényezői, jelenségei (csapadékfajták, szél, felhőzet).

Nap, Naprendszer. A Nap, a Föld és a Hold egymáshoz viszonyított helyzete, mozgásai (holdfázisok, fogyatkozások). A Nap energiájának kapcsolata a földi élettel.

Világegyetem. A csillagok és a Nap hasonlósága. A távolságok viszonyítása. Csillagképek (néhány jellegzetes példa).

5. Állandóság és változás

Állapot. Minőségi tulajdonságok (átlátszóság, keménység, rugalmasság, felület, forma, szín, íz, szag). Mennyiségi tulajdonságok; egyszerű, a mindennapi életben használható mérőeszközök, mérési eljárások.

Változások. Változások a környezetünkben, természeti és technikai példák. Fizikai változások (víz párolgása, fagyása / szárítás, fagyasztás; kőzetek mállása / anyagok darabolása, darálása; természeti mozgásjelenségek / közlekedés). Kémiai változások (égés / tűzvédelem, maró anyagok, bomlás és egyesülés / anyagmegmaradás). Biológiai változások (szaporodás, fejlődés, mozgás, táplálkozás, légzés). A változások energiaigénye vagy változások energiát termelő jellege (forralás, égés). Az információ, mint a változásokat irányító hatás (házépítés / tervrajz, utazás / útiterv).

Folyamatok. A változások folyamattá szerveződése, természeti és technikai példái. Egyszerű termékkészítési folyamat (papírhajtogatás, tésztasütés). Körfolyamat (papír, műanyag újrahasznosítása, hulladékból termék – hulladékgazdálkodás).

6. Az ember megismerése és egészsége

Testkép, testalkat, mozgás. Az emberi test arányai, méretviszonyai. Testalkat, szimmetria, testtájak. Testsúly (normál, túlsúlyos). Az ember mozgásképessége (mindennapi és sportmozgások, munka), a vázrendszer és az izomzat alapelemei, működésük (csontok, izmok, ízületek). Sérülések, mozgásszervi betegségek és megelőzésük. Fogyatékkal élők, megváltozott munkaképesség.

Önfenntartás. Az emberi test létfenntartó szervrendszerei, szervei, azok funkciói. Az egészséges táplálkozás alapelvei, módjai. Minőségi és mennyiségi szempontok a táplálkozásban. A személyi higiénia jelentősége, fenntartása. Az érzékszervek és védelmük higiéniai alapjai. Az orvosi ellátással kapcsolatos alapismeretek. Alapfokú elsősegélynyújtás.

Fertőző és járványos betegségek.

Szaporodás, egyedfejlődés, szexualitás. Az emberi egyedfejlődés fő szakaszai. Nemek különbözősége, másodlagos nemi jellegek.

Öröklődés. Öröklött és szerzett tulajdonságok.

Magatartás és lelki egészség. Az önismeret és önfejlesztés fontossága. A viselkedési normák és szabályok szerepe. Társas szükségletek, a családi és személyes kapcsolatok jelentősége.

7. Környezet és fenntarthatóság

Globális környezeti rendszerek. A víz körforgása, időjárási jelenségek, folyamatok. Táj és ember kapcsolata a Kárpát-medencében.

Élő és élettelen környezeti tényezők. Az időjárás és az éghajlat hatása az épített környezetre (hőszigetelés, vízszigetelés). Az élőlényekre ható élettelen környezeti tényezők, az alkalmazkodás módjai (a növények alkalmazkodása a talaj-, csapadék és fényviszonyokhoz, az állatok hőmérsékleti alkalmazkodása).

A környezeti rendszerek állapota, védelme, a fenntarthatóság. A környezeti állapot és az ember egészsége közötti összefüggés. Környezetszennyezés; jellemző esetei és következményei (levegő, víz, talajszennyezés). Az élőhelyek pusztulásának okai, következményei, a megtartás lehetőségei (veszélyeztetett fajok). Energiahatékonyság, anyagok újrahasznosítása.

A Föld szépsége, egyedisége. A Kárpát-medence és hazánk nagy tájai, vizei és felszínformái, éghajlati sajátosságai, példák a legjellegzetesebb növényekre, állatokra. A nemzeti parkok, a tájvédelmi körzetek megismerése.

BIOLÓGIA

7–8. évfolyam

1. Tudomány, technika, kultúra

Tudománytörténet. Az élőlények csoportosításának elvei, az egészségre és a betegségre vonatkozó különböző szemléletű magyarázatok és gyógymódok.

Tudomány, technika, társadalom. A biológia és az orvostudomány hatása a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra, a népesedésre.

2. Anyag, energia, információ

Anyagok. Az élő rendszerek anyagi összetételének sajátosságai.

Energia. A napfény és a földi élet összefüggése. A táplálkozás és a légzés szerepe a szervezet energiaellátásában. Az állatok hőháztartása, a testhőmérséklet szabályozása. A mozgás, az életmód és az energiaszükséglet összefüggései.

Információ. A környezeti jelzések és érzékelésük biológiai jelentősége. A szaporodás biológiai értelmezése, ivaros és ivartalan módok összehasonlítása konkrét példa alapján. A biológiai sokféleségben rejlő információ.

3. Rendszerek

Tér, idő, nagyságrendek. Az élővilág méretskálája. Az életközösségek térbeli elrendeződése. Az élővilág törzsfejlődésének időskálája, jelentősebb események. A biológiai óra fogalma, példái.

Rendszer, a rendszer és környezete. A sejt, a szervezet és az életközösség, mint rendszer. A környezet fogalma, rendszer és környezet kapcsolata, biológiai értelmezése a sejt, az egyed és az életközösség és a bioszféra szintjén.

Szerveződési szintek, hálózatok. A biológiai szerveződés szintjei, a szintek közötti kapcsolatok. Hálózati elv az élővilágban, biológiai hálózatok.

Természeti, technikai és épített rendszerek. Természetes vagy természet közeli életközösség helyszíni vizsgálatainak eredményei (pl.: erdei iskola).

4. A felépítés és a működés kapcsolata

Anyagok. A víz biológiai szerepe. Az élőlényeket felépítő szervetlen és szerves anyagok alapvető szerepe (víz, ásványi anyagok, szénhidrátok, zsírok és olajok, fehérjék, vitaminok). Élelmiszerek és az egészséges étrend (tápanyag, tápérték, termékösszetétel).

Élőlények felépítése és működése. Az eukarióta sejt fénymikroszkópos felépítése (sejthártya, sejtplazma, sejtmag). Sejtszintű életfolyamatok. A növényi és állati szövetek fő típusainak jellemzői. Vírusok, baktériumok, egyszerű eukarióták, gombák, növények és állatok általános jellemzői. Testfelépítés, életmód és környezet kapcsolata a főbb élőlénycsoportok vizsgált fajainak példáján.

Életközösségek. Az egyed feletti szerveződési szintek. Az életközösségek belső kapcsolatai, a fajok közötti kölcsönhatások típusai, konkrét példái (együttélés, versengés, élősködés, táplálkozási kapcsolat). Az életközösségek táplálkozási hálózatai. Az állatok viselkedési formái, konkrét példák. A biomok kialakulása és főbb jellemzői. A növények és állatok éghajlati alkalmazkodásának módjai, példái.

Az élővilág rendszerezése. A rendszerezés alapelvei, a leszármazás elve, bizonyítékai. Az élővilág elsődleges csoportokra való felosztása, az országok elkülönítése, a leszármazási kapcsolatok főbb jellemzői. Fajismeret: az élővilág fajgazdagsága, ennek jelentősége.

Nap, Naprendszer. A napsugárzás és a földi élet közötti összefüggés.

5. Állandóság és változás

Változások. Az élőlények mozgásának fizikai jellemzése (erő, munkavégzés). Az élőlények hőháztartását befolyásoló fizikai változások (hőáramlás, hővezetés, hősugárzás). Az életfolyamatokat kísérő elektromos változások, kimutatása, néhány példa (EKG, EEG). Az enzimek jelentősége. A fotoszintézis és a légzés lényege, kapcsolata. Az élettani folyamatok hatása a vérnyomásra, pulzusra, vércukorszintre.

Folyamatok. A biológiai szabályozás lényege, mechanizmusai (pulzusszám, vérnyomás, testhőmérséklet és vércukorszint szabályozottsága). A szabályozott állandó állapot biológiai jelentősége, példái.

6. Az ember megismerése és egészsége

Testkép, testalkat, mozgás. A főbb belső szervek, szervrendszerek elhelyezkedése és funkciója. A testalkat változása a növekedés és fejlődés során. A mozgás aktív és passzív szervei. A mozgásnak a keringésre, a légzésre, az anyagcserére gyakorolt hatása. Mozgás, pihenés, tanulás egyensúlya, a test napi energiaigénye. Bemelegítés. Sérülések, mozgásszervi betegségek és megelőzésük. Fogyatékkal élők, megváltozott munkaképesség.

Önfenntartás. Az emberi szervezet anyagforgalmi szervrendszerei és folyamatai. Alapanyagcsere, testtömegindex, normál testsúly. Minőségi és mennyiségi éhezés. A bőr funkciói, bőrbetegségek, bőrápolás, a bőr védelme. A táplálkozásnak a keringésre, a légzésre, az anyagcserére gyakorolt hatása, az elhízás következményei. Immunrendszer feladata, elemei. Központi és környéki idegrendszer, ezek főbb részei, funkciói. A hallás és egyensúlyozás, a látás, a tapintás, az ízlelés és a szaglás érzékszervei.

Szaporodás, egyedfejlődés, szexualitás. Szaporodási szervrendszerek. Nemi jellegek, nemi hormonok. Menstruációs ciklus. A szexualitással kapcsolatos alapvető egészségügyi szabályok. Családtervezés, fogamzásgátlás. A méhen belüli fejlődés, születés, születés utáni életszakaszok.

Öröklődés. Öröklött és tanult magatartásformák, a környezet szerepe.

Magatartás és lelki egészség. A személyiség összetevői, értelmi képességek, érzelmi adottságok. Az önismeret és önfejlesztés fontossága. A testkép és zavarai. A viselkedési normák és szabályok szerepe. Társas szükségletek, kapcsolatok jelentősége. A tanulás szerepe. A serdülőkor érzelmi, szociális és pszichológiai jellemzői. Családi és iskolai agresszió, önzetlenség, alkalmazkodás, áldozatvállalás, konfliktuskezelés, probléma feloldás.

Egészség. A leggyakoribb fertőző betegségek, a megelőzés és a gyógyítás lehetőségei. Az orvosi ellátással kapcsolatos alapismeretek. Szűrővizsgálat, önvizsgálat, védőoltás. Az egészség megőrzéséhez szükséges életvitel elemek (táplálkozás, mozgás, higiénia, felelős szexualitás, lelki egészség, függőségek kerülése). Alapfokú elsősegély-nyújtási ismeretek. Betegjogok.

7. Környezet és fenntarthatóság

Globális környezeti rendszerek. A talaj jellemzői, védelme.

Élő és élettelen környezeti tényezők. Az éghajlat hatása az épített környezetre (hőszigetelés). Az élőlényekre ható élettelen környezeti tényezők (fény, levegő, víz, talaj, hőmérséklet), az alkalmazkodás módjai.

A környezeti rendszerek állapota, védelme, a fenntarthatóság. A környezeti állapot és az ember egészsége közötti összefüggés. Invazív és allergén növények (parlagfű). A környezetszennyezés jellemző esetei és következményei (levegő-, víz-, talajszennyezés). Az élőhelyek pusztulásának okai, következményei, a fenntartás lehetőségei (aktív természetvédelem). A tudatos fogyasztói szokások megalapozása. A fenntarthatóság fogalma, az egyéni és közösségi cselekvés lehetőségei a fenntarthatóság érdekében.

9–12. évfolyam

1. Tudomány, technika, kultúra

Tudománytörténet. Az evolúciós gondolat fejlődése. A tanulási folyamatokra vonatkozó kísérletek és elméletek eredményei és korlátai. A mendeli és a molekuláris genetika, valamint a populációgenetika szemléletmódja és kibontakozásuk fő lépései. Az áltudomány és veszélyei.

Tudomány, technika, társadalom. A biológia és az orvostudomány hatása az élelmiszer- és gyógyszeriparra, a mezőgazdaságra, a népesedésre.

2. Anyag, energia, információt

Anyagok. Az élő és élettelen világ anyagi egysége. Példák a földi életközösségekben zajló anyagkörforgásra.

Kölcsönhatások, erők. A molekulák szerkezete, kölcsönhatásaik, és a biológiai funkcióik közti kapcsolat. Példák a gravitáció élőlényekre gyakorolt hatásaira. Az életfolyamatok és az elektromosság összefüggései.

Energia. Az energia szerepe az életfolyamatokban. A fotoszintézis és a biológiai oxidáció folyamata, kapcsolata, példák erjedési folyamatokra. Alapanyagcsere. Elektromágneses sugárzások biológiai hatásai.

Információ. A genetikai információ tárolása, megváltozása, kifejeződése, átadása, mesterséges megváltoztatása. Sejtciklus és jelentősége. Az öröklődés alapvető szabályai. A bioetika, biotechnológia, géntechnológia szerepe, jelentősége. Vírusok. Mutációkeltő hatások. A genomika és a bionika jelentősége. A gén és a környezet, a hajlam és a kockázati tényezők kölcsönhatása. Epigenetikai hatások és az egészség kapcsolata Az emberi és az állati kommunikáció hasonlóságai és különbségei.

3. Rendszerek

Tér, idő, nagyságrendek. Az életközösségek függőleges és vízszintes elrendeződésének okai. A bioszféra evolúciójának főbb eseményei, bizonyítékok.

Rendszer, a rendszer és környezete. A sejt, a szervezet, az ökoszisztéma, a bioszféra mint rendszer. Példa az anyag-, energia- és információforgalom összefüggésére.

Szerveződési szintek, hálózatok. A hálózatok tulajdonságai (egymásba épültség), példák hálózatokra. Minőségileg új tulajdonságok megjelenése (az emergencia jelensége).

Természeti, technikai és épített rendszerek. Természeti vagy települési (épített) környezetben végzett ökológiai vizsgálatok eredményei.

4. A felépítés és a működés kapcsolata

Az anyagok kémiai felépítése, tulajdonságaik, szerepük. A biogén elemek, a víz, a makromolekulák élettani szerepe. A DNS információhordozó és információátadó szerepe. Az enzimműködés lényege. A radioaktivitás kutatási és gyógyászati alkalmazása.

Az élőlények felépítése és működése. Életkritériumok. A testfelépítés és az életműködések evolúciós kapcsolata. A sejt alapvető részei, ezek funkciói. Sejttípusok. A mikrobák és a gombák felépítése, jelentősége; az életműködések és a szaporodás módja és kapcsolata az élőhellyel, életmóddal. A fő növényi és állati (emberi) szövettípusok. A kalapos gombák, a nagy növényi és állati rendszertani csoportok jellemzése megvizsgált, megfigyelt testfelépítésük alapján. A növényi és az állati testfelépítés, az életműködések és a szaporodás módja és kapcsolata az élőhellyel, életmóddal. Az állatok viselkedési formái.

Életközösségek. Szerveződési szintek, táplálkozási hálózatok. Populációs kölcsönhatások. Biológiai indikáció. Az emberi tevékenység életközösségekre gyakorolt hatása, a veszélyeztetettség, a védelem. Globális ciklusok, anyag- és energiaforgalom (szén, oxigén, nitrogén).

Föld, Nap, Naprendszer. Égitestek és lemeztektonikai mozgások következményei, mágneses tér, folyékony víz, napfény, kémiai elemek választéka és hozzáférhetősége.

5. Állandóság és változás

Állapot. A rendszerek leírására szolgáló fogalmak, állapotjelzők és módszerek.

Változások. Az élő rendszerekben előforduló fizikai-kémiai folyamatok főbb jellemzői, példái. A diffúzió és az ozmózis biológiai szerepe. Az oxidáció és redukció kapcsolata. Néhány fontos sav-bázis reakció biológiai-környezetvédelmi szerepe (a vér kémhatása, savas esők, gyomornedv). Dinamikus egyensúly és állandó állapot. Egyirányú, megfordítható, ciklikus, véletlenszerű és kaotikus változások típusai, példái. Biológiai ritmusok.

Folyamatok. Az egyedfejlődés egyirányúságának összefüggése a differenciálódással. A sejtek állapotának megőrzése, visszafordíthatósága vagy szabályozatlanná válása (őssejtek, regeneráció, rákos góc). Homeosztázis. Az evolúció darwini leírása, modelljei. A mesterséges és a természetes rendszerezés alapelvei (morfológiai hasonlóság, géntérképek). Fajok kihalása és megjelenése. Az ember tájátalakító tevékenységének néhány tartós vagy visszafordíthatatlan következménye. A Kárpát-medence természeti képének, tájainak néhány fontos átalakulása az emberi gazdálkodás következtében.

6. Az ember megismerése és egészsége.

Testkép, testalkat, mozgás. Az emberi test szimmetriasíkjai. Külső és belső testkép. A testképre ható szociokulturális hatások. Testképzavarok. A végtagok és függesztő elemeik, a törzs csontjai, a fontosabb izmok. A csontok kapcsolódási módjai. Testedzés, a bemelegítés biológia alapjai, fontossága. Fogyatékkal élők, megváltozott munkaképesség. A rendszeres testmozgás és a testi-lelki egészség közti összefüggés.

Önfenntartás. Őssejt. Bőrápolás, a bőr védelme. Tudatos táplálkozás, minőségi és mennyiségi éhezés. A légzés szerepe, hangadás. Vérkeringés, testfolyadékok élettana. Az immunrendszer működése és zavarainak kockázati tényezői. A negatív visszacsatolás elve, szabályozókörök. Az idegsejt, a központi és környéki idegrendszer alapvető részei. Az érzékszervek alapvető felépítése és működése, a megváltozott működés lehetséges korrigálásának alapjai. A szervrendszerek összehangolt működése.

Szaporodás, egyedfejlődés, szexualitás. A nemi szervek felépítése, működése. A szexualitással kapcsolatos alapvető egészségügyi szabályok. Családtervezés. Fogamzásgátlás. Méhen belüli fejlődés, szülés. Az értelmi és érzelmi fejlődés kapcsolata. A felnőtté válás testi és szellemi fejlődési folyamatának főbb jellemzői.

Az emberi öröklődés. Egygénes és sokgénes öröklődés, testi és ivari kromoszómákhoz kapcsolt jellegek, domináns-recesszív jellegek. Családfaelemzés. Genetikai tanácsadás.

Magatartás és lelki egészség. A tanulás értelmezései, funkciói, formái. A gondolati sémák hatékonysága és veszélyei. A motiváció szerepe. Az emlékezés hatékonyságát befolyásoló tényezők. Az érzelmek biológiai funkciói. Alvásfunkciók. A depresszió, a feloldatlan, tartós stressz lehetséges okai, következményei, a megelőzés és a feloldás lehetséges módjai. Az emberi csoportokra jellemző társas viszonyok (utánzás, empátia, tartós kötődés), csoportnormák és ezzel kapcsolatos érzelmek kimutatása, példái. Csoportok közti együttműködés és versengés biológiai háttere. A kémiai és a viselkedési függőségek közös jellegzetességei, a megelőzés lehetősége és felelőssége.

Egészség. Az egészség fogalma. A nemi élettel, az élet kezdetével és végével, a kezelések elutasításával vagy vállalásával kapcsolatos személyes felelősség biológiai háttere. Fertőző ágensek, fertőzés, higiénia, járvány. Védőoltások. A rendszeres egészségügyi és szűrővizsgálatok, valamint önvizsgálatok megelőzésben játszott szerepének jelentősége. Az egészségkárosító szokások egyéni és társadalmi hátrányai. Az egészség megőrzéséhez szükséges életvitel. Daganatos megbetegedések kockázati tényezői. Alapfokú elsősegély-nyújtási és újraélesztési ismeretek. Az alternatív gyógymódok lehetőségei és kockázatai. Betegjogok. Az élet kezdete és vége.

7. Környezet és fenntarthatóság.

A környezeti rendszerek állapota, védelme, a fenntarthatóság. Az emberi tevékenység környezeti hatásai (ökológiai lábnyom). Tartósan fennmaradó, illetve önpusztító emberi civilizáció példái, tanulságai. A környezeti kárt csökkentő módszerek, lehetőségek (tiltás, határértékek, szelektív adózás, megállapodások). Az energiaátalakítás formáinak környezeti és társadalmi hatásai. A vegyszerhasználat kockázatai, az elővigyázatosság elve. A környezeti problémák helyi, regionális és globális összefüggései. Természeti értékeink védelme, a biodiverzitás megőrzése, a nemzeti parkok fenntartásának elvei. A Gaia elmélet.

FIZIKA

7–8. évfolyam

1. Tudomány, technika, kultúra

Tudománytörténet. Asztrológia és asztronómia. A földközéppontú és a napközéppontú világkép jellemzői. A Föld, a Naprendszer és a Világmindenség fejlődéséről alkotott elképzelések.

Tudomány, technika, társadalom. A fizikai ismeretek fejlődésének hatása a mindennapi életre.

2. Anyag, kölcsönhatások, energia

Anyagok. A sűrűség fogalma, mérése és mértékegysége. Halmazállapotok, halmazállapot-változások. Elektromos vezetők és szigetelők, mágnesezhető és nem mágnesezhető anyagok.

Kölcsönhatások, erők. Az erő fogalma, jellege (nagysága és iránya), mértékegysége.

Energia. Az energia fogalma, mértékegysége. Energiatermelési eljárások. Víz-, szél-, nap- és fosszilis energiafajták, atomenergia.

3. Rendszerek

Tér, idő, nagyságrendek. Atomi méretek, emberi skála, fényév. Jellegzetes, rövid és hosszú időskálák a természetben.

Hierarchikus rendszerek, hálózatok. Példák hálózatokra (internet, elektromos hálózatok).

Természeti rendszerek. A Naprendszer objektumai (bolygók, holdak, üstökösök, meteorok). A világűr megismerésének eszközei (pl.: távcső, marsjáró, űrteleszkóp).

Épített rendszerek. Példák (energiaellátás, információs rendszerek, közlekedés).

4. A felépítés és a működés kapcsolata

A Föld. Belső szerkezete, földrengések, rengéshullámok.

Nap, Naprendszer. A Nap szerkezete, energiatermelése. A napenergia megjelenése a földi energiahordozókban. Bolygók, holdak és a rajtuk uralkodó fizikai viszonyok. A Hold jellemzői, fázisai. A Hold és a Nap Földre gyakorolt gravitációs hatása (árapály).

5. Állandóság és változás

Mozgások jellemzése. Út-idő kapcsolat, sebesség, átlagsebesség. Egyenesvonalú mozgás. A körmozgás jellemzői.

Mozgásállapot-változás. Gyorsulás és hatásai, példák. Az erő és a sebességváltozás kapcsolata. Közlekedési alkalmazások, balesetvédelem.

Folyamatok. Megfordítható és megfordíthatatlan folyamatok. Egyensúlyi állapotra törekvés.

Egyensúly, stabilitás. Tömegmérés, mérleg. Egyszerű erőegyensúly. Termikus egyensúly.

Elektromos áram. Egyenáram, váltóáram, áramkörök.

6. Az ember megismerése és egészsége

Az energia szerepe az élővilágban. Táplálkozás – energiafelhasználás. A táplálék mint energiahordozó.

Az érzékelés fizikája. A fény, a színkép. A látás fizikai alapjai. Látáshibák és javításuk. A hang, az ultrahang szerepe az élővilágban. A hallás fizikai alapjai. Káros környezeti hatások (fény- és zajszennyezés).

Az elektromos áram hatása az élő szervezetre. Veszélyek, érintésvédelmi ismeretek.

7. Környezet és fenntarthatóság

Az időjárást befolyásoló fizikai folyamatok. Időjárási jelenségek fizikai háttere,. A légkör fizikai tulajdonságainak jellemzése. A légnyomás és mérése. Csapadékfajták kialakulásának fizikai háttere.

Természeti katasztrófák. Viharok, árvizek, földrengések, cunamik kiváltó okai. A kárenyhítés lehetőségei.

A környezeti rendszerek állapota, védelme, a fenntarthatóság. A természetkárosítás fajtáinak fizikai háttere. Energiatakarékos eljárások, eszközök ismerete. A takarékos, kényelmes, biztonságos közlekedés eszközei. Az energiatermelés módjai, kockázatai. Energiatakarékosság a háztartásban.

9–12. évfolyam

1. Tudomány, technika, kultúra

Tudománytörténet. Az atom fogalmának átalakulásai, az egyes atommodellek mellett és ellen szóló érvek, tapasztalatok. A fényről alkotott eltérő modellek. A Föld, a Naprendszer és a Kozmosz fejlődéséről alkotott csillagászati elképzelések. A térrel és idővel kapcsolatos elképzelések fejlődése. Az áltudomány ismérvei, veszélye.

Tudomány, technika, társadalom. A fizikai-matematikai világleírások hatása az európai kultúrára. A fizika tudományának hatása az ipari-technikai civilizációra, a legfontosabb technikai alkalmazások.

2. Anyag, energia, információ

Anyagok. Az anyagok hőtani jellemzői (hőtágulás, fajhő, olvadáshő, párolgáshő, olvadáspont, forráspont). Az anyagok egyéb tulajdonságai (vezetőképesség, rugalmasság, szilárdság).

Kölcsönhatások, erők. Az erő mint kölcsönhatás. A gravitációs, az elektromágneses (az elektromos töltések közötti) és az atommagon belüli kölcsönhatások.

Energia. Az energia fogalma, számítása. Mechanikai (mozgási, helyzeti, rugalmas), termikus (belső), elektromágneses, nukleáris energia. Elektromos és mágneses mező. Energiamegmaradás, tömeg-energia egyenértékűség.

Információ. Az elektromágneses hullámok keletkezése, jellemzői. Az adatátvitel módja néhány példán (rádió-, televízióadás és -vétel). A digitális adattárolás (CD, merevlemez). Optikai eljárások az adatátvitelben (üvegszálak). A fényelektromos hatás elve és gyakorlati alkalmazása (pl.: digitális fényképezőgép, fénymásoló, lézernyomtató működésének elve).

3. Rendszerek

Tér, idő, nagyságrendek. A természet méretviszonyai (atommag, élőlények, Naprendszer, Univerzum). A távolságmérés és helyzet-meghatározás módjai (pl.: háromszögelés, helymeghatározás a Nap segítségével, radar, GPS, műholdak). A Föld mágneses terének szerkezete, jellemzői, forrása, változásai, iránytű. Az idő mérése.

Termikus rendszerek. Nyílt és zárt rendszerek jellemzői. A hőtan első és második főtétele. A hőerőgép. A hatásfok fogalma. Halmazállapot-változások (pl.: párolgás, forrás, lecsapódás, olvadás, fagyás, szublimáció). A halmazállapot-változások energetikai viszonyai.

Fizikai rendszerek egymásba ágyazódása, hierarchikus rendszerek. Kvark, proton, neutron, elektron, atomok, molekulák és egyéb összetett rendszerek (kristályok, folyadékkristályok, kolloidok). A Naprendszer felépítése, helyzete a Tejútrendszerben. A galaxisok és szerkezetük. A galaxishalmazok.

Hálózatok. Az internet elemei, a kapcsolódás módja. Elektromos áramkörök, hálózatok felépítése, legfontosabb jellemzői. Az elektromos hálózatok biztonsági elemei.

Technikai rendszerek. Az energia „előállítása”, szállítása, felhasználása konkrét rendszerekben (fosszilis és megújuló energiafajták, magenergia). Az elektromos energia tárolása. Elektromos generátorok és motorok működésének fizikai háttere (indukciós jelenségek). Információs és kommunikációs rendszerek működésének fizikai elvei (pl.: mobiltelefon, világháló). A számítógépek felépítése, a részegységek működésének fizikája (pl.: billentyűzet, laptop, tápegység).

4. A felépítés és a működés kapcsolata

A kémiai kötések fizikája. Anyagszerkezetre vonatkozó atomfizikai ismeretek (Rutherford-modell, Bohr-modell, az atomok kvantummechanikai leírása). Az anyag kettős természete.

Anyagvizsgálati módszerek. Néhány anyagvizsgálati módszer ismerete, a módszer fizikai háttere.

Az anyag szerkezete. A szilárd anyagok, folyadékok és gázok tulajdonságai, ezek értelmezése részecskemodellel és kölcsönhatás-típusokkal.

Az életműködések fizikai háttere. Mozgás, légzés, keringés. Az élő rendszereket veszélyeztető fizikai hatások elkerülése (pl.: érintésvédelem, villám, villámhárító, sugárvédelem).

Földfelszín és éghajlat. A légkörzések és tengeráramlások fizikai jellemzői, a mozgató fizikai hatások. A globális klímaváltozás jelensége, lehetséges fizikai okai. Hullámok a természetben, árapály jelenség, dagály hullám.

A Föld. A lemeztektonika fizikai háttere. A kőzetlemezek mozgása, a mozgás következtében felhalmozódó feszültségek, földrengések. Mechanikai hullámok leírása.

Nap, Naprendszer. A bolygók mozgásai, anyaga, gravitációja, légköre, felszíne. Üstökösök, meteorok, meteoritok, kisbolygók jellemzői, mozgásuk sajátságai. A Hold jellemzői, fogyatkozásai, fázisai, mozgása. A Nap felépítése, napjelenségek (pl.: napszél, napfolt, napkitörés). A Nap sugárzása, hatása, sarki fény.

5. Állandóság és változás

A mozgások jellemzői. Egyenes vonalú egyenletes és egyenletesen gyorsuló mozgások. Összetett mozgások. Az egyenletes körmozgás kinematikai és dinamikai jellemzői. A lendület és a mozgási energia fogalma, szerepük a mozgások leírásában. A perdület fogalmának értelmezése egyszerűbb természeti és technikai példákon. Lendület- és perdület-megmaradás.

Egyensúly, stabilitás. Pontszerű és merev testek egyensúlyának jellemzői. Biztos és bizonytalan egyensúlyi állapot. Az erővektor. A forgatónyomaték. Egyszerű gépek.

Mozgások dinamikai jellemzése. Az eredő erő gyorsító hatása. Az erő, a sebességváltozás és az idő kapcsolata. A mozgások energetikai jellemzése.

Megmaradási tételek. Rugalmas és rugalmatlan ütközés. Rezgések. Gyakorlati alkalmazások (pl.: a járművek üzemanyag-fogyasztását befolyásoló gyakorlati tényezők, azok fizikai háttere).

Folyamatok. Megfordítható és megfordíthatatlan folyamatok. Első- és másodfajú örökmozgó lehetetlensége. Súrlódás, energia-disszipáció. Rend és rendezetlenség, rendeződési folyamatok a természetben (biológiai evolúció). Radioaktivitás, mesterséges radioaktivitás, felezési idő.

Rendszerek szabályozása. Atomerőművek működése, szabályozása. Kockázatok és rendszerbiztonság.

A fizikai rendszerek fejlődése. A bolygók mozgásának leírása. Az Univerzum fejlődése. Az űrkutatás irányai, hasznosítása, társadalmi szerepe.

6. Az ember megismerése és egészsége

Fizikai folyamatok a szervezetben. Egyszerű gépek (pl.: csontok, ízületek, izmok működése). Az emberi szervezet működésének energetikai vonatkozásai (pl.: légzés, keringés, hőháztartás). A táplálkozás energetikai vonatkozásai (a táplálékok energiatartalma, az energia felhalmozása). Vérnyomás, véráramlás.

Az érzékelés fizikája. Képalkotó eszközök: tükrök (sík, homorú, domború), gyűjtő- és szórólencse. A szem mint optikai rendszer, látáshibák; gyakorlati alkalmazások (pl.: térlátás, 3D filmek). A hang fizikai jellemzői, terjedésének mechanizmusa, felharmonikusok. Az emberi hangérzékelés fizikai alapjai. Ultrahang a természetben és gyógyászatban.

Diagnosztika és terápia. Diagnosztikai módszerek alkalmazásának célja és fizikai alapelvei a gyógyászatban (a testben keletkező áramok kimutatása, röntgen, képalkotó eljárások, radioaktív nyomjelzés, endoszkóp használata). Terápiás módszerek alkalmazásának célja és fizikai alapelvei a gyógyászatban.

7. Környezet és fenntarthatóság

A légkör fizikai jellemzői. Nyomás, hőmérséklet, páratartalom. A levegő mint ideális gáz jellemzése. Légköri optikai jelenségek (pl.: szivárvány keletkezése, délibáb, lemenő nap színe) Az üvegházhatás jelensége, elve, gyakorlati példái, az üvegházhatást befolyásoló tényezők.

Az időjárást befolyásoló fizikai folyamatok. Az időjárás elemei, csapadékok, a csapadékok kialakulásának fizikai leírása. A hidro- és aerosztatikai, hidro- és aerodinamikai elvek, jelenségek.

A környezeti rendszerek állapota, védelme, a fenntarthatóság. A környezettudatos magatartás fizikai alapjai. A takarékos, kényelmes, biztonságos közlekedés technikái. Lakókörnyezetünk energetikai problémái (pl.: energiatakarékos építkezés, hőszigetelés, ablakok illesztése, megfelelő építőanyagok). A lakókörnyezet energiaellátásának gazdaságos módszerei, a környezet hasznosítható energiája (pl.: napkollektor, hőszivattyú, kondenzációs kazán). Az energiatermelés kockázati tényezői. A villamos energia előállítása, szállítása (pl.: transzformátor, váltakozó feszültség és áram előállítása). Az elektromos energia fogyasztásával kapcsolatos kérdések a háztartásban (pl.: villanyszámla, izzók, biztosíték, újratölthető elem).

KÉMIA

7–8. évfolyam

1. Tudomány, technika, kultúra

Tudománytörténet. Az atom és a kémiai elem fogalmának kialakulása. A savak és bázisok értelmezése a disszociáció elmélete alapján.

Tudomány, technika, társadalom. A kémia eredményeinek és a kémiai technológiáknak a hatása az orvostudományra, a molekuláris biológiára, az élelmiszeriparra, a mezőgazdaságra, a nehéziparra.

2. Anyag, kölcsönhatás, energia, információ

Anyagok. A tárgyak anyagának minőségi és mennyiségi jellemzői. A hétköznapi életben gyakori elemek, vegyületek és keverékek megkülönböztetése. A periódusos rendszer és jelentősége, használata, csoportok és periódusok. Összegképlet. Elemek és vegyületek csoportosítása (fém – fém-oxid – bázis, nemfém – nemfém-oxid – sav, só, kémhatás, indikátor, pH-skála, zsíroldékony és vízoldékony anyagok.) Elegyedés és szétválasztás.

Kölcsönhatások, erők. Atommag és elektronok. Atom, molekula, ion. Kémiai kötések: kovalens, ionos és fémes kötés. A fizikai és kémiai változások megkülönböztetése (a halmazállapot-változások, az oldódás, az égés, a közömbösítés, a gáz- és csapadékképződés példáján).

Energia. A fizikai és a kémiai változások energiaviszonyai hétköznapi példákban (halmazállapot-változások, oldódás, tűzgyújtás esetén)

Információ. Az elemek és vegyületek kémiai jelölése (vegyjel, képlet). A kémiai változások leírása szóegyenletekkel és kémiai egyenletekkel. Az oldatok tömegszázalékos és térfogatszázalékos összetételének megadása gyakorlati példákkal. Egyszerű számítások a tanult összefüggések alapján.

3. Rendszerek

Tér, idő, nagyságrendek. Az atomok méretének hasonlatokkal való érzékeltetése. Anyagmennyiség. A kémiai folyamatok gyorsításának és lassításának módjai (főzés és hűtés).

Rendszer, a rendszer és környezete. Tárgyak és kísérleti berendezések mint rendszerek. Tűzoltási lehetőségek. A rendszerek csoportosítása a komponensek és a fázisok száma, valamint az anyag- és energia-átmenet lehetősége szempontjából.

Természeti rendszerek. A növények és az állatok életéhez szükséges tápanyagok kémiai tulajdonságai. Növények: víz, szén-dioxid, oxigén, nitrogén-, foszfor- és káliumigény (műtrágyázás); állatok és ember: víz, oxigén, ásványi sók, szénhidrátok (szőlőcukor, keményítő), szerves savak (ecetsav), zsírok, olajok, fehérjék.

Technikai és épített rendszerek. Fémek, azok jellemzői, példa előállításukra redukcióval. Fontosabb ötvözetek (acél, bronz, sárgaréz), korrózióvédelem.

4. A felépítés és a működés kapcsolata

Szervetlen és szerves anyagok. A mindennapokból ismert különböző anyagok (elemek, fémek, ötvözetek, sók, savak és bázisok, természetes és szintetikus szerves anyagok) fizikai és kémiai tulajdonságai, felhasználásuk magyarázata, besorolásuk.

A Föld. Az érc, az ásvány fogalma, a hegységképző kőzetek kémiai összetétele, a barlangképződés magyarázata. A vízkeménység, vízlágyítás, vízkőoldás kémiai alapjai.

Időjárás. A természetes vizek kémiai összetétele és összehasonlítása. A levegő kémiai összetétele.

5. Állandóság és változás

Állapot. A hőmérséklet és a nyomás, mint állapotjelző.

Változások. A kémiai reakciók többféle szempont szerinti csoportosítása: hőtermelő – hőelnyelő, gyors – lassú, egyesülés – bomlás, sav-bázis reakciók (az Arrhenius-féle sav-bázis elmélet alapján értelmezve) és redoxi-reakciók (oxigénátmenet alapján értelmezve). A kémiai egyenlet értelmezése: tömegmegmaradás. A kémiai egyenlet rendezése. A kémiai reakció feltételei.

Folyamatok. Egyirányú, megfordítható és körfolyamatok értelmezése hétköznapi jelenségekben (mészégetés, mészoltás, szénsav képződése, mészkő oldódása, szén égése szén-dioxiddá, szénsav disszociációja).

Egyensúly, stabilitás. Telített oldat, az oldódás és kristályosodás, ill. a halmazállapot-változások értelmezése megfordítható, egyensúlyra vezető folyamatokként.

6. Az ember megismerése és egészsége

Önfenntartás. Egyes elemek élettani szerepe. A legfontosabb tápanyagok kémiai összetétele (makromolekulák, víz, ásványi sók). Vitaminok oldhatósága.

Magatartás és lelki egészség. Ismertebb pszichoaktív szerek, energiaitalok, metanol és etanol kémiai tulajdonságai, élettani hatásaik.

Egészség. Egészséges táplálkozás: a zsírok és cukrok szerepe a táplálkozásban, a túlfogyasztás következményei, a különböző élelmiszerek tápanyag- és energiatartalma, a tápanyagtáblázatok használata. Veszélyes anyagok és kezelésük a háztartásban (vízkőoldó, hypo, hideg zsíroldó, fagyálló folyadék). Fogyasztóvédelem, a háztartási cikkek összetétele és minőségellenőrzése, élelmiszerek adalékanyagai, élelmiszerbiztonság.

7. Környezet és fenntarthatóság

Élő és élettelen környezeti tényezők. Víz- és levegőtisztaság a természetes vizek és a levegő kémiai összetételének ismeretében, a szennyező források és a megelőzés mindennap végrehajtható módjai, helyes szokások.

A környezeti rendszerek állapota, védelme, a fenntarthatóság. Környezetet terhelő és óvó folyamatok kémiai háttere.

9–12. évfolyam

1. Tudomány, technika, kultúra

Tudománytörténet. Az atommodellek fejlődése. Kémiai elemek fölfedezése. Molekulák és összetett ionok összetétele és térszerkezete. A savak és bázisok tulajdonságainak, valamint a sav-bázis reakciók létrejöttének magyarázata a disszociáció és a protonátadás elmélete alapján. Az égés, az oxidáció értelmezésének változása.

Tudomány, technika, társadalom. A kémia és a kémiai technológiák hatása az orvostudományra, a molekuláris biológiára, az éghajlatkutatásra, az élelmiszeriparra, a mezőgazdaságra, a nehéziparra, a képző- és iparművészetre.

2. Anyag, kölcsönhatás, energia, információ

Anyagok. Az atomok belső struktúráját leíró modellek fejlődése, alkalmazása. Az elektronburok héjas szerkezete, nemesgáz-szerkezet. A periódusos rendszer atomszerkezeti alapjai. Neutron, proton, izotópok. A relatív tömeg és a moláris tömeg fogalma. A gázok moláris térfogata. Molekulák és összetett ionok összetétele, térszerkezete és polaritása. Az izoméria jelentősége. Oldhatóság, koncentráció, az oldatok összetételével kapcsolatos számítások: hígítás, töményítés, keverés. Mosószerek összetevői, azok funkciói.

Kölcsönhatások, erők. Az elsőrendű és másodrendű kötések. Ismert anyagok csoportosítása kristályrács-típusuk szerint, fizikai és kémiai tulajdonságaik magyarázata a rácstípus alapján.

Energia. Az aktiválási energia és a reakcióhő értelmezése, termokémia. A hőmérséklet értelmezése a részecskék mozgási energiájával összefüggésben.

Információ. Az atomok közötti kötések típusának, erősségének és számának becslése egyszerű példákon. Egyes szerves molekulák térbeli szerkezetének modellezése. A DNS és a fehérje információtartalmának kémiai alapjai.

3. Rendszerek

Tér, idő, nagyságrendek. Méretek és nagyságrendek becslése és számítása az atomok méreteitől az ismert világ méretéig. Reakciósebesség vizsgálata, a kémiai folyamatok sebességének értelmezése. Katalizátorok. Az enzimek szerepe élelmiszereink előállításában, a (bio)katalizátorok szerepének részecskeszintű magyarázata.

Rendszer, a rendszer és környezete. Heterogén illetve kolloid rendszerek.

Technikai rendszerek. A zöld kémia törekvései, jelentősége, alapelvei. A jelentkező környezeti problémák megoldását célzó egyéni és közösségi cselekvés lehetőségei, cselekvésvállalás.

4. A felépítés és a működés kapcsolata

Szervetlen és szerves anyagok. Anyagok környezetünkben: az építőanyagok, a papír, a műanyagok, fémek (ötvözetek), tisztítószerek és élelmiszerek legfontosabb összetevői. A mindennapi életvitelhez kapcsolódó legfontosabb szervetlen és szerves anyagok, vegyületek csoportjai, ezek szerkezete és jellemző kémiai reakciói, fizikai és kémiai tulajdonságaik, előfordulásuk, keletkezésük, felhasználásuk és élettani hatásuk.

Az élőlények felépítése és működése. Kémiai szerkezet és biológiai funkció összefüggése a hidrogénkötések, az apoláros csoportok és a felületaktív anyagok példáján. Az oxidáció- redukció, a sav-bázis reakciók, a hidrolízis és a kondenzáció biológiai funkciói. A kolloidok élő szervezetekben betöltött szerepe.

A Föld. A Földet felépítő legfontosabb anyagok.

Nap, Naprendszer. Néhány égitest kémiai összetétele.

5. Állandóság és változás

Változások. Fizikai és kémiai változások. A sav-bázis reakciók értelmezése. Erős és gyenge savak, ill. bázisok, valamint sók kémhatása, a pH és a koncentrációk kapcsolata. A redoxireakciók értelmezése elektronátmenet alapján.

Folyamatok. Anyagáramlási folyamatok: a diffúzió és az ozmózis értelmezése. A redoxi- és az elektrokémiai folyamatok értelmezése a redoxireakciók iránya alapján. Egyes építőanyagok előállítása (mészoltás, mészégetés), az étel- vagy italkészítés (szódavíz) mint lineáris és körfolyamatok, valamint egyirányú, illetve megfordítható folyamatok sorozata. A korrózió folyamatának, az elektromos energia termelésének és egyes fémek előállításának értelmezése az oxidálószer és a redukálószer fogalmával. A színváltozással járó folyamatok kémiai okai.

Egyensúly, stabilitás. A Le Chatelier-Braun elv. Dinamikus kémiai egyensúly vizsgált anyagi rendszerben.

Rendszerek szabályozása. Ipari folyamatok szabályozásának lehetőségei.

6. Az ember megismerése és egészsége

Testkép, testalkat, mozgás. Kozmetikumok hatóanyagai (lipidek, glicerin, felületaktív anyagok). Hormonális szerek. A ruházat kémiai alapanyagai (pamut, len, gyapjú). A fehérjemolekulák szerepe

Önfenntartás. Tápanyagok kémiai összetétele (monomerek, polimerek). A vércukorszint (glükóz, glikogén), a vér kémhatása , hemoglobin. Veszélyjelek, biztonsági előírások szerepe, értelme, teendők egyes mérgezések esetén. Tartósítószerek.

Szaporodás, egyedfejlődés, szexualitás. A feromonok mint kémiai hírvivők. A fogamzásgátlók hatásának kémiai alapjai. Teratogén kémiai anyagok.

Öröklődés. A DNS, az RNS és a fehérjemolekulák szerepe a tulajdonságok kialakításában: a szerkezet és funkció kapcsolata.

7. Környezet és fenntarthatóság

Globális környezeti rendszerek. A nagyobb biogeokémiai körfolyamatok kémiai alapjai.

Élő és élettelen környezeti tényezők. A füstköd, az aeroszol, a füst és a köd fogalma. Teendők szmogriadó esetén. Környezeti katasztrófák.

A környezeti rendszerek állapota, a stabilitás veszélyeztetése és védelme. Az energiahordozók (atomenergia, fosszilis energiahordozók, tápanyagok) felhasználásának környezeti hatásai.

A környezeti rendszerek állapota, védelme, a fenntarthatóság. A tudományos ismeretek fejlődésének szükségessége és a tudós felelőssége (esettanulmányok). Helyi (települési) probléma kémiai vonatkozásainak megismerése (pl.: vízgazdálkodás, közlekedés, a műtrágyák, növényvédő szerek, mosó- és mosogatószerek, gyógyszerek használatának szükségessége és/vagy veszélyei). A mezőgazdasági és ipari tevékenység környezeti hatásai. Az ózon előfordulása és hatásai. Műanyagok előállítása, a hulladékkezelés problémái.

MŰVELTSÉGTARTALMAK A TANTÁRGYAK HAGYOMÁNYOS SZERKEZETÉBEN A 7. ÉVFOLYAMTÓL

BIOLÓGIA

7-8. évfolyam

1. A biológia

Célja, alkalmazása. A biológia, fizika és kémia fontosabb vizsgálati céljainak, módszereinek bemutatása, a kapcsolódási pontok tudatos keresése. A biológiai ismeretek alkalmazásának lehetőségei (orvostudomány, élelmiszeripar, mezőgazdaság, környezet- és természetvédelem).

Története. Az emberi test anatómiájának és élettanának kutatása. Az élőlények csoportosításának célja, történeti előzményei. Az egészségre és a betegségre vonatkozó különböző szemléletű magyarázatok és gyógymódok.

2. Az élet szerveződése

Fizikai elvek. Az élő és élettelen állapot alapvető jellemzői, összehasonlítása (nyílt rendszer, önszabályozás, önreprodukció). A biológiai szerveződés szintjei (egyed alatti és feletti), a szintek közötti kapcsolatok. Az élővilág méretskálája.

Kémiai felépítés. Az élőlényeket felépítő szervetlen és szerves anyagok főbb csoportjai, szerepük, jelentőségük (víz, ásványi anyagok, szénhidrátok, zsírok és olajok, fehérjék, vitaminok).

3. A sejt

Szerkezet. Az eukarióta sejt fénymikroszkópos felépítése, sejtalkotók (sejthártya, sejtplazma, sejtmag).

Működés. A sejt, mint (élő) rendszer. Sejtszintű életfolyamatok (anyag-és információforgalom, sejtosztódás). Rendszer és környezet fogalma, kapcsolata sejt szinten.

4. Az élő szervezet

Testfelépítés. A növényi és állati szövetek fő típusai és azok jellemzői. Testfelépítés és életmód összehasonlítása (a főbb élőlénycsoportok vizsgált fajainak példáin).

Mozgás. Az élőlények mozgásának típusai, fizikai jellemzése (erő, munkavégzés).

Anyagcsere folyamatok. Az enzimek jelentősége. A táplálkozás és a légzés szerepe a szervezet energiaellátásában. A mozgás, az életmód és az energiaszükséglet összefüggései.

Szabályozás, állandó állapot. A szabályozott állandó állapot biológiai jelentősége. Az élőlények hőháztartását befolyásoló fizikai hatások (hőáramlás, hővezetés, hősugárzás). A testhőmérséklet szabályozása. A belső és külső környezet fogalma. A belső állandó állapot szabályozás lényege, mechanizmusai (pulzusszám, vérnyomás, vércukorszint, testhőmérséklet szabályozottsága). A környezeti jelzések és érzékelésük biológiai jelentősége (érzékek, érzékszervek). Az életfolyamatokat jellemző elektromos változások és kimutatásuk (EKG, EEG). A biológiai óra fogalma, példái.

Szaporodás, egyedfejlődés. A szaporodás biológiai értelmezése, ivaros és ivartalan módok összehasonlítása konkrét példa alapján.

Öröklődés. A biológiai információ szerepe az önfenntartásban és a fajfenntartásban.

5. Az ember

Testfelépítés, szervrendszerek. Az emberi test mint rendszer, szervrendszerek és kapcsolataik. A főbb belső szervek elhelyezkedése.

Vázrendszer, mozgás, kültakaró. A mozgás aktív és passzív szervei. A mozgásnak a keringésre, a légzésre, az anyagcserére gyakorolt hatása, normál testsúly. Mozgás (edzés), pihenés, tanulás egyensúlya, a test napi energiaigénye. A bőr felépítése és funkciói.

Önfenntartás. Az emberi szervezet anyagforgalmi szervrendszerei és folyamatai. A táplálkozásnak a keringésre, a légzésre, az anyagcserére gyakorolt hatása, az elhízás következményei. Minőségi és mennyiségi éhezés. Az immunrendszer feladata, elemei. Központi és környéki idegrendszer, ezek főbb részei. A hallás és egyensúlyozás, a látás, a tapintás, az ízlelés és a szaglás érzékszervei.

Szaporodás, egyedfejlődés, öröklődés. Szaporodási szervrendszerek. Nemi jellegek, nemi hormonok. Menstruációs ciklus. Fogamzás, terhesség. Családtervezés. A méhen belüli fejlődés, születés, születés utáni életszakaszok. A testalkat változása a növekedés és fejlődés során.

Magatartás. A személyiség összetevői, értelmi képességek, érzelmi adottságok. Az emberi magatartási komplex elemei. Öröklött és tanult magatartásformák, a környezet szerepe.

Testi és lelki egészség. Az egészséges étrend (tápanyag, tápérték, termékösszetétel). A leggyakoribb fertőző betegségek, a megelőzés és a gyógyítás lehetőségei. Mozgásszervi betegségek, sérülések és megelőzésük. bőrbetegségek, bőrápolás, a bőr védelme. Testképzavarok. A szexualitással kapcsolatos alapvető egészségügyi szabályok. Fogamzásgátlás. Az orvosi ellátással kapcsolatos alapismeretek. Szűrővizsgálat, önvizsgálat, védőoltás. Az egészség megőrzéséhez szükséges életvitel elemek (táplálkozás, mozgás, higiénia, felelős szexualitás, lelki egészség, függőségek kerülése). Alapfokú elsősegély-nyújtási ismeretek. Betegjogok. Az önismeret és önfejlesztés fontossága. A viselkedési normák és szabályok szerepe. Társas szükségletek, a családi és az egyéni (személyi) kapcsolatok jelentősége. A tanulás szerepe. A serdülőkor érzelmi, szociális és pszichológiai jellemzői. Családi és iskolai agresszió, önzetlenség, alkalmazkodás, áldozatvállalás, konfliktuskezelés, probléma feloldás.

6. Az élővilág sokfélesége

A sokféleség. Az élővilág fajgazdagsága, ennek jelentősége. A biológiai sokféleségben rejlő információ.

Rendszerezés. Az élőlények rendszerezésének alapelvei. Az élővilág birodalmainak és országainak elkülönítése. Baktériumok, egyszerű eukarióták, gombák, növények és állatok általános jellemzői, tipikus képviselői. A főbb csoportok példafajain megvizsgált és megfigyelt jellemzők. Fajismeret: az élővilág fajgazdagsága, ennek jelentősége.

Evolúció. A hosszabb idő alatt bekövetkező biológiai jellemzői. A leszármazás elve, bizonyítékai. a leszármazási kapcsolatok főbb jellemzői. Az élővilág törzsfejlődésének időskálája, jelentősebb események.

7. Életközösségek

Környezet és alkalmazkodás. Az élőlényekre ható élettelen környezeti tényezők (levegő, víz, talaj, hőmérséklet), az alkalmazkodás módjai. Testfelépítés, életmód és környezet kapcsolata a főbb élőlénycsoportok vizsgált fajainak példáján. A növények és állatok éghajlati alkalmazkodásának módjai, példái. Az életközösségek térbeli elrendeződése. A biomok kialakulása és főbb jellemzői. Az élőhelyek pusztulásának okai, következményei, a fenntartás lehetőségei (aktív természetvédelem).

Kapcsolatok, hálózatok. Az életközösségek belső kapcsolatai, a fajok közötti kölcsönhatások típusai, konkrét példái (együttélés, versengés, élősködés, táplálkozási kapcsolat). Az állatok viselkedési formái, konkrét példák.

Anyag- és energiaáramlás. Az életközösségek táplálkozási hálózatai. A napfény és a földi élet összefüggése. A talaj termőképessége.

Globális rendszerek. A környezetszennyezés jellemző esetei és következményei (levegő-, víz-, talajszennyezés). Invazív és allergén növények (parlagfű). A fenntarthatóság fogalma, az egyéni és közösségi cselekvés lehetőségei. A tudatos fogyasztói szokások megalapozása.

9-12. évfolyam

1. Az élet fizikai-kémiai alapjai (sejt alatti szint)

A sejtet felépítő elemek, szervetlen és szerves vegyületek. A biogén elemek, a víz, a makromolekulák élettani szerepe. A molekulák szerkezete, kölcsönhatásaik, és a biológiai funkcióik közti kapcsolat. A DNS információhordozó és információátadó szerepe.

Fizikai-kémiai folyamatok. Fizikai-kémiai folyamatok biológiai funkciói, főbb jellemzői, példái. Az oxidáció és redukció kapcsolata. Néhány fontos sav-bázis reakció biológiai-környezetvédelmi szerepe (a vér kémhatása, savas esők, gyomornedv). Dinamikus egyensúly és állandó állapot. A szabályozás általános elvei és ezek megvalósulásai (sejt-, egyed-, populációs és bioszféra szinten). Egyirányú, visszafordítható, ciklikus, véletlenszerű és kaotikus változások típusai. Az enzimműködés lényege. A radioaktivitás kutatási és gyógyászati alkalmazása. A diffúzió és az ozmózis biológiai szerepe.

2. Sejtszintű biológia

Az eukarióta sejt felépítése. A sejt felépítésének vizsgálata, fénymikroszkópos megfigyelése, alapvető életfolyamatainak megértése. A sejt alapvető részei, ezek funkciói.

A sejtek anyagcseréje és energiaforgalma. A fotoszintézis és a biológiai oxidáció alapegyenlete, lényege, példák erjedési folyamatokra. Az energia szerepe az életfolyamatokban.

Sejtek közti kommunikáció. A szervrendszerek összehangolt működése. A kémiai és a viselkedési függőségek közös jellegzetességei.

Speciális sejtműködések. Őssejt. Az egyedfejlődés egyirányúságának összefüggése a differenciálódással. Sejttípusok.

3. Az egyedi szervezet szintje

Az élő szervezet. Az élő rendszerek felépítésében és működésében megfigyelhető közös sajátosságok összegzése. A nagy élőlénycsoportok környezeti, egészségügyi és gazdasági jelentőségének elemzése. A testfelépítés és az életműködések evolúciós kapcsolata. A mikrobák felépítése, jelentősége. A fő növényi és állati szövettípusok. A növényi és állati szövetek típusainak összehasonlítása, mikroszkópi megfigyelése, a felépítés és a működés összekapcsolása. A kalapos gombák, a nagy növényi és állati rendszertani csoportok jellemzése megvizsgált, megfigyelt testfelépítésük alapján. A növényi és az állati testfelépítés, az életműködések és a szaporodás módja és kapcsolata az élőhellyel, életmóddal. A mesterséges és a természetes rendszerezés alapelvei. Az élővilág fajgazdagságának értékként való kezelése, a fajismeret megalapozása.

Az emberi szervezet önfenntartó működései. Az emberi test szimmetriasíkjai. Külső és belső testkép. A végtagok és függesztő elemeik, a törzs csontjai, a fontosabb izmok. A mechanikai és kémiai elvek alkalmazása a mozgások elemzésében. A csontok kapcsolódási módjai. Testedzés, a bemelegítés biológiai alapjai, fontossága. Bőrápolás, a bőr védelme. Tudatos táplálkozás, minőségi és mennyiségi éhezés. A légzés szerepe, hangadás. Vérkeringés, testfolyadékok élettana. Vérkép, vércsoportok, véradás. Az immunrendszer működése és zavarainak kockázati tényezői. A negatív visszacsatolás elve, szabályozókörök. Az idegsejt, a központi és környéki idegrendszer alapvető részei. Az érzékszervek alapvető felépítése és működése, a megváltozott működés lehetséges korrigálásának alapjai.

Az élő egyed homeosztázisa. A szervrendszerek összehangolt működése. Egészség és homeosztázis, az immunrendszer állapota és a betegségek kialakulása közötti összefüggés megértése. Biológiai ritmusok.

4. Magatartás és egészség.

Magatartás. Saját testkép tudatosítása, az elfogadás segítése. A tanulás értelmezései, funkciói, formái. A gondolati sémák hatékonysága és veszélyei (tárgyak, típusok felismerése, előítéletek, manipulálhatóság, reklámok hatása). A motiváció szerepe. Az emlékezés hatékonyságát befolyásoló tényezők. Az érzelmek biológiai funkciói. Alvásfunkciók. A depresszió, a feloldatlan, tartós stressz lehetséges okai, következményei, a megelőzés és a feloldás lehetséges módjai. Az emberi csoportokra jellemző társas viszonyok (utánzás, empátia, tartós kötődés), csoportnormák és ezzel kapcsolatos érzelmek kimutatása, példái. A kémiai és a viselkedési függőségek közös jellegzetességei. A motiváció szerepe. Az észlelés, az érzékelés és a figyelem kapcsolata, funkcióik megkülönböztetése. Ismerkedés az emberi agresszió és összetartozás jellemzőivel, okaival, befolyásolásának módjaival.

Egészség. Az egészség fogalma. Fogyatékkal élők, megváltozott munkaképesség. A testsúllyal kapcsolatos problémák okainak és lehetséges következményeinek, a rendszeres testmozgás mentális és testi betegségek megelőzésében, ill. gyógyításában játszott szerepének felismerése. Tápanyagok egészségre gyakorolt hatásának értékelése. A nemi élettel, az élet kezdetével és végével, a kezelések elutasításával vagy vállalásával kapcsolatos személyes felelősség biológiai háttere. Fertőző ágensek, fertőzés, higiénia, járvány. Védőoltások, megelőzés. A rendszeres egészségügyi és szűrővizsgálatok, valamint önvizsgálatok megelőzésben játszott szerepének jelentősége. Az egészségkárosító szokások egyéni és társadalmi hátrányai. A tápcsatorna, a légzőrendszer, a keringési rendszer megbetegedései, kockázati tényezők, a megelőzés lehetőségei. Az egészség megőrzéséhez szükséges életvitel elemek ismerete. Daganatos megbetegedések kockázati tényezői. Alapfokú elsősegély-nyújtási és újraélesztési ismeretek. Az alapfokú újraélesztés elsajátítása. Az alternatív gyógymódok lehetőségei és kockázatai. Betegjogok. Az élet kezdete és vége.

5. A szaporodás, egyedfejlődés, öröklődés

Szaporodás és egyedfejlődés. A nemi szervek felépítése, működése. A szexualitással kapcsolatos alapvető egészségügyi szabályok. Családtervezés. Fogamzásgátlás. Méhen belüli fejlődés. Szülés. A felnőtté válás testi és szellemi folyamatának főbb jellemzői. Példák az egyedfejlődés típusaira (növény, állat).

Öröklődés és változékonyság. A szaporodás és az öröklődés közötti kapcsolatnak, az öröklődés törvényeinek és biokémiai hátterének megértése. A genetikai információ tárolása, megváltozása, kifejeződése, átadása, mesterséges megváltoztatása. Az öröklődés alapvető szabályai. A bioetika, biotechnológia, géntechnológia szerepe, jelentősége. Vírusok. Mutációkeltő hatások. A gén és a környezet, a hajlam és a kockázati tényezők kölcsönhatása. Epigenetikai hatások és az egészség kapcsolata. Egygénes és sokgénes öröklődés, testi és ivari kromoszómákhoz kapcsolt jellegek, domináns-recesszív jellegek. Családfaelemzések. Genetikai tanácsadás.

6. Szünbiológia (Az egyed feletti szintek biológiája)

Szerveződési szintek, táplálkozási hálózatok. Egyed alatti és feletti szerveződési szintek. Minőségileg új tulajdonságok megjelenése (az emergencia jelensége). Az élő és élettelen világ anyagi egysége. Példák a földi életközösségekben zajló anyagkörforgásra. Populációs kölcsönhatások. Biológiai indikáció. Globális ciklusok, anyag- és energiaforgalom (szén, oxigén, nitrogén), elemzése egy szabályozott rendszer részeként. Az időbeli változások ciklikus és lineáris folyamatainak megfigyelése, okainak feltárása. Egyes környezeti problémák (fokozódó üvegházhatás, savas eső, „ózonlyuk”) hatásainak és okainak megértése.

Viselkedés. Az állatok testfelépítése, életműködése, viselkedése és az élőhely, életmód kapcsolata.

Rendszer és környezet. A homeosztázis fogalmának értelmezése élő rendszerekben. Az életközösségek függőleges és vízszintes elrendeződésének okai. Az élővilággal kapcsolatos méret- és időskála elemzése, térbeli és időbeli mintázatok leírása és magyarázata. A hálózatok tulajdonságai (egymásba épültség), példák hálózatokra.

A környezet és a természet védelme. A környezet fogalmának értelmezése az élet különböző szerveződési szintjein (a sejt, a szervezet, az életközösség). A levegő-, a víz- és a talajszennyezés forrásainak, a szennyező anyagok típusainak és konkrét példáinak megismerése, vizsgálata. A talaj termőképességét befolyásoló tényezők elemzése. Az emberi tevékenység életközösségekre gyakorolt hatása, a veszélyeztetettség, a védelem. Az ember tájátalakító tevékenységének néhány tartós vagy visszafordíthatatlan következménye. A Kárpát-medence természeti képének, tájainak néhány fontos átalakulása az emberi gazdálkodás következtében. Az emberi tevékenység környezeti hatásai (ökológiai lábnyom). Tartósan fennmaradó, ill. önpusztító emberi civilizációk példái, tanulságai. A környezeti kárt csökkentő módszerek, lehetőségek (tiltás, határértékek, szelektív adózás, megállapodások). Az energiaátalakítás formáinak környezeti és társadalmi hatásai. A vegyszerhasználat kockázatai, az elővigyázatosság elve. A környezeti problémák helyi, regionális és globális összefüggései. Természeti értékeink védelme, a biodiverzitás megőrzése, a nemzeti parkok fenntartásának elvei. A Gaia elmélet.

7. Az evolúció elmélete, a bioszféra evolúciója

Klasszikus módszerek és elméletek. Az evolúció darwini leírása, modelljei. Fajok kihalása és megjelenése. Az evolúciós gondolkodás alkalmazása növény- és állatfajok földrajzi elterjedésével kapcsolatos következtetésekben.

Evolúció, genetika. Evolúciós, környezet- és természetvédelmi szempontok összekapcsolása. A bioszféra evolúciójának főbb eseményei, bizonyítékok.

8. Tudomány, technika, kultúra.

Jelentős külföldi és hazai természettudósok módszereinek, tudományos eredményeinek és ezek érvényességi körének megismerése. Tanulási folyamatok, társas kapcsolatok: a vonatkozó kísérletek és elméletek eredményei és korlátai. A mendeli és a molekuláris genetika, valamint a populációgenetika szemléletmódja és kibontakozásuk fő lépései. Az evolúciós gondolat fejlődése. Az egészségre és betegségre vonatkozó különböző szemléletű magyarázatok és gyógymódok. Az áltudomány és veszélye.

FIZIKA

7-8.

1. Mechanika

A mozgások jellemzői. Helyváltoztatás, viszonyítási pont. Mértékegységek és mérés. Emberi skálák, atomi méretek, csillagászati távolságok, fényév. Út-idő kapcsolat, sebesség, átlagsebesség. Egyenes vonalú mozgások. A körmozgás jellemzői. Gyorsulás.

Az erő. Az erő fogalma, mérése, nagysága, iránya. Az erő és a sebességváltozás kapcsolata. Egyszerű egyensúly. Tömegmérés. Közlekedési alkalmazások. Balesetvédelem.

Az energia. Az energia fogalma, mértékegysége. Energiatermelési eljárások. Hatásfok. Vízi-, szél-, nap-, és fosszilis energiák, atomenergia. A táplálkozás alapvető energetikai vonatkozásai.

Folyadékok mechanikája. A sűrűség fogalma, mérése és mértékegysége. Testek úszása. Áramlások.

Rezgések és hullámok. Rezgések jellemzői. Hullámok terjedése. A hang fizikai jellemzői. A hallás fizikai alapjai. Ultrahang a természetben és gyógyászatban. A Föld belső szerkezete, földrengések, cunamik, a kárenyhítések. Zajszennyezés.

2. Hőtan

Hőtani jelenségek. Atomi méretek, a légnyomás mérése. A hőmérséklet mérése. A gázok tulajdonságai. Az anyagok hőtani jellemzői (olvadáspont, forráspont). Halmazállapotok jellemzése. Egyensúlyi állapotra törekvés. Termikus egyensúly. A légkör fizikai tulajdonságainak jellemzése. A légnyomás mérése. Csapadékfajták. Viharok.

Földfelszín és éghajlat. A légkörzések és tengeráramlások fizikai jellemzői, a mozgató fizikai hatások. A globális klímaváltozás jelensége, lehetséges fizikai okai.

A környezettudatos magatartás fizikai alapjai. Energiatakarékos eljárások. Energiatermelés módjai, kockázatai. A természetkárosítás fajtáinak fizikai háttere.

3. Elektromosságtan

Elektromosság. Az elektromos jelenségek és a töltés. Mágneses jelenségek és a mágnesek. Vezetők és szigetelők. Egyenáram. Elektromos áram munkája és teljesítménye. A föld mágnesessége, az iránytű. Váltóáram. Elektromos generátorok és motorok. A villamos energia előállítása, szállítása (transzformátor, váltakozó feszültség és áram előállítása).

Hálózatok. Elektromos hálózatok felépítése. Érintésvédelem, biztosíték, villám, villámhárító, villanyszámla. A számítógépek fizikája (billentyűzet, laptop, tápegység, internet). Elektromágneses hatás terjedése (TV, rádió, mobiltelefon).

Élettani hatások. Az elektromosság, a mágnesség élővilágra gyakorolt hatásának megismerése. Érintésvédelmi ismeretek.

4. Fénytan

A fény. A fény egyenes vonalú terjedése, sebessége. A fénytörésen és visszaverődésen alapuló eszközök működése, tükrök, lencsék. A fehér fény színekre bontása. A látás fizikai alapjai.

Alkalmazások: távcsövek, űrtávcsövek, látáshibák javítása, fényszennyezés.

5. Gravitáció, csillagászat

Tér és idő. A természet méretviszonyai (atommag, élőlények, Naprendszer, Univerzum).

Nap, Naprendszer. A Naprendszer fölépítése. A bolygók mozgása, üstökösök, meteorok, meteoritok, kisbolygók jellemzői. A Hold jellemzői. Árapály jelenség, dagály hullám.

6. Fizika- és kultúrtörténeti ismeretek

Tudománytörténet. Asztrológia és asztronómia. A földközéppontú és a napközéppontú világkép jellemzői.

Tudomány, technika, társadalom. A fizika tudományának hatása az ipari-technikai civilizációra, a legfontosabb technikai alkalmazások. Jelentős külföldi és hazai természettudósok módszereinek, tudományos eredményeinek megismerése.

9-12. osztály

1. Mechanika

A mozgások jellemzői. Egyenes vonalú egyenletes és egyenletesen gyorsuló mozgások. Az egyenletes körmozgás kinematikai és dinamikai jellemzői. Út-idő, sebesség-idő grafikonok készítése, az egyenletes és a gyorsuló mozgások összehasonlítása számításokkal. A távolságmérés és helyzet-meghatározás módjai (háromszögelés, helymeghatározás a Nap segítségével, radar, GPS, műholdak).

Az erő. Az erő mint kölcsönhatás. Az erővektor. A természet alapvető erői, kölcsönhatásai. A gravitáció. Súrlódás. Az eredő erő és a gyorsulás kapcsolata. Pontszerű és merev testek egyensúlyának jellemzői. Biztos és bizonytalan egyensúlyi állapot. A forgatónyomaték. Egyszerű gépek.

A lendület, perdület és a mozgási energia. Fogalmuk, szerepük a mozgások leírásában. A perdület fogalmának értelmezése egyszerűbb természeti és technikai példákon. Lendület- és perdület-megmaradás.

Az energia. Az energia fogalma, számítása. Mechanikai (mozgási, helyzeti, rugalmas). Energia-megmaradás. Az energiatakarékosság módszerei és fontosságuk megismerése. Hatásfok. Az egyes energiahordozók és források előnyei és hátrányai. Gyakorlati alkalmazások (a járművek üzemanyag-fogyasztását befolyásoló gyakorlati tényezők, azok fizikai háttere).

Az életműködések fizikai háttere. Egyszerű gépek és működésük a szervezetben (csontok, ízületek, izmok). Az emberi szervezet működésének energetikai vonatkozásai (légzés, keringés, hőháztartás). A táplálkozás energetikai vonatkozásai (a táplálékok energiatartalma, az energia felhalmozása, energiafelhasználás).

Anyagok. Az anyagok mechanikai jellemzői rugalmasság, szilárdság. Az anyagok vizsgálatában leggyakrabban használt mennyiségek, mérésük, mértékegységek.

Rezgések és hullámok. Rezgések jellemzése. Hullámok terjedése, állóhullámok. A hang fizikai jellemzői, terjedésének mechanizmusa, felharmonikusok. Az emberi hangérzékelés fizikai alapjai. Ultrahang a természetben és gyógyászatban.

Kontinuumok fizikája. Hidrosztatika, az áramlástan elemei. A légkörzések és tengeráramlások jellemzői, a mozgató fizikai hatások. Mechanikai hullámok a természetben, árapály jelenség, dagály hullám. A kőzetlemezek mozgása, a mozgás következtében felhalmozódó feszültségek, földrengések. Az időjárás elemeinek, s az ezeket jellemző adatok összefüggéseinek elemzése.

A környezettudatos magatartás fizikai alapjai. A takarékos, kényelmes, biztonságos közlekedés technikái.

2. Hőtan

Az anyag szerkezete. A szilárd anyagok, folyadékok és gázok tulajdonságai, ezek értelmezése részecskemodellel és kölcsönhatás-típusokkal. Kölcsönhatások határfelületeken. Az anyagok hőtani jellemzői (hőtágulás, fajhő, olvadáshő, párolgáshő, olvadáspont, forráspont). Az anyagok vizsgálatában leggyakrabban használt állapotleírások, állapotjelzők alkalmazása, mérése, a mértékegységek szakszerű és következetes használata.

Termikus rendszerek. Nyílt és zárt rendszerek jellemzői. A hőtan első és második főtétele. A hőerőgép. A hatásfok fogalma. Halmazállapot-változások. A halmazállapot-változások energetikai viszonyai. A belső energia.

A folyamatok iránya. Megfordítható és megfordíthatatlan folyamatok. Első- és másodfajú

örökmozgó lehetetlensége. A termodinamika főtételeinek alkalmazása konkrét problémák megoldásában. Rend és rendezetlenség, rendeződési folyamatok a természetben.

Technikai rendszerek a környezetünkben. Az hőenergia „előállítása”, szállítása, felhasználása konkrét rendszerekben.

Földfelszín és éghajlat. A légkörzések és tengeráramlások fizikai jellemzői, a mozgató fizikai hatások. A globális klímaváltozás jelensége, lehetséges fizikai okai.

A légkör fizikai jellemzői. Nyomás, hőmérséklet, páratartalom. Légköri optikai jelenségek (szivárvány keletkezése, lemenő nap színe) Az üvegházhatás jelensége, elve, gyakorlati példái, az üvegházhatást befolyásoló tényezők.

Az időjárást befolyásoló fizikai folyamatok. Az időjárás elemei, csapadékok, a csapadékok kialakulásának fizikai leírása.

A környezettudatos magatartás fizikai alapjai. Lakókörnyezetünk energetikai problémái (energiatakarékos építkezés, hőszigetelés, ablakok illesztése, megfelelő építőanyagok). A lakókörnyezet energiaellátásának gazdaságos módszerei, a környezet hasznosítható energiája (napkollektor, hőszivattyú, kondenzációs kazán). Az energiatermelés kockázati tényezői. A globális éghajlatváltozások lehetséges okainak és következményeinek elemzése. Egyes környezeti problémák (fokozódó üvegházhatás, savas eső, „ózonlyuk”) hatásainak és okainak megértése.

Fizikai folyamatok a szervezetben. Az emberi szervezet működésének energetikai vonatkozásai (légzés, keringés, hőháztartás). A táplálkozás energetikai vonatkozásai (a táplálékok energiatartalma, az energia felhalmozása). Vérnyomás, véráramlás.

3. Elektromosságtan

Elektromosság. Az elektromos töltés, Coulomb-kölcsönhatás. Mágneses kölcsönhatás. Elektromos és mágneses mező. Az anyagok vezetőképessége.

Hálózatok. Elektromos áramkörök, hálózatok felépítése, legfontosabb jellemzői. Az elektromos hálózatok biztonsági elemei. Az internet elemei, a kapcsolódás módja. Élő rendszereket veszélyeztető fizikai hatások elkerülése (érintésvédelem, villám, villámhárító).

Elektromágneses energia. Az elektromos energia tárolása. Elektromos generátorok és motorok működésének fizikai háttere (indukciós jelenségek). Információs és kommunikációs rendszerek működésének fizikai elvei (mobiltelefon, világháló). A számítógépek felépítése, a részegységek működésének fizikája. A villamos energia előállítása, szállítása (transzformátor, váltakozó feszültség és áram előállítása). Az elektromos energia fogyasztásával kapcsolatos kérdések a háztartásban (villanyszámla, izzók, biztosíték, újratölthető elem).

Az elektromágneses hullámok. Keletkezése, jellemzői. Az adatátvitel módja néhány példán (rádió-, televízióadás és -vétel). A digitális adattárolás (CD, merevlemez). Optikai eljárások az adatátvitelben (üvegszálak). A fényelektromos hatás elve és gyakorlati alkalmazása (digitális fényképezőgép, fénymásoló, vagy lézernyomtató működésének elve). Az elektromágneses hullámok információátvitelben játszott szerepének megismerése. Az elektromosság, a mágnesség élővilágra gyakorolt hatásának megismerése.

Fénytan. Képalkotó eszközök: tükrök (sík, homorú, domború), gyűjtő- és szórólencse. A szem mint optikai rendszer, látáshibák; gyakorlati alkalmazások (színlátás, térlátás, 3D filmek). A fény, mint hullám.

Diagnosztika és terápia. Diagnosztikai módszerek alkalmazásának célja és fizikai alapelvei a gyógyászatban (a testben keletkező áramok kimutatása). Terápiás módszerek alkalmazásának célja és fizikai alapelvei a gyógyászatban.

4. Modern fizika

Atomfizika. Anyagszerkezetre vonatkozó atomfizikai ismeretek (Rutherford-modell, Bohr-modell, az atomok kvantummechanikai leírása). Proton, neutron, elektron, atomok, molekulák és egyéb összetett rendszerek (kristályok, folyadékkristályok, kolloidok). Az anyag kettős természete.

Anyagvizsgálati módszerek. Néhány anyagvizsgálati módszer ismerete, a módszer fizikai háttere.

Az atommagon belüli kölcsönhatások. Radioaktivitás, mesterséges radioaktivitás, felezési idő.

Nukleáris energia. Tömeg-energia egyenértékűség. A Nap energiatermelése.

Rendszerek szabályozása. Atomerőművek működése. Kockázatok és rendszerbiztonság. A stabilitás fogalmának alkalmazása a magfizikában, az atomerőművek működésének, a szabályozás biztonsági tényezőinek megértése. Az élő rendszereket veszélyeztető fizikai hatások elkerülése (sugárvédelem). A sugárzások élővilágra gyakorolt hatásának megismerése.

Diagnosztika és terápia. Diagnosztikai módszerek alkalmazásának célja és fizikai alapelvei a gyógyászatban (röntgen, képalkotó eljárások, radioaktív nyomjelzés, endoszkóp használata). Terápiás módszerek alkalmazásának célja és fizikai alapelvei a gyógyászatban.

5. Gravitáció, csillagászat

Tér és idő. A természet méretviszonyai (atommag, élőlények, Naprendszer, Univerzum). A gravitáció élővilágra gyakorolt hatásának megismerése. Az idő mérése és homogenitása. A Naprendszer fölépítése, helyzete a Tejútrendszerben. A galaxisok és szerkezetük. A galaxishalmazok.

Nap, Naprendszer. A bolygók mozgásai, anyaga, gravitációja, légköre, felszíne. Üstökösök, meteorok, meteoritok, kisbolygók jellemzői, mozgásuk sajátságai. A Hold jellemzői, fogyatkozásai, fázisai, mozgása. A Nap felépítése, napjelenségek (napszél, napfolt, napkitörés). A Nap sugárzása, hatása, sarki fény. A bolygók mozgásának leírása. Az Univerzum fejlődése. Az űrkutatás irányai, hasznosítása, társadalmi szerepe. A bolygók fizikai-, kémiai tulajdonságai és a bolygók környezeti viszonyai közötti összefüggés megértése. A holdfázisok és a holdfogyatkozás okának megkülönböztetése. Árapály jelenség, dagály hullám. A Világegyetem múltjával és jövőjével kapcsolatos elméleteket alátámasztó, ill. cáfoló tények és érvek megismerése. A Világegyetem szerkezetének megismerése. A kutatás néhány módszerének, céljának és eredményének áttekintése.

6. Fizika- és kultúrtörténeti ismeretek

Tudománytörténet. Asztrológia és asztronómia. A földközéppontú és a napközéppontú világkép jellemzői. Az atom fogalmának átalakulásai, az egyes atommodellek mellett és ellen szóló érvek, tapasztalatok. A fényről alkotott eltérő modellek. A Föld, a Naprendszer és a Kozmosz fejlődéséről alkotott csillagászati elképzelések.

Tudomány, technika, társadalom. A fizikai-matematikai világleírások hatása az európai kultúrára. A fizika tudományának hatása az ipari-technikai civilizációra. A tudományos gondolkodás mindennapi életben való hasznosságának belátása, a módszerek tudatos alkalmazása, az áltudomány ismérvei és veszélye. A tudománytörténeti folyamatok értelmezése a modellek, az elképzelések fejlődése, egymásra épülése révén. A törvények, elvek szerepe. Megismerési módszerek előnyeinek és korlátainak elemzése. Jelentős külföldi és hazai természettudósok módszereinek, tudományos eredményeinek és ezek érvényességi körének megismerése.

KÉMIA

7-8.

1. Általános kémia

Atomok és a belőlük származtatható ionok. Az atom és a kémiai elem fogalmának kialakulása. Atommag és elektronok. Atom, ion. Az atomok szerkezetét leíró modellek használata fizikai, kémiai jelenséggel összefüggésben. A periódusos rendszer és jelentősége, a periódusos rendszer használata, csoportok és periódusok. Elemek és vegyületek csoportosítása. Az elemek és vegyületek kémiai jelölése (vegyjel, képlet).

Molekulák összetett ionok. Molekula. Összegképlet. Elsőrendű kémiai kötések. A kémiai képlet értelmezése.

Halmazok. A tárgyak anyagának minőségi és mennyiségi jellemzői. Kémiai elemek, vegyületek, keverékek jellemzése, csoportosítása. A hétköznapi életben gyakori elemek, vegyületek és keverékek megkülönböztetése. Elegyedés és szétválasztás. A rendszerek csoportosítása a komponensek és a fázisok száma, valamint az anyag- és energia-átmenet lehetősége szempontjából. A halmazállapotok, a halmazállapot-változások összehasonlítása. Oldódás és olvadás különbségének magyarázata. A halmazállapot-változást és az oldódást kísérő energiaváltozások megfigyelése, mérése.

A kémiai reakciók. A fizikai és kémiai változások megkülönböztetése. A kémiai változások leírása szóegyenletekkel és kémiai egyenletekkel. A kémiai reakció feltételei. A fizikai és kémiai változások energiaviszonyai hétköznapi példákban. Aktiválás. Tárgyak és kísérleti berendezések mint rendszerek. A kémiai reakciók magyarázata kémiai kötésekkel és leírása reakcióegyenletekkel, az egyenlet és a részecskék számának összefüggése. A kémiai folyamatok gyorsításának és lassításának egyszerűbb módjai. Az energiaátalakító folyamatok környezeti hatásainak elemzése, alternatív energiaátalakítási módok megismerése.

Kémiai egyensúly. A termikus egyensúly és kiegyenlítődés fogalmának értelmezése. Egyirányú, megfordítható és körfolyamatok értelmezése hétköznapi jelenségekben. Telített oldat, az oldódás és kristályosodás, ill. a halmazállapot-változások értelmezése megfordítható, egyensúlyra vezető folyamatokként.

Reakciótípusok. A kémiai reakciók csoportosítása. Az égés magyarázata, feltételei, tűzvédelmi alapismeretek elsajátítása. Tűzoltási lehetőségek. Néhány gyakoribb lúgos és savas anyag ismerete, a velük való biztonságos és célszerű bánásmód elsajátítása. Ismerkedés a méregjellel és a többi gyakrabban előforduló veszélyszimbólummal, a mérgező anyagok körültekintő használata.

A kémiai reakciók és az elektromos energia kölcsönhatása. Az energiatípusok egymásba alakítását jelentő folyamatok megismerése. Korrózió fogalma, korrózióvédelem.

Tudománytörténet. Az atom és a kémiai elem fogalmának kialakulása, az atommodellek bizonyítékai, érvényességi körük, alkalmazásuk célszerű köre. A savak és bázisok értelmezése a disszociáció elmélete alapján. Az égés, az oxidáció értelmezésének változása.

2. Szervetlen kémia

Az elemek és vegyületek szerkezete. Kémiai kötések (ion, kovalens, fémes). Az anyagok tulajdonságai és a felhasználási lehetőségeik közötti összefüggések felismerése konkrét példák alapján.

Az elemek és vegyületek fizikai és kémiai tulajdonságai és ezek anyagszerkezeti értelmezése. Elemek és vegyületek csoportosítása. A mindennapoktól ismert különböző anyagok (elemek, fémek, ötvözetek, sók, savak és bázisok) fizikai és kémiai tulajdonságai.

Az elemek és vegyületek előfordulása. A hétköznapi életben gyakori elemek, vegyületek megkülönböztetése. A mindennapoktól ismert különböző anyagok (elemek, fémek, ötvözetek, sók, savak és bázisok) felhasználásuk magyarázata, besorolásuk.

Az elemek és vegyületek laboratóriumi és ipari előállítása. Tárgyak és kísérleti berendezések mint rendszerek. Az anyag nyersanyagból termékké alakulásának, majd másodlagos nyersanyaggá válásának követése példák alapján. Fémek előállítása redukcióval. Az építőanyagok előállítása (mészégetés, mészoltás). Fontosabb ötvözetek.

Az elemek és vegyületek legfontosabb felhasználásai. Fontosabb ötvözetek (bronz, acél, sárgaréz). Az érc, az ásvány fogalma, a hegységképző kőzetek kémiai összetétele, a barlangképződés magyarázata. A vízkeménység, vízlágyítás, vízkőoldás kémiai alapjai. Anyagok a környezetünkben: építőanyagok, fémek (ötvözetek) legfontosabb összetevői.

Az elemek és vegyületek jelentősége. A növények, az ember és az állatok életéhez szükséges tápanyagok. A természetes vizek kémiai összetétele és összehasonlítása. A levegő kémiai összetétele. Egyes elemek élettani szerepe. Víz- és levegőtisztaság, a természetes vizek és a levegő kémiai összetételének ismeretében, a szennyező források és a megelőzés mindennap végrehajtható módjai, helyes szokások. Környezeti terhelő és óvó folyamatok kémiai háttere. Veszélyes anyagok és kezelésük a háztartásban (hypo, vízkőoldó).

3. Szerves kémia

A szerves vegyületek szerkezete és csoportosításuk. A mindennapoktól ismert különböző anyagok (természetes és szintetikus szerves anyagok) besorolásuk. A szénhidrátok, fehérjék, zsírok, olajok, szerves savak mint tápanyagok.

A szerves vegyületek fizikai és kémiai tulajdonságai. A mindennapoktól ismert különböző anyagok (természetes és szintetikus szerves anyagok) fizikai és kémiai tulajdonságai, felhasználásuk magyarázata. Vitaminok oldhatósága. Ismertebb pszichoaktív szerek, metanol és etanol kémiai tulajdonságai.

A szerves vegyületek előfordulása és jelentősége. A mindennapoktól ismert különböző anyagok (természetes és szintetikus szerves anyagok) felhasználásának magyarázata. Ismertebb pszichoaktív szerek, energiaitalok, metanol és etanol kémiai tulajdonságai, élettani hatásaik. Egészséges táplálkozás: a zsírok és cukrok szerepe a táplálkozásban, a túlfogyasztás következményei, a tápanyagtáblázatok használata, élelmiszerbiztonság. Az, élelmiszerbiztonság fogalma. Veszélyes anyagok és kezelésük a háztartásban (hideg zsíroldó, fagyálló folyadék).

4. Kémiai számítások

Az anyagmennyiség. Anyagmennyiség fogalom és az Avogadro-állandó alkalmazása.

Az Avogadro-törvény. A hőmérséklet és nyomás mint állapotjelző.

Oldatok, elegyek. Az oldatok tömegszázalékos és térfogatszázalékos összetételének megadása gyakorlati példákkal.

A képlettel és a reakcióegyenlettel kapcsolatos számítások. A tömegmegmaradás. A kémiai egyenlet rendezése. A kémiai változások leírása szóegyenletekkel és kémiai egyenletekkel.

9-12. évfolyam

1. Általános kémia

Atomok és a belőlük származtatható ionok. Az atomok létének igazolása, az atomok belső struktúráját leíró modellek alkalmazása a jelenségek/folyamatok leírásában, fizikai és kémiai jelenséggel összefüggésben. Az elektronburok héjas szerkezete, nemesgáz-szerkezet. A periódusos rendszer atomszerkezeti alapjai. Neutron, proton, izotópok. A relatív tömeg és a moláris tömeg fogalma. A kémiai elemek tulajdonságai periodikus váltakozásának értelmezése.

Molekulák összetett ionok. Molekulák és összetett ionok összetétele, térszerkezete, polaritása. Az atomok közötti kötések típusának, erősségének és számának becslése egyszerűbb, egyértelmű példákon a periódusos rendszer használatával. Izoméria.

Halmazok. A halmazstruktúrák magyarázata összetevőik szerkezete és kölcsönhatása alapján. Az első- és másodrendű kötések. Ismert anyagok csoportosítása kristályrács-típusuk szerint, fizikai és kémiai tulajdonságaik magyarázata a rácstípus alapján. A hőmérséklet értelmezése a részecskék mozgási energiájával összefüggésben. Oldhatóság, koncentráció. Heterogén illetve kolloid rendszerek. A kolloidok élő szervezetben betöltött szerepe. A füstköd, az aeroszol a füst és a köd fogalma. Teendők szmogriadó esetén. Kémiai szerkezet és biológiai funkció összefüggése a hidrogénkötések, az apoláros csoportok és a felületaktív anyagok példáján. Anyagáramlási folyamatok: a diffúzió és az ozmózis értelmezése. Az anyagvizsgálat néhány fontos módszere, egyes tulajdonságok anyagszerkezeti értelmezése.

A kémiai reakciók. Fizikai és kémiai változás. A kémiai képlet értelmezése, a kémiai reakciók magyarázata kémiai kötésekkel és leírása reakcióegyenletekkel, az egyenlet és a részecskék számának összefüggése. Az aktiválási energia és a reakcióhő értelmezése. Az energiafajták átalakítását kísérő hőveszteség értelmezése. Reakciósebesség vizsgálata, a kémiai folyamatok sebességének értelmezése, a reakciósebesség hőmérséklet- felület- és koncentrációfüggése, katalizátorok. Az enzimek szerepe élelmiszereink előállításában, a (bio) katalizátorok szerepének részecskeszintű magyarázata. A nagyobb biogeokémiai körfolyamatok kémiai alapjai.

Kémiai egyensúly. A dinamikus egyensúly fogalmának általánosítása, kapcsolata a reakciósebességekkel. Az egyensúlyt megváltoztató okok következményeinek elemzése. Az egyirányú, megfordítható és körfolyamatok hátterének megértése, a körfolyamat szabályozó lépéseinek felismerése. Telített oldat, oldódás és kristályosodás illetve halmazállapot-változások értelmezése megfordítható, egyensúlyra vezető folyamatokként. A Le Chatelier-Braun-elv. Dinamikus kémiai egyensúly vizsgálata anyagi rendszerben. Az építőanyagok előállítása (mészoltás, mészégetés), az étel- vagy italkészítés (szódavíz) mint lineáris és körfolyamatok, valamint egyirányú illetve megfordítható folyamatok sorozata. Ipari folyamatok szabályozásának lehetőségei.

Reakciótípusok. A sav-bázis reakciók értelmezése (a Brřnsted-elmélet alapján). Indikátor, pH-skála. Eros és gyenge savak, ill. bázisok, valamint sók kémhatása, a pH és a koncentrációk kapcsolata valamint a pH-skála értelmezése. A redoxireakciók értelmezése elektronátmenet alapján, redoxireakciók vizsgálata. Az oxidáció-redukció, a sav-bázis reakciók biológiai funkciói. A vér kémhatása.

A kémiai reakciók és az elektromos energia kölcsönhatása. A redoxi- és elektrokémiai folyamatok (a galvánelemek és az akkumulátorok működésének, az elektrolízis és a galvanizálás folyamatainak) értelmezése a redoxireakciók iránya alapján. Elektrokémiai folyamatok vizsgálata. A korrózió folyamatának az elektromos energia termelésének és egyes fémek előállításának értelmezése az oxidálószer és a redukálószer fogalmával.

Tudománytörténet. Az atommodellek bizonyítékai, érvényességi körük, alkalmazásuk célszerű köre. A savak és bázisok tulajdonságainak, valamint a sav-bázis reakciók létrejöttének magyarázata a disszociáció és a protonátadás elmélete alapján. Az égésről, illetve az oxidációról szóló magyarázatok változása. Az elméletek mellett és ellem szóló érvek. A zöld kémia törekvései, jelentősége, alapelvei. A jelentkező környezeti problémák megoldását célzó egyéni és közösségi cselekvés lehetőségei, cselekvésvállalás.

2. Szervetlen kémia

Az elemek és vegyületek szerkezete. A szervetlen vegyületek szerkezete, összetétele és tulajdonságai közötti kapcsolatok felismerése és alkalmazása.

Az elemek és vegyületek fizikai és kémiai tulajdonságai és ezek anyagszerkezeti értelmezése. Elemek és vegyületek csoportosítása. Az első és másodrendű kötések. A mindennapi életvitelhez kapcsolódó legfontosabb szervetlen anyagok, vegyületek csoportjai, fizikai és kémiai tulajdonságai, kémiai reakciói.

Az elemek és vegyületek előfordulása. A hétköznapi életben gyakori elemek, vegyületek megkülönböztetése. A mindennapi életvitelhez kapcsolódó legfontosabb szervetlen anyagok, vegyületek előfordulása.

Az elemek és vegyületek laboratóriumi és ipari előállítása. Az anyag nyersanyagból termékké alakulásának, majd másodlagos nyersanyaggá válásának követése példák alapján.

Az elemek és vegyületek legfontosabb felhasználása és jelentősége. Anyagok a környezetünkben: építőanyagok, fémek (ötvözetek) legfontosabb összetevői. A Földet felépítő legfontosabb anyagok. Az oxigén-nitrogén- és szénkörforgalom során előforduló alapvető jelentőségű kémiai folyamatok. Néhány égitest kémiai összetétele. Az ózon előfordulása és hatásai. Egyes környezeti problémák (fokozódó üvegházhatás, savas eső, „ózonlyuk”) hatásainak és okainak megértése. Szén-dioxid kvóta. Helyi (települési) probléma kémiai vonatkozásainak megismerése (vízgazdálkodás, közlekedés, a műtrágyák, növényvédő szerek, mosó- és mosogatószerek, gyógyszerek, valamint egyes szteroidok használatának szükségessége és/vagy veszélyei).

3. Szerves kémia

A szerves vegyületek szerkezete és csoportosításuk. A szerves vegyületek szerkezete, összetétele és tulajdonságai közötti kapcsolatok felismerése és alkalmazása. Konstitúciós izoméria. A mindennapi életvitelhez kapcsolódó legfontosabb szerves anyagok, vegyületek csoportjai, ezek szerkezete.

A szerves vegyületek fizikai és kémiai tulajdonságai. A mindennapi életvitelhez kapcsolódó legfontosabb szerves anyagok (szénhidrogének, alkoholok, oxovegyületek, karbonsavak, észterek, lipidek, szénhidrátok, fehérjék, nukleinsavak) fizikai és kémiai tulajdonságai, felhasználásuk magyarázata. A hidrolízis és a kondenzáció biológiai funkciói.

A szerves vegyületek előfordulása és jelentősége. A mindennapi életvitelhez kapcsolódó legfontosabb szerves anyagok, előfordulásuk, keletkezésük, felhasználásuk és élettani hatásuk. Élelmiszerek adalékanyagai. Mosószerek összetevői, azok funkciói. Anyagok a környezetünkben: a papír, műanyagok, kozmetikumok és élelmiszerek legfontosabb összetevői. Kozmetikumok hatóanyagai (lipidek, glicerin, felületaktív anyagok). Hormonális szerek. A ruházat kémiai alapanyagai (pamut, len, gyapjú). A fehérjemolekulák szerepe a mozgásban. A vércukorszint (glükóz, glikogén), a vér kémhatása, hemoglobin. Tartósítószerek, élelmiszerbiztonság fogalma. A feromonok mint kémiai hírvivők. Teratogén kémiai anyagok. A DNS és az RNS és a fehérjemolekulák szerepe a tulajdonságok kialakításában, a szerkezet és a funkció kapcsolata. Az energiahordozók felhasználásának (atomenergia, fosszilis energiahordozók, tápanyagok) környezeti hatásai. Helyi (települési) környezeti probléma kémiai vonatkozásainak megismerése (vízgazdálkodás, közlekedés, a műtrágyák, növényvédő szerek, mosó- és mosogatószerek, gyógyszerek, valamint egyes szteroidok használatának szükségessége és/vagy veszélyei). Környezeti katasztrófák. Az enzimek szerepe az élelmiszerek előállításában, a (bio)katalizátorok szerepének részecskeszintű magyarázata. Műanyagok előállítása, a hulladékkezelés problémái.

4. Kémiai számítások

Az anyagmennyiség. Anyagmennyiség fogalmának és az Avogadro-állandónak az alkalmazása. Az Avogadro-törvény. A gázok moláris térfogata.

Kémiai egyenletek. Összegképlet, szerkezeti képlet, egyszerű kémiai átalakulások egyenletekkel történő leírása.

Oldatok, elegyek. Oldhatóság, koncentráció. Az oldatok összetételével kapcsolatos számítások: hígítás, töményítés, keverés.

Termokémia. Az energiával kapcsolatos mennyiségi szemlélet fejlesztése. A kémiai folyamatok közben zajló energiaváltozások jellemzése, egyszerűbb számítások végzése.

Kémiai egyensúly, pH-számítás. A pH és a koncentrációk kapcsolata.

II.3.6. FÖLDÜNK – KÖRNYEZETÜNK

A) ALAPELVEK, CÉLOK

A Földünk – környezetünk műveltségi terület megismerteti a tanulókat bolygónk kialakulásával, jellemzőivel, természet- és társadalom-földrajzi adottságaival, a Földet és a földi életet fenntartó nagy rendszerek működésével, a világtájakkal és az ott élő emberek életével, különös tekintettel Magyarország és az egész Kárpát-medence viszonyaira. A tanulók megismerhetik a szűkebb és a tágabb természeti és társadalmi környezetben való tájékozódás, eligazodás alapvető eszközeit és módszereit.

A Földünk – környezetünk műveltségi terület tartalmainak elsajátítása során fejlődik a diákok földrajzi szemlélete, környezeti tudatossága, helyi, regionális és globális szemlélete. Megértik, hogy a Föld és élővilága egységes, állandóan változó rendszert alkot. A természeti és társadalmi folyamatok közötti kölcsönhatások tanulmányozása rávilágít az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás szükségszerűségére. A műveltségi terület témái felölelik a földtudományok széles körét, valamint a környezet- és a társadalomtudományok fontos elemeit. A globális társadalmi-gazdasági folyamatok környezeti összefüggéseinek bemutatása lehetővé teszi, hogy a tanulók megismerjék az emberiség egész bolygónkra kiterjedő természetátalakító tevékenységét, valamint az ebből fakadó természeti, társadalmi és ökológiai problémákat. Így szembesülnek azokkal az új kihívásokkal, amelyek gondolkodásunk középpontjába a fenntarthatóság kérdését, globális egymásrautaltságunk és felelősségünk felismerését állítják.

A műveltségi terület tartalmi elemeinek feldolgozása a szűkebb és tágabb környezetünkről megszerzett ismeretek bővítése mellett hozzájárul a tanulók képességeinek fejlődéséhez. A különféle szóbeli és írásbeli ismeretközvetítő, illetve értékelési módszerek alkalmazásával segíti az anyanyelvi kommunikáció fejlődését. Az Európai Unió, valamint a távoli országok földrajzi-környezeti sajátosságainak bemutatása felkelti az érdeklődést kontinensünk, illetve a távoli tájak lakóinak és kultúráinak megismerése iránt. Felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a következő generációk számára is megőrizzük a különböző kultúrák értékeit, és ezzel elősegíti a felelős és tudatos környezeti magatartás kialakulását. A műveltségi terület ismeretrendszerének elsajátítása hozzájárul a korszerű természettudományi szemlélet és gondolkodásmód kialakulásához. A tanítási-tanulási folyamatban nagy hangsúlyt kap az információszerzés és -feldolgozás készségének fejlesztése közvetlen (részben terepi) tapasztalatszerzéssel, megfigyelésekkel és a digitális világ nyújtotta lehetőségek felhasználásával. Hazánk és a világ társadalom-földrajzi jellemzőinek bemutatásával fejlődik a tanulók szociális és állampolgári kompetenciája, valamint lehetőség nyílik arra, hogy vállalkozó szellemű, ugyanakkor a közösség értékeiért és javaiért is felelősséget vállaló állampolgárrá válhassanak.

A műveltségi terület tartalmi és képességfejlesztési alapozása az 1–4. évfolyamon az Ember és természet műveltségi terület keretében megfogalmazottak alapján történik. A magasabb évfolyamok követelményrendszere az Ember és természet mellett az Ember és társadalom műveltségi terület bizonyos fejlesztési területeihez is szervesen kapcsolódik, hangsúlyozva a Földünk – környezetünk műveltségi terület integráló jellegét.

B) Fejlesztési feladatok

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.    Tájékozódás a földrajzi térben

2.    Tájékozódás az időben

3.    Tájékozódás a környezet anyagairól

4.    Tájékozódás a környezet kölcsönhatásairól

5.    Tájékozódás a hazai földrajzi, környezeti folyamatokról

6.    Tájékozódás a regionális és a globális földrajzi, környezeti folyamatokról

A táblázatokban található nyilak („„) azt jelzik, hogy az adott tevékenység a felsőbb évfolyamokon is folytatódik, a következő képzési szakaszra érvényes kiegészítésekkel.

1. Tájékozódás a földrajzi térben

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Az ismert tér fokozatos kitágítása.

Tájékozódás a lakóhelyen, valamint annak szűkebb és tágabb környezetében, „„

„„ a földrészeken, „„

„„alapvető tájékozódás a Földön, a Naprendszerben és az Univerzumban.

A térkép és a valóság kapcsolatának felismerése, „„

---

Vázlatrajz készítése a lakóhelyről és környékéről.

„„bizonyítása, „„

---

„„ a térképi ábrázolás egyszerűsített mivoltának értelmezése.

---

Légi fotóról és műholdfelvételről szerzett információk, tények azonosítása térképi adatokkal.

Eligazodás domborzati, közigazgatási, egyszerű tematikus és a lakóhelyet ábrázoló térképeken.

---

Elemi térképolvasás (felismerés, keresés; iránymeghatározás, keresőhálózat használata, távolságbecslés, egyenes vonal menti távolságmérés) tanári irányítással, „„

Különböző típusú térképek használata az ismeretszerzésben és a terepen való eligazodásban.

---

„„szemléleti térképolvasás önállóan.

---

Okfejtő térképolvasás különféle méretarányú, ábrázolásmódú és tartalmú térképeken tanári irányítással „„

A földrajzi tér különbségeinek és időbeli változásainak leolvasása térképekről, térképvázlatokról.

---

Helymeghatározások, távolságmérések és egyszerű számítások térkép segítségével.

---

„„ és önállóan.

A közvetlen földrajzi térben való eligazodáshoz szükséges topográfiai fogalmak felismerése térképen, földgömbön, „„

„„megnevezése bármilyen ábrázolásmódú térképen, tartalmi elemek hozzákapcsolása, „„

„„ elhelyezése kontúrtérképen és tartalmának kifejtése.

2. Tájékozódás az időben

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A természetföldrajzi folyamatok és a történelmi események időnagyságrendi és időtartambeli különbségeinek érzékelése, „„

„„ időtartambeli különbségeinek tudatosítása.

A földtörténeti, természetföldrajzi, társadalmi-gazdasági, környezeti folyamatok időnagyságrendi különbségeinek értelmezése.

Alapvető hazai és nemzetközi társadalmi-gazdasági, környezeti változások időbeli elhelyezése.

A környezeti folyamatok időrendiségének felismerése.

---

Jelenségek szabályszerű ismétlődésének felismerése, „„

A kontinenseken megismert események, jelenségek, folyamatok időrendbe állítása,„„

---

„„szabályszerűen ismétlődő természeti, társadalmi és környezeti változások leírása, „„

„„a földtörténeti eseményekés a környezeti változások időrendbe állítása, értelmezése.

---

„„az időszámítás csillagászati alapjainak alkalmazása a gyakorlatban.

A rövidebb időtartamú természeti, társadalmi és környezeti folyamatok áttekintése hazai példák alapján.

A rövidebb és hosszabb időtartamú természeti, társadalmi és környezeti folyamatok áttekintése példákban.

Eligazodás a földtörténeti időegységekben, „„

„„folyamatok és képződmények elhelyezése a földtörténeti időegységekben.

Az evolúciós szemlélet fejlesztése.

3. Tájékozódás a környezet anyagairól

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A hazai gazdaságban gyakran használt szerves és szervetlen anyagok felismerése, csoportosítása eltérő szempontok szerint.

---

Válogatás tanári irányítással információs anyagokban és gyűjteményeikben, „„

Az élő és az élettelen anyagok rendszerezése, valamint a természeti és társadalmi életben, gazdaságban betöltött jelentőségük felismerése, „„

---

„„a világhálón, „„

„„ bizonyítása.

---

A levegő, a víz, szerepének felismerése az élet kialakulásában, a különböző földrajzi környezetekben való fennmaradásában.

---

„„célok és témakörök szerint önállóan.

A leggyakrabban előforduló ásványok és kőzetek, talajok; ipari nyersanyagok és energiahordozók megismerése, „„

„„ területi előfordulásuk példái és jellemzésük, „„

„„ ásvány-, kőzet- és talajvizsgálatok.

A háztartásban használt energiahordozók és nyersanyagok jelentőségének bemutatása.

---

Az energiatakarékos magatartás megalapozása, „„

Az emberiség által intenzíven használt nyersanyag- és energiahordozó-készletek végességének belátása.

---

„„kialakítása, „„

„„ az energiatakarékosság jelentőségének, az emberiség energiaigénye és a fenntarthatóság ellentmondásainak értelmezése.

Az alternatív energiaforrások használatának (mint lehetséges megoldásnak) a bemutatása.

4. Tájékozódás a környezet kölcsönhatásairól

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A hazai tájak életközösségeinek ökológiai szemléletű jellemzése, az élőhelyek földrajzi sajátosságainak, kapcsolatainak felismerése.

Tájak, országok, földrészek természeti és társadalmi jellemzőinek, azok összefüggéseinek értelmezése.

A természeti és gazdasági körülmények, valamint hagyományok egyes népek gazdasági fejlődését, gondolkodásmódját befolyásoló szerepének felismerése a bemutatott példákban.

Egyes országcsoportok, régiók, a Föld természeti és társadalmi jellemzői összefüggéseinek és kölcsönhatásainak értelmezése.

Az ember gazdasági tevékenységét meghatározó természeti, társadalmi, gazdasági tényezők szerepének felismerése a bemutatott példákban.

Az időjárás és az éghajlat jelenségeinek értelmezése, elemzése Kárpát-medencei példák alapján.

---

Egyszeri és rendszeres megfigyelések, mérések, tanári irányítással egyéni és csoportmunkában, „„

A földrajzi térben zajló kölcsönhatások felismerése és magyarázata regionális példákon.

---

„„vizsgálódások és modellalkotás, „„

Geoszférákon belül és az egyes szférák között zajló kölcsönhatások felismerése és magyarázata.

---

„„egyéni és csoportos vizsgálódások a természet-, a társadalom- és a környezettudomány szempontjai szerint.

Természeti kölcsönhatásokkal kapcsolatos tények, szöveges információk ábrázolása tanári irányítással, „„

„„természeti és társadalmi kölcsönhatásokról önállóan, „„

„„környezeti kölcsönhatásokkal kapcsolatban önállóan megválasztott formában és módon.

A természeti környezet közvetlen hatásainak feltárása a társadalmi-gazdasági folyamatokban hazai példák alapján, „„

„„ közvetett hatásainak felismerése a jelen társadalmi-gazdasági folyamataiban hazai és külföldi példák alapján, „„

„„a társadalmi-gazdasági fejlődés eseményeiben és a jelen társadalmi-gazdasági folyamataiban országcsoportok, országok példáján.

A földrajzi környezetre kifejtett emberi hatások és az azokból adódó problémák felismerése, megoldási módok keresése.

A természeti és társadalmi folyamatok és kölcsönhatásaik eredményeként létrejövő környezeti változások felismerése.

A termelő és a fogyasztó folyamatok rövid és hosszú távú következményeinek felismerése a környezetben regionális példákon.

A környezeti változások értékelése, a felelős döntéshozatal képességének megalapozása.

Egyszerű előrejelzések, tendenciák megfogalmazása a változások ismeretében, a köznapi életben előforduló prognózisok értelmezése.

Az eltérő gazdasági feltételekből és fejlettségből adódó társadalmi problémák iránti érzékenység, aktív részvétel a megoldásukban.

Az emberi tevékenységek által okozott környezetkárosító kölcsönhatások, folyamatok felismerése, „„

„„ megismerése példák alapján, „„

---

A környezetkárosító kölcsönhatások következményeinek csökkentésére irányuló hazai és nemzetközi erőfeszítések érzékelése.

„„összefüggéseik értelmezése.

---

A környezetkárosító hatások következményeinek csökkentése során kialakuló gazdasági és társadalmi érdekütközések felismerése.

5. Tájékozódás a hazai földrajzi, környezeti folyamatokról

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A társadalmi-gazdasági élet természeti adottságokkal való kapcsolatának felismerése a lakóhelyi és lakóhely környéki példákban.

Az életmód és a gazdálkodás változásainak bemutatása a Kárpát-medencében az eltérő jellegű földrajzi tájakról való példák alapján.

Magyarország földjének részletes megismerése kitekintéssel a Kárpát-medence egészére.

A hazai társadalmi-gazdasági élet földrajzi jellegzetességeinek felismerése aktualitások alapján tanári irányítással.

A hazai országrészek, tájak összehasonlító földrajzi jellemzése, a jellemzők okainak és következményeinek megnevezése.

A hazai társadalmi-gazdasági élet földrajzi jellegzetességeinek összefüggéseikben való felismerése a mindennapi élet eseményeiben, folyamataiban.

A területi fejlettségi különbségek elemzése és okainak feltárása.

Nyomtatott és digitális információk gyűjtése tanári irányítással (földrajzi helyek, térképek keresése, lexikon¬használat) „„

„„és internetalapú szolgáltatásokkal (tények, adatok, menetrendek, hírek, idegenforgalmi ajánlatok„„)

(„„időjárási helyzetkép, útvonaltervező, valutaváltó, szimulációk és animációk).

A helyi környezet (iskola, település) természeti, társadalmi, gazdaságtörténeti, környezeti értékeinek és problémáinak felismerése közvetlen tapasztalatszerzés alapján.

Információgyűjtés a magyarországi védett természeti, kulturális, néprajzi, gazdaságtörténeti értékekről.

A földrajzi helyzet és a környezeti probléma összefüggésének feltárása.

A környezet értékeinek és problémáinak megismerése, ezek hazai, regionális és globális kapcsolatainak értelmezése.

6. Tájékozódás a regionális és a globális földrajzi, környezeti folyamatokról

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Helyi, regionális, globális földrajzi kérdések

Az életmódban, a szokásokban bekövetkezett változások érzékelése.

A természeti környezet közvetlen és közvetett hatásainak felismerése a múlt és a jelen társadalmi-gazdasági folyamataiban hazai és külföldi példák alapján.

Természeti tényezők hatásainak, összefüggéseinek magyarázata Kárpát-medencei és távolabbi példák alapján.

A regionális társadalmi, gazdasági, környezeti együttműködések szükségességének alátámasztása.

A világ globális társadalmi, gazdasági kérdéseinek, jelenségeinek, összefüggéseinek felismerése.

Európai és regionális identitástudat

Hazánk európai helyzetének megismerése.

Európa és országai földrajzi jellemzőinek megismerése, különös tekintettel hazánk szomszédjaira, az Európai Unió tagállamaira.

---

Az Európai Unió fő céljainak, értékeinek megismerése földrajzi-környezeti nézőpontból, „„

---

Az együttműködések szükségességének felismerése,„„

Az európai országok földrajzi jellemzőinek összehasonlítása.

---

„„az európai népek, nemzetek kulturális értékeinek megismerése, egymásra utaltságuk megértése.

---

„„az integrációk lényegének, az országok együttműködési lehetőségeinek és módjainak megismerése.

A magyarországi régiók földrajzi jellemzőinek felismerése.

A magyarországi régiók hasonló és eltérő földrajzi jellemzőinek felismerése, „„

A földrészek, azok nagytájai, a tipikus tájak és az országok regionális sajátosságainak összehasonlító megismerése.

---

„„ feldolgozása projektmódszerrel tanári irányítással, „„

A világgazdaságban eltérő szerepet betöltő régiók, országcsoportok, országok megkülönböztetése, jellemzése földrajzi szempontok alapján. A regionális fejlettség különbségeinek magyarázata.

---

„„a szerzett ismeretek alkalmazása a Föld egészére.

A társadalmi-gazdasági és környezeti folyamatok kapcsolatának érzékelése a lakóhelyi környezetben és Magyarországon.

A környező világ hazai környezetre gyakorolt hatásának felismerése cselekvő tanulási folyamatban, „„

„„a világgazdasági és környezetváltozási folyamatok értelmezése problémaközpontú, valamint felfedeztető tanulási folyamatban.

Helyi, regionális, globális környezeti kérdések

A különböző tájak, települések, a társadalom egyes csoportjai a természeti környezet átalakulásához és károsodásához való eltérő mértékű hozzájárulásának felismerése.

Az egyes országok a földrajzi környezetet pusztító folyamatokhoz való eltérő mértékű hozzájárulásának tudatosítása.

Az egységes földi rendszer működését károsan befolyásoló társadalmi és egyéni cselekedetek visszahatásainak beláttatása/tudatosítása.

A fenntartható fogyasztás értelmezése.

A természet- és a környezetvédelem alapvető céljainak megismerése saját tapasztalatok alapján, „„

---

A környezet állapotáért és védelméért mindannyiunk személyes felelősségének belátása, „„

„„közös és sajátos feladatainak megismerése, „„

---

„„megértése helyi, regionális és globális példákon keresztül.

„„a tevékenységeit nehezítő tényezők felismerése.

---

A nemzetközi összefogás szükségességének bizonyítása az országhatárokon átívelő környezetkárosodások megakadályozása érdekében.

Az emberi tevékenységek által okozott környezetkárosító folyamatok felismerése a lakóhelyen és környékén.

Tájékozottság szerzése a legfőbb környezeti veszélyekről, a társadalomra háruló felelősségről a természetes, egészséges környezet megőrzésében regionális példák alapján, „„

„„a biztonság és a fenntartható gazdálkodás globális méretű megszervezésében.

 

Azon igény kialakítása és fejlesztése a tanulókban, hogy környezettudatos, „„

„„valamint aktív és felelős döntések meghozatalára képes állampolgárrá váljanak.

C) KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

A Földünk – környezetünk műveltségi terület tartalmi alapozása az 1–4. évfolyamon az Ember és természet műveltségi terület keretében megfogalmazottak szerint történik.

5–8. évfolyam

1. A tér és ábrázolása

1.1. Téregységek

–    Személyes tér. A földrajzi tér.

–    Térhierarchia.

1.2. Térábrázolás

–    Térrajz, útvonalrajz, térképvázlat; úti- és helyszínrajz.

–    Térképi ábrázolás.

–    Térképfajták.

–    Keresőhálózat és földrajzi fokhálózat.

2. Az idő

2.1. Időegységek

–    A napi, az évi, a történeti és a földtörténeti időegységek.

–    Földtani és földrajzi folyamatok időléptéke, időtartama példák alapján.

2.2. Időrend

–    Ciklikus és lineáris irányú folyamatok, földtörténeti események időrendje regionális példák alapján.

3. A természeti környezet és jelenségei

3.1. Anyagok, anyagi rendszerek.

–    Ásványok és kőzetek, nyersanyagok és energiahordozók, illetve talajtípusok.

–    Környezetet károsító anyagok és hatásaik.

3.2. Geoszférák

–    Domborzati formák, felszíni és felszín alatti vizek, talajtípusok.

–    Időjárási-éghajlati elemek, jelenségek, légköri alapfolyamatok.

–    Éghajlati elemek változásai, éghajlat-módosító tényezők, éghajlatok jellemzői, társadalmi-gazdasági hatások.

–    Veszélyhelyzetek.

3.3. Földrajzi övezetesség

–    A vízszintes és a függőleges földrajzi övezetesség természeti, társadalmi-gazdasági és környezeti megnyilvánulásai.

–    Az övezetesség elemeinek kapcsolatai regionális példákon.

3.4. Égitestek

–    Az égitestek látszólagos mozgása. A Föld mozgásai és ezek következményei.

4. A társadalmi-gazdasági tér szerveződése és folyamatai

4.1. A társadalmi-gazdasági élet szerveződése

–    A népesség területi eloszlása, a népességszám és befolyásoló tényezői, regionális különbségek.

–    A kulturális élet földrajzi alapjai (nyelvek, vallások).

–    Településtípusok és szerepük.

–    A gazdaság természeti feltételei, a természeti erőforrások hasznosításának változása.

–    A gazdasági ágazatok szerepe a földrészek, térségek, országok gazdasági életében.

4.2. A világgazdaság szerveződése és működése

–    Földrészek, országok szerepe a világgazdaságban.

–    Nemzetközi gazdasági együttműködések és társadalmi-gazdasági szervezetek példái, jellemző tevékenységük.

–    A pénzvilág működése: bevétel és kiadás, fizetőeszközök (nemzeti és közös valuták).

5. A földrajzi tér regionális szerveződése

5.1. Magyarország és a Kárpát-medence földrajza.

–    A nemzeti kultúra és a magyarság nemzetközi híre, szellemi és gazdasági termékek, hagyományok, hungarikumok.

–    A lakóhely, a hazai nagytájak és országrészek.

–    Hazánk természeti adottságai és a társadalmi-gazdasági élet kapcsolata.

–    A Kárpát-medence és hegységkerete mint természet- és társadalom-földrajzi egység.

–    A magyarság által lakott, országhatáron túli területek, tájak közös és egyedi földrajzi vonásai. Magyarországon élő nemzetiségek.

5.2. Európa

–    Európa földrajzi-környezeti jellemzői ok-okozati összefüggéseikben.

–    Az Európai Unió mint gazdasági szerveződés; az európai kulturális sokszínűség földrajzi alapjai.

–    A kontinensrészek földrajzi jellemzői, különböző életterek közös és egyedi földrajzi-környezeti jellemzői, azok okai és következményei.

–    Az egyes kontinensrészek meghatározó jelentőségű országainak egyedi földrajzi-környezeti jellemzői, azok okai és következményei.

–    A hazánkkal szomszédos országok földrajzi-környezeti jellemzői, jelentőségük a világban, társadalmi-gazdasági kapcsolataik hazánkkal.

5.3. Az Európán kívüli kontinensek, tájak, országok

–    Afrika, Amerika, Antarktika, Ausztrália és Óceánia, Ázsia természetföldrajzi jellemzői, társadalom-földrajzi sajátosságai, környezeti állapota, a természetföldrajzi övezetesség elemei, összefüggései, hatása a társadalmi-gazdasági életre, a környezetre.

–    Az egyes kontinensek tipikus tájainak természeti, társadalmi-gazdasági és környezeti jellemzői, az adottságok társadalmi hasznosítása, jellemző életmódja.

–    A távoli kontinensek meghatározó jelentőségű országai, országcsoportjainak földrajzi jellemzői és világgazdasági szerepe.

6. A globális kihívások lokális és regionális forrásai

6.1. Globális problémák

–    Az életminőség különbségeinek példái, urbanizálódás, környezeti és gazdasági problémák.

–    A helyi környezetkárosítások következményei.

6.2. Fenntarthatóság

–    Fogyasztási szokások változása; környezettudatosság, energiatakarékosság, hulladékkeletkezés, szelektív hulladékgyűjtés, biotermékek; személyes és közösségi cselekvési lehetőségek; tudatos vásárlói magatartás.

–    Védett hazai és nemzetközi természeti értékek példái.

9–12. évfolyam

1. A tér és ábrázolása

1.1. Téregységek

–    A Föld, a Naprendszer és a Világegyetem.

–    A geoszférák és felépítő részeik, funkcionális terek.

1.2. Térábrázolás

–    A térmegismerés és a térábrázolás eszközei.

–    Az űrkutatás és a távérzékelés társadalmi-gazdasági, környezeti jelentősége.

2. Az idő

2.1. Időegységek

–    A napi és évi időszámítás csillagászati alapjai; a földtörténeti időszámítás alapjai.

–    A társadalmi-gazdasági és környezeti folyamatok időskálája, időtartama.

2.2. Időrend

–    Földrajzi-környezeti folyamatok, a földtörténet főbb eseményei és azok időrendje Földünk egészére kiterjedő példák alapján.

3. A természeti környezet és jelenségei

3.1. Anyagok, anyagi rendszerek

–    A Naprendszert és a geoszférákat felépítő anyagok, anyagi rendszerek keletkezése és jelentősége, szerepük a mindennapi életben és a gazdaságban.

3.2. Geoszférák

–    A Föld szféráinak kialakulása és fejlődése.

–    A geoszférák felépítése, szerkezete, tagolása, a felépítésből adódó környezeti és társadalmi következmények.

–    A geoszférák fő folyamatai, jelenségei.

–    Anyag- és energiaforgalom.

–    Áramlási rendszerek a geoszférákban.

–    A geoszférákon belüli és az azok közötti folyamatok kölcsönhatásai, társadalmi-gazdasági és környezeti következményei, kezelésük. Veszély- és katasztrófahelyzetek.

3.3. Földrajzi övezetesség

–    A komplex földrajzi övezetesség rendszere; az övezetesség elemeinek összefüggései.

–    A forró, a mérsékelt és a hideg övezet, öveinek, területeinek jellemzői.

3.4. Égitestek

–    A Világegyetem, a Naprendszer és a Föld kialakulása.

–    A Világegyetem és a Naprendszer főbb folyamatai, jelenségei és azok földi következményei.

4. A társadalmi-gazdasági tér szerveződése és folyamatai

4.1. A társadalmi-gazdasági élet térszerveződése

–    A népesség szerkezete; demográfiai mutatók és társadalmi-gazdasági következményei.

–    Világnyelvek és világvallások.

–    A települések szerkezetének és szerepkörének átalakulása, településhálózat, településhierarchia.

–    Gazdálkodás a természeti és a társadalmi erőforrásokkal.

–    A gazdasági szerkezet, a gazdasági szektorok, ágazatok jellemzői, szerepük változása.

–    A gazdasági fejlettség területi különbségei, a gazdasági szerkezet és a társadalmi-gazdasági fejlettség kapcsolata.

4.2. A világgazdaság szerveződése és működése

–    A globális világgazdaság és világpiac kialakulása, jellemzői, működése, a transznacionális vállalatok.

–    Társadalmi-gazdasági mobilitás (munkaerő-vándorlás, tőkemozgás, termelésáthelyeződés), a folyamatok társadalmi-gazdasági és környezeti hatásai.

–    Az integrálódás folyamata és szintjei.

–    A pénztőke működése, az értékpapírok és a tőzsde kapcsolata. A monetáris világ jellemző folyamatai: hitelezés, adósság, eladósodás.

–    Fontosabb nemzetközi gazdasági-társadalmi, környezeti és segélyszervezetek, intézmények pénzügyi szerveztek szerepe.

5. A földrajzi tér regionális szerveződése

5.1. Magyarország és a Kárpát-medence földrajza

–    Hazánk kapcsolódása az európai erőterekbe, helye és szerepe a világgazdaságban; a társadalmi-gazdasági fejlettség területi különbségei hazánkban.

–    A magyarországi régiók földrajza.

–    A Kárpát-medence eurorégiói, a régiószerveződés földrajzi logikája.

–    A magyarsághoz kötődő világörökségi helyszínek.

5.2. Európa

–    Az Európai Unió földrajzi jellemzői és politikája (mezőgazdasági, regionális, környezeti); társadalmi-gazdasági és környezeti együttműködések Európában.

–    Az európai erőtér helye a világgazdasági folyamatokban; a társadalmi-gazdasági fejlettség területi különbségei Európában.

–    A közép-európai regionális együttműködések földrajzi alapjai.

5.3. Az Európán kívüli kontinensek, tájak, országok

–    A társadalmi-gazdasági fejlettség területi különbségei és következményei az Európán kívüli földrészeken.

–    A távoli kontinensek sajátos természeti és társadalmi-gazdasági adottságok alapján létrejött tipikus tájainak, területeinek földrajzi-környezeti jellemzői.

–    A világgazdaságban eltérő szerepet betöltő országok és országcsoportok (pl.: centrumtérségek, perifériák), regionális példák.

6. Globális kihívások

6.1. Globális problémák

–    A Föld globális társadalmi-gazdasági problémái, azok okai, következményei és megoldási lehetőségei.

–    A globalizáció társadalmi, kulturális hatásai.

–    A geoszférák természetes egyensúlyára ható veszélyforrások, folyamatok, problémák.

6.2. Fenntarthatóság

–    A társadalmi-gazdasági és a környezeti szempontok kölcsönös érvényesíthetősége a gazdálkodásban.

–    A gazdasági növekedés következményei; tudatos fogyasztói és vásárlói magatartás; fenntartható erőforrás-hasznosítás.

–    A felhasználás károsító hatásainak mérséklési lehetőségei.

–    Környezet- és természetvédelmi feladatok, környezetgazdálkodás; védett természeti és kulturális értékek (világörökségek) példái.

–    Felelős környezeti magatartás, az egyén társadalmi szerepvállalása.

–    Helyi szerveződések, regionális és nemzetközi összefogás a fenntarthatóság eléréséért: egyezmények, irányelvek, nemzetközi szervezetek.

II.3.7. MŰVÉSZETEK

ALAPELVEK, CÉLOK

A művészi tevékenységek semmi mással nem pótolható szerepet játszanak a képzelőerő, az empátia, az ízlés és az árnyalt kifejezés képességének fejlesztésében. Kora gyermekkortól kezdve ezek szolgálják a leghathatósabban a forma-, a tér-, a ritmus- és a színérzék kibontakozását, a mozgáskoordináció fejlesztését, és elengedhetetlenek a figyelem, az emlékezet, valamint a kooperációs és kommunikációs készségek fejlesztésében is.

A művészi tevékenység mind a mai napig megőrizte beavatás jellegét: a műalkotások által közvetített sors- és magatartásminták megismerése az egyén szocializációjának döntő mozzanata, a kulturális közösség fennmaradásának biztosítéka.

A művészetpedagógia valamennyi ágazatának közös vonása a gyakorlat- és tevékenységközpontúság. Az egyes művészetek formakincsének, kifejezésmódjának játékos elsajátítása a készségfejlesztés leginkább örömteli módja. Ugyanakkor a művészeti nevelés széles teret biztosít a művészettel nevelésnek is, így az alkotókészség és az együttműködési képesség és készség fejlesztésének, az erkölcsi értékek tudatosításának. Egyensúlyt keres a kiemelkedő kulturális minták és a hétköznapok esztétikuma között: egyaránt kapcsolódhat művészi alkotásokhoz, a népszerű kultúrához és a mindennapi élet megnyilvánulásaihoz. A művészetek tanítása hozzájárul a nemzeti és európai azonosságtudat kialakításához, a kultúra hagyományos és mai értékeinek megismertetéséhez. A közös ismeret- és élményanyag az összetartozás érzésének erősítését szolgálja. A művészeti örökség és a kortárs alkotások megismertetésével a művészeti nevelés segítséget nyújt a fiataloknak, hogy eligazodjanak saját koruk kultúrájában.

A művészeti nevelés eredményességéhez nélkülözhetetlen a művészeti intézmények látogatása (mozi, színház, bábszínház, hangverseny, múzeum, kiállítás), és a tapasztalatok közös feldolgozása.

ÉNEK-ZENE

ALAPELVEK, CÉLOK

Az iskolai ének-zenei nevelés fő célja az igényes zene megszerettetése egész életre, kulcsot adva megismeréséhez és élményt adó megértéséhez. A zenei élmény személyiség- és közösségformáló erejének pedagógiai jelentősége messze túlmutat a zenélés tevékenységén. A zenei nevelés kiemelten fontos része az iskolai tantervnek; a zene az érzelmi intelligencia, az önismeret, az empátia, a figyelemirányítás fejlesztésének eszköze (az érzelmek, a nyitottság és a figyelem iskolája).

Ének-zenei nevelésünk alapja a Kodály-koncepcióra épülő zenepedagógiai gyakorlat, azaz a teljes embert fejlesztő pedagógia, melynek középpontjában az európai műveltségű, a magyar nemzeti hagyományt őrző és interpretáló, nyitott, kreatív és közösségi ember nevelése áll.

A zenei tananyag alapját az európai klasszikus remekművek és a népzene világa alkotja, s ez kismértékben egészülhet ki az Európán kívüli, a jazz, a populáris és az alkalmazott zeneművészet alkotásaival, amennyiben azok a befogadói képességek fejlesztésének hasznos kiegészítő eszközeiként szolgálnak. A zenei műfajok közötti kölcsönhatások felismerése, a stílusok sokféleségének tanulmányozása ugyanis azok jobb megértését segíti elő.

Az ének-zene oktatás célja olyan közös, együttes élmény megteremtése, amely révén a befogadás és az önkifejezés, valamint az egymásra figyelés harmóniája valósul meg. A zenetörténeti és -elméleti műveltségi elemek ének-zenei élményekhez, tevékenységekhez kapcsolódóan dolgozhatók fel eredményesen. A zenei írás-olvasás minden esetben a megfelelő befogadói attitűd kialakításának, a zene megértésének és megszerettetésének eszköze, elsősorban a relatív szolmizáció segítségével és a felismerő kottaolvasás módszerének alkalmazásával. Az ének-zene órán kiemelt cél az élőzenére épülő befogadói élmények megteremtése, amelyekben jelentős szerepet kap a pedagógus személyes, motiváló útmutatása. Az éneklés alapvető eszköz a zenei nevelésben, amelynek fontos célja a közösségi tudat erősítése közös zenei élmények által. Az aktív zenélés, különösen a társas zenélés jóval több élményt képes nyújtani a résztvevőknek, mint a zenehallgatás önmagában. A tanterv különösen fontos eleme a zene és a mozgás élményt erősítő összekapcsolása. Ennek részeként - különösen alapfokon - az értékalapú, az aktív befogadásra és a teljes figyelemmel átélt zenei élményre épülő művészeti oktatás kap kiemelt szerepet, amely az egyik legjelentősebb Kodály-tanítvány, Kokas Klára nevéhez fűződik. Emellett a zeneoktatás szoros kapcsolatban áll az iskolai néptáncoktatással, valamint a komplex művészeti neveléssel.

A köznevelés és a kultúrát közvetítő intézmények, szervezetek együttműködése alapvető a zenei nevelés szolgálatában, ezért a koncertpedagógia az ének-zene oktatás része.

FEJLESZTÉSI FELADATOK

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.     Zenei reprodukció

1.1. Éneklés

1.2. Generatív (önállóan és/vagy csoportosan alkotó), kreatív zenei tevékenység

1.3. Felismerő kottaolvasás

2.     Zenei befogadás

2.1. A befogadói kompetenciák fejlesztése

2.2. Zenehallgatás

1. Zenei reprodukció

1.1. Éneklés

A tantervben meghatározott zenei anyag megszólaltatása egy- vagy többszólamú énekléssel, illetve hangszeres kísérettel történhet. Az éneklést kiegészítő tevékenységként javasolt a tanulók által könnyen elsajátítható hangszerek használata, valamint az énekórai műhelymunka kiegészítése kórusénekléssel. Az alsóbb osztályokban a gyermek- és játékdalok tanulása és előadása sok mozgással történjen (ritmikus mozgás, táncos koreográfia, szabad mozgásos improvizáció).

1.2. Generatív, kreatív zenei tevékenység

Zenetanításunkban fontos szerepet kell biztosítani az alkotó- és önkifejező tevékenységnek. A generatív zenei tevékenység leggyakrabban használt formája az énekes vagy hangszeres improvizáció, amely a tanítás legkülönbözőbb témáihoz és fázisaihoz kapcsolódhat. A zenei tudás mélységét a zenei ismeretek és a generatív készségek megfelelő aránya határozza meg.

1.3. Felismerő kottaolvasás

A zenei olvasás és írás a zene értésének és szeretetének eszköze, általa olyan kódrendszer kulcsát kaphatják meg a tanulók, amely abban segíti őket, hogy hatékonyan eligazodjanak a zenei tartalmakban. A fejlesztés részei: ritmikai, metrikai, dallami és formai elemek, tonális hallás fejlesztése, többszólamú készségek, valamint a kottaolvasáshoz és íráshoz feltétlenül szükséges elméleti alapok.

2. Zenei befogadás

2.1. A befogadói kompetenciák fejlesztése

A befogadáshoz szükséges képességek a zeneműre vonatkozó tájékozódást segítő emlékezet, a koncentráció, a zenei fantázia, azonosulás a zenei folyamatokkal és tartalmakkal, valamint a zenei történések elővételezésének képessége.

2.2. Zenehallgatás

A zenehallgatás a másik meghatározó tanórai tevékenység az éneklés mellett. Anyagában törekedni kell az infokommunikációs társadalomban elérhető gazdag médiatartalmak felhasználására (pl. letölthető multimédiás tartalmak, különböző interpretációk összehasonlítása). A zenehallgatás egyszerre élmény és szellemi aktivitást serkentő, tudatos tevékenység; segíti a tanulók tájékozódását a zene világában, és olyan remekművekkel ismerteti meg őket, amelyek különösen alkalmasak esztétikai fogékonyságuk, érzelemviláguk elmélyítésére. Ennek eszközeként különösen az első négy évfolyamban a zenehallgatás összekapcsolható a szabad mozgásimprovizációval.

1–4. évfolyam

A fejlesztés fő célja az emocionális érzékenység fejlesztése. A zenetanulás formáját az ének-zene órákon folytatott közös zenei munkát érintő játékos részvétel jellemzi.

–    A népzenei anyag és a népi gyermekjátékok feldolgozása énekléssel, ritmikus mozgással, valamint néptánccal kapcsolódik össze. Cselekményes dalanyag előadásához vagy cselekményes programot tartalmazó zenei anyaghoz dramatizált előadás kapcsolható.

–    A zenei elemek tanításának előkészítése és azok tudatosítása játékos feladatokkal, irányított rögtönzéssel, figyelmet és koncentrációt fejlesztő koordinációs feladatokkal történik.

–    A zenei fantázia fejlesztése sok zenei játékkal, ritmusos és énekes szabad rögtönzésekkel valósul meg.

–    Hangsúlyos a hallás utáni daltanulás, a zenei memória fejlesztése.

–    Fontos feladat a belső hallást alapozó képességek fejlesztése. Ehhez szükséges: az alapritmusok, az ütemfajták, a könnyebb dallammotívumok felismerése, illetve kézjelről, betűkottáról, kottaképről eléneklésük szolmizálva.

–    Formaérzék fejlesztése: azonosság, hasonlóság, variáció és különbözőség felismerése.

–    Ritmushangszerek, ritmikai többszólamúság, dallam- és ritmusosztinátó, koordinációs gyakorlatok, a többszólamúság előkészítése.

–    A zenehallgatás kapcsolódjon az énekléshez, a zenei ismeretekhez, a hangverseny-élményekhez.

–    A zene keltette gondolatok és érzelmek verbális kifejezése, azok zenei ihletettségű megjelenítése vizuális technikákkal (rajzolás, festés, plasztika).

5–8. évfolyam

A fejlesztés fő célja az első négy évben megszerzett tapasztalatok tudatosítása, elmélyítése és továbbfejlesztése sokféle aktív zenei tevékenységgel, elsősorban énekléssel.

–    A zenei ismeretek tudatosítása, a zenei stílus- és formaérzék fejlesztése, folyamatos gyakorlása generatív jellegű feladatok segítségével.

–    Egyszerűbb zenei jelenségek terminológiájának megismerése és használata (hangsorok, formák, tempójelzések, dinamikai jelzések, artikulációra vonatkozó kifejezések, hangközök elnevezése).

–    Zenetörténeti és zeneirodalmi alapismeretek (korszakok, kiemelkedő alkotók, stílusok, műfajok) a befogadói hozzáállás fejlesztését célozva, tágabb közösségi és társadalmi kontextusukban megvilágítva.

–    Az első négy évfolyamhoz képest gyakoribb hangversenylátogatás.

–    Hallás utáni daltanulás, daltanulás kottaképről előkészítéssel, a zenei memória fejlesztése, többszólamú éneklés.

–    A belső hallás készség irányú fejlesztése. Elvárható: nehezebb ritmusképletek, ütemfajták, tonális dallammotívumok felismerése betűkottáról, kottaképről, azok eléneklése szolmizálva. Többszólamú hallás fejlesztése.

–    A zene keltette gondolatok és érzelmek verbális kifejezése, azok zenei ihletettségű megjelenítése vizuális technikákkal (rajzolás, festés, plasztika).

–    Az infokommunikációs technológia (IKT) alkalmazása a zenei ismeretek elmélyítésére.

9–12. évfolyam

A fejlesztés fő céljai az éneklés, a hangszeres tudás örömének megosztása a közösség tagjaival, az ízlésformálás és a zene önálló értelmezésének elősegítése. Koncertélmények feldolgozása, értelmezése és kapcsolatépítés a tanulók iskolán kívüli zenei tevékenysége és az iskolai ének-zenei műhelymunka között.

–    Népzene és néptánc, a népzene szerepe és funkciója a paraszti hagyományban, a népzene hagyományos műveltségen belüli szerepének erősítése.

–    A zenetörténet nagy korszakainak átfogó ismertetése, az egyéb műveltségterületekhez tartozó kapcsolódások bemutatása (történelem, irodalom, társművészetek).

–    A zeneirodalom kiemelkedő alkotásainak azonosítása, összefüggések meglátása, közvetítése a zenei korok és a történelmi események, valamint a zenei, a képzőművészeti és az irodalmi műalkotások között.

–    Ösztönzés a jelentős zeneszerzők, előadóművészek életpályájának megismerésére.

–    A klasszikus és populáris zenei stílusok, műfajok, formák kapcsolódási pontjai és azok összefüggései. A befogadás különbségei.

–    A zene különféle funkcióinak, valamint a médiában és a filmművészetben betöltött szerepének, megjelenésének szemléltetése és értelmezése.

–    A befogadást segítő alapvető kottaismeret, előadói jelek ismerete; énekes, hangszeres reprodukció.

–    Törekvés a zenei mondanivaló verbális kifejtésére vagy az átkódolásra más művészeti ág kifejezési eszközeibe.

–    Zenei dokumentumok gyűjtése, a rendszerezés és feldolgozás készségének fejlesztése a legmodernebb IKT-eszközökkel.

–    Önálló beszámolók készítése a könyvtár és az internet lehetőségei felhasználásával.

KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

1–4. évfolyam

Zenei anyag:

–    Elsősorban népdalok, népi gyermekjátékok, könnyű népdalfeldolgozások (ajánlott: Kodály Zoltán és Járdányi Pál gyermekdalai).

–    Népzenei témára épülő teljes értékű műzenei szemelvények (ajánlott: Bartók: Gyermekeknek, Kodály: Gyermek- és nőikarok), illetve autentikus népzenei szemelvények (főbb tánctípusok és táncdialektusok kísérőzenéje).

–    Más kultúrák népdalai és azok műzenei feldolgozásai.

–    Cselekményes és programzenék rövid részletei (ajánlott: Camille Saint-Saëns: Az állatok farsangja, Kodály Zoltán: Háry János, Szergej Prokofjev: Péter és a farkas, Antonio Vivaldi: A négy évszak).

–    Az 5–12. évfolyamok műzenei anyagának feldolgozását előkészítő klasszikus zenei anyag: kánonok, könnyű, homofon szerkesztésű, két-, esetleg többszólamú teljes értékű zenei szemelvények (ajánlott: Kodály Zoltán: Bicinia Hungarica, klasszikus kánonok, preklasszikus vokális - esetleg hangszeres - művek, idegen népek dalainak feldolgozásai magyar - esetleg idegen - nyelven).

5–8. évfolyam

Zenei anyag:

–    A magyar népzene régi rétegű és új stílusú népdalai, a népi tánczene.

–    A világ népeinek zenéje, különös hangsúllyal a magyar népzenére nem jellemző stíluselemekre. Nemzetiségeink hagyományai és néptáncai.

–    A klasszikus zenei anyag stílusok szerint elrendezve, kezdve a bécsi klasszika zenéjével, ezt követően a romantika, majd más stíluskorszakok (a középkor, a reneszánsz, a barokk, a XX. század és korunk) muzsikája. A kronologikus rend helyett erősen ajánlott a zenei készségek természetes fejlődését követő sorrendiség meghatározása. A bécsi klasszika zenéjére épülő tonális hallásfejlesztés ebben a tekintetben elsőbbséget kell, hogy élvezzen. Ebből bontható ki a romantika zenei nyelvezetének megismerése. Az órakeret és a tanulócsoport zenei felkészültsége határozza meg az elmélyülés szintjét a többi stíluskorszak zenéjében.

–    Hangszerek, hangszercsoportok, az emberi énekhang fajtái. A zenekar és az énekkar felépítése.

–    A klasszika zenéje: dalok, kánonok, kórusművek, szimfóniatételek, más hangszeres és zenekari művek, operarészletek (ajánlott: Joseph Haydn: D-dúr [Óra] szimfónia, Esz-dúr [Üstdobpergés] szimfónia; W. A. Mozart: Varázsfuvola – részletek).

–    Romantika, nemzeti romantika: néhány könnyebb romantikus dal magyar fordításban, esetleg eredeti nyelven (ajánlott: Franz Schubert-dalok), zenehallgatásra ajánlott zongoraművek (Frédéric Chopin és Liszt Ferenc), zenekari művek (különösen a szimfonikus programzenék).

–    Válogatás a reneszánsz vokális zene irodalmából, kánonok, egyneműkari és kisvegyeskari művek. Válogatás a barokk zene vokális és hangszeres irodalmából (ajánlott: Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel, Henry Purcell, Antonio Vivaldi, Jean-Baptiste Lully művei).

–    A XIX. század magyar nemzeti zenéje (ajánlott: Erkel Ferenc: Bánk bán), a XX. század két magyar zenei géniusza, Bartók Béla és Kodály Zoltán művészete.

9–12. évfolyam

Zenei anyag:

–    A magyar népzene régi rétegei, balladák, hangszeres népzene és kapcsolataik a világzenével. A magyar táncház-mozgalom, korunk népzenei revival mozgalmai.

–    Szemelvények a középkor egyházzenéjének történetéből. Világi dalköltészet.

–    Jeles napok, ünnepi szokások dallamai.

–    Történeti dallamok.

A zeneirodalmi szemelvények feldolgozása kronológiai rendben vagy más, logikusan meghatározott szempont alapján a szintézisteremtés igényével (ajánlott: stílusok szerint; műfajok szerint; a különböző művészeti ágak összekapcsolásának igényével, történelmi eseményekhez, illetve irodalmi témákhoz kapcsolódva; egy-egy zeneszerző kiemelésével és életműve részletes tárgyalásával zene- és kultúrtörténeti kontextusban stb.).

–    Reneszánsz mise és motetta (ajánlott: Orlandus Lassus és Giovanni Pierluigi da Palestrina), világi műfajok (ajánlott: madrigálok és más a cappella műfajok), hangszeres tánczene, Bakfark Bálint.

–    Barokk: barokk opera (ajánlott: Henry Purcell Dido és Aeneas, Claudio Monteverdi: Poppea megkoronázása) más vokális-hangszeres művek (pl. korálok, J. S. Bach: Máté-passió), szóló hangszeres és zenekari művek.

–    Klasszika: szimfóniák (ajánlott: Ludwig van Beethoven: 9. (d-moll) szimfónia, op. 125 IV. tétel), vonósnégyesek (ajánlott: Joseph Haydn: C-dúr „Császár” vonósnégyes, op. 76, No. 3.) egyéb zenekari művek és kamarazene, vokális művek, opera (ajánlott: W. A. Mozart: Don Giovanni), oratórium (ajánlott: W. A. Mozart: Requiem).

–    Ajánlott romantikus irodalom: Franz Schubert: Erlkönig; Robert Schumann: Karnevál, op. 9.; Frédéric Chopin és Liszt Ferenc zongoradarabok; Giuseppe Verdi: Aida; Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok.

–    A XX. század és korunk zenéje: a századforduló zenéje (ajánlott szerzők: Giacomo Puccini, Gustav Mahler, Claude Debussy, Maurice Ravel), a második bécsi iskola; Igor Stravinsky; az avantgárd és az experimentális zene; más XX. századi és kortárs zenei irányzatok; elektronikus zene; Magyarország: Bartók, Kodály (illetve Dohnányi Ernő, Lajtha László) munkássága, a XX. század második felének kiemelkedő magyar zeneszerzői (ajánlott: Ligeti György, Kurtág György).

–    A klasszikus zenén túl: a jazz műfajai a kezdetektől napjainkig, a beat és a klasszikus rock, világzene; a zenés színház – rockopera, a szórakoztató zene műfajai, filmzene és alkalmazott zene. A mai könnyűzene stílusai, irányzatai. A mass media jelensége és zenei anyaga.

DRÁMA ÉS TÁNC

ALAPELVEK, CÉLOK

A dráma- és tánctanítás célja az élményen keresztül történő megértés, valamint a kommunikáció, a kooperáció, a kreativitás fejlesztése. A dráma mint pedagógiai módszer több tantárgyban is alkalmazható, de önálló tantárgyként is megjelenhet bármely képzési szinten.

A dráma és tánc a közös, aktív tevékenységek élménye révén segíti elő a tanulók alkotó- és kapcsolatteremtő készségének kibontakozását, összpontosított, megtervezett munkára szoktatását, testi-térbeli biztonságának javulását, idő- és ritmusérzékének fejlődését. Hozzájárul mozgásuk harmóniájához és beszédük tisztaságához, szolgálja ön- és társismeretük gazdagodását, segít az oldottabb és könnyebb kapcsolatépítésben és az önkifejezésben. Különösen alkalmas a fogékonyság, a fantázia, a koncentráció, valamint a tolerancia és az együttműködés fejlesztésére. A tanulói tevékenységek a gondolatok és érzelmek kifejezését, a drámai és színházi kifejezési formák megértését szolgálják.

A dráma és tánc metodikája és tematikája a korosztálytól, a csoport adottságától és képzettségétől, valamint a helyi nevelési-oktatási céloktól függően különböző lehet.

A tánc és zenei hagyomány élő, kreatív, impovizatív újrateremtésének (revival) sajátos magyar modellje, az táncház módszer az iskolai keretek között is irányadó lehet. Tánc közben a tanulók megismerik a mozgásos-táncos kifejezés sajátosságait, eszköztárát. Az alsóbb évfolyamokon ajánlatos a néptánc megismerése, a nemzeti tánchagyományok és a kortárs tánc kapcsolatának felismerése. A tánc tanulása során megismerhető a helyi vagy a nemzetiségi (nép)hagyomány, s mindez hatékonyan járulhat hozzá a közösségi tudat és az önazonosság erősítéséhez.

A mozgásos-táncos tevékenységek fejlesztik a zenei képességeket, a térérzékelést, a testtartást, a mozgáskoordinációt, az állóképességet.

FEJLESZTÉSI FELADATOK

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.    Csoportos játék és megjelenítés

2.    Rögtönzés és együttműködés

3.    A dráma és a színház formanyelvének tanulmányozása

4.    Történetek feldolgozása (drámaórák keretében)

5.    Megismerő- és befogadóképesség

1. Csoportos játék és megjelenítés

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A játékbátorság kialakítása, a csoport előtti megnyilvánulás gyakorlása és elfogadása.

Egyensúly-, ritmus- és térérzékelés, színek, hangok, formák, anyagok érzékelése. Egyszerű mozgások és tartáshelyzetek utánzása, tükrözése. Érzékelő játékok gyakorlatok (pl.: egyensúly fejlesztését és a koordinációt javító játékok).

Mozgás- és hangutánzás. Memória- és koncentrációfejlesztő játékok.

Népi gyermekjátékok, dramatikus játékok (ritmikus játékok dallal, mondókával stb.).

Csoportos mozgásos, hang- és térérzékelő gyakorlatok.

Térkitöltő és -kihasználó gyakorlatok egyszerű mozgástechnikai, illetve alapfokú tánctechnikai elemek felhasználásával.

Ritmus-, mozgás- és beszédgyakorlatokkal kombinált koncentrációs és memóriagyakorlatok.

A kifejező közlés alapjainak elsajátítása: artikulációs gyakorlatok, tempó-, hangsúly- és hanglejtésgyakorlatok.

Nem verbális kommunikációs játékok.

Koncentrációs és lazítógyakorlatok.

Egyszerűbb interakciós játékok.

Egyensúly- és koordinációfejlesztő játékok.

A bizalom fejlesztését szolgáló gyakorlatok.

Beszéd- és légzéstechnikai gyakorlatok.

Koncentrációs és lazítógyakorlatok.

A tudatos megfigyelést és érzékelés fejlesztését célzó gyakorlatok.

Koordináció- és egyensúlygyakorlatok, térérzékelést, tájékozódást fejlesztő gyakorlatok.

Bizalomgyakorlatok. Ön- és társismereti játékok.

Különböző tánc- és mozgástípusok páros és csoportos variációi.

Fejlesztő és szinten tartó beszédgyakorlatok.

Koncentrációs és lazítógyakorlatok.

Ön- és társismereti gyakorlatok.

A tánc- és mozgásszínházi technikák alapjai.

2. Rögtönzés és együttműködés

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Utánzó- és fantáziajátékok.

Kreatív játékok tárgyakkal, tárgyak nélkül. Bábjátékok, játékok bábokkal, bábként használt tárgyakkal.

Csoportos improvizációs játékok tanári irányítással.

Fantáziajátékok elképzelt tárgyakkal, személyekkel, elképzelt helyzetekben.

Egyszerű tánclépések, mozgásmotívumok improvizálása.

Egyszerű elemekből építkező mozgássor létrehozása (indítás, megállítás, gyorsítás, lassítás, fordulat, járás, futás, mozdulatkitartás).

Mozgásos improvizáció a tanár által meghatározott cselekményvázra vagy érzés, élmény kifejezésére a tanult egyszerű tánc- és mozgásos elemek felhasználásával.

Játékok maszkkal, bábbal.

Jelmezes játékok.

Közösen kialakított jelzésrendszerrel kialakított játékok.

Különböző tánc- és mozgástípusok improvizálása.

Improvizáció közösen választott téma, fogalom vagy egyéni érzés, élmény kifejezésére.

Az improvizáció elemző és értelmező megvitatása.

Improvizáció a társművészetek eszköztárának bevonásával.

Mozgásos improvizáció közösen egyeztetett karakterek szerepeltetésével, a tanult tánc- és mozgáselemek alkalmazásával.

Cselekménnyel rendelkező mű közös dramatizálása.

Bármely művészeti ág alkotásával kapcsolatos dramatizálás.

Improvizációk összefűzése jelenetsorokká.

Improvizáció a tanár által megadott téma vagy fogalom, a tanulók által közösen kidolgozott cselekményváz (jelenetváz) alapján.

Improvizáció a megismert kifejezési formák összefűzésével, illetve alkotó jellegű alkalmazásával.

Improvizáció a megismert kifejezési formák összefűzésével, illetve alkotó jellegű, valamint színházi stílusok elemeinek alkalmazásával.

Mozgásos improvizáció tánc-, illetve mozgásszínházi technikák alkalmazásával.

Mozgássor tervezése.

3. A dráma és a színház formanyelvének tanulmányozása

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7-8. évfolyam

A beszéd, az ének és a mozgás összekapcsolása játékhelyzetben és/vagy ritmikus formában.

A szerkezet megfigyelése a csoporton belüli rögtönzésekben (a jelenet indítása, csúcspontja és befejezése, a kezdet és a vég megfogalmazásai, a színpadi tér és idő stb.).

A szereplő és a helyszín.

A színház, bábszínház formai elemeinek megfigyelése látott előadásban, illetve alkalmazása saját rögtönzésekben: egyszerű jelmezek, kellékek, berendezési tárgyak, díszletek.

Egyszerű kifejezési formák alkalmazása (pl: gondolatkövetés, mímes játék, levél és napló, telefonbeszélgetés, állókép).

Az alapvető fogalmak (mese, történet, cselekmény, szándék, feszültség, konfliktus, fordulópont stb.) ismerete és alkalmazása a saját játékok értékelő megbeszélése során.

A cselekmény,, jelentések, hatások, szerkezet megfigyelése saját játékokban.

Alapvető színházi műfajok megkülönböztetése és felismerése.

A színházi nyelv elemeinek megfigyelése látott előadásban, ezek alkalmazása saját játékban. Díszlet. Jelmez, kellék, fény- és hanghatások.

Drámai kifejezési formák összefűzése, egymásra építése a kívánt tartalom kifejezése érdekében.

Szakkifejezések (pl.: feszültség, fókusz, keret, kontraszt, szimbólum) alkalmazása a játékok megbeszélése során. Színházi műfajok és stílusok tanulmányozása: a történeti műfajok és napjaink színházi műfajai; az egyes színházi stílusok jellemző jegyeinek felismerése látott, és alkalmazása saját részvétellel zajló színjátékokban, drámamunkában.

4. Történetek feldolgozása (drámaórák keretében)

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Szerepjáték tárgyakkal vagy anélkül, illetve kitalált, megegyezésen alapuló jelzésrendszerrel.

Játék bábokkal, a valóditól eltérő jelentésben használt tárgyakkal, illetve kitalált, megegyezésen alapuló jelzésrendszerrel.

Csoportos improvizációs játékok.

Ismert vagy közösen kialakított történet megjelenítése. Közös dramatizálás a tanult bábos, mozgásos módokon, rögtönzött beszéddel, némán, zenei elemekkel.

Dramatikus improvizációk a tanár által megadott és/vagy a tanulók által létrehozott történetvázak, művészeti alkotások, történelmi események, vagy érzések és élmények kifejezésének szándéka alapján. Döntések elemzése.

Dramatikus improvizációk irodalmi, képzőművészeti, zenei művek alapján.

Egyes jeles napokhoz fűződő szokások dramatikus feldolgozása.

Történetek, érzések, élmények feldolgozása összetett szerkezetű drámai kifejezési formák és ábrázolási módok alkalmazásával.

Történetek, élmények feldolgozása különböző tánc- és mozgástechnikai elemek alkalmazásával.

Előadás, performance tervezése, kivitelezése a különböző színházi, bábszínházi, drámai, illetve tánc- és mozgásszínházi formák alkalmazásával.

Színház- és drámatörténeti események, alakok, korszakok feltáró feldolgozása.

5. Megismerő- és befogadóképesség

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Versek, mesék befogadását, elmondását segítő, a ritmusérzéket és a mozgáskultúrát fejlesztő játékok és gyakorlatok.

Báb, vagy gyermekszínházi előadás megtekintése.

Az élmények több szempontú befogadását segítő játékos és kreatív tevékenységek.

Tánc- és mozgásmotívumok összekötése tanári segédlettel, majd improvizálás formájában.

A közvetlen környezetben ismert szokásokhoz kapcsolódó hagyományok, szertartások dramatikus vonatkozásainak (locsolkodás stb.) megismerése.

Egyes jeles napok szokásainak megismerése, dramatikus és közösségi voltának tudatosítása (betlehemezés, karácsonyi szokások stb.).

Színházi előadás (lehetőség szerint közös) megtekintése.

Dramatikus tevékenységek az élmények több szempontú befogadását elősegítve az ismert fogalomkészlet használatával.

Különböző tánc- és mozgástípusok játékos elsajátítása, gyakorlása.

Színházi előadás (lehetőség szerint közös) megtekintése. Dramatikus tevékenységek az élmények több szempontú befogadását elősegítve. Az ismert fogalomkészlet tudatos alkalmazása.

Alakoskodó, illetve dramatikus szokások megismerése (farsang, karnevál stb.).

A tánc és a mozgás szerepe az egyes történelmi korokban, társadalmi viszonyokban.

A színészi, rendezői, dramaturgiai és egyéb tervezői munka alapszintű elemzése.

Előadás elemzése.

Különböző színházi irányzatokat képviselő előadások megtekintése. A látott előadások értelmező elemzése.

Ismerkedés napjaink világszínházi törekvéseivel. Színház- és drámatörténeti, színház- és drámaelméleti ismeretek.

KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

1–4. évfolyam

1. Érzékelés, kifejezőképesség

1.1. Dráma:

–    érzékelés, megfigyelés, felismerés, emlékezet, fantázia, megjelenítés egymásra épülő fejlesztése;

–    beszédre késztetés, verbális és nonverbális kommunikációs játékok;

–    tárgyak, eszközök használata: játékok, bábok, maszkok, jelmezek, arcfestés;

–    látható, hallható, érzékelhető ritmusok;

–    tér, térköz, tájékozódás, irányok.

1.2. Mozgás és tánc:

–    a mozgásanyanyelv élményszerű megalapozása lehetőleg a helyi/nemzetiségi tánchagyományokból kiindulva, fokozatosan bővítve a megismert stílusok körét;

–    testtudat, mozgás és mozdulatlanság, egyes testrészek mozgáslehetőségei;

–    elhelyezkedés a mozgás- vagy tánctérben, térbeli alkalmazkodás;

–    metrum, tempó és ritmus érzékelése, ritmusgyakorlatok;

–    helyes testtartás kialakítása.

2. Együttműködés, kapcsolati kultúra

2.1. Dráma:

–    az együttjátszás örömének megélése különféle interaktív helyzetekben (biztonságot adó csoportlégkör, feszültségoldás);

–    kapcsolat létrehozása és fenntartása (mozgásos formában, eszközhasználattal, nyelvi megoldásokkal stb.);

–    egymásra figyelés, valamint a kíváncsiság felkeltése és fejlesztése játékok során;

–    szabályalakítási technikák.

2.2. Mozgás és tánc:

–    közös gyakorlás, együttmozgás;

–    tánc párban, illetve közösségben;

–    részvétel a mozgásos/táncos/néptáncos közösségi alkalmakon;

–    népi, gyermek- és szabályjátékok.

3. Alkotótevékenység

3.1. Dráma:

–    ismétlés, utánzás, újrateremtés egymásra épülése;

–    a szituáció alapelemeinek (helyszín, a játék ideje, szereplői, kapcsolatai, a játék problémája) megismerése és alkalmazása a játékok során;

–    a szerep, a szerepbe lépés;

–    részvétel az egész csoportos tevékenységekben, kiscsoportos vagy egyéni tevékenységek vállalása.

3.2. Mozgás és tánc:

–    táncos improvizáció a tanult elemek felhasználásával;

–    hallott zene és tanult mozgás összekapcsolása, a megszólaló hangszerek azonosítása;

–    tánchoz, mozgáshoz, tanult néptánctípusokhoz kötődő dallamok felidézése, kísérletezés a mozgáshoz szorosan kapcsolódó csoportos vagy egyéni énekkel/akusztikus jelekkel.

4. Befogadás, értelmezés

4.1. Dráma:

–    szöveges alkotások játékos, mozgásos vagy táncos feldolgozása (pl. népmesék, állatmesék, versek, mondókák);

–    dramatikus tevékenység a különféle befogadási technikák alkalmazásával.

4.2. Mozgás és tánc:

–     szokások, hagyományok táncos, mozgásos elemei.

5–8. évfolyam:

1. Érzékelés, kifejezőképesség

1.1. Dráma:

–    a figyelem összpontosítása, koncentráció és lazítás a közös játék (megjelenítés) során;

–    tiszta, érthető, artikulált beszéd, világos kifejezés, adekvát nyelvhasználat;

–    nonverbális kifejezőeszközök helyes és tudatos használata (testtartás, gesztus, mimika, tekintet)

–    zenei kifejezőeszközök helyes és tudatos használata (hangerő, hangsúly, hanglejtés);

–    kommunikáció tárgyakkal, bábokkal (anyagismeret, stilizáció);

–    a találkozás élményének erősítése dramatikus tevékenységekben, hitelesség;

–    ötletesség, kreativitás a dramatikus tevékenységek során.

1.2. Mozgás és tánc:

–    a tanult mozgás- és tánctípusok, illetve stílusok körének bővítése a helyi adottságok figyelembevételével;

–    különféle táncos és mozgásos tevékenységek a szaktanár választása alapján (tánc- és mozgásszínházi munkaformák vagy történelmi és társastáncok, szomszéd vagy távoli népek táncai, divattáncok stb.);

–    kötött és improvizatív térhasználat táncos és mozgásos feladatok közben;

–    szöveg, zene és mozgás metrikai, ritmikai, dinamikai egységének érzékelése.

2. Együttműködés, kapcsolati kultúra

2.1. Dráma:

–    a figyelem irányításának erősítése;

–    alkalmazkodás, érdekérvényesítés csoportos tevékenységek során;

–    érzékenység, empátia, érzelmi intelligencia ön- és társismereti helyzetekben;

–    csoportszervezés, -szerveződés változó feltételek megteremtése mellett;

–    kooperáció dramatikus tevékenységek során, konszenzus keresése és kialakításának technikái;

–    egymás munkájának tisztelete.

2.2. Mozgás és tánc:

–    kísérlet összehangolt táncos vagy mozgásos improvizáció megteremtésére.

3. Alkotótevékenység

3.1. Dráma:

–    jelenet, konfliktus, dialógus, monológ, típus, egyénítés, ellentét és párhuzam felismerése különféle dramatikus tevékenységek során;

–    közös dramatizálás alkalmazása dramatikus tevékenység során;

–    a feszültségteremtés eszközei, helye, módszerei;

–    alkotó jellegű részvétel a közösség és a szaktanár közös igénye szerint a nyilvánosság (elsősorban saját közösség) számára készített egyéni vagy közös produkcióban.

3.2. Mozgás és tánc:

–    differenciáltabb táncos rögtönzés a tanult tánc-, mozgás- vagy néptáncstílusok alaposabb ismeretének birtokában;

–    a csoport adottságainak megfelelő improvizatív vagy koreografált mozgásos, táncos produkció a közösség és a szaktanár közös igénye szerint a nyilvánosság (elsősorban saját közösség) számára.

4. Befogadás, értelmezés

4.1. Dráma:

–    különböző irodalmi vagy művészeti alkotások játékon, megjelenítésen keresztül történő feldolgozása;

–    a színház- és drámatörténeti ismeretek iránti érdeklődés felkeltése (néhány alkotó portréja, néhány nagyobb színháztörténeti korszak, a kortárs művészet alkotásai stb.);

–    színházi előadás megtekintése és beszélgetés a látottakról.

4.2. Mozgás és tánc:

–    alapvető tánctípusok, táncstílusok és kísérőzenéjük azonosítása, mozgás- vagy mozgásszínházi formák megkülönböztetése;

–    a tanult táncok zene-/művészettörténeti/néprajzi összefüggései;

–    ismerkedés a tánc kulturális életben betöltött szerepével: színpadi táncművészet, táncház, a tánc mint szórakozás, a tánc és az infokommunikációs technológia; hagyományismeret.

9–12. évfolyam

1. Érzékelés, kifejezőképesség

1.1. Dráma:

–    szándékos és tudatos nyelvi választások, kifejezésmódok (stílus, karakter, státus vagy érzelem nyelvi kifejezése);

–    a különféle vizuális, nyelvi kommunikációs, metaforikus kifejezőeszközök és a megismert dramatikus eszköztár önálló, tudatos és célszerű felhasználása dramatikus és színházi jellegű tevékenységben;

–    célirányos helyzetértékelési és döntési képesség;

–    közösen létrehozott, megosztani kívánt gondolatok, élmények közvetítése és közlése színházas munkában;

–    mozgásos kommunikáció: absztrahált mozgások, stílusgyakorlatok, jellemábrázolás, fogalmak, hangulatok kifejezése.

1.2. Mozgás és tánc:

–    mozgással, tánccal, tánczenével kapcsolatos anyagok keresése, gyűjtése;

–    rövid etűdépítés, elemi koreográfia.

2. Együttműködés, kapcsolati kultúra

2.2. Dráma:

–    összehangolt együttes tevékenység drámás, mozgásos vagy színházi munkában;

–    belső irányítású feladatelosztás tervező, szervező és kivitelező tevékenység során;

–    önálló vélemény kialakítása és megfogalmazása, mások véleményének tiszteletben tartása;

–    drámamunkák csoportos elemző megbeszélése, értékelése;

2.2. Mozgás és tánc:

–    koreográfia létrehozása vagy elsajátítása egyéni vagy közös alkotómunka során.

3. Alkotótevékenység:

3.1. Dráma:

–    sűrítés, variáció, fokozás, késleltetés, státushelyzet alkalmazása a különféle dramatikus tevékenységek során;

–    improvizációk mozgásos és szöveges formákban, eltérő feltételekhez igazodva, különböző dramatikus tevékenységek során;

–    produkciós tevékenység (pl.: egyéni vagy közös daléneklés, versek, drámai művek vagy epikai művek egyéni vagy csoportos előadása, szerkesztett játékok összeállítása és színrevitele);

–    közreműködés egyéb produkciós munkában (szcenika, zene, hangtechnika, dramaturgia, képi rögzítés);

–    mozgásos előadások létrehozása és bemutatása zene, szituáció, téma, szöveg vagy vizuális elemek alkalmazásával, felhasználásával.

3.2. Mozgás és tánc:

–    bonyolultabb és kifinomultabb táncos rögtönzés, a tanult táncstílusok jellemző jegyei és megkülönböztetésük, a tanult motívumok összefűzési lehetőségeinek ismerete;

–    aktív alkotó közreműködés a csoport mozgásos, (nép)táncos ismeretein alapuló és gyakorlatának megfelelő együttes koreográfia vagy improvizáció létrehozásában.

4. Befogadás, értelmezés

4.1. Dráma:

Színház- és drámatörténet:

–    az ókori színház és dráma;

–    az angol reneszánsz színház és dráma;

–    a francia klasszicista színház és dráma;

–    a XIX–XX. századi magyar színház és dráma néhány alkotása;

–    a modern polgári dráma és színház néhány alkotása;

–    a XX. század egyes meghatározó színházi irányzatai, alkotói, jelentős drámaírói;

–    napjaink egy-két fontos színházi irányzata és a kortárs drámairodalom néhány alkotása;

–    egyes kortárs művészi megfogalmazásmódok nyelvi/kommunikációs/formai sajátosságai.

Színház- és drámaelmélet:

–    a drámai műnem sajátosságai;

–    egyes drámaszerkezetek;

–    dramaturgiai és színházelméleti alapfogalmak;

–    a színházművészet összművészeti sajátosságai;

–    színházi szakmák;

–    egyes színházi műfajok (rituális játék, tragédia, komédia, realista színjáték, bábjáték, zenés színházi műfajok stb.).

Drámajátékos ismeretek:

–    az alkalmazott tevékenységek különböző fajtái, eszköztára, alkalmazásuk célja;

–    különböző összetételű közösségek drámajátékainak módszertani és eszköztárbeli különbségei (család, kortárscsoportok, vegyes korosztályú közösségek stb.);

–    látott színházi előadások elemző/értelmező/összehasonlító vizsgálata.

4.2. Mozgás és tánc:

–    a közösségi táncos kulturális élet, a közösségi mozgásos, táncos alkalmak jellemző táncai;

–    tánc- és mozgásszínházi műfajok.

VIZUÁLIS KULTÚRA

ALAPELVEK, CÉLOK

A vizuális kultúra tanításának célja: hozzásegíteni a tanulókat a látható világ jelenségei, valamint a sajátos képi közlések, vizuális művészeti alkotások mélyebb átéléséhez, értelmezéséhez. Célja továbbá azon képességek, készségek fejlesztése, ismeretek átadása, amelyek a vizuális kommunikáció magasabb szintű műveléséhez, a látható világ használatához, alakításához, a kreativitás fejlesztéséhez szükségesek. A műveltségterület nem csupán a hagyományos képző- és iparművészettel foglalkozik, hanem magában foglalja a vizuális jelenségek, közlések köznapi formáit is, például a tömegkommunikáció vizuális megjelenéseit, az új, elektronikus médiumokhoz kapcsolódó jelenségeket és az épített környezetet is. Mivel a vizuális kultúra részterületei a képzőművészet, a vizuális kommunikáció, illetve a tárgy- és környezetkultúra a különböző életkorokban, sőt személyenként is eltérő mértékben képesek kifejteni motiváló hatásukat, illetve különböző képességek fejlesztésére alkalmasak, fokozott lehetőség nyílik a differenciálásra. A tantárgy elsődleges célja nem a művészeti képzés, így a művészet nem célja, hanem eszköze a vizuális nevelésnek. A vizuális kultúra hatékony tanítása meghatározó ismeretszerzési és feldolgozási eszközt biztosít a többi műveltségi terület oktatásához, és hatással van azok fejlesztési lehetőségeire is.

Az életkornak megfelelő fejlesztés a spirális felépítést indokolja, de itt csak az újonnan belépő tevékenységeket említjük, ami nem jelenti azt, hogy abban a képzési szakaszban a már korábban megjelenő tevékenységek ne szerepelnének továbbra is. A szabadkézi rajzolás például minden szakaszban fontos eleme a képzésnek. Mivel a vizuális nevelés fejlesztési célja komplex – más műveltségi területekhez hasonlóan – a megfogalmazott közműveltségi tartalom nem értelmezhető kizárólag ismeret jellegű tudáselemek felsorolásaként ebben az esetben sem.

FEJLESZTÉSI FELADATOK

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.     Megismerő- és befogadóképesség

1.1. Közvetlen tapasztalás útján szerzett élmények feldolgozása

1.2. Ismeretszerzés, tanulás, térbeli tájékozódás

1.3. Kommunikációs képességek

2.     Kreativitás

2.1. Alkotóképesség

2.2. Problémamegoldó képesség

3.     Önismeret, önértékelés, önszabályozás

1. Megismerő- és befogadóképesség

1.1. Közvetlen tapasztalás útján szerzett élmények feldolgozása

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Különböző anyagok élményszerű megtapasztalása, az élmények szóbeli megfogalmazása.

Tájékozódás a lakóhelyen és annak környékén vizuális elemek alapján.

Tárgyak, épületek, műalkotások, természeti látványképek megfigyelése, leírása, esztétikai minőségeinek jellemzése.

Eszköz nélkül és kéziszerszámmal végzett anyagalakítás.

Szabadkézi rajzolás, festés.

Jelenségek megfigyelése adott szempontok alapján, a célirányos figyelem fejlesztését szolgálva.

Az azonosságok és különbözőségek tudatosítása az érzékelhető tulajdonságok alapján.

Egyszerű téri helyzetek leírása, megjelenítése síkban vagy térben.

Ismert útvonal rajzának elkészítése.

Mozgásélmények megjelenítése. Időbeli folyamatok, változások megfigyelése, ábrázolása.

Egyszerű kéziszerszámok (művészeti és modellező eszközök) használata.

Különböző festőtechnikák kipróbálása.

Látványok, jelenségek kapcsán a célirányos megfigyelés szempontjainak önálló kiválasztása.

Tájékozódás ismeretlen városi környezetben. Tájékozódás térkép segítségével.

Látvány megjelenítése képi, szobrászi eszközökkel.

Formák helyes arányviszonyainak elemzése, megítélése.

Mozgások megfigyelése, megjelenítése.

A kifejezés, közlés különböző rajzi technikáinak használata.

Kézműves technikák munkafolyamatainak kipróbálása.

Műalkotások, építészeti és természeti térélmények megfogalmazása szóban és megjelenítése az ábrázolás során.

Műalkotások kompozíciójának elemzése.

Új technikák kipróbálása, a technika nyújtotta lehetőségek számbavétele.

Makettek, modellek konstruálása.

Saját munkák, gyűjtések felhasználása az elektronikus képalakítás során.

1.2. Ismeretszerzés, tanulás, térbeli tájékozódás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Megadott szempontok alapján tárgyak, anyagok gyűjtése.

Különböző tárgyak külső jegyeinek összehasonlítása.

Tárgyak, épületek, műalkotások csoportosítása különböző szempontok alapján.

Elemző beszélgetés műalkotásokról.

Vizuális jelek és jelképek alkotó használata.

Képek, látványok, események leírása, a leírás alapján annak megjelenítése síkban vagy térben.

Különböző mozgások vizuális rögzítése, síkbeli, térbeli megjelenítése.

Tárgyakkal, épületekkel, jelenségekkel, műalkotásokkal kapcsolatos információk gyűjtése.

A közvetlen környezetben található tárgyakon, épületeken a forma és a rendeltetés kapcsolatának elemzése.

Önálló kérdések megfogalmazása a tárgyalt témával kapcsolatban.

Rajzos és írásos válasz szóbeli vagy írásbeli kérdésekre.

Képek, látványok, események leírása, a leírás alapján annak megjelenítése síkban vagy térben.

Ismerkedés egyszerű kifejező- és tárgykészítő technikákkal.

Ábra alapján téri helyzet rekonstruálása.

Megfigyelt és elképzelt térbeli helyzetek pontos ábrázolása.

Tárgyak, épületek, jelenségek megadott szempontok alapján történő rajzos felmérése, elemzése, értelmezése.

Szabadkézi rajzvázlatok készítése, a vizuális memória segítségével is.

Időbeni folyamatok képi tagolása, értelmezhető megjelenítése.

Reklámok képi eszközeinek elemzése.

Műelemzés a formai jegyek alapján.

A művészettörténeti korszakok stílusjegyeinek vizsgálata.

A tanári előadás önálló jegyzetelése.

Párhuzamok keresése az irodalom, a zene, a dráma, a film és a vizuális művészetek egyes alkotásai között.

Összehasonlító tárgyelemzés (pl.: különböző kultúrák azonos tevékenységhez kapcsolódó tárgyainak összehasonlítása). Összehasonlító műelemzés.

Gyűjtött információ- és képanyag felhasználásával írásos összefoglaló készítése, következtetések levonása.

Önálló témakutatás.

A vizuális művészeti alkotások csoportosítása, műfaji besorolása.

A legkiemelkedőbb műalkotások, művészek jellemző kifejezőeszközeinek elemzése.

Tájékozódás valamely Európán kívüli kultúra művészetéről a történelmi, kultúrtörténeti összefüggések figyelembevételével. Szakkifejezések alkalmazása.

Kortárs művészeti alkotások elemző feldolgozása.

1.3. Kommunikációs képességek

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Egyszerű, vizuálisan értelmezhető jelzések, jelenségek, közlő ábrák értelmezése, készítése.

Az emberi gesztusok értelmezése.

A legfontosabb vizuális jelek, jelzések, szimbólumok értelmezése, alkotó használata.

Képi utasítások követése, illetve ilyenek létrehozása.

Fényképek, újságképek, reklámképek csoportosítása, olvasása, értelmezése.

Nem vizuális természetű információk (a népesség összetétele, családfa stb.) érzékletes, képi megfogalmazása diagramokban, grafikonokon.

A sík- és térbeli kifejezés, közlés vizuális nyelvi elemei (vonal, sík, forma, szín) korosztályi szintű használata különböző célú kompozíciókban.

A vizuális kommunikáció különböző formáinak csoportosítása.

Látványok, képek jellemzése, elemzése rajzban, szóban és írásban.

Egyszerű feliratok készítése.

Az alapvető térábrázolási módok célnak megfelelő kiválasztása, alkalmazása.

A tömegkommunikáció formáinak csoportosítása.

A technikai médiumok képalkotó módszereinek megismerése.

Vizuális reklámok elemzése.

2. Kreativitás

2.1. Alkotóképesség

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Történetek, versek, kitalált dolgok vizuális megjelenítése.

Átélt, elképzelt vagy hallott esemény vizuális megjelenítése.

Dramatizált történet előadása közösen készített bábokkal.

Új technikák kipróbálása.

Szabad asszociációs játékok.

Hang és kép együttes alkalmazása (például árnyjátékokban).

Reflektálás irodalmi, zenei, filmes élményekre saját, kifejező szándékú alkotásokban.

Egyszerű tárgy létrehozása.

Tervvázlatok készítése.

Felületek dekoratív kialakítása.

Gondolatok, érzelmek, hangulatok kifejezése a művészet képi, plasztikai műfajaiból tanult kifejezőeszközök, módszerek, technikák alkalmazásával.

Egy tárgy más funkcióra történő átalakítása.

Tárgytervezői feladatoknál természeti előképek alkalmazása.

Belső terek különböző funkciókra koncentráló önálló átrendezése.

Egyszerű terek, tárgyak tervezése, a célszerűség, illetve az esztétikai szempontok érvényre juttatásával.

Kísérletezés új anyagokkal, technikákkal.

Különböző esztétikai minőségek alkalmazása képi, plasztikai megjelenítésben.

2.2. Problémamegoldó képesség

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

 

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

 

A kapott feladatok irányított és önálló értelmezése.

Bizonyos munkafolyamatok, problémák tanári segítséggel történő megoldása.

Részfeladatok önálló

megoldása.

A gyakorlati feladatok önálló előkészítése, megoldása.

Rögtönzött eszközök készítése.

A gazdaságos anyaghasználat gyakorlása.

Adott probléma kapcsán önálló kérdések megfogalmazása.

A felmerülő első elképzelések, ötletek alapján vázlatok készítése.

A megfelelő megoldás kiválasztása, megvalósítása.

Máshol látott formai, technikai megoldások adekvát alkalmazása saját, kifejező szándékú alkotásokban.

A kapott feladat újrafogalmazása.

A problémamegoldás menetének megtervezése.

A megoldási lehetőségek, feltételek felmérése.

A választás indoklása.

Munkafolyamatok ésszerű, gazdaságos sorrendjének kialakítása.

A problémamegoldás folyamatának dokumentálása.

A folyamat elemzése, értékelése.

3. Önismeret, önértékelés, önszabályozás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Vizuális esztétikai jellegű preferenciák érvényre juttatása az alkotótevékenységekben.

Személyes preferenciák tudatosítása.

Saját képességek számbavétele.

Saját és mások munkájának összehasonlítása, értékelése tanári segítséggel.

Páros munkák.

Saját és mások alkotásának értékelése.

Saját értékek számbavétele.

Önkritika.

Együttműködés csoportmunkában.

Vizuális esztétikai jellegű preferenciák érvényre juttatása az alkotótevékenységekben.

Műalkotások elemzése során saját vélemény árnyalt megfogalmazása.

A személyes preferenciák elemzése, tudatos vállalása.

Vonzónak talált sémák elfogadása, illetve sémák felülbírálása.

Saját alkotófolyamatban a jó és a rossz döntések elemzése.

Saját és mások munkájának elemzése, értékelése.

KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

1–4. évfolyam

1. Vizuális nyelv és technikák

–    A vizuális nyelv alapvető elemeinek (pont, vonal, forma, tónus, szín), valamint ezek viszonyának használata és megkülönböztetése.

–    Képi elemek komponált megjelenítése és a kompozíciós elvek pontos megkülönböztetése.

–    Legalább két-két grafikai és színes technika alkalmazása, mintázás, anyagalakítás egyszerű anyagokból és eszközökkel, egyszerű nyomatkészítés, konstruálás, modellezés, kézműves technikák.

2. Kifejezés, képzőművészet

Alkotótevékenység

–    Átélt élmények, hallott, látott vagy elképzelt történetek vizuális megjelenítése síkban, térben és időben.

–    Önkifejezés, érzelmek kifejezése többféle eszközzel: verbálisan, vizuálisan, gesztussal.

Befogadó tevékenység

–    A művészeti és a képzőművészeti ágak legfontosabb megkülönböztető jegyeinek ismerete.

–    Művészeti alkotások, saját munkák, vizuális jelenségek leírása, elemzése, összehasonlítása különböző szempontok szerint.

3. Vizuális kommunikáció

Alkotótevékenység

–    Az egyszerű vizuális kommunikációt szolgáló megjelenések: jel, alaprajz, térkép tervezése.

–    Folyamat, mozgás megjelenítése egyszerű eszközökkel: folyamatábra, fázisrajz.

Befogadó tevékenység

–    A nonverbális kommunikációs közlési és kifejezési eszközök értelmezése.

–    A vizuális hatáskeltés eszközeinek ismerete.

–    A technikai képalkotás: fényképezés, film jelentőségének ismerete.

4. Tárgy- és környezetkultúra

Alkotótevékenység

–    Építmény makettjének elkészítése, környezetalakítás egyszerű eszközökkel.

–    Egyszerű tárgykészítés.

Befogadó tevékenység

–    A közvetlen környezet tereinek, épületeinek, tárgyainak megfigyelése, leírása, elemzése: funkció, anyaghasználat és formaalakítás szerint.

–    A környezettudatosság lehetőségeinek ismerete a vizuális kultúrában.

–    A múzeumok szerepének ismerete közvetlen tapasztalatok alapján.

–    A népi tárgykultúra és népi építészet legjellemzőbb példáinak ismerete és elemzése.

–    A legfontosabb nemzeti szimbólumok felismerése (nemzeti színek, nemzeti címer, országzászló, Országház, Szent Korona).

5–8. évfolyam

1. Vizuális nyelv és technikák

–    A vizuális nyelv alapelemeinek, valamint a viszonyaikat leíró kifejező és közlő szerep tudatos használata és pontos értelmezése.

–    Vizuális minőségek megkülönböztetése különböző eszközökkel.

–    Színtani alapok használata és ismerete.

–    Formaredukció használata és ismerete.

–    A kifejezésnek megfelelő kompozíció használata és ismerete.

–    A tér leképezési módjainak (vetület, axonometria, perspektíva) használata és ismerete.

–    Legalább négy különböző grafikai és színes technika használata alkotótevékenység során; tárgyalakítás szabad anyaghasználattal, modell- és makettkészítés; legalább egy kézműves technika alkalmazása; fotózás. A technikák legfontosabb jegyeinek felismerése: grafikai eljárások; festészeti eljárások; szobrászati technikák; kézműves technikák; digitális képalkotás.

2. Kifejezés, képzőművészet

Alkotótevékenység

–    Személyes élmények, elképzelt történetek, érzelmek vizuális megjelenítése különböző eszközökkel.

–    Modellek térbeli helyzetének, arányainak, plaszticitásának és színviszonyainak megfigyelése és ábrázolása különböző ábrázolási rendszerekben.

Befogadó tevékenység

–    A vizuális közlés köznapi és művészi formáinak megkülönböztető ismerete.

–    A képzőművészeti ágak, az építészet, a design főbb jellemzőinek ismerete.

–    A legjelentősebb művészettörténeti stíluskorszakok és -irányzatok elemi ismerete a legjellemzőbb alkotókon és alkotásokon keresztül: ősművészet (ajánlott: Stonehenge), ókori Kelet (ajánlott: gizai piramisegyüttes), görög és római művészet (ajánlott: athéni Akropolisz, római Colosseum); bizánci művészet, honfoglalás kora (ajánlott: a nagyszentmiklósi kincs), romanika (ajánlott: jáki templom), gótika (ajánlott: amiens-i székesegyház, Giotto), reneszánsz (ajánlott: Leonardo da Vinci, Michelangelo Buonarroti, Raffaello Santi), barokk (ajánlott: Esterházy-kastély, Pieter Pauwel Rubens, Rembrandt Harmensz van Rijn), klasszicizmus (ajánlott: Pollack Mihály: Nemzeti Múzeum), romantika és realizmus (ajánlott: Steindl Imre: Országház, Munkácsy Mihály), impresszionizmus (ajánlott: Edouard Manét, Claude Monet), XIX–XX. század fordulójának irányzatai, XX. századi modern művészet, kortárs művészet.

–    Múzeumok (közgyűjtemények) látogatása; rendeltetésének, szerepének ismerete.

3. Vizuális kommunikáció

Alkotótevékenység

–    Bonyolultabb vizuális kommunikációt szolgáló megjelenések tervezése.

–    Idő- és térbeli változások megjelenítése képsorozatokkal.

–    Kép és szöveg együttes alkalmazása többféle céllal.

Befogadó tevékenység

–    A mindennapi élet vizuális kommunikációs jelzéseinek és tömörített képi közléseinek megkülönböztetése és értelmezése.

–    Magyarázó rajz, képes használati utasítás, grafikon, diagram pontos értelmezése.

–    A reklám hatásmechanizmusának elemzése.

–    A technikai képalkotás lehetőségeinek (fényképezés, film) ismerete és megértése.

–    Mozgóképi kifejezőeszközök vizuális értelmezése.

4. Tárgy- és környezetkultúra

Alkotótevékenység

–    Egyszerű tárgyak tervezése, áttervezése és modellezése.

–    Egyszerű tértervezés és téralakítás különböző eszközökkel.

Befogadó tevékenység

–    A környezettudatosság lehetőségeinek ismerete, elemzése és értelmezése.

–    Az építészet legfontosabb alátámasztó és térlefedő lehetőségeinek, illetve alaprajzi elrendezéseinek ismerete.

–    A lakás-, lakókörnyezet-tervezés legfontosabb szempontjainak ismerete, elemzése.

–    Történeti korok, európai és Európán kívüli, illetve a modern társadalmak tárgyi környezetének leírása, elemzése példák alapján.

–    Lakóhelyhez közeli néprajzi tájegység építészeti jellegzetességeinek, viseletének és kézműves tevékenységének elemzése.

–    A legfontosabb szimbolikus nemzeti tárgyak, épületek ismerete.

9–12. évfolyam

1. Vizuális nyelv és technikák

–    A képi-plasztikai, a téri, a verbális, a zenei kifejezés hasonlóságainak és különbségeinek ismerete.

–    A vizuális nyelv eszközeinek komplex értelmezése és használata különböző kontextusban.

–    A térbeli alkotás eszközeinek (tér, tömeg, anyag, szerkezet, forma, arány, ritmus, kontraszt, fény, szín) alapvető ismerete és alkalmazása.

–    Összetett arányviszonyok érzékeltetése, formarend, az aranymetszés tudatos alkalmazása és felismerése.

–    A formaredukció felismerése és kreatív, önálló felhasználása.

–    Kompozíciós elvek tudatos alkalmazása és értelmezése.

–    Térábrázolási módok közlési szándéknak megfelelő alkalmazása és lényegének ismerete.

–    Legalább négy különböző grafikai és színes technika használata alkotótevékenység során; tárgyalakítás szabad anyaghasználattal, modell- és makettkészítés; legalább egy kézműves technika alkalmazása; legalább egy digitális képalkotó technika alkalmazása. A technikák legfontosabb jegyeinek felismerése.

2. Kifejezés, képzőművészet

Alkotótevékenység

–    Élmények, elvont gondolatok, érzelmek, hangulatok kifejezése.

–    Művészeti (zenei, irodalmi) élmények asszociációkra épülő vizuális feldolgozása.

–    Modellek (tárgyak, formák) térbeli helyzetének, arányainak és színviszonyainak nézőpontnak megfelelő ábrázolása különböző eszközökkel.

–    Rekonstrukciós rajzok készítése a tanult ábrázolási rendszerekben.

Befogadó tevékenység

–    A képzőművészet és más művészeti ágak kapcsolatának értelmezése.

–    A művészet stíluskorszakait reprezentáló legfontosabb művészeti alkotások, alkotók felismerése, jelentőségének megértése (ajánlott: Willendorfi Vénusz, II. Ramszesz sziklatemploma, Echnaton fáraó családjával, a knósszoszi palota, a Dárdavivő, a Delphoi kocsihajtó, Laokoón-csoport, Pantheon, Augustus szobra, Santa Sabina, Trónoló Istenanya, pisai dóm, párizsi Notre-Dame székesegyház, a chartres-i katedrális üvegablakai, avignoni Pieta, Palazzo Farnese, Donatello, Massaccio, Michelangelo Buonarotti, Leonardo da Vinci, Raffaello Santi, Jan Van Eyck, Albrecht Dürer, Lorenzo Bernini, Pieter Pauwel Rubens, Rembrandt Harmensz van Rijn, Diego Velazquez, Vermeer van Delf), illetve a legjellemzőbb stílusirányzatok azonosítása jellemző példák alapján (ajánlott: Francisco Goya, Eugene Delacroix, Szinyei Merse Pál, Edouard Manét, Claude Monet, Paul Cézanne, Vincent van Gogh, Paul Gauguin, Antonio Gaudi, Auguste Rodin, Gustav Klimt, Edvard Munch, Rippl-Rónai József, Csontváry Kosztka Tivadar, Henry Matisse, Pablo Picasso, Marcel Duchamp, Marc Chagall, Salvador Dali, Kassák Lajos).

–    Műfajnak, témának megfelelő műelemző módszerek alkalmazása.

–    Tematikus ábrázolások: az ember-, a tér- és a mozgásábrázolás legfontosabb változásainak elemzése.

–    Eltérő kultúrák legfontosabb vizuális jellemzőinek összehasonlítása.

–    A legjelentősebb művészettörténeti stíluskorszakok és -irányzatok legfontosabb jellemzőinek összegző ismerete: őskor, ókor, középkor, reneszánsz, barokk, klasszicizmus, romantika, realizmus, impresszionizmus, posztimpresszionizmus, historizmus, szecesszió, szimbolizmus, avantgárd irányzatok, absztrakt irányzatok, modernizmus és posztmodern, intermediális művészet, fotóművészet, Európán kívüli kultúrák.

–    Esztétikai minőségek megalapozott értékelése.

–    Legalább egy hazai múzeum, illetve egy kortárs gyűjtemény látogatása, profiljának és néhány fontos darabjának elemző ismerete.

3. Vizuális kommunikáció

Alkotótevékenység

–    Összetett vizuális kommunikációt szolgáló megjelenés tervezése.

–    Vizuális közlés szöveggel és képpel különböző célok érdekében.

–    Egyszerű mozgóképi közlés tervezése.

–    Komplex vizuális vagy audiovizuális közlés (kép, fény, hang, mozgás) tervezése.

Befogadó tevékenység

–    A tömegkommunikáció eszközeinek és formáinak ismerete és értelmezése.

–    A technikai képalkotás: fotó, mozgókép műtípusainak ismerete és megértése.

–    Mozgóképi kifejezés eszközeinek ismerete és elemzése.

4. Tárgy és környezetkultúra

Alkotótevékenység

–    Tárgytervezés megadott szempontok alapján.

–    Egyszerű téralakítás, környezet felmérése és adott célnak megfelelő áttervezése.

–    A tervező folyamat dokumentálása vizuálisan és szöveggel.

Befogadó tevékenység

–    Az építészet fejlődésének összegző ismerete és összehasonlító elemzése a modern, kortárs építészet irányzatainak példáival.

–    Történeti korok, európai és Európán kívüli, illetve modern társadalmak tárgyi és épített környezetének elemzése több szempont alapján.

–    A formatervezés (design) és a fogyasztói szokások összefüggéseinek ismerete és elemzése.

–    Divat (öltözködés, személyes tárgyak) fogalmának értelmezése és elemzése.

–    A Kárpát-medence tájegységein belül legalább két néprajzi tájegység ismerete.

–    A környezet- és a műemlékvédelem vizuális kultúrában betöltött szerepének ismerete.

MOZGÓKÉPKULTÚRA ÉS MÉDIAISMERET

ALAPELVEK, CÉLOK

A Mozgóképkultúra és médiaismeret tanításának célja az alapvető médiaműveltség megszerzése, különös tekintettel a mozgóképi szövegértés fejlesztésére, a média társadalmi szerepének és működésmódjának feltárására. Olyan képesség- és személyiségfejlesztő eszközrendszer, amely szükséges ahhoz, hogy a tanulók magabiztosan tudjanak tájékozódni és választani a hagyományos és az új médiumok világában, hogy értő, kritikus, egyenrangú résztvevői lehessenek az új társadalmi színtereken zajló érintkezésnek. A médiademokrácia felelős állampolgárainak médiaműveltséggel (is) rendelkezniük kell.

A műveltségterület tartalmi elemei és fejlesztési céljai között egyaránt szerepelnek művészetpedagógiai, kommunikációs, társadalomismereti, illetve az anyanyelvi kultúrával kapcsolatos összetevők.

A kritikai médiatudatosság fejlesztésében – összhangban a gyermekvédelem, az értékelvű pedagógia és a médiaműveltség fejlesztésére vonatkozó európai uniós ajánlásokkal – kitüntetett szerepet játszik:

–    a közvetlen tapasztalat és a technikai reprodukciók virtuális világának megkülönböztetése;

–    az értékhordozó audiovizuális művek, különösen az európai és a magyar filmművészet alkotásainak megismerése, a hazai audiovizuális kulturális örökség védelme;

–    a kritikai készség fejlesztése, a médiatartalmak tudatos megválasztása;

–    a kereskedelmi kommunikációval és reklámmal kapcsolatos megfontolt fogyasztói szerep kialakítása;

–    tudatos és kreatív részvétel az online kommunikációban;

–    az adatbiztonsággal, jogtudatossággal, a függőség és egyéb veszélyek elkerülésével kapcsolatos ismeretek tudatosítása;

–    a közösségi tartalmak előállításához kapcsolódó etikai szabályok elsajátítása, a felelősség, a tájékozottság fejlesztése.

E célok az életkori sajátosságok figyelembevételével, a tevékenység-központú, kreatív médiapedagógia eszközeivel érhetők el, élménygazdag helyzetekben, játékos, alkotó vagy a disputa módszerre épülő feladatokkal, művek és műsorok feldolgozásával, önálló és csoportosan végezhető kreatív gyakorlatokkal.

FEJLESZTÉSI FELADATOK

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.    Olvasás és szövegértés, elemzés

2.    Ismeretszerzés

3.    Kommunikáció

4.    Kritikai gondolkodás

1. Olvasás, szövegértés, elemzés

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

Az olvasási készség és a szókincs fejlesztése médiaszövegekkel.

Médiaszövegek felidézése.

A médiatartalmak valóságstátusának megértése.

Egyszerű helyszín- és idő-, illetve karakter- és konfliktusviszonylatok felismerése, megfigyelése.

Az emberek viselkedésének megfigyelése a valóságban és a filmeken, televíziós műsorokban.

A média különféle funkcióinak felismerése.

Mozgóképi szövegek felidézése, a mozgóképi memória működtetése.

A médiaszövegek nyelvi természetének tudatosítása, az elbeszélés és jelentésalkotás elemi eszközeinek felismerése:

-    az emberek viselkedésének megfigyelése a valóságban és a filmeken, illetve a televíziós műsorokban; hasonlóságok, eltérések azonosítása;

-    adott szöveg fikciós vagy dokumentum jellegének megfigyelése, felismerése;

-    összetettebb tér- és idő, illetve karakter- és konfliktusviszonylatok felismerése.

A szerzői nézőpont, a szemléleti és műfaji keretek, a műsortípusok felismerése, az ezeket szolgáló audiovizuális kifejezési eszközök azonosítása.

Az elbeszélés szerzői és műfaji lehetőségeinek tanulmányozása klasszikus és kortárs filmalkotások példáján.

Intertextualitás felismerése.

Azonos események eltérő médiareprezentációinak összevetése.

 

Mozgóképi szövegkörnyezetben megfigyelt emberi kommunikáció értelmezése, kifejtése élőszóban és írásban.

Mozgóképi szövegkörnyezetben megfigyelt egyszerűbb (teret és időt formáló) képkapcsolatok, kép- és hangkapcsolatok értelmezése élőszóban és írásban.

Az új média alapvető jellemzőinek tudatosítása.

Sztereotípiák és konvenciók azonosítása a mozgóképi szövegkörnyezetben.

A filmelbeszélés eszközrendszere.

Mozgóképi szövegkörnyezetben megfigyelt asszociatív-intellektuális képkapcsolatok, státusjátékok értelmezése élőszóban és írásban.

Nem lineáris szövegformák elemzése.

Sztereotípiák és konvenciók azonosítása a mediatizált szövegkörnyezetben.

Azonos események eltérő médiareprezentációinak összevetése.

2. Ismeretszerzés

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

A médiumok jelenlétének és befolyásának tudatosítása a mindennapi környezetben.

Ismerkedés a médiaszövegek előállítását jellemző sajátos tevékenységformákkal.

Az audiovizuális szövegek, műsorok előállításával, nyelvi jellemzőivel, közvetítésével, befogadásával és értelmezésével kapcsolatos tapasztalatok megbeszélése.

A biztonságos internethasználattal kapcsolatos ismeretek elsajátítása.

A médiaeszközök használatának alapszintű elsajátítása.

A kommunikáció és a nyilvánosság története legfontosabb mozzanatainak megismerése.

A mediatizált nyilvánosságot jellemző fontosabb tények megismerése.

A média működésével kapcsolatos tények, anyagok gyűjtése keresőprogram használatával.

A biztonságos internethasználat szempontjainak tudatosítása.

A tömegkommunikációt és a mediatizált nyilvánosságot jellemző tények, modellek megismerése.

Az audiovizuális szövegek, műsorok előállítását, nyelvi jellemzőit, közvetítését és értelmezését leíró fontosabb fogalmak és alapvető összefüggések elsajátítása.

Információforrások szűrése szempontjainak elsajátítása, gyakorlása.

3. Kommunikáció

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

A közvetlen kommunikáció jelzéseinek, illetve a közvetett kommunikáció eszközeinek megfigyelése, tudatosítása.

Elemi mozgóképi szövegalkotó kódok felismerése, alkalmazása: mozgóképolvasás, -írás.

A mozgókép jelrendszere, kifejezőeszközei életkornak megfelelő szintű felismerése és alkalmazása audiovizuális szövegek olvasása és létrehozása során.

Átélt, elképzelt vagy hallott egyszerűbb események mozgóképi megjelenítésének megtervezése, esetleg kivitelezése az életkornak megfelelő szinten (például storyboard, animáció, interjú).

Ismerkedés az animáció eszközeivel.

Részvétel a hálózati kommunikációban.

Sajátos mozgóképi szövegalkotó kódok felismerése és alkalmazása (mozgóképírás, -olvasás).

Összetettebb (időben és térben elkülönülő) cselekmények megjelenítése, tagolása.

Átélt, elképzelt, hallott esemény mozgóképi vagy más médiaszöveggel történő megjelenítésének megtervezése, kivitelezése egyszerű eszközökkel.

Részvétel a lokális nyilvánosságban az etikus magatartási normák figyelembevételével, a magánszféra védelmének, az információs önrendelkezés jogának és a közösség érdekeinek megjelenítésére vonatkozó szempontok tudatosításával.

Az e-szolgáltatások
(pl.: e-kereskedelem, e-bankolás,
e-igazgatás) igénybevétele a szerzői és személyiségi jogi normák ismeretében.

4. Kritikai gondolkodás

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

A saját médiafogyasztási szokások tanulmányozása, erre alapozott játék, mű- és műsorválasztás.

Az életkori sajátosságoknak és az elvárható tájékozottságnak megfelelő beszélgetés a média használatával kapcsolatos megfigyelések alapján a média szerepéről, működésmódjáról, különösen:

-    a reklámok szerepéről, használatáról;

-    a mediális információforrások hitelességéről.

A közönség médiafogyasztási szokásainak kritikus megfigyelésére alapozott tudatos mű- és műsorválasztás.

A lényeg kiemelése írott, látott és hallott szövegekből.

Az életkori sajátosságoknak és az elvárható tájékozottságnak megfelelő vita a média használatával kapcsolatos megfigyelések alapján a média társadalmi szerepéről, működésmódjáról, különösen:

-    a médiahasználattal kapcsolatos függőségekről;

-    a normaszegések (pl.: nyílt vagy kódolt rasszizmus, médiaerőszak, testkép normák) megjelenéséről;

-    a médiafinanszírozással összefüggő kérdésekről;

-    a médiatechnológiai folyamatokról, konvergenciáról;

-    a saját tartalmak közzétételéről, a személyes adatok védelméről.

Önálló kérdések megfogalmazása a tárgyalt témával kapcsolatban, érvek gyűjtése a feltevések mellett és ellen.

A médiaszöveg befogadásának tanulmányozása.

A lényeg kiemelése írott, látott és hallott szövegekből.

Médiáról, médiajelenségekről szóló publicisztika, vitaműsor, internetes elemzés értelmezése, megvitatása. Önálló kérdések megfogalmazása a tárgyalt témával kapcsolatban.

Az életkori sajátosságoknak és az elvárható tájékozottságnak megfelelő érvkészlettel és példákkal alátámasztott vita a média társadalmi szerepéről, működésmódjáról, különösen:

-    a médiahasználattal kapcsolatos függőségekről;

-    a normaszegések (pl.: nyílt vagy kódolt rasszizmus, öncélú szexualitás) reprezentációjáról;

-    a médiabefolyásolásról, manipulációról, az üzleti és politikai hatalom, valamint a média viszonyáról;

-    a médiatechnológiai folyamatokról, konvergenciáról;

-    a saját tartalmak közzétételéről, az erkölcsi és jogi normák alkalmazásáról;

-    a médiára vonatkozó szabályozás elveinek és gyakorlatának problémáiról.

Önálló esettanulmány készítése a médiahasználat és -hatás tárgykörében. Érvek gyűjtése a feltevések mellett és ellen. Ellenérvek gyűjtése a tárgyhoz tartozó, mások által meghatározott, különböző álláspontok cáfolatára.

A művekben, műsorokban megjelenő konfliktusok, viselkedési módok és megoldások tudatos kritikai elemzésén, illetve a valóságismereten alapuló szövegalkotási gyakorlatok.

A korosztály sajátosságainak megfelelő, rövid, árnyalt és pontos fogalmazásra törekvő médiaszövegek létrehozásának előkészítése és azok kivitelezése.

KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

1–4. évfolyam

1. A média kifejező eszközei

–    Az egyes médiumok néhány jellemzője. Kapcsolatteremtés a hagyományos és az új médiában.

–    Egyszerű történetek átfordítása különböző médiumokra a rajz, az írás és a szerepjáték eszközeivel. Kapcsolatteremtés, véleménynyilvánítás, önkifejezés az online kommunikációban.

–    A kép- és hangrögzítő eszközök használatának elemi technikái. Egyszerű képsorozat, hanganyag tervezése, kivitelezése, meseszerkesztés.

2. A média társadalmi szerepe, használata

–    Valóság, képzelet, fikció. A médiavalóság mint konstruált világ. Közvetlen és közvetített tapasztalat.

–    Tájékozódás a világhálón. Online közösségek, a kialakult szokások értelme. A médiahasználattal kapcsolatos kockázatok, problémák tudatosítása. A biztonságos internethasználat segítése.

–    Ismerkedés médiaszövegekkel: a korosztálynak szóló alkotásokkal, különös tekintettel a mesére és az animációra.

5–8. évfolyam

1. A média kifejező eszközei

–    A figyelemirányítás, a hangulatteremtés és az ábrázolás legfontosabb eszközei. A történet felépítése. A tér-időszervezés néhány jellegzetes eszköze.

–    Verbális tartalmak képi vagy audiovizuális adaptációja; a kifejező eszközök tudatosítása a médiaszöveg értelmének megváltoztatását eredményező beavatkozásokkal.

–    Az újság tartalmi és formai jellemzése, a nyomtatott és az online felületek összehasonlítása. Sajtóműfajok.

–    Ismerkedés a korosztálynak kínált művekkel, műsorokkal; szerkezetük, kifejezésmódjuk elemzése, összehasonlítása. Szövegtípusok a hagyományos és az új médiában.

–    A valós és virtuális tér különbségének tudatosítása. Önreprezentáció megtervezése. Anyaggyűjtés, audiovizuális szöveg létrehozása online források alapján.

2. A média társadalmi szerepe, használata

–    A kommunikáció történetének alapfordulatai: írás, nyomtatás, távközlés és képrögzítés, internet és hálózati kommunikáció.

–    A médiatartalom létrehozásának szereplői, a médiaszöveg megalkotásának célja, az alkotói szándék, célcsoportok.

–    Médiahasználati szokások: a média közönsége és az interaktivitás lehetőségei. Az internetes és mobilkommunikáció főbb jellemzői, a társadalmi részvétel lehetőségei. A hálózati kommunikáció hatása az életmódra.

–    Társadalmi csoportok, közéleti események ábrázolása, megjelenítése a médiában (sztereotípia, reprezentáció, tematizáció).

–    A médiában megjelenő erőszak, a jelenség értelmezése és hatásának tudatosítása.

–    Médiaetika: alkotók és felhasználók felelőssége az írott és elektronikus médiában. Egyének és közösségek jogai.

–    Biztonságos internethasználat.

9–12. évfolyam

1. A média kifejezőeszközei

–    A figyelemirányítás, a hangulatteremtés és az értelmezés legfontosabb eszközei (nézőpont, távolság, fényviszonyok, mozgás, szerepjáték, montázs), ezek hatásmechanizmusa különböző művek példáján és gyakorlatokon keresztül.

–    Nem-lineáris és összetett cselekményű szövegformák felismerése, tagolása, értelmezése, létrehozása.

–    A mindennapi kommunikáció formái (chat, SMS, fórum) és nyelvi sajtosságai. Identitások megjelenítése a virtuális térben. Az internetes szövegépítkezés sajátosságainak megismerése, blogok, közösségi oldalak stb. elemzése és készítése.

–    Valóságábrázolás és hitelesség a médiaszövegekben.

–    Ismerkedés művekkel, műsorokkal (műfajfilmek, szerzői filmek, televíziós műsorok, videojátékok és internetes tartalmak) ezek elemzése, archetípusok vizsgálata, a hatásmechanizmusuk megértése, személyes értelmező vélemény megfogalmazása.

–    Médiaszövegekről szóló írások, kritikák, elemzések, tanulmányok.

2. A média társadalmi szerepe, használata

–    A nyilvánosság átalakulása, a hálózati kommunikáció. A média közösségszervező funkciói.

–    Tömegtájékoztatás és demokrácia: a nyilvános beszéd szabadsága és felelőssége; média és hatalom; a hír értéke. Tartalomszabályozás, cenzúra, médiatörvény. Erkölcsi normák, médiaetika.

–    A médiaipar működése, a reklám hatásmechanizmusa, nézettségnövelő stratégiák, infotainment (információátadás szórakoztató formában vagy olyan műsortípus, amely a tájékoztató és szórakoztató funkciót egyaránt meg kívánja valósítani).

–    Kultúra és tömegkultúra.

–    Jelenségek a médiában: az erőszak (okok, hatások, kezelésük); sztárok és szenzációk; a nemi szerepek reprezentációja; virtuális valóság. Társadalmi csoportok, közéleti események ábrázolása, megjelenítése a médiában (sztereotípia, reprezentáció, tematizáció, szövegek bekapcsolása az aktuális diskurzusokba).

–    A közösségek és az egyén az információs társadalomban. Az online életforma hatása a személyiség fejlődésére és a társas kapcsolatokra, a tanulásra, a munkavégzésre, valamint a szabadidő eltöltésére.

II.3.8. INFORMATIKA

A) ALAPELVEK, CÉLOK

Az információ és annak felhasználása központi szerepet foglal el a jelenkori társadalmak működésében. Az információ megszerzéséhez, megértéséhez, feldolgozásához, alkotó alkalmazásához szükséges ismeretek, készségek elsajátítása elengedhetetlen. Az intelligens és interaktív hálózati technológiák, szolgáltatások fejlődésével, valamint elterjedésével kibővültek a kommunikáció lehetőségei, ami jelentősen befolyásolja a személyközi társas-kulturális kapcsolatokat. A tanulóknak gyakorlatot kell szerezniük a különböző kommunikációs technológiák használatában annak érdekében, hogy a dinamikusan változó kommunikációs környezetben eligazodjanak, tudatosan és felelősen éljenek az információszerzési és interaktív lehetőségekkel. Az oktatási rendszernek tehát lehetővé kell tennie, hogy a tanulók megismerkedhessenek az információs technológiákkal, valamint az információkezelés jogi és etikai szabályaival.

Az informatikai eszközök és információforrások használata veszélyeket is hordoz. A tanulóknak meg kell ismerniük az információk és a gondolkodás összefüggéseit, az informatikai környezet egészségre gyakorolt hatását, a túlzott használat ártalmait, valamint az információs technológia használatának legális kereteit.

A multimédia kommunikációban betöltött szerepe egyre jelentősebb, így az írott szöveg mellett az informatika tanítása során az audiovizuális elemekkel is foglalkozni kell.

Az informatika mindennapi életünk szerves részévé vált. A földrajzi elhelyezkedésből és az anyagi különbségekből adódó esélyegyenlőtlenség jelentősen csökkenthető az informatikai eszközök és a könyvtári szolgáltatások használatával. Az információ nyilvánossá és mindenki számára hozzáférhetővé válása esélyt ad a demokrácia erősítésére.

Az informatikaoktatás célja a praktikus alkalmazói tudás, a készség- és képességfejlesztés mellett a logikus, algoritmikus gondolkodás és a problémamegoldás tanítása. A műveltségi terület fontos feladata, hogy felkészítse a tanulókat az informatikai eszközök, információforrások önálló és csoportos használatára.

Az informatika műveltségterület fejlesztési céljai akkor valósulhatnak meg, ha az egyes tantárgyak, műveltségterületek tanítása és a tanórán kívüli iskolai tevékenységek szervesen, összehangolt módon kapcsolódnak az informatikához. Az informatika műveltségterület egyes elemeinek elsajátíttatása, a készségek fejlesztése, az informatikai tudás alkalmazása tehát valamennyi műveltségterület feladata.

B) FEJLESZTÉSI FELADATOK

A fejlesztési feladatok szerkezete

1.    Az informatikai eszközök használata

2.    Alkalmazói ismeretek

2.1.    Írott és audiovizuális dokumentumok elektronikus létrehozása

2.2.    Adatkezelés, adatfeldolgozás, információmegjelenítés

3.    Problémamegoldás informatikai eszközökkel és módszerekkel

3.1.    A probléma megoldásához szükséges módszerek és eszközök kiválasztása

3.2.    Algoritmizálás és adatmodellezés

3.3.    Egyszerűbb folyamatok modellezése

4.    Infokommunikáció

4.1.    Információkeresés, információközlési rendszerek

4.2.    Az információs technológián alapuló kommunikációs formák

4.3.    Médiainformatika

5.    Az információs társadalom

5.1.    Az információkezelés jogi és etikai vonatkozásai

5.2.    Az e-szolgáltatások szerepe és használata

6.    Könyvtári informatika

A táblázatokban található nyilak („„) azt jelzik, hogy az adott tevékenység a felsőbb évfolyamokon is folytatódik, a következő képzési szakaszra érvényes kiegészítésekkel.

1. Az informatikai eszközök használata

A fejlesztési feladatok meghatározása/kijelölése során nem az ösztönös, rutinszerű használatra, hanem az eszközök lehetőségeinek ismeretére, tudatos, alkotó felhasználására helyezzük a hangsúlyt.

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Ismerkedés az adott informatikai környezettel.

Adott informatikai környezet tudatos használata.

Tájékozódás a különböző informatikai környezetekben.

Az informatikai környezet tudatos alakítása.

 

Az informatikai eszközök egészségre gyakorolt hatásának megismertetése, „„

„„ a szerzett ismeretek bővítése.

Az egészséges munkakörnyezet megteremtése.

A számítógéppel való interaktív kapcsolattartás ismert programokon keresztül, „„

„„ valamint a legszükségesebb perifériák bemutatása és használata.

Az informatikai eszközök működési elveinek megismerése és használata.

A számítógépes perifériák megismerése, használatbavétele, működésük fizikai alapjai.

Alkalmazások kezelésének megismerése.

Az operációs rendszer alapműveleteinek megismerése.

Az operációs rendszer és a számítógépes hálózat alapszolgáltatásainak használata.

Az operációs rendszer, a számítógépes hálózat, valamint a kapcsolódó egyéb szolgáltatások megismerése és használata.

 

 

Az ismert eszközök közül az adott feladat megoldásához alkalmas hardver- és szoftvereszköz kiválasztása.

Az összetett munkához szükséges eszközkészlet kiválasztási szempontjainak megismerése.

 

 

 

Az adatok biztonságos tárolása.

2. Alkalmazói ismeretek

A kiemelt részterületek: szövegszerkesztés, ábra-, (fény)kép- és videoszerkesztés, multimédia-fejlesztés, prezentáció készítése, táblázatkezelés, adatbázis-kezelés.

2.1. Írott és audiovizuális dokumentumok elektronikus létrehozása

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Egyszerű, rajzos és személyhez kötődő dokumentumok készítése.

A rajzeszközök megfelelő használata, „„

„„ rajzos-szöveges dokumentumok létrehozása, átalakítása, formázása, mentése. Szövegműveletek végrehajtása.

Rajzos-szöveges, táblázatos dokumentumok létrehozása, átalakítása, formázása. A dokumentumtípusok megismerése.

Összetettebb dokumentumok létrehozása, átalakítása, formázása.

Különböző formátumú produktumok készítése, a megfelelő formátum célszerű kiválasztása.

Egyszerű zenés alkalmazások, animációk elkészítése és használata.

Multimédiás dokumentumok előállítása kész alapelemekből, „„

„„ illetve az alapelemek készítése. Előadások, bemutatók készítése.

Multimédiás dokumentumok készítése. Interaktív anyagok, bemutatók készítése.

A feladat megoldásához szükséges alkalmazói környezet használata, „„

„„ alkalmazói eszközök kiválasztása és komplex használata.

2.2. Adatkezelés, adatfeldolgozás, információmegjelenítés

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A környezetünkben lévő személyek, tárgyak jellemzőinek kiválasztása, rögzítése.

Az adat szemléltetését, értelmezését, vizsgálatát segítő eszközök megismerése, „„

„„ eszközök, illetve módszerek megismerése, „„

„„eszközök kezelése.

Adatok csoportosítása, értelmezése, „„

„„ táblázatba rendezése, „„

„„ azok grafikus ábrázolása, következtetések levonása, „„

„„ statisztikai jellemzők kiszámolása, következtetések levonása.

Néhány közhasznú információforrás megismerése, „„

„„ használata.

Adatbázisokból való információszerzés módjainak megismerése.

Adatbázisokból, számítógépes hálózatból való információszerzés megismerése.

 

Adatkeresés digitális tudásbázis-rendszerben (SDT), „„

„„ a megtalált információ rögzítése, értelmezése, feldolgozása.

Adatok tárolásához szükséges egyszerű adatbázis kialakítása.

 

Térképhasználati ismeretek alapozása, „„

„„ keresése az interneten.

Térinformatikai alapismeretek.

3. Problémamegoldás informatikai eszközökkel és módszerekkel

Természeti és társadalmi környezetünk megértéséhez modelleket alkotunk, e modelleket pedig számítógéppel is létrehozhatjuk és vizsgálhatjuk. Adatstruktúrákkal dolgozunk, tevékenységsorozatokat, kommunikációs és információkeresési folyamatokat tervezünk. Cél, hogy a tanulók elsajátítsák a számítógépes problémamegoldás tervezésének és megvalósításának módszereit, képesek legyenek a megoldáshoz leginkább megfelelő hardver-szoftver eszközök kiválasztására. Ha a problémamegoldás során több eszközt használnak, akkor meg tudják oldani a közöttük levő adatátadás feladatát.

3.1. A probléma megoldásához szükséges módszerek és eszközök kiválasztása

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Információ kifejezése beszéddel, írással, rajzzal, jelekkel, „„

„„ jellemző felhasználási lehetőségeinek megismerése.

 

 

Az algoritmus hétköznapi fogalmának megismerése.

Az algoritmus informatikai fogalmának megismerése.

A problémák megoldásához szükséges eszközök és módszerek megismerése, „„

„„ valamint ezek komplex alkalmazása.

Problémák megoldása részben tanári segítséggel, részben önállóan.

Problémák megoldása önállóan, illetve irányított csoportmunkában, „„

„„ munkacsoportban. A problémamegoldó tevékenység tervezése.

Ábra készítése teknőcgrafikával.

A robotika alapjainak megismerése, „„

„„ egyszerű vezérlési problémák megoldása.

 

3.2. Algoritmizálás és adatmodellezés

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Egyszerűbb algoritmusok felismerése, megfogalmazása, végrehajtása.

Adott feladat megoldásához tartozó algoritmusok megfogalmazása, megvalósítása számítógépen, „„

„„ a feladat megoldásához algoritmuselemek, algoritmusok tervezése, végrehajtása, „„

„„ algoritmusok elemzése.

 

A problémamegoldás során az ismert adatokból az eredmények meghatározása.

A problémamegoldáshoz szükséges adatok és az eredmény kapcsolata, „„

„„ megtervezése, értelmezése.

 

 

Elemi és összetett adatok megkülönböztetése, kezelése, „„

„„ használata. Adatmodellezés, egyszerű modellek megismerése.

Egy egyszerű, automata elvű fejlesztőrendszer használata.

Feladatok megoldása egyszerű, automata elvű fejlesztőrendszerrel.

Robotvezérlési, grafikai feladatok megoldása fejlesztőrendszerrel.

 

3.3. Egyszerűbb folyamatok modellezése

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A tanuló által a hétköznapokban használt modell vizsgálata eltérő paraméterekkel.

A szabályozó eszközök hatásának megfigyelése oktatóprogramokban.

Véletlen jelenségek modelljeinek megismerése, a paramétermódosítás hatásainak megfigyelése.

Mérések és szimulációk, a paramétermódosítás hatásai, törvényszerűségek megfogalmazása, modellalkotás egyszerű tevékenységekre.

4. Infokommunikáció

Ahhoz, hogy a magán, a hivatalos és a közérdekű kommunikációban hatékony legyen a részvétel, ismerni kell az egyes kommunikációs formák közti különbségeket, eltérő funkcióikat, hatásaikat és technikai megvalósításuk módjait.

4.1. Információkeresés, információközlési rendszerek

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Egyszerű helyzetekkel kapcsolatos kérdések megfogalmazása.

Keresőkérdések megfogalmazása.

Összetett keresések űrlapok segítségével.

 

Irányított információkeresés „„

„„ és eredményének értelmezése.

Hatékony, céltudatos információszerzés.

Önálló információszerzés.

 

Információforrások irányított kiválasztása, „„

„„ hitelességének vizsgálata, szelektálása.

Az információk közlési célnak megfelelő alakítása, a manipuláció felismerése.

 

 

Nyomtatásra és webes publikálásra szánt dokumentumok készítése.

A publikálás módszereinek megismerése.

4.2. Az információs technológián alapuló kommunikációs formák

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

 

Az információ küldésének és fogadásának megismerése.

A kommunikációs modell megismerése.

Infokommunikációs eszközök használata, a mobilkommunikációs eszközök megismerése.

Kommunikációra képes eszközök összekapcsolási lehetőségeinek megismerése.

Az elterjedt infokommunikációs eszközök lehetőségeinek és kockázatainak megismerése.

Kapcsolatteremtés infokommunikációs eszközök útján.

Felelős magatartás az online világban.

Az online kommunikációban rejlő veszélyek elleni védekezés.

A kommunikációs célnak megfelelő választás a médiumok között.

A fogyatékkal élőkkel folytatott és a fogyatékkal élők közötti kommunikációt biztosító eszközök megismerése.

Az infokommunikációs eszközök mindennapi életre gyakorolt hatásának vizsgálata.

4.3. Médiainformatika

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Az informatikai eszközöket alkalmazó média egyes lehetőségeinek megismerése.

Internetes portálok, szöveges és képi információforrások használata.

A hagyományos médiumok modern megjelenési formáinak megismerése, alkalmazásuk a megismerési folyamatban.

A hagyományos médiumoktól különböző, informatikai eszközöket alkalmazó lehetőségek, azok felhasználása a megismerési folyamatban.

5. Az információs társadalom

A tanulók ismerjék meg az IKT alkalmazásával felmerülő etikai, pszichológiai, szociológiai és jogi kérdéseket annak érdekében, hogy a technikai fejlődés és az információrobbanás okozta változások szerepét és életükre gyakorolt hatását megfelelően értelmezhessék.

5.1. Az információkezelés jogi és etikai vonatkozásai

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A személyi információk és a személyes adatok fogalmának megismerése.

Az informatikai biztonság kérdései; az adatokat - különösen a személyes információkat - érintő visszaélések, veszélyek és következmények megismerése, „„

„„ azok kivédése, a védekezés módszereinek és szempontjainak megismerése.

Az információ hitelessége és ellenőrzési lehetőségeinek megismerése.

Megismerkedés az adatvédelmi alapfogalmakkal és az információhitelesség megőrzési technikáival.

A netikett alapjainak megismerése.

Az infokommunikációs viselkedési szabályok megismerése.

A források és saját gondolatok megkülönböztetése.

Az informatikai eszközök alkalmazásának fontosabb etikai kérdései.

Az információforrások etikus felhasználásának megismerése.

Szerzői jogi alapfogalmak. Az infokommunikációs publikálási szabályok megismerése.

 

 

Az információ és az informatika emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásának megismerése.

Az információ és az informatika gazdaságra, környezetre, kultúrára, személyiségre, egészségre gyakorolt hatásának megismerése.

5.2. Az e-szolgáltatások szerepe és használata

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

A gyerekeknek szóló legelterjedtebb elektronikus szolgáltatások megismerése.

Az e-szolgáltatások hétköznapi életben betöltött szerepének megismerése.

Az e-szolgáltatások használatának célirányos megismerése, „„

„„ előnyeinek és veszélyeinek, biztonsági vonatkozásainak megismerése.

A fogyasztói viselkedést befolyásoló technikák felismerése a médiában.

6. Könyvtári informatika

A könyvtárak információforrásaikkal és szolgáltatásaikkal a tanulás, tanítás meghatározó tanulási forrásközpontjait, nyitott műhelyeit jelentik. Ennek garanciája a tanulók könyvtárhasználati műveltsége, ide értve a könyvtári információkeresés informatikai lehetőségeinek alkalmazását is.

1–4. évfolyam

5–8. évfolyam

9–12. évfolyam

5–6. évfolyam

7–8. évfolyam

Eligazodás az iskolai könyvtár tér- és állományszerkezetében.

Könyvtártípusok megkülönböztetése.

Az iskolai könyvtár eszköztárának készségszintű használata.

A lakóhelyi könyvtár eszköztárának készségszintű használata.

A különböző információs intézmények, elektronikus könyvtárak, adatbázisok funkcióinak megismerése.

A könyvtárak alapszolgáltatásainak ismerete, a használat szabályainak betartása.

A hagyományos és új információs eszközökön alapuló könyvtári szolgáltatások megismerése.

Könyvtári szolgáltatások irányított alkalmazása a tanulásban és a tájékozódásban.

A könyvtári információs rendszer szolgáltatásainak aktív felhasználása a tanulásban.

Elterjedt dokumentumtípusok, elektronikus források formai, tartalmi jellemzőinek megismerése, megkülönböztetése, használatuk alapjai.

A korosztálynak készült tájékoztató források biztos használata.

A tanulmányi problémának megfelelő források kiválasztása.

Kézikönyvek, ismeretterjesztő források önálló kiválasztása, felhasználása tanulmányi célokhoz.

 

A források azonosító adatainak megállapítása.

A forrásmegjelölés alapjainak alkalmazása, etikai vonatkozásainak megértése.

A bibliográfia hivatkozástechnikájának alkalmazása a leggyakrabban használt dokumentumtípusok esetén.

Hivatkozásjegyzék, irodalomjegyzék készítése.

A források alkotó felhasználása az etikai normák követésével.

C) KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK

1–4. évfolyam

1. Az informatikai eszközök használata

–    Alapvető informatikai eszközök.

–    Az interaktív kapcsolattartás eszközei a számítógép segítségével.

–    Készségfejlesztő számítógépes szoftverek, játékok.

2. Alkalmazói ismeretek

2.1. Írott és audiovizuális dokumentumok elektronikus létrehozása

–    Egyszerű rajzos, szövegelemeket tartalmazó dokumentumok.

–    Alapvető számítógépes rajzeszközök.

–    Számítógépes multimédiás oktatójátékok, alkalmazások.

2.2. Adatkezelés, adatfeldolgozás, információmegjelenítés

–    Környezetünkben lévő személyek, tárgyak jellemzői, csoportosítási szempontjai.

–    Információforrások, adattárak.

3. Problémamegoldás informatikai eszközökkel és módszerekkel

3.1. A probléma megoldásához szükséges módszerek és eszközök kiválasztása

–    Az információközlés lehetőségei: beszéd, hang, írás, rajz, jelek.

–    Teknőcgrafikai alapfogalmak.

3.2. Algoritmizálás és adatmodellezés

–    Egyszerűbb, a hétköznapi életben előforduló algoritmusok.

3.3. Egyszerűbb folyamatok modellezése

–    Egyszerűbb, a hétköznapi életben előforduló modellek.

4. Infokommunikáció

4.1. Információkeresés, információközlési rendszerek

–    Az életkornak megfelelő keresési lehetőségek az információhordozókban.

4.2. Az információs technológián alapuló kommunikációs formák

–    Információ küldése és fogadása.

–    Az infokommunikációs eszközök lehetőségei és használatuk kockázatai.

4.3. Médiainformatika

–    Az informatikai eszközöket alkalmazó média egyes lehetőségei.

5. Az információs társadalom

5.1. Az információkezelés jogi és etikai vonatkozásai

–    Egyszerű hétköznapi példák az adatbiztonságra és az adatmegőrzésre.

–    A személyi információk és a személyes adatok fogalma.

–    A netikett alapjai.

5.2. Az e-szolgáltatások szerepe és használata

–    A gyerekeknek szóló legelterjedtebb elektronikus szolgáltatások.

–    A valós és hiteles elektronikus szolgáltatások ismérvei.

6. Könyvtári informatika

–    Az iskolai könyvtár tér- és állományszerkezete.

–    A könyvtárak alapszolgáltatásai, a használat szabályai.

–    A dokumentumfajták formai, tartalmi jellemzői, különbségei, azonosító adatai.

5–8. évfolyam

1. Az informatikai eszközök használata

–    A leggyakrabban használt informatikai eszközök és számítógépes perifériák.

–    A billentyűzet használata.

–    Nyílt és zárt forráskódú szoftverek.

–    Az operációs rendszerek alapszolgáltatásai, eszközkezelés, állománykezelés.

–    Az informatikai eszközválasztás szempontjai.

–    A számítógépes hálózatok alapszolgáltatásai.

–    Az informatikai eszközök egészségre gyakorolt hatásai.

2. Alkalmazói ismeretek

2.1. Írott és audiovizuális dokumentumok elektronikus létrehozása

–    Dokumentumtípusok és a hozzájuk kapcsolódó különböző szolgáltatások: szövegműveletek, dokumentumformázás, nyelvhelyesség-ellenőrzés.

–    Rajzos-szöveges dokumentumok.

–    Multimédiás dokumentumok előállításához szükséges alapelemek: szöveg, rajz, hang, fénykép, animált kép, videó.

–    Egyszerű bemutatók, animációk.

–    Élőszóval kísért bemutatók és felhasználható eszközei.

–    A dokumentumkészítéshez szükséges alkalmazói környezet.

2.2. Adatkezelés, adatfeldolgozás, információmegjelenítés

–    Az adat fogalma.

–    Természetes és mesterséges jellemzők, alap- és származtatott adatok, csoportosított adatok.

–    Digitális tudásbázisok szolgáltatásai.

–    Az adatok rögzítését, szemléltetését, értelmezését, vizsgálatát segítő eszközök.

–    Táblázatos adattárolás, grafikus adatábrázolás, esztétikus adatmegjelenítés.

–    Adatok feldolgozását segítő egyszerűbb (számítási) műveletek.

–    Útvonalkeresők, térképi keresők.

3. Problémamegoldás informatikai eszközökkel és módszerekkel

3.1. A probléma megoldásához szükséges módszerek és eszközök kiválasztása

–    Az algoritmus informatikai fogalma.

–    A problémamegoldást segítő egyszerűbb informatikai eszközök és módszerek.

–    Az algoritmikus gondolkodást segítő informatikai eszközök; a robotika alapfogalmai.

3.2. Algoritmizálás és adatmodellezés

–    Különböző problémák megoldásához tartozó algoritmuselemek, algoritmusok.

–    Az algoritmikus absztrakció eszközei, algoritmus-leíró módszerek.

–    A lépésenkénti finomítás elve.

–    Az automata elvű fejlesztőrendszer alapfogalmai.

–    Robotvezérlési alapfogalmak.

3.3. Egyszerűbb folyamatok modellezése

–    A szabályozó eszközök hatásai az oktatóprogramokban.

–    Véletlen jelenségek modelljei.

4. Infokommunikáció

4.1. Információkeresés, információközlési rendszerek

–    Az információhiány és a keresőkérdés; a keresés folyamata.

–    Helyi könyvtári és a korosztálynak szóló elterjedt adatbázisok.

–    Közlésre szánt szöveges és képi információval kapcsolatos elvárások, kiválasztási szempontok.

–    Nyomtatásra és webes publikálásra szánt dokumentumok, rendszerek.

4.2. Az információs technológián alapuló kommunikációs formák

–    A kommunikációs modell.

–    Az információküldés és -fogadás kommunikációs eszközei, funkciói, kiválasztási szempontjai.

–    Az elektronikus levelezés alapjai.

–    A mobilkommunikáció eszközei.

–    A fogyatékkal élőkkel folytatott és a fogyatékkal élők közötti kommunikáció eszközei és formái.

–    A virtuális tér közlekedési szabályai.

–    A kommunikációs médiumok és szerepük.

–    A közösségi oldalak és veszélyeik.

4.3. Médiainformatika

–    Internetes portálok, szöveges és képi információforrások.

–    A hagyományos médiumok modern megjelenési formái, alkalmazásai.

5. Az információs társadalom

5.1. Az információkezelés jogi és etikai vonatkozásai

–    Az informatikai biztonság kérdései; visszaélés az adatokkal, ezzel kapcsolatos veszélyek.

–    Az információ hitelessége, ennek ellenőrzési lehetőségei.

–    Az információs és az informatikai eszközök alkalmazásának főbb etikai kérdései, viselkedési szabályai.

–    Az információ és az informatika emberi kapcsolatokra gyakorolt hatása példákkal: múlt és jelen, valamint a várható jövő.

5.2. Az e-szolgáltatások szerepe és használata

–    Az e-szolgáltatások szerepe a hétköznapi életben és ezek biztonsági összefüggései.

6. Könyvtári informatika

–    A könyvtártípusok és szolgáltatásaik, szerepük a tanulásban és a közhasznú tájékozódásban.

–    A raktári rend.

–    Az iskolai könyvtár eszköztára, kézikönyvtára, katalógusa.

–    A forrástípusok közlésmódja, információs értéke, használata.

–    A forráskiválasztás szempontjai.

–    Forrásfeldolgozás, etikai szabályok, hivatkozás.

9–12. évfolyam

1. Az informatikai eszközök használata

–    Az egészséges informatikai munkakörnyezet.

–    Digitalizáló eszközök.

–    Az operációs rendszer és a számítógépes hálózatok főbb feladatai és szolgáltatásai.

–    Az informatikai eszközök működésének fizikai alapjai.

–    A biztonságos adattárolás hardver és szoftver vonatkozásai.

–    A problémamegoldás hardver és szoftver eszközkészlete.

2. Alkalmazói ismeretek

2.1. Írott és audiovizuális dokumentumok elektronikus létrehozása

–    Szöveges dokumentumok.

–    Nagyobb terjedelmű dokumentumok.

–    Különböző objektumok; élőfej, élőláb, lábjegyzet, tartalomjegyzék, töréspontok.

–    Stílusok a dokumentumon belül.

–    Körlevél.

–    Dokumentumok nyomtatási beállításai.

–    Multimédiás dokumentumok.

–    Grafikus adatok kezelése.

–    A weblapkészítés alapjai.

–    Dokumentumformátumok, választási alapelvek, formátumok közötti konvertálás.

–    A feladat megoldásához szükséges alkalmazói eszközök kiválasztásának és összeépítésének elvei.

2.2. Adatkezelés, adatfeldolgozás, információmegjelenítés

–    Nagyobb adatmennyiség tárolását, hatékony feldolgozását biztosító eszközök, módszerek.

–    Adatok közötti kapcsolatok.

–    Helyi adatbázisok, az adatbányászat alapjai.

–    Adattárolás adatbázisban.

–    Az adatok csoportosítási, grafikus ábrázolási, esztétikus megjelenítési lehetőségei.

–    Statisztikai adatelemzés.

–    Térinformatikai alapismeretek: térképek és adatbázisok összekötési lehetőségei.

3. Problémamegoldás informatikai eszközökkel és módszerekkel

3.1. A probléma megoldásához szükséges módszerek és eszközök kiválasztása

–    A problémák megoldásához szükséges komplex informatikai eszközök, módszerek.

–    A problémamegoldó tevékenység tervezési és szervezési kérdései.

3.2. Algoritmizálás és adatmodellezés

–    Elemi és összetett adatok, adattípusok.

–    Típusalgoritmusok.

3.3. Egyszerűbb folyamatok modellezése

–    Mérések és szimulációk; a paramétermódosítás hatásai, törvényszerűségek; modellalkotás egyszerű tevékenységekre.

4. Infokommunikáció

4.1. Információkeresés, információközlési rendszerek

–    Információkereső stratégia és tájékoztató eszköz.

–    Tartalomalapú keresés, logikai kapcsolatok.

–    Az információk és a közlési cél.

–    A publikálás módszerei, szabályai.

4.2. Az információs technológián alapuló kommunikációs formák

–    Kommunikációs formák infokommunikációs eszközökkel.

–    Kommunikációs eszközök összekapcsolása.

–    A kommunikációs eszközök hatása a mindennapi életre és a társadalomra.

–    Viselkedési kultúra és veszélyforrások az online világban.

4.3. Médiainformatika

–    A hagyományostól különböző médiumok megjelenési formái, alkalmazásai.

5. Az információs társadalom

5.1. Az információkezelés jogi és etikai vonatkozásai

–    Adatvédelmi alapfogalmak, adatvédelmi törvény.

–    Szerzői jogi alapfogalmak, szerzői jogi törvény.

–    Az infokommunikációs világban kialakult alapvető viselkedési, publikálási szabályok.

–