nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
53/2014. (XII. 13.) NFM rendelet
az egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmáról
2017-01-01
2017-03-31
8
Jogszabály

53/2014. (XII. 13.) NFM rendelet

az egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmáról

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 12. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 109. § 7. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. Általános rendelkezések

1. § (1) A rendelet előírásait a kőolaj-feldolgozó iparban felhasználandó folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kivételével

a) a folyékony tüzelő- és fűtőanyagokra és

b) a tengeri hajózásban használatos üzemanyagokra

kell alkalmazni.

(2) A rendelet hatálya

a) a mintavételező szervezetre és

b) a forgalmazóra

terjed ki.

2. § E rendelet alkalmazásában:

1. forgalmazó: tüzelő- és fűtőolajat, valamint a tengeri hajózásban használatos üzemanyagot értékesítő gazdálkodó szervezet,

2. forgalomba hozatal: tüzelő- és fűtőolajnak, valamint a tengeri hajózásban a hajón üzemanyagként történő felhasználásra szánt üzemanyagnak az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok (a továbbiakban: EGT-állam) által harmadik személyek részére történő szállítása vagy rendelkezésre bocsátása fizetés ellenében vagy térítésmentesen, ide nem értve a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag exportra történő értékesítését vagy ilyen célú rendelkezésre bocsátását a tartályhajók rakterében,

3. fűtőolaj: kőolaj-eredetű folyékony fűtőanyag – kivéve a tengeri hajózásban használatos üzemanyagokat –, amelynek a 2031/2001/EK bizottsági rendelettel módosított 2658/87/EGK tanácsi rendelet 2015. január 1-jén hatályos 1. mellékletében meghatározott Kombinált Nomenklatúrával megegyező tartalmú vámtarifaszáma (a továbbiakban: vámtarifaszám) 2710 19 51-2710 19 68, 2710 20 31, 2710 20 35, 2710 20 39, vagy olyan kőolaj-eredetű folyékony fűtőanyag, amelynek az MSZ EN ISO 3405 szerinti – vagy azzal egyenértékű más megoldással történő – vizsgálata során kevesebb, mint 65% (V/V)-a desztillál át 250°C hőmérsékleten,

4. hadihajó: valamely állam fegyveres erőihez tartozó hajó, amely az adott állam hadihajóinak külső megkülönböztető jelzését viseli, az adott állam kormánya által megfelelő megbízással ellátott parancsnok irányítása alatt áll, és neve szerepel a megfelelő szolgálati jegyzéken vagy azzal egyenértékű nyilvántartásban, továbbá függelmileg a reguláris fegyveres erők irányítása alá tartozik,

4a.1 a hajó képviselője: a hajó parancsnoka vagy azon felelős tisztje, aki a használt tüzelőanyagokért, a dokumentációért és az alternatív tüzelőanyag-mintavételi pontról való megállapodásért felel,

5.2 hajózási hatóság: a közlekedési igazgatási feladatokkal összefüggő hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló kormányrendeletben meghatározott hatóság,

5a.3 kéntartalom-ellenőr: e rendelet rendelkezéseinek való megfelelés vizsgálatára felhatalmazott személy,

6. kibocsátás-csökkentési módszer: bármely olyan, a hajóba szerelt alkatrész, anyag, eszköz vagy berendezés, vagy egyéb eljárás, alternatív tüzelő- vagy üzemanyag vagy megfelelési módszer, amelyet az alacsony kéntartalmú, az ezen jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok helyett használnak, és amely ellenőrizhető, számszerűsíthető és kikényszeríthető,

7. kikötőben tartózkodó hajó: az EGT-állam kikötőjében tartózkodó hajó, amelyet a berakodás, kirakodás, valamint az utasok ki- és beszállása idejére biztonságosan kikötnek, beleértve azt az időt is, amelyet nem a rakományhoz kapcsolódó műveletekkel töltenek,

8. MARPOL: a 2001. évi X. törvénnyel kihirdetett, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi jegyzőkönyv,

9. a MARPOL VI. melléklete: az 1997. évi jegyzőkönyv által a MARPOL-hoz csatolt, Rendelkezések a hajókról történő levegőszennyezés megelőzése érdekében című melléklet,

10.4 mintavételező szervezet: az energiapolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által a miniszter szabályozási feladatkörébe tartozó forgalmazási követelmények tekintetében eljáró megfelelőségértékelő szervezetek kijelöléséről szóló jogszabály szerint mintavételezéssel, elemzéssel és adatszolgáltatással megbízott szervezet,

11. rendszeres szolgáltatás: személyhajóval végzett szolgáltatás, mely során a személyhajó két vagy több kikötő között rendszeres forgalmat bonyolít le, vagy utakat tesz meg adott kikötőből kiindulva és ugyanoda visszatérve, közbenső kikötés nélkül

a) közzétett menetrend szerint, vagy

b) olyan rendszeres vagy gyakori átkeléssel, hogy az közzétett menetrend szerinti közlekedésnek tekinthető,

12. az SOx kibocsátás-szabályozási területei: az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete (a továbbiakban: IMO) által a MARPOL VI. mellékletében ilyennek minősített tengerszakaszok,

13. személyhajó: a tizenkettőnél több utast szállító hajó, ahol utasnak minősül minden személy, kivéve:

a) a hajó parancsnokát, a személyzet tagjait, illetve olyan személyeket, akiket a hajó gazdasági tevékenységének megfelelően valamilyen minőségben a hajó fedélzetén foglalkoztatnak vagy alkalmaznak, valamint

b) az egyévesnél fiatalabb korú csecsemőt,

14. tengeri hajózásban használatos tüzelőanyag: bármely ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amelynek rendeltetése a hajón történő felhasználás, vagy amelyet a hajón használnak fel, beleértve az ISO 8217 meghatározás szerinti tüzelőanyagot is, amely magában foglal minden olyan ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyagot, amelyet a nem közúti mozgó gépekbe építendő belsőégésű motorok gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásának korlátozásáról szóló miniszteri rendeletben említett motorokban, valamint a kedvtelési célú vízi járművek tervezéséről, építéséről és megfelelőségének tanúsításáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott belvízi hajókon vagy kedvtelési célú vízi járműveken használnak fel, amikor ezek a vízi járművek a tengeren tartózkodnak,

15. tengeri hajózásban használatos dízelolaj: bármely olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag, amely az ISO 8217 I. sz. táblázatában a DMB fokozatra meghatározott tartományba esik, a kéntartalomra való hivatkozás kivételével,

16. tengeri hajózásban használatos gázolaj: bármely olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag, amely az ISO 8217 I. sz. táblázatában a DMX, DMA és DMZ fokozatra meghatározott tartományba esik, a kéntartalomra való hivatkozás kivételével,

16a.5 tüzelőanyag-ellátást kiszolgáló rendszer: a tüzelőanyagot az üzemi tartályból a belsőégésű motorba juttató, azt megszűrő, tisztító és továbbító rendszer,

17. tüzelőolaj: kőolaj eredetű folyékony tüzelőanyag – kivéve a tengeri hajózásban használatos üzemanyagokat –, amelynek a vámtarifaszáma 2710 19 25, 2710 19 29, 2710 19 47, 2710 19 48, 2710 20 17 vagy 2710 20 19, vagy olyan kőolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amelyet mind az elpárologtatós, mind a kényszerporlasztásos égető berendezésekben hő fejlesztésre használnak fel, és az MSZ EN ISO 3405 szerinti – vagy azzal egyenértékű más megoldással történő – vizsgálata során legalább 85% (V/V)-a desztillál át 350°C hőmérsékleten,

18.6 uniós információs rendszer: az egyes hajóknak a 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22a. cikke értelmében létrehozott tengeri információkezelő rendszerben (SafeSeaNet) tárolt kikötői adatait felhasználó, az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség által üzemeltetett rendszer, amelynek rendeltetése az 1999/32/EK irányelv értelmében elvégzett egyéni megfelelőség-ellenőrzésekkel kapcsolatos adatok és eredmények tárolása, valamint megosztása,

19.7 üzemi tartály: az a tartály, ahonnan a tüzelőanyag a belsőégésű motorba érkezik.

2. Minőségi követelmények

3. § (1) Tüzelőolaj kereskedelmi forgalomban akkor értékesíthető, illetve használható fel, ha kéntartalma nem haladja meg a 0,10 tömegszázalékot.

(2) Fűtőolaj – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – kereskedelmi forgalomban akkor értékesíthető, illetve használható fel, ha kéntartalma nem haladja meg az 1,0 tömegszázalékot.

(3)8 E rendelet előírásaitól eltérő kéntartalmú fűtőolaj az illetékes környezetvédelmi hatóságok által történő folyamatos ellenőrzés mellett felhasználható:

a) olyan égető berendezésekben, amelyekre az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló rendeletben foglalt kén-dioxid kibocsátási határértékek teljesülnek,

b) olyan égető berendezésekben, amelyek nem tartoznak az a) pont hatálya alá, és amelyek havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3% (V/V) oxigéntartalma mellett, valamint

c) a kőolaj-feldolgozókban történő elégetésre, ahol a feldolgozó valamennyi üzemére vonatkoztatott, havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3% (V/V) oxigéntartalma mellett – kivéve az a) pont hatálya alá eső égető berendezéseket, valamint a gázturbinákat és gázmotorokat – függetlenül a felhasznált tüzelő- vagy üzemanyagtól vagy tüzelőanyag- vagy üzemanyag-kombinációtól.

4. §9 (1) A 3,50% (m/m)-ot meghaladó kéntartalmú tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagot csak a 9. § szerinti zárt rendszerekben működő kibocsátás-csökkentési módszereket alkalmazó hajók ellátására lehet használni.

(2) Tengeri hajózásban használatos tüzelőanyag parti tengerek, kizárólagos gazdasági övezetek és környezetszennyezés-ellenőrzési területen 2020. január 1-jétől akkor hozható forgalomba, illetve használható fel hajón, ha a kéntartalma legfeljebb 0,50% (m/m).

5. § (1)10 Tengeri hajózásban használatos üzemanyag SOx kibocsátás-szabályozási területen fekvő, kizárólagos gazdasági övezetben és környezetszennyezés-ellenőrzési területen akkor hozható forgalomba, illetve használható fel hajón, ha a kéntartalma legfeljebb 0,10% (m/m). A forgalombahozatal, a felhasználás kezdő időpontja a kijelölés hatálybalépését követő 12 hónap minden olyan tengerszakasz tekintetében, beleértve a kikötőket is, amelyet az IMO a MARPOL VI. mellékletének 14. szabályának (3) bekezdése b) alpontjával összhangban a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területének kijelöl.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtásáért a forgalomba hozatal tekintetében az üzemanyag-forgalmazó, a felhasználás tekintetében a magyar lajstromban nyilvántartott tengeri hajó üzemeltetője, illetve parancsnoka felel.

(3) 2020. január 1-jéig kizárólagos gazdasági övezetben, SOx kibocsátás-ellenőrzési területeken kívül eső parti tengerek területén és kibocsátás-szabályozási területen levő közösségi kikötőbe irányuló vagy onnan kiinduló, rendszeres szolgáltatást nyújtó személyhajó számára olyan tengeri hajózásban használatos üzemanyag hozható forgalomba, amelynek kéntartalma legfeljebb 1,50% (m/m).

(4) A magyar lajstromban nyilvántartott tengeri hajó parancsnoka gondoskodik a hajónaplónak e rendeletben előírtak szerinti pontos vezetéséről, beleértve a tüzelőanyagcsere- és üzemanyagcsere-műveletekről szóló bejegyzéseket.

(5) A MARPOL VI. mellékletének 18. rendelkezésével összhangban a mintavételező szervezet:

a) a nyilvánosság számára hozzáférhető nyilvántartást vezet a tengeri hajózásban használatos üzemanyag Magyarországon bejegyzett forgalmazóiról,

b) biztosítja, hogy valamennyi, az a) pontban meghatározott üzemanyag-forgalmazó társaság az általa forgalmazott tengeri hajózásban használatos üzemanyag kéntartalmát a tartálytérben lévő termék szállítójegyével és a termék minőségi bizonyítványával dokumentálja, és mellékeljen az üzemanyagot vételező hajó képviselője által aláírt, lepecsételt mintát,

c)11 azon dokumentumok egyidejű csatolásával, amelyek alapján megállapította, hogy a forgalmazó nem megfelelő minőségű tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyagot hozott forgalomba, kezdeményezi, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság

ca) eljárjon a nem megfelelő minőségű tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag forgalmazójával szemben,

cb) határozatban kötelezze a tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag nem megfelelő minőségéért felelős forgalmazót arra, hogy a tüzelő-, illetve üzemanyag megfelelővé finomításának költségeit viselje.

(6) Hajózási üzemanyag akkor hozható forgalomba, ha kéntartalma legfeljebb 1,50% (m/m).

6. § (1) Ha a hajózási hatóság azt állapítja meg, hogy egy hajó nem felel meg az e rendelet tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokra vonatkozó előírásainak, akkor a hajózási hatóság felhívja a hajó felelős vezetőjét, hogy

a) mutassa be a feljegyzéseket arról, hogy milyen intézkedéseket tett e szabványok betartása érdekében; és

b) bizonyítsa, hogy útiterve szerint megkísérelte az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos megfelelő tüzelő-, illetve üzemanyag beszerzését, és hogy – amennyiben az a tervezett beszerzési helyen nem volt beszerezhető – intézkedéseket tett annak megállapítására, hogy hol találhatók az ezen rendeletnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag beszerezhetőségének alternatív forrásai, valamint hogy legjobb erőfeszítései ellenére sem sikerült az ezen rendeletnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyaghoz jutnia, mert ilyen megvásárolható, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag nem állt rendelkezésre.

(2) A hajó felelős vezetője nem kényszeríthető az előírások betartásának biztosítása érdekében a hajó eredeti útvonalától való eltérésre vagy útjának indokolatlan késleltetésére.

(3) Ha a hajó felelős vezetője rendelkezésre bocsátja az (1) bekezdésben felsorolt információkat, akkor a hajózási hatóság figyelembe vesz minden érdemleges körülményt és bemutatott bizonyítékot a megfelelő további lépések megállapítása érdekében, ideértve azt is, hogy eltekint az ellenőrző intézkedésektől.

(4) A hajó felelős vezetője köteles a hajó lobogója szerinti államot és a célkikötő illetékes hatóságát értesíteni, ha nem tud az ezen rendeletnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyagot beszerezni.

(5) A kikötő szerinti tagállam értesíti az Európai Bizottságot, ha egy hajó felelős vezetője bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az ezen rendeletnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag nem állt rendelkezésére.

7. § (1) Tengeri hajózásban használatos üzemanyag kikötőben tartózkodó hajón akkor használható fel, ha kéntartalma legfeljebb 0,10% (m/m).

(2) A kikötőben tartózkodó hajó legénysége számára elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a kikötőbe való érkezés után, és a továbbindulás előtt elvégezzék az adott esetben szükséges tüzelőanyag- és üzemanyagcserét. A tüzelő- és üzemanyagcsere időpontját a hajónaplóban rögzíteni kell.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni

a) ha a közzétett menetrend szerint a hajó kikötőben való tartózkodása nem haladja meg a két órát,

b) olyan hajóra, amely a kikötőben való horgonyzás idejére valamennyi belső égésű motorját leállítja, és parti létesítményből származó villamos energiát használ.

(4) Tengeri hajózásban használatos fűtőolaj akkor hozható forgalomba, ha kéntartalma legfeljebb 0,10% (m/m).

8. § (1) A hajózási hatóság a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően jóváhagyja, hogy a magyar lobogó alatt közlekedő hajó, illetve Magyarország területén lévő kikötőben, horgonyzóhelyen és víziutakon tartózkodó nem magyar lobogó alatt közlekedő hajó az EGT-államokban elfogadott kibocsátás-szabályozási módszereket használjon az 5. § és 7. § követelményeinek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok helyett.

(2) Azok a hajók, amelyek az (1) bekezdésben említett kibocsátáscsökkentési módszereket alkalmazzák, folyamatosan legalább azzal azonos mértékű kén-dioxidkibocsátás-csökkentést kell elérniük, amelyet az 5. § és 7. § követelményeinek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok használatával el lehet érni. Az ekvivalens kibocsátási értékeket az 1. melléklettel összhangban kell meghatározni.

(3) A dokkban tartózkodó hajók a kibocsátáscsökkentés alternatív megoldásaként a szárazföldi áramellátó rendszereket is használhatják.

(4) Az (1) bekezdésben említett kibocsátáscsökkentési módszereknek meg kell felelniük a 2. mellékletben felsorolt eszközökben meghatározott kritériumoknak.

9. § (1) A tengeri hajók felszereléseiről és ezek megfelelősége feltételeiről és tanúsításáról szóló rendelet hatálya alá tartozó kibocsátás-csökkentési módszereket az említett rendelettel összhangban kell engedélyezni.

(2) A hajó kibocsátás-csökkentési módszerét a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárásnak megfelelően kell jóváhagyni, figyelembe véve

a) az IMO által kidolgozott iránymutatásokat,

b) a 10. § szerint végrehajtott kísérlet eredményeit,

c) a környezeti hatásokat, beleértve az elérhető kibocsátás-csökkenést, valamint a zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatást és

d) a monitorozás és a felülvizsgálat megvalósíthatóságát.

10. § A hajózási hatóság – más EGT-állam hatóságaival együttműködve – hagyja jóvá magyar lobogó alatt közlekedő hajón a kibocsátás-csökkentési módszerek kísérleti alkalmazását. A kísérleti alkalmazás során nem kötelező az 5. §-ban és 7. §-ban előírt követelményeknek megfelelő tengeri hajózásban használatos üzemanyagok használata, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a) a hajózási hatóság legalább 6 hónappal a kísérleti alkalmazás megkezdése előtt írásban értesíti az Európai Bizottságot, és azon EGT-államok illetékes hatóságát, amelyek területén tengeri kikötő található,

b) a kísérleti alkalmazásra vonatkozó engedély időbeli hatálya nem haladja meg a 18 hónapot,

c) a kísérleti alkalmazásban részt vevő hajó a kibocsátott égéstermék légszennyező anyag tartalmának folyamatos ellenőrzésére nem manipulálható berendezéssel rendelkezik, és azt a kísérlet teljes időtartama alatt működésben tartja,

d) a kísérletben részt vevő hajó legalább olyan mértékű légszennyezés-csökkenést ér el, amely megfelel az e rendeletben meghatározott kéntartalmú üzemanyag használata mellett elérhető értéknek,

e) a légszennyezés mérséklésére alkalmazott technológia használatával összefüggésben, a kísérlet folyamán keletkező hulladékok kezelése céljából megfelelő hulladékkezelési rendszert alkalmaznak a helyszínen,

f) a kísérlet teljes időtartamára kiterjedő hatásvizsgálatot végeznek a tengeri környezetre, különösen a zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatásra vonatkozóan és

g) a kísérleti alkalmazás lezárását követő 6 hónapon belül a kísérlet teljes eredményét az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátják, továbbá a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik.

3. Minősítés és tanúsítás

11. § (1) A e rendelet hatálya alá tartozó termékek vizsgálata, ellenőrzése, tanúsítása a vonatkozó szabványok, vagy azokkal egyenértékű műszaki megoldások alkalmazásával történik. Ahol e rendelet szabvány alkalmazását írja elő, azon a szabvánnyal egyenértékű más műszaki megoldást is érteni kell.

(2) A belföldön gyártott vagy külföldről behozott, a 2. § 3. és 17. pontjában felsorolt termékek minősítésére és a megfelelőségének tanúsítására a miniszter által jogszabály alapján kijelölt szervezet (a továbbiakban: kijelölt szervezet) díj ellenében jogosult. Megfelelőség tanúsítása nélkül a termékeket belföldi forgalomban értékesíteni tilos.

(3) A kijelölt szervezet az Európai Unió valamely tagállamában a szakterületre akkreditált laboratórium vizsgálati eredménye alapján külön vizsgálat nélkül tanúsítja a termékek megfelelőségét.

(4) Amennyiben a megfelelőség tanúsítását kérő nem tudja bizonyítani, hogy a vizsgálati eredményt a (3) bekezdés szerinti laboratórium állította ki vagy nem bizonyítható, hogy a vizsgálati eredmény az adott termékmennyiségre vonatkozik, a megfelelőség tanúsítást kérő köteles a megfelelőség tanúsítást a kijelölt szervezetnél saját költségére elvégeztetni.

4. Mintavétel és elemzés

12. § (1) A tüzelő- és fűtőolajok kéntartalmát a mintavételező szervezet mintavételezéssel és elemzéssel ellenőrzi.

(2) A mintavételező szervezet megkezdi a mintavételezést a kéntartalomra vonatkozó minden új előírás hatálybalépésének napján.

(3) A mintavételező szervezet a mintavételezést az MSZ EN 14274 szabvány figyelembevételével olyan gyakorisággal végzi, hogy a minták reprezentálják a vizsgált tüzelő- vagy fűtőolaj minőségét. A minták elemzését késedelem nélkül el kell kezdeni.

13. § (1) A tengeri hajózásban használatos üzemanyagok kéntartalmát a mintavételező szervezet mintavételezéssel és elemzéssel ellenőrzi.

(2) A mintavételi, elemzési és ellenőrzési módszerek közül a hajónapló és a szállítólevél ellenőrzését kell alkalmazni. Szükség esetén az alábbi mintavételezési és elemzési módszerek alkalmazhatók:

a) mintavétel a hajón történő elégetésre szánt, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagból annak hajóhoz történő szállítása közben, az IMO a MARPOL VI. mellékletében foglaltaknak való megfelelés ellenőrzésére vonatkozó, a fűtőolajból történő mintavételre vonatkozó iránymutatásainak megfelelően, az üzemanyagból vett minta kéntartalmának elemzése céljából, vagy

b) a hajón lévő üzemanyagtartályokban tárolt tüzelő- és üzemanyagból, illetve a hajón meglévő, tüzelő- és üzemanyag – ellenőrzés céljára elkülönített és lezárt tüzelő- és üzemanyag – mintából történő mintavétel és a kéntartalom elemzése.

(3) Az üzemanyag maximális kéntartalmára vonatkozó mintavételezést olyan módon kell végezni, hogy a minták reprezentatívak legyenek a vizsgált tüzelő- és üzemanyag tekintetében, valamint a tengerszakaszokon és a kikötőkben tartózkodó vízi járművek által használt tüzelő- és üzemanyag tekintetében.

14. § (1) A mintavételező szervezet a kéntartalmat az MSZ EN ISO 8754 vagy az MSZ EN ISO 14596 szabványok – illetve azokkal egyenértékű más megoldás – alapulvételével határozza meg.

(2) Annak megállapítására, hogy a hajók fedélzetére szállított és az ott használt, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok megfelelnek-e a 3. § (1) bekezdésében, a 4–7. §-okban előírt kéntartalom-határértékeknek, a MARPOL VI. mellékletének VI. függelékében meghatározott tüzelőanyag- és üzemanyag-ellenőrzési eljárást kell alkalmazni.

15. §12 (1) A mintavételező szervezet az e rendelet hatálya alá tartozó termékek kéntartalmának megállapított alakulásáról – a tárgyév folyamán a 12. és 13. §-nak megfelelően végzett mintavételezés és a 14. § szerinti elemzés eredményeire alapozottan – a tárgyévet követő év június 15-ig jelentést küld a miniszternek.

(2) A jelentésnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) az egyes üzemanyag fajták szerint vételezett minták száma, az üzemanyagfajtából a felhasznált üzemanyag mennyisége, a számított átlagos kéntartalma,

b) a mintavételező szervezet által az összes hajón végzett ellenőrzések száma,

c) az adott évben előforduló olyan esetek száma és jellege, amikor a vizsgált tüzelőanyag kéntartalma nem volt megfelelő, a kéntartalomra vonatkozó egyedi eredmények meg nem felelésének mértéke, a mintavétel és elemzés útján a mintákban mért átlagos kéntartalom,

d) az éves szinten elvégzett dokumentum-ellenőrzések száma, ideértve a tüzelőanyagok szállítójegyei, a tüzelőanyag-vételezési helyek, az olaj-nyilvántartási naplók, a hajónaplók, a tüzelőanyag-cserék és egyéb feljegyzések ellenőrzését,

e) a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyag rendelkezésre állásának hiányával kapcsolatos bejelentések a 6. §-nak megfelelően, megadva az érintett hajó adatait, azt a vételezési kikötőt és tagállamot, ahol a hiány bekövetkezett, az adott hajó által tett bejelentések számát, valamint a hiányzó tüzelőanyag típusát,

f) a tengeri közlekedésben használatos tüzelőanyagoknak a Magyarországon bejegyzett beszállítói neve és címe,

g) a nemzeti célkiválasztási mechanizmusok ismertetése, kitérve a riasztásokra, valamint az egyes hajók ellenőrzésének rangsorolásában a távérzékeléses és egyéb technológiák alkalmazására és eredményeire,

h) a szabálysértési eljárások és szankciók összesített száma és típusa, az illetékes hatóság által a hajók üzemeltetőire, valamint a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok beszállítóira kiszabott bírságok mértéke,

i) az egyes hajók kapcsán a hajónapló és a tüzelőanyagok szállítójegyeinek ellenőrzését vagy a tüzelőanyag-mintavételt vagy mindkettőt követően:

ia) a hajó adatai, így IMO-száma, típusa, kora és űrtartalma,

ib) a tüzelőanyagok szállítójegyeivel, a tüzelőanyag-vételezési helyekkel, az olaj-nyilvántartási naplókkal, a hajónaplókkal, a tüzelőanyag-cserékkel és egyéb feljegyzésekkel kapcsolatos információk,

ic) az adott hajó ellen irányuló végrehajtó intézkedések és nemzeti szintű jogi eljárások vagy szankciók.

(3) A jelentéshez a következő dokumentumokat kell csatolni:

a) a Magyarország területén bejegyzett tengeri közlekedésben használatos tüzelőanyagok beszállítóival és e tüzelőanyagok kéntartalmával kapcsolatos értesítések és kifogásoló levelek,

b) beszámoló a Magyarország lobogója alatt közlekedő hajók által alkalmazott alternatív kibocsátás-csökkentési intézkedésekről, ideértve a próbákat és a kibocsátások folyamatos nyomon követését, valamint az alternatív tüzelőanyagok használatát, amely az SOx-kibocsátások folyamatos ellenőrzése mellett valósul meg, összhangban az 1. és 2. melléklettel,

c) az egyes hajók kapcsán a hajónapló és a tüzelőanyagok szállítójegyeinek ellenőrzését vagy a tüzelőanyag-mintavételt vagy mindkettőt követően az adott hajótípusra vonatkozó szabványoknak vagy azzal egyenértékű műszaki megoldásoknak való megfelelés ellenőrzése keretében végzett mintavétellel és elemzéssel kapcsolatos jelentések, amelyek többek között tartalmazzák a minták számát és típusát, az alkalmazott mintavételi módszert és a mintavétel helyét.

(4) A jelentést a tárgyévet követő június 30. napjáig a miniszter megküldi elektronikusan az Európai Bizottságnak.

16. §13 Amennyiben a mintavételező szervezet a mintavételezés vagy a vizsgálat során visszaélést, visszaélésre utaló jelet vagy az előírt értékektől való eltérést észlel, értesíti a fogyasztóvédelmi hatóságot. A mérési eredményeket az MSZ EN ISO 4259 9.3 pontja szerint kell értelmezni.

5. Záró rendelkezések

17. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) A 20. § 2016. január 1-jén lép hatályba.

18. § Az 5. § (1) bekezdésében meghatározott határérték 2014. december 31-ig 1,00% (m/m).

19. § (1) Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a)14 az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló, 2016. május 11-i 2016/802 európai parlamenti és tanácsi irányelv,

b) az Európai Parlament és a Tanács 2005/33/EK irányelve (2005. július 6.) az 1999/32/EK irányelvnek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról;

c) a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke;

d) az Európai Parlament és Tanács 2012/33/EU irányelve (2012. november 21.) az 1999/32/EK tanácsi irányelvnek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról;

e)15 az 1999/32/EK tanácsi irányelv értelmében a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok kéntartalma tekintetében elvégzendő mintavételezés és jelentéstétel szabályainak meghatározásáról szóló, 2015. február 16-i 2015/253 bizottsági végrehajtási határozat 2., 7. és 8. cikke.

(2) A 27. és 28. §

a) a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek és

b) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. és II. mellékletének módosításáról szóló, 2014. június 10-i 2014/77/EU bizottsági irányelvnek

való megfelelést szolgálja.

20. §16

21–28. §17

1. melléklet az 53/2014. (XII. 13.) NFM rendelethez

Ekvivalens kibocsátási értékek a 8. § (2) bekezdése szerinti kibocsátás-csökkentési módszerek esetében

A tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmának a 3. § (1) bekezdésében és a 8. §-ban és a MARPOL VI. mellékletének 14.1. és 14.4. rendelkezésében meghatározott értékei, illetve a 8. § (2) bekezdésében meghatározott megfelelő kibocsátási határértékek:

 

A

B

1

A tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma (tömegszázalék)

A SO2 (ppm) és a CO2 (térfogatszázalék) kibocsátási aránya

2

3,50

151,70

3

1,50

65,00

4

1,00

43,30

5

0,50

21,70

6

0,10

4,30

Megjegyzés:

–     A kibocsátási arány határértékei csak kőolajalapú párlat vagy maradék fűtőolaj használata esetén használhatók.

–    Indokolt esetekben, amikor a CO2 koncentrációját EGC egység (füstgáztisztító-berendezés) csökkenti, a koncentráció mérhető az EGC egység bemeneténél, feltéve, hogy e módszer helyessége egyértelműen kimutatható.

2. melléklet az 53/2014. (XII. 13.) NFM rendelethez

A 8. § (4) bekezdésében meghatározott kibocsátás-csökkentési módszerek használatának feltételei

A 8. §-ban meghatározott kibocsátás-csökkentési módszereknek adott esetben legalább az alábbiakban meghatározott kritériumoknak meg kell felelniük:

 

A

B

1

Kibocsátáscsökkentési módszer

Használati kritériumok

2

A tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag, illetve a párolgási gáz keveréke

A Bizottság 2010. december 13-i 2010/769/EU határozata a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmáról szóló 2005/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által módosított, az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló 1999/32/EK tanácsi irányelv (1) 4b. cikke követelményeinek megfelelő, a tengeri hajózásban használatos, alacsony kéntartalmú tüzelő- és üzemanyagok alkalmazására alternatívát jelentő, technológiai módszerek cseppfolyósított földgázt szállító hajók általi használatára vonatkozó kritériumok meghatározásáról.

3

Füstgáztisztító rendszerek

A 2009. július 17-én elfogadott MEPC.184(59) sz. határozat A MEPC.184(59) számú határozat 10.1.6.1. pontjában említett vegyi anyagokkal, adalékokkal, készítményekkel és ezen anyagok helyben létrehozott keverékeivel működő füstgáztisztító-berendezésekből származó mosóvíz nem juttatható a tengervízbe – zárt kikötőkben, horgonyzóhelyeken és folyótorkolatokban sem –, kivéve, ha a hajó üzemeltetője kimutatja, hogy a vízkiürítés semmilyen negatív következménnyel és kockázattal sem jár az emberi egészségre és a környezetre. Ha a felhasznált vegyi anyag nátronlúg, akkor elegendő, ha a mosóvíz megfelel a MEPC.184(59) számú határozatban előírt kritériumoknak, és pH-értéke nem magasabb, mint 8,0.

4

Bioüzemanyagok

A megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló törvény meghatározása szerinti, a vonatkozó CEN és ISO szabványoknak megfelelő bioüzemanyagok használata.

A bioüzemanyagok és a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok keverékeinek meg kell felelniük a 3. § (1) bekezdésében, 4. §-ban, valamint 6. §-ban a kéntartalomra vonatkozóan előírt szabványoknak.

3. melléklet az 53/2014. (XII. 13.) NFM rendelethez18

Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető szövegek tekintetében a Közlönykiadó minden jogot fenntart!