nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
14/1994. (III. 10.) AB határozat
A 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 13/A. §-a megsemmisítéséről
1994-03-10
2013-04-01
1

14/1994. (III. 10.) AB határozat1

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény végrehajtásáról rendelkező 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 13/A. §-a alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti.

A megsemmisített rendelkezés 1994. december 31-én veszti hatályát.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó szerint a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtásáról rendelkező 9/1969. (XII. 29.) MM rendeletnek (Vhr.) a 18/1988. (VIII. 24.) MM rendelettel (a továbbiakban: Vhrm.) módosított 13/A. §-a adójellegű, járulékfizetési kötelezettséget ír elő meghatározott művészeti alkotásoknak kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jogi személy vagy magánszemély közreműködésével való tulajdonátruházása esetén.

Álláspontja szerint a Vhr.-t módosító rendelet sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 2. § b) pontját és 4. § c) pontját. E szabályok kimondják, hogy törvényben kell szabályozni az adójellegű kötelezettségeket.

Érvelt azzal is, hogy a szabályozás fenntartása nem célszerű, mert a járulék árnövelő hatású, és éppen ezért hátrányos a magyar kulturális, művészeti értékközvetítésre nézve. Szemléleti alapja is helytelen, mert adóhatósági jogkörrel ruházza fel a műkereskedőket, ami nem egyeztethető össze működésükkel. A járulékfizetők számára pedig ellenőrizhetetlen a Művészeti Alaphoz telepített elosztási és döntési jogkör.

2. Az Szjt. 15/A. §-a szerint a szerzői vagyoni jogok védelmi idejének eltelte után jogszabályban meghatározott esetekben járulékot kell fizetni.

A Vhr. 13/A. § (1) bekezdésének az indítvány elbírálásakor a 12/1992. (VII. 29.) MKM rendelet 2. § (2) bekezdésével módosult hatályos szövege szerint, ha a festmény, rajz, a sorszámmal és a szerző kézjegyével ellátott sokszorosított kép, grafikai és iparművészeti alkotás, a szobrászati alkotás, továbbá a gobelin tulajdonjogát a szerzői vagyoni jogok védelmi idejének eltelte után kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jogi személy vagy magánszemély (a továbbiakban: közvetítő vállalat) közreműködésével ruházzák át, a Magyar Alkotóművészeti Alapítványhoz (a továbbiakban: Alkotóművészeti Alapítvány) járulékot kell fizetni.

A (2) bekezdés értelmében a múzeum és muzeális közgyűjtemény mentes a járulékfizetési kötelezettség alól.

A (3) bekezdés úgy szól, hogy a járulék mértéke a vételár öt százaléka, amit a vevő tartozik megfizetni. A járulék beszedéséért és az Alkotóművészeti Alapítványhoz történő átutalásáért a közvetítő vállalat felel. Az átutalást félévenként — eladott művenként a járulék összegét, a szerző nevét vagy annak a művön való hiányát megjelölve — kell teljesíteni.

A (4) bekezdés kimondja, hogy az Alkotóművészeti Alapítvány a hozzá átutalt járulékot az alkotói tevékenység támogatására, valamint az írók és alkotóművészek jóléti és szociális céljaira használja fel.

II.

Az indítvány az alábbiak szerint alapos.

1. Az indítvány tartalmából megállapítható, hogy az indítványozó a Vhr. 13/A. §-ában foglalt rendelkezéseket azért tartja alkotmányellenesnek, mert azokat nem a Jat. szabályainak megfelelő szintű jogforrás tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság a Jat. hatálybalépéséig a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból kifogásolhatóvá vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályoknak kizárólag e formai alkotmánysértés címén történő megsemmisítésétől tartózkodik [lásd: 58/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991. 250, 251.].

A Jat. 1988. január 1-jén lépett hatályba [Jat. 61. § (1) bekezdés].

A járulékfizetési kötelezettséget az 1978. évi 27. tvr. 2. §-a és 4/1978. (XII. 7.) KM rendelet 2. §-a iktatta be a szerzői jog szabályai közé. A Vhr. a Jat. hatálybalépése előtt alkotott jogszabály. A Vhr.-t módosító 18/1988. (VIII. 24.) MM rendelet azonban 1988. január 1. után alkotott jogszabály. Az Alkotmánybíróság ezért vizsgálta, hogy az abban foglalt rendelkezések törvényre tartoznak-e.

A Jat. 5. § f) pontja értelmében az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni — egyebek között — a szellemi alkotáshoz fűződő jogokat és kötelességeket.

A szellemi alkotáshoz fűződő jogok és kötelességek nem minden részletszabálya követeli meg a törvényi szintű szabályozást.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint még az alapvető jogokkal kapcsolatban is a közvetett és távoli összefüggések esetében elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni [lásd: 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991. 258, 260.]. Ebből az következik, hogy mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy a törvényi szintű jogforrást követelő tárgykörrel való kapcsolata olyan intenzív-e, amely miatt a rendelkezést már törvénybe kell foglalni.

2. A szerzői jogviszony lényeges tartalmát adják a szerzőt megillető vagyoni jogosultságok. Ezek egyike a szerzőnek a díjazáshoz való joga. Bizonyos műfajok esetén az Szjt. a díjazás körében elismeri a szerzőnek azt a jogát is, amit követési jognak vagy részesedési jognak neveznek. Bizonyos műalkotások értéke a forgalomban eredeti vételárának többszörösére növekedhet, amely a közvetítő vállalat számára jelent előnyt. Az Szjt. a mű ilyen értéknövekedéséből a védelmi időn belül a művészt is részelteti (Szjt. 46/A. §, Vhr. 35/A. §).

A vagyoni jogok védelmének lejárta után hasonló okokból a vevő ezzel a díjjal azonos összegű járulék fizetésére köteles (Szjt. 15/A. §, Vhr. 13/A. §).

Ezek a szabályok a szerzői művek meghatározott csoportjaival kapcsolatban önálló, a díjazási kötelezettségből nem eleve levezethető újabb fizetési kötelezettséget állapítanak meg. A járulékfizetési kötelezettség a szerzők és a vevő (felhasználó) jogait és kötelességeit jelentősen és közvetlenül érinti, ezért a Jat. hatálybalépése óta törvényi szintű szabályozást kíván [Jat. 5. § f) pont].

3. A Vhr.-t módosító Vhrm. a közvetítő vállalat fogalmi körét jelentősen kiszélesítette. Míg a korábban hatályos szabály csak egyedileg nevesített vállalatok közreműködésével való átruházás esetére írta elő a járulékfizetési kötelezettséget, a módosítás [4. § (1) bek.] ezt valamennyi — kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult — jogi személy vagy magánszemély közreműködésével való átruházás esetén előírja.

A módosítás [4. § (2) bek.] iktatta be a 13/A. § (3) bekezdésébe azt a csupán technikai jellegű, a szerzői művel csak közvetett és távoli összefüggésben lévő szabályt, amely szerint az átutalást félévenként — eladott művenként a járulék összegét, a szerző nevét vagy annak a művön való hiányát megjelölve — kell teljesíteni.

A járulékfizetés egyéb feltételei (az érintett műalkotások körének meghatározása, a járulék alapja és mértéke, a fizetésre és a beszedésre kötelezett meghatározása, a közvetítő vállalat felelőssége) az 1978-as szabályokhoz képest nem változtak.

Minthogy a Vhrm. 4. § (1) bekezdése olyan rendelkezést tartalmazott, amely a szerzői műhöz fűződő jogok és kötelességek körében a Jat. szabályai értelmében törvényi szintre tartozik, a Vhr. 13/A. § (1) bekezdése az alkotmányossági szempontból elégtelen jogforrási szint miatt alkotmányellenes [Alkotmány 37. § (3) bek.].

4. Az indítványban kifejtettek nem adnak alapot annak megállapítására, hogy a vizsgált körben a járulék adójellegű kötelezettség lenne, és ez okból kellene azt törvényi szinten szabályozni.

A kifogásolt szabályozásban nem ismerhető fel az sem, hogy az a közvetítő vállalatot adóhatósági jogkörrel ruházná fel.

Az Alkotmánybíróság jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit nem vizsgálja (772/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991. 447, 449.). Az indítvány e részével az Alkotmánybíróság ezért érdemben nem foglalkozott, az ezzel és az Alkotóművészeti Alapítvánnyal kapcsolatban felhozott érvek a Jat. rendelkezéseivel alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe nem hozhatók.

5. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. § (4) bekezdése alapján a tartalmában egyébként nem alkotmánysértő jogszabály hatályvesztésének időpontját — a jogbiztonság követelményére figyelemmel — az Abtv. 42. § (1) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően határozta meg. A jogalkotónak ezzel lehetősége nyílik az elégtelen jogforrási szint miatt alkotmányellenessé vált rendelkezés törvényi szintű szabályozására.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész szerint határozott.

Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 2116/B/1991/12.

Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető szövegek tekintetében a Közlönykiadó minden jogot fenntart!