nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
2019. évi CXI. törvény indokolás
az egyes törvényeknek az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésével, valamint a bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatók tevékenységének visszaszorításával összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXI. törvényhez
2020-01-01
infinity
0
Jogszabály

2019. évi CXI. törvény indokolás

az egyes törvényeknek az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésével, valamint a bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatók tevékenységének visszaszorításával összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXI. törvényhez

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A Kormány elkötelezett abban, hogy a magyar lakosság a lehető legjobb egészségügyi szolgáltatásban részesülhessen, ezzel párhuzamosan a szolgáltatók feladataikat a költséghatékonyság elvének figyelembe vételével végezzék.

A Kormány kiemelt célja, hogy a gyógyszertárak megbízható és elérhető közelségű működésének feltételrendszerét biztosítsa, a gyógyszertári szolgáltatást fejlessze. A javaslat elősegíti a magyar családok folyamatos és biztonságos gyógyszerellátását, melynek köszönhetően Magyarország polgárai egyszerűbben juthatnak hozzá a szükséges gyógyszerekhez. A javaslat gyógyszertári szolgáltatások színvonalának erősítésével szolgálja a betegbiztonságot.

Az egészségügyi szolgáltatások piacán tapasztalt visszaélések miatt indokolt az úgynevezett „aposztróf doktorok” képzését és működését visszaszorító, azt felszámoló, vonatkozó törvényi szabályok szigorítása. A lakosság egészségét, testi-lelki jólétét veszélyeztető, valamint a címeket, fokozatokat kitartó munkával megszerzők tudásába vetett bizalmat megrendítő visszaélések túlmutatnak az egészségügyi szakterületen és a doktori címeken; a szakképzettségek, tudományos fokozatok, címek, az ezekre utaló rövidítések sokfélesége számos további lehetőséget ad az elkövetőknek. A Magyar Orvosi Kamara kezdeményezésére a tervezet olyan, az orvosi hivatást megerősítő szabályozási rendszer megalkotására tesz javaslatot, mely több törvény módosításával megteremti a visszaélések elleni fellépés szabályozott lehetőségét. Ezzel elkerülhető, hogy tisztességtelen piaci szereplők bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatásokat kínálva megtévesszék az egészségügyi szolgáltatókhoz forduló ellátást igénylőket.

A törvényjavaslat az alábbi fő célkitűzések megvalósítására tesz javaslatot.

Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény módosítása

A terápiás javallattal rendelkező homeopátiás gyógyszerek további forgalmazására vonatkozó szabályozás pontosítása, megfelelő felkészülési idő biztosítása mellett.

A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény módosítása

A kisforgalmú gyógyszertárak működtetéséhez igényelhető támogatás biztosítása a továbbműködtetési kötelezettség idejére.

A gyógyszertár létesítésére kiírt pályázatban vállalt többletszolgáltatások végzésétől történő eltérés tiltása.

A közforgalmú gyógyszertár áthelyezésére vonatkozó szabályok pontosítása.

A személyi joggal rendelkező gyógyszerész munkavégzésére vonatkozó szabályok kiegészítése.

A személyi joggal rendelkező gyógyszerész döntési jogosultságának megerősítése.

A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosítása

Mivel a visszaélések túlmutatnak az egészségügy területén, a szabályozás egyaránt tekintettel van a már létező és ismert, valamint a jövőben elképzelhető, és társadalomra veszélyes elkövetői magatartásokra. A törvénymódosítás konkretizálja a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) rendszerében szabályozott szakképzettségek, tudományos fokozatok, címek adományozásának, valamint ezeknek és az ezekre utaló rövidítések, használatának szabályait. A módosítás nem a szakképzettség hiányában folytatott tevékenység kifejtésének korlátozására irányul, hanem ezt megelőzően, illetve attól függetlenül a szakképzettség megnevezésének jogosulatlan használatát, jogosulatlan feltüntetését tilalmazza.

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló
2012. évi II. törvény és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosítása

A törvénymódosításban szerepel a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
vonatkozó tényállásának módosítása a kuruzslás vétség elkövetési magatartásának bővítésével, mivel az egészségügyi területen tapasztalható visszaélések a természetgyógyászat és a nem-konvencionális gyógyító eljárások esetében is szaporodnak.

A Btk. módosítása kiterjed az oktatással összefüggő jogosulatlan tevékenység új tényállásának létrehozására is.

A módosítás tartalmazza továbbá a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényben (a továbbiakban: Szabs. tv.) szereplő jogosulatlan címhasználat tényállásának kibővítését is.

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

1. §

A Gytv. hatályos szövegéből az az értelmezés következik, hogy a 2020. január 1-jén már forgalomban lévő terápiás javallattal rendelkező homeopátiás gyógyszerekre nem vonatkozik a Gytv. 29. §-a, holott a jogalkotói szándék szerint ennek a kérdéses időpontban már forgalomban lévő termékekre is ki kell terjednie. A módosító javaslat pontosító jellegű, ugyanakkor a forgalmazási szabályok érintettségére tekintettel szükséges a piaci szereplők számára a megfelelő felkészülési idő biztosítása.

2. §

A gyógyszerellátás folyamatos biztosítása érdekében a hatóság a személyi jogról történő lemondást követően a gyógyszertár működési engedélyét hat hónapos továbbműködtetési kötelezettség előírásával vonja vissza. A hatályos szabályozás szerint a működtető erre az időszakra már nem igényelheti a működési célú támogatást, szükséges ezt lehetővé tenni.

3. §

A gyógyszertár létesítési eljárásokban – a pályázat elnyerése érdekében – kormányrendeleti szinten már meghatározott – öt évre vállalt többletszolgáltatások teljesítése alól a vis maior esetét kivéve a működési engedély módosításával nem mentesülhet a pályázat nyertese.

4. §

A módosítás elkerülhetővé teszi, hogy a pályázat elnyerése érdekében folyamatos nyitva tartást többletszolgáltatásként vállaló gyógyszertárak, a működési engedélyükben rögzített nyitvatartási idő egy részében ténylegesen nem a teljes betegforgalmi térben (officinában), hanem kiadó ablakon át biztosítják a gyógyszerkiadást.

5. §

A javaslat kizárja az áthelyezésre vonatkozó szabályok olyan értelmezését, mely szerint többszöri áthelyezéssel jogszerűen átléphető az áthelyezendő gyógyszertár betegforgalmi bejáratától közúton mért maximálisan
1000 méteres távolság, és ezáltal az eredeti működési helyhez képest több kilométerrel távolabbi településrészbe is áthelyezhető a gyógyszertár.

6. §

Szükséges szankcionálni, ha a működtető visszaél a vis maior helyzet nyújtotta felmentéssel a többletszolgáltatás teljesítése tekintetében.

7. §

A Gyftv. lehetővé teszi, hogy a gyógyszerész négy közforgalmú gyógyszertárban gyógyszerésziként nyilvántartott tulajdoni hányaddal rendelkezzék. Kézenfekvő, hogy azokban a gyógyszertárakban, amelyekben a személyi joggal rendelkező gyógyszertár vezető ilyen speciális tulajdonosi pozícióban van, ne csak a tulajdonosi jogai és kötelességei érvényesítésére legyen lehetősége, hanem – szükség esetén (pl. betegség, szabadságolás) – szakmai tevékenységet is folytathasson. A 60 órás heti limit bevezetése ugyanakkor megakadályozza a túlterhelést.

8. §

A Gyftv. a társaság személyi jogos gyógyszerészének halála esetére jelenleg is tartalmaz szabályokat, ugyanakkor a Ptk. 3:152. §-a szerint a közkereseti társaság és a betéti társaság jogutód nélkül megszűnik abban az estben is, ha tagjainak száma egy főre csökken, és az ettől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül a társaság nem jelenti be a nyilvántartó hatóságnál újabb tagnak a társaságba való belépését. A nem gyógyszerész tag halála (megszűnése) esetén ismétlődően előfordulhat, hogy a működtetés veszélybe kerül, hiszen egyrészt az örökléssel kapcsolatos szabályok betartása, adott esetben a végintézkedések tiszteletben tartása elengedhetetlen, ugyanakkor a személyi jogos gyógyszerésznek olyan döntést kellene hoznia, amely figyelembe veszi a személyes, szakmai szempontokat, nem is beszélve a gyógyszerészi tulajdonlással kapcsolatos igények érvényesítésére, ideértve az elővásárlási joggal kapcsolatos szabályok betartásának indokoltságát is.

A hagyatéki eljárások időigénye miatt esetenként a túlélő személyi jogos gyógyszerész nem tudott (nem tud) eleget tenni 6 hónapon belül fenti kötelezettségének, ez viszont a jogtudód nélküli megszűnéshez, a működési engedély megszűnéséhez vezethet.

A javasolt módosítás szerint, ha a személyi jogos gyógyszerész egyéni vállalkozóként folytathatná a gyógyszertár működtetését, akkor érvényesülhetnek a személyes, gazdasági, szakmai szempontok és megfelelő jogi eljárások állnak rendelkezésre ahhoz, hogy időbeli korlátozás nélkül a személyi jogos gyógyszerész a Gyftv. valamennyi előírását is betartva tudjon dönteni arról, hogy a későbbiekben ismét gazdasági társaság legyen a működtető.

9. §

A pontosító célú módosítás a gyakorlatban felmerült értelmezési nehézségek kiküszöbölését célozza. A javaslat egyértelművé teszi, hogy a távolságot nem általában a meglevő gyógyszertárak és az új gyógyszertár között, hanem azok betegforgalmi bejáratai között kell vizsgálni.

A Gyftv. 74. § (2) bekezdésében a gyógyszertárat működtető társaságok tulajdonosi összetételével kapcsolatosan a megalakuláskor előírja a társasági szerződés (létesítő okirat) benyújtását az egészségügyi államigazgatási szerv részére, valamint a módosítások esetén utólagos – a változást követő 30 napon belüli – bejelentési kötelezettséget ír elő, melyet a módosított társasági szerződés másolatának benyújtásával kell teljesíteni. Az egészségügyi államigazgatási szerv a működtető társaság tulajdonosi szerkezetével, törvényes képviseletével, társasági szerződésének (alapító okiratának) rendelkezéseit a Gyftv. 53./D. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzése során, az ott megjelölt jogszabályi rendelkezések érvényesülésének szempontjából vizsgálja. Az egészségügyi államigazgatási szerv által vizsgálandó kérdések körét indokolt kiterjeszteni, tekintettel arra, hogy a szerződésekben/megállapodásokban és a hozzájuk kapcsolódó mellékletekben gyakran szerepelnek olyan előírások, melyek a személyi joggal rendelkező gyógyszerész számára a Gyftv.-ben biztosított jogok és előírt kötelezettségek gyakorlásának kijátszására, felülírására irányulnak.

A javasolt módosítás a Ptk. 6:95. § „tilos szerződés” fogalom meghatározásával összhangban a semmisséget nem csak a kifejezetten jogszabályba ütköző, hanem a jogszabály megkerülésével megtett intézkedésekre, megkötött szerződésekre is kiterjeszti, tekintettel arra, hogy a napi gyakorlatban ilyen esetek is előfordulhatnak.

10. §

Az Nftv. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra, hogy az ott meghatározott szakképzettségekkel, tudományos fokozatokkal, címekkel és az ezekre utaló rövidítésekkel összetéveszthető szakképzettség, tudományos fokozat, cím, és rövidítés nem használható. A tiltás tételes kimondásával lehetővé válik a szabálysértési és büntetőjogi normák ilyen irányú kiegészítése is.

A szakképzettség fogalmát az Nftv. 108. § 34. pontja határozza meg az alábbiak szerint: alapfokozattal vagy mesterfokozattal egyidejűleg, valamint a szakirányú továbbképzésben, illetve a felsőoktatási szakképzésben megszerezhető, a szak és a szakirány vagy specializáció tartalmával meghatározott, a szakma gyakorlására felkészítő szaktudás oklevélben, felsőfokú szakmai oklevélben történő elismerése. A szakképzettség körében védett jogi tárgy tehát e körben megfelel az Nftv. terminológiájában szereplő alapfokozatnak és mesterfokozatnak.

A szakképzettséget tanúsító oklevélben elismert valamely meghatározott szaktudással összefüggő visszaélések
– a jogosulatlan használat – szintén veszélyt hordoznak, hasonlóan az Nftv. által szabályozott címekkel, fokozatokkal való visszaélések körére.

A szabályozás tárgykörébe tartoznak a tudományos fokozatok, melyek a doktori képzés után, fokozatszerzési eljárással szerezhetők [Nftv. 16. § (3)–(4) bekezdés: (PhD, DLA), Nftv. 53. §].

A szintén a tárgykörbe tartozó címek alatt értendő az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az állatorvos, a jogász és az államtudományi szakon oklevelet szerzett személyek doktori címe, a doktori képzés során szerzett doktori fokozat (Nftv. 16. § (1) bekezdés, a munkaköri címek [Nftv. 27. § (1) bekezdés szerinti tanársegéd, adjunktus, főiskolai és egyetemi docens, főiskolai és egyetemi tanár, mesteroktató, továbbá különösen az Nftv. 28. § (5) bekezdése szerinti professzori cím], valamint az oktatói munkakörhöz nem kapcsolódó címek, és a szenátus által adományozható egyéb címek is [Nftv. 32. §-ban felsorolt Professor Emeritus, a magántanári és címzetes egyetemi vagy főiskolai docensi- és tanári címek, illetve a mesteroktatói, mestertanári cím].

11. §

Az egészségügyi pályát választó hallgatók gyakorlati felkészültségéhez a duális képzési forma jelentősen hozzá tud járulni. A módosítás ezért a duális képzés fogalmi körébe beemeli az egészségtudományt is, amely elősegíti a gyakorlatorientált képzési programok elterjedését ezen a területen. A duális képzés megteremti a lehetőségét annak, hogy a szolgáltatók a képzési idő kezdetétől fogva olyan szakmai kapcsolatot alakítsanak ki a képző intézménnyel és a hallgatóval, amelynek eredményeként a saját szolgáltatási profiljuknak megfelelő gyakorlati ismeretek képzésbe való beemelése válik elérhetővé. A módosítás által az egészségügyi területen tanulmányaikat folytatók versenyképes, integrált, szakterület specifikus és gyakorlati tapasztalaton alapuló tudásra tesznek szert.

12. §

A visszaélőkre a Szabs.tv. jogosulatlan címhasználat tényállása nem minden esetben alkalmazható, mivel nemcsak a hivatalos Dr. vagy dr. fokozattal, címmel, létező szakképzettséggel történhet a visszaélés, hanem az ahhoz megtévesztésig hasonló, de hivatalosan nem létező, kreált titulussal, szakképzettséggel. Emiatt a Szabs.tv. olyan irányú kiegészítését tartalmazza a javaslat, hogy nem csak az Nftv. szerinti szakképzettséggel, tudományos fokozattal, címmel, az ezekre utaló rövidítéssel való visszaélésre, hanem az ezekkel összetéveszthető, tudományosság látszatát keltő, de hivatalosan nem létező szakképzettséggel, tudományos fokozattal, címmel, ezekre utaló rövidítéssel való szándékos visszaélésre is kiterjed a jogosulatlan címhasználat tényállása.

A javaslat biztosítja továbbá a Magyar Honvédséghez köthető megjelölések védelmét.

A szabályozásnak nem célja olyan „becenevek”, márkanevek, művésznevek használatának kriminalizálása, amelyek – bár egyezőek vagy hasonlóak lehetnek egyes végzettséget igazoló címekhez, azonban – a megjelenésük kontextusából eredően a megtévesztésre alkalmatlanok, illetve azokat nem a használt címhez kapcsolódó tevékenységgel összefüggésben használják fel. Ennek érdekében az előzőekben részletezett jogosulatlan használat csak abban az esetben tényállásszerű, ha arra megtévesztésre alkalmas módon kerül sor. Ez egy objektív kritérium, nem kell eredménynek bekövetkeznie (a megtévesztésnek), ahogyan az is irreleváns, hogy egyesek hogyan vélekednek, a megtévesztésre való alkalmasság foka a bűnösség, illetve a minősítés szempontjából közömbös. Az új elkövetési magatartás sem célzatos, annak objektíve kell alkalmasnak lennie a megtévesztésre.

13. §

A kuruzslás tényállásának kiegészítésével – a természetgyógyászati tevékenység, valamint a nem-konvencionális gyógyító eljárások körébe tartozó és a pszichoterápiás tevékenység jogosulatlan végzésére utaló fordulattal – az „aposztróf doktorok” ilyen jellegű tevékenysége értékelhetővé válik a büntetőjog számára. Az áldoktorok jogosulatlan tevékenysége a testi betegségek gyógyításának ígéretével, mentális működést érintő megközelítéseket alkalmaznak mind a gyógyulás reményének felkeltésében, mind az (ál)gyógyítás eszköztárában. Ezen túl a „pszichoterápia” önálló vagy jelzővel ellátott megjelenése ezen a területen a leggyakoribb. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 103. §-a szerint a pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott időtartamú ülésben történő terápiás eljárás, amelyet a pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végezhet önállóan.

A pszichoterápiás gyakorlat orvosi gyakorlattól való megkülönböztetését tehát az indokolja, hogy pszichoterápiás eljárást nem csak orvos, hanem klinikai szakpszichológus is végezhet.

Az Eütv. 104. § (1) bekezdése szerint a nem-konvencionális gyógyító és életminőségjavító (a továbbiakban együtt: nem-konvencionális) eljárások célja az egészségi állapot kedvező befolyásolása, a betegségek megelőzése, valamint az egészséget veszélyeztető, illetve károsító tényezőkkel szembeni védekezés lehetővé tétele.

A természetgyógyászati tevékenység végzésének feltételeit a természetgyógyászati tevékenységről szóló 40/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) és a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló 11/1997. (V. 28.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) szabályozza.

A Korm. rendelet 1. §-a meghatározza, hogy a nem-konvencionális gyógyító eljárások alkalmazása olyan egészségügyi tevékenység, amely a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészíti, meghatározott esetekben helyettesíti.

A nem-konvencionális gyógyító tevékenység főiskolai, egyetemi egészségügyi végzettségtől, illetve egészségügyi szakképesítéstől függően tanfolyam elvégzése és eredményes vizsga letétele után végezhető. A végzésre jogosult személyek körét, valamint a kiegészítő, illetve helyettesítő tevékenységeket az NM rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. Az NM rendelet 4. sz. mellékletében találhatóak a részletes szabályok a természetgyógyászati tevékenységek szakmai és vizsgakövetelményeiről.

14. §

A Btk. szabályozása kiegészítendő továbbá azzal, hogy az is bűncselekményt követ el, aki az erre jogosult intézményeken kívül szakképzettséget igazoló oklevelet vagy bizonyítványt állít ki, illetve enélkül, adományoz „titulust”.

A visszaélés nem az oklevél kiállítója személyének meghamisításával jár, nem valódi végzettséget igazoló oklevél lemásolása és ezzel hamisítása a cél, hanem az oklevél kiállítója azt a hamis látszatot kelti szándékosan, hogy jogosult – egyébként államilag el sem ismert, nem létező – végzettséget, szakképzettséget „igazoló” oklevél vagy bizonyítvány kiállítására.

Az új tényállás közokirat-hamisítástól való megkülönböztetését az indokolja, hogy a Btk. 342. § (1) bekezdés a) pontja szerinti közokirat-hamisítás elkövetési magatartás (hamis közokirat készítése, tartalmának meghamisítása) esetén egy valódiként nem létező közokirat a valódiság látszatával jön létre, amely alakilag hamis, azaz annak készítője nem azonos a kiállítóként feltüntetettel. Az új tényállás azonban nem egy jogosult által kiállított, a létező közokiratnak látszólag mindenben megfelelő, valódinak látszó okirat kiállítására szabályoz, hanem egy arra nem jogosult által kiállított, nem valódi szakképzettséget, szakképesítést igazoló, de az oklevél, bizonyítvány formai kellékeit látszólag tartalmazó iratot állít ki.

Az oktatással összefüggő jogosulatlan tevékenység szankcionálási körével kapcsolatos jogalkotói szándék a felsőoktatásban megszerezhető végzettséget igazoló oklevél mellett kiterjed az iskolarendszeren kívüli képzésben (felnőttképzésben), valamint az iskolai rendszerű képzésben (felnőttoktatásban) kiadható okiratokra is. A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény 33. § (1) bekezdése szerint a felnőttoktatás keretében folyó szakképzés a részt vevő tanuló sajátos elfoglaltságához, egyedi életkörülményeihez igazodó képzési forma, amely képzési-szervezési formától függően a nappali, az esti, a levelező oktatás munkarendjében és az oktatás egyéb sajátos munkarendjében folyhat. A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény 2. § 17. pontja szerint az iskolarendszeren kívüli képzés olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel – a nemzeti köznevelésről szóló törvényben vagy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott – tanulói vagy hallgatói jogviszonyban.

A hatályos szabályozás nem ad meghatározást a bizonyítvány fogalmára, tekintettel annak köznyelvi, köznapi érthetőségére, ugyanakkor kétség esetén a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 1. § (3) bekezdése szerinti definíció hívható fel, miszerint: „bizonyítvány, illetve oklevél az alap-, közép- vagy felsőfokú végzettséget, alap-, közép- vagy felsőfokú szakképesítést, felsőfokú szakképzettséget, illetve tudományos fokozatot tanúsító okirat. Bizonyítványnak, illetve oklevélnek tekintendő az ezekkel azonos hatályú okirat is”.

A tényállás alapján büntetni rendelt tevékenységek társadalomra való veszélyessége különösen magas, tekintettel arra, hogy ezek által növekszik a címmel visszaélők száma.

15. §

Hatályba léptető rendelkezést tartalmaz.

Tekintettel arra, hogy a bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatók tevékenységének visszaszorításával összefüggő módosítás új szankciókat tartalmaz, garanciális szempontból szükséges megfelelő felkészülési időt megállapítani a hatálybalépés során.

Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető szövegek tekintetében a Közlönykiadó minden jogot fenntart!