1979. évi 2. törvényerejű rendelet
1979. évi 2. törvényerejű rendelet
a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Közgyűlése által Párizsban az 1970. évi november hó 14. napján elfogadott Egyezmény kihirdetéséről1
2014.07.16.
(A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa2 megerősítő okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Főigazgatójánál az 1978. évi október hó 23. napján megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Közgyűlése által Párizsban, az 1970. évi november hó 14. napján elfogadott Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
„Egyezmény a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről
Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Közgyűlése a Párizsban, 1970. október 12-e és november 14-e között tartott tizenhatodik ülésszakán,
emlékeztetve a nemzetközi kulturális együttműködés alapelveiről a Közgyűlés tizennegyedik ülésszakán elfogadott Nyilatkozatban foglalt rendelkezések fontosságára;
figyelemmel arra, hogy a kulturális javaknak tudományos, kulturális és nevelési célokat szolgáló nemzetek közötti cseréje növeli az emberi civilizációra vonatkozó ismereteket, gazdagítja valamennyi nép kulturális életét és a nemzetek között kölcsönös tiszteletre és megbecsülésre ösztönöz;
figyelemmel arra, hogy a kulturális javak a civilizációnak és a nemzeti kultúrának egyik alapelemét képezik és valódi értéküket kizárólag akkor lehet felbecsülni, ha eredetük, történetük és környezetük lehető legpontosabban ismert;
figyelemmel arra, hogy minden Állam kötelessége a területén levő kulturális javak megvédése lopással, titkos ásatással és jogtalan kivitellel szemben;
figyelemmel arra, hogy e veszélyek elhárítása érdekében minden Államnak egyre inkább tudatára kell ébrednie mind a saját, mind valamennyi más nemzet kulturális örökségével szemben fennálló erkölcsi kötelezettségeire;
figyelemmel arra, hogy a múzeumoknak, könyvtáraknak és archívumoknak, mint kulturális intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy gyűjteményeik fejlesztése egyetemesen elismert erkölcsi elvek alapján történjék;
figyelemmel arra, hogy az UNESCO egyik feladata, hogy nemzetközi egyezményeknek az érdekelt államok részére történő ajánlásával előmozdítsa a nemzetek közötti megértést, amit a kulturális javak jogtalan behozatala, kivitele és tulajdonának jogtalan átruházása akadályoz;
figyelemmel arra, hogy a kulturális örökség megóvása kizárólag akkor lehet eredményes, ha azt nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt megszervezik és az Államok e téren szorosan együttműködnek;
figyelemmel arra, hogy az UNESCO Közgyűlése ilyen értelmű ajánlást 1964-ben már elfogadott;
tekintetbe véve, hogy további javaslatokat terjesztettek be a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének, valamint tulajdona jogtalan átruházásának megtiltását és megakadályozását szolgáló eszközökről és ez a kérdés egyébként az ülésszak napirendjén tizenkilencedik pontként szerepel;
miután a tizenötödik ülésszak elhatározta, hogy e kérdés nemzetközi egyezmény tárgya legyen;
a mai napon – 1970. november 14-én – elfogadja ezt az Egyezményt.
1. cikk
Ennek az Egyezménynek az alkalmazása során „kulturális javak”-nak az olyan tárgyak tekintendők, amelyeket az egyes Államok egyházi vagy világi okokból, kifejezetten úgy jelölnek meg, hogy azok régészeti, őstörténeti, történeti, irodalmi, művészeti vagy tudományos szempontból fontosak, ha az alábbi kategóriák valamelyikébe tartoznak:
a) ritka állat-, növény-, ásvány- és bonctani gyűjtemények vagy példányok, valamint az őslénytan szempontjából számottevő tárgyak;
b) történelmi vonatkozású tárgyak, beleértve a tudomány és a műszaki tudományok történetét, valamint a hadtörténetet és társadalomtörténetet, valamint a nemzet vezetőinek, gondolkodóinak, tudósainak és művészeinek életével, valamint a nemzeti szempontból jelentős eseményekkel kapcsolatos tárgyak;
c) régészeti ásatások leletei (ideértve az engedélyezett és a titkos ásatásokat egyaránt), vagy a régészeti felfedezések eredményei;
d) művészeti alkotások vagy műemlékek feldarabolt részei és régészeti lelőhelyek részei;
e) több mint százéves régiségek, így feliratok, fémpénzek és vésett pecsétnyomók;
f) néprajzi tárgyak;
g) művészeti szempontból számottevő tárgyak, mint
I. teljes egészében kézzel, bármilyen alapra és bármilyen anyagból készített képek, festmények és rajzok (az ipari rajzok, valamint gyári úton előállított és kézileg díszített cikkek kivételével);
II. bármilyen anyagból készült eredeti szobrászati művek, szobrok;
III. eredeti metszetek, lenyomatok és kőnyomatok;
IV. eredeti művészi együttesek és összeállítások bármilyen anyagból;
h) ritka kéziratok és ősnyomtatványok, régi könyvek, különleges jelentőségű okmányok és (történeti, művészeti, tudományos, irodalmi stb.) kiadmányok egyenként vagy gyűjteményben;
i) postabélyegek, okmánybélyegek és más hasonló bélyegek, egyenként vagy gyűjteményben;
j) archívumok, ideértve a hangfelvételek, fényképek és filmek archívumait;
k) több mint százéves bútordarabok és régi hangszerek.
2. cikk
(1) Az Egyezményben részes Államok tudatában vannak annak, hogy a kulturális javak jogtalan behozatala, kivitele, valamint tulajdonának jogtalan átruházása egyik fő oka, hogy azoknak az országoknak a kulturális öröksége elpusztul, ahonnan ezek a javak származnak, és hogy a nemzetközi együttműködés a leghatékonyabb eszközök egyike ahhoz, hogy minden ország kulturális javait a fentiekből eredő veszélyekkel szemben megvédelmezzék.
(2) Ezért az Egyezményben részes Államok kötelezik magukat, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel meggátolják az ilyen tevékenységet, különösen oly módon, hogy ennek okait felszámolják, a jelenlegi ilyen tevékenységnek végetvetnek, továbbá elősegítik a szükséges jóvátételt.
3. cikk
Jogtalan a kulturális javak behozatala, kivitele, vagy tulajdonának átruházása, ha az az Egyezményben részes Államok által ennek végrehajtására hozott szabályokkal ellentétes módon történik.
4. cikk
Az Egyezményben részes Államok az Egyezmény alkalmazásában az alábbi kategóriákhoz tartozó javakat tekintik az egyes Államok kulturális öröksége részének:
a) az adott Állam polgárainak egyéni vagy kollektív szellemi alkotása eredményeként létrejött kulturális javak, valamint az adott Állam számára fontos olyan kulturális javak, amelyeket a területén külföldi állampolgárok, vagy a területén lakó hontalan személyek alkottak;
b) az ország területén talált kulturális javak;
c) régészeti, néprajzi vagy természettudományi kutató csoportok által talált olyan kulturális javak, amelyek feltárásához a javak származási országának illetékes hatóságai hozzájárultak;
d) olyan kulturális javak, amelyek szabad megegyezésen alapuló csere tárgyát képezték;
e) ajándékként kapott, vagy törvényesen vásárolt kulturális javak, ha az ajándékozáshoz vagy vásárláshoz a javak származási országának illetékes hatóságai hozzájárultak.
5. cikk
Az Egyezményben részes Államok annak érdekében, hogy kulturális javaikat megvédjék a jogtalan behozatallal, kivitellel, és tulajdonátruházással szemben, vállalják, hogy országaik körülményeinek megfelelően területükön egy vagy több szervet létesítenek a kulturális örökség védelmére, – ha ilyen még nem működne –, és megfelelő létszámú, képzettségű személyzetet biztosítanak ahhoz, hogy e szervek az alábbi feladatokat hatékonyan ellássák;
a) olyan törvények és más jogszabályok tervezeteinek megszövegezésében való közreműködés, amelyek rendeltetése a kulturális örökség megóvása, különösen pedig a jelentős kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdonátruházásának a megakadályozása;
b) a védett javak nemzeti leltára alapján olyan jegyzék összeállítása és naprakész állapotban tartása, amely tartalmazza a köztulajdonban és magántulajdonban levő olyan fontos kulturális javakat, amelyeknek a kivitele a nemzeti kulturális örökség számottevő veszteségét jelentené;
c) olyan tudományos és műszaki intézmények (múzeumok, könyvtárak, levéltárak, laboratóriumok, műhelyek stb.) fejlesztésének vagy létesítésének előmozdítása, amelyek a kulturális javak megőrzésére és bemutatására hivatottak;
d) régészeti ásatások felügyeletének megszervezése bizonyos kulturális javak helyi megőrzésének biztosítása és bizonyos későbbi régészeti kutatások céljára kijelölt területek védelme;
e) az Egyezményben lefektetett erkölcsi elvekkel összhangban az érdekelt személyekre (múzeumi őrök, gyűjtők, régiségkereskedők stb.) vonatkozó szabályok létrehozása; valamint annak biztosítása, hogy e szabályokat figyelembe vegyék;
f) nevelő intézkedések tétele valamennyi Állam kulturális öröksége iránti tisztelet fejlesztésére és ösztönzésére, valamint az Egyezmény rendelkezéseinek a megismertetésére;
g) gondoskodás arról, hogy a kulturális javak eltűnése megfelelő nyilvánosságot kapjon.
6. cikk
Az Egyezményben részes Államok vállalják, hogy
a) megfelelő tanúsítványt vezetnek be, amelyben az exportáló Állam igazolja, hogy a kérdéses kulturális tárgyak kivitelét engedélyezte. A tanúsítványnak a szabályosan kivitt kulturális javak valamennyi tételét kísérnie kell;
b) megtiltják területükről az olyan kulturális javak kivitelét, amelyeket a fenti kiviteli tanúsítvány nem kísér;
c) ezt a tilalmat megfelelő eszközökkel nyilvánosságra hozzák, különösen olyan személyek körében, akik feltehetően kulturális javakat visznek ki vagy hoznak be.
7. cikk
Az Egyezményben részes Államok vállalják, hogy
a) a hazai jogszabályokkal összhangban, mindazokat a szükséges intézkedéseket megteszik, amelyek a területükön lévő múzeumokat és más hasonló intézményeket meggátolják abban, hogy másik részes Államból származó olyan kulturális tárgyat szerezzenek be, amelyet az Egyezménynek a két érdekelt Állam tekintetében történt hatálybalépését követően jogellenesen vittek ki. Hacsak lehetséges, értesítik az Egyezményben részes származási Államot az Egyezménynek mindkét érdekelt Államban történt hatálybalépését követően a származási Államból jogellenesen kikerült kulturális tárgy felajánlásáról;
b) I. megtiltják az Egyezményben részes másik Állam múzeumából, vagy vallási avagy világi műemlékéből vagy hasonló intézményéből ellopott kulturális tárgy behozatalát az Egyezménynek az érdekelt Államok tekintetében történt hatálybalépését követően, ha a tárgyról kimutatható, hogy az a szóban forgó intézmény leltárába tartozik;
II. az Egyezményben részes származási Állam kérésére megfelelő intézkedéseket tesznek az ilyen jellegű kulturális javak visszaszerzése és visszajuttatása érdekében, ha azt az Egyezménynek a két érdekelt Állam tekintetében történt hatálybalépését követően hozták be, feltéve azonban, hogy a kérelmező Állam megfelelő ellenszolgáltatást nyújt a szóban forgó kulturális tárgy jóhiszemű megvásárlójának, vagy más olyan személynek, akinek a kérdéses vagyontárgy birtoklásához érvényes jogcíme van. A visszaszerzésre és visszaszolgáltatásra irányuló kérelmeket diplomáciai úton kell előterjeszteni. A kérelmező Állam saját költségére tartozik mindazokat az okmányokat és más bizonyítékokat rendelkezésre bocsátani, amelyek a visszaszerzésre és visszaszolgáltatásra irányuló igényét alátámasztják. A részes Államok e cikk alapján visszaszolgáltatott kulturális javakra sem vámot, sem egyéb illetéket nem vetnek ki. A kulturális tárgy visszaszolgáltatásával és szállításával kapcsolatos minden költséget a kérelmező Állam tartozik viselni.
8. cikk
Az Egyezményben részes Államok vállalják, hogy büntető vagy szabálysértési büntetést alkalmaznak minden olyan személy ellen, aki a 6. cikk b) pontja és a 7. cikk b) pontja szerinti tilalmakat megszegi.
9. cikk
Az Egyezményben részes minden Állam, amelynek kulturális örökségét régészeti vagy néprajzi tárgyak fosztogatása miatt veszély fenyegeti, igénybe veheti más érdekelt részes Államok segítségét. Az Egyezményben részes Államok vállalják, hogy ilyen körülmények között összehangolt nemzetközi erőfeszítéseket tesznek a szükséges konkrét intézkedések meghatározása és végrehajtása érdekében, beleértve e kulturális javak kivitelének és behozatalának, illetve nemzetközi kereskedelmének ellenőrzését. A megállapodás létrejöttéig minden érdekelt Állam ideiglenes intézkedéseket tesz a lehetőség határain belül annak érdekében, hogy a kérelmező Államok kulturális örökségének jóvátehetetlen károsodását megakadályozza.
10. cikk
Az Egyezményben részes Államok vállalják, hogy
a) neveléssel, tájékoztatással és fokozott ellenőrzéssel korlátozzák az Egyezményben részes minden Államból tiltott módon kikerült kulturális tárgy átruházását és országuk jogszabályainak megfelelően büntető vagy szabálysértési büntetések terhe mellett kötelezik a régiségkereskedőket olyan nyilvántartás vezetésére, amely feltünteti minden kulturális tárgy eredetét, a szállító nevét és címét, minden eladott tárgy leírását és árát, valamint kötelezik magukat arra is, hogy a kulturális tárgy vásárlóját tájékoztatják a tárgyra esetleg érvényben levő kiviteli tilalomról;
b) megfelelő nevelő intézkedésekkel törekszenek arra, hogy a közvéleményben kialakítsák a kulturális javak értékének ismeretét, valamint tudatosítsák, hogy a lopások, titkos ásatások és a jogtalan kivitel milyen veszélyt jelent a kulturális örökségre.
11. cikk
Jogtalannak minősül a kulturális javak kivitele és tulajdonjogának átruházása, ha az közvetlenül vagy közvetve valamely országnak egy külhatalom által történt elfoglalása folytán előállt kényszer következtében ment végbe.
12. cikk
Az Egyezményben részes Államok tiszteletben tartják a kulturális örökséget azon területeken, amelyek nemzetközi kapcsolataiért ők felelősek, és megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy az ilyen területeken megtiltsák és megakadályozzák a kulturális javak jogtalan behozatalát, kivitelét, valamint tulajdonjogának jogtalan átruházását.
13. cikk
Az Egyezményben részes Államok hazai jogszabályaikkal összhangban vállalják továbbá, hogy
a) minden alkalmas eszközzel megakadályozzák a kulturális javak tulajdonjogának olyan átruházását, amely azok jogtalan behozatalát vagy kivitelét elősegítheti;
b) biztosítják illetékes szerveik együttműködését, hogy megkönnyítsék a jogtalanul kivitt kulturális javak jogos tulajdonosához történő mielőbbi visszajuttatását;
c) lehetővé teszik, hogy az elveszett vagy ellopott kulturális tárgy visszaszerzése érdekében a jogos tulajdonos vagy nevében más személy igényt érvényesítsen;
d) elismerik az Egyezményben részes minden Állam sérthetetlen jogát bizonyos kulturális javak elidegeníthetetlenné nyilvánítására; ezek a javak ennélfogva nem vihetők ki, valamint megkönnyítik az ilyen tárgyaknak az érdekelt Állam által történő visszaszerzését olyan esetekben, amikor azokat már kivitték.
14. cikk
A jogtalan kivitel megakadályozása és az Egyezmény végrehajtásából származó kötelezettségek teljesítése érdekében minden részes Állam a lehetőségeihez képest megfelelő költségvetési kereteket biztosít a kulturális örökség védelmét ellátó állami szervek számára, valamint, ha szükséges, megfelelő alapot létesít erre a célra.
15. cikk
Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem gátolja a részes Államokat abban, hogy egymás között külön megállapodásokat kössenek vagy már az Egyezménynek az érdekelt Államok tekintetében történő hatálybalépését megelőzően korábban megkötött, a származási területről bármi okból kikerült kulturális javak visszaszerzésére vonatkozó megállapodásokat továbbra is hatályban tartsanak.
16. cikk
Az Egyezményben részes Államok az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete által meghatározott időpontokban és módon időszakos jelentéseikben a Közgyűlésnek tájékoztatást adnak az Egyezmény végrehajtása érdekében alkotott törvényhozási és közigazgatási rendelkezéseikről, és más erre vonatkozó intézkedéseikről, valamint az e téren szerzett részletes tapasztalataikról.
17. cikk
(1) Az Egyezményben részes Államok igénybe vehetik az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének gyakorlati segítségét, különösen
a) a tájékoztatás és nevelés,
b) a konzultáció és a szakértői tanácsadás,
c) a koordinálás és a jogszolgálat
terén.
(2) Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete saját kezdeményezéséből kutatásokat végezhet és tanulmányokat jelentethet meg a kulturális javak jogellenes forgalmával kapcsolatos témákról.
(3) E célból az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete minden illetékes, nem kormányszervet is együttműködésre szólíthat fel.
(4) Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete saját kezdeményezésből javaslatokat tehet az Egyezményben részes Államoknak az Egyezmény végrehajtására.
(5) Az Egyezményben részes legalább két olyan Állam kérelmére, amelyek az Egyezmény végrehajtása tekintetében vitában állnak egymással, az UNESCO jószolgálattal törekedhet közöttük egyezség létrehozására.
18. cikk
A jelen Egyezmény angol, francia, orosz és spanyol nyelven készült, mind a négy szöveg egyaránt hiteles.
19. cikk
(1) Az Egyezményt az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete tagállamainak meg kell erősíteniük vagy el kell fogadniuk, alkotmányos előírásaiknak megfelelően.
(2) A megerősítő vagy elfogadó okiratokat az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Főigazgatójánál kell letétbe helyezni.
20. cikk
(1) Az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll minden olyan Állam számára, amely az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének nem tagja, és amelyet a Szervezet Végrehajtó Bizottsága csatlakozásra felhívott.
(2) A csatlakozás a csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Főigazgatójánál való letétbe helyezésével történik.
21. cikk
Az Egyezmény három hónappal a harmadik megerősítő, elfogadó vagy csatlakozó okirat letétbe helyezése után lép hatályba, de csak azon Államok tekintetében, amelyek fenti okiratukat e napon vagy ezt megelőzően már letétbe helyezték. Más Államok tekintetében három hónappal azután lép hatályba, hogy megerősítő, elfogadó vagy csatlakozó okiratukat letétbe helyezték.
22. cikk
Az Egyezményben részes Államok elismerik, hogy az Egyezmény nem csupán anyaországuk területére, hanem valamennyi olyan területre is alkalmazható, amelyek nemzetközi kapcsolataiért ők felelősek; vállalják, hogy szükség esetén ezen területek kormányával vagy más illetékes hatóságával tanácskoznak a megerősítés, elfogadás vagy csatlakozás alkalmával vagy azt megelőzően, annak érdekében, hogy biztosítsák az Egyezmény alkalmazását ezen területekre, valamint vállalják, hogy értesítik az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Főigazgatóját arról, hogy az Egyezmény hatálya mely területekre terjed ki; az értesítés annak kézhezvételétől számított három hónap után lép hatályba.
23. cikk
(1) Az Egyezményben részes Államok bármelyike felmondhatja az Egyezményt akár saját, akár más olyan terület nevében, amelynek nemzetközi kapcsolataiért felelős.
(2) A felmondást írásban kell bejelenteni, az okiratot az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Főigazgatójánál kell letétbe helyezni.
(3) A felmondás a felmondó okirat kézhezvételétől számított tizenkét hónap elteltével lép hatályba.
24. cikk
Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Főigazgatója tájékoztatja a Szervezet tagállamait, továbbá azokat a nem tagállamokat, amelyekre a 20. cikk vonatkozik, úgyszintén az Egyesült Nemzetek Szervezetét a 19. és 20. cikk szerinti minden megerősítő, elfogadó és csatlakozási okirat letétbe helyezéséről, valamint a 22., illetve 23. cikk szerinti értesítésről, illetve felmondásról.
25. cikk
(1) Az Egyezményt az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Közgyűlése módosíthatja. Az ilyen módosítás azonban kizárólag azokat az Államokat köti, amelyek a módosított Egyezmény részeseivé válnak.
(2) Ha a Közgyűlés olyan új egyezményt fogad el, amely ezt az Egyezményt teljes egészében vagy részben módosítja – hacsak az új egyezmény másként nem rendelkezik – a jelen Egyezményt az új, módosított egyezmény hatálybalépésének napjától nem lehet megerősíteni, elfogadni vagy ahhoz csatlakozni.
26. cikk
Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikkével összhangban az Egyezményt az Egyesült Nemzetek Titkársága az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Főigazgatójának kérelmére nyilvántartásba veszi.
Készült Párizsban, 1970. november tizenhetedikén, két hiteles példányban, amelyeket az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Közgyűlése, tizenhatodik ülésszakának elnöke, valamint az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Főigazgatója látott el aláírásával; e példányokat letétbe kell helyezni az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének irattárában; ezekről hitelesített másolatokat kell küldeni a 19. és 20. cikkben említett Államoknak, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
3. § A megerősítő okirat letétbe helyezése alkalmával a következő nyilatkozatok megtételére került sor:
„A Magyar Népköztársaság a megerősítő okirat letétbe helyezésekor az alábbi nyilatkozatokat teszi:
Az Egyezmény 12., 22. és 23. cikke ellentmond az ENSZ Közgyűlése 1514 (XV.) számú, 1960. december 14-én kelt határozatának, mely a gyarmatosítás minden formájának és megnyilvánulásának gyors és feltétel nélküli megszüntetésére szólít fel.
Az Egyezmény 20. cikke nem áll összhangban az államok szuverén egyenlőségének elvével; az Egyezménynek, figyelembe véve az általa szabályozott kérdéseket, minden korlátozás nélkül nyitva kellene állnia minden állam számára.”
4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1979. évi január hó 23. napjától kell alkalmazni.
(2)3 E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a kulturális örökség védelméért felelős miniszter és az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
1
A kihirdetés napja: 1979. március 16.
2
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.
3
A 4. § (2) bekezdése a 2006: CIX. törvény 162. § (3) bekezdésének a) pontja, a 2014: XXXV. törvény 2. §-a szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás