33/1985. (VII. 1.) MT rendelet
33/1985. (VII. 1.) MT rendelet
a Magyar Népköztársaság 1 Kormánya és a Görög Köztársaság Kormánya között Budapesten, az 1983. évi május hó 25. napján aláírt, a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény kihirdetéséről
2014.09.05.
(Az Egyezmény, valamint az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyv jóváhagyásáról szóló jegyzékváltás az 1984. évi december hó 19. napján megtörtént.)
1. § A Minisztertanács a Magyar Népköztársaság 2 Kormánya és a Görög Köztársaság Kormánya között Budapesten, az 1983. évi május hó 25. napján aláírt, a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt e rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
„Egyezmény a Magyar Népköztársaság 3 Kormánya és a Görög Köztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén
A Magyar Népköztársaság 4 Kormánya és a Görög Köztársaság Kormánya, attól az óhajtól vezérelve, hogy elkerüljék a kettős adóztatást a jövedelem- és a vagyonadók területén;
a következő Egyezményt kötötték:
1. Cikk
Személyi hatály
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.
2. Cikk
Az egyezmény alá eső adók
(1) Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem és a vagyon után az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.
(2) Jövedelem- és vagyonadónak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, a teljes vagyon, vagy a jövedelem vagy vagyon részei után beszednek, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.
(3) Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed különösen, a következők:
a) a Magyar Népköztársaságban:
(i) a jövedelemadók;
(ii) a nyereségadók;
(iii) a társasági különadó;
(iv) a házadó;
(v) a telekadó;
(vi) a községfejlesztési hozzájárulás;
(vii) a kereskedelmi társaságok osztalék és nyereség kifizetései utáni illeték;
(a továbbiakban: „magyar adó”);
b) a Görög Köztársaságban:
(i) a természetes személyek jövedelem- és vagyonadója;
(ii) a jogi személyek jövedelem- és vagyonadója;
(iii) a jövedelemadóra számított hozzájárulás a Mezőgazdasági Biztosító Szervezet részére és
(iv) az épületekből származó teljes jövedelemre számított hozzájárulás a Vízellátási és Csatornázási Ügynökségek részére;
(a továbbiakban: „görög adó”).
(4) Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett beszednek.
3. Cikk
Általános meghatározások
(1) Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a) a „Magyar Népköztársaság” kifejezés földrajzi értelemben használva jelenti a Magyar Népköztársaság területét;
b) a „Görög Köztársaság” kifejezés jelenti a Görög Köztársaságot és, földrajzi értelemben használva jelenti a Görög Köztársaság területét és a Görög Köztársaság parti tengere mentén fekvő bármely olyan területet, amelyen a nemzetközi joggal és a Görög Köztársaság jogszabályaival összhangban a tengerfenék és az altalaj természeti kincseinek feltárása és kiaknázása tekintetében a Görög Köztársaság jogai gyakorolhatók;
c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés a Magyar Népköztársaságot vagy a Görög Köztársaságot jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;
d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;
e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket, vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintenek;
f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozás” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, illetőleg a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelent;
g) az „állampolgárok” kifejezés jelenti:
(i) mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkeznek;
(ii) mindazokat a jogi személyeket, személyi társaságokat és társulásokat; amelyeknek ez a jogi helyzete az egyik Szerződő Állam jogszabályaiból származik;
h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet tengeri hajó vagy légijármű bonyolít, kivéve, ha a tengeri hajót vagy légijárművet kizárólag csak a másik Szerződő Államban levő helyek között üzemeltetik.
i) az „illetékes hatóság” kifejezés
(i) a Magyar Népköztársaságban a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét;
(ii) a Görög Köztársaságban a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét
jelenti.
(2) Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.
4. Cikk
Lakóhely az adó szempontjából
(1) Az Egyezmény értelmében az „egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint, ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a kifejezés azonban nem vonatkozik olyan személyre, aki ebben az Államban csak az ebben Államban levő forrásokból származó jövedelem vagy az ott levő vagyon alapján adóköteles.
(2) Amennyiben egy természetes személy az (1) bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzetére a következők érvényesek:
a) Ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik. Ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amellyel családi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);
b) Amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik államban van, vagy ha az Államok egyikében sem rendelkezik állandó lakóhellyel úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c) Amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek az állampolgára;
d) Ha a személy mindkét Államnak vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
(3) Amennyiben más, mint egy természetes személy az (1) bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.
5. Cikk
Telephely
(1) Az Egyezmény értelmében a „telephely” kifejezés állandó üzleti berendezést jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
(2) A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
a) a vezetés helyét;
b) a fiókot;
c) az irodát;
d) a gyártelepet;
e) a műhelyt és
f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
(3) Az építési kivitelezés vagy szerelés csak akkor képez telephelyet, ha időtartama 9 hónapot meghalad. A természeti kincsek feltárása céljából végzett szerelés vagy építmény csak akkor képez telephelyet, ha időtartama 3 hónapot meghalad.
(4) Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők „telephelynek”:
a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;
b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;
c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;
e) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
f) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti berendezésnek ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
(5) Tekintet nélkül az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselőt, akire a (6) bekezdés nyer alkalmazást - egy vállalkozás érdekében tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a (4) bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti berendezésen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti berendezést telephellyé.
Egy személynek az egyik Szerződő Államban a tengerfenék és az altalaj és természeti kincseinek feltárásával és kiaknázásával összefüggő tevékenysége akkor tekintendő telephelynek ebben az Államban, ha ez összességében 30 napot meghalad bármely 12 hónapos időtartamon belül.
(6) A vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.
(7) Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6. Cikk
Ingatlan vagyonból származó jövedelem
(1) Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból (beleértve a mező- és erdőgazdasági üzemek jövedelmét) élvez, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.
(2) Az „ingatlan vagyon” kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az ásványlelőhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásáért vagy kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat; tengeri hajók, folyami hajók és légijárművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbe adásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.
(4) Az (1) és (3) bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.
7. Cikk
Vállalkozási nyereség
(1) Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, úgy a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
(2) A (3) bekezdés rendelkezéseit fenntartva, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki, úgy ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint önálló vállalkozás fejtene ki és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.
(3) A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely fekszik, vagy máshol.
(4) A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.
(5) Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.
8. Cikk
Hajózás és légiközlekedés
(1) Az a nyereség, amely tengeri hajóknak a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a hajókat bejegyezték, vagy amely azokat okmányokkal ellátta.
(2) Az a nyereség, amely légijárműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
(3) E cikk (2) bekezdésének rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben, vagy nemzetközi üzemeltető szervezetben való részvételből származnak.
(4) E cikk értelmében a tengeri hajók, vagy légijárművek nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származó nyereségbe beleértendő az a nyereség is, amely a nemzetközi forgalomban javak és áruk szállítására szolgáló konténerek és a konténerek szállítását kisegítő berendezés használatából, fenntartásából vagy bérléséből származik.
9. Cikk
Kapcsolt vállalkozások
Amennyiben
a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik,
vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelően megadóztatható.
10. Cikk
Osztalék
(1) Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Államban adóztatható.
(2) Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményeket az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 45%-át, ha az osztalékot fizető társaság a Görög Köztársaságban bír illetőséggel;
b) az osztalék bruttó összegének 10%-át, ha az osztalékot fizető társaság a Magyar Népköztársaságban bír illetőséggel.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátoknak alkalmazási módját.
Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
(3) Az e cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből, vagy élvezeti részvényekből vagy élvezeti jogokból, bányarészvényekből, alapítói részvényekből, más nyereségrészesedést biztosító jogokból, kivéve a követeléseket, származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, mely annak az Államnak a joga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.
(4) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, mely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek az esettől függően alkalmazást.
(5) Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levő telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.
11. Cikk
Kamat
(1) A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.
(2) Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, ennek az Államnak jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10%-át. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátoknak alkalmazási módját.
(3) Tekintet nélkül e cikk (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államból származó kamat, amelyet
a) a másik Szerződő Állam kormánya, beleértve ennek helyi hatóságait vagy
b) annak a másik Szerződő Államnak a központi bankja élvez, mentes az adó alól az először említett Szerződő Államban.
(4) Az e cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen pedig állami kölcsönökből és kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet jelent, beleértve az ilyen kölcsönökhöz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot és jutalmat. A késedelmes fizetés utáni bírság nem tekintendő e cikk értelmében kamatnak.
(5) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a kamat származik egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
(6) A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a kamatot fizető maga ez az Állam, ennek politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen kamat abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.
(7) Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a fizetett kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.
12. Cikk
Licencdíj
(1) A licencdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyek fizetnek, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.
(2) Mindazonáltal a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott licencdíj abban a Szerződő Államban is, amelyikben keletkezett, ennek a Szerződő Államnak jogszabályai szerint megadóztatható, de az így megállapított adó nem haladhatja meg a licencdíj bruttó összegének 10 százalékát.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátoknak alkalmazási módját.
(3) Az e cikkben használt „licencdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést jelenti, amelyet
a) irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, beleértve a mozgóképfilmeket és a televíziós vagy rádióközvetítésre szolgáló filmeket vagy kép-, vagy hanghordozó szalagokat, szerzői jogának használatáért vagy használati jogáért;
b) szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.
(4) Az e cikk (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezései nem alkalmazandók, ha a licencdíj egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a licencdíj származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a licencdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
(5) A licencdíj akkor tekintendő egyik Szerződő Államból származónak, ha a licencdíjat fizető maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy az ebben az államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a licencdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban, vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban licencdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezt a licencdíjat ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen licencdíj abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy állandó berendezés van.
(6) Ha a licencdíjat fizető személy és a licencdíj haszonhúzója, vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a licencdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a licencdíjat fizető és a licencdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.
13. Cikk
Elidegenítésből származó nyereség
(1) Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a 6. Cikkben meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.
(2) Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelyének üzemi vagyona vagy amely egy olyan állandó berendezéshez tartozik, amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből, vagy egy ilyen állandó berendezésnek az elidegenítéséből elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.
(3) A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók vagy légijárművek, az ilyen tengeri hajók vagy légijárművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az ilyen hajók vagy légijárművek nyeresége az Egyezmény 8. Cikkének rendelkezéseivel összhangban adóztatható.
(4) Az (1), (2) és (3) bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő illetőséggel bír.
14. Cikk
Szabad foglalkozás
(1) Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozásból, vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó berendezéssel rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó berendezéssel rendelkezik, úgy a jövedelem a másik Államban adóztatható, de csak annyiban, amennyiben az ennek az állandó berendezésnek tudható be.
(2) A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.
15. Cikk
Nem önálló munka
(1) A 16., 18., 19., 20. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.
(2) Tekintet nélkül az (1) bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban adóztatható, ha
a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó pénzügyi évben nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban, és
b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel a másik Államban, és
c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy állandó berendezése viseli.
(3) Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajó, légijármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a tengeri hajó vagy légijármű üzemeltetéséből származó nyereség a 8. Cikk rendelkezéseinek megfelelően adóztatható.
16. Cikk
Igazgatótanácsi térítés
Az igazgatótanácsi térítés és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségben élvez, mint a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának tagja, ebben a másik Államban adóztatható.
17. Cikk
Előadóművészek
(1) Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész, mint színpadi, film-, rádió-, vagy televíziós művész, vagy zeneművész vagy sportoló élvez ilyen minőségben a másik Szerződő Államban kifejtett személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.
(2) Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben, személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudnia, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette.
(3) Tekintet nélkül az e cikk (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezéseire, az (1) bekezdésben meghatározott ilyen tevékenységből származó jövedelem mentesül abban a Szerződő Államban az adóztatás alól, amelyikben e tevékenységet kifejtik, ha e tevékenységet a Szerződő Államok közötti kulturális egyezmény vagy megállapodás alapján gyakorolják.
18. Cikk
Nyugdíjak
A 19. Cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával a nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban adóztatható.
19. Cikk
Közszolgálat
(1) a) A nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek, az ezen Államnak, vagy politikai egységnek, vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.
b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben az Államban teljesítették és a természetes személy ebben az Államban illetőséggel bír, aki
(i) ennek az Államnak az állampolgára, vagy
(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban illetőséggel bíró személlyé.
(2) a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített alapból egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.
b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy abban az Államban illetőséggel bír és annak az Államnak az állampolgára.
(3) A 15., 16. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerződő Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett üzleti vagy ipari tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre vagy nyugdíjra.
20. Cikk
Tanulók
(1) Az az összeg, amelyet olyan tanuló vagy gyakornok kap ellátására, tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államban tett látogatása előtt a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt, vagy most is az, és aki az először említett Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy ezek a fizetések ezen az Államon kívül levő forrásokból származnak.
(2) Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az a tanuló vagy gyakornok, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államban tett látogatása előtt a másik Államban illetőséggel bíró személy volt vagy most is az, és aki az első Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható az első Államban az ott végzett szolgáltatásokért kapott térítések után, feltéve, hogy ezek a szolgáltatások tanulmányaival vagy szakmai képzésével kapcsolatosak vagy a szolgáltatásokért járó térítés fenntartásához, tanulmányaihoz és szakmai képzéséhez szükséges keresetet képez.
21. Cikk
Tanárok
Az a térítés, amelyet egy olyan természetes személy kap oktatásért, tudományos kutatásért, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államban tett látogatása előtt a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt, vagy most is az, és az első Államban tudományos kutatás vagy egyetemen, egyetemi kollégiumban, felsőfokú oktatási intézményben vagy más hasonló intézményben való tanítás céljából három évet meg nem haladó időtartamot tartózkodik attól a naptól számítva, amikor ilyen célból először látogat abba az Államba, nem adóztatható az első Államban, feltéve, hogy az intézmény nem tartozik nyereségre szert tevő jogi személyekhez.
22. Cikk
Egyéb jövedelem
(1) Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az Államban adóztatható.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk (2) bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha a jövedelemnek az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban akár egy ott levő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, akár egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz és a jog vagy a vagyon, amelyből a jövedelem származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
23. Cikk
Vagyon
(1) A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.
(2) Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzemi vagyonának részét képezi, amellyel az egyik Szerződő Állam vállalata a másik Szerződő Államban rendelkezik, vagy az az ingó vagyon, amely az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a másik Szerződő Államban levő, szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó berendezéséhez tartozik, ebben a másik Államban adóztatható.
(3) A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajókból, légijárművekből álló vagyon és az ilyen tengeri hajók, légijárművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az előbb említett tengeri hajók vagy légijárművek nyeresége az Egyezmény 8. cikke rendelkezéseinek megfelelően adóztatható.
(4) Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy minden más vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.
24. Cikk
Kettős adóztatás elkerülése
A kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:
a) a Magyar Népköztársaságban:
(i) Amennyiben a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései szerint a Görög Köztársaságban adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság az (ii) és (iii) alpontokban foglalt rendelkezések fenntartásával ezt a jövedelmet vagy vagyont kiveszi az adóztatás alól.
(ii) Amennyiben a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10., 11. és 12. Cikk rendelkezései szerint a Görög Köztársaságban adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel a Görög Köztársaságban fizetett adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely a Görög Köztársaságból élvezett erre a jövedelemre esik.
(iii) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem vagy a tulajdonát képező vagyon ki van véve az adóztatás alól a Magyar Népköztársaságban, a Magyar Népköztársaság mindazonáltal ennek a személynek a többi jövedelmére vagy vagyonára történő adó megállapításánál figyelembe veheti a kivett jövedelmet vagy vagyont.
b) a Görög Köztársaságban:
Ha egy, a Görög Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban a Magyar Népköztársaságban megadóztatható, úgy a Görög Köztársaság
(i) levonja ezen illetőséggel bíró személy jövedelemadójából azt az összeget, amely megfelel a Magyar Népköztársaságban fizetett jövedelemadónak;
(ii) levonja ezen illetőséggel bíró személy vagyonadójából azt az összeget, amely megfelel a Magyar Népköztársaságban fizetett vagyonadónak.
Az így levont összeg azonban semmilyen esetben sem haladhatja meg a levonás előtt megállapított jövedelem- vagy vagyonadónak azt a részét, amely a Magyar Népköztársaságban esettől függően megadóztatható jövedelemre vagy vagyonra esik.
25. Cikk
Egyenlő elbánás
(1) Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. Cikk rendelkezéseire, olyan személyekre is alkalmazandó, akik nem bírnak illetőséggel egyik Szerződő Államban sem.
(2) Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban levő telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyeknek személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.
(3) Kivéve azt az esetet, amikor a 9. Cikknek, a 11. Cikk (4) bekezdésének vagy a 12. Cikk (4) bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetett kamat, licencdíj és más költség ugyanolyan feltételek mellett levonható e vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál, mintha azokat az először említett Államban illetőséggel bíró személy részére fizették volna. Hasonlóképpen az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személlyel szemben fennálló tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók e vállalkozás adóztatható vagyonának megállapításánál, mintha ezek a tartozások az először említett Államban illetőséggel bíró személlyel szemben álltak volna fenn.
(4) Az egyik Szerződő Állam vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először említett Szerződő Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az először említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
(5) E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók.
26. Cikk
Egyeztető eljárás
(1) Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek az Államoknak a belső jogszabályai szerint jogorvoslattól függetlenül ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetőséggel bír, vagy, ha ügye a 25. Cikk (1) bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adózáshoz vezet.
(2) Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a Szerződő Államok belső jogszabályai.
(3) A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.
(4) A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése érdekében célszerűnek látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan bizottságban, amely a Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselőiből áll.
27. Cikk
Tájékoztatáscsere
(1) A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény rendelkezései vagy a Szerződő Államoknak az Egyezményben érintett adókra vonatkozó belső jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az általuk előirányzott adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerződő Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy, mint az ennek az Államnak belső jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény alá eső adók kivetésével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével és az adókra vonatkozó perléssel vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel a tájékoztatásokat. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatásokat hozzáférhetővé tehetik.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék:
a) Olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól vagy az államigazgatási gyakorlatától eltérnek;
b) olyan tájékoztatás adására, amely az egyik vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhetők be;
c) olyan tájékoztatás adására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a közlése ellentmondana a közrendnek (ordre public).
28. Cikk
Diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjai
Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján őket megilletik.
29. Cikk
Hatálybalépés
(1) A Szerződő Felek értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.
(2) Az Egyezmény az (1) bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek a kelte után 60 nappal lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:
a) a forrásnál levont adók tekintetében olyan jövedelemre, amely az e cikk (1) bekezdésében említett értesítések közül a későbbi értesítés adásának évét követő naptári év január 1-jén vagy az után és a rákövetkező években keletkezett;
b) az egyéb adók tekintetében az e cikk (1) bekezdésében említett értesítések közül a későbbi értesítés adása évének január 1. napján vagy azt követően kezdődő adózási időszakokra.
30. Cikk
Hatályvesztés
Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig a Szerződő Felek egyike azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Fél felmondhatja diplomáciai úton úgy, hogy a felmondásról értesítést ad legalább hat hónappal bármely naptári év vége előtt, amely az Egyezmény hatálybalépésének keltétől számított öt év lejárta után következik. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:
a) a forrásnál levont adók tekintetében olyan jövedelemre, amely a felmondásról szóló értesítés átadásának évét követő naptári évben vagy a rákövetkező években keletkezett;
b) az egyéb adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés átadásának évét követő év január 1-jén vagy azt követően kezdődő adózási időszakokra.
Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.
Készült két példányban, Budapesten, 1983. május 25. napján, angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások)
Jegyzőkönyv
A kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Görög Köztársaság Kormánya közötti Egyezmény mai napon történt aláírásával egyidejűleg alulírottak megállapodtak a következő rendelkezésben, amelyek az Egyezmény szerves részét alkotják.
ad 5. és 7. Cikkek
A görög delegáció tájékoztatásának megfelelően az 5. Cikk (3) bekezdése, az 5. Cikk (5) bekezdése második albekezdésének rendelkezései teljes mértékben megfelelnek a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények általános feltételeinek, melyeket a Görög Köztársaság a közelmúltban kötött meg.
Nem tudható be a telephelynek nyereség javak, áruk, gépek vagy felszerelések szállítása miatt, tekintet nélkül arra, hogy a szállítást a vállalkozás vagy egy harmadik személy végezte.
Megállapítást nyert, hogy az „üzleti berendezés” kifejezés magában foglalja a termelőberendezést is.
A 7. Cikket illetően, ahol egy építési kivitelezés vagy szerelés állandó telephelyet képez, úgy csak azok a nyereségek tulajdoníthatók ennek a telephelynek, amelyek az építési kivitelezési vagy szerelési tevékenységből származnak.
ad 10. Cikk
Megegyezés jött létre arra, hogy mivel a 10. Cikk (2) bekezdés a) és b) pontjaiban foglalt rendelkezések közötti különbség azon alapul, hogy az Egyezmény aláírásának időpontjában érvényben levő, a jogi személyekre vonatkozó görög jövedelemadó szerint az az osztalék, amelyet egy olyan társaság fizet, amely a Görög Köztársaságban illetőséggel bír, levonható az osztalékot fizető társaság nyereségének kiszámításakor, a kormányok vállalják, hogy a (2) bekezdés rendelkezéseit felülvizsgálják, ha az ilyen különbség alapja már nem áll fenn. Amíg a felülvizsgálat lezárul, az osztalékra és a nyereségre, melyből az osztalékot fizetik, kivetett görög adó halmozott összege nem haladhatja meg a 45%-ot.
Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a Jegyzőkönyvet aláírták.
Készült két példányban, Budapesten 1983. május 25. napján, angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások)”
3. § (1) E rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezéseit alkalmazni kell a forrásnál való levonás útján beszedett adók tekintetében az 1985. évi január hó 1. napjától, egyéb adók tekintetében az 1984. évi január hó 1. napján vagy azt követően kezdődő adózási években.
(2)5 E rendelet végrehajtásáról az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
1
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
2
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
3
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
4
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
5
A 3. § (2) bekezdése a 221/2014. (IX. 4.) Korm. rendelet 96. §-a szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás