63/2004. (VII. 26.) ESZCSM rendelet
a 0 Hz–300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeiről
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének dc) és df) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § (1) E rendeletben foglaltakat a lakosságnak az elektromos, mágneses és elektromágneses terek expozíciójából származó káros hatások elleni védelme egészségügyi követelményeire kell alkalmazni.
(2) Nem kell alkalmazni e rendeletben foglaltakat, ha az (1) bekezdés szerinti expozíció orvosi beavatkozás során vagy terápiás célból történik.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) alapkorlátok: olyan korlátozások az időben változó elektromos, mágneses és elektromágneses terek expozíciójára, amelyek közvetlenül a megállapított egészségi hatásokon alapulnak. A tér frekvenciájától függően ezeknek a korlátoknak a meghatározására szolgáló fizikai mennyiség lehet mágneses indukció (B), áramsűrűség (J), fajlagosan elnyelt teljesítmény (SAR), illetve a teljesítménysűrűség (S);
b) áramsűrűség (J): valamely vezetőben, például az emberi testben vagy annak egy részében, az áram irányára merőlegesen elhelyezkedő egységnyi keresztmetszeten átfolyó áram. Mértékegysége: amper per négyzetméter (A/m2);
c) elektromágneses tér (EMF): a 0 Hz–300 GHz közötti frekvenciatartományú elektromágneses erőtér;
d) elektromos térerősség (E): a térvektor nagysága egy pontban, amely egy pozitív pontszerű (q) töltésre ható (F) erő osztva a töltéssel. Mértékegysége: volt per méter (V/m);
e) expozíció: a lakosság elektromos, mágneses, illetve elektromágneses térnek való kitettsége;
f) érintési áram (IC): egy személy és valamely tárgy között folyó áram. Mértékegysége: amper (A);
g) fajlagos energiaelnyelés (SA): egységnyi tömegű élő szövet által elnyelt energia. Mértékegysége: joule per kilogramm (J/kg);
h) fajlagosan elnyelt teljesítmény (SAR): az egész testre vagy a test egy részére átlagolva annak kifejezése, hogy egységnyi tömegű testszövet mekkora teljesítményt nyel el. Mértékegysége: watt per kilogramm (W/kg). Az egész test SAR mellett a helyi SAR értékekre is szükség van a test kis részeiben különleges sugárterhelési feltételek között létrejövő túlzott energiaelnyelés korlátozásához;
i) mágneses térerősség (H): a térvektor nagysága egy pontban, amelyben a v sebességgel mozgó q töltésre F erőt fejt ki. [F = q (v x m H)]. Mértékegysége: amper per méter (A/m);
j) mágneses indukció (B): a térvektor nagysága, amely egyenlő a H mágneses térerősségnek és a közeg permeabilitásának (m) szorzatával [B = m H]. Mértékegysége: tesla (T). Szabad térben és élő anyagban a mágneses térerősség és a mágneses indukció átszámíthatók az alábbi egyenlet segítségével: 1 A m–1 = 4p10–7 T;
k) teljesítménysűrűség (S): a felületre merőlegesen beeső sugárzott teljesítmény osztva a felület területével. Mértékegysége: watt per négyzetméter (W/m2);
l) vonatkoztatási határértékek: a gyakorlatban végzett expozíció mérések céljaira az alapkorlátokból származtatott határértékek, annak eldöntésére, hogy valószínűsíthető-e az alapkorlátok túllépése. A származtatott mennyiségek közé tartozik az elektromos térerősség, a mágneses térerősség, a mágneses indukció (B) és a teljesítménysűrűség (S), valamint a végtagáram (IL). A közvetett hatásokkal kapcsolatos mennyiségek közé tartozik az (érintési) áram (IC), valamint az impulzusos terek esetében a fajlagos energiaelnyelés (SA). Ezeknek a mennyiségeknek bármely sugárterhelési helyzetben mért vagy számított értékeit össze lehet hasonlítani a megfelelő vonatkoztatási határértékkel.
3. § A 0 Hz–300 GHz frekvenciájú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékeit az 1. számú melléklet tartalmazza.
4. § (1)1 A lakosság expozíciójának várható mértékét, a vonatkoztatási határértékek betartását a sugár-egészségügyi feladatokra illetékességgel rendelkező fővárosi és megyei kormányhivatalok ellenőrzik. Abban az esetben, amennyiben
a) előzetes számítások alapján a vonatkoztatási szint túllépése valószínűsíthető,
b) külön jogszabály előírja,
c) az elővigyázatossági elv alapján indokolt, vagy
d) az közegészségügyi szempontból szükséges,
a vonatkoztatási szint teljesülését méréssel kell igazolni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti igazoló méréseket a berendezés, létesítmény tulajdonosától, beruházójától, üzemeltetőjétől független, külön jogszabály szerint erre a feladatra akkreditált laboratóriummal kell elvégeztetni.
(3) Az expozíció értékelésénél a mért mennyiséget a vonatkoztatási határértékkel kell összehasonlítani. A vonatkoztatási határértéknek való megfelelés egyúttal biztosítja az alapkorlátnak való megfelelőséget is.
(4) Amennyiben a mért mennyiségek értéke nagyobb, mint a vonatkoztatási határérték, akkor kiértékelést kell végezni annak megállapítására, hogy az expozíciós szintek alatta vannak-e az alapkorlátoknak. Lokális expozíció esetében közvetlenül a helyi alapkorlátoknak való megfelelést kell vizsgálni, a vonatkoztatási határértékek nem alkalmazhatók.
5. § Az egynél több frekvencián sugárzó forrásokról származó expozíció értékelésére a 2. számú mellékletben meghatározott képleteket kell alkalmazni.
6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2)2
(3) Az elektromos, mágneses, illetve elektromágneses teret kibocsátó, már meglevő berendezéseknek, létesítményeknek 2008. augusztus 31-ig kell megfelelniük az e rendeletben foglalt előírásoknak.
(4) Ez a rendelet a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz–300 GHz) korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlásnak való megfelelést szolgálja.
1. számú melléklet a 63/2004. (VII. 26.) ESZCSM rendelethez
A 0 Hz–300 GHz frekvenciájú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékei
A 0 Hz–300 GHz frekvenciájú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékei
1. Alapkorlátok az elektromos, mágneses és elektromágneses terekre (0 Hz–300 GHz)
Frekvenciatartomány |
Mágneses |
Áramsűrűség |
Egésztest |
Helyi SAR |
Helyi SAR |
Teljesítmény- |
0 Hz |
40 |
– |
– |
– |
– |
– |
> 0–1 Hz |
– |
8 |
– |
– |
– |
– |
1–4 Hz |
– |
8/f |
– |
– |
– |
– |
4–1000 Hz |
– |
2 |
– |
– |
– |
– |
1000 Hz–100 kHz |
– |
f/500 |
– |
– |
– |
– |
100 kHz–10 MHz |
– |
f/500 |
0,08 |
2 |
4 |
– |
10 MHz–10 GHz |
– |
– |
0,08 |
2 |
4 |
– |
10 GHz–300 GHz |
– |
– |
– |
– |
– |
10 |
Megjegyzések:
1. f a frekvencia Hz-ben.
2. A test elektromos inhomogenitása miatt az áramsűrűséget átlagolni kell az áram irányára merőleges 1 cm2-es keresztmetszetre.
3. A 100 kHz alatti frekvenciákra az áramsűrűség csúcsértéke az effektív érték 1,414-gyel való szorzásával kapható meg. A tp impulzus időtartam esetén az alapkorlátokra alkalmazható egyenértékű frekvenciát f = 1/(2tp) összefüggéssel kell számítani.
4. A 100 kHz alatti frekvenciákon és az impulzussorozat jellegű mágneses terekre az impulzusok okozta maximális áramsűrűség a fel- és lefutási időből és a mágneses indukció változás legnagyobb sebességéből számítható. Ezután az indukált áramsűrűség összehasonlítható a megfelelő alapkorláttal.
5. Minden SAR értéket bármely 6 perces időtartamra kell átlagolni.
6. A helyi SAR átlagolási tömeg bármely 10 g folytonos szövet; az így kapott legnagyobb SAR-nak kell lennie az expozíció meghatározáshoz használt értéknek. Ezeknek a 10 g szöveteknek a közel homogén elektromos tulajdonságú folytonos szövet egy részének kellene lennie.
7. A tp impulzus időtartam esetén az alapkorlátokra alkalmazható egyenértékű frekvenciát f = 1/(2tp) képlettel kell számítani. Továbbá, impulzusos expozícióra a 0,3–10 GHz frekvenciatartományban és a fej helyi expozíciójára, a termoelasztikus kiterjedés okozta hallási hatások elkerülésére az SA nem haladhatja meg a 10 g szövetre átlagolt 2 mJ/kg értéket.
2. Vonatkoztatási határértékek
Az expozíció vonatkoztatási határértékei a mérhető mennyiségek értékeivel való összehasonlítás céljából vannak megadva.
Vonatkoztatási határértékek az elektromos, mágneses és elektromágneses terekre
(0 Hz–300 GHz, effektív értékek)
Frekvenciatartomány |
Elektromos térerősség |
Mágneses térerősség |
Mágneses indukció |
Ekvivalens síkhullám |
0–1 Hz |
– |
3,2 ´ 104 |
4 ´ 104 |
– |
1–8 Hz |
10 000 |
3,2 ´ 104/f2 |
4 ´ 104/f2 |
– |
8–25 Hz |
10 000 |
4000/f |
5000/f |
– |
0,025–0,8 kHz |
250/f |
4/f |
5/f |
– |
0,8–3 kHz |
250/f |
5 |
6,25 |
– |
3–150 kHz |
87 |
5 |
6,25 |
– |
0,15–1 MHz |
87 |
0,73/f |
0,92/f |
– |
1–10 MHz |
87/f1/2 |
0,73/f |
0,92/f |
– |
10–400 MHz |
28 |
0,073 |
0,092 |
2 |
400–2000 MHz |
1,375 f1/2 |
0,0037 f1/2 |
0,0046 f1/2 |
f/200 |
2–300 GHz |
61 |
0,16 |
0,20 |
10 |
Megjegyzések:
1. f a frekvencia az első oszlopban megadott mértékegységben kifejezve.
2. A 100 kHz és 10 GHz közötti frekvenciák esetében az Seq, E2, H2 és B2 mennyiségeket átlagolni kell minden 6 perces időszakra.
3. A 10 GHz feletti frekvenciák esetében Seq, E2, H2 és B2 mennyiségeket átlagolni kell minden 68/f1.05 perces időszakra (f GHz-ben).
3. Vonatkoztatási határértékek a vezető tárgyaktól származó érintési áramokra (IC) (f kHz-ben)
Frekvenciatartomány |
Legnagyobb érintési áram (mA) |
0 Hz–2,5 kHz |
0,5 |
2,5 kHz–100 kHz |
0,2 f |
100 kHz–110 MHz |
20 |
4. Vonatkoztatási határérték végtagáramra
A 10 MHz–110 MHz-es frekvenciatartományban bármelyik végtagon átfolyó áram nem lehet több 45 mA-nél.
2. számú melléklet a 63/2004. (VII. 26.) ESZCSM rendelethez
Több frekvencián sugárzó forrásokról származó expozíció
Több frekvencián sugárzó forrásokról származó expozíció
Olyan helyzetekben, amikor különböző frekvenciájú elektromágneses terek egyidejű expozíciója áll fenn, figyelembe kell venni, hogy ezeknek a sugárterheléseknek a hatásai összeadódnak. Az ilyen összeadódó hatásokra vonatkozó számításokat minden hatás esetében külön-külön kell elvégezni.
Alapkorlátok
Olyan helyzetekben, amikor különböző frekvenciájú elektromágneses terek egyidejű expozíciója áll fenn, az alapkorlátokkal kapcsolatosan a következő kritériumoknak kell teljesülniük.
Az 1 Hz és 10 MHz közötti frekvenciájú expozíció esetében:
A 100 kHz-től releváns termikus hatások esetében:
ahol
Ji |
az áramsűrűség i frekvencián; |
JL,i |
az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, az i frekvencián az áramsűrűségre vonatkozó alapkorlát; |
SARi |
az i frekvencián expozíció által okozott SAR; |
SARL |
az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, SAR-ra vonatkozó alapkorlát; |
Si |
a teljesítménysűrűség i frekvencián; |
SL |
az 1. számú melléklet 1. pontjában megadott, a teljesítménysűrűségre vonatkozó alapkorlát. |
Vonatkoztatási határértékek:
Az alapkorlátok alkalmazásához a térerősség vonatkoztatási határértékeire vonatkozó alábbi kritériumokat kell alkalmazni.
A 10 MHz feletti frekvencián a következő két követelménynek kell teljesülnie a térerősség szintjeire:
valamint
ahol
Ei |
az elektromos térerősség i frekvencián; |
EL,i |
az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, az i frekvencián az elektromos térerősség vonatkoztatási határértéke; |
Hj |
a mágneses térerősség j frekvencián; |
HL,j |
az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, a mágneses térerősségre vonatkozó vonatkoztatási határérték; |
a = |
87 V/m, |
b = |
5 A/m (6,25 mT). |
A 100 kHz-től releváns termikus hatás esetében a következő két követelménynek kell teljesülnie a térerősség szintjeire:
ahol
Ei |
az elektromos térerősség i frekvencián; |
EL,i |
az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, az i frekvencián az elektromos térerősségre vonatkozó vonatkoztatási határérték; |
Hj |
a mágneses térerősség j frekvencián; |
HL,j |
az 1. számú melléklet 2. pontjában megadott, a mágneses térerősségre vonatkozó vonatkoztatási határérték; |
c = |
87/f1/2, V/m; |
d = |
0,73/f A/m. |
A végtagáramra és érintési áramra az alábbi követelményeket kell alkalmazni:
ahol
Ik |
a végtagáram összetevő k frekvencián; |
IL,k |
a végtagáramra vonatkozó vonatkoztatási határérték, 45 mA; |
In |
az érintési áram összetevő n frekvencián; |
IC,n |
az 1. számú melléklet 3. pontjában megadott frekvencián az érintési áramra vonatkozó vonatkoztatási határérték. |
A fenti összegző képletek a legrosszabb esetekben előálló fázis körülményeket tételezik fel a több forrásból származó terek között. Ennek eredményeként a tipikus sugárterhelési helyzetek a gyakorlatban a vonatkoztatási határértékként fent bemutatott egyenletek által jelzetteknél kevésbé korlátozó expozíciószinteket eredményezhetnek.