PK BH 1975/275
PK BH 1975/2751
1975.06.01.
Viszonos szolgáltatásra kötelező ítélet alapján indult végrehajtás korlátozását a fél csak akkor kérheti, ha viszonos kötelezettségének eleget tett [1955. évi 21. törvényerejű rendelet (Vht.) 41. § (3) bek.].
Az alperes 1971. augusztus 4-én a vásáron 7500 Ft vételárért megvett a felperestől egy kétéves kancacsikót. Minthogy a ló a vételt követően rendeltetésszerűen nem volt használható, a járásbírósághoz beadott keresetlevelében az adásvételi szerződés felbontását és azt kérte, hogy a bíróság az általa kifizetett vételárrészlet visszafizetésére és a ló tartásával felmerült költségeinek a megtérítésére kötelezze az eladót.
E perben a járásbíróság ítéletével a felek között létrejött adásvételi szerződést felbontotta, s az eladót arra kötelezte, hogy fizessen vissza a vevőnek 6000 Ft vételárat, lótartás címén 5880 Ft-ot és ennek kamatát, valamint ugyancsak lótartás címén 1972. május 26-tól a ló elszállításáig napi 20 Ft-ot. Kötelezte a jelen perbeli eladót arra is, hogy “a szerződés tárgyát képező lovat az alperestől 15 nap alatt szállítsa el.” Végül rendelkezett a perköltségről és az eljárási illetékről is.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet alapján végrehajtási lap kiállítására került sor, s az elrendelt végrehajtás alapján a felperes (az eladó) munkabéréből 1973. szeptember végéig 4470 Ft-ot foglaltak le.
A felperes az 1973. augusztus 29-én előterjesztett keresetében a végrehajtást 11 940 Ft-ra és 1900 Ft perköltségre kérte korlátozni. Arra hivatkozott, hogy az alperes (a vevő) ismételten megtagadta a ló kiadását, ezért 1972. május 29-től a ló tartásával felmerült költségeinek a megtérítését nem igényelheti.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az adásvételi szerződés felbontása következtében a felek egyidejű teljesítésre kötelesek. Ezért az alperes mindaddig jogosult a ló kiadását megtagadni, amíg a felperes vissza nem fizeti az ítélet szerint a vételárat és a ló tartásával felmerülő költségeket.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a végrehajtás alapjául szolgáló ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel a jelen per felperesét lótartás címén napi 20 Ft megfizetésére kötelezte, 1973. szeptember 1-jétől kezdődő hatállyal “megszüntette”. Egyben az ítéletet azzal egészítette ki, hogy “a perbeli lovat P. J. azonnal kiadni köteles”. Álláspontja szerint az adásvételi szerződés felbontása következtében az alperes a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése alapján köteles a lovat a felperesnek kiadni.
Az elsőfokú bíróság ezt követően az alapperben kiegészítő ítéletet hozott, amellyel a feleket egyidejű teljesítésre kötelezte. A másodfokú bíróság fellebbezés folytán a kiegészítő ítéletet hatályon kívül helyezte. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a másodfokú ítélet közlése után az alperes már rosszhiszeműen tagadta meg a ló kiadását, ezért ezt követőleg – 1973. szeptember 1-jétől – a ló tartásával felmerült költségeinek a megtérítését nem igényelheti. A másodfokú bíróság korábbi álláspontját módosítva megállapította, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet “kiigazításra szorul”, mivel az alperessel szemben marasztaló rendelkezést nem tartalmaz. Erre tekintettel az alapügyben hozott ítéletet a Pp. 225. §-ának (6) bekezdése alapján azzal egészítette ki, hogy az alperes a perbeli lovat a felperesnek azonnal köteles kiadni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Vht. 41. §-ának (3) bekezdése értelmében perindításnak a végrehajtási lap alapján történt végrehajtás esetében akkor van helye, és a végrehajtás korlátozását akkor lehet eredményesen kérni, ha a marasztaló ítéletben vagy más végrehajtó okiratban tanúsított végrehajtási jog részben hiányzik, éspedig azért, mert a követelésnek csupán egy része áll fenn vagy a végrehajtási jog feltételtől, illetőleg viszonos szolgáltatástól függ, a végrehajtást kérő pedig a feltételeket nem igazolta.
A felperes a végrehajtási jog részbeni megszűntét azzal indokolta, hogy az alperes a ló kiadását megtagadta, és a szolgáltatás megtagadásának jogkövetkezményeként nem tarthat igényt a végrehajtható okiratban megállapított tartási költségekre.
A felperes keresetében előadott tény azonban nem szolgálhat a végrehajtás korlátozásának alapjául. A felperes az ítéletben megállapított fizetési kötelezettségének nem tett eleget, márpedig a viszonos teljesítésre tekintettel a ló kiadását attól függően követelheti, ha a végrehajtás foganatosításakor hajlandó viszonos kötelezettségének eleget tenni. Miután e viszonos kötelezettségének eddig nem tett eleget, a végrehajtás korlátozását alaptalanul kéri.
A másodfokú bíróság ítélete azonban azért sem helytálló, mert a végrehajtási jog korlátozása és az ítélet kiegészítése ellentétben áll a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet megállapításával. Márpedig a végrehajtási jog keretét és feltételét a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet határozza meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában hangsúlyozta, hogy a szerződés felbontása folytán “az eredeti állapot helyreállításának jogkövetkezményeként az eredeti állapotnak megfelelő rendelkezéseket” kellett megtenni. A szerződést megelőző állapot helyreállítása pedig annyit jelent, hogy mindegyik fél köteles a másiknak visszaszolgáltatni azt, amit a szerződés alapján tőle kapott, s ezen túlmenően is olyan helyzetet kell teremteni, mint amely akkor lett volna, ha felek nem kötnek szerződést.
A vevőnek és az eladónak a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése szerinti, a szerződés felbontásából eredő kölcsönös kötelezettségei teljesítésére, így a teljesítés idejére is a viszonos szolgáltatásokra vonatkozó szabályok az irányadóak.
Eszerint az egyik fél sem köteles saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatását fel nem ajánlja [Ptk. 281. § (1) bek.]. Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire pedig, aki a szolgáltatás megtagadására jogosult, a felelős őrzés szabályai irányadóak [Ptk. 281. § (3) bek.]. Az alperes tehát a lovat a felperes teljesítéséig visszatarthatja, és annak őrizetéről a felperes veszélyére és költségére tartozik gondoskodni. [Ptk. 196-197. §]
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig helybenhagyta. A felperes keresete alaptalannak bizonyult, így őt költség nem illeti. A személyesen eljárt alperesnek viszont költsége nem merült fel, így a fellebbezési eljárási költség viselése tárgyában határozat hozatalára nem volt szükség.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 496/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 6. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás