GK BH 1976/368
GK BH 1976/368
1976.08.01.
A megrendelő nem köthet érvényes alvállalkozói szerződést a főkötelezett vállalkozóval (44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 2., 18. §, Ptk. 200. § (2) bek., 68 030/1968. (AT 8.) KGM–ÁH sz. ut. 3.,§, 22. § (4) és (5) bek., Pp. 142. §, 145. §, GKT 107/1973. sz.].
A felperes bank ellenőrizte az alperes kivitelezőnek egy házgyár acélszerkezeti munkáira vonatkozó számláit és abban jogtalan felszámítást állapított meg. A felperes bank keresetét a 68 030/1968. (ÁT. 8.) KGM–ÁH sz. utasítás 22. §-ának (4) bekezdésére alapozta, amely szerint a kivitelező vállalat a megrendelő által beszerzett, a felszerelés időpontjáig raktározott és kezelt berendezések után anyagigazgatási költséget nem számolhat el.
Az alperes kivitelező a kereset elutasítását kérte. Az alperes pernyertessége érdekében a megrendelő, a beruházást lebonyolító vállalat a perbe beavatkozott. Az alperes előadása szerint a kifogásolt daruk, darupályák vasszerkezete és pályamenti vezeték anyaga után a 6, illetőleg a 8%, kezelési költséget jogszerűen számította fel, annak ellenére, hogy e berendezések fogadását, a felszerelés időpontjáig történő raktározását – azok értékének 3,6 %-a fejében – a beavatkozó szolgáltató csoportja végezte. Olyan kérelmet, helyesen visszkeresetet terjesztett elő, hogy marasztalása esetén a beavatkozó mint II. r. alperes fizesse vissza az említett alapon felvett 1 416 204 Ft-ot és kamatait. Szerinte részben nála, részben a beavatkozónál felmerültek mindazok a költségek, amelyekre az árszabály szerinti pótlék fedezetet nyújt.
Az ítélet indokolása szerint az adott tényállás nem vonható a 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM–ÁH sz. utasítás 22. §-ának sem a (4), sem az (5) bekezdése alá. „Nem kétséges, hogy a kivitelező az anyagigazgatási költséget a 3. §-ban foglaltak szerint felszámíthatja, az sem kétséges, hogy az a valóságban fel is merült, ha nem is az alperesnél, hanem a beavatkozónál ... Más kérdés az, hogy ... a beavatkozó jogosult volt-e erre a munkára alvállalkozói szerződést kötni, amikor feladata a beruházás lebonyolítása volt. Ennek a kérdésnek a vizsgálata a kereseti kérelemben foglaltakon túlterjedne, ami nem a bíróság feladata”.
A felperes fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Előadta, hogy a vitás anyagokat, gépeket, berendezéseket külön gyártási szerződés alapján a beavatkozó szerezte be az alperestől továbbá hogy a keretszerződésük intézkedik a legyártott termékek átvételéről az azzal kapcsolatos fizetésről külön a mennyiségi átvételről azzal, hogy az részteljesítésnek minősül. A részteljesítésként átvett berendezéseket a beavatkozó rakta le a szállítóeszközről, raktározta, kezelte és őrizte, végül a helyszíni szerelés folyamán az alperes igényének megfelelően bocsátotta rendelkezésre.
A felperes előadása szerint a fent említett árutasítás 22. §-ának (4) bekezdésében meghatározott, a megrendelő által beszerzett, raktározott, kezelt, őrzött és rendelkezésre bocsátott anyag esetéről van szó. Kifejtette azt is a felperes, hogy az alperesnél nem merültek fel azok a költségek, amelyeket az említett árutasítás 3. §-ának (5) bekezdése felsorol. Az alperes ugyan azt állította, hogy ezek a költségek nála és nem a beavatkozónál merültek fel, az alperes azonban a gyártással kapcsolatos, az utasítás 3. §-ának (5) bekezdésében foglalt költségeket a 68 130/1968. (AT 34.) KGM–ÁH sz. utasítás alapján képzett termékárban érvényesítette. Jelen esetben kizárólag a házgyár telephelyére leszállított daruk és pályák szerelése után érvényesített anyagigazgatási költséget kifogásolta a felperes.
A felperes eljárási szabálysértést is panaszalt, mert a bíróság szóbeli tárgyalást tartott, ítéletét viszont a GKT 107/1973. sz. állásfoglalásban írt előzetes figyelmeztetés nélkül tárgyaláson kívül hozta meg.
A fellebbezés alapos.
A felperes joggal panaszolja, hogy a bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a perben a Pp. 142. és 145. §-ainak a megsértésével, a GKT 107/1973. sz. állásfoglalás iránymutatásával ellentétesen, tárgyaláson kívül hozta meg határozatát. Az ítélet emellett érdemben sem helytálló.
A tényállás szerint az alperes és a beavatkozó az ugyancsak az alperes által szerelendő berendezések elkészítéséig a szereléstől elkülönített szerződést kötöttek, és ennek a szerződésnek a teljesítése meg is történt a termékeknek a beavatkozó telepén való átvételével és az ellenérték kifizetésével. A felperes tehát kellő alappal említi a 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM–ÁH sz. utasítás 22. §-ának az anyagigazgatási költség elszámolását tiltó (4) bekezdését, mert nem vitás, hogy a gépeket a beszerelés végett történt elszállításig a beavatkozó raktározta és kezelte.
A tényállás csupán abból a szempontból nem tisztázott, hogy az anyagokat, gépeket és szerkezeteket a beszerelés helyére közvetlenül a beavatkozó raktárából szállította-e az alperes vagy pedig maga is végzett meghatározott raktározási, kezelési tevékenységet, amelyre tekintettel az idézett árutasítás 22. §-ának (5) bekezdése értelmében csökkentett mértékű anyagigazgatási költségre tarthat igényt.
A felperes vitatja az alperes és a beavatkozó között létesített „alvállalkozói” kapcsolatot is. Az eredmény elérését célzó alvállalkozói munkavégzés – bár a munkafolyamat egyes részeinek alvállalkozóra bízása sokszor szükséges és indokolt, illetőleg jogilag megengedett – a vállalkozó szolgáltatásának fogalmi eleme [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 2. és 18. §]. Ebből következik, hogy ha a szerződéssel elérni kívánt eredményhez szükséges munka egy részét a megrendelő saját maga végzi el, úgy a vállalkozói szolgáltatás valójában erre a részre nem vonatkozik, ez nem lehet tárgya a közöttük létrejött megállapodásnak, illetőleg a megrendelőt terhelő közbenső szolgáltatás egyik esetéről van szó. A megrendelő tehát a saját vállalkozójának alvállalkozója nem lehet. Az ilyen szerződés, illetve annak megfelelő része mint jogszabályba ütköző, vagy mint a jogszabály megkerülésével kötött megállapodás semmis [Ptk. 200. § (2) bek.].)
Az előbbiekből következik, hogy a felperes által előadott és az eljárás adataival alátámasztott tényállás esetében a felperes jogosan követeli vissza a teljes anyagigazgatási költséget, vagy – ha az alperes is végzett raktározást, kezelést – annak egy részét, függetlenül attól, hogy a beavatkozónak szabálytalanul milyen összegű ellenszolgáltatást nyújtott. Az alperes visszakövetelési igénye természetesen – az elévülési határidőn belül – szintén fennáll a beavatkozóval szemben. A beavatkozó az általa ténylegesen teljesített raktározási, kezelési stb. tevékenység költségeinek megtérítését a megbízójától követelheti, akinek érdekében teljesítette az alperes részére az anyagi értékű közbenső intézkedést és takarított meg ezáltal beruházási költséget. A tényállás bizonyos részletkérdések tisztázatlansága, így a vitás szerkezetek szállításának, átvételének, kifizetésének ténye, illetőleg időpontjai, az alperes esetleges külön raktározási stb. tevékenysége miatt újabb érdemi határozat hozatalának alapjául nem szolgálhat és azt terjedelmesebb bizonyítással ki kell egészíteni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 014/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás