BK BH 1980/124
BK BH 1980/124
1980.12.01.
Ha a törvényben foglalt kizáró ok ellenére történt a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése, illetőleg a korábbi, felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése elmaradt: a Be. 377. §-a szerinti különleges eljárásnak van helye [Be. 377. § (1) bek. a) és b) pont, Btk. 90. § a) pont, 91. § (1) bek. a) és b) pont és (2) bek.].
1. A kerületi bíróság a terheltet 1977. április 22. napján jogerős ítéletével lopás vétsége miatt 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
2. A terheltet a járásbíróság az 1977. november 29. napján jogerőre emelkedett ítéletével a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt elkövetett lopás bűntette miatt 6 hónapi – végrehajtásban 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. A bíróságnak a korábbi felfüggesztett szabadságvesztésre elítélésről tudomása volt.
3. A járásbíróság különleges eljárás keretében 1979. április 27. napján kelt végzésével az 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 377. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján elrendelte az 1. és 2. alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés végrehajtását is és a jogerőre emelkedés után az összbüntetési eljárás lefolytatását.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság 1979. június 25. napján kelt határozatával a járásbíróság végzését helyben hagyta.
A törvényességi óvás a 2. alatti ítéletét a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése és az 1. alatti ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának el nem rendelése miatt; a 3. alatti határozatokat pedig azért jelölte meg törvénysértőnek, mert álláspontja szerint az 1. és 2. alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása a különleges eljárásban nem volt elrendelhető. Ez utóbbiakat arra alapozta, hogy a 2. alatti eljáró bíróság előtt a terheltnek az 1. alatti elítélése az ítélet meghozatala időpontjában már ismert volt.
A törvényességi óvás alapos.
A 2. alatti ügy vonatkozásában helyesen tartalmazza a törvényességi óvás, hogy az eljárt bíróság a szabadságvesztés végrehajtását a törvényben írt kizáró ok ellenére függesztette fel, illetve hogy a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását ugyancsak a törvény megsértésével nem rendelte el.
Ezek a törvénysértések azonban törvényességi óvás alapjául csak akkor szolgálhatnak, ha a felfüggesztett szabadságvesztés a különleges eljárás keretében a Be. 377. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján nem rendelhető el.
Ilyen helyzet akkor állhat elő, ha a bíróság a kizáró ok ellenére történt felfüggesztés a próbaidő lejárta után, illetőleg a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának törvénysértő el nem rendelését a büntetés elévülése után állapítja meg.
Az adott esetben azonban nem ilyen helyzet áll fenn. A 2. alatti ítélet törvénysértő rendelkezései törvényességi óvás alapjául nem szolgálhatnak, hanem a Be. 377. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján orvosolhatók voltak.
A Legfelsőbb Bíróság e körben elöljáróban azt emeli ki, hogy a törvényességi óvásban említett a BJD 5503. szám alatt közzétett döntésben kifejtettek az 1966. évi 16. számú tvr.-tel módosított 1962. évi 8. számú tvr. 248. §-ának az értelmezésével kapcsolatosak. A Be. 377. §-ához fűzött miniszteri indokolás ugyan ezt a gyakorlatot tükrözi, ez a gyakorlat azonban a törvény szövegével és a különleges eljárással orvosolható törvénysértések körének kiszélesítésével nem hozható összhangba.
A Be. 377. §-ának (1) bekezdése értelmében a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását el kell rendelni, ha a próbaidő alatt állapítják meg, hogy a büntetés végrehajtását az 1978. évi IV. törvényben (Btk.-ban) megjelölt kizáró ok ellenére függesztették fel, illetőleg az elítéltet a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélték, vagy az ilyen bűncselekmények miatt kiszabott javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatták át és az újabb bűncselekmény miatt eljáró bíróság a végrehajtás elrendelése iránt nem intézkedett. Az említett törvényhely a különleges eljárás megengedhetősége szempontjából nem különböztet aszerint, hogy a kizáró ok ellenében történő felfüggesztés, illetve a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának el nem rendelése ún. objektív törvénysértésként jelentkezik-e, avagy az bírói tévedésre vezethető-e vissza.
Nem tesz ilyen különbséget a törvény a különleges eljárásban orvosolható egyéb törvénysértések körében sem (Be. 357, 359., 367., 376. és 379. §-ok). Ebből következik a Be. 377. §-ának az alkalmazása nem szűkíthető le arra az esetre, amikor a kizáró ok ellenére történő felfüggesztés, illetőleg a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az el nem rendelése mint objektív törvénysértés értékelhető.
Nem tartható fenn tehát az a korábbi ítélkezési gyakorlat, amely szerint: ha az ítélet törvénysértő rendelkezései bírói tévedésre voltak visszavezethetők, azok orvoslására csak törvényességi eljárás keretében kerülhetett sor. Ez az álláspont azt eredményezte, hogy ez utóbbi esetben a törvénysértés – a különleges eljárás szabályaitól eltérően – csak jogerős ítélet meghozatalát követő egy éven belül volt orvosolható, figyelemmel a Be. 287. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra.
Ez a korábbi gyakorlat ellentétben állónak látszik a különleges eljárás céljával, amely nem kizárólag a törvényességi eljárás kiküszöbölésére törekszik, hanem arra is, hogy a nem bírói mérlegeléstől függő jogkövetkezmények alkalmazása körében megvalósult törvénysértések egy éven túl is orvosolhatók legyenek. (Kivéve természetesen azt az egyetlen esetet, amikor a kizáró ok ellenére történő felfüggesztés próbaidejét a bíróság csak egy évben állapította meg.)
A kifejtettekből következően a Be. 377. §-a alkalmazásának egyedüli feltétele, hogy a bíróság a kizáró ok ellenére történő felfüggesztést a próbaidő alatt, illetőleg a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának el nem rendelését a büntetés elévülése előtt állapítja meg.
Mivel pedig ezek a feltételek az adott esetben fennállanak: nem sértett törvényt a 3. alatt eljárt járásbíróság, amikor az 1. és 2. alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés végrehajtását elrendelte, s nem törvénysértő a megyei bíróság határozata sem abból az okból, hogy a járásbíróság végzését az 1. alatti ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése körében helyben hagyta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a határozatok ellen emelt törvényességi óvást elutasította. (B. törv. IV. 1089/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás