PK BH 1983/354
PK BH 1983/354
1983.09.01.
I. Nincs akadálya annak, hogy a jogosult sajtó-helyreigazításként a saját nyilatkozatának a közlését kérje, ha abból kitűnik, hogy a kifogásolt közlemény mely tényállása valótlan vagy tünteti fel a valóságot hamis színben [Ptk. 79. § (1) bek.].
II. Sajtó-helyreigazítási ügyben a kifogásolt tényállításokat és ezek valódiságát nem formálisan kell vizsgálni, hanem valóságos tartalmuk szerint kell értékelni [Ptk. 79. §].
III. A véleménynyilvánítás önmagában nem ad alapot sajtó-helyreigazításra. A sajtóközleményben foglalt vélemény is lehetővé teszi azonban a sajtó-helyreigazítást, ha valótlan tényállításon alapul, burkoltan valótlan tényállítást fejez ki, illetőleg a valóságot hamis színben tünteti fel [Ptk. 79. §].
IV. Sajtó-helyreigazítási perben a bizonyítás a sajtószervet terheli a tekintetben, hogy a közlés a valóságnak megfelel, illetőleg a közölt tényeket nem tünteti fel hamis színben [Ptk. 79. §, Pp. 342. § (2) bek., 345. § (2) bek.].
I. A perbeli 8410 m2 területű, állami tulajdonban levő építési telken az Országos Takarékpénztár felperes beruházásaként az egyes épületekhez tartozó terület még nem volt sem műszakilag, sem az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben) megosztva, az egyes társasházakhoz tartozó területrészek nem voltak kialakítva önálló építési telekként, az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben) nem szerepeltek önálló földrészletként. Az illetékes államigazgatási hatóság megállapította az állami földterület tartós használata ellenében fizetendő díj összegét. Az Országos Takarékpénztár felperes 1977 augusztusában az építkezés befejezése után, de az egyes társasházakhoz tartozó területrész önálló építési telekként való kialakítása előtt az öröklakásokat értékesítette, és az államigazgatási hatóság által megállapított földhasználati díjat öröklakásonként megosztotta. Egy szobából és két félszobából álló 55 m2 alapterületű öröklakásra jutó földhasználati díj az öröklakás vételárnak a 3,61%-át, 21 593 Ft-ot tett ki. A szerződésben kikötötték, hogy a kikötött vételár ellenében az Országos Takarékpénztár felperes meghatározott öröklakást a vevő tulajdonába ad, a hozzá tartozó – állami tulajdonban maradó – földrészlet megfelelő részét pedig az öröklakás vevőjének a tartós használatába adja. A felperes tájékoztatta a vevőket, hogy a társasházhoz tartozó építési telek kialakításának a módját az illetékes hatóság utóbb fogja meghatározni, az épülethez tartozó kert később készül el. A szerződésben a vevők felhatalmazták az Országos Takarékpénztárt, hogy a szerződésbe a telekkönyvi adatokat utóbb beírja. Az Országos Takarékpénztár ideiglenesen kijelölte, elkerítette és a vevők birtokába adta a társasházhoz tartozó területrészt.
Az egyik társasház vevői többször felhívták az Országos Takarékpénztárt a telekrendezésre, illetve feltűnő értékaránytalanság címén a tartós földhasználati díj csökkentésére, majd a felhívás eredménytelensége után pert indítottak. A keresetet elutasító másodfokú ítélet ellen a legfőbb ügyész által emelt törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság határozatával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A törvényességi határozat indokolása szerint a felek között létrejött szerződés valójában két önállóan megítélendő szerződést tartalmaz, az öröklakásra vonatkozó adásvételi szerződést és a tartós földhasználati jogra vonatkozó szerződést. A határozat álláspontja szerint a tartós földhasználati jogra nézve, illetve a tartós földhasználati díj tekintetében szerződés nem jött létre a felek között, mert a használatba adandó ingatlan egyértelműen nem volt megjelölve, mivel a társasházhoz tartozó építési telek még nem volt kialakítva. Kimondotta a határozat, hogy a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha módot ad a peres feleknek arra, hogy a megfelelő telekalakítási eljárás lefolytatása után megkössék a tartós földhasználati jog alapításához szükséges érvényes szerződést. Az Országos Takarékpénztár a megkapott földhasználati díjat csak akkor tarthatja meg, ha erre az utóbb megkötendő érvényes szerződés jogalapot ad.
Az alperes politikai napilap 1982. november 12-i számában megjelent cikk a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata alapján beszámolt az Országos Takarékpénztár helytelen szerződéskötési gyakorlatáról. A cikk szerint a Legfelsőbb Bíróság határozata felszólítja az Országos Takarékpénztárt, hogy kösse meg a használókkal a szabályos szerződést, és számoljon el az ügyfelekkel. Végül összefoglalásként kifejti: A törvényességi határozat arra enged következtetni, hogy ez a szabálytalan és méltánytalan eljárás az ügyintézők pillanatnyi kényelmén kívül semmi célt nem szolgált, az Országos Takarékpénztárnak és a fővárosnak fel kell számolnia több év elmaradását.
Az Országos Takarékpénztár felperes az 1982. november 25-én kézbesített levelével az általa megszövegezett válaszlevél közlését kérte az alperestől. Kifogásolta, hogy a cikk a Legfelsőbb Bíróság határozatát úgy állítja be, mint amely végérvényesen lezárta az ügyet, holott a Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemben nem határozott. Kifogásolta a cikknek azt a megállapítását, amely szerint az OTP szerződéskötési gyakorlata az ügyintézők kényelmén kívül más célt szolgált. Előadása szerint a cikk a tényeket egyoldalúan állítja be, nem vizsgálja az összes fontos körülményt, a takarékpénztári eljárás tényszerűen bizonyítható indokaival nem számol. Előadja, hogy nem az ügyintézők kényelme miatt, hanem azért kötötték meg a jogilag nem teljesen kifogástalan szerződést, hogy adminisztratív késedelem miatt a már kész családi otthonok évekig ne álljanak üresen.
Az alperes megtagadta a válaszlevél közlését.
II. A felperes keresetében helyreigazító nyilatkozat közlésére kérte kötelezni az alperest a következők szerint:
a) Az újságcikk tévesen tekintette a Legfelsőbb Bíróság határozatát a jogvitát végérvényesen lezáró döntésnek; mert a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem határozott.
b) Nem felel meg a valóságnak, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozata felszólítja az Országos Takarékpénztárt az érvényes tartós földhasználati szerződés megkötésére.
c) A cikk tévesen állapította meg, hogy az OTP eljárása csak az ügyintézők kényelmét szolgálta. A valóság az, hogy az Országos Takarékpénztár azért értékesítette a felépült lakásokat a végleges telekalakítás bevárása nélkül, hogy a lakások évekig ne álljanak üresen a telekalakításnak az Országos Takarékpénztáron kívül álló okból való elhúzódása miatt.
Az alperes elutasítást kért.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Döntésének indokai a következők voltak.
a) Nem alapozza meg a helyreigazítási igényt az a körülmény, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozata nem zárta le véglegesen a konkrét jogvitát. Ez a felperes megítélése szempontjából lényegtelen. Egyébként pedig a tudósítás a maga egészében hűen ismerteti a Legfelsőbb Bíróság határozatát.
b) Egyebekben a felperes a Pp. 342. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 30 napos jogvesztő határidőn belül szabályos helyreigazítási kérelmet nem terjesztett elő, a konkrét helyreigazítási igényt csak a kereseti kérelmében – a 30 napos határidő után – jelölte meg.
c) A cikknek az a megállapítása, amely szerint a felperes szerződéskötési gyakorlata csak az ügyintézők pillanatnyi kényelmét szolgálta, újságírói vélemény, helyreigazítás tárgya nem lehet.
A felperes fellebbezésében kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával a helyreigazítás elrendelését. Előadta, hogy az eredetileg közölni kért válaszlevél és a kereseti kérelem teljesen azonos kifogásokat és igényeket tartalmaz. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság nem kötelezte az Országos Takarékpénztárt megfelelő szerződéskötésre, új eljárásra utasította az ügyben eljáró bíróságot. Ténybelileg megalapozatlan, hogy a szerződéskötés az ügyintézők kényelmén kívül más célt nem szolgált. A szerződéskötés célja a vevők haladéktalan beköltözése volt, az OTP a vevőkkel közösen választotta ezt a megoldást.
Az alperes – lényegében indokai alapján – kérte helybenhagyni az első fokú ítéletet.
III. A fellebbezés részben alapos.
1. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az igényérvényesítéssel elkésett.
A sajtó-helyreigazítási per indításának előfeltétele az előzetes igényérvényesítés. Az 1978. évi 2. sz. tvr.-tel módosított Pp. 342. §-ának (1) bekezdése szerint a sajtó-helyreigazítást írásban kell kérni a sajtószervtől a közlemény megjelenésétől számított 30 nap alatt. Ennek a kérelemnek a kereteit a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése tünteti fel. Olyan közlemény közzétételét kell kérni, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetve melyek a való tények. A felperes által az előírt határidőben közölni kért válaszlevél megfelel ezeknek a szempontoknak. A sajtó-helyreigazításra alkalmas közlemény alakjára a jogszabály nem ad részletes előírást. Nincs akadálya ezért annak sem, hogy a jogosult sajtó-helyreigazításként a saját nyilatkozatának a közlését kérje, ha abból kitűnik, hogy a kifogásolt közlemény mely tényállítása valótlan, vagy tünteti fel a valóságot hamis színben. Helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy a keresetlevélben megjelölt helyreigazítási kérelem és az alperestől előzetesen közölni kért válaszlevél teljesen azonos kifogásokat, igényeket tartalmaz. A felperes tehát a keresetlevélben meghatározott helyreigazítási igényét előzetesen, a törvény által megjelölt határidőben szabályosan érvényesítette.
2. Helyesen döntött viszont érdemben az elsőfokú bíróság, amikor nem rendelt el helyreigazítást a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatának az ismertetésével kapcsolatban. Nincs jelentősége annak, hogy a konkrét ügyben a törvényességi határozat véglegesen nem zárta le a jogvitát a felek között. A törvényességi határozat indokolásában foglalt elvi iránymutatás ugyanis köti a bíróságot, ezért azt a perbeli feleknek is figyelembe kell venniük.
A törvényességi határozat közvetlenül valóban nem szólította fel az Országos Takarékpénztárt a szabályoknak megfelelő szerződés kötésére. Közvetett alakban azonban ilyen eljárást tett szükségessé. Kimondotta, hogy a felek között a tartós földhasználati jogra nézve nem jött létre szerződés. Megállapította, hogy a másodfokú bíróságnak lehetővé kellett volna tennie a felek részére az érvényes szerződés megkötését. Utalt arra, hogy az Országos Takarékpénztár csak akkor jogosult a felvett földhasználati díj megtartására, ha erre az utóbb megkötendő érvényes szerződés jogalapot ad. Mindezekből a megállapításokból értelemszerűen következik, hogy az Országos Takarékpénztárnak a földrendezés befejezése után érvényes szerződést kell kötnie a tartós földhasználati joggal kapcsolatban.
Sajtó-helyreigazítási ügyben a kifogásolt tényállításokat és ezek valódiságát nem formálisan kell vizsgálni, hanem valóságos tartalmuk szerint kell értékelni. Tartalmilag a kifogásolt sajtóközlemény a valóságnak megfelelően ismertette a Legfelsőbb Bíróság határozatát.
3. Tévesen utasította el viszont az elsőfokú bíróság a helyreigazítási kérelmet a cikknek azzal a megállapításával kapcsolatban, hogy az OTP eljárása az ügyintézők pillanatnyi kényelmén kívül semmilyen más célt nem szolgál.
A Ptk. 79. §-ában meghatározott sajtó-helyreigazítás tényállításokkal, tényközlésekkel okozott jogsérelem orvoslására szolgál. A véleménynyilvánítás ezért önmagában valóban nem ad alapot sajtó-helyreigazításra. Viszont a sajtóközleményben foglalt vélemény is lehetővé teszi a sajtó-helyreigazítást, ha valótlan tényállításon alapszik, burkoltan valótlan tényállítást fejez ki, illetve a valóságot hamis színben tünteti fel.
A kifogásolt sajtóközlemény befejező része az Országos Takarékpénztárra utalva – többek között – a következőket tartalmazza: „A törvényességi határozat arra enged következtetni, hogy nekik sem jó ez, mert az ügyintézők pillanatnyi kényelmén kívül semmilyen más célt nem szolgál. Hiszen előbb-utóbb úgy is korrigálniuk kell helytelen gyakorlatukat, s fel kell számolni több év elmaradását.”\parEnnek a szövegnek az a része, amely a cikkíró véleményét, következtetését tartalmazza, önmagában valóban nem lenne alkalmas helyreigazításra. Meg kell azonban vizsgálni azt is, hogy ez a vélemény milyen tényeken alapszik, milyen tényállításokat fejez ki.
A következtetés, a véleménynyilvánítás alapja az a tény, hogy az OTP az ismertetett szerződéskötések körében helytelen gyakorlatot folytat, ezért új szerződéskötésre van szükség, korrigálni kell a helytelen gyakorlatot.
A törvényességi határozatból megállapíthatóan az OTP 1977 augusztusában az öröklakásokat értékesítette, és a vevők birtokába adta, ezzel szemben 1982. március 3-án, a törvényességi határozat meghozatalának napján az öröklakásokhoz tartozó földrészletre nézve az államigazgatási hatóság a telekrendezést még nem folytatta le. Ezek valóságos tények. Ezeket a való tényeket azonban a cikk hamis színben tünteti fel azáltal, hogy közvetve arra utal, mintha az Országos Takarékpénztár mulasztása miatt húzódott volna el a szükséges telekrendezés. Ezt fejezi ki a cikknek az a megállapítása, hogy „fel kell számolni több év elmaradását”, továbbá, hogy ez a gyakorlat kizárólag az „ügyintéző pillanatnyi kényelmét” szolgálta. Ezzel szemben a telekrendezés elhúzódásával kapcsolatban az Országos Takarékpénztár felelősségét a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megállapítani, ilyen mulasztást a törvényességi határozat sem állapított meg. A telekrendezés nem az Országos Takarékpénztár feladata volt, ezért nem is lehet ezzel kapcsolatban az OTP feladata több év elmaradásának a felszámolása. Nem lehet megállapítani, hogy a telekrendezéssel kapcsolatos, az OTP-t terhelő feladatok elodázása végett – pillanatnyi kényelmi szempontból – kötöttek szerződést a telekrendezés előtt.
Sajtó-helyreigazítási perben a bizonyítás a sajtószervet terheli [Pp. 342. § (2), 345. § (2) bek.] a tekintetben, hogy a közlés a valóságnak megfelel, illetve a közölt tényeket nem tünteti fel hamis színben. Az alperes e kötelezettségének nem tett eleget, a rendelkezésre álló adatok pedig éppen a keresetben írtak valóságát támasztották alá.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet, és helyreigazítást rendelt el abban a vonatkozásban, hogy a cikk a valóság hamis színben feltüntetésével utalt arra, hogy az Országos Takarékpénztár mulasztása miatt húzódott el az általa értékesített öröklakásokhoz tartozó telek rendezése, hogy az öröklakáshoz tartozó téves szerződéskötési gyakorlat kizárólag az OTP ügyintézőinek a pillanatnyi kényelmét szolgálta. Ezzel szemben az a valóság, hogy ezzel az OTP a vevők mielőbbi beköltözését kívánta előmozdítani. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatából egyértelműen megállapítható ugyanis, hogy a telekrendezéstől függő szerződéskötés esetén a vevők a felépült lakásokba évekig nem költözhettek volna be.
A kereset és a fellebbezés részben vezetett eredményre. Ezért mindkét fokú perköltséget mindegyik fél saját maga viseli. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 161/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás