BK BH 1985/461
BK BH 1985/461
1985.12.01.
I. A rablás és a súlyos testi sértés a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekménynek [Btk. 321. §, 170. § (2) bek., 137. § 13. pont, 14 sz. Irányelv].
II. Büntetéskiszabási szempontok csoportosan elkövetett rablás esetén [Btk. 83. §, 321. § (3) bek c) pont].
Az elsőfokú bíróság a fk. I. r., a II. r. és a fk. III. r. vádlottak bűnösségét társtettesként és csoportosan elkövetett rablás bűntettében, továbbá társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében állapította meg.
Ezért a fk. I. r. vádlottat 3 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. vádlottat – mint különös visszaesőt – 8 évi szabadságvesztésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra; a fk. III. r. vádlottat pedig 3 évi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított ítéleti tényállás lényege szerint a vádlottak közül egyedül a II. r. vádlott dolgozott; az állami gondozottként intézetben nevelkedő, de szökésben levő fk. I. r. és a fk. II. r. vádlottak napjaikat csavargással töltötték.
A vádbeli napon este a fk. I. r. és a fk. III. r. vádlottak az általuk látásból ismert 40 éves sértettet megkérték, hogy társaikkal felmehessenek a lakására, és ott tölthessék az éjszakát. A sértett a kérésnek eleget tett. Miután egy borozóban italoztak és ittas állapotba kerültek, valamennyi leány felment a sértett közeli lakásába.
Odaérve az időközben magát rosszul érző fk. III. r. vádlottat a szobai rekamiéra lefektették.
Ezt követően a sértett közeledni próbált a fk. I. r. vádlotthoz, közölte, hogy közösülni akar vele. Ez ellen a fk. tiltakozott, majd mivel a sértett közösülési szándékával nem hagyott fel, őt egy borral teli üveggel fejbe vágta. A sértett az ütéstől a földre esett.
Ezután a II. r. vádlott odament a földön fekvő sértetthez és 4-5 alkalommal közepes erővel fejbe rúgta, majd a fejére 2-3 ökölütést mért.
Kis idővel később a bántalmazásba bekapcsolódott a fk. I. r. vádlott is, aki – miközben azt követelte, hogy mondja meg, hol van a pénze – 4-5 ízben hátba, illetve mellbe rúgta a sértettet.
Ezután csatlakozott a társaihoz a fk. III. r. vádlott, aki ugyancsak pénz után kérdezősködve, 2-3 esetben kisebb erővel a sértett lábába és gyomrába rúgott, majd a fk. I. r. vádlottal együtt 1-1 poharat vágott a sértett fejéhez.
Kevéssel utóbb az I. és a II. r. vádlott folytatták a sértett rugdosását, miközben az I. r. vádlott lecsatolta a sértett kezéről a mintegy 380 forint értékű karóráját, majd a II. r. vádlott a pénz hollétét kicsikarandó, megfogta a sértettet. Ennek hatására a sértett közölte, hogy a pénztárcája a zsebében van, amit ezután a II. r. vádlott magához vett. A pénztárca értéke mintegy 100 forint volt. A benne levő 720 forintból 20 forintot az I. r. vádlottnak adott át, a többit pedig magánál tartotta.
Ezt követően a vádlottak a sértett lakásában kutattak, majd 21 óra tájban mintegy 730–940 forint értékű különböző tárgyat magukhoz véve a lakásból távoztak.
A sértett bántalmazása következtében a fején 8 napon belül gyógyuló zúzott, repesztett és metszett sérüléseket, valamint enyhe fokú agyrázkódást szenvedett. Életveszélyes sérülések nem keletkeztek.
A cselekményt követően 23 óra 30 perc körüli időben a III. r. vádlott – tartva attól, hogy a sértett bántalmazásának esetleg súlyosabb következményei lesznek – egy utcai fülkéből telefonált a rendőrségre, és bejelentette a történteket, majd megvárta a kiérkező járőrt, s azt a sértett lakására vezette.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen vette számba. Tévedett azonban akkor, amikor azok súlyát és nyomatékát értékelte.
A II. r. vádlott a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerint különös visszaeső, minthogy korábban is rablás bűntette miatt szabtak ki vele szemben végrehajtandó szabadságvesztést, vagyis egyfelől “ugyanolyan” bűncselekményt követett el, másfelől a Legfelsőbb Bíróság 14. sz. Irányelvéből kitűnően az elkövetési magatartásra, a véghezvitel jellegére – tehát összességében a cselekmény jellemzőire – figyelemmel a rablás és a testi sértés is hasonló jellegű bűncselekmény a különös visszaesőkénti minősítés szempontjából. Így a Btk. 97. §-a (3) bekezdésének d) pontja szerint a vele szemben kiszabható szabadságvesztés legkisebb mértéke 7 év. Az általa elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, a személyében rejlő társadalomra veszélyességre, a cselekmények elkövetési módjára tekintettel a kiszabható büntetés alsó határát megközelítően meghatározott büntetési tartam nem lehet alkalmas a törvényben írt általános és egyéni megelőzés elérésére.
Ezzel szemben a fk. III. r. vádlott első ízben került összeütközésbe a büntetőtörvényeinkkel, a bűncselekmény elkövetése során a tevékenysége társaihoz képest viszonylag szűkebb körre korlátozódott, lényegét tekintve társai magatartása indította az elkövetésbe való bekapcsolódásra, továbbá a sértett iránti aggodalma az önfeljelentéshez közel álló magatartásra ösztönözte, ami nevelhetősége szempontjából igen lényeges körülmény és ami személyi társadalomra veszélyességének kisebb fokára utal. Esetében a kiszabott büntetés eltúlzottan súlyos.
A II. r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésnél lényegesen súlyosabb, a fk. III. r. vádlottal szemben pedig lényegesen enyhébb büntetés kiszabása indokolt, ezért Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét e két vádlott vonatkozásában megváltoztatta.
A II. r. és a III. r. vádlottak szabadságvesztését a büntetési célok szem előtt tartásával úgy változtatta meg, hogy az arányban álljon a bűncselekmények és a vádlottak társadalomra veszélyességével, bűnösségük fokával, valamint a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb súlyosító és enyhítő körülményekkel. Ezért a II. r. vádlottal szemben 9 év 6 hónapi, a fk. III. r. vádlottal szemben pedig 2 évi szabadságvesztést szabott ki. (Legf. Bír. Bf. IV. 1516/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás