PK BH 1985/67
PK BH 1985/67
1985.02.01.
Osztályos egyezség csak örököstársak között jöhet létre, amely nem minősül élők közötti jogügyletnek, ezért a hagyatékot az egyezség alapján öröklés jogcímén kell átadni. Az ilyen egyezséget a közjegyző nem alakszerű határozatban hagyja jóvá, hanem az egyezségnek megfelelően hagyatékátadó végzést hoz, amely egyben az osztályos egyezség jóváhagyását is jelenti. Ha a hagyatéki eljárásban az örökös a hagyatéki hitelezővel köt egyezséget, annak jóváhagyása tárgyában viszont a közjegyző alakszerű végzéssel dönt [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. 52. § (3) bek., 53. § (1) és (4) bek., 58. § (2) és (3) bek., PK 169. sz.].
A végintézkedés hátrahagyása nélkül 1981. augusztus 9-én meghalt örökhagyó törvényes örökösei az oldalági rokonok.
Az örökhagyó hagyatékához a hagyatéki leltár szerint számos személyes használatú ingóság, valamint a T. L.-nál levő készpénz tartozott.
A hagyatéki eljárás során hagyatéki hitelezőként fellépett S.-i Városi Tanács v. b. Egészségügyi Osztálya az örökhagyó részére 1967-től folyósított rendszeres, illetőleg rendkívüli szociális segély, továbbá 1978-tól az örökhagyónak az öregek napközi otthonában történt gondozása fejében a törvényes örökösöktől 145 330 forint megtérítését igényelte. A törvényes örökösök – az ügygondnok által képviselt, külföldön élő R. N.-né és Cs. K. kivételével – a hagyatéki hitelezői igényt elismerték.
T. L., aki a hagyatéki eljárásban – szóbeli végrendeletre hivatkozással – végrendeleti örökösként is fellépett, úgy nyilatkozott, hogy az örökhagyó által rábízott összegből az örökhagyó rendelkezése alapján teljesített kifizetések után 90 000 forint maradt, ebből mintegy 8000 forintot fordított az örökhagyó eltemettetésének költségeire. Utóbb azt állította, hogy az örökhagyó készpénzéből 85 000 forint van a birtokában.
A közjegyző a 18. sorszámú, ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel megállapította, hogy a hagyatékhoz tartozó ingóságok 1/12 részét Cs. K., 4/12 részét R. N.-né örökli törvényes öröklés jogcímén. Az ingó hagyaték további 7/12 részét a S.-i Városi Tanács v. b. Egészségügyi Osztályának mint hagyatéki hitelezőnek adta át egyezség alapján. Egyben figyelmeztette az érdekelteket, hogy a hagyatékátadó végzéssel figyelembe nem vett igényeiket perrel érvényesíthetik. A végzés indokolása szerint a hagyaték átadása a S.-i Városi Tanács v. b. Egészségügyi Osztálya, hagyatéki hitelező részére a törvényes örökösök elismerésére tekintettel a He. 53. §-ának (1) bekezdése alapján történt.
Az ideiglenes hagyatékátadó végzés ellen az érdekeltek ne fellebbeztek, ezért az jogerőre emelkedett. Perindítás hiányában a közjegyző a 19. sorszámú végzésével megállapította, hogy a 18. sorszámú hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá vált. Ez utóbbi végzését a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Az ideiglenes hatályú jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló módosított 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He.) 52. §-ának (3) bekezdése értelmében a közjegyző a hagyatéki tárgyaláson – mielőtt a feleket nyilatkozattételre hívja fel – köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni, és gondoskodni arról, hogy nyilatkozataikat a jogkövetkezmények teljes ismeretében tegyék meg.
Az adott esetben a közjegyzőnek tájékoztatnia kellett volna a törvényes örökösöket és a hagyatéki hitelezőt arról, hogy milyen jogszabályi feltételek fennállása esetén van lehetőség az örökhagyónak juttatott szociális segély, illetőleg az örökhagyó gondozásával felmerült díj hagyatéki teherként való érvényesítésére.
A szociális segély visszafizetésének esetei (a segélyezett életkörülményeiben bekövetkezett kedvező változás be nem jelentése, a bíróság által tartásra kötelezett személy tartási kötelezettségének elmulasztása) a rendszeres szociális segélyről, valamint a vakok rendszeres szociális segélyezéséről szóló 2/1969. (V. 4.) EÜM számú rendelet 14. §-ának (4) bekezdése és 16. §-ának (1) bekezdése határozza meg. A jogszabály az említett eseteken túlmenően visszafizetési kötelezettségről egyéb esetben sem a segélyezettel, sem más személlyel szemben nem rendelkezik.
A hagyatéki hitelező az igénye bejelentésekor a fenti feltételek valamelyikének fennállására nem hivatkozott. Ebből következik, hogy ha a szociális segély visszafizetésére a segélyezettet a fenti jogszabályhelyek alapján nem lehetett volna kötelezni, a visszafizetési kötelezettség az örökösöket sem terheli.
Az öregek napközi otthonáról szóló 1/1975. (I. 15.) EÜM számú rendeletnek a gondozási díj hagyatéki teherként való érvényesítésére vonatkozó 10. §-a (2) bekezdését az 5/1982. (V. 28.) EÜM számú rendelet 1. §-a hatályon kívül helyezte. Ez utóbbi rendelet 2. §-a szerint pedig a rendeletet a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Eszerint a gondozási díj megtérítésére az örökösök ugyancsak nem kötelezhetők.
A fenti jogszabályokról való tájékoztatás után a közjegyzőnek a hagyatéki hitelezői igény érvényesítésére, illetőleg annak elismerésére vonatkozó nyilatkozattételre mind a hagyatéki hitelezőt, mind a törvényes örökösöket fel kellett volna hívnia. A közjegyző ezt elmulasztotta, s ezzel eljárásjogi szabályt sértett.
A jogi tájékoztatás elmulasztásán túlmenően a közjegyző tévesen minősítette a hagyatéki hitelező, illetőleg a törvényes örökösök nyilatkozatát egyezségi nyilatkozatnak, és tévesen alkalmazta arra a He. 53. §-ának (1) bekezdését
A S.-i Városi Tanács v. b. Egészségügyi Osztálya mint hagyatéki hitelező a 4. sorszámú beadványában a 145 330 forint “megítélését” kérte. Az 1981. szeptember 29-én tartott hagyatéki tárgyaláson – amelyben a hagyatéki hitelező nem képviseltette magát – a közjegyző az írásbeli bejelentést ismertette, majd ezt követően a törvényes örökösök egy része “elismerte a hagyatéki hitelező igényét a hagyaték erejéig”. Ezt követően a hagyatéki eljárásban a hagyatéki hitelező semmiféle nyilatkozatot nem tett.
A törvényes örökösök egy részének fenti elismerése egyoldalú jognyilatkozat, amely további jognyilatkozat, vagyis a hagyatéki hitelezői igény kielégítésének módjára vonatkozó kötelezettségvállalás és annak elfogadása nélkül egyezségnek nem tekinthető. Jogszabályt sértett ezért a közjegyző, amikor a törvényes örökösök elismerő nyilatkozatát a hagyatéki vagyontárgyak tulajdonjogának átruházására és a hagyatékhoz tartozó készpénz kifizetésére vonatkozó kötelezettségvállalásnak minősítette, illetőleg a hagyatéki hitelező elfogadó nyilatkozatának hiánya ellenére az egyezségkötésre jogi lehetőséget látott.
Az egyezség jogi minősítése abban az esetben is téves, ha a hagyatéki hitelező és a törvényes örökösök jognyilatkozata egyezségkötésre alkalmas lett volna. A He. 53. §-ának (1) bekezdése a közjegyző feladatává teszi az örökösök közötti egyezség létrejöttének előmozdítását. Az örökösök közti egyezség – az úgynevezett osztályos egyezség – fogalmát a He. 53. §-ának (4) bekezdése, illetőleg a PK 411. számú állásfoglalással módosított PK 169. számú állásfoglalás határozza meg. Eszerint osztályos egyezség az örököstársaknak a hagyatéki tárgyaláson létrejött olyan megállapodása, amelyben a törvény vagy végrendelet alapján az örökhagyó halálakor rájuk szállt hagyaték megosztása tárgyában – a hagyaték megnyíltának időpontjára visszaható hatállyal – a törvényes vagy a végrendeleten alapuló öröklés rendjétől eltérően rendelkeznek.
Az osztályos egyezség tehát nem minősül élők közötti jogügyletnek, azért a hagyatékot az egyezség alapján öröklés jogcímén kell átadni. Az ilyen egyezséget a közjegyző nem alakszerű határozatban hagyja jóvá, hanem az egyezségnek megfelelően hagyatékátadó végzést hoz, amely egyben az osztályos egyezség jóváhagyását is jelenti.
Az adott esetben azonban nem az örököstársak egymás közötti egyezségéről volt szó, hanem – ha az egyezségkötésre alkalmas jognyilatkozatok valóban elhangzottak volna – a törvényes örökösök és a hagyatéki hitelező között került volna sor hagyatéki vagyontárgya átruházására. A törvényes örökösök és a hagyatéki hitelező közötti egyezségre viszont a He. 58. §-ának (2) és (3) bekezdése irányadó. Ilyen megállapodás esetében a közjegyző – a bíróság előtt kötött egyezséghez hasonlóan – a jognyilatkozatokat egyezségbe foglalja, és alakszerű végzéssel dönt annak jóváhagyásáról.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a S.-i Állami Közjegyző ideiglenes hatályú jogerős hagyatékátadó végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 805/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás